"Last Friday night Yeah, we danced on tabletops And we took too many shots"
Az Eden-nel való találkozás után gyorsan csináltam egy lecsekkolást, és arra jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha Manhattan-ben ejtenénk meg ezt az iszogatós, karaoke-tánc kikapcsolódást. Elvileg Eden és a vele lakó Rafe, akiről közben kiderült, hogy a Saxomuch dobosa, is Manhattan-ben lakik, ahogy Aziel is. Remy volt az egyedüli Queens-i, illetve mi Peter-rel Brooklyn-t képviseltük, de még ha hozta volna a barátnőjét is több értelmét láttam volna a helyszínnek abban a városrészben. Teli van ilyen bárokkal, így egy kevésbé nagy, de kellően élő helyet választottunk ki a rögtönzött fürdőruhamodellemmel. Megbeszéltük, hogy a helyszínen találkozunk a többiekkel, mivel mindenkinek alternatív módokon kellett eljutnia ide. Én a buszozást választottam, mint jól bevált módszert, a taxinál jobban megérte ár-érték arányban. Hazafelé gyanítom, már nem leszek ennyire bátor, hogy ittasan buszozgassak, ráadásul, ha többen megyünk egy taxival, akkor jobban kijövünk. Némi egyensúlyozással ugyan, de sikerült eljutnom a lefoglalt asztalunkig, ahol a rögtönzött kis csapatunk foglalt helyet. Jobbnak láttam egy viszonylag nagyobb asztalt, vagy boxot lefoglalni, mivel a Saxomuch-ból eleve jöttek négyen, itt volt Eden, illetve én is, valamint, ha Peter akarta hozni a barátnőjét, akkor összesen heten lettünk volna, ami nem gyenge, na. -Na srácok… -tettem le a pultból kért tálcát a tequila-whisky-vodka szentháromsággal megpakolva az asztalra, hogy aztán ledobhassam magamat az egyik székre. -Mivel én még határozottan túl józan vagyok a beégéshez, így muszáj bátorságot innom, nektek pedig szolidaritást kell vállalnotok velem. Szóval akkor öhm… igyunk erre a rögtönzött, összeverődött kis csapatra és az ötletgazdára, vagyis Eden-re. –pillantottam a lányra egy széles mosoly és kacsintás kíséretében, megemelve az egyik tequila-s poharat a magasba, várva, hogy a többiek is így tegyenek.
-Mindjárt kész vagyok esküszöm.-mondom a kanapén ücsörgő Rafenek, aki előtt megint egy szál fehérneműben szaladok be a szobámba, ha jól emlékszem a negyedik átöltözésem után. Van az a szint, amikor már szinte azt is hallod, ha valaki megforgatja a szemét és nálunk ez éppen most jött el. Ha más nem legalább annyi vigasztalhatná, hogy egy közeli bárt választott végül Ev, így nem kell padlógázzal átverekednie magát a városon azért, mert én nem bírom eldönteni, hogy mi legyen rajtam. Mondjuk... nem mintha ennyi rajta kifogna, hiszen ha már 10 perce ott kellene lennünk valahol akkor is találna olyan tempót és útvonalat, hogy szinte időben odaérjünk. Végül a kis piros ruha mellett döntök és a cipőn már nem problémázok, belelépek a fekete tűsarkúba és a táskámat a vállamra csapva lépek ki a szobámból. -Kész vagy már?-kérdezem felhúzva a szemöldökeimet és már indulok is az ajtó felé, mintha eddig is nekem kellett volna rá várnom.
Tudtam, hogy Rafe eljárogat zenélni, de sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan kicsi a világ, hogy ez pont az a banda legyen, amelyikkel Evelyn is jóban vagy. A kezemmel végig kísérem ahogy lehelyezi a tálcát az asztalra figyelve, hogy inkább a segítsége legyek, mint hogy zavarjam a mozdulatban, majd a köszöntője közben elveszek magamnak egy vodkát és egy széles mosollyal figyelem miközben köszöntőt mond majd végig is pillantotok az arcokon. -Nos felbújtóként hadd mondjam el, hogy nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek titeket, hiszen nagyon sokat hallottam már rólatok több frontról is. Ha vállalhatatlanul viselkedek az este végére, akkor minden tettemért Rafe a hibás és előre is bocsánat mindenkitől.-mosolygok rájuk és én is megemelem a poharamat. Mondjuk ha tippelnem kellene úgyis Evelyn lesz főleg a tűzvonalban nálam. Rafe pedig már megszokta... többnyire.
-Köszi szépen, Ev, ez nagyon jófej tőled. –néztem fel a csajra egy mosoly kíséretében, gyorsan végigmérve a cuccát, de szinte teljesen észrevehetetlen mód. Mint korábban Eden-nel is tettem. Veszedelmesek tudnak lenni ezek a csajok, ha odateszik magukat. Na mindegy. -Majd Rafe hazatámogat, ha túl veszedelmes lennél az est végére. Vagy itt lakom egy köpésre, felőlem ott is éjszakázhatsz. –engem nem zavarnál, sőőőőőőt. -Nos… nekem meg híreim vannak. –néztem körbe az egybegyűlteken, miután megvolt a pohárköszöntős ivás és kellően kiborzongtam magam Evelyn tequila ivós dolgain. Még mindig fujjtejóégtakarodjmár. -Remy-nek már meséltem róla, és úgy a fair, ha ti is tőlem halljátok, személyesen. Találtam stúdiót itt, Manhattan-ben, ahol elég sok híresség is felveszi a dalait. Nem fogadnak újakat, de mivel Daisy beszélt velük, így minket mégis, sőt. Winterberg kisasszony felajánlotta, hogy ha szeretnénk, akkor akár leforgathatunk egy klipet bent a stúdióban valamelyik számhoz, és akkor ő pedig megosztaná nekünk, ami „hozna pár millió kattintást” vagy hogy fogalmazott. A lényeg, hogy szerintünk ez egy kurva jó ötlet, szóval szeretném hallani, hogy szerintetek is az-e? –néztem előbb Peter-re, majd Rafe felé pillantottam, aztán a két csajra. -Tudom, hogy ti majd mentek Evanston-ba Remy-vel, de a stúdiózást előtte szeretnénk letudni, és ha már felvételek… mennyire vagy otthon a kamerázásban? Nem akarok egy egész stábot felbérelni, így akár te is megcsinálhatnád ezeket. Úgy is minél közvetlenebb, szerintem annál jobb, nem? –néztem körbe a társaságon, majd Eden-re pillantottam. -Ha gondolod, szerintem neked is tudunk találni valami melót, amit a lifffff... Evelyn rád bízhat, és akkor akár mindenki közreműködhet a sikerünkben. Mit gondoltok? –vettem magamhoz egy újabb pohár whisky-t.
Here's to the nights we don't remember and the friends we won't forget.
Már emelném a seggemet, amikor végre nyílik Eden szobájának ajtaja, erre elősétál egy szál fehérneműben, én meg sóhajtva dőlök hátra ismét a kanapén. Nem mintha panaszkodni akarnék a látvány miatt, sőt, kicsit oldalra is hajolok, hogy jobban láthassam, mielőtt eltűnne ismét az ajtaja mögött. Mármint amúgy is ezért csinálja, nyilvánvalóan. Csak mondjuk az előbb már volt rajta ruha, és én hülye azt feltételeztem, hogy mikor legközelebb előkerül, már indulásra kész lesz. Így viszont bőven akad még időm átpörgetni az instát is a telómon indulás előtt. Aztán röhögve forgatom meg a szemeimet, mikor végre elindulna, és még ő kér számon. - Én igen, és te? Nem akarsz még párszor átöltözni? - mérem végig. - Viccelek, csinos vagy – kapom el a derekát, hogy sietve kifelé tereljem, mielőtt komolyan fontolóra venné, hogy visszaforduljon.
Elismerem, meglepődtem kicsit, mikor előállt ezzel a programmal, leginkább azért, mert ki gondolta, olyan kicsi ez a város, hogy tök véletlenül épp azzal a lánnyal barátkozott össze valami fotózáson, akivel Remy egy liftben ragadt? Nem kérdéses, hogy ezúttal muszáj volt időt szakítanom végre egy kis bandázásra, nem csak azért, mert Eden szervezte, vagy hogy megismerjem végre ezt a sokat emlegetett Evelynt, hanem mert legutóbb sem jutottam el a táborozásig, és a srácok tuti a fejemre olvasnák, ha megint kihúznám magam a sűrű teendőimre hivatkozva.
