Shay, Yana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Még a szülés fáradalmai és megpróbáltatásai után is tudunk egymással huncutkodni. Innen is tudom, hogy nem kell különösebben aggódnom Shay miatt, megmarad. Igyekszem neki mindenben segíteni aznap, éjjel, aztán másnap, míg végül otthon nem alszok, hogy előkészítsem a terepet az érkezésükre. Előző nap is megjegyezte, hogy jól áll a kezemben a gyerek olyan tekintettel, amitől megmelegedett a mellkasom, de most haza felé még hangosan meg is jegyezte, hogy nem hagyhat kettesben minket senki előtt. Megmosolygom a gondolatot, mert egyébként nem áll szándékomban kimozdulni az újszülött gyerekkel, de ezt ő is tudja. Kifelé sétálva a kórházból még végig pörgetem magamban a történéseket, hogy mit mondott az orvos. Az utólag bepótolt bőrkontaktust, az estimesét, Shay hol boldogságtól könnyes, hol forrón villanó pillantásait és bele égetek mindent az emlékeimbe. Mivel két hétig kb feküdnie kell és nem emelhet, nem erőltetheti meg magát, ezért én hordozom a csöppöt kifelé és belefelé is és a kocsiba is segítek beszállni Shaynek. A kocsiban azért megbeszéljük, hogy a bemenet is inkább úgy lesz, hogy ő megy előre Lucit felkészíteni, én pedig utána Yanával, amikor felkészültek.
A tervet megvalósítjuk otthon, én a magasba emelem a hordozót a gyerekkel, hogy Luci ne férjen hozzá, aztán ha látom, hogy megnyugodott - nagyjából -, akkor lejjebb engedem, hogy a lábát megszagolgathassa. Bemutatom őket egymásnak, aztán amikor Lucifer kiszagolta és ismerkedte magát, tovább indulunk a gyerekszobába. Kiveszem a hordozóból a gyereket és a karomban tartva fordulok Shay felé, hogy ő is tudjon még puszikat szórni neki, mielőtt hivatalosan is sajátjává teheti a szobát. Amikor ez megtörténik és Yana nagy ásítással összegubózik, betakargatom óvatosan és magamhoz ölelem Shayt. Akkor pillantok rá, mikor látom a szemem sarkából, hogy felnéz rám és amikor azt mondja, ő a világon a legszerencsésebb, elmosolyodom.
- És én. - simogatom meg az arcát és lehajolva adok neki egy csókot.
A következő két hetet itthon töltöm, mert ő keveset mozoghat még, a fájdalmain igyekszem segíteni, gyógyszertárba megyek, reggelit-ebédet-vacsorát csinálok, vagy hozok, segítek neki fürdeni - mert víz még nem érheti a heget, de gondolatban azért már a munkával is sokat foglalkozom. Tudom, hogy van félre tett pénze, de nem akarom, hogy felhasználja - rossz hozzá állás talán, de ha bármi történik alapon... nálunk ki tudja. Különben sem érezném magam a háztartás hasznos tagjának, ha én is SAHD lennék. Mindenesetre érdekes, vicces és jó érzés újra visszarázódni a pelenka cserébe - ezúttal is meglepetés gyerek miatt. Shay hamar belejön, nyilván a kórházban is mutatták neki, de itthon is bőven van lehetősége ezt megtanulni. Lassan, de kezd beállni egy rendszer... és én minden percét imádom.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Azért is szeretem ennyire Davidet és onnan tudom, hogy ő az a bizonyos lelki társam, másik felem, vagy akármilyen jelzőkkel tudnám még illetni, hogy ilyen kevéssel a lányunk születése után is minden annyira természetes, és még meg is tud nevettetni. Persze igyekszünk visszafogni magunkat, hiszen a szülésznő odakint vár ránk és valószínűleg megtippelni sem tudná, min röhögcsélünk idebent, de ez a pillanat pont így tökéletes. Újra és újra beleszeretek a mosolyába, a szemei villanásába, abba, hogy olyan természetességgel segít át ezen és húzza fel rám a nagyibugyit is, mintha ez egy megszokott dolog lenne. Ezredjére is megfogalmazódik bennem, milyen rohadt szerencsés vagyok.
Persze nem is ő lenne, ha nem tenne még most is valami huncut megjegyzést és nem is én lennék, ha nem venném fel azonnal a fonalat. Nem érdekel, ez mennyire helyes vagy helytelen; ameddig ebben az állapotomban is arra utal, mennyire nem változott semmi a szemében, a fejében, a vágyaiban, addig eszemben sincs panaszkodni. Ismét csak a várakozó szülésznő tud rávenni arra, hogy ne valami hathatós válaszom legyen arra, amit mond, de azt hiszem, ahogy egy kicsit hosszabban nézek a szemeibe és közben az ajkamba harapok, pont eleget fog mondani neki ahhoz, hogy mindent értsen. A testem most biztosan nem bírna ki egy általa diktált iramot, de a fejemben ettől még nem szűnnek meg azok a gondolatok, amiket ébreszteni tud bennem.
Egy valaki persze így is el tudja terelni a figyelmünket: Yana. Mondjuk nekem a kétségbeesés is közbeszól, mert hirtelen nagyon sok információval gazdagodom és úrrá lesz rajtam a megfelelési kényszer, de aztán Yanával közös erővel sikerül eljutnunk odáig, hogy megtalálja a helyét és enni kezdjen. Az érzés, az élmény még nagyon új és tudom, hogy sokat kell még gyakorolnunk és szoknunk ezt és egymást, mégis furcsa, felemelő boldogsággal tölt el, hogy bár már a karjaimban foghatom, még mindig ugyanúgy gondoskodhatok róla, mint amikor a pocakban volt. Dave persze mindeközben rólam szeretne gondoskodni, ami melegséggel tölti el a mellkasom, és mivel tudom, hogy ez valóban nagyon fontos neki, megpróbálom kitalálni, mi esne most a legjobban. Látom, hogy rögtön járni kezd az agya, és majdnem kuncogni kezdek, mert biztos vagyok benne, hogy épp azt próbálja kitalálni, hol fogja megtalálni New York legszebb, legjobb és legtáplálóbb cézársalátáját.
– Ugye tudod, mennyire szeretlek? – mosolygok rá szélesen, mert fogalmam sincs, hogy lehet ennyire tökéletes, és mivel érdemeltem ki ezt az egészet. Már csak ezért is kifejezem a saját aggodalmaimat vele kapcsolatban, és amikor megfogadja, hogy most már nem fog rohangálni sehova, egyetértőn bólogatok. Bár utána felvetem, hogy ha szeretne fürdeni, nyugodtan hazamehet bármikor, szerencsére nem tűnik úgy, mintha sietne. Melegen mosolygok rá, és ha már szeretne maradni, oda is hívom magunkhoz egy kicsit. Így le tud ülni a másik oldalamra és egy kicsit jobban látja Yanát is, ahogy hol alszik, hol eszik, én pedig úgy érzem magam, mint aki a lehető legjobb helyen van, a két tökéletes kis- és nagyemberével együtt.
Amikor eljön a pillanat, hogy Dave már indulna, nyilván ismét miattam aggódik, amit megmosolygok; megnyugtatom és inkább egy kis viccelődéssel terelem el a figyelmét.
– Még csak most született, szerintem egyelőre csak az egyik sarkát fogja emelgetni az ágynak – felelem vigyorogva, és lepillantva finoman, szeretetteljesen megsimogatom Yana puha arcocskáját. Újra megnyugtatom Dave-et, mert nem szeretném, ha aggódna miattunk, aztán mielőtt útjára engedném, végre sokkal hosszabban és alaposabban meg tudom csókolni, mint eddig. Mikor elengedjük egymást, elégedetten szusszanok egyet, szerelmesen pillantok a szemeibe, mielőtt elbúcsúznék tőle. El még nem tudom engedni, bezsebelek még egy apró puszit, és megmosolygom azt, hogy ő is csak nehezen veszi rá magát, hogy felálljon az ágyról. Látom, hogy néz Yanára és rám, és úgy érzem, el tudnék olvadni attól, amit a szemeiben látok. Felmosolygok rá, amikor a fejemre csókol, aztán mielőtt kimenne az ajtón, dobok neki a levegőben is egy csókot.

Ameddig az apukája visszatértére várunk, természetes könnyedséggel veszek el Yana létezésének tényében. Annyira aranyos, ahogy simán belealszik az evésbe, de ahogy megmozdulok egy kicsit, pánikszerűen újrakezdi, míg tele nem lesz a kis bendője, hogy aztán már csak aludjon. A szülésznő is visszajön, hogy ránk nézzen, elmond és mutogat még néhány praktikát, de aztán magunkra is hagy minket, mert én is valóban elálmosodtam. Nem mintha tudnék azonnal aludni; Yanában gyönyörködöm, ringatom, simogatom és apró puszikkal halmozom el, halkan beszélek hozzá és dúdolok neki. A mellkasomra fektetem, hagyom, hogy hozzám bújjon és nyammogva újra elaludjon, és így már én is bóbiskolok egy kicsit, de csak felületesen, nehogy le tudjon csúszni rólam.
Amikor Dave visszaér, boldog, bár kissé fáradt mosollyal fogadom. Hagyom, hogy megetessen, de előtte meg kell esküdnie, hogy ő sem marad(t) éhen, aztán örömmel adom át neki a kis hercegnőt, hogy tölthessen időt az ő karjaiban is. Igyekszem nem cseppfolyóssá válni a látványtól, ahogy Dave a kislányunkat ringatja a karjaiban, de szerintem csak a fizikai törvényei akadályoznak meg ebben. Csak nézem őket, a mellkasom szinte szétpukkad a benne keletkező melegségtől, és amikor Dave finoman magához öleli és megpuszilja Yana fejecskéjét, akkor egy kicsit el is érzékenyülök, már megint. Persze meg kell jegyeznem, milyen jól áll a karjaiban Yana, és ebből következik az is, hogy nem engedhetem majd őket kettesben sehová, mert nem tudná levakarni magáról a nőket. Mielőtt letenné Yanát, még én is magamhoz ölelem a kis, meleg testét, megpuszilom a fejét, aztán hagyom, hogy betegye őt a kiságyába. Keresek egy kényelmes pozíciót az ágyon, újra kissé elérzékenyülve figyelem, Yana hogyan kényelmesedik el, amikor Dave mesélni kezd, pont úgy, ahogy a hasamban tette mindig. Mosolyogva hunyom le a szemeimet, és szerintem már alszom is.

A következő nap még úgy is gyorsan elmegy, hogy Dave néha ismét távol van tőlünk. Lucinak is szüksége van rá, nekem pedig úgyis vizit van; átkötik a sebet a hasamon, de mivel panaszmentes vagyok, más nem is történik. A nap főleg arról szól, hogy Yanával egyre jobban összeszokjunk és egyre inkább belejöjjek a rutinfeladatokba, ami egy újszülöttel jár. Nem mondom, hogy egyszerű, hiszen előző nap még épp felvágtak a műtőasztalon, de legalább most a jó ügy érdekében fizetődik ki, hogy szívós vagyok. Dave persze kiadós és ínycsiklandozó reggelivel érkezik, főleg a kórházi koszthoz képest, a legnagyobb mosolyt mégis a virágcsokorral és a lufival éri el. Csókkal hálálom meg a figyelmességét, aztán igyekszünk túllicitálni egymást, hogy ki aggódik jobban a másikért és kinek kellene előbb enni. Ez mondjuk tendencia marad az egész napra, de minden alkalommal csak mosolygok rajta.
Látom rajta, hogy valami dolgozik benne, aztán ki is derül, hogy már az álláskeresésen töri a fejét. Eltölt némi aggodalommal, hogy már most ez foglalkoztatja, hiszen egyébként ráérnénk, nekem is vannak még tartalékaim, de nem akarom lebeszélni róla, ha neki ez ilyen fontos. Inkább az együtt töltött időre koncentrálok: a pillanatokra, ami Yanát dédelgeti és én csak figyelem őket, vagy amikor neki is szorítok helyet az ágyon és szinte hárman összebújva éljük meg ezeket az örömteli pillanatokat. A bőr-bőr kontakt már nem csak rám korlátozódik, ő is megkapja a mellkasára Yanát, amihez sajnos le kell vennie a pólóját, de én csak eggyel több okot kapok arra, hogy le se vegyem a szemem erről a megismételhetetlen kettősről. Yana is tovább tolja a cukiság-mérő méréshatárát a saját cukiságával; egyszerűen nem tudok betelni vele, ahogy nyitogatja a szemeit, mozgolódik, bújik, szorongatja az ujjainkat az ő apró ujjaival... még az apró lábfeje és a kis lábujjai külön-külön is annyira édesek, hogy teljesen odáig vagyok értük.
Ezúttal búcsút veszünk Dave-től éjszakára, mert ha minden igaz, holnap mehetünk haza, ő pedig szeretne mindent előkészíteni. Egy kicsit még összebújunk, egy kicsit még gyönyörködök bennük, de aztán hosszas búcsúzás után hagyom menni, aztán az altatódalommal pótolom Yanának az estimesét.

Mire másnap reggel elér a vizit a mi szobánkba, már lényegében indulásra készen vagyunk. Dave korán beért, látszott rajta, hogy alig várja, hogy hazamehessünk, és ebben én is osztozom, mert hiába a privát kórterem, a kórház az kórház. Azért nyilván megpróbáltam volna segíteni Dave-nek összepakolni, de épp csak nem parancsnok módjára zavart vissza az ágyba, szóval hagytam érvényesülni. A viziten ellenőrzik a sebemet, újra átkötik, és mivel továbbra sincsenek panaszaim, csak ellátnak instrukciókkal az otthonlétre vonatkozóan, aztán megkapom az áment a hazamenetelre. Örömittasan mosolygok Dave-re és a most a kiságyában szundikáló Yanára, de egy kihívásunk még van: ameddig a zárójelentés készül, fel kell öltöznöm.
– Úgy tűnik, egyelőre marad az a tendencia, hogy rám kell adnod a ruhákat, nem levenni őket – jegyzem meg somolyogva Dave-nek, amikor magunkra maradunk. Persze a hazamenős utcai szett is be van készítve, és még csak nem is bonyolult, mert nyár van és meleg, így elég egy ruha. A melltartót most nem ússzuk meg, mert a szülésznőnek igaza lett, de ennél bonyolultabb feladat nem vár ránk. Miután én megvagyok, közös erővel felöltöztetjük a kis hercegnőt is az ennivaló hazamenős szettjébe, aztán meghagyom Dave-nek a feladatot, hogy elhelyezze a reggel behozott babahordozóba. Elhagyjuk a szobát, hogy bemehessen a takarító, de a zárójelentés kicsit csúszik, így Dave le tudja vinni külön a csomagokat, mi addig megvárjuk Yanával. Épp akkor kapom kézhez a papírokat, amikor a lift újra felér vele, így legalább tovább várni nem kell. Az édes kis teher ezúttal az ő kezében van, mert én nem tarthatom még a hordozót, és ahogy előttem megy a folyosón, egyik kezében a babahordozóval, benne az édesdeden szundító kislányunkkal... Azon kapom magam, hogy csak figyelem az alakját és ezt az egész összhatást és szinte kicsordul a nyálam. Hogy tűnhet még szexibbnek attól, hogy apa lett?
– Egészen biztosan nem engedlek kettőtöket egyedül nők közé – jelentem ki, miután beszálltunk a liftbe, a szemem sarkából még mindig a páratlan párost figyelve. Szinte dagad a mellkasom a büszkeségtől, hogy az enyémek, és amennyire nem hibáztatnék senkit, hogy megnézi őket, annyira ki akarom nyomni mindenki szemét emiatt. Mert hát ők az enyémek.
A kocsiban szintén Dave-re marad a feladat, hogy gyakorlatilag beszerelje Yanát a gyerekülésbe – ami már nyilván itt van a kocsiba rögzítve –, és ezúttal én is elfogadom a segítségét a beszálláshoz, hogy ne erőltessem meg magam. A hazaúton hol Dave szabad kezét fogom, hol hátra-hátratekintek Yanára és le sem lehetne vakarni a mosolyt az arcomról. Hiába vagyok még mindig fáradt, egyrészt nem érdekel – voltam már ennél sokkal fáradtabb is –, másrészt tudom, hogy ez most jó eséllyel állandósulni fog; még szerencse, hogy David és én is gyakorlottak vagyunk az ilyesmiben. Hazaérve megegyezünk abban, hogy először bemegyünk Yanával úgy, hogy Dave a kezében fogja őt, Luciferre és a borítékolható izgatottságára tekintettel, és majd később behozza a csomagokat és a hordozót.
Az ajtóban én megyek előre, mert Luci nagyon örül nekem, így némi energiát és örömöt le tud vezetni rajtam, de már ügyesen megtanulta, hogy nem ugrálhat rám, így csak körberajong, puszikat osztogat, simogatásokat zsebel be és közben izgatottan, fenékrázva szagolgat körbe jó alaposan. Megvárjuk, hogy kicsit ülepedjen az első hullám, aztán Dave is bejön Yanával, és én megint elolvadok. Lucifer szinte nyüszít örömében, körbetáncolja Dave-et, a nyakát nyújtogatva szaglászik az orrával folyamatosan Yana felé, egyszerre izgatottan, boldogan és kíváncsian. Mindketten halk szavakkal igyekszünk nyugtatni őt és dicsérni, amiért ilyen ügyes, mert egyszer sem próbál felugrani, bár az látszik rajta, hogy szeretné Yanát is elhalmozni a puszijaival. Végül leteszi a fenekét a földre és csak úgy néz felfelé boldogan, lihegve, az orrával bökdösve Dave-et, hátha akkor majd megesik rajta a szíve és megkaphatja a kis jövevényt egy pusziözönre. Halkan elnevetem magam, boldogan Dave-re mosolygok, aztán Lucihoz lépek és nagyon alapos simogatás-vakargatás-dögönyözés kombinációt kap, amiért ennyire ügyes és jó fiú. Persze izgatott fenékrázás közepette kísér beljebb minket, én pedig elsietek – amennyire tudok – kezet mosni, mielőtt én is csatlakoznék Dave-hez Yana szobájában.
Egy pillanatra megállok az ajtóban, ismét magamba szívom a látványukat, aztán mosolyogva odalépek hozzájuk és Dave derekát átölelve, fejem a vállára hajtva nézek le Yanára, aki némi éledező kíváncsisággal pislog ránk.
– Üdvözlünk itthon, hercegnő – suttogom neki, mutatóujjam hátuljával megsimogatva az arcát. Hátrébb lépek, hogy Dave letehesse őt a kiságyába, aztán ismét odalépek mellé és az oldalához simulva, már megint elérzékenyülve figyelem, ahogy Yana némi fészkelődést követően megtalálja a helyét.
– Még mindig olyan hihetetlen – mondom halkan, mosolyogva, és megtörlöm a szemem sarkát. Átölelem Davidet, aztán elszakítom a szemem Yanáról, hogy felnézhessek rá és mosolyogva a szemeibe pillantsak.
– Úgy érzem, én vagyok a világ legszerencsésebb embere – jelentem ki még mindig őt nézve, hogy értse: neki ebben ugyanakkor jelentősége van, mint az itt fekvő kis csodánknak. Ők teszik teljessé az életem. Mindketten.

Shay, Yana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

A megpróbáltatásokon habár közösen haladunk át, még is Shay érdeme minden. Én próbálok segíteni neki, például azzal, hogy bekísérem a WC-re, ahol aztán mint a kisgyerekek röhögjük ki a helyzetet.
- Ez így van. - értek egyet visszavigyorogva, miután a megállapításomra közölte, hogy így szeretjük egymást. Miután végzett és kisegítettem mindennel, azt azért elárulom neki, hogy még szülés alatt is egészen kívánatos volt - pedig nem egy szexi dolog, az már egyszer biztos ő pedig rám villantja a szemét én pedig nem hiszem el, hogy megint huncutkodunk, pedig most szült. Ez vajon kóros?
- Vagy csak szeretem, amikor vadulsz. - vonok vállat mosolyogva, aztán kikísérem a mosdóból.
Információ tömeg érkezik Yanával együtt, amihez és hozzászólni sem tudok, de még megérteni se nagyon, így az elkövetkező 20-30 percben én csak csendesen ülök és hallgatok. Meg figyelek. Aztán még akkor is egy kicsit, miután magunkra maradunk, mert Shay próbálja hasznosítani a tanultakat, én pedig nem akarom ebben megzavarni. Amikor úgy tűnik, sikerül Yanának cicit kapnia, rákérdezek Shaynél, hogy ő azért akar-e valamit, mert jó régóta nem evett, akkor is keveset. Végül a kívánság kimerül egy cézársalátában, amire bólogatok és elgondolkodok, hol vegyek normális salátát, nem csak összegányoltat ilyen későn. Lehet elmegyek egy étterembe érte.
- Jó, cézársali. Legyen úgy. - bólintok, de aztán már nekem kell nyugtatgatni őt, amikor a térdem miatt kezd aggódni. A fél-fenyegetésére elmosolyodom.
- Nem fogok már szaladgálni, ígérem. - max csak nagyokat lépni, de rohanni már tényleg nem fogok.
A csendet ismét ő töri meg azzal, hogy nyugodtan mehetek egyébként, ha akarok, én pedig egy kicsit még húzom az időt, mire majdnem bocsánatot kér, hogy nem elzavarni akar, mire rámosolygok.
- Tudom. - fel is kelek, amikor magához hív, megkerülve az ágyat félfenékkel ülök fel és fogom meg a kezét, míg a szememet Yanára eresztem. Mondjuk így se sokkal többet látok, mert olyan szinten bele van ágyazódva Shaybe, hogy már mindjárt irigy leszek. Elmosolyodok egyébként azon, hogy már nem eszik, szóval valószínűleg evés közben bealudt, szájában a bimbóval. Csak akkor kezd el szopni, mikor Shay megmozdul, mint aki attól tart, hogy kiveszik a szájából a kaját, ezen el is vigyorodom. Beles kisasszony lesz.
Lucira térve inkább nem viszek neki semmit Yanától, mert nem tartom szükségesnek, vagy higiénikusnak, Shay pedig nem vitatkozik. Még utoljára azért megkérdezem, hogy biztos elinduljak-e, mert Yana nem lesz túl sok segítség egyelőre, a válaszára meg halkan elnevetem magam.
- Arra fogok visszajönni, hogy az ággyal súlyzózik, miközben te rajta fekszel? - viccelődöm, de aztán Shay megint megerősít abban, hogy minden rendben lesz, meg itt van a telefon is a kezénél. Bólintok egyet, lehajolva hozzá végre egy jó hosszú, kiadós csókot váltunk, aztán újabb apróbbat, mielőtt nagy nehezen el tudnánk engedni egymást. Még újra magamba iszom életem nőinek látványát, mielőtt egy utolsó puszit nyomnék Shay feje búbjára, aztán tényleg elindulok.
- Sietek! - ígérem, aztán már megyek is.

Először a salátát intézem, mert most még nyitva vannak az éttermek, de lehet visszafelé már nem lesznek. Haza érve az első, hogy megsétáltatom Lucit, mert már órák óta be volt zárva. Persze rögtön végig szaglászik és nagyon izgatottan járkál körbe, szerintem tudja jól, hogy mi történt. El is mesélem neki, hogy megjött Yana, Shay pedig kb 2-3 nap múlva jön haza vele. A rövid séta után vacsorát adok neki, aztán elmegyek fürdeni, ahol a langyos víz alatt rám tör megint a lelki kimerültség. A veszekedés, a leszerelés, a szülés komplikációi, a megfelelési kényszer, a munkanélküliség, a kilátástalanság. Igyekeztem tartani magam, hiszen másra nem tudott támaszkodni Shay, csak rám, de itthon, egyedül már engedhettem a feszültségnek a víz alatt. Hosszabbra nyúlt emiatt a tusolás, mint akartam, de legalább összeszedettebben - és illatosabban - indultam vissza a kórházba a salátával. Most nem is volt probléma közeli helyet találni, hiszen a rendeléseknek már rég vége van. A közeli boltban vettem azért egy tábla csokit, aztán azzal együtt mentem vissza az osztályra. Visszaérve megetetem Shayt, kicsit dédelgetem és ringatom Yanát, aztán az ágyába rakva mesélek nekik, míg el nem alszanak, én pedig a kanapén hunyom le a szemem.

