Evelyn-nek megígértem, hogy a Mustanggal nyugodtan gyakorolhatja a hátsókerekes izomautók vezetését és a velük való parkolást, hogy magabiztosabbnak érezze magát, mielőtt beszerezne egy sajátot. Így nem kell elvetnie azt az álmát, hogy egyszer neki is valami hasonló járgánya lesz. Nem kell beérnie egy bogárral, ha a lelke mélyén valami nagyobb, szívósabb döggel róná az utakat. Ez már nem az első közös óra volt, és egyébként megjegyezném, hogy nagyon ügyesen ment neki, nem tudom, mit izgult. Nem azt mondom, hogy vezetésre született, mert arra csak kevesen, de egyáltalán nem volt gyászbánat a parkolása, vagy minek nevezte. És még én vagyok a kishitű, ugye? Így ma eljött az a részemről várva várt pillanat, hogy sötétedés utánra időzítsük a gyakorlást. Úgy terveztem, hogy közben beszélgessek is vele, és ne csak céltalanul kocsikázzunk a középhalk zenére. Kicsit meg kell zavarni a koncentrációban. Vége a komfortzónának! Ne csak mindig engem akarjon kirángatni belőle. Jobb, ha ő is így tesz. A bosszú erősen túlzó fogalom rá, de valami olyasmi. A családunk olyan téma volt, amit eddig erőteljesen kerültünk, hisz túlságosan személyes, és sosem tudhatod, hogy kinél mit találsz. Nem igazán tudom, miért, de magamra vállaltam annak a szerepét, aki ezt a jeget most elkezdi feltörni. - A szüleim még mindig Evanstone-ban élnek. Apa állatorvos az ottani állatkórházban. Anya tanárnő. Alsós korú gyerekeket tanít. Nem mintha velük egyszerűbb lenne, de szerinte egy középiskolában megőrülne. - azok a gyerekek már nem nevezhetők épp aranyosnak. - Az anyai nagybátyámmal és a feleségével valahogy mindig jobban kijöttem. A nyarakat náluk töltöttük Chicago-ban. Van egy ilyen kis vendéglőjük néhány szobával. Nagyon hangulatos. A mai napig elég jól megy nekik. - valószínűleg tőlük ered a vendéglátós vérem. - Van két húgom és egy öcsém. Caroline apa szeme fénye, mivel szintén állatorvos lett. -a stréber. Viccelek. Én is büszke vagyok rá. - Ottiline álma, hogy saját szépségszalont nyithasson. Már elvégzett mindenféle tanfolyamot. Fodrásznak tanult, aztán kozmetikusnak, mellette körmösnek, már a franc se számolja. - nagyon talpraesett lány. - Jake a Chicagói Egyetemre jár, valami informatikai szakra. - a modern kor gyermeke, nincs mit tenni. - De a kedvenc családtagom Indy. Ő egy ausztrál juhászkutya. Az én kutyám és imádom, de inkább nem hoztam magammal New York-ba. A lakásban tartást még csak tolerálná is, nagyon okos és jó természete van. De azt, hogy nem tudnék eleget foglalkozni vele a munkám és egyéb dolgaim miatt, nehezen viselném. És gondolom ő is. Így jobb, ha Caroline vigyáz rá. - nála a legjobb, szakértő kezekben van. - Te jössz! - dobtam át neki a képzeletbeli pöttyös labdát.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"We're riding down the boulevard We're riding through the dark night, night With half the tank and empty heart"
Már túl voltunk pár alkalmon, hogy ne érezzem azt, bármelyik percben szívrohamom lesz, annyira izgulok attól, nehogy összetörjem Remy milliós autóját. Persze azt mondta, hogy gyakorolhatok rajta, hogy nem gondolja, hogy kárt tennék benne, de ettől még nekem instant halálfélelmem volt. Na nem a saját vezetési stílusomtól, hanem attól, ha véletlen valaki más miatt lenne balesetünk, kénytelen lennék kiugrani a kocsi elé, nehogy a Mustang törjön össze helyettem. Nincs bajom egyébként az "éjszakai" vezetéssel, kifejezetten imádom. Ha nem épp egy olyan autóval vagyok, ami nem az enyém, továbbra is milliókat ér, karban van tartva és hosszú, mint a veszedelem. De sajnos ez van. Hallgatnom kell az "oktató úrra", ha azt akarom, hogy szerintem se legyen gyászbánatos-szégyenbánat a parkolási stílusom. Meglepve néztem a mellettem ülőre, amikor megszólalt és beszélni kezdett, de aztán vissza is vezettem a tekintetemet az útra. Érdekes volt, hogy a szüleiről, a családjáról kezdett el beszélni, de értékeltem a gesztust, így egy mosollyal hallgattam végig, ahogy elmesélte, ki mivel foglalkozik. Azt tudtam róla, hogy van három kisebb testvére, mivel örökbefogadtuk egymást, de ennyi. Azon egy jót nevettem, hogy a kedvenc családtagja Indy, aki a kutyája. -Imádom az aussie-kat, annyira szép, és tényleg nagyon okos kutyák. Csomó trükköt meg tudnak tanulni, és végtelenül jól neveltek. -bólogattam egyetértően, továbbra is egy mosollyal. -Oh, hát ha szeretnéd, hogy felcsavarodjunk valahova, szívesen mesélek. -ráztam meg a fejemet finoman, egy gonosznak szánt, de elég lagymatag mosollyal. -De amúgy nagyon klassznak és sokszínűnek hangzik a családod. Mindenki mást csinál, és szerintem érdekes, hogy te vagy az egyetlen vendéglátós négyetek közül. -tettem még hozzá, mielőtt vettem volna egy mély levegőt. -Az én családom is ott él, ahonnan származom, LA-ben. Az apám történelem tanár, pontosabban professzor az egyetemen, az anyukám pedig könyvelő egy nagyobb cégnél. Azt már tudod, hogy ő a szigorúbb, az apukám pedig a lazább. Egyik nagyszülőm sem él már, de az apai ágon lévők mindketten Magyarországról jöttek Amerikába még az '56-os forradalom után, hogy itt kezdjenek új életet. -végül is, jól sikerült nekik. -Két idősebb tesóm van. Aaron-ról már tudod, hogy hasonlóan csinálta a dolgait, mint te. Középiskola után dolgozni kezdett, aztán a spórolt pénzéból vett egy izomautót, hogy versenyezhessen. Tőle tanultam meg vezetni, illetve segített nekem a felszolgálás-pultozás világában is eligazodni. Nem mondanám kifejezetten szorosnak a kapcsolatunkat, de ettől még bármit megtennénk egymásért. Tipikus nagytesó. -a vérbátyó. -A nővérem, Ava pedig informatikát tanult, és ebben a szférában is dolgozik jelenleg, azt hiszem. Vele sokkal szorosabb a viszonyom, nem csak a testvérem, de nagyon jó barátnőm is. Viszonylagosan kicsi közöttünk a korkülönbség, végül is. A nővérem és köztem van négy, a bátyám és köztem pedig két év. -hát úgy nagyjából ennyi. -Ha esetleg kevesebb lenne a munkád, vagy másmilyen, akkor sem költöztetnéd magadhoz Indy-t? -tettem fel a kérdést. -Nekem nincs háziállatom, így nem tudom, mennyire lehet kötődni hozzájuk. Lakásban nem szívesen tartanék kutyát, és egyébként macskát sem. Ha beszereznék valamit, akkor az tuti egy axolotl lenne. -olyan viccesen néznek ki.
