-Ugyan, kedves vagyok és türelmes. Nem igazán vannak ellenségeim. –veletek, és olyanok nincsenek, akik számítanak. -Mondtam… én nem tudom úgy nézni, mint érdekes személyt. Nekem ő egy dögös csaj a tucatból. De akkor nem Evelyn-t kell kipróbálni, értem. –bólogattam nagyokat nyugtázás címszóval. -Urgh… jól van-jól van, ne egyél meg. Jeeez. Csak gondoltam jó, ha hallod valakitől, hogy mennyire kibaszottul sokra vihetnéd a tehetségeddel. –emeltem fel a kezeimet megadón. -Hmmm… mert szereted azt a hülye fejemet, ahogy én is a tiédet. És mert ti vagytok a profik, én meg a pofi. –bár már lehet, a trónomra törnek ezek a húszéves kis fiúcskák. Peter-rel nagyot nyerhetünk. -Aki egy pofára esés után feladja a zenét, az nem is akart igazán játszani. Meg aztán… honnan tudod, hogy így lenne? Miért kell mindig mindenre ráparáznod ahelyett, hogy csak hagynád megtörténni? Saját magadat idegesíted ezzel. Nem élheted az életed úgy, hogy csak ülsz és vársz, meg stresszelsz a semmin, az ismeretlenen. Félsz, hogy kiszáll a basszeros? Ok, találunk másikat. Lehet, hogy megtanítjuk a csajnak és majd ő beugrik ideiglenesen, amikor koncert van. –böktem a fejemmel a liftes lány felé. Evelyn, vagy mifene. -A dobos a nagyobb szar, de aki ennyi időt és energiát ölt abba, hogy megtanuljon egy ritmushangszeren játszani, nem fogja csak úgy feladni. Ezt neked kéne tudni a legjobban. –képzett dobos barátom. -Én csak azt tudom, hogy szerintem elég tehetségesek lennénk ahhoz, hogy megpróbáljuk, de sosem beszélgetünk erről. –zártam le inkább a témát, mert nem akarok ezen baszakodni most. De feltűnő ez a kerülés. Végül csatlakoztunk a másik két ápolthoz, ahol megtudtuk, hogy a csaj egy mindenes, Remy pedig lift függő, én pedig megélhetési provokátor. -Így már mindent értek. És amúgy látod?! Bennem volt annyi, hogy ne előtte vádoljalak meg, hogy felszedted a dögös tetkóst! –ráztam meg a fejemet egy sóhajjal kísért vigyorral. -De egyébként ebben én is részt vennék! Szívesen hagynám, hogy tetoválj rám, ha ráérsz persze. –pislogtam rá ártatlanul, kinyújtva a kezemet, hogy elvehessem Remy-től a sörnyitót. -Oh, és majdnem. Főállásban provokátor, másodállásban enyém a Manhattan-ben lévő Lucifer Nightclub, ahova a felső tízezer jár bulizni. –dobtam oda a csajnak a nyitót, aztán csak csillogó szemekkel néztem Peter-re. -Te vagy az új legjobb barátom!!!!!! Te meg csak irigy vagy, és már nem a régi. –címeztem neki egy vigyort. -Fura, hogy a liftes lányon akadtál fenn, és nem azon, hogy feltörekvő banda vagyunk. Látod?! Én, Peter, Alex Freling… lehet tényleg van valami abban, hogy komolyabban kéne venni a dolgot. –vonogattam a szemöldökömet.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
A járókeretes megjegyzésén egy jót nevettem. Kész ez a srác. -Nagyon helyes! Megsértődnék, ha nem. Mostantól mindig reménykedhetek, hogy te hozod a pizzámat. –pislogtam rá hatalmas szemekkel. Megválaszoltam a kérdését, de annyira azért nem örültem a reakciónak, mivel ezt már egyszer a legjobb barátnőm miatt kifejtettük, habár viccesen. Szerencsére Remy-nek is ugyanez jutott eszébe, így nem nekem kellett előhozakodnom ezzel az egésszel. Szerettem volna reagálni, de Aziel is megelőzött azzal, hogy ő legalább nem előttem hozakodott elő annak a direktségével, hogy mi is van köztünk, vagy mi nincs. -Figyi srácok. A dögös liftes tetovált lány nagyon örül, hogy jó csajnak tartjátok, de… öhm… lehet, hogy vannak belső értékeim is, nem? –pislogtam előbb Peter-re, aztán Aziel-re. -Ja, és amúgy én írom neki a listát, hogy melyikünkkel ragadt már be a liftbe, nehogy dupláznia kelljen. –ráadásul, ha akarnánk egymástól valamit, szerintem már lehetett volna valami. Többször találkoztunk már, ha Remy akarna tőlem valamit, akkor tett volna lépéseket, ahogy ez fordítva is igaz. Miért nem lehet csak… jóban lenni?! -Komolyan???!!!! Szívesen tetoválok rátok, bármikor! Öhm… majd egyeztetünk időpontot, aztán amikor nektek jó. Átdobom a címet. Tessék. Nyugodtan írd be a számod. –adtam át Peter-nek a telefont, miközben elkaptam a felém hajított nyitót. -Azta, az nem semmi. Még sosem jártam ott, csak hallottam hírét a helynek. –ki hitte volna, hogy nem az én közegem az a felső tízezer. De így még jobban kijön a kontraszt a tagok között. Ez valahol nagyon király! Elismerően bólogattam arra, hogy előkerült a whiskey-tequila kombináció, majd végül minden figyelmem Aziel-é volt, aki szemmel láthatóan eléggé nyeregben érezte magát a zene témát illetően. -Várj… hogy jön ide Alex? –néztem rá kissé értetlenül, majd Remy-re pillantottam. -Őt én is ismerem. Kaptam tőle egy elég összetett megbízást pár fotó kapcsán. De amúgy most, hogy így mondod… én is kinézem belőle, hogy szereti a Saxomuch-ot. –elég elvont egy fazon. -És amúgy ezt a CD borítós dolgot már én is mondtam neki, hogy ha bármikor kellene nektek, csak szóljatok és tervezek majd, nem elévülő ajánlat. –pillantottam a mellettem ülőre egy mosoly kíséretében, visszavéve tőle a telefonomat.
-Ja én egyébként arra gondoltam, hogy kapóra jön ha egy ilyen tehetséges csajt ismer az ember...-az hogy a külső pozitívumok is hozzájárultak esetleg a lift megállításához az csak mellékes. Most éppen.. mert menteni akarom a seggem ebből a beszélgetésből. Ev listaírós megjegyzésére felnevetek. Egyébként lehet, hogy tényleg velünk van a baj, hogy nehezen dolgozzuk fel, hogy csak barátkozni akarnak egymással. Tapasztalatom alapján ez hosszútávon nem működik, de lehet idővel tényleg benő annyira az ember feje lágya, hogy képes legyen ilyen jellegű kapcsolatot ápolni az ellenkező nemmel. -Hallelujah!-emelem fel diadalmasan az egyik kezemet a levegőbe majd átveszem Ev-től a telefont és be is írom a számomat. Már egy ideje nem varrattam fel semmit, úgyhogy pont aktuális lenne valamivel kibaszni a biztosítékot otthon. Visszaadom neki a készüléket majd kortyolok néhányat a sörömből. Aziel-ből az ember talán ki sem nézné, hogy egy ilyen szintű helyet vezet, de szerintem kibaszott menő, hogy ennyire laza. -Látod milyen figyelmes vagyok?-vigyorgok rá kicsit megvonogatva a szemöldökeimet. Arra emlékeztem, hogy neki a whiskey a gyengéje. Nekem kb mindegy mit iszok csak ha egyszer egyfajta töménnyel bekezdek, akkor ki kell tartanom amellett amennyire ez lehetséges. A következő beszélgetésnél leginkább csak kapkodom a fejemet. -Komolyabban venni? Tervben van a banda felfuttatása?-kérdezem. Eddig leginkább úgy tűnt, hogy csak hobbiból zenélnek együtt. -Szóljatok, mert akkor kevesebb órát vállalok a meló helyen, hogy többi idő legyen gyakorolni. Kibaszott boldog lennék ha már nem kellene sokáig futárkodnom.-már egy ideje gondolkoztam valami váltáson, de igazából kb az egyetlen lehetőségem még az lett volna, hogy valami boltba elmegyek polcot pakolni. Akkor már inkább motorozok egész nap vagy egész este, műszaktól függően. -Ki az az Alex?-nem tudom, hogy ismernem kellene-e a az embert... aztán lehet megint kiderül, hogy én vagyok a műveletlen, hogy még ezt sem tudom.