Mindenesetre én nem vagyok annyira beszédes, vagy extrovertált, mint itt a többség, szóval automatikusan nyúlok az egyik pohárért, amikor az italok az asztalra kerülnek, és gondolkodás nélkül öntöm is magamba. Esküszöm, a színpadon a dobok mögött ötszáz ember előtt is könnyebben oldódom, mint társaságban, de hát az egy teljesen más helyzet. Bár nem az, hogy feszengenék, csak csendes megfigyelőnek jobb vagyok, mint egy beszélgetés aktív résztvevőjének.
Halkan nevetek Eden megjegyzésén, és enyhén megrázom a fejemet. Gondolom a többiek még nem tudják, hogy a lány valójában józanon is két lábon járó veszedelem, de én ezt már megszoktam, és nem lepne meg az sem, ha tényleg haza kellene támogatni. De mielőtt bármit reagálnék, Aziel veszi magához a szót, nekem meg a bejelentéseit hallgatva egyre inkább elnyílnak a szemeim.
- Hát ez nem kis dolog, nem kéne elszalasztani a lehetőséget, az biztos – mondom elismerően, mert azt még én is belátom, hogy ha egy nagyobb stúdió hajlandó volna foglalkozni velünk, azt tudni kell értékelni. Számomra a zenélés, dobolás mindig csak egy hobbi volt, a mindennapjaimat kitöltő sok szarság egészséges levezetése, és ennél sosem gondoltam bele többet. Az ambícióim több irányúak, de az sosem volt köztük, hogy a zenével fussak be. Ám ettől még elismerem, hogy ez egy nagyszerű lehetőség, amivel hülyeség volna nem élni. Ahogy Aziel arról beszél, hogy akár Edent is bevonhatnánk valamilyen feladattal, hogy részese lehessen a sikerünknek, kíváncsian pillantok a lányra.
Ma nem kellett dolgoznom, mert a műszakomat már az új srác töltötte ki, aki nagy valószínűséggel átveszi majd a helyemet, ha tényleg beválik és bírja majd a gyűrődést, így egész nap nem voltam hajlandó semmit sem csinálni az ég világon azon kívül, hogy kockultam, filmet néztem és bizonyos időközönként megfordultam az egyik oldalamról a másikra. Talán kicsit sikerült is túlzottan kényelmesre vennem a figurát, hiszen már indulnom kellett volna amikor még éppen a zuhany után törölköztem. Ha nőnek születtem volna legalább foghattam volna arra, hogy sminkeltem vagy valami, de mivel csak magamra tépek egy pólót, egy gatyát és belelépek a cipőmbe, így tényleg nincs kifogás.. ja de... majd a forgalomra fogom. Busszal megyek mert nem tervezek józanon ma hazatérni, így a motor marad leláncolva még az kellene, hogy most törjem ki a nyakamat, amikor már végre kezd valami használhatónak nevezhető irányba haladni az életem. Kíváncsian hallgatom Azielt, ahogy a hirtelen jött lehetőségekről beszél miközben szinte csak hanyagul említi, hogy egyébként baráti viszonyt ápol Daisy Winterberggel. MIAFASZ? Elkerekedett szemekkel pislogok rá. -Szopatsz..-nézek rá hitetlenkedve, de mivel nagyon nem úgy néz ki mint aki éppen viccel, így egy nagy vigyor terül szét a képemen. -Azt a büdös kurva élet... hogy jó ötlet-e? Ez a mi kibaszott nagy esélyünk.. Csináljuk!-hüledezek még mindig miközben én is elveszek egy tequilát. Azon már meg sem lepődök, hogy Rafe még ezen sem bírja elveszíteni a lelki nyugalmát, mondjuk lehet ezek után nem is szeretném megtudni, hogy neki mitől tud feljebb menni a pulzusa. Mondjuk a csajtól akit hozott még lehet, hogy neki is kettőt hármat mellé üt a szíve, de attól már biztosan, hogy Aziel már fel is ajánlotta, hogy nála aludhat ha tényleg elfajul a buli.
Evelyn a megbeszélt programhoz egy manhattan-i karaoke bárt választott, és abban maradtunk, hogy mind ott találkozunk majd. Végül hosszas hezitálás és számolgatás után a taxi mellett döntöttem. Busszal másfél óra a Queens-Manhattan távolság, míg kocsival ugyanez fél óra. A sajátommal nem akartam menni, mivel nem terveztem szomjas maradni, így maradt a taxi, mint megoldás. Mivel még sosem találkoztam vele, így odaérve bemutatkoztam Eden-nek, akiről kiderült, hogy nem csak Evelyn karaokés modell barátnője, hanem Rafe... akárkicsodája. (??) Odabent aztán mindenki megtalálta a helyét, Evelyn pedig szervírozta is az italokat. - Köszi. - kapott egy hálás mosolyt, mielőtt magamhoz vettem az egyik whisky-t. Imádom. És minden ilyen alkalmat meg is ragadok, mivel a munka miatt egyébként bármikor bevethető állapotban kell lennem. - Az a legegyszerűbb, ha mind vállalhatatlanul viselkedünk, és akkor senkinek sem kell rosszul éreznie magát. - probléma megoldva. Aziel Eden-nek tett ajánlatára a szemeimet forgattam. Ez az ember folyton ezt váltja ki belőlem a megnyilvánulásaival. Bár én már hallottam erről, de még mindig nehéz elhinni és felfogni, hogy Daisy Winterberg szeretné egyengetni az utunkat. Intézett egy menő stúdiót, ahol felvehetjük a dalainkat, bedobta a klip ötletét, és még megosztani is hajlandó, hogy minél többekhez eljussunk. - Én már igent mondtam. A stúdióba költözésre is. - imádtam Rafe hidegvérű, és Peter temperamentumosabb reakcióját a hírre. Akkora volt a kontraszt, hogy a kettő szinte kioltotta egymást. - A másik bandás hír, hogy én pedig arra jutottam, hogy keresek valakit, akit betaníthatok magam mellé, aztán a helyemre. Ha beválik, felmondok, és akkor csak a bandára koncentrálhatok. - csak meg ne bánjam. Egy relatív jól fizető, biztos, több éve meglévő melóról beszélünk. - És elvetettem a menedzser témát. Akármekkora név is legyen, nem fogunk senkinek se könyörögni és vagyonokat fizetni, hogy foglalkozzon velünk. Aki nem sok pénzt kérne, annak a munkája annyit is ér. Ráadásul ezek a fazonok szívesebben foglalkoznak olyanokkal, akiket ők fedeztek fel. Ez ilyen presztízs kérdés. Én viszont nem szeretnék erre a sült galambos csodára várni. Van marketinges és egyéb vezetői tapasztalatom. Ami olyan, utána megyek én. Főleg, ha egyre kevesebb lesz a munkám az Aunt Marie's -ben. Az biztos, hogy én nem baszom át magunkat. - az is egy előny.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Last Friday night Yeah, we danced on tabletops And we took too many shots"
-Én a vállalhatatlanul viselkedés pártján állok. Egyébként is, állítólag józanul is veszélyesen nézek, szóval már mindegy. -pillantottam egy cinkos mosollyal Peter-re. Valahogy sejtettem, hogy Aziel Eden-re is mondani fog valamit, így már meg sem lepődtem ezen, csak egy mosollyal a szemeimet forgattam. Hihetetlen ez az ember. Nem kicsit volt meglepő, hogy Aziel személyesen ismeri Daisy Winters-t, az énekesnőt, ráadásul barátok, és nem két napja. Ez a felvételes megosztás nagyon jófej dolog volt tőle. Plusz ha Daisy segít nekik, talán Mattie is támogatja őket egy-egy megosztással. A srác sem kevésbé híres, épp csak... más okokból. De ettől még neki is sok a tipikus kiscsaj rajongója. -Ez nagyon klassz ötlet!!! Szívesen segítek benne, ha tényleg megbíztok bennem annyira, hogy én csináljam a felvételeket. És mindenképp ott a helyed mellettem, a fotósperasszisztens emberkém a gitáros, szóval kell az a plusz két kéz. Légyszi Eden!!!! Girl Powa'?! -pislogtam rá hatalmas, csillogó szemekkel, bevetve minden ellenállhatatlan bájamat abban a nézésben. Csak nagyokat pislogva néztem aztán Remy-re, amikor benyögte, hogy keres valakit a helyére, aztán felmondhat, hogy csak a bandára, a zenére koncentrálhasson. Ez egy elég meglepő infó volt, hisz csak felületesen érintettük ezt az egészet a kocsiban anno, de semmiképp sem rossz, szóval egy hitetlen, de széles, lelkes mosollyal hallgattam végig a szavait. -Én nem vagyok bandatag, meg nem is értek hozzá, de szerintem is ezzel jártok a legjobban, ha te leszel a saját menedzseretek. Ezt már úgy is kifejtettem neked, de tényleg az eddigi tapasztalataid, a fejlődésre való törekvésed és a precizitásod tökéletessé tesznek erre a feladatra. -néztem rá egy elismerő mosollyal, leemelve a tálcáról egy újabb poharat.
