Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Kimozdulni a zűrös hétköznapokból, hogy valami átlagosat vigyünk véghez...a testet elterelheted vele, de a lelked és a gondolataid figyelmét soha. Így aztán a mindennapi rohanások mellett időt kellett szakítanom a fontosabb dolgokra is. Magamra elsősorban (csak hogy anyáméknak is meglegyen az öröme), aztán Keegan is jöhetett. Rég voltunk már hosszútávon együtt, futólag találkoztunk csak, ahogy az idő is úgy engedte. Szűkölködtünk az idővel, főleg a suli év végének hajrája miatt egyre parább helyzetek alakultak ki. Folyamatosan feleltettek, hogy meg legyen egy átlag, hogy átrugdossanak a határ fölött, hogy érjem el azt a bizonyost, amivel átengedhetnek minden olyan tárgyból, melyből bukásra álltam. Én akartam jobban, meg is lettem dicsérve a tanároktól, kellemesen csalódtak bennem, nem hitték el, hogy nekem is sikerülhet. Pedig de, sikerült! Ám még messze van a vége a dolgoknak... A történelem döcögősebb volt, azt mindig is utáltam... de mindent vagy semmit...segítséget kértem. Anyától, vagy épp Keegantól és tőlük könnyedebben megtanultam, mint átolvasva az egész könyvet. Megfordítottam a fontossági sorrendet kicsit, a szilveszteri bulit sem a haverokkal töltöttem, hanem a szüleim társaságában, szóval tényleg hajlottam afelé amit anya mondott a legutóbb és amit beszéltünk ez idő alatt. Nem akartam, hogy ennél gázabb legyen a helyzet, ám voltak időszakok, mikor ki kellett tombolnom magam, hogy lehiggadjak, legalább egy kicsit. Ám volt egy kieső időszak, mikor a kórházat sem jártam meg. Se Pippa miatt, sem magam miatt, az én vizsgálataim két hetet csúsztak, de semmit nem változtak az értékeim, minden maradt ugyanaz. Újabb fajta gyógyszert kaptam a vasamra, melynek több az értéke, ám csak haza mentem vele és kitettem a pultra, jó lesz az majd máskor is. Voltam a napokban autó injektorért is, van 2 db belőle, szóval azokat elpakolom és előkapom a telefonomat is, hogy felhívjam Keegant. Kicsöng...csöng és csöng...talán elfoglalt, vagy az anyja szarjait...és felvette! Madarat lehetne velem most fogatni ebben a pillanatban és talán a hangomon is hallatszanak az érzelmeim.
- Szia Béby... lenne kedved egy sétához? Kajálunk valamit, mit szólsz? Találkozzunk nálad! - szólalok meg széles mosollyal és hallgatom túloldalon lévőt, hogy mennyire hatja meg a hívásom és hogy végre akad időm is. Meg hát sok mindent kell átbeszélnünk, de mivel nem telefontéma, jobb személyesen az ilyet. Legalább láthatom végre. Ezer meg egy dolgot tudnék mesélni neki, de leginkább az érzelmeim áradatát osztanám meg irányába. A fenébe is már hiányzott! És nem a szex miatt, hanem úgy alapból!

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Ezerfelé kéne szakadni, hogy mindenre is jusson idő. Persze ilyenre nincs lehetőség, így marad a többi lehetőség. Megfelelni és addig nyúzni magad, míg saját magadnak nem leszel tökéletes. Van ilyen lehetőségem, igen és akad más féle is, hogy másnak feleljek meg. Szoktam ilyen lehetőséggel dobálózni? Legtöbb esetben, hogy jól kijöjjek a dolgokkal; igen. S ez is mindent leírhat rólam, de nem hagyom, hogy át lássanak rajtam. Sok mindent elvesztettem a pár hónap leforgása alatt, de annál több élménnyel gazdagodtam, hol negatív, hol pozitív értelemben. S melyikkel jöttem ki jobb helyzetben? El nem tudnám dönteni, de áldom az eget, hogy állnak mellettem és mögöttem is, segítséget kaptam új emberek személyében és régiek is remekül kisegítenek a problémák sortüze alatt. Én is kiteszek magamért legtöbb esetben, de ha megunnom a sok szart, akkor visszazuhanok a bunkóság színterére. Szóval igen, eltudok én is fáradni, érzelmileg és agyilag is, de ma úgy gondoltam, hogy Keegan simán feltudna tölteni már csak a jelenlétével is, meg én is őt, hiszen tudok ezt azt a napjairól a távollétem alatt is. Nem vagyunk együtt napi szinten, ezt bánom, de amikor alkalom adófik, ott vagyunk a másiknak. Így fel is hívom, hogy készüljön velem, kapcsoljon ki kicsit ő is. Szavait megmosolygom, mezítelen lehet, hiszen öltözésről beszél, hogy fel kellene...egyből a mocskos fantáziám kerül előtérbe, de nem is bánom, hiszen rég történt velem, hogy mocskos gondolatok uralják el az agyamat. Szóval marad a várakozás a hívás letétele után, illetve a szokásos tempóban való eljutás a lakásig, konkrétan az épület elé. Nem sietek, hiszen van időm míg elkészül, addig is kiagyalom, hogy merre mehetnénk kajálni, ami jó hely és mindketten szeretünk, esetleg egy új helyre, amit csak mi ketten felfedeznénk. Nah, majd kiderül, nem egyedül akarok dönteni ezen a téren. Bővelkedünk időben az én részemről, szóval kitárulkozhatunk. Persze részéről nem dönthetek idő téren, de azt bizonyíthatom, hogy nem fogom elhanyagolni semmi miatt sem. Sem egy egyetem, sem egy régi gyerekkori haverság, sem egy incidens nem állhat az utamba. Megvárom a járdán, a ház előtt, még van pár perc az elkészültéig, szóval addig is figyelem az elhaladó járókelőket, járműveket. Félre állok egy gördeszkás elől, nem úgy nézett ki, mint aki simán csak kikerülne, vagy lefékezne...pont szóltam volna valami rondát, mikor aztán hallottam nyílni az ajtót, így ez félbe szakadt. Az “asszony” jelenleg fontosabb prioritást élvez, így a figyelmemet is megkapta, átöleltem az érkező testét. Szavait megmosolygom, ahogy a hajába temetem az arcomat.