Egyre csak az járt a fejemben, hogy vajon mennyit kell fizetnem azért, hogy leakadjanak végre az olyan témákról, mint a dögös tetkós csaj felszedése, a saxomuch a Lollán, vagy a vélt munkamániám. De ha nem tudunk megállapodni, akkor majd nagyot ütök a sörösüveggel. Megoldom én. Peter felfuttatós visszakérdezésére először a szemeimet forgattam, majd erősen kellett figyelnem rá, hogy megőrizzem a semleges képemet. Elterelésként inkább meghúztam a sörömet. A "Kibaszott boldog lennék ha már nem kellene sokáig futárkodnom." mondat eléggé megforgatta bennem a kést. Egy újabbat. Mintha két szék közt kellene választanom, és garantált az a híres pad alá esés. Nem akarom cserben hagyni az Aunt Marie's személyzetét, hogy belevágok egy bizonytalanba, ami miatt ők talán munkanélküliek lesznek. De ha nem teszem, akkor a bandával szúrok ki, akiknek fontosabbnak kellene lennie, mint a szimpla munkatársaknak, elvégre barátok is vagyunk. - Egyelőre nincs tervben, szóval lehetőleg senki se hagyja ott a munkahelyét hirtelen felindulásból. - címeztem egy kösz szépen gyilkos pillantást Aziel-nek. - De amúgy... miért hisztek ennyire abban, hogy ezzel kellene kezdenünk valamit, és több lehet annál, mint most ami? - rágjuk át, ha már így szóba került. - A te véleményedet már ismerem, de a többiek még nem, szóval te se kímélj. - a külső szemlélő - jelen esetben Evi - egyébként is objektívabb az esetek többségében. - Bírom a sci-fi témájú könyveket, és Alex Freling ilyeneket ír. - válaszoltam meg Peter kérdését, majd a tekintetem tovább siklott Evelyn-re. - Volt az a fellépésünk nem olyan régen a brooklyn-i Our Wicked Lady-ben... - a nem olyan régen azt jelenti, hogy már Peter-rel kiegészülve. - ... és állítólag Freling meghívta egy whisky-re Aziel-t vagy micsoda. És állítólag azt mondta, hogy nagyobb közönség előtt kellene játszanunk. Például mehetnénk mindjárt a Lollapalooza-ra. - jaaa. Az a bizonyos kétkedés továbbra is ott volt a hangomban. Talán csak túl sok whisky-t ittál, haver. - Hát így jön ide. - és te hippi lány, csak még jobban adod a nightmanager alá a lovat azzal, hogy te is kinézed a fickóból, hogy bírja a zenénket. Hurrá. Amúgy meg! Hol igazságos, hogy 2/4 találkozott vele, és én pont nem vagyok köztük. Szemétség.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Ja, én csak arra gondoltam, hogy dögös vagy, és vannak tetkóid. Ráadásul Remy helyettünk is vágja a belső értékeidet. -vontam meg a vállamat egy vigyorral, de aztán ezzel én is lezártam a témát. Idióták mind a ketten. Ezt senki sem értené náluk. Neki miért nem kell a dögös, modell alkatú tetkós lány, annak meg mi a francért nem fekszik a cuki, kedves, normális, tisztességes zenész gyerek. Ki érti ezeket... -Sajnálom, Peter. Én örülnék a legjobban, ha ott hagyhatnád azt a szart, és csak azzal foglalkozhatnál, amivel szeretnél, de ez nem rajtam múlik. -néztem vissza egy hasonló pillantással Remy-re, ahogy ő rám. Sorry haver, a kölyök elsőbbséget kellene, hogy élvezzen a kollégáiddal szemben. -Ez az! Gyerünk liftes lány, mondd el a közönség véleményét! -villantottam rá egy mosolyt, kihasználva a hosszú kéz adta lehetőséget, hogy koccintsak vele. -De amúgy onnan, hogy jók vagyunk, csak te hiszed, hogy nem. E..velyn-től... -huh, ez a neved, jó. -Szóval már tudjuk, hogy rengetegen csináltak belőlünk covert, ahhoz képest, hogy miket hittünk magunkról. Aztán ott van az is, hogy a zenénk egyébként hiánypótló. A hangszíned különleges, a vokált a háttérben biztosítom én. Jó a színpadi megjelenésünk, a zenénk sokszínű, nem megszokott. Nem döntheted el helyettünk, hogy sikeresek lennénk-e. Ráadásul sosem kérdezted korábban, ki mit akar a zenekartól. Mind tudjuk, hogy jobban akarnánk a zenélést, mint a munkánkat. Meg kellene próbálnunk, valami nagyobbat, valami mást. Vagy adjunk ki demót, és meglátjuk, mennyire fogy. Ehhez nem kell külön kiadó. -kerestem elő a tárcámat közben a zsebemből, hogy kihalászhassam a papírt, amin a srác száma volt. -Tessék, ezt már oda akartam adni, csak állandóan dolgozol, és ezer éve nem ültünk össze sörözni csak úgy. Az elmebajom megadta a számát, hogy ha bármi van, elérjük. És ajánlott egy helyet, ahol felléphetnénk. Az apja jóban volt a tulajjal, így hivatkozhatunk rá. Szerinte nagy sikerünk lenne, mert egyébként is állandóan hasonló fellépők vannak ott. A törzsközönségen túl mások is megismerhetnek minket. -nyújtottam át az optimista frontemberünknek Freling számát, majd beleittam inkább a sörömbe.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
A pókerarc bizonyos helyzetekben nem az én erősségem, így amikor Peter arról beszélt, hogy örülne, ha nem kellene már sokáig futárkodnia, a tekintetem automatikusan Remy-ét kereste, kissé aggódva fürkészve azt. Légyszi, ne adjatok neki az eddiginél is több nyomást. Jó dolog, ha ők többet akarnak ebből kihozni, de ez így... -Tudom, hogy ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de... mi is a végzettséged, Peter? Vagy... mit tanulsz jelenleg? -néztem rá kérdőn, mivel ezt még nem tudom. -Öhm... rendben. -bólintottam rá a Remington és Aziel által felvázolt vélemény kifejtős dologra. -Én már egyszer nyaggattam ezzel Remy-t, hogy szerintem lehetne nektek sokkal nagyobb sikeretek is. Én is felhoztam, hogy egy nagyobb klub is lehet másabb, egy fokkal komolyabb szint, plusz ide sorolhatók a CD-k, a lemezek, a különféle bögrék, ilyesmik. Ha nem próbáljátok meg, hogy felvesztek pár dalt és kiadjátok őket, akkor sosem tudjátok meg, mennyire vagytok érdekesek mások számára, szélesebb körben. Én szívesen megcsinálom nektek a borítót hozzá, elvégre jóban vagyunk, így nem kell érte fizetnetek, meg semmi. Csak had tartsak meg egyet én is magamnak belőlük. És... ismerek olyat, akihez be tudnátok menni kicsit jobb körülmények között felvenni a számaitokat, de nem kellene horror összegeket fizetni érte. A vállalkozásom miatt elég sokakat ismerek. Fel lehetne építeni magatokat, hogy fokozatosan tértek át kizárólag a zenélésre. Rengeteg embert inspirál a zenétek, és ahogy Azi is rávilágított, tényleg vannak már olyanok, akik covert csináltak 1-1 számotokból. Ha valakik annyira tehetségesek, mint ti, azoknak meg kellene próbálni kitörni, főleg, ha van hozzá segítségük. Ez nem zárja ki a kisebb, családias fellépéseket sem. És azt sem, hogy felmentek, és lenyomjátok a számokat úgy, ahogy sikerül, ahogy szeretnétek. Sőt! Szerintem ettől lennétek ti mások, különlegesek. -ráztam meg finoman a fejemet, egy bocsánatkérő mosolyt küldve Remy-nek. -Illetve nem csak író, hanem szabadúszó modell is. -tettem még hozzá Peter kérdésére, hogy kicsoda is az az Alex Freling. -Áááááá, értem. Köszönöm. -villantottam rá egy hálás mosolyt, amiért elmagyarázta nekem, honnan jött ide az író, majd csak nagy szemekkel figyeltem a papírcserét, amin az említett telefonszáma volt. -De egyébként én is egyetértek vele abban, hogy simán ott lenne a helyetek a Lollapalooza-n. Ott rengeteg hozzátok hasonló van. Egy baromi nagy zenei fesztiválról beszélünk az underground mivolta ellenére, és nem a polgárpukkasztó ruhákról szól, mint a 'chella. Szerintem megérné megpróbálni beszervezni magatokat. Ott aztán tényleg rengeteg emberhez elérnétek, és még lenne... nem is tudom... egy évetek arra, hogy addigra nagyon összecsiszolódjatok. És ott nem kell eget rengető színpadképet sem kitalálni magatoknak. A zene a lényeg, az előadás, nem a show. ha fehér festőoverálban léptek színpadra, napszemcsiben, három napos zsíros, csapzott hajjal sem érdekel senkit.
-Igazából gondolom egyikünkön sem múlik, hogy befutunk vagy sem... a fellépések mennek így is szóval innentől gondolom mázli kérdése, hogy felkapnak minket vagy sem. Szóval nincs pánik én nem mondok fel addig, amíg nem látom, hogy ez egy stabil megélhetés lenne.-nem hagyhatom szarban anyámat azzal, hogy a biztos jövedelemről lemondok. Még kettőnk fizujából is néha neccesen jövünk ki szóval én nem rizikózhatok. -Van egy aránylag kurva fos érettségim és ennyi. Suli után egyből dolgozni kezdtem.-vonom meg a vállamat miközben Ev-re pillantok. A nővérem lett az okos a családban, ő el tudott menni egyetemre ösztöndíjjal. Csendben hallgatom a többieket és úgy tűnik mindenkinek ezer gondolata van, hogy hogyan lehetne nagyobb közönséget elérni, több embert megmozgatni. -Egy próbát megérne nem? Már így is rohadt sok melótok van a bandában.-a magam nevében nem beszélhetek én csak 1 hónapja csatlakoztam. Mondjuk pont ezért nem is én szeretnék lenni az aki belerúgja őket a mélyvízbe. Nekem nagyon bejön ez a világ és látnék benne fantáziát, hogy ezzel tervezzek. -Ahha...-bólintok egy nagyot miután mindenki szór egy kis morzsát nekem arról, hogy kiről is van szó. Majd a google jó barátom lesz és utána nézek egy kicsit az embernek, ha már a jelek szerint tényleg ennyire érdekes lehet a mi szemszögünkből is. -A Lollapalooza? Azért az meredeken más szint, mint ahol most mozgunk. Mondjuk igaza van a lif... Ev-nek. Ha addig egy kicsit megpörgetjük magunkat és tényleg nekifekszünk a marketingnek is, akkor nem lenne lehetetlen... nem?-pillantok körben. Én még nagyon új vagyok ebben a világban, de talán ez még kapóra is jöhet, hiszen kicsit bátrabban merek ilyen nagyot álmodni. Főleg ha van lelkesedés is. -Azért ezt a festőoverált még gondoljuk át.-nevetek egyet és beleiszok újra a sörömbe. Rohadt sok munka lenne ezt így a nyakunkba venni, mégis én boldogan vállalnám a plusz melót, ha ez azt jelenti hogy haladunk. Ha csináljuk akkor csináljuk teljes gőzzel.
