Minden elismerésem azoknak, akik könnyedén kezelnek egy ilyen helyzetet. Én már azt hittem a szar részek, amik igazán verik a szívet azok azok, amikor ki kell állnom ezer vagy több ember elé és beszélnem kell magamról, na nem, ez sokkal másabb. Igaz ez nem szar rész, mi több, igazán jó löketet ad, főleg, amikor meglátom végre, de majd kiesik a szívem és ezt kicsit cikinek tartanám ha nem látnám rajta ugyanezt. Talán az is a legegyszerűbb ha kinyögöm, hogy nem kell befeszülni, jobb ha mindketten lelazulunk, vagy próbálunk, mintha mindketten feszültek leszünk. Kimondva nem is hangzik olyan szarul, mint hittem, és meg is könnyebbül a mellkasom. - Látom, de ezen nem kellene te adtad az elsőt én tartoztam vele. - vonom meg a vállam cserfes mosollyal az arcomon, végülis kölcsön kenyér visszajár, bár egy kicsit azért magamtól is jött volna ez, de tudom mire fogni. - Alacsony, ez igaz, de még fiatal vagy nem foghatjuk a hátunkra, hogy azért nem jó ez a kocsi. A kaszinónál a 60-as férfiak is képesek beülni egy ágaskodóba, hogy azzal is demonstrálják mennyi pénzük van. Kinsley, ők mondhatják jogosan, hogy alacsony. - nem ellenkezni akarok vele, csak olyan témát akarok felhozni ami kötetlen. Édes azzal a pírral az arcán, de takargatja és ezek szerint neki nem annyira kényelmes, vagy ha az akkor jobb lenne kicsit lehűtenie azt. Igyekszem segíteni, remélem sikerül. Mondjuk nem azért mondom neki, hogy a hátsó ülésen a narancs dominál, mert tudom, hogy neki másik csapat a befutó, talán azért kicsit mégis, ezért nevetek fel, amikor megintcsak elmondja, hogy merre húz a szíve. - Miért valaha menő volt? - kérdezem elcsodálkozva, miközben már igyekszem az utat figyelni, ilyenkor a város felébred és olyan, mint más városok napközben, Monaco akkor él igazán, amikor nyár van, forróság, a zene dübörög a partról egy két hajóról és a turisták vigyorogva mennek közbe egy már ismert helyszínen a tévéből, ami most a héten talán kimarad. A szavaira nem tudom az úton tartani a szemem, mázli, hogy a piros lámpa megfor és a kezére tudom emelni a tekintetem. - Akkor ezer éve ez lesz az első randid, mert én szeretem a jelzőket, és a barátok ismerik egymást, és én még nagyon sok mindent nem tudok rólad. De ha randival az is jár, hogy kicsit kínos az első óra akkor azzal talán meg fogok birkózni. - nem tudom honnan jön a magabiztosság, talán a túl sok szereplés, vagy az arra való gyakorlás megnyitotta a csipám, vagy csak ez a lány, aki tényleg jóval tovább mozgatja a fantáziám, mint egy barát, bár ezt így szó szerint nem fejteném ki neki, de szerintem a szavaimmal éreztettem vele. - Az egyik kedvenc helyemre, ahol remekül főznek, svédasztal lesz kettőnknek. Ha nem baj mellőztem a külső tényezőket és tudom, hogy te csak egy baráti csevelyt szeretnél, ami lehet kicsit bántó is. - mondom neki ironizálva, és nevetve rajta, hiszen utóbbit csak viccnek szánom. - A parton van egy kedves kis családi étterem, van teraszuk és a egész a miénk, nem lesznek bámészkodó népek, sem vaku villanások. - egyáltalán nem azért mondom neki, hogy éreztessem vele mennyire fontos ember vagyok itt, hanem ert ez a hétvége már eleget szólt rólam, azt szeretném ha az este róla is szólna, legyen ez akármennyire is nyálas. - Aztán ott van a part ha van alattad fürdőruha. - vonom meg a vállam, bár alkoholt inni nem fogok, amitől régen olyan könnyen csúsztak a ruhák, meg már ki is nőttem ezt a korszakot igazából. - De ígérem a következőre több időm lesz készülni. - nézek rá, mintha tudnám, hogy majd akar még, lehet inkább csak remélem.
