Samuel Burgess

━━━ "  Sometimes it`s better to settle for what you`ve already got."

Az egyetemi órák klasszak, bár az nem igazán, mikor délben bejelentik, hogy plusz egy órát tartanának, mert előző héten nem volt előadói tanár. Ráadásul közösségi programok is előkerültek, afféle csapatépítő tréning, hogy akik majd egy szakon leszünk véglegesítve, összeszokott kis brancs legyünk. Nem tartottam fairnek, mert már most akadnak olyanok, akik nem bírnak és olyanok is, akiket én nem csípek. Pedig aztán megfogadtam, hogy az egyetem sokkal másabb lesz, mint a Murrow. Annyival lett másabb, hogy nem lógok el minden óráról és nem kések el reggel sem...a nagy pofámat viszont nem tudom alapállásba tenni. Hát ez van gyerekek. A hónapok sem segítettek, hogy normalizálódjak, de én igyekszem tényleg. Így aztán mindenbe bele mentem, ebbe a csapatépítésbe is, hogy közösen feldíszítjük az egyetem épületét. Meg aztán jótékonysági gyűjtést is szerveztek, arra is be kell majd segíteni, szóval szólhatok az otthoniaknak, hogy távol leszek és éppen mi miatt. Sosem gondoltam volna, hogy előtérbe helyezem az iskolát, mint az otthoni teendőimet, vagy hogy egy kicsit hanyagolni fogom a brancsomat. Hogy jól érzem-e magam? Hogy a picsába ne érezném jól magam egy ilyen nyugodtabb környezetben? Nem érzem magam jobbnak, de rosszabbnak sem, ráadásul otthon is változtak a dolgok már. Már nem hárman, hanem négyen vagyunk és hamarosan ünnepelhetjük a kis szaros első szülinapját. De visszatérve a mai napra, nem szabadultam el előbb. Rengeteg simítást kellett még véghez vinni, meg aztán hatalmas betűkkel is mutatványozni kellett, de mivel a grafitizésben jó vagyok, hát ebben sem bukhattam el. Elég jól sikerült néhány betű, a többi srác is szájtátva bámult, össze pacsiztunk néhányukkal, aztán folytatódhatott tovább minden a maga medrében. Persze zene is szólt, nem hagyhattuk ki és az ökörködést sem, szerencsére minden olyasmi volt, amit helyre lehetett hozni, nem tartós volt és nem is károsodott semmi és senki. Egész jó közösségbe pottyantam, még akkor is ha csiszolódnunk kell. De van még időnk azt hiszem, így nem parázhatok miatta örökké. És ma még vissza kell vinnem az Egyetem melletti könyvtárba az egyik kivett könyvet. Egész jó és Flornak volt a találkozónk alatt igaza. Olyat vegyek ki, ami érdekel...kétszer kiolvastam egy hónap alatt esténként. Nagyon baró, de ma már visszaszolgáltatom, mielőtt még díjat fizetettnének ki velem. A meló végeztével megkaptuk a fizetségünket, szorgalmunkért kaptunk egy kiválasztott tantárgyból érdemjegyet, meg egy üveg ásványvizet, így meg is indulhattam, hogy a könyvtárt is meglátogassam zárás előtt. Az épületek között nem volt nagy távolság, simán letudtam és le is adtam a könyvet, nem akartam kivenni másikat, pedig csábított a gondolat.
Ám a következő napokban és a hétvégére mást terveztem, ezúttal nem egy könyv kiolvasása volt a célom. Szóval haza indultam, pont zenét akartam kapcsolni, mikor lassan fékezni kezdett a járda melletti részen egy autó. Nem figyeltem rá kellőképp, így tovább haladtam, de az autó nem hogy nem fékezett, de még lassan gurult is utánam és mellém érve emeltem felé a pillantásomat, hogy rálássak a sofőrre...vajon csak eltévedt és útbaigazítást akar, vagy van más gondja baja? Nem mintha ráértem volna, hamarosan esni fog, az időjárás aplikáció szerint tényleg közeledik egy kis eső, meg hát a kaja az kaja és pont kajás voltam. Otthon pedig a kedvencem várt...és igen, még mindig otthon dekkoltam...szóval nem nagyon volt erre időm...  


