Zavartan vigyorogva nézek ki oldalra, ahogy szembesít a problémával. Azzal, ami legutóbb is bajt hozott a fejemre.
- Basszus, nem is értem, hogy mehetett ki a fejemből! - nevetek fel a saját faszságomon, bár akkor ott - s talán még most is - nem volt akkora poén. - A kurva kamerák... Egy dolog, hogy vannak, de hogy még ilyen szorgosan figyelje is őket... - csóválom fejem, mintha nem ez volna a biztonsági kamerák lényege, dehát én abból indulok ki, amit anno gyerekként tapasztaltam, mikor kiraboltunk egy-egy csóró üzletet. Ott is voltak kamerák, de nagy részük csak porfogóként funkcionált. - Anno is pont ezek a szarok buktattak le. Öcsém, még az is rajta volt, ahogy szorgos kertészként elástam a nőt a virágok alá... Picsába a kamerákkal, mindig bajt hoznak a fejünkre... - morgolódtam, bár a jelenlegi semmiből jött jókedvem mellett elég furcsán jött ki, hogy közben mosolyogtam. Aztán kifejtettem véleményem Travisről, de láthatóan nem hatottam meg vele Lambertet. Igaz, nem is ez volt a cél.
- Hé, minden kutya betanítható. Én is sokáig a sarokba piszkítottam és örültem a fejemnek, amíg egy nap a szarba nem nyomta a fejem. - "kisebb" túlzással, de jah, valahogy így történt. - Na nem szó szerint... - vonom összeszemöldökeim, ahogy rá döbbenek, mekkora baromság ez a hasonlat. - Ch, még, hogy csak szex... - jegyzem meg halkan, fejem csóválva, még mindig ezen pattogva, saját magamon vigyorogva. Hihetetlen bazd meg...
De minden rosszban van valami jó, ha nem dob ki a picsába akkor, talán sosem találkozunk újra Lamberttel. És most nem ülnénk a kis Vuk kocsijában full tanácstalanul, hogy még is merre menjünk. Legalábbis míg rá nem jövök, hogy ez a kocsi talán épp, hogy nem vezet magától haza minket. El is vigyorodok, mikor vágja itt a pofikat, ahogy becézgetni próbálom. Aztán fájhat a fejem azon, hogy még mindig türelmesen ágaskodik a 20 centis kis Rowan. Pedig nem is szereti a nedves hideget, dehát mit mondhatnék... nagyon megtudott hatni odabent Lambert a viselkedésével.
- Komoly nyomott hagytál benne a kirohanásoddal... - vonok vállat szélesedő vigyorral képemen. - Mindig lázba tudtál vele hozni... - igen, sokszor még akkor is, mikor épp engem püffölt. Kibaszott drog ez a csávó. Nem csodálom, hogy Travis is rá akart cuppanni, persze sunyi a verekedés szövege mögé bújva. Aztán jött volna a jaj, véletlenül hozzáértem a seggedhez...
- Persze, nehezítsd a dolgom a bókjaiddal, meg a felhívásaiddal... - nevetem el magam, miközben fejemet a támlának döntve oldalt, figyelem őt. A kocsiban illő nyugton maradni, pláne, ha ő vezet, de ha ilyen közel van nem tudom nem őt figyelni. Imádom minden kis porcikáját. Ahogy elalél egy ilyen puccos kocsitól, vagy ahogy gyermeteg lelkesedéssel nyomkodja át németre a gps-t. Lehet, hogy külső szemlélőként sokan nem így gondolják, de kibaszott nagy mázlim van vele. Az egyedüli dolog, ami képes elterelni gondolataim Lambertről és a formás seggéről, meg azoktól a kurva szexi vadságától az a vörös kis csajszi, akit baba kora óta nem láttam, nem is biztos, hogy megismerném, de most így, hogy itt van Lamb, valahogy érdekel, hogy mi lenne ha...