-Szép a lakásod?-kérdezek vissza egyből Aziel-re vigyorogva miközben megvonogatom kicsit a szemöldökeimet kicsit még adva is alá a lovat. Ma biztos, hogy én remekül fogok szórakozni. -Jól beszélsz!-kacsintok Remy-re, Evelyn pedig kap egy széles mosolyt. Az ő közreműködésében egyetlen másodpercig sem kételkedtem, hiszen mi ketten összeeresztve... a korábbi tapasztalok alapján itt egy igazán nagy megindulás várható. Ahogy Aziel bedobja a nagy bombát a beszélgetésbe kíváncsian nézem végig az emberek reakcióját, Rafe persze hozza a klasszikus formáját, hiszen ugyan verbálisan belemegy a dologba, de még csak a szeme se rebben, hogy ennél több lelkesedést mutasson, pedig ez tényleg oltári nagy lehetőség a számukra, hogy egy ekkora név hajlandó támogatni őket. Az ötlet hallatán, hogy még nekem is jut valami szerep a történetben valamint Evelyn lelkesedésére széles mosolyra húzom az ajkaimat. -Édes, az én két kezem bármikor a rendelkezésedre áll, főleg ha ilyen szépen kéred.-bátran szemezek egyet Evelyn-nel annak ellenére, hogy hányan vesznek minket körbe. Sosem voltam egy szégyenlős darab Azt ne kérdezze senki, hogy miben tudok hozzájárulni a dologhoz azon kívül, hogy "hozd ide", "fogd meg", "tedd oda", "tedd szét.." hogymi? Na mindegy szóval én szívesen segítek ha van rá igény. A reakciók alapján az, hogy Remy felmond nagyobb szó, mint bármi más a világon, hiszen szinte hallhatóan koppannak az állak az asztalon, én inkább csak legurítom a vodkát, hogy az én szervezetemet is sokkolja valami illetve megkezdjem a bátorság gyűjtését az est karaokes részéhez.
-A legszebb. És sok benne a felület. -haraptam be az alsó ajkamat egy mosollyal kísérve. Fogalmam sincs, hogy Eden Rafe kiatökömje, de mivel annyi reakciót lehet belőle kicsikarni, mint egy fehér falfelületből, annyira nem is érdekelt. Ha nem tetszik neki, majd elhúzza magával a csajt, de addig szabad a pálya. Itt mindenki annyira ragaszkodik a legjobb barátok titulushoz, akkor csak viseljék el a flörtöket. Csak egy elégedett mosoly volt a reakcióm arra, hogy Remy szerint mindenki legyen vállalhatatlan, Evelyn pedig ezt a viselkedésformát támogatja. Peter azért kapott tőlem egy jelentőségteljes, "most lebuktál" nézést a liftes lány veszélyes nézését illetően. Túl rizikós lett a közös biznisz, vagy mi van? Vicces volt a Peter-Rafe ellentét, bár annyira nem lepett meg. Szerintem ők a személyiségjegyek két végelete, legalábbis az ezer fokon égés terén biztosan. Beleittam a piámba, de majdnem kiköptem, amikor az "E" betűs lányok a nyílt flörtölés mellett döntöttek. Egymással. -Kezdem azt érezni, hogy mégse velem, hanem Ms Brooklyn-nal mész haza. -ráztam meg a fejemet egy hitetlen vigyorral figyelve a két csajt. -Ha nem akarnék veled dolgoztatni, akkor nem mondtam volna. Bízunk benned, Evelyn, plusz jó, ha ezeket házon belül megoldjuk. Te ismersz minket, jóban vagyunk, így nem válunk görcsössé a kamera előtt. Plusz... nem mindenki mondhatja el magáról, hogy két ilyen dögös csaj kamerázza zenélés közben. A munkaruha a bikini, csak mondom. -kacsintottam rájuk egy pofátlan vigyorral. Ugyan én már tudtam Remy tervét, de elég durva volt még mindig. Nekem ezt volt olyan nehéz elhinni, mint neki ezt a Daisy dolgot. Beszarás, hogy tényleg képes lenne értünk felmondani. -Mhm, én is valami hasonlót mondtam. Meg habár nem úgy néz ki, de Remy frontember típus, és tényleg gyilkolna a bandájáért. Nem azért lett alapítva a Saxomuch, hogy mások elbasszák és elkurvuljunk. A-a. -ráztam meg a fejemet. -Illetve akkor még valami. Daisy szeretne zenei producer babérokra törni és arra gondolt, hogy lehetnénk mi az első projektje, de ez még képlékeny. Előbb összehozok egy találkát neki és Remy-nek, hogy leboxolják ezt egymás között. Elvégre eddig ő írta a dalaink szövegét és ő szerezte a legtöbb zenét, szóval valamiféle kompromisszum kellene közöttük ahhoz, hogy ez működjön. Ezt már átrágtuk vele, de abban egyetértettünk, hogy én nem fogok más stílusban, más ember által írt zenéket nyomni. Ha valamelyikőtöknek ez az álma, akkor sajnálom. Tanácsokat, iránymutatást elfogadok a csajtól, de másba nem akarom, hogy beleszóljon. -fejtettem ki a dolgokat még így a végére.
Here's to the nights we don't remember and the friends we won't forget.
Mikor Aziel felajánlja Edennek a lakását, arra még nem reagálok semmit. Fogjuk rá, hogy csak jófej. Viszont ahhoz, hogy én vállalhatatlanul kezdjek viselkedni, egy tequilánál azért jóval több kell, úgyhogy vagyok annyira pofátlan, hogy elvegyek még egy italt a tálcáról. Nem matekoztam ki, hogy hány pohárka jut mindenkinek, de ha kifogyunk a készletből, majd hozok még egy kört, azon ne múljon. - Hát akkor a vállalhatatlan viselkedésre! – hajtom le a második adagomat is, majd azt hallva, hogy Eden már Aziel lakása felől érdeklődik, a poharat talán kicsit erélyesebben helyezem vissza az asztalra, mint ahogy eredetileg terveztem, vagy indokolt lett volna. Az elmúlt években már volt alkalmam bőven hozzászokni Eden folytonos flörtöléseihez, a tényhez, hogy képes bárkivel flörtölni, aki csak szembe jön vele, és ez eddig nem kifejezetten zavart, sőt még talán egy kicsit szórakoztatott is olykor. Viszont azóta, hogy a múltkor összegabalyodtunk egymással a verseny után, majd azt követően úgy tettünk, mintha ez amúgy semmi különösebbet nem jelentett volna, úgy érzem, mintha tényleg mindenkivel kikezdene, és majdnem biztos vagyok benne, hogy engem akar kihozni ezzel a sodromból. Ami nem egyszerű feladat, de valami azt súgja, hogy ő előbb-utóbb sikerrel fog járni. Szóval most inkább ahelyett, hogy a szándékos provokációira reagálnék, a srácok felé fordulok. Amúgy is hoztak néhány fontos és váratlant hírt, megbeszélnivalót az italok mellé, amire valóban reagálnom is illene.
- Ez tényleg mind faszán hangzik. Jó, elismerem, én sosem gondoltam ennyire komolyan a zenélésre, és talán emiatt nem hoz első nekifutásra annyira lázba ez az egész, mint ezt a kölyökkutyát – bökök elvigyorodva a jobb oldalamon helyet foglaló Peterre, akinek a hírektől látszólag rögtön annyira be van sózva a segge, hogy szinte ülni is képtelen rajta. - De ha mindenki száz százalékig benne van, én sem fogok kevesebbet beletenni. Sőt, nyilván ez majd időközben kiderül, de ha kellene bármilyen elektronikai cucc a próbákhoz, a videó elkészítéséhez, vágásához, meg a többihez, azokat én valószínűleg be tudom majd szerezni. - Hogy hol és honnan, azt mondjuk lehet, jobb ha nem kérdezik, viszont elektromérnöknek készültem, vagy készülök, vagy mi a franc, szóval ezekkel a dolgokkal szerintem elég jól képben vagyok.