- Na jó. Ezt tisztázzuk. - néztem Azielre. - Nem döntöm el senki helyett, hogy befutnánk vagy sem, egyszerűen józanul ítélem meg a helyzetet. Nagyon keveseknek jön össze, és szerintem nagyobb lenne a füstje, mint a lángja ennek az egésznek. - nem értem, hogy rajtam kívül más miért nem így látja. - Sok idő, sok pénz, sok energia, és 90% esélyes, hogy nulla eredmény. Rámenne a munkánk, a szabadidőnk, a kapcsolataink, és nem mellesleg a gatyánk is. - pillantottam Peter-re bocsánatkérőn. Valakinek már így is drága hobbi a zene. - Erre mindenből áldozni kell, ha maxon akarod csinálni. Rengeteg a kudarc, ami lelki teher, és abból is fel kell állni. A közönség nem érezheti a vergődés szagát, mert csak annál rosszabb. Kicsiben indulsz, és fokozatosan építed, nem lehet egyszerre mindent akarni. Eleinte, ha jobb helyen akarunk zenélni, nekünk kell fizetnünk, hogy egyáltalán lehetőséget kapjunk. A hangosítást is nekünk kell állni. A hangszerek, hangfalak, keverőpultok, vezetékek szállítását. Neked kell állni a szakmai személyzetet, aki ezeket összeszereli, ha te nem értesz hozzá. - soroljam még? - Vannak helyek, ahol előre el kell passzolnod a jegyeket, vagy törlik, esetleg átadják másnak az adott dátumot. Ez megint plusz munka. Ezekkel mindenkinek tisztában kell lennie, senki sem lehet kihúzó, különben szar az egész. - álmodni könnyű, megvalósítani már más tészta. - Az időpontoknak, helyszíneknek is keményen utána kell menni. Jobb, ha nem akkor és azon a környéken játszol, amikor és ahol egy már sikeresebb konkurens banda is. - akkor veszett fejsze nyele és a kutya se jön el. - Azért nem kérdeztem sosem, mert ez már eleve az alapításkor meg lett beszélve, hogy csak egy hobbizenekar, és nem lesz belőle sosem valami feltörekvő sztár akármi. Nem árultam soha zsákbamacskát. - szóval ezt ennyi idő után ne vágd hozzám, mert nem fair. - Jól van. A demo-ban benne vagyok. Egy próbát megér. - ebben Evelyn és Aziel is jól érveltek. Lássák, hogy nem vagyok én a siker ellen, nem vagyok pesszimista, egyszerűen csak kíméletlenül realista. - Aaaaha. Én dolgozok állandóan. - akkor mégis hogy lehet, hogy Evelyn-nel is volt időnk beülni valahova, hm? Te vagy a rejtélyes eltűnő, Azi, nem én. - De köszi. - Freling számát és úgy minden mást is. - Ez a Pete's Candy Store, amit Alex felírt, brooklyn-i címen van. - fordítottam oda Evelyn-nek és Peter-nek a cetlit. - Jártatok már ott? Milyen hely? Tényleg ennyire saxokompatibilis? - néztem rájuk felvont szemöldökkel. Ha Evi és Peter szerint megéri utána menni, akkor beszélek a tulajjal. A Lollapalooza miatt furán néztem Evelyn-re, aztán hálásan Peter-re. Jól van. Legalább egy valaki nem álomországban él. Még van remény. Elsuttogtam neki cserébe egy "nem lesz semmilyen festőoverál"-t. - Ez mind szép és jó, de ahhoz, hogy a Lolla szervezői valahogy felfigyeljenek ránk, kell egy ügynök, akivel egyáltalán szóba állnak. - ami ugye megint pénz, és egy valamire való ügynök nem terem csak úgy minden fán. Ja és az sem hátrány, ha nem röhög ki minket. - Elég sok élő fellépésnek kell lennie a hátunk mögött, amit felmutathatunk nekik. Bemutatókon, vásárokon, kisebb fogalmam sincs, hogy még miken kell zenélnünk. De tolnunk kell magunkat élőben és online is, hogy a köztudatba kerüljünk egyáltalán valami miatt. Ami lehetőleg a zene. - és nem valami szar balhé. - Ehhez évek kellenek. - nem hónapok. Bocs, hogy ünneprontó vagyok, de ez nem így megy.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Sok pénz, sok idő, sok energia, ami lenne mindenkinek, ha igazán akarnánk. Még neked is. –te, munka hőse. -Ráadásul öhm… bocs, de a csili-vili kocsidon túl és a kávén a liftes lánnyal… mire költöd a pénzedet? Jaaa, tudom. Semmire. Nyaralni sem mész, és lehet, hogy nem keresed halálra magad, de hány éve is éled ezt az életet? Annyi, mint én, nem? Ha nem több. Az azt jelenti, hogy ketten együtt tudnánk bele pénzt fektetni, ha szeretnénk. Én képes lennék megelőlegezni magunknak ezt az anyagi támogatást más tagok helyett is, mert hiszek benne. Na és te? –néztem rá felvont szemöldökkel. -Bocs, Peter. –ezt azért még hozzá kellett tennem, mert nem mindenkinek van ennyi pénze. -Nem, drágám, tévedsz. –ráztam meg a fejemet. -A legtöbb hely saját hangosítással rendelkezik, és erre van saját emberük is. A belépők árából, és valamennyi beugróból fedezik azt, hogy ott játszhassunk. Persze ez így sem kevés, de akkor sem kell ennyire túlgondolni. A hangszereink megvannak, és képesek vagyunk összeszerelni a hangosítást is, mivel eddig is megtettük, vagy nem? Ma már egyébként is vannak olyanok, amik amúgy költséghatékonyabbak, mint a legtöbb mikrofon, vagy más. Tudtad, hogy már vannak olyan dobok, amiknek nem bőre, hanem hálója van? Ezekhez kaphatóak érzékelők, és egy speciális csatlakozó, amit bedugsz a keverőpultba és a rezgést érzékeli, nem a hangot. A hangszer tisztábban szól, és sokkal, de sokkal jobban kivehető a hangja, de mivel a dob magában hangos, nem nyomja el a többi hangszert és az éneket, akkor sem, ha cérna hangon nyávogsz éppen. A cineket kell megtartani úgy, ahogy most vannak, és ennyi. Gitárjaink vannak, nem is egy. Embereink vannak. Igen, abban egyetértünk, hogy a kudarc lelki teher, de mi nem csak zenésztársak vagyunk, hanem barátok is, nem? Milyen barát az, aki egy kudarc után ott hagyja a többieket? Ha egymást pusholjuk, és ott a törzsközönségünk is, akkor nem lehet akkora baj. –pillantottam Remy-re, majd Peter-re, végül pedig Evelyn-re. -A te szakterületed az, hogy másoknak segíts marketingelni. Ugyan nem mondom, hogy eleinte világmegváltó pénzeket keresnél rajtunk, de ha kötünk egy szerződést állandó partnerségről, a szórólapjainkat, az esetleges CD-ket, amiket koncerteken oszthatunk és hasonlókat megcsinálnád nekünk? –néztem rá várakozón, miközben meghúztam a sörömet. Ne hagyj cserben, liftes lány. -Yesss. –engedtem meg magamnak egy elégedett vigyort a demók kapcsán. -A jegyekben pedig kérhetünk segítséget a követőinktől, és a törzsközönségtől is, meg egyéb barátoktól. Ha mindenki hoz magával egy embert, akkor az már király. Peter, mint pizzafutár, csatolhat szórólapot a kiszállított kaja mellé. Ugyan le kell foglalni egy megadott területet, de a flashmob is járható út a népszerűsítésre. Az emberek imádják azt, amikor valami egyedinek tűnik. –vontam meg a vállamat. -Nekem más dolgaim vannak. –például a tékozló feleségem, aki néha hazatér, és olyankor kb bezárkózunk a lakásba. -Nopp. Előbb szúrom magam tökön hatszor egy tompa késsel, minthogy festőoverált és csapzott hajat villantsak. Tudod… profik, pofi. –villantottam meg azért egy mosolyt a csajnak, majd ismét minden figyelmem Remy-é volt. -És megint csak nopika. Nem kellenek hozzá évek, csak szerencse és geci jó marketing. Szerencsédre, van egy csaj ismerősöd, aki ezekben jó, és még kedvel is. Mi ketten vállalkozásokat viszünk a hátunkon, ő meg szép. –böktem Peter-re. -Már azzal eladhatóbbak lettünk, hogy bekerült hozzánk, vének közé. Friss, ropogós, a lányok kedvence. Ha csináltatnánk valakivel pár normálisabb fotót magunkról, az megint jó promó anyag lenne. Mosolyogj szépen a papának egyet fiam. –néztem rá egy vigyorral, de az ujjaimmal mosolyt rajzoltam a képemre, hogy csinálja csak. -De ha szerzünk egy ügynököt, akkor az majd szervez nekünk ilyen fellépéseket. Plusz vannak kapcsolataink, használjuk ki. Annyiféle emberrel találkozunk nap, mint nap. Én nem hiszem el, hogy ne lehetne megoldani. Alázat kell hozzá, és igen, baromi nagy a bukási esély, de ha meg sem próbáljuk, örökre utálni fogjuk magunkat, és akkor lehet, hogy egymást is. Bocs, de én inkább bukok veletek és megyek vissza garázsbandának utána, mint ülök az álmaim fölött, és temetem őket. Mi a frásztól félsz, de komolyan? Van lehetőséged arra, hogy ha nem jön be, keress egy másik helyet, ahol kihasználhatnak a vendéglátásban. Ilyen tudással bárhol szívesen látnak. Már nem tartozol elszámolással senkinek sem, nem vagy már gyerek. Ha zenélni akarsz, zenélni is fogsz, mondjon akárki akármit, nem?
