I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

+18
Igaz, hogy a betegségére való tekintettel az elmúlt egy hét ilyen értelemben tétlenséggel telt, nem gondoltam volna, hogy ez Davidből ilyen szintű éhséget vált majd ki. Márpedig már azon is ez érződött, ahogy becserkészett, és aztán ez meg is maradt minden egyes pillanatnál a pulton, aztán az ágyon. Bennem is szinte elviselhetetlenségig szítja a vágy tüzét, épp ezért amikor úgy kezd kefélni, mintha az élete múlna rajta - vagy mintha engem akarna büntetni a kihagyásért -, nem csoda, hogy kétszer is elélvezek egymás után, hosszan és intenzíven. Szinte elmegy a hangom, a bőrét több helyen is sebesre marom, és a második orgazmusommal egy kicsit kilépek a valóságból is, amikor erőteljesen és mélyen rámozog. Egyértelműsíti a következő parancsot, de aztán meg is csókol, visszataszítva a delíriumba, mielőtt koncentrálni tudnék az új feladatokra. Azért becsülettel próbálkozom, és mire eltávolítom a nadrágját az útból, már kicsit jobban képben vagyok. Ettől még nem féltem tőle az irányítást,  hagyom, hogy diktálja a mélységet és a tempót, én pedig minden egyes mozdulatommal és izgató közreműködésemmel ehhez igazodok. Egy rossz szavam sincs, amikor olyan sokáig tart lent, hogy megfájdul a torkom és már szinte kicsordul a szememből a könny, inkább úgy állok bosszút, hogy ezek után erőből szívok rá a farkára jó hosszan, kicsalva belőle egy-egy izgató nyögést. Amikor aztán érzem és hallom a jelekből, hogy közeledik, felkészítem magam az iramra, hogy ne legyen túl sok sem a tempó, sem a mélység, sem a hossz. Az oldalába marva tartom magam, rásegítve minden mozdulatra, amennyire tudok, míg mélyre nem nyomná a fejem, hogy elélvezzen. Olyan sokáig tart lent, hogy már majdnem rám tör a fulladási inger, de aztán elenged, én pedig zihálva, nagyot nyelve, és némi köhögéssel leszek úrrá az előző ingereken és nyerem vissza a kontrollt a torkom felett. Az ajkaimat körbenyalva nézek fel rá, mielőtt a hátamra fordulnék és kinyújtóznék, mint egy elégedett macska. A kérdésére elmosolyodom.
– A szenátornénak? Nem. Elhoztam mindkettőt – felelem őt figyelve. Nem tudtam, lesz-e még hasznuk, de mégis csak ő vette mekem mindkettőt, szóval nem akartam ott hagyni őket. Figyelem, hogyan kel fel, tekintetem szégyentelenül pásztázza végig tetőtől talpig és még csak meg sem próbálom leplezni, mennyire kedvemre van a látvány.
– Szerintem ígyis-úgyis mindig a pulton fog ücsörögni – jelentem ki mosolyogva, aztán megvonom a vállam. – Ha van kívánságod, szívesen megcsinálom – felelem a másik kérdésére. Persze csak ha valami egyszerű. Közben ő is engem néz, amit szintén élvezek, kis mosollyal a szám sarkában hagyom, hogy kiélvezze a látványt, mielőtt hirtelen felbukkanna előttem egy hatalmas, szőrös akadály. Hallom, hogy David morog valamit az orra alatt, de Chad szinte belemászik és -nyávog az arcomba, ezért felteszem a kezeimet.
– Jól van, jól van! – kelek fel. Mivel a pólóm még a konyhában van, a bugyimat meg nem találom, hirtelen csak Dave pólóját tudom magamra venni, de tény, hogy az is épp eleget takar, amilyen hosszú és nagy rám. Megetetem a macskát, hogy abbahagyja a stalkolást, teszek ki neki friss vizet is, aztán előkapom a laptopot, hogy nézegessek ugrálóvárakat. Amikor David kijön a fürdőből, megint leplezetlenül megbámulom, végigkövetve az öltözködését is, a nagy nyálcsorgatásban megfeledkezve a kaparófákról is.
– Mikorra várjalak haza? ...Úgy értem vissza – javítom ki magam gyorsan egy torok köszörüléssel. A választ tudomásul veszem, hiszen egyébként sincs más választásom, bár határozottan furcsa lesz nélküle lenni a lakásban.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

Elégedett macskaként, kielégülten nyúlok el az ágyon, miután alaposan megdolgozta a torkomat is és ő is elélvezett. Ugyanúgy kiélvezem az ágyból kikelő és a fürdő felé sétáló látványát, mint ő az enyémet a takarókon, de aztán a kérdésével magára vonja a figyelmem – hát még azzal, amit utána mond. Meglepve vonom fel a szemöldököm.
– Miért? Azt hittem, megcsináltatod a zárakat... meg mindent – mondom némi értetlenséggel. Ki tudja, a vakolatot hány helyről vertük le, miközben beleverte a fejem a falba, meg ilyenek. Amikor már-már reménykedve kifejezi, hogy ha megrendelem a kaparófát Chadnek, talán nem fog a pultra ugrálni, de gyorsan lehűtöm azzal, hogy a macska akkor is ott fog lebzselni, ahol épp kedve van, legfeljebb adunk neki ezzel plusz néhány lehetőséget. Csak mosolygok a morgolódásán, aztán megválaszolom a következő kérdését is, mire már jön a kívánsága, én pedig bólintok.
– Neked kell bevásárolni hozzá, szóval... – vonom meg aztán a vállam. Utána nekem már csak össze kell dobni a hozzávalókat, amiket megvett. Közben Chad, mintha csak értené, miről beszélünk, felugrik az ágyra és szó szerint belemászik az arcomba, úgyhogy amint David eltűnik a fürdőben, én végre megetetem, hátha akkor kicsit megnyugszik. Utána előkapom a laptopomat, hogy tényleg elkezdjek ugrálóvárakat nézegetni, de aztán hamar eltereli a figyelmem, amikor Dave frissen letusolva előjön, én pedig elkezdem szégyentelenül csorgatni a nyálamat a látványra. Amikor még a törölközőt is ledobja, meg is nyalom az ajkam, hátha tényleg kicsordul a nyálam, és leginkább a saját figyelmem igyekszem elterelni a kérdéssel, amit először hülyén is fogalmazok meg, bár Davidet látszólag nem zavarja. Persze azon már gyanakszik, hogy miért kérdeztem, szóval megforgatom a szemem.
– Csak pótcselekvésként kérdeztem, hogy ne indulj el még később a látvány miatt – mondom el neki az igazat arról, hogy ha még sokat pucérkodik előttem, talán rávetem magam, de aztán lehet, hogy ezt sem fogja elhinni. Mindegy is. Visszafordulok a laptophoz – értsd: innentől már csak a szemem sarkából stírölöm –, míg ő felöltözik, és amikor pólót keres magának, a lehető legártatlanabbul ücsörgök tovább az ágyon az ő pólójában. Megvárom, hogy felöltözzön, és csak akkor teszem félre a gépet, amikor már indulásra készen áll, hogy én is felkeljek az ágyról. Látszólag csak a konyhába megyek inni egy pohár vizet, de amikor már biztosan érzem a tekintetét a csupasz lábaimon, egy kicsit fokozom neki a látványt. Odalépek Chadhez és lehajolok, hogy megsimogassam – így egyben egyértelművé téve David számára, hogy csak a pólója van rajtam. Amikor felegyenesedem, ártatlanul mosolygok rá. Nekem nem baj, ha minél hamarabb haza akar majd jönni. Közelebb sétálok hozzá és némi kíváncsisággal felvonom a szemöldököm.
– Kell búcsúzkodnom ilyenkor tőled, vagy ilyesmi? Amikor hazajössz, várjalak az ajtóban? – kérdezgetem, meghagyva neki a lehetőséget, hogy olyasmit válaszoljon, mint hogy legfeljebb a másodikhoz hasonló meglepetéseddel, vagy ilyesmi. Gondolom az első hazavárást ő sem szeretné megismételni.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