- Indy is tud jó pár trükköt. Ha vége a vezetés órádnak, majd mutatok róla videókat. Nagyon ügyes. - imádom ezeket nézni, de hiányzik is miattuk rendesen. Annyira kedves, szeretnivaló állat, hogy nem lehet nem imádni. - Dehogy csavarodunk. - forgattam a szemeimet a túldramatizált reakciójára. - Vagy ha mégis, megkockáztatom. - a mesélés fejében. - A testvéreimet semennyire sem érdekelte a vendéglátás, amit egyébként meg tudok érteni. Csak... nem is tudom. Pedig amúgy jó lett volna. Négyen testvérek is nyithattunk volna valamit, ahogy a nagybátyámék tették. És nem arra gondolok, hogy minden nap a saját üzletünkben gürizzünk. - hanem hogy együtt tök jó kis családi vállalkozás lehetett volna. - De a szüleink sem voltak oda soha ezért a vonalért. - persze arra tök büszkék, hogy mit értem el vele, de eleinte nem láttak benne túl nagy fantáziát. - Mondjuk egyelőre Ottiline körmös-hajas bizniszéért sem. - szerintem arra bőven van igény, és egyébként is, ha őt ez boldoggá teszi, miért ne csinálhatná. Nem kell mindenkinek orvosnak, ügyvédnek és valami hasonlónak lennie. - Gondolom apukád nem a tipikusan uncsi történelem professzor típus. - mint azok a tanárok, akikről korábban beszéltünk. Elvégre ő a lazább a családban. A bátyjával, Aaron-nal kapcsolatban csak bólintottam. Eddig róla tudtam a legtöbbet. - Szerintem az tök jó, amikor a testvéred a barátod is, nem csak egy közelebbi rokon a sokból. - főleg, hogy a legtöbben egy idő után eltávolodnak egymástól. - Nagyon bírom a szüleimet, de a testvérek közti szövetség az egy egészen más, különleges kötelék. - nem mondom, hogy erősebb is, de nálunk néha azt érzem. - Nem tudom. Lehet, hogy akkor igen. Ez nehéz kérdés. Már így is nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy talán be kellene vállalnom minden körülmény ellenére. Én sem vagyok annak a híve, hogy lakásban tartsak kutyát, főleg ilyen nagyobb testűt, de Indy otthon is mindig bemehetett a házba. Családtag. És egy igazi érzelmi zsaroló. Úgy néz rád, hogy nincs szíved kiküldeni. Megfordult a fejemben, hogy akár még a munkahelyemen is jól ellenne mellettem. Nyilván nem engedném a vendégtérbe. De ott lehetne velem az irodában. Tudnék figyelni rá. Időnként nekem sem árt egy kis szünet, így azt egybekötném azzal, hogy őt is kiviszem egy kör sétára. De végül mindig lebeszélem magam róla. - nem szeretném, ha az önzőségem miatt a kutyának lenne rossz. Folyton autóba pakolni... - A macska hiába kisebb, szerintem sokszor idegesítöbb a lakásban. A kutyának te vagy az isten, a macska viszont hihetetlenül öntörvényű. Nem mindig vannak lusta pillanataik. Sőt. A feltűnési viszketegség és az akaratosság sem áll távol tőlük. - persze ők is nagyon aranyosak és egyébként nevelhetők is. - Az axolotl annyira jó pofa állat. Én is bírom őket. De miért pont az? - egyébként úgy hallottam, hogy elég macerás tartani őket a víz megfelelő hőmérsékleten tartása miatt. - LA-ben sem volt háziállatotok? - csak azért kérdezem, mert azt mondta, nem tudja, milyen kötődni hozzájuk.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"We're riding down the boulevard We're riding through the dark night, night With half the tank and empty heart"
-Király, köszi! Most már alig várom, hogy végezzünk a maival. -kapott egy lelkes-hálás mosolyt cserébe. -Persze, az tök más, ha a családoddal, a tesóiddal tudsz együtt dolgozni, és mindig van valami feelinges a családi vállalkozásokban, ezt átérzem. -a Melange of Art is lehetne ilyen, de a bátyámnak annyi köze lenne hozzá, hogy tud melange-t csinálni, a nővérem meg megcsinálja a honlapomat és ennyi. Na mindegy. -Hmm... szerintem a vendéglátás egy tökre alulértékelt vonal, amúgy. Emberek nehezen tudják elképzelni, hova lehet jutni vele, mit lehet elérni, és valaki miért akarna másokat kiszolgálni. -a bátyámmal kb ugyanez volt, csak ő megmaradt a felszolgálásnál. -Pedig tök menő! Ha megnyitja, és huzamosabb ideig ott fogok kikötni, tuti hozzá megyek majd! -szerintem erre mindig van kereslet. -Hát nem. Meg ő egyben régész is, szóval elég érdekes helyeken megfordult már. Jó sztorijai vannak. Persze nem