Nem mondom, hogy volt már jobb éjszakám, mert egy-egy bevetéshez képest ez smafu, de azért érzem a derekamon, hogy a lelógott a lábam. Mondjuk ki is nyithattam volna a kanapét, de már olyan késő volt, hogy nem akartam ezzel szarakodni. A következő napot nem tudtam teljesen a kórházban tölteni. A reggeli vizit alkalmával - amikor megkérdezték Shaytől hogy van és átkötötték a varrt sebet - én haza mentem Lucit ellátni, meg mert a kórházi reggelinél az afrikai éhezők is jobb kosztot kapnak. Úgy hogy meleg péksüteménnyel, tejjel és vízzel mentem vissza, de a másik kezemben meg egy csokor virág meg egy héliumos lufi jött velem "Welcome" felirattal. Igyekeztem Shayt jól tartani, a tenyeremen hordozni, már amikor hagyta és nem aggódott értem túlságosan, mert mindig őt etettem meg először és magamat másodszor. Persze nyugtattam, hogy nem halok éhen azért én se, de csak akkor tudok nyugodt lélekkel jól lakni, ha már ő tele van. El is kezdtem közben állások után nézegetni, mert a tétlenség rohadtul zavar, de azért azt az időt, amit lehetett, Shayjel és Yanával töltöttem. A következő éjszakát már csak azért nem töltöttem a kórházban, mert a lakást készítettem elő Yana érkezésére. Beüzemeltem a klímát, kitakarítottam a szobát és letöröltem a port, üzembe helyeztem a kütyüket a bébiőrtől kezdve a légzésfigyelőig. Másnap reggel már korán bent voltam, és reméltem, hogy - mivel minden rendben volt - a vizit után haza engedik Shayt és Yanát.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Akármilyen hatalmas csodaként is ragyogja be a napunkat és az egész életünket Yana érkezése, azért azt hiszem, mindkettőnknek jól esik szusszanni egyet. Csak a szülésznő érkezésére ébredünk fel, aki kiadja a következő parancsokat, így nincs mese: működésre kell bírnom a virslilábaimat. Dave persze segít – a szülésznő is szorosan mellettünk lépdel a mosdóig, de Dave aktívan támogat és átveszi a testsúlyom egy részét –, aztán a mosdóban is velem marad, aki biztonságérzetet nyújt... és vicces. Nem mintha lenne előle bármi titkolnivalóm, vagy ne látott vagy érintett volna már szó szerint mindenhol és minden helyzetben, de valahogy a mosdóban még soha nem voltunk egyszerre a másikkal. Először csak halkan kuncogok, de amikor felnézve látom, hogy ő is somolyog és a szeme sarkából figyel, nevethetnékem lesz, és ezen már ő is halkan nevetni kezd, szóval én is csatlakozom hozzá.
– De így szeretlek és te is engem – vigyorgok rá jókedvűen, mikor rávilágít, hogy a viselkedésünk elég éretlen. Én inkább csak örülök, hogy nem vagyok gátlásosak és ezt is csak viccnek fogjuk fel. Persze miután végzek és megkérem, hogy hozzon nekem némi felszerelést a vérzés miatt, amit bár én állítok össze, segít rám feladni, nem éretlen megjegyzést tesz. Mondjuk nem is gátlásosat... Halkan kuncogni kezdek a megjegyzésén, ami szerint igazából nagy valószínűséggel ebben is el tudnám érni, hogy akarjon engem, de aztán ahogy a bugyi a helyére kerül, a fülemhez hajol, én pedig már várom, mit fog mondani. Mondjuk nem is mondja, hanem morogja, amit egyébként is imádom, szóval hiába van kimerülve a testem és hiába fájok itt-ott, nem tud nem kirázni egy kicsit a hideg – ez amolyan pavlovi reflex lehet. Az ajkamba harapva villantom rá a szemeimet.
– Biztos csak mert sokat emlegettem egy bizonyos testrészedet – suttogom vissza halkan. Nem emlékszek mondjuk mindenre, de egy ponton azt hiszem, nem túl hízelgő dolgokkal is fenyegettem azt a bizonyos testrészt... bár Dave is tudja, hogy azt nem gondoltam komolyan. Azt sem. Miket mondtam neki vajon, ha ennyire vulgáris voltam? Eldöntöm, hogy ezt majd mindenképpen megkérdezem tőle, de most vár ránk a szülésznő, szóval nem tartom fel magunkat tovább idebent.
Mivel ügyes voltam, megúszom a katétert, a kérésemre pedig Yanát is behozzák... mondjuk vele együtt jön körülbelül félezer instrukció is. A szülésznő nagyon kedvesen és türelmesen magyaráz el és mutogat meg mindent, én pedig igyekszem figyelni és tanulni, de a szívem mélyén azért kissé kétségbeesek, mert nagyon szeretnék mindenben rögtön remekelni, hogy tökéletes anyukája lehessek Yanának, de szinte érzem, hogy ez azért nem lesz ilyen egyszerű. Ettől függetlenül megpróbálom a tőlem telhető legjobbat, amikor megkapom a kis hercegnőnket a kezembe, és bár kell próbálkoznom néhányszor, mire nekem is kényelmes a fogás és úgy tűnik, ő is megtalálja a helyét... úgy tűnik, az már működik. Elmosolyodom, amikor meglátom az egyértelmű jeleit ennek, aztán meghallom az első nagy nyelést is, és egy kicsit megnyugszom. Még egyáltalán nem profi a fogás, a kezem igazából már most zsibbad egy kicsit még nagyon új és kicsit kellemetlen is az érzés, bízom benne, hogy idővel ez javulni fog, ahogy mindketten hozzászokunk.
Dave persze már azt szeretné tudni, hogy ő hogyan gondoskodhatna rólam, amitől a mellkasom is tovább melegszik, miközben felmosolygok rá. A választ mondjuk nehéz megtalálnom, mert nem igazán tudom most megmondani, mit kívánok.
– Lehet, hogy egyelőre csak valami könnyebbet kellene ennem. Talán egy cézár saláta? Az nem túl nehéz, de mégis van benne hús és kenyér is – vetem fel hangosan gondolkozva. Igen, ezt most határozottan úgy érzem, hogy meg tudnám enni. Lepillantok Yanára, csak hogy ellenőrizzem, még mindig rendben van-e minden, aztán visszafordulok Dave-hez, mert én miatta és a térde miatt is aggódom. Persze rögtön megnyugtat, én viszont egy kicsit még szigorúbb maradok.
– Azért most már kíméld magad, jó? – ígértetem meg vele. Eddig fel volt jogosítva arra, hogy Yanára és rám tekintettel ne magával foglalkozzon, de most már mindketten jól vagyunk, szóval ideje magával is törődnie. Ezért jegyzem meg azt is, hogy ha szeretne lezuhanyozni, nyugodtan elindulhat haza, de mivel nem úgy válaszol, mint akinek nagyon mehetnékje van, melegen rámosolygok.
– Nem áll szándékomban elzavarni – jelentem ki, és mivel fél kézzel is meg tudom tartani Yanát, a másik kezem felé nyújtom. – Gyere ide! – hívom közelebb magunkhoz mosolyogva. Kivártam egy kicsit, mert nem tudtam, hogyan fogja érinteni a szoptatás, de hát ő Dave és Dave tökéletes, szóval nem is értem, miért feltételeztem, hogy majd pont ettől lenne hirtelen gátlásos. Onnan viszont nem lát ránk olyan jól, szóval ha odasétál a másik oldalra, amelyik kezemet nyújtom neki, van annyi helye, hogy le is tudjon ülni mellém az ágyra és jobban láthatja Yanát is. Mosolyogva lenézek a kis apróságra, visszatéve a másik kezemet is, hogy biztosabban tartsam. Eszembe jut Luci és az érzékeny orra is, de Dave-nek igaza van abban, hogy rajta is érezni fogja, szóval csak elmosolyodva bólintok, igazat adva neki. Amikor felkel, hogy töltsön nekem vizet, megköszönöm neki, és ismét fél kézzel elengedve Yanát hálásan be is nyakalom. Mondjuk valószínűleg kiizzadtam a fél életem és ki tudja, mennyit véreztem összesen, szóval az infúziók nélkül pláne olyan lennék, mint egy kiszáradt kút. Halkan elnevetem magam azon, hogy Yana nem tudna kikísérni a mosdóba.
– Honnan tudod? Ha már a méretét tőlem örökölte, lehet, hogy az ereje már most a tiéd – viccelődök én is, mosolyogva simítva meg a kis törpilla fejét, aztán visszafordulok Dave-hez és egy biztató mosollyal megrázom a fejem.
– Mi itt nagyon jól elleszünk, még ha epekedve várunk is vissza. Ha bármi baj lenne, itt a telefonom, vagy ha sürgető mosdókényszerem lesz, itt a nővérhívó – intek oldalra a fejemmel. Ismét fél kezes fogásra váltok, hogy Dave kezéért nyúljak és magamhoz vonva belecsókoljak a tenyerébe. – Menj csak. Most már minden rendben van – mondom megnyugtató mosollyal. Ha odahajol hozzám egy búcsúcsókra, most már nyugodt szívvel nyújtom el azt egy kicsit jobban, hiszen az egyetlen társaságunk a most épp elfoglalt kislányunk, és most már tényleg nem kell aggódnunk sem semmi miatt. Megnyugodhatunk és hálát adhatunk mindenért, azaz a csókunkat is jobban kiélvezhetjük, ha úgy tartja kedvünk.
– Várunk vissza. Bármi van, azonnal hívlak – simogatom meg az arcát mosolyogva, mert tudom, hogy ezt is meg kell ígérnem, még ha nem is lesz semmi. Még egy puha puszira visszahúzom magamhoz, de aztán már tényleg elengedem és csak mosolyogva, a tekintetemmel kísérem az ajtóig, aztán ha elment, ellenőrzöm, hogy tényleg a kezem ügyében van minden, mielőtt visszaadnám minden figyelmem a takaróba bugyolált apró kis csodának, akit úgy hívnak, hogy Yana Weaver.

Shay, Yana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Nem mondom, hogy nem lehetett volna jobban időzíteni ezt a szülést-születést, de hát Yana olyan, mint egy mágus. Akkor érkezik, amikor akar és ő most akart. Miután minden nehézségen túltettük magunkat a szülés alatt, este, némi pihenés után kiderül, hogy azért itt nem áll meg a lista - már ami a nehézségekről szól. Shaynek járnia kell, pisilnie kell, aztán szoptatnia kell és lássuk be, a maiak után egyik sem könnyű, ráadásul én alig tudom ebben támogatni. Ettől még persze itt vagyok, fogom a kezét, vezetgetem, mint egy aranyeres öregasszonyt, viccelődünk a helyzettel. A katéter feltalálója biztos csuklik, ha sírban van, hát foroghat eleget tőlünk. A mosdóra kísérve Shayt bent maradok a biztonsága érdekében, amikor pedig összemosolygunk, aztán ő elkezdi visszafojtani a vigyorát, én halkan elnevetem magamat és megcsóválom a fejem.
- Olyan éretlenek vagyunk... - nevetek még mindig halkan és ezen a ponton tényleg úgy érzem magam, mintha ötödikes lennék és most tanulnám az emberi test fortélyait először és azon nevetgélnénk. Nincs olyan pontja Shaynek, amit ne láttam, csókoltam - vagy nyaltam - volna, szóval engem nem feszélyez ez a dolog egyáltalán. Ha akarna, bejárkálhatna beszélgetni a fürdőbe, miközben brúzolok. Ő is látott már mindent. Bár tárgyalás közben jobb, ha nem jön be, de csak a saját érdekében, ettől még használhatnánk egyszerre a fürdőt, csak sose jött ki úgy.
Miután végzett, segítek neki felkelni, hozom a kért cuccokat és habár neki kell összeraknia őket, aztán feladom rá. Megjegyzem, hogy nincs ellenemre ez a munka, de azért az ellentétjét jobb szeretem csinálni, ő pedig megnyugtat, hogy nem ebben akar majd elcsábítani.
- Nem mintha olyan sokat kéne küzdened, hogy felkeltsd az érdeklődésem. - somolygok az orrom alatt, aztán felkelve a füléhez hajolok, hogy bele súgjak, nehogy a kin strázsáló nővér meghallja.
- Olyan mocskos volt a szád vajúdás alatt, hogy egészen megkívántalak! - vallom be morogva egy cinkos mosollyal ránézve, aztán ha kész, már megyünk is ki.
Shay kérésére a szülésznő hozza Yanát, én pedig felfektetem az ágyra a királynőmet. Nem kell sokat várni, amíg megjelenik a nő a csöppséggel, akit először én kapok meg amíg eligazgatja Shayt, aztán elveszi és oda adja neki.
Innentől kezdve aztán olyan információk tömege ér, amihez én nem csak hogy nem konyítok, de hozzászólni sem tudok. Csak lesek és figyelem, ahogy Shay is próbál nem kétségbeesetten érthetetlen fejet vágni, de a szülésznő türelmes és miután mindent elmondott és megmutatott Shaynek, hozzám fordul - csak hogy közölje, no body shaming. Én sűrűn bólogatva takarodok a helyemre, mint egy jókutya és nézek utána, amikor kimegy, aztán Shayre pillantok, aki már próbálja is gyakorlatba hozni a hallottakat és mutatottakat. Úgy tűnik sikerül, mert Yana füle mozogni kezd mint egy kiscicának és a tokáján is látszódik, hogy valamit csinál, néha pedig mintha hangosan nyelne. Elmosolyodom, mert ez ritka cuki, de mivel őt az anyja látja el, így az anyát nekem kell. Rá is kérdezek, hogy kér-e valamit: a reggeli teljesen kimaradt, az ebéd nem volt túl gazdag, a vacsorát meg szinte átaludtuk. Fejben már szinte jegyzetelek, amikor azt mondja, hogy ebben a sorrendben, de aztán kiderül, hogy nem mondta komolyan. Pedig én hoznék neki mindent is! De még ő sem tudja mit akar.
- Azért csak hozok valamit, lehet ha megérzed az illatát megkívánod majd. - mosolygok rá. A kérdésére és a jelzésértékű szkennelésére elmosolyodom.
- Minden oké, ne aggódj. Majd veszek be otthon fájdalomcsillapítót. - megmaradok én is, a térdem is. Nem ezen fog múlni az életem, még ha kellemetlen is. Amikor azt mondja, hogy nyugodtan elindulhatok, megnézem a telefonom az órát. Talán lement már a csúcsidő a városban, így hogy az esti műszakoknak vége lett.
- Nem sokára elindulok. - teszem el a telefont és felpillantok rájuk, bár Yanát most nagyrészt eltakarja előlem a takaró, amibe be van bugyolálva és Shay masszív méretű ditkói. Most megint eszembe jut a kérdés, hogy vajon ilyen maradnak-e, de inkább nem teszem fel a kérdést egy nővérnek sem, pedig biztos volt olyan bátor apuka, aki a sarkára állt és megérdeklődte. Na az nem én leszek...
A takaró ötletére és Lucira elmosolyodom.
- Szerintem rajtam is érezni fogja. - vetem el az ötletet. Lucinak elég jó a szaglása, meg hát ott a magzatvíz az ágyon, megaztán nem akarnék egy takarót sem összepiszkolni kutyaszőrrel, ami egyébként a gyereké lenne. Felkelek, töltök vizet Shaynek, ha már az előbb említette, hogy lehet inkább szomjas, mint éhes. Oda adom neki, aztán a homlokára csókolok.
- Biztos megleszel, amíg visszajövök? Yana nem tud a wc-re kísérni. - viccelődök kis mosollyal az arcomon.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Még akkor is hihetetlennek tűnik az egész, amikor már a külön szobánkban maradunk, hármasban. Hosszú órák vannak mögöttünk, sok izgalommal, fájdalom, feszültséggel és félelemmel, de ez valahogy mind jelentőségét veszti, mert Yana itt fekszik a mellkasomon, és ez csak egyetlen dolgot nem tud felülírni: annak a jelentőségét, hogy Dave is itt van mellettünk. Az életem két legfontosabb és legjobban szeretett emberével vagyok – na jó, az egyikük félóriás, a másikuk pedig egy kis apróság, de akkor is –, és úgy érzem... hazaértem. David mindig is az otthon volt számomra, de most, Yanával ez még sokkal mélyebb értelmet nyert.
Szerencsére elfogadja a jelenléte okán érzett hálámat és boldogságomat, és amikor azt mondja, van előnye is annak, hogy leszerelt, egy pillanatra együttérzőn, keserédes boldogsággal nézek a mindent elmondó kék szemekbe. Csak azért nem szólok semmit, mert szinte érzem, hogy ezt a kérdést nem akarná behozni ebbe a pillanatba, ezért inkább finoman én is az övének döntöm a fejem, hogy tovább gyönyörködhessünk Yanában, megélve a pillanatot, amikor a családunk igazán családdá vált. Az elérzékenyülés hatására végül az eddig a polcon feltornyosult érzéseim is kitörnek belőlem, Dave viszont nyugtat, vigasztal, segít megtörölni az arcom, és nem kell kétszer mondania, hogy pihenjek egy kicsit. Tudom, hogy vigyázni fog ránk. Az egyetlen aggodalmam, hogy nem fogják-e hazazavarni a kórházból, de megnyugtat, hogy legfeljebb Luci és maga miatt fog majd elmenni és sietni fog, én pedig bólogatok. Szégyelleném bevallani, hogy eddig eszembe sem jutott, hogy Lucit nem láttam a folyosón, de ezek szerint Dave haza is vitte őt.

A pihenés végül nem is sikeredik olyan kicsire, mert mire felébredek, már sötét van odakint. Egy kicsit felborult a napirendünk. Yana ugyan már nem fekszik rajtam, látom, hogy Dave is alszik, ezért nem kezdek aggodalmaskodni, és egyébként sem lenne rá sok időm, mert már jön is be a szülésznő és kiderül, hogy ideje felkelni és járni. Egy kicsit meglep, hogy máris, de nem vitatkozom. A tapasztalat és az ösztön diktálja, hogy meg sem próbáljak "normálisan" felülni, amiért a szülésznő meg is dicsér; halványan rámosolygok, de nem mesélem el neki, hogy voltam már eleget fel- és megvágva ahhoz, hogy tudjam, hogy megy ez. Valószínűleg a hegeim nagy részét már úgyis látta. Sikerül lábra állnom, bár azt nem merném állítani, hogy magabiztos vagyok – szerencsére Dave már ott van mellettem és segít, a szülésznő pedig nem szól ránk, szóval így is átmehetek a teszten. Miközben lassan elcsoszogunk a mosdó felé, muszáj elsütnöm egy viccet, csak hogy Dave se aggódjon nagyon miattam, és persze veszi is a lapot. Váltok vele egy huncut pillantást, de a visszavágást inkább meghagyom későbbre, mert annyira azért nem szeretném beavatni a minket kísérő szülésznőt a részletekbe. A mosdóba már csak Dave jön velem, segít leereszkedni az ülőkére, miután felgyűrtem a hálóinget, és a következő kis megjegyzésemet is veszi.
– Kár – engedek meg magamnak egy vidám mosolyt. Mivel ott marad velem, gondolom a biztonság kedvéért, mondhatni új szintre lép a kapcsolatunk, amikor sikerrel veszem a második próbát is. Ezen muszáj kuncognom is egy kicsit, és amikor felpillantva rá látom, hogy a szeme sarkából rám pillant és elmosolyodik, az ajkamba harapok, hogy ne váljon nevetéssé a kuncogás. Még ha egy kicsit zavarban is vagyok az intimitás új szintjétől, mivel az életemet is rábíznám, nem épülnek fel bennem gátlások. Látott már a legrosszabb állapotomban is. Pedig még fokozzuk a helyzetet, ugyanis a vérzés miatt szükségem van egy bugyira és bele a szülés utáni betétre, amiért neki kell elmennie, aztán segítenie kell feladni is rám – persze csak miután halk kuncogással elveszem tőle a bugyit és a betétet, hogy összeragasszam őket, mert Dave arckifejezése maga a tanácstalanság. Ezután segít belelépni a bugyiba, aztán fel is húzza rajtam, én pedig halkan elnevetem magam a szavain.
– Megígérem, hogy ilyen darabokkal sosem foglak majd megpróbálni elcsábítani – mosolygok az orrom alatt. Mintha bármi esélye is lenne annak, hogy izgatónak találja az alkarnyi betéttel kibélelt, szinte a hónom alá érő tundrabugyit. Leengedem a hálóinget, aztán ismét Dave-be kapaszkodva visszacsoszogok az ágyhoz. Míg ő segít visszafeküdni, megkérem a szülésznőt, hogy hozza be Yanát, a kis hercegnő pedig hamarosan meg is érkezik a kiságyában. Már ettől mosolyogni kezdek, de akkor olvadok csak el igazán, amikor a szülésznő Dave kezébe adja őt, mert ez a látvány lett az új gyengém, azt hiszem. Yana olyan aprócska, hogy szinte elveszik Dave karján, ő viszont olyan óvón fogja magához, mintha porcelánból lenne, és úgy érzem, örökké el tudnám így nézni őket. Mondjuk nem gyönyörködhetek bennük sokáig, mert a szülésznő magára vonja a figyelmem, és aztán... nos, eláraszt az információk egész armadájával. Oké, a hálóing működését még egyszerű megértenem – azt már akkor kisilabizáltam, amikor megvettem őket –, de a mellmasszírozásnál már kicsit lemaradok, aztán megkapom a karomba Yanát, és megpróbálom nem folyamatosan őt csodálni, hanem az instrukciókra figyelni. Hogyan fogjam, hogyan tartsam, meg fog indulni, vagyis inkább folyni fog a tejem, akkor jó a szoptatás, ha görcsöl a hasam – itt azért megjelenik a fejemben a wtf? felirat, de nem mondom ki hangosan – és álmos leszek. Igyekszem nem teljesen elveszetten pislogni, hanem úgy tenni, mint aki érti és tudja a dolgát, ő pedig már fordul is Dave felé. Nem gondoltam volna, hogy ő is kap feladatot, de kiderül, hogy inkább csak rendreutasítás a reszortja. Megpróbálom nem elnevetni magam, az ajkamba harapva fojtom el a mosolyomat, míg Dave épp csak nem tisztelet a yes, ma'am mellé. Én persze nem félek attól, hogy bármi ilyesmi megfordult volna a fejében, de én ismerem a férjemet, nem a szülésznő. Hálás mosollyal köszönök meg neki mindent, aztán... megpróbálkozom így is anyává válni. Yana egyébként éhesnek tűnik, vagyis tapasztalat fejjel azt mondanám, most van a "keresi a cicit" fázisban, én pedig a szülésznő által mutatott instrukciók alapján próbálom odasegíteni. Nem mondom, hogy nem furcsa érzés, hiszen soha nem csináltam még ilyet, de nem érzem magam tőle sem kínosan, sem kellemetlenül, inkább csak azon szurkolok és szorongok egy kicsit, hogy sikerüljön. Ha eleve görcsöl a hasam, honnan fogom tudni, hogy jól csináljuk...? Egyszer-kétszer próbálkoznom kell, egy kicsit áthelyeznem, egy kicsit máshogy fognom, de aztán mintha sikerülne a dolog. Érzek némi kellemetlenséget és érzékenységet, de ezt most félreteszem és inkább Yana reakcióit figyelem, aki mintha elégedettnek tűnne... aztán szívni és kortyolni kezd és nekem azt hiszem, ez életem egyik legfurcsábban legszebb érzése. Még mindig fogalmam sincs, mit csinálok, de úgy vagyok vele, hogy ameddig Yana boldog, addig én is az vagyok.
Amikor Dave megtöri az eddigi csendes szemlélődését, felnézek rá és elmosolyodom.
– Ebben a sorrendben? – kérdezem viccesen, bár azt hiszem, ő képes lenne komolyan venni. – Nem igazán érzem éhesnek magam, inkább olyan mintha... egy lemerült elem lennék. Talán csak innom kellene, vagy tényleg valami cukrosat ennem – morfondírozok el most már komolyabban is. Amennyire ölni tudtam volna eddig egy lasagne-ért, annyira nem vonz most a nehéz étel gondolata.
– Te hogy vagy? – kérdezem inkább, miután igazítottam egy kicsit Yanán, és mivel ő most éppen csodálatosan érzi magát a maga kis világában, én alaposabban szemügyre tudom venni az apukáját is. Lenézek a térdére is, aztán vissza rá és jelentőségteljesen felvonom a szemöldököm, amolyan mindent láttam ám módon.
– Ugye tudod, hogy bármikor elindulhatsz, ha szeretnél lezuhanyozni és ránézni Lucira? – kérdezem aztán egy megértő mosollyal. Neki is hosszú napja volt, még ha nem is vallaná be, és én szeretném, ha ő is kényelmesebben lehetne. Mi most úgyis épp egy kis nyugvópontra értünk Yanával, és egyébként tényleg érzek egy kis kellemes álmosságot, szóval nem kizárt, hogy ezután egy kiadós alvás lesz a program.
– Szerinted érdemes lenne majd vinni Lucifernek egy takarót, hogy ismerkedhessen Yana illatával, mielőtt hazamegyünk? – jut eszembe egy hirtelen ötlet.