- Szerintem is. - mormogom a hajára, majd ajkaihoz hajolok, hogy érzéki csókkal is üdvözölhessem végre. Érezni végre a puha ajkait felemelő érzés, szorosan rátapadok, el sem engedném, de ha nem tenném, akkor pár perc alatt meggondolnám magam és a következő utunk az ágya lenne. De ugye nem ezért kerestem meg, más okból, de ez is egy remek program lenne...
- Szóval mi a helyzet? - eresztem is el, hogy álljam a pillantását, hogy megfogjam a kezét, hogy megindulhassunk a kijelölt utunk felé. Ami még jelenleg nem áll biztos lábakon, de igyekszek kideríteni a célunkat. Nem agyalom úgysem túl, ez nem szokásom, de próbálok a kedvére tenni mindig.
- Remélem nem zavartalak meg semmi izgalmasban? - kérdezem, bár nem aggódom túl, hiszen engem választott, tehát bepótolható a megkezdett, elkezdett valami odahaza, amiben benne lehetett rendesen. Kaján vigyor csúszott az arcomra és közelebb hajoltam hozzá.
- Ha tudok róla, hogy meztelen vagy, nem hívlak fel, hanem bekopogok... - öltök rá nyelvet finoman, majd ajkaira kapok, hogy újabb csókkal jutalmazzam meg magunkat. Eleresztem végül és mosolyogva fordulok előre, kicsit igazgatok a gatyámon középen, hiszen izgató a lány még akkor is, ha nem olyan pózban, vagy nem épp aktuális a dolog. Nem tehetek róla, beindulok...biztos elakartam én vinni csavarogni? Biztos hát, majd elterelem a figyelmet más felé.

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Mikor a művéről beszél elmosolyodok, hiszen tudom, hogy anyai apait beletesz, hogy szemet gyönyörködtető látványban legyen az embernek része. Így nem is kételkedek egy pillanatra sem a képességeiben.
- Hamarabb kész leszel, mint azt gondolnád. - bíztatom, hiszen ellenkezőleg nem is tennék effélét, sosem szoktam lehúzni, inkább felemelem őt, hogy ragyogjon. Más kérdés, hogy mikor szoktam másfelé terelni, hogy az én szerény személyem mit gondol a táncról, az édesanyja épelméjűségéről. Az most nem való ide, nem is hozom fel, jobban érdekel, hogy a rajzai helyénvalóak-e. Amúgy is felhozza a családját, hogy nincsenek is otthon, elmentek valami partira, egyből a gondolataim az üres házon kavarognak, hogy leléptünk szinte azonnal, ahelyett, hogy... Tökéletesen jól döntöttünk. Az életünk nem állhat csak a szexről...tudom, fiatalság, bolondság...de akkor is. Az hogy velem mi van teljesen mindegy. Mindennap más történések lépnek életbe, holnap is más helyzet lesz, de mondhatni nyugodtabb vagyok...nem épp balhéktól mentes, de finomabb volumenű mind.
- Megmutatom az ősöknek és a tanároknak, hogy több van bennem, mint amit az eddigi években lehoztam... semmi extra. - tömören ennyi a dolog, de ebből lerí minden is a napjaimról, nem mesélek semmiről sem, hiszen nincs olyan dolog ami érdekes lehetne. Tanulás tanulás hátán, néha egy kis balhé és az unatkozás... néha besegítek otthon ha olyanom van és ennyi. Meg ugye tervezgetek a jövőt illetően...meg a baleset résztvevőjét látogatom, de ez mindennapos, így feleslegesen emlegetném. Nem is számít, nem jelent annyit számomra, mint Keegan, csak a bűntudat és hogy jobban legyen. De csak magamat bizonygatom ezzel... nem is számít, így nem is hozom fel a lányt. Csak megszorongatnám vele magamat érzelmileg és ma nem ezért akarok bőgni a nőmnek. Sőt...bőgni sem akarok...főleg ha tehetek a dolgokért. A habfürdő és a mezítelenség hallatán egyből megugrik a vérnyomásom, igazgatnom kell kicsit a gatyámon, túl sokat gondolok bele és még a napot is átváltoztatnám. De hamar elillan ez a nyomás, hiszen megemberelem magam végre. Persze kinevet, de nem bánom, emberből vagyok, tévedhetek. Fejet ingatok...
- Ez nem nevezhető bajnak... - somolygok kicsit, majd fordulok úgy végre, hogy mehessünk tovább az utunkon. A kérdése elgondolkodtat pár másodperc erejéig, de aztán rápillantok.
- Ide is, oda is, kicsit amoda is. Eszünk iszunk, mulatozunk, csak épp kocsmába nem ülünk be. Amúgy csak veled akarok lenni. Teljesen mindegy, hogy azt az időt merre töltjük. Nézhetünk egy filmet, beülhetünk hamburgerezni, vagy csak szárnyasokat etetünk a parkban...esetleg egy állatkert...vagy bemegyünk egy menhelyre segédkezni... bármi megteszi, csak had legyek veled. - magyarázok bő lére engedve a szavaimat, hiszen most minden mindegy majdnem hogy csak. És még menősködnöm sem kell, sőt a bunkó stílust elő sem veszem...felesleges.
- Ééééés teljesítem egy kívánságodat bébi. Szóval had halljam. - huncutkodom vele, közel hajolok, hogy ajkaira kapjak, majd a csók után a mosolyom is megmarad. Jó végre kijönni otthonról. A szavaimat is komolyan gondoltam, szóval semmi poénos nem volt benne.
- Átruccanhatunk másik városba is, vagy hajókázzunk... bármit választhatsz. Amúgy szóltál már a szüleidnek a terveidről? - kérdeztem rá a dologra, hogy megejtette-e, hogy elmegy NYU-ra tanulni. Hogy velem jön a suliba, ugyan külön szakon, de egyhelyen leszünk és ez jelképezi, hogy valóban összetartozunk! Meddig? Remélem még sokáig...

