Végig hallgatom, amit mond és néha összeráncolom a homlokomat. Nekem egészen más elképzeléseim vannak és tapasztalataim arról, amit mond, de nem lehetünk egy formát.
- Azt hittem a csajok szeretnek a középpontban lenni. Mellesleg, ha most bókolnék neked, azt úgyse hallaná senki, így nem kerülnél a középpontba se. - Mosolyogva rántom meg a vállaimat, na nem mintha most bókolni akarnék neki, már kijött belőlem az alkohol ahhoz. De szerintem ha valaki bókol a másiknak, azt nem feltétlenül hallja meg más. Ha kettesben vagyunk, mint most, akkor is látnám a zavart az arcán a bókolásomnak köszönhetően. Már ha zavarba tudnám hozni, amit egyszer sikerült, pedig nem is terveztem. Hamar kiveséztük ezt a flörtöléses témát, így most valami olyan lesz terítéken, ami nagyon is felizgatott. Ki akarom próbálni az esti síelést és a snow tubingot mindenképp, akár már ma este, még akkor is ha nincs is még hó. Annyira az agyamba égett, hogy valóban feldobta az estémet és elfeledtetett velem minden mást. Nem is bírom kiverni a fejemből és az ötletet, hogy Svájcba menjünk idén Kanada helyett. Alig várom, hogy elmondjam a szüleimnek az elképzelést. Csak bólintok egyet, hogy pozitív élmény lesz. Én biztos vagyok benne, hogy az lesz, mert már most elképzeltem, hogy mennyit lehet majd rajta szórakozni. Főleg, ahogy ismerem magam, biztos vagyok benne, hogy ki fogunk minnyájan esni a gumiből először. Ráemelem a tekintetem és próbálom az izgatottságomat hátrébb szorítani, hogy rá koncentráljak.
- Biztosan, de Svájc megfogott. Olyan szép havas tájai vannak. Persze biztos, hogy máshol is van ilyen, de ahol eddig voltam, azokhoz képest még mindig Svájc a legjobb. - Beleéltem már magam, hogy Svájcba megyünk, pedig még senki sem tud róla otthon. Nem Svájc nagyon is bejött, a csajoktól függetlenül. Tényleg gyönyörű tágai vannak, főleg ha minden havas, akkor annyira más. Remélem, hogy sikerül olyan szállodát találni mint múltkor, hogy a hegyekre néz. Annyira jó volt, ahogy az erkélyre kiülve egy bögre kávéval, a havas hegyeket vizslattam. Ez a téma tovább már csak a fejemben szárnyal, miközben témát váltunk és a sulira terelődik a szó. Elhúzom a számat, mert valóban mindenkinek olyat kéne tanulnia, amit szeret, de még mindig vannak érdekes szülők, akik elvárnak egy-két dolgot a gyerekeiktől.
- Nem biztos. Azért ismertem olyat, akire rákényszerítették, hogy már pedig akkor is azt kell tanulni, amit a szülők elképzeltek. De nekem is vannak olyan tárgyaim, amiket a hátam közepére sem kívánok, mégis meg kell tanulnom és levizsgáznom belőle. Pedig tényleg nem látom értelmét. - Mondom még mindig elhúzott szájjal, ahogy belegondolok, hogy nekem is vannak olyan tárgyaim, amitől herótom van, mégis meg kell csinálnom. Se a munkám során, se utána olvasgatva nem tudom, hogy miért kell nekem ezeket tanulnom, mert semmivel sincs összefüggésben, amivel foglalkozok jelenleg.
Tovább menve az éjszakába és a beszélgetésben, a filmeket is kibeszéljük. Ahogy ő mondott egy általánosítást a fiúkról, úgy én is felhozom ugyanezt. Szerintem teljesen mindegy, hogy ki milyen nemben tartozik, nem biztos, hogy ugyanaz a kedvelt témái, mint másoknak. Hallgatva őt, egyből megfordul egy valami a fejemben. Nem vagyok hajlandó romantikus filmeket nézni, elég volt, hogy a volt barátnőm rászedett.
- Romantikus film nézés valószínűleg nem lesz a közös programunk. - Jelentem ki határozottan egy apró mosollyal az arcomon, hisz nem akarom, hogy ezen megsértődjön. Engem nagyon is felidegesít, ami általában egy romantikus filmben van és egyáltalán nem élvezem. Elég ha csak arra a pár filmre gondolok, amiket láttam, már is kiver a viz tőlük. Majd megcsapja valami érdekes a fülemet. Szép lassan egy szemtelen vigyor ül ki az arcomra.
- Oh, hm, ez gyors volt. Szóval velem akarsz aludni... - Kaján vigyor van még mindig az arcomon, elég gyorsan eljutottunk odáig, hogy az együtt alvásról beszélgessünk, pedig nekem egyáltalán nem voltak ilyen terveim. Valóban arra gondoltam, hogy a kanapén ülnénk miközben filmezünk egy nagy adag popcornnal és üdítővel. - De nem adom magam ilyen könnyen. Azért először el kell vinned vacsizni. - Játszom meg magam továbbra is, hogy nem vagyok könnyűvérű, akit az ágyba tud vinni mindenféle ebéd, vacsora meg ajándékok nélkül.
- Amúgy meg te sem tudhatod, hogy én panaszkodnék-e ha orrba vágnál. - Fűzöm még hozzá, hisz nem ismeri az alvási szokásaimat. Szóval ezt elég hamar kijelentette, hogy a plüss macinak más előnye is van. Viszont a végére már tényleg nem bírom, és elnevetem magam. Nagyon is jól szórakozok ezen és végre egy lány, akivel lehet így beszélgetni és nem ódzkodik az ilyesfajta hülyéskedéstől.
- Majd ha a tánctéren leszünk, és megtalálom, mindenképp szólok. - Kacsintok rá, mosollyal az arcomon, majd felállok és kezet mosok utána mielőtt bemennénk a tánctérre. Amikor már a tömegben vagyunk, megállok és játékosan körbe nézek mintha keresnék valakit. Felé fordulok, majd a füléhez hajolok, hogy hallja mit mondok ettől a zenétől.
- Azt hiszem megtaláltam azt a lányt, akivel táncolni akarok. - Mondom neki határozottan, majd megfogom a kezét és behúzom a tánctérre. Mosolyogva kezdek el ritmusra táncolni, bár nem mindig sikerül eltalálnom, de most az sem zavar. Ebben a félhomályban aligha lehet kivenni, hogy néha nem úgy mozgok, ahogy a zene szól. Felszabadultam és tényleg jól esik ez a kis mozgás. Egész végig táncolok, amig véget nem ér a buli. Csak akkor állok meg, mikor épp mosdóba kell mennem, vagy hozok még sört. Még a barátaimmal sem találkoztam, mióta összefutottunk a lánnyal, amit meglepő mód nem zavar.

Érzem rajta, hogy inkább hagyni akarja ezt a flörtöléses dolgot, amivel nincs semmi bajom, így csak egyet bólintok és már tovább is megyünk a beszélgetésben.
- Nem feltétlen kellemetlen helyzetbe. Vagy te úgy érzed, hogy kellemetlen helyzetben vagy, ha egy srác bókol neked? - Vonom fel kíváncsian az egyik szemöldökömet, mert azzal is zavarba lehet hozni egy lányt, ha csak egy szimpla bókot elejtek. Azt pedig aligha tudom a kellemetlen helyzetbe hozással összerakni. De lehet, hogy ő ezt máshogy gondolja, mindenesetre tényleg kiváncsi vagyok arra, hogy hogyan is vélekedik erről.
- Mindenképpen kipróbálom mindkettőt. Akkor utána meg tudjuk osztani egymással az élményünket. - Mondom határozottan, bár jobb lenne ha a családdal tudnám ezt, de ha mégsem jönne össze, akkor biztos, hogy ráveszem a haverokat erre. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, mikor megerősít abban, hogy nem csak Svájcban van erre lehetőség.
- Igen, tudom, de mivel főleg Kanadába megyünk, így kell a változás is. - Biccentem oldalra a fejemet, bár nem hallottam még ilyenről, ez nem zárja ki, hogy ne lenne hasonló itt a közelben. Viszont annyira mindig egy helyre fókuszálunk, mikor sielni megy a család, hogy nem is nézelődtünk másfelé. Svájcot pedig szeretem, legalábbis ha lehet ilyet mondani kétszeri látogatás után. Azért a fejemben már ott van megannyi ötlet, hogy adjam be a szüleimnek, hogy hova menjünk idén. Csak az zökkent ki a gondolatmenetemből, hogy áttérünk mind a koreai tanulásra, mind a szak változtatás értelmetlenségéről és a söröm megtárgyalására. Ahogy végig gondolom elég sok témát kiveséztünk már az alatt, amióta itt ülök és ez annyiban jó, hogy jobban megismertem, és tudtam szünetet tartani az ivásban.
- Az jó, ha olyat tanulsz, ami érdekel. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, szerintem ezt a témát már kiveséztük. Tényleg látszik rajta, hogy érdekli a pszichológia, ami nem baj. Én biztos, hogy nem tudnék ezzel azonosulni, mert nem érdekel. De nem lehet egy és ugyanaz az érdeklődési körünk.
- Én ugyanezt mondhatnám a romantikus filmekre. - Forgatom meg mosolyogva a szemeimet, mert ő még csak meg sem említette, pedig általában a csajoknak az van a top 3-ban. Nem szemrehányásként mondom, a hangom sem erről árulkodik. Szimplán vissza mondtam ugyanazt, amit ő az akcó filmek és a fiúk kapcsolatáról.
- Szeretem az akció filmeket, csak nem mindegyiket. Attól függ, hogy ki játszik benne. - Leginkább a filmeket a szinészekhez szoktam kötni, mert ha egy számomra kedvenc vagy ismert szinész van benne, akkor az a film általában jó és nagyon ritkán rossz. Nincs bajom az akció filmekkel, elég sokat ismerek és szeretek, de általában a horror és thriller az első. Azok az új vigjátékok számomra. A sok értelmetlenség, amiket a filmben csinálnak, olyan jókat mulatok rajtuk. Viszont tudom, hogy sokan tényleg félnek egy-egy darabtól. Pont ezért is vetem fel, hogy akár hozzám bújhat, ha akar, de látom, hogy benne van a hülyéskedésben, így folytatom.
- Szóval nem akarsz hozzám bújni... Értem én. - Játszom a megsértettet, majd ráemelem a tekintetemet és folytatom. - Csak hogy tudd miből maradsz ki. Én vagyok a legjobb, akihez hozzá lehet bújni. Jobb vagyok egy plüss macinál is. - Bólogatok ezzel bizonygatva, hogy mit is fog kihagyni, de mindezt ugyanolyan megjátszva, mint az előzőt. Majd elnevetem magam, mert nem akarom, hogy túl komolyan vegyen és rá sem akarom erőltetni. Mindezt csak viccből mondom és egyre jobban érzem azt, hogy felszabadultam a társaságában. De az ötlete tetszik, így bele is egyezek, hogyha esetleg össze tudnánk hozni egy film délutánt vagy estét.
- De amúgy, ha úgy kezdjük el a film „maratonunkat”, akkor beleférhet mindkettő, ha gondolod. - Formálok idézőjeleket az ujjaimmal, mert két filmet aligha nevezhetünk maratonnak. De én nem vagyok az ellen, hogy kettő vagy akár három filmet is megnézzünk egymás után. Ez csak rajta múlik, meg persze azon, hogy mikor kezdünk el filmezni.
Egymás után eszem a pizza szeleteket, ez most nagyon hiányzott mind az éhség, mind az ivás miatt. Sokkal jobban is érzem magam, már teljesen meg is szűnt a forgás körülöttem, így azt hiszem megint elkezdhetek inni. És ez pont a már megnyitott söröm végét jelenti. Amint végeztem vele, ott hagyom magam előtt az üres üveget, amíg eszek. Majd később úgyis az a tervem, hogy odateszem a többi mellé. Amit mond arra csak gondolkozó arcot vágot.
- Hm... Nem is olyan rossz ötlet. - Szemeimmel nézek felfelé, mintha ténylegesen elgondolkoznék ezen, majd azért sunyi módon rápillantok, hogy lássam a reakcióját. Utána csak nem bírom ki és elnevetem magam. Örülök neki, hogy beleegyezik, bár egy kicsit jobban kezd el dobogni a szívem a mellkasomban, ahogy arra gondolok, hogy vissza megyünk a tömegbe és ha a barátaim meglátnak vele, akkor biztos, hogy elkezdenek kombinálni, amire nem igazán van szükségem. Azért megpróbálom arrafelé terelni, ahol nem vagyunk a látóterükben. A sörrel a kezemben térek vissza hozzá és várom, hogy jöjjön. Amit felvet, abban van valami, így lerakom a pultra az üveget, majd megyek utána és ha befejezte a kezet mosást, akkor én is elvégzem ugyanazt. Megtörölve a kezemet, veszem a sörömet magamhoz és belekortyolok. Most már tényleg nincs akadály, hogy visszamenjünk, így el is indulok vele ki a konyhából. Azon kezdek izgulni, hogy a táncoláshoz nincs bennem annyi alkohol, de talán nem leszek túl vészes. Azért a háta mögött egyre gyorsabban iszok a sört, hogy a fejemig szálljon, de a pizza miatt és egy üveg sörtől, aligha leszek ittas. Amint megérkezünk, lerakom valahova az üres üveget, gondosan megjegyezve, hogy hol is van, majd elkezdek ritmusra mozogni. Legalábbis megpróbálok arra mozogni. Elég sokszor jártam már szórakozóhelyekre vagy házi bulikba ahhoz, hogy valamennyi ritmus érzékem legyen.

Elismerően nézek rá, de tudom, hogy ez csak egy beugratás és ennek most nem dőlök be. Oldalra biccentem a fejemet és gyanúsan nézek rá.
