Cale, Nate, Travis & Gyda

Magabiztos vagy... mint legtöbbször. - mosolyodott el, és finoman megérintette a férfi orrának hegyét, mert emlékezett rá, hogy sokszor volt az, ellenben nem mindig jött be a dolog. El is komolyodik lassan. Pontosabban inkább aggodalmassá válik kicsit. - De Rowannel ellentétben, Kian fejébe tényleg képtelenség belelátni. Úgy értem, egyikőjük sem épp a kiszámíthatóságáról volt híres, és lehet, azért mondom, mert nem ismerem annyira, de még a hozzá legközelebb álló embereinek sem mond el mindent, csak, hogy ezt és ezt tegyék. Biztos, hogy nem százas, de a bátyjával ellentétben, nem hinném, hogy... nos, hogy benne tényleg lakna jó dolog. Ártatlanabbnak adja elő magát, de mikor átesik a ló túloldalára, elég... vad és erőszakos. Ő nem nevetgél, nem ugrabugrál és fenyegetőzik, mint Rowan. Hanem... egyszer csak lelő. Nem tudom miért, vagy, hogy mitől függ, de okkal tartanak tőle. Még Calenél is hibbant. Pedig aztán anno ő se volt semmi... - motyogta bizonytalanul, s nem vészmadárkodásból, de jobbnak látta ténylegesen figyelmeztetni Travist, hiszen tudja ő, hogy a férfi sem halhatatlan, sőt még lelkileg is megtörhető. Elég sok mindent túléltek már együtt és nem csak akkor látta őt, amikor páncélban volt, hanem, amikor haldoklott és el volt keseredve. Azon viszont ismételten jót mosolygott, mikor Travis megköszönte neki az ékszert. Lehet, hogy ő is csak a kupac tetejére hajítaná, de Gyda még annál nagyobb értéket sem szánna neki. Sőt, talán eladná, hogy drogot szerezhessen belőle. Bár függő, lelke mélyén ő is tudja, hogy még egy-két alkalom, hogy kifogja nyírni magát.
- Ugyan már... - nevetett visszafogottan. - Tudom, hogy éppen úgy örülsz neki, mint egy kis gyerek a játékautónak. Pillanatnyi örömök... Én meg max elveszteném, vagy ki tudja... - vonta meg vállát. Aztán ugye kitértek a kevésbé rosszfiú Millsre, mert Gyda furcsálta, hogy Rowan csak úgy lelépett és meg sem próbálta legalább őt felkeresni, hol ott, lényegében, mintha testvérek lettek volna. Mi más magyarázat lett volna rá, mint, hogy sajnos meghalt. Travis válasza viszont meglepte. Az nem, hogy pontosan tudta mi van a sráccal, hiszen Rowan által tisztában volt vele, hogy Travis valahogy mindig tudott róla mindent, az viszont meglepte, hogy a srác jól van és boldogan el éldegél, csak már a cirkusz nélkül. Örült is neki és nem is, mert nem értette miért kellett ahhoz ott hagynia őket. Két mondattal később viszont erre is kapott egy fajta választ. Nyilván más stílusban éli életét, amibe nem fért bele az őrültség. Nem is csoda, hiszen nem is hallott felőle semmit, pedig a híreket is hallgatta.
- Ou... hát... az... végülis jó dolog. - állapította meg bizonytalanul, mert attól még hiányzik neki, ami akkor volt, s nem csak azért, mert Rowan klónja mellett sokkal kiszámíthatatlanabb az élet. Rowan mellett eléggé elkényelmesedett, mert lássuk be, a srác úgy fogadta be, hogy ő szinte semmit se adott érte. Még is foglalkozott vele, nem csak ételt és alvó helyet biztosított, de rosszabb napjain még a lelkét is ápolgatta, noha tudja, ezt sokan ki sem néznék a srácból, csak aki igazán ismeri. Így érthető, hogy Gyda most kissé meg van szeppenve, mert bár elég talpra esett csajszi, azért lakás és kaja nélkül ő sem bírná sokáig. Kian jó opciónak tűnt, legalább is első pillantásra, most meg már csak azért sem tud megválni tőle, mert egyrészt vagy felkopna az álla, vagy Kian rosszul értelmezné a felmondását. Arról nem is beszélve, hogy a Travis küldetés is igen kellemetlen fordulatot vett. Hát még a következő pillanatban...
Volt is nagy meglepetés, bár a reakció az első pár másodpercben elmaradt, mert a helyzet pont olyan volt, mint egy akció film végén a romantikus finálé, mikor egymásra talál a két ellentétes célú szereplő és smaciznak egyet. Az már másodlagos, hogy ennyivel tartozott neki, ha már anno nem keveset segített neki Travis, pláne, hogy most is majdnem az mentette meg az életét. Viszonozta behunyt szemekkel, és már fúrta volna ujjait a férfi sötét tincsei közé, mikor rá eszmélt, hogy most körülbelül egy cápák feletti deszkán ugrabugrál, így fejét elhúzva, finoman eltolta kezével, amit a mellkasára tett.
- Sajnálom... Ez hiba volt... Úgy értem... Kian tényleg elég... veszélyes, és már attól felforr az agyvize, ha keresztbe tesznek neki, de ez... Erről nem beszélhetünk Travis... Ha meg tudja, engem biztos megöl, de lehet, hogy téged is bántani fog... - felelte bűnbánóan, mert a saját életét és Travisét is féltette. Plusz tudta, hogy Kian képes volna Rowant is bántani, hogy fájdalmat okozzon nekik. Megkérné a férfit, hogy tegyen pontot a dolog végére - nem feltétlenül gyilkossággal - de ő sem tudja, hogy ez miként lehetséges.

