Egy kicsit meredek ötletnek tartottam, hogy költözzek pár napra Marcohoz. Eredendően az iroda volt a célpont, de arra jutottunk, hogy mivel baromi fáradt vagyok, a pihenős estéimen képtelenség ott úgy aludni, hogy valaki ne szaladgáljon, így a lakására megyek. Mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön haza, nem kell nekem itt teljesen birtokba venni a lakását, de tegnap éjjel nem jött, nem tudom, hogy dolga volt vagy maradt az irodában, esetleg valakinél töltötte az éjszakát. Nem tudom, én ahogy végeztem a bárban elindultam ide. Beadtam a derekam, amit nem is bánok annyira, mert tényleg ki tudom itt legalább pihenni magam. Ha maradtam volna abban a lakásban, akkor valószínűleg nem tudtam volna lehunyni a szemem, mert bármennyire is nem akartam, szerintem majd' beszartam volna ott éjjel. Ha Clay megint bekattan és otthon talál, az valóban gáz lehet és biztos nem lenne jó vége. Huszonöt perce estem „haza" a melóban és már kezdek unatkozni. Van egy szabad estém végre, de valamit azért csak-csak jó lenne csinálni. Érdekes mód, nincsenek most elvonási tüneteim. Ma teljesen elkerültek, ami... határozottan jó dolog. Fogalmam sincs, merre járnak, hogy nem éppen engem kísértenek, de kihasználom ezt és most addig nem tépek be, amíg nem jelentkeznek. Nem árt végül is néha tisztának is lenni... Bekapcsolom a telefonomon a zenét, hozzákapcsolom a hangszóróhoz és elvonulok a fürdőbe, hogy egy nagy kád, forró fürdőt vegyek. Jól fog esni. Nem is tudom, mikor ültem utoljára kádban... Az albérletben csak zuhany van, úgyhogy tényleg van már egy ideje. El is terülök a vízben, és énekelgetni kezdem a zenéket, amik éppen a hangszóróból szólnak nem túl halkan. Ellennék itt. Mondjuk egy munkahellyel, nem kettővel. Jó lenne egy saját lakás, egy hasonló. Ki sem néztem Marcoból, hogy ilyen pöpec kis lakással rendelkezik. Mármint nem hiszem, hogy sokat van itthon, minek neki ekkora batár nagy lakás? Gyönyörű, nem mondom, de biztos nem kevésbe kerül fenntartani. Mondjuk nem mintha fájna neki az a pár dolcsi... Úgy fél órányi héderelés után kimászom a kádból és miután megtörölköztem, ledobom a az anyagot a padlóra és kimegyek a fürdőből, át a nappalin a szobáig. Vagyis mennék, de mikor megpillantom Marcot, szabályos O betűt formálnak az ajkaim. - Jesszus, hogy jöttél be? – lepődöm meg, de két pillanat alatt vissza is sunnyogok a fürdőbe, hogy aztán magam köré csavarhassam a törölközőt. – Na jó, ez meglehetősen hülye kérdés volt, tekints el tőle – próbálom túlkiabálni a zenét, de aztán inkább lehalkítom egy kicsit, hogy ne kelljen üvöltözni. Végig mérem Marcot, akinek a keze tele van valamivel. - Mit hoztál? – méregetem és közelebb araszolok hozzá, a konyha felé véve az irányt. - Jó, hogy jöttél, úgyis unatkozom – mondom neki mosolyogva. Dúdolgatni kezdem a háttérben hallatszódó zenét és a pultnak vetve a hátam figyelem őt. Elképesztő, hogy ez az ember mindig topon van. Kivéve, mikor összevagdaltatja magát, de akkor érthető. Nem tudom, mennyit foglalkozik magával, de biztos, hogy megéri.
