Ritkán megyek el olyan eseményekre, amikre pusztán szórakozásból mennék, nem azért, mert a karrierem szempontjából fontos a megjelenésem. A szabadidőm nagy részét a munkám elveszi. Próbálom tartani a kapcsolatot a gyerekkori barátaimmal is, de az időbeosztásom nem túl rugalmas. Esetleg ha pont bele esik egy szabad hetembe egy program akkor szívesen elmegyek. Most is egy középiskolai haverom születésnapjára kaptam meghívást. Először elutasítottam, mert csak otthon akartam ülni egyedül és szomorkodni, hogy még sem jött össze a dolog Daisy-vel. Én nagyon szerettem volna, ha működik köztünk, de sajnos nem úgy alakult az életünk. De nem bánkódhatok a pihenős napjaimon végig. Egy születésnapi lézerharc pont jó program arra, hogy egy kicsit eltereljem a gondolataimat, ezért végül mégis igent mondtam rá.

Indulás előtt még elbizonytalanodom abban, hogy van e kedvem emberek közé menni, de a születésnapos srác ír egy üzenetet, amiben még egyszer leírja a címet és hozzá teszi, hogy már nagyon várja, hogy újra találkozzunk. Nem lenne szép lemondani, ezért elindulok.

A helyszín, egy romos gyárépület, ami nem lep meg, hiszen a lézerharc pályákat általában ilyen helyeken alakítanak ki. Sokan vannak, de ez sem meglepő, hiszen már középiskolában is népszerű volt a srác.
- Marco! - kiabálva, széttárt karokkal jön felém az ünnepelt. Már messziről érzem rajta, hogy pár koccintáson túl van. Lehet nekem is kéne pár kör, hogy jól érezzem magam.
- Boldog születésnapot Timo! - hagyom hogy megöleljen, majd a kezébe nyomom a borítékot, amiben az ajándékom van. Sosem voltam jó az ajándékozásban, szóval egy ejtőernyős ugrásra szóló ajándékkupont vettem neki, hiszen már régen is odáig volt az extrém sportokért.
- Gyere, lassan kezdünk, már előre beosztottuk a csapatokat - a vállamat átkarolva kísér el a csapatomhoz. Amint odaérünk ő tovább is áll. Eljött az ideje, hogy keressek egy ismerőst, mert egyedül nem lesz túl izgalmas ez a játék. Egész kevés embert ismerek a jelenlévők közül, szóval nincsen könnyű dolgom. Egy kis keresgélés után meg is látom azokat a szőke fürtöket, amiket bárhol felismernék.
- Úgy látom, hogy a győztes csapatba kerültél - lepem meg hátulról Lumiet, mikor az egyik itt dolgozótól venné át a felszerlését.  

Marco & Lumie

'IIf you obey all the rules, you miss all the fun.'