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
Csak hatalmas szemekkel kapkodtam a tekintetemet Aziel és Remy között. Kicsit úgy éreztem, mintha mi lennénk a partvonalon szurkolók Peter-rel, akik figyelik a nagyok játékát. Ő volt az új fiú, én pedig az a lány, aki ismert ugyan embereket, akik ebben dolgoztak, akik alkottak, de nem voltam benne. Én nem értek a zenéhez, nem tudok hangszeren játszani, semmi ilyesmi. Totál kívülálló vagyok a kérdésben. Habár egyetértettem Aziel-el, hogy kezdeniük kéne ezzel valamit, de nem szerettem volna, hogy az eddiginél is több nyomás helyeződjön Remy-re. Habár se nem ismerjük egymást régóta, se nem ismerjük egymást kifejezetten jól, mivel a barátomnak tartom, így fontos nekem. Így pedig az is, hogy ne érezze rosszul magát. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor Aziel hozzám kezdett el beszélni. Finoman bólogattam a szavaira. -Persze, szívesen megcsinálom nektek ezeket, elvégre ez a munkám, és bármiben segítek, amiben tudok, kell és szeretnétek. –küldtem nekik egy kedves, barátságos mosolyt, majd tovább hallgattam ezt a szópárbajt, amíg felénk nem lett fordítva a papír, a rajta lévő névvel és elérhetőséggel. -Én már jártam ott! Egy tök hangulatos… hát… bár, végül is. Egyébként is szoktak ott hozzátok hasonló fellépőket fogadni, az élő zene szerves része a dolognak. A hangulat, a kinézete, minden is olyan, ami hozzátok is tökéletesen passzolna. –bólogattam párat a Pete's Candy Store kapcsán. Előkutattam a telefonomat, hogy a keresőbe beírva átadhassam a készüléket Remy-nek. Jobb, ha ő is látja, még ha csak képeken is. Szerintem illik hozzájuk az egész. Saxomuch kompatibilis. A festőoverálos tiltakozásokra csak a szemeimet forgattam egy jót mosolyogva, hogy aztán vehessek egy mély levegőt. -Öhm… miért nem beszéltek erről az ügynök dologról Alex-el? Ő író, és van neki egy. Ráadásul nekem azt mondta, hogy ismer zenészeket is, így talán tudna segíteni, hogy indulhatna be ez az egész. Mivel szereti a zenéteket, és Aziel elmondása szerint, ő is támogatná a feltörekvő terveiteket, biztosan szívesen segítene nektek. Egy telefont, vagy személyes találkát megérhet a dolog, nem? –néztem rájuk kissé bizonytalanul. -Oh, és egyébként… azért kérdeztem, hogy mi a végzettséged, vagy még tanulsz-e, mert én szívesen felveszlek. Az egyre több munkám miatt szeretnék létszámnövelést tartani, te pedig gyakorlott futár vagy, így rád merném bízni azt, hogy kividd a kész munkáimat embereknek. Meg aztán… ha van hozzá kedved, szívesen megtanítalak, hogy kell beállítani a kamerát, és akkor, ha nekem kell modellt állnom, te fotózhatnál, nem pedig időzítőt használnék. Illetve e-mail-ekre, telefonokra te is tudnál válaszolni. Annyit biztosan keresnél, mint a futár melóval, és nem kellene télen-nyáron kint áznod, fáznod, meg haldokolnod két pizza szállítás mellett a motoron, és nem kell akár este tízig, tizenegyig dolgoznod. Nem kell rá semmit sem mondanod, csak… gondold át, jó? –címeztem neki egy mosolyt.
Kicsit megvonom a vállaimat egy apró fejrázással jelezve a két srácnak, hogy nem vettem zokon a dolgot. Én anyagilag nem tudom semmilyen formában sem támogatni a bandát és ezzel tisztában vagyok. Nem nőkre és kokainra megy el a pénzem, hanem anyámat támogatom vele, aki a mai napig tetőt ad a fejem fölé és kaját tesz a hűtőbe. Annyival szállok be a háztartásba amennyivel csak bírok és ebből nem tudok sajnos visszavenni azért, hogy másra fordítsam. Ezért sem szeretnék annyira beleszállni a gondolatmenetbe. Tényleg kurva nehéz ám eldönteni, hogy melyik srácnak van igaza. Megértem Remy félelmeit, mégis Aziel érvelése az, ami engem jobban meggyőz és nem csak azért, mert szimpatikusabb a végkimenetele. Ahogy beszél én simán elhiszem neki, hogy ez egy megoldható dolog és ugyan az álom ugyanolyan nagy maradt, de mégsem tűnik olyan elérhetetlennek. -Őszintén ahhoz már hozzászoktam, hogy pár dologba belebukok, ahhoz már kevésbé, hogy meg sem próbálom.-mondom amikor Aziel rámpillant... talán támogatásért? Vagy minimum egyetértésért. -Szórólapozni simán tudok. Ráadásul ha egy címre kimegyek ott legalább 10-15 lakás postaládáját végig tudom szórni.-Brooklyn nem a kertesházak vidéke. Így gyakorlatilag ebbe a részbe külön energiát még csak bele sem kellene tenni. Közelebb hajolva olvasom le a cetliről a hely nevét. -Én is voltam néhányszor... fasza egyébként. Egyedi, szerintem kifejezetten nekünk való.-bólintok egyetértve Evelyn-nel. A festőoverál hála az égnek mindenkinek offos, így legalább ebből a szempontból megkönnyebbülhetek. Azért csak meg kell adni a módját bár szerintem Ev lenne az aki kigáncsol minket a színpadra lépés előtt és szedne rendbe minket, ha az általa vázoltaknak megfelelően próbálnánk színpadra lépni. Amikor Aziel azt mondja, hogy én lettem a banda szépe csak jóízűen felnevetek. Hála az égnek a kamaszkor lottót tényleg sikerült telibe trafálnom, így nincs okom panaszkodni. Előveszem a legszebb mosolyom, azzal nézek Azielre miközben még a pólómat is felhúzom neki egy kicsit, hogy egy kockahas villantással alátámasszam amit korábban mondott majd újra röhögök egyet és visszaejtem a pólómat. Ev-re pillantok és egy kicsit elgondolkozok azon amit mondott. Úgy tűnik egyre jövedelmezőbb lesz az, hogy kiléptem a komfortzónámból és beléptem a bandába. -Egyelőre szuperül hangzik. Átgondolom... meg te is. Aztán ha megyek tetováltatni hozzád, akkor lezsírozzuk a dolgot. Köszönöm.-pillantok rá hálásan.
