- Gyerünk fiatalúr, ismered a járást... - bök oldalba a zsaru a kocsiba ahová bezsuppoltak, szerencsére minden izétől mentesen és meg se bilincseltek. Nem vagyok én veszélyes bűnöző, csak rosszkor rossz helyen. Kicsit elmerengtem és elfelejtettem észrevenni hogy megálltunk. - Mi? Jah igen, persze... - kapok észbe és kiszállok a kocsiból, és megigazítom a dzsekim ahogy becsapom a kocsi ajtót magam mögött. Megvárom a régi ismerős rendőrt, Zach-et és hagyom hogy felkísérjen szépen az épületbe. Ismerem a járást tényleg és már mondani sem kell merre forduljak hogy a zárkáig jussak, ahol most kivételesen egyedül vagyok. Meglepő tény, szoktak itt lenni egyesek és többismerőssel is összefutok néha itt, mint a suliban. - Helyezd magad kényelembe, apád már úton van - hagy magamra ahogy behúzza a rácsot maga mögött én meg megvonom a vállam. Hát ha jön, akkor jön, micsináljak? Legalább ma nem a világ másik végén van, bár kinéztem belőle hogy itt hagy, ahogy múltkor megsértődött mert beszóltam neki hogy ne nézzen ennyire le engem, hogy zacskóban hoznak haza. Ledobom magam és hanyattfekszem a keskeny ágyon. Kényelmetlen is, de legalább megy az idő és van egy kis időm és el is szundikálok. Más esetben nyilván nem tenném, de azóta az éjszaka óta nem tudok olyan nyugodtan aludni és most kezdek a végére érni a tartalékomnak is, és így lazán bealszom az őrszobán abban a húsz percben amíg várom hogy értem jöjjenek. Arra ébredek hogy valaki finoman rázza a vállam, és próbálok fókuszálni. - Fater? - élesedik a kép ahogy az aggoddalmas képébe meredek, és fogalmam sincs róla hogy már kétszer kiborult az örsön hogy miért alszik a fia. Nyilván azt gondolta hogy kiütöttek valamivel, nem tudom. - Mi.. mennyi az idő - kérdezem ahogy nagy nehezen felülök de ólmos súlyú mindenem. Ez a húsz perc még rosszabb volt mintha semmit nem aludtam volna és még bírnám folytatni is.
Most csak az irodámban molyoltam, és beszéltük át Deannel a feladatokat, nem volt sok. Szerencsére, de bejöttem, mert ez is egy biznisz, amit csinálunk, néha tényleg szerelünk ezt azt… A telefon akkor ért, amikor indultam volna haza. A szokásos menetrend, környező kamerák felvételének átnézése, hamarabb , mint a rendőrök, mert mi nem vártunk hivatalos engedélyekre és a többi és a többi. Ismét, az ismerős sztori… rosszkor volt rossz helyen, és könnyebb ráfogni a huligán kinézete miatt, csak mert már egyesek a hosszú hajról ezt gondolják, és azért mert, sötétebb a bőre, mint az átlagé. Húsz perccel a hívás után ott vagyok, és beengednek a zárkába is. Ha ez valami figyelemfelhívási mizéria a részéről, nagyon szarul csinálja. Tudom, hogy még mindig be van sértődve azért, mert féltem. Egy normális gyerek örülne, ha a szülei féltenék attól, hogy zsákban jön vissza. Már nem kötelező a sorkatonaság, és még csak fegyvert sem nyomtam a tarkójához ,hogy muszáj mennie. Végül is, arra a következtetésre jutok, mint megannyiszor, szar apa vagyok, és nagyon nem áll jól nekem ez az egész. De miatta mindig is igyekeztem. Úgy hiszemnem eléggé. Az arca kissé sötétebb, mint mások, a tenyerem a homlokára csúsztatom, mert látom, a szemei csillogásából, hogy talán lázas. Bár, az is lehet, hogy csak kimerült. Mégis… mit művel magával mostanában? Még edzeni se járunk el, mert most van itt a suli utáni megbeszélt pihenő ideje. - Fél három, még épp időben vagyunk, hogy elinduljunk a wellnes kirándulásunkra. Bár, elég szarul festesz. – ha kell, felsegítem az ágyból, és kitámogatom, ha nem, azért ott maradok a közelében, remélem, csak rosszul működnek a radarjaim. Így is épp elég szokatlan volt, hogy alszik, sosem aludt el egyszer sem, míg rám várt itt. Kivételesen nem tudtam az a zen fater lenni, amikor közölte velem Zack, hogy a srácom alszik. Első körben az is átfutotta fejemen, hogy itt hagyom, legalább ki alussza magát, és meggondolja, hogy nem megy katonának. Mert, nem neki való. A kocsihoz érve, beszállok és őt is megvárom, aztán indítok. Haza megyünk, ha beteg, majd elmegyek a helyi központba a vizsgálataimra, nem cibálom el olyan messzi, és minden vizsgálat után úgyis hazajövök akkor. Így nem maradna ki semmiből sem, mert a másik hellyel ellentétben, ez egy orvosi központ, ott legalább mások is megszállnak, valós turisták, turista paradicsom közepén. - Gameltél egész éjszaka…? – azt hiszem, az utóbbi összeveszésünk óta, most szólunk egymáshoz először, igen, szálka a lelkemben.
