Katy & Cale

New Job, New Life, New future...

Szó mi szó, volt igazság abban, amit Katy mondott. Nem lett volna túl szerencsés Jaynek azt mondani, hogy abban a cirkuszban dolgozik, ahol gyilkolok is. Azaz gyilkoltam. A láthatatlan szerződést pedig biztos rosszul reagálná le. Egyik sem volt túl jó gondolat, így ezen még agyalnom kellett kicsit. Majd csinálok egy új kamu szerződést addigra, ahol mondjuk bejárónőként lesz feltüntetve. Jaja. Az még belefér és talán hihető is, noha nem tudom tudja-e, hogy kell tartani a seprűt, vagy tud-e felmosni. Mondjuk nem is fontos. Nem kell Jay előtt takarítania.
De ezt még megálmodom.
Mosolyogtam egy jót a kérdésén és felé is mutattam ujjammal.
- Jó kérdés, de egyelőre biztosan. Aztán ez még lehet változni fog idővel, szóval erre még visszatérünk. Még semmit sem tudok biztosra mondani. De lehet valamit még tudunk egyezkedni, viszont egyelőre még ne hamarkodjunk el semmit.
Hamarosan már a laborban dolgoztunk, azaz dolgoztam, ő pedig nézett. Igyekeztem magyarázkodni is, hogy mi-mi, mit miért, hogyan, de láttam, hogy alig maradt meg benne bármi is, így inkább ezt el is engedtem. Neki nem érdemes.
- Jó lesz tartalékba is - vontam meg a vállaim. - Nem szoktam kis mennyiséget gyártani. Így legalább elég egyszer legyártani és lesz belőle egy következő alkalomra is. Ami persze nem lesz, mert én ugye jó útra térek - csóváltam meg a fejem, majd nevettem egy jót. Még nekem is hihetetlen volt, hogy megváltozok és kicsit nevetségesnek is éreztem, de komolyan gondoltam.
Felé sandítottam, mikor arról beszélt, hogy az ő keze is benne van. Még a szemöldököm is a magasba szaladt. Hiszen szinte semmivel nem járult hozzá az akcióhoz, akkor miről beszél? Megcsóváltam a fejem és el is nevettem magam.
- Maradjunk annyiban, hogy neked tiszta lehet a lelkiismereted.
A mixer felé fordultam, ami füstölni kezdett.
- am... lehet, hogy ez nem szabványos... ennek nem lenne szabad füstölnie... - mondtam és előkerestem a mixer használati utasítását, hátha van benne valami erről. Közben az üveg tartály, amiben a nemrég frissen elkészült félész, alkoholos kivonatot tároltuk egyszerűen nagy robajjal felrobbant. Mindenfelé fröccsent a lé és az üvegszilánk, de szerencsére mi egy szekrény takarásában voltunk, így nem kaptunk belőle. Ha tippelnem kellett volna, akkor gázok képződtek benne, de mivel le volt zárva, az üveg nem tudott tágulni, így felrobbant.
A mixer felé pillantottam, ami még mindig nem festett túl bizalom gerjesztően, így levettem a maszkot és kifelé tessékeltem Katyt.
- Szerintem húzzunk innen! - mondtam és behúztam magunk után az ajtót, hamarosan pedig hallottunk valami robbanás hangot, ami még a tető ablakok egyikét is kivitte.
- Ne szólj egy szót se! - mondtam hisztisen, megsértve érezve magam. Nem tetszett, hogy igaza lett abban, hogy felrobbant a kotyvalék és a mixer is...

szavak száma: x szó zene: Evil Night Together megjegyzés: ide •

Cale & Katniss

Örülök, hogy megint nem kezd arról beszélni, hogy ő ujjá fog születni, mert halhatatlan, talán az eszének az a része egy kicsit helyre jött azóta, hogy nem találkoztunk, és mostanra belátja, hogy ez mekkora egy szamárság. A halál után nincs semmi csak sötétség. Vagyis én ebben hiszek. Én pedig mivel utálok sötétben lenni, így nem tervezek meghalni sem, szóval a jövőben mindenképp igyekszem arra törekedni, hogy semmivel se bosszantsam fel, bár rám az emberek valamiért mindig megharagszanak, pedig többnyire véletlenül szoktam olyasmiket mondani vagy csinálni, amit nem szabadna. Igyekszem mondjuk változtatni magamon, hogy egyszer gondolkodjak mielőtt bármit is teszek vagy mondok, de néha vannak helyzetek, amikor hírtelen kell döntést hozni és nincs idő arra, hogy át gondoljam, hogy mi lenne a jó és mi nem. Alapjáraton ilyen a természetem, és nem olyan könnyű másmilyennek lennem. Azon viszont akármennyire is gondolkodok, hogy milyen lehet majd egyszer találkozni a barátnőjével, azt hiszem, hogy mindenféleképpen kellemetlen lesz. Főleg így át gondolva mindazt, amit mond. Valóban nem lenne túl jó, ha az a nő azt gondolná, hogy valami olyasmi van köztem és a főnököm között, amire még belegondolni is szőrnyű. De szerencsére ez nem az én problémám kell, hogy legyen, mert nem magamtól keveredtem az életébe.
- Az tényleg nem lenne túl jó, ha félre értene. Főleg, hogy már ölt embert. Nem szeretném, ha engem is kinyírna valami buta félreértés miatt. - csóválom meg a fejem, mert valóban nem hiányzik az életemből még egy féltékeny barátnő is. - Öhm... a szerződésünk egyik felét tényleg lehetséges neki megmutatni. De... egy olyan cirkuszban, hogy lehetnék én akármi is, amelyik csak azért van, hogy az embereket lehessen kínozni? - vakarom meg a fejem értetlenül, de a hideg is kiráz ahogyan ebbe bele gondolok. Így, hogy volt benne részem csak még jobban elborzaszt a tény, hogy külön helyet épített - amiben egy kicsi részem nekem is volt -, azért, hogy az embereket gyötörje. Nyílván... hisz a saját házát nem használhatja ilyen célokra. - A láthatatlan szerződésünkről gondolom nem beszélünk neki. - fogalmam sincs, hogy mit tud róla az a  nő és mit nem, de gondolom mivel ennyire fel van akadva azon, hogy hogyan mutasson be minket egymásnak, arról az apró részletről nem szeretne beszélni, hogy miként is lettem az alkalmazottja. Vajon ha elő állnék vele mi történne? Tutira nem merne csinálni velem semmit a barátnője előtt. Felvonom a szemöldökömet, és megrázom a fejem, hogy biztosan jól hallom-e azt, amit mond. Többet nem akar gyilkos lenni? Tényleg ennyire komolyan gondolja? Mondjuk ez jó rám nézve talán. Mert így meg ezzel a tudattal talán megengedhetem magamnak néha, hogy visszautasítsam, ha valamit akar. Főleg, ha véletlenül az a valami olyasmi lenne, amihez nincs kedvm.
- Oké... hát sok sikert. De akkor rám már nincs is szükség, igaz? Vagy még mindig együtt maradunk életünk végéig? - nem nagyon tudom eldönteni, hogy komolyan beszél-e, azt sem, hogy hogyan esett ilyen nagyon szerelembe, de lehet, hogy az előnyömre fordíthatom ezt az új Calet. Mármint én egyáltalán nem felejtettem el azt, hogy bántott, és azt sem, hogy valahogyan vissza fogja majd kapni. Fizikailag mondjuk képtelenség, de úgy tűnik,hogy mégis csak van szíve, így azon keresztül döfök majd. Talán. Ha lesz annyi bátorságom. Most viszont egyre jobban kezdek türelmetlenkedni, mert ha a méreg készítésen kívül más feladatunk is lesz, akkor jó lenne minél előbb neki fognk, mert én is annál hamarabb szabadulhatok. A pénz, amit kaptam tőle szinte nyomja a zsebemet és alig várom, hogy vehessek rá valami igazán ütőset, ami kikapcsol. Örülök, hogy végre abba hagyja az evést és feláll, izgatottan követem is őt, azonban a hely ahová érkezünk ledöbbent. Hát itt egyedül tuti képes lennék még eltévedni is. Mi a fene eza  sok hülyeség? A kesztyűt nem igazán tudom, hogy minek kell, de magamra húzom én is, majd megállok mellette és egy ideig csak az asztalt bámulom, mert hallom, hogy kér valamit, de fogalmam sincs, hogy az micsoda. Így hát végig mutatok mindenen, amit látok, és amire rá bólint azt adom oda neki, és érdeklődve nézem, hogy mit is csinál pontosan, azt hiszem, hogy még a szájam is tátva marad egy kis időre.
- Hát ez elég bonyolultnak tűnik. - szólalok meg végül miután magyarázza, hogy körülbelül mit is kell tennünk, de igazából amire a végére ért, elfelejtettem az elejét. A rajtam lévő maszk meg annyira idegesít, hogy alig várom, hogy már túl legyünk mindenen. Egyáltalán honnan lehet beszerezni ennyi hülyeséget? Esküszöm nekem soha eszembe nem jutna a lakásomba egy külön ilyen labort berendezni. Most is csak annyi a feladatom, hogy nézzem azt, amit csinál, néha el is csodálkozok egy-egy mozdulatán, de azért örülök, hogy kaptam egy rakás pénzt. Azt elvileg csak kiengesztelésre, amiért elhanyagolt. Akkor vajon külön ad arra is, hogy itt bámészkodok? Mert bizony a mosogatásból sem veszem ki a részem, mert azt egyébként is utálom csinálni.
- Ha ezzel meg vagyunk, akkor mit csinálunk? Nem lesz az túl sok egyetlen embernek? - próbálom túl kiabálnia mixert, és még mindig reménykedek abban, hogy nem fog valóban fel robbanni semmi. - Így olyan, mintha ketten ölnénk meg? Elvégre is az én kezem is benne van.. - na nem szó szerint szerencsére. De én adtam oda neki az egyik növényt. Akkor ez olyan, mintha bűnrészes lennék, nem?  