Az alsó ajkamat rágcsálva hallgattam Aziel valamiféle számonkérésbe oltott kioktatását arról, hogy lényegében csak ülök a pénzemen és nem kezdek vele semmit sem. Anno megvettem a Mustangot és azóta ennyi. Tényleg nem költök utazgatásra, márkás ruhákra, és az albérletem se túl fényűző helyen van, mint ahogy azt a liftes eset is mutatja. Nincs senkim, akit magamon kívül el kellene tartanom, de nem azért dolgozok ennyit, hogy a pénzemet kiszórjam az ablakon. Ezeket mind félreteszem, hogy megalapozhassak magamnak és az esetleges jövendőbeli családomnak egy biztosabb jövőt. De abban igaza volt, hogy ha valakik, akkor mi ketten anyagilag is egyengethetnénk a banda útját, hisz nem dollármilliókról beszélünk. - Igen. Én is. - emeltem fel a kezeim megadó sóhajjal. Én is hajlandó vagyok áldozni rá, és én is hiszek a bandában. Magunkban. Nekem is fontos a zene és úgy az egész barátságunk. - Aha. Ez így elmondva jól hangzik, dobszakértő úr. De a valóság soha nem ennyire egyszerű. - forgattam a szemeimet. Evelyn benne volt abban, hogy azzal támogasson minket, amivel csak tud, legyenek azok CD borítók vagy szórólapok. A Pete's Candy Store sorsa eldőlt azzal, hogy mindkét brooklyn-i pozitívan nyilatkozott róla. Majd felhívom őket. A jegyértékesítés ezzel a barátok barátainak a barátai módszerrel és Peter pizzafutár melójával kivitelezhetőnek tűnt. A flashmobtól viszont már most instant hidegrázásom lett. Az emberek lehet, hogy imádják, de nem én. Az ilyen kiszámíthatatlan, random faktoros dolgoktól egyenesen rosszul vagyok. Ezt inkább ne erőltessük a jövőben, ha lehet. Videón én is szeretem nézni őket, de sosem vállalnám be. Ez rosszabb, mint kiállni egy színpadra. - A marketinghez én is konyítok egy keveset. Evelyn-nel összedobhatjuk, amink van. - a tekintetem a szépséges Peter-re siklott, alaposan végigmérve a srácot. - Hmm. Jogos. Nyert ügyünk van. - vigyorogtam rá. Azi néha nem tudom honnan szedi ezeket a szövegeket. A promó fotós benyögése pont ugyanazt a reakciót váltotta ki belőlem, mint a flashmob. Szívből utálom. Egy selfie még oké, ezerből összehozol egy értelmeset, de ha más fotóz, honnan tudod, hogy kell értelmes fejet vágni, de komolyan? Amikor azt hiszed, hogy semlegesen nézel, de valójában kibaszottul nem. A zárómonológjáról nem tudtam eldönteni, hogy egy orbitális nagy sértés, vagy valami motivációs beszéd. Minden esetre egy biztos volt: egyedül vagyok az ágálásommal. Peter is azt vallotta, amit a szőke "Van lehetőséged arra, hogy ha nem jön be, keress egy másik helyet, ahol kihasználhatnak a vendéglátásban." seggfej, hogy inkább belebukik dolgokba, mint hogy meg se próbálja. Mivel Evelyn kínált alternatívát az ügynök problémára is, így lényegében elveszítettem a csatát ellenük. Nagyot kortyoltam a sörömből, ahogy végignéztem rajtuk. - Jól van. Győztetek. Megpróbálhatjuk komolyabb szintekre emelni ezt az egész saxomuch dolgot. - már most megbántam. - De ha elszaródik valami, ezerszer el fogom mondani, hogy én megmondtam. - abban biztosak lehetnek. - Kezdetnek feküdjünk rá arra a demo CD dologra valami király borítóval. De mindenképp stúdiós felvétel lesz, nem valami házi buher. Nem adok ki szar munkát a kezemből. - ebből nem engedek. - Elvállalhatunk valamivel több fellépést, olyan helyeken is, ahol be kell szállni a jegyértékesítésbe, a szórólapozásba. - jelentőségteljesen Peter-re pillantottam. Ebben ő tudja a legnagyobb területet lefedni. - Többet foglalkozunk a közösségi médiás marketinggel, hogy ha valaki ránk keres, akkor kapjon is valamit cserébe. - hetente egyszer bedobjuk az aduász fiú cuki mosolyát a közösbe. - Én meg szerzek ajánlatokat ügynököktől, akik hajlandóak lehetnek "szponzorálni" minket. Aztán együtt kiválasztjuk azt, akivel a legszívesebben együtt dolgoznánk. Ha mindenkinek megfelel így. - néztem körbe rajtuk. A tekintetem legvégül Azielen állapodott meg. - Remélem, jó vaskos a pénztárcád. - vonogattam a szemöldökömet. - Bármi egyéb ötlet, javaslat, óhaj-sóhaj? - mindenki véleménye fontos. Egyformán. Ha nincs más, rátérhetnénk végre az ivás részre. Rám fér.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-A gondolkodásod, az nem egyszerű. -forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal kísérve. Mivel Evelyn belement a CD-s dolgokba, Peter a futárkodásba, és Remy sem akart megjegyzéseket tenni, ezt elkönyveltem egyfajta sikernek, hogy legalább ez megoldódott. A Pete's Candy Store sorsa is eldőlt, mivel a Brooklyn-ban lakóknak bejött a hely már korábban. Ez jó jel volt. Mivel a flashmob dolog nem lett kommentálva, így inkább elengedtem, tekintve, hogy lehet, ott veszítenénk el lámpaláz okozta halálban a frontembert, nélküle meg elég nehéz lenne tovább nyomni. Nem akarom megölni, csak néha, és akkor sem így. -Mhm, nagyon helyes. De csak okosan. -haraptam be az alsó ajkamat egy vigyor kíséretében, és igyekeztem nem tovább kommentálni a dolgot, hogy akkor egyel kevesebb sátor kell, de én biztos, hogy nem mellettük fogok aludni, vagy, hogy a vízben azért ne, mert nem tűnik túl higiénikusnak a dolog. Naaaaa mindegy. -Mhm, de még mennyire. Ki engedte meg, hogy pólóban legyél? -néztem végig rajta egy vigyorral, de végül csak megráztam a fejemet. -Jóóóóó!!!! Ez a beszéd. -néztem Remy-re egy hatalmas, széles mosollyal. -El is várom, hogy akkor minden adandó alkalommal a képünkbe vágd. -vontam meg a vállamat. Ezt a lelkesedést már nem veszed el, zenei élet Grincse. -A CD felvételes lebeszélést akkor a liftes lányra bízzuk, elvileg vannak ismerősei. A szórólap Peter dolga, a marketing pedig megint csak a csaj és a te dolgod. És ne aggódj, drágám. Mindenem vastag. -húztam egy elégedett vigyorra a számat. -Nekem nincs más. -vontam vállat, majd fel is keltem, hogy eltulajdoníthassak Peter-től egy üveg whisky-t és azzal együtt telepedhessek le megint Remy mellé. Kinyitottam az üveget, meghúztam, aztán odaadtam neki. -Nesze, igyál egy kis lazaságot. -löktem meg a vállammal az övét. -De amúgy ez nagyon rendes tőled. Hogy foglalkoztatnád Peter-t valami hozzá méltó körülményben... -villantottam meg egy mosolyt Evelyn felé.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Ebben csak egyetérteni tudok. -címeztem Peter-nek egy ajakharapós mosolyt, hogy vele nyert ügyük van, mert ő a banda szépe. Tényleg jól járhatnak vele. Kár tagadni, hogy sokan a külsőségekért vannak oda. Ez a srác pedig bőven kimeríti ezt a kategóriát. Aziel érvelései és Peter egyetértése úgy tűnt, tényleg célba ért, mivel végül Remy megadta magát nekik és közölte, hogy győztünk. -Persze, mindenképp beszélek velük, aztán majd megadom a számaikat és a címeket. -Brooklyn legpezsgőbb, legszínesebb negyedében élek, így azért elég sokan megfordulnak arrafelé. Plusz rengeteg emberrel dolgoztam már, így többek között zenészekkel is. -Ha többet posztoltok, osztotok meg sztorikat, néha egy-egy live-ot is indítotok azzal, akinek van erre kapacitása és affinitása, akkor nagyon sokat nyerhettek vele. Az emberek imádják azt az érzést, hogy beszélgethetnek a kedvenceikkel. Szóval a közösségi média egy jó ötlet. -minden ott kezdődik manapság. Ha nem posztolsz, nem is élsz. Aziel-hez hasonlóan én is csak a fejemet ráztam, hogy nekem sincs több hozzáfűznivalóm, így inkább megittam a söröm maradékát, hogy aztán csak nagy szemekkel meredhessek a mellettem ülőre. -Na mit gondolsz? Leszünk mi a tequila tábor? -pislogtam rá egy mosoly kíséretében. -Hát ezen nincs mit köszönnöd. Majd mindent megbeszélünk, plusz én tényleg látom ebben a potenciált. Ha van tapasztalatod futárkodásban és hajlandó vagy kicsit tanulni, akkor szerintem jóban leszünk. Mármint ennél is jobban. -címeztem Peter-nek egy lelkes, aztán Aziel-nek egy hálás mosolyt. -Köszönöm szépen. Viszont... -néztem aztán Remy-re. -Ha nem akartál soha komolyabban foglalkozni a zenével, akkor honnan tudsz ennyit arról, miket kellene csinálnotok, mik a buktatók és hasonlók? -néztem rá felvont szemöldökkel, egy kíváncsi mosollyal, magamhoz véve azt a már emlegetett tequila-t.
-Majd ha már ittam lehet, hogy vetkőzök is.-kacsintok Azielre, de azért Ev kontrázása és ajakharapós mosolya szinte kibillent a hirtelen támadt fene nagy önbizalmamból, úgyhogy jobb is, hogy közben halad tovább a téma. A fotózással kapcsolatban nekem nincs ellenvetésem, bár aligha lehetne mondani, hogy túl természetesen mozgok a kamera előtt, de hát ezért vannak a fotósok nem? Elvileg még azt is megmondják, hogy a kisujjadat hogy tartsd... vagy nem? Lövésem sincs sose vettem részt ilyesmiben. Remy fenyegetésén csak jót mosolygok. Nyilván nem hagyna ki egyetlen lehetőséget sem hogy az orrunk alá dörgölje, ha végül az ő számításai jönnek be. A helyébe én sem tennék másként. De legyünk egy kicsit optimisták és már csak ezért reméljük, hogy végül nem neki lesz igaza. Lassan úgy tűnik tényleg összeáll a dolog annak ellenére, hogy milyen messziről indultunk ennek a beszélgetésnek és még Remy is hajlandó beadni a derekát, hogy rúgjuk egy kicsit picsán a dolgot aztán nézzük meg milyen messzire is tud repülni a banda. -Jaja... Insta, Twitter, Tiktok. Ingyen reklámfelület csak kell a tartalom.-értek egyet Evelyn-nel bólogatva. -Indítsuk meg az estét.-vigyorgok, mert részemről sincs más. Őszintén fogalmam sincs, hogy Wendy mennyire fogja díjazni a dolgot. Neki ott van a két munkahely és az egyetem. Nekem a meló és most már a banda is. Mindenképp le kell ülnöm vele beszélni, de most ezen kurvára nem fogok agyalni. -Te vagy az én emberem.-vigyorgok Ev-re miközben már bontom is a tequilát és odanyújtom neki, hogy kezdjen ő nyugodtan. -Egyébként szoktam fotózgatni is bár bőven van még mit tanulnom ilyen fronton. Majd igyekszem gyorsan alkalmazkodni az igényeidhez.-vonogatom meg egy kicsit a szemöldökeimet. Szegény lány... azért most szépen kapja az ívet itt közöttünk. Tényleg nagyon hálás vagyok neki. Így, hogy tudja a storyt biztos elnézőbb is lesz, ha próbákról vagy éppen fellépésekről van szó. Bár vicces lesz, ha korábban zárunk egy napot, mert ugyanarra a koncertre igyekszünk éppen.