egy Indiana Jones, de azért menő. -legalábbis kislányként nagyon az volt. -Igen!!! Én nagyon szeretem őket, és én ki merném jelenteni, hogy a mi esetünkben sokkal erősebb is, mint a szülőkkel. -ettől nem szeretjük őket kevésbé, csak az mégis más. A gyerekeknek mindig a szülő az "ellenség", akik ellen össze kell fogni, ha rosszaságot csinálunk. -Pedig amúgy ez mennyire király lenne már!! Mármint neki is biztos jobb lenne, ha veled lehetne, a kutyusok nagyon ragaszkódóak tudnak lenni, legalábbis a barátaimon ezt látom. És persze, elég sok macerával járna, meg gondolom nem akarod mindig cipelgetni a kutyát magaddal, hogy annyit autózzon, de lehet, még élvezné is. Ha jól nevelt, akkor nem rágna meg semmit az irodában, nem csapna zajt, de jelezne, amikor ideje a szünetnek. Illetve azt fel tudom ajánlani, ha mégis magadhoz vennéd, de nem tudod hova tenni, vagy elvinni sétálni, én szívesen vigyázok rá. Kutyabarát otthon az enyém. -címeztem neki egy mosolyt, a szemem sarkából figyelve őt. -Az tuti. Volt egy barátom, akinek benti macskája volt. Egy zsarnok. Az nem érzelmi zsaroló volt, hanem szerintem szimplán csak aljas. Hajnalban ráugrott az ember fejére, ette a haját, meg minden ilyen. Kösz, de kösz nem. -ráztam meg a fejemet. -Mert nagyon tetszenek, és az axolotl életérzés én vagyok. Néha lusták, néha pörögnek, sokszor nekimennek dolgoknak, és egyébként nagyon cukin tudnak nézni, hogy nem tudsz nem mosolyogni rajtuk. Elég macera tartani, és a tévhittel ellentétben amúgy nagyra nőnek, de egy akvárium nem foglal olyan sok helyet. -vontam meg hanyag eleganciával a vállamat, egy jót vigyorogva ezen. -Nem, soha. A nővérem mindenféle állatra allergiás. De ilyen nagyon durván. Folyik az orra, viszket a szeme, kiütései lesznek. Egyszer volt egy papagájom, de majdnem kinyírta. Mármint a madár a nővéremet, nem fordítva. Szóval nálunk az állat az ki van lőve, pedig mindig szerettem volna. Talán majd egyszer.
- A vendéglátás már nem arról szól, mint régen. Anno elit szakma volt, már senki se akar ebben kínlódni hétvégén, pláne nem ünnepnapon. Nem mellesleg egyre kevesebb jattért. A munka egyre több, az igények egyre magasabbak, csak cserébe nem kapnak semmit sem. Persze a vendégek között is akad normális, és a vendéglátósok között is van csapnivaló, aki egy centet sem érdemel. - ennek két oldala van, de tény, hogy ez az ágazat már nem vonzó. Nagyon sok oka van. - Vaaaagy Ottiline-nek kellene New York-ba költöznie. - inkább. - Már többször is felhoztam neki a témát, hát ha egyszer beadja a derekát. Jó a család közelsége meg minden, de azért egy saját tér nagyon más. Ráadásul ez egy nagy város, rengeteg emberrel. Több feltörekvő szépségszalont is ki tud szolgálni. Van élet Evanston-on kívül is. - nekem is bejött. - Wow. A régészet nagyon menő. Szóval egyértelműen apukád is. Szerintem gyerekként egyszer majdnem mindenki elgondolkodik olyanon, hogy régész legyen, paleontológus, geológus vagy ilyesmi. Nekem is volt ilyen korszakom. Imádom Indiana Jones-t. - többek közt. - Hmmmm. Így még inkább megfontolandó. Indy kedvelne téged. A végén még jobban is, mint engem. Majd alszok rá néhányat. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy kikérem a húgom véleményét. Ha Caroline azt mondja, hogy jó ötlet, neki elhiszem. De köszi!! Tényleg! Nagyon kedves ajánlat tőled. - jelent meg egy hálás mosoly az arcomon. Az a macskás sztori nem volt semmi. - Fúh. Nehezen kapok idegrohamot, de ettől biztosan sikerülne. Imádom az állatokat, többre tartom őket, mint az emberek legnagyobb részét, de azért jobb, ha ők is tudják, hol a helyük és mik a határok. És utálom, ha nem hagynak aludni. - az egy szent és sérthetetlen dolog. - Amúgy így belegondolva, illene hozzád egy axolotl. Olyan... vidám. - el tudnék képzelni egy ilyen kis állatot a lakásában. Nem mintha tudnám, milyen a lakása, de attól még így gondolom. - Így már mindent értek. De! Ahogy a muscle car életérzéshez, úgy egy háziállathoz sem késő soha. Például egy axolotl-hoz. - vontam fel a szemöldököm. - Szoktak lenni egzotikus állat expók, ott lehet venni ilyeneket. És el is mondják, hogy miket kell tudnod, ha kéred. Vehetsz hozzá akváriumot, mindenféle felszerelést. - ezek direkt erre specializálódtak. - Én imádom az ilyen eseményeket, mert a terrarisztikai és az akvarisztikai részeket az állatkertek eléggé elhanyagolják. Ezek a kiállítások érdekesek és nagyon színesek. Szívesen elviszlek egy ilyenre, ha érdekel. A hónap végén is lesz egy itt New York-ban. - de persze mondhatsz nemet is.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"We're riding down the boulevard We're riding through the dark night, night With half the tank and empty heart"