Katy & Cale

New Job, New Life, New future...

Meglepetten pislogtam, majd nevettem is egy jót a válaszán, de csak legyintettem. A kis naiv. De nem baj, nem akarok én vitatkozni ezen, távol álljon tőlem, hogy ezen összekapjunk. Nem kötelező hinnie nekem abban, ami a misztikus képességeimet illeti, Jay sem teszi és nem csinálok belőle ügyet. Ki miben hisz.
- Khm... oké, akkor máshogy fogalmazok. Még ki kell találnom miként adagoljam be neki, hogy mit cimborálok én egy húsz éves lánnyal, miközben ő vár rám otthon - feleltem leegyszerűsítve a dolgot. - Biztosan furcsán fog rám nézni, nekem pedig jó sztorival kell előállnom, hogy ne értsen félre semmit. Még a végén azt hiszi, hogy a lányom korosztálya izgat, vagy, fene se tudja. Azt sem szeretném, ha azt hinni titkon veled csalom és csak alibiből mutatlak be. Vagy a fene se tudja. Noha igaz, van szerződésünk, szóval annyira nem aggasztó a helyzet - sóhajtottam. - Végülis munkavállaló vagy.
Bár igaz, Jay tudja, hogy hűséges vagyok, azért nem örülnék neki, ha féltékenységi rohamot kapna és magyarázkodnom kéne. Meg most is utóbb egészen maga alatt volt és csak nemrég mentették meg egy öngyilkossági kísérlet után. Épp csak most tért észhez és próbáljuk tervezni a jövőnket, lehet nem most kéne bemutatnom neki egy huszonéves leányzót.
Az azért kicsit sértő volt, hogy a szex elvenné az étvágyát és nem is nagyon tudtam hová tenni ezt a megjegyzést, de megpróbáltam túllendülni rajta és elengedni a fülem mellett. Végülis kinek mi. Nem mindenki szereti nézni, ahogy mások szeretkeznek. Én se voltam soha még csak a nagy pornófilmnéző sem, szóval valahol megértettem, de azért fogalmazhatott volna kedvesebben is.
- Oh, ezek már csak az utolsó gyilkosságok, ezen ne stresszeld magad. Hamarosan én is leteszem a lantot. Ha nem is örökre, de megpróbálok tisztességesebb életet élni. Biztosan lesznek kilengések, de szeretnék megváltozni és alább adni a vérontásból, hiszen családot szeretnék és abba nem fér bele az, ahogy eddig éltem.

Türelmetlenségén jót kacagtam. Nem hittem volna, hogy valaha is ennyire tűzbe jön a gondolattól, hogy mérget keverhet velem. Gyorsan befejeztem a süteményt, majd felkeltem és felmentünk a tetőtérbe, ahol a labor volt berendezve (1-2). Millió növényi alapanyag, vegyszer, üvegek, fecskendők, lombikok, kémcsövek, lepárlók és ezer-meg ezer egyéb olyan eszköz és alapanyag, ami egy tökéletesen felszerelt laboratóriumban lennie kell.
A megfelelő asztalhoz sétáltam és orvosi kesztyűt húztam, amiből neki is adtam, hogy nehogy bőrön át olyan dolgok szívódjanak fel munka közben, amik árthatnak neki. Vannak itt olyan dolgok, amikkel jobb nem érintkezni, ha nem akarunk fiatalon meghalni.
Az asztalon többféle növény volt, mind felcímkézve név szerint. Többek között Calotropis procera, Ricinus communis, Aconitum ferox és Artemisia nilagirica, de voltak ott mások is.
- Rendben, akkor kezdjük - mondtam és elővettem egy két literes etil alkoholos üveget, majd kértem Katyt, hogy adja oda a Calotripis őrleményt, amit vagy odaadott, vagy nekem kellett elvennem, de végül tölcséren keresztül egy lombikba szórtam és az alkohollal feltöltöttem félig azt a lombikot, amibe a növény őrleménye került. Lekupakoltam és körkörös mozdulatokkal felráztam, majd a kupakot levettem és egy olyan kupakot tettem rá, melyből egy telefonzsinórra emlékeztető üvegcső állt ki.
Bekapcsoltam egy bunsen égőt és egy rácsos állványt tettem fölé, amire a lombikot tettem, majd a cső túlsó oldalára tettem egy másik lombikot és abba vezettem a csövet.
- A lényeg az, hogy készítünk egy párlatot a Calotropisból. De nem csak abból, hanem az összesből. A bunsen égő felmelegíti az alkoholt, ami kioldja a hatóanyagot a a procerából és bekerül a párlatba. Ugyanígy a többivel is persze.
Ezen a ponton már kénytelenek voltunk maszkot venni, hiszen a párlat mérgező volt.
Az összes növényből készítettünk alkoholos párlatot, majd egy három literes edénybe töltöttük őket és lezártuk, hogy ne kezdjen el párologni a szabad levegőbe, hiszen mérgező lehet már belélegezve is. Igaz, van rajtunk maszk, de nem szerettem volna, ha elpárolog az alkohol miatt és nem marad utána semmi, csak mérgező levegő...
A párlatkészítés során fennmaradt növényi port beleöntöttük egy öt literes űrtartalmú elektromos mixerbe, majd alkohol és víz 50-50%-os keverékével feltöltöttük. Fele por-fele keverék. Lezártam a mixert a fedővel, majd bekapcsoltam. Addig el tudtunk mosogatni.