Nem kapok választ a kérdésemre, helyette csak amolyan majd meglátod módon mosolyog az orra alatt, amitől halkan felsóhajtok, de nem erőltetek. Akkor majd meglátom. Inkább tovább legeltetem rajta a szemeimet, aztán a gyanakvó kérdését azzal hárítom el, hogy elmondom neki az igazat: kedvem lenne újrakezdeni az egészet, amit eddig csináltunk, és akkor még ennél is később indulna el, mire olyan választ kapok, hogy először a szemeimet forgatom, aztán meg felröhögök, mert elképzelem. Félreteszem a laptopot és feltornázom magam az ágyról.
– Hadd áruljak el neked egy titkot, David! – kezdek bele nagyon tudományosan. – Akármennyire is hiszitek, valójában egyetlen nő sem izgul a dickpicekre. Nem a látványt szeretjük a farkatokban, hanem azt, amit csináltok vele – avatom be az univerzum férfiak számára talán leghatalmasabb rejtélyébe. Sosem értettem ezt az álló farkakról képeket küldözgetős mítoszt, mert inkább visszataszító, mint olyasmi, amitől egy nő begerjedne, mégis minden fickó úgy küldözgeti őket, mintha az lenne az ultimate nedvesítő. Azt mondjuk tudom, hogy ők máshogy működnek, szóval ha már itt vagyunk, én megmutatom neki, hogy mim van, és persze érzem is magamon azt a jól ismert tekintetet. Aztán meg a tenyerét. Felszisszenek, és tudom, hogy ott fog maradni a tenyere nyoma, de attól még tovább mosolygok, mert a tervem bejött. Inkább azt kérdezem meg, hogyan várjam majd haza, ha egyáltalán vannak ilyen előírások, és amikor felemlegeti azt a bizonyos első visszavárást, újabb ártatlan mosolyt villantok felé.
– Majd akkor kapsz előadásokat, ha meglesz hozzá minden eszközöm – célzok a vásárlása egyik céljára. A szettek akkor ütnek majd igazán nagyot, ha teljes puccba tudom vágni magam hozzá és fogadni mernék, hogy ha füstös szemekkel és rúzsozott ajkakkal várnám meztelenül az ágyban fekve, nagyobb hatása lenne, mintha "csak" meztelen lennék. Közben persze úgy csípi az ujjai közé a pólót, mintha most is pucérnak kellene nekem, mire elhessegetem magamtól a kezét, mert azért a lófasznak is van vége – örüljön, hogy a póló alatt nincs semmi, nem fogok meztelenül flangálni egész nap. Búcsúzni persze nem szeret, és már forgatnám is a szemeimet – megint –, de mielőtt megtehetném, az ujjai belemarnak a hajamba, és ahogy hátrafeszíti a fejem, már hajol is az ajkaimra. Halkan az ajkai közé nyögök, ahogy mélyen és birtoklóan megcsókol, kezeimet köré fonom, ujjaimmal belekapaszkodok a pólójába és közelebb húzom, hogy minden szempontból kiélvezhessem a szenvedélyes érintést. A lábaim elzsibbadnak, és mire elenged, kissé már hasonló zsibbadtsággal pislogok rá, de az ajkaimra kiül egy álmodozó mosoly.
– Bőven megteszi – dorombolom. Még ha nem is hívjuk búcsúnak, ilyeneket bátran osztogathat majd. Persze tényleg nem búcsúzik el, de nem is baj, hagyom menni, és már egészen természetesnek veszem a zár kattanását.
Tényleg eltelik pár óra, szóval addig is én magam is letusolok, utána pedig lekötöm magam. Elpakolom a konyhában a megszáradt edényeket. Híreket böngészek. Bekapcsolom a CNN-t és míg nézem a legfrissebb híradásokat, az ölemben szundító Chadet simogatom és dögönyözöm. Egy kicsit, felületesen én magam is szundítok egy tíz-tizenöt percet összebújva vele a kanapén. Nézegetek kifelé az ablakon és gondolkozom. Amikor meghallom a zár nyitódását, elindulok az ajtó felé, amin aztán David megint úgy esik be, ahogy már láttam párszor: tele kézzel.
– Gondolom nem macska – jegyzem meg vidáman, de azért odalépek hozzá és elveszek tőle néhány zacskót, ha odaad valamit. Ha élelmiszeres zacskót kapok, a konyhába viszem és el is kezdem elpakolni a dolgokat, ha a másikat, akkor a kanapéra teszem. Kiszúrok a kezében egy ismerős papírzacskót is – amit egyszer már kikapott a kezemből –, így már kezdem érteni, mire célzott a szenátornéval meg a meglepetésével. Úgy sejtem, abba továbbra sincs betekintésem, de az biztos, hogy a drogériás zacskóhoz előbb-utóbb eljutok, a szemöldököm pedig jó magasra fut.
– Felvásároltad az egész drogériát? – kérdezem, nagyjából áttúrva a dolgokat. Van itt minden alapozáshoz és szemsminkhez, akad rúzs, de még körömlakk és hajápolási cikkek is. – Ehhez külön tárolóhelyiséget kellett volna építened előbb! – rázom meg a fejem. Mondjuk tényleg nem tudom, hova fogok ennyi mindent elpakolni a fürdőben. Vagy úgy bárhol.
– Mit mondtál az eladónak? Karácsonyi ajándékot keresel a nővérednek, mert nem lehet elég korán kezdeni? – pillantok rá kíváncsian.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

Hiába avatom be az univerzum nagy titkába, úgy látom, egyáltalán nem hisz nekem. Még közelebb is hajol és elkezd olyan dolgokat mondani, ami a dickpickel ellentétben nagyon is beindítja a fantáziámat. Meg is nyalom egy kicsit az alsóajkam.
– Na ez izgató. Hallani, hogy ilyenekről beszélsz és közben úgy nézel rám, mint aki már most elképzeli, hogy előtte terpesztek... – Felszusszanok. – De egyszerűen csak egy kép a farkadról? Nah. Legfeljebb ha küldesz mellé hangfelvételt némi dirty talkkal. Ha kép, akkor inkább csípőtől felfelé küldj magadról, na attól határozottan beindulnék, de nem a farkad látványától – ábrándítom ki véglegesen. Előbb-utóbb kénytelen lesz elfogadni, hogy nem működik egyformán az agyunk. Azért mivel biztosított róla, hogy ő elkezdene képzelegni a látványtól, hát adok neki, mire akkorát sóz a fenekemre, hogy annak tutira nyoma marad, de nem bánom. Cserébe nem megyek bele rögtön a hazavárási preferenciáiba, és csak mosolygok, amikor morgolódni kezd. Azért mielőtt elmenne, kapok tőle egy olyan csókot, amitől zseléssé válnak a térdeim, és még az egyértelmű elégedettsége sem tud ebből kiábrándítani, sőt. Legyen csak elégedett, így már én is pláne várom, hogy hazajöjjön.
Míg David távol van, én is lefoglalom magam, de amint meghallom, hogy a zárral matat, már megyek is kíváncsian az ajtó felé. Megint úgy jön be, mint egy málhás szamár, és én ismét jót mosolygok az "elég kettő" válaszon, aztán elveszem a felém nyújtott zacskót. Olyan nehéz, hogy azt hiszem, ez az élelmiszeres zacsi lesz, de belepillantva látom, hogy nem, szóval a kanapéra teszem le és elkezdem nagyjából áttúrni... de mintha felvásárolt volna mindent, amit talált. Szóvá is teszem a dolgot, mire nagyjából felvázolja a történteket, aztán közli, hogy használati utasítást ne várjak tőle, mire felnevetek.
– Ne aggódj, nem gondoltam, hogy beültél volna egy sminkes tanfolyamra is gyorsan – rázom meg a fejem vigyorogva. Mivel ő közben azzal a papírzacskóval indul meg a háló felé, kissé hátradőlve figyelem, mit csinál, de persze olyan magasra teszi, ahová még ő is nyújtózkodik, így csak megforgatom a szemeimet és inkább visszabújok a magam zacskójába. Mondjuk így nem egyszerű átválogatni rendesen a dolgokat, szóval inkább fogom a zacskót, bevonulok vele a fürdőbe, ahová egyébként már bekészítettem valamit, és magamra is zárom az ajtót – majd később megköszöni.
Hosszú ideig vagyok bent, biztosan eltelik majdnem egy óra, mert közel húsz percig tart csak az, mire egyáltalán ki- és elpakolok mindent, és utána még rendesen össze is kell készülnöm. Kicsit csalóka a dolog, amikor végül előjövök, mert több ruha van rajtam, mint eddig – most már felhúztam egy cicanadrágot is –, viszont a hajam fel van tűzve és ki is vagyok sminkelve. A ruhák alatt megbúvó meglepetést pedig majd megtalálja, ha akarja. Én addig is könnyed természetességgel sétálok be a konyhába, hogy elkezdjem összeválogatni a hozzávalókat a burritojához, aztán nekiálljak megcsinálni a kaját.
– Egyébként megrendeltem az ugrálóvárat, majd szólok, ha szállítják – mondom közben, visszautalva a jelenetre, amit még a fürdőbe vonulásom előtt láttam közte és Chad között. Nem mintha ez megoldás lenne, ugye, de majd meglátja ő is.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

