Skót vagyok, de ez senkit se tévesszen meg, nem az a fajta, akikről a skót vicceket írják. Az nem én vagyok. Sőt, azt gondolom nem sok alapjuk van ezeknek a hülyeségeknek és falra mászom, amikor valaki viccelődik vele, hiszen ezek legalább olyan ostoba sztereotípiák, mint a szőke nős viccek.
De akkor milyen ember is vagyok? Első sorban szenvedő alany és nem csak azért, mert Roman a kollégám, aki valamiért Svájc óta, mintha a nyomomban lenne, akár a felhők, amik mintha követnék az embert séta közben. Szenvedek, mert úgy érzem idiótákkal vagyok körbe véve, Roman csak egy a sok közül, bár hozzá teszem, lehet év végén ő kapja meg tőlem az Arany Gyökér díjat, melynek legyártását tervezem már egy ideje. Minden alkalommal, amikor összefutok egy hülyével, bedobok egy öt dolcsist a perselybe. Ha szóba is kell vele állnom, akkor tíz dolcsit. Előbb utóbb össze jön az a szobrocska, amit díjként fogok kiosztani.
Félre értés ne essék, nem vagyok kényes hercegnő, csak mikor heti szinten több tucat gyökérrel hoz össze a sors, akkor kezdem megérteni miért szerették annak idején az uralkodok elfoglalni a váruk legfelső lakosztályának egyikét elfoglalni és a szolgákkal intéztetni mindent. Minél kevesebbet voltak emberek között, annál kiegyensúlyozottabb életet élhettek.
Őszinte leszek, mindig elég kényeskedő voltam, de mióta Svájcban összefutottam a Hemlock házaspárral, valahogy minden rettentő nehéz lett és a feje tetejére állt. Egészen addig viszonylag nyugis életem volt, még ha voltak is debilek a környezetemben, de úgy elevickéltem és dolgoztam. A Berni rendőrségen szolgáltam hadnagyként, ők pedig jöttek és minden a feje tejére állt, ráadásul a pasas annyi képtelenséget hordott össze öt perc alatt, hogy keresni kezdtem a kandi kamerákat a kihallgató szobában, hátha valami hülye vicces videó forgatása zajlik tiktokra, de nem így volt.
Az a nap mindent megváltoztatott, én pedig azt hittem ha New Yorkba költözöm, akkor új életet kezdhetek és talán jobb közegbe kerülhetek, így Amerikába utaztam. 1776. július 4-e óta amúgy is szent a béke az UK és az USA között, nem? Ők is élik a független kis életüket és mi is. Már nem haragszunk egymásra, hisz nem háborúzunk, noha van egy két amerikai, akinek szívesen nyomnám le a torkán egészben azt az ötven csillagos, vörös-fehér sávos papírba csomagolt Hot Dogot. Persze biztos van az amcsik között is olyan, aki szívesen fojtana bele engem is egy csésze teába. Végül is, mikor a Bostoni kikötőben 342 láda teát szórtak a tengerbe, György királyt is szívesen fojtották volna a tengerbe. Ilyenek ezek az amerikaiak...
De nincs baj, nincs baj, mi megférünk egymás mellett. Ha meg nem, akkor csinálunk helyet. Biztos megvannak még bennünk az ősi ösztönök.
Most az NYPD-n dolgozom, New Yorkban, ahol van pár csodás kollégám és olyanok is, akik nem csodálatosak, de ámulatba ejtőek. Mikor őket figyelem, úgy érzem én vagyok David Attenborough.
Lehet nem én vagyok a legkedvesebb és legjobb természetű hekus a szervezetnél, de higgyétek el, igyekszem és ha valakit épelméjűnek és kulturáltnak minősítek, azzal biztosan úgy is fogok bánni, de ha egy szétszívott agyú belőtt gyökér vagy, aki azt hiszi valamikor a szeretője voltam, vagy egy túlértékelt egyetemi fizika professzor, aki azt hiszi magáról, hogy Indiana Jones és Albert Einstein szimbiózisa, akkor igen csak kellemetlen percekre számíthatsz tőlem. Az sem épp jó pont nálam, ha az IQ szinted 90 alatt van, vagy nem vagy képes normálisan felöltözni, vagy elfelejted a zuhanyzást, esetleg Január óta gyúrsz arra, hogy idén decemberben te legyél a Mikulás és még szeptemberben sem borotválkoztál meg, hogy igazán hiteles legyél.
Tény a tény, nem én vagyok a város legnagyobb detektívje, de elég eszes vagyok ahhoz, hogy én is jól teljesítsek. Nem lehet mindenki Dr. Sinclair szintjén, de azért én is megérem a pénzemet, pedig nem vagyok amerikai. És mivel nem az amerikai álom reményében érkeztem New Yorkba, nem is ért csalódás. De persze, ha Vegasba utaztam volna, hogy gyorsan meggazdagodjak, lehet már a második napon padlóra kerültem volna az első kaszinó küszöbén.