szavak száma: x szó zene: Evil Night Together megjegyzés: ide •

Cale & Katniss

Nem mondom, hogy nem tölt el izgalommal az, hogy valami kotyvalékokat fogunk keverni, bár az a tény, hogy emberek megölésére fogja alkalmazni már annyira nem tetszik. Mégis akarok magamnak egy keveset abból, holott a lelkiismeretem nem is biztos, hogy engedné, hogy használjam bárki ellen is. Miért nem fél, hogy attól például, hogy ellene fogom felhasználni a saját fegyverét? Elvégre ő is bántott engem már, én miért ne tehetném meg? Vajon hiányozna bárkinek is? A barátnőjének talán, ha őt is nem zsarolással tartja maga mellett. De Ő meg nem is gyanakodna rám egyáltalán, hiszen nagy valószínűséggel nem is ismer. Nem hiszem, hogy rólam szoktak volna beszélni. Meg rázom a fejem egy kicsit igyekezve arra, hogy a lehető legkevesebb feltűnést keltsem, mert szeretném ki verni a fejemből ezeket a buta gondolatokat. Én nem vagyok olyan, aki másoknak ártana. Nem akarok olyna lenni. Egyedül Emír az, akitől valóban szeretném megmenteni Mirát. A nővérem az egyedüli olyan ember, akiért bármire képes lennék, így ha minden kötél szakad, akkor a mérget csak és kizárólag a volt férjén használnám fel. Azt is csak akkor, ha zaklatni kezdi a testvéremet, vagy ha ismét szomorkodni fog majd miatta. Bár fogalmam sincs, hogy milyen lehet egy méreg miatt meghalni, de azt valahogy mindig úgy képzeltem el, hogy a lehető legszebb halál, hiszen csak meghalsz és kész. Szenvedés nélkül. Mondjuk ez talán mégsem lenne a legjobb a volt sógorom ellen, mert amennyi kínon keresztül ment miatta Mira, megérdemelné, hogy kivert kutyaként szenvedjen mielőtt a föld alá kerül végleg. Az pedig, hogy a főnököm mosolyogva bólint rá a kijelentésemre, megerősíti bennem azt, hogy végre nem beszéltem hülyeséget.
A barátnőjére azonban most már egyre kíváncsibb vagyok, mert olyan, mintha jó hatással lenne rá. Még mindig nem borult ki semmin, amit mondtam, így talán sokkal könnyebb nekem is nyíltan beszélnem vele. Ha nem néz rám úgy, mint aki menten kinyír, könnyebben jönnek a nyelvemre a szavak is.
- Mire én öreg leszek, arra valószínűleg már fel is leszek szabadulva a szerződésünk alól... - jegyzem meg óvatosan, arra célozva, hogy az a legalább húsz év korkülömbség miatt, ami köztünk lehet - még mindig fogalmam sincs, hogy hány éves -, ő nem fog látni engem öregen. Csak én őt. - Én végülis elég türelmes vagyok. De hogy értsem azt, hogy mindenki érdeke? Lehet, hogy igazán jóban lennék vele... ezt nem lehet tudni. - vonom meg a vállam, de azért tényleg nem olyan sürgös ez. Főleg úgy, hogy megtudom, hogy az a nő is ölt már embert. Hogy mehet ilyen könnyen az, hogy csak úgy gyilkolásznak? Nem bántja utána a lelkiismeret őket tényleg? Ha valakit nekem kéne megölnöm, vagy miattam halna meg biztosan rosszul érezném magam miatta. Mert mindig az járna a fejemben, hogy vajon hány szerettét hagyta maga mögött. Nem is fűzök ehhez inkább hozzá semmit, mert amit mondani szeretnék lehet, hogy nem lenne túl kedves és megint felmackósodna miatta. Arra viszont már muszáj mutráznom, amiket következőkor mond. Miért lenne féltékeny? Hát úgy nézek ki, mint aki az idősebb korosztályra bukik? Ezt butaságnak tartom. Azt meg undorítónak, hogy akár rajta is kaphatnám őket valamin... igen, az valóban nem tetszene. Bár én nem nevetnék rajta olyan jót, mint ő most.
- Öhm... inkább azt hiszem, hogy soha többé nem megyek oda. Nem szeretnék semmi olyan szemtanúja lenni, ami el venné az étvágyamat. - nyugtatom meg, bár vitatkozni lehetne azon, hogy melyikünk lepődne meg jobban. Az a nő vagy én. Hát inkább nem próbálnám ki. Bár azt nem tagadom, hogy ez a stílus sokkal jobban áll neki, mint az a másik. Kicsit olyan barátságosabb.
- A változás ahogy látom a gyilkolászásra nem érvényes. Csak a látszat. - hiszen épp most készül valami mérgeket keverni, ráadásul a segítségemmel. Vajon mi történne ha két alapanyagot ki cserélnék valami másra? Meghíusítanám vele a tervét? Vagy még rosszabbat csinálnék vele? - Neki fogunk végre a munkának? - kérdezem végül türelmetlenül, mert tök cuki, hogy itt beszélgetünk, de így estig se végzünk azzal, amivel kell. Bár mintha azt mondta volna, hogy más valamit is akar, nem csak mérgeket keverni. Kicsit most már elvonási tüneteim is kezdenek lenni, így idegesen dobolok a lábammal is közben, abban bízva, hogy végre megmutatja, hogy hol vannak azok a növények.  

Katy & Cale

New Job, New Life, New future...

Tetszett Katniss elgondolkodása, hogy a méreg az egy nagyon békés és nyugodt haláleset, ami nem jár fájdalommal. Csakhogy ez nem így volt. A mérgezés lehet nagyon gyors és szép halál is, ugyanakkor lehet kegyetlen és fájdalmas is. Csak a méreg kifejlesztőjén múlik, hogy miként rendelkezik. A méreg okozhat hirtelen szívmegállást, de okozhat fájdalmakat és hallucinációkat is, melyek sokáig gyötrik az áldozatot, mire kileheli a lelkét.
A mérgek okozhatnak vérzéseket és égő érzést is, melyek a halál beálltáig az áldozatot fogják kínozni, sőt, akár sorban okozhatnak kárt minden fontos szervnél, amik fájdalmat, gyengeséget, mozgásképtelenséget, vérzést és sejt, szövetelhalást okoznak.
A mérgek igen csak jó játékszerek és nagyon változatosan lehet velük gyilkolni. Pont ezért szeretem. De ezeket neki nem mondtam ki, egyszerűen csak rábólintottam egy mosollyal, mintha igaz lenne, amit állított. Nem akartam én elvenni a kedvét a gyilkolászástól. Még a végén nem mérgezné meg azt a valakit, mert fáj. Nem vettem volna a lelkemre, ha miattam gondolja meg magát.
Nem akar olyan lenni, mint én. Értem én. De talán mégis? Talán olyan akar lenni, mint én, csak fél meglépni. Szeretne olyan lenni, mint én, csak nem meri még meglépni, nem mer tenni. De majd én segítek neki. Tőlem megkaphatja majd azt a lökést, ami hiányzik neki ahhoz, hogy felszabaduljon. Jó úton halad, de még van, mit tanulnia, még vannak levetkőzni való gátlásai, félelmei.
Nem morogtam, nem lettem rá ideges, inkább csak jót mosolyogtam és szemeim forgattam.

- Na látod, ráérsz te - nevettem el magam. - De nyilván nem fogom megvárni, hogy öreg néni legyél, mire megismerkedsz vele. De nem is azonnal foglak bemutatni neki. Azért még egy kis idő kelleni fog ahhoz. Mindenki érdeke - vontam meg vállam. - Neeem. Sajnos nem. De ő is gyilkolt már. Szóval nem jársz messze az igazságtól. De sajnos nem az az igazi gyilkos típus - sóhajtottam. És nem is lesz már az.
- Ooo, hát lehet féltékeny lenne, hogy mit keresel nálam - nevettem. - De lehet pont akkor nyitnál ránk, amikor huncutkodunk - nevettem fel újra, de még hangosabban, mikor elképzeltem a jelenetet és az arcát.
- Oh, örülök, hogy tetszik, de nem a gyilkolás a valódi mesterségem. Az én eredeti mesterségem a bűvészet és a komédia. De persze örülök, hogy így érzed. Tényleg. De nem csak rajtam múlott. Nem magam miatt változtam meg, hanem érte. A nő miatt. De amúgy nekem is tetszik. Szóval ez így már duplán jó. Sőt. Triplán. Neked is, nekem is és neki is tetszik. Mindenki boldog és elégedett, nem? - pillantottam felé vigyorogva. - De gondolom minden jó ízlésű nő, férfi így vélekedik majd rólam, ha meglát. Hát kinek ne tetszenék, nem? Csak annak, akiknek vacak az ízlése... - mosolyogtam.