- Biztos vagyok benne, hogy nem ez történt. - Nevetem el magam és nagyon is határozott vagyok az állításommal. Elárulta magát a testbeszédével és bár lehet az is megjátszani, de abban a pillanatban nekem nagyon is valós reakciónak tűnt. Nem is akarom magam összezavarni, így hallgatom a továbbiakban, hogy mit mond.
- Szeretek lányokat zavarba hozni. Olyan vicces a reakciótok olyankor. - Vigyorgok és tényleg szeretem, ha zavarban vannak. A volt barátnőmnél nagyon is imádtam, bár ő nem volt annyira oda, amikor zavarba hoztam. Majd azt is megtárgyaljuk, hogy engem nem zavar ha valaki máshogy vélekedik dolgokról. Felhozhatnám, hogy talán a nevelésem miatt ilyen a felfogásom, de inkább úgy döntök, hogy hagyom és tovább lépek a síeléshez. Mosolygok rá, hogy gyakorlatilag úgy hangzott, mintha elhívna, hogy menjünk el Svájcba síelni. De inkább nem hozom fel, az lehet, hogy már túl sok lenne, mert még nem ismerjük egymást annyira, hogy esetleg ketten egy másik országba menjünk el. Viszont felcsillannak a szemeim, ahogy megemlít két olyan dolgot, amit én is szívesen kipróbálnék. Már ahogy beszél róluk, meghozta a kedvem, és biztos, hogy meg fogom a szüleimet kérni, hogy menjünk vissza Svájcba a télen, ezekre a helyekre. Már ha sikerül addigra megjegyeznem őket.
- Tök király lehet az éjszakai síelés meg a snow tubing. - Vigyorgok és egy kicsit irigy is vagyok, de remélem, hogy a szüleim beleegyeznek ebbe és idén ki is próbálhatom őket. Persze mehetnék egyedül is, hisz felnőtt vagyok, de olyan ritkán van együtt a nagy család mióta mindenki a saját életét éli, hogy ezeket az apró találkozásokat nem fogom szétbombázni.
Kicsit izgatott lettem ezektől az ötletektől és legszívesebben már most felhívnám apámat, hogy elmondjam a svájci ötletet, de tudom, hogy nem díjazná, mert eléggé benne vagyunk már az éjszakában. Ezért is próbálom lehűteni magam egy újabb témával, amit szeretek.
- Igen, de úgy voltam vele, hogyha már tanulom, akkor megpróbálkozok az eredetivel is... - Rántom meg a vállaimat, és egy kicsit el is húzom a végét. - Inkább maradtam a tört koreainál. - Gyorsan hadarom el, mert nem volt túl sok életű a „megtanulok koreaiul” akcióm. De gondolom ezzel mindenki így van, ha egy viszonylag nehéz nyelvnek kezd neki önmagában. Ez nem adott motivációt nekem az életben, viszont az igen, hogy phd-t tegyek. Bólogatok is arra, amit mond, hiszen így van, van előttem cél ilyen téren és nagyon is remélem, hogy el fogom tudni érni.
- Ezt jó hallani. - Mosolygok és tényleg jó, hogyha tovább megy, akkor azt itt tervezi, legalább ha barátok leszünk, akkor több időt tudunk találkozni és később kell átszoknom arra, hogy hosszú üzeneteket váltsak vele és várjak napokat mire választ kapok. Még mindig nem fér a fejemben, hogy hogyan lehet így kapcsolatot tartani. Igaz, hogy a philadelphia-i barátaimmal is elég ritkán tartjuk a kapcsolatot, pedig ők szinte a szomszédban vannak.
- Nem, nem pocsékolok. - Belekortyolok a sörbe, nem akarom, hogy kiöntse. Megiszom én, majd utána jöhet a normális is. Viszont örülök annak, hogy nem firtatja tovább az egyetemi kapcsolatokat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el tudok menni abba az irányba, amerre nem akartam.
- Igen, ezt valahogy sejtettem. - Nevetem el magam én is vele együtt. Egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg rajtam nevetne. Most amúgy sem izgatna, van bennem annyi alkohol, hogy ez ne foglalkoztasson. Arról nem beszélve, hogy megint kezdek inni, utána meg pláne nem fog érdekelni. Igaz, hogy józan állapotomban jobban örülök, ha velem nevetnek és nem rajtam, de most ez nem lényeges. Tetszik, hogy nem említette meg a romantikus filmeket, azokat nem tudom elviselni. Meg kellett egy párat néznem a volt barátnőm miatt, de ha nem muszáj, akkor be nem kapcsolom.
- Thrillert és horrort nagy részt. De ha van valami jó vigjáték, akkor azt is megnézem és talán még akció filmre is rá lehet venni. Meg én is szoktam azért katasztrófafilmeket nézni. - Én is megosztom vele, hogy nekem mik a kedvenceim és be is villan egy újabb közös program, már ha egyáltalán benne lesz ebben a sok mindenségben, amit eddig kitaláltam. De ez úgy is majd idővel kiderül, hogy mit fogunk megvalósítani és mit nem.
- De akkor egyik nap megnézhetnénk egy horrort, vagy thrillert. Megnézhetjük, hogy mekkora a rettegés küszöböd. De ne aggódj, hozzám bújhatsz! - Legyintek egyet a kezemmel. - Feláldozom magam. - Játékosan egy nagy drámai sóhajt is eleresztek, majd elnevetem magam. Persze nem zavarna, ha hozzám bújna, ha megijedne valamitől. Sőt még lehet, hogy élvezném is a kialakult helyzetet.
A pizza nagyon is gyorsan fogy, egyiket eszem a másik után. Nagyon finom és jól is esik. Közben a sört is szép lassan elfogyasztom vele együtt.
- Dehogy. De ha velem jössz, akkor muszáj lesz táncolnod velem. - Félmosoly jelenik meg az ajkam egyik oldalán, majd lerakom a kiürült sörös üveget. Hozok még egyet, most még van ideje elfutni, de ha marad akkor biztos lehet benne, hogy táncolnia kell velem. Na jó, nem erőszakoskodok, hogyha nem akarja. Egy újabb sörrel a kezemben térek vissza hozzá.
- Mehetünk? - Kérdezek rá, miközben kinyitom a sörömet és bele is kortyolok. Ha ő készen áll, akkor én is és együtt mehetünk vissza bulizni. Szeretnék megint abban az állapotban lenni, mikor kijöttünk ide.

Lényegében igaza van, hogy végülis két kimenetele van annak, hogyha elkezdenék vele flörtölni, viszont nem hiszem, hogy ez megtörténne. Látom az arcát és ahogy reagál, szerintem örülne neki, hogyha elkezdenék vele flörtölni, legalábbis nem utasítana vissza, ha jók a meglátásaim. De nem fogom neki megadni ilyen könnyen, amúgy sem érzem úgy, hogy ez most a legmegfelelőbb alkalom lenne a flörtöléshez. Viszont szeretném, ha úgy érezné, hogy nehezen adom magam, így még egy kicsit rá is játszok.
- Én nem mondtam konkrétat. Lehet, hogy csak puhatolóztam... - Sejtelmesség van a hangomban. - Hm, ki tudja. - Megrántom a vállaimat egy sunyi mosollyal az arcomon. Elvégre csak feltételezve mondtam, és nem konkrétan, hogy már pedig most elkezdek vele flörtölni. Amúgy is igaza van, foglalt a szivem és még mindig visszahúz a volt barátnőmhöz. Elég nehéz lenne más lányt felszednem és őszintén szólva nem is akarok mást.
- Mi számít bunkó beszólásnak? - Ráncolom össze a homlokomat, kiváncsi vagyok, hogy mit ért bunkó beszólásnak. Azért volt mikor a volt barátnőmtől kaptam egy pofont, de akkor nem éreztem, hogy bunkó lettem volna. Bár lehet, hogy az voltam, csak nekem más a bunkózás, mint a lányoknak. Ezért is érdekel, hogy ő mit fog mondani, bár ahogy eddig megismertem, egészen más, mint a legtöbb lány, így neki más lehet a felfogása erről.
- Nos, én nem ítélek el senkit. - Apró mosoly kerül az arcomra, hátha ezzel meg tudom nyugtatni. Engem tényleg nem zavar ez és el is tudom fogadni, hogyha valaki máshogy gondolja. Viszont tetszik a hozzáállása, tényleg elég sokan vannak még akik a középkorban élnek.
- Persze, bocsi, más ezt egy lánnyal beszélni. - Nevetem el én is magam, a srácokkal könnyebb ez a téma. - Szóval visszatérve Svájcra. Mi St.Moritz-nál voltunk miután már jobban ment a snowboardozás. Nagyon szép hely. Te merrefelé voltál Svájcban? - Picit odébb billentem a fejemet, ahogy ránézek. Ő is volt már Svájcban és tényleg érdekel, hogy merrefelé. Lehet, hogy rá tudom venni a szüleimet, hogy egy új helyet próbáljunk ki az idén.
Halványan elmosolyodok, mert gondoltam, hogy a japán fog neki elsőként beugrani. A legtöbb, amit az emberek is ismernek, azok leginkább japán harcművészetek.
- Koreai. - Felelem, majd azért még hozzáfűzök valamit, mielőtt rákérdezne. - De nem beszélek tökéletesen koreaiul. Igazából kétséges, hogy egyáltalán egy valódi koreai megértené-e mit gagyogok. - Nevetem el magam, mert amolyan törött koreait tanulok az edzésen és szerintem egy anyanyelvű meg se értené, hogy mit beszélünk. Egyszer próbáltam meg elkezdeni valóban megtanulni a nyelvet, de hamar feladtam. Jó lesz nekem ez a törött koreai, amit elvárnak tőlünk a vizsgánál.
- Igaz, de azért vannak elképzeléseim és jó lenne ha meglenne. Mindenesetre nem rajtam fog múlni. - Rántom meg a vállaimat, mert valóban úgy gondoltam, hogy mindenképp megcsinálom a phd-t is. Azért azt jó hallani, hogy neki is valami hasonló tervei vannak. Mondjuk az igaz, hogy ebből nem derül ki, hogy hol csinálná meg, ha úgy alakulna. Pont ezért is teszem fel neki a következő kérdést, mert nagyon is érdekel.
- Értem. De ha úgy alakulna, hogy tovább mész, azt itt terveznéd vagy otthon? Vagy még erre is akkor tudnál válaszolni ha már ott tartanál? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, és azon gondolkozok, hogyha itt csinálná meg, akkor még pár évet itt maradhatna. De az sem kizárt, hogy a többit már Norvégiában csinálná meg.
- Persze, de ez úgyis ritka. Elég kevesen maradnak együtt az egyetemi éveik alatt vagy után. - Gondolok bele és most ez úgy csap belém, mint a villámcsapás és egyből feljön a gondolat, hogy miért is vagyok ebben a buliban és miért kellett nekem ennyi pia. Csak most, hogy kezd kimenni belőlem az alkohol, fedezem fel, hogy én sem maradtam együtt a volt barátnőmmel. Igaz, hogy el tudtam volna vele képzelni az egyetem után is vele, de még nincs veszve semmi, én úgy érzem. Viszont egyre jobban kezdenek a gondolatok szárnyalni a fejemben.
- Tudod mit. Inkább erről ne beszéljünk. - Köszörülöm meg a torkomat és a telefonra nézek, hogy ne lássa az arcomat. Most az az üveg sör nagyon is jól esne, hogy megint ugyanabban az állapotban legyen, mint mikor nem gondoltam a szakításra. Pont kapóra jön, hogy ennyire kifejti a függőséget. Azért a mondata közepén ráemelem a tekintetemet, most már kicsit összeszedtem magam, így nem tudja leolvasni az arcomról, hogy mennyire is szíven ütött az előző téma. Egyre jobban hallgatva kezdem el összeráncolni a homlokomat. Ez nem egészen olyan okfejtés, amit az ő szakán szoktak tanulni.
- Huu, hát ha nem sikerülne elhelyezkedni a jelenlegi szakodon, amit tanulsz, pszichológusnak biztos felvesznek. Elég részletesen kifejtetted, de gondolom a légköri tudományok szakon nincs pszichológia. - Szóvá is teszem, hogy hogyan is lyukadtunk ki a pszichológiánál, amikor vélhetően ő ezt nem tanulhatja. Viszont kiváncsivá tett, mert nagyon is látszik rajta, hogy nagyon is érdekel ez a szak. De tényleg úgy gondolom, hogyha nem jön össze neki, akkor pszichológusnak elmehetne. Nagyon is kellemes vele beszélgetni alapból is, ami előny egy ilyen szakmához.
Belekortyolok a sörömbe, és egy apró mosollyal konstatálom, hogy beleegyezik abba, hogy többször is találkozzunk, főleg mikor itt van a szünetekben. Nagyon sok mindent meg tudtam róla, kivéve egy dolgot, amit még nem veséztünk ki.
- Mondjuk elég sok mindenre kitértünk már, de arra még nem, hogy milyen filmeket szoktál nézni. Említetted, hogy filmezni szoktatok a barátnőiddel kikapcsolódásképp. - Döntöm picit oldalra a fejemet, miközben falatozom a pizzát. Nagyon finom és tényleg jól is esik ez a szilárd étel. Azt hiszem tényleg szükségem volt erre. Közben azért a sörből is iszogatok.
- Együtt? - Kicsit bizonytalanul kérdezem, mert lehet, hogy a barátnőihez szeretne visszamenni. Talán már engem is keresnek a barátaim, de én nagyon is jól érzem magam a lány társaságában, és ha lehet, akkor nem cserélném le rájuk, bármennyire is szeretem őket.

Megértem, amit és biccentek is a fejemmel. Semmi sértetség nincs a hangomban, bár lehet, hogy könnyebb lenne felejtenem, ha csak egy napra is, ha elterelné a figyelmemet.
