Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

Végre kurva valahára, tíz perc szünet. Annak idején, amikor bedobbantottam Főnihez, hogy kellene munka, nem túlzott azzal, hogy az ebéd- és a vacsoraidő lesz a leghalálosabb mind idebent, mind a kiszállítás tekintetében. Órák óta furikázok a városban, mint egy kibaszott mérgezett patkány, és még arra sem volt időm, hogy bemutassak a bunkóbb vendégeknek, ami nagy szó. Az őszinte, feltétel nélküli odafigyelésemre mindig szokott lenni időm. Szóval az étterem mögötti mini udvarban ácsorogva úgy döntök, hogy szarok az evésre, inkább rágyújtok, amíg összedobják valami újabb gyökéragyú rendelését, és folytathatom a kocsiban rohadást. Félreértés ne essék, szeretek vezetni, és ezerszer inkább a környéken cirkáljak, minthogy idebent aprítsam az idegeimet az állandó tömeggel és nyüzsgéssel, de a hatmillió fokban valahogy már nekem se akkora buli a „száguldozás”. A nap végére rendszeresen úgy esek haza, mint aki beugrott út közben a szökőkútba, pedig csak leizzadtam. Még szerencse, hogy Vörinek furcsa fétisei vannak, és még így is sze-… kedvel. Biztonságosabb kifejezés, főleg az exe felbukkanása óta, de ez rohadtul másik történet, és épp arra gyúrok, hogy lenyugodjak, nem még felbasszam az agyamat.
Eme fantasztikus gondolatmenet kíséretében gyújtom meg a bagómat, és egy mély slukkot tüdőzök le, hogy biztosan ne vesszen kárba egyetlen pillanat sem. Közben a földön lévő kavicsokat rugdalom a szemközti kukáknak, amit az "állásinterjúm" óta szintén lelkesen űzök. Mindegyik kukának megvan a külön színe és távolsága a dohányzásra kijelölt helytől, ezért érthető módon külön pontokat is érnek. A „bazdmeg” kuka egyet, a „kurvaanyád” kettőt, míg a „dögöljmegtefasz” hármat. Az van a legtávolabb, és még a formája is béna.
Effajta világi szórakozásokkal ütöm el az időmet, amíg a rendelésre és annak összecsomagolására várok, amikor hallom az ajtót nyílni mellettem. Eleinte fel sem nézek, elvégre nem vagyok a legbarátságosabb csapattag, aztán meg a hátam közepére sem kívánok valami elbaszott bájcsevejt, ha meg Főni jött utánam, ő úgy is tudatni fogja. De se Cosi megszokott hangja, se valami kellemetlen krákogás nem fogad, hanem a néma csend. És ez arra késztet, hogy a megemelt szemöldökeim alól felsandítsak a jövevényre. Hát még a büdös picsába sem láttam eddig.
- Te meg ki a fasz vagy? - üdvözlöm, hogy ő azért ne maradjon ki a vendégszeretetemből. - Eltévedtél cingárkám? Se a budi nincs itt, se a kajád, de még a bagóhely se, keress másikat magadnak – mormogom nem éppen derűs virágszálként, de ma képtelen vagyok elővenni a szebbik felemet. Ami általában azt jelentené, hogy a jófejségem nem mínuszban, hanem csak nullás szinten áll. - Ott a tábla, „csak személyzetnek” – bökök az állammal az említett fémbiszbaszra az ajtón. Biztos a hegyi levegőtől elködösödtek a szemei is, hogy nem baszta ki őket a piros karika.
Azonban vagy nem egy nyelvet beszélünk, vagy süket, vagy problémát akar, mert cseszik visszafordulni. Ez most valami szopatás? Vagy ki akart minket pakolni, csak rájött, hogy előbb egy pitbullal kell megküzdenie és emiatt megakadt a műveletben? Fogalmam sincs, de ez alkalommal felé fordulok és kihúzom magamat, barátságtalan arckifejezéssel fújva felé a dohányom füstjét. Ha rajtam múlik, innét egy taknyos zsepit sem fog elemelni, nem hogy a kukákban turkáljon. Bár nem úgy fest, mint mi annak idején Vörössel, amikor csövezni voltunk kénytelenek, de hát sosem lehet tudni.

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

Pár hete engedtek ki az elvonóról. Az ott töltött idő alatt lehetőségem nyílt kipróbálni megannyi szakmát a wc pucoláson keresztül az ebédnek gúnyolt moslék elkészítéséig, aminek eredményeképp a minimálbér hányadát kaphattam kézhez távozásomkor. Érdekes motiváció volt a tiszta élethez egy olyan intézménytől, ami a törvény nevében azt hirdeti, hogy az élet jobbra fordul, ha távol tartod magad a bűncselekményektől. Régebben egy hét alatt kerestem meg azt, amit ott 7 hónap alatt sikerült, így láss csodát, körülbelül 2 hét alatt el is kaszáltam az egészet gyorskajával, sörrel, cigivel meg az állandó szenvedéssel, ahogy a semmittevésbe burkolózva bámultam a plafont és azon töprengtem mi a gecimért maradtam életben. Mivel egy érettségin és egy jogosítványon kívül nem tudtam mást felmutatni, így a legtöbb helyről elutasítottak, ennek biztos voltam benne, hogy a pártfogóm volt az oka, aki kikötötte, hogy nem tehetek fel magamról szexuális töltetű hirdetéseket. Az öreg róka látszik, hogy nem is sejtette, milyen méteres kékeres lehetőséget szalasztanak el így a hölgyek, de hát be kellett tartanom a szabályokat ha kinn akartam maradni, ezért engedelmeskedtem.
Nagy nehezen végül az egyik futárcég keresett meg, egy rövid telefonos beszélgetés után el is fogadva a jelentkezésemet. Már itt éreznem kellett volna, hogy valami nagyon nem kóser, de rettentően kellett a pénz és a cigim is fogytán volt, nem volt esélyem másra.
Kedd reggel van, kurva korán. Elviekben ma kezdek, de annyira elszoktam már az ilyen virradós, napfelkeltés monoton készülődéstől, amit utoljára az iskolában kellett magamra erőltetnem, hogy még a harmadik cigi után se láttam mindkét szememen.
Félholtan betántorogtam a helyre, még gyors bagószünetet tartva, mielőtt munkához kell látnom. Elég szarul nézhetett ki, ahogy full civil ruhában álldogáltam a hátsó udvaron, hála az égnek, hogy senki rám se hederített, eddig.
Olyan erotikus férfihang csapott meg, hogy rendesen baszta a fülemet. Hunyorogva, enyhén elhúzva a számat hallgattam őt végig, bár a mondandója nem igazán maradt meg, nem mintha érdekelt volna. Azt láttam a gesztusaiból, hogy keménykedni akart, nem tudtam miféle faszméregetésnek vagyok most a szemtanúja, de nem is izgatott, sőt, csak jobban motivált arra, hogy megkezdjem a munkát. Körülbelül egy fejjel lehettem magasabb nála, de ez úgy tűnt, nem számított, pincsikutyaként morgott az arcomba. Jobban megnézve azonban hasonlított valakire ez a srác, rá kellett döbbennem, hogy tényleg úgy kell majd táncolnom, ahogy ő fütyül, a fejes elmondása szerint ő fog betanítani. Fantasztikus, még egy ok, hogy felakasszam magam nap végére.
- Csáó, Del - nyújtottam felé a kezemet bemutatkozásként, vak reményeket táplálva, hogy a monológja után szorult is belé valamennyi jómodor. Lehet ha tudná, hogy szar lábbal keltem, nem lenne ekkora legény, de hadd élvezze ki, amíg nem mutathatom ki az igazi oldalamat. - Féltem, hogy keresgélnem kell téged, de megtaláltál magadtól is - mosolyogtam rá úgy, hogy értelmezhette azt szurkálódónak de rettentő kedvesnek is. Szeretjük a kettőséget. -A főnök azt mondta, veled kell beszélnem, hogy elmagyarázd mi a helyzet - magyaráztam neki nyugodt hangnemben. - Én leszek az új futár, ma kezdek - mutattam magamra, körbeforogva, akár egy ruhabemutatón elégedetten vigyorogva.  

Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

Valaki asszem nem kapta meg a memot arról, hogy ha azt mondja neked a faszi, akit megzavarsz a kibaszott cigiszünetében, hogy takarodj a picsába, akkor szépen eltakarodsz a picsába! Felőlem aztán lehet az elnök is vagy valami főmufti, a szünetem szent és kibaszottul sérthetetlen, szóval merő lekicsinyléssel bámulok a felém nyújtott kezére, amire nyilván azt várja, hogy majd én kedélyesen megrázogassam, és még vágjak is mellé jó képet. Az agyát fogom mindjárt kirázni a helyéről, ha tovább téblábol itt ahelyett, hogy mit tudom én, bemenne a budiba recskázni egyet, ha már ennyire gyötri az unalom.
De nem teszi, sőt, úgy csinál, mint aki végig engem keresett, mert azt hiszi a szentem, hogy itt fog dolgozni futárként. Elvigyorodok, mert ez jó volt! Már majdnem megettem a szövegét. A kis humoros, hogy nincs jobb dolga, mint itt pörögve-forogva fárasztani, csakhogy hiába várok, ő mindössze vigyorog, és nem kezd hahotázásba, jelezve, hogy az egész egy jó nagy átverés volt. És ezen a ponton az én képem az övével ellentétben határozottan elsápad.
- Faszt – bukik ki belőlem az első reakcióm, ugyanis ez biztosan valami kicseszett tévedés. Vagy ennyire berágott volna a múltkoriért Cosi, hogy most szépen lassan kidob a picsába?! Mégis mi a tökömből fogom fizetni az albérletet meg a mindenféle hülyeséget, amire a bizonyítékok alapján a felnőtt, tisztességes állampolgárok költenek?! Neeem, én nem fogok senkit betanítani, meg amúgy is, ha így lenne, miért nem szólt senki egy büdös szót sem?! - Lódulj be, ez biztos valami hülye tévedés, nem kell ide még egy futár – közlöm, elnyomva a falon a csikket, és meg sem várva, hogy moccanjon, lendülök be előtte az ajtón, hogy hangos trappogások közepette és a kilométeres sorokban álló embereket beelőzve rácsapkodjak a pultra.
- Hol van a góré? Dumálnom kell vele – sürgetem meg a mögötte álló szerencsétlent, mialatt a laminált falapon dobolok az ujjaimmal. Mire közli az ügyeletes kiszolgáló, hogy Főni jelenleg házon kívül van, de hagyott valami üzenetet. Ami egy kicseszett rémálomnak bizonyul, miután elolvastam. Elhűlten pislogok fel a lapról a tagra, majd vissza, és megint rá, már amennyiben követett, de nem, én ezt nem tudom elhinni.
- Lambert, itt a rendelés – szól közbe a kiszállításos rendeléseket intéző lányka, sietősen a kezembe nyomva a csomagokat, mielőtt még ennél a pár szónál többet kellene beszélnie velem. Nem gáz, én sem akarok többet csipogni a kelleténél, ezért is fordulok sarkon, és lódulok meg kifelé, mint egy óvodás. Amit nem látok, az nem létezik, ugye? Nem fog követni a kocsimhoz, jól mondom?
Nem mondom jól. Jézusom, ez még mindig itt van?
- Ez egy kibaszott tévedés – ismétlem el a hitemből is kitérve. Nekem most ezzel egy autóban kellene furikáznom? És miért kell betanítani, talán retardált? Istenem, mindjárt hisztirohamot kapok így harmincon felül, férfi létemre. - Faszomat is, szállj be, ha mindenáron fognia kell valakinek a kis kezed – forgatom meg a szemeimet, mert nincs az az isten, hogy előtte rendezzek jelenetet. Legalábbis nem olyat, amiben azt láthatná, hogy teljesen kizökkentett a megszokott kerékvágásomból, amit meglepetés! Gyűlölök.
- Lambert – mutatkozok be végül, feltéve, ha hajlandó volt beszállni a tragacsba, és mielőtt követném, a hátsó ülésen pihenő, hőtartó táskába dobom a papírtasakokat. Nem mintha nagy szükség lenne rá, klíma híján olyan kellemes hatezer fok van a járgányban, hogy itt egy hulla se hűlne ki bassza meg. - Nem vagyok tanár, és az is hétszentség, hogy nem úgy terveztem a napomat, hogy egy másik pasival összezárva izzadom le a golyóimat is, szóval tegyél egy szívességet, és legyél láthatatlan – mormogom, miközben útnak indulunk az első címre. Mégis mit tanítsak? Rádiót hallgatni vezetés közben anélkül, hogy elgázolnád az utcán tömegével kóborló öngyilkosjelölt idiótákat?

