Seraphine szeme elkerekedett a fülébe suttogott mondat miatt. Nagyokat pislogott és egy pillanatra még a száját is eltátotta, hiszen nem is gondolta volna azt, hogy Jasper egyszer bármi hasonlót fog mondani, még ha pontosan tudta azt is, hogy nem kell őket ilyen téren félteni, hiszen szerettek kísérletezni és egészen magaslabdát dobott fel. – Csak hallottad vagy esetleg tudod is? – kihívóan csendült a hangja miután rálelt, majd megbökte kedvese homlokát. – Néha már azt hiszem, ilyen téren már nem tudsz meglepni, erre újra és újra bebizonyítod az ellenkezőjét. Imádom ezt is benned. – ha tudta, akkor puszit adott a férfi arcára és gyengéden megcirógatta az arcát. Félhomályban fürkészte, mialatt élvezte a gyengéd csókokat, aminek köszönhetően le is csukódott a szeme, hogy átadja magát még inkább az érzésnek. Egyetértően hümmögött, mert most tényleg hideg lenne hozzá, bár akadnak olyanok, akik esküsznek arra, hogy jótékonyhatású hidegvízben megmártózni. Elnevette magát és megingatta a fejét. – Meg se fordult fejemben a meztelenül korcsolyázás. – nem is értette Jaspernek ez honnan ugrott be, de imádta a vicces vagy akár abszurd megnyilvánulásait.
- Megértem, de itt leszek, amikor úgy éreznéd, hogy beszélni szeretnél róla. - Jasper válaszát követően egy apró puszit nyomott a fejére és még szorosabban magához ölelte, miközben gyengéd simogatással ajándékozta meg a kedvesét. Tudta, hogy ez nem egyszerű téma és remélte, ha szerelmének lesznek épkézláb gondolatai a munkájával kapcsolatban, akkor azt meg fogja osztani vele és nem pedig magában fog őrlődni.
Sera elmosolyodott és örült annak, hogy a kedvesének csak az számít, hogy ő mit gondol és nem érdekli az se, hogy még hány nő esik ki a padból őt nézve. A lány mosolya még szélesebb lett és kicsit még el is kuncogta magát. – Ez talán azért van így, Életem, mert te egy letűnt korból idekeveredett férfi vagy, de én örülök annak, hogy nem olyan vagy, mint a többség. Mázlistának is érzem magam, viszont hidd el, nem minden férfi gondolkodik így. Tudok olyanokról, akik örömmel vennék azt, ha Ashley is tartana órát. Páran esélyesen eltűnnének a te óráidról miatta. – ez volt az igazság, hiszen gyakran érezte úgy Sera, hogy a kedvese tényleg egy Jane Austen regényből életre kelt férfi, de ő szerette azt, hogy ilyen. Ez a kapcsolata minden elképzelését túlszárnyalta és még sose érezte magát ennyire elvarázsolva, ahogyan nem is volt még soha ennyire tenyéren hordozva, mint kedvese mellett. Ez még számára is nagyon újdonság volt, ahogyan az is, hogy kedvesének minden apró tette arról mesélt, hogy nagyon fontos a férfi számára. Soha nem érezte még ennyire azt, hogy fontos, számít mit gondol, érez és hogy tényleg a másik odáig van érte, gondoskodik róla. Jasper akkor is ott volt mellette, amikor kiborult és esélyesen más az ellenkező irányba futott volna el. Mindig igyekezett, hogy a lány arca felderüljön és boldogság játsszon rajta. Nem csoda, hogy miatta teljesen rózsaszín ködben járt Seraphine és ennyire könnyedén elrabolta a szívét a férfi. Még így félhomályban is képes volt elveszni a gesztenyebarna szempárban a röpke csókjukat követően, aztán el is nevette magát. – Tudod, ha így folytatod, lehet inkább visszaküldelek a tárgyalóterembe. – persze, hogy ugratta, hiszen Jasper is jól tudta, hogy sose tenne ilyet. Sőt, többször is kifejezte már azt, hogy nagyszerű tanárnak tartja a kedvesét és jól döntött, hogy a szívét követte ilyen téren. – Soha napján kiskedden. – ezt bolondozva ejtette ki. - Nem akarok neked hazudni, se örömben, se szomorúságban. Mindig őszinte leszek veled. – komolyan csendült a lány hangja, majd szerelmesen megcsókolta kedvesét. Tényleg remélte, hogy mindig őszinték maradnak egymáshoz, hiszen hazugság könnyedén képes mindent elrontani, meginoghat a bizalom is és utána eléggé nehéz helyre állítani azt, ami picit is akár omlásnak indult. Ő pedig nem akarja elveszteni azt a személyt, akinek köszönhetően a lelkének olyan darabját kapta vissza, amiről nem is tudta egészen eddig, hogy hiányzott.
Sera felült az ágyban és hátát az ágytámlának döntötte, miközben Jasper a hátára gördült és a plafont kémlelte. Kicsit aggódva fürkészte a kedvesét, hogy talán tényleg hangulatgyilkos lett a téma miatt, még ha pár pillanattal korábban a szerelme a tudtára is hozta, hogy ne kérjen bocsánatot és nincs gond. – Tudom, ahogy azt is, hogy nem most fogjuk megváltani a világot. – Pedig mennyire jó lenne, mert úgy mennyivel könnyebb lenne minden – gondolta magában Sera. A takarót kicsit feljebb húzta magán, de le se vette a pillantását Jasp sziluettjéről. Kedvesét fürkészte és csendesen hallgatta a férfi baritonját, így amikor a férfi felé fordította a fejét, akkor a pillantásuk könnyedén fonódott egymásba. – Én se akarok még többet távol lenni tőled. – ez tényleg így volt, hiszen biztosan még munka miatt el fog utazni, de ott volt az is, hogy hol egyikük, hol a másik maradt bent késő estig az egyetemen különféle okok miatt, de akkor se jutott jobb ötlet eszébe. Mígnem a férfi előállt egy lehetséges megoldással, ami nem teljesen nyerte el a lány tetszését, de akkor is tudta, hogy jelenleg talán ez a leginkább kivitelezhető, ha az egyetemváltást jelenleg elvetették. Nem felelt egyből, hallotta Jasper gondterhelt sóhaját is és ujjaival babrálta a takaró anyagát. – Megpróbálhatjuk, talán nem fog ütközni más óráimmal, amikor ő tartja az előadásait. – kisebb habozást követően szólalt meg. - Nagyon fura lesz, hogy nem te fogod tartani, de egészen járható útnak tűnik, viszont lehetséges, hogy itthon kicsit segítened kell a tanulásban, ha valami esetleg nem lenne teljesen világos. – bár sejtette, hogy Jasper ezt egyáltalán nem bánná és biztosan segítene neki, hiszen mind a ketten tudják, hogy a másik professzor nem adja át annyira jól az anyagot, mint ő teszi. Rövid időre a csend rájuk telepedett, miközben Sera gondolatai még e körül forogtak. – Ki tudja, lehet még a végén a vetkőzős pókert kicsit újra alkotjuk, ha nagyon megunnák a sima tanulócsoportot. – ekkor már kicsit játékosan csendült a lány hangja, még el is kuncogta magát, megcirógatta párja arcát miután visszadőlt az ágyba.
Kedvese nevetését hallva még szélesebb lett Sera mosolya és kicsit elnyújtotta a csókot, aztán játékosan töprengő fejet vágott. – Lehet, vagy a miidőnk jobban hangozna? Bár gondolom, ezt most már sehogy se mosom le magamról. – a lány is mosolygott, nevetett, hiszen mindegy volt, hogy miként is hívták, mert valójában csak egy dolog számított, hogy együtt voltak és végre nem kellett elrejteniük az érzéseiket se. Szerette az itthoni közösprogramokat is, akkor is, amikor éppen nem ugyanazt csinálták, hiszen volt már arra is példa, hogy a férfi videojátékozott, ő pedig mellette feküdt a kanapén és olvasott, vagy éppen bekuckózott félig-meddig a férfi ölébe ama címszó alatt, hogy már túl könnyedén megy a játék Jaspernek és egy kis nehezítés ráfér, majd pedig olvasott tovább, vagy csak figyelte a játékot.
Míg a gyengéd puszik bőrét simogatták, addig a szerelme szavai egyértelműen a lelkét. Ő úgy érezte, hogy már képtelenség az, hogy ennél is boldogabb és szerelmesebb legyen, vagy az, hogy még jobban szeresse Jaspert, de minden ilyen pillanattal ezek az érzések még inkább növekedtek a lányban és lassan úgy érezte, hogy más érzésnek hely se jut a lelkében, szívében.  A csókjukat követően viszont megszólalt. – Tudod, amikor ilyeneket mondasz, akkor úgy érzem, hogy álmodom és ez nem lehet a valóság, mert ennyire mázlista nem lehetek, hanem esélyesen éppen kómában fekszem és a világ legjobb történetét álmodom. Ha így is van, akkor sose akarok felébredni. – tényleg néha úgy érezte Sera, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen, sose érzett még ehhez hasonlót egyik kapcsolatában se, mint amit Jaspernek köszönhetően tapasztalt meg ennyire rövid idő alatt. – Remélem, tudod, hogy ezzel én is így vagyok. Érted bármire képes lennék. – miközben beszélt gyengéden megcirógatta kedvese arcát, hiszen ezt ma is bizonyította a lány, akár még sulit is váltana. S talán pontosan ennek köszönhető volt ez az erős kötelék közöttük, mert mind a ketten csak arra vágytak, hogy a másik boldog legyen és az álmai valóra váljanak.
Sera belesimult Jasper cirógatásába, de azért a végén kicsit oldalba bökdöste a szerelmét. – Héé, ne légy már ennyire lelkes. – még nyelvet is öltött, mert tudta, hogy Jasper csak húzza őt "mégis van kedvem menni" dologgal, hiszen pontosan tudta, hogy a mellette heverő kedvesének más nem kell, csak ő, így igazából nem is aggódott más nők miatt. Még ha tegnap egy kisebb féltékenység is úrrá lett rajta, ott a folyosón állva. Egyetértően pillantott a párjára miközben ő is nevetett, mert tényleg kicsit úgy hangzott. – Akkor tényleg tanulnom kell és nem tarthatok romantikus maratont a netflixen. – drámaian sóhajtott egyet, de mind a ketten tudták, hogy ez csöppet se gond számára. Ha azt mondta, hogy beadandót fog írni, akkor tényleg azt írt, maximum pár óra elteltével szokott elkalandozni, amikor az agya már egészen elfáradt. - Ha gondolod, akkor hozhatnál hazafelé ebédet az egyik kedvenc helyünkről, vagy inkább főzzek? - bár fogalma sem volt arról, hogy mi van a hűtőben, lehet vásárolni se ártana.
Szorosan bújt az imádott férfihoz és lehunyta a szemét, amikor puszit kapott a hajába. Rövid időre elveszett az ölelésükkel járó békességben és boldogságban. Aztán persze ki más, ha nem ő törte volna meg a csendet, ami újra indította a beszélgetésüket. – Miért? Elméletben órán úgyse szabad telefonozni. – pimaszkodott vele a lány, de majd megnézi a hűtőre kifüggesztett órarendet, amibe mind a ketten beírták, hogy mikor vannak tanóráik és meddig tart egy-egy napjuk, hogy „véletlen” ne pont akkor küldjön akárcsak egy piszkos kis üzenetet. – Látom, sose fogod elfeledni az első játszmát. – közben gyengéden cirógatta kedvese bőrét, mellkasát. -  Hmm, nem tudom, de talán lehet tesztelhetnénk a bilincsel kapcsolatos elméletedet, bár fogalmam sincs, hogy melyikünk szenvedne jobban, ha nem érhetnék hozzád…. – a lány hangja óvatosan csendült, kicsit bizonytalanná is vált, hiszen egyértelmű volt, hogy sose volt még ilyenben része, de Jaspernek köszönhetően szeretett új dolgokat kipróbálni. Meg bízott annyira a férfiban, ha közben azt mondaná, hogy ez neki még se oké, akkor biztosan pillanatok alatt megszabadítaná a bilincstől.  

credit

- Egyszer majd elmesélem. – mosolyogva és szerelmesen pillantott a kedvesére, aki mindeközben arcára adott puszival ajándékozta meg. Ahogy ott feküdtek egymás ölelésében, apró érintések kíséretében és egészen beszédes pillantással, Seraphine úgy érezte, hogy végre rálelt az otthont és biztonságot jelentő helyre Jasper karjai között. Tényleg szerette volna egyszer Jaspert beavatni az édesanyjával kapcsolatos történésekbe, főleg, mivel úgy érezte, hogy végre megtalálta azt a férfit, akit szeretne bemutatni otthon is, mert titkon remélte azt, hogy majd együtt fognak megöregedni a férfival és ebbe a szerelembe semmi se fog belerondítani, még akkor se, ha esetleg a szerelem kezd majd elillanni és szeretetté fog alakulni, legalábbis úgy tartják, hogy az időmúlásával ez történik. A lány nem tudta, hogy valóban így van-e, de talán nem is számított, csak az, hogy szerelme mindig mellette legyen. Sera mosolya még sugárzóbb lett, ahogy kedvese elvigyorodott és kíváncsian hallgatta Jaspert a ruhákkal kapcsolatosan. – Örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet, akkor megérte miatta virrasztanom és nem sok időt szentelni az alvásnak. – röpke csókot adott a férfinak. – De ha ezzel így elvarázsoltalak, akkor azt hiszem a jövőre nézve fel lett adva a lecke, hogy mivel is tudnám ezt majd túlszárnyalni. – játékosan csendült a hangja és pimaszul a férfi kacsintott, hiszen kedvese is sejthette azt, hogy még lesz hasonló meglepetésekben része. – Túlzottan megszédítettél, így ilyen apróságok nem tűntek fel, de majd legközelebb. – szerelmesen fürkészte a férfit, ahogy a kezüket a szívére tette, a lány szíve hatalmasat dobbant és újra elolvadt, ahogy a férfi a kezére is hintett egy csókot. Tényleg úgy érezte, hogy Jasp valamelyik regényből kelt életre, vagy egy letűnt kor elfeledett férfija tért vissza vele együtt a jelenbe. Annyira gyengéd, figyelmes és imádnivaló volt, minden tettéből sütött az, hogy mennyire is oda van Seráért, ezekkel az apró tettekkel pedig egyre inkább meghódította a lány szívét is, pedig tényleg úgy érezte már a lány, hogy a szívének minden apró kis zegzugát régens-régen kedvesének adta, annak ellenére is, hogy még csak ma mondták ki először hangosan a bűvös szót.  Lány nevetése megtöltötte élettel a szobát, ahogy kedvesét hallgatta és persze sokat sejtető mosollyal az arcán bólintott, egyetértett az elhangzottakkal, hiszen tényleg igaza volt Jaspernek. Sera nevetése elhalt és meglepettség költözött az arcára, a férfi őszintesége, a szavai meglepték őt, mert ő erre nem is gondolt. – Nem sejtettem, hogy ettől féltél… - vallotta be a lány, hiszen nem is igazán értette, hogy miért félt ettől a férfi, de talán egyszer majd elmondja neki, de most nem faggatta, csak nyomot egy puszit kedvese orrára és gyengéden megsimogatta az arcát, aztán persze újra elkuncogta magát. – Persze, mindig mindenről a lakbér tehet. – nevetve ejtette ki a szavakat, mígnem újra egy szenvedélyes csókban találtak egymásra, aminek köszönhetően szép lassan újra a mámor tengere ébredezni kezdett és gyengéd hullámaival csalogatta a szerelmeseket, ahogy egyre inkább átadták magukat a lelkükben és a szívükben megszületett érzéseknek.