Rosszkor vagyok rossz helyen, ez már lassan amolyan életmottó is lehetne nekem, mert mindig valahogy sikerül megszívnom és nem is tudom hogy miért nem lettem még igazán elővéve. Jah, de. Mert a faternek mindenhol akad valami ismerőse, de azért ez kezd gyanús lenni hogy mindig rekord gyorsan előkerül ha behoznak, és amikor rám csukódik a rács akkor is ezen filózok. Ledőlök egy kicsit, úgysem tudok semmi mást csinálni, a táskám is kint maradt a rendőrnél, aki behozott, mert mindent elvettek tőlem. Így jobb híján az üres deszka keénységű ágyon heveredek el, hogy letegyem a fejem, de fáradtabb lehetek mint gondoltam, mert el is szundítok, és arra ébredek fel hogy fater rázza a vállam, hogy keljek fel. Kómásan fókuszálok rá a borostás képére és nem is igazán örülök neki hogy így bealudtam, pedig sosem szoktam. Nem jellemző rám. - Fél három. Miiiii, az most van?! Nem holnap? Vagyis.... milyen nap van ma egyáltalán? - csóválom meg a fejem, mert még össze se vagyok pakolva vagy nem tudom. Félig maximzm, és nem akarok kapkodni. Nem szeretek, mert olyankor félő mindig elfelejtek valami fontosat. - Kössz a bókot - túrok bele a hajamba, ahogy feltápászkodom, és kimegyek ha már kiengedtek, és visszakapom a táskám meg a kabátom is. Belebújok és eligazítom magam, és szégyen szemre de figyelembe vettem a fater segítségét, és hagytam hogy kitámogasson. Mondjuk nem érzem magam lázasnak, de a keze olyan jó hideg volt. - Ahha. Pont event volt és kimaxoltuk és két szintet léptem feljebb. Meg Destinyztünk, aztán később rommá vertük egymást MK-ban is - válaszolok egy ásítást elnyomva, és befészkelem magam az anyós ülésre. Kényelmes, de lekapcsolom az ülésfűtést, inkább melegem van mintsem fázom. - Neked nincs meleged? - kérdezem kis hallgatás után.