- Való igaz. - Halványan elmosolyodok, mert valóban jól látja, viszont egyáltalán nem érzem magam lelombozva. Elég sok lányt ismerek, akiknek nem számít, ha az illető foglalt. De valamit akkor is akarok tudni, így elkezdek vigyorogni.
- És ha elkezdenék most veled flörtölni, akkor mit csinálnál? Van két lehetőséged. Benne lennél vagy leállítanál? Vagy felpofoznál és itt hagynál? - Gyorsan hozzá fűzöm az utolsót, miközben oldalra tekintek a szemeimmel, ahogy gondolkozok. - Na jó, ez három lehetőség. - Összevonom a szemöldökömet, de nem vagyok komoly. Sőt a mosolyomból láthatja, hogy lazán kezelem az egészet és nem rendített meg, hogy nemet mondott. Meg azért remélem hülyének sem néz, hogy számolni sem tudok. Igazából igaza van, hogy foglalt a szívem, bár én nagyon szeretek flörtölni és azt még nem érzem megcsalásnak. Ha azt vesszük, akkor lényegében nincs is barátnőm.
- Ezt, hogy érted? Miért kéne baj legyen, ha egy lányt nem zavarja? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, mert ezt nem nagyon értem, hogy mire akar kilyukadni. Viszont azt elkönyvelem, hogy nem zavarná, ha érdeklődnék iránta, ha szabad lennék nem csak fizikailag, de lelkileg is.
- Gondolom már voltál ott akkor. - Jegyzem meg, szerintem nem mondaná, ha nem lenne tapasztalata a helyekkel kapcsolatban. Így is csak egy apró mosoly jelenik meg az egyik szám szegletében. Végig hallgatom, hogy ő merre felé járt. Rengeteg helyet sorol fel, ahol még nem is voltunk a családommal, de talán idén rá tudom őket venni, hogy Kanada helyett megint próbáljunk ki valami mást egy másik országban. Nem kell túl sokat gondolkoznom, hogy melyik a kedvencem, mert elég kevés helyen voltam még.
- Nem is tudom. Kanadába, ahova járunk az egész jó hely. Bár Svájcban egész jó csajok vannak. - Kaján vigyor jelenik meg az arcomon, azért a csajok tényleg jók abban az országban. Igaz, nem azért voltam ott, hogy csajozzak, mert akkor együtt voltam még a barátnőmmel, de nem fogadtam vakságot.
- Takewon-do. - Válaszolok a kérdésére, azért elég népszerű mostanában, így hallhatott is róla. Ha meg nem, akkor is tudok róla mesélni, mert aki nem jártas a harcművészetekben azoknak nem biztos, hogy eszébe jutna a Taekwon-do. Leginkább a karate, kenpo, judo meg ilyenek, amiket ismernek az emberek a filmekből.
Végig hallgatom, hogy mit mond a levelezési szokásaikról és egy halk „oh” hagyja el a számat. Nem tudom miért értettem félre, hogy rendes levelet írogatnak egymásnak a mai világban és miért ne használnák a közösségi médiát. Ahogy magyarázza, hogy hogyan is működik, így már világossá válik számomra is. Bár még mindig nem tudnám elképzelni, hogy napokat keljen várnom egy válaszra, aztán meg válaszolnom rá. Számomra elég sok időt vesz igénybe és sokszor mindent azonnal akarok.
- Jogos. - Biccentek egyet a fejemmel, ahogy megértem, hogy miről is van szó. Azért remélem nem néz annyira hülyének, hogy félreértettem, amit mondott. Majd gyorsan át is térünk a saját álmaimra és a NASA-ra.
- Igen, de azért köszi. - Halványan elmosolyodok és kicsit meglep, hogy segíteni próbál, hisz nem is ismerjük egymást. De azért szerintem ez kedves dolog, viszont nálunk is fennáll ez a lehetőség, így bízok benne, hogy a tudásom és a tapasztalatom elég lesz, hogy a jövőben bejussak.
- Van, persze. Nem szeretnék a diplománál megállni. Szeretnék mester diplomát és talán phd-t. Azt még nem tudom. - Mesélem el a terveimet, a mester diplomában teljesen biztos vagyok, a phd-ben már nem annyira. De az is lehet, hogy megcsinálom, miközben a NASA-nál dolgozok vagy még előtte. Igazából annyira sok időm van még ezen gondolkozni, hogy majd kialakul.
- Gondolom te sem szeretnél a sima diplománál megállni. - Hangomban azért ott van a kérdő hangsúly, bár nem úgy kérdeztem, mert nem tudhatom, hogy ő meddig szeretne tanulni. De remélem, hogy ezt hamarosan úgyis megtudom. Érdekes, amit mond, de nem lep meg. Volt már ilyenhez szerencsém, engem nem zavar.
- Nem annyira fura a mai világban. Elég sok lányt ismerek, akik csak a mának élnek és élvezik az életet. Nincs is ezzel semmi baj. - Rántom meg a vállaimat, kicsit megnyugtatva, hogy nem fogom ezért elitélni, hogyha ettől félne. Bár az is megfordult a fejemben, hogy szerintem én lennék a legutolsó a földön, akinek a véleménye érdekelheti, hisz nem is ismerjük egymást, még csak azt sem mondhatjuk, hogy barátok lennénk.
- Meg hát, huszonévesen ki akar házasságot? Ha esetleg becsúszik egy gyerek véletlen, akkor talán el lehet rajta gondolkozni, de akkor sem túl fontos egy darab papír. - Én sem gondolkozok úgy, hogy kötelező leélnem az életemet a leendő barátnőmmel, bár a mostanival el tudtam volna képzelni a hátralevő életemet. De megkérni, nem kértem volna meg még a kezét, max ha még együtt lettünk volna az egyetem után is, akkor lehet elgondolkoztam volna. De most jelenleg mindez csak spekuláció a részemről, hisz szakítottunk.
Szerencsére a téma váltással a gondolataim is elterelődik a szakításról. Hallgatom, amit mond, lehet abban valami, amit mond, bár amúgy sem tudom megérteni az indittatást, hogy hogyan lehet egy játéktól agressziv valaki.
- Meglehet. Bár sosem tudtam megérteni, hogy valaki, hogy lehet agresszív egy játéktól. Szerintem alapból az ilyen emberekben azért ott van az agresszívitás. Csak így könnyebb valamire fogni. - Osztom meg vele a gondolataimat, szerintem kell, hogy legyen az emberben egy kis agresszivitás, hogy azzá váljon. Nem lesz egy nyugodt emberből sorozat gyilkos, de ez csak az én véleményem.
Örülök annak, amit mond és hatalmas vigyor is kiül az arcomra.
- Jól hangzik. De vigyázz, mert még a szavadon foglak. - Nevetem el magam, nagyon jól esik a beszélgetés vele és szivesen megismételném máshol is. Miután megszólal a telefonom, már veszem is fel. A pizza futár az, így sietősen megyek az ajtóhoz, ahol meg is kapom a pizzát. Nem töltök el több időt az ajtóban, mint amennyi szükséges és azt sem akarom, hogy a sok részeg kiszimatolja a pizzát és kivegye a kezemből. Így gyorsabb léptekkel török át a tömegen, így érkezve meg a konyhába. Szerencsére, senkinek se tűnt fel, így azért képzeletben megveregetem a vállamat, hogy ez igen.
- Jó étvágyat. - Mondom én is, majd miután kivett belőle egy szeletet, követem a példáját és már bele is harapok a kezemben lévő szeletben. Ez most nagyon jól esik és nem is olyan rossz, pedig innen még sosem rendeltem.
- A legjobb. Megmondtam. Bennem lehet bízni. - Mosolygok, majd eszem tovább a pizzát. Most, hogy van már valami szilárd is a gyomromban, így magamhoz húzom a sörös üveget, amit pár órája nyitottam ki. Most az sem tud zavarni, hogy egy kicsit kevesebb benne a buborék, amiért nyitott állapotban sokáig állt. Bele iszok, pár falat után, majd lerakom a pultra magam elé.
- Szóval a pizza után, mit szeretnél csinálni? - Fordítom oldalra a fejemet, miközben újabbat harapok a szeletből. Kiváncsi vagyok, hogy eldöntötte-e, hogy mi legyen ezután, én mindenben benne vagyok ezek után. Így újra vissza is tudok térni az ivásra, így kevesebbet is tudok gondolni a volt barátnőmre.

Látom, hogy nagyon kíváncsi a válaszomra, mert még egyszer megkérdezi, hogy zavarna-e, ha egy jó csaj érdeklőne irántam. Sok minden átfut a fejemen, hogy vajon miért érdekli ennyire, viszont nem kertelek, válaszolok.
- Nem. - Tömören válaszolok a kérdésére, majd egy kósza gondolat is megfordul a fejemben, amit nem restelek hangosan is kimondani. - Miért, flörtölni akarsz velem? - Gyanúsan nézek rá, miközben kaján mosoly jelenik meg az egyik ajkam szegletében. Merem feltételezni, hogy magára gondolt a jó csaj alatt. Flörtölni mindig is szerettem, bár kicsit fura lenne, azért még mindig bízok abban, hogy a volt barátnőm meggondolja magát és visszajön hozzám.
Csak bólogatok arra, hogy a barátaim veszítenek azzal, hogy nem jönnek velem túrázni. Nem olyanok, mint akik nagyon is kimozdulnak a szobából, ha nem buliról van szó. De nem hozhatom fel, hogy soha semmit sem próbálnak ki, mert egyszer eljöttek velem és ez elég. Mást már nem tudok mit mondani, így ejtem is a témát és már arról kezdünk el beszélgetni, hogy hova szoktunk járni síelni.
- Kanadába szoktunk menni. De voltunk már Skóciában, Ausztriában és Svájcban is. - Osztom meg vele, sok helyen nem voltunk még, mert mi Kanadával nagyon is meg vagyunk elégedve. Ott már mindenki ismer engem, a kínos sztorikat már nem úszom meg, mert a családom máshova nem hajlandó menni. Így legalább tudom mutatni, hogy mennyire fejlődök minden évben.
- Gondolom, te csak Norvégiában szoktál snowboardozni. Vagy voltál már másmerre is? - Érdeklődök, hogy a saját szülőföldjén kívül volt-e már máshol téli sportot űzni. Lehet, hogy találunk egy közös helyet, ahol már mindketten voltunk. Ha már a sportoknál tartunk, akkor megosztom vele, hogy szabadidőmben milyen másfajta sportot űzök. Lehet rosszul fogalmaztam a kérdését hallva, így egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Van persze olyan, amit versenyszerűen űztem és még most is eljárok egy-kettőre.
- De van. Csak ha már elérsz egy szintre akkor az sem baj, ha nem vagy ott mindig. De ha mondanom kell valamit, akkor a harcművészet, amit rendszeresebben űzöm, mint a többit. - Bólogatok, mert azaz egyetlen, amit tényleg egész kiskorom óta csinálok és nagyon is szeretem. Ebből is jön az, hogy természetesen versenyekre is jártam, hogy még több motivációt adjon, hogy tovább csináljam és több mindent elérjek. A többi csak idősebb koromba jött be az életembe, ahogy több osztálytársammal próbálgattuk ki a különböző sportokat.
- Akkor ti rendesen levélben tartjátok a kapcsolatot, nem emailen vagy social media-n keresztül? - Vonom össze a szemöldökömet, mert nem tudnám elképzelni, hogy a postára rohangáljak egy levéllel, amire ha minden jól megy, akkor is egy hét után kapok választ, ha nem több. Mondjuk alapból, valahogy nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ilyen fajta kapcsolatot tartani, de örülök, ha nekik sikerül. Kicsit azért elszomorít, hogy vissza akar költözni az otthonába, amint végez. Pedig annyira jól el tudunk most beszélgetni, hogy komolyan hiányozna, ha elmenne. Még az is lehet, hogy ez az első és utolsó beszélgetésünk.
Mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy próbál nekem segíteni, hogy bejussak a NASA-hoz. Tényleg hiányozna ezek után, hogyha elmenne. Viszont újdonságot nem mond, hisz hozzánk is előszeretettel jönnek.
- Igen, tudom. Nálunk is szoktak ilyenek lenni és még a NASA is ott szokott lenni nyári programot ajánlva. Igaz, az két-három embernek szól, és gondoltam arra, hogy az utolsó két évem nyarát ott tölteném. Az is jó referencia, de jelenleg én a reptéren rendesen dolgozok, nem csak szezon munka. Így nekem akkor is több előnyöm van, mint a csoporttársamnak, aki nyaranta egyszer vagy kétszer volt a NASA-nál. De kedves tőled, hogy felajánlottad. Szerintem nem fog gondot okozni, hogy bekerüljek. De csak egyetem után akarok ott kezdeni. - Mosolyodom el, azért tényleg kedvesnek tartom, hogy próbál segíteni. Nem is ezzel van a problémám, szerintem meg tudnám oldani, hogy felvegyenek, mert a tudásom és most már tapasztalatom is van azért, hogy sikerüljön. A bajom az, hogy egyetem mellett nem tudnám megcsinálni, mert azért a NASA nem itt van. Viszont segít, ha kütyükkel foglalkozok egész évben és több éves tapasztalatom lesz, mielőtt a NASA-ba jelentkezek, mint a többieknek, akiknek kevesebb a nyári gyakorlat miatt.
Kicsit azért zavarba jövök, hogy ennyire részletesen elmondja, hogy neki egy kapcsolatban mi a fontos. Valahogy úgy érzem, mintha most jönnék össze és letisztázzuk az alapokat. Viszont, amit mond abban igaza van, bár túl sok tapasztalatom nincs.