- Nem is tudom, Lamb... - sóhajtom kérdését, mert egy részem most sem akarná, a másik viszont hangosan üvölti, hogy mégis csak a lányom. Lambert is jó indokokat hoz fel a megkeresése ellen, csak hát... - Talán... de mi van, ha mégsem? Úgy értem... Abból kiindulva, hogy nekünk is milyen életünk volt... A családunk egy nagy darab szar, de még annak is a legrosszabb... de nem azért... nem csak azért, mert mondjuk csórók voltak, hanem mert faszok is. Mi meg kölyökként pénz nélkül is elboldogultunk csöviként. Ha nem is mindig nyugiban, de akkor is... A család az család, nem? Mármint... talán még mindig ott van egy árvaházban és tudjuk jól, hogy az ilyen helyek nem gyerekbarátok. Aztán tudja faszom milyen pedofil család fogadhatja örökbe... Nem akarom, hogy olyan családban nevelkedjen, ahol mondjuk én... hogy rettegjen attól, mi lesz, ha hazaviszik. Hogy ne bízzon senkiben... - magyarázkodom, bár fogalmam sincs miért pártolom most hirtelen ennyire a dolgot, de minél inkább elmerülök benne, annál jobban kezd aggasztani, hogy nélkülünk csupa rosszban lesz része. Sóhajtok egyet és egy kis időre elfordítom fejem az ablak felé, kifelé bámészkodva. - Belőled csak egy van... De akkor őt ki védi meg a többi faszszopó gyerektől? Kiben bízzon? - motyogom elszomorodva, mintha a világon nem akadhatnának jó emberek. Mondjuk nincs is belőlük túl sok és hiába próbálok nem az én tapasztalataimból kiindulni, nem tudok eltekinteni tőle, milyen veszedelmek lesnek rá. - Ráadásul lány. - pillantok vissza a kis medvecukromra könyörgő szemekkel, és ha más nem, ez azért valamelyest segít odalent a csillapításban. Kérdésére pedig egy ideig magam elé révedek, de akármennyire is töröm a buksim, fingom sincs róla. - Gőzöm sincs... Jézusom, lehet már teherbeesni is képes... Valaki a közelébe merészkedik és farka van, kurvára elpicsázom! - csapok a kocsi oldalára dühösen, mert még a gondolat is felbasz, hogy egyáltalán köze legyen a lányomnak a szexhez. Aztán hirtelen Lamb felé fordulok, ahogy újfent megszáll az ihlet.
- Na jó, figyelj! Nem támadjuk le azonnal, de... rendbe szedjük magunk, és meglátogatjuk. Titokban. Ha jó dolga van, akkor megnyugszom és leszállok a témáról, ha nem... akkor megkérdezzük tőle miben segíthetünk... - meg a frászt, akkor fogjuk és elrohanunk vele a francba. Csak nem akarom a rosszabb opciókkal el venni Lamb kedvét.

Fucking bad boys

When the chaos starts, you know I live for that

- Jézusom, a kertben ástad el? Amatőr – forgatom meg a szemeimet, meg sem rendülve már azon, hogy kinyírta a nőszemélyt. Ha feleannyira volt irritáló, mint a pasija, akkor teljes mértékben meg tudom érteni a döntését. Ami viszont Travist illeti, meg Vöri kis halk puffogását azon, amiért „csak szexnek” nevezte a kapcsolatukat burzsujkám, érzéssel benyomom a féket, remélve, hogy beleveri az orrát a műszerfalba. Ne nekem kezdjen itt könnyeket hullajtani és picsogni, amiért a fazon nem kerget még mindig pillangókat iránta – vagy mi a szar -, és ennek függvényében le is fossa, ami kettejük között volt. Már, ha tényleg így van, mert egyébként ebben sem vagyok biztos, de a fejemet nem szeretném tovább fájdítani. Éppen elég ez a lökött mellettem, aki egyik kezével csupa örömet és szórakozást nyújt, a másikkal meg a képletes gyomrosokat osztogatja. Hát ott bassza meg.
Szerencséje, hogy nem tudok hosszú távon morogni rá, főleg, amikor ilyen irdatlanul szexi, de igaza van, asszem nem vezetés közben kellene a sorsunkat kísérteni, még ha biztosra is veszem, hogy oltári lenne a végkifejlet. Akkor sem, ha mindenféle tekintetben rám férne a feszültség levezetése. Egyelőre marad a szájalás, mert még csak gyorsan se merek hajtani, édes faszom. Mintapolgárt faragnak belőlem, mielőtt kettőt pisloghatnék, és mindezt azért, hogy együtt lehessek ezzel a vörös vattacukorral, aki láthatóan nem tervezi megkönnyíteni a próbaidőmet. Sem az agyam lüktetését.