Látom rajta, hogy nem tudja összerakni a fejében, amit mondani akarok neki, de nem ér annyit az egész, hogy tovább rugózzunk rajta. Már majdnem fel is adnám, mikor megint megszólal, ezúttal olyan kérdéssel, ami azt mutatja, legalább valamit megértett, bár úgy nézek rá, mintha elment volna az esze.
– Néztél már tükörbe? – mutatok végig rajta válasz helyett. Részben mondjuk téves, hogy a felsőteste indítana be, ugyanis inkább az egész teste indít be, a feje búbjától a kislábujja hegyéig, de ha ezt mondtam volna, megint a farkánál lyukadtunk volna ki. Az arca és a tekintete legalább olyan fontos, de tény, hogy a teste olyan, mint egy félistené, szóval ki ne indulna be tőle? Jó, a hegek miatt a hülye picsák szemében talán veszít az értékéből, de nem az én szememben. Számomra azok a hegek szentek.

Várnom kell rá néhány órát, de azért csak visszaér, ráadásul már megint tele kézzel. Mint a nekem adott zacskóból kiderül, valószínűleg felvásárolta a fél drogériát – nem tudom, a mesében szereplő lány tényleg ennyi mindent használ-e, szerintem inkább csak a tudatlanságát kihasználva rekordbevételt intézett maguknak, de ezt az elméletet megtartom magamnak. Inkább bevonulok a fürdőbe, hogy elkészítsem magamat is a kaja előtt, meg persze ki is pakoljak, ami nem kis idő. Még csak a pakolással végzek, amikor meghallom David hangját az ajtó túloldaláról.
– Igen, nemsokára végzek – szólok ki, a hangom pedig nyugodt, már-már inkább jókedvűbe hajló, pedig eszembe sem jut, neki mi járhat a fejében. Nekiállok sminkelni, bár nem vakolok magamra olyan sok réteget, mint amennyit az eladó vásároltatott Daviddel, mert neki inkább a szemeim és a szám kiemelése a lényeg, attól ő is kiábrándulna, ha leizzadnám az arcomat a párnájára. A körmeimmel most nem kezdek el foglalkozni, mert akkor estig sem végeznék, így is eltelik még vagy negyven perc, mire a hajammal és az öltözéssel is végzek. Befújom magam a parfümmel, aztán már megyek is ki... és kis híján felkenődök David mellkasára. Némi meglepettséggel nézek fel rá, ahogy félreáll, de ő előbb szólal meg, mint én.
– A fele idő a kipakolással telt el, de egyébként háromszor ennyi ideig is el lehetne vele pepecselni. Azokkal a highlighterekkel, amiket rád sóztak, teljesen új arcot is rajzolhatnék magamnak – válaszolom meg a kérdését némileg szórakozottan. Nem javaslatnak szánom, vagy ilyesmi, egyrészt ha eddig mindenkiben engem keresett, akkor örüljön, hogy megkapott, másrészt meg sértésnek is venném, ha át kéne alakítanom magam sminkkel a kedvéért. A konyhába megyek, ő pedig úgy követ, mint Chad szokott, amit kicsit meg is mosolygok, de ha már Chad, megosztom vele, hogy megrendeltem a kaparófát. Körbenéz, mint aki már a helyét keresi, de ebbe nem is szólok bele, hiszen az ő lakása, majd ő megmondja, hová tesszük. A szavain aztán halkan elnevetem magam és feltartom a kezeimet.
– Miattam ne fogd vissza magad – mondom, és már fordulok is, hogy összeszedjem szép sorban a hozzávalókat. Szerencsére vett kész tortillát, így nem kell sokat baszakodnom majd, ahhoz még receptet is kéne keresnem, mert ennyire nem vagyok házitündér. Először a húsos tölteléknek tervezek nekiállni, és persze az előkerülő marhahúst Chad érdeklődését is felkelti. Arrébb hessegetem... de aztán tényleg majdnem az övé lesz a hús, mert ahogy felnézek, meg is bánom, amit az előbb mondtam. Meg amit a távozása előtt mondtam. David ugyanis félmeztelenül kezdi épp a felakasztott boxzsákot püfölni, és én elbambulok. A macska már majdnem belekóstol a húsba, amikor kapcsolok és eszembe jut letörölni a nyálamat a szám sarkából. Megint félretolom Chadet és megpróbálok koncentrálni – több-kevesebb sikerrel. A hagyma és a hús csak a csodának köszönhetően nem ég oda, a konzervnyitóval majdnem az ujjamat darálom be, aztán az ujjaimat egyébként majdnem le is reszelem a sajttal együtt, arról nem is beszélve, amikor késsel kell aprítanom a dolgokat. Tényleg nem tudom, hogy nem sérülök meg – mondjuk így is elvágom egyszer az ujjam, de nem vészesen, és megfogom a még túl forró edényt, amikor nem kéne –, mert a figyelmem 75-25% arányban Dave javára oszlik meg. Valószínűleg ezért is készülök el később, mint indokolt lenne. Amikor egy jó óra múlva már minden megvan és csak összeállítani kell a burritokat – és gondosan le is takartam mindent Chad elől –, David is már talán végez... talán nem, de ezen a ponton már nem érdekel. Mivel épp befejezte a fekve nyomást, adja magát a lehetőség: átmasírozok a lakáson, mint egy küldetésen lévő, elszánt katona, és meg sem állok a padig, amin épp felült. Minden kérdés, szó, vagy bármi egyéb nélkül mászok szemből az ölébe és közben már húzom is magamhoz a hajába túrva, hogy olyan heves éhségű csókot követeljek tőle, mint amilyen heves éhséget felhalmoztam az elmúlt jó óra alatt, míg rá csorgattam a nyálamat. Nem zavar, hogy izzadt; szeretem, amikor megizzad. Márpedig most megérdemli ezt a támadást, mert tudom ám, hogy direkt csinálta, szóval akkor ideje szembesíteni a következményekkel is.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

Megint csak szemforgatással felelek, mert ő meg a szavaimat forgatja ki szándékosan, de a szám sarkában egy kis mosoly ül. Tudom, hogy vette a lapot, csak próbálja elviccelni... bár tény, hogy én is javasoltam már neki a tükörbenézést más körülmények között. Ezt követően már megy a dolgára, én pedig várakozok és közben lekötöm magam ezzel-azzal.