- Hát, nem volt eddig túl sok barátnőm, de tényleg máshogy állsz hozzá, mint ők tették. - Biccentem oldalra a fejem, nem tudom, hogy mennyire fogja nekem elhinni, hogy nem volt túl sok barátnőm. Viszont akik voltak, az hosszútávú volt, kivéve az első. Mintha a csajok nem szeretnék a tapasztalatlan srácokat. Az utolsó kapcsolatomban, pedig a volt barátnőm mindenért is féltékenykedett, pedig nem igazán volt rá oka.
- Világos. - Megértem, hogy ő máshogy tölti a szabadidejét és nem a gép előtt. Én nem nagyon tudom máshogy elképzelni a haverokkal a hétvégéket, mint a nappaliban ülve valamelyik konzolon álazva egymást. Jókat szoktunk nevetni és legalább kicsit kijön belőlünk a hétköznapi stressz is. Hallgatom, hogy mit mond, bár én még ezt nem vettem észre magamon.
- Nem tudom, engem még nem tett agresszivvá. Sőt inkább az ellenkezője. A sok stresszt nem másokon vezetem le, hanem kilövöldözöm magamból. De lehet ez is mindenkire máshogy hat. - Rántom meg a vállaimat, nem működünk egyformán, amivel nincs is semmi gond.
Kíváncsiskodok, hogy mennyi időt van itt Manhattan-ben, hogy tudjak valami programot csinálni, ha esetleg lesz kedve velem találkozni később is.
- Akkor nem töltesz itt túl sok időt. Azt mondtad, hogy leginkább nyáron mész haza, akkor a többi szünetet itt Manhattan-ben szoktad tölteni? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, ahogy ránézek, mert erről még nem volt szó, vagy legalábbis nem jutott el az agyamig. Remélem, hogy nem égek be azzal, hogy már mondta, csak nem emlékszek rá. A telefonomra emelem a tekintetemet, ahogy elkezd rezegni a pulton. Egy számomra ismeretlen szám jelenik meg, de biztos vagyok benne, hogy a pizzafutár érkezett meg. Fel is veszem és meg is bizonyosodok, hogy ő az. Már kezd korogni a gyomrom, még jó, hogy bár nem hangos a zene, nem hallatszik.
- Megjött a pizza. Mindjárt jövök. - Teszem le a telefont, majd a hátsózsebembe csúsztatom. Leszállok a székről és kimegyek a pizzáért. Fizetek, majd a dobozt áthozom a szobán elég gyorsan, hogy még véletlenül se jusson senkinek se az eszébe, hogy kivegye a kezemből és megegye. Beérve a konyhába, lerakom a dobozt elé, és kinyitom. Nagyon jó illata van, aminek a gyomrom is szót ad.
- Isteni illata van. - Szívom be a levegőt, tényleg nagyon jó illata van, bár innen még nem rendeltem soha. Mindent ki kell próbálni, szóval, miután Szöszi szedett belőle, én is kiszolgálom magamat. Hamar bele is harapok, még az sem izgat, hogy se ketchup, se majonéz nincs rajta.

A kérdése nem lep meg. Nem nekem szokott vele gondom lenni, sőt szerintem nem is a férfiakat zavarja ez általában. Éppen ezért is jegyzem meg neki a következőket.
- Ez attól függ. Általában a barátnőmnek van ezzel gondja. - Kaján félvigyor jelenik meg az arcomon. A csajokat szokta zavarni, ha megnézik a pasijukat. Kiváncsi vagyok, hogy erre mit mond, mert eddig még nem találkoztam olyannal, akit ez ne zavart volna.
- Érthető. - Értek vele egyet a vizsga időszak az nagyon húzós tud lenni, főleg hogyha valaki egy másik országban tanul.
Előveszem a telefonomat, és beleírom a számát, majd természetesen megcsörgetem. Még akkor is megtettem volna, hogyha ezt nem kéri tőlem.
- Ők annyira nincsenek oda az ilyen dolgokért. Szóval, nem hiszem, hogy rá tudnám őket venni több ilyenre. - Elnevetem magam, mert csak rájuk kell nézni. Ők annyira nincsenek oda a sportokért, de még csak a szobából való kimozdulás is csak a buli miatt történik meg. Viszont örülök, hogy azért egyszer-egyszer így el tudunk menni valahova és jókat tudunk nevetni, főleg az ilyenek szenvedéseken.
- Snowboardozni én is szoktam menni a családdal télen. - Mondom mosolyogva, amint befejezi. Télen mi is el szoktunk utazni a családdal, síelni, snowboardozni, ki melyiket választja. Én kipróbáltam mindkettőt és nekem a snowboard jobban bejött, mint a sí.
- Elég sok mindent. A kedvemtől függ, hogy épp melyiket csinálom. - Szerencsére szeretek mozogni és elég sok mindent kipróbáltam már és űzöm is. Ha valóban mondanom kellene valamit, akkor talán a harcművészet az, amit rendszeresen csinálom. De, amit mondott az otthoni edzésről, azt én is szoktam csinálni.
Túlságosan is meglátszik most az arcomon az érzéseim és nagyon nem szeretném, ha elmenne Amerikából. Igaz, hogy nem mondhatjuk egymást barátnak sem, hisz még csak most ismerkedtünk meg, de annyira jól elbeszélgetünk, hogy el tudom képzelni a jövőbeni barátságot. Viszont nem tudom elképzelni, hogy hogyan is lehet lehetséges a kapcsolattartás.
- Megnehezheti az is, hogy kinek milyen beosztása van. - Elhúzom a számat, mert ha elköltözik, akkor valószínűleg mi nem fogjuk tartani a kapcsolatot. Nekem a hat óra eltolódás az nagyon sok. Még a mellettünk lévő városba sem tudom megszervezni az időmet, hogy elmenjek oda, nemhogy egy másik ország időzónájához igazodjak, akár egy napig is. Tényleg sajnálom, hogy vissza akar költözni, de egyben meg is tudom érteni, hogy miért érez így. Ezek a gondolatok közül rángat vissza azzal, hogy témát váltunk, hogy mit is szeretnék csinálni majd később az egyetem után.
- Nem sajnos. De az, hogy a reptéren dolgozok, és hasonlókat csinálok, csak repülőkön, az segíthet a jelentkezésnél. - Valóban egyszerűbb lenne, ha lenne egy belsős, aki be tudna juttatni, bár akkor lehet, hogy nem a repülőtéren dolgoznék, hanem már ott lennék. Nagyon szeretném azt az állást, szerintem neki is feltűnt, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok és van is hozzá tudásom, főleg ahogy beszélek róla és amire fel is hivjam most a figyelmemet.
- Igen, persze. - Apró zavart mosoly tűnik fel az ajkaimon, mert értem amit mond. Nyilván nem így szoktak az emberek beszélni erről, de én jobban szeretem a szakmai szavakat használni. Lehet szakmai ártalom, de nekem nagyon kevés olyan ismerősöm van, akinek fogalma sincs, hogy miről beszélek, így nem is tűnik fel, hogy ez átlagos füleknek furán hangozhat.
A sminkes dolgok is feljönnek témaként, amiket egyáltalán megjegyeztem. Hallgatom, amit mond, hogy nem is ecset, amiről beszéltem, de nekem annyira egyre megy a kettő.
- Nekem egyre megy. - Rántom meg a vállaimat, felőlem lehet szivacs a vége, bár sosem értettem, hogy miért kennek magukra 3 kiló sminket. De ezt inkább nem jegyzem meg neki, mert nem akarom, hogy esetleg megsértődjön rám ez miatt.
- Akkor én vagyok az egyetlen srác, aki nem fárasztja a csajokat ezekkel, hanem ha szükségem van egy csavarhúzóra, akkor szimplán elmegyek érte. - Igaz, amit mond, mert akárhányszor kértem valamit a nővéremtől, fogalma sem volt, hogy mire gondolok és egy idő után meguntam. Aztán meg előnyösebbnek láttam, alapból minden szerszámot oda vinni magamhoz, még azt is amire nem lesz szükségem, mert ki tudja alapon.
Látom, hogy zavarba jött és kicsit mintha el is pirult volna a bókomtól. Csak halványan mosolygok, ahogy végig nézek rajta. Gondolom, nem sokan mondanak neki ilyenek, csak azt nem értem, hogy miért, mert nagyon is jó csaj.
- Ööö... Jobban is, mint gondoltam. - Kicsit zavartan nézek rá, nem gondoltam volna, hogy ennyire részletesen megosztja velem ezt. Nem is tudok többet mondani, mint ami kicsúszik a számon. Még most is zavarban vagyok az előzőtől. Pedig csak azt akartam tudni, hogy hasonlóan gondolkozik-e, mint a volt barátnőm azzal kapcsolatban, hogy egy másik lánnyal barátkozok. Örülök, hogy a rendelésre terelődik a figyelmünk.
- A közepes jó lesz. - Egyezek bele, bár még nem ismerem őt, hogy mennyire mond igazat ezzel kapcsolatban. Csak tapasztalatból tudom, hogy a volt barátnőm is mindig mondta, hogy nem kér semmit, vagy épp nem éhes, azt amikor ott volt előttem, szinte ő ette meg az összeset. Ezt elkerülve, inkább lehet, hogy nagyobbat kellett volna rendelni. De ezen már csak akkor gondolkozok, miután már leraktam a telefont. Viszont ezen tovább lépek elég gyorsan, mert nem ismerem, és lehet, hogy tényleg csak két szeletet fog enni.
Gondoltam, hogy valami ilyesmi szokott náluk lenni a program, mármint ami a filmezést meg a beszélgetés illeti, mint a gépen való játszás.
- Pedig akkor még indok is lehetne a lan party. - Nevetem el magam, ha koliban vannak, akkor ott ténylegesen egyszerűbb és indokolt egy pár üveg sör mellett laptoppal leülni egy szobában és játszani valamit közösen. De persze ez is sok mindentől függ, hogy kinek mennyi ideje van, vagy mi az érdeklődési köre. Igaz, én még nem voltam kollégista, de filmekben láttam párat, hogy milyen lehet, és nem hiszem, hogy túlságosan más lenne mint a való életben. De azt is meg tudom érteni, hogy a lányoknak más az érdeklődési körük és nem egyből a számítógéphez fognak ülni, ha ki akarnak kapcsolódni. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy majdnem ugyanezt mondja ki, amire gondolok. Még az sem zavar, hogy esetleg le akar rázni és nincs semmi kedve velünk össze ülni játszani, csak udvariasságból mondja. Viszont a kiváncsi kérdésére, szívesen válaszolok.
- Igazából ez attól függ, hogy kinek mihez van kedve. De van amikor valami lövöldözőset játszunk, de az is előfordult, hogy valami túlélőset inditottunk el. De bármit kipróbálunk, amivel lehet többen is játszani. - Kezdem úgy érzeni, hogy nem igazán érdekli, amiről beszélek, amivel semmi gond nincs. Rápillantok a telefonomra, hogy mennyi idő telt el, most már örülnék, hogyha megérkezne a pizza. Elpillantok a kinyitott sörös üvegre és tényleg már kivánom, de már nem túl sok idő mire megjön a kaja.
- Mikor szoktál vissza menni a Cornell-re? Vasárnap vagy hétfő reggel? - Nézek rá, tényleg nem lehet kényelmes ide-oda utazgatni, nekem legalábbis nem az, pedig még csak el sem hagyom New York-ot.

Először döbbenten nézek rá, hogy miért gondolja, hogy alkoholmérgezésem volt, mert az én fejemben ez másként fordult meg.
- Hiszek neked. - Kedves mosoly jelenik meg az arcomon, elhiszem amit mond, ezért nem fogok vele összeveszni, amúgy sem lenne hozzá kedvem. Tény pedig, hogy nem értek hozzá és ezt el tudom fogadni, hogy más jobban tud valamit mint én. Amit végül hozzáfűz, pont ezt gondoltam én is, szóval csak aprót biccentek, hogy megértettem.
- Tényleg nem? - Ismét feltűnik egy halvány pimasz mosoly az arcomon, na nem mintha flörtölni akarnék vele jelenleg.
- Ilyenkor ők nem szoktak jönni? Vagy inkább jobb ha nincsenek itt és tudsz a vizsgákra koncentrálni? - Kérdezem kiváncsian, mert az, hogy ő nem ér rá, hogy elutazzon az nem azt jelenti, hogy ők nem tudnak jönni. Igaz, tudom milyen rossz ha körülötted sürögnek-forognak, te pedig a vizsgákra próbálsz koncentrálni.
- Nekem megfelel. Akkor megadod a számod? - Veszem elő a telefonomat, hogy bele tudja írni a telefonszámát, már ha megadja. Bár elég nehéz lesz bármit is megszervezni, ha nem tudunk kapcsolatot felvenni egymással. Ahogy a barátaimról esik szó, és hogy mennyire nem bírják a túrázást, nevetnem kell. Látom rajta, hogy ő is jól szórakozik rajta, de biztos vagyok benne, hogy még jobban hogyha ők is velünk tartanának.
- Hát nem... De mindenben benne vannak legalább. - Marad a vigyor az arcomon, legalább mindent ki tudunk együtt próbálni, mert tényleg mindenre azt mondják, hogy csináljuk. Az már más kérdés, hogy hogyan viselkednek, amikor oda kerülünk, hogy akkor csináljuk is. Én szeretek túrázni, főleg, hogyha kihagyom az edzéseket. Nagyon is jól esik, hogyha a szabadban tudok lenni. Látom, hogy végig néz rajtam, gondolom most nézi meg, hogy mennyire is mondok igazat. Nincs rajtam túl sok izom, mert nem építek izmot, de ahhoz hogy megvédjem magam, ahhoz pont elég.
- Ez tény. Engem amúgy is felfrissít, ha tudok mozogni. Valahogy több energiám lesz. - Rántom meg a vállaimat, sokkal jobban tudok aludni, hogyha edzésről megyek haza. Másnap pedig jobban is érzem magam, mert kipihenem magam.
