Szeretnél egy hősi eposzt hallani egy legendáról, aki megrengette az egész bolygót? Akkor rossz helyen jársz. Nem vagyok se különleges, se kiemelkedő.. csak egy srác vagyok Brooklynból.
Ha pro és kontra listán kellene felsorolnom a tulajdonságaimat valószínűleg a kontra rész fölényesen győzedelmeskedne. Például sosem voltam jó tanuló.. nehezen viseltem az iskolai rendszert, nem érdekelt a tantárgyak túlnyomó része és ha valami nem érdekel, akkor egyszerűen leszarom. Emiatt próbálták rám nyomni a figyelemzavaros bélyeget, de anyám kivizsgáltatott és az eredmények alapján a lustaság még nem számít mentális problémának. Úgy kb 16 éves koromig éltem haltam a sportokért. Baseball sztárok posztereivel volt kitapétázva a szobám, de az az igazság, hogy közel sem voltam elég jó, hogy egyetemi csapatokról beszéljük pláne nem profi karrierről. Ahhoz, hogy ez egy kellemes időtöltés maradjon túl sok időt és energiát emésztett fel, így abbahagytam. Igen.. ezt is jó tudni rólam.. ha nem megy valami a maximumon akkor nem csinálom. Sosem voltam hajlandó feleslegesen pocsékolni az érdeklődésemet. Ez alól talán csak a gitározás kivétel.. az az egyetlen dolog az életemben, amit sosem akartam kimaxolni megelégedtem egy kellemes szintű tudással.. valószínűleg azért, mert lekötötte az agyamat a szobám falai között  és senki nem próbált meg versenyt csinálni belőle.
Apám lelépett, amikor 8 éves voltam. Ez főleg az indulatkezelési problémáimon látszik. Meglehetősen nyugodt embernek tűnhetek, mert egy fokig remekül titkolom az érzéseimet, de amikor felkerül az i-re a pont.. akkor vége. Az is megkapja a véleményemet mindenféle finomítás nélkül, aki nem is kérdezte.. főleg az, aki nem kérdezte.
Szűk a baráti köröm. Rettenetesen fontos számomra az első benyomás, és ha valaki elbukik egy kézfogásnál, az nehezen kap második esélyt. Ennek ellenére vannak olyan emberek, akikkel egyből klappol minden... mintha ezer éve ismerném őket. Ne kérdezd.. nem tudom megmondani, hogy ez miért van.
Sok ember baszott már át életem során, így arra hiába vár valaki, hogy önszántamból tartsam a kapcsolatot.. ha nem emeled fel a telefont, akkor szinte biztos, hogy én sem fogom. Ha ezt nem veszed a lelkedre, akkor hónapok után összefuthatunk úgy, mintha 2 órával korábban beszéltünk volna.. ha ezen megsértődsz.. akkor ez van.. nem kifejezetten érdekel. Talán okkal nincs hely számunkra egymás életében.
Féltékeny vagyok, de önző nem. Néhány párkapcsolatomnak biztosan az előbbi vetett csúfos véget.. viszont, ha valaki túljut a dióhéjon akkor bármit megfogok tenni érte.
Látod.. még mindig a kontra listában trappolunk.
A 'jól van az úgy' egyik fekete öves nagymestere vagyok. Semmivel sem foglalkozok a kelleténél többet.. viszont ha valami beakad az agyamba az már akkor is késő, ha tegnapra elkészül... mondtam már.. anyám kivizsgáltatott... orvosilag semmi bajom..
Na jó.. valamit idebiggyesztek a pro oldalra.
Anyámnak mindig igyekeztem jó fia lenni. Egyedül maradt két gyerekkel és mindig próbáltam a lehető legkevésbé megnehezíteni az életét. Jó, nem akarom túlszépíteni a dolgot biztos rengeteg álmatlan éjszakája volt miattam... de bármire megesküszöm.. nem szándékosan táncolok az idegein.

Egy másik életben fotográfus lettem volna. Egy olyan életben, amiben megtehettem volna bármit, amit csak akartam... de most itt ülök Brooklyn egyik pizzériájában, a lábam feldobva egy székre, napszemüveg takarja enyhén karikás szemeimet. Szeretem az esti műszakokat... több a fizetés, több a borravaló, jobb a forgalom. Az egyik hátulütője, hogy a nap első sugarai vakítónak tűnnek az éjszakai fények után a fáradt szememnek. H kapitány hirtelen csapja le elém a fizetés borítékot az asztalra. Összerezzenek. Baszki... ez mikor ért ide? Lehet, hogy elaludtam egy pillanatra?
-Húzz haza kölyök.. el ne aludj a motoron hazafelé.. nincs kedvem új futárt keresni..-biccentek neki és a kabátom belső zsebébe süllyesztem a borítékot. A többi futárral ellentétben én nem robogóval járok. Nekem egy ütött-kopott cross motorral, amit legalább ötször mentettem már meg a halálból és bütykölgettem addig, amíg újra be nem indult. Mondanám, hogy szentimentális vagyok... de igazából sajnálom a pénzt egy másikra..
Leparkolok a brooklyni bérház előtt és egy fához láncolom a motort. Szeretném este majd ugyanott találni. A lépcsőn felcaplatok a 3. emeletre. A lift már akkor sem működött, amikor 4 éve ideköltöztünk és azóta sem jött senki, hogy megjavítsa. Baszki. Szinte kiköpöm a tüdőmet mire felérek. Talán illene eljárnom edzeni néha.. de inkább a munka utáni fáradtságra fogom az állóképességem hiányát.
Lenyomom a kilincset és lépnék be, de csak vállal nekimegyek az ajtónak, ami meg sem mozdul.