szavak száma: x szó zene: Evil Night Together megjegyzés: ide •

Cale & Katniss

A kérdése egy kicsit jogos, mert ha az anyagiakat vesszük, akkor tényleg úgy élhetnék mellette, mint hal a vízben. Talán még azt a gondolatot is el tudnám engedni, hogy valójában egy gyilkos, akinek ha elborul az agya, nem számít, hogy kivel és mit tesz. A problémám mindössze csak annyi, hogy engem is bánott már, és emiatt nem tudok nem félni tőle. Jelenleg mondjuk épp kedves, és ha csak most ismerném meg akkor tutira ki sem nézném belőle azt, hogy mi mindenre képes, viszont bízni nem tudok abban, hogy ez az életem végéig így is fog maradni. Bár kicsit furcsa ez az új stílusa, sokkal jobban hasonlít egy menő üzletemberhez, mint egy gyilkológéphez, és még el is gondolkodok azon, hogy ez vajon csak mára érvényes-e, vagy ezentúl mindig ilyen hivatalosan fog járni majd. Olyan, mint valami kaméleon, aki kedve szerint azzá változik, akivé csak akar. Ha lenne nekem is olyan sok pénzem, ami végtelen és sosem fogy el, akkor valószínűleg én is mindennap más stílust képviselnék. Érdekes lesz mondjuk megmagyaráznom a nővéremnek, hogy milyen munka az, ami ilyen jól fizet. Ráadásul úgy, hogy nem végeztem sem egyetemet sem semmi komoly szakmát. Az a szerencsém, hogy szeretem költeni a pénzt, így talán szerencsém lesz és nem is vesz észre semmit.  Vajon azt is tudja, hogy már nem a nagybátyámnál lakom? Biztosan...
- De. Gondolom az van mindenkinek. - kivéve akiket megkínoz, ha nem járnak a kedvében. Ezt persze nem mondom ki hangosan már. Mert az már épp elég ismét, hogy egy fintor üljön ki a számra amiatt, mert még egy beteg emberen is képes bosszút állni. Oké, nem helyes, hogy ennyi nem normális ember szaladgál az úton, na de akkor is. A főnökömről lehet, hogy nincs megállapítva az a fura betegség, amiről beszélt, de szerintem benne is ott van. Mert egyik percben vidám, de a másikban könnyen dühbe is tud gurulni. Én például, ha boldog vagyok valami miatt, akkor egészen biztos, hogy egy ostoba beszólással sem tudnák el venni a kedvem, annyira meg főleg nem, hogy késsel hadonásszak utána. Bár nem lehetünk mind egyformák, ezt is aláírom. Így végül még csak nem is válaszolok erre, mert igazából nem érdekel, hogy kin és mi miatt áll bosszút, amíg velem barátságos.
- Hát a mérgezés legalább nem fáj. Vagyis ezt nyílván nem tudom, nem is szeretnék úgy meghalni, de gondolom jobb, mint kések, vagy golyó által kinyiffanni. - vonom meg a vállam, és talán azért is lehet jó, hogy magamnál is fogok tartani egy kicsit abból, amit keverni fog, mert nem okozok vele fájdalmat és könnyen meg is szabadulhatok attól, akitől akarok. Az is lehet, hogy még csak rá se jönne senki. Na nem mintha lennének ilyen gyilkos hajlamaim, de Emír már bosszantott fel annyira, hogy simán megszabadítottam volna tőle a nővéremet. Csak azt bánom, hogy nem jött össze, és emiatt Mira még többet kellett szenvedjen mellette, miután engem eltávolítottak a közelükből.
- A méreg csak elővigyázatosságból kell. Ha nem muszáj természetesen nem fogom használni. Én nem akarok olyan lenni, mint... - az ajkamba is harapok, hogy vissza fojtsam azt, amit mondani szeretnék. De nem akarok olyan lenni, mint ő, bár valamiért van egy olyan érzésem, hogy azok a tervei velem. A saját képére akar formálni, nekem pedig minden erőmre és ép eszemre szükségem lesz ahhoz, hogy ezt ne engedjem. Mert én annál jobb vagyok, még ha néha le is lépek a helyes útról.
Fogalmam sincs, hogy miylen házba jöttünk, még sosem jártam itt, így természetesen az azt első dolgom, hogy szét nézzek. Itt is annyi értékes dolog van, hogy simán el lehetne belőlük éldegélni éveken keresztül. Sem enni,sem pedig inni nem szeretnék azok után, hogy közölte velem, hogy profi méreg készítő, és elmondani sincs kedvem, hogy mi minden történt velem azóta, hogy utoljára találkoztunk. Arra viszont most már igazán kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet az a titokzatos barátnő. Vajon ő tudja, hogy én is vagyok? Ő is gyilkos? Gondolom... másképp, hogyan működhetne egy ilyen kapcsolat? Mit szólna, ha elmondanám, hogy mi mindent csinál velem a pasija? El merném egyáltalán árulni mindazt? Nem biztos.
- Jó... hát végülis az életem végéig lesz időm vele még bőven találkozni. Az Ő hobbija is az emberek megölése? Gondolom akkor többet hívatlanul majd nem mehetek abba a másik házba...még csak az kéne, hogy félre gondoljon valamit. - forgatom meg a szemeimet, de azért megengedek egy mosolyt is, hogy nehogy nekem azt gondolja, hogy minden amit mondok rosszból van. Csak a kívéncsiság. - Egyébként sokkal jobb ez az öltönyös stílus, meg haj. Kevésbé hihető, hogy mi a valódi mestersége. - a mosolyom vigyorrá változik, és komolyan gondolom, hogy jobban áll neki ez a haj meg ruha is, mint a korábbi. Az olyan ijesztő volt. Lehet, hogy mégis csak jó hatással van rá az a barátnő.   

Katy & Cale

New Job, New Life, New future...

- Tán mellettem nincs elég jó élete bárkinek is? - kérdeztem némiképp sértetten, mert azért lássuk be, anyagilag biztosan kevés jövedelmezőbb lehetősége van az embernek, mint én. Ráadásul biztosítok biztonságot és szórakozási lehetőségeket is. Mi kellhet még?
Mindig ki szoktam állni minden barátom mellett és az embereim mellett is mindig kiállok, ha kell. Bár most elég sok emberemet megöltem. Tudni illik új életet akarok kezdeni Jay-el. De ezt nem kell Katnissnek tudnia. Még nem. Mert neki is lesz szerepe ebben az új életben. Nem gondolhatja komolyan senki sem, hogy őt veszni hagyom...
Meglepetten rázom a fejem értetlenségére. Mi az, hogy hogy lehet bosszút állni egy beteg emberen? Simán. Úgy, mint egy nem beteg emberen. Micsoda kérdés ez? Miért, egy kerekes székest hogy lehet máshogy pofon vágni, mint egy nem kerekes székest? Hány féle pofon létezik? Van külön kerekes székes pofon?
- Simán. Ügyesen - felelek ennyit, mert nem szándékozok hosszasan magyarázkodni, inkább elengedem ezt az egészet. Nem látom értelmét kifejteni neki, főleg, hogy itt nem is a Sebastian elleni bosszú most a lényeg. Más van a háttérben és nem akarok idegen vizekre evezni.
- Oh, igen, sokat ám. Húsz év hosszú idő és volt jó pár mérgezéses gyilkosságom is. Ráadásul Rowan egyik alkalmazottja is nagyon profi méregkeverő, szóval nagyon is jól értek az ilyesmihez. Ellestem már tőle pár technikát és anyagot.
- Oh, nem ítélnélek el - legyintettem üdén mosolyogva. - Ölj csak meg vele annyi embert, amennyit szeretnél. Nyugodtan, bátran. Tőlem szabad kezet kapsz. Hidd el, szerintem képes lennél túllendülni a negatív érzéseken, amiket az ölés váltana ki belőled.
Már ha kivált belőle bármi negatívat. Valahogy nem hittem benne, hogy túl sok és hosszan tartó rossz érzése lenne, ha megölne valakit. Szerintem bőven elég hamar fel tudná dolgozni és képes lenne vállat rántva tovább lépni.
A konyhában a tőle kapott válasz elgondolkodtatott, hogy vajon fel kell-e fednem azokat, amiket én tudok már, hogy azért a semmi érdekes az egy nagyon enyhe kifejezés, de végül úgy döntöttem nem beszélek arról, amit én tudok. Nem kell tudnia róla, hogy milyen információk birtokában vagyok. Addig sokkal nyugodtabb és nekem sincs vele sok gondom, amíg nem kezdenek el beindulni a fogaskerekei.
Inkább csak nagyban eszegettem sütimet, ám mikor arról kérdezett, mikor is találkozhatna a barátnőmmel...
Hát alaposan el kellett rajta gondolkodnom, hiszen csak nemrég jutottam elhatározásra, hogy megváltozom. Jay nemrég majdnem öngyilkos lett miattam és az embereim művei miatt. A sok vér, gyilkosság és kínzás és az életének a kilátástalansága miatt. Változnom kell. Új életet kell kezdenem.
Egyszer biztosan be fogom őket mutatni egymásnak, de az kicsit még odébb lesz. Előbb le kell tudnom zárni az eddigi életemet és Jaynek is fel kell épülnie a traumákból, amiket átélt. Aztán, ha eléggé stabilizálódik az életünk, akkor találkozhatnak.
Bár, hogy mi lesz annak a vége?
Nem hiszem, hogy Katniss meggondolatlan dolgokat tenne, vagy mondana. Szerintem azok után, hogy megvagdostam a testét és lelocsoltam a véremmel... hát biztosan jó kislány lesz.
- Nos, egyszer a közel jövőben biztosan találkozhatsz vele, de most még nem alkalmas. Az életünk kicsit zavaros. Sok minden történt legutóbb és rendeznünk kell a sorainkat. Most kezdtük el igazán tervezni a közös jövőnket és kicsit a feje tején vannak emiatt a dolgok. Tudod, hogy megy ez, nem?
Összeköltözés, munkahelyek, fogadalmak, megbeszélések, stb.
Ha már mindenen túl vagyunk, akkor majd egyeztetünk - mosolyogtam.