- És te sportolsz valamit? - Érdeklődök felőle, mert kíváncsi vagyok, hogy ő vajon sportol-e valamit, vagy csak a túrázás van az életében. Azt nem mondom, hogy nem néz ki, mert nagyon is jól néz ki, de jelen pillanatban nem tudom róla elképzelni, hogy valamit komolyabban űzne. Aztán a viharvadászokról is esik pár szó. Igen, gondoltam, hogy valahogy a való életben nem egészen olyan, minta filmben, de mégis izgalmasan hangzik, főleg, hogyha ténylegesen sikerül nekik elkapni egy-egy vihart.
- Gondolom. Viszont izgalmas tud lenni. - Mosolygok továbbra is, mert nagyon is jól érzem magam a társaságában és biztos vagyok benne, hogy a szakítás óta nem vigyorogtam ennyit. Viszont, ahogy ezen a viharvadászaton gondolkozok, legszívesebben már most útnak indulnék, hogy elcsípjek egy nagyobb tornádót. Mondjuk ahhoz jó sokat kéne utazni, hogy egyáltalán találjak valamit.
- Jól hangzik. Azzal a sarkkörön fogsz dolgozni? - Vonom fel az egyik szemöldökömet, mert nem egészen tudok másra gondolni, mint azt, hogy a sarkkörre fog kiutazni, hogy ott kutasson a globális felmelegedés után. Ha meg tévedek, akkor úgyis kijavít, hogy mit is fog vele csinálni. Csendben hallgatom, ahogy a hazájáról beszél és biztos vagyok benne, hogy azért egy kis csillogást is látok a szemeiben. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti Norvégiát és hiányzik neki, szerintem én is hasonló helyzetben lennék.
- Szerintem a legtöbben így vannak ezzel. Én sem biztos, hogyha máshol tanulnék, hogy nem-e jönnék vissza Amerikába, miután végeztem. - Egyetértek vele, hogy valószínűleg nekem is az lenne az első gondolatom, hogyha levizsgáztam, hogy az első gépre felülve visszajöjjek. Tudom, hogy mire gondol, amikor a barátokról beszél és arról, hogy hogyan tartsák a kapcsolatot, de nekem nem ugyanaz. Én még a gyerekkori barátaimmal is nehezen bírom a kapcsolatot tartani, pedig az közelebb van, mint Norvégia. Arról nem beszélve, hogy az egy másik ország, az idő eltolódás is közre játszik.
- Jó, de nem ugyanolyan. Nem mondhatom egyik este, ha unatkozok, hogy menjünk el pizzázni egyet. - Elhúzom a számat, hisz tényleg nem lenne olyan, hogy felhívom, hogy egy pár óra múlva találkozzunk az egyik pizzériázóban, mert épp unatkozok. Azért titkon remélem, hogy mégis csak itt marad, bár ennek jelen pillanatban nem sok esélyt látok. Hogy miért gondolkozok így? Talán azért, mert tényleg a szakítás óta vele érzem magam felszabadultnak és vidámnak. Kellemes vele beszélgetni.
Majd elmagyarázom, hogy mit is csinálok a szakmámmal és meglepő módon, nagyon is érti, hogy miről beszélek. Akkor most nem beszéltem túlságosan szakmai nyelven, ami megkönnyebülést okoz.
- Igen. De azért az álmom, hogy a Nasa-hoz bekerüljek egyszer. - Vigyorgok, mert tényleg az a célom, hogy oda bekerüljek, ahhoz pedig nem elég egy átlagos jegy, sem pedig egy átlagos gondolkozásmód. A szerencsém, hogy mindkettő kiemelkedő, így nagyon is van esélyem arra, hogy bekerüljek. De mint mindenhova, ott is előny, ha van tapasztalatom, így az, hogy a reptéren dolgozok, az nagyon sokat fog segíteni a későbbiekben. Szeretem, amit jelenleg csinálok, de mégis csak jobb egy olyan helyen, ahol mást is tudok kamatoztatni. A gondolataimban nagyon elmerültem, így mikor meghallom, hogy mit is kérdez tőlem, akkor összevonom a szemöldökömet. Azt hittem, hogy elmagyaráztam, de lehet, hogy csak akartam.
- Internet of Things? - Kérdezek vissza, majd folytatom. - Olyan eszközök és rendszerek hálózata, amelyekbe szenzorokat, adatgyűjtő elemeket építettek és ezek képesek az adatokat megosztani a neten, hogy valós idejű adatfeldolgozást biztosítsanak. Ezáltal lehet automatizálni is. - Próbálok kevésbé szakmai kifejezéseket használni, hogy érthető legyen, miről beszélek. Szívesen elmagyarázom neki, hisz szeretem amit csinálok, csak mikor belelendülök, akkor hajlamos vagyok úgy beszélni, mint egy kollégával, amit átlag ember nem szokott érteni.
Én nagyon is jól elbeszélgetek vele, így nem is tűnt fel, hogy azért mert jól néz ki és lány, zavarban kéne lennem. Sokat segíthetett az is, hogy akkor kezdtünk el beszélgetni, amikor már ittas voltam. Akkor sokkal felszabadultabb vagyok, és kevésbé érdekelnek bizonyos dolgok.
- Lehet, akikkel próbálkozott az nagyon tetszett neki. - Rántom meg a vállaimat, azért ez nálam is fel szokott jönni, de már annyira nincs bennem alkohol, hogy ezt hangosan is kimondjam. Így csak a fejemben forog le az első találkozás a volt barátnőmmel, ami kellemes emlékeket idéznek fel.
- Attól függ ki a beszélgetőpartner. Találkoztam egy olyan lánnyal, aki keresett valami applikátort vagy mit a táskájában, azt elővett egy ecsetet. - Tárom szét a karjaimat, miért nem volt egyszerűbb azt mondani, hogy egy ecsetet keres. De mondom tovább. - Meg beszélt nekem valami vonalakról, csíkozásról meg mit tudom én mikről, hogy mikre kell figyelnie, hogy ne mosódjon el a sminkje. De valami kínai szavakat használt. Akkor mondjuk nekem sem volt előny, hogy vannak lány testvéreim. - Tanácstalanul nézek rá, mert még mindig bennem van ez. A highlighter meg a contourozás szavakat nem jegyeztem meg, az applikátor szót is csak azért jegyeztem meg, mert hasonlít az applikáció szóra. Akkor én is zavarban voltam, mert a felét nem értettem. De valőszínűleg mindenki más így néz rám, ha szakszavakat használok, de ezek szimpla ceruzák, ecsetek, meg porok. Egyszerűbb ezeket a szavakat használni.
- Akkor nem teszem, majd próbálom észben tartani. - Mutató ujjammal a halántékomat kopogtatom, hogy még véletlenül se rontsam el ezzel az ismeretségünket. Továbbra is hallgatom és kezd azaz érzésem lenni, hogy legszívesebben megölelném, mert annyira aranyosan beszél. Ez, ami a fejemben van, ki is csúszik a számon.
- Aranyos lehetsz akkor. - Mosolygok rá és kezd valahogy máshogy kinézni a szemeim előtt. A szemeibe nézve, kezdek rájönni, hogy igazából tetszik nekem. Most szívesen nyúlnék a sörhöz, amit nemrég kibontottam, de várok vele. Aztán szóba jön a volt barátnőm is és a kedvem nagyon is lefelé kezd menni. El is szomorodok, pedig most nem kéne, hogy visszaessek abba az állapotba, amiben voltam. Pont ezért is akarom nagyon hamar lezárni ezt a témát. Viszont, amikor megmagyarázza, hogy miért is kérdezett rá, akkor egyből eszembe jut, hogy volt már hasonló probléma.
- Ez ismerős. Egy hétig kellett utána békítenem. - Rántom meg a vállaimat, mert nagyon sokáig kellett békítgetnem, amíg újra visszaengedett az ágyába. - És te ilyen vagy? Ha a pasid elhív egy lányt, akkor te is megsértődsz? - Vonom fel kíváncsian a szemöldökömet, mert tényleg akarom tudni, hogy csak a volt barátnőm fújta fel ennyire, vagy az összes lány ilyen.
- Az más. Annyit feláldozok neked. - Vigyorgok, majd kuncogok. Azt hittem, hogy legalább a felét meg akarja enni, mert akkor jobban jártunk volna egy nagyobb pizzával. Ha ezt eldöntöttük, akkor meg is rendelem a közepeset. Még mindig furán érzem magam, hogy ennyire közel hajolt hozzám, mert minden más megfordult a fejemben, mint az, hogy a cimet mondja be a telefonba. Sikerült is az információ csere ilyen formában, mert a visszaismételt cím is jó, így már csak a kiszállításra kell várni. Közben feldobok egy témát, de nem olyan válaszra számítottam, mint amit ad. Elmosolyodok, hogy a játékokat is körbe írja és nem a nevén nevezi őket. Természetesen tudom, hogy mikre gondol.
- Gondoltam a barátnőiddel összeültök valamit együtt játszani. - Végül kibököm, hogy miért kérdezem, mert egy-egy ilyen esti összeülős játék party nagyon jó tud lenni, legalábbis mi nagyon is élvezzük.
- Mi a srácokkal elég sokszor szoktunk így lazítani. Átmegyünk valakihez és ott sörözünk, közben meg valami multiplayer játékkal próbáljuk egymást legyőzni. - Osztom meg vele a mi szokásainkat, de lehet, hogy ez a lányoknál máshogy működik. Mi nagyon szeretjük így levezetni a stresszt, ami felgyűlik, főleg vizsgák előtt. Akkor nagyon is felszabadító, hogy leülünk játszani és kikapcsolódunk.
- Ez a kedvemtől és az időmtől függ. De egy jó stratégiai játék mindig belefér. - Halvány mosoly jelenik meg az ajkaim szegletében, mert leginkább multiplayerrel játszunk a többiekkel. Maj rápillantok a telefonomra, még mindig nem telt el egy óra, de már több órának érzem. Most már tényleg jól esne egy szelet meleg pizza.
- Egyszer átjöhetnél kipróbálni milyen is. Ha van kedved. - Vetem fel, hogyha gondolja, akkor átjöhet velünk és egy egész éjszakát átjátszhat velünk. Szerintem a srácok benne lennének.

Meglep az, amit mond, de valahogy nem tudok vele egyetérteni. Igaz, akkoriban nem kérdeztem meg a nővéremet, ő biztos, hogy meg tudta volna mondani, hogy ez valóban alkoholmérgezés volt, vagy csak túlmentem a saját határomon, amit még a testem képes befogadni.
- Nem hiszem, hogy alkoholmérgezés volt. Csak többet ittam, mint amit a szervezetem bírt. - Máshogy vélekedek erről, elvégre nem kellett kimosni a gyomrom és nem is kellett mentőt hívni hozzám. Csak a sok hányás és a nagyon gyors forgás miatt, elég nehezen bírtam elaludni és ekkor döntöttem el, hogy nem szeretnék több ilyet.
- Nem rájuk gondoltam. - Forgatom meg a szemeimet mosolyogva. Szerintem pontosan tudja, hogy mire is értettem, de ha nem akar róla beszélni, akkor azt is elfogadom.
- Minden szünetet otthon töltesz? - Kedvesen nézek rá, bár még mindig nem tudom, hogy a tanulói vizuma mennyire engedi őt, hogy esetleg itt maradhasson. Vagy ha más van neki, viszont nem kérdezek rá, majd megnézem otthon, ha nem felejtem el.
- Jól hangzik. - Egyezek bele, hogy felőlem mehetünk, én szeretek a természetben is lenni, főleg a csend miatt szeretem nagyon, akkor a fejemben lévő gondolatok és ötletek elég gyorsan megrohamoznak, amikből születtek már igen jó találmányaim is.
- A srácokkal. Mikey fél mérföld után zihált és ült le a földre, hogy ő nem bírja és haza akar menni. Pedig alig hagytuk el a kocsit. - Nevetek, mert visszagondolva elég vicces szituáció volt. - Végül a tó mellett sétáltunk. - Rántom meg a vállaimat, azt már nem mondom, hogy azért voltak még próbálkozásaink máskor is, de akkor sem mindig jutottunk túl messzire.
- De voltam már a szüleimmel és a nővéremmel is. Családi programként. - Meglepő lehet, hogy ki szervez felnőtt gyerekekkel kirándulást családi programnak, de szerencsére időben döntöttük el, hogy mikor akarunk menni, így mindenki eltudta intézni, hogy ott tudjon lenni. Nekem nagyon tetszett az egész és jól is esett a szabadban járkálni.
- Igen, szoktam edzésre járni. Az legalább annyira kikapcsol, mint mikor kütyükkel foglalkozok. - Bólogatok, de szerintem nem olyan nehéz kitalálni, hogyha nem is sportolok, akkor gyakran látogatom a konditermet. Ami külső szemmel lehet fura, mert nem igaz. Otthon is leginkább a technikai dolgokat gyakorlom, kifejezetten izmot nem építek.
- Hm... Nehéz megmondani. Senki sincs a családban aki orvos, vagy olyan műszaki gondolkozása lenne, mint például nekem. De szeretjük egymást mindenki saját dilijével, ami azért számít valamit. - Halvány mosoly jelenik meg az egyik ajkam szegletében. Szeretem őket, és ők is szeretnek engem, ami szerencséssé tesz. Rengeteg haverom van, akik vagy a szüleikkel vagy a testvéreikkel nincsenek jóban. De talán nálunk a nagy korkülönbség az, ami miatt működhet.
- Ezt jó hallani. - Örülök neki tényleg, hogy megéri, hogy ideutazzon a Cornell-ről a munka miatt. Ahogy hallgatom nem is utazik többet, mint én, Long Island-ről, Manhattan-be. Ahogy beszél arról, hogy mit csinál, feltűnik, hogy ilyen szenzorokat én is tudnék építeni, ami figyeli az időjárást és adatokat közvetit neki.