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

A reakciója annyira vígjátékba illő volt, hogy kedvem lett volna röhögni, azonban fogalmam sem volt, hogy habár egy törpével beszélek, ki tudja mekkora erő rejlik benne, azt meg nem akartam, hogy már első nap monoklit szerezzek a szemem alá, mert hát ha verekedtünk volna, a magasságkülönbség miatt nőként kellett volna kezelnem, szóval megint előjött volna a szituáció, hogy ameddig ő elpicsázza a számat, addig én nem üthetek vissza, mondván, hogy egyet kapna és elszállna Szibériáig.
Nem mentem be vele, azért nálam is volt a lófasznak vége, ez pedig most betalált. Értem, hogy be kell tanítania, meg nyalnom kéne a seggét, hogy minden egyes parancsára rohanok, de nem csicskának születtem, különösen nem egy olyan világban, ahol farkasok uralkodtak, nekem meg egy csivava akarta megmondani, hogy mit csinálhatok és mit nem.
Amíg ő bent rendezkedett, én végre rágyújtottam a reggeli cigimre. Kiszűrődött az étteremből az ordibálása, reméltem, hogy ha már ennyire fennhangon sikítozik, mint egy kis buzi, hátha lenyugszik, mire visszatér az eredeti találkahelyünkre. Természetesen a számításaim nem jöttek be, ugyanis, mint egy méreggombóc jelent meg újból, erőteljes lépteket véve a kocsija felé. Egyik kezemet zsebre vágva, másikkal meg a cigarettám fogva néztem végig a parádés jelenetet, majd mikor szólt, hogy szálljak be, úgy döntöttem most az egyszer jó fej leszek és ahelyett, hogy elküldöm a kurvaanyjába eleget teszek a kérésének.
Életemben nem ültem még ennyire lepukkant járgányban, pedig nem voltam az a gazdag kölyök, de ez túltett minden határon. Próbáltam visszafogni az undort az arcomon, nem nevetni a pedálok recsegésére, a küszködő váltásokra, a villámgyorsasággal kattogó indexre. Teljes csendben hallgattam, ahogy kiönti nekem a lelkét, a legmélyebb sebeit, aminek nagyon úgy tűnik, hogy én lettem a közepe. Sose gondoltam volna, hogy valaki ennyire a szívére veszi, ha lesz egy kollégája, de hát mit tegyek, ha valakinek ez a legnagyobb fájdalma az életében.
- A főnök adott egy ilyet - nyújtottam neki egy formátumot, amit Lambertnek kellett kitöltenie, igazolva, hogy igenis megcsinálta a bemutatót. Műszakváltás, a céges jármű kezelése, a rendelések felvétele, a panaszokra adandó válaszok. - Azt mondta, ki kell töltened - szóltam neki halkan tekintve, hogy bármelyik pillanatba leordíthatta az arcomról a bőrt, így azért amennyire nem féltem tőle, olyannyira óvatos voltam, mert inkább süketültem volna meg, minthogy ezt a törpét hallgassam dührohamot kapni. - Bocs, ha elbaszom a napodat, nekem se érdekem itt ülni - motyogtam az orrom alatt, kifele bámulva az ablakon. - De kurva nehezen kaptam meg ezt a melót és szeretném megtartani, szóval értékelném, ha nem tennél alám még eggyel - pillantottam vissza rá, hála az égnek a napszemüvegem takarásában még mindig, így talán nem fogja beleverni a fejemet a az előttem nyitva álló kesztyűtartóba, aminek a letört darabkái miatt olyan éle van, hogy talán el is véreznék, ha megpróbálná.

Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

Hát persze, hogy nem vált láthatatlanná, de még némává se, bassza meg. Mielőtt elindulhatnánk, egy nyomorult lapot nyom a kezembe, és akkorát forgatok a szemeimen, hogy csoda, amiért nem akadnak fent. Burzsujok, meg a szaros papírjaik. Ez valami fétis, hogy nekik mindent le kell firkálni egy szaros lapra, lehetőleg géppel írottan, hogy úgy nézzen ki, mintha komoly lenne? Tuti szopat Főni, vagy ha nem ő, akkor a férje, aki alkalomadtán ránéz az itteni életre, ha már az ő pénzén létezik az étterem. Nagy duzzogva, megemelt szemöldökökkel futom végig a sorokat, de a céges autónál kirobban belőlem a röhögés. Aztán azzal a lendülettel el is halkulok, gyanakodva pillantva körbe, hátha az elmúlt hetekben valahogy elkerülte a szemeimet a láthatatlan verda.
- Nem akarom letörni az első nap a lelkesedésedet, de nincs itt semmilyen „céges jármű” – teszem idézőjelbe a nagyzoló megnevezést. Jézusom, bárki nyomtatta ezt a fost, át se nézte, mi van benne. (Abba bele sem gondolok, hogy talán nem itt tartják a kocsit). Mondjuk a műszakváltás jól hangzik, több időt tölthetnék Vörössel, viszont az kevesebb pénzt is jelent, így hát a terv egyszerű; elérem, hogy a nap végére nem hogy itt, de sehol máshol se akarjon az életében többet dolgozni.
- Jesszusom, mint az óvoda – dobom félre a papírt valahova a hátsó ülésekre. - Rendben, essünk túl rajta – fordulok felé, megemelve a kezeimet, az egyiken az adott pont számát jelölve az ujjaimon, a másikkal meg azokat böködve, csak hogy egyértelmű legyen, hol tartunk. - Először is a tököm se tudja, mit kell váltani a műszakon. Te bejössz, én elhúzok, és elfelejtjük egymást. Másodszor, nincs semmilyen jármű, ez az én kocsim, szóval ezt a főnökségen verd le. A rendeléseket a kezedbe nyomják, a panaszokra meg ízesen beintesz a középső ujjaddal, és ha szar napod van, elküldöd őket a picsába is. Minden megvolt? - vigyorgok rá hirtelen, angyalian, aztán visszahelyezkedek az ülésben. - Fasza – és azzal a lendülettel útnak is eredünk.
Közben előadja az ártatlan bárányt, aki nem tehet semmiről, főleg nem a kiegészítő keresetem lenyúlásáról, de biztos véletlen egyik nap úgy kelt fel, hogy fegyveresek ráerőszakolták a munkaszerződés aláírását. Jah, én meg ma néztem először a világra. Más kérdés, hogy nem is pontosan ezt mondta, de én ezt akartam meghallani és kész.
- Oké, hagyd meg a szomorú történetet valaki másnak – sóhajtok fel, mindenhova nézve, csak rá nem. Még mindig nem hiszem el, hogy ez egész nap rajtam fog csüngeni. Vagy a bemutató aláírásával kidobhatnám az első sarkon? Csábító elgondolás. - Egyáltalán csináltál valaha ilyet, vagy most tényleg nekem kellene helyetted is dolgoznom? - vonom meg az egyik szemöldökömet, hirtelenjében felfedezve a nap egyetlen értelmét és előnyét. Ha rajtam múlik a betanítás, akkor esedékesen helyet is cserélhetnénk, és amíg én vakarom a seggemet meg telefüstölöm az autót, ő dolgozhat helyettem. Zseniális, potyanap!