Nem válaszolt és ez őszintén szólva eléggé zavart, de nem is kérdeztem rá még egyszer. Viszont így akaratlan is arra kellett gondoljak, hogy még mindig Roman vagy Shane jár a fejében, és csak azért tűr meg engem, mert hasonlítok rájuk... és mert velük ellentétben engem nem kell győzködni, hogy vele maradjak. Ő viszont ezek szerint simán faképnél hagyna, ha megjelenne Shane és elkezdene picsogni neki, hogy akarja meg ilyenek.
Gyanús volt mennyire édesgette az a pisztolyt, de arra nem számítottam, hogy ellenem fordítja. Mármint esetleg a nap folyamán.
- Inkább dobd el... - tanácsoltam, azt hozzá se téve, hogy Kian alapos egy kis pöcs, és merem állítani, hogy mindenbe nyomkövetőt tesz. Onnantól, hogy a belső zsebében sem bírta ki a pisztoly két percnél tovább, gyanússá vált a dolog, de én is átkaroltam és viszonoztam a csókot.
- Mondtam már... haza megyünk... Hozzám... - fogtam fogaim közé alsó ajkát és kicsit meghúztam. Már éppen elengedtem, mikor az idiótája térden lőtt.
- Az isten basszon meg, Cale!- mordultam rá, de annyira azért jók a reflexei, hogy nem vártam tárt karokkal a továbbiakat, így mielőbb még újra meghúzhatta volna a ravaszt, fejébe húztam a tőlem kapott baseball sapkáját, majd kellő erővel gyomorszájon ütöttem. Tudom, hogy nem érzi a fájdalmat, de attól még a szervei megérzik, és ösztönösen reagálnak. Nem akartam bántani, és lényegében nem is fogom. De vagy én vagy a pisztoly. Elkaptam pisztolyos csuklóját és nem hagytam, hogy felé fordítsa, ellenben még ha fájó és nem kicsit vérző lábbal is, de úgy megfejelte, hogy a feje vagy az orra biztos vérezzen és szédültében, könnyebb legyen a földre löknöm. Ha ez sikerült, egyből a hasára is ültem, kezeit lefogva. A fájdalom csak adrenalint okoz, de őt a plusz erők nélkül is letudnám nyomni. Már épp számon kértem volna, mikor önmagától is elárulta, hogy... féltékeny... Pont ő? Hát baszódjon meg... Ha nem sikerült földre küldeni sem hagytam, hogy szitává lőjjön, azért az én agyam még perfektül működik, nem úgy, mint az iszákos Romané.
- Ó, te ostoba! - morgolódtam, hogy most komolyan emiatt fájhat a lábam hetekig.
- Igen, neki dolgozom, mivel, hogy nekem is szükségem van pénzre, gyorsan és sokra. De attól még, nem foglak odadobni neki. Még is mi a faszért akarnék elutazni veled a világvégére, ha neki szánlak? - néztem rá dühösen, mert még a feltételezés is sértő. Hát hülye ez?! - Van jobb dolga is, mint, hogy veled foglalkozzon. Különben sem emlegetett, mióta neki dolgozom. Szóval fejezd be a hisztit és inkább juttass el mielőbb valami kórházba, különben mehetsz egyedül világot látni... - morcoskodtam, és ha úgy alakult, hogy addigis rajta ültem, nagy nehezen de leszálltam róla. Ha pedig hajlandó volt végre megemberelni magát és segíteni eljutni egy kórházba, még mindig morcosan, de ránéztem.
- Különben meg miért bassza ennyire a csőröd? Azt hittem a testvérét vagy annak a hibbant ellenfelét jobban rühelled. Talán kúrtatok?! - förmedek rá, mert bármi is volt, nem tarott sokáig, ellenben elég ütős lehetett. És ha ez a helyzet, akkor kereshetek új helyet, új főnököt és Kian is mehet a céltáblára.

