Gleeson & Qadir

Qadir úgy tűnt tisztában volt a gyenge pontjaimmal, bár nem voltam olyan naiv, hogy ne lennék tisztában azzal, hogy elég könnyen kiismerhető vagyok ilyen téren. Aki ismert már egy ideje, az tudhatja, hogy a hiúságom és a kiszolgáltatottság érzése a két gyenge pontom, amiken át kellemetlen perceket lehet nekem szerezni. Mit mondhatnék, zavart, de mégsem rendeztem jelenetet. Igyekeztem a lehető legjobb arcomat mutatni Qadir felé, hogy a saját malmomra hajtsam a vizet - már amennyire ez lehetséges, hiszen tudtam, a mellettem ülő férfi nem arról híres, hogy önzetlenül csupa jót tesz, főleg a hozzám hasonlóakkal, akikről pontosan tudja, hogy kétszínű haszonleső.
- Nem, valóban nem. Egy 36 000 dolláros Tesla model 3 típusú autó itta meg a levét és majdnem én is - válaszoltam nyugodtan, kimérten, de hidegen. - De legalább gyors és fájdalommentes halál lett volna - állapítottam meg, majd csendben végig hallgattam. Sok rosszat lehet rám mondani, de arra mindig ügyeltem, hogy az illemet még az ellenségeimnek is megadjam, így nem vágtam a szavába most sem, ahogy semmikor sem és nem is káromkodtam, vagy valami. Illem és tisztelet volt bennem, noha utóbbit könnyen el tudtam hagyni, ha úgy volt, de most nem. Qadirral szemben pedig amúgy sem szívesen tettem meg. Ha tettem is rá megjegyzéseket, azt burkoltan tettem, nem túl nyíltan és nyersen sértegetve őt, hanem "úriember" módjára.
- Még nem beszéltem vele, de meg fogom keresni, ha oda kerül a sor és meg fogom kérni a kezét - mondtam őszintén, ami tőlem ritka volt, hisz notórius hazudozó voltam, de ebben az esetben nem állt érdekemben. Amúgy sem hinném, hogy Qadirnak érdeke lenne keresztbe tenni nekem, vagy lecsapni, hiszen éppen arra törekszünk - legalábbis én igen, - hogy jövedelmező és békés viszonyt kezdjünk el ápolni. Igaz, ő veszedelmesebb ellenségem lehet, mint én neki, de azért én is tudnék neki jó pár kellemetlen percet okozni, főleg a gátlástalanságom miatt. Biztosra vettem, hogy Qadir is komolyan vesz engem, még ha nem is lát bennem akkora komoly veszélyforrást, mint mondjuk más veszélyesebb ellenlábasaiban.
De egy dolog elmondható volt mindkettőnkről: Nem rémítettük meg egymást. Qadir sem tudott megijeszteni, ahogy én sem ijesztettem meg, noha nem is akartam. Még az a tény sem hozott lázba, hogy nem tudtam hová megyünk, hová akar vinni, pedig akár egy fegyveres kivégző osztag elé is vihetett volna, de én azt nem néztem ki belőle. Viszonylag jó ember ismerőnek tartottam magam és azt sejtettem, hogy inkább beszélgetni szeretne. Négy szem közt egy kényelmes helyen, ahol biztonságban érzi magát és tudja, hogy nem tudok megszökni előle. Nem, mintha akarnék.
Nem volt nálam fegyver, nem is szoktam magamnál tartani semmi olyat, maximum egy összecsukható kést, de még azt sem mindig, így Qadirnak nem volt túl sok aggódni valója.
Nem fordult meg a fejemben, hogy a mellettem ülő haza akar vinni, tudtam, ilyen könnyen nem fog elengedni, hisz ő a valamit-valamiért elvet vallja, ráadásul nem is bízik meg bennem, így valószínűleg az elkövetkezendő órákban nagyon résen kell lennem, hogy fel tudjam építeni a bizalmat vele szemben. Már ha sikerül. Nehéz lesz, de muszáj lesz megnyernem őt magamnak.
