Igaz, hogy Romannel sikerült zöld ágra vergődnöm, de ez nem jelentette azt, hogy minden rendben van. Igen is fűtött a bosszú vágy és meg akartam torolni azt, amit velem tettek, így folyamatosan tervezgettem miként és hány féle módon végezhetnék Horatioval, amiért ő és Frank ezt tették velem. Lucifernek hála a bőröm is szépen gyógyult és bár tudtam, hogy Roman biztosan rajtam tartja a szemét, örökké ő sem ülhetett a seggemben, így egy óvatlan pillanatban, amikor nem volt mellettem megléptem.
Horatio napja viszont később kezdődött, mert be kellett mennie még a kórházba egy varratszedésre, ugyanis nem is olyan rég konyhai baleset érte és megcsúszott a kés, miközben a párjának segédkezett a konyhában, így miután Killian elvitte a lányukat iskolába, ő pedig elment az egyetemre tanítani, ő pedig otthon maradt és egy rendőr kollégájával beszélgetett a nappaliban, miközben készültek varratszedésre menni, onnan pedig a munkába. Frank halála után Horatio új társat kapott, aki volt olyan rendes és vállalta, hogy elviszi őt a sebészetre, utána pedig együtt mennek majd be a kapitányságra, noha erre nem került sor.
A ház csengője megszólalt, Horatio pedig épp indult volna, de társa, Tim intett neki.
- Kösd nyugodtan a nyakkendőd, nyitom.
- Köszi - felelte a felügyelő, de mikor Tim ajtót nyitott már nyomtam is a fegyverem a fejéhez és keresztül lőttem a koponyáját. Horatio összerezzent, főleg, mikor hallotta a puffanást, ami a holttest volt. Ráérős léptekkel indultam meg a nappali felé, miután magamhoz vettem a halott rendőr fegyverét is, a nappaliban aztán ráfogtam a pisztolyom.
- Lám-lám, itt a nagy áruló. Nyomozók gyöngye!
- Carver... - hápogta nevem döbbenten.
- Carver? Carvert megöltétek. Nem emlékszel? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Alastair már nincs többé. Szólíts Bíbornak - mosolyodtam el, majd meghúztam a ravaszt. Épp csak el tudott mozdulni, de még így is horzsolta a lövedék a bicepszét. Ha jól láttam a pisztolya még nem volt nála, addig nem jutott el az öltözködésben, így előnyben voltam.
- Na mi van, gyilkos?! Meg akartatok engem ölni! És sikerült! Egy részem meghalt! - lőttem rá a kanapéra, ami mögött megbújt. Nem hallottam hangot, szóval nem találtam el. - Te tettél szörnyeteggé! De te is az vagy! Csak egy szörnyeteg tud szörnyet teremteni! Mindig is lenéztél, kinéztél, utadban voltam! Ellenem fordítottad a páromat és a kollégákat! Megöltetek! - lőttem kettőt, a hangok alapján pedig egyszer biztos el is találtam valahol.
- Te nem vagy normális! - kiáltott rám a kanapé takarásából! - Nem tettünk semmit! Nem ártottunk neked! Frank meg akart menteni, te őrült!
- HAZUDSZ! - lőttem újra, de addigra már vállát fogva kiugrott a kanapé mögüll. - Láttam, amint bezárta rám az ajtót! Te biztattad, te pszichopata! Mindenkit te manipuláltál! Josephnek igaza volt! Neked kéne az elmegyógyintézetben lenned! Semmit nem érsz a pisztolyod és a jelvényed nélkül! Miért nem védekezel? Csak nem bűntudatod van és tudod jól, hogy meg kéne halnod?! És nem én vagyok az egyetlen, akinek tönkre tetted az életét!
Maga elé emelte kezeit és próbált volna kinyögni valami épkézláb mondatot, de mikor látta, hogy újra meg akarom húzni a ravaszt futni kezdett az egyik ajtó felé, így én csak egy vitrint robbantottam be a lövedékemmel.
Utána siettem, hisz tudtam, a pisztolyáért indulhatott.
- Kár elfutni! Nem tehetsz semmit! - lőttem ki az utolsó lövedéket a pisztolyból, ami el is találta a combját, így elvágódott a földön fájdalmasan ordítva, amint a lábában szétterjed a fájdalom. Már tudja jól, nem fog tudni elfutni.
- Nincs senki, aki megmenthetne téged! De ne izgulj. Senki nem fog hiányolni, ha átküldelek a pokolba! - guggoltam le hozzá, majd kiejtettem a tárat a pisztolyból, hogy újat tegyek bele. - Tekints erre úgy, mint egy gyónásra - löktem be az új tárat és nevetni kezdtem. - Mik az utolsó szavaid, mielőtt az ördög elé állsz?

Alastair, Horatio and Cain

zene | öltözet |  @Cain Blackstone | w