Miután kiderült, hogy felvásároltatták vele a fél drogériát, én annak is csak a felét hasznosítom - de mindent el kell pakolnom. David még érdeklődik is, hogy mit csinálok már, de biztosítom róla, hogy rendben vagyok, attól függetlenül is, hogy még egyszer ennyi időt legalább eltöltök bent. Mire végzek a sminkeléssel, már megint rám vár, majdnem felkenődök rá, és még szóvá is teszi, hogy sokáig tartott. Persze, sminkeljem magam neki, de közben időt ne töltsek el vele. Biztosítom róla, hogy ennél hamarabb nem fogok végezni máskor sem, aztán nekiállok megcsinálni az ebédet... miközben ő edzeni kezd. Talán mondanom sem kell, hogy a burrito veszít a jelentőségéből, nem is keveset, az a csoda, hogy nem csorgatom bele a nyálamat is a salsa szószba. Meg minden másba... A szemeim falják a látványt, és igen, ahogy mondtam is neki, beindul a fantáziám, mert nagyon sok helyre odaképzelem magam, hogy inkább rajtam izzadjon. Aztán amikor már fekve nyomásokat csinál és pofonegyszerű magam fölé is képzelni, plusz már el is vágtam az ujjam és meg is égettem a kezem miatta, úgy döntök, elég volt. Még letakarok mindent, pont, mikorra ő visszateszi a rudat a tartóra, de aztán olyan határozottsággal menetelek oda hozzá, amiből egy hadsereg sem tudna kizökkenteni. Ahogy felül, én már mászok az ölébe és húzom magamhoz a hajánál fogva, heves, mély, éhes csókot követelve magamnak, és bár érzem, hogy mosolyog, szerencséjére hagyja, hogy egy kicsit kiélvezzem, mielőtt a hajamba marva elhúzna magától. Az ajkaimat megnyalva nézek rá, aztán végig rajta, és mivel mindkét keze foglalt, az enyémekre pedig már nincs kapacitása, úgy döntök, ha nem csókolhatom, akkor majd tapogatom. A tenyereim és az ujjaim éhesen járják be az edzéstől még be is durrant, kemény izmokat a forró bőre alatt.
– Nem hazudtam – felelem közben egyszerűen és meg sem próbálom elrejteni a tekintetemből, mennyire mást kívánok burrito helyett. Persze ő már panaszkodik - talán mégsem ismert még ki eléggé -, aztán érdemtelenül az ebéd felől érdeklődik.
– Nem én tehetek róla, hogy mindentől csak azt várod el, hogy az öledbe hulljon. Csak egy kicsit kutatnod kellene, ha ennyire akarod – felelem nyugodtan, és igen, ez talán szemrehányás is, amiért lényegében esetemben is pontosan ez kellett ahhoz, hogy ismét mellette kössek ki. Nem keresett, csak másokban, bezzeg amikor hirtelen ott voltam az orra előtt, már kellettem neki.
– Azt nem mondtad, hogy a szetteket nem takarhatja semmi – teszem hozzá, ha esetleg nem ment volna át elsőre az üzenet, de mivel ő egy órán át húzta az agyamat és még most is szórakozik velem, megkapja a revansot. Mire a mondat végére érnék és ő megértené, mire akarok célozni, már ki is slisszolok a kezei körül és távolabb lépek az esetlegesen a ruháim alatt kíváncsiskodni akaró kezektől. Elkezdek a konyha felé hátrálni, de közben őt figyelem izzó szemekkel.
– Fel akartam ajánlani, hogy rossz legyél és a desszerttel kezdd... – mondom, és a póló aljához nyúlva áthúzom azt a fejemen, felfedve a szett felső részét. – De ki vagyok én, hogy felülbíráljalak, ha burritot akarsz? – vonom fel a szemöldököm, letolva és lerúgva magamról a cicanacit is, hogy immár csak a fehérnemű szettben menjek a pult mögé. Még mindig őt figyelem, ahogy mélyen előrehajolva lekönyökölök.
– Mennyit kérsz? – mosolyodom el csábítóan.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

+16
Játszik velem. Nem kell kimondania és még csak különösebben hangsúlyoznia sem semmit, elég összekötnöm azt, amit az elmenetele előtt mondtam neki a dolgokról, amikre be tudnék indulni, azzal, hogy most a szemem láttára, félmeztelenül edzi tovább a már egyébként is szembetűnő izmait. Rohadtul nehéz a főzésre koncentrálnom és nem egyszer kárát is látom annak, hogy a nyálamat csorgatom odafigyelés helyett, de akkor sem tudom nem kocsányon lógó szemekkel bámulni és elképzelni mindenféle mocskos dolgot, amivel megizzaszthatná magát a súlyokon kívül. Valószínűleg ezért is veszítem el végül a türelmemet, de hiába csókol vissza, mosolyog is bele és fogja a derekamat, tovább húzza az agyamat. Mintha az előző egy óra ne lett volna elég. Még pimaszkodik is, zavartalanul az orrom alá dörgölve, hogy igazából most is magamtól estem az ölébe, de amikor az ebédről kérdezősködik, megint betelik a pohár. Megkapja a méltó revansot, bár ő sem tesz úgy, mintha nem tetszene neki, amikor felfedem előtte, amit magának is felfedezhetett volna. Figyelem, ahogy megnyalja az ajkait, és amikor a tekintetem az ölére siklik, elégedetten mosolyodom el a könnyű anyag alatt látványos érdeklődést mutató domborulat láttán. Ettől mondjuk ez még nem fog az ölébe hullani, csak a pulthoz sétálok oda szándékosan lassan, ringó csípővel, aztán könyökölök le, élvezve magamon a pillantását. Még választ is kapok, mire jó cica módjára, vontatott mozdulatokkal, de el is kezdek megcsinálni neki két burritot, közben rajta tartva a szemem, mert most mintha ő akarna becserkészni engem...
Ám végül lefordul az ágy felé. Kár, de tudom, hogy készül valamire. Hallom a papírzacskó csörgését, matatást, doboz surrogását, még több matatást. Még csak a burrito megtöltésének a felénél járok, amikor ismét felbukkan, összezárt markokkal, azaz nem tudok semmit kivenni abból, ami nyilvánvalóan nála van. Vontatottan pillantok újra a szemeibe, miközben mutatóujjamat belemártom a salsa szószba, és míg hozzám sétál, lassú, érzéki mozdulattal nyalom le róla, majd biztos ami biztos a számba is veszem az ujjam. Felé fordulok, ahogy megkerüli a pultot és akkor engedem ki az ujjam az ajkaim közül egy halk cuppanással, amikor olyan közel áll hozzám, hogy ha nem lenne ennyivel magasabb nálam, szó szerint egymás elől szívnánk el a levegőt. Mélyebbeket lélegezve nézek fel rá, a szemeim pedig megrebbennek, amikor az ujjai becsúsznak a bugyi alá, de nem szakítom meg a szemkontaktust. Halk sóhajjal rándulok meg, ahogy ujjával végigsimít a már így is vágyakozva lüktető csiklómon... aztán némi zavarral vegyes meglepetéssel fészkelődök egy kicsit a csípőmmel, amikor oda nyom valamit. Nem kellemetlen, mert bőrmeleg és puha, csak idegen.
– Mit... – kérdezném, de vele egyszerre szólalok meg, és hagyom, hogy ő fejezze be a maga kérdését. Némi zavartsággal pislogok rá és kurtán bólintok, bár így is eltereli a figyelmem, ahogy még közelebb hajol, nekem pedig meg kell nedvesítenem az ajkaimat, hogy ne csókoljam meg újra. Azért hallgatom, amit mond, és a csíp-nél egy kicsit meg is ijedek, de alig ejti ki a szót a száján, nem mondja, hanem mutatja, mire gondolt.
– Fuck! – nyögök fel összerándulva, a pult széléért kapva. A cucc rezegni kezd, nekem pedig nagyjából két pillanat alatt megugrik a pulzusom, mert minden egyes kis rezgés mintha elektromosságot küldene végig az egész testemben, a csiklómból kiindulva, és ez az elektromosság a nagyon jó fajta. Elakadó lélegzettel nyögök fel újabb káromkodásokat, miközben az arcom forróvá válik a hirtelen szinte túl erősen rám törő izgalomtól. Úgy kapaszkodok a pult szélébe, mintha puszta kézzel akarnám azt eltörni, a lábaimat összeszorítva próbálom felfogni David szavait. A kérdésére először csak egy újabb felnyögött káromkodással reagálok és csak azért teljesítem, amit mond, és amire céloz, mert tudom, hogy komolyan gondolja. Remegő lábakkal fordulok szembe a pulttal.
– Megígérted... hogy nincs... kötözés – préselem ki magamból zihálva a bilincsek említésére, de azért jó kislány vagyok, nem nyúlok semmihez a hozzávalókon kívül. Egyáltalán nem könnyű befejezni a műveletet, mert először csak az ujjaim remegnek, aztán meg már az egész testem is, úgy zihálok, mint aki maratont fut éppen, és néha muszáj összeszorítanom a lábaimat és megkapaszkodni a pultban, amikor Dave épp kegyesen fokozza a rezgés intenzitását. Persze amikor meg már elkezdene nagyon jó lenni, akkor visszaveszi, nehogy meg tudjak könnyebbülni. Mire elkészül a két burrito, már a homlokomra is kiül a veríték, a combjaimon pedig másfajta nedvesség csorog lefelé; a tányért szinte elé lököm, míg én jóformán az életemért kapaszkodok a pultba. Ha pedig szóvá meri tenni, hogy magamnak nem csináltam, csak hevesen rázom a fejem.
– Nem... tudok... – nyögöm zihálva, már majdnem könnyes szemekkel attól, mennyire fel vagyok ajzva, eredménytelenül. Megcsinálni sem tudnám, de ha össze is raknék valamit a remegő kezeimmel, biztosan egy falat sem menne le a torkomon. Addig nem, míg nem hagy végre megkönnyebbülni.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

