Akármennyire is próbálok nem az lenni, mégis egyelőre még iszonyatosan bizalmatlan vagyok vele kapcsolatban. Úgy érzem jó hallgatóság lenne, talán meg is értene, talán tanácsot is tudna adni, holott a továbblépés neki sem épp az erőssége, mégis... nehezen vetkőzöm le magamról a bizalmatlanságot. Nem tudok nem arra gondolni, hogy az ökle nem amiatt szorul meg mert többet várt volna. Mert azt várta, hogy majd megosztok vele valamit a múltamból, de mégsem lett elég erőm hozzá, így aztán... mérges? Összeszorul a szívem is erre a gondolatra, mert olyan szívesen avatnám őt be, vagy tulajdonképpen bárkit, akit érdeklem annyira, hogy rákérdezzen, mégsem megy. Nem azok után amit a legutóbb leművelt. Nem hagyhatom, hogy bármit is összekössön a családommal, nem hagyhatom hogy nyomozni kezdjen utánuk és legfőképpen nem hagyhatom, hogy ő is eltűnjön, mint Gwen. Na meg az sem lenne rossz ha nem hagynám, hogy most palira vegyen. Mi van ha csak azért kedves velem mert információt akar? Mi van ha taktikát váltott mert látta, hogy a legutóbbi nem működött túl jól?
Aztán a szavai mégsem csalódottságról árulkodnak, sőt inkább együttérzésről. Nem próbálja meg feszegetni a témát, vagy épp a határaimat, inkább csak ráhagyja. Meglep ezzel, nem is kicsit. Egy pillanat erejéig össze is zavarodom és majdhogynem haragudni kezdek magamra amiért ennyire bizalmatlan vagyok. De rászolgált! Ez nem csak az én hibám, az övé is!
- Én is. - válaszolok csak ennyit. Nem most van itt az ideje annak, hogy kibukjon a történetem legalább egy kisebb része, amiről még soha nem beszéltem senkinek sem. Nem is értem most miért akartam. Talán csak jól esne... nem tudom. Valójában magamat sem értem, talán jobb is, hogy megindulunk, igencsak nagy nyugtalanság kezdett már letelepedni rám, köszönve az ostoba bizalmatlanságomnak, meg annak, hogy minél több időt töltök vele publikus helyen, annál nagyobb esélye a bajnak. Azt pedig nem tagadhatom, hogy rettentően félek Qadirtól meg a haragjától amit egy ügynökkel való barátkozás hozhat elő belőle. Mert jól tudom, hogy ez nem néz ki jól. Nagyon nem! A kérdés már csak, hogy melyikőjüktől félek jobban?
- A horrortöténet az életünkre vonatkozott, nem a kocsira. De majd megpróbálok nem farönköket szállító teherautó mögött hajtani, oké? - igencsak csalódott lennék, ha nem értené a viccet. Ki ne nézett volna végső állomást élete során? A mi generációnk még bőven traumatizálva lett azzal a filmjelenettel.
- Gondolod, hogy nem tudlak kirúgni?! - kérdezek vissza némi játékos felháborodottsággal a hangomban. Most aztán vigyáznia kell, hogy miként válogatja meg a szavait, a végén még kihívásnak veszem és tényleg bemutatom neki, hogy milyen erős és veszélyes is tudok lenni! Figyelmeztettem... kicsi a bors de erős és mindenképpen feltalálja magát.
- Oké-oké. Tanulok, főnök! - válaszolom vigyorogva, miközben bár érzem magamon a tekintetét, most mégsem pillantok rá. Igyekszem nem megölni magunkat, meg balesetezni sem lenne jó, nem tudom mivel magyaráznám ki, hogy miért ült mellettem egy zsaru. Az baj, ha ez lenne a legnagyobb félelmem egy baleset bekövetkeztében? Elég nagy baj ami azt illeti...
- Valószínűleg már rég feltépte az eledeles zsákot és teletömte magát, szóval annyira azért nem aggódom. - legfeljebb amiatt, hogy rosszul lesz. - Ja, hogy te kezded kihasználva érezni magad? - Most vetek felé egy kérdő pillantás, még meg is vonom a szemöldököm. Ha jól sejtem kettőnk közül én vagyok az akinek ténylegesen jogában áll kihasználva éreznie magát, de sebaj. Amit egyébként nem teszek, de biztosan kifacsarok belőle minden bocsánatkérést és szívességet, amit csak lehetséges, mert átkozottul meg is érdemli.
- Akkor marad a parkoló! - Felelek miután megkapjuk a rendeléseinket, amiket ideiglenesen át is adok Dominicnak, aligha tudnék egy kólával az ölemben parkolni. Még anélkül is szenvedek vele, főleg úgy, hogy közben itt bámul engem még ő is. - Meg ne szólalj! - Szólok is rá határozottan, amikor ismét - harmadszor - kell visszatolatnom, mert még mindig nem sikerül jól becéloznom a szűk kis helyet. Most mit mondjak... nő vagyok, vagy mi. Aztán csak miután sikerül leparkolnom és leállítanom a motort, fordulok Domi felé és veszem magamhoz a saját hambimat. - Köszi! - célzok ezzel a vacsira, ha már ragaszkodott ahhoz, hogy meghívjon.
- Tzatziki nyomozó. - ismétlem el a gúnynevet, miközben minden erőmmel arra összpontosítok, hogy lenyeljem ami a számban van és ne köpjem telibe a műszerfalat a nevetéstől. Aztán bár majdnem belefulladok a nyelésbe, de szinte azonnal utána jóízű röhögésbe török ki. - Bocsánat, de ezt most egy darabig nem fogod levakarni magadról. - fix, hogy így fogom őt nevezni amíg rá nem unok, az meg nem most lesz. - És elkaptátok legalább a fickót? - próbálok meg komoly arcot vágni, de elég nehezen megy, ami azt illeti.
- Most rontsam el azzal a hangulatot, hogy erre azt mondom, utoljára akkor ettem a kocsimban mikor ebben kellett aludnom? - Mert igen, volt olyan időszak az életemben amikor abszolút nem volt tető a fejem felett, bár még mindig szebb időszakként gondolok arra, mint amikor volt tető, de otthon voltam a családommal. Erről gondolom nem olvashatott az aktámból, vagy az adatbázisból, vagy isten tudja honnan. - Egyébként ez nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. - nevetek fel, próbálok javítani a helyzeten. - De azért léci ne adj gúnyneveket erről! - még viccelődni is tudok erről, szóval nyilvánvalóan sokkal kevésbé fájdalmasabb élményként maradt ez meg bennem, mint például a házasságom esete.

All that you can't leave behind

grace & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Részben szokatlan hatást gyakorol ràm ez a mostani helyzet, hiszen nem gyakran van arra példa, hogy én bárkivel is időt töltök a munkán kívül. Ahogyan arra sem, hogy ez pont egy olyan alkalommal történik amikor egy újabb hülyeséget húzhatok be az amúgy is hosszúra nőtt listàmra. Ezeket a kitérőket àltalàban egyedül teszem meg és a tàrsaságomat is olyanok nyújtjàk akikkel többet nem találkozunk majd. Jó ez így, mármint a névtelenség. Kevesebb magyarázkodással meg kínos perccel jàr, mint amikor egy ismerős előtt teszed meg ugyanezt. Próbálkozom azzal, hogy Grace arcàról leolvassam mit gondol rólam emiatt, de csak azt làtom mennyire igyekszik bekategorizálni jelenlegi énemet. Vajon én most az vagyok aki a kórhàzban voltam vagy a másik aki vádaskodva kereste fel őt otthon? Magamat a kettő ötvözetének írnám le, de ha az ide elvezető eseményeket nézzük akkor azt hiszem ma higgadtabb vagyok a szokásosnál. Való igaz, hogy ehhez szükség volt egy-két pofonra az 'élettől.
Grace nem tartozik nekem semmivel. Sem vallomással vagy magyarázatokkal és ezt muszáj előtérbe helyeznem mielőtt kinyitom a számat. Kezdeti ismeretségünk fényében csak remélhetem, hogy kényelmes lesz neki a személyem egy mélyebb beszélgetéshez, de én magam nem követelhetem tőle. Így amikor megemlíti a volt férjét, azt haladásnak veszem. Nem bízom el magamat, csak összegyűjtöm róla az információkat mintha a szokás hatalmának kedvezve épp egy dossziét készülnék összetenni róla. Csúnyán hangzik, de csak részben van így. Nem gyanúsítom őt csak ott van az a megfoghatatlan valami vele kapcsolatban ami nyugtalanságot idéz elő bennem, és amit nem fogok ma újra felhozni neki.
Lassan, építkezve törnek utat belőle a szavak a felszínre és kiérződik hangjából mennyire rosszul is érinti őt az, hogy egy elnyomott emlékhez nyúl vissza csakhogy adjon valamit nekem magából. Valami személyeset, mint ahogyan én is teszem akárhányszor Gwent megemlítem. A szavai hatására viszont egyfajta feszültség gyülemlik össze bennem és ökölbe szorítja az asztal lapjára fektetett kezemet. Egy naiv részem arra vár, hogy bizonyosságot nyerjen: talán félreértettem mindent. De nincs így, az én arcomra meg kiülnek a komolyabb érzelmek.
- Ne kérj ezért bocsánatot. Én csak örülök, hogy megszabadultál tőle. - ennyit mondok és talán ebbe minden benne is van. Az, hogy nem akarom őt erőltetni most ezzel a témával nehogy régi sebeket tépjen fel és az is, hogy maximálisan értettem mire gondolt. És nem örülök, de lenyelem a haragomat, mert bármi is történt, nekem arra az egy volt jelzőre kell összpontosítanom amivel a férfit jellemezte. Ő nincs többé, én meg nem akarom visszahozni az életébe.
Alig felfedezhető mosollyal és egy apró bólintással fejezem ki a szavakban elhagyott szívesen-t, amelyet amúgy is furának éreznék hangosan közölni vele. Az elmúlt egy év sok mindenre megtanított, közöttük arra is, hogy vannak emberek akiknek bizonyos helyzetek előhozzák az igazi arcukat. És itt van Grace, aki egy kis időre félre tudja tenni milyen voltam csakhogy megismerje egy másik oldalamat. Nekem ez igenis sokat jelent.
- Horrortörténet? - vonom fel szemöldökömet érdeklődésem során. - Grace, mond csak, van rá esély arra hogy az autód fog ma kinyírni minket? Mármint eléggé úgy tűnik egybe van, de nem akadozott a fék mostanában meg nem vettél észre semmi furát amiért ezt mondod, ugye? - játszom rá az előbbi kijelentésére, de végül beszállok mellé. Egye fene, ha ma ér a végzet, legalább előtte elmondhatom, hogy őszintén képes voltam mosolyogni.
- Bármennyire is furdal a kíváncsiság hogyan hoznád azt a mutatványt létre, ma eltekintek a büntetéstől. - jegyzem meg, bár elképzeltem hogy kis testével nekem rugaszkodik és addig lökdös amíg ki nem esek az ülésemből. Majdnem nehezemre esik a gondolat miatt elfojtani a kikívánkozó röhögésemet, mert nem felejtettem el a korábbi kijelentését arról, hogy a magassága ellenére nem kell őt félteni.
- Majdnem bevált. Csak máskor kevesebbet az előbbi vigyorodból, mert nem segít az ártatlan előadásodon. - most rajtam a sor, hogy egy mosollyal akadályozzam meg őt, ami kevésbé rafináltabb, mint az övé, de attól még kifejezi szórakozottságomat.
Bevallom kissé aggaszt, hogy a munka után még az én társaságomat is el kell viselnie, így nem véletlenül hozakodok neki ezzel elő, de a válasza megcáfolja kételyeimet.
- Szerintem már most elkezdhetsz gondolkozni mivel fogod ezt megtenni, mert nem fogja Lucy megkönnyíteni a dolgodat. - ingatom meg a fejemet, aztán szavainak folytatása közben is az ő arcvonásait fürkészem.
- Már nem azért, de kezdem kihasználva érezni magamat! Tudtam én, hogy az agyzsibbasztó képességeim miatt állsz még csak velem szóba. - szórakozok vele tovább, ha már így felhozakodott ezzel, bár magam sem tudom ezt hogyan csináljam. Beszéljek magamról? Az azért eléggé nyomasztó téma tud lenni. Ám mivel éppen a rendelésünket intézzük el - ami nekem egy dupla sajtburger menübe kimerül - így van időm gondolkozni mivel rukkoljak elő. A rendelést én rendezem is, aztán az ölembe fektetem el az ételünk csomagját, hogy őt ne zavarja a vezetésben.
- Nem nagy kedvem van hozzá, és emlékeim szerint autós étkezést ígértél nekem, szóval akár maradhatunk...itt a parkolóba is? - kissé megakadva folytatom miközben körülnézek, hogy akadna ehhez szabad helyünk vagy sem, de azért annyira nem tolonganak jelen pillanatban. - Utoljára megfigyelésen ettem kocsiba, de nem volt a legjobb élmény. Az egyik gyanúsítottunk testvérét kellett bevinnünk és emlékszem egy darabig semmi mozgás nem történt, mi nekünk meg nem volt megalapozott házkutatásit kérnünk, így vártunk. Flynn valami salátát hozott magával ilyen szósszal, ami a végén teljes egészében rajtam landolt miután akkori társam kiszúrta a pasast. - ingatom meg fejemet és amint leállítja az autót, az ő rendelését át is nyújtom neki. - Gondolhatod milyen gyönyörű lehetett. Flynn rohan a tag után, én meg saláta öntetesen utánuk. Egy darabig tzatziki nyomozó volt a gúnynevem. - forgatom meg a szemeimet erre és bekapok most egy szálat a sültkrumplimból.