-Persze, mindig vannak hülyék mindkét oldalon, de ettől még szerintem ez főleg a megbecsülésről szól. Ne legyél bunkó azzal, aki beleköphet a kajádba, na. -húztam egy visszafogott, de szórakozott mosolyra a számat. -Meg amúgy is. Ti értünk dolgoztok, akkor is, amikor mi pihenünk, sőt, főleg akkor. Amikor mi nyaralunk, amikor hétvégén családi ebédet tartunk, szülinapot, esküvőt ünneplünk, akkor is talpaltok, és kiszolgáltok minket. Meg kellene becsülnünk, hogy van, aki képes lemondani a saját igényeiről azért, hogy a miénket lesse. -de persze ez naiv hozzáállás és tudom, hogy nem így megy a világ, sajnos. Roman is pont erről magyarázott nekem a múltkor, hogy mennyire elkanászodtak az emberek. -Igen, meg itt több lehetősége lenne arra, hogy először mondjuk csak széket béreljen valahol, vagy ha vannak ilyen barátnői, velük is feljöhetne. Könnyebb lakást is bérelni, ha nem vagy egyedül, és jó, ha adott egy társaság. Legyetek bármilyen jó tesók, a bátyáddal nem ugyanaz bandázni, mint egy másik csajjal. -legalábbis szerintem. -Talán majd idővel belátja, hogy lehet ebből valami komolyabb, ha felköltözik ide. -New York-ban több a lehetőség, nekünk bevált. -Igen, én is nagyon imádom! Meg az összes ilyen kalandozós-kutatós filmet, sorozatot. És nem csak, mert Brendan Fraser anno jó pasi volt. -csak részben. -Én paleontológus akartam lenni. Imádom a dínókat, de aztán rájöttem, hogy ehhez nagyon sokat kell tanulni, és mindenféle ősi életformát kutat, pl egy csigát is, szóval onnantól annyira nem volt izgi. Az olyan szánalmasnak tűnt, hogy "nézd már, találtam egy megkövült gilisztát!" -szóval maradtam a művészi vonalnál. -Hát igazán nincs mit. Imádom az állatokat, a kutyákat pedig főleg, téged is bírlak, szóval ez egy semekkora áldozat sem. Indy-t pedig már így látatlanban is bírom. Szóval ha előbb-utóbb a kutyád elfelejt hazamenni, akkor ne lepődj meg. -húztam egy aljas mosolyra a szám, de aztán csak megráztam a fejemet. -De remélem, Caroline, akinek amúgy nagyon menő neve van... szóval remélem, szerinte is jó ötlet. -jó lenne. Egy kutya is ki tud rángatni a megszokott dolgaidból. -Igen, én is így vagyok vele. Én még más emberrel is nehezen tudok együtt aludni. A legtöbben csapkodnak, horkolnak, ellopják a takarót, a nyakadba lihegnek, és rád tekerednek. Ami tök jó, ha én is akarom, de ha nem, akkor légyszi, ne csináld. De mindegy is. Nem is volt hosszú életű a dolog. -az a macska korábban ott volt, mint én, így értettem, hogy miért őt választotta, de lehetett volna köztes megoldás is. Macskának szobában helye nincs. -Ugye?! Köszönöm szépen! Szerintem az én lélekállatom egy axolotl és egy lajhár keveréke lenne. És jól nézne ki a dzsungelben, ami a lakásomban van. -mindkettő nagyon aranyos, de amúgy meglepően élelmes, és veszélyes állatok. Ritkán van kedved ahhoz, hogy egy lajhár megvakarjon azzal a baszott nagy karmával. Érdeklődve néztem rá, ahogy beszélni kezdett arról, hogy sosem késő egy háziállathoz, majd ezekről az egzotikus állatos expókról. Ezeket mindig csak nézegettem, de sosem mentem el egyre sem, pedig érdekesnek tűnt. -Komolyan mondod???!!! -néztem rá hatalmas szemekkel, egy elképesztően lelkes, széles mosollyal kísérve. -Nagyon örülnék neki, ha el tudnék menni veled egy ilyenre. Még sosem voltam, és élőben látni egészen más, mint képeken. Nagyon-nagyon szuper vagy, köszönöm szépen!!! -villantottam rá egy elképesztően hálás mosolyt. Szívesen megöleltem volna hálám jeléül, de esélyesen karamboloztunk volna, de ami késik nem múlik, ugye.