A riadalmára csak felvonom a szemöldökömet, egyáltalán nem jellemző rá, hogy ennyire szétszórt legyen. Kötve hiszem, hogy a balhénk a pályaválasztása felől volna az, ami ennyire megviselné…esetleg lelkileg is? - Csütörtök. – válaszolok neki nyugodtan, hiszen egy teljes egy hetes wellnessezést terveznénk, de nem tetszik a fiam állapota. Nem szokta magát megjátszani,ha beteg. Értem, a gamezést, hogy fáradt,összehúzott szemekkel pillantok rá. Bizony aggódok érte, sosem viseltem jól, ha beteg. A nagyobb betegségei alatt vele voltam, még ha talán nem is emlékszik ezekre. Elgondolkodva dobolok a kormányon, és kipillantok a visszapillantóra is, mint aki ellenőrzi az indulás előtti teendőket. - Figyelj, fiam. Nem muszáj mennünk, ha szarul érzed magad, itthon is maradhatunk. Áttesszük máskorra a wellnest. – vonom meg a vállamat, és kitolatok a parkolóból, majd gázt adok és elindulunk. Csendben teszem meg az utat a házunkig, de többször , néhány röpke pillanatra rá vetem a tekintetem. A ház előtt újra a homlokához érintem a tenyeremet. - Nem fázom, de lázat mérünk, nyomás a szobádba. – mintha még kis másodikos lenne. Kiszállok a kocsiból, és továbbra is kisegítem, ha szüksége van rá, nem is igen mozdulok el mellőle, még a szobájába is felkísérem. - Kegan, ugye egyik haverod se adott be neked valamit, míg nem figyeltél oda? – aggodalmaskodom. Mert néhány srácból kinézem, nem épp a legjobb bandákkal szokott lógni. Csak azért, hogy engem idegesítsen. Tudom jól. Bár így is úgy is figyelek rá, még akkor is,ha ő nem látja. Nem láttam értelmét elvenni tőle a gépeit, mert amúgy jól tanult. De ha csak simán fizikailag fáradt el a gépezéstől, akkor… Francba már! Utáltam, ha beteg. Kikészültem olyankor. Persze, már megedződtem, amíg a nagyiék éltek, őket hívtam telefonon, hogy mikor mi a teendő. Még az is az eszembe jut, hogy nem kaphatta-e el tőlem valamelyik kinti vírust? Bár én mindenre vagyok oltva, a munkám miatt. Eltűntem a fürdőbe, az infrás hőmérőért, utáltam bármit is dugdosni annó a fiamba, és a kúp korszakba én is beleestem azért. Senkinek nem kívánom. Nyugi már, lehet az is, hogy csak fáradt… Én meg túlaggódom. - Lemerült a lázmérőben az elem, mindjárt kerítek a garázsból, addig pihenj le. -tolom le az ágyra, és eltűnök nagyjából két percre, leülök az ágyra, és aggodalmasan pillantok rá. - Oké, nyújtsd ki a nyelved, és hadd lássam… a szemeid. – igen, nyálkahártya ellenőrzés, pupilla tágulat ellenőrzés, csak a szokásos nátha ellenőrző rutin. Miután túl vagyok az alap ellenőrzésen, kicserélem a lázmérőben az elemet, és fél szemmel őt figyelem.
Nem tudom mi van velem, nem szoktam a zárkában elaludni, azért annyi jó érzés van bennem általában hogy ébren unatkozva várjam meg az apámat, hogy szépen összeszedjen és haza navigáljon. Ritkán vagyok beteg, és most sem érzem azt hogy az akarnék lenni, egyszerűen csak álmos és fáradt vagyok, mert hosszúvolt a suli is, meg a veszekedés is, és utána tüntetőleg nem szóltam hozzá egy ideig. Nem feltételezi rólam hogy képes lennék túlélni? De miért? Minden testi eredményem a lehető legjobb, az izmaim erősek, gyors vagyok és ruganyos. Mit akar még, mi legyek? Beszállok az anyós ülésre és kicsit megdöntöm az ülést hogy kényelmesebb legyen és csak meredek ki a szélvédőn át. Amikor megjegyzi hogy nem kell menni, megrázom a fejem. - Nem, nem mondhatod le. Most van esély rá hogy végre ne dolgozz és ne legyen semmilyen halaszthatatlan ügyed... - ebből nem engedek. Nem akarom hogy megint ott hagyjon, mint