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

Látszik, hogy ebbe a srácba egy darab empátia sem szorult, rohadtul leszarta a személyes helyzetemet, amitől elszoktam azóta, mióta megjátszott bociszemeket meg lebiggyesztett ajkakat kaptam a sztorimra az agyturkászomtól, a pártfogómnak kinevezett zsernyáktól meg az elvonón töltött időm alatt az ápolóktól. Úgy voltam vele ezt az egy napot még kibírom ebben a stílusban, elviselem, hogy taszigálnak meg dobálnak, mint egy összerágott, mocskos, megtépázott rongyot, aztán erőt veszek magamon és ha másnapra nem változik a kibaszott stílus, kinyitom a számat, de nem csak ennek a kölyöknek, hanem a főnökének is. Tudtam, hogy furcsa volt ez az egész, tekintve, hogy egy kurva állásinterjún se kellett részt vennem ahhoz, hogy kezdhessek és a fejessel is maximum e-mailben kommunikáltam, így akár el is sétálhatott volna mellettem az utcán, akkor se ismertem volna meg. Nem válaszoltam az unalmasan hosszúra sikeredett, jelentéktelen monológjára, érzelemmentes arccal hallgattam a csacsogását, csak az utolsó szavaira pillantottam rá.
- Add át a kormányt - válaszoltam teljes nyugodtsággal. Ha ez kell neki, hát megkapja, legalább meglátja, hogy a melót amit végez, más ezerszer jobban képes megcsinálni. Hidegen hagy a sértegetése, a bunkó hanglejtése, nem érdekel mi a véleménye rólam, nem akarok a kedvében járni, csak megakarom tartani ezt a szart ami talán ad eleget hónap végére ahhoz, hogy ne száraz kenyéren és csapvizen éljek. A főbérlőmnél elmaradásaim vannak, már harmadjára könyörgök neki egy újabb határidőért, ideje a sarkamra állni és megmutatni, hogy tudok tökös is lenni.
A csivava úgy bámul rám, mint borjú az új kapura, amitől akaratom ellenére is mosoly jelenik meg a számon.
- Mi van, hirtelen félteni kezdted a verdád? - vigyorgok az arcába gúnyosan. Most legyél kemény legény vagy hirtelen inadba szállt a bátorság? Ha már ekkora volt a szád, tartsd is magad a szavaidhoz. - Szívesen viszem én a mai műszakot, kapsz egy kis pihenőt - veregettem meg a vállát.

Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

Nem tagadom, egy egészen rövid pillanatra megakadok, amiért semmi okoskodás vagy szájhúzás nem fogadja a valószínűleg oltári nagy kreténséget, ami kijött belőlem. Mondjuk minden egyes szót komolyan gondoltam, ugyanakkor hozzá vagyok szokva, hogy burzsujföldjén sohasem úgy működnek a dolgok, mint ahogyan azt én elképzelem. Olyan faképpel – már amennyire a napszemüvege miatt láthatom – hallgatott végig, hogy ha nem tudnám jobban, azt hinném egy kibaszott szobrot ültettek a kocsimba. Hát nem is tudom, örüljek-e annak, hogy a kívánságaim meghallgattattak, és kussban maradt, vagy kezdjek aggódni, amiért valami igazi pszichot fogtam ki.
Megvonom a szemöldökeimet a nyugodtsággal közölt utasítására, mialatt már a zsúfolásig telt utat figyelem. Hogy én mennyire utálom Manhattant… Tök mindegy, milyen napszak van, itt mindig mindenhol van valakinek valami kurvasürgős dolga, amiért az is a dugóban rohadhat, akinek tényleg menni is kell valahova. Egyébként baszódjak meg itt, ha nem érzek némi leereszkedést a hangjából, mintha őfelsége most fosta volna ki a futárkodás ősi tudományát. Szerintem a hullaházra gyúr, főleg, hogy még neki is áll itt arcoskodni nekem.
- Az arcodat kezdem félteni – morgok rá, hol rajta, hol pedig az úton tartva a barátságtalan pillantásomat. Közben sikerül lekanyarodnunk egy kevésbé forgalmas utcára, ahonnét viszonylag könnyen eljutunk az első címre. - És tartsd magadnál a kezeidet, mielőtt le találnak törni véletlen – teszem hozzá, mintha nem percek teltek volna el azóta, hogy befenyítettem egy burkolt arcplasztikával, ő meg a vállamat paskolgatta, akárha világi cimborák lennénk. Már azzal az idegeimre megy, hogy egyel többen lihegünk a kocsiban, mint kéne, aztán még itt művigyorog meg lekezel. Mai seggdugaszok...
Mély sóhajjal szállok ki aztán a kocsiból, hogy átadjam az első rendelést. Szívesen lepasszolnám a nagyképűnek a munkát, de félnék, még infarktust kapna csóró Margo nagyi, ha nem én kopogtatnék be hozzá. Puccos vénasszony, aki minden nap és minden alkalommal ugyanazt rendeli, de legalább normális, és az esetek kilencven százalékában a rég nem látott unokájának néz. Cserébe jól meg is pakol borravalóval, amit szintén nem tervezek megosztani az ügyeletes élet-megkeserítőmmel.
Elszarakodok nála pár percig, valahogy nincs szívem az öregasszonyt lerázni, akinek a nap fénypontja, ha a futár benéz hozzá, de még jó időben vagyunk. Miután azonban visszasétálok, a Márrégelfelejtettemanevét oldalánál állok meg.
- Oké, ülj át. De ha megölsz minket, mert még jogsid sincsen, megöllek még egyszer – billentem oldalra a fejemet, és amíg arra várok, hogy kiszálljon, majd átseggeljen a volán mögé, rágyújtok egy bagóra. És hacsak nem kezd el visszakozni, beülök én is, bár a hátam borsódzik attól, hogy átadom neki az irányítást. Viszont ha beválik? Le nem passzolnék egy napnyi seggvakarást. - Szóval Mr Sejtelmes, nem válaszoltál a kérdésemre. Csináltál már ilyet, vagy csak menőzni akarsz és számítsak rá, hogy a nap végén mindkettőnket kirúgnak? - nézek rá kétkedően, majd kifújok az ablakon egy terebélyes füstfelhőt. - És amúgy is, mi lehetett olyan nehéz azon, hogy megkapd ezt a melót? Úgy értem, én a börtönből estem ide - vonom meg a vállaimat, persze nem véletlen osztottam meg vele, amit kell.

