❝ I, I just woke up from a dream, But you and I had to say goodbye, And I don′t know what it all means, But since I survived, I realized, Wherever you go, that's where I′ll follow, Nobody's promised tomorrow, So I'ma love you every night like it′s the last night, Like it′s the last night
Reflexesen nyúlok a poharad után és csak egy pillanatra zökkent ki a ritmusból a mozdulat, de aztán újra visszaigazítom a lépteimet a tiéd mellé. -Aha. - A nyelvemet belefúrom a szájpadlásomba amíg figyelek rád és az eszmefuttatásodra az akciófilmek eredetéről. - Szóval akkor a film tulajdonképpen a gyerekkori vágyaik kivetülése? A tudok-én-ennél-is-jobbat féle gondolat? Mondjuk ezzel a szemmel nézve is érdekes megvalósítások voltak benne. - Belehajítom a poharainkat egy távolabb lévő szemetesbe aztán belegyömöszölöm a kezeime a farzsebembe. - Nem is tudtam, hogy szereted a Harry Potter filmeket. - Mondjuk ez nem túl meglepő, elég sok mindent nem tudok rólad az elcsepegtetett információmorzsákon túl, pedig elég ideje vagyunk már ebben a se veled se nélküled valamiben ahhoz, hogy ez változzon. Egyáltalán nevezhetjük ezt bárminek is? Még csak kifejezett rendszer sincsen abban, hogy milyen sűrűn vagy hol találkozunk. - Igazából alig tudok rólad bármit is. - De lehet, hogy ez csak engem frusztrál, lehet, hogy neked ez így tökéletesen megfelel: a bajok mindig ott kezdődnek amikor az egyik fél sokkal többet akar a másiknál. Nem tudom, nekem annyira nagy igényeim nincsenek, de azért ennél többre vágyom. Nem akarok világmegváltó dolgokat csak mondjuk tisztázni a helyzetet, hogy érdemes-e várnom akármire vagy csak sodródjak az árral.
- Hééé! - Megjátszott felháborodással húzódom kissé arrébb. - Nem randizhatok olyanokkal akik fikázzák a könyveimet! - Mondjuk mi nem is randizunk ugyebár. Megrántom kissé a vállaimat és összeráncolom a szemöldökömet miközben azon gondolkozom amit mondtál. - De egyébként ja, a könyveim elég szarok. - Mostanában legalábbis biztosan és tekintve, hogy te is lehúzod őket, gondolom tényleg nem kifejezetten nagy számok. Mármint nem tudom mikor lett az a pont ahol mondjuk számít a véleményed, de most hogy összehasonlítod a filmmel, elég könnyen leszűrhető, hogy nem vagy elájulva tőlük. Hát ez remek.
- Király! - Bólintok rá. Igazából nem is vagyok kifejezetten éhes de egy sör például elég jól esne, attól könnyebbnek érezném ezt a beszélgetést. (Azt a beszélgetést amit kábé fejben futtatok le magammal helyetted.) - Miért fontos, hogy ne legyen arra senki? - Vigyorodom el szélesen. - Ott fogsz megölni vagy mi? - Ugratlak, bár statisztikailag kifejezetten lehetséges lenne, hogy ott folytasz bele a folyóba vagy mit tudom én milyen más módszerekkel lehet megölni még embereket egy folyóparton.(Lennének még ötleteim, de elég kellemetlen lenne ha sorolni kezdeném őket.) - Egyébként meg kik még? - Fordítom feléd kissé a fejem. - Azt mondtad, hogy a horgászok is, szóval kik kétszínű köcsögök még? - Pislogok érdeklődve feléd.
A telefonom egyfolytában pittyeg, mert ha Ivy beindul, akkor sosem tud leállni, mindenesetre rezgő funkcióra teszem amit megjegyzed. - Bocs. Kicsit átesett a ló túloldalára. - Visszapötyögöm Ivy-nak, hogy ÁLLJ MÁR LE, így, csupa nagybetűvel, aztán beütöm a térképre az éttermeket. - Szóval, van itt egy hamburgerező a következő utcában amit 4,3-ra értékeltek TripAdvisor-ön. Az jó lesz? - Feléd mutatom a beküldött képeket, hogy pontosan milyen burgereket adnak ott. Az én rátámon simán átmegy, de te persze bármikor megvétózhatod még.
this would be really funny, if it weren't happening to me
★ foglalkozás ★ :
writer
★ play by ★ :
KJ Apa
★ hozzászólások száma ★ :
4
Re: Mikah & Asher I.