- Nem is akarnám, hogy folyton csak velem lógjon. Egyikünknek sem tenne jót. Örülnék, ha közelebb lakna hozzám, és bármiben számíthat rám, de mindenki élje csak a saját életét. - ez a város nagyobb mozgásteret adna neki, hogy megvalósítsa az álmát. - Gyerekként egyébként is máshogy látod a szakmákat. Nem véletlenül olyan nehéz eldönteni, mi akarsz lenni, ha nagy leszel. Van amit túlmisztifikálunk, és van amit alantasnak vagy túl nehéznek gondolunk, de valójában nem az. Valamit egyszerűnek látunk, és rengeteget kell tanulni hozzá, és van olyan, amihez nem elég egy középsuli, hanem muszáj egyetemre menned. De mire eljutsz oda, semmi kedved hozzá, és inkább szeretnél pénzt keresni. Aztán ott állsz szakma nélkül, mert csak egy sima gimit végeztél el. - nem könnyű olyan fiatalon a jövődről dönteni. Nem mindenki olyan tudatos és szerencsés, mint én. Az meg hogy valakinek a munkája a hobbija, szereti, amit csinál, még inkább ritka. Evelyn-nel mondjuk pont kivételek vagyunk. - Pff. Szép. A kis áruló. Még ki is nézem belőle. De ha Indy az önkéntes foglyod lesz, akkor azzal számolj, hogy vele együtt én is odaköltözök. - hangozzon ez most így kimondva bármilyen bizarrul is. - Hát már én is eléggé beleéltem magam ahhoz, hogy Caroline mindenképp jó ötletnek tartsa. Akkor is, ha nem. Már elképzeltem a kutyámat a kanapémon és az irodában is. Nehéz elengedni. - imádnám, ha itt lenne velem. - Ha... Szóval ha Caroline igent mond. Eljönnél velem? Jobb, ha nem kell egyszerre a vezetésre és Indy-re is figyelnem. Ha nem túl nagy kérés persze. - néztem rá bizonytalanul az ajkamat rágcsálva. Tudom, hogy fura, de másra nem szívesen bíznám. - Azt maximálisan osztom. Saját magadat is tudod idegesíteni alvás közben, nem még valaki más. - fázol, meleged van, elzsibbad a kezed, begörcsöl a lábad, lerúgod a takarót, aztán keresed. A földre esik a párnád, nem találod. Túl sötét van, túl világos. Szomjas vagy. Random éhes. Nem még pluszban valakit elviselni. Ritka akivel minden klappol. - Egy axolotl lajhár nagyon pszichopata jelenség lenne. Lassan mozogna és folyton ott lenne egy őrült vigyor az arcán. Na meg azok a karmok! Az állatvilág Slender Freddie-je. - elképzeltem és elég para. - De ezek szerint te ilyen növényes típus vagy. - a dzsungelből kiindulva. Örültem, hogy ez az expós téma őt is lelkesítette. - Mhm-hm. Komolyan bizony. Egyedül úgysem hiszem, hogy elmentem volna rá, így viszont mindketten jól járunk. Hihetetlenül fura és gyönyörű állatok vannak. Meglepődsz, mennyiféle kígyó, gyík, béka, pók, kaméleon van. Korábban én sem gondoltam volna. - nem mintha előtte valaha is filozofáltam volna ezen. - Éés... - kezdtem téma váltásba. - Hajlasz már afelé, hogy inkább valami ilyen típusú kocsira kezdj gyűjteni? - simítottam végig a műszerfalon.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"We're riding down the boulevard We're riding through the dark night, night With half the tank and empty heart"
-Igen, sajnos nagyon ritkák az olyan emberek, akiknek határozott elképzelésük van arról, mit szeretnének csinálni, illetve mivel akarnak foglalkozni majd, ha felnőttek lesznek. Szerintem szörnyű egy gyereket ekkora felelősség elé állítani. A legtöbbeknek még huszonéves korában sem nő be a fejük lágya. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal kísérve. -Én rengeteg olyan munkát végeztem, amihez semmi kedvem nem volt, és megölte az agyamat. Nem jó, hogy sokan benne is ragadnak ezekben. -olyan kiábrándító. -Öhm... hm... legyen. Ha Indy átpártol hozzám, majd veszek neked egy hálózsákot, és a vendégszoba padlóján elalhatsz benne, amíg ő az ágyon pihen. -húztam egy aljas vigyorra a számat, de igyekztem a legártatlanabb nézésemmel keverni. -Akarod mondani az én kanapémon és az én irodámban. De egye fene... két hetente magadnál tarthatod. -ha már egyszer elméletben máris átpártolt hozzám. Majd megosztjuk a felügyeleti jogot. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, ahogy az ajkát rágcsálva megkért, hogy menjek vele, de inkább azonnal vissza is vezettem a tekintetemet az előttünk lévő útra. Mondjuk, hogy nagyon kell koncentrálnom. -Persze, szívesen elkísérlek, ha tényleg szeretnéd. Leszek a kutyaszittered, vagy a sofőröd, vagy egy kicsit mind a kettő. -pillantottam rá a szemem sarkából egy zavart, de azért lelkes mosollyal. -Igen, pontosan! Még sosem találkoztam olyannal, akivel jó lett volna aludni. -pedig azért mondhatjuk, hogy aludtam már együtt másokkal. -Jajj ne, most elrontottad a lélekállatomat, Remyyyyyyyy... -biggyesztettem le az alsó ajkamat csalódottan, ahogy elképzeltem ezt az axolotl lajhár hibridet. Már annyira nem is vágyom egyikre sem. -Hm? Jaaaa, olyasmi. Tényleg szeretem őket, de igazából... porallergiás vagyok, de ilyen őrült szinten, szóval a doki szerint jó, ha vannak ilyenjeim. -vontam meg a vállamat. Az én kis növényeskertem elég sajátos, de nagyon szép, és mivel képes vagyok életben tartani őket, így nem keltenek igénytelen hatást. -Urgh, utálom a pókokat. -még a hideg is kirázott az említésüktől. -De az tény, hogy nagyon érdekes állatokat tud létrehozni a természet. Már nagyon várom, hogy elmenjünk rá!!! Köszönöm szépen a meghívást még egyszer, te vagy a legjobb. -kapott is egy újabb hálás-lelkes mosolyt válaszul. -Mhm, eléggé. Élvezem vezetni ezt a szépséget. -húztam végig az ujjaimat hozzá hasonlóan a műszerfalon, egy mosoly kíséretében. -Már egy fokkal kevésbé érzem magam szégyenbánatnak, szóval köszönöm, hogy áldoztál rám, és erre az egészre az idődből. Ez nagyon sokat jelent nekem, Remy. -néztem rá egy ellágyult, végtelenül hálás pillantással, míg végül aztán nekem is eszembe jutott valami. -Tényleg! Öhm... ha már így a ki kísér el kit dolgoknál tartunk. Hogy állsz a '20-as évekkel? Mármint az 1920-as évekkel?
