Ahogy azt megbeszéltük korábban, Brooklyn-ban felszedtem Evelyn-t és a legjobb barátnőjét, hogy aztán együtt menjünk tovább. Ők ketten lettek az utasaim. Evelyn-ben majdnem biztos voltam, csak a többi volt kérdéses, aztán végül is az egész megoldotta magát. Mondjuk sejthettem volna, hogy egy valamire való "bff" nem engedi el csak úgy maga mellől aaa... szintén "bff"-jét? Nem tudom, hogy mennek ezek. Csak azt, hogy abban egyeztünk meg, hogy a kiválasztott kemping parkolójában találkozunk majd, és nem játszuk a konvojos vonulást, mert totál értelmetlen. Úgyis elszakadnánk egymástól, meg hát ott a GPS. A többiek is ragaszkodtak a kocsijukhoz, mint ahogy én is, így elég jól össze tudtuk tömöríteni a bandát. Ja. Csak majd másnap is mindenki olyan önjelölt, lelkes és tehetséges sofőr legyen, mint amikor még nem ittak semmit. Még könnyű hősnek lenni. - Neem. Nem kamu. - néztem a csajra a visszapillantón keresztül. - Tényleg egy liftbe ragadva találkoztunk először, és az is tök véletlen volt. - nem mintha az emberek szándékosan liftekbe akarnának ragadni. Csak úgy. Aaaz más, ha te nyomod meg a gombot és hasonlók. De ez határozottan nem az a helyzet volt. - Evelyn valakihez jött, én meg csak fel akartam jutni az emeletre miután levittem a szemetet. Megkért, hogy tartsam az ajtót, aztán végül mindketten bent ragadtunk egy nem várt áramszünet miatt. - oké... a várt áramszünet elég ritka jelenség. - Hát legalább fél órát biztos ott dekkoltunk, de nem tudom igazából. Nem volt nálam se óra, se telefon. Tényleg azt hittem, hogy csak pár percre ugrok le. - ezért nem készültem túlélő felszereléssel. Ha tudom, még egy napi hideg élelmet is csomagolok a nagy útra. - Evelyn mobilja pedig lemerült. Úgyhogy nem tudtunk mást csinálni, mint várni a szabadulásra. - az ordítozós dörömbölés szánalmas és leginkább értelmetlen lett volna. - Végül is aztán jól eldumáltuk az időt, így nem volt annyira vészes, mint lehetett volna. - alapból ritkán ragad az ember liftbe, és még ritkábban olyannal, aki jó társaság. - Mivel megmentett a pocket coffe-jával, így az volt a minimum, ha visszahívom egy kávéra. Elfogadta az ajánlatot, és most itt vagyunk. Szerintem mondhatom, hogy jóban lettünk. Nem? - siklott a tekintetem a hippi lányra. Különben elég fura lenne, hogy mégis minek mennék velük sátorozni, és miért cipelném magammal a még nálam is idegenebb barátaimat. - Vagy te nem így mesélted? Basszus, Evi. Mondtam, hogy maradjunk a liftes sztorinál. - vágtam drámai képet megspékelve egy rosszalló szemforgatással.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
A legjobb barátnőm végül velünk jött egy autóval, ami valljuk be, annyira azért nem volt meglepő. Ez lehetne egy végtelenül cuki, édes gesztus tőle, hogy nem enged egyedül egy idegen sráccal egy autóba, vagy mondjuk ő is oda meg vissza van az ilyen kocsikért, de... ennél egy fokkal azért jobban ismertem. Inkább az utat figyeltem az ablakon át, egészen addig, amíg el nem hangzott az ominózus kérdés. Egyébként ezen sem lepődtem meg. Annyira hihetetlennek tartotta, hogy akkor is nehezen akarta feldolgozni a találkozásunkat, amikor én meséltem neki. Bár lehet, hogy ő csak azt nem értette, ezt miért hittük jó ötletnek mi így kettecskén. Jót mosolyogtam azon a megfogalmazáson, hogy teljesen véletlenül ragadtunk a liftbe. Hát ezt szerintem magától is kitalálta, mivel Remy és én nem is ismertük egymást, hogy filmes módon ott akarjunk lezavarni egy gyors menetet. Minden esetre ez a maga esetlen módján nagyon aranyos összefoglaló volt a részéről. -Hm? De! Ez nem is kérdés, különben nem ültem volna be a kukás autódba. Fura élmény lenne olyannal sátrazós-tábortüzes akármit tartani, akit kicsit sem kedvelsz. -bólogattam nagyokat, pár hümmögés kíséretében a kérdésére válaszul. Elég hamar megtaláltuk a közös hangot. A drámai nézésére és szemforgatására aztán csak ártatlanul a szám elé kaptam a kezemet, hatalmas pislogások közepette. -Én azt hittem, abban maradtunk, hogy neki elmondhatom, hogy együtt mentünk narancsot lopni, aztán meg visszavinni. -címeztem neki egy bocsánatkérő mosolyt, majd a vállam felett hátra pillantottam. -Mondtam, hogy ez az igazság. Ilyet nem tudok kitalálni akkor sem, ha hiper élénk a fantáziám. -ráztam meg a fejemet. -Mhm, mondtad. Ettől még ugyanolyan fura marad. Minden csajt meghívsz kávézni, aki csokit ad neked a leállt liftben? -Neked mi is van a kocsiddal, amúgy? -címeztem neki egy kérdő pillantást gyorsan. -Mondtam már... folyik belőle az olaj... -mhm, csak ne vigyorognál mellé ilyen ártatlanul.
- Persze, mindenkit. - vágtam rá a kérdésére tökéletes pókerarccal. Hogyne. Jesszus. Még mit nem. - Úgyis olyan gyakran megesik ez velem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én folyton liftbe ragadok csajokkal, akiknél van csoki is. Ez ilyen hetente egyszer szokott lenni. Sőt! Lefizettem a liftes karbantartó fazont, hogy így állítsa be nekem. Csak kávé meghívásra keresek, ezért dolgozom folyton. - címeztem a végét inkább Evelyn-nek, semmint a vérmes, anyatigris barátnőjének. Megtudhatta, hogy nem is munkamániás vagyok, hanem liftfüggő. - Komolyra fordítva. - ráztam meg a fejem. - Ugyan még nem történt velem ilyen korábban, így nincs mérvadó viszonyítási alapom sem, de Evelyn az egyetlen, akit ennyire random, nulla ismertséggel elhívtam. Nagyon jó társaság volt, értelmesen lehetett vele beszélgetni. Sajnáltam volna, ha többet nem futunk össze. Minden hátsó szándék nélkül. - kevés az olyan ember, akivel jókat és őszintén lehet beszélni. Jó hallgatóság is, és nem csak saját magával van elfoglalva. Ez megint ritka kivétellé teszi. - Van egy nagyon jó autószerelő ismerősöm. - dobtam fel, elvégre igaz. - Ha gondolod, szívesen megadom a számát, és nyugodtan hivatkozz rám. - már ha tényleg létezik az az olajfolyás, és nem csak szemmel akar verni egész úton, amiért szóba mertem állni a legjobb barátnőjével. Hát megsúgom, kár aggódnia, eszem ágában sincs felszedni Evelyn-t. Baromi jó csaj, okos, kedves, gyönyörű, vidám, jó az ízlése, de... sose érnék a kontra felsorolás végére. Történt ez az. Az életembe most nem fér bele senki. Tőlem nem kell féltenie. Miért nem lehet csak úgy jóban lenni? - Ti mióta vagytok barátok? - váltottam gyorsan témát, hogy ne csak engem vallassunk. - Ez valami sulis barátság, vagy hogy ismerkedtetek meg? Az elejétől fogva jóban vagytok? - vannak olyan sztorik is, amikor ellenségekből lettek a legjobb spanok. És fordítva.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Ajj, hát akkor hivatalosan is megkövetlek, teasüti, mert ezek szerint félreismertelek. Nem is a munkád a függőséged, hanem a liftes-csokis csajok. Majd mindig dobok egy üzit, ha valamelyikünk a barátnőmhöz jön, és akkor pipálhatod, melyikünkkel ragadtál már a liftbe. –ráztam meg a fejemet egy hitetlen vigyorral kísérve. Oké, ez jó volt. És az a kép, amit a drága barátosném a hátsó ülésen vágott, sokkal többet is megért volna. Kész. Egy hitetlen mosoly kíséretében hallgattam az igazi, tényleges beszámolóját a kávés dologról, megigazgatva a napszemüvegemet a szemem előtt. -Mhm, egyetértünk. Én is sajnáltam volna, ha nem futunk össze többet random, amikor leviszed a szemetet. -címeztem neki egy mosolyt, majd hátra pillantottam. -Láthatod, rendes bácsi, nem rabolt el, szóval most már igazán ejthetjük a témát. Mindenki bír mindenkit, senki sem egy sorozatgyilkos, úgyhogy minden jó, ha a vége jó. –hajtottam hátra a fejemet az ülésen egy jót nevetve ezen az egész helyzeten. -Oksa, köszi. Majd megnézetem. –csak a fejemet fogtam azon, hogy komolyan belement az autószerelős izébe. -Nagyon kérlek, ne adj neki ötleteket, mert képes és kilyukasztja a kocsiját. –forgattam meg a szemeimet, halkan jegyezve meg ezt az egészet. Őrült a csaj, ha ilyenekről van szó. Olyan, mint egy veszett pitbull, akkor is, ha semmi alapja. Márpedig itt aztán tényleg alaptalan a félelem, vagy a reménykedés, vagy mit csinál a hátsó ülésen éppen. Egyébként is élvezem, hogy valakivel csak úgy jóban lehetek, aki nem csaj. Miért nem maradhatunk ennél? -Mhm, már az eleje óta… -Én az elején azt gondoltam, hogy egy idióta vagy… -jegyeztem meg a dolgot az alsó ajkamba harapva, jót vigyorogva a kis béka képén. Végül csak a fejemet ráztam, de mielőtt még megszólalhattam volna, megelőztek. -Szóval… tényleg nagyon jóban voltunk már az ismertségünk elején is. És nem tudom megmondani, hogy pontosan mióta vagyunk jóban, de nyolc éve biztos, mivel ő az óta él itt, így ezt van mihez kötni. Hamar megtaláltuk a közös hangot, aztán ahogy megismertük egymás tényleges személyiségét, akkor sem futottunk el, szóval már egymás nyakán maradtunk. Egyébként az ismertségünk az egyetemhez köthető, úgyhogy igazából akkor mondhatjuk, hogy ott. –persze-persze, én itt sem vagyok, beszélj csak. -Na és te meg a srácok? Mióta is vagytok ti egy banda?