Tegnap 15:52-kor
Mikah & Ash
Whataya Want from Me
Ez is csak egy szokványos Hollywoodi film volt csak épp Michale Bay-féle robbanások nélkül. Na jó, egy-két középszerű robbanásos jelenet azért volt. Nem voltam tőle hasra esve, igazából tömegfilm volt. Olyasféle film, amiből egy rakattal van nekem a DVD állványomon, meg letöltve is a külső merevlemezre. Minden esetre tetszett, egyszer-kétszer még talán meg is lehet nézni, ha nem jön ki új film, vagy épp nincs jobb. A szemetemmel lépek ki a vetítőterem ajtaján, beledobom a túlzsúfolt kukába, ám a papírpohár leesik a szeméthegyről, ám annyira nem foglalkoztat. Nem fogom lenyomni a szemetet és felszedni sem, hogy aztán újra leessen, ha ráteszem. Amúgy is, erre van kitalálva a takarítónő. Még ha én kímélni is akarnám, van még húsz ember, aki úgyis mellé dobja. Kár is lenne erőlködni a rendfenntartás érdekében. - Csak a szokásos Hollywoodi agymenés - nevettem. Ez volt a véleményem tömören. - Nem volt ez rossz. Ugyan a valóságban biztos nem történne ilyen meg, de nem is azért nézzük. Akkor dokumentumfilmre mentünk volna. Az ilyet azért nézzük, hogy megtudjuk hány forgatókönyv író és rendező van, akik kémkölykökön nőttek fel és Bond regényeken - nevettem fel újra. - Amikor a Harry Pottert nézem, akkor sem azért rakom be, hogy tudjam mit művelnek mi muglik hátunk mögött a Merlinek - legyintettem. - Amúgy meg pont te beszélsz a könyveiddel? - böktelek oldalba jót röhögve. A te sztorijaidhoz képest ez a film dokumentumfilm volt. Na nem mintha sok könyvedet olvastam volna. Egyet-kettőt talán. Nem az én világom, amit írsz. Én leragadtam a szakkönyveknél. Kiléptünk az utcára, aztán azon kezdtem el kattogni, hogy be kéne nézni egy kocsmába és inni egy jó whiskeyt erre a "nagyszerű" filmre. Vagy ne? Jobb ötletem hirtelen nincs. De persze a te ötleted is jó, nem kell folyton a piára gondolni, végül is ja. Meg aztán a kaja mellé lehet piát kérni. Kössük össze a kellemest a hasznossal. Ha kajára iszok, nehezebben rúgok be. Mondjuk nem oszt-nem szoroz, sokat kell innom, hogy berúgjak, hiszen jól bírom a piát. Már éppen válaszolnék, amikor teszel némi megjegyzést. Nem tudom hirtelen hová tenni, de hozzá teszem, most a tekinteted is hagy némi kívánnivalót maga után. Nem olyan, mint lenni szokott. Talán rosszat szóltam? Vagy tettem valamit? Vagy ez valami tőlem független dolog? Tudom jól, hogy nem épp a te lelkedben van a legnagyobb béke, de azért ennél jobb kedvű szoktál lenni mellettem. Azért ennyire nem volt szar az a film. - Nekem tökéletesen megfelel. Ugorjunk be egy vendéglőbe, együnk-igyunk, aztán szerintem mehetünk is haza, ha jobb ötlet nem születik addig. Habááár - gondolkodtam el. - Kaja után leruccanhatnánk akár a partra is - szóltam, de csak azért, hogy ne érezd azt, hogy már rohannék is haza kefélni. Nem, mintha nem vágynék rá, csak még a végén én leszek a világ legrosszabb embere. Amúgy is, a szex később is szex lesz. Sőt, csinálhatjuk akár a Hudson-folyó partján is. Úgyse látja meg ott senki és a szabadban még nem csináltuk. - Rég jártam már a folyónál és ilyenkor már a hülye horgászok is hazamentek a francba. Gondolom hal nélkül - legyintettem. - A horgászok is csak kétszínű köcsögök. Majdnem mind csak azért ül ki, mert unja otthon az asszonyt és nem akar csinálni semmit a háztartásban - és amúgy meg is értem. Én sem szoktam otthon csinálni semmit, erre találták ki a takarítónőt, aki házhoz jön. Ritka, ha megmozdítom a kisujjam is, hogy csak egy porcicát is letöröljek. Az nem az én világom. Az azért nekem is feltűnt, hogy a szokottnál többet pittyeg a telefonod és többet van a kezedben, mint általában. Muszáj volt belekontárkodnom a dologba és közepesen pofátlanul rákérdezni. Nem tudtam nem-e egy másik pasas van a dologban, vagy rosszabb esetben nő. Jó lenne, ha tudnék róla én is. Tudom, hogy semmi komoly kapcsolat nincs köztünk, de azért na. Na várjunk. Most amúgy féltékeny vagyok? Talán. De csak annyira, mint Jaffar Aladdinra a Dzsinn miatt, vagy mint I. Eduárd angol király azokra a királyokra, akiket Bárdok énekelnek meg hőstetteik miatt. Egyre jobb, mi? Bár nem mondtuk ki, hogy komoly kapcsolat, de akkor sem szívesen látnálak egy másik férfi oldalán. - Valaki nagyon szeret veled levelezni - tettem óvatos utalást. - Nem fárad el az ujja az illetőnek? - kérdeztem és rágyújtottam egy szál nem füves cigire. Még a végén azt hiszik le akarok szokni. Mikor a vetítőteremben akartam rágyújtani lekaptak érte a tíz körmömről...