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Valami mindig közbe szól. Igen, az élet ilyen, ehhez hozzászoktam már az évek leforgása alatt. Ilyen a baleset is, ilyen volt anyám terhessége is, a jegyeim is és a haveri köröm szétválása. És még sorolhatnám ezeket, de nem lenne elég hozzá egy teljes nap sem. Az élet benyalhat! És be is fog, akár akarod, akár nem. Az meg hogy bennem több-e van, mint eddig volt, az most mindenki láthatja. A szorgalmam javult az biztos, de a magatartásom ugyanolyan hanyag, mint eddig. Egy hangyafasznyit javult csak mondhatni. Se gáz, ez vagyok én. Nem bánom és nem is szégyenlem magam ez miatt. Miért is kéne saját magam szégyelleni? Sosem szoktam és nem most kezdem el ez miatt. Keegan sosem fújjol rám, így a spontán nap miatt sem, amit elterveztem, hogy vele akarok ma lógni, vagy élni... tök mindegy. Csak távol az egész zűrtől körülöttünk. A kívánságot még ki kell találnia, így várakozok, hogy vajon mi lesz a nagy óhaja, sóhaja. Remélem olyan, amit teljesíthetek, de érte a csillagokat is lehoznám. Szóval nem is értem, hogy mit is agonizálok ezen még. De mivel ismerem őt, mint a tenyeremet, nem fog 5 percen belül elém állni ezzel. Az viszont meglep, hogy még nem hozta fel a családja előtt a nagy tervet és ez még a képemen is látszódik. Komolyan meglepődtem. Nem szólt még, aztán mindjárt itt van a ... a minden is. Szorít az idő, szóval hamar itt lesz. Mégis mire vár még? Az anyja se így se úgy nem fog örülni neki. Előbb túl kéne esni rajta, aztán tojni a másik véleményére.
- Én ezt értem, tényleg...segítsek színt vallani esetleg? - kérdezem komolyan, mert van benne némi tartózkodás ezt illetően és szeretném ha nagyobb teher esne le róla. Persze megértem, ha nemmel válaszol, hiszen ő tudja a legjobban, hogy mikor érdemes megemlítenie és azt is tudja, hogy milyen stílussal szólítanám le az anyját. Persze az idősebb résszel tisztában vagyok és meg is adom a tiszteletet ilyen téren, de ennyiben ki is merülök lényegében.
- Szívesen segítek bármiben, tudod jól! - szólok még ezen téren is fel, hiszen, ha veszekedés lesz, akkor jöhet hozzánk is...bár jobb előbb túl esni a veszekedéseken is. Ezt én is tapasztaltam párszor saját kútfőből. Előbb szabadulsz mód...végig hallgatod, azt csá. Max rájuk pörögsz és oltod őket, de aztán majd vége lesz. Végül elő áll a tervével, hogy mihez kezdjünk magunkkal. Csak pislogok kicsit, hiszen próbálom a szavait utolérni, nehezen megy csak szólok.
- Mit szólok? Várjál már! Ezt mindet ebben a sorrendben szeretnéd? - kérdezek rá azért, hogy biztos-e ebben? Bár tutira kimondta, így ez 100%-os programnak tűnik.
- Tízre oda érünk nyitásra az állatkerthez. - nézek rá a mobilomra, hogy az időt meglessem, hiszen néztem már az oldalukat, megnéztem a jegyet, hogy mikor nyitnak, hogy mit érdemes megnézni. Azon kívül, hogy az állatokat... nem lesz unalmas napunk, rendben.
- A csirkeszárny zabálást az állatkertben gondoltad? Biztos jó ötlet a pingvinek előtt enni olyat? - heccelem kicsit, tudom jól hogyan értette a dolgokat. Persze magamhoz vonom, hogy csókot nyomjak a feje búbjára kicsit megsomolyogva a dolgot, majd a többin is elgondolkozom.
- A kutya sétáltatás is jól hangzik. Melyik menhelyre gondoltál? Nem mindegy szerintem... - vonok vállat, hiszen ő választja most ki, hogy melyik területen grasszáljunk, bár spontán napnak indult...de azért még kioktatom, hogy tudja, hogy Manoramával van, nem a barátnőivel.
- Nem fogadunk örökbe sem állatkerti majmot, van belőle rengeteg az utcán! És kutya macska is marad a séta után a rács mögött. Vili? - próbálok egyezkedni vele a viccesebb stílusban, hiszen, ha rá jön a cukiskodhatnék, akkor szelfit is nyomat minden édes állattal. Ilyenek a nők... elfogadom.

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Szavait komolyan veszem, így ekképpen is hallgatom végig mondandóját. Egy mosoly csíra sem képződik a képemen, túl jól ismerem a családja női részét, pedig igen rövid ideje vagyunk még együtt. De az anyja egy hárpia. Kee pedig túl jól ismeri a véleményemet, így nem fogok többet szajkózni róla. A könyökén jön már ki, elég részemről is. Pedig jó lenne végre, ha a sarkára állna az anyja terén és tudna neki nemet mondani. Az lenne a legjobb módja. Ha meg az anyja hisztérikát kap miatta, hát hajrá, legalább tisztul a feje majd. Egy szülőnek az lenne a feladata, hogy támogassa a gyerekét, nem pedig az, hogy ráerőltessen dolgokat. Szóval ezzel máris mínusz egy pont a nő felé... de majd csak meghajlik Keegan akarata előtt, hiszen Ő akarja jobban. Ugye Ő akarja jobban? De mindenesetre áttérünk a napirendre, ami meglep, hogy mennyi mindent felsorol benne. Nekem jónak tűnik az összes elhangzott, csak hirtelen meglepett a rengeteg dolog egyszerre. Mintha egy állatkerti nézelődés 1 órás lehetne csak, semmi több. Egy kajálás is legalább háromnegyed óra...minimum. De a szárnyevészet összehozása a pingvinbámulásával egész jónak hangzik, neki is tetszik...ilyenek vagyunk, ez van. Kihozzuk egymásból a jobbat. A kutyasétáltatás pedig egyszerűbben történik, minthogy azt eltudnám képzelni és tudja is merre szeretne menni. Szóval igaza van, ott már voltunk és ránk is mertek bízni egy ebet. Vajon kettővel elbírnánk? És ha nem jönnek ki egymással túl jól?
- Jó, akkor maradjunk annál. Nem akarok írogatni megint. Túl uncsi és időpocsékolás...bevágódtam múltkor is a nőnél, szóval ezért engedte a plussz fél órát...ma is vágódjak be nála? - huncutkodom kicsit, húzkodom a szemöldökeimet Keegan felé pillantva, majd nevetni kezdek röviden. Komolyra véve a szót, fontos dolgok sorakoznak fel körülöttünk és mi mégis szórakozni megyünk kikapcsolódás gyanánt. De inkább ez, minthogy összeroppanjunk. Szóval a szokásos körút meglesz, már ami a sétáltatást illeti, hiszen nem kettesben megyünk, hanem egy négylábú pajtással. És ő döntheti el természetesen melyiket visszük el. Persze vannak feltételeim, hiszen már ismerem jól a lányt...ne legyen hisztérika, ha el kell válnia az ebtől. Persze megígéri hogy semmi nem lesz...meg ha lenne is, hát istenem, majd megoldom a dolgot. Max kétszer kapok agyvérzést...nem, azt azért nem.