Néhány nappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy valaha is egyet fogunk érteni valamiben ezzel az emberrel. Most mégis a remény egy újabb foszlánya kezd megjelenni, mintha az a gyertya egyszerűen csak újra pislákolni kezdene, ráadásul valami csodával határos módon, de teljesen magától. Nem értem mi történik, miért döntött úgy, hogy ismét bizalommal fordul felém. Valóban csak ma estéről lenne szó? Megörülök és nem csak azért mert akkor nem kell tőle félnem, nem kell Qadir segítségét kérnem, hogy "intézze" ezt el nekem. Nem kell miatta sem aggódni, de picit úgy érzem mintha egy barátot kapnék vissza most a személyében. Talán Gwen-t már soha nem kapom vissza, de ő mindenképpen a következő legjobb személy erre a szerepre. Nem vagyok egy barátkozós típus, nem is barátkozom könnyen, sőt! De vele már megvoltak az alapok. Amiken némileg keresztültaposott a néhány nappal ezelőtti incidens során, most mégis úgy tűnik, hogy minden rendben van. Nem bízom meg ilyen hamar benne, legalábbis nem teljesen, de annyit hamar eldöntök magamban, hogy nem tolom most őt el magamtól. Nem csak mert az gyanús lehetne, de segíteni is szeretnék neki. Szemmel láthatóan egyedül van, senkije nincs. Ez már abból is látszik, hogy pont én vagyok az akit szívesen lát. Érzékelem, hogy ez bonyodalmas lesz és nehezen fogok tudni navigálni az alvilági életem és az ő zsaru léte között, de hajlandó vagyok megpróbálni. Mi mást is tehetnék?
- Ez nem ilyen egyszerű. - Oké, nem gondoltam volna, hogy így belelovallja magát a témába, kellett nekem felhozni! Ugyanakkor talán értem miért jön nekem a tiniszerelmével. Valószínűleg pontosan tudja, hogy tizenhat évesen mentem férjhez, még szép hogy azt gondolja, hogy tiniszerelemről van szó. Mi másra is gondolhatna? Azt gondolom nem nézte meg hogy az a bizonyos férj több mint tíz évvel volt idősebb nálam. Mégsem tudok rábólintani, vagy úgy tenni, mintha tényleg így lett volna. Ahhoz túl makacs vagyok, túl sok fájdalommal, így aztán lényegesen zavarba jövök a témától, hirtelen azt sem tudom, hogy hova nézzek, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Legalább lenne egy italom basszus! Hogy mondhatnám el neki, hogy a saját apám erőszakolt bele egy házasságba? Még csak nem is legális az ilyesmi, azzal csak mégjobban kiélezném a figyelmét a családomra. - Nagyon fiatal voltam. - Jól megnyomom a nagyon szócskát, ezzel éreztetve vele, hogy tényleg fiatal voltam. Szinte még gyerek. Bár tizenhat évesen lehetséges, hogy nem csak "szinte" voltam gyerek. - Bocsi, azt hittem már könnyebb erről beszélnem. - Mentegetőzök némileg. Aztán ennyit mondok, többet nem. Reménykedem benne, hogy nem tervezi tovább boncolgatni a házasságomat, de ha mégis, legalább nyerek magamnak egy kis gondolkodási időt és talán nem is fog azonnal gyanakodni, hiszen reális ha az ember nem képes könnyen beszélni a volt férjéről.  
- Köszönöm. - válaszolok egy keserédes mosollyal. Szóval jó ember vagyok, eh? Vajon akkor is ezt gondolná rólam ha tudná, hogy mit művelek a "szabadidőmben"? Hálás, ugyanakkor fájdalmas tekintettel pillantok rá, magam sem tudom, hogy hinni merjek neki vagy sem. Majd meglátjuk.
Aztán mivel nincs ellenére a meki, így hamar a telefonja visszaszerzésére is fókuszálunk, majd pedig elhagyjuk a bár területét is, aminek nem tudom, hogy én, vagy éppen a pultos fickó örül jobban. Talán én. Mielőbb meg kell magamat húznom, nem maradhatok emberek között vele tovább, szabályosan félni kezdek, hogy ennek még következménye lehet, talán ezért is maradok végül csendben egészen az autóig vezető úton. Csupán amikor megérkezünk a járműhöz szólalok meg és nyitom ki neki az ajtót, amire a válasza először meglep. Egy pillanat erejéig értetlenül is meredek rá, aztán viszont akkorát koppan a dolog, hogy azt még ő is meghallja ha nagyon akarja.
- El kell, hogy szomorítsalak, de ez itt nem tündérmese, inkább horrortörténet. - és tényleg eléggé elszomorító ez, de túlságosan is valós, ennek ellenére mégis jóízűen nevetek fel.
- Plusz ha megbüntetsz akkor még véletlenül mégis ki talállak rúgni az autóból. - Nézek rá egy ördögi mosollyal, csupán egy pillanat erejéig veszem le a tekintetem az útról, de éppen elég ahhoz, hogy megvillantsam számára az ördögi énem egy kis töredékét. - Nem tudom. Nem hiszem. Igazság szerintem nem sűrűn szoktam zsarukat fuvarozni. Szóval mond meg te... működött? - Azzal inkább nem rontom el a hangulatot, hogy kijelentem, valószínűleg Gwen volt az utolsó zsaru ebben a kocsiban, azóta nem igazán barátkoztam a rend őreivel... meg mással sem igazán. Valamiért mindenki akivel barátkozom, meghal vagy eltűnik. Eléggé elveszi az ember kedvét a barátkozástól. Talán ezért féltem őt is. Nem mintha a barátom lenne... de néha úgy érzem, aztán mégis megijedek a gondolattól, mert az jót nem jelenthet a számára, meg már a számomra sem.  
- Mi? Dehogy! - rázom meg a fejem gondolkodás nélkül. - Valójában csak megmentettél a főzéstől. Szóval tulajdonképpen majdnem időspórolás ez nekem. - azt leszámítva, hogy igazából szeretek főzni, jobban, mint zsarukkal mutatkozni, de ezt nem kell tudnia. - Lucy talán mérges lesz, hogy lekésem az etetési időt, de túléli. Majd kiengesztelem valahogy. - Teszem hozzá némileg elgondolkozva, hiszen már bőven lekéstem az etetési időt, aminek köszönhetően most egy kisebb bűntudat fel is támad bennem, de most már mindegy. Abba meg bele sem gondolok, hogy Dominic talán nem tudja ki Lucy. Remélhetőleg nem gondolja, hogy egy pincében tartogatott fogolyról van szó. Ki tudja mit gondol már ez a férfi rólam. - Nem hagylak a parkolóban! - jelentem is ki erőteljes, ellenkezést nem tűrő hangon. Miket beszél már?! - Egyébként holnap én leszek szabadnapos, szóval ráérek. Sőt, fáraszd csak le nyugodtan az agyam, hogy ne legyen majd erőm a nyomorult életemen gondolkodni. - Keserűen nevetek fel, mert bár viccelek, van ebben némi komolyság is, mint azt már korábban megbeszéltük.
Aztán ahogy végül megérkezünk a mekihez és behajtok a ponthoz ahol le tudjuk adni a rendelést, én kérek magamnak egy sajtburger menüt, aztán Dominic felé pillantok, ezzel átadva neki a terepet, hogy aztán néhány perccel később át is vehessük a rendeléseinket a következő ablaknál. - Szóval merre menjen tovább a hintó? Még mindig nem szeretnél hazamenni? - mert akkor bizonyára ehetünk a parkolóban is, akárcsak a rejtőzködő kamaszok. Azt leszámítva, hogy ő nem tudja, hogy rejtőzködnünk kell, szóval ez így elég furán veszi ki magát.