Shay, Yana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Sok várakozás, fájdalom, izgalom és feszültség után Yana végre világra jön, ez pedig olyan megkönnyebbüléssel és boldogsággal tölt el minket, hogy csak sírni és mosolyogni vagyunk képesek. Nem tudom betelni Shay és a lányunk látványával, a gondolattal, hogy mindennap, minden este ezt a törődő, szeretetteljes anyai mosolyt láthatom majd az arcán, ahogy ringatja Yanát. Újra és újra bele szeretek Shaybe, Yana pedig már korábban is egyre több helyet követel magának a szívemben. Így, hogy látom őt, megfogtam és már én is jobban kapcsolódom hozzá, már kezdem érteni, Shay miért akarta egyből eldobni az életét csak azért, hogy ez az apróság létezhessen. Hamarosan már a nekünk foglalt szobában pihenünk mindhárman, Shay háláját további finom simogatással fogadom.
- Meg van a maga előnye, hogy leszereltem. - mosolygok rá halványan, de többet nem is beszélek erről. Nem akarom, hogy árnyékot vessen a tanácstalanságom erre az örömteli pillanatra. Ezután csak figyeljük Yanát, ösztönzöm Shayt, hogy engedje ki magából az érzéseket, és amíg papírzsepivel látom el, addig Yana olyan jót hortyog az anyján, mintha még mindig benne lenne. Szerencsére nem kell biztatni Shanát arra, hogy pihenjen, lassan hátra dönti a fejét és úgy igazgatja a lányunkat, hogy ne eshessen le. A kérdésére halványan rámosolygok.
- Csak addig kell haza mennem, amíg Lucifert megetetem és sétáltatom. De lehet otthon le is zuhanyzok. - somolygok kicsit az orrom alatt, mert Shay kvázi kétszer letusolt a szülés alatt, én viszont még mindig a magzatvizes pakolásban vagyok.
- De nem leszek el sokáig. Megyek és jövök. - nyugtatom meg, aztán visszasuttogom neki, hogy szeretem és hagyom aludni. Nem sokkal később megjelenik a szülésznő is, aki elviszi Yanát a csecsemőosztályra, hogy én is egy kicsit le tudjak dőlni.
Este ébredek fel arra, hogy bejönnek az ajtón. Mintha riadót fújtak volna, úgy ülök fel egyből és bár a világomról még nem nagyon tudok, azért figyelek. Eljött a felállás és pisi próbája. Felkelek a kanapéról és már Shay mellett is termek. A szülésznő megdicséri Shayt, amiért nem hasizomból akar felkelni, de kérdést nem tesz fel. Amennyi heg borítja őt, jobb is. A karjánál fogva tartom Shayt és figyelem a mosolyát, amikor a lábai kishíják összecsuklanak alatta. Kicsit aggodalmasan figyelem, ahogy gyök kettővel elindulunk a mosdó felé, de Shay szavaira azért megjelenik a huncut mosoly az arcomon.
- Az csak jobb volt, mikor tőlem kaptál majdnem járókeretet! - suttogom vissza, nem mintha a nagy csendben ne hallana mindent a szülésznő, aki szintén közel áll, hogy szükség esetén Shay után tudjon ő is kapni. Szerencsére nem kommentál semmit, csak figyeli, ahogy elérjük a célt. Bemegyek a kis fürdőbe Shanával, és szerencse, hogy nincs rajta különösebben bugyi, mert így csak felkell húznia a hálóinget és én már szép lassan engedem is le a mosdóra. Látom rajta, hogy kellemetlenül fintorog, kb csak ez tart itt, meg az, hogy bármikor ugorhassak, ha mondjuk a vérzés miatt szédülne.
- Lehet elkéstünk vele. - mosolygok a szavaira. Annyi privát szférát hagyok neki, hogy legalább nem bámulom közben, csak neki dőlök a falnak és várok, de azért a szemem sarkából lesandítva mosolygok rá, amikor kuncogni kezd. Megvárom, hogy végezzen, aztán amikor kéri ami kell, már megyek is kifelé. A lábam még elviselne még egy kis pihenést, de azért már koránt sem fáj annyira, mint pár órával ezelőtt, így gyorsan megjárom az oda-vissza utat a táska és a fürdő között. Mivel fingom sincs, hogy a tökömbe kell ezt használni, oda adom a betétet Shaynek, de azért megfigyelem a technikát. Ó, hogy ez ilyen ragasztós? Áhá! Már is okosabb lettem. Amint visszakapom az összeeszkábált cuccot, már lassan le is térdelek, hogy Shaynek csak picit kelljen megemelnie a lábát, hogy rá tudjam húzni a bugyit.
- Vetkőztetni még mindig jobb szeretlek, de azért ez is vicces élmény. - húzom fel rajta a nagyibugyihoz hasonlatos "császáros" bugyit. Olyan magas a dereka, mint a  60as évek női bikinijének. Amint a helyén minden, kikísérem Shayt, vissza az ágyához, ő pedig már kéri is a nőt, hogy hozza vissza Yanát. Az ágynál segítek, hogy fel tudjon feküdni, aztán amint ez megtörtént, le is ülök ismét mellé egy székre. Hamarosan jön is a szülésznő Yanát pedig egy áttetsző oldalú, magas, gurulós kiságyban hozza, gondosan betakargatva. Mocorog, meg mintha nyammogna, így a szülésznő már ki is veszi onnan és a kezembe adja, míg ő Shayhez lép, hogy megmutassa neki a kismama-hálóing csodás találmányát, a gombos részt, amivel csak a mellét szabaddá téve szoptatni tud majd. Beszél neki arról, hogyan masszírozza, hogy jobban jöjjön majd a tej, és elvéve tőlem Yanát megmutatja, hogyan tartsa kényelmesen, úgy hogy a gyerek is tudjon enni. Én csak csendesen meghúzom magam és figyelek, mint Rozi a moziban, mert ha valamihez, hát ehhez rohadtul nem értek és nem akarok útban lenni. A szülésznő arra is "figyelmezteti" Shayt, hogy ne lepődjön meg, de a napokban be fog indulni a teje, szóval rendesen folyni fog, én pedig már megint olyan dolgokat képzelek magam elé, amire inkább nem merek rákérdezni. Majd... google a barátom... Azt is elmondja a szülésznő, hogy onnan is tudja, hogy a gyerek jól vette a szájába a mellbimbót, hogy a szívásaira érezheti a hasában, hogy görcsöl, de álmossá is válhat. Nem értem miért, a kérdőjelek csak gyűlnek a fejem felett de csak kussban ülök. Amikor a nő felém fordul, szinte vigyázülésbe ülök és elmondja, hogy én meg ne várjam el tőle, hogy már holnap szép vékony lesz, mert nem lesz. A hasnak kell pár hét, amíg visszahúzódik minden a helyére, szóval nehogy megjegyzést merjek tenni az alakjára. Én ekkor már sűrűn bólogatok és egy "igen, asszonyom"-mal válaszolok. Megkér minket, hogy szóljunk, ha bármi van, ha szoptatós párna kell, nem tud a gyerek a mellre csatlakozni, vagy bármi, aztán a szülésznő kimegy, én pedig Shayre sandítok. Fingom sincs mit mondjak, nekem ez az egész kicsit... távoli. Nem mondom, hogy kínos, mert a feleségem és a gyerekem, nem érzem magamat kínosan, amiért eteti őt, csak hozzá tenni nem tudok semmit jelenleg a dolgokhoz.
- Kérsz valamit? Csokit? Sütit? Lasagnet? - kérdezem végül kis mosollyal.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Mindig is tudtam, mekkora jelentősége van Dave-nek az egész életemben, de ha azt félre is tennénk, hogy ő változtatta meg az életem, a hatása és a fontossága nem lenne kiradírozható. Mindig is ő jelentette számomra a béke szigetét, az ő ölelésében mindig meg tudtam feledkezni a múltam árnyairól és az esetlegesen a fejünk felett gyülekező felhőkről, de azután, ami Izraelben történt velem, ez különösen kiéleződött – és most is kiéleződik. David olyan, mint egy külön számomra kifejlesztett nyugtató: talán az egész onnan ered, hogy mellette mindig biztonságban érzem magam, talán ez csak a szerelem, talán mindkettő, de soha nem gondoltam volna, hogy ez létezik. Hogy elég egyetlen érintés attól a bizonyos embertől, és még a legrosszabb állapotodban is elhiszed, hogy minden rendben lesz. Hogy elég meghallanod a hangját és megérezned az illatát, máris lelsz egy kis békét és nyugalmat.  Én pontosan ezt élem meg a műtőasztalon fekve, amikor a teljes kétségbeesés és pánik széléről hoz vissza a puszta jelenlétével, a hangjával és azzal az egyszerű mozdulattal, ahogy megfogja a kezem, majd összefűzi az ujjainkat. Reszketegen szívom magamba mélyen az illatát, kizárva a fertőtlenítő szagát, a fejemre kapott csókra pedig egy pillanatra le is hunyom a szemem.
Alig egy perc múlva már azért feledkezem meg mindenről, mert megjelenik felettünk Yana – szó szerint, mert a lepel fölé emelik, hogy láthassuk. Fogalmam sem volt, hogy ez ilyen gyors lesz, de persze ott sem tarthatják örökké, hiszen vizsgálatokat kell végezniük rajta. Legszívesebben tovább nézném őt, vagy inkább velük mennék, de tudom, hogy nem lehet; az nyugtat meg, hogy Dave viszont elkísérheti Yanát. Látom rajta a bizonytalanságot, és tudom, hogy értem aggódik, ezért megnyugtatom, hogy én jól leszek, ő legyen csak a lányunkkal. Még akkor is, ha ezzel én elszalasztom az első közös pillanatukat, azt szeretném, ha Dave megélhetné Yanával. Mint kiderül, egyébként is jobb így, mintha azt asszisztálná végig, ami a műtőben következik, mert az még nekem is kihívás, érzéstelenítve...
Aztán minden jelentőségét veszti, amikor kinyílik a műtő ajtaja és besétál rajta életem két legfontosabb embere. Már attól könny gyűlik a szemembe, ahogy meglátom Dave-et, a karjaiban a mi apró csodánkkal, de azt hiszem, a Dave arcán ülő mosoly az, amitől igazán elöntenek az érzelmek. Soha nem láttam még ilyen sugárzó mosolyt az arcán, ezt a fajta boldogságot a szemeiben és én olyan mélyre zárom a szívembe a látványt, amennyire csak tudom. Ezzel a mosollyal az arcán teszi a fejem mellé Yanát, ettől kezdve pedig ő az, akiről alig tudom levenni a szemeimet. Annyira aprócska, olyan kicsi és aranyos mindene, és közben annyira tökéletes. Azonnal reagál a hangomra is, amitől úgy érzem, menten ketté fog repedni a mellkasom a boldogság intenzív hullámai alatt. Halkan, folyamatosan beszélek hozzá, gyönyörködöm benne, mint a világ nyolcadik csodájában, és közben alig tudom elhinni, hogy ez a valóság. Hogy tényleg itt vagyunk. Most már igazán család vagyunk. Kizárólag azért veszem le Yanáról a szemeimet, hogy néha felnézzek Dave-re és egymásra mosolyoghassunk, egyébként csak Yanát látom és érzem.
Elrepül az idő, befejeződik a műtét, én pedig elérzékenyülve figyelem Dave-et, ahogy a karjaiba emeli Yanát. Most, hogy látom őt a lányunkkal a kezében, valahogy nem tudom elképzelni, hogy volt idő, amikor nem akartam volna ezt. Végre eloldozzák a kezeimet, aztán amikor csak tudom, őket figyelem, és ebben csak az tud megakasztani, amikor beérünk a szobába, a szülésznő pedig azt hiszem végre nekem is oda akarja adni Yanát. Szükségem van David segítségére, mert nem érzek magamban elég erőt a köpeny eltépéséhez, de most az egyszer egyikünk sem tesz huncut megjegyzést arra, hogy épp letépi rólam a ruhát. A szülésznő addigra kicsomagolja Yanát, így amint rólam is lekerült a köpeny, már fekteti is a mellkasomra... és ez felér egy kisebb képszakadással. Olyan érzések öntenek el, amiknek eddig a létezéséről sem tudtam, amint a lányom apró, meleg teste az enyémre nehezedik azzal a könnyű súllyal. Soha nem akartam anya lenni addig a pillanatig, amíg ki nem derült, hogy ez a kérdés már eldőlt, és azóta is folyamatosan attól rettegtem, hogy rossz anya leszek. Nem hiszem, hogy ezek a félelmek el fognak majd múlni, hiszen még most sem tudom, hogy mit csinálok, de ahogy Yana arcocskáját figyelem és magamba szívom az illatát, már biztosan tudom, hogy ez, csakúgy, mint Yana, tökéletes. Dave felé fordulok, minden boldogságomat megpróbálom belesűríteni egyetlen mosolyba, és ahogy a könnyes, boldogan csillogó kék szemekbe nézek, ez az érzés felerősödik. Tökéletes. Családdá váltunk és ez tökéletes.
Dave persze nem hagyja, hogy ezt közös harcnak állítsam be, de mindaz, amit mond, nagyon jól esik és inkább csak elraktározom a szívembe, mint hogy vitába szálljak vele. Hálásan, szerelmesen viszonzom a puha csókot, és aztán ugyanezekkel az érzésekkel mosolygok rá.
– Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküled. Örülök, hogy mellettem voltál – suttogom. Elfogadom, hogy ez főleg az én küzdelmem volt és ezúttal nem is köszönök meg semmit, hátha így ő is azt teszi, amit én, és egyszerűen csak elfogadja, hogy akkor is kulcsszereplő volt ebben az egészben, mert ő az én megingathatatlan védőbástyám. Míg ő a fejét az enyémnek dönti, visszafordulok Yana felé, hogy így, összebújva nézzük tovább a mi apró csodánkat. Olyan óvatosan simogatom meg a puha arcocskáját, mintha attól félnék, hogy ezzel összetörhetem, végigsimítom a puha babahaját, mosolyogva figyelem minden rezdülését. Halk, óvatos nevetést engedek csak meg magamnak, amikor Dave zsigerből bókolni kezd nekem is, és bár a szívem megmelegszik ettől, valahol ezen a ponton érzem úgy, hogy én talán mégsem vagyok annyira tökéletes, mert az eddig csendesen, a boldogságtól csordogáló könnyeim most valahogy sűrűbbé válnak és mintha minden érzelem, amit eddig nem engedtem a felszínre, egyszerre törne utat magának. Dave persze rögtön nyugtatni kezd, amitől csak még jobban kell sírnom, hogy úgy tegyek, ahogy mondta: engedem, hogy kijöjjön belőlem minden feszültség, fájdalom, félelem és kétségbeesés, amelyek az elmúlt órákban bennem dúltak. Nem kezdek hangos zokogásba, mert Dave és a mellkasomon elkényelmesedő kis csodánk is segítenek abban, hogy azért úgy-ahogy, de összetartsam magam, viszont addig hagyom folyni a könnyeimet, ameddig úgy érzem, hogy szükséges. Kérek Dave-től egy-két zsebkendőt, és miután megtöröltem az arcom és az orrom, hallgatok rá, elengedem magam egy kicsit.
– Dave? – suttogom, miután hátrahajtottam a fejem a párnára és óvatosan eligazgattam magamon a már békésen szundikáló Yanát. – Ugye nem kell elmenned? – kérdezem némi félelemmel. Tudom, hogy azt ígérte, itt lesz, de nem tudom, milyen szabályok vonatkoznak rá. Úgy látom, saját szobánk van, de akkor ez ugye azt is jelenti, hogy nem fogják hazaküldeni...? Mindenesetre ha megnyugtat, megkönnyebbülten sóhajtok egy aprót.
– Nagyon szeretlek titeket – mormolom fáradtan, de még mindig érzelmekkel teli hangon. Ha kapok tőle még egy csókot, örömmel viszonzom azt, aztán óvatosan megpuszilom a kis hercegnő babaillatú homlokát, mielőtt lehunynám a szemem. Óvón, finoman fogom magamhoz Yana apró testét, érzem magunk mellett Davidet, a simogatását a fejemen. Az illatuk összekeveredik az orromban, és ahogy hárman együtt szuszogunk, olyan békés és mély álomba merülök, mint már nagyon, nagyon régen.

Csak egyetlen egyszer ébredek fel, de akkor is csupán néhány pillanatra. Felriaszt az érzés, amikor Yana eltűnik a mellkasomról, de ahogy kábán felnézek, Dave mosolyog rám és meg is nyugtat, én pedig – mivel látom a kezében Yanát – megnyugodva hunyom le újra a szemeimet és alszom vissza.