- Gratula, haver! - bólintok Remy bejelentésére is, mert egyértelműen nagy lépés, ha valóban készen áll ott hagyni a melóját, amibe az elmúlt években majdnem belegebedt. - És egyetértek Evelynnel a menedzseri kérdésben – teszem hozzá, és ezúttal igyekszem elfojtani egy mindent tudó mosolyt, ahogy így kettejükre nézek. Amilyen elismerően beszél Fellowesról a csaj, hát simán túltesz bármelyik rajongólányon is. És már őszintén megkérdőjelezném magamban kettejük barátságát, amikor az új lány megint az orrom előtt kezd a lakótársammal flörtölni.
- Eden, mi lenne, ha hoznánk még inni, aztán elmennénk kiválasztani egy dalt a közös nyitószámunkhoz? - állok fel, és terelem odébb a lányt is egy kicsit a társaságtól.
Ev megjegyzésére felröhögök és már érzem is magamon Aziel tekintetét, akivel ebben a pillanatban fel sem merem venni a szemkontaktust annak ellenére, hogy közben ő fűzögeti Eden-t, akiről nem is tudom eldönteni, hogy most tartozik-e konkrétan bárkihez vagy inkább csak mindenkihez. A két csaj olyan lazán búg össze egymással, mintha minden áldott nap ezt csinálnák, aztán a fasz se tudja lehet, hogy így is van. -Hogy bízunk-e? Nálad jobb nincs a feledatra.-kacsintok Ev-re majd félszemmel Azielre pillantok. -A munkaruha ötletet támogatom..-jegyzem meg egy kicsit halkabban, de egy pofátlan vigyorral a képemen. -HÉÉ!-röhögök fel amikor Rafe indokolatlanul még rám is olt egyet, de hát a korom ugye örök téma lesz, hiszen még ő is idősebb nálam néhány évvel. Erre azonban már nem is tudok koncentrálni, mert Remy bedob még egy atombombát és nekem újult erővel akadnak fel a szemöldökeim a homlokom közepére. Kezdek komolyan izgulni, hogy valahol egyébként én most kómában fekszem és ez az egész este csak egy kurva fura játéka az elmémnek. -Aztarohadt.. gratulálok!-elismerően bólintok néhányat Remynek. Szóval ezt mostmár tényleg megcsináljuk és kibaszott jó lesz. -Valóban az a legkézenfekvőbb, ha te leszel a menedzser szerepben.-hogy miért azt már Ev gyönyörűen összefoglalta, így nekem kár lenne tovább járatnom a számat ezzel kapcsolatban. -Igazából, ha Daisy és Remy meg tudnak állapodni, akkor nekem nincs ellenvetésem. Gondolom nem árt, ha valaki azért kísérget minket, hiszen ő már gondolom vakon is ismeri a rejtett buktatókat, de ja.. bízom Remy ítélőképességében, mert őszintén nem szeretném ha ez lenne a következő One Direction.... mondjuk nem gondolnám, hogy Daisynek ez lenne a célja. Szóóóval mi a faszt akartam ebből kihozni? Ja.. hogy ha Remy kezet fog vele akkor részemről ámen.-zárom le végül a végtelen pofázásomat és le is öblítem egy tequilával, amit látványosan mi ketten fogyasztunk Evelynnel. -Hophop... valaki ki fog kapni..-röhögök egyet Azielhez hajolva amikor Rafe odébb terelgeti Edent "hozzunk piát" címszóval.
- Akkor szerintem vedd úgy, hogy már meg is kértünk a beszerzésre. - Rafe megoldja a technikai hátteret, Evelyn pedig a kivitelezést. Egy home made low budget videóklip tökéletesen tükrözne minket. És minél több folyamatot tartunk kézben, minél több technikai részhez értünk, annál jobb. Anyagilag is, és nem tudnak átverni, lehúzni minket. Vagy ha valami időközben nem jön össze, akkor sem esünk kétségbe, mert mi is meg tudjuk csinálni. - Köszönöm. - címeztem hálás mosolyt Evinek a kedves szavakért, ahogy Rafe-nak és Peter-nek is az egyetértésért, gratulációért, vagy amiért akarják. Azi-val már korábban beszéltünk erről, neki nem volt újdonság. Azt, hogy mennyire vagyok frontember típus, belülről nem tudom megítélni, de az tény, hogy a banda, a tagjai és a sorsa is fontosak nekem. Illetve... azért valljuk be, elég fura lenne, ha meghúznám magam egy sarokban, miközben amúgy főállásban céget vezetek. Egyedül. - A lényeg, hogy közös nevezőre jussunk, és akkor biztosabb háttérrel állok oda Daisy elé, hogy nekünk mi is az elképzelésünk. - de a jelek szerint nincs széthúzás a kérdésben, ami kezdetnek már önmagában elég ígéretes a jövőnkre nézve. Egy irányba tartunk. Együtt. - Jó lenne egy olyan producer, mint ő. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget tudna segíteni, és annál is többet tanulhatnánk tőle. Viszont nagyobb részben nekünk kell diktálnunk a feltételeket. Reméljük, hogy egyeznek majd vele az elképzeléseink és összehozhatunk valami ütőset. - nagyon bízom benne. És már legszívesebben most egy asztalnál ülnék vele. A tekintetem aztán a menekülő párosra siklott. - De ne valami unalmas számot válasszatok. Minél gázabb, annál jobb. - szerintem mind inni és röhögni jöttünk, szóval hagyjuk a biztonsági játékot. Have fun. - Mondjuk a The Lion Sleeps Tonight jó is lesz kezdetnek. - jelent meg egy gonosz vigyor a képemen. A vinnyogás netovábbja. - Aztán csak semmi privát parti, gyerekek. - bár az előbbiek alapján már nem lennék biztos benne, hogy Eden nem szándékosan arra a büntető elfenekelésre játszott.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Last Friday night Yeah, we danced on tabletops And we took too many shots"
-Igen, mindenképp! Nekem nincsenek ilyen cuccaim, mivel zömmel fotózom. Majd megdumáljuk, mit kell összekalapolni, aztán szívesen ki is fizetem! -ha már egyszer én fogom használni és miattam kell szerezni kamerát, meg mindenfélét, tekintve, hogy nincs sajátom. -Aaaw, ezt akartam hallani. Tudod, hogy mindig igényt tartok a fürge ujjaidra. -viszonoztam Eden szemezős gesztusát egy ajakharapós mosollyal. Nagyon bírtam benne már első alkalommal, hogy benne volt ezekben, aztán azok után, hogy együtt letoltunk egy tengerparti party-t, igazán nincs több kérdésem. -Édes vagy, Peter, köszönöm. -címeztem neki egy hálás mosolyt. -Végül is... abból van pár tartalékunk, nem? -kacsintottam az asztaltársaság másik női tagjára a bikinik hallatán. Továbbra sem kerültek kidobásra a fotózás kellékei. Végül aztán Remy-nek és Aziel-nek sikerült újabb bombákat robbantani azzal, hogy ő lesz a menedzserük, illetve Daisy lehetne a producerük is. -Szerintem sokat tudna segíteni. Nem csak zeneileg, hanem... az emberi oldalával is a dolgoknak. Régen is cikkeztek róla, mint fiatal, felkapott énekesnőről, de mostanság megint elővették szegényt Mattie miatt. Úgyhogy szerintem rengeteg tanácsot és tippet tudna nektek adni, hogy mit és hogy kezeljetek. -legalábbis jó lenne. Ez már így is nagyon rendes tőle, de az ismertség árnyoldalairól is biztosan tudna kiselőadást tartani és szívesen segítene nekik abban, hogyan kezeljék azt, ha felismernék őket az utcán, vagy szélesebb körben népszerűek lennének. Érdeklődve figyeltem a Rafe-Eden párost, akik megpróbálták eltűnősre fogni a figurát. Egy hitetlen, de azért elismerő, alig észrevehető mosolyt és pillantást váltottam Eden-nel, majd egy nagyon jót nevettem előbb Peter megjegyzésén, aztán Remy kontrázásán is. -Hát nem tudom... ahogy így elnézem, nekik inkább a The Bad Touch való... -ráztam meg a fejemet egy vigyor kíséretében, aztán az előttünk lévő füzetre sandítottam, amiben amúgy a kiválasztható számok voltak. Hát... mindegy, egy álcának nem volt rossz, hogy kimeneküljenek innen. Meg végül is a pia tényleg nem teleportálja ide magát. -Na lássuk, kit gyalázzak meg ma este... -vettem magamhoz, hogy elkezdhessem átpörgetni a dalokat.