Öltözet/Kinézet

Samuel Burgess

━━━ "  Sometimes it`s better to settle for what you`ve already got."

Nem terveztem mára semmi egyebet, csak pihenni akartam, meg átolvasni a dolgaimat, hogy tudjam mire számítsak a következő napokban. Ám arra nem számítottam végképp, hogy valaki lassan gurulni kezd mellettem...akar valamit, ez már le rít erről a szituációról. Ha a bögyében lennék, elütne, ha nem akart volna semmit, hát lelép...akkor mi van? Megállok, így a kocsi is és a tulajdonosra vetem pillantásomat. Nem ismerem a fazont, de egyértelműen a tudtomra adja, hogy jelenleg mellette a helyem és nincs túl sok választásom. A fegyvere túl sokat beszél, így elhúzom a szám és mozdulok is a kocsi irányába, hogy eleget tegyek a kérésének. Mert csak beszélgetni akar...de még mindig nem tudom mit akar ezen túl és hogy ki a faszom is ő. Kényelmetlenül telepszek be mellé, néha- néha a fegyverre és a kezére pillantok, majd végül az arcára is oda pillantok, mikor kényelembe helyezem magam bent és magamra is csukom az ajtót. Eszembe sem jut kalandozni, vagy épp kérdezgetni, kussolok, nem akarok nagymenőnek tűnni, de olyan szépen elképzelném, ahogy feldugom a valagába a fegyvere csövét. Faszom!
Ahogy megemlíti a nevemet, szúrósan tekintek rá és köpöm végül enyhén ingerülten a szavakat.
- Ismersz, de ez fordítva nem igazán remekel... nem fair. - nem mintha lenne bármiféle jogom vitatkozni ezzel, de ismeretlenül ne akarjon okoskodni, fegyverrel a kezemben még a kisgyerekek is bátrabbak a drogosok utcáin...nagyképű pöcs! Amúgy is kitől hallott rólam és miért vagyok a bögyében? Nem hiszem, hogy ez valamiféle kandikamera showműsor lenne. Megint olyanba üthettem az orrom, amibe nem kellett volna? És pont Katniss...mi van vele? Ismeri ő is? Csak nem a pasija? De ezek szerint ismeri őt, csak azt nem tudom, hogy én mit keresek itt hozzá. Teljesen úgy érzem, hogy vaktában rohanok előre azzal az ürüggyel kapcsolatban, hogy nekem már nem lesznek rossz húzásaim. De ez az elveszettség érzete, ami ezzel jár, megvisel. Főleg úgy, hogy megint belemászhattam valami közepébe és ez rettenetesen mardoss belülről, mert valószínűleg nem szándékos volt. Figyelek előre, figyelem az utat, az útvonalat, de nem figyelek a srácra. A srácra, aki elrabolt...vagy mégis minek gondoljam ezt? Fegyverrel utasított, szóval... de kanyarodjunk is vissza Katnissra. Mi a szar van vele?
- Mennyire ismerem őt? - teszem fel a kérdést, ez hallatán pedig enyhe grimaszba rándul az arcom. Szórakozik velem? Értetlenül nézek a srácra, ki, ha jól sejtem, akkor ezerszer jobban ismeri őt nálam. Összezavar ez az egész. Mit akar tőlem? Vagy tőle akar valamit?
- Semennyire sem ismerem...volt kettő vagy talán három alkalmam összefutni vele merő véletlen...egy tolvaj szarka, de semmi több. Első alkalommal leszállított nekem egy kellemetlen ajándékot, azt állította, hogy a pénzért tette...második alkalommal elkaptam lopás közben és kisegítettem, hogy ne hívják rá a zsarukat. Semmi extra...még csak barátnak sem mondanám, hiszen nem volt alkalmunk spanolni semmiért sem. Talán közös témánk sincs. Szerencsére. - vonom meg a vállam hetykén, hiszen tényleg semmit sem tudok a lányról. Legalábbis róla nem, de ezek az összefutások nem tudom mi célt szolgálhattak, szóval lényegtelen is ez a sors furcsa fintora szöveg...főleg, hogy valaki rám szállt miatta. Azt hiszi, hogy megfektettem a csajt? Eszembe sem jutna ekkora balgaság...nem is állna fel rá, de ez lényegtelen. Most én kérdezzek?
- Mit akarsz tőlem? Mi ez a kérdezz felelek marhasság? - kérdezem, miközben elpillantok immár róla, hiszen kezdek túl feszült lenni és ez kényelmetlenné teszi az itt való ücsörgést is.
- Ha az érdekel, hogy tetszik-e vagy valami...akkor nem, rámászhatsz, szarok rá, nem az esetem... befejeztük? - térek rá most én a lényegesebb részekre, hiszen nem akarok itt lenni. Totálisan kikészít lassan a fegyver ténye és az, hogy itt kell lennem, egy olyan emberről beszélnem egy olyan ember irányába, kiket egyáltalán nem ismerek. Lófaszt sem ha mondhatnám ezt.