szavak száma: x szó zene: Evil Night Together megjegyzés: ide •

Cale & Katniss

Egyáltalán nem hiszem el, hogy normálisan kezelné azt, ha a barátnője elhagyná valaki másért, de inkább nem állok le vele vitázni ezen, mert amúgy sem az én bajom az ők szerelmi életük. De abban semmiképp sem hiszek, hogy létezhet az az igaz és örök szerelem két ember között. Szerintem az ilyen kapcsolatok inkább csak hírtelen fellángolások, van amelyik hosszabb, más pedig rövideg ideig tart. De olyan semmiképp sincs, hogy egy életre szóljon, vagy ha mégis, akkor egészen biztos, hogy a hosszú évek során a felek rá unnak egymásra, és másnál is vígaszt keresnek. Szegény nő, és szegény férfi, akivel megcsalja a főnökömet. Hát... nem lennék a helyében az biztos. Bár nekem is tilos más főnök után néznem, mondjuk ha az anyagi hasznot nézzük benne, akkor nagyon is meg vagyok elégedve, csak éppen az a tény bosszant, hogy egy gyilkos és, hogy sosem tudhatom, hogy mikor gurul el valamyik kereke. De amúgy egészen jó fej, csak épp kiszámíthatatlan.
- De miért? Mindig mindenkinek kötelessége hűségesen, egy helyben megmaradni? Hát ha valaki épp egy jobb élet reményében szeretne tovább állni... - próbálkozok ismét, hogy hátha mégis megmutatná, hogy ott van a szíve a helyén, mert az igaz, hogy jelenleg nem áll szándékomba el menni sehová, de sosem tudhatom, hogy egyszer jön egy lehetőség és el kell mennem. Már azért is milyen csúnya bűntetést kaptam, mert az engedélye nélkül elhagytam a házát. Belegondolni sem merek abba, hogy mi mást tehetne velem akkor, ha elszöknék előle. Talán le vágná valamimet...vagy fellógatna egy hatalmas fára meztelenül. Komolyan ki nézek belőle bármit, és inkább talán nem is kockáztatnám ezt meg. A sötétséges poénján mutrázok egyet, és egyáltalán nem örülök annak, hogy ismét rajtam szórakozik. Pedig aki sötét kettőnk közül az inkább ő... ezt persze nem mondom ki hangosan, csak így elgondolom. Eltakarom a szemeimet mikor fetkőzni kezd, ami úgy tűnik, hogy ismét szórakoztatja, de erről ő tehet, hogy így reagálok. Hiszen szó szerint meztelenre kényszerített legutóbb, és akkor is minden forgatókönyv le játszódott előttem. Nehezemre esik el venni kezeimet a szemeim elől, de végül sikerül és meglepődve veszem tudomásul, hogy létezik olyan ember, aki nem fél rá lőni.
- Oké, én értem. De ez az ember valószínűleg beteg... hogyan lehet bosszút állni egy beteg emberen? - ilyet kérdezni mondjuk egy szívtelen gyilkostól elég butaság. De nem értem, hogy miért kell bántani olyant, aki az elmondása szerint éppen nem is volt magánál. Bár azt beismerem, hogy elég durva, hogy ilyen emberek fel juthatnak egy vonatra.- Mert olyan sok mérget kevert már? - pislogok rá, és ő meg csodálkozik, hogy soha semmit nem fogadok el tőle. Hát honnan tudhatnám, hogy nem akar majd engem is megmérgezni egyszer? Az viszont nem is olyan rossz ötlet, hogy vigyek abból a méregből haza én is, de csak a biztonság kedvéért. Ha Mirat Emír nem hagyná békén, akkor legyen amihez hozzá nyúljak. Talán még senki rá sem jönne, hogy miattam halt meg. Oké, ezt így elgondolni könnyű, de megvalósítani már nem biztos, hogy az lesz. Az az egy jó az egészben, hogy a nővérem vot férjénél jobban senkit sem gyűlölök. Ez pedig talán elég motiváció lenne ahhoz, hogy félre tegyem a lelkiismeretem.
- Köszönöm. De remélem, hogy nem lesz szükségem arra, hogy használjam is. - látom rajta, hogy mennyire lelkes lett attól, hogy kértem a méregből, pedig egyáltalán nem áll szándékomban embereket gyilkolászni. Nem akarok olyanná válni, mint amilyen ő is. Csak a biztonság kedvéért kell az. Komolyan. Egy számomra ismeretlen házhoz érünk, így nézelődve szállok ki a kocsiból és követem őt, időnként vissza pillantva, hogy nincs-e ebben valami csapda vajon. A konyhában csak neki dőlve a falnak rázom meg a fejem, mert valóban nincs kedvem sem enni, sem inni, hiszen éppen az imént mondta, hogy mérget gyártani fogunk. Ki tudja mi lehet bele keverve itt az ételekbe. Az persze nem lep meg, hogy a sütivel kezdi, én életemben nem találkoztam még egy ilyen édes szájú emberrel.
- Velem semmi érdekes nem történt. Minden a régi. - hazudom, bár azt nem tudom, hogy ő vajon igazat beszél-e azzal, hogy mindenről nem tud rólam. - Mikor ismerhetem meg azt a titokzatos barátnőt? - kérdezem végül azért, hogy eltereljem a témát saját magamról, mert körülöttem valahogy mindig zajlik az élet, sosincs olyan, hogy valami ne történne. A barátnőjére pedig tényleg kíváncsi lennék. Vajon az mit szólna hozzá, ha elmondanám, hogy hogyan lettem megkínozva a pasija által?  

