Már abban a pillanatban megbánta a kedves gesztust, amikor megtette azt. Hátat fordítva a férfiaknak undorral teli képet vágva indult vissza a tömegbe, hogy tovább ismerkedhessen, ugyanis bármit megtett volna azért, hogy Daniel Mortonnal ennyiben is maradjon a kommunikációja. Ki nem állhatta a férfit, nem akart vele egy légtérben létezni, de annyira drasztikus volt már ez a gyűlölet, hogy még talán azt sem merész kijelenteni, hogy ha tehette volna, egy levegőt se szívott volna vele. Rettentően unszimpatikusnak találta őt a maga nagyzolásával és nárcisztikus jellemével, ahogy azt az ismeretlen fiatal csajt hozta magával, akárcsak egy pincsikutyát, még jobban ráerősített erre a róla felépített ítéletre.
Nem tudta mégis mit kezdjen magával így, hogy szemmel van tartva. Voltak akkora versenytársak, hogy ezek után esélyesnek látszott, hogy az egész esemény majd abból áll, hogy melyikőjük tud több érdekkapcsolatot szerezni. Ettől lehet sokan megijedtek volna, azonban Verena Tolliver kifejezetten szerette a versenyeket, szerette a kihívásokat és rettenetesen imádott győzedelmeskedni, ugyanis a nő nem igazán vesztett egész életében. Vidéki kiscsaj volt, kinőtte magát, mostanra pedig New York egyik legsikeresebb üzletasszonya, a háta mögött egy hatalmas történettel, amit minden bizonnyal női vállalkozóknak fognak tanítani a jövőben..
Természetesen azonban nincs szerencséje, mert épphogy belekezdene a kis projektjébe, meg is jelenik a túl sokat is emlegetett szamár, ráadásul a retiküljével együtt, aki nevetséges módon inkább rajongóként közelíti meg a nőt. Meg sem szólal még, épp próbálja a meglepettségtől és a nevetése visszatartásától meghőkölve összeszedni a szavait, de hamarabb elzavarja a férfi az újdonsült párját, minthogy reagálnia kéne az odaadó rajongásra.
- Daniel Morton - összegzi röviden válaszolva az apró és rettentő közömbös köszönésre. Elmosolyodik a zavartól, amit a másikon lát, különösen, amikor észreveszi, hogy mennyire kellemetlenül érezheti magát, hiszen még azt is eljátssza, hogy iszik, csakhogy ne kelljen a szemeibe néznie a másiknak. - Mi járatban erre? Nem tudtam, hogy a Newman iroda meghívta az ügyfeleit is ide - csipkelődött szemtelenül, de nem arról volt híres, aki bájcsevegett volna, ha valakit nem kedvelt, annak kimutatta a foga fehérjét, ám mivel úrihölgy volt, minden gondolatát udvarias keretek között fogalmazta meg.

Egy sikeres vállalkozás élén egy vezető legfőbb kötelezettsége, hogy kialakítson érdekkapcsolatokat. Ezt nem szabad szűken értelmezni, ugyanis bármennyire meglepő, nem feltétlenül csak az üzleti szférában dolgozók képesek megkönnyíteni egy cég működését, ide tartozhat bárki ügyvédektől kezdve orvosokon át egészen a kisboltban dolgozó pénztárosokig, így a legfontosabb teendő, hogy akárhányszor lehetőség nyílik rá, az ember részt vegyen olyan rendezvényeken és eseményeken, amelyek közelebb hozhatják őt ismeretlenekhez.
Jason Newman születésnapja így épp kapóra jött, hogy új kapcsolatokat szerezhessen. A középkorú férfi egy híres, kifejezetten polgári joggal foglalkozó ügyvédi irodát vezetett, vállalkozók ezrének szerkesztette és jegyezte ellen a szerződéseit, sokszor busás összegekért akár néhány jogszerűtlen kiskaput is beleszőve a sorok közé - a híres-neves apróbetűs részbe. Nagykutya volt, az a tipikus pár év alatt a csúcsra törő maffiózó, aki egy idő után már csak az illegalitás és legalitás között kötéltáncolva segített azoknak, akik szerették volna kijátszani a rendszert. Mit ad az isten, Jason Verena egyik kedves ismerősére vetett szemet annak idején, Amber Hollow-ra, aki közvetítőként dolgozott több cégnek is, ahogy mások nevezik, kereskedelmi ügynökként tengette a mindennapjait, üzleti partnereket találva munkáltatói számára. Így talán nem is annyira meglepő, hogy Verena Tolliver meghívást kapott a partira, hogy kiélvezhesse a lézengő tömeg adta lehetőségeket egy párszáz dolláros ajándékért cserébe, ami számára olyan érték volt, mint másnak egy akciós darab kenyér a kisboltból: semmilyen, elenyésző, elhasználható.
Az ünnepség egészen addig rendben is volt, amíg meg nem látott egy ismerős arcot kikászálódni a kocsijából. Dekoratív hölggyel érkezett, a pletykák szerint ki tudja melyikkel a sok közül, ruhája lezser, napszemüvege szinte szemtelen egy ennyire formális társaságban. Jól ismerte már, megannyiszor találkoztak különböző eseményeken, amik máig keserű szájízt hagytak maguk után. Daniel Morton, a férfi, aki túl nagyra tartja magát, mert egy informatikai vállalatot vezet. 2024-ben Dunát lehetne rekeszteni a hozzá hasonló alakokkal, a különbség csak az, hogy Morton kiemelkedett közülük, mind az állami, mind pedig a magántámogatások zömét bezsebelve, sokszor azt a VERENA cégtől elcsenve. Ha nem is csak ezért, de volt benne egyfajta unszimpátia, amiért a férfi ennyire magabiztosan mozog a saját szférájában, hab volt a tortán, amikor megtudta, hogy gúnyt is űz abból, hogy egy női vezető elől hoppolja el a jelentős összegeket, kárörvendve Verena veszteségén.
Egyik kezében pezsgővel teli poharát tartotta, a másikban égő cigarettája pihent, ahogy figyelte a házigazda és a férfi beszélgetését. Láthatóan jóba lehettek, vagy csak nagyon jól játszották magukat, ugyanis a lefagyaszthatatlan vigyor mindkettejüknek a főeleme lett abban a pillanatban, hogy kommunikálni kezdtek. Fél percre mindketten Verena felé irányították a tekintetüket, amit a nő csak egy magabiztos mosollyal reagált le, tartva Daniel-el a szemkontaktust, felemelve poharát amolyan köszönésképp. Ez a helyszín nem lehetett harctér, nem engedhették meg maguknak, hogy versengeni kezdjenek, így békét kezdeményezett a gesztusával a hátralévő pár órára.