Öltözet/Kinézet

Samuel Burgess

━━━ "  Sometimes it`s better to settle for what you`ve already got."

Nem árulja el kicsoda ő...bár én sem tenném, hiszen felnyomható lenne a zsaruknak. Bár zsigerből utálom, ha valaki idegen ismeri a képem és ezáltal névről is “híres” vagyok. Bár most pont nem tudom melyik szerethető jellemvonásom állt a porondon, hogy ebbe a srácba botlottam, de tutira megszívtam. Megint. Az hogy ki küldhetett nekem ajándékot, amihez Katniss lett felhasználva, az maradjon az én dolgom. Utálom az egészet. Ennél többet akar hallani, viszont tényleg csak ennyi. El sem hiszi, nekem meg nem érdekem hazudni ennek a félnótásnak, aki Katniss nyakában liheg.  
- Miért nem tőle kérdezed meg? - nyilván neki jobban elhinné, mint nekem, engem ez tényleg nem is érdekel. Ám a kérdésére felszaladnak a szemöldökeim.
- Tessék? - kérdezek vissza érthetetlenül. - Mit csináltam vele? - ismételtem meg a kérdést és a szememet lehunyva egy pillanatra ingattam meg a fejemet. Mi az isten baja van ennek? Talán nem kefélt vele az az isten átka és rajtam akarja kiélni mindezt? Ne már!
- Mi van abban, ha megnéztem őt? Te talán nem gusztálsz végig csajokat, akik alig pár méterre vetkőznek tőled? - vágom oda neki szigorú arcvonásokkal, még a huncut mosoly is elmarad, hiszen nem titkolom, megnéztem a lányt, miközben a ruháimba mászott bele. Csak egy pillantás volt, de könyörgöm...ne ezen fakadjon ki. Vagy Katniss beárult? Nem úgy volt, hogy kettőnk között marad ez a sztori? Vagy ez már el lett felejtve? Simán felnyomott ennek a tagnak...aki vélhetően nem a jófiúkkal van. Vagy csak nagyon jól álcázza a jó zsaru-rossz zsaru szitut. Mindenesetre kíváncsi vagyok, mégis mit hallhatott, amiért berágott és fegyverpajtást is hozott. Mert egymaga már nem olyan nagyarc. Fegyver nélkül is elém mert volna jönni?
- Nem emelek kezet nőkre. Az ilyen gerinctelen tagokra, akik csak fegyverrel mernek kilépni az utcára, előbb képen törlöm... - nézek rá élesen, hiszen ne akarja meg bemesélni nekem, hogy első szerbuszra elhisz mindent egy nőnek. És még csak meg sem kérdezett, vagy valami, egyből vádaskodik. Nem is ismer egyik sem! És ne legyek ideges, ugye? Az hogy mit mondok el vagy sem, az rám tartozik, bár olyat nem tudok mondani, mi megsem történt. Miért bántottam volna? Vagy ő mit látott? Esetleg mit nem? Vagy Katniss mi a lószart mondott, hogy így berágott? Fel kéne hívni a csajt, hogy ezt tisztázzuk, bár erre nem sok esélyt látok. Egyből állunk is meg a ház előtt, ahol kiránt a kocsiból és az ajtó felé taszít. Persze nem vagyok kőből és betonból, verhetetlennek sem érzem magam, így engedelmeskedek az utasításának és belépek a házba. A lakásba érve időm sincs végig mérni a dolgokat, máris neki lök az asztalnak, utasítást is kapok, így egy chh-t kinyögve teszem is le magam. A sör kérdésre nem reagálok, szúrósan pillantok rá és várok. Újabb kérdésére már én magam hajolok közelebb hozzá.
- Mit csináltam vele? Rajtakaptam hogy lopott. És nem köptem be az őrnek. Légy hálás, hogy nem a dutyiban találtál rá... - bár téged nem ártana oda csukni, kicsit paranoid vagy ember.  
- És nem, nem mindegyik nővel teszem ezt...- tolom vissza az irányába a sört, kell a halálnak, nem iszogatok vadidegennel, aki azt sem tudja merre van előre. Bökje már ki hogy mi a baja velem.
- Szóval mit csináltam a nőddel? Miről kéne tudnom? - nyilvánvaló, hogy Katniss a ludas ebben, valamit haluzott a srácnak velem kapcsolatban. Csak tudjam meg mit és felkenem mindkettőt a zsaruknak. Csak próbáljon meg baszogatni ennél jobban, aztán én sem tudom magam türtőztetni.  