Kérdésére fejet ingatok.
- Nem alszok, de tovább maradok veled, mint este 9. - nem mintha nem tehetném meg hogy nem alszok náluk, ami kecsegtető és bizsergető érzést kölcsönöz. De majd legközelebb, nem azért hogy kerüljem őt, de akad dolgom még, szóval hamar be akarom azokat fejezni, hogy Keeganra tudja később figyelni. Csak ő létezzen és semmi más.
- De összehozunk egy alkalmat, mikor veled éjszakázok...de este 8-ra ma azért érjünk haza... - nyüsszenek kicsit a végére, áhítozott sóhajjal és vágyakozó tekintettel pillantva rá. El sem téveszthetné, mit is szeretnék most, szinte azonnal.
- Ez a séta le fog fárasztani és kellene valami, ami feldoppingol, hogy haza se tudjak majd menni.... - gondolok itt sok mindenre, de elsősorban a szexre, amit komolyan gondolok. És persze útközben morzsolom el mindezt, hogy nehogy azt higgye, hogy le van rázva ezen a téren. Szükségem van rá, ahogy neki is. A gondolatra is éledezni kezd a dákóm, hogy majd abban az x órában mit is művelhetek vele náluk, hiszen a szülei nincsenek is otthon... de nem fogok végig rohanni az állatkerten, csak azért, hogy benne leljek végre megnyugvást. Elmosolyodva figyelek előre immár, hogy ezt is letárgyaltuk, hogy kicsit tereljem a célról a figyelmet. Szeretek vele lenni, a társaságában képes vagyok önfeledten nevetni és önmagamat adni. Szórakoztat az, ahogy képes pár szótól fülig elvörösödni, imádom a kacaját mely betölti a teret. Leintek egy taxit menet közben, hogy majd azzal jussunk eggyel közelebb az állatkerthez, de direkt egy olyan állomást adok meg a sofőrnek, hogy gyalogolhassunk is utána kicsit az állatkertig. Ezzel gyorsabb lesz, ha nem lesz dugó, metróval egy órás lenne az út, jó lenne hamar odaérni. Kinyitom az ajtót Keegannak és beeresztem, majd beülök mellé, így indulhatunk is. Persze figyelek az útra, apával sűrűn jártunk az útvonalon, a rövidebben, szóval nem hagyom, hogy végig járja az egész várost. Sasszemem van! Az út végén fizetek, szerencsére van ennyi plusz pénzem, meg hát nem is hagyom, hogy a nőm fizessen, majd Keegannal kéz a kézben indulunk meg végre az állatkerthez.
- Szóval kajás vagy már? Mert én már rohadtul ennék valamit. - karolom át, hogy közben simogatni is tudjam a vállát, majd kicsit lejjebb a melleihez is leérnek az ujjaim. De nem feltűnően piszkálom, erre azért figyelek. Már látom az állatkerti felíratot is, így készítem elő a fizetéshez szánt eszközt is, persze fizetem Keegan belépőjét is, meg majd a kaját... haza meg majd pasz hogyan jutunk el, de mivel most ez nem foglalkoztat, csak az, hogy még jobban megdobogtassam Keegan szívét...ez a legfontosabb.  

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Nem tehetek róla, ha van aki nem tud a balhés mivoltomról és a csudálatos modoromról...egész sok idősebb nőt az ujjaim közé tudok csavarni. Elég csak egy mosoly, vagy valami rövidebb válaszokat dobálni nekik és szinte elalélnak tőlem. Jókat lehet szórakozni ilyenkor, hiszen előadhatom az udvarias oldalamat is, ami meg hát jól eső érzéssel tölt el. Néha lehetek ilyen is, ha nem látnak haverok. Néha tök jó átlagosnak lenni, de kilépve ebből a szerepből és visszatérni Manoramába...sokszor macerásabb. De próbálok nem állandóan ez lenni. Persze aki nem érdemli meg, az nem is kap belőlem semmi extrát. Elég ha csak rám néznek. Cuki vagyok és helyes...Keegannál is ezzel vágódtam be. De ahogy meglök, hát finomabban lököm vissza és még szélesedő vigyorral. Ismerjük a másikat, mint a rossz pénzt, így nem kell túl sok időt eltöltenünk állatok között, hogy ő ne tárja ki a szívét a szőrösebbik négylábúaknak. Őt így fogadtam el, nem is akarom máshogy érezzen, ő a legtökéletesebb, amikor szipogni kezd, mert nem hozhat el onnan semmit...és mert ott kell hagynia mindent. Hát ez van. Én ezért is nem kötődök az állatokhoz, mert tutira fájna, ha elhagynám... nah nem mintha az emberekhez való kötődés jobb. Az még ennél is kínzóbb sok esetben. Persze gondolok itt arra, hogy ma magára kell hagynom az asszonykámat este, de majd bepótoljuk legközelebb. Most dolgom van, meg hát a teendőim nem tűntek el, végeznem kell velük, mert csak sokasodni fognak. De őt nem fogom becsapni, szóval majd következőre összehozzuk... lehet hogy majd egész héten nála alszok, vagy ő nálam...de akkor a tanulás elmarad, mert a másikkal való foglalkozás eltérítene...de ez ezzel jár ugye bár.
- Mintha csak egy éjszakát tölthetnék veled...egy egész hét is kevés lenne. Nagy kár, hogy nincs önálló keresetem, amit lakásra költhetnék és akkor nem kellene csak egy hétvége miatt ennyire lelomboznom téged. Összeköltözhetnénk... - gondolkodok el egy kicsit és járnak máris a fogaskerekeim. Tulajdonképpen még működne is, de fizetések nélkül nem tudnék albérletet sem fizetni, elég sokba kerül egy kis lakás és fent is kellene tartani azt. Ezzel pedig számoltam már korábban is. De előbb az iskolát kell elvégeznem, hogy munkát keressek, persze ez sem lesz könnyed menet, hiszen priuszom van, ami miatt nehezebb az ilyesmi. De majd idővel megoldom. Örökké nem lóghatunk a szüleink nyakán... ami pedig az 5 órát illeti és azt, hogy megkaphatom őt végre...egyre jobban akarom, nem tehetek róla. Zizegnek a gondolataim róla és a mezítelen habos testéről. Csak köhintek egyet, próbálom elterelni a gondolataimat...