Természetesen szerelme most is picit nehezítetté tette a terepet, hogy a lány folytonosan tudjon beszélni és olykor igen is elkalandozott a nyakára hintett csókoknak köszönhetően, mert nagyon is hatással voltak rá ezek a tettek és idővel mindig el tudta érni azt Jasper, hogy minden gondolata tovaillanjon, mintha csak egy megfoghatatlan füsté változnának. – Még nem néztem ki konkrét helyet, gondoltam együtt is kereshetnénk valamit. – a lány hangja egészen halkan csendült, majd szíve újra azt a kellemes dallamot játszotta, amit a szerelmének köszönhetően tanult meg. – Még a végén magadhoz fogsz bilincselni, ha eljutunk egy ilyen helyre, hogy még véletlenül se fordulhassak rá a rossz ösvényre. – persze, hogy ugratta a kedvesét, de melegség járta át a lány lelkét, hogy nem akarja azt, hogy bármennyire is elvesszen. – Reméltem, hogy így lesz. – a végére egy apró sóhaj azért életre kelt, ahogy a férfi perzselő ajkai a lány bőrét érintették az utolsó csók által, mielőtt elhúzódott volna.
Szorosan ölelte magához a férfit, arcát a férfi hajába temette, miután elszakította a pillantását a kinti sötétségről és az éjszakai fényekről. Lehunyta a szemét és átadta magát ennek a meghitt pillanatnak. A férfi illata körbelengte, amit annyira imádott és azokban a pillanatokban minden annyira békésnek hatott, úgy érezte, hogy tényleg hazatalált és ott van, ahol lenni szeretne, a világ összes kincséért se cserélte volna ezt a boldogságról, szerelemről és békességről regélő pillanatot. Számára ez mindent jelentett és a lelkében lévő kisebb káosz is újra csillapodni látszott a férfi közelségének köszönhetően, legszívesebben örökre így maradt volna, csak együtt, elrejtőzve a világ elől. – Ha egyszer úgy döntenél, hogy megszeretnéd osztani velem az érzéseidet és gondolataidat ezzel kapcsolatban, akkor csak nyugodtan. Szeretném tudni, hogy mit érzel és gondolsz. – a lány hangja gyengéden csendült, majd újabb puszival ajándékozta meg a kedvese feje búbját, a kezével pedig gyengéden simított végig a férfi vállain és hátán.  Ezek mind olyan témák voltak, amikről egyszer majd úgy is beszélniük kell, mert jelenleg úgy tűnt, hogy Sera munkája majd egy másik nap meséje lesz. – Az elmúlt hetek után ez még kérdéses számodra? – hiszen Seraphine szerint már elég sokszor kedvese tudtára adta azt, hogy mennyire vonzó, mennyire odáig van érte, persze nem csak a testéért, hanem az eszéért is, vagyis az egész lényéért, mert tényleg úgy szereti Jaspert, amilyen. A kisebb bosszantó tulajdonságaival egyetemben is imádja és csak rá van szüksége, senki másra se. – Nem most akarok elkezdeni neked hazudni, így igen a válaszom. Részben tényleg azért veszik fel a tárgyaidat, másrészről meg azért, mert jobb tanár vagy, mint néhány őskövület. Jobban elmagyarázod és érdekessé tudod tenni a csöppet se érdekes tananyagokat. Szóval azt mondhatnám, hogy minden melletted szól. Főnyeremény vagy, számomra biztosan az vagy. – a lány kicsit megrántotta a vállait is, hiszen ez volt az igazság. Jaspernek rengeteg pozitív tulajdonsága volt és amikor tanított, akkor a férfi igazán átszellemült, mert nagyon is átéléssel beszélt a tananyagról, ez a fajta lelkesedése pedig könnyedén át tudott ragadni a diákokra is.  
Hagyta, hogy a férfi felemelje a fejét, de nem felelt a visszakérdezésre, csak lesütötte a pillantását és bocsánatot kért, mert úgy érezte, hogy részben miatta keveredtek ennyire ingoványos talajra megannyi csodálatos pillanat után. Tényleg csak ő lehet ennyire szerencsétlen, hogy egy ilyen csodálatos estét követően képes lehet elrontani pár ártatlannak tűnő gondolatfoszlánnyal, ami egészen idáig vezette őket. Sera elérzékenyült a férfi mondandójának köszönhetően és leírhatatlan boldogsággal töltötte el az, hogy szerelme is ugyanarra vágyik, mint ő, de attól még mindig picit pocsékul érezte magát, de szerencsére a könnyei nem törtek utat. Csak haloványan elmosolyodott, amikor a férfi összefűzte az ujjaikat és csókot nyomott a kézfejére. Fürkészte Jaspert és már éppen felelt volna, amikor újra megszólalt és hamarosan édes ajkaira is rátalált a férfi. A szabad keze a férfi arcára siklott és homlokát Jasp homlokának döntötte a csókot követően. – Én is nagyon szeretlek, Szívem. – majd újabb szerelmes csókot lopott kedvesétől. Kicsit ugyan habozott, de végül egy kisebb sóhajt követően megszólalt. – Szóval úgy folytatódott volna, hogy vagyis megfordult a fejemben, hogy egyetemet váltok, mert az talán könnyebbé tehetné a helyzetünket. Nem akarom, hogy véletlen miattam veszítsd el a munkádat, mert lebukunk, bármennyire is próbáljuk eltitkolni, de úgy tartják, hogy a szerelmes pillantást nem lehet örökké elrejteni. – a lány hangja óvatosan csendült, mert nem tudta kedvese erre miként fog reagálni, de tényleg képes lenne erre az áldozatra is. Nem csak azért, mert akkor talán felvállalhatnák magukat, hanem sokkal inkább azért, mert tényleg nem akarja bajba sodorni azt, akiért bármit megtenne és arra vágyik, hogy Jasp álmai valóra váljanak.  
- Látod, ebben különbözünk, mert én szemrebbenés nélkül elvonom a figyelmedet, amikor már úgy érzem, hogy eleget dolgoztál és ideje egy kis énidőt követelnem tőled. – Sera hangja játékosan csendült és bolondozva megbökte a férfi orrát is, legalább kicsit már képes volt mosolyogni is, még ha továbbra is részben keserédes maradt a hangulat. – Nem tudom, ezen úgy igazából még nem töprengtem, mert nem tudtam mennyire lenne kedved hozzá. De nekem az is megfelelne, ha pénteken megyünk és vasárnap jövünk, vagy esetleg valamelyik hosszúhétvégét is kinézhetjük. – gyengéden megcirógatta szerelme arcát, miközben a félhomályban fürkészte őt, bár még mindig egészen sötétnek hatott a szoba, így sok mindent nem tudtak leolvasni egymás arcáról, inkább a hanglejtésük volt beszédes. – Mi lenne, ha hétvégén, vagy következő héten mind a ketten készítenénk egy listát olyan helyekről, ahova szívesen elmennénk? Akár lehet olyan is, ami több napos program lenne, mert eléggé messze van, akár másik földrészen. Lesznek szünetek is, aztán együtt átbeszéljük? Ki tudja, lehet egyszer majd mindenhova eljutunk, ami most eszünkbe jutott. – Seraphine hangja újra lelkesen csendült, érezhető volt, hogy nagyon boldoggá tette őt Jasper azzal, hogy nem hagyta annyiban a témát, hanem tovább boncolgatta és szép lassan elkezdték megbeszélni mindazt, ami ott volt a szívükben, elméjükben ezzel kapcsolatban. – Nem, én itthon leszek és beadandót fogok írni, míg te csajokat csavarsz az ujjaid köré a mondandóddal. – ugratta kedvesét, s míg a férfi homlokára adott puszit, addig ő a férfi orrára. – Sokáig bent leszel? Lesz megint értekezlet? – érdeklődve csendült Sera hangja. Ha a férfi újra hozzábújt, akkor karjaiba zárta a kedvesét, de ha nem, akkor most ő próbált odabújni a férfihoz és befészkelni magát a lehető leginkább, ha pedig kellett, akkor játékosan még a férfi karját is maga köré fonta, hiszen jelenleg egyértelmű volt, hogy még nem fognak aludni. – Dupla kávét készítsek neked reggel? Meg esetleg szórakoztassalak üzenetekkel, vagy inkább képekkel kellene motiválnom téged, hogy mihamarabb haza gyere és túléld a napot? Hmmm, számíthatok arra, hogy büntetésben lesz részem, amiért az álommanóktól elraboltalak és nem hagylak aludni? - elmélkedően csendült a lány hangja, de esélyesen még ilyen fáradtan is tudta a kedvese, hogy egy picikét játszadozik vele a lány. Mármint biztosan fogja őt zaklatni, ez nem is volt kérdés.  

credit

Lehunyta a szemét, ahogy megérezte a férfi csókjait az arcán és gyengéd érintéseit, amikkel újra felfedezte a lány különböző domborulatait, vagy csak testének az ívét. Úgy érezte, hogy mindegy miként ér hozzá a kedvese, sose fogja megunni és mindig csak többre, meg többre fog áhítozni, ahogy most is, pedig nem olyan régen keveredtek ki a szenvedély tengeréből. Sera lassan nyitotta ki a szemét, hogy elvesszen az őt fürkésző gesztenyebarna szempárban, ami mindig könnyedén rabul tudta ejteni. Főleg, amikor a férfi ilyen csodálattal fürkészte őt, mint most is. A lány úgy gondolta, hogy az övé is hasonló lehet, hiszen a szívük ugyanazt a dallamot játszotta. A szívét átjáró mérhetetlen boldogságnak köszönhetően a lány arca és pillantása ragyogott, mintha csak minden rossz megszűnt volna létezni a világban, egyedül az öröm és szerelem dallama maradt volna meg, ahogy a lelkében tovább burjánzott a legszebb tavaszt idéző kert, ami Jasper iránt és a férfinak köszönhetően érzett gyengéd érzésekből született meg. Legalábbis Seraphine pontosan így érezte azokban a pillanatokban, ahogy összebújva feküdtek a kanapén és úgy fürkészték egymást, mint aki most látják egymást először, hiszen le se tudták venni egymásról a szerelmes pillantásukat, miközben a mellkasuk ritmusa kezdett csillapodni, ahogy talán a szívüké is, bár nem kizárt, hogy a szerelemnek köszönhetően kicsit hevesebben dobbant, mint ami megszokott volt. A lány ösztönösen érintette a kedvesét, szeretett mosolyt csalni Jasper arcára és érezni a tenyere alatt a másik testét, bőrét, még akkor is, ha a férfi borostája karcolta a bőrét. Mostanra már megszokta és egyébként se tudta volna szerelmét elképzelni nélküle. Az ilyenkor életre kelő érintések, lopott csókok és puszik már annyira megszokottak voltak köztük, hogy az utóbbi időben már pontosan tudták azt, hogy mi az, ami a másik kedvére való és mi az ami esetleg nem. Főleg, hogy még pihenés közben se tudtak igazán elszakadni a másiktól, mintha csak ilyenkor akarnák mindazt bepótolni, aminek nem engedhettek utat napközben, míg a házon kívül tartózkodtak. Sera ugyan kuncogott, de a férfi vallomásnak is beillő szavainak és a szerelmes pillantásának köszönhetően elpirult, elolvadt és a pillangók újra megjelentek, pontosan úgy, mint már megannyiszor az elmúlt hetek alatt, éppen akkor is, amikor a férfi bevallotta, hogy szereti őt. – Én se veled. – hirtelen csak ennyire futotta, mert a férfi teljesen elvette az eszét, amikor ilyeneket mondott. Sera újra a fellegekben járt és továbbra se értette, hogy Jasp miként képes ennyire szeretni őt és miért pont őt választotta. Elérzékenyülve és szerelmesen fürkészte kedvese arcát, miközben egyik keze továbbra is a férfi arcán pihent, végül egészen elérzékenyülve szólalt meg. -  Azt akarod, hogy még inkább beléd zúgjak? Pedig úgy érzem az már szinte képtelenség, mert teljes szívemből szeretlek, Jasp. – végszóként egy szerelmes csókban találtak egymásra és ennél tökéletesebb lezárás nem is létezhetett volna, hiszen már a legkülönféleképpen regélték el azt, hogy mennyire odavannak egymásért, itt volt az ideje, hogy újfent tettekkel is tanúbizonyságot tegyenek erről. Sera édesen elmosolyodott, amikor kedvese az orrára nyomott egy puszit.
Kicsit felvonta a szemöldökét, amikor Jasp a tulajdonosra terelte a szót és egy pillanatra elgondolkozott, majd olyan so-so módon meg is ingatta a fejét, már amennyire tudta a jelenlegi helyzetben, de attól még arca egészen beszédes volt. – Igen, azt hiszem neki is köszönhető, meg annak is, hogy mind a ketten eléggé makacsok vagyunk, így maradtunk. – hiszen bármikor bármelyikük le is léphetett volna, megtámadhatta volna a szerződést. – Másrészről azt hiszem anyámnak is köszönhetjük, ha nem hazudott volna egy életen át, akkor én se keveredtem volna ide. – lemondóan sóhajtott, majd a kezét picit megemelte, hogy jelezze erről nem akar most beszélni, nem akarta elrontani a hangulatot, majd egyszer elmeséli ezt is kedvesének, mint ahogy majd az apjáról is fog, hiszen üzenetben már Jasp kifejezte, hogy szívesen meghallgatná azt a történetet is. Aztán feljebb vonta a szemöldökét és meglepetten pislogott párat annak köszönhetően, amit a férfi mondott, mígnem végül újra elnevette magát. – Szóval a többi ruhám nem volt eléggé kihívó? Egészen Halloweenig kellett volna várni, hogy észrevegyél? Ouch. – játékosan a szívére tette a kezét, de arca továbbra is a határtalan boldogságról mesélt, ahogy a szerelem is ott kavargott közöttük és a gyertyalángok árnyjátékában fürdőzött a testük. – A világ legszerencsésebb nője vagyok, hogy végül észrevettél és nem futottál el a bonyodalom ellenére se. – megsimogatta kedvese arcát, s alig, hogy a szerelme rátalált édes ajkaira újra csókban forrtak össze, ami egyre szenvedélyesebbé vált, hogy a szívükben lakozó szerelem és szenvedély újra, meg újra életre keljen és a testük rezdülései által még inkább megmutatkozzon a másik számára.

Sera egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy inkább még is hagynia kellene ezt a témát reggelig, vagy amikor úgy érzi, hogy jó lehet felvetni, de szerelme hiába vonta picit jobban magához, ami kisebb jelzésnek is felért, hogy inkább aludjanak, akkor is kimondta azt, ami foglalkoztatta. Nem tehetett róla, néha ugyan elveszett a gondolataiban, de mostanra Jasp egészen megtanulhatta azt, hogy a lány úgyis ki fogja mondani azt, ami okos kobakjában átfutott, csak néha sajnos nem a leginkább megfelelő pillanatban. Amikor csak egy hümmögést kapott válaszul, akkor Sera úgy érezte, hogy a beszélgetést napolták reggelig, így nem is akarta erőltetni, kicsit fészkelődni kezdett, hogy még jobban kedveséhez bújjon és megpróbáljon a kavargó gondolatai ellenére is aludni, hiszen egyértelmű volt, hogy egészen kimerültek mostanra. Sera elmosolyodott és szíve picit hevesebben dobbant, amikor meghallotta kedvese érces hangját, amit annyira imádott hallgatni. Mindegy volt, mit mondott Jasper, még ha olykor bosszankodott, akkor is elvarázsolta őt a férfi baritonja és órákon át tudta volna hallgatni. Talán rávehetné, hogy egyszer olvasson fel hangosan egyik könyvéből. Ennek a gondolatába picikét beleborzongott. Amikor a „Kicsim” szót kiejtette, akkor Sera szíve egy ütemet kihagyott és szerelemittasan pillantott a férfira, hiszen amikor így hívta, akkor minden egyes alkalommal újra elolvadt, ez volt az egyik kedvenc becézése a kedvesétől, így nem csoda, hogy Jasp mindig képes volt ezzel elvarázsolni őt. Elveszett a férfi csókjaiban és érintéseiben, még ha tudta is jól, hogy ez most nem a vágyak felkorbácsolásáról szól, de akkor is a legkedvesebb érintések voltak ezek számára, amikből sose volt elég. – Nos esélyesen igazad van, de azért néha tuti ki is mozdulnánk. – a lány hangja töprengően csendült, miután rálelt a hangjára. -  Az is megeshetne, hogy „véletlen” elvesznék az erdőben, csak hogy megtalálhass és eljátszhasd a hőst, aki megmenti a bajba jutott hercegnőt. Vagy akár akadhatna ott egy igazán csábító tavacska, ahol ha nincs más, akkor lehet hódolhatnánk ádámkosztümben is a természetnek. – az utolsó szót picit sejtelmesen ejtette ki és persze, hogy direkt borzolta picit a kedélyeket, hátha meghozza kedvese kedvét a kiruccanáshoz, akár erdőbe, vagy valami eldugott kis városkába, faluba. Sera tagadhatatlanul örült volna annak, ha picit még hétköznapibb párrá változhattak volna, mert ő szerinte semmi bűn nem volt abban, hogy ők ketten szeretik egymást, csak mások szerint lenne az, ha rájönnének, pedig Jasp nagyon is jól kitartott és nem kivételezett vele. Emiatt pedig roppant büszke volt a szerelmére és újabb dolog volt, amiért csodálta. A szív szavának amúgy se lehet parancsolni. – Igen, kicsit az és én is sajnálom, Szívem… - főleg, hogy a férfinak nagyobb vesztenivalója volt, plusz őt megannyi diák figyelte a teremben, ha Sera netalán elrévedt, akkor az senkinek se szúrhatott szemet, vagy ha igen, akkor betudták annak, hogy olyan, mint a többi csaj, aki kicsit ábrándozik a professzorról. A lány hagyta, hogy a férfi maga felé fordítsa és fürkészte a kintről beszűrődő fények félhomályában kedvese arcát. Magához ölelte a szívének legkedvesebb személyét, amikor hozzábújt a férfi,  gyengéden megsimogatta a hátát és puszit nyomott a fejére, mintha csak így akarna kicsit javítani a helyzeten. – Tudom, de ez nem a te hibád és igazából azt hiszem, az se könnyíti meg a helyzetünket, hogy mivel is keresem meg a kenyérre valót… - egészen picit szomorúan csendült a lány hangja, miközben az ablakon át fürkészte az éjszakai város látképét és közben kedvesét gyengéd, vigasztaló  simogatással ajándékozta meg. – Úgy hallottam, hogy a szívdöglesztő professzorunk tartja azokat is, így ki nem hagynám. Tudod, ő egészen túlélhetővé teszi ezeket a tantárgyakat. – próbálta picit elviccelni a helyzetet, hogy valamennyire újra visszacsempéssze a jókedvet ebbe a beszélgetésbe, de egyértelmű volt, hogy fel fogja venni ezeket a tantárgyakat. Újabb puszit nyomot a férfi fejére, vagy ha tudta, akkor megcsókolta a szerelmét és haloványan elmosolyodott. – Én se tudom, vagyis… - elhallgatott és ásított egyet, de ahelyett, hogy kimondta volna azt, hogy talán átiratkozhatna másik egyetemre és Jasp meg maradna a jelenlegi állásában, így véletlenül se üthetné meg a bokáját a kedvese, ahelyett inkább másként folytatta az egészet. – Mindegy, azt hiszem butaság, így felejtsd el és ne haragudj, amiért megint a lehető leghülyébb időpontban hoztam fel az utazással kapcsolatos gondolataimat, aminek köszönhetően átsodrottunk a másik témára is... – vagyis ő az elutazást hozta fel, ami szerinte teljesen érthető volt ilyen gyönyörű és csodálatos órákat követően, hogy még több időt szeretne a szerelmével együtt tölteni, de onnan idekeveredtek és részben ez az ő hibája volt. Inkább hallgatnia kellett volna. Gyengéden megcirógatta kedvese arcát, újabb puszit adott neki, miközben hangja bocsánatkérően csendült. – Inkább aludjunk, nem akarom még inkább elrontani a hangulatot, mert minden annyira csodálatos volt, ezt majd máskor megbeszéljük. Szeretlek! -