- De kényelmesen hangzik. Talán mégis csak Evanston-ban kellene maradnia. - vontam fel a szemöldököm, majd hitetlen mosollyal a fejemet ráztam. - Wow. Köszönöm a rendkívül fair láthatást. - a tanulság, hogy soha ne akarjak elvált szülő lenni. - Határozottan mind a kettő. Legalább hosszabb úton is kipróbálhatod magad. Ezek az autók ott mutatják meg igazán, mire is valók. Nem a városi dugókhoz tervezték őket. - amikor csak araszolni lehet, nem tudod kihasználni a valódi teljesítményt, mint amikor jól meghúzatod az országúton. - Bocsánat. Nem direkt volt. És igazából te rontottad el magadnak, én csak tovább képzeltem. - ártatlan vagyok a kérdésben. - Durva. Allergiás vagy még valami másra is? - amit talán nem árthat tudnom, mielőtt még megpróbálom kinyírni valamivel önhibámon kívül. - Ha egy kiállításon látod ezeket a pókokat, inkább szépnek és érdekesnek fogod gondolni őket. - ez nem olyan, mint amikor otthon random felbukkan egy. Nem mintha nekem gondom lenne velük, csak próbáltam elképzelni az ő helyzetét. - Hát már csak a hó végéig kell kibírnunk, és mehetünk. - én is várom. - Szívesen. Örülök, ha segíthettem. - végül is mire valók a... barátok??? Ilyesmi. Mindegy. A '20-as évek említésére csak meglepve, értetlenül pislogtam. - Azon túl, hogy mindig a Csengetett, Mylord? és A nagy Gatsby jut eszembe róla, nem sok közöm van hozzá. Miért? - az elkísérésből vagy valami kiállítást, vagy tematikus zenekart, bált sejtek.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"We're riding down the boulevard We're riding through the dark night, night With half the tank and empty heart"
-Klasszul hangzik. Már várom, hogy nagyobb távon is kipróbálhassam az új szerelmemet. -vagyis Remy Mustangját. -Most már nem mondhat nemet a húgod, túlságosan beleéltem magam abba, hogy kutyaszitterkedhetek néha. -tényleg!! Imádom a kutyákat, olyan okos, kedves, barátságos állatok. Persze vannak nagyon buták és neveletlenek is, de az zömmel a gazdán is múlik. -Naaaa, ne kend rám!!! Tök aranyos volt a gondolat, amíg bele nem pofátlankodtál a mindent elrontó vizualitással. -biggyesztettem le újfent az ajkamat egy sóhajjal. -Nem, nem tudok róla. Nincs ételallergiám, meg semmi hasonló. Olyan van csak, amit nem szeretek, de ha csak nem akarsz velem abszintot itatni, akkor nem lesz baj. -ráztam meg a fejemet egy mosollyal és egy vállrándítással. -Igen, igazad lehet. Még sosem nézegettem önszántamból pókokat. -csak a sarokban lévőtől rémültem halálra. Utálom őket, a hideg futkos a hátamon a gondolattól. Olyan undorítóak a hosszú lábaikkal. [color=coral-Most majd tuti lassan fog telni az idő. [/color]-forgattam meg a szemeimet egy szórakozott mosollyal. -A lehető legjobb segítség vagy. -címeztem neki egy újabb mosolyt. Jót mosolyogtam ezen a felsoroláson. -Mert kaptam egy munkát, ami egy cég megnyitója lenne. Végül is a megbízóm maszkabált szeretne, az 1920-as évek tematikájával keverve. Öltözködés, dekor, hangulat. Olyan... szesztilalmas-alkoholcsempészes módon. Aztán végül is elég sok mindent én intézek neki, így kaptam egy meghívást tőle, hogy menjek el én is. Viszont nem szeretnék egyedül menni, és azt mondta, hogy elhívhatom magammal egy barátomat is, ha szeretném. Én pedig arra gondoltam, hogy... ha van kedved... szóval, hogy eljöhetnél velem. Persze nem kötelező, meg semmi, és akkor keresek mást, aki eljönne velem, mint kísérő, vagy elmegyek egyedül. -pillantottam rá a szemem sarkából, az alsó ajakamat rágcsálva. -Illetve keresett zenekart is, én pedig beajánlottalak titeket, mint megfontolandó lehetőség. Ez egy elég híres, francia cég. Szóval akár nektek is jó lehetőség lenne, hogy kapjatok még hasonló meghívásokat később, meg ezeknél a gazdagabb embereknél sosem tudni, kit ismernek. Remélem, nem baj. -néztem rá kissé bizonytalanul, aztán ismét az utat kezdtem el figyelni.
Kíváncsian hallgattam a magyarázatot a korábbi kérdésére, ahogy az új munkájáról beszélt. A megbízója egy '20-as éveket idéző tematikus maszkabál formájában álmodta meg egy cég megnyitóját, ahol neki is jelenése lesz, nem csak dolgozni fog a dekoráción és hasonlókon, amik még a profiljába vágnak. - Érdekesen hangzik. - sosem voltam még ilyenen. - Az az igazság, hogy az ilyesmi rohadtul nem az én világom, szóval nem ígérem, hogy komfortos leszek és nem leszek szuper gáz, de szívesen elmegyek veled, ha tényleg ezt szeretnéd. Köszönöm a meghívást. És hogy rám gondoltál. - ráadásul ezek szerint elsőként. - Na és mi a dress code? Ez ilyen álarcos bál? - nem igazán tudom, hogy kell elképzelni, csak sejtéseim vannak. - Jaj, dehogy baj!!! - ez eszedbe se jusson! - Ez nagyon kedves és figyelmes tőled. - sőőőt!!!! - De... nem tudom, hogy illene be a saxomuch abba a miliőbe. - vakartam meg a tarkómat. - Nem hiszem, hogy az ilyen pénzesek vevők a pszichedelikus számokra. Korabeli dalokat pedig esélytelen, hogy abban a stílusban előadjunk. Hangszerileg még csak-csak megoldható, de énekben. Kizárt. Semmi közöm az akkori műfajokhoz. De ha mégis vevők ránk, akkor elvállaljuk. Referenciának még jól jöhet, ha már úgyis "komolyabban" vesszük a zenekar dolgait. - ráztam meg a fejemet. - Vagy milyen stílusú lesz a parti? Mármint... mennyire... sznob? - ha már valami híres francia cég megnyitója, és olyan "puccos" témát választottak, mint egy maszkabál. De legalább talán kulturált lesz, és nem ilyen berúgós buli. És nem is egy dögunalmas állófogadás.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"We're riding down the boulevard We're riding through the dark night, night With half the tank and empty heart"