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

Nyugi srác, látlak, jól ismerem a fajtádat. Ugyanolyan vagy, mint én voltam annak idején, megsebeztek és ahelyett, hogy kisírnád valaki vállán magad aztán férfiasan odaállnál és elmondanád mi a gond mindent a morcos, kemény éned mögé rejtesz. Tudom, hogy nehéz, ahogy azt is, hogy nem én leszek az, aki megfog téged változtatni, de értelek.
Akkor kezdtem el realizálni azt, hogy ki is vagy, amikor ott álltál azzal az öreg nővel, akit bármennyire akartad nem tudtál otthagyni. Megesett rajta a szíved, türelmesen hallgattad a mondandóját, toleráltad őt. Megválogattad, kinek melyik arcodat mutatod, én még azt kaptam, ami védekezik.
Apró mosollyal néztem végig a beszélgetést, majd megvártam, amíg visszajött a srác és újra felvette az álarcát. Esküszöm így már nem tudtam haragudni rá, nem ment, de azért próbáltam tartani magam, tudtam hogy felbaszná, ha észrevenné, hogy sajnálom. Türelmesen átültem a kormány mögé, megigazítottam a tükröket, a magasságkülönbségünk miatt hátrébb húztam az ülést majd újra rászegeztem a tekintetemet.
- Nyugi - összegzem röviden az aggódását, ezzel valószínűleg még nagyobb pánikot keltve benne. Hátranéztem az ételeket tartalmazó hőtartó táskába, majd a legközelebbi rendelés cetlijét magam felé fordítva választottam ki az úticélom. Egész életemben itt éltem, Manhattan utcáit jobban ismertem, mint a saját tenyeremet, így ösztönösen indultam meg a cím felé. Kiengedtem a kéziféket, majd beletaposva a gázba gőzerővel indultam meg, szándékosan a mellékutcákban közlekedve, hogy kerüljem a dugókat. Be kell vallanom, régen vezettem már, de a nosztalgikus érzés olyannyira magával ragadott, hogy nem is érdekelt ki ül mellettem, szinte a mennyországban éreztem magam. Elégedett vigyor ült ki az arcomra, elcsendesült minden, csak én voltam, meg az autó..

Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

Oké, ez a csávó tuti pszicho. Vagy süket, baszd meg. Erre az utóbbira egyre nagyobb esélyt látok egyébként, és azt is kurvára megmagyarázná, hogy miért volt olyan nehéz bekerülnie egy munkahelyre, ahova még engem is felvettek. Nem mintha magamat akarnám szapulni, de haver, ha valahol én vagyok a mérce, akkor ott elég alacsonyan vannak az elvárások. Mondjuk annyi előnyöm biztos van, hogy bírja a fejemet Cosi - legalábbis Vörös kirohanásáig így volt.
A tag amúgy arról sem hallott még – höhö –, hogy azt mondani egy idegbaszott embernek, hogy nyugi, még a világon senkit nem nyugtatott le, de elnézve, amit pöcsöl a kocsival, miután elfoglalta az ülést, afelől legalább nincsen kétségem, hogy már ült volán mögött. Jó pont, bár hogy a mai nap után mit fog vezetni, rejtély marad. Merthogy nem hiszem, hogy bármivel el tudnám ezek után ijeszteni, ha nem hall, akkor küldhetem én a legidegbetegebb vevőnkhöz is, aki lépten-nyomon kitalálja, hogy hiányzik valami a rendeléséből, le fog peregni róla. Faszomat is.
- Kibaszott zen vagyok – bököm ki újabb füstöt eregetve, és már elkényelmesednék a helyemen, ha Süket-pszicho nem valami nascar versenyzőnek hinné magát. - Jééézusom, még lefullasztod ezt a szart. Senki nem fog éhen dögleni, faszom – nézek rá megrökönyödve, de amennyiben hajlandó épeszűként vezetni – mint ahogy máskülönben én sem szoktam –, nem csesztetem tovább, hanem ráérős bagózások közepette hagyom kibontakozni. Kissé para a vigyora, de gondolom nagyon oda van magától, szóval inkább figyelem a hatmillió üzenetet, amit nap közben hozzám vágott Rowan. Macskás mém, macskás mém, még egy kis macskás mém, elmosódott bulis kép és legalább öt kisregény az újabb érdeklődési köreiről.

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

Meg se hallottam miről beszél a csivava mellettem, meg eleve cseppet sem érdekelt. Már aligha 2-3 utcányira lehettünk a céltól, azzal pedig, hogy mellékutakon jöttünk egy bő 5-10 percet le is faraghattunk az időből. Nem tudtam ez kedvére válik-e majd, hisz nem olyannak tűnt, aki szorgosan végezné a dolgát, de arra tökéletesen elég volt, hogy megmutassam neki értek ahhoz, amire jelentkeztem.
- Tudom, mit csinálok - szólaltam meg halkan a kiokosítására, egyik kezemet a váltón, másikat a kormányon tartva. Egy éles bal kanyart egy éles jobb követett, mire megérkeztünk a kissé sem barátságos környékre. Feketék lakta utca, azok közül sem a jófej fajtáké. Már értem, miért adták át a volánt. Meghátrálhattam volna, visszaadva az irányítást, de tudtam, hogy bizonyítanom kell és le kell törölnöm a kárörvendő vigyorát a pincsinek. Mély levegőt véve behúztam a kéziféket, hátranyúltam a csomagért, majd fél percre a másikra pillantottam. - Mindjárt jövök - szálltam ki a járműből majd a cetlire sandítva próbáltam elnavigálódni a házak között. A verandákon ülő szomszédság olyannyira méregetett, hogy a seggem is izzadni kezdett a feszültségtől, de kihúzva magamat próbáltam ignorálni a tekinteteket. Olyan volt ez, mint valami főpróba, de lehet a vége egy rituális kivégzés lesz, ha nem nyit azonnal ajtót a tag, aki úgy döntött, hogy 5 csomag csirkeszárnyat kér koradélelőtt. Mennyire sztereotipikus..
Megérkeztem a házszámhoz. Romos épület, sárgára festett falakkal, az ablaküveg törött, cellux-szal van megoldva, hogy ne jöjjön be a hideg, az ajtóra pedig “Vigyázz, a kutya leharapja a tökeidet” feliratú matrica van ragasztva. Szuper. Mély levegőt véve bekopogtam, majd visszaszámlálva vártam a saját vesztemet, amikor ismerős arc nyitott ajtót.
- D-Roy! - ordított ki az alacsony feka srác, jól ismertem már, rendszeres fogyasztó volt. Talán még Theo volt a dealere előttem, de erre nem emlékszem pontosan. - Mi a gecit keresel itt? - nevetgélt. - Te fogod hozni innentől a pipiszárnyakat, haver? Hát ez kurvajó! - nyújtotta felém a kezét egy barátias köszöntésre, amit a környezetem miatt azonnal el is fogadtam annak érdekében, hogy kevésbé nézzen ki a szomszédság. Jó tudni, hogy itt lakik. Ha következőleg késedelembe esik a zsével, legalább tudom, hogy hol kell felkeresnem.
- Szevasz Negro - nem viccelek, tényleg így hivatkozott magára, ez nekem meg egy engedély volt arra, hogy kimondhassam a szót, amit egy fehér ember se merne rajtam kívül ezen a környéken. - Részmunkaidős állás, semmi több.
- Nem keresel eleget az anyaggal? - vonta fel a szemöldökét. Az a fajta volt aki úgy ordít, hogy nem csodálkoznék, ha Lamb is végighallgatná a mondandóját. - Azt hittem jól megy a biznisz tesó!
- A pártfogóm figyeli minden mozdulatom, óvatosan kell játszanom - suttogom szinte, amire csak elneveti magát.
- Nem vagy te jófiú haver, felesleges színlelned. Na mondjad, mennyivel tartozom? - vigyorog a képembe. Igazi arcbamászó alak. Seggig érő raszta haj, térdig lehúzott gatya, ha nagyon akarnám, a farka alakját is hibátlanul le tudnám rajzolni ebben a boxerben. Egy 150 centis, drogos kis törpe, aki aligha ér a mellkasomig. Odaadom neki a szatyrot, amin rajta van az ár is. - Mindjárt jövök, tesi - csukná rám az ajtót, melyet széles vigyorral fogok meg, mielőtt eltűnne az éterben. Engem nem fog átbaszni.
- Ha továbbra is ügyfél akarsz maradni, Negro, ezt nem csinálod többé - nézek rá a napszemüvegemen keresztül, amire csak nevetgélve bólogat. El sem hiszem, hogy egy feketét képes voltam beszaratni. Nem sokkal később megjelenik a pénzösszeggel, amihez jókora borravalót is hozzáad az “esetleges kellemetlenségek” végett. Vigyorogva köszönünk el egymástól majd én már nyugodtabban, egy elégedett mosollyal sétálok vissza a kocsihoz. A hálapénzből 15 dollárt Lamb kezébe nyomok
- Felezünk - sandítok rá, majd újra indítom az autót. Felbőg a motor, a kézifék kienged, mi pedig a következő cím felé haladunk, mostmár óvatosabban, körültekintőbben, ahogy a köpcös kollégám kérte.

Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

Megvonom a vállaimat, mert a nagy helyezkedése és versenypilóta szimulátorkodása után nem is attól tartok, hogy ő nem tud vezetni, hanem, hogy az ezer éves tragacs nem fogja bírni az iramot, aztán meg majd az én golyóimat akarja letépni Onkel. De majd a kutyák elé vetem, ha bekövetkezne a legrosszabb, én nem fogok hallgatni helyette. Szóval onnantól kezdve nem is igazán figyelek arra, hogy mi történik, elvégre a potyanap attól potyanap, hogy nem izgatom magamat semmin, legfeljebb azon, hogy még egy kibaszott éles kanyar, és az ő oldalán fogok kirepülni a kocsiból. Néha-néha morgok egyet az orrom alatt, de java részében a mobilommal vagyok elfoglalva, mert még Vöri filozofikus töprengései is jobban érdekelnek, mint az, hogy „betanítsam” Mister Kenekvágokmindent.
Csupán akkor pillantok fel a képernyőről, amikor megállunk, és nem, rohadtul nem puccfalván találom magunkat. Jézus ereje, az ilyen csöves környékeket a végére szoktam hagyni, már csak magamból kiindulva. Egyrészt én pont le szoktam fosni, ha késik a futár, másrészt a halál nem adna nekik borravalót akkor sem, ha történetesen én is közülük való vagyok. Ellenben az elit réteg szívesen szórja a zsetonjait, főleg, ha meg vannak elégedve a kibaszott gyors kiszolgálással.
A vakító naptól hunyorogva nézek langaléta után, mert itt azért nem árt odafigyelni, hogy legalább ne az én felügyeletem alatt kapják ki a veséjét vagy lékeljék meg a koponyáját. Arra számítok a legkevésbé, hogy lepacsizik a kölyökkel, aki ajtót nyit neki. Hah.
Ha nem akarnék – pedig akarok – hallgatózni, akkor is tökéletesen hallom, miről tárgyalnak, mert a csávókám olyan fennhangon kiabál mindent, hogy az egész környék levágja, kitől kell beszerezni a cuccot legközelebb. Megvonom a szemöldökeimet, mert nem néztem volna ki a nyeszlettből, hogy dílerkedik, főleg ilyen körökben.
- Miben utazol? - teszem fel a kérdést a kelleténél kicsit hangosabban, miután visszatért, mert még mindig meggyőződésem, hogy süket és az előbbi kerti törpe is azért kiabált vele. Közben pedig átveszem a felém nyújtott zöldhasúakat. Első ösztönös reakcióként visszanyomtam volna a kezébe, de tulajdonképpen ha ilyen önzetlen kedvében van, ki vagyok én, hogy visszatartsam az adakozástól? Legalább nekem is lesz valami haszon ebben a nyomorult napban. Aztán vetek egy pillantást a következő címre, és legördül a mellkasomról egy mély sóhaj. - A következő fazon egy pöcs – úgy döntök, hogy nem leszek szarfej, és beavatom a tudnivalókba. - Minden alkalommal reklamál valami buziságért, és volt rá példa, hogy előhúzta a stukkerét is, de a lényeg, hogy ne foss tőle, mert előbb lőné lábon magát szerintem, minthogy közvetlen közelről eltaláljon – vonom meg a vállaimat, elemelve a műszerfalról egy régi újságot, hogy legyen mivel legyezni magamat. Nem vicceltem, tényleg hatezer fok van ebben a szarban.