- Olyan filmeket láttam már. Mikor követik a tornádót, tök szuper és izgi. De tudom, hogy azok filmek, viszont láttam a youtube-on is pár csatornát, ahol viharvadászok próbálnak tornádókat elkapni. - Elkap a hév, annyira izgalmasnak találom a filmeket, meg a youtube-on lévő videókat. Szerintem nagyon szuper lehet ennyire közel lenni egy tornádóhoz vagy bármilyen kisebb viharhoz csak, azért, hogy adatokat gyűjtsenek, amiket gondolom kielemeznek és megpróbálják figyelmeztetni a lakosokat, ha túl közel kerülne egy-egy városhoz.
- És te mi szeretnél lenni, ha végeztél? - Érdeklődök tovább, ha nem csak időjárás jelentőnek tud elhelyezkedni. Nagyon is izgalmasnak hangzik és szerintem a tudását lehetne kamatoztatni itt New York-ban, de mikor meghallom, hogy a hosszútávú tervei mások, akkor összeszorítom a számat.
- Dee... Ha itt találnál munkát, akkor sem maradnál itt? - Puhatolózok, mert olyan jót beszélgetünk most és sokkal jobb hangulatom van, mint délelőtt volt. Ezt részben azért neki köszönhetem, hogy ennyire más irányba terelte a figyelmemet. Az is lehet, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk is, de azért remélem, hogy egy barátság lehet ebből és akkor sajnálnám, ha elmenne.
- Rengeteg helyen. Például beágyazott rendszerekkel is tudnék foglalkozni, amik ugye speciális hardver-szoftver rendszerek, amik kb minden eszközben megtalálhatóak. De számos más terület is van, mint például az IoT, ahol kisebb teljesítményű szenzorokat lehet a hálózathoz kötni és ezek vezeték nélkül kommunikálnak, ami azért jó mert lehetővé teszi a felhőalapú adatfeldolgozást. Ezzel kapunk valós idejű adatokat, amiket fel lehet használni... - Kicsit belelendülök és lehet, hogy hadarok is, ahogy arról kezdek el beszélni, ami érdekel. Fel se tűnik, hogy nem olyanokkal beszélek, akik értik a szavaimat. Az arcára nézve olyasmit látok, amit a nővéremén szoktam felfedezni. De lehet nála tévedek, viszont e miatt abbahagyom, pedig lenne még mit mondani erről a témáról, és mosolyodok el.
- Fogalmad sincs, hogy miről beszélek, ugye? - Mosolygok megértően, ha a válasza igen lesz. Sokan, akik ebben nincsenek benne, nem értik, hogy ezek hogy épülnek fel, pedig apróbb szeletekre is le tudnám őket bontani, hogy mi mihez kapcsolódik, hogyan kell összerakni őket, de gondolom ez őt nem igazán érdekli. - Ne haragudj. - Mosolygok rá kedvesen, majd megpróbálom kicsit konyhanyelven leírni, hogy könnyebben tudjon vele azonosulni. - Például vannak okos házak. Az összes olyan rendszer is ezen alapul. Autóiparban is lehet használni, például az önvezető autók. Vagy tolatóradar. És még sok más terület, ahol automatizált gépek vannak. - Nézek az arcára, hogy ez mennyivel volt érthetőbb, mert megpróbáltam olyan dolgokat felsorolni, amikkel már találkozhatott.
- Van két nővérem, és elég sok mindent láttam náluk. Talán ezért könnyebb nekem a lányokkal beszélgetni. De ha egyező az érdeklődési kör, akkor sem hiszem, hogy túlságosan más lenne, mintha egy fiúval beszélgetnék. - Vakarom meg a fejemet, azért a nővéreimtől elég sok minden női bigyót megtanultam és ellestem. Igaz, hogy a felét nem értettem, hogy mit miért csinálnak, de mások vagyunk. Végül is, amiket náluk láttam, az a barátnőmnél is feljött, így kicsit könnyebb volt kezelnem néhány szituációt.
- Nem is igazán merültek fel a tudományok. - Vigyorgok rá, mert tény, hogy eddig nem is beszélgettünk róla, pedig órákat tudnék magyarázni a beágyazott rendszerekről.
- De abbahagyom, mielőtt megváltoztatnád a véleményed rólam és elkönyvelnél kockának. - Nevetem el magam, ha eddig nem gondolta, hogy az vagyok, akkor jó lenne, ha nem is tenné ezt. Bár azt nem tudom, hogy amúgy miért is izgatna, hogy mit gondol rólam.
- Nekem azt mondják, hogy hisztis vagyok, ha nem alszok. Pedig ez nem is igaz. - Mondom kicsi sértődéssel a hangomban, mert nem vagyok hisztis, ha nem alszok eleget. Egyből szomorúság jelenik meg az arcomon, ahogy a barátnőmet felhozza, mint ok, aki miatt esetleg nem kéne találkoznunk. Igen, tény, hogy elég féltékeny típus, hogyha meglát mással, akkor este aludhatok a földön. Illetve mindez múlt időben. És ez a gondolat fáj még.
- Van... - Rávágom, hogy van, majd rájövök, hogy gyakorlatilag nincs. - Nincs... - Javítom ki magam. - Volt. - Végül lefelé nézve ejtem ki, hogy igazából volt barátnőm, csak rosszul mondtam, mikor említettem. Őszintén szólva nem is emlékszek rá, hogy megemlítettem volna.
- Tulajdonképpen miatta vagyok itt. A srácok rángattak el, hogy ne a szobámban kuksoljak, mondván, hogy jót tesz nekem. - Köszörülöm meg a torkomat. - De ne beszéljünk róla kérlek. Ha már ennyi alkoholba került, hogy ne gondoljak rá mióta itt vagyok, akkor azt ne rontsuk el. - Fájdalmas halvány mosoly jelenik meg az arcomon, mert nem akarok róla beszélni, így jobb is ha minél előbb lezárjuk ezt a témát. Majd hirtelen eszembe jut, hogy miért is mondta azt, amit mondott és kikerekedett szemekkel ránézek.
- De amúgy sem randira gondoltam. Sajnálom, ha úgy érezted, hogy randira hívtalak. Én csak puszta baráti meghívást terveztem. Ha nem zavar téged. - Zavartan nézek a szemeibe, fogalmam sincs, hogy elpirultam-e, mert bele se gondoltam, hogy ez a meghívásom, hogyan is hangozhatott. Én még mindig bízok abban, hogy a volt barátnőm meggondolja magát és rájön, hogy velem akar lenni, így nem is terveztem randizni másokkal. De ez nem jelenti azt, hogy az előttem ülő lány ne akarhatta volna, hogy az legyen. Majd áttérünk a pizzára és leesik, hogy miért kért bocsánatot. Nos, szerintem ebben egyetértünk, hogy ezek a feltételek jobbak külön, mint pizzán.
- Mi? Fúj, dehogyis! Én még az ananásszal sem tudok megbarátkozni a pizzán. Ezek mind jók külön-külön. - Rántom meg a vállaimat, én így gondolom. A szavaiból pedig úgy vettem ki, hogy talán ebben is egyetértünk. A kérdésére félre biccentem a fejemet.
- Hát... ööö... Férfi vagyok... - Ráncolom össze a szemöldökeimet. Sokat eszek és az mellett, hogy férfi vagyok, még sportolok is, szóval rengeteg ételre van szükszégem. Szerencsére az anyag cserém egész jó, így nem látszik meg rajtam. Cserébe izmot építeni is sokkal nehezebb, de a jelenlegi test formámmal elégedett vagyok.
- De rendelhetünk családi méretet és megehetjük ketten. - Gyorsan kijavítom magam, hogy nem muszáj a közepes pizzát megrendelni, mert van annál nagyobb is, amin osztozkodhatunk is, ha azt szeretné. Ha eldöntötte, hogy mi legyen akkor felhívom a pizzériázót és leadom a rendelést. Kicsit zavarba jövök, hogy ilyen gyorsan közeledik felém és egy pillanatra fogalmam sincs, hogy mit akar. De aztán, amint a telefonba kezdi el hangosabban mondani a cimet, elveszem a fülemtől, hogy felé tartsam, így kicsit jobban is lehet érteni. Legalábbis minden jel erre mutat, hogy jól átment az információ, mert a visszaolvasott cimet megerősítem, majd még egy-két információt megkapva lerakom a telefont.
- Kb. egy óra. De majd hivnak. - Osztom meg vele ezt az információt, addig is van időnk bármi mást csinálni. A két felvetett ötlete tetszik és nem is üti az egyik a másik. Miért is ne csinálhatnánk mindkettőt, az éjszakából még mindig van pár óra.
- Hát, akkor maradjunk itt, beszélgessünk, amig megjön a pizza. Evés után pedig még vissza mehetünk bulizni. - Nézek rá picit kérdőn, mert nem tudom, hogy úgy értette-e, hogy velem akar bulizni, vagy mindketten menjünk vissza a saját társaságunkhoz. Én beleegyezek bárhogy is dönt, de kicsit szomorú lennék, ha most mennénk külön utakra, mert nagyon is jól érzem magam vele. Arról nem beszélve, hogy dögös. Nagyon is. És annak ellenére, hogy reménykedek a volt barátnőm iránt, attól még van szemem.
- Szoktál néha játszani? Gépen vagy konzolon... Telefonon? - Folytatom tovább a beszélgetést, valahogy nem nézem ki azt, hogyha van egy kis ideje, akkor oda ül a gép elé és valamivel elkezd játszani. De ezt lehet, hogy ő majd megcáfolja. A telefonomat a kifejzővel felfelé teszem le magam elé a pultra, így hogyha csörögne a futár, akkor legalább látni fogom.

Csak apró mosollyal nyugtázom, hogy beleegyezik abba, hogy szól, ha el kell kapnom. Sokkal felszabadultabb vagyok, mint mikor először a karjaimban tartottam.
- Azt nem tudom, hogy tudom. De amikor már nem esik jól nem iszok. Egyszer csináltam, és olyan rosszul voltam, hogy megfogadtam többet nem. Jobb jó hangulatban bulizni, mint a wc mellett ülni egész este. - Mosolygok levonva a következtetést, amit vele is megosztottam. Tudnék többet inni, ha akarnék, de még egy olyan estét nem akarok, mint akkor volt. Fájt a hasam, folyamat hánytam és úgy forgott velem a világ, hogy azt hittem, hogy kiesek a fürdőszobából, pedig ültem a földön. Azt nem tudom, hogy mi számít neki gyakorinak, de hé... Egyetemisták vagyunk, szerintem pontosan tudja, hogy mennyi buli szokott lenni évközben.
- Egyetemista vagyok. A bulikat nem lehet kihagyni. - Rántom meg a vállaimat, bár azt nem tudom, hogy ő mennyi bulin szokott részt venni. Igazából, eddig nem is volt kedvem idejönni a szakítás miatt és valószínűleg idén nem is mentem volna bulizni, ha a haverjaim nem rángatnak el. Azért most már kicsit hálás vagyok nekik, mert jobb hangulatom van, mint egész nap volt.
Azon nem lepődök meg, hogy be szoktak nála próbálkozni, azon viszont igen, hogy nem tűnik túl gyakorinak az elmondása szerint. Legalábbis ezt szűröm le belőle, nem tudom miért.
- Most is bepróbálkoztak már? - Azt nem tudom, hogy mióta van itt, de nem láttam egészen addig, amíg nem esett a karjaimba. A tömeget elnézve pedig, elég sokan vagyunk, szóval ki tudja. Lehet én is bepróbálkoztam volna nála, ha nem lennék foglalt. Vagyis, nem is vagyok, de azért reménykedek még.
- Neked nem hiányzik a tiéd? - Mosolygok rá kedvesen, majd folytatom. - Úgy értem, szerintem mindenkinek van egy kis hiány érzete, ha elköltözik a szülővárosából. - Folytatom, hogy ne értse félre, az alkohol miatt, ilyenkor nem mindig tudok egyértelműen fogalmazni. Én legalábbis még mindig vágyok vissza Philadelphia-ba, mert én nagyon szerettem a környéket, ahol laktunk és a barátaimmal megannyi emlékünk van. Pont egy ilyen emlék kerül az agyamba, bár nem az otthon beli barátaimmal, de az itteni gimisekkel annál inkább.
- Én szerettem. Általában, akikkel mentem, azok haldokoltak mellettem. - Nevetek, mert még mindig látom a fejüket, ahogy könyörögnek azért, hogy forduljunk vissza, mert nem bírják. Pedig nem is volt annyira vészes az útvonal, amit kinéztem. Majd a nővérem is szóba kerül és ahogy nevet, én elmosolyodok. Igen, elég vicces lehet, hogy mennyire különbözünk egymástól, de azért jó pár év korkülönbség van köztünk.
- Ég és föld. Az idősebbik nővérem meg marketinget tanult. Szóval az még inkább nem kapcsolódik egyikünkhöz sem. - Most már én is elnevetem magam. Nem is értem, hogy a szüleimnek hogyan jöttünk mi hárman össze. Viszont egy valamiért jó volt, a nővérem rajtam próbálgatta az elsősegély nyújtást, valahányszor megsérültem vagy csak épp unatkoztunk és játszottunk.
- Még így is, hogy folyamatosan ingázol? - Kicsit hitetlenül nézek rá, azért elég sok pénz lehet így is az oda-vissza utazgatás. Tényleg ennyivel jobban fizetnek itt? Mondjuk, én sem panaszkodhatok, bár nekem eléggé felelősségteljes munkaköröm van, amit igaz, hogy leellenőriznek, de nem tudom elképzelni, hogy más terület is ugyanilyen jól fizetne. Ahogy meghallom, hogy mit tanul, beugrik egy szakma, ami ott ragad a fejemben és nem akar tágítani.
- Akkor ilyen időjárás jós leszel, aki a hiradó után szokott lenni? - Érdeklődök, mert valahogy más terület nem jut eszembe ezt hallva. Bár az igazat megvallva, ha ő lenne a bemondó, akkor lehet, hogy sűrűbben ülnék oda a tv elé, várva az időjárás jelentést.