Amúgy meg... Brit tudósok kimutatták, hogy álmodozni időpocsékolás és nem kifizetődő, később az Apostol együttes írt is erre egy propaganda dalt "A legtöbb ember ott hibázza el" címen.
Nem, nem vagyok depis, csak realista. Egyébként jó társaság vagyok, hidd el, csak ismerj meg és viselkedj értelmes, kulturált ember módjára. Őslakosból van elég, gyarapítsuk most már a civilizált népséget.

Most pedig következzen a "Fun Fact" rovatunk.
- Bilincs fétisem van.
- Örök elégedetlen vagyok a nyakkendőim megkötésével.
- Rajongom a divatért, kedvenc sport márkám a Converse.
- Előszeretettel hordok tornacipőt még öltönyhöz is.
- Gyűjtöm és olvasom a férfi-női divatlapokat, életmód magazinokat is. Hűséges GQ, Glamour és Natural Lifestyle előfizető vagyok.
- Igyekszem egészségesen élni, odafigyelni magamra.
- Az olvasáshoz van, hogy szemüveget kell felvennem.
- Kedvenc színeim a barna, a kék és a fekete.
- Édesszájú és kávékedvelő vagyok.
- Néha vásárolok étrend kiegészítőket.
- Mindig ügyelek a tisztaságra és a jó megjelenésre.
- Rajongok a Synth-pop zenékért és szeretem a technot is.
- Depeche Mode rajongó vagyok.
- Nagyon szeretem a történelmet és ha nem rendőr lettem volna, biztos történésznek mentem volna.
- Öltönyt leginkább csak munka miatt hordok, de van, hogy a hétköznapokban is hordom.
- Valaki egyszer legyártatott az arcommal egy autó illatosítót, amiből én is beszereztem anno egyet, de semmi illata nem volt. Nem tudom ki lehetett...

Magam sem tudom mit reméltem, amikor New Yorkba költöztem, de megtettem. Határozottan másabb hely, mint Bern, Svájc, de bíztam a legjobbakban. Már éltem vagy három országban, öt városban, természetesen bele számítva Skóciát is, de most már lassan negyven leszek így igyekeztem úgy választani, hogy megállapodni is legyen lehetőségem, mert a végén még az lesz a sorsom, hogy nyuggerként is vándorolni fogok, ha nem tudok időben biztos talajt tudni a lábaim alatt. Vettem egy szép kis lakást Brooklynban, a Bainbridge Streeten, ami nem volt egy luxus lakás, de nekem agglegénynek elég volt ahhoz, hogy egy kulturált környezetben tudjak élni. Erre van szükségem. Tiszta, rendezett lakásra, elfogadható áron. Elég tágas volt nekem, szép, és a többi lakó is elég elviselhető volt. Biztosra vettem a ház nem volt régi, vagy ha mégis, akkor szépen felújított volt. Noha a környék nem lett a kedvencem, nem szívesen költöztem volna el, amíg nem tudok elég pénzt összeszedni, hogy nívósabb helyre tudjak költözni, bár valószínűleg nem fog előfordulni. Annyira nem foglalkoztat a lakás kérdése.
Az NYPD-nél helyezkedtem el, de volt valami rossz megérzésem. Mikor reggel felkeltem és elmentem zuhanyozni a meleg víz hirtelen hidegre váltott, majd forróra. Na jó, itt csak viccelek. Ilyen csak a filmekben történik és az elátkozott szállodákban, azon belül is a Stephen King által kitalált Dolphin Hotelben a 1408-as szobában. A vízzel nem volt semmi baj. A baj akkor kezdődött, amikor a reggeli dugóban ülve egy ismerős pasast fedeztem fel. A dugóban ült ő is. Valahol már láttam, de nem voltam biztos benne, hogy hol és hogy ki ő, mert csak az arca egy részét láttam a kocsiból, de mintha prof. Hemlock lett volna, akivel Svájcban már találkoztam és nem kellemes emlékeket hagytak bennem a férjével.
Nem csak az ottlétük alatt állt feje tetejére minden, de még a távozásuk után is furcsa dolgok zajlottak le a környéken, ahogy bennem is mély nyomot hagytak. Sosem hittem volna, hogy két ember ennyi fel tudja forgatni egy kis város életét, de ők tagadhatatlanul megtették.
Menet közben megálltam egy újságosnál, hogy megvegyem a legújabb GQ és Natural Lifestyle magazint, mivel költözésben voltam Bernből, de majd intézem. Előfizetve olcsóbb és ki is szállítják őket, így kevesebb a gondom rájuk.
Julianről már meg is feledkeztem, mire megérkeztem az NYPD-re. Gondtalanul leparkoltam és a válltáskám társaságában a gyilkossági osztály vezetőjének irodájába mentem, ahol megvitattuk az első napom körülményeit, helyzetjelentést tettünk, majd átvettem az irodám kulcsát és el is foglaltam azt. Békében berendezkedtem, igyekeztem otthonossá tenni, miközben az első nagy, érdemi megbízásomra vártam. Vajon mi lesz az első nagy ügyem?