Mire legközelebb felébredek, odakint már sötét van. Egy kicsit még kába vagyok, mint aki lefeküdt délután aludni, de csak zombi lett tőle, de örömmel fedezem fel, hogy amikor mocorogni kezdek kicsit a takaró alatt, már nem érzem úgy, mint akit kettéfűrészeltek a derekánál. Sikerül megmozdítanom a lábujjaimat, aztán egy kicsit a lábaimat is, bár még elég... furcsán érzem őket. Mintha csak félig nőttek volna vissza. Oldalra pillantok, és amikor meglátom Davidet a kanapén elnyúlva – és arról lelógva – aludni, elmosolyodom. Nem szólok neki, mert nem akarom felébreszteni, és bár Yana sincs a szobában, nem esek kétségbe, mert tudom, hogy kórházban vagyunk és Dave nem engedte volna, hogy elvigyék, ha az nem lett volna rendben. Így legalább ő is le tudott pihenni. Eszembe jut a térde is és elfog némi aggodalom, de ezt megakasztja az ajtó nyitódása és a szülésznő érkezése, amire ő is felébred.
Mint kiderül, így, hogy már érzem a lábaimat, ideje lenne használni is őket, amit talán egy ici-picit korainak érzek, de ő a szülésznő és ő vezetett le már ki tudja, hány szülést, miközben nekem ez az első alkalom, szóval nem szállok vele vitába. Annyit kérek, hogy előtte Dave hadd hozza oda az egyik hálóinget, hogy legalább magamra tudjak venni valamit, ha már sétálgatni fogok. Éles fájdalmat nem érzek a műtéti hegnél, bár úgy sejtem, még hatnak a fájdalomcsillapítók is, inkább csak kicsit kellemetlenül és furcsán érzem magam és az alhasam tájékán érzek görcsös fájdalmat, ami mondjuk a vajúdáshoz képest elviselhetőbbnek tűnik. Miután rajtam van a hálóing, letúrom magamról a takarót, aztán óvatosan oldalra teszem a lábaimat és még óvatosabban feltolom magam a kezemmel ülő helyzetbe. Letámaszkodok az ágyra támaszért, de Dave már ott is van mellettem és én egy apró, hálás mosollyal nézek rá. Belé kapaszkodom, mert a szülésznő nem mondja, hogy ne szabadna, aztán óvatosan, a segítségével megpróbálok lábra állni. Egy kicsit vicces a szituáció, mert az jut eszembe, hogy olyan, mintha lábak helyett nyers virslik lennének a felsőtestem és a padló között, amit el is képzelek és ezért majdnem elnevetem magam, de szerencsére eléggé leköt az, hogy megpróbáljam működésre bírni a spagetti-lábaimat.
– Nesze nekem járókeret, hm? – súgom oda Dave-nek egy félmosollyal, csak hogy ne aggódjon értem túlságosan. A mozgásomban sincs semmi kívánatos, azt hiszem, mert túl bizonytalanok még a lábaim ahhoz, hogy ne csoszogva és némileg imbolyogva járjak, mint azok a bizonyos aranyeres öregasszonyok, de mivel sikerül járni, meg sem állunk a mosdóig. A szülésznő még mindig nem szól, hogy egyedül kéne csinálnom, és őszintén szólva kevés sanszot érzek arra, hogy segítség nélkül le tudnék ülni a vécére – pláne fel tudnék állni onnan –, szóval azt hiszem, eljött az első közös pisilés pillanata. Ami egy kicsit azért még engem is zavarba hoz, szóval muszáj valahogy elütnöm a dolgot.
– Ha ez most nem sikerül, tényleg meg kell találnunk, ki fedezte fel a katétert – mormolom Dave-nek, visszautalva arra, amikor ő volt kórházban és átkozta az illetőt. Akárhogyan is, de a segítségével valahogy leereszkedek a vécé ülőkéjére és egyébként tényleg remélem, hogy sikerülni fog. Egy kicsit grimaszolok az erősebb görcsök miatt, de aztán megpróbálok ellazulni...
És szerencsére működik. Ha Dave nem ment ki, akkor akaratlanul is kuncogok egy kicsit azon, hogy ilyen szempontból is intim helyzetbe kerültünk, de ha inkább hagyott nekem egy kis magányt, akkor csak akkor szólok neki, ha végeztem és valahogy fel kéne kelnem. Az mondjuk biztos, hogy ígyis-úgyis szükségem lesz egy kis extra segítségre, mert látványosan vérzek – a szülésznő mindkettőnket megnyugtat, hogy ez teljesen természetes, ezért csak azt kérem Dave-től, hogy hozza be nekem a betétes csomagot... mondjuk, azt sem ússza meg, hogy segítenie kelljen felvenni az azzal felszerelt bugyit, mert még így is rá kell támaszkodnom a vállára, biztos, ami biztos. Ezen a ponton én már kicsit zavarban vagyok, bár úgy sejtem, számára egyáltalán nem okoz gondot, hogy gondoskodnia kell rólam.
Miközben Dave segítségével visszacsoszogok-totyogok az ágyig, megkérem a szülésznőt, hogy ha lehetséges, hozzák be Yanát. Mosolyogva el is megy – valószínűleg ezen a ponton már nem aggódik amiatt, hogy Dave ne segítene vissza az ágyba –, és mire újra az ágyamban vagyok, már meg is érkezik a mi kis hercegnőnk. Először Dave kezébe adja, amitől én rögtön el is olvadok, de mielőtt magunkra hagyna minket, még van egy fontos feladat: megmutatja nekem, hogyan tudom legkönnyebben cicire tenni és szoptatás közben tartani őt. Próbálom kiűzni a fejemből a fogalmam sincs, mit csinálok érzést, hiszen nyilván mindenkinek el kell kezdenie ezt egyszer, és inkább úgy fogom fel, hogy Yana is csak ösztönből csinál mindent, meg én is, úgyhogy... ez egy közös hadművelet lesz.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Igyekszem Shayt a tenyeremen hordozni a vajúdás alatt is, és akkor is, amikor kiderül, hogy császárra lesz szükség. Ugyan nem értünk egyet abban, hogy kinek kéne életben maradnia, ha választásra kerül a sor, de ő mindig is önfeláldozó volt, még akkor is, ha nem ez a logikus lépés. Most nem hibáztatom, az anyai ösztönök és hormonok ködösítik el a tudatát. Hiszem hogy nem lesz semmi baj, hiszen ez a műtét pont, hogy azt volna hivatott elkerülni. Én késve tudok csak utána menni, és oda bent már olyan állapotban van, mint aki mindjárt sokkot kap, vagy pánikba esik, de szerencsére még időben megjelenek. Érzem és hallom a háláját, miközben hagyom, hogy bele tudjon bújni a nyakamba és egy kicsit meg tudjon feledkezni mindarról, ami történik vele.
- Én is téged. - dörmögöm neki vissza, aztán egy csókot is nyomok a nedves tincsekre. Nem kell sokat várnunk, míg Yana szó szerint megjelenik a lepel felett - felvágni nyilván egyszerűbb valakit. Mindketten a csodájára járunk, aztán kérdezik is, hogy megyek-e vele, de bizonytalan vagyok. Shay rossz állapotban van, már ami a mentális bajait illeti és nem szívesen hagyom itt, de ő ösztönöz arra, hogy menjek... Úgy hogy aprót bólintok, adok neki egy csókot, aztán lassan és óvatosan elengedem, hogy a nővér után menjek a most már beszűkült végsebességemmel. Végig figyelem, ahogy Yanát megvizsgálják, méregetik és tisztítják, öltöztetik, aztán megkapom a kezembe. Olyan kicsi... Ha azt hittem, Shay törpilla, hát most itt van egy csöpp a kezemben és alig nagyobb, mint a tenyerem. Elérzékenyülök, és hiába igyekszem visszatartani az érzelmeket, azért bekészíthettem volna néhány zsepit.
Visszaviszem a kiscicámat az anyjához, Shay pedig még mindig fekszik, de remélem már nem sokáig. Mosolyogva viszem oda hozzá a lányunkat és fektetem le mellé, hogy az arcát oda tudja érinteni és mosolyogva figyelem, ahogy Yana reagál a hangjára és érdeklődő fintorba húzza az orrát. Megmosolygom, ahogy ketten "beszélgetnek" egymással, de aztán végre vége a műtétnek, én pedig felveszem Yanát, hogy Shayt össze tudják szedni és át tudják rakni az ágyára. Ezután már megyünk is kifelé, én szorosan követem őket a lányunkkal, aztán mikor a külön kért szobába érünk, a nővér már intézi is, hogy megtörténjen a bőr-bőr kontakt. Én segítek Shaynek a papírköntöst eltépni - mindent is szeretek rajta el/letépni -, aztán meghatottan nézem, ahogy életem - immár két - nője összebújik. Yana olyan tökéletesen illik Shayre, hogy szinte meg is könnyezem a látványt, aztán a nővér ki is megy. Leülök egy székre az ágy mellé és megint elkezdem Shay fejét simogatni, az ágyára könyökölve. Figyelem Yanát, a turcsi orrát, a fészkelődő kis testét... és Shanát is. Megviselt, fáradt arcát, hullámos, nedvességtől arcára tapadt haját, sápadt bőrét, és a világ legszebb mosolyát az ajkain. Bárki bármit mondjon, én most is, így is gyönyörűnek látom és a kettejük látványa együtt olyan érzéseket kelt bennem, amiről régen nem gondoltam volna, hogy létezhet. Jól áll neki a gyerek. Jól áll neki az anyaság. Amikor rám mosolyog és közös munkának tudja be ami történt, megrázom a fejem.
- Nem, te csináltad meg. Erős voltál és ügyes. Nagyon büszke vagyok rád. - dicsérem meg halkan és oda hajolva finom, szerelmes csókot váltunk. Neki döntöm a fejem az övének és így figyelem, ahogy simogatni kezdi Yanát.
- Tőled örökölte. - somolygok az orrom alatt, bókolva egy picit neki, de aztán Shay sírása kicsit hangosodik. Felemelve a fejem ránézek és amikor bocsánatot kér, megrázom a fejemet, és megsimogatom a buksiját.
- Semmi baj. Nehéz órákon vagy túl. Sok riadalmon, fájdalmon és feszültségen. Engedd ki és pihenj. Nyugodtan hajtsd hátra a fejed, Yana nem fog leesni és én is itt leszek, vigyázok rátok, rendben? - nyugtatgatom cirógatva őt, megértő és szerelmes tekintettel. Ha megfogadja a tanácsot és tényleg pihenni kezd, akkor tovább simogatom és figyelem őket. Végre én is kezdek kioldani, ezzel egy időben pedig a térdem is jelzi jelenlétét intenzív fájdalommal, de nem igazán törődöm vele, csak kinyújtom a lábam, hogy kicsit pihentessem, és közben figyelem, ahogy Yana elalszik az anyján. Aztán ha Shay is enged a fáradtságnak, akkor ő is. Egy órát biztos gyönyörködöm bennük, amikor visszajön a szülésznő néhány infúzióval - amit beköt - és megkérdi, hogy elvigye-e Yanát a többi csecsemőhöz, hogy én is tudjak pihenni. Habár nem én voltam az, aki végig szenvedte ezt az egészet, hanem Shay, még is örülök a gondolatnak, hogy egy picit én is lehunyhassam a szemem. Elkéri Yanát, akit én óvatosan emelek le Shayről és csomagolok be a takaróba, amivel leterítették. Ha Shana megébredne erre, rámosolygok.
- Minden rendben. Pihenj csak tovább. - suttogom neki, és ha engedi, akkor oda adom Yanát a nőnek, aki óvatosan el is viszi, jelezve, hogy hozza majd, ha éhes lesz. Bólintok, aztán az ajtó becsukódik, a beálló csendre pedig én is érzem, hogy lehúz az izgalmak keltette fáradtság. Alaposan betakarom Shayt, küldök egy üzenetet apának, hogy nagyapa lett, aztán leveszem magamról a köpenyt és a lábamat kinyújtva elnyúlok a kanapén. A karfára fel kell tennem a lábam, mert nem rám van méretezve, de esküszöm még jól is esik a térdemnek. Behunyom a szemem és csak akkor ébredek fel a felületes alvásból, ha Shay szól, mert kér valamit (mondjuk fel akar öltözni), vagy ha ő is pihen addig, akkor este arra, hogy bejön a szülésznő és felébreszti, hogy tudja-e már mozgatni a lábát és ha igen, akkor óvatosan megpróbálja lábra állítani őt. Nekem furcsának tűnik, hogy máris ezt kell csinálnia, de úgy tűnik, szülés után nincs szarakodás. Azt is közli a nő, hogyha lábra tud állni és tud járni, akkor utána a mosdó próbája jön. Ha tud üríteni, akkor nem kell a katéter. A lábraállás próbájánál én is felkelek és résen vagyok, tartom a kezem és kicsit Shayt is - egyáltalán nem orrol meg rám a szülésznő. Azon is meglepődöm, hogy Yanát még nem hozták vissza, de mint kiderül, azért, mert a folyamatos táplálás után még nem tudott eddig megéhezni, de amint jeleit adja annak, hogy éhes, behozzák - Shay kérésére akár most is.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Az események lényegében tegnap óta olyan gyors egymásutánban követik egymást, hogy csoda, hogy egyáltalán tudjuk tartani a lépést. A tegnap esti feszültségnek persze nyoma sincs, amikor kiderül, hogy Yana útnak indult, és aztán minden másról megfeledkezünk, amikor a lányunk érkezése nem hogy nem ígérkezik könnyű menetnek, de a végén még rosszabbra is fordul. Szinte nem is tudom felfogni a történéseket, csak azt tudom, hogy rettegek, borzasztóan aggódom Yanáért, saját magamat egy kudarcnak érzem, és aztán amikor a műtőben még le is szíjaznak és én úgy reagálok, ahogy, mintha csak felkerülne a cseresznye is a hab tetejére. Azt hiszem, ezen a ponton már komolyan fenyeget egy kisebb idegösszeomlás, de a következő pillanatban megmentenek. Ki számolja már, hanyadjára.
Ahogy megérzem David ismerős érintését a kezemen, a fejemen, aztán meglátom őt és a világ legmegnyugtatóbb és legszebb kék szemeit magam mellett, visszakattan a helyére az a kis darab, ami már széteséssel fenyegetett volna. Őszintén fogalmam sincs, hogy csinálja ezt, hogy a puszta jelenlétével összerak és egybetart, de úgy érzem, ebben a pillanatban újra beleszeretek emiatt, mert nem tudom, mihez kezdenék nélküle. Pontosan ezért nem hittem abban, hogy nélküle végig tudnám ezt csinálni. Senki nem tud úgy hatni rám, ahogyan Ő. Megkérem, hogy ne engedjen el, mert a leszíjazás tényét is enyhíti, ha érezhetem a kezét az enyémben, ő pedig válaszul csak összefonja az ujjainkat és még közelebb jön hozzám.
– Szeretlek – rebegem a hálától, a megkönnyebbüléstől, és minden eddigi megpróbáltatástól reszketeg hangon, fejemet oldalra billentve "bújva" közelebb hozzá. Folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy nem tudom, mihez kezdenék nélküle, legszívesebben hangosan is ezt ismételgetném folyton... de aztán megtörténik a csoda. Én legalábbis így bámulok felfelé, amikor Yana szó szerint megjelenik a lepel felett, ahogy odaemelik nekünk, hogy láthassuk. Elfelejtek levegőt venni, csak nézem a lányunkat, aki nem üvölt, de mocorog, grimaszol, és hiába aprócska, mindene megvan. Képtelen vagyok megszólalni, csak a szívem dobog hevesen és a látásom ködösül el, főleg akkor, amikor kiderül, hogy bár el kell végezniük néhány vizsgálatot, Dave vele mehet. Számomra ez nem kérdés, bár a szavakat és a hangomat még mindig nem találom, igyekszem Dave tudtára adni, hogy menjen, ő pedig érti, de látom és ki is fejezi, hogy aggódik értem.
– Jól leszek – felelem a szemeibe pillantva, a gyengeségem ellenére is határozottan, és finoman megszorítom a kezét, hogy érezze is ezt. – Itt vigyáznak rám. Menj! Legyél a lányunkkal – teszem hozzá, és a meghatottságtól egy kicsit el is csuklik a hangom. Fáj, hogy nem láthatom majd az első közös pillanatukat, amikor Dave először nézhet rá igazán és veheti a kezébe, de soha nem venném el ezt a lehetőséget sem tőle, sem Yanától. Szeretném, hogy az apukája mellette legyen, ha már én nem tudok. Viszonzom a puha csókot, aztán figyelem, ahogy elmegy – pontosabban biceg, ami szintén szemet szúr, de így is annyi minden zajlik most bennem egyszerre, hogy ez már csak a polcra fér oda.
A következő rész ráadásul sokkal kellemetlenebb és én örülök, hogy David Yanával van, nem ezt asszisztálja végig. Fogalmam sincs, mit csinálnak – néha tájékoztatnak, például miután elállították a vérzést, amitől megnyugszom egy kicsit –, de úgy sejtem, ez érzéstelenítő nélkül rosszabb lenne mint a négyórányi vajúdás. Most nagyon is érzem azt a bizonyos húzó-nyomó dolgot, olyan, mintha valaki megpróbálna a hasamon keresztül felmászni a torkomba, de úgy, hogy közben birkózóbajnokságot rendez odabent. Iszonyatosan furcsa érzés, hogy ez nem fáj, de mégis érzem és nagyon kellemetlen, egy ponton még a gyomrom is komolyan felfordul, de sikerül visszatartanom az ingert. Aztán szólnak, hogy minden rendben van, elkezdenek összevarrni, én pedig újra megnyugszom egy fél fokkal. Mivel Dave már nincs mellettem és nincs, ami lekössön, ismét bekúszik a tudatomba, hogy le vagyok szíjazva...
Ekkor viszont nyílik a műtő ajtaja, én odanézek, és mindent elfelejtek. Csak Davidet látom, a sugárzó mosolyát, és az apró kis csomagot a karjaiban. Nem tudom, hogy láttam-e valaha Dave-et így mosolyogni, de a látvány örökre a szívembe ivódik; a szemeim megtelnek könnyekkel, és amikor Dave odaér hozzám és leteszi mellém Yanát, én pedig oldalra fordítva a fejem végre igazán meg tudom nézni őt, halkan elsírom magam. Szinte pislogni sem merek, csak nézem az aprócska, békés arcát, a picike orrát, a csukott szemeit, a száját. Nem is hallom, miről beszélget David és a nővér, csak az zavar borzasztóan, hogy amikor ösztönösen nyúlnék érte, nem tudok, hiszen még mindig le vagyok kötözve.
– Szia kis hercegnő – suttogom neki, mire apró grimaszba torzítja az orrát és megmozdítja a fejét. Legszívesebben boldogan nevetnék a látványon, de most csak egy boldogság könnyeivel teli mosolyra vagyok képes. – Üdvözlünk a nagyvilágban. Már nagyon vártunk téged az apukáddal – folytatom a halk mormolást, látva, hogy felismeri a hangom és reagál rá. A végén Dave-re is felmosolygok, boldogsággal, szerelemmel, megkönnyebbüléssel és hálával. Elveszítem az időérzékem, míg Yanában gyönyörködöm és halkan suttogok neki mindenféle zagyvaságokat, csak arra figyelek fel, amikor közlik, hogy mindennel készen vagyunk. Elérzékenyülve figyelem, hogyan veszi fel Dave Yanát, és jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy valaha megunjam ezt a látványt. Közben végre, végre érzem, hogy eloldozzák a kezeimet, és én nem tudom elrejteni a mélységes megkönnyebbülésemet, mert számomra talán ez volt a legszörnyűbb az egészben. Mellém tolják az ágyamat, áthelyeznek rá – most még annyi segítség sem tudok lenni, mint amikor az ágyról kellett az asztalra költözni –, aztán már megyünk is, én nem igazán figyelem, hogy merre, mert csak a férjemet és a karjaiban békésen alvó kislányunkat tudom nézni.
Azt nagyjából felfogom, hogy nem a szülőszobára térünk vissza – nyilván –, bár ez a szoba is tágasnak tűnik, és nincs benne más rajtunk kívül, sőt. Másik ágynak sincs hely, csak egy kanapé van a fal mellett, és az egész valahol a hotelszoba és a kórterem között van félúton. Nem mintha engem ez perpillanat különösebben érdekelne. Nagyon, nagyon szeretném már én is a kezemben tartani Yanát, a szülésznő pedig azt hiszem, épp ehhez akar előkészülni. Egy aprót bólintok az utasítására, de nem igazán boldogulok a köpennyel és nem érzem úgy, hogy elegendő erőt tudnék kifejteni az eltépéséhez, ezért segélykérőn Dave-re pillantok, aki már nyúl is oda, hogy segítsen megszabadulni a köpenytől. Amint lekerült rólam, a szülésznő már fekteti is rám Yanát, és amint megérzem a bőrömön az ő apró, meleg testét, ismét érzem, hogy elérzékenyülök. Ösztönösen, óvatosan ölelem magamra, simítom a tenyerem a hátára, és le sem tudom venni róla a szemeimet. Jól esik a meleg a testem körül, de nem érdekel annyira, mint a kis hercegnő. Felpillantok a szülésznőre és bólintok egyet az intrukciókra, és amikor magunkra hagy minket, veszek egy mély, reszketeg lélegzetet.
Felnézek Dave-re és egyáltalán nem zavar, hogy ő is szipog és az orrát törölgeti. Nekem is könnyesek a szemeim, a könnyek pedig lassan végig is csorognak az arcomon. El sem akarom hinni, hogy ez megtörtént.
– Megcsináltuk, Dave – suttogom rekedten, elérzékenyülve. Ha odahajol hozzám, lopok tőle egy puha, de annál szerelmesebb csókot, aztán ismét lepillantok a lányunkra. A mutatóujjam ujjbegyével végigsimítom az arcocskáját, olyan óvatosan, mintha attól félnék, hogy eltöröm őt.
– Ő a legtökéletesebb dolog, amit valaha láttam – mondom halkan, még mindig Yanában gyönyörködve. Most elkezdem érezni, hogy a mai nap összes történése szinte mázsás teherként húzna le, de nem hagyok teret a fáradtságnak, már csak azért sem, mert a könnyeim nem akarnak elapadni, sőt. Mintha az elmúlt percek, órák minden feszültsége hirtelen ki akarna jönni rajtam.
– Ne haragudj – préselem ki magamból szipogva, hüppögve, de nem tudom, hogy Dave-től vagy Yanától kérek-e bocsánatot. Azt hiszem, mindkettőjüktől. Egyszerre vagyok felszabadult, olyan boldog, mint még soha, megkönnyebbült, és közben annyira végtelenül nagyon fáradt, mint akin átment egy úthenger. Háromszor.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Túl sok dolog ment végbe az elmúlt napokban, de igyekszem tartani magamat. Muszáj, mert Shaynek még nehezebb jelenleg és minden erőre szüksége van ahhoz, hogy ezt végig tudja csinálni. A vajúdás végül nem vezet sehová, a négy órás megpróbáltatás után csak rosszabbra fordul a helyzet, noha az orvosok nem aggódnak túlságosan, azért még is komolyan veszik a helyzetet és sürgősségi császárt rendelnek el. Shay érthetően meg van rémülve, és én is félek, hogy valamelyikőjüket, vagy esetleg mindkettejüket el fogom veszíteni, igyekszem magamon tartani a megdönthetetlen bástya álarcát, hogy Shay merítkezhessen ebből az erőből. Még akkor is, ha - amikor beszélni kezd a választásról - nem értünk egyet. Látom rajta, hogy nem ezt a választ várta, de ez a helyes válasz. Gyerekünk lehet még. Őt nem lehet feltámasztani a halálból. Más nő nem lehet a gyerekem anyja. Nem tudnék felnevelni egy gyereket. A pokolba, lehet egyáltalán nem nevelhetném. Így is az idegösszeomlás határán vagyok, "túl vagyok" egy alkoholizmuson de a depresszió és a rohamok ugyan úgy itt vannak a nyakamon. Ha ezekre rájönne Shay halála, ki a franc hinné el, hogy egyáltalán biztonságban van nálam a gyerek? Valószínűleg elvennék tőlem. Talán a szüleimnek adnák, ők még épek lelkileg.
Mire bemegyek a műtőbe, Shay már fekszik és nem tudom eldönteni, hogy a történésektől, helyzetétől, vagy az állapotától olyan sápadt, de fal fehér, amikor oda guggolok mellé, ő pedig olyan fancsali képpel néz rám, mint aki mindjárt újra elsírja magát. Igyekszem nyugtatni, fogom a kezét, amivel olyan erősen szorítja az ujjaimat, hogy már majdnem fáj, simogatom, míg nem magyarázzák el neki, hogy mi az, amit egyáltalán érezhet és kezdődik el az egész. Csak nézem, ahogy a leplen dolgoznak aztán visszatekintek Shayre és őt figyelem. Még mindig kétségbeesetten néz és úgy is szólít meg, a kérésére pedig nem hogy nem eresztem el a kezét, de még - ahogy tudom - össze is fonom az ujjainkat.
- Nem eresztelek. - válaszolom halkan és nyomok a homlokára egy csókot, még közelebb is kúszva hozzá, hogy minél többet érezhessen a jelenlétemből. Egyáltalán nem telik el sok idő, épp csak két-három perc, mire Yana szó szerint felbukkan a lepel felett, ahogy a hónaljánál fogva fölé emelik. Megilletődve, de örömittas megnyugvással nézek fel a gyerekre, aztán mosolygok le Shanára. Aztán jön oldalról a kérdés, hogy "apuka velünk jön?" én pedig elbizonytalanodom. Nem szívesen hagyom itt Shayt, főleg nem ilyen állapotban, de első gyereke is egyszer születik az embernek. Shana végül dönt helyettem is, amikor jelzi nekem, hogy menjek Yana után, de én még mindig bizonytalan vagyok.
- Biztos...? Nem vagy jól. - kérdezem finoman megszorítva az ujjait. Látom rajta, hogy a lélek is csak hálni jár belé, nem akarom, hogy az állapota romoljon. Ha biztosít abban, hogy mehetek, akkor adok neki egy csókot, aztán felkelve bicegek is a nővér után. Meghallgatják a szívét, légzését, megmérik a gyerek súlyát, hosszát, fejkörét, mellkasának a körét, aztán meg is fürdetik és az általunk hozott ruhákba öltöztetik, majd takaróba pólyálják. Ezután megkapom a kezembe én pedig olyan félve fogom meg, mintha attól tartanám, hogy elejtem. Utoljára az öcsém volt a kezemben cirka 17-18 éve csecsemőként. A tekintetem elhomályosul, szívok egyet az orromon, ahogy nézem a kis turcsi orrot, meg a csukott szemet és összefacsarodik a szívem a látványától. A kezemben fogom a lányomat. A nővérre nézek, aki úgy mosolyog rám, mint aki mindjárt ide olvad a padlóra, de aztán elkezd kifelé hessegetni.
- Látja? Minden rendben. Jöjjön, vigyük oda anyukának! - mondja, én pedig bólogatok és már sietek is vissza a műtőbe Shayhez, akit azóta már elkezdtek összevarrni, úgy tűnik a vérzést elállították. Belépve sugárzóan rámosolygok, miközben oda megyek hozzá és oda viszem Yanát. Mellé eresztem az ágyra, hogy oldalra fordítva a fejét megtudja nézni őt.
- Mikor foghatja meg? - kérdezem a nővért, mire az előre pillant a lepel mögé.
- Még sokat fogják varrni. A műtétben ez a leghosszabb rész. De amint kitoltuk, már meg is kapja. - mondja biztató mosollyal nézve mindkettőnkre, aztán ellenőrzi a bekötött infúziókat.
Mosolyogva figyelem, ahogy Shay mellett ott fekszik a gyerek, a hangjára pedig egyből reagál. Magamba iszom a látványt és jó mélyre teszem a szívembe. Amikor jeleznek, hogy vége - ez majdnem egy 40 perc után történik -, felveszem óvatosan Yanát, hogy Shayt végre el tudják oldozni aztán át tudják tenni az ágyára. Amint ez meg van, követem őket kifelé, aztán amint megállítják, oda lépek.
- Na, anyuka, húzza szét azt a köpenyt. Szakítsa szét, ha kell. - adja a szülésznő az utasítást, miközben óvatosan elveszi és kicsomagolja a kislányunkat a pólyából. Ha kell, én is segítek lecsupaszítani Shayt, aztán megkapja magára csupaszon Yanát, akit aztán gondosan betakargat a szülésznő Shayjel együtt.
- Ne lepődjön meg, ha mocorog, ha keresi a cicit, nyugodtan oda is segítheti őt. Az csak jó, ha elkezd enni! - mondja, aztán magunkra hagy minket, én pedig fél kézzel Shay fejét simogatom, a másikkal az orromat törölgetem. A francba is, mikor lettem ennyire érzelmes?