- Evelyn. A neve Evelyn. Ne hívd liftes lánynak. Meg "a csaj" -nak. Főleg, hogy itt van. Nyugodtan intézheted hozzá is, ha a feladatairól van szó. - ezt a korábbi kioktatásokért sok szeretettel. - A live-os közösségi média Aziel terepe lesz, már most látom. És nonstop Peter felsőtestét fogja posztolgatni. A vendégünk vagy egy kondi bérletre, tesó. - és lehet, hogy ez nem lehetőség, hanem elvárás lesz. Mindent a bandáért, nem igaz? - Hurrá. - imitáltam hányingert Azi vastagos megnyilvánulására. - Szoktál amúgy néha szünetet tartani a perverz és/vagy paraszt beszólások között? - ráztam a fejemet szemforgatva. Ki ez a pali. - Na kösz, végre. Azóta erre vártam, hogy kiengedtek a rehabról. - húztam meg a whisky-t. - Viccelek. Mielőtt valaki komolyan venné. - ki tudja, hogy ki mit néz ki belőlem. - Nem mondtam, hogy soha. - anno én is eljátszottam a gondolattal, nem is egyszer. - Csak... már a banda előtt letettem erről. Gyerekként még elhittem, hogy ebből meg lehet élni, és csak fel kell állnod a színpadra, élvezni a zenét. De hamar rá kellett jönnöm, hogy azért ez nem ennyire egyszerű. Utána néztem a dolgoknak, és nem lettek nagyra törő vágyálmaim a látottaktól. Maradt a biztosabb szakma és a hagyományos pénzkeresés. - vontam vállat. - Nálatok mióta van képben a zene? Vagy... az, amit szerettek csinálni. - tekintettel Evelyn-re. - A családotok, vagy az akárkicsodátok, aki fontos, mindig támogatott titeket abban, amit szeretettek volna? Lásd zene. - nekem mindig azt mondták, hogy válasszak tisztességes szakmát, a zene király, de jobb, ha csak hobbi marad. - És vannak valami terveitek a jövőre nézve mondjuk a saxomuch-on, vagy épp a Melange of Art-on túl? Nem is tudom... valami suli, másik szakma, továbbképzés, egyetem, vállalkozás, másik hangszer, akármi?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Csak a szemeimet forgattam arra, hogy ne hívjam a liftes lányt liftes lánynak, mert a neve Evelyn, és beszélhetek hozzá is. -Elnézést kérek, ha megbántottalak azzal, hogy nem hívtam a nevén. Egészen eddig ő volt a liftes lány, nehéz átálni. Ne haragudj, nem akartalak megbántani. -néztem aztán végül a csajra egy bocsánatkérő mosollyal. Tessék, most jobb a lelkednek? -Nagyon szívesen filmezgetem, csak nekem ne kelljen kondiba mennem. -vágtam olyan képet, mint aki mindjárt meghal. Persze én is csinálok szinten tartó edzést, de ha futnom kéne, a cigis tüdőm kinyiffanna. -Mhm, néha alszom is, akkor csendben vagyok. -legalábbis azt hiszem. Még sose panaszkodott senki. -Pedig néha pont olyan fejed van, mint aki a reggelit is töménnyel küldi le kakaó helyett. -címeztem neki egy vigyort a rehabos megjegyzésére. Mind tudunk szakadtan kinézni, és nagyon alkesz mód is, de szerintem ő mester ebben a kis csöves megjelenésével. Érdekes volt Evelyn kérdése arról, hogy Remy miért tud ennyit a buktatókról, ha sosem akart ebből semmit. De ez így tényleg nem volt igaz. A soha az egész életét felöleli, az, hogy a bandával nem akart soha semmit, egy másik kérdés. -Én nem tartom a kapcsolatot a családommal, de szerintem egyértelműen nem támogatták volna, hogy hivatás szerűen zenéljek, hiába tanultam már tizenéves korom óta zongorázni. Azt szerették volna, hogy az Oxfordra menjek és szerezzek mesterfokon közgáz diplomát, és végül is így lett. Amióta New York-ban élek, az óta nem beszéltem velük. De van, aki támogat, szóval nem para. -vontam meg a vállamat, meggyújtva egy újabb cigit, elborzadva nézve a tequila vedelőket. Hogy én azt hogy utálom. Körbe mutattam a dobozt, hátha valaki akar élni ezzel a fajta káros szenvedéllyel is, aztán visszasüllyesztettem a zsebembe. -Én meg akarok tanulni tereminen játszani, hogy ne csak úgy hangozzon, mintha kínoznának valakit. De már elég sok dolgot elértem, így nem panaszkodhatok. -egy újabb vállrándítás volt a reakcióm, visszakunyerálva Remy-től az üveget, hogy ismét meghúzhassam a whisky-t. -Ja, és csak megjegyezném, hogy nem vagy túl polkorrekt, kedves Remington. Én vagyok a perverz és a pofátlan, miközben Peter akar Evelyn igényeihez tökéletesen, szemöldök vonogatósan alkalmazkodni, és mióta leszállt a motorjáról, az óta bámulja... -címeztem a két srácnak egy vigyort.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Ugyan, semmi gond, tényleg. Én nem vettem magamra. -már az elején lejött, hogy ilyen a stílusa. Nem nevezném bunkónak, vagy ilyesmi, csak szerintem mindenki helyett neki van egója. De azért "a csaj" tényleg nem szívesen vagyok, amikor itt vagyok mellette. Tény, hogy nekem is mondhatja, ha valamit akar. -Amúgy ez nem hülyeség! Mi úgy is el akartunk menni együtt a terembe, nem? -pillantottam Remy-re, majd egy jót nevettem Aziel kétségbeesett arcán. -Nyugalom, tökéletesen fitt vagy így is, nem akarunk megölni. De... ha van kedvetek, vagy neked van kedved, Peter, akkor velünk tényleg el tudsz jönni. Nem kell összenőve lenni, de a társaság mégis jól tud jönni néha. -néztem rá egy kíváncsi mosollyal. Egy jót mosolyogtam ezen az adok-kapok dolgon Azi és Remy között, majd minden figyelmem Peter-é volt, aki a tequila barátom lesz majd. -Aaaaw, ez az, ezt akartam hallani!!! -hogy én vagyok az ő embere. Úgy tűnik, két táborra oszlott a banda alkohol terén. -Helyes, el is várom, hogy minden elvárásomnak eleget tegyél és kielégítsd őket. -jelent meg egy aljas félmosoly az arcomon erre a kétértelmű, szemöldökvonogató megjegyzésre tőle, de aztán tovább is siklott a tekintetem Remy-re, ahogy megválaszolta a kérdésemet. -Ha lett volna valaki, aki nagyon támogat ebben a törekvésedben, akkor komolyabban vetted volna? -pillantottam rá kérdőn. Gondolom nem véletlenül kérdezte, hogy nekünk a családunk, a számunkra fontos emberek mit szóltak ahhoz, amit tanulni szerettünk volna. -Fuha... már egészen kislányként megszerettem a rajzolást, imádtam tervezgetni különféle dolgokat, és mindig úgy gondoltam, én ezzel szeretnék majd foglalkozni. -kapott is tőlem egy hálás mosolyt, hogy a zene mellett hozzátette azt, hogy vagy amit szerettek csinálni. Aziel válasza meglepett, hogy ő még csak nem is tartja a kapcsolatot a családjával, de nem akartam kommentálni, mivel elég... magának való srácnak tűnik, így csak elfogadtam a felém nyújtott cigis dobozt, kihalászva a fekete gyújtót a zsebemből. -Nem. Apa ugyan elég laza, de nem örültek annak, amikor benyögtem, hogy művészeti egyetemre fogok járni. Eredetileg festészetet akartam tanulni, de végül az volt a deal, hogy grafikára megyek, mert "annak legalább van haszna." Anya nagyon ellene volt, ő valami értelmiségi szakmát szeretett volna kisajtolni belőlem, de végül elfogadta. Amikor ott hagytam a munkahelyemet és saját vállalkozásba kezdtem, azt hittem, szívrohamot kap helyben. Az apai nagymamám viszont mindig támogatott ezekben, és ha ő nincs, nincs a Melange of Art sem, mivel a tőle örökölt pénz van benne. A tesóim pedig szintén támogatóak voltak, és a nővéremtől tanultam rajzolni is anno egyébként. -szívtam bele a cigibe a monológom végén. -Én mindig járok továbbképzésekre, mivel a fotózáshoz is papír kellett, illetve idén lettem hivatalosan tetováló. Ezeken túl mindig jönnek ki újabb technológiák, amikkel tervezni, rajzolni lehet. És amúgy valami hangszeren is szívesen megtanulnék játszani, de a tehetségem egy bekötött szemű elefánt szintjén van, ha a zenéről van szó. Oh, meg idén nyáron merültem el jobban a kiteboard világában, most azt akarom magasabb szintekre fejleszteni. -válaszoltam meg végül ezt a kérdést is, hogy aztán arra csak a szemeimet forgathassam, hogy Remy nem túl polkorrekt Azival szemben velem, meg a perverz viselkedésével kapcsolatban. Inkább gyorsan magamhoz vettem egy újabb kortyot, mielőtt visszaadtam volna a tequila-t Peter-nek.