Öltözet/Kinézet

Samuel Burgess

━━━ "  Sometimes it`s better to settle for what you`ve already got."

Követeli a választ az ajándékról. Elhúzom a szám, majd megmutatom a doboz formáját, hogy mekkora lehetett. Bár tudom nem erre volt kíváncsi, de azért jobb ha még mondok is mellé valamit.
- Ő volt a futárszolgálata egy perverz tévképzeletben szenvedő mókamesternek.  - szólaltam meg végül csendesen és még a szemeimet is ráemeltem, nem volt benne semmi vádaskodás.
- Megfizette érte rendesen, szóval persze hogy elvállalta a melót. Ki ne tenné meg egy félhavi fizetésért? Bár azt nem tudom, hogy ugrál-e még neki, ahogy ő fütyül... - vonok vállat, bár nem tudhatom, hogy milyen célok vezérelték, vagy hogy épp a fickó mit hisz el ebből, én csak elmondtam, ami akkor történt. Igaz, hogy nem a teljes sztorit, de nem az érdekelte. Ami meg a csomagban volt, az maradjon meg a ködben. Jobb ez úgy. Nem emlékezni rá. Ami meg a csajt illeti, nem nagyon hozta lázba, hogy megnéztem... hát jó, ez van öregem, akkor ennyire nem is túl közeli az a bizonyos kapcsolatuk. Akkor nem értem mire fel ez az egész? Miért érdeklődik, ha tojik az egészre? Akkor miért? Mert ha valami romantikus féltékenységi rohama lenne, akkor megértem, de így? De nem, nem igazán, nem akarom tudni. Inkább hagyjuk ezt, engedjen el és a tökömet sem érdekli, hogy milyen a kapcsolatuk. Nem érthetek én mindent. Igen, kimondom a véleményemet, nem köntörfalazok, egyszerűen csak kimondom, amit gondolok. Nem tudom sokszor magamban tartani, ez az én bajom, nagy kaland. És ez sem tetszik sose senkinek, talán tényleg jobb lenne néha kussolni. Azt nem tudok sose, szóval ez mehet a kukába lényegében. A nevetésére feljebb emelem a fejem és úgy figyelem. Nem érdekel miket hord össze, de nem is kell hálálkodnia, bár nem is teszi szerencsére. Az hogy lehúzta, hát az ő baja, miért hagyta magát? Nem tűnik lúzernek, szóval direktben csinálta az egészet. Már ráállt a szám a kérdésre, de inkább elharaptam, visszafogtam mielőtt kiejthettem volna. Nagy a nyomás mondhatni. Hogy félek-e? Van bennem