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Eszembe jut a veszekedésünk, mielőtt elment; nem a vita része miatt, nem újabb adag szitkozódásra akarom ezt használni, sőt, az jut eszembe, amikor azt mondtam neki, nem tudnám nélküle végigcsinálni. És bár nem lett volna választásom, még most sem tudom elképzelni, milyen lett volna ez az egész nélküle. Szükségem van rá, arra, hogy mellettem legyen, szükségem van minden egyes törődő simogatására, minden kedves szavára, minden apró csókra, a legapróbb segítségére is, mert még ez utóbbi sem lenne ugyanaz, ha mástól kapnám.
Aztán, amikor a hosszúra nyúló várakozás átmegy valami sokkal rosszabba, már tényleg elképzelni sem tudom, mi lenne, ha most nem Dave lenne mellettem. Így is félek, valósággal rettegek, de ha nem lenne velem, ha nem ő fogná a kezem ezekben a percekben, valószínűleg teljesen össze is omlanék. Akkor is, ha az ő szemeiben is látom a félelmet és az aggodalmat. Nem is várnám el tőle, hogy ne érezzen így, hogy lesöpörjön mindent, hiszen tudom, hogy mennyire szeret minket, de vele még így is erősebb vagyok. Neki be merem vallani azt is, hogy félek, és amikor válaszul óvatosan magához von, reszketeg sóhajjal hunyom le a szemeimet. Felé fordítom a fejem, homlokomat az állának billentem, és mélyet lélegzem az illatából, miközben belekapaszkodok a halkan közénk suttogott szavakba.
Pár perc múlva megérkezik az orvos is, és ezúttal végre a következményeket is ismerteti velünk. Nyugodtan és tényszerűen közli az információkat, de ez bizonyos szempontból nem is baj; én csak örülök, ha ő nyugodt lesz, amikor megoldja a problémát, és egyébként is bőven elég, ha én összeomlok egy kicsit. Az az egyetlen kérdésem, hogy Dave bent lehet-e majd velünk, és amikor erre igenlő választ kapok, tulajdonképpen meg is feledkezem minden másról. Rettegek, kétségbe vagyok esve, borzasztóan aggódom Yanáért, de most már nem rajtam múlik. Az én testem már cserben hagyta. Nem ellenkezek, hagyom, hogy a nővérek tegyék a dolgukat, átöltöztessenek, egyedül akkor rémülök meg még jobban, amikor az ígéretük ellenére David nélkül indulunk el. A nővér elmagyarázza a helyzetet, de minden az arcomra lehet írva, mert a türelmetlensége ellenére is kapunk még egy percet.
Látom Dave arcán, hogy ő sincs jobban, és ezen a ponton már nem tudom, ki tud erőt meríteni a másikból és ki tud lelket önteni a másikba, de nem haragszom rá emiatt. Hogyan is tehetném? Én sem érezném magam máshogy a helyében. Mégis, amikor megszólalok, bár pontosan érti, mit akarok mondani, egyáltalán nem azt válaszolja, amit hallani akartam. Akkor sem, ha értem, amit mond, mert bár ő nem volt hajlandó elviselni, amikor ugyanezt hallotta az én számból, én ezzel nem szállnék vitába. Nem ezzel szállnék vitába. Kétségbeesetten rázni kezdem a fejem, mert ez számomra azt jelentené, hogy a saját életem javára megfosztottam a lányomat az övétől, aminek a gondolatával képtelen lennék együttélni, a nővér viszont esélyt sem hagy arra, hogy válaszoljak, hanem már tolja is kifelé az ágyat.
Mire a műtőbe érünk, már-már úgy érzem, hogy érzéstelenítés nélkül is zsibbadok. Rettenetesen félek, most már több okból is, de pont azért igyekszem az orvosok és a személyzet keze alá dolgozni, hogy ne képezzek akadályt. Kérdésekre válaszolok, azt csinálom és úgy mozdulok, amit és ahogyan mondják. Az aneszteziológus elmagyarázza az érzéstelenítés folyamatát, és miután minden lehetséges dolgot rám tettek és csíptettek, a nővérek óvatosan felültetnek az asztalon. Érzem a fertőtlenítő szagát, ahogy lefertőtlenítik a hátam, aztán némi kellemetlenséget a bőr alá adott érzéstelenítő injekciók miatt és még némi kellemetlenséget, amikor maga a spinális érzéstelenítés történik, de ez semminek nem tűnik az eddigiekhez képest és egyébként is... nem az számít, hogy nekem ez most mennyire fáj vagy nem fáj. Miután mindennel megvannak, lassan visszafektetnek, én pedig megnyugszom, hogy most már csak azt kell megvárnunk, hogy hasson az érzéstelenítés...
Aztán, ahogy a gondolat végére érek, már csak azt érzem, hogy a kezeimet igazgatják oldalra, kinyújtva, amivel nem is lenne baj addig a pontig, ameddig el nem kezdik leszíjazni őket. Az elemi pánik egyetlen pillanat alatt eluralkodik rajtam, amit nem köszön meg a sok rám kapcsolt monitor sem; annyira észnél vagyok, hogy ne ugorjak le abban a pillanatban az asztalról, de az ösztönös félelmen nem tudok segíteni. A nővérek persze azonnal nyugtatni próbálnak, elmagyarázzák, hogy erre mindenképpen szükség van, mert véletlenül sem szabad odanyúlnom a műtét közben, és én próbálom ezt megérteni és mantrázni magamnak, de nem tudok teljesen megnyugodni. Nem hibáztatom őket, ennyire részletesen nem számoltam be nekik a történtekről – hiszen nem gondoltam volna, hogy ennek lehet jelentősége –, és ha ez a protokoll, akkor ez a protokoll, de borzasztóan nehéz uralkodni magamon és nem félig oda kerülni fejben ettől az érzéstől, főleg, miután eddig is elég labilis lelkiállapotban voltam. Valamiféle hatalmas leplet húznak fel a fejem és a hasam közé, hogy ne lássam majd, mi történik, az aneszteziológus pedig a lábamhoz lépve csinál valamit, amit egy kis csiklandozásnak érzek. Egyelőre nem szólok, mert valamennyire még érzem.
Annyira próbálom a nyugalmamra koncentrálni, hogy észre sem veszem a műtő ajtajának nyitódását, de amikor megjelenik mellettem Dave, majdnem elsírom magam a megkönnyebbüléstől. Ráadásul megfogja az egyik kezem, amivel a tudta nélkül is rögtön segít azon a nyomasztó érzésen, amit a leszíjazás ébresztett fel bennem. Próbálom nem nagyon szorítani a kezét, de nem tudok nem kétségbeesetten kapaszkodni belé, minden szempontból. Önkéntelenül is felé billentem a fejem, próbálok minél közelebb lenni hozzá, de közben azért arra is figyelek, amit az érzéstelenítést végző orvos kért tőlem, és amikor a csiklandozás-érzés is megszűnik, jelzem neki. Jelzik, hogy fájdalmat nem érezhetek majd, de húzó- és nyomóérzések kísérhetik a műtétet, amire bólogatok, még ha igazából nem is láthatják a lepel miatt. Újra félni kezdek egy kicsit, de bízom az orvosokban – mentették már meg az életem –, ráadásul el tudom kapni Dave pillantását és a szemeibe kapaszkodva biztonságban érzem magam.
– Dave? – suttogom, mert valamiért biztos vagyok abban, hogy ha hangosan beszélnék, azzal megzavarnám az orvosokat. – Kérlek, ne engedd el a kezem – kérem halkan, finoman az ujjaira szorítva. Így, hogy fogja a kezem, könnyebben el tudok vonatkoztatni attól, hogy le vagyok kötözve, mert ameddig mellettem van és érzem a kezét az enyémben, addig tudom, hogy nem érhet baj. Ettől még persze nagyon furcsa, idegen és ijesztő érzés ott feküdni a műtőasztalon, éberen, miközben deréktól lefelé nem érzek semmit és tudom, hogy az orvosok épp nyílt nagyműtétet végeznek a hasamon, hogy megmentsenek minket Yanával. Nem igazán akarnám hallani a hangokat és a beszélgetésüket, de túlságosan félek ahhoz, hogy én magam beszélgessek Daviddel; csak kapaszkodok belé, őt nézem, vagy ha odahajol hozzám, akkor egyszerűen csak a fejemet az övéhez döntve hunyom le egy kicsit a szemem. Valóban érzek néha... furcsa dolgokat, fájdalmat azonban tényleg nem.
Aztán egy ponton ez az egész felerősödik, valaki mond valamit, de én már fel sem fogom, mert csak azt vagyok képes feldolgozni, amikor a következő pillanatban megjelenik a lepel felett Yana. Bennem reked a levegő, alig tudom felfogni, hogy megszületett, csak azt látom, hogy bár nem sír hangosan, mocorog, és félig hallom, amikor azt mondják, hogy egyelőre úgy látják, minden rendben, de el kell végezniük néhány vizsgálatot, amíg rajtam befejezik a műtétet. Hevesen dobogó szívvel nézem a lányunkat, mielőtt elvinnék, meg sem tudok szólalni, csak kapaszkodom Dave kezébe, amíg a nővér rá nem mosolyog és fel nem ajánlja neki, hogy ha szeretné, végigkövetheti a vizsgálatokat és minden egyebet, mielőtt visszahoznák hozzám Yanát. Könnybe lábadó szemekkel nézek rá.
– Dave... – suttogom rekedten, finoman az ujjaira szorítok, aztán elengedem a kezét, mert nem találom a szavakat, de valahogy szeretném jelezni, hogy most már jól leszek. Szeretném, ha ott lenne Yanával, szeretném, ha legalább ő láthatná és mellette lenne, míg nekem is lehetőségem adódik rá.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Az idő halad, én pedig egyre közelebb érzem magunkat a sikerhez és ahhoz, hogy végre a kezünkben tarthassuk Yanát. Még ha Shay nem is így éli meg, és az idő tényleg egy teknős hátán jár, így is eltelt már pár óra és én remélem, hogy hamarosan már a tolófájásokkal kell megküzdenie, nem pedig... ezzel. De aztán jön valami rosszabb. Annyi mindent kipróbáltunk már, de nem tudom, hogy elrontottunk-e valamit. Amikor megfordulok és az ágyra pillantva meglátom a vért, egy pillanatra mintha villám csapott volna belém. Minden, amit teszek, az automatikus. Kirohanok, orvosért ordítok, aztán visszarohanok Shay mellé és a kezét fogva nyugtatom magunkat. A kérdéseire nem tudom a választ, kétségbeesetten rázom meg a fejem, mert mindkét gondolat borzasztó: ha Yanáé, akkor lehet nem is élné túl ezt a mennyiséget.
- Nem tudom... - rázom a fejem és igyekszem nem a tudtára adni, hogy nem csak félek, de rettegek. Annyiszor kellett már orvost kiáltanom érte és eddig mindig elkerülte a nagyobb bajt - a halálra még gondolni is félek -, még amikor haza hoztam, akkor is. De hányszor kergetőzhet az ember vele? Nem veszíthetem el őt.
A gondolatok hánykolódnak a fejemben, ahogy követem őket és Shayt figyelem, ahogy keres a tekintetével. Az ultrahangos orvos tapasztaltnak tűnik, kedvesnek, de figyel a munkájára. Kiderül, hogy nem Yana vérzik, de ettől még nem lett a helyzet sokkal jobb, mert fogalmunk sincs, mit jelent, vagy jelenthet, a placenta leválása. A kórterembe visszaérve ismét Shay mellé költözöm, a lábam már zsibbad a fájdalomtól, de ignorálom. Görcsösen fogjuk egymást Shanával, és mikor magunkra maradunk be is vallja, hogy fél, mindet ráadásul sírva. Előre hajolok, hogy a nyaka alatt kicsit átnyúlva magamhoz tudjam valamennyire ölelni, anélkül, hogy felkelne az ágyról.
- Minden rendben lesz. - bíztatom magunkat halkan, mert habár én is félek, nem vallanám be neki. Most támogatásra van szüksége, nem arra, hogy mindketten összeomoljunk egymáson.
Aztán megjelenik az orvos, de a komoly ábrázata nem jelent semmi jót és közli is a hideg tényeket, miszerint most az anya is és a gyerek is veszélyeztetve vannak, ezért sürgősségi császározásra lesz szükség. Nem kérdőjelezem meg a döntést, ameddig ez nem veszélyezteti Shay életét. Amikor ő rákérdez arra, hogy bemehetek-e, az orvos bólint, de azzal a kikötéssel, hogyha további komplikációk történnek, el kell hagynom a műtőt. Bólogatok és amikor neki is kezdenek mindent pakolni és előkészülni, felkelek Shaytől. A nővérek segítenek és leveszik róla a hálóinget, aztán őt is műtős köntösbe öltöztetik és közben tőlem is ezt kérik, úgy hogy már ugrok is az apacsomagért. Igyekszem sietve magamra kapni mindent belőle, de először nem sikerül jó irányba, mert soha nem hordtam ilyet, így nehéz ultragyorsan készen lenni. Shay közben majdnem pánikba is esik, amiért nélkülem akarják kivinni, de tudom, hogy most nem lehetünk összenőve ezt a nővér is elmondja, de Shay olyan kétségbeesetten néz ránk, hogy inkább ad még egy percet. Oda lépek hozzá és készülök arra, hogy megint lelket öntsek belé - hogy honnan nem tudom, mert én is teljesen bódult és dermedt vagyok, de amikor felhozza, hogy ha választás elé kerül a sor... nem fejezi be, de szinte tudom, mire gondol.
- Akkor téged foglak választani. - mondom határozottan, már majdnem szigorúan.
- Nem tudok egyedül felnevelni egy gyereket Shay. Nem tudnék csonka családban élni. Téged választalak, mert ha Yana nem éli túl, később, ha akarunk tervezetten gyereket, bármikor szülhetsz. Akár tizet is, Yanára pedig úgy emlékeznénk, ahogy megérdemli. - nem azt mondom, hogy lecseréljük, vagy pótoljuk, vagy hasonló, de még élhetünk nélküle teljes életet. Shay nélkül se én, se Yana nem élne teljes életet. Oda hajolva a homlokára csókolok, de a nővér már nem is várja meg, amíg Shay a maga gondolatait fűzi hozzá. Vérzik, azt pedig el kell állítani.
- Majd oda bent beszélgetnek a műtét alatt, most indulunk! - mondja szigorral a hangjában és már tolja is kifelé Shayt. Halkan sóhajtva nézek utána egy pillanatig, aztán sietősen befejezem az öltözést. Egy másik nővér jön velem, megkér, hogy várjak kint a folyosón, ő addig bemegy megnézni, hogy érzéstelenítették-e már Shayt. Fel-alá járkálok a folyosón, próbálok nem a rossz dolgokra gondolni, nem a lehető legrosszabb végkimenetelre. Az ajtó nyílik, engem pedig beengednek, szóval sietősen bebicegek. Shay addigra már egy olyan asztalon fekszik, ami kínpadnak is elmenne, mert a kezei le vannak szíjazva - gondolom azért, mert csak deréktól felfelé nagyon is mozgékony és nehogy oda nyúljon. Egy óriási zöld lepel takarja el előle és előlem is azt, hogy mi történik a hasával: egyelőre semmi, mert az anesztes orvos a lábujjait simogatva valamivel, azt kérve, hogy szóljon, ha már nem érzi. Én addig az ő felém eső egyik kezét fogom a balommal, a másikkal pedig a fejét simogatom. Amint kimondja, hogy nem érzi, az orvosok meglepő gyorsasággal lépnek oda és állnak munkához. Csak pár pillanatig figyelem őket, míg figyelmeztetik Shayt, hogy érezhet húzó, nyomó érzéseket, de mást nem. Visszanézek rá. Nem tudom, mennyire megterhelő ez neki lelkileg. Mármint... az biztos, hogy veszélyben vannak, de az, hogy orvosok turkálnak a hasában..? Nem érzi, nem látja. A gondolat mennyire tudja nyomasztani? Mindenesetre ha látom rajta, hogy elkeseredik, vagy rátörne a pánikroham, azonnal igyekszem elterelni a figyelmét.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Miután Dave segítségével sikerül átvészelnem a fizikális vizsgálatot, tényleg azt hiszem, hogy a nehezén túl vagyunk – legalábbis ilyen szempontból. Persze a szó szerint fájdalmas várakozás ténye tény is marad, de az valahogy teljesen más; az, hogy a testemnek meg kell küzdenie azért, hogy Yana a világra jöhessen, sokkal egyszerűbb feladatnak tűnik, mint eltüntetni a fejemből olyan démonokat, amik már nagyon régóta velem vannak. Ezúttal még a vizsgálat sem olyan rossz, hiába kellemetlenebb fizikailag, legalább gyorsan vége van, és David büszke mosolya, aztán a finom csók eloszlat bennem minden rossz érzést. Megsimogatom az arcát, meghallgatjuk, amit az orvos mond, aztán... jöhet az a bizonyos várakozás.
Ami hosszúra nyúlik. Nagyon hosszúra. Fogalmam sincs, hogy csináltam volna végig David nélkül ezt az egészet – ezt is –, bár ez csak a könnyebb pillanatokban fut át az agyamon, egyébként sajnos ő az egyetlen, akin le tudom vezetni a fájdalmam és a frusztrációmat, szóval meg is teszem. Hiába hatalmas segítség minden egyes pillanatban, amikor megtart, támogat, masszírozza a vállam, a derekam, simogat, vagy akár csak megtörli a homlokom, ezekről gyorsan meg tudok feledkezni, amikor újabb hullámnyi görcsös és elviselhetetlen fájdalom tör rám. Most egyébként is mindennek ő az oka, meg a farka, meg az az átkozottul csodálatos tehetsége, ami ide juttatott minket. Az most mindegy, hogy ez igazából inkább az én hibám. Dave egyébként sem vitatkozik, csak kötelességtudóan bocsánatot kér minden egyes alkalommal, amin amúgy biztosan nevetnék ha nem akarnék éppen kettészakadni.
Miután már a meleg víz sem segít és visszatámogat a zuhanyból az ágyra, egy kicsit ismét egyszerűen csak elfekszek, mert most úgy érzem, ez tesz jót a derekamnak. Kérek tőle egy kis vizet – ezúttal egész kedves vagyok –, Dave pedig már megy is tölteni, miután megsimogatta a kezem. Lehunyt szemekkel szuszogok mélyen, egyenletesen, ameddig meg nem érzem azt, amivel ez az egész kezdődött is, és egyszerűen nem akarom elhinni, hogy még mindig eresztek, mint valami rosszul szigetelt rozsdás csaptelep. Az orrom alatt morgolódva nyúlok a takaróért, mert tudom, hogy most megint minden ázni fog és nem akarok plusz munkát adni a nővéreknek. Dave-nek csak azért nem válaszolok, mert úgyis mindjárt meglátja a...
Vért?!
A pulzusom az egekbe ugrik, egy kicsit megszédülök, és én még mindig sokkosan meredek a növekvő vérfoltra a fenekem alatti papírokon, amikor már hallom a nővérhívó sípolását. Érzékelem, hogy Dave még az ajtón is szinte kirobban, valamit kiabál, aztán már újra mellettem van, és ahogy megfogja a kezem, én tágra nyílt szemekkel nézek rá. Ugyanolyan görcsösen kapaszkodom a kezeibe, egy kicsit még reszketni is kezdek, mert elönt a pánik, a kétségbeesés, az aggodalom és a félelem letaglózó ereje.
– Mi történik? Mindent úgy csináltunk, ahogy mondták... Nem csináltunk semmi rosszat... Szerinted ez az én vérem vagy...? – lehelem magam elé összefüggéstelenül, pedig tudom, hogy ő sem tudhatja a válaszokat. A következő pillanatban már siet is be a szülésznő és két nővér, bár az egyikük csak ránéz az ágyra és azzal a lendülettel fordul is vissza a folyosóra. Felgyorsulnak az események, Davidet elhessegetik mellőlem, én pedig kétségbeesetten nézek rá és nyúlok utána, de aztán a szülésznő és a nővér együttesen igyekeznek magukra vonni a figyelmemet. Hiába kérdezek, ők nem válaszolnak, szóval nincs más választásom, mint hogy én válaszoljak. Igyekszem türelmes lenni, mert tudom, hogy segíteni próbálnak, de azért elég frusztráló, amikor ilyen helyzetben megkérdezik, vannak-e fájdalmaim, hiszen órák óta vajúdok, hogy ne lennének. Megpróbálom részletesebben megfogni, hogy most pontosan hol és mi és hogyan fáj, mert egyébként fogalmam sincs, mi számít ilyenkor normális fájdalomnak. A szülésznő nagyon óvatosan, de megnyomkodja a hasam néhány ponton, és amikor biztossá válik némi nyomásérzékenység – pedig én ezt is normális dolognak hinném –, már mondja is a nővérnek, hogy hívja az ultrahangot. Szóval ez rosszat jelent. Egyre jobban félek, de nem mondanak semmit és a megérkező orvos sem tud többet tenni. Infúziót kötnek a branülbe, fogalmam sincs, mit adnak, de ezen a ponton már nem is érdekel. A nővérek tesznek még alám néhány papírt, hogy felfogja a vért, aztán már megyünk is, és az egyetlen dolog, ami egy kicsit meg tud nyugtatni, az az, amikor hátranézek a vállam felett és látom, hogy Dave szorosan követ minket és nem is zavarják vissza.
Mire felfogom, már be is tolnak az ultrahangos vizsgálóba, ahol egy kedves arcú és hangú orvos üdvözöl minket. Hiába tűnik komolynak, a hangszíne olyan nyugodt, hogy egy egészen kicsit engem is meg tud nyugtatni, főleg, hogy David ismét mellém lép és én meg tudom ragadni a kezét. Ettől még sajnos bunkó vagyok a félelemtől, mert nem is válaszolok és meg sem kérdezem, ő hogy van, csak azt kérdezem, meg tudja-e mondani, mi a baj. Amikor érzem, hogy felhúzzák a hálóingemet, nem is lenne időm megijedni, mert azt is érzem, hogy ugyanezzel a mozdulattal már takarnak is le a hasamtól lefelé, szóval csak az idegőrlő várakozás marad. Most szinte nem is érzek sem fájdalmat, sem a gél hidegét, mert az adrenalin és a félelem elnyom minden mást, de amikor megszületik az "ítélet" sem értek belőle többet, mint amennyit az ultrahang felvételből ki tudtam venni. Szinte reménykedve szuggerálom az orvost, hátha mond még valamit, Dave pedig rá is kérdez, hogy ez mit jelent, de csak azt tudjuk meg, hogy ez a vérzés oka. Aggódva nézek Dave-re és szorítom meg a kezét, mert ez még mindig nem tudom, mit jelent, de... de ezek szerint legalább én vérzek és nem Yana. Az jó, nem...?
A félelem miatt megint olyan, mintha szinte teleporttal kerülnék vissza a szülőszobára. A nővér kidobja az átázott papírokat és újakat tesz alám, aztán azt mondja, hogy most maradjak szigorúan fekve, ne keljek fel, mindjárt jön az orvos. Úgy érzem, ez semmi jót nem jelent, ezért kétségbeesve szorongatom Dave kezét, míg a nővér ellenőrzi az infúziót, aztán kisiet megnézni, megérkezett-e már a lelet az orvoshoz.
– Félek, Dave – suttogom halkan, aggodalmasan. Nem tudom, mi történik, nem tudom, Yana jól van-e, nem tudom, nem én csináltam-e valamit rosszul... Szabad kezemet a hasamra simítom és könnybe lábadó szemekkel kérem némán, hogy Yana legyen jól és ne legyen semmi baja.
Mintha egy fél élet telne el, pedig a valóságban csak percek lehetnek, mikor az orvos bejön a szülésznővel és egy nővérrel együtt. Már az arckifejezéséből látom, hogy bármi is történik, az egyáltalán nem jó és hogy amit mondani fog, annak nem fogunk örülni. A félelemtől összeszoruló torokkal nézek rá és szinte összetöröm Dave ujjait a sajátjaimmal, annyira görcsösen szorítom a kezét. Az orvos ugyanazzal kezdi, a méhlepény-leválással, még valami százalékos értéket is mond, ami számtanilag nagynak tűnik, de még mindig fogalmam sincs a jelentéséről.
– A placenta leválása súlyos vérveszteséget okozhat önnél és oxigénhiányos állapothoz vezethet a babánál. A vérzés már most nagymértékű és némileg lassuló szívhangot tapasztalunk a CTG-n. Sajnos nem várhatunk tovább, hogy természetes módon beinduljon a szülés, sürgősségi császármetszést kell végrehajtanunk mindkettőjük érdekében – mondja nyugodt hangszínen, de minél inkább felfogom, amit mond, én annál jobban szédülni kezdek. Azzal folytatja, hogy az egyik műtőt már készítik elő számunkra, de én csak azt fogom fel, hogy Yana élete veszélyben van. Annyira, hogy sürgősen be kell avatkozni. Remegni kezdek, nem fogok fel semmit, amit az érzéstelenítésről és a műtéti beavatkozásról elmond, de egyébként is csak az érdekel, hogy Yana legyen jól és ha az én testem már nem alkalmas neki, akkor jöjjön ki minél hamarabb.
– David... A-a férjem... ő is bejöhet velem...? – kérdezem a félelemtől kissé akadozva, reszketeg hangon, és amikor az orvos késlekedés nélkül bólint, nagyot nyelve könnyebbülök meg egy fél fokkal.
– A férje ott lehet ön mellett, de ha komplikáció lépne fel és altatásra lenne szükség, akkor meg kell majd kérnünk arra, hogy hagyja el a műtőt – mondja ezt félig nekem, félig Dave-nek. Komplikáció. Még jobban szédülni kezdek és egy kicsit a szemem is lehunyom, hátha felébredek és kiderül, hogy ez csak valami rémálom. Az orvos magunkra hagy minket, mert elő kell készülnie a műtéthez, a nővérek pedig munkához látnak, hogy minél hamarabb fel tudjanak készíteni engem is. Az egyikük megkérdezi Davidet, hogy van-e felszerelése a műtőhöz, és én áldom az eget, hogy megvettük azt az apa-csomagot, mert még a végén be sem engedték volna. Meg is kérik rá, hogy öltözzön be ő is, aztán csak azt veszem észre, hogy engem már tolnak is kifelé, de őt még marasztalják.
– Dave...! – nyúlok utána félelemtől tágra nyílt szemekkel, mire a nővér egy pillanatra megáll az ággyal és elmagyarázza, hogy az előkészítés és az érzéstelenítés ideje alatt Dave nem lehet ott, de utána azonnal be fogják engedni a műtőbe, az egyik nővér pedig utánunk fogja kísérni, amit felöltözött. Zsibbadtan bólogatok, és valószínűleg az arcomra lehet írva a rettegés, mert a nővér közelebb inti Dave-et és ad nekünk még egy percet. A kezeim közé fogom az övét, az ajkamhoz emelem és egy pillanatra összeszorítom a szemeimet, magamba szívva a bőre illatát.
– Dave... ha történik valami... ha választanod kell... – suttogom halk, félelemmel teli hangon, pontosan úgy nézve a szemeibe, mint akinek ő az utolsó mentsvára. Nem tudom és igazából nem is akarom befejezni a mondatot, mert nem akarom, hogy választania kelljen, de remélem, hogy tudja: az én életem fikarcnyit sem ér Yanáéhoz képest.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Összességében pozitív eddig az élmény. Habár rohangáltam fel-le, ide-oda, hoztam-vittem és a lábam már könyörög, hogy maradjak ülve tovább, mint két perc, a fájdalmat teljes mértékben elnyomja az izgalom és a tettvágy. Igyekszem minden megadni Shaynek, támogatni fizikailag, lelkileg. Dicsérem, enni hozok neki, öltöztetem, itatom, mindent megcsinálok. Aztán jön az orvos és vele a feszültség, de igyekszem oldani a dolgot. Megfogom Shay kezét, pillantását és ahogy kérte, folyamatosan beszélek hozzá. Össze-vissza marhaságokat, hogy a borzalmas képek helyét felcseréljem valami nevetségessel. Végig is csinálja a vizsgálatot egy elfelhősödő tekintet nélkül, amitől egyébként nagyon büszke vagyok rá. Szerencsére a doki gyors, úgy hogy amikor vége és Shay megkönnyebbülten suttog nekem, akkor oda hajolok egy csókra. Meghallgatom az orvost, meg hogy "hány ujjnyira van kitágulva", ami nekem semmit nem mond, aztán ... várunk.
Amikor a fájások jobban beindulnak, masszírozom, igyekszem segíteni a felállásban, leülésben, fekvésben, járkálásban. A fürdőben is több időt eltöltünk, és mindvégig hallgatom a szitkokat. Igyekszem nem szélesen mosolyogni rajtuk és egyáltalán nem is replikázok. Az kéne még, hogy az egyébként is frusztrált és fájdalmakkal teli nőt még fel is idegesítsem! Így is fenyeget, hogy leharapja a farkam, nem akarom ezt a sorsot sürgetni. Pedig jól szórakozom, amikor azt mondja, hogy ha nem húzok zoknit a farkamra legközelebb, ő húz a fejemre, belülről meg kell harapnom az ajkamat, hogy ne röhögjek fel hangosan, mert ezt a képet magam elé képzeltem. Visszatartom a kérdést, hogy "és ha lehúzom, majd elszaladok, én leszek a kotonszökevény?" mert úgy sejtem, Shay nincs vicces hangulatában. Inkább minden egyes szitok után bocsánatot kérek, mintha elismerném a bűneimet. Jó, tény és való, hogy imádom benne végezni, de na, egy gyerekhez ketten kellenek! Jobb esetben... Az órára nézek, már vagy négy órája tart ez az egész. Elgondolkodom, mennyi ideig tarthat még és mikor jön a következő vizsgálat, mikor Shay vizet kér. Megsimogatom a kezét a takaró alatt, aztán felkelek és az asztalhoz lépek, hogy töltsek neki inni. Amíg ezt teszem, hallom, ahogy panaszkodik. A "még mindig van" alatt nem tudom mit ért.
- Hm? - kérdezem hümmögéssel, oda se nézve. Most épp azt figyelem, hogy tudnám épp annyira tele tölteni a poharat, hogy remegő kézben se boruljon ki, de azért legyen benne bőven. Amíg ezzel szarakodok, csak a motoszkálást hallom magam mögött, aztán Shay ismét szól, bár most inkább riadtnak hangzik, mint fájdalmasnak.
- Mondjad. - fordulok oda, mert először azt hiszem, hogy talán rosszul fordult, vagy érzi, hogy nyomni kell, vagy bármi, de aztán ahogy oda pillantok, csak a vért látom. Szarok a vízre! Lendületesen lerakom a poharat, a nővérhívóért kapok és megnyomom a gombot. Hosszú, folyamatos, hangos sípolás kezdődik, de így is kiszaladok az ajtó elé.
- HÍVJÁK IDE AZ ORVOST! - kiabálok ki a folyosón az ajtó felé sétáló nővérre, aztán már vissza is lépek Shay mellé és megragadom a kezét. Talán most kicsit görcsösen is, pedig nem én szülök.
- Minden rendben van, oké? Itt vagyok. Mindjárt jön az orvos! - szuszogom neki  két kézzel fogva a kezét, szinte az ágy mellett térdelve. A szülésznő siet, mögötte két nővér. Amikor meglátják a vért és annak mennyiségét, az egyik nővér egyből ki is fordul. Engem eltessékelnek Shay mellől, hogy megtudják vizsgálni. Ki is kérdezik, hogy mit érez, aztán a még bent lévő nővér kisiet, hogy szóljon az ultrahangnak, hogy sürgős betegük érkezik. Megjön az orvos is, de egyelőre ő sem tud még annál többet tenni, mint amit a szülésznő már megtett. Infúzióra kötik Shayt, franc se tudja, mi mindent tolnak bele, aztán már tolják is kifelé. Követem őket, mert nem akarom őt egyedül hagyni, a körülményekre való tekintettel pedig nem hagynak hátra engem. Egy emeletet megyünk le, várakozás nélkül tolják be őt az uhba, én pedig belépek a sötétbe vele. Amint megállt ismét mellé lépek és fogom a kezét, így, hogy van helyünk.
Az ultrahangos orvos egyébként egész komolyan, de pozitívan áll hozzánk. Kedvesen üdvözöl minket, de miközben megkérdi hogy vagyunk, nem vesztegeti az időt, hanem egyből neki áll megvizsgálni Shayt. Ehhez persze fel kell húzni a hálóinget, de mielőtt még szólhatnék, az asszisztens letakarja Shayt pocaktól lefelé papírral. A szemérem védelem fontos. Főleg neki és nekem. A képekből semmit nem értek, de Yana azért felismerhető. De nem is őt vizsgálja különösebben, ahogy látom.
- A méhlepény elég nagy területen levált a méhről. - mondja feltekintve nem is rám, Shayre, hanem egyenesen a nővérre. Ezután az asszisztens megtörli Shay hasát, majd segít visszahúzni rá a ruhát.
- Ez mit jelent? - kérdezem aggodalmasan, mire a férfi rám pillant.
- Ezért vérzik. A további teendőket az orvosa fogja tudni elmondani, a leletet mindjárt átküldöm neki. - mondja, aztán fel is kel, és míg diktálni kezd az asszisztensnek, a nővér elkezdi visszatolni Shayt a szülőszobára, én pedig mint egy jó kiskutya követem őket.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Magunk mögött hagyunk minden feszültséget, ami tegnapról még esetleg megmaradhatott, és arra koncentrálunk, aki most a legfontosabb: Yanára. David a kezébe veszi az irányítást, és én borzasztó hálás vagyok neki ezért, mert én nem tudnék ennyire koncentrált lenni, rá viszont nyugodtan bízom mindkettőnk életét. A kórházban is minden flottul megy, bár Dave-nek kétszer is el kell mennie – egyszer egy rövidebb körre a csomagokért, aztán egy hosszabbra, míg szerez magunknak ételt is, mert arra ma még nem volt idő. A kettő között azért kicsit őt is leültetem, mert hiába tudom, hogy nem hagyná, hogy jelen helyzetben én aggódjak érte, azért nem szeretném, ha túlhajtaná magát. Megígéri, hogy siet vissza, én pedig rámosolygok, aztán az arcára simítva viszonzom a hosszú, puha csókot, mielőtt útjára engedném. Tudom, hogy tényleg nem fog sokáig elmaradni.
Szerencsére Yana sem gondolja úgy, hogy ne akarná megvárni őt. A nővérek kényelmesen elő tudnak készíteni mindent – az ágyat és engem is –, a kedves és gondoskodó személyiségük pedig akkor is kijön, amikor emlékezve arra, amit a tudomásukra hoztam, nem siettetik az orvosi vizsgálatot, megvárhatjuk vele Dave-et. Nem is kell sokáig várnom, talán fél óra telhet el, vagy egy kicsit több, és Dave már jön is vissza az ajtón, a kezében életmentő kajával és vízzel. Lényegében már teli szájjal mosolygok rá, amikor jó étvágyat kínál, mert tényleg éhes voltam, de azért a helyzetből adódóan csak mértékkel. Evés közben ő pakol és kérdezget, amikor pedig elmondom neki, hogy őszinte voltam a nővérekkel és ők ezt figyelembe is veszik, elégedettnek tűnik, és engem is megdicsér.
– Én is örülök – mosolyodom el halványan. Persze minden sokkal egyszerűbb lenne, ha nem kellene még ezzel is foglalkozni és erre is figyelni, de ha már ezen nem tudunk változtatni, akkor így a legjobb.
Nem eszek túl sokat, de az éhségemet becsülettel elmulasztom, aztán kapok egy pohár vizet is, de mielőtt Dave is enni kezdhetne, megérkezik az orvos. Dave rögtön nyugtatni kezd, én pedig megszorítom a kezét, de az ujjaimon így is érezheti, hogy hidegek, és nyilván látszik is rajtam a diszkomfort. Ettől még nem ágállok, mert tudom, hogy szükséges a vizsgálat, és nem akarom sem az időt húzni, sem akadályt képezni ennek. Így, hogy David mellettem van, tudom, hogy ki fogom bírni, és ő is tudja, hogy szükségem van rá: a szemembe néz, simogat, puszit ad, érezteti velem, hogy itt van, és amikor megkérem rá, beszélni is kezd. A vizsgálat nem csak lelkileg, de fizikailag is kifejezetten kellemetlen, de csak megfeszülök egy kicsit, egyébként Dave hangjára és szemeire koncentrálok, és mire az összevisszaság végére ér, még halványan el is tudok mosolyodni, mert addigra vége.
– Köszönöm – suttogom neki halkan, hálásan. Az orvos csak annyit mond, hogy eddig úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben, úgyhogy... várunk.
És a következő néhány órában is csak várunk. Nem igazán történik semmi azon kívül, hogy a fájások egyre erőteljesebben törnek rám, ráadásul egyre sűrűbben, és fájdalomtűrés ide vagy oda, azért ezt én sem tudom néha megránduló arccal és némi kellemetlen sziszegéssel elviselni. Persze nem kiabálok, annyira azért nem súlyos a helyzet, de megszenvedem a dolgot, mert egy idő után el is fáradok abban, hogy tartani próbáljam magam. Fekszek, járkálok, ülök, megint fekszek, megint ülök, járkálok. A szülésznő javasolja a labdát, megmutatja, hogy tudjuk a legjobban kihasználni, és ez egy kicsit könnyít is a helyzeten, de csak ideig-óráig. Mikor már ettől sem jobb és már csak fáradtan, izzadt homlokkal, halkan zihálva dőlök Dave-nek, jön a következő lépcső: a meleg, de nem forró zuhany. Ezt nem könnyű egyébként kivitelezni, mert hiába van mellettem Dave és hiába esik jól a hasamnak és a derekamnak a meleg víz, ezen a ponton már a létezés is kínnak érződik. Már nem tudom, hogy a hajam az izzadtságtól, a párától, vagy attól tapad a homlokomra, hogy vizes kézzel törölgetem. Már nem érzem elégnek, hogy hol angolul, hol az anyanyelvemen káromkodok cifrákat egy erősebb fájásnál, most már frusztrált is vagyok. Először csak Yanát kérem – szépen –, hogy jöjjön ki végre, aztán mivel a lányomat nem akarom szidni, hát Dave-en töltöm ki a frusztrációmat és a fájdalmamat. Először csak megkérdezem tőle, hogy nem mehetnénk-e haza és jöhetnénk vissza később és azt mondom, hogy legközelebb majd inkább örökbe fogadunk. Aztán, ahogy erősödnek a fájások, inkább azt közlöm vele, hogy a következő gyerekünket ő fogja kihordani és megszülni. Kicsit később elátkozom őt is meg a farkát is az átkozott tehetségével együtt, hiszen az juttatott ide minket, aztán megfenyegetem, hogy ha legközelebb nem húz zoknit a farkára, akkor én fogok ráhúzni egyet a fejére, még akkor is, ha egyébként mindketten tudjuk, hogy egyáltalán nem ez volt a baj, sőt, ha hibást keresnék, magamra kellene ujjal mutogatnom. De most épp minden az ő hibája. Meg a farkáé. Itt egyébként már a meleg víz sem segít, szóval megtörölközünk és visszamegyünk az ágyra – bár a törölközés közben is végig kötekszem vele, hiszen minek törölget meg ha úgyis mindjárt megint leizzadok –, ahol kezdődik minden elölről. Megpróbálok feküdni, ülni, állni, de járkálni már nem nagyon tudok, úgyhogy kipróbálom, milyen négykézláb. Ezen a ponton már azzal fenyegetem Davidet, hogy ha még egyszer akár csak a közelembe is jön a farkával, le fogom neki harapni.
Megint úgy érzem, hogy kifáradtam, ezért egy kicsit elfekszek. Most épp úgy kényelmes, és most épp fázom is, szóval a takarót is magamra húzom és nagy levegőket véve a hasamra simítom a kezem, megpróbálva magamban mantrázni Yanának, hogy most már tényleg, igazán megtisztelhetne minket a jelenlétével. Kérek egy kis vizet Dave-től – most épp nem átkozom el semmiért és nem fenyegetem egyik testrészét sem –, megtörlöm a homlokom és tovább várok és fájok. Nem tudom, mennyi idő telhet el, amikor ismét elfog az a jól ismert, kissé kellemetlen érzés, amikor valami folyik, én pedig kelletlenül felnyögök.
– Most komolyan? Még mindig van? – mormogom, mert nem elég, hogy lassan úgy érzem, mintha Yana a puszta kezével próbálná átkaparni magát a testemen, megint minden tiszta víz lesz és el fog ázni. Nagyot szusszanva nyúlok a takaróért, hogy legalább azt ne kelljen kicserélnie majd szerencsétlen nővéreknek...
És aztán lefagyok.
Nem magzatvíz folyik.
Megfordul velem a világ, amikor meglátom, hogy az alám terített papírok vérben állnak, a takaró pedig kiesik a kezemből. Egy pillanatra megfeledkezem minden fájdalomról, fáradtságról és frusztrációtól, mert az agyam átáll a teljes pánik üzemmódba.
– Dave...? – nyögöm, sokkosan meredve az alattam terebélyesedő vérfoltra.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