öltözék: x x zene: - helyszín: in the shit

   - Hát... muszáj lesz, ha nem akarok alul maradni. A fő, hogy higgyünk magunkban, nem? - mosolygott, majd végighallgatta, de azért erre Ő nem vett volna mérget. Magabiztos volt, hogy képes lesz majd átlátni Kianen és hitte, hogy csak Gydának nem volt lehetősége kellően megismerni Kiant. Elvégre már most is vannak sejtései és régebben is volt alkalma bepillantást nyernie a kis világába, mikor alkalmazni akarta.
Azt viszont nehezen hitte, hogy Calenél is hibbantabb. Ha tudták volna Cale most mit művel és pont Kian miatt...
Az ékszerre tett megjegyzésre meg csak nevetett egy jót.
- Na jó, ez igaz - vigyorgott. - Egy apró kis boldogság morzsa. Egy kis trófea. De biztos előkelő helyre teszem majd, hisz tőled kaptam. Vigyázni fogok rá - mosolygott és megsimogatta a lány arcát.
Bár nem vitte túlzásba, de Rowanről is adott neki némi felvilágosítást. Annyit, amennyi szerinte még belefér. Persze túl sokat ő sem tudott, de nem akarta leleplezni azt, ami Rowannel történt és azt, ami vélhetően Rowan életével történni fog. Nem volt rá felhatalmazása és talán Gyda is és Rowan is jobban járt így, hogy nem beszélt sokat, inkább csak félhomályosan utalt.
Aztán jött egy romantikusabb pillanat is, ami már épp kezdett volna még kellemesebb lenni, ha Gyda nem tesz lépéseket a folytatás megakadályozásra. Travis kissé megszeppent, amiért a lány így reagált, bár tény, benne volt a pakliban. Igaz, a róka sem tervezte a lányt a helikopterben magáévá tenni, bár így is kellemetlen, zavarba ejtő volt a helyzete.
- Ha úgy vesszük, már azzal elástuk magunkat, hogy együtt léptünk le ezzel a helikopterrel. De ne félts, azóta már nekem is vannak új játékaim és már össze mértem az erőm Kian jelenlegi gorillájával is. Nem legyőzhetetlenek és meg fogok tenni mindent, hogy felvegyem velük a harcot és leszámoljak velük, de úgy, hogy senki sem hal meg. Bár ki tudja. Kian gorillája éppen Calel kavar. Lehet az őrült porondmester hamarabb lerendezi őket, mint én, csak ő nem hagyja őket életben.
De téged nem engedhetlek el - fogta meg a lány kezeit és ujjaiba kulcsolta ujjait. - Túl veszélyes. Maradj mellettem, amíg nem csendesül a vihar és engedd, hogy vigyázzak rád. Úgy se lenne hová menned, Kian pedig megölne. Ezt nem hagyhatom - mondta eltökélten, féltve a lányt. Végülis mindig csak féltette és próbált segíteni rajta, amíg csak lehetett. Amíg módja volt rá. Mindig csak jót akart neki, amíg nem ütközött falakba.