credit

18+
Ha Seraphine nem lett volna ennyire elvarázsolva és Jasper nem kergette volna már túlzottan is az őrületbe a megannyi érzékin forró csókkal, amivel a teste különböző pontjait ajándékozta meg, akkor biztosan elnevette volna magát a férfi válaszát hallva, de így csak picit kábán felvonta a szemöldökét, mint aki teljesen abszurdnak tartja ezt az angyali színjátékot és alig észrevehetően meg is ingatta a fejét nemlegesen. Hiába is tombolt a felszín alatt a vágy, ami egyre inkább átjárta őket és hiába szikrázott közöttük a levegő, akkor se voltak képesek elrejteni azt, amihez még szintén nagyon is jól értettek és jellemezte őket, vagyis a szócsatáikat. – Szerintem meg inkább jó hatással vagyok rád… - pontosan annyira ártatlanul felelte, mint amennyire kedvese hozzáintézte a szavakat, aztán persze sokatmondóan a férfi alsójára siklott a pillantása, de valójában nem erre értette a mondadóját. Szerinte Jasper igen is kicsit változott, olykor pimaszabbá vált, mint most is, néha már többet beszélt, nagy ritkán megesett az is, hogy beavatta abba is, ami a fejében és a szívében zajlott, illetve egyre jobban kezelte Sera különféle hülyeségeit is. Mindamellett egyre gyakrabban volt ő a kezdeményező fél, nem kellett a lánynak elcsábítani a szerelmét, mert néha pont fordítva esett meg, bár olyan nagy varázslatokra egyiküknek se volt szüksége, mert nagyon is egymásra voltak kattanva, hiszen a rózsaszín köd még javában ott lengett körülöttük. Ezen még az a tény se tudott változtatni, hogy a szerelmüket nem teljesen élhették meg, mivel a világ nem sejthette meg, ennek az ő kis titkuknak kellett maradni, gondosan a négy fal között őrizve. Eme ködfátyol pedig a mai nap folyamán csak még erősebbé vált, hiszen végre kimerték mondani azt, amit egészen a mai napig a szívük próbált az értésükre adni és végre ők is képesek voltak szembe nézni a tagadhatatlan igazsággal, vagyis hogy szeretik egymást, vagy talán a bolondulnak egymásért még találóbb lenne rájuk nézve.
Miután az utolsó ruhadarab is valahol a többi között, vagy közelében landolt, az után Sera csodálattal és részben mámorban lebegve fürkészte kedvese arcát, majd szép lassan egyre lejjebb siklott a pillantása, mint aki csak meg akarná jegyezni kedvesének minden vonását, hogy aztán a vásznon, vagy szoborként visszaadhassa azt. Valójában pedig az elméjében raktározta el és már csukott szemmel is tökéletesen fel tudta volna idézni. Az őzike szempár szemérmetlenül bebarangolta a férfi testét, szerette volna a kezével is újra felfedezni, miközben arcára kiülő mimika egészen beszédes volt, hogy nagyon kedvére való mindaz, amit lát. Úgy érezte, hogy sose lesz képes betelni a szerelme látványával. A vágy örvénye is egyre inkább morajlani kezdett a felszín alatt és mindennél jobban vágyott arra, hogy újra a férfi hozzásimuljon, aztán pedig együtt vesszenek el a jól ismert szenvedélyben. Még ha picit akadozva is, a vágy ködében bolyongva, de végül Jasp tudtára hozta ezt. Fel se tűnt neki, hogy egy pillanatra megijesztette a kedvesét, ahhoz túlzottan kába volt és kereste megfelelő szavakat, amik szerencsére úgy tűnt meg is lelt, mert a férfi szemében még igézőbbé vált a vágy lángja. A lány beleborzongott a férfi feleletébe és hamarosan újra egy vad csókban találtak egymásra, ahogy Jasp közelebb hajolt hozzá. A lány keze újra szíve elrablójának testét érintette, mialatt ráleltek a megfelelő pozícióra is. Serából gyönyörről mesélő sóhajt csalt elő az, ahogy kedvese elmerült a vágytól forró ölében. A két sóhaj szinte táncra kélt egymással, s a férfi érces sóhajának köszönhetően újabb bizsergés járta át a lány testét és egyre inkább kezdett penge élen táncolni, hiszen kedvenc melódiájába beletartozott ez is, vagy éppen a férfi dörmögései, amiket olykor a lány bőrére suttogott egy-egy féktelen pillanatukban. Jasper újra rátalált az édes ajkakra és úgy tűnt, hogy ennek a csóknak egy-két sóhaj se tudott végetvetni, míg a testük tökéletes harmóniában mozdult; egyre inkább kergették vágyaik és szerelmük beteljesülését.
Alig hogy Jasper a kezüket összefűzte, Seraphine elmosolyodott és a kézfejére kapott csóknak köszönhetően a pillantása pár pillanatra szerelemittassá változott. A férfi tagadhatatlanul pontosan tudta, hogy miként is nyerje meg  még inkább a kedvese szívét, hiszen a férfi ehhez hasonló tetteit nagyon is imádta, még ha nem is értette, hogy jelenleg hogy volt még Jaspernek ilyen lélekjelenléte, mert ő egyre inkább kezdett közelebb sodródni az áhított és annyira vágyott csúcshoz. Amikor Jasper száját elhagyta az a bizonyos szó, akkor a lány szinte elolvadt és még inkább elveszítette a józanságát, pillanatok alatt sodródott egészen a mámor kapujáig és tudta jól, hogy hamarosan át is fog libbenni rajta, hogy aztán a mélybe zuhanjon, miközben darabokra hullik. Az pedig, hogy most Jasper mondta ki először még inkább simogatta a lány lelkét és még jobban a szívéig hatolt. – Én is szeretlek. – minden egyes szót egy-egy csók között suttogott a férfi ajkára, miközben pillantása már nem csak a mámornak köszönhetően vált csillogóvá, hanem ott volt a mérhetetlen és fellegekbe repítő szerelem is. Szabad kezével gyengéden megcirógatta kedvese arcát, hiszen pontosan tudta mennyire szereti, majd a férfi hajába túrt, tarkója vonalán simított végig és közben egyik lábát Jasper dereka köré fonta. A következő pillanatokban vágyról regélő sóhajok és nyögések törték meg a szoba csendjét. A bútorokat és a testüket is a gyertyalángok árnyjátéka tette még sejtelmesebbé, hiszen a haloványan pislákoló néhány fényfűzéren kívül csak azok adtak némi világosságot ebben a meghit és szenvedélyes pillanatban.
A rezdülések egyre inkább beszédessé váltak, ahogy közeledett az áhított vég és a nyakára hintett pár ingerlő csók által kísérve végül Sera átbillent a gyönyörkapuján és a mámor hullámai magával sodorták, közben pedig kedvesénének becézése hagyta el a száját. Nem sokkal később érezte, ahogy szerelmét is elérte a kielégülés és együtt élvezték a testüket átjáró szenvedély hullámait. Kellett egy kis idő, mire a légzése csillapodni látszott, a szíve nem akart kiugrani a helyéről és szép lassan az idő múlásával képes volt újra érzékelni a külvilágot is. A lábát elhúzta, gyengéden simított végig a kezével a férfi arcán és hatán, s közben a mérhetetlen boldogságról mesélt a lány arca és egyértelmű volt, hogy hiába is kezdett visszahúzódni a gyönyör tengere, attól még mindig a fellegekben járt kedvesének köszönhetően. Elvarázsolva veszett el a gesztenyebarna szempárban, ami mindig oly könnyedén vette le őt a lábáról és amiben ezernyi érzés volt meglelhető, mint az őzike szempárban is. A csókba a lány picit belemosolygott, hamarosan elkuncogta magát és szabad kezét a férfi arcán pihentette. – Ezek szerint én lettem a kedvenc desszerted? – boldogságtól csilingelő volt a hangja és  a kuncogást szinte nem bírta abbahagyni, ahogy kedvese puszikkal halmozta el az arcán. – Csak nehogy aztán megund, mert túl sokszor ízleled meg… -  tettetett aggódással csendül a lány hangja, ha tudta, akkor megcsókolta szerelmét és játékosan orrát a másikéhoz érintette miután a köd egészen elillant. – Mérhetetlenül szerencsésnek érzem magam. – suttogta a lány, zavarában kicsit le is sütötte a pillantását, de tényleg ezt érezte. Nem tudta, hogy mivel is érdemelte ki Jaspert, de hálás volt, amiért az élet vagy a sors vörös fonala elvezette őket egymáshoz.

Az órák egymást váltották, az éj takarója egyre inkább elnyújtózott, ahogy egyre hosszabb ideje uralta a napból neki jutott időt, vagy is igazából már lapozni is kellett volna a naptárban, hiszen nem csak a nap változott meg, hanem a hónap is, miközben újra, meg újra elvesztek a szerelem és a szenvedélyből életre kelt kiapadhatatlan vágyaikban. Örömmel hódoltak az élvezet oltárán vagy istenségének, már ha egyáltalán létezett ilyen és időnként szerelmes szavakat suttogtak egymásnak. A hajnal egészen közel járt már, mire ők elpilledve egymás karjaiban leltek menedékre Jasper szobájában, ahogy az mostanában lenni szokott. Szobát ugyan a sötétség uralta, ahogy egymáshoz szorosan bújtak és egyre inkább kezdtek az álomvilág világ felé sodródni, míg Sera meg nem törte a csendet. Képtelen volt szabadulni egy gondolatfoszlánytól, ami igazából az elmúlt napokat is végigkísérte és nem akart reggelig várni, - pedig bőven ráért volna akkor is megvitatni ezt-, talán csak félt attól, hogy elfejti addigra, mert Jasp el fogja vonni a figyelmét, ahogy az elmúlt órákban is történt.  
- Ébren vagy még? – hangja egészen halkan csendült és sejtette, hogy kedvese már félálomban lehet, így esélyesen csak motyogással vagy morgással fog felelni erre, netalán csak közelebb húzza magához, hogy inkább ő is aludjon. – Az jutott eszembe, hogy talán elutazhatnánk valahova. Akár csak pár napra, nem kell felkapott világvárosnak lenni, inkább valami békés, nyugodt és rejtett kis természeti csodára gondoltam. – egy pillanatra elhallgatott és elnyomott egy ásítást, hiszen alapból is fáradt volt, mert előző este se aludt szinte semmit és az elmúlt órák is egészen kimerítették őt. – Tudod, ahol senki se lát és talál ránk, csak mi ketten lennénk... – hangja még óvatosabbá vált, mert nem tudta, hogy a férfi erről miként vélekedik, de szerinte eléggé jó elképzelés volt, bár az is simán lehetséges, hogy Jasper most is ugyanúgy elaludt őt hallgatva, mint amikor az egyik regényéből olvasott fel hangosan, mert a férfi addig piszkálta őt a a fülszöveg elolvasása után, amikor itt felejtette az éjjeli szekrényen az aktuális olvasmányát, míg ilyen bosszút nem állt rajta. Nem gondolta volna, hogy a könyv lett volna unalmas, egyszerűen máskor is megesett olyan, hogy Jasper az ölébe hajtotta a fejét, s míg ő beszélt, addig a férfi elaludt a hangjának dallamára. Főleg, hogy olyankor gyakran simogatta is kedvese arcát, elveszett a barna tincsek között az ujjaival. Sera sose tudott igazán haragudni rá emiatt, még ha utána volt, hogy cukkolta a szerelmét vagy előadta a kamu durcás barátnőt, csak hogy húzza picit Jasp agyát, aki az esetek többségében könnyedén átlátott a színészkedésen.