You're my perfect little punching bag,
And I need you.
I'm sorry

Cale & Katniss

Tényleg érdekelne, hogy a szerelem szó alatt mindketten ugyanazt értjük-e, de valahogy az az érzséem, hogy neki valami sokkal mást jelent, mint számomra. Nem, mintha tudnám, hogy mit jelent szerelmesnek lenni, viszont szeretni szeretek én is. Például a nővéremet és anyut is. Így biztos vagyok abban, hogy ha ők bármi rosszat is tennének, bármennyire is bántanának meg, én sosem tudnám megbántani őket, talán még szavakkal sem. Persze sokszor voltam tiszteletlen, főleg anyával, de rossz szándékom sosem volt vele. Csak idegesít, ha valaki meg akarja mondani, hogy mit kéne tennem és mit nem. Látom a főnökömön, hogy el kell gondolkodnia a válasz adásán, és mikor végre megszólal, akkor valahogy nem hiszem el azt, hogy csak úgy könnyedén kezelné azt a tényt, hogy a barátnője mást választana helyette. Ha valamit megtnultam Cale-ről, akkor az az, hogy nem szereti, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan akarja.
- Tényleg? - vonom fel a szemöldökömet is, bár ez egyébként sem hiszem, hogy rám tartozna. Hát ha valaki olyan ostoba, hogy magába bolondítson egy őrültet, akkor az számoljon a következményekkel. Nem mintha én könnyebb helyzetben lennék, bár én nem teljesen a szerető szerepét töltöm be. Hála az égnek, hogy a szemében csak egy kislány vagyok, és sosem akart másképp közeledni hozzám. Már így is elég para a kapcsolatunk. Az meg, hogy lélegezni sem tudok lassan nélküle eléggé bosszantó. Értem én, hogy bizalmatlan az emberekkel szemben, de akkor sem hiszem, hogy normális az, amit csinál. Mintha mindenki, akire valamilyen formában szemet vet, az ő tulajdonai lennének. Köztük én is.
- Na és mi történt azokkal, akik engedély nélkül utaztak el? Már nem élnek? Vagy bűntetést kaptak? - kérdem kíváncsian, de csak azért, hogy tudjam, hogy mi történne velem, ha valami miatt mégis úgy döntenék, hogy lelépek innen és a világ másik feléig meg sem állok. Nem mintha egyenlőre lennének ilyen terveim, elég nehéz is lenne úgy, hogy valaki mindig figyel, de sosem lehet tudni, hogy hogyan alakul az élet. Talán egyszer nekem is annyira betelik a pohár, hogy csakis azt fogom jónak látni, ha elhúzok, amíg nem lesz túl késő. Bár Mirat soha többé nem hagynám egyedül. Azt feltételezni viszont, hogy egy növény felrobbanhat igencsak butaság tudom, de esküszöm, hogy semmin sem tudok már meglepődni. Nem mintha az jobban tetszene, hogy mérget fogunk belőle csinálni. Nem szeretném, ha valaki ártatlan meghalna, főleg úgy nem, hogy én tudok róla. Miért kell olyasmi munkát végeznem, ami ártalmas másokra? Ki találhatna valami olyant is inkább, ami csak engem terhel. Egy normális, tisztességes feladatot. A kérdése miatt össze ráncolom a  szemöldökömet, de még így sem értem.
- Ezt nem értem. Hogyan lehetnék rokonságban az éjszakával? - még a fejemet is megvakarom zavaromban, miközben próbálom kitalálni, hogy ez egy találós kérdés akart-e lenni, vagy valamire épp utalni szeretne. Túl sokáig azonban nincs időm ezen rágódni, mert látva, hogy elengedi a kormányt, és vetkőzni kezd, máris több dolog miatt is kezdek idegeskedni. Először is azon, hogy neki megyünk valaminek, másodször pedig a meztelenkedése ábrándít ki. Már megint úgy tesz, mintha ez olyan normális lenne, mellesleg pedig ismét eszembe juttatja azt, ahogyan kényszerítve egyszer én is kénytelen voltam megmutatni magam neki ruha nélkül. Az ülésbe lapulva takarom el a szemeimet a tenyeremmel, hogy ne lássam se az ő meztelen testét, sem pedig az utat azon izgulva, hogy balesetet szenvedünk. Mikor megszólal, először csak az ujjaimat kicsit széthúzva lesek ki, majd látva a kezét a kormányon le veszem a tenyerem onnan, és meglepetten pillantok a mellkasa felé, ahol ott égtelenkednek valami hegek valóban. Hát én meg sem lepődök azon, hogy valaki ki akarta nyírni. Szerintem elképesztően sok ellensége lehet.
- Miért? Mivel sikerült őt annyira felbosszantani, hogy lövöldözni kezdett? Vagyis sajnálom, de... ez akkor olyan lesz, mintha bosszút állnánk? És ha nem lesz hatásos a méreg, akkor mi fog történni? - az azért érdekelne, hogy honnan tud egyáltalán ilyen mérgeket keverni. Nekem nem rémlik, hogy ilyesmit tanítottak volna az iskolában. Talán én is adok belőle a testvérem volt férjének.
- Én is megpróbálok nem beszélni butaságokat, de nem ígérhetek semmit. - mert sajnos néha elő fordul, hogy hangosan gondolkodok. A békesség kedvéért azonban igyekezni fogok. Nem akarok egy újabb feláldozást, vagy mit csinált velem a múltkor. Bár az igaz, hogy annak még mindig nem értem az értelmét. - Ha végzünk azzal a méreggel, egy kicsit én is el vihetek belőle majd? - kérdem bizonytalanul, mert amúgy egyáltalán nem gondolom ezt annyira komolyan, viszon azt hiszem, hogy ha el tennék belőle egy kicsit arra az esetre ha szükség lenne rá, nem történik semmi baj. Sosem tudhatom, hogy mikor és hol veszem hasznát.