Mindeközben a távolban, Traviséktől jó messzire mi sem unatkoztunk. Dühösen morogtam, ahogy a sapkát a képembe húzta, le is kaptam utána és eldobtam, de közben kaptam egy ütést, amitől hirtelen bennakadt a levegő. Mikor ráfogott a pisztolyra én ráfogtam a kezére, amivel a pisztolyos kezem fogta és úgy tűnt jó ideig el fogunk marakodni, amíg meg nem fejelt. Kissé bekábultam, így nem volt túl sok erőm ellenkezni és végül a földön kötöttem ki, ő pedig rajtam.
Kérdeznie sem kellett, kikotyogtam neki, hogy mi szúrja a szemem, de a pisztolyt továbbra sem adtam át neki, bár rálőni sem volt így lehetőségem. De nem baj, neki se legyen.
Most amúgy belegondolva, jogos volt a kérdése. Akkor nem akarna velem eltűnni. Meg amúgy is, ha oda akart volna dobni Kiannek, már megtehette volna a hajón, vagy az utasok átmentése közben is. Vagy motorral akár oda is vihetett volna hozzá és nem ide a hajóra.
- Most, hogy így mondod... - gondolkodtam el. - De akkor is! Ez lehet csak a beetetés volt, hogy elhiggyem, az én oldalamon állsz és azt akartad, lássam, Kian elől még bújtatsz is, így nem fogok később gyanakodni! - érveltem. - Ez most a jó zsaru arcod volt!
Az viszont meglepett, hogy nem is emlegetett.
- Mi? Már el is felejtett az a kis nyegle vörös négyszemű giliszta? - morogtam sértetten. - Kitaposom a belét! - dühöngtem. - Félholtra kezel, szétégeti az agyam, kísérletezik rajtam, kidob egy hullazsákba, miatta balesetem lesz egy kórházban és olyan leszek, mint a fekete-fehér régi horror filmek gyilkosai és erre elfelejt?! - háborogtam. Pedig azt mind Ő tette velem!
- Ne hisztizz már, csak a lábadat lőttem meg. Nem halsz bele - néztem a vérző, lyukas térdére. - Ezzel még Candide is simán túrázna egy hónapig - legyintettem. - De ha ennyire fáj, akkor keresünk neked egy dokit. Nyugi. Te kis puhány - nyújtottam rá nyelvem és elröhögtem magam.
Fel is keltünk a földről és oldalról támogatva indultam el vele a városba. A pisztolyt bedobtam a vízbe, hogy egyikünk se essen kísértésbe.
- Heh? Volt a testvérének ellensége? Arról a hülye rókáról beszélsz? Az megmurdelt, mit akarsz... - vontam meg a vállam.
Miközben a kórház felé blattyogtunk, elmeséltem neki mi is történt köztem és Kian közt és mi történt utána.
   
   

Cale, Nate, Travis & Gyda

Jogos. - mosolyogta végül Gyda, és remélte, hogy azért sosem kerül sor az összecsapásukra, mert szerinte Travis elszokott az igazán kegyetlen gonosztevőktől. Rowan és ő is sajnálná, ha ezúttal ténylegesen kinyírná valaki. Travis mostani egész viszont egyre inkább kezdte meglepni, bár nem mutatta ki igazán, és hangot se adott neki. Emlékezett rá, hogy anno is voltak különös jellemzői, de mára, mintha majdnem teljesen kicserélték volna. De lehet csak vele is történtek dolgok, amik elgondolkodásra, illetve változásra bírták. Ki tudja...
- Micsoda úriember... - somolyogta, és nem feltétlen csak viccelődött. Az is eszébe jutott, hogy talán Rowan új élete miatt viselkedik másként Travis. Tudta jól a lány, hogy jóban voltak, s noha mostmár állandóan azt hangoztatják, hogy ki nem állhatják egymást, biztos benne, hogy Travis még mindig apáskodik Rowan felett, ha tud. S talán most hiányzik neki. Mondjuk ebben legalább hasonlítanak, mert ő is szívesen pótolná valakivel Rowant s talán Travisnek is ez a célja. Igaz, Gyda sosem csókolta meg a srácot.
A csóktól alapvetően is zavarba jött, hát még, hogy rádöbbent, hogy a tűzzel játszanak, és akkor még Travis is zavarba jött. Bánta is a dolgot és nem is. Mindenesetre óvva intette a férfit, hogy Kian szeme elé kerüljön, pláne, ha kiderült, hogy szerencsétlen hibbantnak másként sült el a terve, de valahol megnyugtatta, hogy Travis egy percig sem aggódott. Pontosabban az, hogy úgy tűnt, tényleg felkészült.
- Gorillája? - pillogott kíváncsian, de csak hamar leesett, hogy Natere gondol. - Az jó, mert tudomásom szerinte Nate is különálló rosszfiúvá akar válni. - tette hozzá a hasznos infót. A leszámolást illetően, finoman elnevette magát.
- Hát ebben semmit sem változtál... Erről bármikor fel lehet téged ismerni... - somolyogta. Már épp felakarta ajánlani, hogy akár még ő is tud vele harcolni, ha arra kerül a sor - bár egyenlőre sok esélye nem volna -, mikor Travis újabb mozdulattal lepte meg. Pillogott is egyet-kettőt, ahogy lenézett kezükre, majd vissza a férfire, akinek szavaitól újfent elpirult. Továbbra is félt Kiantől, de igazat kellett adnia Travisnek, bár gőze nem volt róla, hogy a későbbiekben mi tévő legyen. Örökké nem bujkálhat. Viszont ő is lányból van, ráadásul a mesebeli, fantáziálgatósból, így persze, hogy egyből levette a lábáról a férfi, el is feledkezve, hogy azért voltak necces időszakaik. Meg persze elég viccesek is.
- Hmmm... jól van, köszönöm. - mosolyogta szélesen. - Akáár még tovább is képezhetnél és mi lehetnénk Batman és Robin. Vagy Batman és a Macskanő. Az alapokat már úgy is megtanítottad... - vigyorogta lelkesen.

