Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Mikor a művéről beszél elmosolyodok, hiszen tudom, hogy anyai apait beletesz, hogy szemet gyönyörködtető látványban legyen az embernek része. Így nem is kételkedek egy pillanatra sem a képességeiben.
- Hamarabb kész leszel, mint azt gondolnád. - bíztatom, hiszen ellenkezőleg nem is tennék effélét, sosem szoktam lehúzni, inkább felemelem őt, hogy ragyogjon. Más kérdés, hogy mikor szoktam másfelé terelni, hogy az én szerény személyem mit gondol a táncról, az édesanyja épelméjűségéről. Az most nem való ide, nem is hozom fel, jobban érdekel, hogy a rajzai helyénvalóak-e. Amúgy is felhozza a családját, hogy nincsenek is otthon, elmentek valami partira, egyből a gondolataim az üres házon kavarognak, hogy leléptünk szinte azonnal, ahelyett, hogy... Tökéletesen jól döntöttünk. Az életünk nem állhat csak a szexről...tudom, fiatalság, bolondság...de akkor is. Az hogy velem mi van teljesen mindegy. Mindennap más történések lépnek életbe, holnap is más helyzet lesz, de mondhatni nyugodtabb vagyok...nem épp balhéktól mentes, de finomabb volumenű mind.
- Megmutatom az ősöknek és a tanároknak, hogy több van bennem, mint amit az eddigi években lehoztam... semmi extra. - tömören ennyi a dolog, de ebből lerí minden is a napjaimról, nem mesélek semmiről sem, hiszen nincs olyan dolog ami érdekes lehetne. Tanulás tanulás hátán, néha egy kis balhé és az unatkozás... néha besegítek otthon ha olyanom van és ennyi. Meg ugye tervezgetek a jövőt illetően...meg a baleset résztvevőjét látogatom, de ez mindennapos, így feleslegesen emlegetném. Nem is számít, nem jelent annyit számomra, mint Keegan, csak a bűntudat és hogy jobban legyen. De csak magamat bizonygatom ezzel... nem is számít, így nem is hozom fel a lányt. Csak megszorongatnám vele magamat érzelmileg és ma nem ezért akarok bőgni a nőmnek. Sőt...bőgni sem akarok...főleg ha tehetek a dolgokért. A habfürdő és a mezítelenség hallatán egyből megugrik a vérnyomásom, igazgatnom kell kicsit a gatyámon, túl sokat gondolok bele és még a napot is átváltoztatnám. De hamar elillan ez a nyomás, hiszen megemberelem magam végre. Persze kinevet, de nem bánom, emberből vagyok, tévedhetek. Fejet ingatok...
- Ez nem nevezhető bajnak... - somolygok kicsit, majd fordulok úgy végre, hogy mehessünk tovább az utunkon. A kérdése elgondolkodtat pár másodperc erejéig, de aztán rápillantok.
- Ide is, oda is, kicsit amoda is. Eszünk iszunk, mulatozunk, csak épp kocsmába nem ülünk be. Amúgy csak veled akarok lenni. Teljesen mindegy, hogy azt az időt merre töltjük. Nézhetünk egy filmet, beülhetünk hamburgerezni, vagy csak szárnyasokat etetünk a parkban...esetleg egy állatkert...vagy bemegyünk egy menhelyre segédkezni... bármi megteszi, csak had legyek veled. - magyarázok bő lére engedve a szavaimat, hiszen most minden mindegy majdnem hogy csak. És még menősködnöm sem kell, sőt a bunkó stílust elő sem veszem...felesleges.
- Ééééés teljesítem egy kívánságodat bébi. Szóval had halljam. - huncutkodom vele, közel hajolok, hogy ajkaira kapjak, majd a csók után a mosolyom is megmarad. Jó végre kijönni otthonról. A szavaimat is komolyan gondoltam, szóval semmi poénos nem volt benne.
- Átruccanhatunk másik városba is, vagy hajókázzunk... bármit választhatsz. Amúgy szóltál már a szüleidnek a terveidről? - kérdeztem rá a dologra, hogy megejtette-e, hogy elmegy NYU-ra tanulni. Hogy velem jön a suliba, ugyan külön szakon, de egyhelyen leszünk és ez jelképezi, hogy valóban összetartozunk! Meddig? Remélem még sokáig...