You're my perfect little punching bag,
And I need you.
I'm sorry

Cale & Katniss

Nem kicsit könnyebbülök meg akkor amikor elneveti magát a csak szerinte vicces poénján, de legalább nem kell tényleg hullámvasútat építenem. Egy ilyen bonyolult edzés után, ami már eleve kifárasztott, baromira nem lenne kedvem még egy baba házat sem felépíteni. Kacagni vele együtt azonban mégsincs kedvem, mert komolyan megijedtem, hogy mi vár majd rám. Bár még így sem biztos, hogy kedvemre való lesz a nekem szánt feladata. De mivel a pénzre szükségem van, sokkal jobban, mint valaha, hát megpróbálom majd a maximumot kihozni magamból. Igaz, hogy jobban örülnék, ha a zsebembe csúsztatott pénzköteg csak ajándék lenne és mehetnék haza megpihenni. Vagyis nem. Egészen biztos, hogy egyszer költekeznék egy jó sokat. Még az a szerencse, hogy munkára leszek befogva, mert legalább egy kicsit sikerülni fog spórolnom.
- Nincs harag. - vonom meg a vállam, hiszen mernék én haragudni? Csak legfeljebb saját magamban mérgelődnék, biztosan nem adnék annak hangot is. Bár így jobban bele gondolva, tényleg elég szórakoztatóan nézhettem ki. Arra azért kívácsi lennék, hogy ha én poénkodnék így vele, akkor ő mennyire kapná fel a vizet. Minket lányokat tartanak hisztisnek, pedig egyértelmű, hogy a férfiak sokkal érzékenyebbek nálunk. Csak a legtöbbjük ezt jól álcázza. Azt mondjuk nem értem, hogy hogy lehet egy ilyen embernek önszántából bárki is a barátnője. Még azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen buta, hogy önszántamból minig bele sétálok valaki csapdájába. Hát nem... az a nő valószínűleg még nálam is ostobább lehet. Hogy lehet bele szeretni valakibe, aki le akarta vágni a fejünket? Értem én, hogy a szerelem vak...de akkor is.
- Még jó, hogy én sosem voltam szerelmes. De...ha ez a nő úgy döntene, hogy inkább mást akarna szeretni, mi történne? - teszem fel végül a kérdést, de csak azért, hogy megfejtsem, hogy tényleg szerelemről van-e szó. Mert szerintem, ha valaki valakit szeret, akkor az nem bántja soha semmiért. Szóval ha azt mondja, hogy elengedné, akkor elhsizem, hogy szerelemesek. De másképp nem. Tuti, hogy csak birtokolni akarja. Mindig azt hiszi, hogy minden és mindenki az övé. Pedig ez nem teljesen van így. Egyetlen ember sem pusztán egy tárgy, akit kénye kedve szerint vehet elő, majd tehet félre. Nagyokat pislogva figyelek rá és bár meg sem kéne lepődnöm azon amiket mond, de mégis ledöbbenek. Ez tényleg nem viccelt semmivel. Nem utazhatok el, ha ő nem ad rá engedélyt? Elég idegesítő, hogy mindig minden lépésemről tud.
- Nem akarok elszökni. Éppen ezért nincs szükségem arra, hogy bárki is kövessen. - tényleg idegesítő ha valaki mindent tud rólam. Ráadásul most itt van Mira is. Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla. Őt meg amúgy sem hagynám el most, hogy végre ismét egymásra találtunk. Szóval teljesen felesleges valakinek mindig a nyomomban lennie. Inkább kövessenek valaki mást, mert én biza szabad ember vagyok, szabad döntésekkel. Így eslő hallásra viszont az a munka egész jól hangzik. Az iskolában is mindig szerettem mindenfélét össze keverni kémia órakon, bár néha teljesen mást csináltam, mint amit kellett volna, ami miatt valami más keletkezett belőle, mint a többieknek. De izgi volt.
- Hát én azt nem tudhatom, hogy nincs-e olyan növény, ami ne tudna robbanni. Elég sok furcsaságot láttam már mostanában, aminek eddig nem is hittem a létezésében. - jegyzem azért meg, hiszen gyerekevő bohóctól el kezdve szirénig mindennel találkoztam. Akkor meg miért ne robbanhatna fel az a növény, ha valamivel össze lesz keverve? Tágra nyílt szemekkel nézek rá végül, amint közli velem, hogy mit fogunk csinálni.
- Ki lesz meggyilkolva vele? Na és miért? - úgy hiszem, hogy ha már szüksége van a segítségemre, akkor nagyon is jogom van tudni, hogy kinek fog készülni az a szer. Nem mintha szívesen akarnék benne részt venni. Mintha tudná, hogy mit akarok mondani, máris megválaszolja a fel nem tett kérdésem. - Akkor gondolom nem lesz baj, ha én inkább csak nézem. Hiszen igaz... velem vagy nélkülem igazából tök mindegy. - próbálkozok keresni azért mégis egy kiskaput, de egyáltalán nem célom az, hogy felbosszantsam. Csak még mindig nem értem, hogy miért kell nekem is aszisztálnom ehhez. Tényleg nem akarom, hogy valaki úgy haljon meg, hogy az én kezem is benne legyen. Bár nem tűnik úgy, mintha nem lenne elég elszánt. Helyeslően bólintok a szavai miatt, mert végülis most tényleg egészen kedves. De én nem tudok csak úgy csendben maradni és engedelmesen bólogatni. Én legtöbbször nem is szoktam végig gondolni azt, amit mondok, csak úgy ki jön a számon. De tényleg nem szeretném, ha bántana ismét. Főleg azzal a késsel.
- Én megpróbálok majd nem beszélni felesleges hülyeségeket. De... néha jobb lenne csak elengedni ezt azt a fülünk mellett. - sóhajtok, mert az egyértelmű, hogy az őrültésge mellet még birtoklási és irányításmániája is van. Ha még a szerelmét is képes bántani, akkor én mit várjak el tőle mégis? - Ez egy kicsit igazságtalan mondjuk. Mert én sem szaladgálok egy késsel őrültek módjára, hogy megbűntessem azt, aki valami rosszat mond. Pedig annyi olyan emberrel találkoztam már, aki nem beszélt velem szépen. De megtanultam, hogy csak azt hallok meg, amit meg kell. A többit elengedem. - nem épp így van ez. Hiszen magamban szoktam morrogni, van, hogy vissza is szólok, de kinyírni még senkit nem akartam azért, mert nem tetszett az, amit mondott. Vagyis most már akarom Emírt. De az teljesen más.  

You're my perfect little punching bag,
And I need you.
I'm sorry

Cale & Katniss

Eldönteni sem tudom, hogy örüljek-e annak, hogy Cale a semmiből bukkant elő ismét, vagy se. Legutóbb mikor hírtelen jelent meg ott ahol én voltam, semmi szó nélkül, akkor annak a vége az lett, hogy megölt egy csomó embert, engem pedig őrjöngve kínozott meg. Szóval természetes, hogy bennem van egy kicsi félelem, mert bár jó kedvűnek tűnik, de ki tudja, hogy ez meddig marad majd így. Mindenesetre megpróbálok úgy viselkedni és beszélni vele, hogy véletlenül se kapja fel a vizet, de nem biztos, hogy ez így is marad mindig. Elég nehéz eldönteni mindig, hogy mi az amit megengedhetek magamnak mellette. Amit ma viccesnek tart, azon holnap kiakad. Hiszen egy őrült, ezt mindenki tudja, aki ismeri, nekem pedig már többszörösen is bebizonyította.
- Persze. Hiszen még az életem nem ért véget. - jegyzem meg, és ha belegondolok, hogy még mindig annyi idős vagyok, mint amikor megismerkedtünk, rájövök, hogy baromi hosszú lesz az az út, amit még együtt fogunk bejárni. Mennyi lehet annak vajon az esélye, hogy ő megváltozik idő közben? Na és annak, hogy mindig úgy viselkedjek, hogy ne bosszantsam fel? Az emberek rám általában mindig megharagszank valamiért, pedig szándékosan senkinek sem ártok soha. Mégis olyan, mintha mindenki arra esküdött volna fel, hogy megkomplikálják az életem. Én hiába igyekszem kerülni a bajt, az valahogy mindig megtalál engem. A pénz persze jól jön, ezért is nem tiltakozok ellene, viszont attól előre félek, hogy cserében mit kell majd tennem. Néha olyan hülyeségek jutnak az eszébe. Így a kocsiban ülve muszáj meg is kérdeznem azt, bár igazából már mindegy, hogy tetszeni fog-e a válasza vagy sem, mert kétlem, hogy lenne választási lehetőségem. Szeret emlékeztetni arra, hogy Ő a főnök. A válasza mégis ledöbbent és érzem, hogy a sötét bőröm hírtelen sápad el. Úgy nézek rá, mint aki valóban őrültnek tartja. Milyen hullámvasút? Meghibbant? Én építsem azt meg? Ugyan hány évembe telne az mégis? A hajamba túrok és már nyitnám is a szám, hogy tiltakozzak ez az ostoba ötlete ellen, de ekkor elneveti magát, ami először egy kicsit meglep, de aztán meg is könnyebbülök. Tiszta szívből örülök annak, hogy csak poénnak szánta ezt.
- Már majdnem megállt a szívem! Hát ez nem volt vicces! - szólalok meg morcosan, mert tényleg elhittem, hogy hullámvasútat akar velem építtetni. Az a baj, hogy milyen zizis, simán ki is tudom ezt nézni belőle. Az új kocsija viszont nagyon menő, főleg a színe. Még jobb is, mint az én rózsaszín Porchem, ami a képzeletemben volt. Azért minél többet lógunk együtt, annál inkább jövök rá, hogy van bennünk elég sok hasonlóság is. Az ízlésünk. Mondjuk az sem mindenben. Meg az azért tuti, hogy teljesen nem fogok olyanná válni, mint ő. Remélem legalábbis. Vajon ha szólnék neki, hogy segítsen kinyírni a nővérem exét, megtenné? Tutira...valamiért cserében. Inkább még hagyom ezt. Megígértem Mirának. Addig tart az ígéretem egyébként is, amíg az a féreg elé nem kerül és nem kezdi zaklatni a testvéremet.
- Ez igaz. Na és az a barátnő tudja, hogy... mármint gondolom ő sem lehet túl jó ember. Öhm... ezt úgy értem, hogy a saját akaratából lett belőle barátnő? Vagy ő is valami láthatatlan, felbonthatatlan szerződés áldozata lett? - igyekszem úgy megfogalmazni a kíváncsiságomat, hogy az ne legyen túl sértő se. De egyszerűen nem hiszem, hogy egy jó ember szándékosan lenne egy gyilkos barátnője. Mintha mondott volna a múltkor valami olyasmit, hogy mikor megismerkedtek le akarta vágni a fejét vagy mi. Igazán fura egy kapcsolat lehet köztük. Bár az is igaz, hogy engem is bántott és mégis itt vagyok. Nyílván ha csak rajtam múlna, akkor ez nem így lenne. Igyekszem megértetni vele, hogy miért jobb a verekedés, mint a lövöldözés, de nagyszerűen tud érvelni, én meg nem akarok ezen vitázni. Hiszen egy pisztollyal a kezében milyen könnyedén vett rá, hogy meztelenre vetkezzek és saját maga megalázva ismételjem azt, amiket mond. Az emlékektől még a hideg is kiráz.
- Hát végülis... megtanulhatom majd egyszer azt is. De miért követ engem mindig? Mármint mindig tudja, hogy hol vagyok. Honnan? És miért? - egyszer mondjuk mondta, hogy az emberei figyelnek, de minek? Kicsit olyan, mintha megfosztana a saját magán szférámtól. Vajon azt is tudja, hogy itt van a nővérem is a városban? Nem szeretném, ha egyszer őt is felkeresné vagy bántaná. Tudja azt is, hogy ő a gyengepontom? Mert eddig szándékosan nem beszéltem neki róla. Felvonom a szemöldököm ahogy ismét ki nevet, bár ezt megértem, mert tényleg vicces még én is elképzeljem saját magamról azt, hogy valami harcossá válljak, de azért tuti, hogy azt a sokkolót beszerzem majd. Addig is nevessen csak. Megjegyzésére csak vágok egy fintort és megvonom a vállam. Tudom, hogy nem hisz bennem, szerinte gyenge vagyok az ilyesmikhez. Azt hiszem, hogy éppen ezt is használja ki. A munka viszont, amit nekem szán egyszerre borzaszt el, és érzek miatta izgalmat is. Mindig is szerettem az ilyen kotyvasztásokat, bár egy olyan embertől, amilyen ő is, nem tudom, hogy ez mennyire jelenthet jót az emberiségre nézve.
- Oké, de... minek? Mire lesz jó az a szérium? Ugye nem fogunk felrobbanni sem miatta? Ártalmas lesz máskra? Na és ha elrontok valamit? - annyi kérdésem  lesz hírtelen, hogy azt se tudom melyiket tegyem neki fel. - Akkor gondolom a mai napunkat együtt töltsük. Hát nem bánom. De szeretném, ha végig ilyen békességben lennénk, jó? Mármint én szívesen segítek bármiben... majdnem bármiben, de nem akarom azt a kést még látni sem. - tudom, hogy bántani csak akkor bántana, ha valamiben nem úgy járok a kedvében, és én igyekezni is fogok, de ha valami nem fog tetszeni, akkor azt biztosan nem csinálom meg. Épp ezért is szeretném, ha megígérné, hogy nem bánt majd. Bár nem tudom, hogy mennyire bízhatok az ő szavában amúgy is.