Nem foglalkoztatott a kilátás, nem érdekelt, hogy mi van az ablakok túlsó felén, nem szokott lenyűgözni a táj, nem voltam annyira szentimentális, engem jobban érdekelt az, hogy mi van az autón belül, továbbá Qadir jelenléte és az, hogy előre felkészüljek miket kérdezhet és miket várhat el tőlem, hogy mikor az autó leparkol, felkészült legyek.
Megérkeztünk, de mesét nem kaptam mellé. Nem beszélt az épületről. Nem is bántam, amúgy sem érdekelt és egyébként is értettem az épületekhez, így el tudtam képzelni milyen ingatlan és jogi procedúrák mehettek itt és mennyi pénz, mire ezt az épületet felhúzták és egyáltalán építési engedélyt kapott. Nekem is volt egy nyaralóm, aminek a megépítését hosszas egyeztetések és jogi huza-vona előzte meg, mire az alapokat legalább lefektethettem, de kijártam az engedélyt.
Tetszett az épület, de sejtettem, hogy most is legalább egy tucat alkalmazott lappang benne, akik az első gyanús mozdulatra fejbe lőnek majd engem, de ez a veszély engem nem fenyegetett. Nem szándékoztam véletlen sem magamra haragítani senkit.
Kényelmesen leültem és felmértem a terepet, ahogy a "pincérnőt" is. Bár nem voltam túl nagy alkohol kedvelő és leginkább a vörösborokat preferáltam, de elvettem egy poharat és félre tettem. Majd koccintásnak jó lesz, ha a beszélgetés véget ért és jó viszonyban válunk el.
- Nocsak, annyira klasszikus. A régi klasszikus filmekben is mindig feketék a személyzet tagjai. Csak nem ennyire maradi vagy? - kérdeztem, bár ez akkor lenne igazán hatásos, ha Qadir fehér lenne, de végül is ő sem volt az, hisz arab volt, így ez talán nem is akkora rasszizmus, de akkor is klasszikus.
- Oh, nem, nem gondoltam, hogy csak úgy hazaviszel és őrséget állítasz az ajtóm elé. Ennyire nem élek álom világban, bár szép is lenne a gondolat - mosolyogtam. - Sőt, lelki szemeimmel látom, ahogy te magad veszed fel a golyóálló mellényt és gépfegyverrel a kezedben őrzöd az álmom - vigyorogtam.
A táj, a kilátás ismételten csak nem érdekelt. Sosem nyűgözött le a szép természeti látkép, engem mindig az emberek érdekeltek jobban. Az apró kis mimikák, gesztusok, pillantások és szavak, nameg a szavak mögötti jelenségek, amik árulkodhattak az emberi elméről és mögöttes szándékokról, valós gondolatokról. Jobban szerettem az embereket megismerni, kiismerni, mintsem egy szép képben gyönyörködni. Ennek ellenére műértő voltam, érdekeltek a festmények és a kultúrák is, de volt egy fontossági sorrend. Bármikor kimehetnék akár akárhányszor Tanzániába is és nézegethetném, a Serengetit, de Qadirt nem. Nekem pedig most arra volt szükségem, hogy rá koncentráljak ebben a sorsdöntő helyzetben és kielemezzem őt.
Nem ért váratlanul, hogy mit hozott fel, mit kért, mit kérdezett. Pont erre számítottam. Bár eléggé ellentmondásos volt. Választás? Ez neki választás? Ez inkább udvarias kérdésbe burkolt parancs. Gondolom választás alatt azt értette, hogy megtagadhatom a válaszadást, de akkor nem fogok innen élve távozni. A kis hamis. Ez a gondolat megmosolyogtatott.
Halántékom megtámasztva szemléltem őt. Nem állt érdekemben elhallgatni előle semmit, így gond és ellenkezdés nélkül teregettem ki neki mindent, amit tudtam. Egyébként is megérdemelte a mexikói azok után, hogy meg akart ölni és, hogy felrobbantott egy harminchat ezer dolláros egy éves Teslát, ami az én tulajdonomban volt. Szerencsére volt rajta biztosítás.