- Francba. -csaptam finoman a kormányra. - Most, hogy ilyen csúnyán lebuktam, már kár lenne tagadnom. De ez a lista nem rossz ötlet. Pff. Nehogy már kétszer ugyanazzal kelljen beragadnom, elvégre a változatosság gyönyörködtet. - forgattam a szemeimet. Ez még viccnek is borzalmasan rossz. - Neked nagyon bejött a kukás stílus. - folyton ezzel jön. - Ahha. Senki sem sorozatgyilkos. - pillantottam rá a szemem sarkából egy sejtelmes félmosollyal. Amúgy nem vagyok. De lehetnék is akár. Annyira még nem ismerjük egymást, hogy bármit csak úgy maximális bizonyossággal kijelenthessünk. Hitetlen mosolyra húztam a szám, amikor arra kért, ne adjak tippeket a csajnak, mert tényleg képes lenne kilyukasztani a kocsit, hogy eladható legyen az olajfolyásos sztori. Érdekelt a megismerkedésük története, így csendben hallgattam, amikor erről beszéltek, vagyis... leginkább csak Evelyn barátnője. - És ugyanarra a szakra jártatok az egyetemen, vagy teljesen más irányban tanultatok? - végül is miért ne férhetne meg két grafikus egy csárdában. - Miután befejeztem a sulit, rögtön dolgozni kezdtem, mint pincér. Az első ilyen komolyabb melóhelyen ismerkedtem meg az egyik ottani törzsvendéggel. Tök jó arc volt a srác, rögtön egy hullámhosszra kerültünk a zene kapcsán. Aztán később vele és az ő barátaival alapítottuk meg a saxomuch –ot. Szóóóval... ennek már lassan... vagy tíz éve. Lassan. Plusz-mínusz néhány év. - baszki. Így kimondva ez elég durva. Hogy tud ennyire rohanni az idő? - Viszont ha már a banda... ne lepődj meg, de a gitárosunk cserélődött. Dave családi okok miatt kilépett, és Peter jött a helyére. - ez talán inkább Evelyn-nek lehet érdekes, hisz ő ismeri a zenekart korábbról is. A kísérőnőjéről fogalmam sincs, hogy miféle zenét szeret, vagy hogy egyáltalán tudja-e, mi fán terem az a saxomuch.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Na, ugye milyen király, hogy megismertél?! Majd én gondoskodom a változatosságról az életedben! –volt ennek a mondatnak bárminemű értelme?! Mindegy. Csak nagy szemekkel meredtem rá, ahogy megszólalt, majd határozott, hatalmas bólogatásokba kezdtem. -Még szép! Manapság mindenki tök mű, de ezt már egyszer kiveséztük. Szerintem király, menő, szimpatikus és elismerésre méltó, ha valaki kényelmesen érzi magát, nem a hülye divatnak akar megfelelni. Nálad pedig pont ezt láttam. A legtöbb ember a szemétlevivéshez is puccba vágja magát, a csajok sminkelnek, a srácok meg a legmenőbb lépőben mennek le a sarki boltba, vagy a ház elé cigizni. Tök hülyeség. Ma már annyira ritkán látni ilyet, hogy bennem ez nagyon megmaradt. Plusz amióta láttalak munka közben is, kiégett az agyam a kontraszttól. –sose fogom tudni elfelejteni a kettő közötti különbséget. -Igazából csak azért örül neki ennyire, mert egyébként ő is egy kukás-csövesbánat otthon… -Te kinek a pártján is állsz… ülsz éppen? –forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal. -A picsába, akkor már ketten vagyunk. Most ki fog elásni kit?! –kaptam drámaian a szívemhez. Egyébként nem vagyok az, a pókokat se szívesen csapom le, sőt. Ha tehetem, azokat is megmentem. Félredöntött fejjel néztem a sofőrülésben lévőre, majd csak a fejemet ráztam. -Nem egy szakra jártunk, csak voltak közös óráink átfedésben. Ez már eleve egy tök jó alap volt, mivel egymás mellé keveredtünk. Végtelenül unalmas volt. Megvan az a tipikus történelemtanár hang? Na, pont olyan volt! Én mindig majdnem elkéstem, úgyhogy a fedezés összehozza az embereket. –vakartam meg a tarkómat zavartan. Pedig időben szoktam érkezni a találkozókra, gyűlölök késni, de az az előadás volt a kriptonitom. -Oké, először is… wow, ettől most szuper öregnek érzem magunkat. –hát ezzel nem vagy egyedül. Ezen a felvezetőn csak egy nagyon jót mosolyogtam. De tény, hogy tíz év az az életünk harmadát jelenti, ami azért szép teljesítmény. Sokan egy évig se húzzák az ilyen hobbi zenélést, báááár… -Szerintem ez nagyon király, hogy ennyire elszaladt az idő, és észre sem vettétek. Persze ez jelentheti azt is, hogy csak úgy elszállnak mellettünk az évek, de… tartalmas tíz év volt, nem? –néztem rá kérdőn, a szemöldökömet vonogatva, hisz lehetne ez még tartalmasabb is. -Azta, komolyan?! Mondjuk érthető. –ennyi idősen már a legtöbbeknek simán felesége, családja van, ami komoly befolyásoló erővel bír. -Hát nekem mindegy, amíg a szinti boy megmarad nálatok. Sorry, de én kb. ennyit jegyeztem meg rólatok. Ez annyira nem az én műfajom. –csak a homlokomra pakoltam a jobbomat erre az elmés kijelentésre. Mondjuk tény, hogy többek között miatta sem értettem ezt az ízlésficamos kijelentést anno. -És milyen ez az új srác? Mármint nem arra gondolok, hogy tehetséges-e, mivel gyanítom akkor nem vettétek volna be. Hanem úgy… amúgy milyen? Nagyon megsínylette a dolgokat az egység, hogy egy ennyire veterán tag kiszállt, vagy annyira azért nem volt nagy törés? –mármint remélem érti, hogy ez nem ilyen bunkó akármi volt, hanem egy átlagos, általános, egyszerű kérdés.