félsz, nem a tagtól, hanem a fegyver az, ami nem tetszik. Kérdéseire nem reagálok, hallom amit mond, de kezd ezzel az idegeimre menni. Főleg azzal, hogy a fejemhez emeli a fegyvert. Összerezzenek. Nyelek egy nagyot. Hogy számítottam-e rá? Mindent kinézek egy fegyveresből. Még azt is kinézem belőle, hogy drogozik, vagy egyéb szerekkel ékeskedik a nem létező páva tollaival.
- Komolyan így viselkedsz olyannal szemben, aki fegyvertelen? - kérdezek vissza tartva vele a szemkontaktust. A korommal nem jövök, nem számít most. Kell egyáltalán az a fegyver? Nem az első eset lenne, hogy fegyvert tartanak a fejemhez, de így is para az egész. Persze a légvételem szapora lesz, a szívem is felpörög, urrá lesz rajtam a félsz, amit olyannyira utálok, izzadság gördül végig a halántékomon és így kénytelen vagyok levenni róla a tekintetem. Kieresztem a felgyülemlett levegőt a számon keresztül, bár nem sokra megyek ezzel, de kicsit könnyebb így levegőt venni, mint visszatartani. Győzött. Most boldog lehet. De a nagy szám az úgyis marad. Csak tüntesse már el a fejemtől azt a fegyvert. Csak ezzel tud menőzni? Ez nélkül már elém sem ált volna? Persze, okoskodni mindenki tud, de azért ez túlzás. Ő mitől félhet, hogy egy 19 éves fegyvertelen ellen is ezzel jön? Mégis milyen környékről érkezhetett? Mit akar ennyire megtudni? Ráadásul tőlem? Azt sem tudom, hogy ő kicsoda. Gondolom nem is fogom megtudni, de Katnissel van... ennyi bőven elég. Ezzel mindent el is mondott. Letörlöm egy mozdulattal az izzadságomat a homlokomról, majd az üveget pöckölöm meg magam előtt. Addig sem kell a képét figyelnem, mert irritáló... akkor meg a szám is megered és nem lesz jó vége. Bár így is elég szar a helyzet. Főleg hogy nem tudom mit akarhat? Mit csináltam vele? Mégis hogy találkozott vele, miután leléptem a haza kisérése után? Történhetett valami, amivel engem gyanúsít? De mégis honnan tudná, hogy én voltam? Akármit is tettem (vagy nem tettem) nagyon pikkel rám.  


Öltözet/Kinézet

Samuel Burgess

━━━ "  Sometimes it`s better to settle for what you`ve already got."