It's a liberating feeling when you can put your whole life together in such a way that you can handle it without help.

Zene | Öltözet | Helyszín |     @Qadir Abbar  | thx

now you can see that I also have a heart

honour must be put aside to make the right decision

Elmosolyodik Gleeson narancssárga ruhára tett válaszára, de nem reagál rá, szimplán nem érdekli őt annyira a ruha, hogy tovább húzza a frissen szabadult személy agyát. Ellenben nem szándékozik megkímélni a valóságtól, még akkor sem, ha az bizonyára fájdalmas neki. Ugyan Qadir nem tudja biztosan, hogy mi lakozhat Isaiah fejében, mi miatt nem ölte meg őt már a börtönben, vagy miért nem hozta ki Gleesont éppenséggel, de azért viaskodnak ők olyan régóta, hogy a logikája kirajzoljon egyfajta motívumot a mexikói cselekedeteire, vagy épp azok hiányára. Érzi, hogy mi lehet Isaiah terve. Tudja, hogy szavai kellemetlen pillanatokat okoznak Gleesonnak, viszont ezt is akarja elérni. Hiába nem bízik még mindig az ügyvédben, célja a mexikóiak ellen hergelni őt, úgyhogy oda akar ütni, ahol a mellette ülő férfinak a legjobban fájhat.
- Féltékenynek is lehet nevezni, nem tagadom, de jobb nem azzá tenni minket, mert velünk nem úszod meg egy röpke veszekedéssel. - Ezúttal is utálja magát egy lapon említeni Isaiahval, de már rég belátta, hogy ezellen nem tehet mást. Rengeteg közös van bennük és ha a szívére teszi a kezét, be kellene vallania, hogy szomorú lenne, ha a mexikói vezér meghalna. Ellenben örül a személyes gondolatoknak, úgyhogy meg is ragadja az alkalmat, hogy együttérző és családias embernek mutassa magát. - Feltételezem, a börtönben nem tudtad más nők társaságát élvezni, úgyhogy a barátnőd féltékeny aligha lehet most, de biztosan nem lehetett könnyű neki ez az időszak. Beszéltél már vele? - Valójában kicsit sem érdekli, de tud ő bájcsevegni, amíg oda nem érnek a kitűzött úti célra, legalább így megismeri a magánéletét is kicsit jobban, kissé egyenesebben annál, mintha a háttérben kutakodna utána.
Bevallja, elvégre a legutóbbi találkozásukkor is kerek-perec kimondta, hogy nem szívleli Gleesont és még gondolkodik azon, hogy a köreibe fogadja (vissza). Ilyen tekintetben ő nem hajlandó megjátszania magát, vagy kétarcúnak tűnni, mert akkor saját magát hiteltelenítené el. Elmosolyodik, míg jobban szemügyre veheti Gleeson masszívnak feltételezett nyakszerkezetét.
- Azért szerintem sikerülne, ha valós szándékkal próbálkoznék - viccel, persze, nem véletlenül mosolyog, de szemei attól még olyanok, mint a rókáé. Láncfűrész erősebb, mint a nyakát burkoló bőr és izmok, de ezt szándékosan nem teszi hozzá, már csak azért sem, mert ez nem is az ő terepe, hanem Marcos Garridoé. Talán jobb nem is firtatni a halálosztás kivitelezés részleteit, ehelyett ő maga kényelmesebb pozícióra vált, hogy így élje át az út maradék részét. Nem nézte át Gleesont, hogy van-e nála fegyver, de tudja, hogy ha szerzett is valahonnan a börtöntől távolodva, akkor sem fog lőni. Ketten vannak egy ellen az autóba, ez azt jelenti, hogy Gleeson biztosan halott, ha meglövi Qadirt. Nem éri meg és Gleeson sem buta, ezért nem aggódik, nyugodtan figyeli a mellette elsuhanó tájat.
- Nekem? - néz vissza a tájról a férfira kissé értetlen tekintettel. - Természetesen nekem vannak ötleteim. Nem csinálok semmit tervek nélkül. - Ez önmagában nem igaz, mert volt már példa arra, hogy rögtönzött, de nem Gleesonnal fogja ezt megtenni. Alapvetően úgy mozdul csak meg, hogy kész forgatókönyvek vannak a fejében. Általában több is, már-már bevett procedúrák arra vonatkozóan, hogy mit fog tenni, ha például valaki célba venné az autóját, vagy esetleg mi lesz, ha zsaruk érdeklődnének iránta túlzott kíváncsisággal. Mint ahogy Gleesonnal is megvan a terve, hogy hova viszi és mit akar tőle. Túl veszélyes ügyvéd ahhoz, hogy csak úgy szembe menjen a mexikóiakkal miatta, úgyhogy az ő esetében kétszer is átgondolta, mit tesz és miért. Ő tudja, hogyan fogja túlélni Gleeson, csak még abban nem biztos, hogy élve akarja-e őt hagyni.
A George Washington híd után észak felé veszik az irányt. Ezúttal már kevésbé sűrűn lakott negyeden hajtanak keresztül, Gleeson felöli oldalon pedig a fák takarásából időnként megmutatja magát a Hudson-folyó. Talán Gleeson sem kételkedett abban, hogy Qadir nem egy egyszerű taxiszolgáltatást fog neki biztosítani, de ha ezt várta tőle, akkor Qadir személyes megjelenésével biztosan érezhette már, hogy nem az ügyvéd otthonához tartanak. Nem, éppenséggel sziklás parton haladnak végig, amíg a sofőr be nem hajt egy kerítéssel elzárt villa területére, egyenesen a bejárat elé.
Nem egy nagy villa, ellenben modern és jól védett, ez már akkor szembe tűnhet Gleesonnak, amikor keresztülhaladnak a nappalin. Qadir kivezeti őt a hátsó kertbe, ahol egy medence található, mögötte pedig grillezésre is alkalmas fedett terasz fotelekkel, ahonnan tökéletes kilátás nyílik az alattuk elterülő sziklákra, valamint a folyóra. Qadir ezúttal nem tart kiselőadást a villa történetéről, úgy érzi, nincs rá szükség, mivel nem áll szándékában lenyűgözni Gleesont olyan információkkal, amik minden bizonnyal hidegen hagyják. Talán az összes ingatlana közül ehhez tudta megszerezni legnehezebben az építési engedélyt, nem csoda, hisz nem sok sziklás partszakasz található errefelé.
Természetesen sosincsenek teljesen egyedül, a háznak teljes személyzete van, akik távolról figyelik és védik őket, így ahogy leülnek a fotelekre, egyből érkezik is feléjük egy alkoholt felszolgáló fiatal afroamerikai hölgy. Elvesz egy poharat, de nem kortyol bele, csak a közöttük lévő üvegborítású kertiasztalra helyezi azt.
- Gleeson, feltételezem nem gondoltad, hogy nem foglak választás elé állítani - dől hátra és bár nézhetné a kilátást, inkább az ügyvéd arcán állapodnak meg szemei. - Szeretném, ha mindent elmondanál Isaiahról és a bandájáról. Mindent! Hallani akarom, hogy miket mondott neked, mikre kért meg, te miket mondtál neki, mik a tervei, amit megosztott veled. Az utolsó ajtó kilincsét tartó csavarig tudni akarom, hogy hogyan néznek ki azok a helyek, ahol jártál a köreikben. - Bár választás elé állítja, de hangjából mégsem az sugárzik, hogy van választása.  