+16
Meglehet, hogy alábecsültem... vagy inkább biztos, hogy alábecsültem. Nem állítom, hogy nyeregben éreztem magam a vetkőzéssel; igazából nem is háborút akartam indítani, csak egy kis revansot venni rajta, amiért folyamatosan húzta az agyam, de az meg sem fordult a fejemben, hogy ezt még hová tudja fokozni. Persze már a tekintete sem ígér sok jót, amikor megközelít, aztán már azt hinném, megad nekem egy minimális győzelmet, amikor megérint, de ó, mekkorát tévedek. Csak egy rohadt modern kínzóeszközt kapok, meg a parancsot, hogy ne merjek hozzányúlni. És hogy így csináljam meg a burritoját. Csinálom, amit mond, mert ezek után már nem akarom tudni, mit tudna még kitalálni, de azért felhívom a figyelmét arra, hogy bilincseket talán nem kellett volna vennie. Az amúgy is szabálytalan lélegzetem elakad, amikor még hozzám is simul, nekiszorítva a pultnak, a hajamat félresimítva és a fülembe morogva... fel sem fogom, amit mond, csak másodpercekig állok, remegve az ingerek között, nézve, de nem látva ki a szemeimen. Utána is hiába enged el, remegnek a kezeim és a lábaim, főleg, amikor rákapcsol, és néha még meg is kell kapaszkodnom, hogy ne essek össze. Ő persze csak néz és élvezi, pedig mire megcsinálom a burritokat, én már azt sem tudom, hol vagyok, aztán mire végignézem, ahogy komótosan megebédel, már sírva könyörögnék Jamesnek is, hogy hozzon nekem enyhülést, de persze ezt neki nem vallom be. Úgysem tudok már beszélni. Sem.
Amikor odajön hozzám, már tényleg félig ájultan kapaszkodok a pult szélébe és szerintem már csak a szentlélek tart a lábaimon, annyira remegek. Folyik rólam a víz, a belső combjaim teljesen nedvesek, és hiába beszél hozzám, rohadtul nem tudom értelmezni a szavait, csak nézek rá fátyolos, könnyes szemekkel, már nem is nyögdécselve és zihálva, hanem felületesen lélegezve és szinte nyüszítve. Majdnem egy teljes percig bootol az agyam, mire felfogok egy kérdést, de azt nem tudom értelmezni, mi a szent szart kéne most kezdenem látványokkal, mikor így is mindjárt tudathasadásos állapotba kerülök, szóval erre nem is pazarolok energiát válaszolni. A következő kérdés már sokkal érdekesebb – amikor végre felfogom az értelmét. Jóformán felnyüszítek a gondolatra.
– I-igen... – lehelem reszkető, rekedt hangon, de csak erősödik a fogása az államon és még közelebb hajolva megint beszélni kezd. Most már kétségbeesve szűkölök, mert ehhez megint értelmeznem kell, de én már azt sem tudnám megmondani, melyik bolygón vagyok. Annyira koncentrálok, hogy már kapaszkodni sem tudok rendesen, és ha nem tart meg, tényleg lecsúszok a padlóra a remegő és használhatatlan lábaimon, de ha megtart sincs már fogalmam arról, hogy mit akar még tőlem.
– K-kérlek... h-hadd... hadd élvezzek... e-el – nyöszörgöm tehetetlenül.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

+18
Ugyan már képtelen vagyok gondolkozni, ha tudnék, eszembe juthatna, hogy voltam már hasonló helyzetben egyszer. Akkor mondjuk már volt részem némi bevezetőben és teljesen szánt szándékkal hoztam magam abba a helyzetbe, aminek a végén már könnyes szemekkel, egész testemben reszketve könyörögtem neki megváltásért, miután folyamatosan megvonta tőlem a megkönnyebbülést, miközben teljesen kikészített. Most pedig? Most még ebédet is csinálok neki közben, aztán végignézem, ahogy eszik, és még van képe meg is kínálni, mintha több lennék egy reszkető, ziháló, szűkölő, félig már öntudatlan roncsnál. Aztán meg kérdezgetni kezd, pedig nekem nagyon hosszú időbe telik dekódolni a legegyszerűbb szavakat is, mintha kitörölték volna a fejemből a szótárt, és még nevet is rajtam. Kínlódva nyöszörgök, még a kezem is elcsúszik a pulton és kis híján összecsuklok, de magához karol, így van lehetőségem tovább bootolni, amit mondott. Nem sikerül dekódolni, túl vastagon ül a köd a fejemen, de ezzel kapcsolatban tudok neki nyüszíteni valamit, ami mintha már elégedetté tenné. Vakon kapaszkodok meg a nyakában, ahogy a karjába vesz, de a testem így is össze-összerándul a rezgések miatt.
– D-Dave... – lehelem zihálva, mert ezen a ponton már nem vagyok biztos benne, hogy tényleg meg fog-e rajtam könyörülni, de aztán az ágyon találom magam, és ő már fölém hajolva mar az ajkaimra az övéivel. Reszketve, nyöszörögve kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta, próbálom viszonozni a csókot, de a nyelvem érezhetően le van lassulva az övéhez képest, szóval ez inkább csak megadás, mint heves csata. Összerándulok, amikor megérzem az ujjait a bugyinál matatni, aztán még egyszer, amikor a combom belsején simít végig. Lihegve, tágra nyílt szemekkel, kitágult pupillákkal nézek az ő sötét vággyal csillogó tekintetébe, a testem elkínzottan reszket és meg-megvonaglik az övé alatt, aztán ahogy a tarkómra, majd a lábamra fog, halk nyöszörgéssel kérlelem tovább, hátha végre megkönyörül rajtam. Amikor végre megérzem a farkát nekem feszülni, aztán egy határozott mozdulattal elmerülni a testemben, elnyílt ajkakkal feszítem ívbe a testem, szinte levegőt sem véve, csak belé kapaszkodva, marva a körmeimmel és az ujjaimmal, mintha ő lenne az egyetlen, aki a földön tart, mert most így is érzem. Talán négy vagy öt heves, mély és erőteljes lökésig bírom, mielőtt a már nagyon hosszú ideje várt orgazmus kirobbanna belőlem egy kéjes kiáltással, olyan hevesen, hogy a valóság hosszú másodpercekre kivet magából. A mordulásától és a még mélyebbre ható mozdulataitól egész testemben kiráz a hideg, a lélegzetem pedig megint elakad, nem tudok visszajönni a csillagok közül, mert a farka is tovább ostromolja a testem és a rezgés sem maradt abba. És nem is marad abba egyik sem. Teljesen elveszítem az idő- és a realitásérzékem, nem marad meg a fejemben más, csak az érzések és a látvány, amikor néha sikerül egy pár másodpercre felfognom a valóságot és rá fókuszálnom a szemeimmel. Heves csókok, amiket alig tudok viszonozni, ujjai markolása a tarkómon és a lábamon, az élvezkedő és elégedett hangjai, a látvány, ahogy zihálva, sötét szemekkel figyel engem, miközben újra és újra és újra szó szerint a csillagok közé juttat a farkával és azzal az átkozott kis masinával. Nem tudom számon tartani, hányszor élvezek el; több helyen is véresre marom a bőrét, hol kéjes sikolyokba foglalom a nevét, hol könyörgök neki, hogy most már elég volt, csak hogy aztán magamra rácáfolva újra elélvezzek, amikor nem hagyja abba a mozgást. Amikor az utolsó orgazmust is kicsalja belőlem, már elmegy a hangom és tényleg alig jutok lélegzethez, a testem pedig konstans reszket és lüktet már akkor is, ha épp nincs orgazmusom. Már kapaszkodni is alig van erőm belé, de még így is képes kicsikarni belőlem azt a bizonyos utolsót, ahogyan még mélyebbre és még erősebben löki magát, és bár hallom és érzem, ahogy most már ő is beteljesedik, a lelassuló csípőmozdulatait már félig önkívületben érzékelem csak. Elnyílt ajkakkal, vakon zihálok, a kezem már szinte lecsúsznak róla, pedig a testem még így is össze-összerándul, ahogy a rezgésekkel egy ütemben mozdul, aztán amikor megáll és végre abbamarad a rezgés is, rekedt, elkínzott nyöszörgéssel reszketek végig, de már a kiszáradt ajkaimat sincs időm megnedvesíteni, mielőtt az a bizonyos ájulás, ami szerintem már a konyhában is fenyegetett, végre tényleg beütne. Vagyis inkább kiütne.