-Nagyon-nagyon szeretném! Mást nem igazán tudnék elképzelni kísérőmnek, ráadásul, ha már választhatok, olyat szeretnék, akivel jól érzem magam, aki tud viselkedni, aki biztos, hogy nem éget be, és aki mellett nem érzem magam feszengve. Nekem sem a világom kifejezetten, sosem voltam ilyenen, de jó bulinak tűnt. Imádom a kreatív, új dolgokat. És… köszönöm szépen, hogy elkísérsz. –néztem rá egy hatalmas, lelkes, végtelenül hálás mosollyal. Azt gondoltam volna, hogy nemet mond, mivel nem az ő világa. De így legalább együtt lehetünk „gázak.” -Igen, valami olyasmi. Megvannak azok a tipikus, szemet eltakaró maszkok? Valami ilyesmit kell elképzelni. És a dress code lényegében az 1920-as évek viseletét takarja, nincs külön olyan, hogy black tie, vagy white tie, vagy ilyesmi. A színekben pedig az a kikötés, hogy ne legyen túl harsány, szóval a türkiz öltönyödet hagyd a szekrényben. –ha van ilyened egyáltalán. Egy mosoly volt a reakcióm arra, hogy kedvesnek és figyelmesnek tartotta a beajánlást a részemről, aztán a tekintetem érdeklődőbe váltott, ahogy hallgattam a kifejtését. Elgondolkozva figyeltem előttünk az utat, majd csak megvontam a vállamat. -Charlotte azt mondta, hogy posztmodern zenekart keres. És nálam ez elég tág fogalom ahhoz, hogy beleférjetek akár ti is. Posztmodern a Beatles is, szóval ez elég sok dolgot jelenthet. Ráadásul nekem nem tűnt úgy, hogy nem tetszik neki a zenétek, és ő a szervező, szóval valahol az van, amit szeretne. –magyaráztam el neki a dolgot egy újabb vállrándítással. -Nem tudom, hogy titeket fog-e keresni valahol, vagy nekem szól-e, de majd akkor úgy is továbbítom neked a dolgokat. –villantottam rá egy mosolyt, ami aztán ciccegésbe ment át. -És igen, most, hogy nem „komolyabban”, hanem komolyabban veszitek, ezek jól mutathatnak, mint helyek és események, ahol felléptetek már. –ha már egyszer tényleg megbeszélték, hogy komolyabban veszik ezt. -De amúgy nem lesz túl sznob. Igazából a szabadság, a felszabadult szórakozás a jelszó hozzá. A legtöbb ilyen üzletember, vagy vezető eléggé merev keretek közé van szorítva, itt pedig kiélhetik magukat. Az álarcos tematika is épp emiatt van. Olyankor mindenki bátrabb, ha részben, vagy teljesen eltakarhatja az arcát. Ki tudja, lehet, hogy te is megtalálod a tömegben a Júliádat. –ha már egyszer francia és álarcos bál. -Plusz tényleg inkább a szesztilalmas-csempészes részre fekszünk rá tematikában is, keverve az akkori, arany-giccs beütéssel. De emiatt is beszélni szerettem volna veled. Persze meg tudom kérni a legjobb barátnőmet is, hogy fuvarozzon, és alapból ő is fog cipelni dekorostól-mindenestől, de a rajzaimat segítenél elvinni inkább te? A monokróm, szürke, piros és arany színek fognak dominálni, ehhez pedig kellenek a képeim is, viszont nem szeretném, hogy valaki az utaztatással kárt tegyen bennük. –haraptam be az alsó ajkamat némi bizonytalansággal. -Ígérem, több kihasználós-szívességes dolgom nincs feléd. –tettem hozzá még gyorsan ezt.
- Azért azt a beégésmentességet biztosra ne vedd. De köszönöm, hogy így gondolod. - viszonoztam a mosolyát. - Egyébként a maga módján szerintem is jól, és egyébként izgalmasan hangzik. - legalább valami újdonság. - És mivel mindketten ott leszünk együtt, rossz már semmiképp sem lehet. Majd szórakoztatjuk egymást, a többi mellékes. - ha nem szeretném a társaságát, biztos, hogy sosem mondtam volna igent egy ilyen meghívásra. - Franc. Valahogy csak kibírom, hogy ne azt vegyem fel. - sóhajtottam fel színpadiasan. - A posztmodern már mindjárt más tészta. Abba nálam is beleférhetünk. És mindenképp előny, hogy hangszeres zenekar vagyunk, nem felvételről megy a zene. - korhűbb vagy micsoda. - Még ha nem is minket választ most, legalább neked hála már hallott rólunk. Ha legközelebb szüksége lesz egy bandára, ami a mi stílusunk, talán eszébe jutunk. - mindenképp nyertünk ezzel az egésszel Evelyn jóvoltából. - Jó az elképzelés. Leszámítva a júliás részt. - nem ismerkedni megyek. Főleg, hogy téged kísérlek el, és még egy zenélés is benne lehet a pakliban. - Szívesen segítek bármiben. Csak mond, mit csináljak. Ígérem, nem fogok tönkretenni semmit. - igyekezni fogok. - Egyáltalán nem veszem kihasználásnak. Kölcsönösen számíthatunk egymásra, nem várunk el cserébe igazából semmit, ami tök jó, és egyébként is ritka manapság. Régen egy üveg sörért segítettek felépíteni a házadat a barátok, ismerősök, rokonok. Most már sokszor, ha fizetnél se. - húztam el a számat. - És megvan már a helyszín, vagy még nagyon a tervezési fázisban vagytok? - ha még elvileg a zenekar sem dőlt el. - De ez azért elég menő megbízás. - néztem rá előbb egy elismerő mosollyal, azután kíváncsian. - Hogy akadtatok egymásra ezzel a francia nővel?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"We're riding down the boulevard We're riding through the dark night, night With half the tank and empty heart"