All that you can't leave behind

grace & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Az elmúlt egy évben sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést: létezik hogy egyszer vége lesz ennek az őrületnek?
Sosem érkezett rá egyértelmű válasz. Ugyanis mikor jobb volt akkor úgy éreztem kezdem feladni és a bűntudat emésztett fel, ha pedig rossz, akkor minden végtelennek hatott. Miközben a mai napon történt beszélgetést próbálom magam mögött hagyni, újra átveszem annak részleteit ahogyan azt már nem egyszer megtettem máskor is. Az ilyen események ébresztő hatásúak. Emlékeztetnek, hogy az idő hiába telik rohamosan, néhányan végül csak benne ragadunk a múlt labirintusába és nem találunk ki onnan.
Ahogyan nekem, úgy Gwen szüleinek is ez a sorsa; szüntelenül hinni abban, hogy egy nap aki fontos számunkra visszatér majd. Bűnösöket keresni, hogy aztán a nyakukba zúdítva enyhítsük a saját reménytelenségünket. És hogy ezt ki személyesíti meg? Egyeseknek én vagy számomra éppen az a nő, aki hónapok elteltével visszatér az életembe és aki most is úgy ül velem szembe mintha nem én lettem volna vele a világ legnagyobb görénye a legutóbbi alkalommal. Nem tudom mit hittem amikor egy pillanatra az agyam abba a hamis illúzióba ringatott, hogy ő majd a válasz lesz minden eddigi kérdésemre. Ma viszont úgy tűnik elegendő volt néhány kör ital és egy ütés ahhoz, hogy félretegyem elviselhetetlen modoromat, meg a vele kapcsolatos feltételezéseimet.
- Ebben egyetérthetünk. - elmerengően bólintok egyet, miközben igazat adok neki. - Akkor meg azt mondanák direkt alakítottam így a dolgokat, hogy eltereljem magamról a gyanút. Sehogy sem jó. - keserédes a mosoly ami az arcomra költözik, ami aztán a tanácsa miatt lassan és alig észrevehetően halványodik el. Akik számítanak. Elgondolkoztató mennyire sivár ez a terület, ha azokra gondolok akikkel nem csak a munka köt össze. Gondolatban épp ezért megrázom a fejemet és Grace arcára vezetve tekintetemet csak annyit mondok: igyekszem.
A volt férjének említése meglepetésként ér, de ha a témánk természetét nézzük akkor érthetővé válik miért is jutott az eszébe. Mégis annak ellenére, hogy kicsit puhatolózónak érzem a részéről a kérdést, az én érdeklődésem őszinte.
- Igen, ez lejött abból hogy a volt férjedként emlegetted. - mosolyodok el egy pillanatra. - Ettől még nem könnyű a válás, valóban. - sóhajtok egyet. - Nem mintha tudnám milyen is az, de sejtem. Egyszer eljegyeztem az egyetemi barátnőmet, de a végén rájöttünk, hogy elhamarkodott döntés volt mindkettőnk részéről. - vallom be. - De ettől még nem kellemes. Már ha persze nem ezt akartad amúgy is egy ideje. - mert könnyen lehet, hogy ami jónak indult, a végén másra sem vágyunk csakhogy megszabaduljunk a másiktól. Nem a szó szoros értelmében, természetesen.
- Most? Azt hogy jó ember vagy Grace. Ennél több jelenleg nem is fontos. - jelentem ki és erről nem is nyitok vitát. Tudjuk mindketten miket mondtam, de attól még őszintén így vélekedem róla. Más már elküldött volna a francba és nem ült volna itt velem végighallgatni az ökörségeimet.
Halk nevetéssel reagálok választására, de egyből meg is rázom a fejemet.
- Nem, tökéletes lesz. - válaszolok végül, hogy nehogy azt gondolja ellenzem a döntését. Mint mondtam, én örülök bármilyen helynek ahol valami ételhez tudom hozzájuttatni a szervezetemet.
Miután letudtam a kínos párbeszédet a pultossal, már meg is indulunk kifelé az autójához. A sajátom egyelőre marad, majd holnap beugrom érte vagy szólok Flynnek. Ő mintha úgy is a közelben lakna. Viszont amíg én fejben ezen dilemmázok, Grace szavai hoznak vissza a jelenbe.
- A sajátom sem a legjobb partner, de együtt kell élnem vele. - forgatom meg a szemeimet, aztán két zsebembe csúsztatom kezeimet amint bemutatja a kocsiját. Ezután letekintek az órám lapjára, majd újra vissza a kocsira.
- Van idő még éjfélig. Tartottam attól, hogy majd tökké változik menet közben. - cukkolom őt, ha már ő is ily módon vezette fel, de végül beszállok mellé és be is csatolom magamat. Közben pedig a szavaira is éppúgy figyelek, mint eddig.
- Nem gondolnám, hogy én lennék most a legjobb személy a büntetésed kiszabadására. Már az alkoholt fogyasztott? kérdésnél megbuknék, így maradjunk abban, hogy ma nem láttam és nem hallottam semmit. - mosolygok rá mellékes megjegyzése miatt, majd a fejemet az ülés támlájának hajtom amint megindulunk. - Közvéleménykutatás, mi? Valakinél működött már ez a szédítés? - gondolkozok el hirtelen azon amit mondott, mert nagyon azzal akar etetni, hogy ő semmi szabálytalant nem tett eddig.
Ezután egy kis időre azzal kötöm le a figyelmemet, hogy arcvonásaira összpontosítok mielőtt feltenném a kérdésemet.
- Biztosan nem teher ez a kitérő számodra a munka után? - kérdezek rá némi aggodalommal a hangomban. Elég fejfájást okoztam már így is neki mára. - Mert ha túl fáradt vagy, nyugodtan hagyj csak a Meki parkolójába, aztán holnap reggelről maximum beugrasz értem. - most már az utat figyelem ő helyette, meg fejben azon a ponton járok, hogy mit is ennék most szívesen.

Egy kicsit úgy érzem magam, mintha valami igencsak elvékonyodott jégen táncolnék körülötte. Ha nem beszélek róla, ha nem megyek bele a Gwenről szóló társalgásba akkor az a baj, ha meg belemegyek, akkor az. Bármit amit mondok neki kiforgathat, félreérthet, ha nem is most akkor majd holnap, amikor már tiszta... de legalább alkoholmentes fejjel fog visszagondolni erre az estére. Nagyon igyekeznem kell úgy együttérzőnek tűnni, hogy közben ne keltsek ismét gyanút benne. Tudatosan kell megközelítenem a témát, érzéseket kizárva, miközben valójában szörnyen érzem magam. Nem csak mert esélyesen közöm volt Gwen eltűnéséhez, még ha nem is közvetlenül, de tudom milyen rossz az amikor meggyanúsítanak valamivel, amit nem tettél. És ez most még csak nem is egy ellopott cukorka, nem egy piroson való áthajtás, ez egy emberi élet felőli döntés. Olyasmi ami tönkreteheti az egész életét. Talán tönkre is tette már, de mindenképpen rátett egy pecsétet a lényére magára és már soha többé nem lesz alkalma azt lemosni magáról. Mindig lesznek akik úgy néznek majd rá. Soha nem fog tudni már úgy utcára menni, hogy valakinek ne legyenek hátsó gondolatai róla. És bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi történt Gwennel, csak sejtéseim vannak, mégsem gondoltam egy pillanat erejéig sem, hogy ő lett volna a ludas. Dehát nem én vagyok a legjobb emberismerő, meg az sem akinek jogában áll megkövezni bárkit is, szóval... ki tudja?
- Az emberek azt hibáztatnak akit akarnak. Sajnos valakit kell, különben nem tudják elfogadni a történteket - itt tartok egy kis hatásszünetet, ezzel szolidan célozva rá is, hiszen ő is ugyanezt teszi. Ő sem tudja elfogadni, így bárkit aki kicsit is gyanús, meg is gyanúsít. Az már más kérdés, hogy én tényleg az lehetek egy külső szemlélőnek. - És tudod mit? Meg vagyok győződve, hogy még akkor is haragudnának rád és úgy néznének rád ha megtalálnák az elkövetőt, vagy éppen valami csoda folytán Gwen térne vissza. - Mert ez egyfajta berögződés, ők hibáztatni akarnak valakit és hibáztatni is fognak. - Szóval az én tanácsom az, hogy ne foglalkozz velük. Foglalkozz azokkal akik még számítanak. - Jól tudom, hogy nehéz kizárni a zavaró tényezőket, de néha muszáj. Én is azt teszem már évek óta. Csak kizárom a zavaró tényezőket - a családom - amennyire csak lehetséges.
- Elváltunk. - Vágom is rá a választ gondolkodás nélkül. Nincs is min gondolkozni itt, ez lett a történet vége. Még ha tartozik is még bőven magyarázat az esethez, nem biztos hogy arról neki tudnia kellene. Ugyanakkor egy "valóban?" nem kifejezetten elég ahhoz, hogy eldöntsem, vajon tényleg mindenről tud vagy csak a szája nagy. Elgondolkozom egy pillanat erejéig, hogy ugyan szándékosan felelt így, vagy sem. Kétségkívül kíváncsi vagyok arra, hogy mennyit tudhat rólam, de érzem, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. Dominic elég okos és tapasztalt már ahhoz, hogy könnyűszerrel kerülje ki a becélzott kérdéseimet. - Mostanában nem igazán tudom, hogy mit feltételezel rólam. - Szúrok oda egy újabb passzív-agresszív megszólalást, de aztán szusszanok egyet majd pedig féloldalasan elmosolyodom, amolyan bocsánatkérés gyanánt. - Oké, bocsi... befejeztem - adom meg magam, még a kezeimet is megemelem kicsit, hogy alátámasszam a szavaimat.
- Óh, remélem nem vagy túl válogatós mert mekibe megyünk. - Vigyorodom is el, akárcsak egy nagy gyerek, meg kétségkívül úgy is érzem magam. Nem sűrűn járok mekibe, annál azért szeretek egészségesebben élni, de néha engedni kell a sötét vágyaknak. Jó alkalomnak tűnik ez a mai.
Ezután követem is a férfit a bárpulthoz, hogy lepasszolja a jégakkut és cserébe visszakapja a telefonját, a bocsánatkérésre az orrom alatt még el is mosolyodom. Domi valószínűleg a legudvariasabb bajkeverő akit valaha is megismertem, ám mégsem szólalok meg, inkább csak megindulok vele együtt a kijárat felé mikor elkészül, aztán pedig egy apró kis biccentéssel meg is köszönöm neki az ajtót.
- Ezzel nem vagy egyedül - teszem hozzá miközben megindulok a közeli parkoló felé ahol a kocsit hagytam, reménykedve abban, hogy a férfi követni fog. Na meg abban is, hogy senkinek sem fog szemet szúrni, hogy egy ügynökkel sétálgatok New York utcáin sötétedés után. - Nem szeretek túl sokáig bezárva lenni a saját fejemben. - Ezzel valószínűleg ő is egyetértene. Azt azért remélem, hogy nem fog azonnal valami hülyeségre asszociálni.  
- A hintó készen áll! - Szólalok fel ahogy megérkezünk a kocsihoz, aminek az ajtaját egy mosollyal az arcomon még ki is nyitom a számára épp úgy ahogyan ő tette korábban a bár ajtajával. - Félnem kell attól, hogy büntit kapok ha gyorsabban megyek a megengedettnél? Persze, én olyat nem szoktam, ez csak... közvélemény kutatás. - Szólalok meg újra amint én magam is helyet foglalok a volán mögött, a korábbi mosoly még mindig ott az arcomon miközben meg is indulok. Aztán kétségkívül néhány fokozattal idegesebb is leszek, nem csak mert egy zsaru ül mellettem és figyel árgus szemekkel, de... basszus! Ha valaki meglát minket, nekem végem!