But know well these games, in return for saving you, now you owe me

Gleeson & Qadir

- Most mondjam azt, hogy slankított? - kérdeztem vissza, hiszen nem láttam értelmét erőltetni a süket dumát, hogy öltönyben töltöttem a rabheteim. Qadir tudta, hogy mi igaz és mi hazugság és csak a saját megítélésemet rontanám a nyilvánvaló hazugságaimmal, nekem pedig pont most nincs szükségem a magamról kivetített negatív képre.
Láttam ám, hogy a főnök miként mosolyodik el és ez kicsit szúrta a szemem. Bár a vidám Qadir jó Qadir, de a tudat, hogy az én sanyarúságom mosolyogtatta meg elég bosszantó volt. Lepleztem nem tetszésem és inkább érdektelenséget mutattam, mintha nem zavarna, hogy épp a börtönben töltött heteimet mosolyogja. A kocka még fordulhat.
Qadir kérdezett, de én visszadobtam neki a labdát, hiszen kettőnk közül ő volt a maffia kultusz ismerője, én csak egy sorozatgyilkos és mester zsaroló voltam. Noha az én kis hálóztam is hasonlóan működtek, mint a maffia, hiszen megvolt a magam kiépített kapcsolati hálója és szövetségesei, aminek köszönhetően most szabadlábon is vagyok, sosem neveztem magam maffiózónak. Azért attól még messze voltam.
Vártam hát Qadir mit felel és jött is a cseppet sem tetszetős válasz. Lebuktam volna? De hogy? Miből jött rá Isaiah, hogy elárultam? Biztosra vettem, hogy óvatos voltam, hogy nem adtam jelét annak, hogy két kapura játszom. Dühös voltam magamra is, amiért hibáztam, ugyanakkor Isaiahra is, amiért minden szó nélkül az életemre tört. Lehetőségem sem volt egy beszélgetésre, ahol tisztára moshattam volna magamat.
De várjunk? Ha fontos lettem volna? A nénikéjét neki! Nyilván nem ringattam magam abban a hitben, hogy a kis kedvence vagyok, de azért hittem benne, hogy előkelő helyet foglalok el a szemében, hiszen mégis csak az voltam, aki. Na de olyan könnyen nem fog tőlem megszabadulni. Tőlem nem.
- És én még azt hittem a nőknél nincsenek féltékenyebb szerzetek - csóváltam a fejem rosszallóan. - A barátnőm nem szereti, ha más nők körül legyeskedem, Isaiah nem szereti, ha más maffiozók körül legyeskedem. Tiszta diktatúrában élek - nevettem és megvontam a vállaim.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy milyen megjegyzést kaptam Qadirtól, hogy miként fogalmazott: "két bűnszervezet is ". Ezek szerint saját magát is belesorolta. Ez kellemetlen volt, de fel voltam készülve, hogy a jó öreg Abbar szemében sem én vagyok a legszentebb barát. A viszonyunk még változhat, most, hogy már a maga oldalán tudhat engem. Egy ideig biztosan, bár kétlem, hogy ezek után hátba akarnám szúrni. Ha ezt élve megúszom és rendeződik a helyzetem, lehet, hogy nem sok kedvem lesz már a bajszukat húzogatni, főleg, hogy, ahogy elnézem Qadir jobb barátnak, mint ellenségnek. Meg kell látni az érdek lehetőségeket, én pedig abban látok érdeket, hogy Qadirral jó viszonyt kezdjek el ápolni. Lehet alávaló kétszínűség, de így működik az élet. A macska is annak a kezéhez dörgöli a fejét, amelyik enni ad és simogatja.
- Jól rögzített fejem van - feleltem neki. - Nehezen jön le a helyéről, nagyon ragaszkodó - persze biztosan megoldható, hogy lekapják, de ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.
Figyeltem, amint, mint, aki jól végezte dolgát kényelembe helyezi magát. Lelkem mélyén bosszankodtam, hogy ő ennyire nyugodt és élvezi a helyzetét, miközben én az adósa lettem és jelenleg a sorsom az ő kezében van. Amíg egy kocsiban vagyunk, biztosan tőle függök, ami miatt épp csak nem tikkelt az ideg a szemhéjamban. Sosem szerettem kiszolgáltatott lenni, most mégis az voltam, de minden erőmmel azon leszek, hogy ez változzon. Uralkodtam magamon, hogy Qadir ne vegye észre rajtam, hogy ez nekem mennyire nem tetszik. Ahhoz voltam hozzá szokva, hogy az emberek nekem vannak kiszolgáltatva, nem fordítva, de ebben a helyzetben is igyekeztem meglátni a hasznot és a lehetőségeket. Most, hogy Qadir az én pártomat fogja, ki kell őt használnom amennyire csak lehet.
- Egyelőre nincsenek elképzeléseim, de magányos óráimban hidd el, sokat fogok rajta gondolkodni. Vagy neked van valami jó tipped? - sandítottam felé.