legutóbb, mert éppen valami hiperfontos ügyféllel tárgyalt. Mintha az fontosabb lett volna mint az, hogy velem töltse az időt, és ez a mostani nyaralás ígérete is elég gyanús. Már nem merek hinni benne, de azért feladni sem akarom, mert igenis igénylem az apám társaságát, még ha olyan is, amilyen. Fel tudok menni magamtól is a szobámba és már jobban érzem magam egy kicsit. Az alvás majd segíteni fog de azért még kiugrom a fürdőbe mielőtt ledobálnám a cuccaim a fotelembe és az ágy szélére ülnék. Felteszem tölteni a telefonom. - Nem vagyok lázas szerintem, csak egy kicsit fáradt. Félig már összepakoltam amúgy, csak be kell fejeznem - mutatok a sporttáskára a szoba másik felén a szekrényem előtt, ahol a cuccaim vannak. Még a laptopom is elcsomagoltam hogy azért néha rá tudjak csekkolni az online életemre is. A kérdésére csak megcsóválom a fejem. Azt sosem hagynám, legalábbis szántszándékkal biztos nem. - Nem, kizárt. Nem voltunk sehol inni és nem is volt semmi a társaságban csak hülyültünk és beszélgettünk - válaszolok, ahogy hátratúrom a hajam a képemből. Igazán hosszú lett és eleinte csak a tanáraim bosszantására kezdtem el, aztán megtetszett és így sokkal komolyabb fejem van mint rövidebb hajjal. Jobban is szeretem és persze a csajoknak is jobban bejövök így. Fontos szempont. Vigyázok a látszattal ellentétben hogy semmi ilyesmit ne szedjek össze, azt már nehezebb lenne kimagyarázni is meg nem akarok rászokni sem semmilyen szerre. A cigi is csak apám bosszantására van. Oldalra dőlök és a fejem alá tuszkolom a párnám mire visszaér, és onnan nézek rá nagyon éberen leragadó szemekkel. - Nincs semmi bajom. Mikor kell indulnunk holnap? Vagy ma akarsz menni? - kérdezem nyelvet nyújtok rá. Szép rózsaszín. A szemem meg sötét, mint a csokoládé. Mindig is ilyen volt, és ami azt illeti nem igazán hasonlítok apámra hacsak nem a testalkatban mert neki sincs kifejezetten apa teste. Semmi pocak, semmi sörhas meg ilyesmi. Egyszer megkérdeztem hogy tényleg ő az apám, és úgy kiborult rajta hogy két napig hápogott. Pedig nem rosszból kérdeztem meg, csak tényleg nem igazán hasonlítunk és inkább vagyok indián mint mint hófehérke. - Tényleg nem fogsz elrohanni a wellnes közben? Sok mindent akarok kérdezni.... - mert eltökéltem hogy kiszedek belőle mindent.
Nem tehetek róla, de aggódom, és mindennél jobban szeretném, ha már ott lennénk, pihenhetne ő is, én is egy kicsit, miután letudtam a kötelezőt, és a maradék időmet, közösen tölthetném a fiammal. Ránk férne. Tudom, hogy nem vagyok minta apa, és ez örökké kísérteni fog. Amikor a drogokra terelődik a téma, akkor rá is pillantok, hiszek neki, csak a rohadt cigizést nyomja akkor , amikor igazán idegesíteni akar. - Ma szerettem volna indulni, de inkább pihenj. – szusszantok, jó lett volna az első éjszakát a yakuzziban ücsörögve tölteni. Egy lakosztályt kaptunk, az egyik oldalában ő lenne, a másikban én, hogy azért a privát szféra megmaradjon, középen pedig egy közös nappali, mindenkinek saját fürdővel, és egy erkély, ahova szintén ki lehetett ülni. Hatalmas, szép tóra lehetett kilátni. Még oda is szívesen kimennék evezni, mert pihenés alatt se tudok a seggemen ülni igazából. -Nem fogok, szeretnék végre veled is időt tölteni. Nem csak szellem fater lenni. – pillantok rá komolyan, de az eltökétsége gyanús nekem egy kicsit, mégis miről akar velem komolyan beszélgetni? Nem jellemző rá az ilyesmi. - Ha gondolod, bepakolhatom a maradék holmid, ha megmondod, hogy mikre van még szükséged, és pár óra múlva