All that you can't leave behind

grace & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Eleinte nem tudtam mennyire fog ez a találkozó jót tenni nekünk a múltkori után. Úgy éreztem annyi mindent kellett volna akkor és azóta is mondanom Gracenek vagy éppen csak feltenni a megfelelő kérdéseket melyekkel válaszokra kényszeríthetem. De mi van, ha az amit én a háttérben keresek valójában nem is létezik? Valóban megérné eltaszítani magamtól még egy embert csak mert hagytam magamon eluralkodni a velem született gyanakvásomat. Mert ha nem éppen a kitalált vádak miatt csökkennek az emberi kapcsolataim, akkor én teszek róla, hogy ez bekövetkezzen. Amúgy sem tudnék régóta tartó és szoros ismeretségekkel felhozakodni, akik nem egyben a kollégáimat jellemeznék. Erre most itt van Grace aki váratlan körülmények között vált újra az életem részévé és az első dolog amit művelek, hogy ajtóstól rontok a magánéletébe. Gondolom elég naivnak kellene lennem ahhoz, hogy kitaláljam végül mi lesz így ennek a vége.
Épp ezért ma visszafogom azt az énemet, aki minden mögött rosszat keresi és mivel amúgy is akad most más amire összpontosul a figyelmem, így nem is kell túlságosan megerőltetni magamat emiatt. Ettől függetlenül társaságommal továbbra is ott van közöttünk az a levegőben megállt kimondatlanság. Igen, egymás torkának ugrottunk és nem, tettünk rá magasról hogy ezt értelmes emberek módjára megbeszéljük. Határozottan az én stílusom ez.
- Tudom. - felelem egyetértéssel neki. Tisztában vagyok vele, hogy bármit is mondok neki ami pozitív fényben tűntetné fel a jelenleg zajló eseményeket, arra egyből rányomná a bélyegét a házában történtek. Ettől még nem válik hazugsággá a neki tett vallomásom.
- Akadnak. - grimaszolok egyet. - Nem sokat segített, hogy már az elején engem szedtek elő mint elsőszámú gyanúsított, hisz ezzel egyből el is ültették a gondolatot mások fejében. Aztán ahogyan tisztázódott a nevem, úgy ez két részre szakadt. Voltak akik hittek és olyanok is, akik a mai napig nem. Például Gwen szülei is, akikkel ma volt egy csodás egyoldalú párbeszédem. - osztom meg vele miközben őt figyelem. - És tudod mi a rossz? Hogy valahol meg is értem őket. Tettes és lezárás hiányában szükségük van egy bűnbakra, akin lecsapódhat a haragjuk, aztán ez történetesen én lettem. - zárom le végül ezt a gondolatot neki, hogy megértse ennek körülményeit. Egy idő után felmerül, hogy ennyi volt, vége van az őrületnek, aztán elérkezik egy nap mint a mai és minden kezdődik elölről.
- Valóban? - kérdésére érdeklődésemmel felelek amikor szóba hozza a férjét. - Mi lett végül a történetetek vége? Már ha nem veszed tolakodásnak. - megtagadhatja természetesen a válaszadást, ez még mindig rajta áll. Az pedig mellékes, hogy korábban én mit olvastam róla vagy éppen mit nem.
Felszökik enyhén a szemöldököm a gyors magyarázkodása miatt, de végül egy halovány mosollyal reagálom le.
- Nem is feltételeztem ilyeneket. Bármennyire is meglepő fordulat, de hallottam már olyan házasságokról amik egyszerűen csak nem működtek. - vonom meg röviden a vállamat emiatt. A mi szűrőinken is időnként átfutnak a hétköznapi hírek is.
Mivel úgy tűnik ma már több alkoholt a szervezetem nem fog befogadni és mi is lassan megkötöttünk egy rövid békét, így felvetem Grace-nek az ötletet, hogy akkor lépjünk le innen. Elég bosszankodásra adtam már így is okot a pultosunknak és talán nem kellene még ennél is jobban feszíteni a húrt.
Ugyan az állkapcsom még mindig nem az igazi, de a mosolyom szélesebb ívet ölt szavainak hatására.
- Fájni fog hogy nem fogom hallani a szirénát, de most az egyszer egye fene, túlélem. -  veszem fel szórakozottságának fonalát már csak azért is, mert semmi kedvem hazasétálni vagy bármilyen ismeretlen társaságában hazajutni. Ma ahhoz cseppet sincs idegzetem. Azt a kis információt pedig inkább megtartom magamnak, hogy az a dinnyés cukor még ma is a konyhámban áll kibontatlanul. Hogyan is fogyaszthatnám el a jutalmamat?
Először úgy tűnik hezitál az ötletemet illetően és felmerül bennem, hogy talán visszamondja. Aztán végén csak elérünk a válaszának végéhez és egy pillanatra megkönnyebbüléssel nyugtázom magamban azt a tényt, hogy ma nem maradok kajálós partner nélkül.
- Nekem az is megfelel. A lényeg, hogy egyek valamit. - vonok vállat. - Ebben az esetben viszont te választasz helyet. - szegezem rá mutatóujjamat rábízva a döntést miközben kikecmergek a helyemről is.
- Nem fontos, megmaradok. A hideg borogatás jót tett neki és komolyabb baja sem lesz, ha meg később kellemetlen lenne majd bedobok egy fájdalomcsillapítót. - nyugtatom meg őt ezzel kapcsolatban, hisz volt már ennél rosszabb sérülésem is. Bár ezeket neki nem kell bemutatni.
Én ezután vissza is sétálok a pulthoz, hogy a jégakkut becseréljem a telefonomra és maradt még bennem annyi is, hogy elnézést kérjek a pultostól a viselkedésemért, de csak legyint egyet erre. Gondolom jobb szeretné, ha minél előbb elhúznék innen, így nem megy bele különös párbeszédekbe.
Ezt követően várom be Gracet is, aztán kinyitom neki a bár ajtaját mielőtt kiléphetnénk a szabadba.
- A mai napot összevetve úgy érzem nekem nem valóak a szabadnapok. - vallom be és mélyen magamba szívom a friss levegőt is. - Nos, mi lesz az úti cél? Most te irányítasz!