-Remélem a plafon is szép.-kacsintok Azielre majd csúszik is még egy vodka. Fuuu de ki fogok kapni.. nagyon várom.. bár a jelek szerint egy kicsit muszáj leszek Rafe drágámat megindítani a lejtőn, mert egyelőre nem sok reakciót lehet kipaszírozni belőle gyakorlatilag semmivel, ami nekem nem túl meglepő, hiszen ő mindig ilyen, de mire nekiállunk majd az est valóban karaokes részének addigra valahogy fel kell majd lazítanom őt, de mielőtt erre kitérhetnék azért körbedorombolom egy kicsit Evelyn-t akivel úgy tűnik az incselkedés lesz a mi védjegyünk. A fürge ujjas megjegyzésére dobok neki egy csókot a levegőben majd Azielre pillantok és kicsit lebiggyesztem az alsó ajkamat. -Muszáj választanom? Elbírok én kettőtökkel is.-vonom meg a vállaimat egy nem túl ártatlan mosollyal. -Hmm. Igen Bikiniben már bejárattál a múltkor.-ajkamba harapva vigyorgok Evelynre. Tiszta szerencse, hogy mindenki rábólintott arra, hogy ma nem kell viselkedni, mert azt hiszem, hogy az én nyelvem máris sokkal jobban megeredt a kelleténél, de láthatóan eddig még senki nem sikerült zavarba hoznom pedig nagyon rajta vagyok az ügyön. A menedzser, producer témakörnél csak lelkesen hallgatok, hiszen számomra ez totál ismeretlen terep, de láthatóan mindenki egyetért abban, hogy mi is történjen a továbbiakban nálunk. Azért kíváncsi leszek, hogy végül Daisy beáll-e majd a hátuk mögé a tárgyalás után. Rafe már most számíthat rá, hogy a halálba fogom zaklatni, bár lehet, hogy jobban járok ha Evelyntől próbálok információt szerezni. Ahogy Rafe szól, hogy tartsak vele már állok is fel és indulok el a hátát követve miközben gyorsan el is kapom Evelyn tekintetét és rávigyorgok. Ő pontosan tudja, hogy mi a helyzet közöttünk. Ahogy a pulthoz érünk Rafe oldalához simulok, mintha nekem ott lenne bérelt helyem. -A zenét amúgy majd az asztalnál tudjuk kiválasztani..-jegyzem meg miközben ő már intézi is a rendelést. A táskámba nyúlok és kihúzok egy kis zacskó gumicukrot. -Nem tudom hány éves a kisgyerek az arca alapján lehet 18 meg 23 is, úgyhogy nem mertem kicsapni az asztalra..-nyújtom át neki, miután kivettem egyet magamnak. Nem mintha legális lenne drogozni attól, hogy nagykorú, de hát legalább mégse egy gyereknek adnék cuccot. Majd ha Rafe az áldását adja akkor természetesen megosztom a többiekkel is.
-Nekem nem lenne ellenemre. -néztem végig rajtuk az alsó ajkamba harapva, egy pofátlan vigyorral, de aztán a bikinis megjegyzésre már tényleg csak hatalmasakat pislogtam rájuk. Megzavarodok tőletek. Mármint nem a zavarba jövős értelemben, csak fura ez a túl flirty hozzáállás. Ebből a csajból ránézésre is kinéztem ilyesmit, de Evelyn fura meglepetés. Habár tett már Peter-re is fura kijelentéseket, ez valami új szint. Mi történik itt? Most akkor Eden lehet, hogy mégis csak Evelyn nője?! Mondjuk ez megmagyarázna más dolgokat is... -Mhm, ahogy mondod. Daisy nagyon sok szart kapott a nyakába anno is, és most is, hogy azzal a gyerekkel van. De boldog vele, szóval ő tudja kezelni ezt az egészet. Ha valaki akar párkapcsolati tippeket zűrös beosztás és népszerűség mellett, az forduljon hozzá bizalommal. -néztem végig a társaságon egy tenyérbemászó vigyorral. -Szerintem arra gyúrt, hogy kikapjon. -mértem végig a csajt, ahogy egyre távolabb kerültek tőlünk. -Ennyire rutinos karaoke bajnok vagy? -néztem a liftes lányra kérdőn, majd kivettem a kezéből azt a füzetet és elkezdtem lapozgatni. -Meg is van. Tessék, nyomjatok egy jó duettet ti is. -pillantottam Remy-re, feléjük fordítva a füzetet. -Na gyere kisgyerek, amíg mindenki megtalálja a tökeit az énekléshez, szívjunk el egy cigit. -ütöttem finom vállba Peter-t, kikászálódva a boxból.
Here's to the nights we don't remember and the friends we won't forget.
- Rendben, akkor én azt intézem. Az anyagiakat meg majd elrendezzük úgy, hogy mindenkinek megérje, amiatt ne izgulj – fordulok Ev felé egy félmosollyal. Valószínűleg mindent be fogok tudni szerezni olcsóbban, mint ahogy egy technikai üzlet polcáról levehetnénk, arról meg majd személyesen fogok gondoskodni, hogy a minőség is megfelelő legyen. És nem látom értelmét, hogy megfizettessem a felszerelést a lánnyal, pláne nem a teljes összeget, hiszen együtt lesz rá szükségünk.
A továbbiakhoz megint nemigen szólok hozzá, de tudhatják már, ha ellenvetésem lenne bármivel kapcsolatban, azt úgyis elmondanám. Daisy Winterberg párkapcsolati vagy magánéleti problémáiról meg aztán végképp semmit nem tudok, általában nem foglalkozom bulvárhírekkel, bár ha a jövőben közelebbről is megismerkedünk vele, a pletykák, feltételezem, így vagy úgy de hozzám is eljuthatnak majd. Most azonban jobban foglalkoztat az, hogy Edent kicsit odébb vezessem a csapattól, mert túlságosan is elemében van, mióta megérkeztünk. Miután kikérem az italokat, várakozó üzemmódba helyezve magamat a pultnak dőlök, ő pedig úgy simul hozzám, mintha nem is épp az imént flörtölt volna az egész asztaltársaságunkkal.
- Nahát, hirtelen micsoda dorombolós macska lettél... - nézek le rá felvont szemöldökkel, de aztán elmosolyodom, és átkarolom a derekát. - Élvezed az estét? - kérdezek rá azért kissé számonkérő hangsúllyal. - Egyébként szerintem a karaoke gépnél is tudunk dalt választani, és legalább addig sem kezdesz ki sorra a haverjaimmal... - jegyzem meg mint egy mellékesen, bár lehet a tekintetem kevésbé közömbös. De aztán csak a fejemet ingatom és kicsit elnevetem magam, amikor előkerül a táskájából egy kis tasak.
- Jah, tudom, a srácnak elég kölyök képe van, meg néha a viselkedése alapján sem mondanád többnek tizenkettőnél, de elvileg elmúlt már huszonegy – vigyorodom el futólag a társaság felé pillantva, ahol az említett Peter Aziellel látszólag épp kifelé készülnek, gondolom rágyújtani. - Szóval lényegében mindenki elég nagy már, hogy eldönthesse, kér-e – vonom meg a vállam, majd ami engem illet, kiveszek egy darabkát Eden zacskójából, és a számba dobom.