- Mindent félre téve... Ez amúgy nem hülyeség. Már most változatosabb az életem, amióta ismerlek. - néztem rá egy mosollyal. És ez tényleg így van. Eddig csak elvoltam, mint az iszap, most pedig a munka helyett inkább random elmegyek sátorozni a barátaival, akiket még csak nem is ismerek. És képes voltam elrángatni magammal az én barátaimat. Tiszta őrület. - Hát a divat és én az biztos, hogy fényév távolságra vagyunk egymástól. Lövésem sincs, hogy mi a legmenőbb lépő, hogy levigyem a szemetet. Mondjuk a Nike? Azzal kipipálhatod a teendőidet. A Vans-szel vezethetsz furgont, egy Puma cipőben gyorsabban ragadozol, mint a gondolat. A Converse a beszélgetésekhez való. Az Adidas-ban pedig... ööö... Adi Dassler-nek érezheted magad??? - vontam vállat. - Oh és sajnálom. Nem akartam kiégetni az agyad. - néztem rá bocsánatkérőn. - De azért a munkába nem mehetek úgy, mint egy önazonos, divatfóbiás csöves. - kár. - Akkor éljenek a kukás-csövesbánatok! - koccoltam le a mellettem ülővel egy elégedett vigyorral kísérve. - Uh. A töri óra sosem volt a kedvencem, nem még a dög unalmas tanár mellé. Mindig majdnem eret vágtam, szóval azt hiszem, át tudom érezni, milyen remek élmény lehetett. - belegondolva, én még talán sosem késtem el sehonnan. Se véletlenül, se szándékosan. - Ugyan. Ha valaki itt öregnek érezheti magát, az én vagyok. Nekem telt el az a tíz év, nem nektek. - fogjuk fel így. - Aha. Az. Tartalmas. - forgattam a szemeimet. Ne kezd megint ezt a dobjam a munkamániámat, és vegyem komolyabban helyette inkább a zenélést. A filmekben ez lehet, hogy be szokott jönni és valóra válnak a nagy amerikai álmok, de ez itt bizony a valóság. - Jaaaa. Érthető is meg nem is. - húztam el a szám. - Oké. Terhes a felesége, és nem díjazta volna tovább ezt a szerinte züllött, este kimaradós, piálós, zenélős életmódot. Dave a családjára akar fókuszálni, arra kell költenie a pénzét, nem a bandára. A fellépések és a hangszerek sem olcsók. De közben meg miért kell feladnod magadat, az életedet, csak mert családod lesz? Biztosan össze tudtuk volna hangolni. De mindegy is. Az ő dolguk. - ráztam meg a fejemet. - Akkor jó hírem van. Aziel is ott lesz. Majd bemutatlak annak a szinti boy-nak. - bocs, haver, de új becenevet találtam neked. - Amúgy megértelek. A pszichedelikus rock vagy az indie elég megosztó műfaj. A legtöbben azt sem tudják, hogy van ilyen, vagy hogy épp azt hallgatnak. - pedig egyébként nem rossz. A világot ugyan nem váltja meg, de háttérzajnak tökéletes. - Peter tehetséges, és egyébként baromira fiatal. Épp csak elkezdte taposni a húszas évei elejét. Talán jót tesz nekünk a vérfrissítés. Időnként mindenkire ráfér, hogy kimásszon a megszokás mocsarából. - a saxomuch sem kivétel. - A banda nem örült annyira a tagcserének az elején, de már egész lelkesek vagyunk. Jó lenne új lendületet kapni. És Dave ettől még nem halt meg, ugyanúgy a barátunk, csak már nem zenélünk együtt. Szerintem döntsétek el ti személyesen, hogy mit gondoltok róla. - nem szeretném előre beharangozni valamilyennek, aztán kiderül, hogy mégsem úgy van. Mindenki ítélje meg maga a srácot.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Ennek örülök. Mármint… ha ez jó dolog. –a mosolyából erre következtettem, de már sosem lehet tudni semmit. -Jó, ha kicsit lelassítasz és a haverokra koncentrálsz, megismersz új embereket, kiszakadsz a munkából. Ehhez nem kellenek nagy dolgok. Egy séta, egy jó film, valami gáz kaja mellé, és kész is. –néztem a mellettem ülőre egy mosollyal fűszerezve. -Hé-hé-hé! Lassíts kicsit, Remy. Túlgondoltad ezt is. Értettük két példa után is. Azt meg inkább nem akarom tudni, miért jegyezted meg az Adidas kitalálójának teljes nevét. –ráztam meg a fejemet. -Mi? Jajj, dehogy sajnálod! Mármint… nem kell sajnálnod. Ez ilyen… jó fajta agykiégés. –már ha van ilyen egyáltalán. -Na igen, ott azért nem lehet ilyen kis kukásként leledzeni, de nem lehet okod panaszra. Jól áll a sportosan elegáns is, csak… furcsa. –haraptam be az alsó ajkamat elgondolkozva. -Háh, ennyi! –viszonoztam az ökölpacsit a csövesbánat szövetség jegyében, egy elégedett mosolyt villantva a hátsó ülésen tanyázó barátnőmnek. -Ne add alá a lovat, légyszi. Így is minden pillanat becsülendő, amikor lánynak öltözik. -erre inkább csak a szemeimet forgattam. Mindig lánynak öltözöm... -Hát igen, a töri órák már csak ilyenek. Szenvedés. –pedig érdekes is lehetne, mert a történelem is az, szerintem. Vannak kifejezetten izgalmas részei, és én amúgy is oda vagyok a háborús témáért. -Aaaaha, neked nem kell öregnek érezned magad, bácsi. Az is vagy. –engedtem meg magamnak egy aljas vigyort vele szemben. Továbbra is az ártatlan pislogást választottam fegyverként a szemforgatása ellen, hogy aztán csak érdeklődve nézhessek rá tovább, csendben hallgatva az előadását erről a kilépéses dologról. -Nekem erről valamiért a Journey-től a Faithfully jutott eszembe. És persze, tök érthető, hogy egy baromság ez a választásosdi, mert ha nem lehetsz önazonos, ha nem csinálhatod, amit nagyon szeretsz, az is árthat a kapcsolatodnak, de én megértem a női szemszöget is. Rossz tulajdonságunk a féltékenység, a bizonytalanság, az önértékelési gondok, és mostanság egyre több a példa arra, hogy a terhes nőket csak úgy huss, faképnél hagyják. –legyintettem egyet a levegőbe szemléltetés gyanánt, az elsuhanó férfiút szimbolizálva vele. -Meg egy gyerek tényleg egész emberes meló, így egyébként is használhatatlan lenne a próbákon, nem tudna figyelni, feszült lenne, elaludna, stb. Meg tíz éve csináljátok ezt, plusz-mínusz pár év. Ennyi idő alatt változhat a prioritási sorrend, meeeeeg… na. Ma már nem tudsz sokáig otthon maradni, a nőnek is minél előbb vissza kell mennie dolgozni, így az apának is ki kell vennie a részét a gyereknevelésből, sokkal jobban, mint anno, szerintem. Szerintem az a fura, hogy nem előbb lépett ki valaki családi okok miatt, mert az asszony nem bírja ezt a zenész életmódot. És egy kisbabát nem cipelhetsz magaddal egy zajos próbára, a cigiző-söröző haverok közé. –ez utóbbi csak általánosítás, szóval ne vedd magadra, légyszi. -De tényleg az ő dolguk, majd kiderül, ez mit eredményez. –vontam meg a vállamat hanyag eleganciával. -Úúúú, király, köszi. –bezsebelhetett egy lelkes vállba veregetést a legjobb barátnőmtől a bemutatós dolog kapcsán, ami Aziel-t illeti. -Én a nevét akarom, olyat lehet? –néztem Remy-re kérdőn. Hogy lehet valakinek ennyire misztikus neve?! -De ha nem, megelégszem a tiéddel. Alku képes vagyok. -pislogtam rá ártatlanul. -Deeeee visszatérve a témára... ja, valami olyan. Én se vágnám ezt a témát, ha nincs Ev. Ő az indie, pszichedelikus zenei dílerem, már amikor olyan kedvemben vagyok. Mint mondtam, nem az én világom. –mhm, ezt már az előbb is megtudtuk, hogy az ő világa a szöszi bandatag, nem pedig maga a zene. -Pontosan!! Egy fiatalabb, most „pályakezdő” zenész jó hatással lehet a bandátokra, hozhat némi fiatalos lendületet az öregek közé. De ha ezt tudom, akkor hozok neki színezőt, meg alkoholmentes sört. –haraptam rá az alsó ajkamra egy vigyor kíséretében. Kisfiú. Legalábbis, akkor hozzánk képest. -Mindenképp így lesz, kíváncsi vagyok erre a srácra. De ez így akkor még jobb program!!! –húztam egy lelkes mosolyra a szám. -Ha ő új tag, akkor ez nem csak a baráti köreinknek csapatépítő, hanem neki is veletek. Kis összekovácsolódás itt a sátrazás, úszkálás, sütögetés, piálás jegyében.
Szerencsére New York-tól nem túl távol eső helyet választottunk a random szerdai kiruccanásunkhoz, különben rövid úton agyvérzést kaptam volna. Evelyn legjobb barátnője aranyos meg minden, de azért a fura, szinte már számonkérő kérdései kezdtek átlépni egy bizonyos határt. Még majdnem az a rész volt a legjobb, amikor egy percig megfeledkezett rólam és Aziel-re csorgatta a nyálát. Na az valahogy jobban bejött. Nem randira hívtam a barátnőjét, hogy ennyire óvnia kellene tőlem. Vagy mi volt ez az egész. Jesszus. Miután megérkeztünk, űrsebességgel leparkoltam a kocsit, hogy elintézhessük, amit kell. Mi érkeztünk elsőnek, végül is valahol mi találtuk ki ezt az egészet, így... alap? Átvettük a kemping kibérelt területét, ahol csak mi állíthatunk majd sátrat és az idegen idióták ki vannak tiltva. A hozzá tartozó partszakaszt is csak mi használhatjuk úszásra, vagy láblógatásra, vagy akármire. Van egy kijelölt tűzrakóhely is, ahol sütögethetünk. - Nem egy konkrét tábortűz, de megteszi. A hangulat attól még meglesz, és a kaja így is úgy is kaja. - a lényeg ugyebár. Kipakoltunk a kocsiból, amit kellett, aztán már csak a többiekre kellett várnunk. Úgyis mindenki szóba fog állni mindenkivel, mindenki tud beszélgetni és ismerkedni azzal, akivel akar. Felesleges annyira összeverődni és egymás nyakába borulni. Ez a része engem nem is annyira érdekelt. Viszont Evelyn-nek be kell mutatnom a banda tagjait normálisan is. Elvégre nekem ők a barátaim, és úgy néz ki, hogy lassan Evelyn-t is köztük tudhatom. Mármint a barátaim közt, nem a bandában. Igazából arra számítottam, hogy a démoni nevű Aziel a motorjával gurul majd be ide, és nem pedig egy... kisbusszal? És egy "sereg" emberrel. Persze mondta, hogy majd ő bevállalja a bus driver szerepet, de azt hittem, csak viccel. Újra kell értékelnem magamban a humorérzékét. - Wow, haver. Mikor is csaptál fel önjelölt buszsofőrnek? Cserkészdalokat is énekeltetek idefelé? - néztem végig rajta felvont szemöldökkel. - Gyere, bemutatlak az elsőszámú és egyetlen rajongódnak. - villantottam rá egy vigyort, ahogy Evelyn kis barátnője felé kormányoztam. Ez így pont jól jött ki, mivel talán ő az egyetlen személy közülünk, aki érdekli. Az ő bemutatását letudjuk, és mehet is a dolgára. Gondolom szívesebben lóg a jól bevált barátaival, mint velünk, a totál ismeretlen fazonokkal. Nem hiszem, hogy túl sok közös témánk lenne vele. Aztán persze ki tudja, mit hoz még az este. Lehet, hogy a végére az én legjobb spanom lesz. Na jó... ezt erősen kétlem. - Ő pedig Evelyn. A híres liftes lány. - a csodatévő, aki kirángatott a "vadonba" az íróasztal mögül.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Megígértem, ha már Peter volt kedves motorral menni, akkor majd én leszek a jófej, önjelölt sofőr egy kisbusszal. Egyszerűbb összeszedni vele mindenkit, és még az a különcködő négyes is simán befért volna, de ki vagyok én, hogy elrontsak egy édes hármas utazást, meg a száguldás élvezetét? Egyébként is jól elvoltunk, szóval nem volt semmi para. Ahogy számítani lehetett rá, Remy és a két csaj előbb odaért, viszont Peter-t így is megelőztük. Háh, amatőr. -Mhm, és rád gondoltam minden csöpögős résznél. –címeztem neki egy idióta vigyort, ahogy kezet fogtam vele, majd egy hanyag mozdulattal a hátam mögött pakolókra böktem. -De egyébként jó is, hogy ezt a bestiát hoztam. Szerinted ki találta ki az utolsó pillanatban, hogy a tábortüzes gitározás cajon nélkül snassz lenne?! –forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal, hogy aztán csak félredöntött fejjel nézhessem meg a két csajt. Hát, nem nyert hangszórót a rajongós tippem, de azért… -Meg a legszebb is. Aziel. Te pedig… várj, kitalálom… a gyönyörű mellett... fáradt ettől a kettőtől? –küldtem a csajnak egy megnyerő, kisfiús mosolyt. Amint kezet nyújtott nekem, én is így tettem. A meglepett, kissé zavart hebegésen egy jót mosolyogtam, hogy aztán a tekintetem előbb a Remy-liftes lány pároson futhasson végig, majd a hátunk mögött állókon, aztán az előttem álló lányon. -Figyelj csak… szerintem kéne nekik egy épkézláb vezető, akinek két IQ pontnál több jutott. Megtennéd, hogy figyelsz rájuk, nehogy felgyújtsák a kocsit? –pillantottam előbb a szájára, aztán a tekintetemet az övébe fúrtam, míg pozitív választ nem kaptam. Egy hitetlen vigyorral meredtem a csaj után, majd közelebb lépkedtem a mágus lányhoz. -Szóval te vagy az a híres Evelyn, akiről már annyit hallottunk tőle. –mértem végig alig észrevehetően, de jó alaposan, egy megnyerő mosoly kíséretében harapva be az alsó ajkamat. Köszönésképp magamhoz öleltem, mivel ő sokkal inkább tűnt olyannak, aki rövid távon is a köreinkben fog kikötni. -Szóval hogy is volt ez a liftes sztori? Csak mert… ha ezt tudom, hogy ilyen csajokkal ragadhatunk egy liftbe, gyakrabban mennék hozzád látogatóba. Nincs kedved egyszer együtt felmenni az ötödikre? –pislogtam ártatlanul a csajra, aztán Remy-re. -Nem cserélünk lakást?