You're my perfect little punching bag,
And I need you.
I'm sorry

Cale & Katniss

Fogalmam sincs, hogy miből gondoltam, hogy majd éppen én fogok valami profi harcossá válni, de a próbálkozásom arra mindenképp jó volt, hogy elüssem valamivel az időt. Jó, beismerem, hogy egy kicsit élveztem is az egészet, még ha nem is tudom magam elképzelni valami amazonként. Megköszöntem Juliannek a ssegítségét és megígértem, hogy majd viszonzom azt valamivel, bár azt még mindig nem hiszem, hogy bármiben is a hasznára válhatnék majd. De hát sosem lehet tudni. Az élet néha okoz igencsak furcsa meglepetéseket. Kicsit ki fáradtam ebben a különös sportban, és örülök, hogy nem ment rá az egész napom azért. Nem mintha lenne bármiféle tervem a továbbiakban. Magamra veszem a kabátomat és úgy lépek ki a teremből, hogy szinte vissza sem nézek, mert azt hiszem, hogy a közeljövőben többet nem fogok itt vendégeskedni. Nagyon is távol állnak tőlem a sportok, főleg az olyanok amiben az öklömet kéne használni. Mondjuk a sokkoló beszerzése azért nem lenne olyan rossz ötlet. Az már egy másik kérdés, hogy merném-e azt használni is. Valahogy nem tartom valószínűnek. Intek még egy utolsót Juliannek, aki az autójában ül, majd be húzom a nyakam a kabátba és úgy indulok el a jó ég tudja hová. Haza nem szeretnék még menni, így egyenlőre csak céltalanul tervezek bolyongani, aztán valahol majd csak kikötök. Gondolataimból egy hangos dudaszó ébreszt fel, ami miatt ösztönösen nézek a hang irányába, bár látva az ismeretlen lila színű kocsit el is kapom arról a tekintetem, bár mintha Cale vezette volna. Nem tudom eldönteni, hogy üldözési mániám van-e vagy tényleg őt látom, ezért nagyon gyorsan vissza is fordulok a jármű irányába, és felismerem ezzel a valóságot. Valóban a főnököm az, aki megáll mellettem, így én is azt teszem, és egy nagyot nyelve figyelem ahogyan ki száll és közelebb jön hozzám. Vajon még meddig fog figyeltetni az emberievel? Vagy ő az aki követ állandóan? Hogy lehet, hogy mindig tudja, hogy hol járok épp? Ez nagyon para és idegesítő is egyben. Azt hittem, hogy a legutóbbi kalandunk után szabadon engedett, hiszen nem adott magáról semmilyen hírt, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Tényleg komolyan gondolja az örökkévalóságot velem.
- Hát igazából... szóval én azt hittem, hogy nincs rám szükség többet. - vonom meg a vállam és próbálom eldöntenik, hogy most éppen vajon jó kedve van-e. Nem tűnik úgy, hogy mérges lenne bármiért is. Szerencsémre. Most már Mira is itt van, nem szeretném, ha bármit is észre venne rajtam majd. Sokkal több ideje van velem foglalkozni, mint a nagybátyámnak. Kimeresztett szemekkel figyelem a pénzt, amit elő vesz, és amint azt a zsebembe rejti, gyorsan körbeis nézek, hogy bárkinek is feltűnhetett-e vajon. Már eleve elég kínos az is, hogy mindig vele lógok, és, hogy a házába is szinte úgy járok, mintha én is ott élnék. Ki tudja már így is mit gondolhatnak a szomszédai. - Köszönöm. - mondanám, hogy erre semmi szükség, hiszen ki tudja, hogy mit vár el majd a pénzért cserébe, de az a baj, hogy most ez tényleg nagyon jól jön, így eszem ágában sincs visszautasítani. Amágy is tudom, hogy van neki ilyenje még egy csomó. Szavaira bólintok, de azért mielőtt beülnék a kocsijába még egyszer körbe pillantok és közben reménykedek abban, hogy a munka alatt valami normális feladatot értsen. Olyat, ami nem túl kimerítő és nem is veszélyes.
- Mit kell csinálmom? - teszem fel végül félve a kérdést, miközben bekapcsolom a biztonsági övemet, amit igaz, hogy nem szeretek annyira, de a legutóbbi kocsikázásunk után inkább elővigyázatos vagyunk. - Igazán klassz ez a kocsi. Sokkal sezbb, mint a másik volt. - teszem azért hozzá és ez most kivételesen nem is hazugság. Tényleg jobban tetszik. A kérdése váratlanul ér egy kicsit, és az pedig, hogy még nevet is rajtam még rosszul is esik. Kacagjon csak... majd ha egyszer megmutatom, hogy milyen trükköket tanultam, nem fogja ilyen szórakoztatónak találni. Bár lehet, hogy ahhoz még egy kicsi bátorságra szükségem lenne. Mert elméletben valahogy mindig olyan könnyű elképzelni mindent. A megvalósítással viszont már akadnak gondok.
- Hát én... csak éppen új hobbit keresek magamnak. - hazudom végül könnyedén, bár be kell, hogy látnom azért igaza van. Egy golyó tényleg gyorsabb, mint amilyen én lennék. - Nem akarok megölni senkit. Ezért nem akarok lőni tanulni. Sem bombákat dobni. A kung-fut pedig igenis nekem találták ki.  - idegesen vakarom meg a fejem, mert még én magam sem igazán hiszem el azt amit mondok, nem hogy ő. Oké, tudom, hogy nem szereti ha hazudok, de hát mindenben azért én sem lehetek őszinte.
- Hová fogunk menni? - kérdezem, hogy inkább eltereljem a témát erről az egészről, na meg persze kíváncsi is vagyok azért. Remélem, hogy a válasza is tetszeni fog,és nem visz egy újabb isten háta mögötti helyre cirkuszt építeni.

You're my perfect little punching bag,
And I need you.
I'm sorry