Nem tudom, mennyi idő telik el, mire kinyílnak a szemeim. Nem vagyok nyúzott, sőt, egészen kisimultnak érzem magam, mint akinek végre volt egy hosszú és pihentető éjszakája, pedig annyi idő azért nem telt el. Szuszogva, elnyújtott hümmögéssel mozdulok meg, egyszerre érzem azt, mintha átment volna rajtam egy úthenger és azt, hogy a testem kicsattan az energiától, mint egy kiadós edzés után. Kinyitom a szemeimet, érzem és látom, hogy már be vagyok takarva, ami akaratlanul is egy kis mosolyt csal az arcomra. Emlékezni nagyon is emlékszem, még ha nincs meg minden pillanat tisztán, így azon nem kell gondolkoznom, miért érzem azt a kellemes zsibbadást az ölemnél, és azon sem, hogy miért van mellettem egy kellemesen meleg test még az ágyban. Ami nagyobb, mint Chad és nem is dorombol. Feljebb emelem a tekintetem és szégyentelenül magamba iszom David látványát, ahogy látszólagos határtalan elégedettséggel fekszik mellettem az ágyban; pont, mint valaki, aki épp tényleg kikefélte a lelket is a nőjéből. Vagy hát... akárminek is számítok jelenleg. Nem tudok nem somolyogni, miközben kinyamnyogok egy hi-t, aztán nyújtózom egyet.
– Szép munka. Meddig voltam kiütve? – kérdezem még mindig rekedten, közben körbepislogva, hátha van itt valahol víz, mert úgy érzem magam, mint aki egy hétig a sivatagban rekedt víz nélkül.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

+18
Összefolynak a percek, először az édes kíntól, aztán pedig az édesen kínzó megkönnyebbülések egész sorozatától. Még ha féltem is, hogy annyira élvezi a kínzásomat, hogy nem is adja meg nekem, amire már nagyon-nagyon vágyom, alaptalan volt, mert az ágyra fektetve nagyon is megteszi, nem is akárhogy. Olyan sokszor juttat a csúcsra egymás után, hogy a végére nem is marad belőlem más, mint egy hol nyöszörgő, hol kéjesen sikoltozó, a kéjtől és a kéjes kimerültségtől reszkető test. Rajta hagyom a nyomaimat, nagyon sok helyen, de hát ő akart kikészíteni. Az utolsó orgazmusomnál már félig nem vagyok képben, de eljut hozzám, hogy ő is elélvez; még tompán érzem a lelassuló, élvezkedő mozdulatait, aztán amikor megáll és a rezgés is megszűnik, mintha engem is KO-val ütne ki.

Ugyan nem vallanám be, de jó érzés, hogy amikor visszatérek a földre, még mindig mellettem van. Azt gyanítom, hogy ez csak azért lehetett, mert nem sokáig voltam öntudatlan, de nem számít; nekem jól esik meleg testének érzete – és látványa – az enyém mellett az ágyban. Amikor rám néz, nem mosolyog ugyan, de azokban a csodás kék szemekben olyasmi csillan, ami a mosolyakor szokott, és ez nekem már elég. Hümmögök egyet, mert a fél óra nem olyan sok, de ájulásból nem is kevés. A tekintetemmel vizet keresek, hogy ne legyen száraz a torkom és a szám, mint egy smirgli, de a kérdésére somolyogva visszafordulok hozzá.
– A lehető legjobb értelemben vagyok teljesen elzsibbadva. Nagyon is – válaszolom meg a kérdését. Visszakérdezhettem volna, lehettem volna pimasz és szarkasztikus, de épp az élményre való tekintettel inkább egyenes választ adok. Azért amikor az oldalára fordulva szinte hozzám simul, hogy aztán a keze a takaró alá bújjon és lesimítson a hasamon, a lélegzetem már-már ösztönösen akad a torkomon, a szívverésen pedig felgyorsul. Megnyalom az ajkaim, kitáguló pupillákkal nézek rá, ahogy ujjai bejutnak a bugyi anyaga alá, mert fogalmam sincs, kibírnék-e még bármit is, de azt sem tudom, ellen tudnék-e állni a kísértésnek. Aztán már csak azt érzem, ahogy leválasztja rólam azt az ördögi kis micsodát, én pedig halkan felnyögök, mert még mindig, minden porcikám túlérzékeny és nem tudok nem reagálni a legapróbb érintésre is. A szavai azért eljutnak hozzám, és a szememben megcsillan egy kis huncutság.
– Azt hittem, épp az juttatott engem ide – élcelődök vele. Hiszen ezért kaptam a büntetést, nem? Figyelem, ahogy előhúzza a kis szerkentyűt, aztán még szinte ajánlatot is kapok. A szemeibe pillantok, a szám sarkába kiül egy számító kis mosoly, mert most nagyon is leképzeltem néhány lehetőséget. Először nem is válaszolok, már csak azért sem, mert közben felkel, amit meg kell bámulnom, aztán meg a fürdőbe menet lenyalja az ujjait, amitől halkan fel kell sóhajtanom. Eszembe jut, milyen régen éreztem magamon a nyelvét, és ettől a gondolattól mégis kedvem lenne elölről kezdeni az egészet. Halkan felszusszanok, de ő szinte várakozóan néz rám, és ezen majdnem elnevetem magam. Visszatérek az előző gondolatmenethez, letúrom magamról a takarót, de csak a könyökeimre támaszkodok fel, elgondolkozva nézve őt és az adoniszi félmeztelen alakját a fürdőben.
– Azt mondod, a kis kütyü is felkerülne a hazaváráshoz viselhető dolgok listájára? – kérdezem vontatottan, feljebb húzva az egyik lábam, csak sejttetve, hogy milyen lenne, ha arra jönne be az ajtón, hogy ugyanígy fekszek itt, csak mondjuk azt is viselem, úgy várva rá minden értelemben. Esetleg csak azt viselem. A gondolat még engem is felizgat, szóval remélem, rajta is csak hasonló jeleket tudok felfedezni.
Ezután már tényleg felkelek, hogy igyak egy hatalmas pohár vizet, míg hallom, hogy ő a zuhanyban engedi meg a vizet. Hátralesek a vállam felett, egy pillanatra elgondolkozom, de mivel úgyis nekem is fürdenem kellene, plusz a fehérneműt is ki kell mosni, mert eláztattam... Miért is ne lehetnek igazán hálás és jó cica? Mosollyal a szám sarkában sétálok be a fürdőbe, és megengedem magamnak, hogy néhány másodpercig csak álljak ott és figyeljem, ahogy folyatja magára a vizet, megirigyelve minden egyes vízcseppet, ami végignyalhatja a testét. Ez a pillanat most nagyon emlékezetet valamire, de ezt el kell nyomnom magamban, mert az első gazi éjszakánk emléke fáj. Elterelem a gondolataimat azzal, hogy odasétállok hozzá, megcsodálva a nyomaimat szerte a karjain, a vállain és a hátán, bár utóbbi nehezebben kivehető a tetoválás miatt. Tenyereimet a hátára simítom, majd fel a vállaira, ahogy lábujjhegyre állok.
– Segíthetek? – búgom a füléhhez halk, csábító hangon. Ha nem zavar elő, már nyúlok is előre a tusfürdőjéért, hogy a tenyerembe nyomjak belőle, aztán alaposan elkezdem átmosni a hátát, a vállait, a karjait, az oldalát. Kiélvezek minden érintést, de ezt mégis rá hegyezem ki, mert finoman át is masszírozom az izmait, különös tekintettel a vállaira és a nyaka környékére. Ezután elé lépek, és bár ahogy felnézek rá, szinte el tudnék égni egy csókért a nedves ajkairól, emlékeztetem magam, hogy ez most róla akarom hogy szóljon. Újabb adag tusfürdőt simítok szét és habosítok fel a mellkasán, kitérek szemből is a vállaira, a karjaira, az oldalára, a hasára, ugyanúgy alaposan átcsutakolom és finoman végigmasszírozom az izmait. Nem állok meg a csípőjénél, sőt, ugyanezzel a határozottsággal simítom le a tenyerem a hasa közepéről a farkára, de ahogy rámarkolok, meg sem próbálom ártatlan fürdetésnek eladni a dolgot. Lábujjhegyre állok, noha még mindig nem csókolom meg; közel hajolok hozzá, de hiába veszek meg az érzésért, csak akkor lesz csók, ha ő akar csókot.
– Megmutathatom, milyen hálás cica vagyok? – lehelem forrón az ajkaira. Nem mintha engem nem izgatna fel ez az egész és ne imádnám, amikor a falhoz – vagy zuhanykabinokhoz – szögel, de én most hálás cica vagyok, nem telhetetlen, és nem csak azért, mert szerintem nem is bírnék ki még egy orgazmust. Az én élvezéseim száma így is sokszoros szorzót kapott a mai napra, megérdemel egy kis kényeztetést. Ha megkapom az engedélyt, még dolgozom egy kicsit a kezemmel, miközben ajkaimmal és fogaimmal a nyakát kóstolom végig, de csak addig, ameddig már türelmetlenül lüktet az ujjaim között és leöblítette róla a víz a tusfürdő maradékát is. Akkor aztán késlekedés nélkül ereszkedek a térdeimre és nézek fel rá, mielőtt és miközben az ajkaim közé csúsztatnám a farkát, hogy aztán ahhoz méltó élményben részesíthessem, mint amit ő adott nekem az előbb. Még ha ő nem is tud annyiszor elélvezni, tudom, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy a maximális élményt nyújthassam neki.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