Csak kapkodom a fejemet a két csaj minden egyes szóváltása között és úgy érzem, hogy ahányszor valamelyikük kinyitja a száját nekem feljebb emelkednek a szemöldökeim. Ez egy olyan szint mibe én már bele se merek és nem is akarok szólni, hiszen láthatóan még Aziel is nehezen bírja velük a tempót, ami nekem kifejezetten megdöbbentő. A producer kérdésről én már nyilatkoztam. Nekem nincs vele gondom, ha Remy rábólint a dologra. -Majd úgyis szólsz, hogy mire jutottatok, ha már leültetek tárgyalni...-biccentek egyet, addig kár ezen többet fantáziálni, hiszen ez még nem dőlt el, sőt az is lehet, hogy ez nem egy egyfelvonásos mérkőzés lesz közöttük. Na mindegy. Azért reméljük a legjobbakat. Eden és Rafe hamar menekülnek egy kicsit, lehet a csaj tud valami trükköt, hogy kicsit lelazítsa, ami azért ráférne egy kicsit, hiszen a nem túl lelkes ábrázatával egyelőre még nem látom magam előtt a színpadok a srácot. Aziel megjegyzésére felnevetek majd én is a füzetre pillantok, hogy miből lehet választani. -Ha mindenki duettezik a... "haverjával"... az azt jelenti, hogy nekünk is jut egy összeborulós kollaboráció?-vigyorgok Azielre. Huhh de geci bátor voltam, hogy nekifutottam ennek a szónak és az talán még megdöbbentőbb, hogy sikerült egyből ki is mondanom. -Ez a beszéd!-pattanok fel és még gyorsan egy tequila lecsúszik mielőtt Aziel után robogok gyorsan felzárkózva miközben már túrom is elő a cigimet és a gyújtómat a zsebemből. Mondanám, hogy a kinti levegő frissítő, de hát Manhattan-ről beszélünk, úgyhogy nem éppen a hegyvidék kellemes illata fogad, de mindegy is hiszen már gyújtom is a cigit és az égő dohányon kívül úgysem érzek semmit. -Azért ez kibaszott durva.. az is, hogy ismered Daisy-t meg az is Remy ennyire ráhasalt a banda témára. Mármint én kurvára örülök... de ez duuurva.-pillantok Azielre még mindig egy kicsit hitetlenkedve miközben kifújom a füstöt.
- Mi!? Dehogy fogod kifizetni. - mégis miért tennéd!? - Evelyn. Te fogsz dolgozni nekünk. Nem kell kifizetned semmit sem, majd mi Azi-val rendezünk mindent Rafe felé. Te csak a videózással törődj, a többi a mi dolgunk. - egyébként is még a sátrazós izénél Aziellel megegyeztünk abban, hogy mivel mindketten szerinte csak ülünk a pénzünkön, így akár bele is invesztálhatnánk valamennyit a bandába. Ez például pont egy ilyen dolog lehetne, amibe azt mondom, megérné. Én ezeket a kétértelmű, bikinis, combcsizmás és egyéb kísértéseket igyekeztem kizárni, és lehetőleg meg sem hallani. És már amúgy is elveszítettem a fonalat egy ideje. - Nem vágom a bulvárt. - így Daisy dolgait sem, de ettől még biztos, hogy több fronton is hasznos lesz a vele való együttműködés, HA meg tudunk állapodni. Ennek a gondolatmenetnek a nyomán helyeslőn bólintottam Peter megállapítására. Előbb még beszélnem kell vele. Aztán ha minden fasza, a többiek is megtudják, mire jutottunk. Addig igazából felesleges előre ábrándozgatni a dolgokon. - Ha... ha... ha... nagyon vicces. - forgattam a szemeim az Azi féle karaoke dalra, visszahúzva a füzetet. - Majd én ajánlok nektek összeborulós balladát. - a Nothing's gonna change my love for you pont jó is lesz.
Miután ledumáltuk a kötelező zenekaros köröket Rafe és Eden után Azi és Peter is elhúzták a csíkot. Felvont szemöldökkel néztem a bagósok után, majd Evelyn-re. Szépen itt hagytak minket. Mondjuk a következő kör pia legalább jó kifogás volt. - Arra gondoltam, hogy ha ennek az estének vége, nem kellene haza akármicsodáznod. - hogy egy bölcset idézzek. Téged. - Brooklyn legalább kétszer olyan messze van innen, mint Queens. Szóval ha úgy van, aludhatsz nálam. Aztán holnap hazaviszlek. - ő is bedobta ezt az opciót nekem a valhallás, vikingre ivás kapcsán, így minimum, hogy fordítva is áll az ajánlat. - Már ha szeretnéd persze. - nyilván semmi sem erőszak, de jobban örülnék ennek, mint ha egyedül taxizgatna. A buszt meg inkább hagyjuk is. Szóval csak légy jó kislány, és mondj igent. Nem mintha nem imádnám Evelyn társaságát, de aztán lassan a többiek is visszaszivároghatnak, mert a PeterAziel privát randi kezd aggasztó lenni.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Last Friday night Yeah, we danced on tabletops And we took too many shots"
-Így is mondhatjuk. A barátnőimmel elég sokat szoktunk ilyen helyekre járni, szóval nem véletlenül esett a választásom pont erre a bárra. -pillantottam fel a dallistából. Csak nagyokat pislogtam hol Aziel-re, hol Remy-re, amikor előbbi kivette a kezemből a füzetet, hogy aztán nagyképűen felénk fordíthassa, mondván, ő talált nekünk duett számot. Leginkább a szemeimet forgattam erre a nagyon elmés poénra, aztán egy jót nevettem Peter megszólalásán. -Szerintem nagyon cukik lennétek, ahogy ezt duettezitek átéléssel. -ráztam meg a fejemet egy jót vigyorogva ezen az egészen.
Peter-höz hasonlóan én is eltulajdonítottam egy újabb tequila-t, miután mindenki itthagyott minket, hogy aztán a figyelmem Remy-é lehessen, ahogy megszólalt. Felvont szemöldökkel vizsgálgattam a vonásait, az alsó ajkamat beszívva és azt rágcsálva gondolva át az ajánlatát. Na ezért kellett volna valakinek eljönnie, mert akkor meg lenne oldva a mai éjszakám, hogy hol aludjak. -Öhm... köszönöm szépen, ez nagyon édes tőled. -címeztem neki egy ellágyult, hálás, ezer wattos mosolyt. -Ha... tényleg nem zavarlak, akkor szívesen élek az ajánlattal. Nem szívesen buszozgatnék haza nem kicsit szomjasan egy hajnali járattal, egészen Brooklyn-ig, akkor sem, ha mondjuk Peter velem jönne. -ahogy a taxizást sem szívesen vállalnám be. -De nem kell elvinned holnap! Tényleg! Megoldom busszal. Nem akarok visszaélni a jófejségeddel. -meg szerintem egyikünk sem lesz a toppon, mivel ma senki sem hiszem, hogy józan tervezett volna maradni.
Tisztában vagyok vele, hogy amint Rafe félrehív kapni fogok, hogy mit azt még nem tudom pontosan, de abban egészen biztos lehetek, hogy élvezni fogom. Már most látom az arcán, hogy a töke tele van velem, hogy a fél társaságot sikerült megkörnyékeznem nem egész 30 perc alatt, amióta itt vagyunk, de hát mit mondhatnék, ebben mindig kifejezetten ügyes voltam, főleg akkor ha még partnerekre is találok, Evelyn és Aziel pedig egyértelműen vevők voltak a dologra. -Hmm.. neked én mindig dorombolok te is tudod..-pillantok fel ártatlanul az arcára. Az, hogy éppen mennyire vevő rá az persze már az ő hangulatától függ, de azt hiszen a múltkori verseny óta már kicsit jobban rezeg a léc a lába alatt. Ahogy átkarolja a derekam az én kezeim is köré fonódnak és szigorú hangsúlyától csak még szélesebbé válik a mosolyom. -Élvezem.. bár örülnék ha a hangulatod helyett másod lenne ilyen merev.-emelem meg egy kicsit a szemöldökeimet, csak hogy még véletlen se hagyjam levegőhöz jutni. Megjegyzésére visszafogottan nevetek egyet de belül már egy fél győzelmi táncot járok. -Biztosan meg tudnál győzni róla, hogy állítsak magamon..-harapok egy kicsit az ajkamba miközben már húzom is elő a tasakot a táskámból, aminek a tartalmára nekem aligha van szükségem, de neki annál inkább ettől függetlenül persze egy az én számba is bekerül. Ha már aljasodunk akkor csináljuk tisztességgel. -Hála az égnek.. bébiszitternek kifejezetten kurva szar vagyok, mert nem tudom hogy kell viselkedni.-bár ezt pont Rafe-nek nem kell részleteznem, de így tényleg megnyugodtam egy kicsit.
Ahogy megkaptuk az italokat az egyik tálcát felkapom és minden erőmmel azon vagyok, hogy a poharak tartalma ne a tálcán kössön ki, amit sikerül is megoldanom az asztalig. Megkönnyebbülve helyezem le középre. -Ugye tudod, hogy nekünk együtt is kell nyomnunk majd valamit?-vigyorgok Evelynre miközben leülök és a kis tasak megspékelt gumicukrot nemes egyszerűséggel kicsapom az asztalra hiszen ez egy kifejezetten diszkrét módja a "plusz tápanyag" bevitelének. -Ha esetleg valaki él ilyesmire.-pillantok Remyre és Evelynre egy nagy vigyorral az arcomon.