If you don't know history, then you don't know anything.
You are a leaf that doesn't know it is part of a tree.
★ idézet ★ :
If I cannot move heaven, I will raise hell
★ foglalkozás ★ :
Professor of history, myth and british literature - Amateur archaeologist
★ play by ★ :
Matt Ryan
★ hozzászólások száma ★ :
24
★ :
Mikah & Asher I.
Tegnap 14:26-kor
❝ I, I just woke up from a dream, But you and I had to say goodbye, And I don′t know what it all means, But since I survived, I realized, Wherever you go, that's where I′ll follow, Nobody's promised tomorrow, So I'ma love you every night like it′s the last night, Like it′s the last night
Lepereg a főcím, felkapcsolódnak a lámpák és az emberek szállingózni kezdenek kifelé. A hirtelen csend helyét rövid kis csevelyek zaja váltja föl, a telefonom megrezdül a zsebemben és cask azért pillantok rá, mert hirtelenjében nem tudom, hogy mit mondjak. (Újabb emlékeztető a kiadótól, hogy küldjem el a könyvem első két fejezetét átolvasásra és vagy száz üzenet Ivy-tól.) Aztán visszanyomom a zsebem mélyébe és nyújtózkodom egyet, elveszem a pohártartóból a papírpoharat és kiszívom a teám maradékát. - Hát ez…- Egy pillanatig még keresem a szavakat. - Nagyon akciódús volt. – Kicsit túlzás volt az egész, szerinted nem? Mármint én azt hiszem, hogy eléggé bírom azt amikor mindent is szétlőnek és nagyon könnyen el tudok tekinteni a valóságtól elrugaszkodott forgatókönyvtől is, de azért az, hogy a főszereplő mindent is túlél és hogy a lövedékek kanyarban kerülik ki, az azért már egy kicsit nálam is kiveri a biztosítékot. Vagya z is lehet, hogy igazából nem is tudtam teljesen a filmre koncentrálni, mert végig azon kattogtam, hogy pontosan milyen érzés is, hogy a térded a térdemnek feszül.Jó.
Felállok, hogy a tömeggel együtt kihömpölyöghessünk a neonfényes előtérbe, a ragacsos padlóra onnan pedig az utcára. Többen is áthúznak közöttünk és olyan, mintha csak minket fojtogatna a csend. Nem érzed? Konkrétan a nyakam köré tekeri az ujjait és addig szorít amíg kényszeredetten újból meg nem szólalok. Mániásan kell ilyenkor beszélnem.- Szóval… – Megköszörülöm a torkomat és megvakargatom a tarkómat. Ideges vagyok. Miért vagyok ideges? (Erre most inkább ne kelljen válaszolnom.)- Szóval van kedved beülni valahova kajálni? – Arrébb állok mellőled egy oszlophoz, hogy elférjen közöttünk egy egész család és csak aztán oldalgok vissza melléd. - Vagy, most pontosan mi is a terv? – Nincs terv, szinte hallom ahogyan kimondod: hazamegyünk és---
Mindig hazamegyünk és mindig az ágyban kötünk ki amivel tulajdonképpen nincs is semmi baj, csak hát az van, hogy ez kicsit kezd nagyon egysíkúvá vállni. Nem is tudok rólad dolgokat, oké, egy-két alapvető információt igen, de ha most arra kérnélek, hogy sorolj fel rólam hat tényt, háromnál nem jutnál tovább. Ivy szerint persze – az ikerhúgom, aki azóta egyfolytában üzenget és azt kérdezgeti, hogy beszléltem-e már veled – nem igazságos ilyen mércét felállítanom veled szemben, merthogy szerinte a férfiak nem képesek tények megállapítására maguktól – igen, szerintem is diszkrimináló és sztereotíp a megjegyzés, de Ivy már csak ilyen – de azért nyugodtan mondjam meg neked, hogy azért négyet illendő lenne felsorolnod, ha már járt bennem a farkad. (Ezen a ponton leállítottam Ivy-val ezt a beszélgetést, mert ha valamiről, akkor a szexuális életemről nem akartam vele beszélni.) Az igazság viszont az, hogy négy ténynél én sem tudnék többet elmondani rólad, amivel csak egyetlen egy baj van: lehet, hogy én nagyon de nagyon vágyom arra, hogy mélyebben is megismerjelek, de mi van, ha te nem? Mi van akkor ha neked ez így elég? Ha nem vágysz kötöttségre és szélviharokra az életedbe? Mi van akkor, ha nem akarsz még valamit a nyakadba venni? Meg akarom kérdezni, komolyan csak így neked akarom szegezni ezt az egészet, de nem hiszem, hogy készen állnék a válaszra, úgyhogy amíg eldöntöd, hogy mi is a terv én közbe szúrom, hogy - Elég késő van már. – nem mintha számítana.
Kezdőlap
| 