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
Nagyon sajnáltam szegény Remy-t, amiért sikeresen belekeveredett a PLL legújabb részébe, már ami a barátnős faggatást és idegesítést jelentette, de a kocsiban pár support nézésen túl mást nem tehettem érte. Persze kilökhettem volna a legjobb barátnőmet az autóból, de… azt nem akartam volna. Imádom ezt a lüke csajt, és csak jót akar. Aaaasszem. Végül megérkeztünk, szerencsére mindenki előtt, így bőven volt időnk mindenre is. -Több, mint tökéletes. Köszönöm, hogy segítettél leszervezni ezt az egészet, Remy. –küldtem felé egy hálás, ellágyult mosolyt arra, hogy nem egy tipikus tábortűz lesz itt. A hangulat a lényeg, illetve ahogy rávilágított ő is, a kaja maga. Szerintem jól fogjuk érezni magunkat, ha csak addig ezek ketten szemmel nem verik egymást. De talán nem… Az események aztán felgyorsultak, ahogy begurult egy kisbusz is, és kikászálódott belőle egy egész kiscsoportos foglalkozás, illetve a már emlegetett Aziel is. Így talán a barátosném is letudja a kínos, vagy nem kínos ismerkedést és végre tovább lép a többiek irányába. Nem szeretném, ha tovább idegesítené a mellettem állót. Amíg a szöszi billentyűs az ő hülyítésével volt elfoglalva, egy bocsánatkérő pillantás kíséretében húztam meg finoman Remy felsőjének ujját, hogy rám figyeljen egy kicsit, halkabbra véve a hangomat. -Ne haragudj. Nem akartam, hogy egy vallatás legyen a kocsiút. –kezdtem el bizonytalanul a számat rágcsálni, továbbra is bocsánatkérőn ejtve foglyul a sajátjaimmal a barna szempárt. Csak akkor figyeltem fel, amikor a legjobb barátnőm készségesen belement, hogy átveszi az irányítást a „két IQ pontnál kevesebbek tábora” felett, és én következtem. Már épp nyújtottam volna a kezemet neki, de még engem is túlszárnyalt a közvetlenségével, így kissé esetlenül viszonoztam az ölelését. -Wow, igazán? „Híres liftes lány?” –néztem előbb Aziel-re, majd Remy-re egy kérdő mosollyal. -Hát végül is… találó. De remélem, csupa jót meséltél rólam. –villantottam meg egy újabb félmosolyt, hogy aztán csak egy hitetlen nevetéssel a fejemet rázhassam. -Sajna ez a hajó már elúszott, a lépcsőt használom, és megvan az állandó liftes pajtim. Deeee… tudok valakit, aki szívesen szorulna veled liftbe. Ő is szokott arra járni. –mutattam a pakolászó barátnőmre, egy zavart mosollyal reagálva a lakás cserés kérdésre. -De elismerem, ügyes duma, viszont ennél azért több kell. Ugye nem adsz el némi smooth talk-ért cserébe egy másik liftesnek? –pislogtam hatalmas szemekkel az „ősöreg” frontemberre.
Az üvegek csörömpölése miatt a táskámban vagy kétszer meg kellett állnom út közben, hogy rendet tegyek és legalább 82 alkalommal átpakoljam őket más felállásba hátha végre elhallgatnak. Én döntöttem a motor mellett, de főleg azért mert lövésem sem volt róla, hogy vajon időben végzek-e a munkával vagy elhúzódik megint, mint tegnap is. Így legalább biztosan nem tartottam fel senkit sem. A sofőr szerep egyébként sem az én asztalom, hiszen ha jól emlékszem akkor vezettem utoljára kocsit amikor letettem a jogsit azóta pedig csakis motorral közlekedek. Maradjunk annyiban, hogy nem lett volna túl szerencsés felállás ha nekem kell hozni a többieket. Ez egy jó lehetőség lesz a számomra, hogy az otthoni zűrök elől kicsit elmeneküljek és ténylegesen beilleszkedhessek a bandába. Még tök új nekem ez a helyzet. Már elég régóta gitározok, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy erre nagyobb hangsúlyt fektessek egészen addig, amíg össze nem csaptak annyira a hullámok a fejem felett, hogy keresnem kellett valamit, ami totálisan új irányba viheti el a figyelmemet. Remy jó arc. Még az sem hatotta meg különösebben, hogy jó pár év van közöttünk, hiszen ez még a hasznukra is lehet. Valami azonban elég erősen azt súgja, hogy fogom még tőlük hallgatni eleget, hogy milyen kis takony vagyok hozzájuk képest. Amikor begurulok a kemping területére már Remy kocsija és a kisbusz is ott van. Fasza. Ezek szerint nekem sikerült utolsónak idekeverednem. Remélem nem sikerült túl sokat késnem hozzájuk képest, nem adnék külön okot rá, hogy kapjam tőlük az ívet, hiszen találnak majd bőven fogást rajtam anélkül, hogy okot adnék rá. Leparkolom a motort és a sisakomat a kormányra akasztva végre leszállhatok. Már fájt a seggem a sok zötykölődéstől. Kicsit odébb ki is szúrom a többieket. Nekem nagyon sok még itt az idegen arc. Amikor odaérek melléjük Aziel máris teljes mellbedobással fűz valakit, mire csak elismerően bólintok egyet magamban. -Sziasztok! Csak ideértem...-lépek be melléjük. -Szia! Peter vagyok!-nyújtom a kezem a lánynak. Neki még jó eséllyel emlékezni fogok a nevére, hiszen ő az első akinek bemutatkozok.