Egy jó buliban mindig benne vagyok. A gimnáziumi banda ha összejön, akkor az más nem is lehet csak zseniális. Nem mellesleg pedig egy régi barát születésnapját bármikor nagyon szívesen megünneplem. Otthon szépen felöltözök, de nem lövök túl a célon hiszen lézerharc lesz a mai program oda pedig olyan ruhák kellenek amiben könnyen mozgok. Én nem vagyok klasszikusan az a magassarkús típus és úgy tudok játszani mint egy állat szóval valószínűleg az agyvérzés megkerülne kétszer, hogy tipegnem, topognom kellene, amíg mások minden beleadva játszanak.
Biztosra megyek legurítok egy energiaitalt, hogy meglegyen majd a szükséges lendületem és elindulok a megadott címre. Nem mindenkit kedvelek a társaságból, hiszen vannak olyan lányok, akik kifejezetten szerettek rám azelőtt jelzőket aggatni, hogy igazából megismertek volna. Igazából sosem érdekelt, hogy mit pofáznak a hátam mögött rólam, hiszen nem véletlenül nem merték a szemembe mondani. A legtöbb úgy félt tőlem, mint a tűztől még a gimnáziumi évek alatt. Amikor megérkezem az az első, hogy felköszöntöm az ünnepeltet és koccintunk is egyet, mondván, hogy kelleni fog a célzóvíz, hogy mindenképp jók legyünk a pályán.
Elmegyek felvenni a felszerelést, ami igazából egy mellényből áll meg egy fejpántból és egy puskából. Az asztalon támaszkodva flörtölök a sráccal, aki fülig vörösödve szerintem azt sem tudja már, hogy melyik a jobb és bal keze, de azért igyekszik elmagyarázni, hogy hogyan működik majd bent a pályán a dolog. Pontosan tudom hogyan kell játszani, de azért szívesen végighallgatom a kínlódását. Lerakja elém a cuccokat és ekkor valaki mögém lép. Pontosan tudom kihez tartozik a hang, de meglepődök. Nem gondoltam volna, hogy tényleg el tud jönni, de így máris sikerült feldobnia a mai napomat. Gyorsan pördülök meg és gyakorlatilag a nyakába vetem magam jó szorosan magamhoz ölelve. Akkora puszit nyomok az arcára amekkorát csak bírok majd engedek rajta egy kicsit.
-Nem, drágám. TE kerültél az ÉN nyerő csapatomba.-vigyorgok rá miközben letörlöm egy kicsit a szájfényem nyomát az arcáról.
-Kicsináljuk őket..-rákacsintok és visszafordulok a sráchoz, hogy kérjek Marconak is felszerelést, amit gyorsan meg is kap. Egyelőre még kár beöltözni, de legalább a kezünk ügyében van már minden.
-Iszunk?-kérdezem egy kihívó mosollyal az arcomon tőle.
-Iszunk.-válaszolok saját magamnak helyette is és belekarolok, hogy átvezessem az asztalhoz. Kitöltök két kólát kísérőnek és két felest is. Az egyiket a kezébe adom a másikat magamhoz veszem.
-Ezt arra, hogy lesöprünk mindenkit..-mondom és már húzom is le. Iszok egy két korty üdítőt, hogy ne égjen se a gyomrom se a torkom.
-Megkérdezzem hogy érzed magad vagy inkább ne menjünk bele?-kérdezem kissé tétován, pedig ez nem jellemző rám. Igazából ha nem akar róla beszélni én maximálisan megértem, de ha szeretne kicsit könnyíteni a lelkén, akkor itt vagyok.

Jó őt újra látni. Valamiért amikor vele vagyok könnyen el tudok lazulni és el tudom felejteni a magánéleti problémáimat. Szeretem hogy ő is el tudja engedni magát és benne van bármilyen poénban. Ezért is született már sok hülye kép rólunk. Általában inkább én nézek ki nevetségesen azokon, de tőlem sem áll messze az ilyen bolondozás. Viszonzom az ölelését és ez most kifejezetten jól esik. Az utóbbi napok után szükségem volt egy ilyen ölelésre. A puszi meg csak hab a tortán.
- Értettem! - katonásan tisztelgek egy rövid ideig. Most már még jobban oda kell figyelnem, hogy ne legyek nagyon béna, pedig nem szoktam remekelni a játékokban. Nem is tudom, hogy mikor játszottam legutóbb lövöldözős játékkal, de nem ma volt az biztos. Átveszem a felszerelést, de még nem vesszük fel őket. A kérdésére csak bólintok, de nem is várta meg a válaszom, előre eldöntötte, hogy iszunk. Az ital most biztosan jól fog jönni. A szakításra ez az egyetlen gyógyszer.
- Nincs ellenfelünk az biztos. Ezzel mindenkinek vége - egyik kezemmel a poharam emelem a másikban pedig a fegyvert forgatom és nézegetem. Hirtelen azt sem tudom, hogy hogyan kell ezt tartani, de remélem az ellenfeleink sem jártasak ebben. Hamar eltüntetem a poharam tartalmat és utána öntök egy kis kólát.
A kérdésére kicsit legörbül a szám. - Ha valakinek beszélnék róla, akkor az te lennél, de most felejteni jöttem ide. Kicsit kikapcsolódni. Inkább igyunk még egy kört - most én öntök ki egy újabb adagot a poharainkba. Rendes tőle, hogy segíteni szeretne, pedig nem is meséltem még neki róla. A közösségi médiában elég látványosan tolom a szakítós kontentet, szóval akár onnan is értesülhetett róla, de már pár híroldal is felkapta a témát.
- Csak a szokásos, többet láttam bele, mint amit a másik fél. Szerintem én voltam az utolsó ember, aki régimódi kapcsolatot akart, de kezdem érezni, hogy már más a világ - és ezzel nincs gond. Az én gondolkodásomon kellene változtatni. Egy pár pillanatra elgondolkozom, majd hirtelen húzom le az italt.
- De inkább mesélj te. Mi a helyzet a fiúkkal? - az ő pasi ügyei mindig érdekesebbek. - Láttad a születésnapost? Neki jót tett, hogy elballagtunk. - Tim már középiskolában is népszerűnek számított és akkor is sok lány szerette, de most látszik rajta igazán, hogy felnőtt és ez jól áll neki.