- Hagyjuk ezt most... - próbálom hárítani a dolgot, hogy ezt majd tényleg későbbre tartogassa, mert nem kellemes ide lent ilyenkor a dolog. De hát jól van, megőrülök érte, ez van. Inkább terelek és a taxit választom, mint elsődleges dolgot, mely közelebb visz a célunkhoz. A bejárat előtt egy gyors csók, ami megint csak ugyanazt eredményezi, de már nem érdekel. Direkt úgy állok, hogy mások ne lássanak, így mikor beránt, akkor könnyebb a dolog.
- Diétás joghurt? Szórakozol? - húzom a képemet egy gyors fintorra, miközben a kajáldák felé vesszük az irányt a jegyek megvétele után. Pár állat már hangoskodik, talán a - tököm tudják milyen - majmok üvöltöznek, biztos összevesztek a banánon.
- Akkor valóban ma rám van szükséged, hogy megtömjelek pár finom laktató falattal. - cukkolom, szívom a vérét, húzom én is az ő agyát. Megállok a fagyis jégkásás pultnál, de erre most nincs szükségünk, így tovább is megyek, pedig cuki a csaj a pult mögött, még a mosolyát is megrebbentette felénk. A következő állomás...hamburger, hotdog, pizza, perec...
- Majd meg kell néznünk a napi bemutatót, mikor lesz pingvin meg fóka etetés... - emlékeztetem leginkább magamat erre, hiszen azt a múltkor is leccsekkoltuk és egész menő műsor volt. Még számomra is, nekem is bejött, bevágódtak a fókák a műsorukkal.
- Nah, mire is vagy éhes? - nézek rá huncut mosollyal Kee-re, majd vissza a menüsorra, hogy mit adnak még ezeken kívül, hisz egész sok mindent soroltak fel. Azt már tudom, hogy betolok két burgert, kajás vagyok...bár most sajt nélkül kellene kérnem...vagy passz, nem tudom biztosra, hogy hoztam-e injektort és ezért sem akarok most fagylaltot. Kee-t meg nem akarom beparáztatni. Tudja jól, hogy mindent vagy semmi alapon szarok az allergiámra, de most kihagyom a dolgot és nem teszek hülyeséget a mai napon. Mivel én, vagyis mi még nem tudunk kaja ügyben dönteni, kicsit odébb állunk, vagy ha Kee nem is, hát magammal húzom kicsit odébb, hogy más is odaférhessen. Szerencsére pont kiszúrok egy jelzésértékű papírt is, ami szerencsés lehet számomra. Mivel már tudom, mit is szeretnék, így a pulthoz léptem a többiek kiszolgálása után. Elméláztam újra, ezután szólaltam csak fel, előadva a kívánságomat.
- Halihó. Tejmentes kifliből kérek egy mindent bele hot dogot...sajtot nem kérek... de ebből kettőt  kérnék. Kee? - pillantok a nőmre, hátha döntött végül ő is mit enne meg szívesen most. Bár ha beleszólhatnék az étkezésébe, akkor lenyomnák a torkán három hamburgert, hogy meg hizlaljam 2-3 kilóval. Nem, amúgy nekem ő így tökéletes, de nem csípem, mikor a diétázással jön. Minek? Olyan elavult szarság és ráadásul tök jó alakja is van, nincs is rajta egy deka felesleg sem. Úgy a jó, ha lehet rajta fogni valamit. Amint ő is kért, meg, meg is kaptuk, persze tuti nem azonnal, megindultam a kajával a kezemben az ajánlott útvonalon. Majd menetközben eszünk, hamar letudjuk a kertet, a kutyákat és végre az enyém lehet a nőszemély. Ez minden vágyam, persze hogy ő is jól érezze magát nem szaladunk végig egyik állomáson sem.

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Utálom sokszor, hogy alig-alig találkozunk, elég sok dolog zavar közbe és hát az ő anyja sem könnyíti sokszor meg a helyzetet. Persze amikor együtt vagyunk, akkor érzem magam a legjobban, hiszen fülig szerelmesnek lenni és szeretni őt...ilyenkor dobok mindent félre a sarokba és tojok a bajaimra, míg ő velem van. Persze szóba hozom az összeköltözést is, bár az még nehezen menne...és mivel férfiúi büszkeségem nem engedné, hogy ő maga oldja meg ezt a feszülő problémát, így kicsit még váratom ezzel is. Mindenképp mozgósítani akarom magam ezen a téren, hiszen eddig is csak a babérjaimon csücsültem és vártam a sült galambot. De most már tényleg össze szedem magam és férfi leszek Kee oldalán. Eltökélt szándékom, hogy még jobb legyek mellette, így nem fogok megtorpanni egy rohadt akadály előtt. Azóta mozdult meg bennem valami -jó irányba-, hogy történt az a baleset és már nem nagyon akarok az idegeire menni senkinek sem. Az állatkertnél kiderül hogy mit evett és mit nem, így ezen a diéta dolgon kitudok akadni rendesen, most azért eléggé visszafogott vagyok. Miatta is és a hely miatt is. Fullra nem tudom megérteni a táncosok eltökéltségét, de ez azért durva, hogy nem ehetnek többet, mint ami elő van írva. Biztos nem bírnám ki csak ennyi kajával. Az ő mosolya és az én szúrós tekintetem bőven elegendő válaszadásnak oda vissza. Nem itt fogunk ezen vitatkozni, tulajdonképpen nem is kell, hiszen akaratán kívül is képes lennék megetetni őt. Tényleg. Az előadásokat lehet megússzuk, de ha épp elérünk egyet indulás előtt, bele fér, hogy megnézzük a showkat. Mindig jók szoktak lenni. Hogy mire is éhes, a váratlan válasza szó szerint meglep, de ez sejthető volt, de a kaját akartam elsősorban megtudni, hogy jól lakjon fizikailag. Szerencsére nem kell egyikünkre sem órákat várni, képesek voltunk hamar döntést hozni és le is adtuk a rendelést. Szinte láttam a megkönnyebbülést az arckifejezésén, hogy nem döntöttem másképp, hogy helyes útra vittem át magamat és az allergiámat. Így meg is indulhattunk felfedező túrára kajálás közben, de aztán még hallottam a morgolódását is. Leette magát. Így megálltam és megfigyeltem mekkora a kár, de pár folt, szóval nem nagy dolog. Kijelentésére miközben takarítani kezdte magát, hogy ne szóljak semmit, csak fejet ingattam és a kajámba haraptam, morogtam valamit két rágás között, hogy ugyan sem... de persze a vigyor ott volt a képemen megint csak. Szerintem pont türelmes voltam, tömtem a fejemet is és nem okoskodtam bele, hogy mennyire törölgesse, meg most én sem akartam nyalakodó lenni. Simán lenyaltam volna róla a maszatot, de most mellőztem mindezt. Tartogatom az erőmet másra, így tovább indultunk, megfigyeltük a megbúvó állatokat, ha nem látta, akkor simán mutattam a hely felé úgy, hogy átkaroltam és háta mögött megállva az irányba fordítottam, esetleg mutattam. Gyengéd voltam és törődő, végig csak mosolyogtam, hiszen már hozzá szoktam Kee-nek ehhez a buzgómocsing állapotához. Amúgy egész hamar letudtam a két kaját, így Kee kérdésére is választ tudtam adni, hiszen épp időben tette fel.