It's a liberating feeling when you can put your whole life together in such a way that you can handle it without help.

Zene | Öltözet | Helyszín |     @Qadir Abbar  | thx

now you can see that I also have a heart

honour must be put aside to make the right decision

A Mercedes közel másodpercre pontosan áll meg a kávézó előtt, olyannyira, hogy még Qadirt is meglepi a sofőrje forgalom- és helyismerete. Ezt már szereti, precíz és profi. Bár csak ilyen emberekkel lenne körülvéve.
Miután Gleeson beül, a kocsi már hajt is tovább, Qadir pedig nem vár azzal, hogy megszólítsa a frissen szabadult ügyvédet. Egyelőre csak húzza az agyát, noha ő maga sem érti, hogy a francba lehet ez az ember még életben. Már rég halottnak kellene lennie vagy saját emberének keze által, vagy pedig Isaiah jóvoltából. Mint ahogy a mexikói próbálta is eltenni láb alól, csak épp balul sült el.
- Egy szavadat se hiszem el - vágja rá nyersen, pont úgy, ahogy a baseball meccsen is beszélt Gleesonnal. Semmit sem változott Qadir hozzáállása, csak épp az érdeke úgy hozza, hogy még ki kell faggatnia az ügyvédet. - Biztosra veszem, hogy szépen néztél ki narancssárgában. - Kivételesen nem rosszindulatú Qadir, csak realista, miközben elképzeli Gleesont a jól ismert rabruhában és erre a képre kissé el is mosolyodik.
Na de térjenek is a lényegre, elvégre mégiscsak Isaiah a fő indok, aki miatt Qadirnak át kellett terveznie a mai napját. A börtönben sokkal könnyebben megölhette volna, szól az egyik lecsukott mexikóinak, hogy vágja el a torkát, mikor épp az őrök nem figyelnek és máris könnyebben megszabadult volna tőle. Lehet üzenni a lecsukott bandatagoknak, Qadir is szokott. Ha úgy akarná, egy kódolt levéllel bandaháborút tudna kirobbantani a börtön falai között, a börtönőrök pedig még örülnének is, hogy kevesebb barmot kell őrizniük, hevesebb haszontalan embert kell etetnie tök millió adófizetőnek.
- Te is tudod, hogy nem azért akar megölni, mert börtönben voltál. - Abban viszont igaza van Gleesonnak, hogy Qadir hasonló helyzetben van, mint Isaiah, így jobban megérezheti, mi az ellensége szándéka. Ő gyanakszik is valamire, amiben persze nem lehet biztos, de szívesen felvilágosítja az ügyvédet, mert ezzel is a mexikói ellen hergeli. Na meg talán felnyitja a szemét, hogy hogyan működik ez a világ… a bűnözés világa.
- Megmondom neked, mi zajlik a fejében. - állja a farkasszemeket, miközben gonoszul elmosolyodik. - Ha fontos lettél volna neki, könnyen kihozott volna a börtönből. De nem tette, mert meg akart szabadulni tőled így vagy úgy. Miért? - enyhén oldalra dönti fejét. - Mert a magunkfajták nem szeretik azt, ha az emberük több irányba is kacsintgat. - Ritka az, amikor magát Isaiahval említi egy lapon, de most muszáj így tennie és őszintén szólva egyet is kell értenie a rivális vezetővel, mert ő is azt tervezte, hogy megszabadul valahogy az ügyvédtől végleg. Kiiktatja. Ezáltal szinte biztosra veszi, hogy Gleesonnak továbbra is csak napjai vannak hátra, noha nem tudni, pontosan mennyire, de nagyon vékony jégen táncol még akkor is, ha Qadir most megmenti.
- Apokaliptikus életet kell élned, ha két bűnszervezet is a fejedet akarja leválasztani a nyakadról, ugye tisztában vagy ezzel? - Vagyis óva inti attól, hogy most Qadirék ellen akárcsak egy rossz mozdulatot is tegyen, vagy egy rossz szót ejtsen ki a száján. Aztán hátradől és néhány másodperc erejéig az útra tekint. Nem kell mondania, hova menjenek, a sofőrjük tisztában van vele, Gleeson meg majd úgyis rájön. - Hogy tervezed túlélni? - Elvégre megölni aligha lesz képes az egykori főnökét, a mexikói pedig nem fog egy darabig leállni és akkor még nem is beszéltek arról, hogy Qadirnak ezt miként fogja meghálálni. Persze utóbbira van az afgánnak is ötlete.
Időközben az autó egyre csak távolodik Manhattantól, áthaladnak a George Washington hídon és megérkeznek New Jerseybe.