credit

+16
Jasper kérdését hallva Sera töprengő fejet vágott, mintha tényleg halálosan komolyan megfontolná a választ, majd nemlegesen megrázta a fejét, mert kicsit húzni akarta a kedvese agyát, ha már Jasp is úgy adta elő a kérdést, mintha komoly lenne, miközben mind a ketten tudták, hogy nem az. A férfi cinkos mosolya és pillantása is eléggé beszédes volt, de ahogy lenni szokott a lány könnyedén ment bele az ilyen fajta játékokba. – Sajnálom, de még utána is, ha van a halál után élet. Szellemként se szabadulhatsz tőlem. – nemes egyszerűséggel és ártatlan, angyali mosollyal az arcán adta elő a válaszát, vagyis egyáltalán nem sajnálta, hogy a férfi nyakán marad, mígnem végül ajkai huncut mosolyra húzódtak és játékosan az orrát Jasp orrához érintette, majd nyomott egy röpke csókot a férfi szájára.
Egy időre elvesztek az egymásnak köszönhetően életre kelt boldogság szikráitól ragyogó barna szempárban, olyan volt, mintha tükörbe néztek volna és picit kezdtek olyanná válni eme pillanatokban, mint akik egy örvényre leltek, amiben minden kimondott és kimondatlan érzés felelhető volt. Ezért se voltak képesek egészen addig szabadulni ebből a révületből, mígnem a szívük dallama még közelebb nem sorolta őket egymáshoz, ami eleinte egy csókkal indult, majd pedig követte még pár vallomás, ígéret, amit a szívük legszebb és legféltettebb szeglete diktált, amiről remélték, hogy többé már nem fog összetörni, hanem örökre ezt a boldog dallamot fogja játszani. Még akkor is, ha nem kürtölhetik világgá a szerelmüket, hanem tényleg csak elrejtve a világ elől engedhetnek teret a szerelmüknek és a másik iránt érzet gyöngéd érzéseknek. Minden egyes elsuttogott kérés, szó vagy éppen ígéret olyan volt, mintha csak a vágy tengerének a hullámával incselkedtek volna, ami csak tovább fodrozódott a lopott és ingerlő érintések játékában, ezáltal a csók is ennek függvényében kezdett egyre inkább szenvedélyessé válni. Hiába váltották egymást a hetek az első falak leomlását követően, amiknek már emléke is egészen megkopott, mert akkor is olyannak hatottak minden egyes ilyen túlfűtött pillanat peremén, mint akinek mindegy hányszor ízlelik meg egymást és mennyiszer érintik a másik testét, mert akkor se lesznek soha képesek betelni a másikkal miközben egyre inkább megtanulnak játszani a másik testén; megtanulták miként érjenek a másikhoz, hogy a lehető legérzékibb hangokat és rezdüléseket csalják elő, mintha csak egy hangszeren játszanának.
Nem is váratott sokára, hogy az első ruhadarab is a földre kerüljön, amit hamarosan követhetett volna egy másik is, de helyette a lánc szakadt el, aminek köszönhetően a vágy tüze még inkább perzselni kezdte a lányt belülről és a piszkos fantáziája egy pillanatra tréfát űzött vele, elrejteni se tudta azt, hogy mennyire is kedvére való a megmutatkozó kisebb vadság. A lány kicsit megbabonázva bólintott Jasper kérdésére, mert nagyon is tetszett neki, de ezt esélyesen eme megerősítés nélkül is teljesen biztosra vette a szerelme. A türelmetlenségre tett "megjegyzésre" egészen hamar megérkezett Sera válasza is.  – Ez annak a galádnak köszönhető, aki folyamatosan ingerel... – tettetett bosszúsággal adta elő az egészet és alig, hogy a ruha felső része lehullott a derekához a férfi máris rátalált két kedvenc játékára, vagyis a lány melleire és a kínzó játékban megszülető kéjes sóhajt részben egy csókkal fojtotta a lányba, mert a férfi könnyedén lelt rá az édes ajkakra.  Sera pár szívdobbanásnyi időre lehunyta a szemét, ahogy átadta magát teljesen a férfi kínzó és mámort ébresztő előadásának, sietve fonta karját Jasper nyaka köré mielőtt még netalán a lábai teljesen végelgyengülést kapnának. Kellett egy kis idő mire képes volt elszakadni a csábítást mesterien űző ajkaktól és vágytól izzó pillantással pillantott a férfira miután elég erőt merített, hogy a viszonozza a férfi mesterei és vágyat ébresztő játékait, akkor egyik kezével vándorútra tévedt. A következő ruhadarab ami megismerte a gravitációt az a selyemöv volt, majd pedig a nadrág kioldását követően a lány keze könnyedén veszett el a férfi vágyát fokozó játékban. Másik keze a férfi tarkóján pihent, miközben a nyakára dörmögött férfi érces sóhajába beleborzongott. – Hmmm szívem? – Sera hangja mámorittasan csendült, a költői visszakérdezésben, hiszen a férfi hangjában megbúvó vágytól izzó és dörmögő hang beszédes volt. A lány még pár pillanatig nem kegyelmezett meg kedvesének, de miután keze szabaddá vált a férfi kezét a rejtett mini cipzárhoz vezette, ezáltal harmadikként a földre hullott a bosszúságra okot adó lenge ruhadarab is, amit követett hamarosan a férfi ingje, aztán pedig egy csókban találtak újra egymásra. Míg Jasper sietve szabadult meg a nadrágjától, addig Seraphine mámoros és ábrándos tekintettel fürkészte őt. Alig hogy felkapta a lányt ösztönösen fonta a lábát Jasp dereka köré és még ama pár lépés alatt is újabb csókcsatára invitálta kedvesét egészen addig míg háta nem simult a kanapéhoz.
Seraphine arca kipirult volt, mellkasa hevesen emelkedett és a teste szinte lángolt, főleg Jasper fürkésző és csodálatról mesélő pillantásának kereszttűzében. Aprót alsó ajkába harapott, ahogy a férfi a pillantásával bebarangolta a testét és a vágy egyre inkább kezdte őt belülről feszíteni. – Te is nekem. – suttogta és közben a szemei lecsukódtak, ahogy a férfi újra rátalált a nyakának vonalára. A lány keze a férfi bőrét érintette, majd tarkójára siklott fel, ahogy Jasper egyre inkább dél felé vette az irányt ügyelve arra, hogy a lány érzékeny pontjain kellő ideig elidőzőn, amire a lány rezdülései és a szoba csendjét megtörő sóhajok feleltek és regéltek arról, hogy a vágy tüze miként is kezdett egyre inkább hevesebben lobogni. A mámor ködje egyre inkább kezdte bekebelezni a lányt, ami csak még inkább magával rántotta, ahogy belső combjára hintett csókok megérkeztek. A férfi érintése perzselte őt és a lány selymes bőre libabőrőssé vált.  Sera szíve egyre hevesebb ütemet diktált, ajkába harapva igyekezett elfojtani a feltörő sóhaját amint megérezte a fehérneműje peremén kedvese forró és perzselő csókját. Korábban még sose érezte ennyire kínzónak ezt a játékát a férfinak, mint jelenleg.
A férfi megszólalását hallva kinyitotta a szemét, vágytól ködös tekintettel pillantott kedvesére és egy kisebb bosszankodásnak is beillő sóhaj pergett le a lány ajkairól. – Lassan jobb leszel pimaszságok terén, mint én. – kicsit szakadozva ejtette ki a szavakat és talán az utolsó egy-két szó szinte el is mosódott, hiszen mire rátalált a hangjára ebben a túlfűtött pillanatban, addigra Jasper a fehérnemű vékony anyagára hintett csókokkal borzolta tovább a kedélyeket, ezzel még inkább megőrjítve a lányt, aki egyre közelebb sodródott a jól ismert peremhez. Alig, hogy lekerült róla a fehérnemű megszólalt, miközben még mindig a férfi által ébresztett érzések örvényében keringőzött. – Te jössz. – vágytól izzó pillantását Jasper gesztenyebarna szempárjába fúrta, és ha a férfi eleget tett a kérésének, akkor biztos lehetett abban, hogy a lány le se vette róla a pillantását. Ahogy korábban a férfi, úgy most Sera időzött el a férfi tökéletes testét fürkészve és elveszett az elé táruló látvány által ébresztett érzésekben. Nagyot nyelt, benedvesítette ajkát, ahogy egymást fürkészték miután az utolsó ruhadarabok is lehullottak a földre. – Jasp… - bármennyire is ki akarta mondani, hogy mire vágyik, jelenleg az elméjére telepedő rózsaszín és mámor ködje picit megnehezítette a dolgát. Kicsit pihegve, de még is buján csendült a hangja és remélte, hogy kedvese ennyiből is érteni fogja őt. – Téged akarlak. - nem akart több kínzó játékot, nem akart Jasper nélkül eljutni a peremen túlra, mert mindennél jobban vágyott a férfira. Azt akarta, hogy együtt merüljenek alá a szerelem és a kéj mámorába.  

credit

Serának egyre nehezebben ment a koncentráció, hiszen az elmúlt hetek alatt elég sokszor volt lehetőségük felfedezni egymás testét és ez által rájönni arra, hogy a másikat mivel is lehet leginkább őrületbe kergetni. S jelenleg nagyon is úgy tűnt, hogy Jasper pont ezt a tudását akarja felhasználni, ha már az irodájában nem volt rá lehetősége, akkor most haladéktalanul pótolni akarja a kínzó játékot.
- Tudod, nem ilyen hercegeken nőttem fel, a hozzád hasonlók inkább csak tinédzser koromban vagy még később kezdték elcsavarni a fejemet. – lány pimaszul pillantott a férfira, hiszen egyértelmű volt, hogy kitalált szereplőkre céloz, akiket különféle olvasmányai alatt ismert meg, ha már Jasper a ruhát említette meg és pont az egyiknek öltözött be. – Talán még neked is tetszene ez a történet… - Sera hangja kicsit már szakadozva csendült, hiszen Jasp még mindig a nyaka vonalát ostromolta, ezáltal pedig a lány ellenállását úgy fújta el, mint mesében a farkas a malacok házát. Ujjai a férfi hajában vesztek el és kicsit a fejét is úgy mozdította, hogy a férfi még inkább hozzáférjen, emiatt is teljesen váratlanul érte, hogy a folytatás helyett a férfi elhúzódott. Az utána maradt ürességbe és hideg levegő cirógatásába kicsit bele is borzongott.
- Látod, innom se kell, elég vagy te és már is megrészegülök. – kuncogva beszélt a lány, ahogy az újabb pörgés közepette Jasper karjaiba sodródott és kicsit talán tényleg úgy hatott, mintha nem várta volna meg a férfit a borral, hanem magányában kicsit megízlelte volna, de szó se volt erről. A lány lehelete se volt alkohol szagú, maximum a gyümölcsteáját lehetett érezni.
Szavak nélkül kommunikáltak, ahogy elvesztek a boldogságtól és szerelem mámorától csillogó barna szempárban, majd pedig ajkukkal mondták mindazt ki amihez segítségül hívták volna a legnagyobb romantikus költőket is, de ennek hiányában a tettük mesélt a bennük kavargó igaz szerelem erejéről. Elfuthattak volna, vagy akár pánikba eshettek volna, mert majdnem lebuktak, de nem tették, hiszen tudták jól, hogy a kapcsolatuknak megvan a maga árnyoldala és nehézsége, viszont ők ezek ellenére is utat engednek az érzéseik forrásának, hogy aztán együtt sodródjanak benne és egymás kezét fogva jussanak túl minden akadályon amit az élet tartogat nekik. Hittek abban, hogy a szerelmük elég erős ahhoz, hogy kiállja az idő vasfogát és egyszer ők is átlagos párrá változhatnak majd, akik kiléphetnek együtt az utcára, akik akkor ölelik meg a másikat, amikor csak akarják és igazi randevút szervezhetnek, ami nem korlátozódik a négy fal közé. A lány szíve hatalmasat dobbant, amikor Jasper újra kifejezte két szóval is, hogy mennyire szereti. Sera teljesen meghatódott és ez az arcára volt írva. A legkedvesebb új szava ez lett, nem csak a jelentése miatt, sokkal inkább azért, hogy milyen hangsúllyal ejtette ki Jasper. – Ahogy kiejted, az olyan, mintha én lennék a világod és semmi más nem számítana. – suttogta a lány, miközben kicsit zavarba jött, de tényleg így érezte. Neki tényleg Jasp lett a világközepe, mindig is szerette a munkáját, imádott eljutni új helyekre általa, de még ennyire soha nem vágyott haza, mint az elmúlt három napban és ez csak is a kedvese miatt volt.
Elmosolyodott miután Jasp a hajába temette az arcát és még inkább hozzábújt a férfihoz, bár ez szinte már lehetetlenség volt, miközben tovább andalogtak a gyertyák és fényfűzérek árnyjátékában a világ legszebb dallamára, ami a szívükben őrzött szerelem tűzéből született meg.
Seraphine édesen elmosolyodva hallgatta a szerelmét, tagadhatatlanul szívéig hatolt az elhangzottak és édesen simult még inkább hozzá, hiszen melegség járta át. Az újabb kijelentésre meglepettség költözött az arcára és pillanatok alatt olvadt el, még kicsit úgy érezte, hogy a lába is megremegett és közben elveszett a gesztenyebarna szempárban. A szemében a szerelem szikrái még inkább szikrázóbbá váltak és aranyosan, szerelemesen mosolygott az imádott férfira. – Elhiszem, de mindig haza fogok jönni, mert az otthonom ott van, ahol te vagy. Tudod, ennyire még sose vágytam vissza New Yorkba, mint ebben a pár napban. –apró csókot lopott és gyengéden megsimogatta a férfi borostás arcát. – Soha senki nem mondott még nekem ilyen szépet, ha nem érezném az őrült ritmusát a szívednek, akkor azt hinném, hogy csak álmodom ezt az egészet. Fogalmam sincs, hogy mivel érdemeltelek ki, de remélem, hogy sose foglak elveszíteni. Nem akarok olyan napra gondolni, amiben te nem szerepelsz. – a lány hangja érzelmesen csendült és kisebb pír szökött az arcára részben Jasper vallomása miatt, részben a sajátja miatt. Röpke csókot követően az orruk egymáshoz ért, mire Sera elmosolyodott, bár igazából folyamatosan mosolygott, ha éppen nem ábrándos és szerelmes nőre hasonlított az arcának a vonásai. – Lehet tényleg megfogod bánni ezt a kijelentésedet, de én csak egyet kérek: bármit is tartogat a jövő, akkor is maradj mellettem. – biztos volt abban, hogy hiába hat jelenleg minden tökéletesnek és mesébe illőnek, akkor se az és még biztosan akadni fognak nehézségek addig, amíg mind a ketten ugyanazon egyetem falain belül tartózkodnak tanár és diák viszonyban, s amíg szinte a szerelmüket csak is a négy fal között élhetik meg.
A csókuk játéka, a gyengéd cirógatások, amivel a férfi érintette a bőrét, egyre inkább csak a vágyait növelte, majd Jasp vigyorát látva elmosolyodott.
- Olyan a pillantásod, mint aki ha tehetné, akkor hamuvá változtatná ezt a lenge anyagot rajtam. – Sera pimaszkodott és ugratta kedvesét, de volt bőven igazság a szavaiban, hiszen tényleg perzselte őt a férfi pillantása, ahogy hozzá hasonlóan a vágy tüze egyre inkább kezdte megmutatni magát. Hamarosan pedig a szenvedély által túlfűtött csókban találtak egymásra, ami azóta ott lobogott közöttük, hogy megpillantották egymást és minden egyes vallomás úgy hatott rá mintha csak egy újabb farönkött pakoltak volna rá, hogy szikrázóbban és vadabbul égjen. A lány keze is a férfihoz hasonlóan vándorútra kelt és hamarosan megpróbálta megszabadítani a Jaspert legalább a kabátjától, ami „hangosan” puffant a földön, még talán pár bonbont is levert, de nem számított.  Alig, hogy a férfi érintése nyomán libabőr kelt életre a lány bársonyos bőrén, óvatosan Jasp alsó ajkába harapott csók közben Seraphine, amikor megérezte a férfi érintését a combját követően a fenekén, s kicsit úgy tűnt a férfi még szorosabban magához vonta a lányt. Sera gerince vonalán bizsergés cikázott végig, úgy érezte, hogy a lábai kezdenek elgyengülni, pedig a férfi még alig tett valamit, de már az is éppen elég volt. Sera nyakát Jasper az ajkával perzselte, míg a combját és fenekét pedig a kezével vette birtokba. Nem csoda, hogy a lány nem csak a ködben kezdett szép lassan elveszni, hanem a lábai is kezdték felmondani a szolgálatot.  – Magadra vess, te választottad azt, hogy ebbe várjalak meg. – kicsit pihegve csendült a lány hangja, de egyértelmű volt, hogy a szerelmét akarja bosszantani, mert kétséget kizáró volt, hogy akkor vajon miként is várta volna haza szerelmét, ha a másik opciót választja.
Már éppen a férfi segítségére akart sietni, amikor nem bírt a lánccal, de aztán egy viszonylag laza mozdulattal oldotta meg a problémát és szakította el azt. Sera hatalmasokat pislogott és tagadhatatlan volt, hogy Jasp erejének látványa nagyon is hatással volt a vágyainak örvényére. - Ahh - hirtelen ennél értelmesebbre nem futotta és ezt se akarta kimondani, csak kibukott egy sóvárgó sóhaj kíséretében, miközben jó pár egyáltalán nem szalonképesnek mondható gondolat futott át Seraphine fejében. – Ha két másodperc alatt nem hámozol ki minket a ruhából, akkor eskü én fogom megtenni. – kicsit még megbabonázva csendült a lány hangja, mert nagyon is tetszett neki ez a kicsit vadabbnak is mondható tett és közben a keze vándorútra kelt, miközben Jasper rálelt a tarkójánál lévő kapocsra. Igen, amúgy pontosan ott kellett volna kikapcsolni a láncot is, ahol a ruhája felsőrészét is. Először nadrágon keresztül simított végig a férfi domborulatán, aztán ha kellett, akkor kioldotta az övet, hanem viselt olyat, akkor értelemszerűen egyből a nadrágját oldotta ki és a kezét habozás nélkül csúsztatta be, hogy egy kisebb kínzást visszaadjon és a férfit még inkább ösztökélje a ruha levételének megfejtésére. Ha pár pillanat alatt nem talált rá a mini rejtett cipzárra a fenekénél, akkor odavezette a férfi kezét, hogy rávezesse mi is a nyitja, miközben a lánc már régen meglazult a korábbi szakításnak köszönhetően. Egy lánc volt a ruhán, így már nem jelentett gondot. Miután a cipzárt valamelyikük lehúzta hagyta kisebb csípőringatás közepette, hogy a ruha végre a földre hulljon, majd mielőtt még újabb vad és szenvedélyes csókkal jutalmazta volna meg szerelmét, azelőtt még megpróbálta Jaspert megszabadítani az ingétől, hogy aztán a csók közben eleinte a férfi tarkóján simítson végig, majd az egyik kezével újra felfedező útra induljon, érintve Jasper mellkasát és egyre lejjebb tévedjen, ha tudott.