-Szuper, köszönöm szépen, hogy eljössz velem, tényleg!! Én is úgy gondolom, hogy mivel együtt megyünk, így le tudjuk foglalni egymást, hogy ne legyen olyan unalmas, vagy gáz az egész. -címeztem neki egy ragyogó, hálás, fogkrémreklámos mosolyt. Örülök, hogy nem kell mást keresnem helyette, az már nem lenne... ugyanaz? -Majd legközelebb. -ráztam meg a fejemet jót nevetve a színpadias sóhajtásán. -Bízom benne!! Szerintem veletek csak nyerhetne. Olyan kellemes a hangzásotok, és nem kell túlkiabálni sem titeket ahhoz, hogy beszélgetni lehessen, elég, ha mondjuk csak egy helyiséggel arrébb megy az ember. Nekem ti voltatok az egyetlen tippem, szóval ha csak magától nem áll neki keresgélni, akkor nem hiszem, hogy másokat választana helyettetek. -vontam meg a vállamat egy mosollyal. -Hát jó. Akkor a júliás részt vegyük ki belőle. -legalábbis elméletben, előre. Ez nem jelenti, hogy ne történhetne meg. Attól, hogy velem jön, még nincs hozzám nőve. -Köszönöm szépen, te vagy a legjobb!! Másra nem igazán akarnám bízni a rajzaimat, vagy... képeimet. -ráztam meg a fejemet egy hálás, megkönnyebbül pillantás és sóhaj kombójával. -Remy. Ha szeretnél nekem bármikor egy üveg sört adni valamiért cserébe, ne fogd vissza magad. -pillantottam rá teljesen komolyan, amíg el nem nevettem magam. -De egyébként ennek örülök is. Annyira ritka manapság, hogy valaki csak azért segítsen, mert jóban vagytok, mert kedvel téged, mert ráér, és nincs más dolga éppen. Pedig ez mennyivel királyabb, mint lehúzni még a saját tesódat is. -tiszta szánalmas dolgok folynak manapság. -Nincs, még keressük. Ajánlottam Aziel klubját is, illetve találtunk két-három tematikus helyet. Tervezzük őket végig járni csajos este keretein belül, hogy melyik lenne a legjobb megoldás. Elég kényes ízlése van Charlotte-nak ezekben, ahogy kivettem. -persze érthető, hogy a legjobbat akarja, de olyan... görcsös megfelelési kényszert éreztem nála, és nem feltétlen a külvilágnak. Talán az apjának, aki itt sem lesz, vagy saját magának. -Ugye?! Meg valami teljesen új. Ilyet még sosem csináltam. Szeretné, ha felügyelném a dekoratőreit is. -ami nagyon fura, de azért jó érzés. -Elvileg a titkárnője talált rá a Melange of Art honlapjára, átnézték a referenciákat, és írt is nekem egy mail-t, hogy szeretne egy személyes találkozót. Aztán végül is eljött, beszélgettünk, és megtetszettek neki a képeim. Elég gördülékenyen ment, ahhoz képest, hogy azt gondoltam, nem fogunk jól kijönni egymással. -haraptam be az alsó ajkamat. -De így még nagyobb szerencse, hogy felvettem egy asszisztenst is. Peter ugyan nagy segítség lehet, de mellette is kell valaki, aki képzőművészeti beállítottágú, így ha nekem el kell szaladnom valahova, vagy tárgyalnom kell, ő tudja tartani a frontot helyettem.
Felvont szemöldökkel hallgattam, ahogy kifejtette, mekkora esély van rá, hogy minket választ. Ő csak minket ajánlott, és ha csak ez a francia nő nem áll neki magától valaki mást keresgélni, akkor mi leszünk a befutók. Volt benne logika. - Akkor lehet, hogy nem árt, ha megemlítem a többieknek is, hogy kilátásban van valami maszkabálos jelenés? - egyébként nem tudom, hogy örülnék-e neki vagy sem. A fellépési lehetőség természetesen a banda miatt nagyon király lenne, de amíg ott zenélgetünk, kevesebb időt lehetek Evelyn-nel. És mégis csak ő hívott el, hogy ne kelljen egyedül lennie a sok idegen között. Bár úgyis azt mondaná erre is, hogy csak túlgondolom. - Aw. Megtisztelő a bizalmad. - biztosan nagyon fontosak neki a képei, és nem bízná őket csak úgy valakire. - Észben tartom. - azt a bármikor aktuális egy üveg sört fizettség gyanánt. - Helyszínben nem tudok nyilatkozni. - szívesen segítenék, ha lenne ötletem, de Azi klubját is csak hallomásból ismerem. - Uh. Részvétem. - Evelyn nem tűnik egy kényes, válogatós csajnak. A baráti köre sem különösebben. Fura lehet neki az ilyen társaság. - Aaaz igen. Micsoda felelősségteljes pozíciókat gyűjtöttél be így nagy hirtelen. Majd adj tippeket, hogy a saxomuch is ilyen gyorsan feltörjön. - húztam vigyorra a számat. - Veled nem nehéz jól kijönni. Aki nem kedvel téged, annak nagy bajok vannak a fejében. - komolyan mondom. - Előbb Peter, most meg egy asszisztens. Gyorsan fejlődik ez a Melange of Art. Ami persze nem meglepő. Rengeteg munkád van benne. - bólintottam elismeréssel.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Kezdőlap
Evelyn-nek megígértem, hogy a Mustanggal nyugodtan gyakorolhatja a hátsókerekes izomautók vezetését és a velük való parkolást, hogy magabiztosabbnak érezze magát, mielőtt beszerezne egy sajátot. Így nem kell elvetnie azt az álmát, hogy egyszer neki is valami hasonló járgánya lesz. Nem kell beérnie egy bogárral, ha a lelke mélyén valami nagyobb, szívósabb döggel róná az utakat. 
