Samuel Burgess

━━━ "  Sometimes it`s better to settle for what you`ve already got."

Nem terveztem mára semmi egyebet, csak pihenni akartam, meg átolvasni a dolgaimat, hogy tudjam mire számítsak a következő napokban. Ám arra nem számítottam végképp, hogy valaki lassan gurulni kezd mellettem...akar valamit, ez már le rít erről a szituációról. Ha a bögyében lennék, elütne, ha nem akart volna semmit, hát lelép...akkor mi van? Megállok, így a kocsi is és a tulajdonosra vetem pillantásomat. Nem ismerem a fazont, de egyértelműen a tudtomra adja, hogy jelenleg mellette a helyem és nincs túl sok választásom. A fegyvere túl sokat beszél, így elhúzom a szám és mozdulok is a kocsi irányába, hogy eleget tegyek a kérésének. Mert csak beszélgetni akar...de még mindig nem tudom mit akar ezen túl és hogy ki a faszom is ő. Kényelmetlenül telepszek be mellé, néha- néha a fegyverre és a kezére pillantok, majd végül az arcára is oda pillantok, mikor kényelembe helyezem magam bent és magamra is csukom az ajtót. Eszembe sem jut kalandozni, vagy épp kérdezgetni, kussolok, nem akarok nagymenőnek tűnni, de olyan szépen elképzelném, ahogy feldugom a valagába a fegyvere csövét. Faszom!
Ahogy megemlíti a nevemet, szúrósan tekintek rá és köpöm végül enyhén ingerülten a szavakat.
- Ismersz, de ez fordítva nem igazán remekel... nem fair. - nem mintha lenne bármiféle jogom vitatkozni ezzel, de ismeretlenül ne akarjon okoskodni, fegyverrel a kezemben még a kisgyerekek is bátrabbak a drogosok utcáin...nagyképű pöcs! Amúgy is kitől hallott rólam és miért vagyok a bögyében? Nem hiszem, hogy ez valamiféle kandikamera showműsor lenne. Megint olyanba üthettem az orrom, amibe nem kellett volna? És pont Katniss...mi van vele? Ismeri ő is? Csak nem a pasija? De ezek szerint ismeri őt, csak azt nem tudom, hogy én mit keresek itt hozzá. Teljesen úgy érzem, hogy vaktában rohanok előre azzal az ürüggyel kapcsolatban, hogy nekem már nem lesznek rossz húzásaim. De ez az elveszettség érzete, ami ezzel jár, megvisel. Főleg úgy, hogy megint belemászhattam valami közepébe és ez rettenetesen mardoss belülről, mert valószínűleg nem szándékos volt. Figyelek előre, figyelem az utat, az útvonalat, de nem figyelek a srácra. A srácra, aki elrabolt...vagy mégis minek gondoljam ezt? Fegyverrel utasított, szóval... de kanyarodjunk is vissza Katnissra. Mi a szar van vele?
- Mennyire ismerem őt? - teszem fel a kérdést, ez hallatán pedig enyhe grimaszba rándul az arcom. Szórakozik velem? Értetlenül nézek a srácra, ki, ha jól sejtem, akkor ezerszer jobban ismeri őt nálam. Összezavar ez az egész. Mit akar tőlem? Vagy tőle akar valamit?
- Semennyire sem ismerem...volt kettő vagy talán három alkalmam összefutni vele merő véletlen...egy tolvaj szarka, de semmi több. Első alkalommal leszállított nekem egy kellemetlen ajándékot, azt állította, hogy a pénzért tette...második alkalommal elkaptam lopás közben és kisegítettem, hogy ne hívják rá a zsarukat. Semmi extra...még csak barátnak sem mondanám, hiszen nem volt alkalmunk spanolni semmiért sem. Talán közös témánk sincs. Szerencsére. - vonom meg a vállam hetykén, hiszen tényleg semmit sem tudok a lányról. Legalábbis róla nem, de ezek az összefutások nem tudom mi célt szolgálhattak, szóval lényegtelen is ez a sors furcsa fintora szöveg...főleg, hogy valaki rám szállt miatta. Azt hiszi, hogy megfektettem a csajt? Eszembe sem jutna ekkora balgaság...nem is állna fel rá, de ez lényegtelen. Most én kérdezzek?
- Mit akarsz tőlem? Mi ez a kérdezz felelek marhasság? - kérdezem, miközben elpillantok immár róla, hiszen kezdek túl feszült lenni és ez kényelmetlenné teszi az itt való ücsörgést is.
- Ha az érdekel, hogy tetszik-e vagy valami...akkor nem, rámászhatsz, szarok rá, nem az esetem... befejeztük? - térek rá most én a lényegesebb részekre, hiszen nem akarok itt lenni. Totálisan kikészít lassan a fegyver ténye és az, hogy itt kell lennem, egy olyan emberről beszélnem egy olyan ember irányába, kiket egyáltalán nem ismerek. Lófaszt sem ha mondhatnám ezt.