Mélyet sóhajtok, ahogy folytatja az észérveinek a sorolgatását, és bár levegőt most sem vesz a szövegelése közben, sokkal… összeszedettebbnek tűnik a beszéde, mint korábban. Row mindig is egy pörgő nyúl volt, aki a lehető legképtelenebb szituációkban tör ki, mint egy vulkán, és ez a Travis-es menet azt hiszem mindkettőnkre elég nyomást helyezett. Minden bizonnyal csak túlaggódtam a dolgot, és megkockáztatom, tényleg nem is szedett be semmit. Ennyi idő alatt nem jönne le a szerről, tapasztalatból mondom.
- Oké, tegyük fel, hogy nem vagyunk faszok, mint a saját szüleink – tekintek rá egy momentumra az úttól, óhatatlan a kormányra szorítva az ujjaimat. Bármennyire is hitegetek másokat és magamat is azzal, hogy semmilyen hatással nincs rám a családom, nagyon is mély nyomokat hagytak és hagynak bennem mind a mai napig. Olyanokat, amelyek hét lakat alatt várják, hogy egyszer kitörhessenek és mindent elpusztítsanak maguk körül. - Minek neveznéd a tegnapi műsorunkat? Simán lecsukhattak volna mindkettőnket, és ott lenne, ahol a part szakad, vissza egyenest az intézetbe – emelem meg a szemöldökeimet kétkedéssel, elvégre mindketten tudjuk, hogy sokkal jobbak… nem leszünk. Azt pedig még én is belátom, hogy kurva nagy felelőtlenség a szárnyaink alá venni valakit, miközben még magunkat se tudjuk megvédeni se magunktól, se egymástól. - Nem olyan régen még sörétessel akartál nekivágni az utcának, mert annyi ellenséget gyűjtöttél össze. Szerinted ők majd kesztyűs kézzel bánnak a lányoddal, ha kiderül a létezése? - nézek rá ismét, elkomolyodva. Nem kekeckedek vagy gúnyolódok, hanem igyekszem józan ésszel végiggondolni, miért nincsen helye mellettünk egy palotapincsinek sem, nemhogy egy másik emberi lénynek. Sosem hittem abban, hogy megélem az idős kort, vagy, hogy lenne bármi jövőm, Vöri mellett meg… főleg a tegnap éjjel és a mai nap után szerintem egymás végét fogjuk jelenteni. Nincsen ezzel bajom, ezerszer inkább ez, mint bármi más, de jó ötlet ebbe bárkit is belerángatni?
A korábbi, képtelen mértékeket öltő feszengésem ismét fellángol bennem, amit egyelőre a szám csócsálásával próbálok elfojtani. Faszomért nem tudok olyan optimista és elszállt hercegnő lenni, mint Rowan. Elvégre ki a faszt érdekel, mi lesz velünk vagy a környezetünkkel, ha már a föld alól szagoljuk az ibolyát? Legalább addig is boldog lenne a lányával.
- Jah, biztos el fogja dobni magát a gyönyörtől, hogy egy börtöntöltelék, söpredék alja fazon akar a pótapukája lenni, mert a valódival egyébként tili-tolit játszanak az ágyban – horkantok fel keserűen, ahogy arra célozgat nekem, hogy bennem, bennünk megbízhatna a lánya. Benne talán, de én? Ugyan már. De aztán megint elkövetem a hibát, mint mindig, hogy ránézek, és szembesülök azokkal a kiskutya szemeivel, amelyek ennyi idősen sem veszítettek a hatalmukból felettem. - Nagyon beleéled magad a szerepedbe, tigris – csóválom meg a fejemet egy szórakozott mosoly kíséretében, mert azért bájos a hirtelen feltámadt apai ösztöne. Közben hála a magasságosnak egyre közelebb érünk Travis házához, bár az nem hiányzik annyira, hogy lecseréljem a jelenlegi verdát a tragacsomra.
- Oké, legyen. Úgyis addig rágod a fülem – legyintek egyet, aztán rákapom a szemeimet. - Mármint nem úgy kapjuk össze magunkat, hogy lefürdünk és kölnit kenünk a nyakunkra… ugye? - nézek rá kétkedően, mert belőle kitelik a megfogalmazásbéli csapda.