Távol áll tőlem, hogy csak úgy nekiálljak flörtölgetni bárkivel is. De persze ez nem zárja ki, hogy nem történt meg. Bár akkor még csak igen játékos volt minden. Maga a helyszín és a történések vittek magukkal. Nem volt olyan feszültség, mintha egy villamosszékbe ültem volna bele. Persze Dreamy is csak rontott az egészen, mert olyanokat mondott, amitől pánikolni kezdtem. Bár az üzenetétől meg kellett volna könnyebbüljek, hogy nem gondolta meg magát, még is ideges voltam, próbáltam nem mutatni, főleg, ahogy az emberek még mindig azokban a ruhákban lófráltak, amik a kedvenc csapatuk, vagy versenyzőjükhöz köthető. - Ha nem teszel rám egy pókot vagy békát, akkor el kell keserítselek, mert nem fogok – nevetek fel végül, mert látszik, hogy mindketten olyanok vagyunk, mint az ovisok, akik nem tudják mit mondjanak, vagy tegyenek. De ez most még is kicsit megnyugtat, hogy nem veszi elő a nagymenő versenyző énjét. - Ne is mondd, befeszültem, teljesen – vigyorodom el a vallomásán, mert hát legalább őszinte és nem kell attól tartanom, hogy hülyét csinálok magamból. Végül a puszi után csak az arcába húzom a sült részét és felnevetve takarom el az arcomat. - Gallo, viselkedj. Az egy szerencsehozó volt – nevetve igazítom meg végül a sapkáját, hogy a szemébe nézzek. Mert most már úgy érzem, hogy az arcom lángra lobban. De végül bólintok, hogy nem zavar, ha nem lesz ilyen feszült a levegő közöttünk. Mert bár nem mondta hova is megyünk. De oda be is kell jutni, mindenhol rajongók. - Azt látom, hogy teljes a szerelem ezzel az autóval. Na meg azért elég ügyesen lavírozol a másikkal is. Bár nekem mindegyik alacsony. Mert mintha a földön ülnék. De megértem, meg van a maga szépsége – bólintva szemlélem most már a kocsi belsejét, amiről annyit beszélünk, majd felnevetve fordulok hátra felé, miközben becsatolom az övet. - Hm, nem rossz próbálkozás Papaya, de attól még a szívem a vörösök felé húz – ráncolom az orrom nevetés közben, de azért hátulról előre veszem a pulcsit, majd ösztönösen megszaglászom. - Pont olyan illata van, mint neked – hunyorogva nézek rá. - Tehát már nem menő körbe pisilni a választottat. Elég ha a feromonjaid beisszák a bőröm a pulcsin keresztül? - kérdőn nézek rá, majd hangosan felnevetek, mert nem hagyhattam ki, látszik, hogy még kicsit ügyetlen ezzel a lazuljunk el dologgal. - Tényleg? Pedig azt hittem minden futam után válogatsz a rajongók között, hogy kinek dobod fel az estélyét.. - mélázom el végül elmosolyodom. - Nyugi, ezer éve nem voltam randin. De tudod mit? Vegyük csak egy vacsinak. Ne aggassunk rá jelzőket. Mint két régi barát beül vacsizni. A többit pedig bízzuk a véletlenekre – nyújtom a kezem, mint egy alkut kötnénk. Mivel hivatásos sofőr biztos vagyok benne, hogy egy kis kézrázás nem fogja fának vinni az autót. Még ezekben a szűk kanyargós utakon sem. - Köszönöm, tegnap óta kerestem, szóval örülök, hogy tetszik – érzem, hogy újra elvörösödik az arcom, így inkább csak az utat figyelem. Mert ha rá nézek csak azt érzem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. - Hova megyünk amúgy? Mivel nem mondtad, próbáltam minden dress code-nak megfelelően öltözni – nyelek egyet, de persze nem felejtem el, hogy a dicséret oda-vissza működik. - Te is jól nézel ki – biggyesztem a végére, ne higgye azt, hogy nem néztem meg magamnak miközben a kocsiba kászálódtam.