Nekem azért van némi sejtésem afelől, hogy miért vagyok meglepődve azon, hogy nincs baja velem. Valójában csodálom, hogy egy pofánütés elegendő volt ahhoz, hogy megfeledkezzen mindenről amit a legutóbbi találkozásunk során beszéltünk. Ami valójában egyáltalán nem volt sokminden, hiszen igencsak rövidre zártam a találkozást azzal, hogy kitessékeltem a lakásomból, de mégis... Okkal és jogosan gondolom azt, hogy baja van velem. Méghozzá nem is kicsi. Ahogyan okkal és jogosan is félek tőle, mert jól tudom, hogy van mit találnia. Arról nem is beszélve, hogy ha kutakodik akkor azzal engem is bajba sodor, még sincs fogalmam arról, hogy ezt miként kellene tudtára adnom anélkül, hogy csak még gyanakvóbbá válnék a számára.
- A múltkori dolog ezt eléggé cáfolja, igen. - Mondom ki némileg cinikusan. Szívesen kérdeznék rá, hogy mi is ütött belé akkor, de félek, hogy az nem tenne jót senkinek sem. Azzal csak újra kinyitnám azt az ajtót amit most nyilvánvalóan eldöntöttünk mindketten, hogy csukva marad. Így aztán ahelyett, hogy rázúdítanám a haragom, amit egyébként szívesen tennék, egyszerűen csak lenyelem a békát. Jobb ez így. - Még mindig vádolnak? - Értetlenül pillantok rá, hiszen nem tagadhatom, hallottam ezeket a felvetéseket, eljutottak hozzám is a hírek, de tudtommal már tisztázta a nevét. - Tudtad, hogy férjnél voltam? - Kérdezem ezt úgy, mintha valami együttérzésre utaló történetem lenne, ami talán van is, de elsősorban a kérdéssel azt szeretném kideríteni, hogy vajon tényleg utánam nézett-e. Vajon tényleg tud olyasmikről amiket nem kötök emberek orrára? Aztán meglátjuk, hogy mennyi együttérzés marad még bennem ahhoz, hogy meg is osszak vele valamit a múltamból. - Még él... nem tűnt el vagy valami ilyesmi... - teszem hozzá némileg zavartan és ügyetlenül mikor rájövök, hogy mégis hogyan is hangzott ez most és tekintve, hogy már így is gyanakvó, ezt szükségesnek tartom kijelenteni. Bár ha valóban utánam nézett, ezt is tudja. De nem hiányzik még az is, hogy Noah nem létező eltűnését is rám próbálja kenni. Ki tudja mire képes amikor bekattan.
- Megegyeztünk. - Mondom, majd fel is nevetek. Érdekes tűzszünetet tartani, fogalmam sincs, hogy mire számítsak tőle, de ha sikerül ez a tűzszünet alatt az én oldalamra állítanom őt és nem kell tőle félnem a továbbiakban, akkor bármiben benne vagyok. Szívesebben oldanám meg ezt a problémát békésen.
- Hát ha nem fogsz hisztizni, hogy az én kocsimon nincs sziréna és nem tudok gyorsabban a végcélhoz érni, akkor talán nem löklek ki. - Mosolyodom is el pimaszul, a következő szavaira meg már szabályosan vigyorogni kezdek. Tetszik a gondolkodása, én is valószínűleg körültekintő lennék a helyében, de nem... még mindig nem vagyok gyilkos és nem is tervezek az lenni. Legalábbis nem közvetlenül. Ebbe talán jobb nem belemenni. - Nincs nálam süti, nálam a cukorka a nyerő. - Mondom még mindig mosolyogva, ám ez a mosoly hamar eltűnik az arcomról miután Dominic feljön a hamburgerezés ötletével. Basszus! - Ami azt illeti... nekem viszont elég hosszú napom volt. Tizenkétóráztam és lejártam a lábam is, szóval... Drive-through? - Nem a legjobb mentség, de az hétszentség, hogy nem fogok vele még hamburgerezni is. Már így is feszegetem a határaimat azzal, hogy itt ülök vele egy bár kellős közepén és egyre idegesebb is kezdek lenni. Nem tudom hogyan magyarázhatnám meg neki, hogy valójában veszélybe sodor azzal, hogy velem mutatkozik. - A kocsiban enni mindig jó muri! - Teszem hozzá, mintha ez kecsegtetőbbé tenné az ajánlatot. Francnak jöttem ide és ültem le!  
- Szeretnéd, hogy azt megnézzem? A kocsiban van elsősegély táska. - Bökök jobbik kezemmel az arca felé, biztos ami biztos alapon, majd fel is kelek, hogy aztán a pult felé tessékeljem a férfit, ahol elintézheti a telefonjának visszaszerzését.

All that you can't leave behind

grace & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Hoztam az életem során néhány hülye döntést, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A mai nap csak egy példája volt ennek, hiszen lehettem volna én az okosabb, aki visszalép a kibontakozó helyzettől. Mert ha egy kicsit is jobban szemügyre vettem volna mibe készülök belekeveredni, akkor kiszúrtam volna a buktatókat. Mégsem tettem. Addigra mire a kezem lendületet vett, hogy öklöm a másik fél arcának csapódjon, már nem voltak észérvek amik visszatarthattak volna az elkerülhetetlentől. Elérve ahhoz a ponthoz csakis az hajtott, hogy az egész nap alatt összegyülemlett feszültséget valamilyen formában levezessem, legyen annak bármilyen előrelátható következménye is. Nem érdekelt, hogy ők ketten vannak én meg egyedül, vagy hogy a pultos esetleg rendőri segítséget kér ahelyett, hogy maga venné a kézbe a dolgokat. Egyedül Martha szavai játszódtak le ismétlődően a fejemben. Tehettem volna többet is? Látnom kellett volna a jeleket? Mégis hol hibáztam el. Néha azok a kérdések a legnehezebbek, amikre a válaszok nem egyértelműek, mert a háttérben meghúzódik annak a tudata is, hogy lehetetett volna másképp is. Mégsem lett úgy.
Grace most egy felüdülés ebben a helyzetben és nem az aki pár nappal ezelőtt még bosszankodásra adott okot. Most nem tudok arra koncentrálni, hogy összefűzzek olyan szálakat amik talán csak a fejemben léteznek és csak én szeretném őket valósnak látni. És bár az ösztöneim háttérzajként zúgolódnak, ma mégsem akarok velük foglalkozni. Úgy érzem az agyam kellően zsibbadt és nyomott ahhoz, hogy ne fogadjon be több teóriát a feltételes események idővonaláról.  
Ettől még jogosnak tartom felém tanúsított haragját. Adtam neki bőven okot erre, most meg lehetőséget is hogy kimondja ezeket anélkül, hogy támadó jelleggel válaszolnék. Nem úgy mint a legutóbbi találkozásunkkor amikor is csak a haragjával, meg a nála hagyott ultimátummal távoztam tőle. Nem a legbüszkébb pillanatom volt, de valahol a kevésbé szétcsúszott Dominic még mindig látja mögötte a logikai összefüggéseket.
Bólintva veszem tudomásul a válaszát, mely után elgondolkozom a folytatáson. Azt mondja tudja milyen az a mókuskerék melyben én hajtom az életemet nap, mint nap. Tudja azt milyen mikor hullámzóan törnek rád az érzések. És az amíg az egyik pillanatban reményvesztett vagy, a másikban tele tettvággyal, mert valami újdonság akadt az utadba, ami már beletartozik a talán kategóriába. Szeretnék rákérdezni hogyan értette ezt, mégsem tehetem. Nem vagyunk olyan kapcsolatban és a gyanúsítgatásom fényében még lehet, hogy rossznéven is venné. Ha szeretné, akkor úgyis beavat.
- Sosem volt veled bajom Grace, nem tudom miért vagy ezen meglepve. - rázom meg röviden a fejemet. - Persze, a múltkori dolog cáfolhatná is ezt, de az más lapra tartozik és az állításom attól még megállja a helyét. - teszem hozzá gyorsan, ha végül ezekkel az érvekkel jönne fel. - Meg te legalább nem úgy nézel rám mint egy gyilkosra, aki eltette láb alól a feleségét. Az ilyen változatosság ígéretes tud lenni, amit becsüljön meg az ember, nem igaz? - fejtem ki bővebben miért mondtam neki azt, amit. Meg hát így hátha jobban el is hiszi és nem csak arra következtet, hogy hátsószándékaim akadnak ezzel. - Amúgy csak az állkapcsom sajog. A fejem teljesen rendben van. - már amennyire az ütés vagy anélkül lehetséges.
Mosoly kerül az arcomra kijelentése miatt, mert tudtam hogy ezt nem hagyja szó nélkül. Már egy jó ideje nem találkoztam vele, de előtte sem tűnt annak az állandóan visszahúzódó típusnak. Azóta az ő élete sem állt meg és bizonyára nem akarnék a másik oldalon állni, amikor felszínre tör belőle az idegesebb énje.
Végül szavak nélkül is rábólint megegyezésünkre, én pedig épp csak finoman és szórakozásból megszorítom a kezét amikor még vissza a is kérdez.
- Ne legyünk telhetetlenek. Egyelőre éljük túl ezt a mai napot. - engedem el őt egy halovány mosollyal, de tartom magamat ehhez. Szeszélyes jellememet figyelembe véve mindenre is fel kell készülnöm.
Sóhajtással törődők bele felvezetésébe amikor szóba kerül az ital. Az se biztos, hogy jól esne, sőt. A korábbi után kétlem, hogy még szükségem lenne rá, főleg hogy most már Grace is belibbent, mint figyelemelterelés.
- Csak drámázik. Ennyire nem voltam elviselhetetlen. - szólalok fel egyből a védelmembe, de tudom mire céloz. Én is észreveszem a néha felénk intézett nézéseket a pult irányából.
Kérdésére egyszer bal, majd jobb irányba ingatom a fejemet mint aki elgondolkozik ezen.
- Hát nem tudom. Mennyi annak az esélye, hogy útközben kilöksz valahol? - érdeklődöm most én tovább húzva az agyát, mert számolnom kell ezzel a lehetőséggel. - Kicsit olyan párhuzamot érzek itt, mint amikor megbántasz valakit, másnap meg beállít egy doboz sütivel. Akkor tudod, hogy vagy méreg, de minimum hashajtó van benne. - fejtem ki neki, de remélem ezeket nem veszi most komolyan. - Viccet félretéve, örülnék a fuvarnak. De nincs kedvem haza menni. Még nincs. - jegyzem meg, aztán elemelem a jégakkut, mert az arcom bal fele kellően kezd elzsibbadni. - Gyaloglási távra van itt egy hamburgeres. Jól esne valami étel, mert az eddig elmaradt, szóval gyere, lépjünk innen és a vendégem vagy. - oldalazok ki az eddigi ülőhelyemről, hogy elnyűtt végtagjaim visszanyerhessék eredeti formájukat. - Meg legalább a pultost sem kerülgetné tovább a szívinfarktus. Egy kellemetlen társalgásom még így is lesz vele, mert a telefonom még mindig nála lehet. - gondolkozom el ezen, aztán elveszem a vizes poharat, hogy egyúttal majd azt is visszavehessem amint Grace elkészült.