credit

Sera néha megállította a játékot, hogy megnézze mennyi is az idő és lopva néha a gyertyákra is siklott a pillantása, kezdte úgy érezni, hogy Jasp túlzottan sokáig elvan, már rég itthon kéne lennie. Nem értette, hogy mi tarthatott ilyen sokáig és most, hogy a mobilja se volt nála még inkább idegőrlőnek hatott az egész várakozással teli percek és órák, mert még üzenni se tudott. Talán ez volt az élet kisebb fricskája, amiért tegnap meg ő vált elérhetetlenné és tűnt el majdnem egy teljes napra. Hogy bírta ki Jasper azt, hogy nem érte el? Ő jelenleg üzenni nem tudott, de így is kezdett picit kiakadni és ez meglátszott a játékstílusán is. Ezen csak még inkább rontott az az új ismeretlen érzés, ami a folyosón történő véletlen találkozás következtében kezdett rügyezni a lelkében. Nem is értette, hogy mások miként képesek a féltékenységgel együtt élni, mert még ha egyelőre benne még nem is dúlt olyan erősen, csak olyan volt, mint egy kellemesnek mondható szellő, ami az arcunkat cirógatja, akkor se hatott túlzottan jólesőnek a lány számára. Főleg, ha arra gondolt, hogy Jasp pontosan azzal a nővel volt jelenleg is egy helyen, mert együtt pakolásznak. Elegendő volt erre gondolnia, hogy megint rossz gombot nyomjon meg és meghaljon.
Mély levegőt vett és lassan kifújta, mert nem akarta hagyni azt, hogy eme érzések elrontsák azt a leírhatatlanul boldog állapotot amiben jelenleg létezett. Soha nem volt még ennyire boldog, a kisebb kellemetlen érzések ellenére is folyamatosan mosolygott, s ha éppen nem kellett túlzottan koncentrálnia, akkor a gondolatai persze Jasper köré összpontosultak, bár általában pont emiatt halt meg ma játék közben, mert újra és újra elkalandozott a férfi felé és a történések felidézése egyre gyakoribbá vált ahogy várakozott életének egyik legfontosabbá vált személyére, hogy végre hazaérjen. Le se tagadhatta volna, hogy teljesen elérte őt a rózsaszínköd, amiből igazán szabadulni se akart. Néha még játék közben is ábrándossá vált a pillantása, ahogy felidézte mindazt, amit Jasp mondott neki és újra elolvadt, a szíve hatalmasat dobbant a felidézett szavak nyomán. Ilyen vallomásokat követően nem csoda, hogy mindennél jobban várta azt, hogy a szerelme végre betoppanjon az ajtón és igazán átadhassák magukat a bennünk élő gyengéd és olykor már-már vadnak is mondható érzéseknek. Főleg, hogy a külön töltött pár nap is ilyen téren fokozta az érzéseiket. Lopva az ajtó felé pillantott, de persze nem nyílt, nem történt csoda, így újra a tévére fókuszált és tovább játszott, mert olvasni jelenleg nem tudott volna. Ahhoz túlzottan sok felé járt fejben és a koncentrálás még játék közben is eléggé problémás volt.
Hallotta, hogy megjött és minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ne dobja le a kontrollert a kanapéra és ne rohanjon oda Jasperhez, de időt akart neki, hogy kicsit végre fel tudjon lélegezni, hogy itthon van és végre kikerült abból a forgatagból, amiben ma este része volt. Tudta jól, hogy nagyon nem a férfi világa az ilyen fajta buli, de nagyon büszke volt rá, amiért nem csak hogy elment, de még be is öltözött. Hiába nyikordult meg Jasp lába alatt a parketta, már csak azért se fordult hátra, mintha ez lenne a kisebb büntetése, amiért előbb nem puszit adott Serának, hanem előbb a konyhába ment, vagy inkább arra válaszolt így, hogy ilyen sokáig elmaradt. Ki tudja, talán picit mind a kettő miatt egy aprócska játszmába kezdett a lány, ami nem tudatos volt részéről, inkább csak ösztönszerű, mint szinte minden a férfi közelében.  – Valóban? – persze beleborzongott abba, ahogy a férfi lehelete a nyakát és a fülét cirógatta. - S mi van akkor, ha túlsokáig várattad meg a Ladydet, így kicsit többre van  szükséged a két szép szemednél és bujaságra csábító szavaidnál, hogy rávedd arra, hogy a játék helyett téged válasszon? - Sera se gondolta komolyan, hiszen a férfi könnyedén el tudta venni tőle a kontrollert is, hogy letegye és a lány automatikusan lehunyta a szemét, ahogy a megérezte a gyengéd és szenvedély ébresztő csókokat a nyakán. Nem akarta ennyire könnyedén beadni a derekát, de akkor se tudta néma sóhajjá formálni azt, hogy milyen mámorító érzés volt újra érezni Jasp közelségét, játékra invitáló szájának perzselő érintését pontosan a nyakának azon pontján, ami igazán érzékeny volt.
Lány arca meglepetté vált, amikor a folytatás helyett Jasp elhúzódott. Kérdőn és picit összezavarodva fürkészte kedvese arcát és kíváncsian hallgatta, hogy pontosan hova is fog kilyukadni. Sera arca pillantok alatt felderült, majd Jasp arcáról a kezére siklott pillantása és ennyit arról, hogy nem fogja könnyedén beadni a derekát, hiszen másodpercek alatt a férfi kezébe csúsztatta törékeny kacsóját. – Tudod, ha egyszer erre nemet mondanék, akkor hívj egyből orvost. – persze a válasz is megérkezett Sera stílusban miközben felállt. Picit megigazította a ruháját, rajta már nem volt magassarkú, így újra megint alacsonyabb volt Jaspernél, szerelemittas pillantással csúsztatta a kezét a férfiéba.  – Néha úgy érzem, hogy csak álmodom, mert ez mesébe illő. – úgy festett, hogy részben ez az este a különféle vallomásokról szó, de a lány tényleg így érezte magát. Az egész, ami közte és Jasp között kezdett egyre inkább kibontakozni, az annyira varázslatosnak hatott, amiről azt hitte, hogy csak a mesékben létezhetnek, de valóságban sose jöhet el bármi hasonló. A forgás meglepetésként érte a lányt, aminek köszönhetően az első forgás közben kicsit neki ütközött a kisasztalnak, mire kicsit el is kuncogta magát, de a következő már tökéletesre sikeredett, tekintve hogy egészen Jasper karjai közé sodorta. Míg a férfi keze a derekára siklott, amibe picit beleborzongott, - pláne ha esetleg direkt ingerlően a férfi az ujjával érintette a ruha kivágásában a bőrét-, addig a lány a kezét a férfi nyaka köré fonta, míg a másik kezük egymáson pihent Jasper mellkasán, mondhatni a szíve felett. Rövid ideig egymás pillantásában elveszve merültek alá a szerelem által megidézett érzések tengerében, amiről megannyi mű regélt festőibbnél festőibb képekkel, míg nem végül a szemüket lehunyva csókban találtak egymásra; szerelmesnek, gyengédnek és érzékinek hatott csókjuk, mintha csak újra élték volna a szerelmük megpecsételését, majd szép lassan a szenvedély is kezdett megmutatkozni, miközben a szívük dallamára táncoltak. A csókot követően Sera picit pihegett és elvarázsolva pillantott a férfira. – Nagyon szeretlek. – halkan csendült a lány hangja, ahogy a gyertyák és a fényfűzér fényjátékában ringatóztak a csendes szobában, de számukra még is úgy hatott, mintha egy igazán kellemes és romantikus dallam töltené meg élettel a szobát, ami kétséget kizáróan őrült módjára verő szívükből született meg. – Soha nem éreztem magam még ilyen boldognak, mint melletted. – vallotta be, majd fejét a férfi mellkasára hajtotta és amennyire csak tudott Jasperhez simult tánc közben. Rövid időre lehunyta a szemét, mintha csak Jasp szívének a ritmusát hallgatta volna, mígnem pár perccel később újra megtörte a csendet. – Nagyon büszke vagyok rád, hogy elmentél a buliba, pedig nem tudhattad biztosra azt, hogy ott leszek vagy nem. S esélyesen fogalmad sincs arról, hogy mennyire boldoggá tettél, hogy csak miattam ezt viseled. – a lány hangja édesen, szerelemittasan csendült és mondandója végére pedig már Japs gesztenyebarna szempárjában veszett el és szabadkezével megcirógatta a férfi fedetlen mellkasát, végül egy újabb röpke csókot lopott a férfitól. – Kérsz bort? Hoztam azt is, meg akad csoki is, vagy inkább másabb desszertre vágysz? – kacéran csendült a lány hangja és újabb csókra invitálta kedvesét, miközben elhúzta mind a két kezét, hogy Jasp nyaka köré tudja fonni, s míg előzőnél inkább a szerelmük gyengédsége kapott főszerepet, addig most a szenvedély kezdett előtérbe kerülni, ahogy továbbra is életük legszebb dallamára táncoltak, pedig csak a képzeletükben és a lelkükben létezett ez a melódia.  

credit

A lány teljesen elalélt és a férfi bűvkörébe került a vallomásának köszönhetően, ami sokkal szebb és teljesebb volt annál, mint amit a lány mondott neki. Sera szemei a boldogságtól és szerelemtől csillogtak, miközben arca piros pozsgás lett a pírnak köszönhetően, ajkai édes mosolyra húzódtak a szíve újabb dallamot kezdett el megtanulni, ami annak ellenére is békésnek és a világ legszebb melódiájának hatott, hogy valójában a szíve őrült ütemet diktált. Jasper tudtára szerette volna hozni azt, hogy mennyire szerencsésnek érzi magát, mennyire szereti és még annyi mindent, de most szavak helyett csókkal felelt a kimondott érzésekre, mert kivételesen nem találta a megfelelő szavakat, vagyis úgy érezte, hogy amik eszébe jutottak, azok nem igazán festik le mindazt, amit valójában érez Jaspnak köszönhetően. A csók szenvedélyes volt, amit a zakatoló szívükben őrzött érzések tápláltak és az, hogy pontosan tudták, hogy a szerelmük viszonzásra lelt. A férfi érintése perzselte a lány bőrét, ahogy félig-meddig a ruháján pihent a keze és részben a fedetlen bőrét érintette. Ebben a csókban benne volt minden ki nem mondott érzés és úgy hatott már, mintha ezzel pecsételték volna meg azt, hogy a jövőt együtt képzelik el.  Seraphine-t ez is mérhetetlen boldogsággal töltötte el és most először nem félt az ismeretlen jövőtől, mert úgy érezte, hogy rálelt végre pontosan arra a személyre, akit neki szánt a sors és akit eddig kutatott, de nem lelt. Mintha csak a lelke sose lelte volna meg az igazboldogságot a korábbi kapcsolataiban, de most Jasper mellett igen. A férfival töltött idő annyira másnak hatott és annyiszor kívánta azt, hogy bárcsak megállíthatná az időt, hogy már két kezén se tudná megszámolni, arról nem is beszélve, hogy a külön töltött idő alatt mennyiszer is gondolt a férfira és mennyire vágyott arra, hogy újra itthon lehessen vele. Régebben szeretett új helyekre elutazni munka miatt, felfedezni új városokat, de most? Most az utcákat és a tengerpartot járva a gondolatai folyamatosan visszakanyarodtak a férfihoz és arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha ott lehetne vele és együtt élhetnék át ezt a varázst, amit egy új hely tartogat a látogatói számára.  Jasp megértette őt és képes volt elfogadni minden szeszélyével egyetemben, miközben ő pedig a férfi ölelésében megtalálta az otthon melegét, a békességet, mert a világ zaja képes elcsendesedni, ha Jasper ott van a közelében. A határtalan boldogságról és a szenvedélyt tápláló lángocskákról nem is beszélve, ami a lelkében kelt életre a szerelem forgatagában kedvesének hála.
Alig, hogy megérezte a férfi érintését a combján egy apró sóhaj bukott ki ajkai között, hiszen a vallomásokat és csókokat követően nem volt meglepő, hogy még inkább vágyott a férfira, szerette volna másként is kifejezni azt, hogy mennyire is odavan érte, de nem lehetett, ez pedig kicsit őrjítőnek hatott, még inkább felkorbácsolta a szenvedély lángjait.
Sera elmosolyodott és melegség járta át a lelkét, amikor Jasp a hajába puszilt, majd a boldogságtól sugárzó arca még boldogabbá vált – már ha ez egyáltalán lehetséges volt-, amikor Jasper belesimult az érintésébe amint kezét a férfi arcára tette. A lány szívét melengette Jasp válasza, majd együtt mosolyogtak a folytatásnak köszönhetően, hiszen Sera tudta jól, hogy Jasp gyakran fog még a gondolatai között ragadni, de már így is büszke volt arra, hogy néha képes volt az elméjének útvesztőjéből kikeveredni és megosztotta vele a fontosabb dolgokat. Idővel remélhetőleg kicsit még változni fog ilyen téren, de sose akarná teljesen megváltoztatni a férfit, mert ő olyannak szerette Jaspert, amilyen. Arról nem is szólva, hogy tökéletesen kiegészítették egymást sok téren is, mintha csak náluk eléggé igaz lett volna az, hogy az ellentétek vonzzák egymást, miközben egyre több közös keresztmetszett volt kibontakozóban az által, hogy próbálták egymást egyre inkább megismerni és részt venni a másik hobbijaiban, ami megannyi vicces és boldog pillanatot hozott magával a közös kis életükbe, meg persze olykor kisebb bosszankodást és egyáltalán nem komoly civódásokat is.  
Sera lehunyta rövid időre a szemét, ahogy Jasp a kezét a szíve vonalához vezette. Érezte a szívének ritmusát, de annál is inkább az számított, hogy szavak nélkül mit akart kifejezni ezzel a férfi. A lány végül csodálattal és elvarázsolva emelte a férfira az őzike szempárt, hogy aztán csókban találjanak egymásra, ahogy korábban is tették már. Roppant nehéz volt megállnia azt, hogy ne hagyja magát tovább sodródni a mámor tengerében, ahogy a férfi közelebb vonta magához, a heves csók közepette és ott volt még a bőrén érzett gyengéd cirógatások is, de igyekezett észnél maradni. Nem akarta, hogy a férfi aggódjon a kelleténél jobban, esetleg bűntudata támadjon és emiatt megbánja a tettüket, vagy csak szimplán ne tudja átadni magát annyira a gyönyörnek, mint az lenni szokott. Sera továbbra is rózsaszín ködben elvarázsolva létezett, miközben a férfi a kezét fogta meg ahogy egy kisebb távolság beállt közöttük és gyengéd csókokkal hintette. – Nem értem, hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy enyém a szíved… - részben elbűvölve ejtette ki a szavakat, de ez volt az igazság. Jasp miatt a világ legszerencsésebb nőjének érezte magát és remélte, hogy a férfi soha nem fog ráunni, vagy belefáradni a vele járó káoszba. Végül lassan elhúzta a kezét is, mert úgy érezte, hogy Jasp még egy-két csókot hint a bőrére és szinte könyörögni fog azért, hogy a teste különböző pontjait ajándékozza meg ajkának csábító játékával. Azt pedig most nem lehetett, hiába is akarták mind a ketten jobban egymást, mint bármi mást jelenleg a világon.
Amikor a férfi lefagyott, akkor Sera aranyosan elmosolyodott és kezét a férfi arcára tette, gyengéden megszeretgette. – Ne aggódj, nincs gond. Csak nem szeretném, ha továbbra is emésztenéd magad, esetleg izgulnál és aggódnál azért, mert tilosban járunk. –  hangja megértő és gondoskodó volt. Egyértelmű volt, hogy Jasp érzései nagyon fontosak számára. -  Mindig melletted leszek, jóban és rosszban is, meg a necces pillanatokban is, mint amilyen ez is. – próbálta megnyugtatni Jaspert, mert nem volt oka aggódni, egyértelmű volt, hogy Sera a szívét neki adta, de most a lányon volt a sor, hogy megfogja a férfi kezét és a szívére tegye. – Tudod, ez már érted dobog és többé nem akarom újra érezni azt a dallamot, amit a megismerkedésünk előtt játszott. – majd egy apró csókot nyomott a férfi szájára és remélte, hogy ezzel kicsit megnyugtatta a szívének elrablóját, de lassan tényleg ideje volt távoznia, mert lassan a bulinak is vége lesz és most még egyszerűbb lehet visszaosonnia is.
Huncut mosolyt villantott, amikor a férfi tudatta vele, hogy ő akarja levenni róla, mert a lány is ebben reménykedett, majd a röpke csókot követően majdnem tényleg felvette a kabátját, de a beszűrődő zene elvonta Sera figyelmét és óvatosan rákérdezett arra is, amire vágyott. Alig, hogy Jasp válasza megérkezett arca felderült. – Erre mindig igen lesz a válaszom. – Sera kezét a férfi kezébe csúsztatta és hamarosan már egymás karjaiban elveszve táncoltak. Szorosan bújtak egymáshoz és idővel talán már nem is a zenére táncolnak, hanem sokkal inkább a közösdallamot játszó szívük ütemére. A lány szerelemittas pillantással fürkészte Jasp arcát és a lopott csók viszonzásra lelt, hogy aztán fejüket egymásnak döntve vesszenek el a pillanatban, mígnem a rideg valóság be nem kopogott szó szerint az ajtón. Sera hirtelen összerezdült, hiszen addigra már a szemét is lehunyta és teljesen átadta magát a lelkében lévő forgószélnek, ami a Jasp által életre keltek érzésekből született meg.
Serának kicsit több időre volt szüksége, hogy igazán visszacsöppenjen a valóságba, majd aggódva pillantott körbe az irodában, mert nem lehetnek ennyire balszerencsések. Pillantásával rejtekhely után kutatott, majd Jasp activity tehetségét bemutatva követte a férfi hadonászását a lány, a tátogással egyetemben megvilágosodott mire sietve bújt be az íróasztal alá, elvette a kabátját is, s míg Jasp az ajtó felé ment, addig ő közelebb húzta a széket is, hogy az is takarja őt. Igyekezett teljesen mozdulatlan lenni, még a kezét is a szájára tette, miközben fülelt és igyekezett a lehető leghalkabban lélegezni is. A szíve majd kiugrott a helyéről, majd amikor becsapódott az ajtó, akkor kicsit elnevette magát és kilökte a széket, kimászott. Fújt egyet, mire az arcába hulló haja táncra kelt és úgy négykézláb pillantott fel a férfira, ezáltal pedig egész jó rálátása nyílt a férfinak a melleire is. – Tudod, kicsit talán túlzottan hamar csaptad az orrára az ajtót. Lehet azt fogja hinni, hogy nem bírod vagy haragszol rá, vagy esetleg valami közben megzavart... –először sokat sejtetően a férfi ágyékára pillantott, csak hogy húzza Jaspert és kicsit oldja a feszültséget, aztán édesen elmosolyodott, mígnem a jobb kezét nyújtotta, hogy felsegítse őt Jasper, a másik kezével a kabátját fogta. Leporolta a ruháját és kicsit bűnbánóan nézte a férfit, mert részben miatta kerültek ebbe a szorult helyzetbe. – Nincs gond, minden rendben lesz. Ha innen kijutok észrevétlenül, akkor már nagy gond nem lehet. Majd maximum kitalálok valamit, hogy miért is járkáltam erre felé, ha valaki a folyosón észrevenne. – higgadtan csendült a hangja, mintha tényleg minden a lehető legnagyobb rendben lenne, de úgy érezte, ha ő is pánikolni kezdene, akkor azzal csak rontana a helyzeten. Csókot egy picivel jobban elhúzta Sera, azt követően nyomott egy puszit a férfi orrára is. – Azért ne fáraszd le magad túlzottan, ha már ilyen álmos vagy, mert terveim lennének veled, ha hazaérsz. – incselkedően csendült a hangja, játékosan a férfi orrára koppintott és persze, hogy a korábbi színészkedésre utalt, majd végül kislisszolt a folyosóra miután belebújt a kabátjába, mert nem akarta senki előtt megmutatni ezt a ruhát. Ezt csak is most Jasper miatt viselte. Óvatos léptekkel indult vissza az aula felé.
Félúton járhatott, amikor beszédre lett figyelmes és közeledő léptekre. Sietve pillantott körbe, majd az egyik terembe belógott, hogy nehogy észrevegyék. Szorosan lapult az ajtóhoz és a teremben uralkodó sötétségtől remélte, hogy elrejti őt, miközben a léptek elhaladtak mellette, majd nem sokkal később meghallotta, ahogy Jaspernek köszönnek. Óvatosan kidugta a fejét és most rajta volt a sor, hogy bemutassa mennyire is jó az activity mutogatás feladványaiban. Ha férfi megértette, hogy tartsa fel őket pár szóval, akkor Sera sietve bújt ki a cipőjéből, hogy ne csapjon zajt; dobott egy puszit Jaspernek, aztán a  kezébe fogva cipellőjét majdnem  elkezdett vissza felé rohanni, amikor is megtorpant és visszapillantott a hármasra.
- Fred mondta, hogy nem tudsz eljönni a buliba. Biztosan nem lehetne valahogy megoldani? Sokan jönnek és biztosan te is jól éreznéd magadat. – Ashley hangja kedvesen csendült és gyengéden, „barátilag” megérintette Jasp felkarját is. Sera pillantása elkerekedett és most életében először egy fura érzés kerítette hatalmába. Ez lenne a féltékenység? Teljesen új volt számára, de az egyértelmű volt, hogy nem lesz a kedvenc érzése. Legszívesebben, ahogy a kdrámák és a romcomok világában lenni szokott, odaslisszant volna a férfi mellé és belé karolt volna, puszit nyomott volna az arcára és édesen a másik nő arcába mosolygott volna, hogy erről már lekésett, mert a férfi már az övé. S tudta jól, hogy az övé Jasper szíve, hiszen kétsége se maradt a vallomásukat követően, de akkor is fura érzés volt azzal szembesülni, hogy a világ számára Jasp tényleg egy vonzó férfi, aki ráadásul szingli is, miközben ez nem így volt. Jasp nagyon is foglalt volt. Mivel nem fedhette fel az igazságot, így akaratlanul is szinte felnyársalta a nő hátát a pillantásával és esélyesen grimaszolt is párat, ami talán még Jasp figyelmét se kerülte el a kisebb távolság ellenére se. Sera feljebb vonta a szemöldökét az újabb elhangzó szavakra. – Nagyon sajnálom, hogy nem jössz, de talán majd máskor. – a nő hangja kicsit szomorúan csendült, mint aki tényleg reménykedett abban, ha ő hívja el a férfit, akkor igent fog mondani. Sera hallotta, hogy még valamiről beszélnek, de az már nem jutott el a tudatáig. Az pedig, hogy Jasp jelzett neki valamit valahogyan, vagy magától sikerült kicsit észhez térnie, az esélyesen újabb rejtély volt, de amikor visszacsöppent a gondolataiból, akkor sietve mutogatta el a férfinak, hogy siessen haza, meg még egy szívecskét is formált a kezével, aztán sarkon fordulva sietve elrohant vissza az aulához és újra elveszett a diákok tömegében úgy, mintha egész végig ott lett volna. Ott visszavette a cipőjét és még lopva körbepillantott, hátha látja Jaspert, mielőtt véglegesen távozott volna.