Ha tényleg kikerülök a pizzéria mókuskerekéből akkor valóban szükség lehet a plusz mozgásra annak ellenére, hogy ha tényleg Ev-nek fogok dolgozni akkor nem a lábamat fogom lógatni egész nap. Meg ha én ezzel tudok hozzájárulni a sikerhez, akkor odateszem magam. -Benne vagyok, nyomassuk.-bólintok a konditermes dologra, bár igazából nem szeretnék minden programjukba belepofátlankodni, néha tényleg jó edzés közben ha van valaki akivel összenézhet az ember azt üzenve "mi a faszt keresünk itt?". Lehet a tequila divatosabb Brooklynban, hiszen Ev egyből arra mozdul rá, Aziel meg úgy méreget minket mintha a épp a tó vizét készülnénk meginni. Elismerően bólintok néhányat Ev visszaszúrására és ezer gondolat szalad át az agyamon az igények kielégítését illetően, de még időben a nyelvemre harapok, hogy egyik se jusson ki a számon. Kíváncsian hallgatom mindenki válaszát a saját családját illetően. A jelek szerint tényleg jól összeverődtünk, mert senkinek sem túl egyszerű a háttere. Ev mellett legalább ott álltak még akkor is ha valamilyen szinten befolyásolták, hogy milyen irányba is tanuljon tovább. Én intek Azielnek, hogy nem húzom le, kiveszem a cigimet a táskámból és abból gyújtok rá egy szálra. -Faterom lelépett amikor kölyök voltam. Azóta nem tartjuk a kapcsolatot. Anyámnak meg kb mindegy mit csinálok amíg nem kell kihoznia a rendőrségről. Most kifejezetten örül a bandának, mert szerinte ennyi idősen az a dolgom, hogy mindent kipróbáljak ami csak érdekel.-arról nem is beszélve, hogy jót tett az új irány. Komoly gondjaim vannak az indulatkezeléssel, de most a legtöbb energiámat le tudom vezetni. -Nekem nincs tervben semmi extra. Bár a zongora érdekelne..-itt Azielre pillantok vigyorogva.-de az nekem nem annyira volt soha kivitelezhető.-kicsit megvonom a vállaimat. Átveszem az üveget Ev-től és iszok néhány kortyot majd lehelyezem közénk félútra figyelve, hogy ne boruljon ki. Aziel megjegyzésére hirtelen kapom rá a tekintetemet. -Héé! Engem ne rángass bele. Én kifejezetten visszafogottan csináltam és mérsékelten kulturáltan..-vigyorgok rá majd beleszívok a cigimbe. Attól, hogy Wendy hűtlen volt én még nem leszek az... meg egyébként is... nem hiszem hogy Ev-nél labdába rúghatnék cuki pofi és kockahas ide vagy oda.
- De igen. - bólintottam, ahogy Evelyn rám nézett. - Néha tök jó, ha akad edzőpartnered. Annak is megvan a hangulata, szóval szívesen látunk, Peter. Aziel meg majd a mobilját emelgeti a súlyok helyett. - hogy lőjjön pár izzadós fotót a hülye nyálcsorgatós kiscsajoknak. - Ha a családom mellém állt volna a zene kapcsán, biztos, hogy komolyabban akartam volna foglalkozni vele. - de nem így volt, kár ezt ragozni. Nem változtatna már semmin. - A teremin a bandának is jól jönne valami ritka extraként. - ahogy a szaxofont, úgy ezt is el tudom képzelni, a pszichedelikus nyekergéshez főleg passzol. Jó értelemben. Peter-hez hasonlóan én is a jól bevált saját cigimet szívtam. Aziel-től akkor se fogadnék el, ha fizetnének érte. Evelyn sztoriját már nagyjából ismertem, kivéve azt a részt, hogy... - Honnan veszed, hogy nincs tehetséged hangszeren játszani? Csak mert akad itt pár zenész, és szerintem bármelyikünk szívesen megtanítana. A szó normális értelmében. - mielőtt még Aziel bedob valami furulyás beszólást. - Magasabb szintekre? Mármint versenyszerűen? - a kiteboard-os infóra reflektálva. - Volt már rendőrségi ügyed? - néztem a gitáros srácra kérdőn. - Peter-nek szabad, neked nem. Mariana-ároknyi különbség van köztetek, haver. - vontam vállat. Te is tudod. Evelyn és a legjobb barátnője még gondolatban is tabuk. Nem kell, hogy csak újabb strigulák legyenek a listáján. Inkább visszakunyeráltam a whisky-t. - Mivel Azielen kívül annyira azért nem ismerjük egymást, meséljetek magatokról. - jobban kideríthetjük, hogy kik azok, akikben több a közös, mint gondolták volna. Találhatunk rá okot, hogy az ilyen összejöveteleken túl is lehessen random programokat összehozni, akár szűkebb létszámban is. Mint az a kondis gyökérség. - Nem is tudom... Jöhetne olyan mindenkitől, hogy kedvenc és utált: film, sorozat, könyv, zene, együttes, előadó, kaja, állat. De felőlem még az is, hogy melyik Harry Potter házba tartoznátok. Evivel mi hű hugrabugosok vagyunk. - és büszkén vállaljuk.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Benne vagyok, majd mindkettőtökről lövök izzadós-izmos képeket, meg Evelyn-ről is a pasi rajongóknak, hogy nálunk ilyen szingli csajokkal lehet összefutni. Az vagy, ugye? -nem mintha nekem számítana, de van, aki a monogámiára esküszik. -Oksa, akkor majd ráfekszem a gyakorlásra. -lehet, hogy tényleg jól hangzana bizonyos számokban ez az UFO hangszer. Csak megvontam a vállamat itt a kihúzó emberkékre, akik nem akartak élni a cigarettám adta lehetőséggel, a liftes csaj meg kapott egy vigyort, amiért ő igen. -Pfff, akkor sajna én kiestem a körből. Más órákat szívesen tartok, de sajna ebben nem vagyok kompetens. Majd Remy vagy Peter megtanít valami hangszeren játszani, ha gondolod. -címeztem neki egy tenyérbemászó vigyort, ami aztán érdeklődő pillantásba váltott. -Szívesen megtanítalak zongorázni. Hozzám bármikor jöhetsz gyakorolni, ha akarod. -néztem Peter-re teljesen komolyan. Imádom azt a hangszert, gyönyörű. Lelke van. -Öhm... lehet, hogy műveletlen vagyok, de a kiteboard az, amikor szörfözöl meg... öhm... valami baszomsággal siklasz a vízen? -mégse mondhatom rá, hogy papírsárkánnyal, mert az nem lenne igaz. Bocs, de nem mindenki vágja ám ezt. -Meh. És ha Ev vevő lenne rá, akkor sem szabad? -néztem Remy-re, aztán az említett csajra, de mivel csak a szemforgatásaival találtam szemben magam, inkább beleszívtam a cigim végébe. -Na, a hugrabugrák. Csalódtam volna. De akkor mi nem leszünk jóban. Mardekár. -szerintem ez sem lepett meg senkit. -Vaaagy mondjuk az, hogy ki mit csinál szabadidejében? Eszem, alszom, zongorázom, és olvasok. -vontam meg a vállamat. -De amúgy nem rossz ismerkedős témák. Legutáltabb film... az összes olyan X-Men, ami nem az eredeti. A kedvencem pedig a Harry Potter filmek, könyvben ugyanez, ott nem tudok rosszat mondani. A kedvenc számom, vagy inkább ami a legnagyobb hatással volt rám, az a Palaye Royale Anxiety. -magamra találtam benne. -Együttesem nincs, sokat szeretek, így nem tudok egyet mondani. Az előadó ugyanez. A kedvenc kajám a Fish and Chips, és nem tudom. Ha háziállat, akkor egyértelműen a macskák, bírom őket. Egzotikusból a kaméleont, de nem tudnám életben tartani, így sosem lenne. Ja, és félek a kacsáktól, meg utálom a mangót, ha esetleg valakinek ez fontos infó. Nem vagyok rá allergiás meg semmi, csak... nem szeretem.
"You better hang on if you're taggin' along 'Cause we'll be doin' this 'til six in the mornin' Nothin' wrong with goin' all night long"
-Az vagyok, igen, de ettől még nem szeretnék a promótok része lenni, hogy a hozzám hasonló csajokért jöjjenek emberek. -ráztam meg a fejemet egy hitetlen vigyorral kísérve a szavaimat. Csak egy bocsánatkérő pillantást küldtem Remy felé arra, hogy ha a családja mellé állt volna, akkor komolyabban foglalkozott volna a zenével. -Öhm... nem tudom, sosem próbáltam, de elvileg nincs zenei hallásom és hasonlók. Persze, ha valamelyikőtök tényleg hajlandó rám áldozni az idejéből és megpróbál megtanítani mondjuk gitározni, az menő lenne. Én meg végtelenül hálás. -címeztem is a két srácnak egy ilyen kaliberű mosolyt, Aziel meg kapott egy "tényleg nem hiszlek el" nézést válaszul. A banda egója, már látom. -Mhm, olyasmi. A kiteboard a szörf egy válfaja, hívják kitesurf-nek is, épp emiatt. A lényeg, hogy a deszkára rögzítik a lábad, mint a snowboard esetében, és sárkányrepülővel, a szelet használva éred el, hogy szántsd a vizet. Hasonló, mint a vízisí, csak itt nem egy hajó húz. -magyaráztam el Aziel-nek a dolgot, majd Remy-re pillantottam egy bólintással. -Igen, odahaza LA-ben is vannak ilyen versenyek, és szeretnék majd indulni rajtuk. Hihetetlenül kikapcsoló dolog, és baromira élvezem azt a szabadságot, amit olyankor érzek. Próbáltad már? -jelent meg egy elvarázsolt mosoly az arcomon a sport gondolatára. Jót mosolyogtam ezen az oltáson, amit Azi kapott, de aztán inkább nem akartam kommentálni tovább. Mi lenne, ha senki se akarna felszedni, csak úgy élveznénk ezt a napot? -Hát nekem elég sok hobbim van. Rajzolás, festés, fotózás, zenehallgatás, film, vagy sorozat nézés, de az olvasás is köztük van. Imádok táncolni, bulizni, karaokézni. Szeretek társasozni, kártyázni, bárminemű ivós játékkal játszani. Szeretek utazni, spontán és tervezetten is, imádok túrázni. -hát úgy nagyjából azt hiszem, ennyi. -Kedvenc filmem... film sorozatot tudok mondani, az pedig a Star Wars. Amit soha többé nem akarok látni, az a V/H/S. Kedvenc könyvem Paulo Coelho Az alkimista. Nagyon szeretem. Legutáltabb nincs, de azt tudom, hogy Tolkien könyvein alig tudtam magam átrágni, túl sok a felesleges leírás. Kedvenc együttesem az Ivan & The Parazol, és tőlük a Kérdőjelek és a válaszok a kedvencem. Ha viszont legkedvencebb lassúzós szám, akkor az a Journey-től az Open Arms. Nincs kínos, vagy utált zeném, mivel ez tök relatív, és ami nem tetszik, azt nem hallgatom. -vontam meg a vállamat egy mosollyal, elnyomva a cigimet. -Oh, meg ami még nagy kedvencem az a Måneskin Baby Said. Victoria egy állat, imádom azt a nőt. Kedvenc kajám... a nagymamám féle igazi, magyaros pörkölt tarhonyával. Az egy magyar tésztaféle, ilyen kis... aprószemű. A kedvenc állatom pedig a kutya, abszolút torony magasan. A legjobban a pókoktól és a lepkéktől félek. -ha már egyszer Aziel is elmondta, hogy fél a kacsáktól. -De amúgy körülbelül bármire nyitott vagyok, imádok új dolgokat kipróbálni és megismerni, vevő vagyok a legtöbb dologra. A spontaneitás a lételemem.