A magyarázatra elmosolyodom.
-Igen... - értek egyet lágy hangon. Mindig is a szeretet vezérelte az összes veszekedéseket és az abból adódó félelem, általában az, hogy elveszítjük a másikat. Ironikus, hogy pont ez a félelem okozza magát a vitát és azt, hogy ellökjük egymástól a másikat. Ok és okozat is egy az egyben.
Otthon is, a kórházban is és a kórteremben is azon vagyok, hogy Shayt minden lehetséges szempontból kiszolgáljam. Ebbe bele tartozik az is, hogy hozok neki enni, mert az az ébredéssel bizony elmaradt. Shay ugyan megkérdőjelezi nem csak azt, hogy mit, de azt, hogy egyáltalán ehet-e, én viszont minden szempontból felülbírálom a gondolatot. Olyan testi nehézségeken fog keresztül menni, mintha maratont futna. Kell a szervezetének a tápanyag, az erő, mert ha nem, akkor ki fog fáradni, úgy meg nem lehet gyereket a világra hozni. Persze, én is érzem - egy icike picikét -, hogy éhes vagyok, de az izgalom és az adrenalin és a tettrekészség elnyomja a térdemet körül határoló fájdalommal együtt. Az ortopédusom valószínűleg bottal verne, ha rájönne, hogy rohangálok, de közben valamiféle rekordnak is felírhatná valahová. Shay játékosan fenyeget meg, amiért majdnem elfelejtettem magamat, de aztán csak megcsókolom a kezét, és kijelentem, hogy azonnal szóljon, ha van valami. Én is fenyítek aztán, de én Yanát, csak azért, hogy megvárjon engem.
- Nem leszek el sokáig. - ígérem Shaynek, és hosszú csókot adok neki, mielőtt elsietnék. Telefonon megrendelem a kaját elvitelre, haza viszem Lucit, elhozom azokat a dolgokat, amik hiányoznak az evéshez. Fene se gondolta volna, hogy így alakul. Elugrom az étterembe, felveszem a kaját, aztán sietek vissza a kórházba. Igazából 35 perc alatt megteszem ezt a kört, szóval senki nem vádolhat meg azzal, hogy nem siettem.
Nem mondom, hogy berontok a terembe, de azért már a liftben is kellett magamról törölgetnem az izzadtságot, így kifejezettem jól esik végre úgy megérkezni, hogy már nem kell tovább rohannom. Átadom a nagy adag kaját Shaynek az evőeszközzel együtt, és míg ő hamikázik, addig én a saját ruháimat készítem elő. Vagy mi az isten van ebben. Kórházi köpeny, meg papucs.
- Jó étvágyat, cicus! - mosolygok rá, miközben ő eszik. Oda ülök mellé, felteszek még vagy 500 kérdést - na jó, annyit nem, de legalább ötszázszor megkérdezném, jól van-e - aztán hallgatom őt. Amikor mondja, hogy jött volna az orvos, de szólt a nővérnek, hogy kellek hozzá, megsimogatom a fejét.
- Nagyon jól tetted, hogy elmondtad. Jó, ha tudnak róla, annak meg örülök, hogy figyelembe is veszik. - bólintok elégedetten. Halvány mosollyal figyelem, ahogy eszik, és mivel nem akarom a kezét lefoglalni, ezért addig a lábát simogatom. A hasához most nem merek érni, nehogy a végén én okozzak neki diszkomfortot, fájást, franc se tudja. Figyelem, ahogy ímmel-ámmal, de a eszik a nagys'asszony, aztán töltök neki vizet és már csábítana a kaja gondolata, mikor bejön az orvos meg a szülésznő. Elveszem Shaytől az üres poharat, köszönök az orvosnak mert most látom először, aztán röviden közli is, hogy megvizsgálná Shayt. Látom rajta, hogy sápadt és befeszül, ezért már most megfogom a kezét.
- Nem lesz semmi baj. - suttogom oda neki. Felveszi a kellő pozíciót, az orvos oda lép, én pedig Shay szemeibe nézek és a kezét az ajkamhoz húzva, két kezembe fogva simogatom és puszilom meg párszor. Amikor kéri, hogy beszéljek hozzá, bíztatóan rámosolygok.
- Jól van. Nagyon ügyes vagy, gyorsan túl leszel rajta és minden mehet tovább. Yana hamarosan velünk lesz és hivatalosan is anya leszel. A fakanál lesz az új fegyvered és valahányszor hülyeségeket beszélek, mint most is, a fejemre koppinthatsz vele, rendben? - mire befejezem a "nem tudom mi a faszt mondjak, csak beszélek összevissza" előadás első felvonását, az orvos végez is a vizsgálattal.
Sokáig nem történik egyébként úgy nagyon semmi... Már azon kívül, hogy Shay fájdalmai sűrűsödnek, ami miatt a berendezési tárgyak ajánlottá válnak. Például a gigantikus labda, amit meg is mutat a szülésznő, hogyan használjunk. A lábaim közé veszem, Shay ráül nekem háttal és amíg rugózik rajta, én addig foghatom őt és masszírozhatom a vállát. Ez működik is egy darabig, de amikor már ez a póz is kényelmetlen és erősek a fájások, akkor már mást próbálunk. A meleg fürdőt is javasolja a szülésznő, de tilos forró vizet használni. Szóval amikor már minden kötél szakadt, óvatosan lehámoztam róla a hálóinget és míg zuhanyzik, hallgatom minden megjegyzését és szitokját. A ben zona örök klasszis, azt is minden percben hallom, de ennél sokkal cifrább dolgok is jönnek már, amitől próbálok nem mosolyogni, vagy legalább is nem észrevehetően mosolyogni, nehogy Shay nekem vágjon egy széket két fájás között. A fürdés alatt tartom őt, a zuhannyal a hasát, hátát lötybölöm, de amikor már ez sem könnyít a fájdalmain, akkor megtörülközünk, felöltözünk és megyünk vissza az ágyra.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Minden olyan gyorsan történik, hogy hiába érzékelem lassított felvételként a dolgokat, David tesz róla, hogy ne késlekedjünk; jóformán mintha percekkel később már a kocsiban ülnénk, úton a kórház felé. Yana időzítése ugyan megkérdőjelezhető lenne, amikor ez szóba kerül az autóban és mi már a tegnapról is nyugodtan, feszültség nélkül tudunk beszélni, inkább tűnik tökéletesnek.
– Csak mert szeretjük egymást – mosolygok Dave-re, finoman megszorítva a kezét. Hiszen ez az igazság, lehet, hogy néha túlfeszítjük a húrt egy-egy veszekedéssel, de eddig kivétel nélkül mindnek ugyanaz volt a forrása: a félelem, hogy valami baj történik a másikkal. Mindkettőnk részéről. Ezt teszi az emberrel az, ha olyan sok mindent él át és él túl azzal, akit mindennél jobban szeret, mint amennyi minden velünk megtörtént.
A kórházhoz érve Dave gyorsan megoldja a parkoló kérdését is, és miközben kisegít engem az autóból, már arról kérdezget, hogyan gondoskodhatna még rólam, rólunk.
– Nem is hagynám, hogy olyan sokáig távol legyél, de az étterem jól hangzik – bólintok végül mosolyogva. Valószínűleg igaza van abban, hogy ennem kellene is, és bár nem tudom, a bolognai nem számít-e túl nehéz kajának, vagy ilyesmi, majd legfeljebb szólnak, ha nem kellene erőltetni. Meg persze majd azt is meglátjuk, mennyit tudok enni.
Bemegyünk az épületbe, a földszinten kitöltünk egy kiló papírt és nyilatkozatot, aztán fel kell mennünk a hatodikra. A liftben egy kicsit kiélvezem a pillanatnyi nyugalmat, Dave ölelése már az alatt az egy-két perc alatt feltölt, aztán ahogy kinyílik a lift ajtaja, már minden szempontból érződik, hol vagyunk és mi történik. Míg engem alaposan kikérdeznek mindenről – és én el is mondok nekik mindent, amit tudniuk kell –, David felhozza a csomagjainkat, aztán bekísérnek minket a szülőszobába és tapintatosan hagynak is nekünk egy kis nyugalmat. Én persze azzal indítok, hogy belegabalyodok a ruhámba, de Dave nevetve segít rajtam, a hálóinget pedig már sikerül rendesen felvenni. Amikor azt mondja, az egyetlen dolgom, hogy világra hozzam a lányunkat, egy kissé elérzékenyülve, mosolyogva pillantok fel rá és bólintok egyet. Nem feledkezem viszont meg arról sem, hogy ő azóta rohangál, hogy felriadtunk, úgyhogy leültetem magam mellé egy kicsit, és amikor tényleg nagy levegőt vesz, elégedetten elmosolyodva simítok a hajába. Tudom, hogy neki most én vagyok a fontos, de szeretném, ha nem hajtaná túl magát az érdekemben. Éppen ezért kezdenék már figyelmeztetően nézni, amikor azt mondja, nekem megy kaját vadászni, de szerencséjére még idejében kijavítja magát.
– Na azért! – fenyegetem meg játékosan, mosolyogva, és miután a kezemre csókolt, én megsimogatom az arcát.
– Úgy lesz – intek a fejemmel a mellém, a szekrényre kikészített telefonom felé. – Azonnal szólok, ha történik valami, bár nagyon ajánlom a hercegnőnek, hogy várjuk meg az apukáját – teszem hozzá somolyogva. Kuncogva figyelem, ahogy a hasamat simogatva erre szinte megesketi odabent Yanát is.
– Siess vissza – kérem halkan, miután eltöltöttünk még néhány nyugodt percet együtt és ő indulni készülve csókra hajol hozzám. Megsimogatom az arcát, de aztán hagyom elmenni, hiszen minél hamarabb elindul, annál hamarabb vissza tud majd érni.
Miután David elment, bejön néhány nővér, hogy előkészítsék a terepet. Először is beállítják az ágy mellé a már ismerős szívmonitort, aztán – miután közösen megállapítjuk, hogy a magammal hozott vész-törölközőnek nagyjából már úgyis mindegy – papírokkal terítik le az ágyat, és miután lefeküdtem, a törölközőt is elveszik és félreteszik. Rákötik a CTG-t a hasamra, kapok a bal kézfejembe egy branült, de miután nincsenek panaszaim – a nyilvánvalót leszámítva –, egyelőre nincs más teendő. Mielőtt az utolsó nővér is kimenne, jelzi, hogy az orvos hamarosan jön és megvizsgál, mire már érzem is a szokásos reakciómat: a szívverésem kihagy egy ütemet, aztán heves tempóre kapcsol, az ujjaim vége pedig zsibbadni kezd. Dave még nem ért vissza. Szerencsére ő volt az egyik nővér, akivel a pultnál is beszélgettem, így amikor látja, hogy elsápadok, visszalép az ágyhoz és a karomra fekteti a tenyerét.
– Megvárjuk, míg visszaér a férje? – kérdezi kedvesen és megértően, én pedig annyira megkönnyebbülök, hogy ezt magától ajánlotta fel, hogy majdnem elsírom magam. Túlságosan féltem volna magamtól ezt kérni, mert ezen a ponton már nem tudom, mivel kockáztatom Yana épségét és mivel nem.
– Az nagyon jó lenne, köszönöm – rebegem halkan, hálásan, a nővér pedig biztatóan rám mosolyog, bólint egyet, és még a karomat is bátorítóan megszorítja, mielőtt kimenne. Reszketegen fújom ki a levegőt, jobbommal a hasamat kezdek simogatni és egy kicsit lehunyom a szemem.
Tényleg nem jön orvos; mikor legközelebb kinyílik a terem ajtaja, David lép be rajta, nekem pedig addig csak a fájásokkal kell megbirkóznom, vizsgálattal nem. Felderül az arcom, amikor meglátom őt, az orromba pedig azonnal bekúsznak az ínycsiklandozó illatok.
– Mmm, ennek isteni illata van – szólalok meg szinte csorgó nyállal, de azért bezsebelem a csókjaimat, mielőtt nekilátnék a bolognainak. Felismerem az otthoni evőeszközeinket, amiből tudom, hogy haza is ment, de nem számít, mert az a lényeg, hogy most már itt van ő is, a kaja is, és minden más is, szóval innentől kezdve mindkettőnknek csak egyetlen dologra kell koncentrálnia. Mosolyogva, tele szájjal bólogatok a következő szavaira, és míg én eszek, ő elkezd kipakolni a táskából.
– Jól vagyunk. Egy kicsit mintha sűrűsödtek volna a fájások, de elviselem – felelem, mondjuk nem tudom, mennyivel lesz rosszabb és mennyit számít, hogy nagyon jól tűröm a fájdalmat. Az orvossal kapcsolatos kérdésére megrázom a fejem és lenyelem a falatot.
– Még nem. Jött volna, de... – Nyelek még egyet. – Elmondtam a nővéreknek, hogy hogyan zajlanak nálam a fizikális vizsgálatok és miért, szóval maguktól ajánlották fel, hogy megvárják vele, amíg visszajössz – fejezem be a mondatot. Mondjuk szerencsére még nem jött, szóval nem állt lesben, vagy talán még dolga is akadt azóta.
Azért azt nem mondanám, hogy túl sokat eszek; nem csak azért, mert nem akarom túlenni magam, hanem azért is, mert nem evés ide vagy oda, az előttünk álló – jobban mondva már most is zajló – helyzet miatt azért érthető módon érzek némi feszültséget és stresszt is. Nem negatív szempontból, nem félek kifejezetten, csak izgulok, mert szeretném, ha minden rendben lenne és simán zajlana, és tudom, mennyi minden múlik majd rajtam is. Ettől függetlenül eszem annyit, amennyi jól esik, nehogy szó érje a ház elejét, aztán kérek egy kis vizet, hogy leöblítsem. Épp csak Dave nem kap esélyt az evésre – egyelőre –, ugyanis amint kiürítettem a poharam, nyílik az ajtó, és ezúttal már az orvos jön be rajta. Ugyanaz a nővér van vele, aki az előbb késleltette az érkezését a kedvemért, és ő ugyanazzal a megértő kedvességgel mosolyog rám, de én csak félig tudok figyelni, amikor az orvos bemutatkozik, mert már érzem a jeleket. Igyekszem erős maradni és elnyomni a félelememet, amennyire tudom, hiszen azt is tudom, hogy David itt van velem, de a legutóbbi kórházlátogatásom alatt az első vizsgálatkor jóformán újraéltem az egész traumát, ezért egy kicsit nehezebb magam egyben tartani.
Valószínűsítem, hogy az orvost is tájékoztatták a helyzetről, mert ő is különösen kedvesnek tűnik, de ettől még meg kell néznie, hogy minden rendben van-e és minden a megfelelő ütemben halad-e, és ezt nem is vitatnám soha, csak nekem közben meg kell küzdenem a démonaimmal is. Nem akarom húzni az időt, a tőlem telhető leggyorsabban felveszem a vizsgálati pozíciót, és ha Dave ott van mellettem, akkor felé fordítom a fejem, mindkét kezemmel érte nyúlok és szinte erőszakkal tartom nyitva a szemem. Legszívesebben becsuknám és eltűnnék innen, de most pont hogy látnom kell őt.
– Beszélj hozzám, kérlek – suttogom neki halkan.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Még nem vagyok a felismerés fázisában. Még mindent nagyon betanultan, automatikusan csinálok, mert ha egyszer túl jutok az első sokkon, én is pánikolni és izgulni fogok. Annak pedig most nincs helye, mert Shaynek kellek. Segítenem kell neki minden tekintetben, szóval a pánik majd jöhet akkor, amikor már a kezemet töri szét szülés közben.
- Biztos lesz rá példa. Néha nagyon fejjel tudunk menni a falnak. - sandítok rá, de a hangomban nincs számonkérés, csak csintalanság és az ajkamon is mosoly van. Ez egy boldog pillanat, perc, nap. Akkor is, ha tegnap még tökre ki voltam bukva. Talán ebből a szempontból még jó is, hogy Yana most érkezik meg, mert így maximálisan elterelődik a figyelmem rá és Shayre.
A kórházba érve szerzek magunknak ideiglenes parkolóhelyet, de én már azon gondolkodom, hogy mit hozzak még neki, miután leparkolok és visszamegyek. Főleg kajára gondolok, mert - tekintve, hogy délben keltünk - se nem reggeliztünk, se nem ebédeltünk. Amikor pedig erre rákérdezek, Shay az én bolognaimat emlegeti. Halkan elnevetem magamat.
- Ha nem bánod, nem állok neki otthon főzni. De elmehetek a kedvenc éttermünkbe kérni egy nagy adagot! - mosolygom rá.
- Amúgy meg ehetsz, nagyon sok kalóriát fogsz felemészteni. Plusz ma még nem is ettünk... - teszem hozzá. Felöltöztetem Lucit a kosarába és hámjába, aztán vele az egyik, Shayjel a másik oldalamon megyünk be. Bejelentkezünk, kitöltjük a papírokat, aztán már megyünk is az emeletre. A liftben állva Shay nekem dől, én pedig mosolyogva karolom át. Milyen fura a gondolat, hogy ma már apa és anya leszünk. Úgy igazán.
A hatodikra érve gondolom már felszóltak, hogy jövünk, mert épp csak nem úgy várják Shayt, mint katolikusok a pápát. Bemegyünk a folyosóra, ahol a termek, öltöző, mosdók vannak, plusz a nővérpult. Leültetjük őt egy fotelbe, aztán jelzik, hogy igazából mehetek is még egy kört, mert most úgy is még csak kikérdezik. Bólogatok párat, lehajolva csókot nyomok Shay ajkára, küldök neki egy bíztató mosolyt, aztán már fordulok is. A liftre várnom kell, olyan mintha minden kurva emeleten megállna. Már épp azon gondolkodom, hogy gyalogoljak, mikor végre kinyílik az ajtó. Beszállok, lemegyek. Nem akarok két kört menni, úgy hogy bepattanok a Ramba, és kihajtok az udvarról. Két kört teszek, mire végre valaki eltakarodik a kórház periméteréről, szóval azonnal be is foglalom a helyet. Miután leparkoltam, kiszállva gyorsan a hátamra kapom az apa-tatyót, a bőröndöt meg kézbe és sietek vissza.
A liftben álldogálva már azért érzem a térdem, de a történések még mindig elveszik az élét. Kicsit kifújom magam, mert ebben a melegben rohangálva azért még én is érzem, hogy a tökömig izzadok. Amint felérek a hatodikra, már lépek is be a folyosóra, ahol Shay még vidáman üldögél. Reméltem, hogy Yana nem indul gyorsabban útnak nélkülem. Segítek felállni Shaynek, amikor a nővér szól, aztán követjük őt az egyik szülőszobáig. Jó tágas hely, a dolgok feléről meg nem mondom, hogy mi az, vagy mire való. De hát.. nem is nekem kell tudni. Lepakolom a cuccokat, Shay kérésére pedig elő is veszem rögtön a hálóinget. Arra egyetértően hümmögök, hogy Luci nem jöhet be. Az a csoda, hogy a folyosón kint lehet. Rá kellett volna szólnom, hogy maradjon otthon, de a szokás hatalma... Mire megfordulok, addig Shay épp elakad a mozdulatban és mintha beszorult volna... halkan elnevetem magamat vele együtt, oda lépve segítek neki kiszabadulni és ezzel le is venni a ruhát. Rámosolygok, átnyújtom a hálóinget.
- Ma mindent. Egyetlen dolgod van, világra hozni a lányunkat. - biztosítom mosolyogva, aztán ha felvette a hálóinget, leülök az ágy mellé, ő pedig az ágyra. A szavaira elmosolyodom és tényleg veszek egy mély levegőt, amit sóhajtva ki is fújok. Megmosolygom, ahogy a hajamat igazítja - annak mindegy.
- Csak egy kicsit pihenek, aztán elmegyek vadászni neked enni. Meg magamnak is, mielőtt lecsapsz. - mosolygom rá, aztán megfogom a kezét és rácsókolok.
- Telefon mindig legyen a közeledbe, bármi van, jó? - kérem kezét cirógatva, aztán a hasára lesek.
- Te meg ne siess addig, amíg vissza nem érek majd, oké? - simítom meg Shay pocakját. Egy 5-10 percet tényleg még el vagyok vele, fogom a kezét, de aztán elindulok, hogy mindennel időben meglegyek. Csókkal távozom és kifelé menet viszem magammal Lucit is.
Az étterembe telefonálok, és mivel 30 percet ígérnek arra, hogy kész lesz a kaja, teszek egy kört haza. Kirakom otthon Lucit, hogy ne legyen senki lába alatt, otthonról hozok el két nagy üveg vizet, kekszet, evőeszközt, műanyag poharat, aztán megyek az étterembe felvenni a rendelést - bolognai, desszertnek brownie -, és megyek mindennel a kórházba. Szerencsére most még közelebb találok helyet a kórház bejáratánál, szóval egy kicsit kevesebb a lépésszámom, mire felérek a hatodikra. A nővérek nem kérdezősködnek, hogy mit hoztam, már egy másik kismamát vesznek fel, aki szintén fájásokkal küzd. Belépek a szobába, és úgy látom, Shayt már felparancsolták az ágyra és rákötötték valami gépre. A feneke alatt egy csomó papír van, gondolom átázott már az a törülköző.
- Meghoztam a kaját! - mosolygok rá cinkosan és már lépek is oda, hogy mindent szervírozzak neki. Kinyitom a dobozt, oda adom neki, aztán az evőeszközöket. Nyomok egy csókot a homlokára, aztán az ajkára.
- Jó étvágyat! Amit meghagysz, azt megeszem. Jó nagy adagot kértem. - mondom, aztán amíg eszik, addig az apa-tatyóból előveszem a cuccokat, hogy ne kelljen majd bontogatni meg keresni őket.
- Hogy vagy? Fájások? Még nem volt orvos, ugye? - kérdezem rá pillantva.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Még mindig nem teljesen fogom fel, mi történik. Persze eszemnél vagyok, miközben David – szerencsére – átveszi az irányítást, megtöröl, felöltöztet, kikísér... Még az a széles, melegséggel teli mosolya is beragyogja a gondolataim egy beleég az agyamba, de annyira hihetetlen, hogy tényleg megtörténik. Ki tudja, hány óra múlva, de Yana végre velünk lesz. Ez izgalommal tölt el, ugyanakkor – talán érthető módon – félek is egy kicsit, hiszen... még sosem csináltam ilyet. Könnyű viszont elterelni erről a figyelmemet, miközben Dave már itt is van mellettem, indulunk, és a kezemet fogja. Belőle mindig tudok erőt meríteni, ha szükségem van rá, és fogalmam sincs, hogyan csináltam volna végig ezt nélküle, de ez szerencsére már nem is számít. Még egy kis viccelődésre is van erőnk és idegrendszerünk, én pedig nem akadok fenn a tegnap felemlegetésén, inkább elveszem a lehetséges élét.
– Főleg ha legközelebb már egy jó kis sírással tud közbeszólni, ha valami nem tetszik neki – teszem hozzá mosolyogva. Finoman megszorítom Dave kezét, szerelmes mosollyal pillantok rá és erre a pár másodpercre meg is feledkezem a fájdalomról, mert csak a családunkat látom magam előtt.
Egyáltalán nem zavarnak a megszegett szabályok, mert változatlanul rábíznám Davidre az életemet is. Az sokkal inkább kétségbe ejt, hogy parkoló az nincs, de szerencsére ő sem vitatkozik azon, hogy akár egy lépést is megtennék-e nélküle. Helyette beáll a belső udvarra vezető sorompóhoz és céltudatosan megközelíti az őrt. A hasamat simogatva várok, és amikor az őr bepillant a kocsiba, igyekszem minél kétségbeesettebb arcot vágni – gondolom ilyesmi lehet a mindjártszülökdenincsholmegállni mimika –, bár nem is látom, hogy különösebben akadékoskodni akarna. Dave hamar vissza is száll és igazolja a sejtésemet.
– Jó. Az jó – fújom ki a levegőt megnyugodva, megsimogatva az alkarját. Már céltudatosan megyünk, amiből feltételezem, hogy útbaigazítást is kapott, én pedig átengedem neki, hogy tudja, mit csinálunk és hová megyünk. Nem érdekelnek a felénk pislogó tekintetek sem, csak Dave tudja magára vonni a figyelmem, amikor leparkolt. A gyomrom egy pillanatra görcsbe rándul attól, hogy mégis magamra kell hagyjon, de tudom, hogy muszáj, ezért visszanyelem az idegességemet és csak bólogatok. Közben belekapaszkodok a felém nyújtott kezeibe és kiszállás közben már hagyom, hogy több terhet vegyen át tőlem, nehogy véletlenül rosszul lépjek. Közben halkan nevetek egy kicsit a felajánlására.
– A bolognaidból be tudnék falni egy fazékkal, de nem tudom, ehetek-e egyáltalán – felelem némi bizonytalansággal. Tényleg nem tudom, ilyenkor szabad-e...? Elég kínzás-szerűnek tűnik végigcsinálni ezt éhgyomorral, de gondolom annál kisebb az esélye, hogy a nővérek nyakába küldöm az ebédet, vagy ilyesmi. Míg Dave felszereli Lucit, a kocsinak támaszkodok, aztán amikor indulásra kész, belekapaszkodok Dave karjába a befelé vezető séta erejéig. Most már azért sűrűbben érzem a görcsöket és a lépcsők előtt mindig vennem kell néhány mély lélegzetet, de aztán csak eljutunk a pultig, ahol Dave ismét kezébe veszi az irányítást. Szerencsére nem akadékoskodnak tovább Luci miatt, aztán a papírozás idejére le is tudok ülni, amit most különösen megkönnyebbülve fogadok. Figyelem, ahogy Dave kitölt pár papírt, aztán nekem is hoz néhány nyilatkozatot, amit egy kis mosollyal köszönök meg neki. Igyekszem gördülékenyen átnézni, kitölteni és aláírni mindent, bár a figyelmem inkább Yanán van, mint bármi máson. Dave hamarosan vissza is jön, én pedig halkan felnyögök a hatodik emelet gondolatára, még akkor is, ha biztosan van lift. Ettől még persze hagyom, hogy felsegítsen, és igyekszem minél gyorsabban eljutni a liftig. Végig Davidbe kapaszkodom, és amikor már a liftben állunk, egy kicsit neki is dőlök, csak mert a közelsége és az illata megnyugtat és oldja bennem azt a kis idegességet is.
Ahogy felérünk az emeletre, szinte már várnak minket. Kedves, mosolygós, rózsaszín tunikába öltözött nővérek fogadnak, és mindenekelőtt leültetnek egy olyan kényelmes kis fotelbe, amiből legszívesebben fel sem állnék. Elmagyarázzák, hogy az apuka – ezen a ponton nem tudok nem Dave-re mosolyogni – nyugodtan felhozhatja a táskáinkat, ők addig szeretnének velem megbeszélni néhány dolgot, aztán megmutatják nekünk a szülőszobát, ahol elrendezkedhetünk; addig senki nem fog zavarni minket, ők pedig segítenek mindenben.
– Menj csak, itt már jó kezekben vagyunk – szorítom meg finoman Dave kezét, és ha tudok, lopok tőle egy apró csókot is, mielőtt útjára engedném a csomagokért. Én addig részletes kikérdezést kapok a nővérektől és ők is elmagyaráznak néhány fontos dolgot. Őszintén és nyíltan beszámolok nekik az engem ért traumáról, nem részletesen, csak olyan tekintetben, hogy ennek milyen várható és már tapasztalt következményei lehetnek. Megértően és tapintatosan veszik tudomásul a dolgot, de azt is megértetik velem, hogy higiéniai szempontok miatt Lucifert így sem engedhetik majd be, neki a folyosón kell majd várakoznia, csak Dave lehet velem odabent. Nem vitatkozom, mert ez teljesen érthető, Luci pedig jó kutya, tudom, hogy viselkedni fog.
Mire a végére érünk, Dave már vissza is ér a bőrönddel és a táskával, úgyhogy az egyik nővér odavezet minket a szülőszobához – ami mint kiderül, inkább majdnem terem, ahol van minden a hagyományos szülőszéktől kezdve a kényelmes ágyon át a fitnesslabdán keresztül a felfújható medencéig. Ezen a ponton egy kicsit meg is nyugszom, mert úgy érzem, lesznek lehetőségeim, magam választhatom majd meg, hogyan érzem magam komfortosan és nem leszek belekényszerítve semmibe. Onnantól rajtam és Yanán múlik minden. A nővér tapintatosan hagy nekünk egy kis teret, míg átöltözök a hálóingembe, csak arra kér, hogy szóljunk, ha bármi baj van.
– Elővennéd nekem a hálóinget? – kérem meg Dave-et, míg én leülök az ágyra.
– Lucifer higiéniai okokból csak a folyosóig jöhet – magyarázom el neki közben, hogy Lucinak miért kellett odakint leülnie. Közben megpróbálok annyiban segíteni Davidnek, hogy legalább a ruhámat lehámozom magamról, de közben pont jön egy fájás, aminek csak az lesz a vége, hogy némileg belegabalyodom a ruhába; semmi aggasztó, egyszerűen csak szerencsétlen vagyok, és én is csak nevetek magamon.
– Szólj rám, hogy a legegyszerűbb dolgokat is hagyjam rád – mondom mosolyogva, ha közben elkezd kibogozni a ruhából, hogy lecserélhessük azt a hálóingre. Amikor pedig ezzel megvagyunk, kihasználom a pillanatnyi nyugalmunkat arra, hogy egy kicsit leültessem magam mellé és finoman belesimítsak az egyébként ennivalóan kócos hajába.
– És most te is vegyél levegőt – mondom neki csak félig viccesen, mosolyogva. – Itt vagyunk. Most már csak ki kell várnunk. Jó, nekem ez egy kicsit izzasztóbb lesz, de majd levezetem a kezeden – ígérem meg neki, ezt is csak félig viccesen.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