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Ezerfelé kéne szakadni, hogy mindenre is jusson idő. Persze ilyenre nincs lehetőség, így marad a többi lehetőség. Megfelelni és addig nyúzni magad, míg saját magadnak nem leszel tökéletes. Van ilyen lehetőségem, igen és akad más féle is, hogy másnak feleljek meg. Szoktam ilyen lehetőséggel dobálózni? Legtöbb esetben, hogy jól kijöjjek a dolgokkal; igen. S ez is mindent leírhat rólam, de nem hagyom, hogy át lássanak rajtam. Sok mindent elvesztettem a pár hónap leforgása alatt, de annál több élménnyel gazdagodtam, hol negatív, hol pozitív értelemben. S melyikkel jöttem ki jobb helyzetben? El nem tudnám dönteni, de áldom az eget, hogy állnak mellettem és mögöttem is, segítséget kaptam új emberek személyében és régiek is remekül kisegítenek a problémák sortüze alatt. Én is kiteszek magamért legtöbb esetben, de ha megunnom a sok szart, akkor visszazuhanok a bunkóság színterére. Szóval igen, eltudok én is fáradni, érzelmileg és agyilag is, de ma úgy gondoltam, hogy Keegan simán feltudna tölteni már csak a jelenlétével is, meg én is őt, hiszen tudok ezt azt a napjairól a távollétem alatt is. Nem vagyunk együtt napi szinten, ezt bánom, de amikor alkalom adófik, ott vagyunk a másiknak. Így fel is hívom, hogy készüljön velem, kapcsoljon ki kicsit ő is. Szavait megmosolygom, mezítelen lehet, hiszen öltözésről beszél, hogy fel kellene...egyből a mocskos fantáziám kerül előtérbe, de nem is bánom, hiszen rég történt velem, hogy mocskos gondolatok uralják el az agyamat. Szóval marad a várakozás a hívás letétele után, illetve a szokásos tempóban való eljutás a lakásig, konkrétan az épület elé. Nem sietek, hiszen van időm míg elkészül, addig is kiagyalom, hogy merre mehetnénk kajálni, ami jó hely és mindketten szeretünk, esetleg egy új helyre, amit csak mi ketten felfedeznénk. Nah, majd kiderül, nem egyedül akarok dönteni ezen a téren. Bővelkedünk időben az én részemről, szóval kitárulkozhatunk. Persze részéről nem dönthetek idő téren, de azt bizonyíthatom, hogy nem fogom elhanyagolni semmi miatt sem. Sem egy egyetem, sem egy régi gyerekkori haverság, sem egy incidens nem állhat az utamba. Megvárom a járdán, a ház előtt, még van pár perc az elkészültéig, szóval addig is figyelem az elhaladó járókelőket, járműveket. Félre állok egy gördeszkás elől, nem úgy nézett ki, mint aki simán csak kikerülne, vagy lefékezne...pont szóltam volna valami rondát, mikor aztán hallottam nyílni az ajtót, így ez félbe szakadt. Az “asszony” jelenleg fontosabb prioritást élvez, így a figyelmemet is megkapta, átöleltem az érkező testét. Szavait megmosolygom, ahogy a hajába temetem az arcomat.
- Szerintem is. - mormogom a hajára, majd ajkaihoz hajolok, hogy érzéki csókkal is üdvözölhessem végre. Érezni végre a puha ajkait felemelő érzés, szorosan rátapadok, el sem engedném, de ha nem tenném, akkor pár perc alatt meggondolnám magam és a következő utunk az ágya lenne. De ugye nem ezért kerestem meg, más okból, de ez is egy remek program lenne...
- Szóval mi a helyzet? - eresztem is el, hogy álljam a pillantását, hogy megfogjam a kezét, hogy megindulhassunk a kijelölt utunk felé. Ami még jelenleg nem áll biztos lábakon, de igyekszek kideríteni a célunkat. Nem agyalom úgysem túl, ez nem szokásom, de próbálok a kedvére tenni mindig.