-Bármikor duettezem veled, drágám. –villantottam meg egy mosolyt Peter-nek, aztán csak felvont szemöldökkel néztem a Remy-Evelyn párost, ahogy előbbi nekünk is talált egy közösen előadható dalt. -Látod ezt, Peter édes!? Remington megoldotta a problémánkat, hát nem cuki egy fiú? –pislogtam rájuk hatalmas szemekkel. -Amúgy én Cyndi Lauper Time After Time számát akartam, de ez sem rossz. –vontam meg a vállamat, ahogy kifelé tessékeltem Peter-t az ajtón. Amint kiértünk, én is rágyújtottam, élvezve, ahogy a füst keveredett a whisky kesernyés, szintén füstös zamatával. A hátamat az épület falának vetve figyeltem a velem lévő vonásait, ahogy megszólalt. -Szerintem inkább az a durva, hogy Evelyn ismeri a barátja becézését. Egy közös ismerős által találkoztam először Daisy-vel. Mostanság ritkán beszéltünk, de közösen voltunk hivatalosak egy baráti összejövetelre, és végre megint beszélhettünk. –vontam meg a vállamat hanyagul, majd egy szórakozott, kissé hitetlen mosollyal figyeltem őt, amikor ide keverte Remy-t is. -Jaaaaa, szerintem is durva, hogy ENNYIRE ráhasalt a témára… -sóhajtottam lemondóan. -Örülök, hogy így történik, mert szerintem tényleg sokra vihetjük, ha komolyan vesszük. Imádom a gondolatot, hogy mert lépni és végre komolyan veszi, a zenével fog foglalkozni, ahogy mindig is szerette volna. Viszont nem örülök annak, ahogy csinálja. –ráztam meg a fejemet, kifújva a füstöt. -Remington a végletek embere, és sokszor egy menthetetlen hülyegyerek is. Eddig a munka tette ki a napjai nagy részét, abba menekült a világ, a társas kapcsolatok, de talán még saját maga elől is egy kicsit. Nagyon régóta ismerem már, konkrétan az óta, hogy Angliából New York-ba költöztem. Tudom, milyen volt az Aunt Marie’s előtt, és milyen lett a rengeteg munkától, illetve milyen most, hogy találkozott Evelyn-nel. Nem akarom, hogy most a zenével csinálja ugyanazt, mint amit eddig a munkával. Aztán találkozik Daisy-vel, aki hasonló személyiség, és majd együtt ráfüggnek valamire, de nem egymásra. –sóhajtottam lemondóan. Dee amúgy is #teamRemelyn, már látatlanban is, ráadásul imádja a barátját, ami még szerintem is nagyon... aranyos? -Nem az a megoldás, hogy felmond, mert akkor a melója helyett majd ráfügg a zenekarra, ti pedig még tapsolni is fogtok hozzá. A függőségével kellene felszámolnia, rájönnie, hogy nem ezektől lesz igazán boldog és sikeres. Adnia kellene egy esélyt annak, hogy éljen, ne csak... túléljen napokat. A zene a mindene, nem kellene rágörcsölnie, és igazán kezdhetne valamit a magánéletével is, most talán lenne is rá lehetősége, de nem akar élni vele. A munka pedig nem kifogás. –pillantottam rá teljesen komolyan. -Nem azt mondom, hogy szarozni kell és lehúzni, ha egyszer tehetséges és ügyes, de belé kell sulykolni, hogy a zene nem munka, hanem szórakozás. Ez a hobbink, ez az életünk, és ő maga fogja munkává változtatni, ha túl sok dolgot vesz a nyakába. Nem kér segítséget, de szívesen fogadja a segítséget, ha olyan van. Szóval légyszi, csak mértékkel bátorítsátok arra, hogy kiélje ezt a menedzseri túlbuzgóságot, és amiben tudunk, abban segíteni fogunk neki, hogy ne vigye túlzásba. –vagy ledobom az összes gyökeret egy bakanccsal. -De apropó Evelyn… mi van azzal a veszélyes nézésével? -erre nem kaptam választ. Közben azért elindultam visszafelé. -Na gyere. Menjünk vissza, mielőtt még azt hiszik, elhanyagoltuk őket. –nyomtam el a cigimet végül, bedobva a kukába, hogy beérve lehuppanhassak Remy mellé, kivéve egy darabot a zacskóból, hogy aztán feldobva a számba ejthessem és elkaphassam vele. -Na szóval… ki lesz az első áldozatunk? Liftes lány? Illene hozzád a Love in an Elevator. -vonogattam a szemöldökeimet egy vigyorral.
Here's to the nights we don't remember and the friends we won't forget.
Az arcomon egy fél mosollyal ingatom a fejemet Eden szavaira, mert nyilván nem azzal van bajom, hogy „nekem dorombol”, hanem hogy mindenki másnak is. Amiért tulajdonképpen nincs jogom szólni, hisz hivatalosan nem vagyunk együtt. Meg igazából nem hivatalosan sem. De valami van közöttünk, vagy alakul egy ideje, vagy franc tudja, és őszintén tudnám értékelni, ha legalább a haverjaimmal nem kezdene ki. Pláne nem az orrom előtt.
Halkan felhorkanok, amikor a lány már arról beszél nekem, milyen értelemben is kellene merevnek lennem. - Muszáj folyton kísértened a sorsot? - kérdezem nevetve, de a tekintetemet komolyan a szemeibe fúrva, és közben úgy fordítom magunkat, hogy Eden a hátával a pultnak dőljön. - Azt azért szögezzük le, hogy velem jössz haza is, szóval Aziel, meg a többiek lakását jobb, ha most el is felejted... - vonom fel enyhén a szemöldököm. Tudom, hogy szereti húzni az agyam, de örülnék, ha legalább ebben nem mondana most ellent. Azt mondjuk elismerem, hogy ma este talán a szokottnál is komorabb vagyok, de ennek nagyrészt éppen ő az oka, és direkt csinálja, szóval nem is értem, minek panaszkodik. De legalább a gumicukor valóban jó ötlet, és ellensúlyozhatja a rám tett hatását.
Ahogy kapjuk az italokat, hátrébb lépek Edentől, majd fizetés után én is magamhoz veszem az egyik tálcát, amit aztán az asztalunkhoz egyensúlyozok. - Hmm... Nem mintha nem hallgatnám meg szívesen a dalt Evelyn előadásában, de szerintem Peternek kellene kezdenie. Úgy érzem, máris ég a vágytól, hogy szerepeljen – fordulok a legifjabb Saxomuch tag felé elvigyorodva Aziel felvetése után. És nem tudnám megmondani, miért imádok ennyire kötekedni a sráccal, de ennek semmi köze ahhoz, hogy ő közöttünk a legfiatalabb. Gondolom egyszerűen csak annyi az oka, hogy az energiái annyira ellentétesek az enyémekkel, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. - Who Let The Dogs Out? - adok is rögtön egy ötletet a dalhoz.