Egészen gyorsan hazaért, ahol kibújt a kabátjából és a cipőjéből is, a konyhába menve csinált magának egy teát és azzal telepedett le a kanapéra. Az érzelmei teljesen fogságba ejtették őt. Egyszerre érzett mérhetetlen boldogságot, úgy érezte hogy repülni tudna és a mosolya soha nem fog eltűnni már, miközben a gondolatai folyamatosan Jasper körül keringtek és néha még az ajkát is megérintette elmerengése közepette, mintha még most is érezné a férfi forró, szerelmes csókját, amivel ma megajándékozta és így is volt. Nagyon várta, hogy végre hazaérjen és a nyakába ugorhasson, ugyanakkor a féltékenység is picit vele maradt. Ez tagadhatatlan volt, hiszen szíve szerint világgá kürtölte volna a boldogságát. Szeretett volna ő is csak így beszélgetésbe elegyedni a szerelmével, hozzáérni, de ő nem tehette meg. Ez a felismerés ott a folyosón kicsit arcon csapta és elmerengett azon is hazafelé a taxiban ülve, hogy vajon Jasper is érzett már hasonlót? Volt már ő is féltékeny, mert más srácokkal látta beszélgetni, vagy csak aggódott már amiatt, hogy milyen férfi modellekkel dolgozott együtt? Ezen rövid ideig elmerengett, ahogy a félhomályban ücsörgött, hiszen megint csak a fényfűzér világította meg a szobát, de a boldogságába és vágyaiba ez se igazán tudott belerondítani.  
Aprót sóhajtott, ahogy az idő múlását követte és legszívesebben már őrületbe kergette volna Jasper telefonját megannyi üzenettel, ami között biztosan akadt volna pikáns is, hogy minél előbb hazaérjen a kedvese, de mivel jelenleg nem volt telefonja így végül elvette a helyéről a piros kontrollert, amivel az elmúlt hetek alatt lepte meg Jasper, hogy legyen neki is egy sajátja és bekapcsolta a konzolt. Kicsit meglepetten vette szemügyre a játék borítóképét, amivel a férfi legutóbb játszott, de aztán könnyedén elnavigálta magát Astro bot játékhoz, amivel néha játszott. Termesztésen, olykor még ehhez is kért segítséget Jaspertől és gyakran meghalt, de mind a ketten úgy gondolták, hogy ez segíthet a lánynak is kicsit megszokni az irányításokat és könnyebben fog tudni más játékokkal is játszani, ha szerzett egy kis rutint. Nem ismerte a legtöbb robotot, akit begyűjtött, de mindig megállapította, hogy cuki vagy nem, meg elolvasta azt a pár szavas leírást is, ami járt némelyikhez. Kb. fél óra elteltével kicsit kinyújtóztatta magát, a konyhába menve elővett egy kis bort, meg két poharat, meg pár gyertyát is, amiket lerakott a nappaliban és megnyújtotta őket, mert úgy gondolta hamarosan Jasper biztosan hazaér és szerette volna kicsit romantikussá változtatni a helyet. Még a szobájából is kihozott pár fényfűzért és lámpást, azokat is gondosan elhelyezte. Majdnem neki állt valami kaját is csinálni, vagy rendelt volna valamit, de úgy gondolta, hogy úgy is kihűlne, mert biztosan másként fogják eleinte csillapítani az „éhségüket”, így hamar elvetette. Azért Rafaello és Ferrero Rocher kombinációból csinált egy szívet az asztalra, annak a közepére rakta a poharakat és a bort is. Esélyesen nem ez volt a legszebb romantikus nappali, de azért büszke volt magára, ahogy végignézett a gyertyák és lámpások elhelyezésén, ahogy a nappalit kicsit sejtelmessé varázsolták és szerinte a szívecske is egész jól sikerült. Meg ahhoz képest, hogy rögtönzött elgondolás volt, szerinte igen is jól nézett ki. Ha még mindig nem toppant be Jasper, akkor visszaült játszani, hogy lefoglalja magát, mielőtt becsavarodna a várakozásba, ha viszont megjelent, akkor nem is volt kérdés, hogy pillanatok alatt Jasp karjaiba vetette magát. Ha viszont esetleg a férfi nesztelenül jött be a lakásba, hogy meglepje szíve hölgyét, akkor a nappaliban vagy a kanapén találta meg.