- Ahw. El is vártam. - pislogtam meghatva. - Most mondjam, hogy meglepődtem? Hát nem. De király ötlet. - bólogattam a cajon említésére. Mondjuk valahol tök felesleges volt idáig elcipelni azért a néhány dalolgatásért, de ő tudja. Nekem végül is mindegy. Látványos szemforgatásba kezdtem Azi csajozós-flörtölős berobbanására. Ne már, haver! Ez most komoly!? Ha felszeded azt a csajt, aztán dobod és ő ettől besértődik, akkor Evelyn-nel karöltve nyírunk ki. Ő a tiltott legjobb barátnő. Gyilkolnának egymásért, én mondom. A tekintetem aztán Evelyn-re siklott. Ezek a bocsánatkérések... - Ugyan már. Semmi gond. Túléltük. - intéztem el egy vállrándítós mosollyal a témát. Közben Aziel ügyesen leszerelte és lerázta a vallatót azzal, hogy elküldte felügyelő tisztnek. Nagyon helyes. Az jól fog menni neki. Testhezálló. - Még szép. Nem is tudtam volna rosszat. - Evelyn remek társaság, így csak jókat lehet mesélni róla. - Nem tervezek Manhattan-ben lakni, így kösz, de kihagynám. És inkább senki se szoruljon senkivel sehova. - vetettem egy gyilkos pillantást arra a nyomulós pöcsfejre. Szerintem a supervisor girl nem csak a liftbe szorulna vele, de inkább megtartottam magamnak. Már most elfáradtam. - Ne félj, nem adlak. Pláne nem ilyen béna dumáért. Még gyakorolj kicsit. - csaaak ne itt. Vagy legalább ne ezzel a kettővel. Végszóra begurult Peter is. - Na hello! - néztem az érkezőre. - Szóval... Ő Evelyn. Evelyn, ő pedig Peter, az új gitárosunk. - bár gondolom nélkülem is összerakta. - Meséltem, hogy pár hete áramszünet volt nálunk a házban, és a lift leállt, mi pedig bent ragadtunk. Ő a lány, akivel sikerült ezt eljátszanunk. - böktem a fejemmel Evelyn felé. - És igazából nélküle most nem lennénk itt. Nagyobb részben volt az ő ötlete, mint az enyém. - csak hogy nagyjából képben legyen, ő miért is fontosabb szereplő, mint a többi itt lévő. - Milyen utad volt? Könnyen ide találtál? - a válasza után a többi saxóshoz fordultam. - Szedjetek magatok mellé néhány embert Evelynék barátai közül és dobjátok össze a sátrakat, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen szórakozni velük. - aztán négyünkre mutattam. - Mi majd összehozzuk a tüzet a kajához. Aki marad, ők behűthetnék mondjuk a piákat. - ezek a kötelező elemek legyenek meg, és akkor utána már csak a szórakozás rész marad.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Nem a milyenség, a mennyiség a kérdés, liftes lány. Már lassan a fülünkön folysz kifelé. -pillantottam le rá egy bocsánatkérő mosollyal, majd egy tenyérbemászó verzióval vizsgálgattam Remy-t. Hamar felvont szemöldökös, kissé értetlen nézés lett belőle, ahogy gyilkos pillantással kísért "fenyegetést" kaptam tőle. -Mhm, mert azt csak neked lehet. Kegyetlen vagy, hogy így megfosztasz bennünket az élménytől. -de tény, hogy a tábornokkal nem akarnék egy liftbe ragadni. Aztán ki tudja, lehet, hogy a világ legokosabb, legnormálisabb csaja. Elvégre valamiért csak ennek a "híres" Evelyn-nek a legjobb barátnője, vagy kicsodája. Viszont ha választani lehet, nem a liftbe szorulást találnám ki közös sportnak. Bármelyikükkel. De nem terveztem kinyírni a bárt azzal, hogy felszedek itt bárkit is, aztán az meg majd jól megsértődik, ha mégsem működne a dolog. Nem vagyok ilyen kegyetlen, ezzel a közösséggel nem. Nem sok barátom van, így nem terveztem elcseszni ezt az egészet. Bizonyítéknak is jók, illetve tényleg jól érzem magam velük. -Jó, majd bedobom magam rendesen is. Elvégre még miénk lehet az egész nap, nem? -néztem egy ártatlan, megnyerő mosoly kíséretében Evelyn-re, aztán az érkező srácra. Csak a szemeimet forgatva néztem ezt a két hülyét, ahogy... -Na jó, mindenki engedje el magát kicsit. Te szedd ki a zabszemet a seggedből, és lazulj le. A csajnak is van szája, nem is akármilyen, szóval be tud mutatkozni, Peter meg most mondta a nevét. És biztos baromi nehéz rájönni, hogy ő az új arc, mikor amúgy szereti a bandánkat. -döntöttem oldalra a fejemet. -Te meg... nem tanították meg az oviban, hogy előbb a lány nyújtja a kezét, te meg azt fogadod el? -engedtem meg magamnak egy aljas vigyort, hogy aztán csak a fejemet rázhassam. -De komolyra fordítva... nagyon klassz kis járgányod van, haver. Isteni. Meeeg örülök, hogy végül elszabadultál a melóból. Sok idiótába futottál bele megint? -villantottam rá egy széles mosolyt. -Oh! És ne nézz rá se szépen, se ábrándosan, se úgy, mintha te is liftbe akarnál ragadni vele. Meeg a barátnőjét se nézd így. Nagyon gyilkos feje lesz tőle. -suttogtam el a végét jól kivehető artikulálással, a fejemmel a két lábon járó márka felé bökve. Ennél elektronikusabb már nem lehetne. Amíg Peter megválaszolta az út kérdését, addig gyorsan kinyomtam a telefonomat, hogy véletlen se zavarhasson most senki. Akármi is lenne, ráér holnapig. -You mean... légyszi szedjetek magatok mellé néhány embert, és rakjátok össze őket, köszi. Ez nem a munkahelyed fiam, hogy "képzeld oda őket." Plusz lehet neked inkább a másik szervezőhöz kéne csapódnod ekkora control freak vénával. -pislogtam rá ártatlanul, ahogy végül elindultam a tűzrakóhely felé. Gyorsan meggyújtottam a cigimet, majd bedobtam az öngyújtómat a közösbe, hogy azt használhassuk a tűzhöz. -Legyen az, hogy mi ketten összekaparunk némi fát a tűzhöz magához, Peter meg a liftes lány pedig készít elő segítséget. Van újságpapír és egy kis, rózsaszín kocka a táskámban. Ha azokat összerakjátok, könnyebben begyullad a tűz.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Édes vagy. -címeztem neki egy mosolyt azért cserébe, hogy nem tudott volna rosszat mesélni rólam. Hát ez fordítva is igaz. Túl a munkamániás, control freak, görcsös dolgain, Remy az egyik, ha nem a legjobb személyiség, akivel valaha találkoztam. Nagyon jót mosolyogtam azon, hogy nem akart lakást cserélni Aziel-lel, és szerinte senki se szoruljon senkivel sehova. Hát ebben egyet tudtam érteni vele. Nekem a legjobb barátnőm nagyon fontos, ráadásul ő maga sem egy szende természet, ha valaki átveri a fejét. Mindenki érdeke, hogy ne kerüljenek össze. Elég gyilkos lenne, ha hirtelen az egyik tábor fújna a másikra, és szolidalitásból én is elvágnám magam tőlük. Ezt szeretném jól csinálni. Azon viszont egy jót nevettem, hogy Azi szerint Remy önző a liftes dolgokkal kapcsolatban. -Aaaw, én hősöm. -engedtem meg magamnak egy újabb mosolyt, egy nagy ölelést adva (ha hagyta) a mellettem lévőnek azért cserébe, hogy nem akarna elajándékozni a bandatársának. -Hmm... végül is ez egy hibátlan érvelés, kedves Aziel. Akkor csak hajrá. -de nem hinném, hogy bármit is elérne nálam. Végül sikerült megérkeznie az utolsó embernek is, aki nem tartozott az én baráti körömbe, így kitaláltam, hogy ő lehet Peter, aki Dave helyére érkezett. Egy mosoly kíséretében nyújtottam neki a kezemet én is, hogy bemutatkozhassunk egymásnak, de mielőtt még bármit is mondhattam volna, előbb Remy, aztán Aziel is megelőzött. -Örülök, hogy találkoztunk, Peter. Tök jó, hogy te hozod a fiatalos lendületet ezekhez a vén csontokhoz, szóval ne is törődj velük. -legyintettem egyet jelzés értékkel. -Viszont remélem, túllépek majd a "liftes lány" tituluson. Tök jól hangzik, de... azért a már említett Evelyn jobban bejön. De nyugodtan hívj csak Ev-nek. -címeztem neki egy újabb ragyogó mosolyt. -Oh, és csak szerénykedik. Én csak felvetettem, de ketten dolgoztuk ki a haditerv részleteit. -szóval ez kettőnk biznisze, végül is. Sem a motorra nem igazán akartam megjegyzést tenni, sem abba nem akartam beleszólni, hogy vajon milyen útja lehetett idáig. Ettől még persze érdekelt, és érdeklődve hallgattam a részleteket. Remy "parancsaira" aztán csak a szemeimet forgattam egy vigyor kíséretében, ami még szélesebb lett a szöszi billentyűs reakciójától. -Oksassa, úgy is szimpibb, mint ti ketten együtt. Mit gondolsz, Peter, leszel a társam egy kis piromán kalandban? -vonogattam a szemöldökömet egy mosollyal fűszerezve. -Remélem, csak ez van a táskájában... -haraptam be az alsó ajkamat egy szórakozott mosoly kíséretében, ahogy elindultam a megadott irányba, a kijelölt táskáért.
A beszélgetés kellős közepébe sikerül betoppannom, de hát ilyen az én formám. Szinte arra sincs időm, hogy a lelkem is utolérjen Aziel már rám is zörgeti az első nevelést először mindenkinek majd kapok egyet én is névreszólóan. -Mindenki nézze el a neveletlenségem még a cipőnket tanuljuk megkötni az alapvető illemet ilyenkor meg nem tanítják.-nézek körbe egy tettetett bocsánatkérő mosollyal. Majd azért a szemem sarkából vetek egy pillantást a Azielre. -De hát te erre hogy is emlékeznél közelebb van neked a nyugdíjasotthon, mint az óvoda.-vigyorgok rá majd Evelynre koncentrálok, akit eddig egyszerűen "liftes lány" néven emlegettünk és ugyan nem ígérem, hogy egyszer sem fog kicsúszni a számon, de igyekszem majd odafigyelni. -Én is nagyon örülök, majd igyekszem szinten tartani a vérnyomásukat. Akkor Ev.-bólintok rá a kérésére. Ha ezt preferálja, akkor legyen ez. -Köszi, de csórónak már a lelke is kivan csak nincs pénzem lecserélni..-vetek egy pillantást a motoromra.-Nem volt több barom, mint egyébként... -vonom meg a vállaimat. Az ember azt gondolná, hogy pizzafutárként nem találnak be olyan sokan. De igazából mindenki problémázik mindenen. -Akkor biztos ami biztos kinyomom a szemeimet, mert ezek szerint vagy Remy öl meg vagy a barátnőm amint hazaértem...-nevetek egyet. Mondjuk kettőnk körül a tapasztalat alapján nekem jobban kellene izgulnom, hogy vajon ő mit művel amíg én távol vagyok. -Az útvonallal nem volt baj. A táskámban csörömpöltek az üvegek úgyhogy kétszer meg kellett állnom, azért nem értem ide korábban. Mondjuk... nem mondom, hogy nem fáj a seggem egy ilyen hosszú út után, de nem sír a szám.-egyébként nem volt olyan vészes a túra, ültem már többet is motoron egyhuzamban. Remy karmesterkedésére csak bólintok, de egy fél röhögés is kicsúszik belőlem, amikor Aziel újult erővel felcsap illem tanárnak. Úgy tűnik ezt a szerepet mára mindenképp a magáénak akarja tudni. Ev kérdésére széles mosolyra húzódnak az ajkaim. -HÁHH! Hallottátok? A friss hús kell neki.-pillantok a srácokra. -Ezek után bármiben a társad leszek.-vigyorgok rá Ev-re. Nem mondom, hogy nem osztom az aggályait Aziel táskájával kapcsolatban, de hát nincs mit tenni csak bele kell nyúlnunk. -Sajnos erősen kétlem..-nevetek egyet miközben követem őt, hogy megkeressük az említett cuccokat és azokkal a kezünkben megcélozzuk a tűzrakót.