- És ha végzel, akkor itt maradsz vagy visszamész? - Kíváncsi vagyok, hogy mik a jövőbeli tervei. Attól, hogy itt leteszi a szakot, még nem muszáj elmennie. Igaz, hogy a vízumokhoz nem nagyon értek, mert nekem sose kellett, de neki biztos, hogy kell valami más, ha dolgozni akar. Mondjuk kicsit sajnálnám, ha összebarátkoznánk és az egyetem után elmenne. Kicsit hiányérzetem lenne, mint a szülővárosom után, mikor New York-ba költöztünk. Akkor is sokszor a fejemben volt a gondolat az ottani haverokkal töltött időkről. Ezekből a visszaemlékezésekből hoz vissza a kérdésével.
- Hát ööö... Lehet így is mondani. De más dolgokat is tudok építeni, mint robot. - Halvány mosoly jelenik meg az egyik ajkam szegletében, miközben picit oldalra döntöm a fejemet. De leszögezem, hogy nem csak robotot tudok építeni, de lényegében eltalálta, hogy minden fontos dolgot, ami a robothoz kell, azt tanulom. Azért remélem, hogy nem hiszi rólam azt, hogy majd létre akarok hozni egy robot hadsereget, aki leigázza a földet.
- Tényleg? Te vagy az első. Eddig bárki megtudta, hogy programozó vagyok, mindenki lekockázott. - Meglepődés ül ki pillanatok alatt az arcomra. Még ilyet se hallottam, hogy valaki, aki az informatikában jártas és azt tanulja, abból nem nézik ki, hogy kocka. Elég sokszor szembesültem már azzal, hogy kockának hívnak és már megbarátkoztam vele. Majd arról is esik pár szó, hogy merrefele is dolgozok és igen, nem itt van a szomszédban. De valahol el kell kezdenem a karrieremet, ez pedig egy remek lehetőség volt, hogy szerezzek pár év tapasztalatot az egyetem alatt, amivel reményeim szerint sokkal könnyebb lesz később elhelyezkedni.
- Igen, de cserébe korábban kell kelnem, hogy átjöjjek Manhatten-be. De szerintem még így is jobb, hogy egyből elmehetek aludni és nem kell utazgatnom. Annál rosszabb nincs mikor az ember átesik a holtponton. - Magyarázom és ezt tapasztalatból mondom. Még az elején haza utazgattam és egyrészt késő volt mire hazaértem, másrészt mire eljutottam az ágyig addigra már nem tudtam aludni. Másnap meg a fáradtság miatt kevesebbet tudtam figyelni az előadásokon és még nyűgös is voltam. Ezért is örülök, hogy a nővéremnél tudok aludni, így kényelmesebb azért.
A beszélgetés közben kezdek rájönni, hogy azóta nem ettem semmit, mióta eljöttem otthonról és az nem most volt. Ezért is esne jól valami laktatóbb, mint a csipsz. Bár ez is sokat segített már. Viszont nem nagyon értem a kérdését, hogy miért lenne baj, ha igent mondana.
- Ehm… Nem hiszem. Nem a sikátorba megyünk az éjszaka közepén. - Összeráncolom a homlokomat és nézek rá értetlenül. Teljesen korrekt a hely, amire gondoltam és amúgy is szerintem éjszaka nincsenek is nyitva, hogy akkor tévedjünk be oda. Mellesleg harcművészetet tanulok egész kiskorom óta, szóval ha nem töltött pisztollyal jönnek felénk, akkor meg szimplán elintézem a dolgot. Igaz, fegyver ellen is tudok küzdeni, de az azért veszélyesebb mutatvány, főleg ha a használója tudja is, hogy kell használni.
A következő pillanatban már a hűtőhöz lépek, hogy leszedjem a mágnessel odatűzdelt étlapokat. Meglepő, hogy leszedtem mind úgy, hogy nem esett le semmi. Büszkén lépek oda hozzá, hogy nézzük meg milyen pizzát is szeretnénk rendelni.
- Pedig úgy tűnt. De lehet, hogy csak a hirtelen mozgás megkavarta a fejem. Igazából azóta nem ettem semmit, hogy elindultam otthonról. - Mondom el neki a lehetséges okokat, hogy miért is vagyok most jobban. Azt nem mondom, hogy teljesen kijózanodtam, de sokkal egyszerűbb mozogni így, hogy már nem forog a világ velem. Nézegetem a szórólapokat, de szerintem nem is kell nekem túl sokat keresgélnem, mert már pontosan tudom, hogy a szokásosat fogom kérni.
- Megbántani? Mivel? - Fordítom felé a fejemet, miközben a pultra támaszkodok. Lehet, hogy tényleg nem vagyok még annyira se józanabb, mint gondoltam, mert megint nem emlékszek arra, hogy miért kér bocsánatot.
- Mindenféle jöhet, de a kedvencem a húsimádó. Azt szoktuk rendelni a nővéremmel, ha nincs kedve főzni vagy mozi estet tartunk. Azokon a rendkívül ritka pillanatokon, amikor nem kell bent ügyelnie és van rám ideje. - Apró mosoly jelenik meg az arcomon, majd nyújtózkodva fogom meg a telefonomat és oldom fel a kijelzőt, hogy majd rendeljek.
- Szóval mit kérsz? - Nézek oldalra rá, ahogy megnyitom a telefont, ahova be tudom ütni a számokat és telefonálni. Ha elárulja, akkor hivom is a szórólapon lévő telefonszámot és megrendelem, mind a saját, mind az ő választását.
- Persze. A cim az... - Gondolkozok el, mikor meg kéne adni a cimet, hogy hova hozzák a pizzát. Ekkor kerekednek ki a szemeim, hogy igazából fogalmam sincs, hogy hol vagyunk.
- Hol is vagyunk? - Nézek rá a lányra és ha megmondja a cimet, akkor továbbitom a telefon másik oldalán lévő srácnak. Majd lerakom a telefont és visszacsúsztatom a zsebembe.
- Szóval, addig mit csináljunk? - Kíváncsi vagyok, hogy van-e ötlete. Én addig nem folytatnám az ivászatot, amíg nem jön meg a pizza, pedig még mindig ott áll a kibontott söröm.

Elfogadom, amit mond, hogy most már a saját lábain is meg fog tudni állni. Viszont ilyen állapotban, nem bírom ki, hogy ne ajánljam fel magam, ha esetleg mégsem sikerülne.
- Ha mégsem, tudod hol találsz. - Mosolygok rá, ha úgy érezné, hogy nem tudná magát megtartani, akkor rám számíthat. Közben tovább beszélgetve, hamar tűnik el a mosoly az arcomról és összevonva a szemöldökömet nézek rá kérdőn. Talán kimaradt egy kocka, de hogy jött fel a volt barátnőm? Mindenesetre nem kérdezek rá, mert már folytatja is, hogy ez az állapotom még teljesen elfogadható a számára. Ellenben ugye a volt barátnőmmel, aki kevésbé szerette ezt a viselkedésemet. Túl őszinte és vidám vagyok, talán ez zavarta. A nagy gondolkodásomban, felemelem rá a tekintetemet és megvakarom a fejemet.
- Nem szoktam annyit inni, hogy kötekedjek. De alapesetben sem vagyok kötekedő típus. Szerintem még ha annyit is innék, akkor sem kötekednék. Általában többet nevetek, ha iszok. Ez lehet az egyetlen „negatívumom”. Meg lehet egy kicsit hülyébb vagyok. - Formálok idézőjelet az ujjaimmal, mert ez embertől függ, hogy kinek számít ez negatívumnak, amit megemlítettem. Gondolom neki nem, legalábbis ezt szűrtem le a mondanivalójából.
- Sokan szoktak rád nyomulni részegen? - Kíváncsi vagyok, bár az kétségtelen, hogy jó csaj, így miért is ne próbálkozhatnának be nála. Főleg, ha részeg a srác, akkor általában még őszinte is. Ami más kérdés, hogy a szőke mennyire van ebben benne vagy mennyire zavarja. Elmosolyodok azon, hogy nem ismeri Philadelphia-t, ami nem újdonság. Amerika nagy és van bőven látnivaló itt. Én sem voltam elég sok helyen, pedig itt születtem.
- Pedig jó hely. Egy hétvégi kiruccanásnak tökéletes. - Természetes, hogy a szülő városomról jót mondok. Igazából hiányzik és az ottani barátaim is. Szoktunk beszélgetni, de már nem ugyanaz, mint mikor ott éltem. Pont ezért is gondolkodok el rajta, hogy vissza kéne menni, akár megfogadva a saját tanácsom és egy hétvégét eltölteni ott.
- Ott már én is voltam. - Legalább egy közös helyszínünk van, amiről tudunk beszélni. Valószínűleg ő többet volt arra, mint én, de ez nem biztos. Fel sem tűnik, hogy már egy ideje nem is láttam a srácokat, akikkel jöttem. Ez csak azért jó, mert nem iszok és a csipsz, amit falatozok kezd hatni és már kevésbé szédülök. Tényleg hiányzott, hogy egyek valamit a sok alkohol mellett. Végül a nővérem is szóba kerül, de a kérdésére nem tudok válaszolni. Mondta nekem, hogy mi érdekli, de nekem az nem mond semmit.
- Fogalmam sincs. Nem igazán értem, amiről beszél. Bár biztos vagyok benne, hogy ő is így van vele, mikor én beszélek a munkámról. - Rántom meg a vállaimat, mert ő is olyan értetlen fejjel szokott rám nézni, mikor magyarázok a rendszerekről, ahogy én mikor ő beszél a munkájáról. Meglep, hogy annak ellenére, hogy a város másik végén tanul mégis itt futunk össze Manhattan-ben.
- A Cornell-re? De hát az egy másik bolygón van. -  Kuncogok, hogy tudja nem sértésből mondom, pusztán így fogalmazom meg, hogy nagyon messze van.
- Akkor nem szoktál túl sokszor itt lenni, ugye? Én legalábbis nem biztos, hogy sűrűn utaznék Manhattan-be a város másik végéből. - Jegyzem meg, bár most kifejezetten örülök, hogy most összefutottunk, de mennyi volt az esélye ennek? Kellemes a beszélgetés vele és az, hogy nem zavarja, hogy kicsit szétszórt vagyok, az különösen jól esik. Ha ő nem lenne, valószínűleg még mindig ott állnék a haverjaim körében és innám a ki tudja hanyadik üveg sörömet. Érdeklődve nézek rá, ahogy a Cornell-ről beszél, de még mindig nem tudom meg, hogy milyen szakot is választott, ami nem tetszett és melyikre ment át.
- Melyik szakon tanulsz? - Döntöm oldalra egy picit a fejemet, ahogy egymás után teszem a számba a csipszeket és rágom meg. El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esik ez a sós. Még az sem zavar, hogy a korábban kinyitott söröm még mindig ott van mellettem.
- Én itt tanulok Manhattan-ben, elektronika és szoftver fejlesztés szakon. - Mondom el, hogy melyik szakon tanulok. Gondolom neki unalmas lesz ezt hallani, hisz volt már benne részem, hogy sokan nem értették, amiről beszélek. Ezzel nincs is semmi gondom, viszont egyből beugrik, hogy mit szoktak mondani.
- De nem vagyok kocka! - Vágom rá, hogy elhiggye, majd összeráncolom a szemeimet. - Lehet egy picit. -  Szemeimmel felfelé nézek, ahogy elgondolkozok rajta. Annyira talán nem vagyok kocka, mint általában a programozókról gondolkoznak.
- De a long island-i reptéren dolgozok suli után, mint rendszermérnök. Így általában a nővéremnél szoktam aludni. - Későn szoktam végezni, így a közelben lakó nővéremnél szoktam aludni. Igaz, hogy korábban szoktam kelni, hogy beérjek Manhattan-be, de még mindig jobb, mint hulla fáradtan este átutazni az egész várost, hogy hazamenjek. A beszélgetés közben feltűnt egy párszor, hogy kezdek éhes lenni, de nem foglalkoztam vele, mert folyamatosan a csipszet ettem, de most már ideje lenne valami laktatóbbat enni. Akkor talán még az alkohol is hamarabb szívódik fel a szervezetemben. Lekanyarítom az ajkaimat és úgy nézek rá szomorúan, hogy nincs sajtos pogácsa a bulin.
- Nagyon szomorú... Akkor azt kénytelenek vagyunk bepótolni valamelyik nap. Egy közös sajtos pogácsázás. Biztos nem volt még benne részed. - Vigyorgok, és fel sem tűnik, hogy randinak hangzik. Igazából nem is gondoltam arra, hogy randizhatnánk, mert még mindig bízok abban, hogy a barátnőm visszajön hozzám. Viszont, biztos vagyok benne, hogy egy srác sem hívta még el, hogy egyenek egy sajtos pogácsát. Már, ha elfogadja a meghívásomat. Azt még nem tudom, hogy hogyan is tervezhetnénk ezt meg, ha a Cornell-re jár és nem nagyon szokott Manhattan-ben lenni. De a házi bulin első sorban pizza a megszokott, így húzom elő a telefonomat, hogy nézzünk valamit. Elnézek abba az irányba, amerre mutat, rá a hűtőre, ahol bizony pár szórólap lóg, hűtőmágnesekkel biztosítva, hogy ott maradjanak.
- Szuper. - Leteszem a telefonomat a pultra, miközben felállok és odasétálok a hűtőhöz. Sokkal jobban érzem magam és a forgás is nagyon minimálisra esett. Megfogom a papirokat, egyesével - egyiket a másik után -, majd szép óvatosan húzom le a mágneseket róluk, hogy megszerezzem őket. A kezemben az étlapokkal megyek vissza a lányhoz, de most nem ülök le, hanem oda megyek mellé. Lerakom a papírokat elé.