Nem, nem tudok csendben maradni. És végképp nem tudom megválogatni a szavaim. Nem számít, hogy kivel állok szemben, egyszerűen képtelen vagyok meghunyászkodni és gyengeséget mutatni. Pedig próbálkozok, igyekszek, de minden kicsúszik az irányításom alól. És gáz van. Megint. Pedig tudom, hogy mi a hiba velem. A kontroll kicsúszik a kezeim közül és ott szúrok a másiknak oda, ahol épp fájhat. Tökömet sem érdekli, hogy kivel állok szemben, nem alacsonyodhatok le senki szintjére, hiszen én, én vagyok. Talán ezzel igyekszem a hiányosságaimat elrejteni. Igen, biztosan ez van a háttérben, csak még nem jöttem rá ezekre a hiányosságokra. A kocogtatást megérzem magamon, majd ahogy ráemelem a tekintetem, egyre jobban tudatosul bennem, hogy mekkora szarban vagyok jelenleg. És épp hullámozni fog. Ahogy az ipse kedve is, hiszen feldühítettem, hiszen rám vág egyet, melyet megérzek rendesen, hiszen a tarkómra ver és még kivédeni sem volt időm. De ahogy aztán maga elé kap, úgy meredek rá az arcára, meglepett képpel figyelem és közeben érzékelni kezdem a fájdalmat is, melyet nem is olyan régen kaptam. Bár a szavai eljutottak hozzám, pont rá fogok majd hallgatni...ám nem intézkedek...van annyi eszem, hogy nem vágom még jobban magam alatt a fát. A srác ideges, nekem időm nem volt erre, hiszen a fájdalom a nyomomban van és követ is tovább. Rideggé változik a tekintetem, ahogy magyarázz, de kussolok, szinte összeszorítom az állkapcsomat. Mi az, hogy mégegyszer?! Katniss...te...a gondolatban nagyon sokáig nem vagyok képes eljutni, hiszen dübörög a szívverésem és képtelen vagyok oda figyelni jobban. Haragszok. A lányra. Az előttem lévő idegenre. A szavakra. A fegyverre. Magamra. Végül érkezik is a támadása, mely az arcomat éri, egyből fordul is irányba a fejem ettől, rettenetes fájdalom jár át, főleg a gyomorszájas után. Levegő után kapok egyből, még a görnyedés is oly lassan megy végbe, ám a nyögés elmaradt, a levegő bent szorult. Végül a földre kerülök és még azt is megfejelem, bár az a része nem vészes már. Cseng a fülem, sípolást hallok csupán, de hallom még a fickót, ahogy magyaráz tovább. És látom a vérem is a padlón, ahogy a számból és az orromból is csorog. A következő rúgásra már felnyögök és a tekintetem is egy kijárat után kutat. De a srác gyorsabbnak bizonyul ezen a téren is, esélyem sem volt ellene, vagy csak nem is akartam ellenállni...hiszen csak a szám nagy és semmit sem tudok...elveszítettem egy pillanat alatt a magamba vetett hitet. A családom hitt bennem... én pedig elszúrtam, megint. Nem áll sírásra a képem. Rosszul esett, hogy elástam magam és hogy nem álltam ki magamért és hogy főleg nem tudtam befogni, mikor kellett volna. Apa erről beszélt. Anya csakugyan erről pampogott mindig. Erre én...Ahogy a fickó kitaszajtott az ajtón, úgy nyaltam fel az aszfaltot újfent, de volt bennem annyi lélekjelenlét, hogy felkeljek, ha már ilyen szép módszerrel eleresztett, majd a magam kis jelenlegi tempójában összegörnyedve magára hagyjam a helyet. A fülemben doboló szívverésemen túl hallok ezt azt, érzem a fájdalmat az arcomon, érzem a melegséget végig folyni magamon, de egyelőre még nem töröltem meg magam...jobbnak látom elhagyni ezt az egész pusztulatot. Meg kell találnom Katnisst, hogy megtudjam, mégis mit adagolt be ennek a rémnek. Mégis miért van egy ilyen társaságában? Eszembe sem jut, hogy előszedjem a mobilomat, hogy telefonhívást indítsak valaki felé, hogy jöjjön értem és kaparjanak össze. Pedig az lenne a legjobb megoldás, de jelenleg sajog a képem (nem is akarom látni egy jó darabig) és a gyomrom is még érzékelteti a kellemetlenséget. Az eszem most rég máshol jár, nagyon messze és dühít az egész, hogy kurvára át lettem baszva.  


// Köszönöm szépen     számomra (is) egy élmény volt         //
Öltözet/Kinézet