Marco & Lumie

'IIf you obey all the rules, you miss all the fun.'

A Comic Con óta nem találkoztunk, de igazából már hozzászoktam, hiszen tudom mennyire elfoglalt és a mostani időszakom egyébként is elég zűrös volt. Sok volt a munka, Wendyvel lógtam, Max szórakoztatott, más lányokkal kavartam. Volt most minden csak megállás nem, de Marcoban pontosan azt szeretem, hogy mindig tök könnyen egymásra hangolódunk és nincs az a bénázás, mint a legtöbb ismerősömmel, amikor egy tetemesebb időszakot kihagyunk egymás életéből.
Amikor tiszteleg még én is kihúzom magam nevetve majd magamhoz veszem a cuccokat és megyünk is megalapozni a hangulatot. Gyors, rutinos mozdulatokkal töltök magunknak és máris cinkostárakként iszunk a mai nap sikerére, bár ha én ilyen tempóban fogok inni valószínűleg az lesz a csoda ha nem magamat lövöm ki majd mindig. Arról nem is beszélve, hogy ez ilyen UV pálya szóval még sötét is lesz, de nem baj kell az izgalom.
Rettenetesen sajnálom őt, hiszen látom hogy szenved, de majd én mosolyt csalok az arcára csak gondoltam megadom neki a lehetőséget, hogy nyugodtan beszéljen róla, ha szeretne, de inkább az alkoholt választja. Ez ilyen sajnos.
-Rajtam nem múlik.-mosolygok rá és tartom a poharam. Hát akkor ma berúgunk.
Kicsit elgondolkozva hallgatom. Tényleg megérdemelné, hogy valaki úgy igazán szeresse, de úgy tűnik még neki sem lehet szerencséje mindenben. Pár éve én is így jártam.. akkor adtam fel a kapcsolatosdit és menekültem ebbe amit most éppen művelek.
Gyorsan húzom le én is a második kört.. mármint a másodikat vele.
Kérdésére pofátlan vigyor jelenik meg az arcomon.
-Nem panaszkodom.. Fiúk.. lányok... mikor épp mihez van kedvem.. most van egy aki rendszeres látogató.. de csak szex.. abból viszont príma..-megvonogatom a szemöldököm nevetve.
Megjegyzésére meg is keresem a tekintetemmel Timet. Tényleg rendesen kipattintotta magát, de már túl részeg ahhoz, hogy különösebben felkeltse az érdeklődésem. Marco viszont szabad ember.. jut eszembe..
-Nem rossz... de ma a tiéd vagyok... olyan ritkán látlak..-mosolygok rá miközben újra rá emelem a tekintetem és közelebb is lépek hozzá.
-Tudod mit mondanak, szívem... ahhoz, hogy valakin túltedd magad... tedd be magad valaki más alá.. és én például rohadt jól nézek ki felül...-ajánlat? Talán. Kitöltök még egy kört. Így már tényleg nekiindulhatunk a játéknak. kicsit oldalra fordulok és előre dobja a hajamat előre hajolok. Egy kócos kontyba felkötöm a hajam egy hajgumival majd lassan egyenesedek vissza. Felveszem a felszereléseket.
-Mehetünk?-kérdezem vigyorogva..