A ház előtt olyan izgalom van rajtam, mint a futamok előtt, ez mennyire normális vajon? Tudom, hogy Kinsley nem ijesztő, de a amit elért nálam az mégis az. Csodásnak hatott az időmérő előtti idő, feldobott, és ennyire feldobva nagyon régen voltam. De ez nem mentség arra, hogy ennyire lüktet a szívem, amikor kinyílik az ajtó. Már csak remélni tudom, hogy ő az és nem ismert fel egy rajongó sem. Az ablakok átláthatóak, de a sapka még kötelező tartozéka az utamnak, majd ha megérkezünk leveszem, de addig legalább takar. - Jó lenne egy sikítás, már pont kezd helyreállni a hallásom. -nevetem el magam és mint valami tökkelütött fordulok felé, de üdvözlésként ennyire telik tőlem. Nagyon régen voltam randin, amit elárul a nem tudom milyen viselkedés formám is. - Na jó, túlságosan is izgulok és ahogy hallom te is. - nevetem el magam próbálva oldani mindent ami a kosiba települt. - Mi lenne ha onnan menne tovább, ahol abbahagytuk? - odahajolok és kap egy puszit az arcára, majd kérdőn nézek rá, de ha nem kapok ellenreakciót, ami nem tetszését mutatja, akkor a kormányra teszem a kezem és elindulok. - A vezetésből sosem elég, főleg nem nekem, még túlságosan amatőr vagyok a helyemen, hogy azt mondjam elég. És azért ezt a kocsit elég kellemes vezetni. - vigyorgok, mert tényleg nagyon szeretek benne ülni, de erre csak itthon van lehetőségem, mert nem viszem magammal mindenhova, pedig isteni ez a gép. - A hátsó ülésnek csúfolt kis részen van egy pulcsi, igaz nem éppen a te színed, de majd csak megszokod. - mutatok hátra a pulcsira, ami nem teljesen a csapatom színeiben pompázik, de azért rajta van a jelzés, ha nem is olyan feltűnően, tehát hordható kateria a szettjéhez. Kicsit azért ezzel a mondattal húzom az agyát, mert véletlenül tudom, mondjuk tőle, hogy Ferrari rajongó, ami nem rossz dolog nálam, de mivel nem velük vagyok, kicsit csábítgatom a narancs oldalra. - Ritkán járok randizni, nagyon ritkán, szóval nézd el ha kegyetlen béna leszek. - nem akarom elrettenteni magamtól, de tudom, hogy nem vagyok túl tapasztalt ebben, de nem akarom elrontani, így az őszinteség felé fordulok, ami sokkal jobban esik nekem. - Csinos vagy Kinsley, muszáj megjegyeznem, még akkor is ha tudom, hogy ettől mindketten zavarba leszünk. - nevetek fel, szinte minden adott, hogy kellemes esténk legyen, még a külvilág is kizárható lsz egy estére, és ez a lényeg.
Olyanok ezek a napok, mintha örökké tartanának. Persze az ember amúgy is izgul, főleg ha a kedvence is a rajtrácson áll. De most van valami plusz. Nem tudtam aludni, csak forgolódtam. Mint mikor tini voltam és vártam az első bálozást, hogy minden tökéletesen passzoljon. Bár megígértem Dreamy-nek, hogy csatlakozom a Forma1 bulihoz, más program talált rám. Amitől jobban féltem, mint az első nagy mérkőzésemtől. Bár maga a futam fantasztikus volt, majd’ lerágtam a körmöm, mikor elszúrták a kerékcserét és bukott Arthur egy pozíciót. Ott még sose érzett csalódottság járt át és csak úgy szorongattam a húgom kezét, mintha rajtam múlott volna minden. A nap további részén csak a ruhásszekrényben töltöttem az időmet. Minden ruhában megtaláltam a negatívumot és nem akartam se túl kihívó, sem túl slampos lenni. Egyszerűen magamat akartam adni, hogy ne érezze mennyire stresszel a helyzet. Így megtaláltam a világos színű szoknyát, amiben a virágok épp annyira ragyognak, mint a lelkem. Igen, mert még sose éreztem magam ilyen boldognak. Még ha csak az előkészületeknél tartok. Mikor csipog a telefon és csak felnevetek az üzenetén. Csak vissza pötyögök. Ki ne szállj, tele az egész város zombikkal. Mindjárt megyek! Még egy utolsó csekkolás, és pár puff a parfümmel, egy gyors puszi a húgomnak és mentem is kifelé. - Vigyázz magadra! - szólalt meg a család többi tagja. Már nagyon régen mentem el otthonról randira, hogy mindenki árgus szemekkel figyeli, hogy mit veszek fel, és kivel megyek. Kissé izgulok, ahogy az ajtó bezárul mögöttem és a fényképet nézve csak széles mosollyal sétálok, feltűnést nem keltve a többiek között. Még csak az kéne. A kocsi épp nem okoz nagy riadalmat, Monacoban nem tűnik fel egy ilyen járgány. Főleg, hogy mennyire csodálatos kocsiban van. Lassan nyitom ki az ajtót és huppanok bele, szinte a földre ülve nevetek fel. - Minden porcikád a helyén? Vagy sikítsak, hogy „úristen, itt van Arthur Gallo!” - vigyorogva igazgatom meg magam a kocsiba, és feljebb tornázva magam fordulok felé. - Hát szia.. - köszönök végül kissé zavarba esve, mert még fel sem fogtam igazán, hogy randira vagyok hivatalos. Annyira lazán megy a beszélgetés. Most bezzeg a gyomrom összeugrott és a pulzusom is biztosan az egekben van. - Gyönyörű autó. De azt hittem, hogy elég volt mára a vezetésből – cukkolom kicsit, hogy lehiggadjak. Nem akarom a versenyt szóba hozni, így nem is térek rá ki teljesen. Elég ha csak megérintjük a foglalkozását egy pillanatig. - Azt hittem hűvösebb lesz, de a pulcsimat otthon hagytam – kapok észhez, mert az üzenetei elvonták a figyelmem és csak a telefont és a táskát kaptam kézbe, az pedig ott maradt a fogason. Ennyire lettem szétszórt miatta.