felébresztelek, hogy ennyivel se kelljen bajlódni tovább. – simítok át a homlokán, és kicsit összeborzolom a haját, tudom,hogy utálja, mert odáig van a sörényéért. Jól is áll neki, és egyáltalán nem bánom, hogy levágatta. -Rendelek valami kaját, hogy legyen mit enned, mire felébredsz. – kilépek a szobából ,hogy elhadarjam a rendelést, és visszapillantok rá, lehet, hogy már alszik is. Ha megmondta, hogy mi kellhet még neki, akkor csendben összeszedem a maradék holmiját, ha nem, akkor lementem a földszintre, és megpróbáltam elütni az időmet. - Nem, nem indulunk még, Keagan elfáradt, sokáig játszott a haverjaival, és most persze tiszta kóma. – sóhajtok szomorúan. - Tudom, hogy erre várt ő is, és nem akarom lemondani, és ettől függetlenül előjött belőlem a para apuka, hogy mi van,ha pont most lett beteg? Jah… tudom Dean. De te is elég szar keresztapa vagy, szóval fogd be. – morgok, mégis jókedv hallatszik a hangomból. Bontom a vonalat, és a fejemet csóválom, én a kanapén szundítok be, de a kaja érkezése az, ami felkelt, így kifizetem, és lent a nappaliban, a dobozokból látok neki az evésnek. Talán a kaja illat lecsalogatja, és eszik, vagy ki tudja. De nem eszem meg az egészet, pláne nélküle. Tésztás, wookos kaja, most erre lett ingerem.
Látom rajta hogy nem egészen nyugodt, talán valahol aggódik értem, de nincs rá igazán oka, inkább csak fáradt és rossz kedvű vagyok, mint beteg és a lázmérő se hoz ki semmit kézzel fogható eredményt, és vagyok olyan makacs és akaratos mint ő, ezen ne múljon. Nem fogom hagyni magam egykönnyen lerázni ami azt illeti. Felülök az ágyon, nem hagyom magam visszanyomni. - Nem, elindulunk ma. Ez, a végső szavam! - makacsolom meg magam, és csakazért is elkezdek összepakolni. Nem fog lerázni olyan könnyedén, és behányok mindent a bőrőndbe ahogy szoktam, mert a rend... nos nem igen vagyunk jóban egymással. Meg jelenleg a faterrel sem, hogy ennyire nem kommunikál velem, és összedobálok mindent hogy kész legyek és visszazuhanok az ágyba. Megmorgom. - Tudod, hiszem ha látom. Mindig ezt mondod, és mindig elmész valahová. Kezdem unni, szóval most nem mész sehová! Minden egyes napot velem fogsz tölteni a nyaralás alatt, és behozod a sok éves átlagot! - mordulok rá ahogy a fejem fogom mert fejfájós vagyok kicsit, a hirtelen ugrálástól de nem tágítok. - Megoldom, csak.... egy kicsit.... - dőlök el az ágyon mégis. De csak utána csapok ahogy a hajamba kócol mert utálom ha ezt csinálja és jellegzetesen nyűglődő hanggal jutalmazon a fáradozásait, és egy órát tényleg elszundikálok, mert már csak a kajaszagra ébredek meg. Öcsém, de jó illata van valaminek.... szinte összefut a nyál a számban. Na jó, nem csak szinte, és így nagy sóhajjal mászom ki az ágyból. Össze rendezem a bőröndöt, elmegyek mosdóba és átöltözöm. A válltáskámmal megyek le, amibe a rajzfüzetem van, meg pár ceruza és keresztrejtvény, meg a tablet amit legutóbb kaptam. Nem viszek nagy gépet, csak mégis hogy tudjak chatelni kicsit kényelmesebben mint a telefonról. Lecsörtetek a lépcsőn a konyhába és a nappaliban a kanapéra teszem a táskám. - Mi a kaja? Jó illata van - jelenek meg mint egy éhes sáskaraj egy személyben. Szeretem a hasam, és bár még álmos vagyok egy kicsit, lehiggadtam, és közel menet kész is. Lenyúlok egy dobozt és nekiesek. Mesterien tudok pálcikákkal is enni, és sokat gyakoroltam. - Felőlem mehetünk ha ettünk - nézek rá a dobozom felett ahogy tolom befelé a tésztát és lerázok róla egy rákot. Miért is vannak rákok az én tésztámban??
Kezdőlap