A katonai ösztönök csak úgy berobbannak a fejembe, amikor kiderül, hogy nem vizeletben, vagy repedt cső vizében, vagy izzadtságban pancsikolunk, hanem konkrétan magzatvízben. Mintha kiképzésen vennék részt, rekordidő alatt kipattanok az ágyból, törlöm meg a nedves tagjaimat, adok Shaynek törülközőt, öltözök fel majd öltöztetem fel őt is. Látom rajta, hogy be van lassúlva, de nem baj, neki most csak egy dologra kell figyelnie, az pedig a szülés, minden más az én feladatom. Lassan, de biztosan kikísérem a kocsihoz Lucifer társaságában, közben pedig igyekszem mindkettőnkben tartani a lelket. Amikor kiegészíti a kijelentésem, mintegy okot adva annak, hogy miért lesz minden rendben, meleg szívvel pillantok le rá és mosolygom rá szélesen. Igen, itt vagyok. Mennyit bosszankodtam anno, hogy ez nem lehetséges, mennyire szomorúak voltunk... Most pedig megtörténik és én itt vagyok. Még jó egyébként, hogy nem tegnap indult neki a kiscsaj! Lett volna baj...
Besegítem Shayt a kocsiba, de - sajnos - nem kell a fenekén tolnom egyet, anélkül is be tud ülni. Viszont bekötni bekötöm őt, mert látom rajta, hogy megint van egy fájása. A jutalmam egy csók és egy mosoly, amit viszonozok is, de aztán már szaladok is a kellő dolgokért. Előkészített táskákért, kulcs, zárás, satöbbi. Azt hiszem, még Lucifer papírjai is velünk vannak, csak hogy beengedjék a kórházba. A kocsiban ilyen melegben nem hagyhatom majd. Shay szavaira halkan elnevetem magamat.
- Szerintem elege lett a tegnapiakból, meg hogy végig kellett ülnie. Ha megszületik, a saját szobájából nem kell végig hallgatnia a bugyuta veszekedéseinket. - csinálok egy kicsit viccet a mai és tegnapi szituációból is, bár annak ellenére, hogy most másra figyelek, a tegnapiak nyoma azért még bennem van.
Néha egy-egy behajtani tiloson átmegyek, a sebességkorlátokat pedig természetesen figyelmen kívül hagyom, de biztonságosan vezetek. A kórház és környékén persze nincs parkoló, és Shay jelzi is, hogy ő nélkülem nem fog elindulni sehova. Az én fejemben ez meg sem fordult - nem véletlenül kértem, hogy ne hagyja el a lakást -, szóval a kórház udvarára vezető bejárathoz hajtok, ahol a sorompónál egy őr üldögél.
- Mindjárt jövök. - mondom és már szállok is ki. Oda megyek a férfihez és röviden elmondom neki a szituációt: egy vajúdó asszony, zéró parkolási lehetőség. Arra számítok, hogy akadékoskodni kezd, de meglepően együttműködő. Megfordulva mutatja, hogy melyik épülethez kell hajtanom, de nem parkolhatok se a mentők helyén, se füvön. Elvileg a dolgozóknak szánt parkolót ideiglenesen használhatom, amíg bekísérem Shayt és beviszem a cuccokat, utána új helyet kell keresnem. A semminél jobb ez a lehetőség is, szóval megköszönöm, visszaszállok a kocsiba.
- Ideiglenesen használhatjuk a dolgozói parkolót. - foglalom össze Shaynek röviden, míg a sorompó felemelkedik, aztán lassan behajtunk. A C épülethez gurulunk, néhányan az udvaron sétáló és cigarettázó dolgozók közül furcsán is néznek ránk, de van levegőző beteg is a fák között. A C épülethez érve szerencsére van egy hely, amit el tudok foglalni, úgy hogy  le is parkolunk oda.
- Bekísérlek, megnézem melyik szoba lesz a tiéd, bepakolok, aztán keresnem kell egy másik parkolóhelyet. De nem leszek el sokáig, ígérem. Mit kérsz enni? Becsempészek neked bármit! - mondom, miközben kiszállok, aztán már segítem is őt kifelé. Lefelé fokozottabban, mint befelé, nehogy elessen. Ha lent van, kiengedem Lucit, ráteszem a szájkosarat meg a kocsiból a "Service dog" hámot és már ismét Shayhez lépve tartom neki szilárdan a karom, kezem, hogy abba kapaszkodva tudjunk belépdelni az épületbe. Kell néhány lépcsőt másznunk, utána pedig bent a folyosón keresni a pultot ahol bejelentkezhetünk, de amikor meg van, már jelzem is, hogy mi történik. Először ki akarják küldeni Lucifert, de közlöm, hogy Shay pánikbeteg, úgy hogy a kutya marad. Oda adom az iratokat, aztán amíg felviszik az adatokat, leültetem Shayt az egyik székre. A papírokat is én töltöm ki, mert az én számlámról fogják vonni az összegeket. A beleegyező nyilatkozatot Shaynek adom, mert az ő hozzájárulásai az övéi, nem fogok ezekben helyette dönteni. Ha kitöltötte és aláírta a lapokat, akkor visszalépek a putlhoz. Megkapom a kártyáinkat, átadom a kitöltött papírokat. Közlik, hogy a 6. emeletre kellene felmennünk, menjünk lifttel, az a folyosó végén balra van. Úgy hogy már megyek is vissza Shayhez és Luciferhez.
- A hatodikra kell menni. Gyere! - segítem fel őt, aztán ahogy eddig is, támogatom arra, amerre mondták.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Az előző nap után nem számítottam arra, hogy nem adatik majd meg nekünk egy normális, átlagos reggel... vagy legalábbis ébredés. Még csak nem is tudom összerakni a képet, először azt hiszem, talán vérben tocsoghat az ágy, aztán rájövök, hogy ez nem vér, de belőlem jön, és... igen, az utóbbi idők mosdólátogatási sűrűsége miatt biztos vagyok benne, hogy most valamiért nem ébredtem fel arra, hogy pisilni kell, Yana pedig kisteppelte a hólyagomból a tartalmát.
Aztán a hasamba hasít egy ismeretlen és erős fájdalom, és ezen a ponton már tudom, hogy ez tényleg Yana műve, de nem a hólyagom a forrása.
Yana épp bejelentette az érkezési szándékát.
Látom, hogy Dave is össze van zavarodva, de aztán ahogy összenézünk, szavak nélkül értjük meg egymást és azt is, hogy mi történik. Megint kiderül, hogy mekkora szerencsém van vele, mert míg én teljesen lefagyok, ő néhány pillanatnyi bootolás után hirtelen felpattan és azonnal rohanva "munkához lát". Mire felfogom hogy a műtött térdével rohan, két törölközőt nyújt felém. Próbálok idejében kapcsolni és cselekedni, az egyik törölközőt összehajtom minél kisebbre, hogy a lábaim közé tudjam tenni, a másikkal pedig elkezdem áttörölni magam, de csak a felsőtestemig jutok, mire David már megjelenik mellettem felöltözve. Szinte csodálattal bámulok rá, bár nekem eleve elterelte a figyelmem, hogy hullámokban rám tört a fájdalom. Pedig ez még csak az eleje. Hagyom, hogy felsegítsen, mire a magzatvíz még jobban megindul, ezért a kezemmel is lenyúlok, hogy minél jobban tudjam szorítani a törölközőt. Dave segít a ruhákkal – lényegében felöltöztet –, aztán már érzem is magam körül az erős karját, hogy átvegye tőlem a teher egy részét. Belekapaszkodom a kezébe, és bár félig még mindig nem tértem magamhoz, megkeményítem magam.
– Jól van, minden oké – igyekszem megnyugtatni, ahogy elindulunk. A fájdalomtűrésemmel sosem volt baj, csak a helyzet teljesen új és ismeretlen. Egy lövés, egy szúrás, egy vágás mindennapos, de szülnöm még soha nem kellett. Lassan, de biztosan haladunk – rohanni én sem szeretnék –, és nem is kell megállnunk, legfeljebb néha szisszenem fel egy egy oh, fuck vagy ah, shit jellegű kifejezését a belém hasító fájdalomnak. Szabad kezem a hasamon tartom, csak hogy érezzem Yanát is, és közben igyekszem egyenletesen, rendesen lélegezni. Lucifer is körülöttünk somfordál, de láb alatt nincs; odakint is csak a forgalom zaja és a meleg az, ami arcul csap, de legalább egy kicsit ki is józanít.
– Tudom – felelem, amikor biztosít róla, hogy minden rendben van és lesz is. Rápillantok és rá is mosolygok. – Itt vagy – teszem hozzá a létező legegyszerűbb magyarázat gyanánt. Nekem ez épp elég. Ha itt van, én is erős vagyok, és tudom, hogy ami nem az én feladatom lesz most, amiatt aggódnom sem kell, mert ő itt van és megoldja. Mondjuk a RAM még sosem tűnt ennyire magasnak, de felszívom magam.
– Menni fog – szuszogom, és egyedül a karjára tartok igényt, hogy rátámaszkodva könnyebb legyen megőrizni az egyensúlyomat, míg fellépek és felhúzom magam. Szerencsére a következő fájdalomhullám épp akkor jön, amikor leteszem a seggem, így már csak akkor veszek egy mély, sóhajtó lélegzetet, amikor Dave már az övet csatolja.
– Minden rendben – nyugtatom meg egy kis mosollyal, és ha már áthajolt előttem, egy apró csókot is nyomok az ajkaira, aztán egyik kezemmel a hasamat fogva, másikkal a könyöktámaszba kapaszkodva várok. Hogy ne a fájdalomra figyeljek, hol Yanához, hol a hátul figyelő Luciferhez beszélek, de Dave ismét rekordidő alatt megérkezik, és lényegében még le sem ér a hátsója az ülésre, már felmorran a V8-as. Azért szerencséjére beköti magát, amikor pedig a kezemért nyúl, mosolyogva szorítom meg finoman az ujjait.
– Ha valakinek nem tetszik, majd elkezdek kiabálni – biztosítom. Én sem a szabályokra figyelnék, ha róla lenne szó, szóval meg sem próbálom "rendre inteni". A légzésemre figyelek, arra, hogy mit érzek a hasamnál, Dave kezére a másik kezem alatt.
– A lányunk fenomenálisan tud időzíteni, nem? –  szólalok meg, hogy oldjam a feszültséget, és halkan el is nevetem magam, még ha ez el is fúl egy kissé a végére egy újabb fájdalomhullámtól. A megfoganására egyáltalán nem számítottunk, és ha terveztünk is volna ilyesmit, ahhoz képest nagyon korai volt, most pedig időnk sem volt még feldolgozni a tegnapot, úgy döntött, ő is most köszön be. Nem mintha nem várnánk már nagyon.
A kórházhoz érve persze rögtön szembesülünk azzal, hogy fényes délben nyilván nincs a bejárathoz közel parkolóhely, de ha Dave esetleg azt akarja, hogy szálljak ki vagy menjek előre, megszorítom a kezét és hevesen rázni kezdem a fejem.
– Nélküled nem megyek sehova – jelentem ki. Még nem olyan sűrűek a fájások, ki fogom bírni, és esélyt sem akarok adni annak, hogy elkeveredjek odabent, vagy... bármi történjen. Ha valamikor, hát most én is minden szempontból védtelennek érzem magam.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