Öltözet/Kinézet

Samuel Burgess

━━━ "  Sometimes it`s better to settle for what you`ve already got."

Az egyetemi órák klasszak, bár az nem igazán, mikor délben bejelentik, hogy plusz egy órát tartanának, mert előző héten nem volt előadói tanár. Ráadásul közösségi programok is előkerültek, afféle csapatépítő tréning, hogy akik majd egy szakon leszünk véglegesítve, összeszokott kis brancs legyünk. Nem tartottam fairnek, mert már most akadnak olyanok, akik nem bírnak és olyanok is, akiket én nem csípek. Pedig aztán megfogadtam, hogy az egyetem sokkal másabb lesz, mint a Murrow. Annyival lett másabb, hogy nem lógok el minden óráról és nem kések el reggel sem...a nagy pofámat viszont nem tudom alapállásba tenni. Hát ez van gyerekek. A hónapok sem segítettek, hogy normalizálódjak, de én igyekszem tényleg. Így aztán mindenbe bele mentem, ebbe a csapatépítésbe is, hogy közösen feldíszítjük az egyetem épületét. Meg aztán jótékonysági gyűjtést is szerveztek, arra is be kell majd segíteni, szóval szólhatok az otthoniaknak, hogy távol leszek és éppen mi miatt. Sosem gondoltam volna, hogy előtérbe helyezem az iskolát, mint az otthoni teendőimet, vagy hogy egy kicsit hanyagolni fogom a brancsomat. Hogy jól érzem-e magam? Hogy a picsába ne érezném jól magam egy ilyen nyugodtabb környezetben? Nem érzem magam jobbnak, de rosszabbnak sem, ráadásul otthon is változtak a dolgok már. Már nem hárman, hanem négyen vagyunk és hamarosan ünnepelhetjük a kis szaros első szülinapját. De visszatérve a mai napra, nem szabadultam el előbb. Rengeteg simítást kellett még véghez vinni, meg aztán hatalmas betűkkel is mutatványozni kellett, de mivel a grafitizésben jó vagyok, hát ebben sem bukhattam el. Elég jól sikerült néhány betű, a többi srác is szájtátva bámult, össze pacsiztunk néhányukkal, aztán folytatódhatott tovább minden a maga medrében. Persze zene is szólt, nem hagyhattuk ki és az ökörködést sem, szerencsére minden olyasmi volt, amit helyre lehetett hozni, nem tartós volt és nem is károsodott semmi és senki. Egész jó közösségbe pottyantam, még akkor is ha csiszolódnunk kell. De van még időnk azt hiszem, így nem parázhatok miatta örökké. És ma még vissza kell vinnem az Egyetem melletti könyvtárba az egyik kivett könyvet. Egész jó és Flornak volt a találkozónk alatt igaza. Olyat vegyek ki, ami érdekel...kétszer kiolvastam egy hónap alatt esténként. Nagyon baró, de ma már visszaszolgáltatom, mielőtt még díjat fizetettnének ki velem. A meló végeztével megkaptuk a fizetségünket, szorgalmunkért kaptunk egy kiválasztott tantárgyból érdemjegyet, meg egy üveg ásványvizet, így meg is indulhattam, hogy a könyvtárt is meglátogassam zárás előtt. Az épületek között nem volt nagy távolság, simán letudtam és le is adtam a könyvet, nem akartam kivenni másikat, pedig csábított a gondolat.
Ám a következő napokban és a hétvégére mást terveztem, ezúttal nem egy könyv kiolvasása volt a célom. Szóval haza indultam, pont zenét akartam kapcsolni, mikor lassan fékezni kezdett a járda melletti részen egy autó. Nem figyeltem rá kellőképp, így tovább haladtam, de az autó nem hogy nem fékezett, de még lassan gurult is utánam és mellém érve emeltem felé a pillantásomat, hogy rálássak a sofőrre...vajon csak eltévedt és útbaigazítást akar, vagy van más gondja baja? Nem mintha ráértem volna, hamarosan esni fog, az időjárás aplikáció szerint tényleg közeledik egy kis eső, meg hát a kaja az kaja és pont kajás voltam. Otthon pedig a kedvencem várt...és igen, még mindig otthon dekkoltam...szóval nem nagyon volt erre időm...  


Öltözet/Kinézet