- Egész jól elvisellek, ne aggódj. Este majd megkapod a magadét, csak érjünk haza. - húzom kicsit, szekálgatom, törődök vele, amúgy kezet nem emelnék rá, de egész jól tudom sikításra bírni, de most nem az a cél. A szalvétába alaposan megtörlöm a kezem, majd a kukába hajítom, hogy megtudjam fogni a kezét és úgy tovább indulni. Nem megyek túl gyorsan, de nem is banya módjára, kellemesen ráérősen, hogy mindkettőnknek megfeleljen. Ismerem már az “asszony” szokásait és bajait, így képes vagyok az ő kedvéért is lazulni.
- Szeretlek. - adok csókot a feje búbjára, miközben magamhoz vonom és a következő állatállományhoz érkezünk. - Jut eszembe...a kígyók és békákkal mi is a helyzet? - kérdezem, mielőtt arra vennénk az irányt. Nekem nincs bajom velük, egyedül is megnézem, ha ő nem lenne hajlandó a területükre belépni. Nekem olyan mindegy, hogy az afrikaiakhoz megyünk tovább, vagy bármely másikhoz, a lényeg, hogy ketten tesszük meg mindezt.
- Ha majd kicsivel több időnk lesz...egy teljes hét minimum, majd számíts egy kirándulásra... - szólalok meg újból, hiszen tervezek már sokféle dolgot, amit együtt csinálhatunk, szeretek vele lenni és ugyanúgy lógok és találkozok, beszélek a haverjaimmal. De mindig alkalmat lopok és nézelődök, hogy vele is elég időt töltsek.  
- Mikor már nem lebegnek a kérdőjelek a fejünk felett és tudunk már fix dolgokat... - vállat vonok, hiszen jelenleg olyan képlékeny sok dolog, így nem mostanában akarom ezt betervezni, de most már kapóra jönnek majd a jobb idők is. Meg hogy vannak céljaink is.
- Madárház? - nézek a táblára és az irányt is megfigyelem, majd kérdőn pillantok le a nőmre. Mehetünk arra is, meg elmehetünk az egérház irányába is, ott vannak cukiskodó állatok... mint mondjuk a csincsilla, vagy a lajhár. Útközben -menjünk bármerre is- egy bódénál megállok, hogy innivalót vegyek magunknak, én szomjas vagyok mint állat, szóval le is öblítem a torkomat az italommal. A másikat pedig Keenek nyújtom, részemről mehetünk is tovább. Már nincs semmi bajom se.

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Félreérthetően vagyok képes fogalmazni, de ehhez már hozzá szoktak jó páran és hálás vagyok, hogy Keegan sem szőke ilyen téren. Megnyalom az ajkaim és sunyi mosolyt mellékelek a szavaim mellé.
- Kicsit mindkettő. - sunyi vagyok tény, de pont ez miatt is szeret annyira, így nincs okom tovább piszkálódni, vagy tovább szekálni az idegrendszereinket. Bőven elegendő az, hogy perverz mód piszkáljuk a másikat, na nem mintha nem lenne elviselhető így a séta, sokkal inkább élménydúsabb lesz. És nem az állatok iránti imádat miatt, sokkal inkább egyéb emlékek miatt lesz izgalmas minden egyes pillanat. A bújása mosolyra késztet, a csók pedig egyenesen pozitívan hat rám, melegség és borzongás jár a nyomában. Kérdésemre miszerint melyiket meri megnézni az ijesztő rémlények közül megkapom a választ. Tulajdonképpen nekem mind bejön, de nem leszek erőszakos, hogy már pedig de akkor is befog jönni megnézni őket. Ennyire kegyetlen még én sem vagyok, így a válaszát hallgatva bólintok rá. Szóval arra a helyre egyedül teszem be a lábam, nekem nincs gondom velük, elég menők ezek a bestiák. Engem nem ráz tőlük a hideg, simán szereztem volna már rég egyet, egy tarantulát, vagy egy kisebb méretű kígyót, de még egy másik nagyobb hüllővel is kibékültem volna. De a szüleim lebeszéltek róla. Meg hát mégis csak most itt egy kistesó, mellette ilyesmit nem nagyon lehet szabadon sem engedni... Szóval régóta nem tervezek efféle dögséget tartani. Pedig régi álmom vált volna valóra, de ez van, lemondtam róla, hogy másoknak jobb egyen. Nem ügy. Ez helyett inkább másfelé kalandozok, van pár ötletem a nyarat illetően, amit meg is osztok. Persze örülök, hogy nem talál mindez süket fülekre, így ahogy elhaladnak mellettünk egy nagyobb csapat, akkor felelek csak erre.
- Majd körülnézünk, már ami az útvonalat illeti. Célirányos vagyok, szóval biztos kikötünk oda, ahová terveztem...- ennél többet nem árulok el, majd meglepetés lesz nagyjából, de az útvonalat ketten dönthetjük el, hiszen többfelé is eljuthatunk arra. Több látnivaló, nehezített vagy könnyebb haladás. Kívánságműsornak vetem alá ezt az egészet. Erre a nyári időszakra erre és ennyire van kapacitásunk. Rengeteg dolog van még, amit tennünk kell és ez csak egy kitérő, hogy magunkkal is foglalkozzunk kicsit. És az egyetemi éveimért teszek is, ha már egyszer ennyire kiálltak értem, mellettem, hogy túljussak a holtponton. A következő pontunk a madárház, így be is jutunk oda és megfigyelhetünk mindenfajta papagájt, vagy épp kisebb szárnyast. Kár hogy nem lehet őket megsimogatni, de mindez már nem is érdekel, ahogy a nőt figyelem, ahogy figyeli a színkavalkádot. Megmosolygom, hogy mennyire megfeledkezik mindenről és csak bámulja őket. Pont a látványt falom magamba, sokkal érdekesebb, minthogy madarakat figyeljek, ahogy ő teszi, mikor aztán megszólal. Eleinte észre sem veszem, amit mond, figyelek, csak épp nem úgy ahogy eddig. Felvont szemöldökkel pillantok a madarak irányába...következő randira a kutyasétáltatást? Ennyire unalmas lennék? Vagy túlságosan elfáradt, vagy... mire leesik, hogy mégis mi baja lehet. Szélesen elvigyorodok és a nyakához hajolok, hogy belecsókoljak. Szarok rá amúgy, hogy lehet itt más is.