Annyira szeretnék haragudni rá. Szó szerint győzködni próbálom magam, hogy ne hagyjam neki megolvasztani a jeget ilyen gyorsan, de egyszerűen nem megy. Csupán egy cinikus kérdésre futja mielőtt még elkezdeném rosszul érezni magam miatta és az az önmarcangolás miatt amit most itt véghezvisz és ennyi. Egyszerűen csak nem tudok rá haragudni mert pontosan tudom, hogy mi van benne, de az még nem jogosítja fel őt arra, hogy mindenkire ujjal mutogasson. Legalábbis nem rám. Nem vagyok tökéletes, a családom sem makulátlan, de megvannak az én határaim is, amik bőven a barátnőm eltüntetése előtt állnak. És biztosíthatom őt arról, hogy nem léptem át azt a bizonyos határt. Bizonyítani már nem tudom. A múltamból kiindulva tudom, hogy bármit rám tud kenni, mégis reménykedem benne, hogy nem fog olyan messzire elmenni.
- Igen, egálban. - Mosolyodom el és egyben lélegzem fel a válasza hallatán, hiszen korántsem voltam biztos benne, hogy nem ugrik azonnal a nyakamnak. A legutóbbi találkozásunk semmiképp sem sikerült túl jól, nem épp kedvesen váltunk el sem. Ennek ellenére mégis úgy érkeztem ide, hogy képes voltam a kezemet nyújtani felé.
- Tudom milyen az. - Válaszolom csak sokat sejtetően, hiszen valóban tudom milyen az. Én sem tudtam csak a hátsómon ülni és várni a csodát, ha azt tettem volna még mindig a családom fogságában lennék, de már nem vagyok. Legalábbis nem úgy ahogyan tizenéve tettem. És bár megértem őt, mégsem magyarázhatom meg neki, hogy miért is értem meg őt. Nem mesélhetem el neki az én sztorim. Tulajdonképpen senkivel sem oszthatom meg azt és talán túl fájó is lenne feltépni a sebeket, így aztán nem is akarom elmesélni.
- Pont én lennék az akit elviselsz? - Vonom össze szemöldökeimet értetlenül. - Biztosan jól vagy? Nem ütöttek meg túl erősen? - Kérdezem, bár az arcomra kiülő kételkedő mosolyból láthatja, hogy nem gondolom komolyan. Ugyanakkor valóban nem értem miért pont nekem örül ennyire. Annak a személynek akire gyanakszik, hogy... ki tudja mivel. Ha jól sejtem akkor a feleségének az eltűnésével szeretne meggyanúsítani, mert ez az ami az őrületbe kergeti Dominicot, ám mégsem mondta eddig még ki a dolgot, így biztos nem lehetek benne.
Valójában nagyon is gyanúsan figyelem őt, ahogy tulajdonképpen próbál úgy tenni, mintha nem érdekelné tovább a téma. Nem hiszek neki, nem tudok hinni neki, mert ismerem már őt annyira, hogy tudjam, az első adandó paranoiás alkalommal ismét engem kapjon elő, de mégis őszintének találom a jelenlegi reakcióját. Lehet tényleg elfáradt mára. Ismét felsóhajtok, majd pedig fel is nevetek a megszólalására. Egy másodperc erejéig oldalra pillantok, próbálok rájönni, hogy vajon mennyire is vagyok mérges, de aztán megadom magam.
- Hé, kicsi a bors de erős! - Szólalok fel egyfajta játékos felháborodással a hangomban amiért ennyire alábecsül engem, holott jól tudom, hogy csak cukkolni próbál. Ugyanakkor az alábecsülés valahol a gyenge pontom is, így aztán ez a cukkolás nyílegyenesen talált be nálam. Most aztán szívesen mutatnám is be neki már csakazértis alapon, hogy mire vagyok képes, de visszafogom magam és inkább megfogom a felém nyújtott kezet. - Csak mára? - Kérdezem azért, már csak a tisztánlátás kedvéért is. Nem szeretnék meglepődni ha holnap megint durcás hangulatban találnám.
- Ami pedig az italt illeti... a pultos nem burkoltan és nem is finoman célzott arra, hogy vigyem innen az őrült haveromat, aki ebben az esetben te lennél. Nem tűnt túl barátságosnak. - Pillantok a fickó felé, aki ezekben a pillanatokban is minket bámul. - Szerintem kinyírna ha oda mernék menni és italt kérnék. De minimum kivágna mindkettőnket... - Gondolkozok is el a lehetőségen. Nem biztos, hogy ennél is jobban magamra szeretném haragítani az ürgét. - Meg ha jól sejtem szükséged lesz egy fuvarra tőlem, mert nem szeretnél valaki más... nálam sokkal elviselhetetlenebb személyt hívni erre a feladatra, ugye? - Vonom fel szemöldököm. Egy kis önfényezés mindig belefér.

All that you can't leave behind

grace & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Nincs jó tapasztalatom abban hogyan kellene másoktól segítséget kérnem és ez olykor igen erősen megmutatkozik a hétköznapjaim során. Miután kikerültem a való életbe és távol a nevelőszüleimtől és a fogadott testvéreimtől, mindig úgy éreztem magamra vagyok utalva. És ez így is volt Gwen megismeréséig. Vele egyszerű volt egy csapatba működnöm és a segítségkérésem sem volt teljesen nyilvánvaló, hiszen ő mindig tudta mire van szükségem. Ahogy fordítva is. Aztán a történtek után megint csak a saját fejem után mentem és az hogy abban az időszakban többen is ellenem fordultak csak még annyira az alá az elmélet alá adta a lovat, hogy jobb nekem egyedül. Így a nap végén csak magamnak kell elszámolni mit tettem vagy mit fogok tenni annak érdekében, hogy ne érezzem ennyire cseszettül üresnek magamat.
Így amikor egy újabb baklövésem után Grace ül le velem szembe, hirtelen azt se tudom mit kezdhetnék ezzel. Négy nappal ezelőtt nem éppen kedvesek voltak az egymásnak szánt záró szavaink, ezért ő lenne az utolsó akire számítanék hogy végül megjelenik. Nem tettem le arról, hogy kiderítsem mi zajlik körülötte, de őszintén szólva közben bejött egy újabb eset és nem tudtam másra koncentrálni. Amikor a munkáról van szó akkor kizárok és minden egyéb gondolatomat egy doboz mélyére süllyesztem. Odakint amikor egy emberi élet múlik rajtunk a saját nyűgjeim nem számítanak, így ezek közé a Grace iránt feltámadt gyanakvásom is beletartozik. Hinni akartam abban, hogy tényleg nincs vele semmi és csak én kezdem minden fordulóban a rosszat keresni. Mert hajlamos vagyok erre és ezt még le sem tudnám tagadni. De ha még így is lenne, valami belső gondolat nem hagy nyugodni. Valami megérzés, hogy emögött több van mint amit a felszín mutat, de megragadni nem tudom annak természetét. Eddig a megérzéseim nem hagytak cserbe, miért most tennék?
Nagyjából elmagyarázom neki mi történt, de aztán a visszakérdezését követően megugrik szemöldököm.
- Akkor most ezek szerint egálban vagyunk? - kérdezek vissza, hisz a jelen állás szerint 1:1. Mondjam azt, hogy meg is érdemlem? Grace bizonyára egyből egyetértene, ha képes lenne kiolvasni gondolataimat.
Felhívja a figyelmemet arra milyen is voltam és bár szeretnék vele vitatkozni egyszerűen nem tudok. Már ott a nyelvem hegyén, hogy a fejéhez vágjam, mégis honnan tudhatnád te azt?, de amennyit a kórházban kötöttem ki - még ha nem is ő kezelt - de láthatta az eseteket.
- Voltak rosszabb napjaim, valóban. - vállat vonok röviden, kifogást gyártva ezzel tetteimre. Meg talán lesznek is amíg valamiféle választ nem kapok a kimondott és kimondatlan kérdéseimre. - Muszáj volt tennem valamit. Nem bírtam csak ülni és várni, mert már rég megőrültem volna. - vallom be elgondolkozva és nem tudom melyik a jobbik eset. Így is elég őrült menet volt egy szellemet követni és újra meg újra reménykedni abban, hogy a végén..talán. De ha arra vártam volna, hogy más keresse őt, az még rosszabb végeredményhez vezetne. Főleg hogy a nyomok hiányában az őt kereső nyomozó már félre is rakta az ügyet. Mikor rákérdeztem csak annyit mondott mindent megtett. Nekem ez még akkor is kevés volt. Ha mindent megtett volna akkor most tudnám mi történt valójában a feleségemmel. Ezek a helyzetek viszont olyan alakokkal hoztak össze akik nem tűrték a kutakodást.
Megrázom a fejemet kérdésére.
- Nem, de jobb így. Végre egy ismerős arc akit még el is viselek. - félmosolyt küzdök arcom vonásaira, ami végül fintorrá alakul át ezután a fejemhez vágott szavait követően.
- Azt senki sem szereti. Nem is ez a lényege.. - okoskodok megint, de aztán feltartom védekezéssel a kezemet. Nem akarok belemenni ebbe, aminek ténye felvezeti a kérdésére előkészített válaszomat.
- Én nekem ma már nincs több energiám hadakozni senkivel, bőven elég volt az előbb. Szóval a részemről nem hozom fel a legutóbbit. - értem itt a legutóbbi találkozásunk tartalmára. Az egy olyan terep amire bizonyítékom nincs, az meg felesleges, hogy újra gyanúsítgassam őt, ami egy sehova nem vezető körforgásba vinne minket.
- Viszont ha te másképp gondolod és rám akarod önteni az összegyűlt haragodat, akkor előtte ha lehet hozz még két körrel, mert a víz nem fogja megtenni a hatást. - emelem fel jelzés értékűen a poharamat. Ugyan legutóbb jól esett, de a varázslat már elmúlt.
- Bár nem tudom, hogy abba a kis testbe mennyi harag is tud összegyűlni. Lehet két perc alatt túl is lennénk a dolgon. - nem gúnyolódom, csak cukkolom őt és ennek okán megugrik egy kicsit a szemöldököm.
- De a kérdésedre válaszolva. Mára szent a béke? - nyújtom felé a kezemet a megegyezésünk jeleként. Ha elfogadja, akkor talán a pultos is kevésbé fog idegesen méregetni, mert most úgy néz ki mint aki bármelyik percben ugrásra készenáll, hogy megint ártalmatlanítson, ha arra van szükség.