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

Meghallva a kérdését, enyhén elakad a szavam. Ez a fajta kíváncsiskodás lehet ártatlan beszédtéma is, de az sem kizárt, hogy szeretne valahogy akadályt képezni abban, hogy a kollégája maradhassak. Nem tűnik ártatlannak, se kisangyalnak, de kitudja mire képes azért, hogy ne tudhasson itt másnapra már. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy nem fogom ezen törni a fejemet, magasabb vagyok nála, valószínűleg erősebb is, szóval ha bármi olyat akarna tenni, max betöröm az orrát és megtanulja hol a helye. Az elvonó meg a tömérdek faszság után, amit átéltem az utóbbi időben, őszinte leszek, rohadtul nem volt kedvem mosolyogva engedni, hogy eltapossanak. Tudtam, hogy vissza kell térnem és megállnom a saját lábaimon, így nem volt más választásom, ha az eszem nem vált be, az öklömet kellett használnom.. mondjuk ezen a faszin lehet, hogy ok nélkül is megtenném.
- Miért, szeretnél valamit? - vigyorodom el, miközben nyugodtan vezetem ki a kocsit a környékről, még odaintve a kis fekának, aki vigyorogva integet el, mintha ne most fenyegettem volna meg. Mennyire szánalmas.. - Lehet, hogy az én áraimat nem tudod megfizetni - sandítok rá újból, erőteljesen húzva az idegszálait, boldogan járva keringőt rajtuk. A figyelmeztetésére csak aprót bólintok, nem méltatom azt válaszra, de azért értékelendő, hogy beavatott. Ezekszerint azzal a 15 dollárral sikerült megvennem egy maréknyi szeretetet tőle, jó tudni. Rápillantok a címkére, hogy elolvassam a nevét a pasasnak. Nem ismerős, ami azt jelenti, hogy itt Lamb van nyeregben, így nagy valószínűséggel végig fogja nézni ahogy szerencsétlenkedem a taggal, kivéve, ha végre felkötöm a gatyámat és megemberelem magamat, ugyanis egy ügyféllel könnyű keménykedni, egy vadidegennel már nem.
Megint jó pár perc telik el, mire megállunk a célnál. Az izzadtság folyik már az arcomon, ahogy ülünk a négykerekű gázkamrában, pólómba törölve a verejtékemet készülök fel a találkozásra.
- Hogy szoktad megoldani az őrjöngését? - pillantok rá, azt sejtetve vele, hogy szükségem van a tanácsaira, a segítségére, hátha még kedvesebb lesz.

Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

- A te áraidat? - a magasba szökkennek a szemöldökeim a megfogalmazás miatt, és nem tudom megállni, hogy ne húzódjon a szám egy szarevő vigyorra. - Nem éppen az éjszakai munkádra céloztam – horkantok fel, aztán a fejemet csóválva kinézek az ablakon, vagyis annak helyén, mert bár a kinti levegő is felér egy halállal, még mindig jobb, mintha a forró, állott szagú katlanban kéne megfőnünk. Azért a humor mellett elgondolkodtat a kijelentése. Általában a dílerek másoknak dolgoznak, az árakat pedig nem azok szabják, akik terítenek, hanem akik beszerzik a cuccot és akik a nap végén a legtöbbet kaszálják. Aztán lehet, túl sokat gondolok az egészbe, de így vagy úgy, egy másik következtetést nem tudok félresöpörni az agyamból. - Ha ilyen megfizethetetlen áraid vannak, mi a szart keresel akkor itt? - nézek rá vissza. - Lekapcsoltak, fogadni mernék rá. És most neked is szopni kell egy muszáj-munkával, mert különben ejnye-bejnye – vigyorodok el újfent, mert ha valamit, ezt nem néztem volna ki Flegmafejből. A végén még kiderül, hogy nem egy karót nyelt burzsuj fasz, akit a hülye szülei kényszerítettek ide, hogy megtanulja, milyen a kemény munka – annak idején a hozzá hasonlóakat rendszerint szétszedtük a környékünkön. Azt nem mondom, hogy le fogok bratyizni vele, de talán hajlandó leszek megtűrni a birodalmamban. Bizonyos feltételek mellett.
- Munka alatt eszedbe se jusson osztogatni a drága cukorkáidat – figyelmeztetem úgy, mintha én nem ezzel kezdtem volna az itteni pályafutásomat. Igaz, az egy rövid mellékes volt Onkel kedvéért. Mindegy, Cosihoz köt a… bajtársiasság? Valami olyasmi, ergo rajtam kívül nem baszhatja el az üzletét senki, főleg a múltkori fostenger után, amit a nyakába engedtem akaratomon kívül a Vörös ördögöm formájában.
Idő közben aztán megérkezünk a címre, amit csak a vörös kóddal szoktam illetni a fejemben. Totál ketyó az a fazon, és bár éltetnek a balhék, ez a tag már az agyamra szokott menni, főleg, mert nem kenhetem el a száját. Kíváncsi vagyok, vajon nekem tartogatja-e mindig a bájos viselkedését, vagy mindenkivel egy kretén pöcs, aki a szeme elé kerül?
- Sehogy – vonom meg a vállaimat. - Megvárom, míg elmondja, amit akar, aztán elhúzok. Ha vitatkozol vele, csak az idődet baszod el, neki meg szebb lesz a napja – húzom el a számat, mielőtt rágyújtanék egy újabb bagóra. - Jah igen, köhögd oda, hogy keresse telefonon az ügyfélszolgálatot – jut eszembe a tipp, amit bent kaptam én is. Kár, hogy nem lehet lerázni mindenkit ezzel. Például, ha kihívják rád a zsarukat, csak félfoghegyről odavetné az ember, hogy keresse telefonon a kibaszott ügyfélszolgálatot. Egyszer, ha megunom a szabadságot, biztos kipróbálom. - Na, már elő is ette a fene. Most nézd meg az idiótát – bökök az állammal az ajtón kilépő, félkopasz fazon felé, akiről el tudnád képzelni, hogy hétvégenként egy elhagyatott erdei házban nyúzza az áldozatait. Már, ha nem mozdulna néha úgy, mint egy rossz buzi, és nem sütne róla mérföldekről egy szakavatott szemének, hogy egy szerencsétlen nyomi. Persze a kocsit egyből kiszúrja, és ezennel el is pattant az ideg az agyában. És még nekem mondják, hogy nincsen türelmem.
- Mi a francra vár?! Ez az étterem egyre silányabb, komolyan mondom! Egy rendelést sem tudnak rendesen összerakni, és most még az időmet is húzzák! - kezd el hápogni, hol nekünk irányítva a szidalmait, máskor az utcán elhaladó áldozatainak, hátha valakit bele tud vonni a cirkuszába.