But know well these games, in return for saving you, now you owe me

Gleeson & Qadir

Igaz, hogy pokolian kellemetlen, rossz és megalázó érzés volt Qadirt felhívni és segítséget kérni tőle, de nem volt más választásom. Az még kellemetlenebb lett volna, ha Isaiah és az emberei lelőnek egy emeleti ablakból. Félre kellett tennem az egómat, a büszkeségemet és reálisan kellett néznem a helyzetemet. Ugyan bizonytalan voltam, nem tudtam számíthatok egy Abbarra ebben a necces helyzetben, de bíztam benne, hogy lesz benne annyi jó érzés, hogy nem hagyja, hogy a riválisa kinyírjon. Biztos szívesen látna holtan, de talán kecsegtetőbb lesz neki a gondolat, ha megment, lesz lehetősége, hogy saját maga lő tarkón.
A vonal másik végéről pozitív megerősítés hallatszott, így nagyon, de nagyon visszafogottan sóhajtottam egyet megkönnyebbültségemben. Biztosan én magam is megtaláltam volna a módját, hogyan vágjam ki magam ebből a kellemetlen helyzetből, de nem akartam rizikózni. Nem tudhattam hány ember lehet rám állítva és honnan lesnek rám, így inkább a biztos lehetőséget választottam. Nem kockáztathattam meg, hogy lelőjenek, ha ott volt az az ember, aki a biztos életfenntartásomat garantálhatja.
- Rendben. Tíz perc.
A merci megérkezett, én pedig sietős léptekkel futottam a kocsihoz, felrántottam az ajtót, majd behuppantam hátra, de épp csak becsuktam magam után az ajtót a kocsi már tova is ment.
Mikor beültem, fel sem tűnt, hogy Qadir is ott van hátul, csak azután, hogy megszólalt. Kényelembe helyeztem magam, majd becsatoltam az övem, hisz ki tudja hová megyünk, milyen utakon, milyen sebességgel és nem-e fog Isaiah közbe lépni. Igaz, nem hittem, hogy Qadir jelenlétében is próbálkozna, de sose tudni mi várhat még rám ebben a merciben.
- Hát tudod jól, hogy kivételes ember vagyok. Nekem szabad - utaltam rá, hogy rám még a börtönben is más szabályok vonatkoznak, holott ez nem így volt, de ki vagyok én, hogy az ellenkezőjét állítsam? Még ha ez csak üres hazugság is, de ha csak egy kicsit is különlegesebbnek tudtam magam festeni a többi rabtól, már megérte. Mert hát jóval különlegesebb voltam, magasabb szinten álltam, több voltam náluk, de akkor sem voltam annyira különleges, hogy rám más szabályok vonatkozzanak. Rabruha volt rajtam is, noha az ételek és a kényelem területén azért többet tudtam magamnak kiharcolni. Finomabb és szebb ételeket kaptam, mint mások és kényelmesebb körülményeket, de az uniformis kellett.
Félelem még mindig nem volt bennem, ez a pszichopataság, az antiszociális személyiségzavar áldása. Tudatában vagyok a veszélynek, de nem játszódnak le bennem azok az érzések, érzelmek, félelem érzetek, amik az egészséges személyiséggel rendelkező emberekben. Nem tekintettem magam betegnek, selejtesnek. Más voltam, mint a többség. Én mindig is fejlettebbnek éreztem magam, olyan valakinek, akiben nem voltak meg azok az érzelmi korlátok, vissza tartók erők, mint másokban. Hiányzott belőlem az a gyengeség, ami másokat féken tartott és korlátozott.
- Hogy én? - kérdeztem farkasszemet nézve vele. - Ha nem lettél volna tudatában - pedig tudatában volt, tudom - börtönben voltam. Szerinted? Semmit. Biztosan azt hiszi, hogy a szabadlábra helyezésemért cserébe köptem rá, vagy nem tudom. Lehet így már börtönviselten nem érez elég hasznosnak? Ki tudja? Te vagy itt a maffia góré, neked jobban kéne tudnod, hogy mi zajlik ilyenkor a hozzád hasonlók fejében.

It's a liberating feeling when you can put your whole life together in such a way that you can handle it without help.