-Ne csináld..-rálökök még egyet vállal, de meg se mozdul. Hátrébb lépek és már készülök rárúgni az ajtóra, amikor anyám kinyitja belülről egy könnyed mozdulattal.
-Már annyiszor mondtam, hogy csak meg kell emelni, Peter...-egy megbocsátó mosollyal néz rám.
-Emeltem.-morgok egyet az orrom alatt miközben besétálok.
-Ha emelted volna, akkor kinyílt volna..
-EMEL...khm..-gyorsan megállítom a hangomat. Megköszörülöm a torkom és veszek egy mély levegőt.
-Igazad van.. ne haragudj.-lejjebb hajolok, hogy megpuszilhassa az arcomat miközben lerúgom a cipőmet. Köntösben van, de a szemei olyan fáradtak, mint az enyémek. Ő is éjszakás volt. Nővérként dolgozik a kórházban heti 6 napot vagy éppen éjszakát. A hátam mögött nyílik az ajtó. Hát tényleg én vagyok az egyetlen a családban, aki nem képes bejutni ide normálisan.
-Csá család..-nővérem érkezik egy miniruhában, cipőivel a kezében, mezítláb, elfolyt sminkkel.
-Jézus! Te hogy nézel ki?-veszem le a napszemüvegem. Rám fintorog, de nem válaszol. Szóval másnapos.. vagy még ki sem józanodott. A nővérem a szöges ellentétem. Gyakran gondolkozom, hogy vajon tényleg ugyanaz-e az apánk.
-Peter! Hagyd békén!-szól ki anyám a konyhából. A nővérem ösztöndíjjal jutott be az egyik elit egyetemre. Brutál okos, bár ezt sosem mondanám a szemébe, nagy céljai vannak és több, mint biztos vagyok benne, hogy el is éri őket. Ezzel szemben én éppen áthasaltam az érettségin és minden továbbtanulási cél nélkül elkezdtem dolgozni. Összeborzolja a hajamat miközben elsétál mellettem.
-Héé!-morgok és lépnék utána, de a vállam beleütközik valakibe, akit észre sem vettem, mert közvetlen a nővérem mögött sétált.
-Reggelt , öcsi.-vigyorog rám a nővérem legjobb barátnője, aki hasonló állapotban volt, mint a testvérem csak neki valahogy... még ez is jól állt. A mutatóujjával az állam alá nyúl és felemelve becsukja a számat, amit észre sem vettem, hogy tátva maradt.
-Peter.. ne legyél creepy.. -néz hátra a nővérem mielőtt eltűnne a szobájában.
-Jössz már?-kiabál ki a barátnőjének.
-Igen. Szia Mary!-köszön be anyámnak amikor elsétál a konyha bejárata előtt.
-Jó pihenést, Peter..-pillant vissza rám még egyszer.
-Jó éjt!-csúszik ki a számon, így reggel 7 órakor.
Felnevet.
-Jajj ne szopasd már... tudod milyen nyomi...-húzza be a nővérem a szobája ajtaján mielőtt becsukná.
Anyám kilép egy bögrével és nekitámasztja a vállát az ajtófélfának. Ha nem ismernem biztos azt gondolnám, hogy kávézik, de tudom, hogy éppen lefeküdni készül, így bor lehet abban a bögrében ha tippelnem kellen. Nem tudom, hogy minket vagy magát akarja nyugtatni azzal, hogy bögréből issza.
-Tudod ő kedves lány elhívhatnád..-kezd bele.
-Jó éjt anya!-vágok a szavába gyorsan és a lehető legrövidebb úton távozok a szobámba.
Amikor mindenki más nekiindul a napnak.. mi akkor fekszünk le aludni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hiába az éjszakai műszak, a fáradtság és a vörösödő szemek, amelyek hosszú ébren töltött órák után már nem akarnak rendesen működni, azt hiszem mégis olyan dinamikus jelenetet hoztál nekünk a családi életedből, hogy élvezet volt olvasni. Azt mondják, hogy New York is azon városok közé tartozik, amely soha nem alszik... Nos, talán épp azért, mert vannak hozzád - vagy épp a nővéred, vagy az édesanyád - hasonló emberek, akik éjszaka is pörgésben tartják azt. Egészen más életmód a reggeli nap sugaraival ágyba menni, majd olyankor felkelni, amikor mások már bőven túl vannak az ebéden is. De az is igaz, hogy a fiatalság ezzel jár, átmulatott éjszakákkal - remélem a szabadnapjaidat azzal töltöd! -, hosszú műszakokkal, kissé önpusztító életmóddal, az utunk keresésével. És ez így van rendben.
Tudod nekem az a tapasztalatom, hogy sokan szeretik elhallgatni annak a pro és kontra listának a kontra részét... Igen, mindenkinek vannak hibái, de elismerni őket, vagy azt mondani, hogy ezek velük járnak. Na, azt már nem. Ellenben Te nagyon is olyan embernek tűnsz, aki nem csak hogy tisztában van ezekkel a kontra személyiségjegyekkel, de elfogadod, hogy így van. Miért izguljunk valami olyasmin, ami talán soha nem változik, mert a génjeinkbe van kódolva? Húsz évesen igazából miért is izgulnál bármin? Nem volt könnyű gyerekkorod, ez pedig megtanít bizonyos dolgokra, mondhatni azt adod vissza, amit a környezetedtől kapsz. Ezt szokták karmának is hívni, én pedig úgy gondolom azok, akik nem keresnek téged, meg is érdemlik, hogy ne te fuss utánuk. Tetszik a könnyedséged, az életfilozófiád és kíváncsian várom mikor szánod rá magad, hogy ne menekülj édesanyád szavai elől, hanem tegyél az ügyben és ne a nővéred barátnője szédítsen, hanem épp fordítva, Te őt.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!