- Csak nem türelmetlen kezdtél lenni? - mormogom, de aztán felegyenesedem, hiszen ebbe nekem is belefájdul lent, így egy gyors körülnézés után már nyúlok is, hogy igazítsak rajta. Sóhajtok egyet, mintha hatalmas probléma lenne. Pedig nem az. De csak játszom és húzom az agyát ezzel.
- Hát...nem terveztem a következő randinkra kutyasétáltatást és totál nem férne bele. - szomorú arckifejezést öltök magamra, próbálom elhúzni hosszasan, de egyszerűen ezt sokáig nem tudom csinálni. Így még közelebb húzom magamhoz.
- Hülyülök. Átpakolhatjuk máskorra is, ne parázz. Mit gondoltál ki? - teszem fel a kérdést, mintha nem tudnám a tervét és azt, hogy felizzott ő maga is. Igyekszem kijuttatni magunkat a madárházból, de már nem kevesen akarnak bejutni, így türelmesen várakozok, míg ki nem jutunk. Mikor ez megtörténik, akkor indulok meg Keegannal a nyomomba valószínűleg a következő állomás felé. Bevártam mindenképp, ha elengedett, de ha továbbra is fogta a kezem, akkor könnyebb volt. Átkaroltam, hogy még közelebb érezzem, szeretem az illatát, már csak ez miatt is. Nem teketóriáztam tovább, sürgetett a dolog is, de haladtunk a következő állathoz.
- Aztán majd összehozunk egy közös vacsorát is az őseimmel. Persze csak ha akarod...anya kíváncsi rád. - szólalok meg a kifutót nézve, hátha kiszúrom az itt lévő állatot. Amúgy is a köszönő viszonyon kívül nem nagyon engedtem még őket össze, szóval itt lenne már az ideje, főleg ha ezt az egész összeköltözősdit komolyan gondolom. Persze nem ő költözne hozzánk és nem is én hozzájuk...külön kis lakás... talán így lenne a legjobb. De úgy érzem, hogy az még eléggé soká lesz, nem épp egy karnyújtásnyira. De mivel tenni akarok értünk, így talán a suli melletti munka sem lenne büdös. Terveim azok vannak, csak valósuljanak is meg.  

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Van, mikor mit sem tud a terveimről és a meglepetés ereje hatalmas erőt jelent nekem, amikor az arcát és örömét látom. Akadt már egy két ilyesmi amiben részese lehetett, így aztán az ilyesmik ismétlést követelnek. Még akkor is ha hosszabb idő telik el a tervezésektől. A dúvad énemen túl ő volt az aki a belsőmbe látott mélyen és képes volt előrángatni onnan azt a felem, ami kedvesebb, mint amit másoknak mutatok. Felszabadultabb vagyok és képes vagyok örömtelien nevetni. Anya sokszor tudni szokta, hogy épp a nőmmel voltam, mert a hangszínem is másabb volt és az arcom is kedvességet mutatott. Szerintem ő is örül annak, hogy együtt lógunk... jobb mintha bulikba vonulnék... bár idejét nem tudnám megmondani, hogy mikor voltam egyet jót bulizni... még nem jutottam el oda sem, hogy Roddal lebeszéljek egy sunnyogós estét náluk. De ami késik, az nem múlik...biztos lesz rá alkalom. Én pedig alig várom, de Keegan elsőbbséget élvez és a gondolataim és a reakcióim is elkalandoztak m ár Rá. Az, hogy mit gondolt ki otthonra, az örök rejtély marad, amúgy nem, hiszen a jóga szó hallatára a pimasz mosoly máris szélesebb lesz és piszkos gondolatok fognak hatalmukba. De jobbnak látom eltűnni innen, hiszen megnéztük az itteni világot és egyre többen vannak ide bent. Szóval kifele igyekszünk, de hamar elszakadunk egymástól, persze bevárom keresve őt a tekinteteimmel. Olykor még a nyakam is nyújtogatom, hogy észre vegyem a kifele érkezők között. Együtt jöttünk, el nem hagynám, sőt...nélküle el sem mennék a kertből. Felvetem még, hogy eljöhetne kajálni hozzánk, úgy, hogy együtt lenne otthon mindenkim. Tetszik neki a felvetett ötlet, így bólintok, persze hogy összehozunk valamit. Csak előbb a szüleimnek is együtt kellene otthon lenniük...ami persze nehéz olykor. De majd megoldom, nem lehet olyan nagy ügy. Az állatsimogatóba előre engedem és körül zengi az összes létező állat ott. Előszedem a mobilom és lövök róla egy képet, ahogy önfeledten nevet és pont felém néz. Megmosolyogtat és egyre jobban, mg ennél is, belé szeretek. Egy rövid ideig elmélázok rajta, ahogy ott simogatja az állatokat, mint valami kisgyerek, aki egész életében erre vágyott, de aztán újabb fotóra készülök, ezúttal rólunk. Szelfis és ő is benne van a képben, ahogy ott el van az édesekkel. Apró mosollyal figyelem őket tovább, nem veszem el az örömét jelenleg semmivel, de most én nem simogatok semmit idebent. Meghagyom neki, élvezze csak ki. Persze mikor az egyik állatkoma felkapaszkodik a patáival mellém, mintha csak ugyanazt akarná tenni mint én, nah akkor a kettősünkről máris lövök egy képet, s ezeket át is küldöm Kee-nek is.