Azazel... khm... Aziel (nem csak nekem szánt) oltogatásaira válaszul összefontam a karjaimat magam előtt, ezzel kivonva magamat a kommunikációs egyenletből. - Köszönjük a kéretlen nevelést, apuci. Nélküled esélyes, hogy nem tudnánk viselkedni. - ráztam a fejemet összehúzott szemekkel. És még én lazuljak le. Háh. Jó vicc. Jesszus. Az én szervezkedésemet is túl licitáló Azit elnézve azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért is nem inkább ez a NÁCIsztikus a banda frontembere, én meg csak énekelgetek a mikrofon mögött. Aztán azzal a lendülettel rögtön meg is sajnáltam a többieket, így a legapróbb szikráját is elvetettem az ötletnek. Kinyírná őket. A különféle vélt vagy valós szövegelésekre csak az arcmimikámmal reagáltam, ami leginkább szemforgatásban, felvont szemöldökben, fintorban és ezek végtelen permutációjában merült ki. Aztán mindenki ossza be magának, hogy kihez mi tartozik. Hamar elkezd ciripelni a tücsök a fejemben, amikor nyüzsgésbe kerülök. Most is kezdtem elveszíteni a fonalat. Én ehhez túl fáradt vagyok agyilag, de tényleg. Nekem se volt ki mind a négy kerekem, amikor belementem abba, hogy ilyen nagydumásokat eresszünk össze. És még csak nem is ittak... remélhetőleg. A motor és a kisbusz felé sandítottam, mintha tőlük várnám a választ. - A lényeg, hogy ideértél, Peter. A seggfájás a különcök jutalma. - persze érthető, hogy ő miért jött külön, de muszáj éreznie a törődést. Báááár. Azieltől már bőven megkaptuk a napi adagunkat mind. - Oké. - bólintottam rá végül, hogy mi leszünk a rőzsés vénasszonyok, a két szemtelen(ül) fiatal pedig a gyújtogatós. - Ez felelősségteljesen át lett gondolva, drágám. - veregettem meg a vállát. - A gyerekeket hagyni játszani a tűzzel. - rosszallóan csóváltam a fejemet. - Csak okosan, friss hús. Nehogy belőled legyen a vacsora. - meresztgettem rá megjátszott gyilkos szemeket. Ha már szerintük ezt kellene csinálnom, akkor tessék, itt van. - Aztán jók legyetek ám! Nem felgyújtani semmit. - nem mintha megtörténne. Remélem. - Na gyere, te pöcs. Azok az ágak nem szedik össze magukat. - indultam el vele. A tekintetem közben a földet pásztázta. Jó lenne, ha nem csesznénk el sok időt a gally vadászattal. - Szóval... minek osztottál ketté minket? - azt ne mond, hogy csak úgy, mert ez szar válasz. Parancs nélkül is tudtuk volna, hogy valaki összekapkod pár ágat, valaki pedig meggyújtja a tüzet. Voilá. Kész a csoda. Ezt még szerintem is kár volt ennyire túlgondolni. Mit akarsz?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Jól, van Panborne, ezt megjegyeztem. -húztam össze a szemeimet, de alig tudtam elfojtani egy vigyorgást. -Ránézhetek neked, ha akarod. Mármint a motorra, nem a barmokra. Azokból nekem is jut elég. -forgattam meg a szemeimet. -Nagyon helyes. Ne nyírd ki a bárt! És ne nyírasd ki magadat. -ráztam meg a fejemet. A féltékeny barátnők veszedelmesek tudnak lenni. -Üvegek? Milyen üvegek? -csillantak fel a szemeim. -De amúgy meg nagyon helyes, ne sírjon a szád. Ha már külön utakon jársz. -bólogattam helyeslően Remy megjegyzésére, majd végül a busz felé böktem. -De amúgy szívesen elviszünk holnap haza. Mármint tényleg. Hátra fel tudjuk aplikálni a motorodat, és még van hely is. -gyanítom, megnyertem magamnak Ev barátnőjét is, szóval légyszi... gyere velünk. -Ugyan már, szivem. Olyan boldogok. -csaptam hátba egy jól irányzott mozdulattal, egy jót nevetve a friss hús dolgon. -Ez még szerintem is fura mondat volt. Okosan játszatok kölykök. De van koton a táskámban. -jegyeztem meg még ennyit, hogy aztán minden figyelmem Remy-é lehessen. -Öhm... meeeeert mi ismerjük Peter-t, de Evelyn nem? Én nem akarom még egyszer végighallgatni a nőjét, az állását, stb. -meg nem is érdekel. -Az a csaj egy mágus. Téged is kirángatott a munkádból, akkor azt a kisfiút megeszi reggelire. Már ha... tényleg nem téged szokott megenni a találkozásaitok alkalmával. -lehet szó szerint is. -De ha már meló... na mizu arrafelé? Rájöttél már, hogy nem ügyvezető vagy, hanem egy daloló golymók? -engedtem meg magamnak egy pofátlan vigyort. -Egyébként tudod ki imádja a zenénket? Alex Freling. És szerinte egyébként lehetnénk sikeresebbek is, nagyobb közönség elé valók. Olyan... Lolla' szintű dolog.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
Jót mosolyogtam azon, hogy a friss hús kell nekem, majd az alsó ajkamba harapva végig mértem a srácot. -Hát tudod... most, hogy így jobban megnézlek, finomnak tűnsz. -ráztam meg a fejemet még mindig vigyorogva, hogy aztán csak ártatlanul pisloghassak Remy-re. -Oksa apa, jók leszünk, nem gyújtunk fel semmit... -szándékosan. -A kotonjaidból szívesen csinálok vizibombát. -forgattam meg a szemeimet, majd végül elindultam a megfelelő irányba. -Öhm... azt mondtad, hogy a barátnőd is megölne. Ő nem szeretett volna eljönni velünk? -néztem rá kíváncsian. -Mit szólt ahhoz, hogy te is a banda tagja lettél? Nem voltak aggályai ezzel kapcsolatban? Vagy... ő is támogatta ezt a fajta törekvést a részedről? -döntöttem oldalra a fejemet, leguggolva Aziel táskája mellé. Kiszedtem belőle az újságpapírokat, Peter felé nyújtva őket. -Rég óta játszol hangszeren amúgy? És te szeretnél ezzel valami komolyabbat, vagy jó ez a hobbi szint, amin nyomjátok? Plusz... hogy kerültél a képbe, mint Dave utódja? -keltem fel végül, idő közben magamhoz véve a saját táskámat, a benne lévő sörökkel együtt, hogy a tűz helyéhez lépkedhessek. -Siessetek öregasszonyok, mert mi már rég megvagyunk! -intettem oda nekik, ledobva magamat a földre, lehúzva a cipőimet, hogy kiropogtathassam a lábujjaimat. -Oh és... tudom, hogy ez ilyen nagyon random lesz, de valamiért tök ismerős fejed van, de lehet, csak keverlek valakivel. Nem vagy te véletlen valami... futár? Ne haragudj, csak tudod én Brooklyn-ból jövök, és esküszöm, hogy tök úgy nézel ki, mint az egyik pizza futár. -címeztem neki egy bocsánatkérő mosolyt, feltolva a hajamba a napszemcsimet.