Zene | Öltözet | Helyszín |     @Qadir Abbar  | thx

now you can see that I also have a heart

honour must be put aside to make the right decision

Az elmúlt egy hónap Qadiréknak a tisztogatásról szólt. Kezdve azzal, hogy lelepleztek egy elég komoly árulót, akit olyan szinten meg is bűntettek, hogy elvegye a kedvét mindenki másnak is a hasonló cselekedetektől. Felipe legyilkolása látványos módon zajlott, viszont a háttérben, kvázi láthatatlanul egy sokkal nagyobb elrablási és gyilkossági sorozatot szerveztek meg Qadirék. A tét óriási, hiszen a kolumbiai drogkartellt akarták kinyírni és helyére számukra sokkal kedvezőbb embert ültetni, ami egyúttal azt is jelentené, hogy Qadir feje fölött megszűnni azt a szigorú nyomás, ami jelenleg megköti a kezét. Mindig is tisztában voltak, hogy itt New Yorkban is vannak bizonyos személyek, valószínűsíthetően hatan, akik elsősorban Hectorhoz hűségesek és nem hozzájuk, a helyi vezetőkhöz, Qadir pedig biztos volt benne, hogy ha bármilyen puccs részleteiről tudomást szereznek, akkor egyből jelentik és az egész tervük már azelőtt kudarcba fullad, hogy érdemlegesen elkezdhették volna a fizikai támadást. Így hát két nappal ezelőtt hat kolumbiai férfi hirtelen eltűnt New Yorkban, huszonnégy órán belül pedig már kint lógtak Hector legkedveltebb területeinek utcalámpáin. Üzenet volt ez, bizony. Üzenet, hogy hamarosan minden megváltozik.
Ennek ellenére Qadir folyamatosan rajta tartja egyik szemét Gleesonon, így tudja, hogy börtönbe került. Több emberét is ráállította, hogy figyeljék a fejleményeket, hiszen ő arra gyanakodott, hogy Isaiah, a mexikói kartell majd csettintésre kihozza onnan. Megteheti, egy ilyen váddal és egy ilyen ügyvédet ki lehet hozni, viszont meglepően tapasztalja Qadir, hogy ez a napok múlásával sem történik meg. Biztos benne, hogy Gleeson az ő embere volt és arra készült, hogy Qadirt csonkítsa meg, de most valamiért mégiscsak hoppon marad az ügyvéd. Nem sok ideje volt ezen gondolkodni Qadirnak az elmúlt időszakban, de azt feltételezi, hogy Isaiah is jobbnak látja távol maradni ettől az embertől. Mi tagadás, az szép érdem, ha két New Yorkot markában tartó bandavezér is ellöki magától, mert túl kiszámíthatatlannak és magukra nézve veszélyesnek tartja.
Mindezek után meglepi, hogy Gleeson neve rajzolódik ki telefonja képernyőjén, mikor a snassz csengőhangja megszólal a cégének igazgatói irodájában alig tíz perccel azután, hogy az embere bejelentette volna Gleeson kocsiját érő robbanás hírét. Nem az lepi meg, hogy Qadirt hívja, elvégre erre minden egyes nap nagyobb esély mutatkozott, amíg Isaiah nem lépett semmit, sokkal inkább vet fel benne kérdéseket, hogy mégis, hogy tudott kiszabadulni.
Valamiért úgy érzi, hogy Gleeson szavai valódiak és őszinték. Érzi benne a kiszolgáltatottságot, amire mint mindig, most is vérszemet kap, viszont meg kell fontolnia, hogy megéri-e Isaiahval még nagyobb konfliktusba keverednie, vagy épp kockáztatnia az emberei épségét csak azért, hogy kimentse az ügyvédet ebből az igencsak halálra ítélt helyzetből. Elvégre, ha egy bűnszervezet elhatározza, hogy meg akar ölni valakit, akkor annak a személynek a napjai meg vannak számlálva és már sosem lesz olyan élete, mint azelőtt. Másrészről viszont Gleeson tényleg annyira mocskos játékokra képes, amivel akár Qadir számára is hasznos tudna lenni. Ha sokszor nem is, talán egyszer. Márpedig Gleeson belelátott Isaiah mindennapjaiba, fontos információkat tudhat róla, úgyhogy… úgy dönt, hogy most, ma, ebben a kiszolgáltatott helyzetben mindenképpen megérné életben hagyni őt és kikérdezni.
Voltaképp csak ezért hajlandó megmozdulni miatt, ráadásul ő maga személyesen. Ha az emberét küldené, azokat a mexikóiak könnyűszerrel lelőnék, viszont Qadirra nem lőnek. Ez egy megállapodás Qadir és Isaiah között, a sakktáblán a királyoknak kell utolsóként állniuk, szemtől szemben. Így hát Qadir sem rendel ki mesterlövészt Isaiahra és ez fordítva is így van. Ha a vezetők megjelennek, a többiek hátrálnak. Szervezett bűnözői etikett, mondhatni.
- Kereken tíz perc múlva gyere ki a kávézó elé. Jönni fog egy sötétített ablakos Mercedes-Maybach, ülj be hátra. - Nem több, nem kevesebb, semmi komment Qadirtól. Azok majd később.
Qadir indul, öltönyben, a sofőrjével, aki már várja a parkolóban és úgy választja meg az útvonalat, hogy pontban a hívástól számított tizedik percben érjen a megbeszélt találkozóhelyre. Miután Gleeson beszáll, maga mellett találhatja Qadir, de még mielőtt becsatolná magát, a sofőr már hajt is tovább, mintha soha egy pillanatra nem is torpantak volna meg a kávézó környékén.
- Te még a börtönben is öltönyt viseltél? - szöknek fel szemöldökei. Előbb inkább oldja a hangulatot, elvégre épp most sietett a segítségére. Most barátoknak tűnnek, voltaképp abban a szerepében is ül mellette Qadir. Nyilván tudja, hogy az öltönyét a szabadulása után vette fel, de húzni akarja az agyát, valamint részben oldani benne a feszültséget, hogy ezek után könnyebben megnyíljon Qadirnak. Nem tűnik feszültnek, de senki sem nyugodt, ha Isaiah akarja levadászni.
- Mit csináltál, hogy a halálodat akarják? - Ők. Azok a barmok. De hát ilyen ez a popszakma, ugyebár, Qadirnak aligha kellene ezt bemutatni.