+18
Miután szó szerint ájulásig kefélt, igazából semmi meglepő nincs abban, amekkora mértékű elégedettséget látok rajta, amikor felfedezem magam mellett még mindig az ágyban, de nincs is ezzel semmi baj. Én is élvezem, amikor így néz rám. Miután eltávolítja az ördögi kis eszközt rólam – amit az érzékeny testem miatt mintha háromszorosan érzékelnék –, elmondja az új játékszabályokat is, és bár én egy kicsit élcelődök vele, ő láthatóan ezt is túl komolyan veszi, mert megfenyeget azzal, hogy legközelebb majd tényleg lógva hagy.
– Szóval játékosan sem lehetek pimasz? – kérdezek vissza egy leheletnyi értetlenséggel, mert épp elég sötéten néz és mosolyog ahhoz, hogy ne vonjam kétségbe a szavait, de régen mindig az volt a legfőbb játékunk, amikor kölcsönös pimaszkodással húztuk egymás agyát... Régen. Talán épp ez a kulcsszó. Most sem azért pimaszkodtam vele a fehérneművel, mert lázadni akartam, sőt, pont a kedvére akartam tenni, de elfogadtam, hogy az ő szabályai szerint kell játszanom, szóval akármit is mond, úgy lesz. Igyekszem félretenni a némileg keserűen ható gondolatokat, és nem is nehéz, mert azután azt ajánlja fel, hogy egyébként, ha jó kislány leszek, még nálam is lehet a szerkentyű, hogy szépen kérjem vele. Erre már elégedetten mosolygok, de egyelőre csak értőn hümmögök, mert majd úgyis meglátja, mit akarok kezdeni vele.
Ő zuhanyozni megy, én pedig inni, legalábbis először, de közben hagyom magam elcsábulni a gondolattól, hogy kövessem. Megállok az ajtóban, hogy adózzak egy kicsit pusztán a látványnak, ami csak fokozódik, ahogy hátranéz rám azokkal az igéző szemeivel, én pedig legszívesebben lecsókolnék minden egyes vízcseppet az ajkairól. Visszafogom magam, nem azért, mert nem tenném meg tényleg nagyon szívesen, hanem mert eldöntöttem, hogy most hálás és jó cicája leszek, és bebizonyítom, hogy nem csak önzőségből tudok úgy járni a sarkában, mint egy pincsikutya. Először csak mögé lépek és még engedélyt is kérek, hogy segíthessek, és amikor nem zavar el, hozzá is látok a megfürdetéséhez és -masszírozásához. Igen, én is élvezem, hogy érinthetem, és tudom, hogy ezt ő is tudja, de most nem időzök el sehol csak azért, hogy nekem jó legyen. Most őt kényeztetem, míg azt nem érzem, hogy a feszült izmok egy kicsit ellazulnak az ujjaim alatt. Csak ekkor hagyom, hogy leöblítse a víz, aztán elé lépve folytatom a munkát. Itt egy fokkal nehezebb dolgom van, mert azok a vizes ajkak és az az intenzív tekintet nagyon csábít, de azért tartom magam. Amennyire tudom. Még rá is játszik, szórakozik velem, mert közelebb hajol, szinte felkínálva az ajkait, hogy aztán elhúzza őket, én pedig nem tudom nem követni azokat és szinte elnyílt ajkakkal figyelve, amikor megnyalja őket, de tartom magam. Pont az a lényeg, hogy bizonyítsak, szóval nem engedek a csábításnak. Ezt is jelezve markolok rá a farkára, és bár kiráz a hideg a szusszanására, zavartalanul folytatom a kényeztetését. Ajkaimat a nyakán foglalom le, harapásokkal tüzelem fel még jobban, aztán amikor már vágyakozva feszül a markomban, ismét engedélyt kérek. Ezúttal nem szóban kapom meg, hanem nonverbálisan, de ahogy a víz leöblíti és ő elzárja a csapot, én már ereszkedem is a térdeimre. A szemkontaktust tartva nyalom meg az ajkaimat, aztán már csúsztatom is közéjük a farkát olyan mélyre, amennyire csak elsőre tudom. Élvezettel borzongok meg a sóhajára és a hajamba markoló ujjak érzésére, tekintetem éhesen issza magába a fölém tornyosuló alakjának látványát, de ezt most épp azzal honorálom, hogy neki jó legyen. Erősen szívom meg a farkát, élvezve az erre adott reakcióját, aztán hagyom, hogy a hajamba túró ujjaival ő adja meg a kényeztetés alapütemét. Akkor sem veszem le róla a szemeimet, amikor ő becsukja az övéit; minden egyes rezdülésére, minden a torkán feltörő hangra reagálok, amikor valamit intenzíven érzem, azt ki is tartom, amikor szavakkal bátorít, élvezettel hümmögök a farka körül, amikor pedig kéjes hangokat hallat, válaszul én is elégedetten nyöszörgök. Lelkesen és hevesen dolgozom meg a farkát, erőteljes szívásokkal dolgozva, olyan sokszor engedve tövig a torkomra, hogy a maradék rúzsom a bőrére kenődjön, és néha, amikor engem figyel, ki is engedem a számból, hogy ismét úgy játsszak vele, ami számára fokozza a látványt is. Úgy falom fel, mintha a kedvenc jégkrémem lenne épp nálam, aztán pedig úgy veszem újra a számba és engedem a torkomra, mint aki attól fél, hogy elveszik tőle. Szerencsére van időm sokáig játszani vele, hiszen nemrég élvezett el, és én nagyon lelkesen használom ki ezt, fáradhatatlanul dolgozva rajta. Nem számít, hogy elzsibbad a szám, hogy a szemem könnyessé válik és hogy már nekem is újra a combjaimra folyik a nedvesség. Érzem rajta, amikor közelíteni kezd, és ezt igazolja, hogy a másik keze is a hajamba túr. A csípőjére fogok, csak hogy megtartsam magam, felkészülve az iramra, és amikor heves és erőteljes mozdulatokkal elkezdi megkefélni a számat és a torkomat, mélyen felnyögök. A torkom gyorsan megfájdul, én mégis élvezettel nézek rá a levegőhiánytól – is – könnyes szemeimmel, és minden egyes mozdulatára rájátszok a nyelvemmel és a szívásaimmal, míg el nem éri a csúcsot. Amikor elélvez, akármilyen módot is választ erre, én élvezettel fogadom; ha a torkomra engedi az élvezetét, megvárom a lüktetések végét és mielőtt kihúzódhatna a számból, finoman szívok még egyet az érzékeny farkán, hogy az utolsó cseppel együtt nyelhessek egy nagyot, ha viszont kihúzza magát a számból, halk sóhajjal nyílnak el az ajkaim és dugom ki a nyelvem, hogy összemocskolhasson, mert tudom, hogy azt is nagyon szereti. Utóbbi esetben le is takarítom magam a nyelvemmel és az ujjaimmal, mielőtt odahúznám a kezét, hogy azt is megtisztogassam, aztán élvezettel lenyalnám a maradékot a farkáról is, mielőtt elégedett macska módjára körbenyalnám a számat, felnézve rá. Felegyenesedem, zavartalanul csomagolom ki magam a most már minden értelemben elázott szettből, aztán felmosolygok rá.
– Te éhes vagy? – kérdezem azzal a fajta huncutsággal, amit szerintem értékelne. Akármit is válaszol, kilépek mellette a zuhanyból és felé tartom a törölközőjét, míg én a köntöséért nyúlok és azt kapom magamra – már ha hagyja, mert ha nem, akkor kénytelen vagyok megadni neki a már sokat emlegetett meztelenséget. Nekem még fürdenem kell majd rendesen is, de ha azt mondta, hogy ő éhes, akkor – még mindig jó cicaként a konyhába megyek, hogy csináljak még neki kaját, míg ő törölközik és öltözik.
– Kettő? – kérdezek rá, biztos ami biztos. Most, hogy nem rezeg a lábaim között valami, még szebb burritokat is tudok neki összetenni.