Miközben az asztalomon pakolgattam és egy-egy nyomtatványt olvastam lépteket hallottam, illetve nyílt az ajtó is és Ő lépett be rajta. Ő! Hát ez hihetetlen, hogy itt sincs tőlük nyugtom. Pontosabban tőle. Ez az ember olyan, mint a levegő, mindenhol ott van.
Hátradőltem a székemben, levettem szemüvegem, megmasszíroztam arcom, halántékom és mélyet sóhajtottam. Ez egy nagyon nagyon rossz vicc.
- O, hogy Szent Margit nyújtson feléd keresztet - morogtam. - Mit keresel te itt? És miért van rajtad egyenruha? - kérdeztem meglepetten. Még viccnek is rossz, hogy ez az alak rendőr legyen. Az kizárt. Biztos vette valahol ezt az egyenruhát, hogy be tudjon ide lógni. De honnan tudta, hogy itt vagyok? Ez viccnek is rossz.
- Ooo nem, nem! Nagyon jól megvoltam a társaságod nélkül is öregem. Hálát adtam az égieknek, hogy végre megszabadultam tőletek! - még Svájcot is elhagytam, hogy többé véletlen se lássam őket, erre ez a barom most újra felbukkant. Itt?!
- Hogy mi? Ne viccelj már! Mégis ki volt akkora barom, hogy magát felvegye, át engedje a vizsgákon és még fel is vegyék ide? Itt valaki csúnya baklövést követett el - tanakodtam, majd szétnéztem az irodámban, ahogy annak idején Bernben is tettem. Hol vannak azok a rejtett kamerák. Kik nézik? Hol közvetítik? Hová akarják feltölteni és miért én vagyok ennek a rossz viccnek az alanya? Nem szívhatom meg ennyire! Most költöztem be, máris költözhetek el innen is. Ha most Észak-Koreába utazom, ez oda is követ?
Mintha csak beletörődtem volna a sorsomba, újra leroskadtam a székembe.
- Na, akkor mielőtt még belekezdenél itt is a sületlenségeidbe, mondom a válaszokat rá. Mi sosem feküdtünk le. Nem voltunk szeretők, nem éltünk együtt, nem voltunk szerelmesek, de szánom azt a szerencsétlent, aki pont veled kezd.
Áruld már el nekem, minek nézel te engem, légypapírnak? Én nem vagyok mágnes, maga pedig nem vasreszelék, szóval itt nincs semmi vonzódás - ingattam meg mutató ujjam nemlegesen.
- De ha már itt vagy, tégy nekem egy szívességet és ezúttal ne hozzatok a nyakamra se vérfarkast, se Wendigot, se szörny kutyákat, semmit. Szeretnék normális eseteken dolgozni és nem szörnyvadászatot folytatni, mint a legutóbb - morogtam, hiszen a legutóbb mikor összefutottam velük egy vérfarkas szabadult a nyakamra. Illetve egy hotel nyakába. Persze kiderült róla, hogy csak egy jelmezes pasas és valójában kincsvadászok gyilkoltak, de akkor is. Nem hiányoznak a jelmezes őrültek sem.
Nem tudtam volna megmondani mi lehet az oka, hogy miért vonzom be állandóan ezt az alakot, de már kezd sok lenni. Nem költözhetek el mindenhonnan, még a végén azt hiszik, hogy valami terrorista vagyok, aki mindig menekül országról országra.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán érdekes jellemmel lettél megáldva, akinek nem könnyű beférkőzni a bőre alá, de azt hiszem, hogy ha ez valakinek mégis sikerülne, akkor az semmiképp sem bánná meg, hogy megtiszteled a barátságoddal. Néha azonban tudni kell alkalmazkodni neked is, és a szerinted gyökér embereket is elfogadni, hiszen sajnos, egyre több van belőlük A történetedből is tökéletesen látszik, hogy mennyire kicsi is az a világ, amiben élünk, hiszen akarva akaratlanul, te is mindig abba az emberbe botlasz bele, akit legszívesebben kerülnél. ha hiszünk a sors akaratában, ha nem, de nekem mindeféleképpen úgy tűnik, hogy valaki odafentről azt akarja, hogy az életed része legyen az a férfi, akit a hátad közepére sem kívánsz. Én a helyedben nem menekülnék el ismét, mert lehet, hogy valami jót tartogat a jövő a számodra az által, hogy ismét az utadba sodorta Őt. Én mindenestre, szívből kívánom, hogy rá jöjjetek arra, hogy kevesebb ellenségeskedéssel, többre lehet jutni. Az ellentétek amúgy meg vonzák egymást, szóval én mindenképp kíváncsi vagyok most már, hogy merre alakultok
Színt és rangot majd egy admintól kapsz, de addig is tied New York  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!