Még nem teljesen tettem túl magam a szakításon. Nem is igazán tudom, hogy ezen hogyan tudja túltenni magát valaki. Minden szakítás kicsit változtat az ember személyiségén. Érzem a hiányát, de még is azt érzem, ha most itt lenne csak rosszabb lenne. Nem tudom, hogy újra bele tudnék menni vele, sőt nem tudom, hogy bárkivel bele tudnék-e menni kapcsolatba. Ez a szakítás mintha lerombolta volna a boldog párkapcsolatról szóló álmom. De akkor mit akarok most? Én sem tudom. Talán csak idő kell, hogy újra készen álljak megpróbálni.
- Köszönöm! - hallkan ejtem ki, de tényleg hálás vagyok neki, amiért nem piszkáljuk most ezt a sebet. Már túl is vagyunk a második körön, de lesz itt még több is, mert most ez az egyetlen dolog, ami boldoggá tud tenni.
- Irigykedem, amiért ilyen könnyen megy ez neked - nincs a hangomban szomorúság, de tényleg jó lenne, ha én is ilyen könnyedén kezelném a kapcsolataimat. Ez a téma nem újdonság nálunk, ezért sem lep meg, hogy ilyen nyíltan beszél erről. Mázlista a srác, aki mostanában rendszeresen megkaphatja őt.
- Ezt értékelem. Sajnos tényleg nehéz találkoznom barátokkal, mert mindig van valami - nem magyarázkodni akarok, mert tudom hogy tisztában van a helyzetemmel és sosem zavarta őt, legalábbis én nem éreztem rajta sosem, hogy zavarná.
- Hmm... én azt hittem, hogy a pia és a jégkrém a megoldás - poénkodok, de már tényleg elgondolkodtam azon, hogy talán az segítene, ha egy kicsit lazábbra venném a lányokkal való ismerkedést most. De nem tudom, hogy menne e vagy Daisy jutna az eszembe, ha olyan helyzetbe kerülnék valakivel.
- Megnyugtatlak, hogy te szerintem mindenhogy jól nézel ki - jegyzem meg, ahogy közelebb lép.
- De várj... ezt vegyem most ajánlatnak? - felhúzom az egyik szemöldököm. - Jól vigyázz mit mondasz, mert még kihasználom - figyelmeztetem és nem tudom, mennyi komolyságvan benne, hiszen rendszeresen húzzuk egymás agyát ilyenekkel. Sosem tudtam, hogy van valami alapja ezeknek vagy tényleg csak mint két barát szivatjuk egymást. Lumie egy nagyon vonzó lány ezt nem tudom letagadni. Főleg most, hogy előrehajol. Nem illik, de nem tudok nem oda nézni közben, viszont nem fűzök hozzá megjegyzést.
- Mehetünk! - mondom miután én is felvettem a felszerelést. Az eligazítást végighallgatjuk, majd belépünk a pálya területére.
- Nem mondták, hogy itt ennyire sötét lesz - próbálom felmérni a terepet, de amíg a szemem nem szokik hozzá a sötétséghez, nincs könnyű dolgom.
- És most merre hölgyem? - rászorítok a fegyveremre és imádkozok, hogy ne lőjjenek ki elsőként.

Marco & Lumie

'IIf you obey all the rules, you miss all the fun.'