zene: Smoke & Trouble xx credit: •

Rövidke, rosszalló meglátására én is szemeim forgattam, persze, szokás szerint jöttem a mentségekkel. - Nem volt sok időm, oké? Néhány órám volt. Rögtönöztem. Ráadásul kitakarítani sem volt könnyű annyi idő alatt, mivel, hogy a nyaktól föl felé nem volt mit elásni... - részleteztem olyan természetesen mentsvárként, mintha arról beszélnék, hogy kint hagytam a széket, de nem elég, hogy vizes lett, mert esett az eső, még el is lopták. - De hé! - emelem fel figyelmeztetésül mutatóujjam. - Még így is napok, sőt, talán egy hét is eltelt, mire kiderült... - mosolyodom el büszkén, mert emlékszem milyen szürreális volt az egész, ahogy kérdezgetett róla, én meg semmit sem tagadtam. Ez az egész Travissel valószínűleg örökké tüske lesz bennem, túl sok reményt láttam az egészben, túl sok érzés kavargott bennem, és a csalódás és kiszolgáltatottság végül odáig vezetett, hogy egy életre magamban fogom hordozni mindezt, mégha az arcom már nem is emlékeztet az egészre. Persze ezentúl majd még az is hozzá tesz, hogy leromboltuk a házát és megint lebuktunk. Ennek gondolatára pedig akaratlan is elvigyorodtam. Lamb akarva, de főleg akaratlan is néha olyan szereplőjévé válik eseményeknek, hogy nehéz utána nem őt főszereplőnek hinni a sztoriban. El is fordítom fejem az ablak felé, amíg kivigyorgom magam. De mégha olykor meg is tudtak állapodni egy pillanatra gondolataim egy témánál, később aztán újra pörögni kezdtek és ezúttal igen csak piszkálta tudatom, hogy van egy lányom a nagyvilágban, lényegében az orrom előtt, és azontúl, hogy szart se tudok róla, még egy csomó veszélynek is ki van téve. Feltevésére bólintok is egy nagyot, mert azt gondolom, ez teljesen helytálló. Viszont szerencsére Lamb nem csak a vállamon ülő ördögöt testesíti meg legtöbbször, hanem az angyalkát is - őrület, mi? - így logikusabbnál logikusabb indokokkal jön elé, miért ne tegyük, amit a fejembe vettem. Grimaszolva számításba is veszem mi van ha, és akkor is, ha más esetben mi lenne ha. Bele is zavarodom az egészbe, míg végül megint ott lyukadok ki, hogy már pedig ez így akkor sem jó.
- De ezt ugyanúgy akkor is megtehetik, ha nem vesszük magunkhoz, csak úgy még megvédeni sem tudjuk. Jó ég, Lamb, és ha már veszélyben van?! - kezdek el hüledezni, ahogy belegondolok a legrosszabbakba. - Az is lehet, hogy már rég ellenem hangolták! Meg kell őt mentenünk! - pillogtam rá nagy szemekkel, mert ennek bizony fele sem tréfa na.  pánikszerűség viszont alábbhagy, ha nem csatlakozik a pánikhoz, ellenben totál rossznak adja elő magát, aminél nem tudok, nem a védelmére kelni.