-Veled én bármit előadok azon a színpadon.-nevetek egyet miközben már a cigi lóg is a szánkban. Gyönyörűen párokra oszlottunk és a másik két duó esetében sejthető, hogy több van a háttérben mégis mi flörtölünk Aziel-lel egymással a legnyilvánosabban. -Ez a lány kit nem ismer?-ingatom meg egy kicsit a fejemet hitetlenkedve. Olyan, mintha ő lenne a két lábon járó google, hiszen bármit beütsz a rendszerében valahogy mindig tud róla mondani valamit. Amikor azt mondja, hogy nem örül annak, ahogy Remy intézi az egész váltás dolgot meglepetten emelkednek felfelé a szemöldökeim miközben újra beleszívok a cigarettámba, ahogy viszont kifejti, hogy mi is a baj ezzel lassan, alig láthatóan bólogatom végig a magyarázatát. Hát igen itt látszik, hogy mennyivel fiatalabb vagyok náluk, hiszen én ebbe az egészbe ilyen szempontból bele sem gondoltam. -Ooo faszom. Jó ebben igazad van.-sóhajtok egyet kifújva a füstöt. -Azt hiszem az a te szereped lesz, hogy megpróbáld kicsit jobb belátásra téríteni. Az én szavam ide kevés lenne, meg egyébként is kicsit én impulzív vagyok ehhez.-bár ezt pont neki nem kell elmesélnem, hiszen mint egy kölyökkutya szaladgálok minden feldobott labda után a bandával kapcsolatban. -Meg lehet, hogy erről beszélned kellene Evelyn-nel. Még neki lehet ráhatása..-rövid szünetet tartok, amíg gondolkozom. -Annyit tudok felajánlani, hogy basszál nyugodtan tarkóm, amikor túllelkesedek az ő mániákus rágörcsölésére.-nem akarok én lenni mindig az olaj a tűzre, hiszen az én energiáimnak is meglehet a maguk hasznos helye, de ez nincs mindig érvényben. -Öhm.. nem akkora sztori egyébként. Amikor nála voltam, hogy tetováljon jött az a klasszikus ajakharapdálós, fejbillegtetős mosolygás.. ráadásul nem is egyszer szóval szóvá kellett tennem... kifejezetten kurva veszélyes a csaj, mert még csak észre sem veszi, hiszen ez az alapjárat...-nem panaszkodom, hiszen kifejezetten kedvelem Evelynt is meg azt is ha valaki ilyen. -Menjünk..-bólintok elnyomva a cigit. Visszaülök a helyemre és a jelek szerint már mindenki visszatért. Én egyelőre kihagyom az Eden által biztosított mókát, hiszen szerintem én az alkohollal... sőt igazából anélkül is kellően túltengek. Mivel úgy érzem, hogy Evelyn ezt előbb leveri Azielen, így újra felállok annak ellenére, hogy épp csak letettem a seggem. Gyorsan le is döntök még egy felest. -Hát jó.-vigyorgok egyet "velem te nem baszol ki" hangsúllyal válaszolva, akkor elkezdem én a bulit. Gyorsan ki is választom a karaoke gépen a Rafe által javasolt számot. A hangom ugyan jó, de azért elég gyorsra sikerült az alapozás, így a ritmusérzékem nincs mindig a helyén arról nem is beszélve, hogy ebben a műfajban nem kifejezetten mozgok otthonosan, de a lelkesedésemmel azt hiszem minden hiányosságomat pótlom. Elégedetten huppanok vissza a többiek közé, mintha éppen megváltottam volna a világot. -Remy...-vonogatom meg a szemöldökeimet átadva a lehetőséget, bár neki pont nem lesz semmi problémája a mikrofonnal. -Egy jó Spice Girls Wannabe-t szívesen hallanék tőled.-röhögök egyet. Legalább a dal essen kívül a komfortzónáján.
- Ha zavarnál, nem ajánlottam volna fel. - kár ezt túludvariaskodni. - Ugyanez érvényes a holnapi fuvarra is. Persze, hogy nem kell, hanem szívesen elviszlek. És nem élsz vissza semmivel, ezt felejtsd el. - most mondjam, hogy ragaszkodom hozzá? A tekintetem a visszatérő EdenRafe pincér-párosra siklott. - Köszi. - elvettem egy italt a tálcáról, de a gumicukros megoldással nem éltem. Azi majd megteszi helyettem is. Vagyis... már meg is tette. Ráadásul valakinek vigyáznia is kell erre az őrült bandára. A szintis gyökér kapott egy jól megszokott szemforgatást a liftes lányra, meg még a biztonság kedvéért jól bokán is rúgtam mellé. Leszokhatna végre erről. Rafe Peter-nek szánt dalválasztása tökéletes volt. Aztán egyébként az előadás sem volt olyan rossz, mint amilyen lehetett volna. Sőt. Bár a páratlan ritmusérzékével gyorsan egyértelművé tette, hogy miért is Rafe a dobos és nem ő. - Ha velem történik valami, te vagy az egyik beugrósom. - vigyorogtam rá. A másik gyaníthatóan Aziel lesz. A nevem mellé társított szemöldökvonogatás semmi jót nem sejtetett. Wannabe. Mhm-hm. Valahol máshol. - Pfff. Ahha. Csak utána is így gondold. - nem biztos, hogy a szívesen jelző megmarad. - Készüljetek. Ez rendkívül színvonalas produkció lesz. - lövésem sincs, mikor hallottam utoljára ezt a számot, és egyébként sem az én stílusom. Sosem volt. De még szerencse, hogy imádom a komolyan nem vett nyávogást. Ez az a szám, aminek nagyjából mindenki vágja a refrénjét, de azt is kb. halandzsul. Ezzel én is így voltam. Szóval itt-ott azért voltak hadarós meglepetések a verzékben. Remélhetőleg mind túléltük. Amint vissza ledobtam magam közéjük, máris a sütidíleremnek szenteltem a figyelmemet. - Eviii. Mehet a Ketchup song! - az majdnem ugyanaz a kategória, mint a Wannabe volt. Csak ennek még van egy jellegzetes koreoja is, amit várunk szeretettel. - Szóval Eden... - fordultam a számomra tök ismeretlen csajhoz. - Mesélj kicsit magadról, mivel téged még semennyire sem ismerlek. Csak annyit tudok rólad, hogy Evelyn modellje vagy. - ????? vagy ilyesmi. - Hivatalosan is modellkedéssel foglalkozol, vagy ez hobbi? Mindig is new york-i voltál? - mivel a legtöbben nem, így jogos kérdés. - Honnan ismeritek egymást Rafe-val? - pillantottam a megnevezett illetőre is. Bocsi, de általában én vagyok az, akinek lövése sincs az ilyen magánéleti, szociális dolgokról. Én általában elvagyok magamnak, aztán úgy halászom össze a morzsákat, hogy ne legyek full sötétben. Ha Azi nem lenne, az sem biztos, tudnám, melyik bolygón vagyok.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Last Friday night Yeah, we danced on tabletops And we took too many shots"
-Öhm... oooké. Köszönöm szépen ebben az esetben. Tényleg. -haraptam az alsó ajkamba egy mosollyal, majd érdeklődve figyeltem a visszafelé érkezőkre. Magamhoz is vettem egy poharat a tálcáról, aztán csak bólogattam, miközben lenyeltem a számban lévő kortyot. A gumicukros élményekkel nem szerettem volna élni, mivel túlzásba nem akartam vinni a jókedvre ivás művészetét. -Mhm, ez csak természetes! Mindenképp kell nekünk valami közös a girl powa' jegyében! -húztam egy széles, lelkes mosolyra a szám Eden megszólalására, hogy aztán csak a szemeimet forgathassam Aziel-nek. -Az a szám az egyik legnyersebb, legszexibb dolog. Inkább nem... gyaláznám meg, ha nem gond. De egy jó Taylor Swift-re tőled beneveznék. -fojtottam el egy vigyort némi ártatlan pislogással. Peter "kényszer dala" aztán meglepően jól sikerült, még ha a ritmus nem is volt feltétlen a helyén mindig. Egy lelkes nézés-ölelés kombót kapott is tőlem, amint visszatért közénk amolyan gratuláció gyanánt. -Tényleg baromi jó hangod van!! Shame on you, hogy eddig titkoltad előlem. -ráztam meg a fejemet megjátszott sértettséggel, aztán csak egy jót vigyorogtam azon, hogy Remy-től meghallgatná a Wannabe-t. Ahhoz képest, hogy ennek egyetlen élő ember se hiszem, hogy tudja a szövegét, egészen jól megoldotta a dolgot. -Mhm, oda, ahol nem én vagyok. -bólogattam nagyon tudálékosan, amikor közölte, hogy mehet a Ketchup song. Egy hitetlen vigyorral lehúztam egy bátorító kört, hogy felpattanhassak. -Szeretnék előre is elnézést kérni ezért az audiovizuális merényletért. -vontam meg a vállamat egy angyali mosollyal, hogy lenyomhassam a két első után szerintem bőven még borzalmasabbnak tűnő produktumot, de azért annak örültem, hogy a kis társaság élte a tipikus táncot mellé. Csoportosan kevésbé szar gáznak lenni. -A virágokat az öltözőbe kérném. -hajoltam meg végül, mielőtt ledobtam magam vissza a helyemre. -Nos akkor... hogy is volt az a Taylor Swift szám, kedves Azi? Fearless? -légysziiii.
Kezdőlap
Evelyn a megbeszélt programhoz egy manhattan-i karaoke bárt választott, és abban maradtunk, hogy mind ott találkozunk majd. Végül hosszas hezitálás és számolgatás után a taxi mellett döntöttem. Busszal másfél óra a Queens-Manhattan távolság, míg kocsival ugyanez fél óra. A sajátommal nem akartam menni, mivel nem terveztem szomjas maradni, így maradt a taxi, mint megoldás.