-Majd egyik nap ha ráérsz átnézhetnénk a csotrogányt... ma már szarok rá..-nevetek egyet. Már elhozott ideáig nem igaz? -Hát nem cumisüvegek.... készültem egy kis munícióval az estére.-kacsintok Azielre, csodálkozom is hogy ezt a labdát nem csapta le egyből. -Kussolok, kussolok.-emelem fel a kezeimet megadóan. -A fuvarért hálás lennék. Ha minden jól alakul nem biztos, hogy holnap stabilan hazajutnék, ha rám lenne bízva.-gondolom nem volt olyan egyszerű útja a cserkész csapattal, úgyhogy holnap szívesen becsatlakozok abba a társaságba. Ahogy Ev végigmér és megjegyzést tesz egy pillanat alatt zavarba jövök, hirtelen nem is tudok mit reagálni, csak tátogok egy kanyart szerencsétlenül, de szerencsére a figyelme hamar Remy-re terelődik. Jézus... másnak is melege van? Csak vigyorogva hallgatom az eszmecserét mielőtt elindulunk a szükséges kellékekért. -Öhmm.. épp nem rég békültünk ki, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nekem sikerült teljesen megbocsátanom, úgyhogy szükségem volt egy kis kikapcsolódásra.. külön.-pedig igyekszem... tényleg kűzdök, hogy eltüntessem a tüskéket. -Ő szinte bárminek örül, amivel egy kicsit hasznosabban vezetem le az energiáimat. Őszintén bevallom neked, hogy még nem kifejezetten rágtam át vele a dolgot. Tud a bandáról és hogy bontogatom a szárnyaimat ilyen irányba, de mostanság nem került szóba.-meg én sem tudtam, hogy mennyire tervezhetek majd komolyan a srácokkal, hiszen eddig konkrétan csak a szobám falai között zenéltem. Közben szépen magamhoz veszek mindent, amit felém nyújt. -15 éves korom óta gitározok, szóval 6 éve. Eddig semmi komoly csak otthon szórakoztam. Én szívesen foglalkoznék ezzel komolyabban, de egyelőre maradjunk abban, hogy nem merek olyan nagyot álmodni. Ami pedig a belépőmet illeti.. többször is voltam a koncertjükön és néhányszor volt is alkalmam beszélni Remyvel, akkor került szóba, hogy gitározok. Amikor kiderült, hogy Dave megy Remy bedobta, hogy szívesen meghallgat, ha érdekel a dolog.. és mint látod érdekelt.-küldök felé egy mosolyt miközben már a tűzrakónál pakolászunk. Lerakom a táskámat és leülök Ev mellé a földre. -Jaja. H Kapitány pizzériájában dolgozom futárként. Ezek szerint akkor mégis volt egymáshoz már szerencsénk. Brooklyn-ban lakok én is.-kicsi a világ. Sok emberrel találkozok nap mint nap, de fura, hogy pont egy ilyen csaj nem maradt meg a fejemben. -Te mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy Remy-t próbálod normálisabb mederbe terelni?-kíváncsiskodok egy kicsit én is.
- Ahha. Te nagyon rendes fickó vagy. - forgattam a szemeimet arra az érvelésre, hogy még egyszer nem szeretné végighallgatni a "hogyan ismerjük meg Peter-t" sztorikat. Én ezredszerre is meghallgatom, ha arról van szó. Engem nem zavar az ilyesmi, van türelmem hozzá. - Mi!? - úgy néztem rá a reggelis megjegyzésére, mint akinek elgurult a gyógyszere. - Te nem vagy normális. - húztam hitetlen mosolyra a szám. - Senki sem eszik meg senkit. Lehet, hogy te nem tudsz baráti szinten megmaradni egy csajjal, de képzeld, én igen. Beszélgetni szoktunk, mindenféle tapizás nélkül. És nem. Nem vagyok meleg. Vak sem. Én is látom, hogy dögös csaj, de ennyi. Örülök, hogy végre valakivel lehet úgy beszélgetni, hogy nem egy erőltetett, kínos szarság az egész. Amennyire a szöges ellentétem a személyisége, legalább annyi közös témánk is van. Egyszer te is igazán kipróbálhatnád. - szerintem meglepődnél. - Hjaaj. Ejtsük már ezt a témát. Ügyvezető vagyok, aki a szabadidejében dalra fakad, és nem csak karácsonykor. Azzal lehet pénzt keresni, megalapozni a jövődet, a zenélgetéssel nem. Mi ez a hülyeség most mindenkinél? - ráztam meg a fejemet. Egész eddig jó volt így a banda, ahogy volt. Mindenki meghülyült? Kíváncsian néztem rá a "tudod ki imádja a zenénket" kérdésre, de aztán a válaszától hamar flegma képet vágtam. Aha. Hát persze. - Alex Freling? Ez most komoly!? Ugye az megvan, hogy már nem vagyok öt éves, hogy azzal lehessen manipulálni, hogy Pókember szerint meg kellene írnom a házimat? - hagyjál már. - Biztos hihető, hogy Freling random odasétál hozzád és azt mondja: Figyi, tesss. Jó a zenétek meg minden, de nagyobb közönség előtt lenne a helyetek. Menjetek a Lollapalooza-ra. Sikeresek lennétek. - tártam szét a karomat. - De még ha igaz is lenne... Mégis mi a francot keresnénk mi a Lollapaloozán, huh? Kidobónak se kellenénk, max popcorn árusnak. - ekkora baromságot. - Türelem, aranyoskám! Fájós derékkal nem olyan könnyű ám! - intettem oda Evelyn-nek. - Olyan fiatalon még én is fürge voltam, mint a nyúl. Ajj. Én mondom nektek, sose öregedjetek meg! - sütöttem el a szokásos sablonszöveget.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Én nem vagyok normális? Láttad, hogy zavarba jött, pedig csak ránézett?! Szerintem még élvezné is, ha megenné. –vetettem rájuk egy futó pillantást, majd megvontam a vállamat. Nekem mindegy, csak egy, ezek szerint, nem túl szellemes megjegyzés volt. A hirtelen kifejtése arról, hogy itt senki nem eszi meg a másikat, mert ők csak barátok, pár bólogatást váltott ki belőlem, egy szórakozott mosollyal, de amint elért a szónoklata végére, értetlenül, felvont szemöldökkel meredtem rá, aztán a csajra, aki épp a táskámnál matatott, beharapva az alsó ajkamat. Kifújtam a füstöt, elnyomtam a cigimet, amit aztán visszaraktam a dobozába. -Mármint Evelynt? Most akkor mégis szabad préda a csaj? Összezavarsz… -pislogtam pár nagyobbat, egy pofátlan vigyorral. -Szerintem ilyen nincs. Mármint… van, és biztos tök jó lehet, ha nem úgy látod, mint csak egy dögös csajt, hanem mint érdekes embert. Sajna alkatilag képtelen lennék nem arra gondolni, hogy az a kikandikáló tetkó a combján meddig kúszik fel. Ezt meghagyom neked. –mármint a barátkozást, nem a felfedezőtúrát. -Unalmaaaaaaas… -forgattam meg a szemeimet. -Nincs semmi hülyeség senkinél, egyszerűen csak látjuk, amit te nem. Ha egy kicsit mélyebbre ásnál, láthatnád, hogy nem ügyvezető akarsz lenni, hanem zenész. És lehetnél is, csak valahol a magabiztosságodat fél úton felfalta az Aunt Marie’s, vagy valami egész más. El kéne kezdened elhinni, hogy ennyire jó vagy valamiben, és nincs de, meg ha, meg faszom. Egyszerűen csak tehetséges vagy. –vontam meg a vállamat, felkapkodva pár ágat a földről, amik elég száraznak tűntek a tűzhöz. -Emlékszel a koncertünkre az Our Wicked Lady-ben? Miután rejtélyesen felszívódtatok az afteren, leültem és tényleg csak úgy odasétált hozzám, jó barátommal, a whisky-vel. De neeem, nem ezt mondta. Ő nem olyan stílusban beszél, mint valami kis hülye Chicago-ból. –kapott tőlem egy cuki vagyok, ne bánts meg egy tudod, hogy szeretsz nézést, aztán csak sóhajtottam. -Hát, én arra gondoltam, hogy takaríthatnánk a retyókat... Jézusom, Remy! Az önbizalmadat hülyegyerek, mégis mit… -forgattam meg a szemeimet, ahogy az orrnyergemet kezdtem el masszírozni. -Fellépnénk, mi mást csinálnánk. Az a hely lenne nekünk a kánaán. Mi lett volna, ha minden banda, akiket szeretünk, ugyanígy álltak volna hozzá és kis puncik lettek volna? „Ajj, úgyse leszünk sikeresek, úgyse futunk be, nem fogunk tetszeni a kutyának se.” Nem lenne The Black Keys, nem lenne Tame Impala, a magyar együttesed, az az… Ivan valami, semmi más sem. Valahol el kell kezdeni. Ha oda jutnánk, el tudod képzelni, mekkora lenne a visszhangja? –nem kellene többet futnod a köröket. -A pofátlan mai fiatalság… hihetetlen… majd amikor nektek is nehezetekre esik a hugyozás... -ingattam meg a fejemet, ahogy ledobtam magam Peter-rel szemben. -De amúgy ez barátom, egy remek kérdés. Az életmentő beszélgetéseken és csoki dílerkedésen túl pontosan mit is csinálsz? Bocs, de… nem tudunk rólad túl sokat. –címeztem neki egy bocsánatkérő pillantást, a kezemet nyújtva egy sörért.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Oh, basszus, sajnálom! Nem akartam belenyúlni semmibe sem! De öhm… az egy nagyon jó dolog, ha nem szakítottatok végleg, hanem próbáltok dolgozni a kapcsolatotokon. Ez nagyon-nagyon ritka. Adj időt magadnak. Ugyan nem tudom, min vesztetek össze, de ezek alapján nem a kajarendelésen. Legyél türelmes magaddal, és vele is. Ha megérdemli az újabb esélyt, akkor kár lenne ellöknöd magadtól. –szerelmi tanácsok Dr. Evelyn Wolf, szingli szájából. De ettől még tényleg így gondolom. Plusz, ha a barátnője annyi idős, mint ő, akkor még nagyon fiatalok. -Hmm… értem. De az jó, ha mindennek örül, amit te szívesen csinálsz. –villantottam rá egy mosolyt. Ez nagyon ritka, főleg az őszinte öröm a másik sikerének. Én tényleg megértettem Dave feleségét is, hogy miért nem akarta volna tovább „tűrni” ezt a fajta életvitelt. Akaratlanul is arra gondolnál folyton, hogy amíg te otthon ülsz, hatalmas pocakkal, addig a pasid, párod, férjed… tök mindegy, addig ő kiket szedhet fel, akik fiatalabbak, csinosabbak, feszesebbek nálad. Fontos a bizalom és a szabadság is, de ezek akaratlan érzések. Én sem hiszem, hogy képes lennék arra, hogy ne aggódjak a másikért. Nem benne nem bíznék, hanem mindenki másban. -Aaaaaw, ez nagyon király! Remy amúgy remek természet, és nagyon-nagyon jó ember is, szóval ez is csak ezt bizonyítja. Nagyon jófej, és már tudjuk, hogy okos gondolat volt neked szólnia erről a váltásról. Te ismered őt, így legalább egy ember nem volt idegen, és mint egy rajongójuk, könnyebben meg tudtad tanulni a zenéket a másik oldalról is, nem csak a szöveget. De amúgy nem vagy semmi, hogy ennyi ideje nyomod! –bólogattam pár elismerő hümmögés és vigyorgás kíséretében. Jó dolog, ha valaki megtalálja a számításait, és az is, ha ő komolyabban szeretne foglalkozni majd a zenével, csak még egyelőre nem mer ekkorát álmodni. Talán idővel mind így állnak hozzá. Figyeltem, ahogy ledobta magát mellém, majd a táskámból kivettem egy sört és felé nyújtottam, magamnak is kiszedve egyet. -Ajjajj, a vénségek. Ne hozzam a reumakenőcsöt? Egy masszázst fel tudok ajánlani a fájó izületekre. –ráztam meg a fejemet egy széles vigyorral, majd minden figyelmem Peteré volt ismét. -Tudtam, hogy ismerős vagy!!! –csaptam össze a tenyereimet egy mosollyal fűszerezve. -Durva, hogy te is Brooklyn-i vagy, szereted a Saxomuch zenéjét, de még sosem futottunk össze. Anomália. –ingattam meg a fejem csalódottan, hogy aztán a tekintetem felváltva ugrálhasson a mellettem ülő, és a vele szemben ülő között. Kiszedtem egy sört a tatyómból, hogy odaadhassam Aziel-nek, majd az utolsót is kihalásztam, Remy felé nyújtva egy mosollyal. -Hát elég sok dolgot. Remy tudja, hogy mennyire nehéz melóm van a szamárlétra bizniszben. –döntöttem oldalra a fejemet. -Neeeem. Egyébként grafikus vagyok, és saját vállalkozásom van. Melange of Art néven fut. Portfóliókat készítek, lemez és CD, illetve könyvborítókat tervezek, fotózom, logókat tervezek. Emellett pedig egy Brooklyn-i szalonban tetoválóként dolgozom. Hát ezzel foglalkozom, amikor nem épp szerencsétlen haverotok idegein táncolok. –néztem körbe rajtuk, hogy aztán a magas szőkére nézhessek. -Már tudom, hogy Remy ügyvezető-mindenes, Peter pedig az életmentő pizzámat szállítja. Na és te mit is dolgozol? Megélhetési provokátor vagy? –vontam fel a szemöldökömet.