A tegnapi egész napot, ha tehetném, jó mélyre és messzire elásnám, mindenféle értelemben. Nem sorolom miért, mert majdnem az elejétől majdnem a végéig katasztrofális volt. Ehhez képest már a mai nap is meglehetősen furcsán ébredek. Először magamban, magamon keresem a hibát, de aztán rájövök, hogy nem tőlem ered. Elkezdem ébresztgetni Shayt, mert nagyon össze vagyok zavarodva és nem értem, mi történik. Nehezen ébred fel, de amint ő is megérzi és felfogja, hirtelen felpattan. Értetlenül nézünk körbe magunk körül, aztán ő elkezd iszonyatosan zavarba jönni és arra utalni, hogy bepisilt, amitől megesik rajta a szívem, de valahogy nem is értem, mert túl nagynak tűnik ez a folt és a legkevésbé sem hasonlít sem szagra, sem színre vizeletre, de ha azt hiszi, hogy ezt az egészet ő fogja majd feltakarítani, hát téved. Már amikor megmozdul, hogy elhessegessen, szóra nyitnám a szám, de a torkomon forr a szó, ahogy fájdalmasan felnyösszen és kikerekedett szemekkel rám néz, majd a rendes nevemet szólít, belém nyilall a felismerés.
- Baszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszkibaszki - ismétlem, hadarom, miközben felpattanok az ágyról. Berohanok a fürdőbe, letörlöm magam, két másik törülközővel kirohanok Shayhez, mint akinek életében nem műtötték a térdét.
- Ezt tekerd fel és szorítsd a lábaid közé, ezzel törülközz meg! - mondom szinte futás közben oda adva neki a dolgokat. Olyan gyorsan öltözök fel, mintha a barakkban lenne riadó és Shaynek is az ágy száraz részére készítek egy bugyit, meg ruhát, melltartóval most nem fogunk szarakodni.
- Segítek! - nyúlok érte, de nagyon óvatos és lassú vagyok. Segítek neki felállni, amitől persze még durvábban folyik a magzat víz, szóval gyorsan a lába közé kell szorítania a törülközőt. Amíg azt ott tartja, megtörlöm lábát, fenekét, aztán ráadom a bugyit, hogy az tartja ott a törülközőt, majd ezután a ruhát.
- Gyere, kikísérlek a kocsihoz, aztán intézem a csomagokat is! - szerencsére minden össze van készítve, csak be kell pakolni a kocsiba. Lassan, kis lépésekkel haladunk, ha fáj, megállunk, ha tudunk menni, sétálunk. Az ajtót előre nyitom, Lucifer szaglászva sétál körbe minket, megy előre, így szerencsére nincs láb alatt. Becsukom az ajtót de még nem zárok, mert úgy is jövök vissza egy pillanat múlva. A folyosóról aztán kilépünk a forgalmas utcára.
- Minden rendben van. Minden oké lesz, jó? Mindjárt jövök. Fel tudsz ülni? - kérdezem az autóhoz lépve vele, kinyitva annak ajtaját. Most igazán hátrány, hogy magas a kocsi, de ha kell, én magam veszem ölbe és rakom be az ülésre. Segítek neki bekapcsolni az övet, aztán Lucifert - aki közben ki is engedte a fáradt gőzt - beültetem hátulra. Azt már megtanulta, hogy a gyerek üléshez nem nyúlhat és nem teheti rá sem a seggét, sem a fejét, így csak a vezetői ülés mögött csücsül és közben Shayt figyeli. Én visszasietek a bőröndért és az apa-táskáért. Majdnem elfelejtek zárni magam után, annyira sietek, de végül ez is megtörténik. A csomagtartóhoz sietek, szó szerint bedobom a két táskát, aztán már rohanok előre. Beülök, beindítom a motort, aztán az övemet már indulás közben kötöm be.
- Lehet szabálytalan leszek... - szólok előre Shaynek, egy kezemmel rögtön érte is nyúlva.

you are my sin, my religion

yeah, you bring me to life

Azt hiszem, féltem attól, hogy nem fogunk tudni kibékülni. Féltem, hogy olyan elutasító lesz, mint legutóbb, hogy inkább nem akar beszélni, ne adj' isten el is megy néhány napra. Nagyon féltem, de amikor megjelent a zuhanyfülkében, tudtam, hogy megbocsátott nekem.
Bocsánatot kérünk egymástól, szerelmet vallunk a másiknak, de amikor kimondja, hogy fáradt – és én értem, mire gondol –, nem kérdés, mit kell tennem. Szerencsére hagyja, hogy vezessem, hogy gyengéden áttörölgessem a testét és a haját, aztán azt is, hogy az ágyban kényelmes kis fészket készítsek magunknak. Amikor megérti, mit szeretnék, ellenkezni kezd, de félbeszakítom és arra kérem, hagyja ezt most nekem. Gondoskodni szeretnék róla. Megérdemli. Tudom, milyen szörnyű nap volt számára a mai és nem (csak) az iméntiek miatt. Szerencsére nem ellenkezik tovább, így puhán odahúzom magamhoz és hagyom, hogy kényelmesen elhelyezkedjen. Magamhoz ölelem, arcomat a hajához hajtom és úgy kezdem simogatni, ahogy mindig nyugtatni szoktam. A mély sóhaj és a reszketeg szavak összeszorítják a szívemet. Egy kicsit szorosabban ölelem és a hajára csókolok.
– Ki fogjuk találni. Minden rendben lesz. Ne aggódj most emiatt – mormolom neki halk, megnyugtató hangon. Tudom, hogy nem vár most megoldást, és én is csak azt szeretném, ha ki tudná kapcsolni egy kicsit a gondolatait. Egy hirtelen ötlettől vezérelve halkan dúdolni kezdem neki azt a héber altatódalt, amit még az anyám énekelt nekünk és amit egyszer kétségbeesésemben sikeresen alkalmaztam a megnyugtatására. Tovább ölelem és simogatom, de szinte még a dal végére sem érek, amikor érzem, hogy elnehezül a teste, a szuszogása pedig elmélyül és egyenletessé válik. Apró mosollyal nézek le alvó, nyugodt arcára, puha csókot lehelek a fejére, aztán visszabújok a hajához és megnyugodva én is engedek a fáradtság ólomsúlyainak. Hiszem, hogy álmunkban gyógyítjuk majd Davidet Yanával.

Olyan mélyen alszom, hogy nem ébredek fel David mozgolódására. Az is csak nehezen hat rám, amikor keltegetni kezd, ahogy megfogja a kezem és a nevemen szólít, halk nyögéssel mozdítom meg a lábaimat. Van valami nagyon furcsa érzésem, de nem tudom hová tenni, mert még nagyon álmos vagyok.
– Hmmmmmm? Jól vagy? – dünnyögöm rekedt hangon és megpróbálom feltornázni magam... de valami nagyon nedvesbe tenyerelek. Hirtelen pattan ki a szemem, mert ez nem ide való. Valamiért elsőre azt képzelem, valami történt az éjjel és most csupa vér körülöttünk minden, de ahogy ijedten körbenézek az ágyon, semmi nem piros. És ez... főleg... alattam van?
– Dave... én... – dadogom zavartan. Lehetséges, hogy nem ébredtem fel? Yana állandóan a hólyagomon táncol, főleg mostanában, nagyon gyakran kell pisilnem, de... de eddig mindig... Ó, te magasságos egek... Lehetséges, hogy felnőtt ember létemre bepisiltem?! És miért olyan, mintha még mindig csinálnám? És miért nem tudom abbahagyni?! Érzem, hogy az arcom rákvörössé és forróvá válik.
– Én nem tudom... eddig mindig felébredtem... – motyogom azt kívánva, bárcsak elnyelne a föld, hiszen ki a franc pisili össze magát, az ágyát és a férjét, és már mozdulok is, hogy elzavarjam őt innen és lehúzhassam az ágyneműt.
– Majd én... – kezdeném, de a mondat végéig sem jutok, mert ahogy megpróbálok felállni, olyan erős fájdalom nyillal a hasamba, amihez hasonlót csak akkor éreztem, amikor hazahozták és veszekedtünk a kórházban. Csak ez sokkal rosszabb. Halk, meglepett és fájdalmas nyögéssel kapok a hasamhoz, feladva a próbálkozást, hogy felkeljek...
Aztán rájövök.
Nem bepisiltem. A magzatvíz folyt el.
– David! – kapom a fejem hirtelen felé. Tágra nyílt szemekkel bámulok rá, a pulzusom hirtelen megugrik és elönt a pánik. Erre még nem voltunk felkészülve lélekben. Fel voltunk erre készülve?! Én perpillanat úgy érzem, egyáltalán nem, mert hirtelen az sem jut eszembe, mit kell csinálni. Csak hevesen dobogó szívvel ülök az ágyon, a hasamba kapaszkodva, úgy bámulva Dave-re, mintha tudnám, hogy ő ismeri az univerzum titkát, amire én nem tudok rájönni.

Shayana & David

You show the lights that stop me turn to stone
You shine it when I'm alone
And so I tell myself that I'll be strong
And dreaming when they're gone

Nem is érdemlem meg őt. Seggfej vagyok vele, kikelek magamból, kiabálok, nem hiszek neki, aztán térden csúszok és a végén még ő kezd vígasztalni engem. Nem mondom, hogy nem fért rám, inkább csak azt, hogy talán nem érdemlem meg. Ettől persze el nem utasítom, élvezem, ahogy ölel, az arcát a bőrömbe fúrja, simogat, összeérintjük a homlokunkat, aztán magával húzva megtörölget, megtörülközik és áthúz a hálóba. Csak azért nem mászok egyből be oda, mert látom, hogy rendezkedni kezd. Értetlenül figyelem, hogy mit csinál, aztán befészkelődve oda nyújtja a kezét.
- De... - kezdeném, ám ő azonnal félbe is szakít és elmondja, hogy ez így most pont jó és hogy most ő akar rólam gondoskodni. Igyekszem nem pislogni, nehogy valami véletlenül kigördüljön onnan, de inkább nem is váratom, bemászok hozzá az ágyba és oda bújok hozzá. Igyekszem kényelmesen elhelyezkedni, az sem zavar, hogy a lábam vége lelóg az ágyról. Behunyom a szemeimet és mély, reszkető sóhajt hallatok, ahogy a tarkómon simogatni kezd és megkér, hogy pihenjek.
- Nem tudom, mihez kezdjek most... - vallom be halkan, kissé remegő hangon, de nem is akarom, hogy ezt most megfejtsük, vagy útmutatót adjon, egyszerűen csak kifejezem az érzéseimet. Mindig is katona voltam, mindig is ehhez értettem, egy tengerészgyalogoshoz méltóan mindig örömmel vetettem bele magam a csatába és most meg biztonságiőr is csak nagy kegyességgel lehetek majd. A simogatáshoz azonban csatlakozik Shay dúdolása, amit nagyon ritkán hallok tőle és a kettő kombinációja olyan, mintha teremtett volna rám egy gombot, amivel kikapcsolhat. Nagyon hamar elalszok tőle, de még álmomban is úgy ölelem magamhoz, mint az utolsó mentváramat.
Már bőven hasamra süt a déli nap, amikor nedves érzésre kelek. Először azt hiszem, hogy túl vizesen szálltunk be az ágyba este. Aztán azt, leizzadtam éjjel. De az érzés olyan erős,  a mellkasom és hasam táján, hogy még ennek is soknak tűnik. Ennyit nem izzadok. Kinyitva a szemeimet sűrűn pislogok a világosságtól, aztán lassan felülök és felemelem a takarót, csak hogy szemtanúja legyek annak, hogy az egész matrac ázik. Még a plafonra is felnézek, hogy ázik-e a felső szomszéd és esetleg lecsöpögött ránk valami, de a mennyezetnek semmi baja, úgy hogy visszaszegezem lefelé a szememet.
- Shaaaay...? - keltem meg finoman, de sietve, megfogva a kezét. Ez most...?