credit

Kisebb remény költözött Sera szívébe, amikor meglátta a férfi íriszeiben felcsillanni a szerelem és a boldogság szikráit, ahogy kiejtette azt a bűvösszót, ami általában újabb mérföldkövet jelent a kapcsolatban és amit néha annyira nehezen mernek kimondani az emberek. Ő a szíve szerint világgá kürtölte volna, mert soha nem volt még ennyire boldog, mint Jasper mellett amióta teret engedtek a szívünk olykor vad, míg máskor egészen nyugodt dallamának. De a remény és a boldogság szellője hamarosan újabb társat köszönthetett, még pedig az aggódást, ahogy Jasper nem felelt semmire se. Nem felelt arra se, hogy Sera menjen vagy maradjon. Nem felelt a kiejtett szerelmes szóra se, de legalább utóbbinál a lány őzike szempárjában elveszett és ott volt az íriszieben megcsillanó szikrák, de a mondandó végén? A férfi lesütötte a pillantását, ami miatt Sera újra kezdett tanácstalanná válni és egyre inkább aggodalmaskodni kezdett. Picit feszülten babrálta a ruháját, a szíve pontosan annyira kusza ütemet diktált, mint amennyire káosz uralkodott a felszín alatt. Szinte már könyörgőnek tűnhetett Seraphine pillantása, hogy mondjon már valamit Jasper, mert ez a némaság egyszerűen kezdte megőrjíteni, mígnem szép lassan eszébe jutott, hogy úgy tartják a hallgatás is felér egy válasszal. S már majdnem le is csúszott félig-meddig összetörve az asztalról, hogy akkor minden válasz nélkül ugyan, de távozni fog, amikor is Jasp felállt. Sera szíve nagyot dobbant és levegőt benntartotta, ahogy követte a férfi mozgását, de távozás helyett a lány mellé sétált és hamarosan a keze is a lány karcsú derekára siklott, mintha csak ezzel akarná megakadályozni azt, hogy a lány elillanjon vagy elfusson. Pillantásuk egymásba fonódott és Sera egészen addig elfelejtett levegőt venni, míg az első mondat el nem hagyta Jasper száját, ami enyhülést hozott az összezavarodott és kicsit megkarcolódott szívére. A lány figyelte a férfi minden rezdülését, csendesen hallgatta a férfi szavait, miközben a lelkében uralkodó félsz elillanni látszott, a boldogság újra beköszöntött, a pillangók tánca visszatért, ahogy a lány arca is újra kezdett boldogságtól sugárzóvá válni és elmosolyodott. Még inkább kivirult, amikor látta a férfi mosolyát és boldogság szikráit felcsillanni a férfi íriszeiben, miközben az emlékek örvényében elveszett. A lány kicsit elnevette magát, amikor Jasp kitért még arra is, hogy legszívesebben letépné róla a ruhát és sokat sejtetően felpillantott a férfira, hiszen mind a ketten tudták, hogy nem sajnálja. Igazából egyiküknek se lenne ellenére. A „te vagy a mindenem” kijelentésre a lány szíve hatalmasat dobbant, egy pillanatra azt is hitte, hogy ki fog szakadni a helyéről, a szeme még inkább elkerekedett, mint eddig és teljesen elérzékenyült, szinte elolvadt és hozzábújt volna a férfihoz, megcsókolta volna őt, de ha még minden erejére is szüksége volt, akkor is türtőztette magát. Hiába siklott Jasp keze a hajához, hogy azzal játsszon, attól még Sera érezte, hogy még akad olyan dolog, amit szeretne a férfi elmondani neki. Ő pedig nem akarta kizökkenteni, így csak a szemének csillogása és arcmimikája mesélt arról, hogy miként bírta újra őrült és szerelmes dallamra a lány szívét a lelkével egyetemben. Seraphine egy aprót bólintott, mert ő is sok téren egészen másként képzelte ezt a találkozást, de egyre kevésbé kezdte bánni azt, hogy teljesen másként alakult, még a kicsit feszültséggel és szomorúsággal teli pillanatok is már „édes” szenvedésnek hatottak tekintve, hogy milyen beszélgetés bontakozott ki közöttük annak köszönhetően és mennyi eddig ki nem mondott érzés kelt hirtelen életre. 
A lány szíve egyre őrültebb tempót diktált, ahogy Jasper egyre inkább az ujjai köré csavarta a vallomásával. A lány pillanatok alatt elveszett, de ez merőben másabb volt, mint a korábbi. A mérhetetlen boldogságnak és szerelemnek volt köszönhető, miközben újra és újra elolvadt és nagyokat pislogott, hiszen Jasper az érzéseit bevallotta neki. Természetesen megbabonázva és elvarázsolva hallgatta, esélyesen ő volt a világ legboldogabb nője ezekben a pillanatokban, ami a szeméből és arckifejezéséből is leolvasható volt. Ugyanakkor kicsit azt is hitte, hogy csak képzelődik és amikor a férfi még arra is kitért, hogy érte aggódik, akkor az volt az a pont, amikor Sera teljesen elveszett és többé már ha akarna, akkor se tudna elfutni az ellenkező irányba, mert végérvényesen magához láncolta a férfi. Amúgy nem akart ő semerre se futni, vagyis de, egyenesen Jasp karjaiba. Igazán aranyosnak találta a férfi zavarát, miközben belesimult az arcán pihenő kézbe és lehunyta a szemét, úgy hallgatta rövid ideig Jaspert. Sera teljesen a férfié lett, ehhez kétség se férhetett, ezt még Jasp is könnyedén megfejthette a lány rezdüléseiből, pillantásából, hiszen elvarázsolva és csodálattal fürkészte őt a lány.
Nem haragudott a férfira és szinte üvöltötte volna, hogy „Igen, megbocsájtok”, de még mielőtt bármi ilyenre sor kerülhetett volna, azelőtt Jasp közelebb hajolt hozzá és ajkaira suttogta azt a bizonyos szót, aminek köszönhetően a cérna elszakadt. A lány sietve csókolta meg, szerelemittasan és szenvedélyesen, miközben a jobb keze a férfi mellkasára tévedt, a ruhájánál fogva még közelebb húzta Jaspert, majd másik kezét a férfi nyaka köré fonta. Hosszúra nyúlt csókot követően kicsit pihegve szakadt el. – Mindennél jobban szeretlek Jasper Whitmore és van egy rossz hírem… - ártatlan mosolyt villantott, ahogy felpillantott a férfira. – Azt hiszem örökre a nyakadon maradtam, így nem kell olyan miatt aggódnod, hogy elveszítesz. – mármint persze ez nem csak rajta múlott, hanem a férfin és az élet szeszélyes szellőin, de akkor is jelenleg úgy érezte, hogy megtalálta azt a személyt, akivel szívesen leélné az élete hátra levő részét. Újra csókra invitálta a férfit, és ha tudta, akkor Jasp dereka köré fonta a lábait, kicsit jobban kísértve a sorsukat, de nem próbálta átlökni magukat most a lejtőn, hogy aztán megállíthatatlanul a mélybe zuhanjanak. A keze nem kelt vándorútra, nem kezdett kísértő játékba, most egyszerűen csak a csók volt a legtöbb mi köztük lehetett. Ha Jasp nem előzte meg, akkor ő húzódott el, miközben a szíve majd kiugrott a helyéről.
- Nagyon szeretlek!! – boldogságtól kicsattanva suttogta a férfi szájára, aztán egyre hangosabban még párszor elduruzsolta azt az egy szót. - Köszönöm, hogy ennyire kitárulkoztál előttem. – hiszen pontosan tudta, hogy Jasp gyakran nem a szavak, inkább a tettek embere. Az volt jellemző a párosukra, hogy Jasp nagyon is el tudott merengeni, köröket futott az elméjében, míg Sera inkább az volt, aki ajtóstól zúdította a másikra mindazt, amit érzett és gondolt. Mindazonáltal egyértelmű lehetett még Jasper számára is az, hogy Sera még mindig a vallomása hatása alatt van, mert nehezen találta a szavakat és evidens volt az is, hogy a férfi szavai a lány szívéig hatoltak, ami újabb szerelmes dallamot kezdett el játszani. Keze a férfi arcára siklott és szerelmes pillantások közepette veszett el a gesztenyebarna szempárban. – Persze, hogy megbocsájtok. – gyengéd puszit nyomott a férfi szájára. – Bár valójában nincs miért bocsánatot kérned. Tudod, te vagy kettőnk közül a felelősségteljesebb, az, aki mindenre gondol és akkor is aggódsz értem, amikor én nem teszem. Vigyázol rám, ránk, ezért meg roppant szerencsés vagyok. Te vagy az én őrangyalom. Maximum csak egy dolgot kérek, hogy máskor előbb avas be abba, ami itt megfordul, – azzal megérintette a férfi halántékát –, úgy talán elkerülhető lesz az, hogy szívrohamot kapjak vagy rosszra gondoljak, te pedig talán kevésbé fogsz a gondolataid útvesztőjében ragadni. – mosolyogva fürkészte a férfit, miközben a keze Jasp mellkasán pihent. Egy pillanatra elgondolkodott ahogy próbált a mámor és a rózsaszínködön át rájönni arra, hogy még mit is szeretett volna mondani, ahogy eszébe jutott sietve szólalt meg. – Még valami, tudom, hogy nagyon nehéz volt ez a pár napot, főleg, hogy még el is tűntem, amit nagyon sajnálok, de mindig haza fogok jönni. Van miért hazajönnöm, mert TE hazavársz és az otthon ott van, ahol te is vagy. – újfent megcsókolta Jaspert, ha korábban a lábait köré fonta, akkor most elengedte a férfit és amikor képesek voltak elszakadni végre egymástól, akkor óvatosan picit eltolta magától Jaspert, hiszen korábban a férfi eléggé kifejtette azt, hogy mi az ami aggódással tölti el azzal kapcsolatban, hogy itt vannak az irodában és Sera tudta, hogy Jasp képtelen lenne teljesen elengedni magát. Tiszteletben akarta tartani a férfi érzéseit ilyen téren is, ezért ha esetleg Jasper lendült volna picit jobban be, akkor Sera igyekezet magukat a földön tartani és nem hagyni azt, hogy a mérleg kibillenjen abba a bizonyos irányba.  – Nos, bármennyire is nehezemre esik, de talán ideje lenne távoznom, mielőtt még miattam bajba keveredünk. Nem akarom én se azt, hogy miattam bajod essen, esetleg botrányba keveredj. Boldognak akarlak látni és az a személy akarok lenni, aki segít az álmaidat valóra váltani, nem pedig az, aki megakadályoz benne.  Igyekszem továbbra is majd jókislányként viselkedni az egyetem falain belül, remélhetőleg továbbra is menni fog, ahogy eddig is ment…– megszeretgette a kedvese arcát, aztán lecsúszott az asztalról. Néha ugyan rezgett a léc és nem volt annyira egyszerű a másik pillantását elkerülni, vagy nem szabályszegőnek állni, de az elmúlt hetekben nagyon is jól vették ezt az akadályt. Miközben a falatnyi ruháját igazgatta újabb kérdést szegezett a férfinak. – Mit szeretnél, ha ebben várnálak otthon, vagy inkább a kicsomagolt ajándék vonz jobban? Melyik motiválna jobban, hogy mielőbb hazaérj?– pimasz mosolyt villantott, hiszen sejtette, hogy ez most gonosz húzás volt, mert esélyesen Jasp fantáziája be fog indulni, de ha már eme rövid idő alatt nem kísérheti túlfűtött üzenetekkel, - mivel elhagyta a telefonját-, hogy még gyorsabban hazaérjen, akkor ennyit azért útravalónak itt hagyhat. Ha nem volt akadálya, akkor a kabátjáért nyúlt , amikor is egy teljesen másabb dallam szűrődött be az irodába. Egészen halkan, de ez sokkal lassabb volt, mint a korábbiak. Sera egy pillanatra habozott. – Jasp, mielőtt kiosonnék az éj leple alatt, mint ami az eltitkolt szeretők és szerelmek sorsa, azelőtt még egy kívánságom lehetne? Persze mondhatsz rá nemet, nem lesz belőle gond, de esetleg táncolnál velem? – aranyosan, szerelmesen és várakozóan pillantott a férfira, hiszen az is lehet, hogy hamarosan más zene fog felcsendülni, mert ez a lassabb dallam véletlen keveredett a lejátszási listára, vagy lehet ez se fér bele a korábban kifejtett okok miatt. Várakozott, ha Jasp belement, akkor Sera kivirágzott, ha nem, akkor pedig a kabátját elvette, hogy lassan tényleg távozásra fogja és otthon megvárja a szerelmét, mielőtt még a bulinak véget érne.

credit

Ahogy egymáson felejtették a pillantásukat egyértelmű volt, hogy mennyire is vágytak a másikra és mennyire is hiányoztak egymásnak, hiszen a pillantásuk gyakran beszédesebb volt, mint ő maguk. Néha úgy hatott már, mintha csak azzal kommunikáltak volna szavak helyett. S ahogy ott állt az ajtónak simulva Seraphine elveszve Jasper gesztenyebarna fürkésző tekintetében, még mindig alig tudta elhinni, hogy tényleg itt volt, hogy végül a férfit is megtalálta, pedig már kezdte feladni a reményt, hogy rá fog bukkanni és félt attól, hogy netalán hiábavaló volt minden törekvése arra vonatkozóan, hogy teljesíteni tudja Jasp kívánságát. A férfi vigyorát látva az ő mosolya is kiszélesedet és direkt egyre lassabban futtatta végig a pillantását Jasperen, mintha csak éppen a pillantásával falná fel őt, majd újra a férfi lélektükreiben veszett el. – Nagyon is. – Sera is tudta jól, hogy nem lett volna szükséges felelnie a feltett kérdésre, mert egyértelmű volt a vágyakozással és csodálattal teli pillantásából is ahogy a férfit fürkészte, de ki akarta mondani, azt akarta, hogy a férfi még inkább tudatába kerüljön annak, hogy hatással van rá már a puszta jelenlétével. Hiába jártak tilosban, hiába csak pár nap telt el és nem egy egész hét azóta, hogy legutóbb látták egymást, akkor is érezhető volt a szikra közöttük és az, hogy mennyire is vágytak a másik érintésére, csókjára, amit a vallomásuk csak még inkább megerősített, ami végül rövid időre egymás karjaiba sodorta őket. Szenvedélyes csókban találtak egymásra és a lány beleborzongott, ahogy megérezte Jasper érintését, ahogy derekára siklott és ruha kivágásában fedetlen bőréhez ért, miközben a karját Jasper nyaka köré fonta és elveszett az érzelmek színes forgatagában. Végül Jasp volt az, aki véget vetett eme érzéki pillanatnak, homlokuk egymáshoz ért és a lány keze Jasper kezében pihent. Sera lehunyta a szemét, miközben hasonló hevességgel dobbant a szíve, mint a vele szemben álló férfié. – De senki se tudja, hogy itt vagyunk és az ajtó is zárva van. – suttogta vissza, mintha csak ezzel minden veszély el lenne hárítva, pedig ő is tudta, hogy nincs így, de akkor is vágyott a férfi közelségére, el akart veszni a szenvedélytől vezérelt perzselő csókokban, Jasp erős és biztonságot jelentő ölelésében miközben egymáshoz simulnak. Lányban a bűntudat csak tovább nőt, ahogy a férfi hangot adott miként is hatott rá az eltűnése, a homlokára kiülő ráncok is eléggé beszédesek voltak. Sera egy pillanatra lesütötte a pillantását. – Sajnálom, ígérem hogy többé ilyen nem lesz. – legalábbis igyekezni fog ezen lenni, tekintve hogy számára is nagyon hiányzott a férfi és sejtette azt, hogy fordított esetben ő mennyire kikészült volna, mennyire ki lenne akadva. Sok minden elmondható lenne, de ekkora békességgel biztosan nem tudná fogadni az ilyen cselekedett, mint Jasper tette. Sera végül homlokon puszilta a férfit, mintha csak az aggódás ráncait akarná tovaűzni és gyengéden megcirógatta a férfi arcát is, miközben bocsánatkérően fürkészte őt. Pillanatokkal később viszont újabb játszma vette kezdetét, amivel csak még inkább borzolni akarta a kedélyeket a lány. Egyáltalán nem bánta azt, hogy nem vált meg korábban a kabátjából, mert most nagyon is jól jött a rögtönzött műsorhoz, amivel nem csak kiengesztelni, de kicsit elcsavarni is akarta a szíve választottjának a fejét. Ide a zene már csak alig hallhatóan szűrődött be, de kicsit még hallható volt, mintha csak egy aláfestő zene lett volna, ami a háttérből szólt és mintha Fortuna is a lány mellé állt volna, mert az úja zene egészen passzolt a műsorhoz, aminek ritmusára kicsit mozogni kezdett, ahogy a kabátja szép lassan lekerült róla, majd végül megfordult felfedve Jasper előtt talán a lényeget.
Seraphine úgy érezte, hogy lángra lobbant a teste, mert Jasper tekintete perzselte őt. Ahogy ott álltak egymást fürkészve, a férfi tekintete olyanná változott, mint a vadé, akinek feltett szándéka volt, hogy elejti a kiszemelt prédát és felfalja utána. Sera ennek a puszta gondolatába is beleborzongott, hiszen tagadhatatlanul a vágyait csak még inkább felkorbácsolta a férfi tekintete és az, hogy tudta milyen hatással is van a másikra, mert arcára volt írva és minden rezdüléséből ki lehetett olvasni, ahogy szép lassan egyre közelebb sétált a lányhoz. A lány szíve minden lépéssel egyre hevesebb ütemet diktált, benedvesítette vöröslő ajkait is és vágyakozással telin fürkészte a közeledő alakot. A levegő pár másodperc erejéig bennakadt, ahogy Jasp jobb keze a derekára siklott, alig hogy bal keze pedig arcát érintette, belesimult az érintésbe és lehunyta a szemét, ahogy a szívének dallamába és a férfi által pillanatok alatt életre hívott ezernyi érzésbe alámerült. A lány elolvadt, szinte cseppfolyóssá vált a férfi szavainak köszönhetően, könnyedén leolvashatta Jasper is, hogy mennyire elérzékenyült annak köszönhetően amiket a lány bőrére suttogott, majd alig hogy megérezte a jól ismert ajkak érintését a nyakának érzékeny pontjain egy sóhaj bukott ki ajkai között. Ujjai eltűntek a férfi hajában, majd jobb kezével a férfi tarkóján simított végig, miközben a szemét újra lehunyta, ahogy átadta magát a csábító csókoknak, még kicsit a nyakát is oldalra billentette, hogy jobban hozzáférjen Jasp. A férfi érintésének nyomán libabőrőssé vált, pedig úgy érezte mintha a teste lassan tényleg lángba borult volna; a keze már éppen felfedező útra indult volna és már majdnem felült az asztalra is, amikor a férfi hirtelen megállt és hirtelen támadt hiányérzet nyomán egy sóhaj bukott ki a lány ajkain. S míg úgy tűnt a férfi pillanatok alatt észhez tért, a lány még továbbra is a mámor ködében vándorolt, miközben a rideg valóság egyre inkább rázúdult, aminek árnyékában pontosan úgy kezdett összezavarodni, mint az első napon az üzenetváltásukban beállt változás következtében. Csendesen hallgatta Jasper kirohanást, mire alig észrevehetően kicsit jobban össze is húzta magát és a korábbi forróság helyett csak hűvösséget érzett, minden egyes elhangzott szóval olyan érzése támadt, mintha csak a korábbi szenvedély ami kibontakozóban volt közöttük csak egy illúzió lett volna; az elmúlt napok hiányából szőtt érzéki csalódása lett volna. Pedig még mindig magán érezte a pár pillanattal korábbi vágyakozó ajkak érintését, Jasper kezének birtokló érintését, ahogy a ruha kivágásának nyomán a bőrére simította az ujjait. – Igen. Nem. – a lány teljesen összezavarodott a rázúdított információ áradatban, ami lassan kezdett kiülni arcára, az eddigi boldogságról és mámorról regélő őzike szempár pedig kezdett elveszetté válni. – Nem! – ejtette ki, hiszen ő nem akart beszélni, ő azt akarta volna folytatni amibe belekezdtek, de úgy tűnt, hogy a tudtán kívül megint valami „rosszat” mondott, legalábbis úgy érezte magát, mint amikor az üzenetváltásuk közepette megváltozott minden, de elméletben akkor se írt semmi olyat. Nem értette. Nagyon nem. Mielőtt viszont bármi értelmes gondolatra futotta volna, addigra Jasper újabb hidegzuhannyal ajándékozta meg és kezdte úgy érezni, hogy talán hiba volt idejönnie, hiba volt a férfi kedvében járni, mert míg úgy tűnt eleinte örült neki, addigra mostanra inkább zavarta őt és a lehető legmesszebb akarta tudni a lányt, miközben Jasp olyan falakat kezdett felhúzni, mint amik hetekkel ezelőtt leomlottak és ez egyre inkább fájt Serának. Követte Jasp alakját, ahogy a székhez sétált és leült. Talán játszania kellet volna, meg kellett volna próbálnia visszacsalogatnia a kedvesét az édes boldogságból és vágyból keletkezett tengerbe, de őszintén szólva elment a kedve tőle, mert a férfi szavai megsebezték őt, vagy talán nem is a szavak, hiszen tudta igaza van a másiknak, hanem az a közönyös hangnem, amivel előadta és viselkedés ami jellemezte jelenleg a szívének legkedvesebb személyét, mintha pár pillanattal korábban nem a férfi ízlelte volna a bőrét és indította volna őket tovább a lejtőn, amibe a lány betoppanása, játszmája terelte őket. – A ruhát direkt azért választottam, mert szerettem volna a kedvedben járni, örömet akartam okozni… Másrészről meg mindenki szórakozik, nem tudják, hogy itt vagyunk, nem tűnt fel senkinek az se, hogy leléptem. Óvatos voltam és nem úgy tűnt, hogy téged is annyira keresnének… – hangja egészen halkan csendült, majd mély levegőt vett, és ha kellett, akkor arrébb túrta az asztalon heverő dolgokat, hogy fel tudjon ülni rá, pedig legszívesebben a férfi ölébe huppant volna. A lábait kecsesen keresztbe fonta, ezzel pedig a ruhája elejét a lábai közé fogta, így szinte teljesen a fedetlenné váltak. A lány habozott, Jasper vonásait kutatta, miközben a szomorúság kicsit kezdte bekebelezni a beállt hirtelen változás miatt. Végül előrébb hajolt és ujját Jasp álla alácsúsztatta, majd hüvelykujja és mutatóujja közé fogta, hogy maga felé fordítsa, vagy csak ott tartsa, hogy Jasp ne tudja elfordítani a fejét. – Nem érdekel, hogy akadnak olyan idióta szabályok vagy személyek, akik szerint bűn szeretnem téged, mert akkor is szeretlek! – a lány hangja határozottan csendült és egy pillanatra se akadt meg azért, mert kimondta azt a bizonyos szót, - sőt ki is hangsúlyozta az utolsó szót-, amit már üzenetben is sejtetett.  Akkor se tűnt fel neki, mert ezt érezte és annyira természetesen jött neki, mintha már ezerszer a férfi tudtára adta volna és talán így is volt, csak eddig nem szavakkal, hanem pillantásaiban megbúvó érzések között ez is ott lappangott, vagy olykor a testének rezdüléseiből is könnyedén kiolvashatta. – Vagy ha ez bűn, akkor ez a legédesebb és legimádottabb bűnöm, amit életemben elkövettem. – az őzike szempár elveszett a gesztenyebarna szempárban, majd pár pillanattal később ha tudta akkor végül elhúzta a kezét és a ruháját kezdte el babrálni, miközben a tanácstalanság mellé szegődött. Nem hitte volna, hogy a viszontlátás ilyen irányt fog venni. De most se hallgatott hosszan, ki akarta mondani mindazt, amit Jasper szavai és viselkedése ébresztett benne és félt, ha túlzottan a hallgatást választja, akkor képtelen lesz rá. – Csak boldognak akartalak látni, azért mozgattam meg minden követ, hogy itt tudjak lenni és tudod úgy tűnt, hogy az vagy, ahogy az érintésembe simultál, ahogy arcod felragyogott amint megpillantottál, ahogy tenyerembe csókoltál, vagy a szívedre vontad a kezemet a belépésemet követően, de most… - Sera újra rátért arra amit a férfi annyira utált, félbemaradt a mondat, a pillantását elfordította és kinézett az ablakon. Figyelte az éjszakai várost, nagyot nyelt, de ahogy eddig úgy most is egészen hamar folytatta. – Most azt érzem, hogy a lehető legtávolabb akarsz tudni és bánod azt, hogy eljöttem. Mond ki, hogy menjek el, ha tényleg ezt akarod, Jasp. Csak mond ki! – hangja megremegett, mert tudta, ha a férfi kimondja vagy megerősíti ezt, akkor azzal részben össze fogja törni, miközben Sera valójában csak arra vágyott volna, hogy a férfi az ölébe rántsa, szorosan magához ölelje és azt mondja, hogy örül annak, hogy itt van és minden rendben van. Nem kell az se, hogy a korábbi lejtőt folytassák, de nem akarta érezni ezt a szomorúságot, ami a lelkébe költözött, boldogságot akart, nem pedig elveszettséget és egyáltalán nem felemelő érzésekből született káoszt.
Nem tudta messzire űzni azt, hogy talán minden egyes kiejtett szóval esetleg csak még inkább megkavart mindent, főleg, hogy szerelmet vallott a férfinak és lehet bölcsebb lett volna inkább azt választani, amihez egészen jól értett, vagyis játszmát kezdeni. Ugyanakkor képtelen lett volna rá, mert ahhoz túlzottan hatással volt rá Jasper hirtelen megváltozott viselkedése és egyébként se akarta volna még mélyebbre rántani magukat, ha már így is valami fura oknál egyetlen egy ártatlan mondattal még is sikerült, amit továbbra se értett igazán.