I’d go to the places where your broken heart is

If the waves are trying to take you under
Well they’re gonna have to take me too

+18
Amikor megengedi, hogy egy kicsit pimaszkodhassak, úgy mosolygok, mint egy kisgyerek, aki megkapta a karácsonyi ajándékot, amiről levelet írt a Mikulásnak. Itt úgyis a Mikulás hozza az ajándékokat karácsonykor, nem...? Pedig még csak nem is a rosszalkodás lehetősége merül fel bennem, annak örülök, hogy ezek szerint annyira azért nem baj, ha játékosan húzom néha az agyát. Egy kicsit.
Azért amikor utána megyek a fürdőbe, majd a zuhany alá, nem kifejezetten ezért, vagy inkább nem csak ezért akarom kifejezni a hálámat. Többet nyom a latban, amit az ágyon művelt velem, meg amit még reggeli után, és tényleg úgy gondolom, hogy ennyi jó cselekedet és az orgazmusok számának különbsége miatt megérdemel némi hálás kompenzációt. Minden egyes pillanatát imádom annak, amikor a csillagok közé juttat a farkával, de nem sajnálom tőle az egyéni élményt; ha orgazmus nem is okoz nekem, én is ugyanúgy élvezem, amit ő élvez. Először azért kényeztetem egy kicsit máshogyan is, megfürdetem és közben alaposan átmasszírozom a feszült izmokat a felsőtestén, hátul és elöl is, de aztán nem titkolom a szándékaimat, még akkor sem, ha szándékosan húzza az agyam az ajkaival, amikre nyilvánvalóan nagyon vágyom. Nem, nem zökkent ki ezzel, de azért engedélyt kérek, erre is, mint egy jó cicus, és szerencsére nem is tagadja meg tőlem ezt, így aztán letérdelhetek elé, hogy megmutassam neki, mennyire hálás vagyok az előbbiekért. Olyan kiadós kényeztetést kap, ami remélhetőleg felér az én orgazmusaimmal; mindent bevetek, amiről tudom, hogy imádja, legyen az tempó kérdése, az általam kiadott hangoké, a torkomé, az ajkaimé, a szívásaimé... Folyamatosan figyelem őt, élvezem a kéj jeleit az arcán és a szemeiben, azokat az elképesztően szexi hangokat, amiket kiad magából – amikor rekedt, kéjes hangon ösztönöz, az egyik legizgatóbb dolog, amit csak csinálhat –, és közben figyelek arra is, ha a kezével módosítani akar a tempón. Kiélvezem őt, látványosan, amikor pedig elér arra a pontra, hogy már közel van és mindkét kezével a hajamba mar, hagyom neki, hogy lényegében befejezze magának a kényeztetést. Halk nyögésekkel, körmeimmel a csípőjébe vájva figyelem, és amikor hosszan a torkomra élvez, csak azért nem nyúlok magamhoz, mert szerintem tényleg nem bírnám ki. Kap egy kis extrát, az utó-szívásra pedig olyan intenzíven reagál, amitől megvillannak a szemeim. Mire kihúzza magát a számból, már könnyesek a szemeim, mégis úgy nyalogatom az ajkaimat, mint egy elégedett, jóllakott macska, főleg, ahogy még meg is dicsér, pontosan olyan kielégült elégedettséggel nézve rám, amit el akartam érni. És aztán... na jó, ezt talán csak képzeltem. Valószínűleg nem megsimogatni akart az ujjbegyeivel, csak beleakadt a keze a hajamba és olyan volt, mintha.
Erre inkább nem is reagálok, csak felállok, amikor teret ad nekem hozzá, és elkezdek vetkőzni... amit aztán olyan éhesen néz végig, mintha nem is a burritoval kapcsolatban válaszolná meg a kérdésemet. Ezen egy kicsit mosolygok és lehet, hogy enyhén rá is játszok a vetkőzésre, csak hogy a kedvében járjak, de hát ha egyszer élvezem, hogy így néz rám? Utána még a törölközőjét is odanyújtom neki, ő pedig hagyja, hogy a köntösét használjam. Nem mintha nem lenne rám nagyon nagy, de feltűröm az ujját. Utánam jön a konyhába, ahol már készítem is elő a hozzávalókat, közben rákérdezve a mennyiségre... és ő egyet kér. Egy pillanatra ránézek, de nem teszem szóvá, pedig nagyon is szokatlan.
– Akkor egy – veszem tudomásul könnyedén. Mondjuk így fogok kettőt csinálni, mert most már én is tudnék enni, de ahogy kinyitom a húsos edényt, már jön is egy harmadik, hogy jelezze: ő is szívesen megkóstolná. Elmosolyodom, aztán amikor Dave megszólal, halkan el is nevetem magam, megcsóválva a fejem.
– A rajtam alkalmazott módszereid biztosan nem működnének – vonom fel a szemöldököm jelentőségteljesen. – Egyébként mintha olvastam volna valahol, hogy elvileg ők is taníthatók, csak sokkal nehezebb befolyásolni őket jutalmazással, mert makacsak, öntudatosak és átlátnak rajtad, szóval csak akkor engedelmesek, ha nekik is kedvük van hozzá – mondom aztán, és megint elmosolyodom, mert igazából ez is emlékeztet magamra egy kicsit. Azért elhessegetem Chadet a kaja közeléből, megígérve neki, hogy mindjárt ő is kap vacsorát. Már majdnem végzek Dave burritojával, amikor megint megszólal, és azt kell mondanom, jót tett neki a zuhany alatti session, mert igencsak humoránál van. Huncut módon mosolygok rá.
– Azért nem panaszkodhatsz, de előtte túl sok energiát keféltél ki belőlem az ágyon, szóval de, fogok enni én is – felelem szókimondóan, somolyogva. Ezt bizonyítandó, miután odaadom neki a kért adagját, összeállítok egyet magamnak is – miközben Chad agresszívan szuggerál minket, hol az ő szájából nézve ki a kaját, hol az én kezemből. Igyekszem meggyőzni arról, hogy mindjárt tényleg kap vacsorát, de éhes vagyok, szóval miután gondosan elzártam mindent előle, leülök a pulthoz én is enni. A macska pedig leül velem szemben tovább szemezni a burritommal, de nem hat meg.
– Akkor most még bemész a... munkahelyedre, vagy akárhogy is hívjam azt, amit csinálsz? – kérdezem közben Davidet. Csak a miheztartás végett érdeklődöm, bár lehet ez is gyanús lesz neki. Mondanám, hogy legfeljebb majd elalszom nélküle, de ugye... az nem tudom, mihez vezetne, ha felriadnék a hazaérkezésére.