Mindig is értett hozzá, hogy bassza fel az embert a hülyeségeivel, pláne, hogy nagyrészt sérülést is okozott vele. Ha nem szeretném annyira, minimum kivertem volna a fogait. Legalább cuminál nem lennének útba. Nem mintha olyan ember volnék, mint Hemlock. De azért felbasz, hogy még engem kér számon, sőt, még ki is akad.
- Most, hogy így...? - ismételném vissza elgondolkodását idegesen, a továbbiakra pedig csak próbáltam nem agyvérzést kapni. Ellenben neki elkaptam két oldalt pofikáját egyik kezemmel és felhúzta a földről, én meg lehajoltam, hogy jó közel legyen egymáshoz a pofánk.
- Még is mi a büdös szarért baszakodnék ennyit az idővel, hm? Másrészt pedig... rühellem a zsarukat. - morogtam, és csak azért nem fejeltem meg még egyszer büntiből, így is biztos beverte a fejét, mikor a földön landolt.
- Örülj neki, baszod! - morogtam idegesen, mert még csak az kéne, hogy megint rá akaszkodjon Kian. Épp elég fanatikus Travissel is, nem kell, hogy még Cale seggében is járjon folyton folyvást. Ami pedig kifejezetten idegesített még, hogy még erről is előbb beszámol, mint, hogy Romanról beszéljen. Remélem csak az én agyam ilyen féltékeny és nincs okom rá amúgy.
- Még is mióta nem? Nem hallottál még a vérveszteségről? - nyomkodtam össze kicsit a száját, mert megütöttem volna, de így végül csak másként vezettem le frusztráltságom. A nyelvét viszont elkaptam azzal a kezemmel, amelyikkel nem a pisztolyos kezét fogtam, és kicsit meghúztam, majd közelebb hajolva, vigyorogva be is kaptam, hogy megcsókoljam, és szemétségből mozdultam egyet ágyékán. Oké, akkor lehet valamit félreértettem, vagy a bolond jelmezesnek is volt segédje, akivel én futottam össze. Tök mindegy. De végül felkeltünk és elmentünk egy kórházba... persze taxival.
Szerintem, ha nem Roman Hemlock néven mentem volna a kórházba, le se szarták volna a fejem. Ám mivel ő rendőr, így elsőbbséget élveztem. Igaz, Calenek megint egy sapit kellett húznom a fejére, de míg elláttak, és magunkra nem hagytak a szobában - mert, hogy egy-két napig még biztos bent kell maradjak - addig igazán kibírhatta. Utána meg elhúztuk a függönyöket, és tőlem pucérra is vetkőzhet.
- Szóval? Hogy akarsz kiengesztelni a lábam miatt és hogy most miattad hetekig sántikálhatok? Halljam... - néztem rá, persze csak félig meddig komolyan. Igazából csak unatkoztam és szerettem volna, ha kicsit lefoglal.

öltözék: x x zene: - helyszín: in the shit