Szomorú lennék, ha ezen tényleg nagyon megborulna. Mondjuk megérteném. Évekkel ezelőtt estem át ezen utoljára, de emlékszem.. tisztán.. minden rohadt percre egészen addig amíg egyik nap úgy ébredtem, hogy meg a nagy lószart fogok én akár még egy könnycseppet elhullajtani. Akkor váltottam erre és igazából rá kellett jönnöm, hogy a gimis lányoknak igazuk volt. Megtehettem, így meg is tettem.
Kicsit megsimogatom a felkarját amikor megköszöni. Én itt vagyok ha kellek, de senkinek nem fogok a lelkében turkálni. Majd mondja ha készen áll rá. Vagy nem. Kényszeríteni nem fogom.
-A legjobb önvédelmi mechanizmus.-kacsintok rá. Minimális szégyenérzet sincs bennem, hogy bármit és akármit kimondok neki. Mindig ilyen voltam, így általában csak olyanok maradtak meg a közelemben akik ezt a stílust nem vették a lelkükre.
-Rá se ránts.. az én naptáram is tele van..-nevetek fel, bár fele annyira fontos dolgok sincsenek betáblázva nálam, mint nála, de én is nehezen tudtam volna időt találni egy találkozóra. Mondjuk megoldottam volna nyilván, ha szüksége van rám..
Azonnal veszi a lapot és ösztönösen üti vissza a labdát. Amilyen kis szemérmes tud lenné néha... olyan bátor tud lenni máskor. Vagy csak velem... mert tudja, hogy megteheti.
-Tényleg?-pillázok rá, mintha zavarban lennék, pedig kicsit sem. Én ilyenkor kezdek igazán otthonos terepen mozogni.
Kérdésére finoman az alsó ajkamba harapok miközben a szemeibe nézek.
-Ha szeretnéd lehet az..-tényleg kíváncsi vagyok, hogy valóban élne-e a dologgal. Mindig volt egy bizonyos fokú szexuális feszültség köztünk, de mindig csak elvicceltük a dolgot. Lehet, hogy eljött a napja, hogy még ő is beadja a derekát egy laza kavarásra?
Beöltözünk és csatlakozunk a többiekhez. Kissé unottan ácsorgok az eligazítás alatt, de visszajön a lelkesedésem amint bemegyünk az arénába.
Kb semmit sem látok egy darabig még akkor is egy kicsit bizonytalan a helyzet amikor elfoglaljuk a helyünket és elindítják a játékot.
-Nem látok.-suttogok, hogy ne adjam ki egyből, hogy hol is bujkálunk. A feladat egyszerű az a csapat nyer amelyik előbb kilövi a másikat. A hangok alapján a többiek gyorsabb vadászatot választották.
-Fedezz hátulról...-nevetek halkan.
-Értsd ahogy akarod..-teszem hozzá és elindulok. Igyekszem halkan sétálni, de így sem jutunk messze a második tereptárgy mögül kilép valaki én meg csak húzom a ravaszt mint süket a csengőt miközben nekidőlök Marco hátának mintha az megvédene. Végülis sikerül, mert ki tudtam lőni. Hátranyúlva elkapom a kezét.
-Futás!-húzom magammal és megindulok Szinte vakon lövöldözök a következő búvóhelyig ahova be tudunk lépni. Hol a francban van a csapatunk? Már mindenki kiesett? A mellkasának dőlve tartom magam előtt a fegyvert.
-Nagyon ki fogunk kapni szerintem..-kuncogok egyet miközben az arcára pillantok.

Jól esik, hogy együtt érez velem és próbál megnyugtatni. Nem könnyű ez most nekem, de igyekszem élni az életem és nem foglalkozni a múlttal. Nem akarok ma Daisyre gondolni, csak jól érezni magam.
- Még a végén kipróbálom - nevetek, bár nem tudom, hogy képes lennék e rá.
- Ilyen sok a jelentkező? - nézek rá kérdőn. - Mármint tetoválásra... arra gondoltam nem másra - viccelődöm vele, mert tudom, hogy úgy sem erre gondol először. Ez az időbeosztás a végzetem. Daisy-vel is ezért szakítottunk részben. Nincsen időnk egymásra. Jó lenne, ha tudnék másokra időt szakítani valahogyan.
Nem tart sokáig, hogy belemenjünk a szokásos játékunkba.
- Ne dobd vissza a labdát, én kérdeztem előbb - nyújtom ki a nyelvem. Nem tudom, hogy bele mennék e bármi ilyesmibe. Előbb meg akarom tudni, hogy ő hogyan gondolja ezeket. Most még a szokásosnál is nehezebben tudom eldönteni, hogy mit akarok.
Izgatottan lépek be a pályára. Tényleg vártam már ezt a játékot. Szeretek játszani és elővenni a gyerek énem.
- Van olyan, amiről nem a szex jut eszedbe? - rázom meg a fejem nevetve, de engedelmeskedek neki és fedezem hátulról. Nem úgy ahogy ő akarja, hanem a gyerekbarát értelmezésben. Nem veszem észre, amikor kilép elé valak, csak azt érzem, hogy a hátamnak támaszkodik. Nem mozdulok csak igyeksztem tartani őt, mert ha elmozdulnék hátraesne. Nem nagyon tudom hogy mi történik, de hagyom hogy magával vigyen. Futás közben lövöldözök minden felé, de nem hiszem, hogy bárkit is eltaláltam. Egy kis beugróban rejtőzünk el, remélve, hogy senki nem talál ránk.
- Lumie, be kell vallanom valami ... - kezdek bele komolyan, mikor a mellkasomról rám tekint.
- Én nagyon szar vagyok ebben a játékban - elnevetem magam.
- Sajnos a hálóvetőm se fog most megmenteni minket, mert kifogyott -

Marco & Lumie

'IIf you obey all the rules, you miss all the fun.'