-Nem tudhattad..-vonom meg a vállamat.-Nem sietek sehova. Ezekkel a vénségekkel ellentétben én még ráérek szar döntéseket hozni.-meg persze jókat is. Hogy a békülés melyik lesz ezek közül az majd kiderül. -Ahogy mondod. Legalább ez nem egy vita forrás.-Szerintem Wendy még élni is fogja, ha eljárkálhat koncertekre, sőt így előzetesen azt is megkockáztatnám, hogy Evelyn-nel jóban is lennének. Kifejezetten hálás lennék, ha lenne végre egy kis nyugalmunk. Elég sok szar szakadt a nyakamba az elmúlt időszakban és igazából ez a banda a legjobb dolog, ami történt velem, úgyhogy lehet egy kicsit fosul viselném ha még ez is elbaszódna. -Ahogy mondod. Meg ez a zenei stílus áll hozzám a legközelebb, úgyhogy kicsit olyan, mintha kivételesen még a csillagok is egybeálltak volna, hogy ez az együttműködés megszülessen.-bólintok egyetértve és megeresztek egy hálás mosolyt az elismerésére. Nem gondoltam volna egyébként, hogy valaha egy bandában fogok zenélni. Ez csak egy kellemes hobbi volt a számomra semmi több, de egyre jobban élvezem a társaságot és a próbákat is. -Köszi!-veszem át tőle a sört, majd én is a srácokra pillantok. -Vagy inkább egy járókeretet?-egészítem ki Ev kérdését feléjük, majd újra én is rá koncentrálok. -Gondolom minden alkalommal más volt a fókuszban amikor találkoztunk vagy találkozhattunk volna..-vigyorgok rá. -De az biztos, hogy most már egy életre megjegyeztelek.-kacsintok rá. A nyugdíjasklub is végre helyet foglal a köreinkben. -Az igen...-bólintok elismerően majd Remy-re pillantok.-Lassan bevallhatod, hogy direkt cseszted el a liftet... pont egy rajongó... és pont grafikus, ami tök praktikus lehet egy feltörekvő bandának és még dögös is.... micsoda véletlen..-szinte az egész arcomon végigterül egy szemtelen vigyor. -Ha vállalsz esetleg még új vendégeket tetoválásra, akkor majd elkérném a telefonszámodat. Van egy két ötletem, amit felvihetnél a bőrömre.-fordulok vissza Ev felé. A táskámat magam mellé húzva nyitom ki és kiveszem belőle a két üveg whiskeyt és a két üveg tequilát. Addig kotorászok amíg meg nem találom a sörnyitót és miután felnyitottam a sajátom körbe is adom annak akinek szüksége van rá.
- Jesszus. Inkább nem akarom tudni, milyen lehet az ellenségednek lenni. - hagyd békén azt a szerencsétlen gyereket. - Dehogy Evelyn-t! Hanem hogy nem akarod felszedni az összes csajt, aki szóba áll veled. De ahogy elnézlek, reménytelen eset vagy. - csóváltam a fejem lemondóan. - Nem értem, mit kellene látnom. Ez a munkám. Szeretem is csinálni. Pénzt hoz a konyhára. A zene csak egy hobbi, ami kikapcsol. Nincs semmi gond a magabiztosságommal, és egy szóval sem állítottam, hogy nem vagyok tehetséges. Egyszerűen csak nem akarok megélhetési zenész lenni és kész. Nem tudom, mi ebben olyan rohadtul bonyolult. - baj van a felfogásoddal, Evelyn lefizetett vagy talán mindkettő? - Persze, hogy emlékszem. - az Our Wicked Lady az egyik legjobb hely Brooklyn-ban. Azért kicsit még kételkedtem abban, hogy ez a sztori valóban megtörtént, de... Neeeee. Alex Freling. És pont ezzel a seggfejjel kellett szóba állnia a bandából!?? Neeee. Nincs igazság ezen a földön!!! - Miért is vagyunk mi barátok? - húzta össze a szemeit ez a kis hülye Chicago-ból. - Mit jössz folyton az önbizalmammal? - vágtam értetlen arcot. A folytatásra csak ciccegni tudtam. Akadjunk már le erről. - Nem. Nem tudom elképzelni és nem is akarom. És te se csináld. Vannak, akik befutottak, igen. Több ezerből egy. És még többen vannak, akik beleöltek egy csomó pénzt, időt, energiát, elhitték a nagy álmot, aztán kurvára pofára estek. Belevágunk, nem jön össze, utána feloszlunk. És nem miattam. Majd a többiek nem fogják tudni elviselni a kudarcot, belső viszály lesz, hogy ki mit rontott el, kinek a hibája, és nem élvezik többé a zenélést. Ne tegyük tönkre ezt. Ne csináljunk belőle munkát és kötelességet. - nekem jó ez így. Neked miért nem elég? - A többiek mit akarnak? - hát ha ő tud valamit, amit én nem. Ledobtam magamat melléjük, és beszálltam a sör csórós hadműveletbe is. Átvettem Evelyn-től a nekem szánt üveget egy hálás mosollyal jutalmazva. Amikor említette, hogy CD borítókat is tervez, már sejtettem, hogy szarul fogok kijönni ebből. De azon jót vigyorogtam, ahogy megélhetési provokátornak nevezte Aziel-t. - Ó, az ide úton már bevallottam. Kiderült, hogy ez a valódi hobbim. - pillantottam Peter-re. - Lefizettem a liftes karbantartó fazont a házban, hogy úgy állítsa be, hogy hetente egyszer beragadjak valami csajjal, akinél nem mellesleg van kávés csoki is. Remington vagyok. Liftfüggő. - vettem át a sörnyitót. - Na. Fasza. Asszem mára ejtve is vagyunk. Azi legjobb barátai is eljöttek. - böktem a fejemmel a whisky-k felé.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Kezdőlap
Ahogy azt megbeszéltük korábban, Brooklyn-ban felszedtem Evelyn-t és a legjobb barátnőjét, hogy aztán együtt menjünk tovább. Ők ketten lettek az utasaim. Evelyn-ben majdnem biztos voltam, csak a többi volt kérdéses, aztán végül is az egész megoldotta magát. Mondjuk sejthettem volna, hogy egy valamire való "bff" nem engedi el csak úgy maga mellől aaa... szintén "bff"-jét? Nem tudom, hogy mennek ezek. Csak azt, hogy abban egyeztünk meg, hogy a kiválasztott kemping parkolójában találkozunk majd, és nem játszuk a konvojos vonulást, mert totál értelmetlen. Úgyis elszakadnánk egymástól, meg hát ott a GPS. 
Szerencsére New York-tól nem túl távol eső helyet választottunk a random szerdai kiruccanásunkhoz, különben rövid úton agyvérzést kaptam volna. Evelyn legjobb barátnője aranyos meg minden, de azért a fura, szinte már számonkérő kérdései kezdtek átlépni egy bizonyos határt. Még majdnem az a rész volt a legjobb, amikor egy percig megfeledkezett rólam és Aziel-re csorgatta a nyálát. Na az valahogy jobban bejött. Nem randira hívtam a barátnőjét, hogy ennyire óvnia kellene tőlem. Vagy mi volt ez az egész. Jesszus.