credit

Seraphine hatalmasat ásított, ahogy a váróban leültek és az indulásra vártak. Hamarosan fejét a barátnője vállának döntötte, aki szintén piszkosul fáradt lehetett, de ennek jelét nem adta, csak mosolyogva puszit nyomott a leányzó fejére és magához ölelte, pedig egész éjjel azon fáradozott, hogy Sera álmát valóra váltsa. Sokszor dolgoztak együtt az elmúlt évek alatt, így az idő múlásával egészen szoros barátság alakult ki közöttük, kicsit olyan volt Agnes számára Sera, mintha a keresztlánya lenne, akit mindig boldognak akart látni és biztonságban akarta tudni. Úgy tűnt, hogy jelenleg mind a kettő megadatott számára, még ha nem is ismerte a férfit, de kétsége se volt az este folyamán elhangzótoknak köszönhetően és abból, hogy Sera mennyire is próbált időben visszaérni abba a buliba, hogy nem csak nagyon boldog, hanem számára nagyon fontos a férfi és ez fordítva is igaz lehet, legalábbis a lány elbeszélései alapján erre a következtetésre jutott.
Sera kicsit fáradtan figyelte a többi utast, volt olyan aki olvasott, zenét hallgatott és természetesen akadt olyan is, aki a mobilját nyomkodta, mire a lány sietve ült fel mint akinek hirtelen valami az eszébe jutott és kutakodni kezdett a táskájában, de sehol se találta a készüléket. Az elmúlt megannyi óra alatt sokszor eszébe jutott a telefonja, mert legalább szeretett volna annyit üzenni Jaspernek, hogy még él, de az utazásról nem akart szólni, hiszen egészen az utolsó pillanatig nem tudta azt, hogy sikerül a terve, de miután elköszönt a férfitól és elindította a lavinát, ami talán képes lehetett őt időben hazajuttatni, az után a telefonja közelébe se jutott. Folyamatosan ment a szervezkedés és ő is próbált segíteni a barátainak, hogy biztosan minden időben elkészüljön és a fotózással se legyen gond, így időben be tudják fejezni majd azt is. Hajnalban egy székben ücsörögve nyomta el az álom, de talán ha három órát aludhatott, mert aztán indult a nap és közben párhuzamosan történtek az események. Visszamenni és megkeresni esélytelen volt, mert akkor lemaradnak a gépről, így Agnes sietve telefonált, miközben próbálta megnyugtatni Serát is, hogy biztosan meglesz. Szerencsére Mathias hamar felvette a telefont, talán ott maradt a telefon a stúdióban, vagy a rögtönzött műhelyben, ahol együtt készítették el Sera ruháját és tervezték meg a testfestéseit is, hiszen abból is akadt bőven, amit jelenleg a ruhája részben eltakart, de volt ami még így is vonzotta a kíváncsi szempárokat.
A hívást követően nem sokkal már a gépen foglaltak helyet. Sera az utazás felét végig aggódta, míg nem a fáradtság kicsit ledöntötte őt a lábáról és álomba nem szenderült félúton. Alig hogy landolt a gép a közeli hotel egyik szobája felé vették az irányt, - nem akartak kockáztatni azzal, hogy még haza is mennek és esetleg dugóba keverednek -,  hogy a lány a ruháját magára öltse, ami az eredeti tervekhez képest egy nagyon picikét szolidabb lett. A combnál lévő kivágás szélessége a felére csökkent és az áttetsző anyag alá is raktak egy vékonyabb fekete anyagot, így már annyira durván nem volt átlátszó, inkább sejtelmessé vált, miközben úgy csillogott a fényben az ezüstös anyag, mint a legszebb éjszaki tó, aminek víztükrén a holdfénnyel együtt ezernyi csillagfénye csillan meg. A haja laza hullámban omlott a vállára és végül a korona is felkerült a fejére, meg persze a tündefül se maradhatott el. A hátán lévő merész kivágásban ott volt a jól ismert tetoválás is feketével rajzolva, ahogy a jobbkezén is megtalálható volt a tetoválás, de a balra már nem jutott idejük. Nagyon furán érezte magát, de még így se volt tökéletes a jelmeze, viszont jelenleg parókát és kontaktlencsét már nem akart viselni. Úgy gondolta, hogy így is azért elég jól sikerült és az arca felragyogott ahogy megpillantotta magát tükörben. Persze, hogy egy sort áradozott és szinte Agnes nyakába ugrott, miután a sminkjét is tökéletessé varázsolták a természetesség jegyében, vagyis részben, mert nem tudta megállni, hogy kivételesen ne vörös rúzst viseljen. Indulásra készen magára öltötte az éjszakai égbolt színében pompázó köpenyét amit csillagok díszítettek, hogy a kinti időjárástól és a kéretlen pillantásoktól is védje őt valami. Hamarosan pedig már a taxiban ült, hogy megérkezzen az egyetemre.
Egészen szép tömeg gyűlt össze, mindenféle jelmez felelhető volt, egy-két tanárát is kiszúrta, ahogy a magassarkúja koppant mindent egyes lépést követően az aula padlóján, de a leginkább keresett személyt sehol se látta. Nem jött el, vagy elkésett volna? A szíve egyre hevesebben dobbant, mert a telefonja nélkül kicsit meg volt lőve, még ha Mathias meg is találta megannyi értesítővel egyetemben, de akkor is legalább még két nap mire hozzá fog tud jutni. Talán Agnes telefonjáról telefonálhatott volna, de annyira rohanásban voltak, hogy ez az opció teljesen kiment a fejéből egészen mostanáig, mert minél előbb szerette volna a szívének legkedvesebb személyét látni, még ha tudta is jól, hogy nem rohanhat oda hozzá és nem vetheti magát a karjaiba, mert az végzetes hiba lenne.
A tömegben lassú léptekkel haladt, de hiába váltotta egyik szám a másikat, egyszerűen nem keveredett elő Jasper, mire a kétségbeesés és a szomorúság egyre inkább átjárta. Már majdnem csalódottság közepette elindult haza, hogy hátha ott megleli kedvesét, de még egy utolsó kósza ötletként beugrott neki az iroda, ha esetleg Jasp még is itt volt, akkor biztosan ott keresne menedéket ettől a zűrzavartól. Lassú és óvatos léptekkel indult el a kivilágítatlan folyosón, az egyik beugróban még el is rejtőzött, amikor mások is erre tévedtek. A sötétség elrejtette őt, majd amikor biztos távolságba értek tőle, akkor folytatta az útját és hamarosan meg is találta a megfelelő ajtót. A szíve a torkában dobogott, mert ha itt se lesz, akkor már tényleg csak otthon találhatja meg, legalábbis több ötlete biztosan nem volt és csak remélni tudta, hogy a férfi nem túlzottan dühös, amiért ilyen hosszú időre teljesen felszívódott. A lánynak fogalma sem volt arról, hogy hol kereshetné Jaspert, ha esetleg felszívódott, mert kiakadt, vagy csak csalódott.
Mély levegőt vett és hamarosan kopogott az ajtón, kicsit félt attól, hogy nincs itt senki vagy valakivel együtt van bent, akkor pedig időben le kell lépnie vagy csak felkészülnie valami rohadt jó szöveggel, hogy mit is keres itt. Tilosban járt. Nagyon ott járt, de az ismerősen csendülő hangnak köszönhetően szíve vadabb ütemre váltott, a remény madara újra repülni kezdett és a tiltó tábla halványodni kezdett, ahogy a lelkében lévő érzések egyre inkább kezdtek a felszínre törni. Újra kopogott és várt, mire még hangosabban jött a beinvitáló szó, de ő nem mozdult, csak rendületlenül kopogott egészen addig, amíg az ajtó nem nyílt.
- Csokit vagy csalunk! – hangja boldogságtól sugárzott és kicsit bolondos volt, miközben részben még a hangját is elváltoztatta. Arca még inkább kivirult és minden fáradtság tovaillant abban a minutumban, ahogy megpillantotta Jaspert a félhomályban. A szíve kihagyott pár ütemet, nagyot nyelt, ahogy végigmérte a férfit ebben az öltözékben, miközben a gyengéd érzelmek ott csillogtak az őzike szempárban. Kicsit elkuncogta magát, ahogy Jasper körbepillantott, de tiszta volt a terep és hamarosan be is húzta őt az iroda rejtekébe. Az ajtó sietve csukódott be mögöttük, Sera pedig az ajtó és Jasper közé szorult. A kezével megkereste a háta mögött lappangó zárat, és ha benne volt a kulcs, akkor elfordította azt, miközben csodálattal és elvarázsolva fürkészte azt a férfit, aki nélkül az elmúlt napok szinte kínzásnak hatottak. – Látod, néha megéri a kívánságokat hangosan is kimondani. – suttogta a lány miközben egyik keze a férfi arcára siklott, a másik pedig a mellkasára és gyengéden érintette az ingjének kivágásánál a bőrét. – Tényleg beöltöztél tündérnek és még füled is van. – játékosan megérintette azt is, miközben továbbra is egészen elbűvölve fürkészte a férfit. – Eddig is tudtam, hogy nagyon sármos vagy, meg nem volt kétségem afelől se, hogy tökéletes Rhysand lennél, de ez… - egyértelmű volt, hogy a lány teljesen padlót fogott az összképtől, hihetetlen volt, hogy mennyire jól állt neki ez a fajta stílus is. - Nagyon hiányoztál. – kicsit előre billenve megcsókolta Jaspert, hiszen a magassarkújának köszönhetően szinte majdnem teljesen egyforma magasak voltak. Nem érdekelte, hogy mennyire tilos, túl régóta vágyott már erre, hogy ne ezzel indítsa a találkozásukat. Csókot követően a homlokát a másikénak döntötte és kezei a férfi mellkasán pihentek, ezáltal érezte Jasp szívének játékát. – Ne haragudj, hogy eltűntem, de teljesen beszippantott a szervezés és alvásra se sok időm jutott, aztán meg a reptéren vettem észre, hogy nincs meg a mobilom. Mármint azóta szerencsére megtalálták és majd pár nap múlva visszakapom... – óvatosan csendült a hangja és szomorúan, bűnbánó tekintettel pillantott a férfira, hiszen fogalma sem volt arról, hogy Jasper min mehetett át. Fordított esetben, ő tutira teljesen bedilizett volna. - De talán tudom mivel kárpótolhatnálak. – hamiskás mosoly kúszott arcára, ha volt lehetősége, akkor lopott egy újabb csókot, majd ellépett Jasper mellett, kioldotta a köpenyét és nagyon lassan kezdte el lecsúsztatni a vállán, hátán, ahogy háttal állt a férfinak, majd végül a székre ejtette, kicsit megringatta a csípőjét, mígnem megfordult, felfedve a ruhájának további kivágásait. A mellkasánál a kivágás egészen a köldökéig tartott, jobb combja kicsit ki is villant a lenti kivágásnak köszönhetően ahogy állt. Tagadhatatlanul izgult miközben Jasp arcának rezdüléseit fürkészte, hogy vajon menyire nyeri el tetszését ez a ruha. Tudta, hogy szinte a legmerészebb ruhát választott a történetből, de el akarta kápráztatni azt a személyt, akinek köszönhetően a szíve boldog dallamot játszott és akinek köszönhetően lassan úgy érezte, hogy örökléten át egy virágos kertben tudna sétálni, mert már annyi virág kelt életre a lelkében. – Nos, hogy érzed, megérte eljönnöd még is csak a buliba, Lordom?  – kacér mosolyra húzódott a lány vöröslő ajka, és ha Jasp nem lépett hamarabb közelebb hozzá, akkor végül egészen lassan elindult a férfi felé. Minden egyes lépéssel a ruha ringatózni kezdett, a lábnál lévő merész kivágásnak köszönhetően a lány formás lábai a férfi szeme elé tárultak. Keze Jasp mellkasára siklott, ujjával gyengéden érintette a férfi bőrét. – Vagy esetleg van valami, amivel kiengesztelhetnélek? – a férfi füléhez hajolva búgta édesen, szírén módjára a szavakat, majd ártatlanul emelte a barna szempárt a férfira ahogy a válaszára várt. - Vagy az is lehet, hogy előbb beszélnünk kellene... - Nem feledte azt, hogy valami történt a beszélgetésük során, amiről Jasper személyesen akart beszélni.

credit