- Látod nem vertem le egy mágnes sem. Kezdek józanodni. - Széles és büszke mosoly jelenik meg az ajkaimon, hogy most sikerült nem levernem semmit sem. A koordinációm kezd visszatérni, de azt nem ígérem meg, hogy a pizza után nem fogok többet inni. Az egyik kezemet a széke háttámlájára helyezem, a másikkal pedig rákönyökölök a pultra, hogy közelebbről tudjam megvizsgálni az étlapokat.
- Te mit szoktál enni? - Kérdezem, miközben folyamatosan az étlapokat nézem. Egyiket tolom félre a másik után, hogy megnézzem az összes kínálatot. Leginkább ugyanazok vannak, mindegyiken, de hamar megtalálom azt, ami kell nekem.

Csak mosollyal nyugtázom, hogy van esély arra, hogy találkozzunk reggel. Főleg, hogy még biztosít arról is, hogy itt marad pakolni. Sokat ezen nem tudok gondolkozni, mert már a kétbalkezességem eluralkodik rajtam, viszont a reflexeimnek köszönhetően még minden épen maradt. Hálás vagyok neki, bár nem mondom ki hangosan, amiért segített az üvegekkel kapcsolatban és nem küldött még el melegebb éghajlatra, vagy haza. De ez még ezután sem történik meg, hanem beszélgetni kezdünk.
- Nem fogom, ígérem… - Majd gyorsan hozzáfűzöm, kicsit gonosz mosollyal az arcomon. - De amúgy miért? - Pár másodperc után pedig elnevetem magam. - Vicceltem. - Amint alább hagy a nevetésem, hagyom is, hogy tovább szálljon a téma kettönk között. Amint elment, rossz érzés fogott el, de azért reménykedtem belül, hogy vissza fog jönni. Már épp indultam volna, mikor meglátom újra a konyhában, mire meggondolom magam. Most talán az ő társasága üdítőbb, mint a haverjaimé.
- Persze. - Kedvesen mosolygok rá, nem traktálnám a dolgaimmal, főleg nem egy bulin, ahol azért vagyunk, hogy jól érezzük magunkat. - De ne aggódj, ha kell el tudlak kapni még egyszer. - Biztosítom, hogy annyira jól vagyok, hogyha elzúgna, akkor stabilan meg fogom tudni tartani megint. Persze, gondolom, hogy nem ez miatt kérdezi, valószínűleg látni az arcomon, hogy nem sokat alszok mostanában és egy kicsit nyúzott is vagyok és ezeket nem a mostani ivászatnak köszönhetem. Viszont beszélni nem szeretnék róla, inkább felejteni és most ez a társaság jót tesz nekem. Pont ez miatt aggódok egy kicsit, hogy a részegségem miatt legszívesebben itt hagyna és visszamenne bulizni a barátnőihez. Máshogy reagál erre, mint számítottam volna.
- Nem tudom. - Tanácstalan vagyok. - A barátnőm máshogy vélekedik erről. - Rántom meg a vállaimat, fel sem tűnik, hogy pont miatta vagyok itt és már csak múlt időben kéne róla beszélnem. De az tény, hogy ő sosem szerette, ha ennyit ittam. Még egy csipszet kiveszek a zacskóból, mielőtt odatolnám elé, hogy vegyen belőle. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy belenyúl. A részegségnek köszönhetően, próbálok értelmesebben és nem bántóan kérdezni, ami azt hiszem sikerült is.
- Osló? Még nem voltam arra, de ott biztos jókat lehet snowboardozni. - Vigyorgok, bár nem voltam jó földrajzból, az egyetlen tárgy, amin szenvedtem, de ha jól rémlik, akkor arra van hó. Az nagyon is meglep, hogy kinézi belőlem, hogy nem vagyok new york-i. Ezt nem szokták észrevenni, mert pár hónap híján itt jártam a középiskolát és eléggé sikerült ide beilleszkednem.
- Philadelphia-ban születtem. Jártál már arra? - Kérdezem érdeklődve, mert attól, hogy tanulni jött ide, még nem jelenti azt, hogy nem járt máshol. Mellesleg jó eső érzés fog el, hogy nem látszik az, hogy new york-i lennék. Viszont a tény, hogy már régóta nem jártam ott, arra késztet, hogy egy látogatást megszervezzek oda. Márha reggel eszembe fog jutni, hogy mit is terveztem most. Visszarángatva magam a nagy szervezkedésből, még azért hozzá fűzöm, hogy hogyan is kerültem ide, még ha konkrétan nem is arra kérdezett rá.
- Apa kapott egy jobb lehetőséget itt, és mivel a nővérem itt tanult az orvosin és itt is vállalt munkát, így nem volt kérdés, hogy költözünk. Tényleg, te hova jársz suliba? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, miközben belenyúlok a csipszes zacskóba, hogy vegyek ki belőle még pár szemet. Kíváncsi vagyok, hogy hova jár suliba, ha már említette, hogy tanulni jött ide. Az is lehet, hogy már elmentünk egymás mellett a parkban.
Állok fel, hogy a boros üveg felé nyúljak, mikor rájövök, hogy lehet jobban járunk, ha most nem nyúlok semmihez még egy darabig. Kedves, hogy próbál nyugtatgatni, de kétszer is sikerült felborítanom az üvegeket, arról nem is beszélve, hogy hányszor döntöttem fel őket, miközben a tálcára pakoltam fel.
- Én csak nem akarok összertörni semmit. Eddig még megúsztuk. - Tényleg úgy gondolom, hogy jobb ha a kezeim magam mellett maradnak, addig amíg nem józanodok ki vagy legalábbis nem múlik el ez a forgás a fejemben. Olyan, mintha a mosógépben ülnék centrifuga közben. Végig követem, ahogy a pult másik feléhez sétál a bornyitóért. Borzalmas érzés fog el, hogy még erre is képtelen vagyok, hogy kinyissam neki, még akkor is ha nem dreko van a kezében. Kérdésére felnézek a csipszes zacskóról és ekkor érzem, hogy megkorran a gyomrom, amit a még mostani zene mellett sem lehet hallani. Igazából csak érzem, hogy megtörtént, abban sem vagyok biztos, hogy lehetett volna hallani.
- Hát most egy sajtos pogácsa jól esne. De gondolom, nincs frissen sült a konyhában. - Fogalmam sincs, hogy miért pont ez jött fel, de valahogy megcsapott a sajtos pogácsa illata, pedig szemmel láthatóan nincs sehol se. Viszont ha már buliban vagyunk, akkor mintha egy kis villany körte jelent volna meg a fejem felett.
- Bár, ahogy kajára gondolok, ehetnénk egy pizzát... Együtt... Persze csak, ha te is kérsz. Szivesen rendelek. Egy házi bulin a friss és gőzölgő pizza elengedhetetlen. - Veszem elő a telefonomat a zsebemből és nézhetünk valamit közösen. Vagy akár el is ugorhatunk valamerre, engem az sem zavar. Sőt még az is lehet, hogy jót tenne a friss levegő és egy kis séta. De ezt végül elvetem magamban és nem hozom fel. Kezdek éhes lenni és eddig ez fel sem tűnt, csak most. Tényleg megkívántam a pizzát.

Meg sem lep és nem is tartom most furának - más esetben lehet, hogy igen -, hogy Mikey-ról kezdünk el beszélni. Ismerem már őt, elég régóta a barátom, így pontosan tudom, hogy ez a viselkedése ugyanolyan, mint józan állapotában. Csak most kicsit erősebben jön ki rajta.
- Nem hiszem. Inkább csak az udvari bolondot játssza. - Fél mosolyt varázsolok az ajkaimra és már itt sincs. Tényleg hiszem, hogy nem szokott inni, hisz ennél már sokkal jobban ismerem. Alapból ilyen, csak az alkoholtól felszabadultabb lesz. A megerősítésre, hogy jól értettem a nevét, elgondolkoztat. Annyira azért mégsem, hogy ne tudjak leguggolni és összeszedni az üvegeket. Amint sikerül a tálcával felállni, már követem is a tömegen keresztül, egészen a konyháig. Kicsit megkönnyebbülök, mikor beérünk a helyiségbe és büszkén konstatálom, hogy egy üveget se sikerült elhagynom útközben.
- Tehát akkor lesz esély arra, hogy reggel még találkozzunk. - Mosollyal az arcomon jegyzem meg, bár lehet, hogy ezt nem akartam kimondani hangosan. Lehet, hogy már most elege van belőlem és a koordinálatlanságomból.
A kamrai látogatásom vele, nem a legzökkenő mentesebb ilyen állapotban. A reflexeim nem hagynak cserben, a kezeimmel ellentétben. A legkisebb bajból is a legnagyobbat tudják most okozni. Az a pár üveg, amit sikerül felborítanom, szerencsére nem gurulnak tovább, de nem merem megkockáztatni, hogy felállítsam őket. Így ráhagyom a szöszire, és figyelem, hogy hogyan is bújik át alattam. Arra nem számítok, hogy végig simít rajtam, ami felettébb jól esik. Ez a gyengédség, teljesen más irányba viszi a gondolataimat. Megfagyottan állok itt, de nem csak azért, mert így ért hozzám, hanem mert ezt is kérte tőlem. Csak akkor veszem el a kezeimet, amikor ő irányítja azokat.
- Nagyszerű ötlet. - Mutató ujjammal a székre mutatok, miközben arra fókuszálok, majd elindulok felé, hogy helyet foglaljak. Borzalmas azt nézni, hogy pakol én pedig nem segítek neki, de talán így járunk a legjobban.
- Fehér vagy vörös? - Specifikusan kérdezek rá, mert a bor tág fogalom. Van benne a kétfélén kívül különböző, száraz, édes, félédes változat is, azért ezt még mindig tudom ilyen állapotban is. Bár nem tudom, hogy miért fontos számomra, hogy ennyire megismerjem a boros kedveléseit. Hallom, hogy mit mond, de valamiért nem hiszek neki. Túl józannak tűnik ahhoz, hogy velem foglalkozzon, aki szemmel láthatólag többet ivott a kelleténél és még béna is. Elhúzom a számat, ahogy megfordul és elhagyja a konyhát. Egy sóhaj is elhagyja a számat. Biztos, hogy elrontottam és most így sikerült neki itt hagynia. Tuti, hogy nem jön vissza. Magamban örlődök és most ez pont nem segít még a szakítás után. Éppen ezért nagyot kortyolok a sörből, de már nem ízlik annyira, mint eddig a baráti társaságomban. Körbe néztem a konyhán, egész otthonos már amennyire sikerül kivennem a forgásból, hogy mi hol van. Épp felállok a székről, mikor meglátom, hogy Karin visszatér, így egy hatalmas mosollyal nézek rá, és ülök vissza a helyemre. Nem hittem volna, hogy valóban visszajön, azt hittem, hogy csak így akar lerázni. Csak biccentek arra, hogy megvártam, igazából ha pár perccel később ér vissza, akkor lehet, hogy már a tömegben botorkálok vissza a srácokhoz. Picit félre tolom a sörös üveget, lehet, hogy tényleg abba kéne hagynom az ivást egy kicsit.
- Nem, jól vagyok tényleg. Sajnálom. Csak eddig nem tűnt fel a mennyiség, mert fixen egy helyben álltam. - Szabadkozok, mert teljesen máshogy éreztem magam, amíg egy ponton álltam és a srácokra fókuszáltam, mint akkor, amikor elindultam. A szemeim előtt a sok tárgy kettőnek tükröződik, szinte árnyékként látom a körvonalaikat, miközben pár centivel odébb a valódi körvonala látszódik. Hogy ez megszűnjön, fókuszálok egy pontra, így kevésbé érzem, hogy forog a világ. Miután a forgás megszűnt, ráemelem a tekintetemet, hogy ne tűnjek még ennél is hülyébbnek, mint eddig.
- De ha van kedved és még nem ábrándultál ki a társaságomból akkor, esetleg találkozhatnánk holnap és kezdhetnénk előlről az első találkozást. Más vagyok józanul. - Apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, majd egy hatalmas vigyor, hogy azért adjon még egy esélyt nekem. Nem akarom, hogy elkönyveljen egy idiótának, de most muszáj volt ennyit innom és talán ha tudná az okát, akkor lehet nem bánná. Viszont most hálás vagyok, hogy úgymond „megszabított” a haverjaimtól, mert így lesz egy lélegzetvételnyi időm, hogy ne igyak. Kibontok egy csipszet is és a megbontott söröm helyett, abból kezdek el falatozni. Picit közelebb tolom hozzá, hogy vegyen ő is, ha szeretné.
- Szóval Karin... Nem hangzik túl amerikaiasan. Persze semmi bajom, ha máshonnan jöttél, de... Hova valósi vagy? - Érdeklődök, miközben továbbra is rágcsálom a csipszet. Ez a sós most nagyon is jól esik erre a pia mennyiségre, ami bennem van. Viszont nem akarom éreztetni vele, hogy gondot okozna, hogy más országból jött ide, így különösen is ügyelek arra, hogy ne fogalmazzak félre.
- Akkor bor? - Nézek rá nagy szemekkel, hogyha már elfogadta, hogy iszik velem, akkor igyunk. Felemelkedek a székről megint, hogy a boros üveg után nyúljak, de a mozdulatom felénél megállok.
- Igaz, nem nyúlok semmihez. - Szorítom ökölbe a félig kinyújtott kezemet, majd visszahúzom magamhoz és visszahuppanok a székre. Viszont remélem, hogy ha már én nem tudok neki tölteni, akkor megteszi magának. Én szerintem maradok a csipsznél egyelőre és majd meglátom, hogy mennyire szivja fel az alkoholt. Még úgy sincs vége az estének, bár fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. Úgy érzem, hogy kicsit elvesztettem az időérzékemet. Kicsit mintha egy kaszinóban lennék.