- Remélem nem zavartalak meg semmi izgalmasban? - kérdezem, bár nem aggódom túl, hiszen engem választott, tehát bepótolható a megkezdett, elkezdett valami odahaza, amiben benne lehetett rendesen. Kaján vigyor csúszott az arcomra és közelebb hajoltam hozzá.
- Ha tudok róla, hogy meztelen vagy, nem hívlak fel, hanem bekopogok... - öltök rá nyelvet finoman, majd ajkaira kapok, hogy újabb csókkal jutalmazzam meg magunkat. Eleresztem végül és mosolyogva fordulok előre, kicsit igazgatok a gatyámon középen, hiszen izgató a lány még akkor is, ha nem olyan pózban, vagy nem épp aktuális a dolog. Nem tehetek róla, beindulok...biztos elakartam én vinni csavarogni? Biztos hát, majd elterelem a figyelmet más felé.

Keegan

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Kimozdulni a zűrös hétköznapokból, hogy valami átlagosat vigyünk véghez...a testet elterelheted vele, de a lelked és a gondolataid figyelmét soha. Így aztán a mindennapi rohanások mellett időt kellett szakítanom a fontosabb dolgokra is. Magamra elsősorban (csak hogy anyáméknak is meglegyen az öröme), aztán Keegan is jöhetett. Rég voltunk már hosszútávon együtt, futólag találkoztunk csak, ahogy az idő is úgy engedte. Szűkölködtünk az idővel, főleg a suli év végének hajrája miatt egyre parább helyzetek alakultak ki. Folyamatosan feleltettek, hogy meg legyen egy átlag, hogy átrugdossanak a határ fölött, hogy érjem el azt a bizonyost, amivel átengedhetnek minden olyan tárgyból, melyből bukásra álltam. Én akartam jobban, meg is lettem dicsérve a tanároktól, kellemesen csalódtak bennem, nem hitték el, hogy nekem is sikerülhet. Pedig de, sikerült! Ám még messze van a vége a dolgoknak... A történelem döcögősebb volt, azt mindig is utáltam... de mindent vagy semmit...segítséget kértem. Anyától, vagy épp Keegantól és tőlük könnyedebben megtanultam, mint átolvasva az egész könyvet. Megfordítottam a fontossági sorrendet kicsit, a szilveszteri bulit sem a haverokkal töltöttem, hanem a szüleim társaságában, szóval tényleg hajlottam afelé amit anya mondott a legutóbb és amit beszéltünk ez idő alatt. Nem akartam, hogy ennél gázabb legyen a helyzet, ám voltak időszakok, mikor ki kellett tombolnom magam, hogy lehiggadjak, legalább egy kicsit. Ám volt egy kieső időszak, mikor a kórházat sem jártam meg. Se Pippa miatt, sem magam miatt, az én vizsgálataim két hetet csúsztak, de semmit nem változtak az értékeim, minden maradt ugyanaz. Újabb fajta gyógyszert kaptam a vasamra, melynek több az értéke, ám csak haza mentem vele és kitettem a pultra, jó lesz az majd máskor is. Voltam a napokban autó injektorért is, van 2 db belőle, szóval azokat elpakolom és előkapom a telefonomat is, hogy felhívjam Keegant. Kicsöng...csöng és csöng...talán elfoglalt, vagy az anyja szarjait...és felvette! Madarat lehetne velem most fogatni ebben a pillanatban és talán a hangomon is hallatszanak az érzelmeim.
- Szia Béby... lenne kedved egy sétához? Kajálunk valamit, mit szólsz? Találkozzunk nálad! - szólalok meg széles mosollyal és hallgatom túloldalon lévőt, hogy mennyire hatja meg a hívásom és hogy végre akad időm is. Meg hát sok mindent kell átbeszélnünk, de mivel nem telefontéma, jobb személyesen az ilyet. Legalább láthatom végre. Ezer meg egy dolgot tudnék mesélni neki, de leginkább az érzelmeim áradatát osztanám meg irányába. A fenébe is már hiányzott! És nem a szex miatt, hanem úgy alapból!