Elképzelni sem tudom, hogy Dominic melyik világban gondolta, hogy jó ötlet lesz éppen engem hívnia, hogy mentsem meg a hátsóját, miközben isten tudja milyen aljasságokat próbál rámfogni a mindennapjaiban. Négy nap telt el mióta kitessékeltem őt a lakásomból és száz százalékig biztos vagyok benne, hogy azóta sem állt le egy ujjcsettintésre. Utánam nézett. Ő mondta. Azt pedig mindketten tudjuk, hogy mit találhatott. Semmi jót. És bár ez még semmit sem jelent, hiszen még ha a családomról már tud is, rólam Grace-ről, az égvilágon semmit sem találhatott. Legalábbis szeretném ezt remélni, de már magam sem tudom. Kétségtelenül ideges vagyok, sokkal kevesebbet aludtam az elmúlt napok során, sokkal megviseltebbnek is festek, mint azt négy nappal ezelőtt tettem. És... félek. Félek tőle, meg attól, hogy mire képes, mégsem tudom, hogy kihez forduljak segítségért mert nem szeretném, hogy baja essen. A felesége már így is nagy valószínűséggel miattam tűnt el és azóta is mardos a lelkiismeret, nem tudnék együtt élni az ő eltűnésével is. Hát ezért nem szóltam - még - róla Qadirnak, hiába tudom, hogy az lenne a legokosabb döntés és naiv vagyok amiért abban reménykedem, hogy Dominic meggondolja magát, mégis a szívemen viselem a helyzetét. Tudom, hogy szörnyű egy év van a háta mögött... miattam. De azt sem hagyhatom, hogy tönkretegyen, így aztán magam sem tudom, hogy meddig tudok türelmesen ülni a fenekemen és rémálmokkal gyötörni magam amíg a kialvatlanság visz a sírba, vagy éppen egy börtöncellát nem kapok. Türelmes vagyok, de vajon még meddig?
- Ja, mert a múltkori hibáztassuk mindenért O'Connell-t nap sokkal jobb volt, mi? - Kérdezek vissza a tőlem mostanra már megszokhatott passzív-agresszív cinikus módon, mert bizonyára még mindig haragszom rá. Az nem tűnik el csak úgy, de végül mégis a lelkiismeretembe ütköznek szavai és megadóan sóhajtok fel. Miért nem tudok csak egyszer kemény maradni és leszarni mások érzéseit? - Nem mindig veled van a baj. De mindketten tudjuk, hogy az elmúlt évben hajlamos voltál arra, hogy bajba sodord magad. Nem véletlenül kaptad azt a cukrot. - Együttérzően pillantok rá, nem tudom mi az ördögért akarok neki segíteni. Minek ültem egyáltalán le ide? Csak meg kellett volna fordulnom és itthagynom őt a fenébe ahogy megláttam kiről van szó. Még a végén ezt is kiforgatja és azt képzeli majd be, hogy figyelem őt. Pedig valójában csak nyilvánvaló amit magával művel még egy külső szemlélőként is.
Kérdőn pillantok vissza rá, azt hittem ő kérte a pultost, hogy hívjon fel. Mondjuk még mindig nem tudom miért tett volna ilyet, de más magyarázatot aligha találnék. Azt sem tudom egyáltalán honnan van meg neki a számom. Vagyis... de. Valójában ez elég nyilvánvaló. Ha a családomról ki tudott deríteni mindent, akkor a telefonszámom már mit számít. - Igen, ő volt. Nem te kérted? - Kétlem, hogy végigment volna a névjegyzékén és random bökött volna rá a nevemre.
- Hát nem tudom te, hogy vagy vele, de nem csípem amikor a magánéletemben kutakodnak az engedélyem nélkül, gyanúsítgatnak, aztán meg segítségért hívnak. - Vonom meg vállaimat egy féloldalas mosollyal, próbálok ügyelni arra, hogy normális hangvételben beszéljek vele. Nem támadom őt, csupán csak tudtára adom a sérelmeimet. Nem szeretném ismét elmérgesíteni ezt a beszélgetést közöttünk. - Szóval hányadán állunk most? - Teszem fel a millió dolláros kérdést, még mielőtt túlságosan is aggódni támadna kedvem érte. Ha továbbra is ki akar belőlem szedni valamit akkor talán legjobb lesz ha magára hagyom. Ha képes rendes, felnőtt ember módjára társalogni... akkor talán maradok. Még annak ellenére is, hogy valójában abszolút nem kellene vele mutatkoznom egy ilyen helyen. Hát legalább nem egyenruhában van.

All that you can't leave behind

grace & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Nem mondanám magamat egy higgadt természetnek, azonban mellette szerettem azt hangoztatni, hogy az erőszak nem megoldás semmire, csak még nagyobb problémát szül. Ez azokban a pillanatokban amikor az agyam nem túl ködös vagy nem járnak ezerrel a gondolataim, akkor még működik is. Képes vagyok mérlegelni megéri meghozni egyes döntéseket vagy sem, hisz ha már egyszer nekiindultam, akkor onnan ugyebár nincs visszaút. De aztán ezzel szemben ott vannak azok a helyzetek amikor az elfogyott türelmem uralkodik elhatározásaim felett. Nos, azok a helyzetek az adott pillanatban jól, utána viszont már fejfájósan alakulnak.
A bárban ülve egy célom van: az agyam kitisztítása.
Néhanapján azt állítom nem vagyok az a fickó mint hónapokkal ezelőtt, aki egyből ugrott minden félre nem érthető megjegyzésre. És van amikor tényleg érzem is a változást, amelyet az idő múlása eredményezett. Valami átalakul az emberben, ha sokáig őrlődik ugyanazon a ponton és nem mocorog onnan semerre, de hogy milyen irányba, az csak élesben dől el. Én jobban voltam. A munka segített, a csapat jelenléte is akik egyéb külső támogatás hiányában családként fogadott be és úgy kapartak fel a földről ahogyan arra kimondatlan is szükségem volt. És tudom jól, hogy sokszor az idegeikre mentem a hangulatingadozásaimmal vagy a csökönyös viselkedésemmel, amikor úgy éreztem újabb nyom került az utamba. Mintha a valóság pont így működne, az én akaratom szerint. Matias nem egyszer vágta a fejemhez egyes ügyeknél, hogy már csak én látok bele dolgokat. És utólag ezeket be is láttam, de az éppen zajló pillanatban sosem ment. A szülőkkel való találkozás viszont olyannak érződött, mintha visszakerültem volna a nullára. Mintha újra a kihallgatóban ülnék nyakamban meg nem történt vádakkal és csak arra várnék, hogy a rendszer fogaskerekei engem is felőröljenek. Egy ponton túl bármit is hoztam fel a védelmem érdekében az kevésnek bizonyult. Aztán elteltek órák és napok, majd leálltak. Nem volt másik nyom amin elindulhattak, de az én személyesem volt elegendő. Akár hálás is lehettem volna, hogy vége a tortúrának, de aztán otthon a feltúrt lakás várt, a környezetem által meg ugyanaz az érzés, mintha már örökre az asztal másik felén ragadtam volna. Ezt Gwen szülei a mai napig előszeretettel éreztetik.
Mire az italködös állapot felszáll a gondolataimról, addigra már megtörtént a baj. Az állkapcsom fáj, ujjaimon pedig eltéveszthetetlen nyomot hagyott az előbbi verekedés. Most örüljek annak, hogy legalább az agyam kevésbé zajos? Talán kellene, de az is lehet oly mindegy, mert ez a nap már amúgy is úgy el van cseszve, ahogyan az lehetséges.
Egy ismerős hang zökkent ki homlokom támasztásából és felpillantva annak tulajdonosára egyből érzelmeket fest arcomra a zavarodottság.
- Te mit.. - fejezném be a kérdést, de ő neki több akad miközben úgy dönt végül helyet foglal velem szemben. Magamban morcosan és összefüggéstelenül mérgelődök, majd megcsóválom a fejemet.
- Nem én hívtalak. - mozdítom el a jégakkut, de hülye döntés volt mert egyből végigsugárzik az érzékenyebb területen a fájdalom. Panaszos sóhajtással veszem ezt tudomásul, aztán Gracet figyelem, akinek nem ártana felelnem is a kérdéseire. Habár még mindig meglepőnek tartom, hogy most itt ül velem szemben.
- Semmit. Úgy látszik manapság már egy nyomorult italt sem lehet élvezni anélkül, hogy valaki ne zavarna meg ebben. - továbbra sem vagyok túl boldog, ám jól tudom, hogy nem ez a teljes igazság. De a verekedést ők kezdték és nem én! - Miért gondolja mindenki, hogy állandóan velem van a baj? Vagy ez ilyen hibáztassunk mindenért Reynoldsot nap lesz? - tanakodok tovább ugyanolyan hangulatban.
Ezek után elcsendesedem, hogy kissé helyre tegyem a fejemet. Túl sokat nem ittam, ahhoz viszont már igen, hogy a kint álló kocsim gazdátlanul várjon meg amíg én hívok mást, aki hazavihetne. Esetleg ott alszok benne. Ami azt illeti nem ez lenne az első alkalom amikor a fáradtság annyira legyűrt, hogy ott ért a másnap reggel.
- Még mindig nem értem, hogy kerültél ide? - szólalok meg egy idő után miközben leülepedett közöttünk a csend. - Nem hívtalak és.. - nyúlok bele a zsebembe. - ..azt se tudom hol a telefonom. - körülnézek, mert csak a készülék üres helyével találkozok a végigtapogatott zsebeken. Aztán a pult felé tekintek és lassan a kép is összeáll. - A pultos, biztos ő volt az. - jutok értelmes következtetésre végül ki hívhatta, és megiszom az asztalon lévő pohár vizet amit gondolom a jégakku mellé kaptam bónuszba minél előbb észhez térek, annál előbb eltűnök innen alapon.
- De ha még így is volt, nem lett volna kötelező eljönnöd. Főleg hogy észrevehetően nem is akartál. - teszem hozzá miközben felveszem vele a szemkontaktust. - És mielőtt kiforgatnád a szavaimat, nem zavarsz. - jegyzem meg ezután még mellékesen.