- Talán a mókusmajmot kellett volna a zsebedbe tuszakolni... - billentem oldalra a fejem, végig mérve az egyik kisebb bárányt, aki a lány közelében bolyong, hátha kap valami eleséget. A távolban valami baszott nagy madarat veszek észre, így megindulok megnézni magamnak, de mire közelebb érek már észre veszem milyen állat is. Egy pulyka. Egy hím. Vagy minek nevezzék... Megtartom a tisztes távolságot tőle, ahogy megnézem magamnak, de ahogy egy kisgyerek megijeszti valami sírás-hisztivel, úgy ront nekem. Persze nekem sem kell többet mondania senkinek sem, az első dolog, hogy futásnak eredek és kellő távolságból és a megfelelő mozdulattal átlendülök a simogató kerítésén. Vigyorogva fújom ki magam, ahogy felegyenesedve már az állatot kutatom és Kee-t. Nem zavarnak az engem figyelő tekintetek, ahogy megszabadultam a simogató területétől. Nem akartam a kaput használni, mert tuti jött volna velem a bestia. A tököm sem áll meg, hogy rátoljam a riglit...
- Indulunk? - kérdezem, ha még nem vált volna meg a simogató állatvilágától. Megvárom míg végig dajkálja őket, az nem akadály, de már nem megyek beljebb, elég ha az ő ruhája lesz tele nyomokkal és szagokkal. De persze a várakozás közben még belefér egy hamburger is, így a közelben lévő kajástól veszek is kettőt. Egyet magamnak és egyet Keenek is. Persze ahogy elszalad egy kisgyerek előttem és eltaknyol, hamar leguggolok érte, hogy felsegítsem a földről. Próbálom megvigasztalni, szipog csak, de amit meglátja a hamburgert a kezemben, máris mosolyra fakad. Így megkapja az egyiket, amire hálájából megölel. Fél kézzel visszaölelek, édesanyja hálás mosollyal pillant rám, ahogy hozzánk lép, majdnem veszekedni kezd a gyerekkel, hogy az nem az övé, de legyintek rá, így hagyja is a dolgot ő is. Együtt kéz a kézben elvonulnak. Lassan állok fel egyenesbe, figyelem a két távozót, figyelem, ahogy a gyerek az anyjának mutogatja a kapott ételt.
- Indulhatunk tovább? - kérdezek rá pillantva a nőmre, ha már kicukiskodta magát, így meg indulhatunk a továbbiak nézelődésébe is, vagy akár kifelé is... megvárom azt is, hogy kimosakodjon, majd a kezébe nyomom a burgert.
- Esedékes lenne már az a jógaóra...- vakarom meg a tarkómat és somolyogva fordulok el tőle. Persze egy bolt még vissza van, így meg is indulok, sőt ha kitérőt tenne a mosdók felé, úgy lenne a legjobb. Betérek az ajándékboltba és végig nézem a plüss állatokat. Csak sejteni tudom, meg hát láttam is a szobáját már, hogy miféle földi java nincs még meg a kisasszonynak, így kap egy plüsst és a tesónak is veszek egyet, mit majd később meg is kap. A másik kis szerelmem Kee után, így ezekkel jövök ki a boltból és ha újra együtt létezünk a percek távol léte után, hát átadom neki a vöröspandát. Megfogom a kezét immár, hogy távozóra fogjuk, láttam az időt is nemrég a butik falán, bő 4 órát elvoltunk. És észre sem vettem, hogy hogy elsuhant az egész.

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Persze hogy kinevet. Nem látott még ilyen fordulatot tőlem, de nem is mindennap kerget meg egy pulyka. Szerintem szerencsém volt, örülök, hogy nem sok arc látta ezt a remek manőveremet, csak felnőtt családos emberek, így megőrizhetem a hírnevemet is. A hamburgert átadom egy kis kerülővel, ám mivel csak a fele fogyasztódik el, a másik fele visszakerül hozzám, így kényelmes tempóban fogyasztom el a maradékot. Nem vész kárba semmi sem. Az állatkertet elhagyva indulunk meg taxit fogni, szerencsére nem kell perceket sem várni, hogy mindez megtörténjen. Hamar útnak indulunk egy kocsival és már robogunk is a megadott címre. Keeganhoz tartunk, ott folytatjuk a mai csodálatos napot. Ha már nem akarta az ebeket megsétáltatni, akkor ő lesz az én elfoglaltságom, nem nagy ügy. Még jó, hogy a forgalom lassabb, így van egy kis időnk hátul. Puszit osztogatok a fejére, persze óvatos vagyok, nem karom már a hátsó ülésen elkezdeni, amit otthon kellene, így tényleg visszafogottnak mondható minden cselekedetem. Az órára is rápillantok, kora délután van, haza most még nem kell mennem, nem is akarok, ami azt illeti...így Kee fülébe suttogok mindenféle olyan dolgot, amit tenni fogok vele az ágyában...vagy a mosógép tetején, esetleg a fürdőben ázva. Még elválik hol, de ha rajtunk múlik, akkor a puhább helyet választjuk virgonckodni. Élveztem én is az állatkert minden egyes pillanatát, legközelebb pedig hosszasabb útnak indulunk majd neki. Csak ő és én. Hamarosan amúgy is a tanulásé lesz a főszerep, de nem mondok le róla sem, ugyanúgy fogok csatlakozni hozzá egy jó esti TV nézéshez...az összeköltözést meg most hagyjuk. Elég most még annyi hogy hol ő alszik nálunk, hol én nála... az autó a megadott címen le is parkolt, hamar cselekedtem, hogy én fizethessek, nehogy a nőszemély beellőzzön, végül nevetve és nyakat behúzva pattanok ki hátulról elköszönve a sofőrtől. Szaladok a bejárati ajtóig, ahol aztán már csak őt kell várnom, hogy beengedjen minket. Csókot nyomok a fejére, majd ahogy nyílik az ajtó úgy lépek is be, köszönök egy hangost, de senki sem válaszolt, így tiszta a levegő is. A cipőmet a helyére pakolom, megvárom míg Kee lepakol, én is ledobom a táskámat, a telefonomat is beleteszem, hagyjon engem békén ma már mindenki. Az előszobában hagyok mindent, szóval Keet kézen ragadva húzom magamhoz, hogy előkészítsem a mai munkájához. Csókokkal halmozva lépkedek vele a szobája felé, közben a legsármosabb hangomon ejtem ki a szavakat felé. Minden olyat, amit szeret és begerjed tőle...szóval úgy fél óra elteltével nem kínzom tovább és belé hatolok. Olyan műsort adok neki ma, melyet még jó párszor megemlegethet életünk során. Amennyire rá vagyok gerjedve, nem hiszem, hogy eggyel ma megelégszek, így nem hiszem, hogy ma hazajutok és azt sem gondolom, hogy ő ma mást csinálni fog még. Egész délelőtt húztuk egymást, így ez kijár...


//Köszönöm a játékot   //