- Te meg miről beszélsz? - vigyorodok el, mintha nem az előbb akartam volna hiperventillálni a lányom lehetséges kínszenvedései elképzelésétől. - Okos és piszkosul szexi vagy. Ráadásul kibaszottul gyakorlatiasan rosszfiú. Inkább attól kellene majd tartanom, hogy nem e mozdul rád... Már ha nem hord még pelenkát, de gondolom már nem... A legjobb apa lenne belőled. - döntöm fejem a támlának, oldalt fordítva, már most teljességben elolvadva a gondolatától. - Együtt törnétek fel azokat a cukros pénzes valamiket. Meg lógnátok be valami rozsdás kerítésen át az állatkertbe, hogy megússzátok a belépőt. Megtanítanád neki, hogy tisztítsa a fegyvereket, és, hogy miként lőjje tökön a srácokat. Aztán mikor zokogva hazajönne, hogy a fiú, aki azt mondta tetszik neki más lány kezét fogta, szépen átmegyünk a sráchoz és egy székhez kötözve őt és az egész családját, rájuk gyújtjuk az egész házukat. Aztán meg a lányét is. És amikor ballag, te vennél fel szmokingot és keringőznél vele, amit én fel is vennék videóra és ahányszor megjegyeznéd, hogy nem lesz belőled 007-es ügynök, mindig megmutatnám a videót. - ábrándozok, ami mellé még az is hozzátesz, hogy közben őt bámulom, mert a sunyi kis reakcióit, és nem tudok nem elalélni a pillanattól és jobban ragaszkodni az egészhez, mint eddig. - Ó, és persze arról szót sem ejtenénk, hogy szoktunk dugni... Jobb, ha ő sem ismeri meg a szex fogalmát. Kap helyette nyalókát meg popcornt. - legyintek, mert még csak az hiányzik, hogy a lányom szexeljen. Minden szülő tudja, hogy ha egy srác dug először, az jó, illő megdicsérni, tapsolni, elismerni, na de, ha egy lááányt... minimum az első mondat, hogy mikor foglaljunk időpontot a kikaparós dokihoz. De ha ez még így sem elég, bevágom a kérlelő pofit. Miután pedig szavaiból úgy veszem ki, hogy esélyesen megtörténhet a dolog, elégedett vigyor ül arcomra és vissza is fordítom fejem, legalábbis addig, míg fel nem hozza aggályait, amin viszont jót nevetek.
- Neeem, csak rendezzük a szagunkat, meg lenyúlok Travistől egy gatyát... - nevetek, mert amúgy nagyon poénosnak tartom, hogy ilyen félelmei vannak. - Bár amúgy... ha még kölnit is tennél magadra, biztos még az ott dolgozókat is levennéd a lábukról. Bánatomra... - piszkálódom, és jókedvemben még a hozzám közelebb eső combját is megpaskolom. Ráadásul már csak néhány méter és meg is érkezünk, én meg úgy is fel vagyok dobódva a mindentől is, amit hosszú lenne felsorolni, így nemes egyszerűséggel pattintom ki a biztiövemet és hajtom fejem az ölébe a slicce környékén lévő matatás közben.
- De lehet a zuhanyzásos hancúrt előbbre is hozom. Legalább még szebb emlékeink lesznek a kocsiról és erről a napról... Meg úgy sem szoptalak még le menet közben... - röhögcsélek, miközben bontogatom a nála lévő, de lényegében az én tulajdonomban álló csomagját.

Fucking bad boys

When the chaos starts, you know I live for that

Elhúzom a számat, mert a lelki szemeim elé vetülő kép nem éppen a legszebb, sőt, eddig mintha nem említette volna, hogy nagy féltékenységében péppé püfölte a konkurenciát. Tulajdonképpen mégsem ez, hanem az bizonytalanít el, hogy egy nővel tette mindezt. Nálam az ilyesmi legfeljebb akkor fér bele, ha az életem múlna rajta, de hát senki sem lehet tökéletes. Ennek ellenére is képes vagyok szeretni, az egyetlen kivétel is csak az, amikor Travis-szel kapcsolatban jut eszébe ömlengeni vagy szipogni a sérelmein, mert arra egyszerűen nem vagyok kíváncsi. Lehet, hogy ettől egy alja fos ember vagyok, de bassza meg, mondjon valaki újat. Szerintem még az is belefér, hogy félté-, móresre tanítás címszó alatt meg akartam pusziltatni vele a műszerfalat egy határozott fékezéssel, ám asszem ez nem az én napom, mert arra persze ügyelt, hogy bekösse a biztonsági övét. Nekem is be kéne?
Már csak azért sem teszem, utána pedig jobban leköt a remekbe szabott ötlete, miszerint fogadjuk be a lányát, akit időtlen idők óta nem látott. Vannak érveim arra, miért is lenne ez életünk legrosszabb döntése, de fennakad azon, hogy lehet, kicseszettül szar élete van most a kölyöknek, akit csak mi védhetünk meg. Összevont szemöldökökkel nézek rá, mert az ellene hangolásra semennyi esélyt sem látok, vagy azt a részét már megoldotta egyedül is a lánya. Úgy értem, ki ne kívánná a halálba az őseit, ha azok lemondtak róla és egy árvaházba vagy intézetbe juttatták?