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

Úgy keménykedett, hogy kurva jól láttam rajta, igazából csak magát vetíti ki rám. Ne röhögtessük már egymást, ha tükörbe néz az ember, azért fel tudja térképezni, hogy mégis milyennek tűnik a külvilág számára. Ha rápillantottam azonnal sejtettem, hogy neki is nyomorult egy élete volt, lóvé sehol, ami van, az se tiszta dolgokból származik, függőséget pótol a cigarettáival amiket halomszámra éget, a tekintete pedig olyan tüzes, hogy ez a kutya tényleg nem csak ugat, hanem nagy valószínűséggel pattogott is eleget már az évek során.
Amikor az éjszakai munkáról beszél, végképp megcsapja a fülem a hanglejtése. Csaknem valaki ugyanarra a lyukra játszik, mint ami van is neki?
Felvont szemöldökkel fordulok felé, mert ilyet egyetlen egy heteroszexuális faszitól se hallottam volna, mint amit most ő bökött oda hozzám.
- Örülök, hogy egy rugóra jár az agyunk, cica - ingerlem feltűnően, szándékosan, egy gúnyos mosollyal, majd ezek után már inkább csak az útra koncentrálok, mert nem feltétlenül érzem magam kényelmesen egy meleg ember mellett. Az amit Theo meg én csináltunk nem volt semmi, haverok voltunk, az nem ide tartozik. Nem vagyok buzi, ki van zárva.
Amikor odaérünk a címre hatalmas sóhaj hagyja el a számat, jó ideig még a kocsiban ülve, hogy kiordíthassa magát a faszi. Nem szólok semmit, csak lassan kiengedem az övemet, majd odasétálok a pasashoz, megjegyezve a mondatot, amit jótanácsként böktek hozzám.
- Ha bármilyen panasszal fordulna hozzánk, kérem keresse az ügyfélszolgálatot - mondom úgy, mint egy robot, nulla hanglejtéssel, majd felé nyújtom az ételescsomagot. Mivel még mindig beszél és nem igazán érdekli, hogy dolgunk lenne, újból mély levegőt veszek, hagyva neki pár másodpercet, hogy átvegye a rendelését, de mivel nem teszi meg, így lehelyezem a lábai elé a földre, majd visszaindulok a kocsi felé. - Jó étvágyat kívánok - mosolygok rá az idegenre. Nem láthatja a csivavám, hogy mekkora erő kellett ahhoz, hogy ennyire magabiztos legyek, de reméltem, hogy jól szerepeltem a tesztjén. - Kell egy kávé, meghívlak - pillantok rá, majd már indítom is a motort, hogy minél gyorsabban elmenjünk innen. Egy kis pihenés mindenkire ráfér.

Ain't No Easy Way

restless soul, enjoy your youth

Jepp, már is visszatértünk a magamban picsogáshoz, végül is nem tudom, miért nem pofázok rögtön egy falnak. Oké, megértem, biztos rohadtul kínosnak érzi a bukásáról beszélni, bár ahhoz meg elég nagy arcnak képzeli magát, hogy a dílerkedését ne rejtegesse előlem. De rá kell jöjjek, hogy tulajdonképpen nem érdekel, nem vagyok az a fajta, aki mindenáron mások életében vájkál. Túléljük ezt a pár órát, aztán remélhetőleg még annyit se kell vele foglalkoznom az étteremben, mint az ősellenségemmel, Bobyval. Egyik műszak az enyém, másik az övé, ha nem bassza el azzal, hogy munka közben terít, és itt vége a történetnek. A gúnyos megjegyzésére viszont óhatatlanul is megrándul a szemem, mert hívja cicának a jó édes kurva nénikéjét.
- Mi van, buzi vagy? - vetem oda neki egy látványos fintor kíséretében, ugyanis nem hiszem, hogy tartana ott a nem létező kapcsolatunk, hogy poénból vagy genyózásból kínos becenevekkel illessen. Még Rowan arcát is átrendezem egy-egy ilyenért, nem még egy idegen baromét… Fuh.
Közben elérünk az egyik legproblémásabb vevőnkhöz, de ma biztosan jó napja van, mert a szokásos sablonszöveg után még a napi újságot sem vágja a leendő futárkolléga után, hanem döbbenten néz hol rá, hol pedig a földre pakolt kajájára, aztán puffogva visszavonul a házába. Remek, pedig benne volt minden reményem. Erről ennyit.
- Kösz nem kell. Fasz se tudja, mi van a fejedben, de a hideg futkos tőled a hátamon. Essünk túl ezen a napon – sóhajtok fel bosszúsan, igyekezve visszafogni magamat attól, hogy a következő megállónál kiszállva átrendezzem a képét. Pont olyan alamuszi szarládának tűnik, aki rögvest bemószerolna a próbaidős tisztemnek, aztán megnézhetném magamat… Mondhatná, hogy egyébként semmi rosszat nem csinált, ám van valami benne, ami kurvára nem stimmel. Nevezzük megérzésnek vagy élettapasztalatnak, de egyértelmű, hogy kézzel-lábbal kapálózik azért, hogy más képet fessen le magától, mint amilyen valójában.

zene: Not for You xx credit: •

     Ain’t No Easy Way

“Del & Lamb”

Láthatólag nem kell tovább feszegetnem a határait, ugyanis már jelentősen átléptem azokat. Teljesen mindegy lett volna innentől mit mondok vagy mit teszek, a fazon elkönyvelt egy utolsó seggfejnek, amit semmiképp sem a mai napon kívánok megoldani. Végtére is, ez az első találkozásunk, nem kell kiszarnom magamból a spanyol viaszt azonnal, hogy bizonyítsam neki, több vagyok, mint amire gondol, meg egyébként is, miért akarnék megfelelni pont ennek?
Csak aprót sóhajtottam a kérdésére. Végtére is, a legjobb védekezés a támadás. Eleget találkoztam már melegekkel, hogy tudjam, egy hetero srác erre semmiképp sem így reagálna, maximum elröhögné magát. Az erőszak sosem megoldás, habár biztos vagyok benne, hogy ő most azt választaná ahelyett, hogy diplomatikusan megbeszéljük a szexualitás skáláját meg azt, hogy melyikünk melyik ponton is mozog. Oké, akkor ő egy rejtett buzeráns, ezzel is meg lehet végülis békélni, nem nekem kell kirángatnom a szöget a zsákból, így hát annyiban is hagyom a megjegyzését. Az invitálásomra történő reakciója azért enyhén falhoz basz, így végképp megerősödik bennem, hogy elvethettem a sulykot, de hát ki vagyok én, hogy mentegetőzzek azért, amilyen embernek születtem?
- Hány rendelés van még hátra? Tudjuk le, aztán húzzunk - válaszolom röviden, újból a hátsó ülésre pillantva, látva, hogy már hála a jó égnek nem kell sokat zötykölődnünk egymás mellett. Lehúzom az ablakot, hogy ne kezdjen el hisztizni a kicsike, majd rágyújtok egy cigarettára, miközben a cetlit vizslatom, hogy kitaláljam, hova is tart az utunk. Elrendezve a fejemben az útvonalat meg is indulok, majd némaságba burkolózva vezetem az öreg csotrogányt, hagyva neki, hogy magában lerendezze a rólam felépített véleményét. Talán most mindkettőnknek jobb, ha csendben maradunk, így békesség honolhat közöttünk.