But know well these games, in return for saving you, now you owe me

Gleeson & Qadir

Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy elég kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeztem, mert csak egy hétnek kellett eltelnie Elinor látogatása után, hogy kikerüljek a börtönből. Bár a bűneim alól tisztázva lettem, de a mentális épségem papíron megkérdőjelezhető lett, noha én tudtam az igazságot.
De nem is szerencse volt ez, hanem az én kiépített kis kapcsolataim. Mintha csak sejtettem volna, hogy egyszer még jó hasznát fogom venni a bűnös kis dolgaimnak. Előre látó ember voltam, így alaposan berendezkedtem olyan emberekből, akikből komoly hasznot tudok húzni. És milyen jól tettem! Az információ kincs. Minél többet tudunk valakiről, annál több mindennel tudunk visszaélni velük szemben.
Voltak azért aggályaim, sejtettem, hogy Isaiah nem fog engem elfelejteni, nekem pedig muszáj lesz minél hamarabb beszélnem vele és tisztázni a helyzetet, hogy minden rendben és semmi sem változott, mert ez a kis eset most szépen belerondított az életembe.
A kocsim nem volt nálam, ami bosszantott. Nem akartam taxizni, sem buszozni. Még átlag embernek nézne engem valaki. Nem fogok beülni egy olyan ülésre, ahol mindenféle leprás, TBCés gyári munkás ücsörgött már előttem az ezeréves foltos nadrágjukban. Ki tudja milyen mocsokban ültek előtte. Nem ülök a helyükre.
Nem laktam messze a börtöntől, így elővettem a telefonomat és felhívtam az egyik barátomat, hogy jöjjön el értem, ám hiába vártam, nem jött. Hívtam telefonon, nem vette fel. Csak később értesültem a hírről, hogy a Tesla kocsim felrobbant, amikor a férfi ráadta a gyújtást. Nem sok minden maradt belőle, én pedig biztosra vettem, hogy azt a bombát nekem szánták. Ez nem volt túl megnyugtató. Nem féltem, de nem is éreztem úgy magam, mintha kaviárt, vagy bélszínt ettem volna.
Besétáltam egy kávézóba, kértem egy fekete erdő tortát, mellé egy presszó kávét, majd elmentem a kávézó mosdójába, hogy nyugodtan tudjak telefonálni. Természetesen Qadirt hívtam.
- Szia, Qadir. Itt Byrne. Figyelj, kéne egy kis segítség. Nagyjából húsz perce robbant fel a kocsim, amikor egy "barátom" ráadta a gyújtást. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy mi a helyzet. Segítened kell. Most meghúztam magam a Casa Noir kávézóban, itt talán nem akarnak majd géppisztollyal rám lőni. Azt ígérted átgondolod, hogy együtt dolgozzunk. Valamit tegyél, még nem szeretnék meghalni. Igaz, hogy itt ég le a bőr a képemről, hogy rád vagyok szorulva, de nincs kihez fordulnom - és ez nem csak hízelgés volt, valóban nem volt kihez fordulnom. Senki másnak a segítségére nem számíthatok.
Azt hiszem most már kár lenne erőltetnem a beszélgetést Isaiahhal, ő már döntött a sorsom felől, amit természetesen nem vagyok hajlandó elfogadni.

It's a liberating feeling when you can put your whole life together in such a way that you can handle it without help.

Zene | Öltözet | Helyszín |     @Qadir Abbar  | thx