Valahogy nehezen tudnám elképzelni, hogy ő is erre az útra lépne, bár minden lehetőség adott a számára, hiszen kevés olyan lány van szerintem aki ne engedné az ágyába.
Kérdésére meglepetten pillantok rá és már csapnám is le a magas labdát, de megelőz a pontosítással. Francba. Kár érte.
-Ne is mondd.. tele vagyok.. ha valaki most jelentkezne be egy nagyobb munkára, mondjuk amihez kell 4-5 óra akkor azt tudom mondani, hogy a 1 hónap múlva van a következő üres fél napom..-ez persze nem panasz. Örülök, hogy jól megy a munka, kell a pénz, szeretném majd megnyitni a saját szalonomat, ahhoz pedig az kell, hogy most a belemet is kitapossam 1-2 évig, amíg összeszedem a kellő összeget. Hiába ajánlották fel többen is a segítségüket ezzel.. én ezt szeretném egyedül összerakni, hogy tényleg büszke lehessek magamra.
Kis szemtelen. Még rámnyújtja a nyelvét.
-Tudod hova nyújtogasd a nyelved..-nevetek fel a mutatóujjammal megbökve az orrát.
-Egyébként igen.. simán veheted ajánlatnak..-bólintok miközben a szemeit figyelem majd nekikészülök a játéknak.
Bent a pályán már érzem, hogy megy fel bennem az adrenalin, főleg, hogy nem a legjobbak a látási viszonyok, így még nagyobb a kihívás. Kérdésén kicsit el kell gondolkoznom.
-Nem.. nincs.-vonom meg a vállam. Ha ügyesen játszik az ember bármelyik gondolatmenetből lehet ide jutni maximum egy-két verzió nem a legegészségesebb.
Nem sok esélyt látok arra, hogy lehozzuk győzelemnek az első menetet, de ez nem azt jelenti, hogy olcsón adjuk majd a bőrünket. Megbújunk a következő helyen és hiába agyalok nem tudom hogyan harcoljuk ki magunkat innen arról nem is beszélve, hogy a fehér felsőm rendesen világít az UV fényben így olyan vagyok, mint egy kacsa a céllövöldében.
Amikor komoly hangra vált a szemeit figyelve várom a nagy világmegváltó gondolatot, de nem jön, csak a hülyeség. Felnevetek.
-Működik az a hálóvető csak használnád már végre..-vonogatom meg a szemöldökeimet, amiből nem tudom, hogy mennyit lát.
Valaki belép a rejtekhelyünk elé, amitől úgy megijedek, hogy felsikkantok majd nevetve a ravaszba kapaszkodok, de nem találom el. A támadónk viszont leszed egyből.
-Franc..-rázom meg a fejem. Nem mi vagyunk a jelek szerint az utolsók mivel nem kapcsolják fel a fényeket, de meg kell keresnünk a kijáratot. Tök jó. Az előbb alig láttam a sötétben, most alig látok az előtérben a fényben..
Kint kitöltöm a következő kört mindkettőnknek. Minél jobban berugunk annál viccesebb és értelmetlenebb lesz egyszerre a a következő menet.

- Még nekem se lenne időpontod? - nézek rá szomorúan. - Na jó, tudod, hogy úgy se merném. Szerintem végig sikítanám - nevetek és ahogy magamat ismerem tényleg nem bírnám ki. Tényleg sok a szép tetoválás és nekem is van, ami tetszik, de nem értem, hogy az emberek miért teszik ki magukat fájdalomnak önként.
- Hova? - kérdezem ártatlanul miközben megdörzsölöm a megbökött orrom. Belőle kiindulva van tippem a válaszra, de azért inkább tőle akarom hallani.
A következő válasza meglep, egy kicsit talán zavarba is hoz. Nyelek egy nagyobbat, majd próbálok úgy tenni, mintha ezt is tudnám lazábban kezelni.
- Megjegyzem és ha egyszer hajlandó leszek odaadni magam olyannak, aki nem akar kapcsolatot, akkor rögtön szólok neked - próbálom poénosan kezelni, de tényleg ez az álláspontom. Tényleg azt kívánom, hogy ez megváltozzon bennem. Én lennék a legboldogabb, ha most le tudnám vetkőzni a kapcsolat mániám és ölbe kapva elvinni az ágyamig.
- Hihetetlen vagy - rázom meg a fejem nevetve ismét. - Van egyáltalán fiú, aki ki tud elégíteni? - az eddigiek alapján nem lehet könnyű.
- Miért érzem azt, hogy te most sem arra gondoltál, mint amire én - nevetek, bár nem a legjobb ötlet, hiszen éppen bújkálunk. Már nem tudom, hogy mit tudok mondani, aminél nem a szexnél kötünk ki, bár egyre jobban izgat a gondolat, szóval talán nem is baj. Nem is kell sok idő és kilőnek minket. Valahogy éreztem, hogy ez lesz a vége.
- Majd a következő körben jobbak leszünk - próbálom bíztatni.
- Biztos hogy ez segít a célzásban? Szerintem csak le akarsz itatni - nézek rá felvont szemöldökkel, amikor kitölti az italokat. - Nem mintha bánnám - jól esik most az alkohol, segít, hogy ne gondolkodjak.
- Na gyere, nyírjuk ki őket! - megragadom a kezét, miután kiürítettük a poharunkat, és vissza indulok a pályára a következő körre.
- Kellene valami jó taktika -