Amikor egy randi között eltelik majdnem egy egész nap, és aközben még esélyem sincs felh-vni vagy -rni neki az szar. Nagyon szar, olyan, mintha meggondoltam volna magam, a belső fusztrációmmal, mondjuk nem annyira tudtam foglalkozni a verseny alatt, de ha nem a kocsiban ültem volna kattogtam volna, meg mondjuk akkor tudtam volna keresni. Tudtam, hogy valahol a nézők között figyel, ami azért elég löketet adott, hogy jobban menjek. A 4. helyről indultam, azt mondják, hogy nagyon jó, első évem, tökéletes teljesítmény, de Galloként, nyilván kevésnek ítélem, mégha a statisztikák fölött vagyok bőven. A kocsi most éppen jó, de a pálya lehetetlenné teszi, hogy előzni tudjunk és én a tapasztalommal sem lennék elég erős ahhoz, hogy megtegyem. Nem is sikerült, végül az 5. helyen zártam, egy elrontott kerékcsere miatt, de a pont az pont és az első évben ilyen helyen végezni is nagy dicsőség és a csapat büszke én is az vagyok. A dobogó a csapattársamnak jutott én meg ünnepeltem Őt, és azt hiszem ideje egy kicsit elterelni a figyelmem a mai napról és a hétvégéről. Vártam az estét, attól függetlenül, hogy mennyire fáradt voltam vártam. Tudtam, hogy lesznek holtpontok, még akkor is ha ez a lány tényleg megmozgat bennem valamit, a hétvége tényleg sokat kivett belőlem, de ennek ellenére, nem taxival mentem, hanem a saját kocsimmal, ami mindig feldob és ha két dolog is van ami felemel, akkor talán elvesztem a holtpontjaimat, aminek örülnék. A címet tudtam, mert az időmérő után még elalvás előtt megkérdeztem tőle, a házuk eszméletlen helyen volt, pont olyan, mint a nagyszüleim nyaralója, tökéletes helyen van, a tengerparton, ilyen helyen jó felnőni. Már megannyiszor jártam erre, amikor kisebb voltam, és van egy olyan érzésem, hogy mi már találkoztunk azelőtt is, de nem tűnt fel, mert két gyerek voltunk, akárcsak ma, csak több ésszel, talán. “Nem késtem, lent várlak, meglepő, de nem merek kiszállni a kocsiból.” - tényleg nem, tele van a környék emberekkel, turistákkal és futam hétvégén szinte tilos egyedül járkálnunk a városban, mert tuti, hogy elkapnak a rajongó, és én most csak egy nem rajongóval akarok foglalkozni. “Ha megtalálsz nyert ügyed van.” - küldök neki egy szelfit a kocsiból, amit itt nehéz is lehetne megtalálni, de szerintem egyértelmű lesz, hogy hol leszek. A telefonomat nyomkodva nézem meg, hogy a foglalás áll e még, nem vagyok bolond, nem kell a közjáték, egy egész teraszt foglaltam le, ami el van zárva minden kíváncsi szempártól, és csak ketten leszünk ott. Nyugodtabb lesz, és ha utána mennénk tovább arra is van tervem.
Kezdőlap