El tudom képzelni, hogy mennyi edzés lesz, ha mi így együtt beszabadulunk egy konditerembe.... lehet mindenhol elég lesz 1 alkalmas belépőt venni, mert úgyis kiraknak minket. -Mi a tököm az a teremin?-ráncolom össze a homlokom. Így hangzásra valamiért valami indiai hangszer jut az eszembe, de valami azt súgja, hogy nagyon messze vagyok a valóságtól. -Én szívesen tanítgatlak gitározni, ha tényleg szeretnéd kipróbálni... de gondolom Remy sem menekülne ha megkéred, hogy adjon néhány leckét.-nekem már úgyis annyi segítséget ajánlott fel Ev, hogy boldogan viszonzom ezzel, ha tényleg van benne ilyen jellegű indíttatás. -Kurva jó. Köszi. Mindig ki akartam próbálni...-bólintok egyet hálásan Azielnek. Lehet, hogy totál nem az én világom lesz, de hát az ember nem tudhatja, amíg nem ad neki egy lehetőséget. A tereminnel ellentétbe a kiteboardot ismerem, de azért érdeklődve hallgatom ahogy Ev mesél erről az oldaláról. Remy kérdésére kicsit megvonom a vállamat. -Semmi komoly. 24 órára beraktak fogdába, hogy kicsit elgondolkozzak miután összecsomagoltam egy srácot, de mivel nem tett végül feljelentést így elengedtek az őrizetből.-még csak meg sem vertem igazából tisztességgel csak rosszkor pattant el a cérna és pont amikor belejöttem volna egy járőrautó már rám is csapta a villogót, hogy vége a bulinak. -Tarhonya?-pillantok Ev-re meglepetten, de egyre nagyobb vigyor terül szét az arcomon.-De hülyén hangzik...-röhögök egyet. -Griffendél... enyhe Mardekár beütéssel néha.-aztán kicsit elgondolkozom.-Pff... hobbinak ott a fotózás, gördeszka és játszok. Súlyosan sokat tudok kockulni ha éppen olyanom van.-a rekord 2 nap alvás nélkül. Csak addig nem a gép előtt ültem amíg dolgoztam. Nem mondom utána vagy 3 napra megdöglöttem, de megérte. -Kedvenc film a Harry Potter, szintén, sorozatból a The Walking Dead-et nagyon éltem. Olvasni nem szoktam kedvtelésből... valahogy nem az én világom jobb szeretem ha minimum 1 kijelző bomlasztja az agyamat. Zene meg... hát igazából kb minden nap más, hogy mi tetszik a legjobban. Arctic Monkeys mindig jöhet, de van amikor totál elcsúszik a hangulatom elektronikus vonalra... Kajából az olasz dolgokat nagyon szeretem, eléggé tésztás vagyok, egy jó lasagne le tud venni a lábamról..Állatok pedig.. igazából nem volt soha háziállatom és nem is lesz szerintem... túl nagy kötöttség, de abszolút kutya párti vagyok, azok valahogy jobban csípnek, bár abszolút tisztelem a macskák függetlenségét.-meg volt minden? Azt hiszem. -Na és neked Remy? Mi a lista többi eleme?-kérdezem, hogy ne csak mi beszéljünk ezekről és én is többet tudjak róla azon kívül, hogy Hugrabugos.
- Kösz, de nem. - már megbeszéltük, hogy Peter lesz a szép a bandában. Nekem tökéletesen megfelel így. - A teremin olyasmi, mint egy hárfa, csak a levegőben játszol rajta különféle gesztusokkal húrok helyett. De egyszerűbb, ha megmutatom. - előkerestem a telefonomat, megnyitottam a legelső videót, amit a YouTube-on a témában találtam, hogy aztán odaadhassam Peter-nek. - Remy sem menekülne. De szívesen átengedem neked. - Evivel enélkül is bőven akad már közös programunk. - Nem, még sosem. - a kiteboard eddig kimaradt. - Már azt hittem, hogy valami cifrább. - ciccegtem csalódott képet vágva, mindezt zéró saját rendőrséges sztorival. - Mi az aktuális kockulás kattanásod? - néztem kérdőn Peter-re. Régen én is szerettem játszani, de az még a kőkori PC és PS idejében volt. Szakócát használtunk a kontroller helyett. - Evés, zene, sport, vezetés, olvasás ezek bármikor jöhetnek. - mint szabadidős tevékenység. - A nyálas filmeket és az idióta, szánalmas vígjátékokat utálom a legjobban. Imádom a horrort, a jó sci-fi-ket. - nagyon nem tudnék kiemelni semmit. Mindig más a favorit, attól függ, milyen hangulatom van. - Zenében a psych-rock-on és az indie-n kívül a retro, 80-as évekbeli hangzásvilág áll hozzám a legközelebb. Nehéz kedvenc számot vagy előadót kiemelni. Tame Impala, Cage the Elephant, Charli XCX, Journey, Foreigner, Queen, The Strokes, stb. - de van, hogy csak random ráfüggök egy dallamra, egy sorra a szövegből. - Annyira nem vagyok oda a rap zenéért, és az olyan trash dolgokért, amikben selfie-ről, instagramról, tiktok-ról meg ilyen modern, közösségi médiás baromságokról "énekelnek". - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe. Nekem fontos a minőségi, ütős dalszöveg. - Könyv... Dan Brown, Stephen King, a Harry Potter kötetek. - leginkább. - A kajában nem vagyok válogatós, de a pizza és a hamburger a nyerő. Illetve a spagetti. Kb. mindennel. Sajt, bolognai szósz, tonhal, akármi. - jöhetnek minden mennyiségben. - A kedvenc állatom nekem is a kutya. - szóval 3-1 arányban megszavaztuk. - És a spontaneitás, a váratlan változások az ősellenségeim. - ezért Evelyn társasága abszolút a komfortzónámon kívül esik.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Hát lesz rá lehetőséged. Nálam van zongora, és amúgy tudom, hogy nem ugyanaz, de vannak már virtuális zongorák. Majd megtanítalak játszani rajta, és akkor ezzel idegesíthetsz másokat. A végén még átveszed a helyemet is. –azt azért kétlem, de fényezzük kicsit az új srác egóját. -Mit jelent, hogy összecsomagoltad? És ez egyoldalú volt, vagy te is olyan voltál, mint akit agyonvertek? –bár gyanítom nem, mert akkor azt mondta volna, hogy verekedésbe keveredett. Jót vigyorogtam azon, hogy Peter fennakadt a tarhonya szón. Nem mondom, hogy nem értettem meg. Életemben ilyen értelmetlen szót nem hallottam még. Sőőőt. -Annyira amerikai vagy… -ráztam meg a fejemet egy vigyor kíséretében arra, hogy Remy-nél a hamburger és a pizza a nyerő. Peter olasz kajái legalább valami nem tipikus volt, bár ha azt vesszük, akkor a spagetti is jó választás. Nem túl nehéz kaja, és amúgy tök gyorsan is meg lehet csinálni. Egy kis sajt, némi sonka, aztán máris kész a tökéletes kaja, ami kb 20 perc alatt meg is volt. -Hogy lehettek ennyire jóban úgy, hogy te a megtestesült spontaneitás és váratlanság faktor vagy, te meg rosszul vagy mindentől, ami új, ami változás, ami kiszámíthatatlan? Ráadásul nem játszik az sem, hogy be akartok jutni egymás gatyájába… Nem értem én ezt… -ha tényleg nem csak barátkoznának, hanem befigyelne, hogy a szex jó, akkor még érteném, de így elég elképzelhetetlen, hogy mitől jönnek ki ennyire egymással. -De minden esetre én örülök, hogy találkoztatok. Többet vagy az irodádon kívül az utóbbi időben, mint az elmúlt nem tudom hány évben összesen. Ez jó. –címeztem egy elismerő mosolyt Evelyn-nek, egy őszintén lelkeset pedig Remy-nek. Jó, hogy ez a liftes csaj belecsöppent a társaságunkba. Elég életvidám, pörgős, tornádó jelenség, hogy ne hagyja magát lerázni.
Kezdőlap
Egyre csak az járt a fejemben, hogy vajon mennyit kell fizetnem azért, hogy leakadjanak végre az olyan témákról, mint a dögös tetkós csaj felszedése, a saxomuch a Lollán, vagy a vélt munkamániám. De ha nem tudunk megállapodni, akkor majd nagyot ütök a sörösüveggel. Megoldom én.