- Vörös, ha eddig veszélyben volt, sem voltunk sehol a képben nála… Ha meg annyira szar élete lenne, és egy kicsit is hasonlít rád, rég a világ végén van valakivel, akit felbujtott a szökésre – jegyzem meg elvigyorodva, visszagondolva a javítós napjainkra. - Ha Luvnya kölyke, akkor mennyi lehet… Tizennégy, tizenöt? Ennyi idősen már ki tudja, miket művelt egyébként is – magyarázom, próbálva lecsillapítani a hirtelen feltámadó pánikját. Még mindig nem értem, honnét jött neki ez az egész, de hát nem is nekem van gyerekem, akit eddig a jó szerencsére bíztam. Talán most, hogy oda a cirkusza, kell neki valami más, amire koncentrálhat, de őszintén szólva megtehetné a seggemmel ahelyett, hogy váratlanul boldog kiscsaládosat akar játszani. Meg amúgy is, ehhez nem kell valami papír? Jézusom, már csak az kellene, hogy felkészítőkre járunk… Nincs szükségem arra, hogy burzsuj köcsögök dörgöljék az orrom alá, mekkora szar szülő lennék, erről én is tudok, köszönöm kibaszottul szépen.
- Ó igen? És mióta tesz valakit jó apává az, hogy szexi? - vonom meg rá a szemöldökeimet, kissé elbizonytalanodva azon, hogy az iménti rettegése után már teli szájjal vigyorog. - De ha már így kiemelted, elég kínos lenne a szituáció. Ha valaki ennyi idős koromban előbukkant volna, hogy dirigáljon nekem, tuti orrba nyomom – csóválom meg a fejemet újfent, mert hiába Row „érvei”, nem ingatnak meg a hitemben. Viszont, amikor elkezd képzelegni arról, mit hogy csinálnánk, idővel kénytelen vagyok elmosolyodni. Persze, hogy tudja, hogyan kell a jó alaposan rejtegetett szentimentális énemre hatni, de azért ennyitől még nem fogom beadni a derekamat. A valóság sosem olyan, mint amilyennek képzeljük, szóval ez is csak egy újabb pofon lenne, ebben biztos vagyok. Mielőtt azonban még túlzottan belemerülhetnék a sanyarú sorsunkon való lamentálásba, felhorkantok a szexet illető gondolataira.
- Ahaaa… És majd a papírvékony falú albérletünkben, miközben felváltva kiabáljuk egymásnak, hogy „csináld erősebben, te vadállat", az nem lesz feltűnő – röhögöm el magamat. - És jó reggelt, napsugaram. Már tuti túl van az elsőn – jegyzem meg szkeptikusan, abból kiindulva, amit annak idején a környezetemben tapasztaltam. Az fel sem merül bennem – hála Vöri rémképeinek –, hogy egy boldog, szerető családban él, ahol arra nevelik, hogy lehetőleg tizennyolc éves koráig rá se nézzen a srácokra. Vagy… csajokra. Az viszont hamar egyértelművé válik a számomra, hogyha lenne kölykünk, ki lenne a jó és ki lenne a rossz zsaru kettőnk közül. Kihez futna könyörögni, mert tudja, hogy lágy a szíve, és ki az, akivel arról vitázna, hogy már nagy gyerek, elmehet a hajnalig tartó buliba. És pontosan emiatt a kibaszottul lágy szívem miatt megyek bele a Weasley szökevényem ötletébe, hogy felmérjük a terepet, bár asszem a mikorról egészen más elképzeléseink vannak. Az ölemben matató kezeivel meg kissé nehezemre esik összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban.
- Úgy értem, előbb rendezzük a kibaszott életünket – sóhajtok fel nagy nehézségek árán, de mivel az én józan eszemnek is megvannak a határai, nem kezdek picsogásba arról, hogy mi van, ha a néha-néha megrántott kormány miatt valahonnét előbukkan egy zsernyák, hogy lekapcsoljon minket, vagy, ha egy kósza bámészkodó szeme annyira kiég a farkamtól Row szájában, hogy rögtön a segélyhívót tárcsázza. Nem, mert én is akarok szebb emlékeket a kocsiról, és erről a kibaszottul beteg napról. Nem teszem, mert hiába állítja Row az ellenkezőjét, egy söpredék alja fazon vagyok, aki… Imád veszélyesen, vele élni.

zene: Smoke & Trouble xx credit: •