Nem nézek rá a telefon kijelzőjére amikor az csengeni kezd, még az autóban lévő képernyőre sem vetek egy pillantást, ahhoz túlságosan lefoglal a forgalom, meg az idióta sofőrök tömkelege. Így aztán bármilyen elővigyázatosság nélkül bökök rá a gombra, amellyel egyben válaszolok is a hívásra. Hamar meglepődöm a vonal túlsó feléből eredő zajokra, csak ekkor kapom pillantásomat egy másodperc erejéig le a kijelzőre. Ismeretlen. Értetlenül meredek magam elé miközben próbálkozom néhány hallóval, ami először nem talál fülekre. Már éppen készülnék kinyomni a hívást mikor végül egy idegen férfi hangját hallom meg. - Őrült haverom? - Kérdezek vissza értetlenül, hiszen nemhogy őrült, de semmilyen haverjaim sincsenek. Ám mégsem kapok választ, a fickó kinyomja a hívást, én meg értetlenül meredek továbbra is magam elé és fogalmam sincs, hogy mégis mi az ördögről beszélt. S bár általában nem foglalkozom ismeretlen hívásokkal, meg alapjáraton ismeretlenekkel sem, most mégis felkelti az érdeklődésemet. Meg egyben a lelkiismeretem is megszólal, hiszen ha valaki pont engem hív azért mert bajba került... az valójában sokat jelenthet. Jót és rosszat egyaránt.
A következő lehetséges megállónál félrehúzódom az út szélére, majd pedig a telefonomat a kezembe véve kezdem el a címet keresgélni. Őrült barátok akik kocsmáznak... nem sok ilyet ismerek.  Valójában két lehetőséget látok, az egyik hogy egy munkatársam került bajba. A másik pedig, hogy egy bandatársam, bár jól tudom, hogy ők nem ezen a számon hívnának így aztán elég sok kérdőjel vetül fel erre a gondolatra. Mégis a kíváncsiság nyer. Elvégre mit veszíthetek azzal, hogy meglesem a helyet? Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor elég sokat, de szerencsére tökéletesen boldog leszek a naivitással és azt fogom gondolni, hogy semmit. Az életem amúgy is kezdett túlságosan unalmas lenni...  
Ahogy végül megérkezem a helyszínre, óvatos léptekkel kezdem el megközelíteni a bárpultot, miközben alaposan végigmérem az embereket, mintha keresnék egy ismerős arcot. Vagyis... pontosan azt teszem. Fogalmam sincs, hogy kit keresek, csak annyit tudok, hogy valaki... őrültet. Nem túl bizalomgerjesztő gondolat ez.
- Kaptam egy hívást az őrült haveromról? - Nézek kérdőn a fickóra, némileg idétlenül érezve magam, hiszen fogalmam sincs, hogy ki volt a hívó, de mindegy, egy próbát megér. Aztán a férfi válaszul csak az egyik box felé int, ahol egy - még - számomra ismeretlen férfi ül, jégakkuval a kezében. Köszönetem jeléül csak bólintok egyet, aztán gondolkozás nélkül indulok meg a férfi irányába. A férfi aki egyre kevésbé tűnik ismeretlennek ahogy egyre közelebb érek hozzá.
- Ez most komoly?! - szólalok fel ahogy végül megállok mellette. - Komolyan nem lett volna más akit hívni tudsz? - Értetlenül meredek le rá, hiszen a legutóbb nyíltan a tudtára adtam, hogy az égvilágon semmi közöm nem akarom, hogy legyen hozzá. - Az agyam eldobom! - Hitetlenkedésem közepette azért helyet foglalok vele szemben, szívesen kérnék is most magamnak egy jó erős italt, de még csak az kellene, hogy aztán itt ragadjak vele kettesben mert nem ülhetek volán mögé. - Szóval mi ez az egész? Mit műveltél már megint? - S bár átkozottul haragszom rá amiért belemászott a  magánéletem minden eldugott kis zugába, mégis az egyetlen dolog amit jelenleg érzek, az aggodalom. Már megint mit művelt magával?! Aztán eszembe jut az is, hogy hiába aggódom érte... az egyetlen dolog amit ő akar az az, hogy rácsok mögött lásson. Ezt nyilvánvalóvá tette a legutóbbi találkozásunk alkalmával. Az ő döntése. Aminek esélyesen még megissza majd a levét, de türelmes vagyok. Talán észhez tér majd.

All that you can't leave behind

grace & dominic Life is full of surprises, isn't it?

A történtek után megosztódtak az engem érintő vélemények. Maradjunk annyiban, hogy én kaptam volna ugyanezt az ügyet, én magam sem kezeltem volna másképp. És bár a bennem lévő ügynök megértette minden idegőrlő kihallgatás folyamatát, attól a férj aki éppen akkor veszítette el a feleségét már kevésbé volt ennyire közreműködő. A feje tetejére állt akkor a világom és akkor még szépen is fogalmazok. A lényeg, hogy mindenki abban akart hinni amit éppen az agya befogadott. Az akkori kollégáim közül Flynn és Brooks kitartottak végig az ártatlan ítélet mellett, a többiek pedig kételkedéssel fogadták a jelenlétemet akárhányszor átléptem a központ ajtaját. Nem véletlenül tértem át végül a másik egységhez sem, de ez már csak egy utólag tett kísérlet volt arra, hogy legalább a munkában ne érezzem a történtek súlyát.
Gwen szüleivel sosem volt különösebben rossz a kapcsolatom. Alap feszültséget okozott mindig is közöttük az, hogy legidősebb lányuk ügynök lett és Gwen nem egyszer beszélt arról, hogy ezért is csökkentette le a làtogatásukat. Mint ahogyan ez később kiderült, az anyuka Martha ezt is az én rossz hatásomnak tudta be. Számukra egyértelmű volt, hogy közöm van a dologhoz és egyedül a feleségem húga tartott ki a kételyei mellett.
Így amikor egy délután összefutok velük a városban, nem ér meglepetésként a viselkedésük. Martha arcára azonnal kiül a kezdeti sokk mely aztán végül valahol az elkeseredettség és a harag egyvelegébe fordul át. Az őt karoló férfi Scott vonásai sem tükröznek ennél különbözőbb érzelmet, habár mindig is visszafogottabban bánt a véleményével, mint Martha. Többszöri találkozásunk után egyértelművé vált, hogy feleségem kitől örökölte olykor vehemens természetét.
- Martha, Scott. - előzékenyen biccentek feléjük, de talán jobb ötlet lett volna kikerülnöm őket és úgy tenni mintha idegenek lennének számomra. Sajnálatos módon nem azok, én meg nem törölhetem el a múltat azzal, hogy csökönyösen elfordítom a fejemet.
- [color:abab=bed4dd]Még mindig hihetetlen számomra hogyan lehetsz idekint. - Martha hangjában fokozatosan építkezik az irántam érzett méreg.
- Mint akkor is elmondtam számtalanszor, nem én tettem. - újra megismétlem magamat talán már századszorra is, de a kijelentésem átsuhan a nő feje felett.
- Börtönben lenne a helyed, Dominic! - szegezi rám mutatóujját villámló tekintettel. - Elvetted tőlünk a lányunkat és addig nem nyugszom amíg ki nem derül mit tettél. - zokogja további vádakkal együtt amíg Scott el nem húzza őt és magamra nem hagynak az üressé vált parkolóban.
Aznap este a fejemet nyomja belülről a bűntudat és a harag keveréke. A szabadnapom nagy részét azzal töltöttem, hogy olyan múltban törtènt eseményeken próbálok változtatni amin nem tudok. Gwen nincs többé, Martha és Scott pedig örökké azzal a tudattal fognak élni, hogy a tettes szabadlábon van. Csak akire ujjal mutogatnak az nem a megfelelő ember.
A második italomat kérem ki a pultnál ülve, de az egyik pohárban még félig kitöltve áll az ital. Nem tudok túllendülni a mai találkozáson. Már hónapok teltek el mióta utoljára láttam őket és a nekem szánt üzenetek is alábbhagytak. Martha nem egy levelet küldött a lánya ügyét kezelő nyomozónak miattam, de mindig süket fülekre talált. Igazság szerint sosem tudtak semmit sem rám bizonyítani, azzal az ürüggyel meg nem csukhatnak rács mögé mert éppen nem mindig volt felhős a viszonyunk a feleségemmel. Igen, az utóbbi időben talán még annyira sem. Gwen még a megszokotthoz képest is hűvösebben viselkedett, de sosem kaptam egyenes választ, ha megkérdeztem. Egy újabb ügy - ennyi volt amit mondott, mintha előtte ne lett volna jó pár másik megbízás ami ugyanolyan elfoglalttá tette, de mégsem viselkedett így. A kollégái szerint dolgozott valamin, de nem találtam semmilyen feljegyzést erről. Bármi is zavarta őt vagy nem került leírásra vagy olyan helyre tette ahol senki nem találja meg. Egyik verzió sem ad számomra válaszokat. Újra eszembe jut emiatt Grace és nem tudom félretenni, hogy talán ő többet tud mint amit elmond. A nevét keresem ki a telefonomba, de a hívás végül elmarad amikor két fickó lép be az ajtón, már nem éppen józan állapotban. A pulthoz sétálnak vihogások közepette, egymást lökdösve és még kérnek egy körrel az amúgy is illuminált állapotukra. Én is intek egy újabbért, de egyre feszültebbnek érzem magamat ahogyan a percek telnek, a két pasas meg továbbra is fennhangon folytatja tovább. A fejem lüktet, a homlokomon érzem vissza minden hullámzását a fájdalomnak miközben hezitálóan figyelem a telefonom képernyőjén lévő nevet és telefonszámot. Az egyik pasas felvihog, amit már nem bírok szó nélkül hagyni bármennyire is szeretném.  
- Nem lehetne halkabban? - kérdezek rá, mire mindketten felém fordulnak, aztán egy pillanat erejéig össze is néznek.
- Valami bajod van ember? - böki oda a magasabb és a másik is rábólint mintha csak egyetlen agysejten osztozkodnának.
- Amióta bejöttetek ide csak az van. - fordulok én is most már feléjük, mire a választ az állkapcsomat érintő ütés formájában kapom meg. A kezem elmozdul a telefonomról és a következő ütést én viszem be. És bár az állkapcsom égetően sajog, mégis hónapok óta először őszinte vigyor terül az arcomon.

A pultos csak a telefon irányából szóló női és többször megismételt halló? kérdésre figyel fel a pohár mellett hagyott készülékből amint visszasétál a pult mögé a verekedés megakadályozása után. A korábban itt ülő férfit arrébb ültette, a másik kettőt akik pedig neki is az agyára mentek kitessékelte az épületből, így egyből a füléhez kapja a készüléket, mielőtt egy röpke pillantást vetne a kijelzőn lévő Grace névre.
- Nem tudom ki maga, de jó lenne ha elcipelné innen az őrült haverját vagy én rakom ki az utcára. - azzal bontja a hívást és a címet egy sms-ben küldi el, majd mérgelődve jégakkut húz elő a pult alatt lévő fagyasztóból és a telefonnal együtt átviszi a férfihez. Határozottan érzi, hogy ez is egy olyan pillanat ami miatt hálás mert reggel már beadta a felmondását. Ellenkező esetben most újra megtenné.