Marco & Lumie

'IIf you obey all the rules, you miss all the fun.'

-Neked mindig van időpontom. Vannak testrészek, hogy nem rosszabb, mint ha mondjuk csak csipkednének.. nem mindegyik olyan brutál gáz..-persze vannak olyan elvetemült állatok, akik egy borda tetoválást is nevetgélve ülnek végig.. na azok az emberek tudnak még engem is megijeszteni. Ott fáj a legjobban ahol a bőr közel van a csontokhoz. De mondjuk az alkar, a felkar a comb külső oldala szinte semmiség. A rutinosak még el is alszanak közben, bár azt nem szeretem annyira, mert mindig félek, hogy elkezdenek álmukban mocorogni és lecsúszok a mintáról.
-A fagyasztóba..-forgatom meg a szemem nevetve. Mást akartam válaszolni, de nem akarom a találkozó 10. percében teljesen kiborítani, szóval inkább finomítok magamon egy kicsit, bár az évek alatt már megszokhatta a hülyeségem.
Látom rajta, hogy kicsit megakasztom a válaszommal, így csak szélesebb lesz a mosolyom.
-Tudod a számom..-legalább nyílt lapokkal játszunk.
Elég régóta húzzuk már egymást ezzel, de eddig sem tettük meg a következő lépést. Nem hiszem, hogy most lazítana az elvein.
-Igen van.. bár nehéz lenne eldönteni, hogy melyikünk volt fáradtabb mire én is azt mondtam, hogy elég lesz..-nevetek fel. A piszkos fantáziám mellett igen kemény állóképességet is kaptam az égiektől szóval ha valakinek az a célja, hogy a végletekig kisimítsa a testem akkor ahhoz elég sokat kell dolgozni. Nem lehetetlen, csak nem egyszerű.
Nincs időm válaszolni a megjegyzésére miszerint megint nem ugyanarról beszélünk, mert kilőnek minket. De így legalább kimehetünk egy kicsit, hogy töltsünk még egy kört. Mármint ez az én tervem, ő viszont sodródik az árral.
-Persze, hogy segít.. így sokkal bátrabban lövök a rossz irányba.-vigyorgok rá. Se így se úgy nem célzok túl jól.
-Jajj ne legyél ilyen kis butus.. ez pontosan így van.-úgyis olyan ritkán van lehetőségünk így szórakozni. Mindketten kiereszthetjük a gőzt és itt neki sem kell izgulnia, hogy ki látja meg, hiszen barátok között van.
-VUHÚÚ!-kiáltok föl örömömben amikor megragadja a kezem és elindulunk. Követem a pályára.
-Haladjunk blokkonként. Kétoldalról kerüljük az akadályokat.. és én befogom a számat, hogy nem buktassam le magunkat.-az előbb is végig beszéltem és így könnyű megtalálni a célpontot. Lekapcsolják a lámpákat és csak az UV fények alapján tudunk tájékozódni. Intek neki, hogy melyik irányba induljunk és mint egy igazi kommandós tartom magam elé a fegyvert miközben félig guggolva indulok meg. Igyekszem halkan mozogni miközben a pálya több pontjáról hallom a lövéseket. Így már le is tudok szedni egy két embert, de közben a szemem sarkából figyelem Marcot, hogy ne szedjék le mellőlem.