Nem kevés mantrázásomba került, mire le tudtam végre teljesen nyugodni a Cherry lakásán történtek után. Még, amikor elvittem a saját kéglimbe és biztosítottam róla, hogy ott nyugodtan tud majd pihenni, akkor is azon járt az agyam, hogy az a tetű szemétláda meg fogja keseríteni az életemet. Vagyis az életünket, mert főleg Cherry ellensége volt eddig, de azt hiszem, azok után amit az orráért tettem, én se vagyok éppenséggel a kedvence. Ismerem a Clay-féle függő tetveket és azt is, hogy bármire képesek azért, hogy anyaghoz jussanak, ha pedig leesett neki, hogy egy nagy kutya vagyok -annyira azért csak nem hülye, hogy erre ne jött volna rá-, biztos vagyok benne, hogy ki fog találni valamit, hogy még több cuccot lehúzzon rólam. Szóval, azt tartottam a legjobb ötletnek, ha Cherry az én lakásomra megy és ott próbálja kipihenni magát. Sok ember nem tud arról a helyről, így totálisan biztonságban lesz és legalább én is nyugodtabban alszom. Vagyis aludtam még akkor is, ha az irodám melletti szobában töltöttem az estét. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek oda, de nem akartam se őt, se saját magamat zavarni. Amúgy sem ártott kicsit a gondolataimba mélyednem, mert még mindig nem értem, mi a francért akarok én ennyire vigyázni erre a libára és legfőképp, hogy miért akarom ennyire a közelemben tartani. Mert az már teljesen világos, hogy mióta csak betoppant az életembe, teljesen felforgatta azt én pedig még élvezem is. Az a csók pedig, amit tőlem kb másfél méterre a falnak döntve kapott, csak még jobban megnehezítette a dolgokat, mert azóta meg állandóan az jár a fejemben, hogy érdemes lenne folytatni azt, amit itt a szobában elkezdtünk. Pedig ez oltári nagy baromság és a lehető legidiótább ötlet részemről. Más se hiányzik az életemből, mint egy épp leszokóban lévő fruska, akit képtelenség kezelni, bármennyire is szerette volna eddig bárki. Az apja sem bírt vele, tehát épp nekem, miért jönne össze? Ennek ellenére végül, miután elintéztem a kis ügyleteimet és nyugodt szívvel hagyhatom hátra a klubbot, úgy döntök, hogy meglepem. Tartunk egy teljesen tiszta estét, amikor se ő, se én nem fogunk se inni -na jó, a vacsora mellé talán csak egy pohárka bort-, se más szert használni -ami főleg Rá vonatkozik ugye-, csak szimplán kettecskén megbeszéljük a dolgokat. Mármint azt, hogy most hogyan tovább. Amíg nem talál másik lakást, ahol nem fogja egy kretén se meglepni és fojtogatni, addig nem fogom elengedni. Ennyi. Két hatalmas papírzacskóval a kezemben ácsorgok a liftben, miközben igyekszem addig lavírozni, míg nem sikerül a két tasit az egyik karommal megtartani, másikkal pedig előhalászni a kulcsomat és igen komoly ügyességgel kinyitni az ajtót. A zenét persze már a folyosóról hallom, ami kissé meglep, ugyanakkor meg is nyugtat, mert ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy Cherry otthonosan és jól érzi magát nálam. Ennek ellenére, amikor belépek az előtérbe, nem a lakás közepén riszáló Cherry látványa fogad, mint ahogy vártam és elképzeltem, hanem a nagy semmi. Épp azon lennék, hogy ledobjam a tasit és felkutassam, mégis merre lehet a leányzó, mikor megjelenik a fürdőajtóban egy szál semmiben. Nem kis lélekjelenlétre van szükségem ahhoz, hogy ne dobjak el azon nyomban mindent és, hogy az állam ne a padlón koppanjon, mert azért annyira közeli ismeretség még mindig nincs köztünk, hogy pucéran nézegessem, de sikerül összeszedni magam és még el is fordulok, mint egy igazi úriember. Anyám most olyan büszke lenne rám, hogy szinte még így is hallom a dícsérő szavait. Én vadbarom. -Hát ööö... van kulcsom.- vigyorgok szemtelenül, ahogy visszasandítok rá és próbálom túlkiabálni a zenét, majd a pulthoz igyekszem, hogy megszabaduljak végre a holmimtól és egyben megpróbáljam kiverni a fejemből azokat a fantáziálgatásokat, amik az imént ellepték elmémet. Ha nem lett volna váratlan a látogatásom, azt mondanám, hogy szándékos volt ez a lehengerlő belépő Cherry részéről. -Vacsinak valót. Gondoltam mostanra már igen csak éhes lehetsz és, mivel a hűtőben nem sok holmi van, bevásároltam.- vonok vállat, de érzem, hogy a féfiúi büszkesége épp most szakadt ki belőlem és gurul el a padlón, mint valami üveggolyó. Apropó! Talán, ellenőriznem kellene a golyóimat, hogy meg vannak-e még egyáltalán, mert jelen pillanatban nem érzékelem őket. Olyan vagyok, mint egy idióta kisvárosi férj.-Látom, otthonosan érzed itt magad.- sandítok rá mosolyogva mindenféle gúny vagy megrovás nélkül a hangomban, miközben alaposan végig is mérem. Bőrén még mindig ott díszeleg egy-két kósza vízcsepp, haja pedig nedvesen simul a vállára és a hátára, a látványnak köszönhetően pedig eltűnik minden félelmem az elveszettnek hitt golyóimmal kapcsolatban. Meg vannak még azok. De még mennyire. -Ha rajtam múlik, most már nem fogsz.- pillantok rá, miközben sietve megnyalom ajkaimat, mintha attól eltűnne az a fura rekedtség a hangomból. A torok köszörülés viszont már segít, ahogy az is, hogy inkább a tasak tartalmára kezdek koncentrálni Cherry nedves, egy szál törölköző által fedett teste helyett. -Nem állítottam össze konkrét menüt, de természetesen-húzom ki magam büszkén-- valami olaszos kajára gondoltam és ahhoz vettem nagy általánosságban hozzávalót.- vigyorgok rá, mint a tejbetök, mert biztos vagyok benne, hogy hanyatt fog vágódni attól, ha leesik neki, hogy én most konkrétan vacsit főzni jöttem ide. Nem mondom, más is megfordult a fejemben természetesen, de azt nem kötöm inkább az orrára, mert még felképel. -Mit szeretnél enni?- teszem fel végül a legfontosabb kérdést, megállva mellette oldalammal a pultnak támaszkodva. Elmémben megannyi kép villan fel arról, mi mindent tudnék most vele kezdeni itt a konyhapulton, de megfogadtam, hogy úriember leszek. Természetesen, ha esetleg ő kérné, hogy szórakoztassam, akkor nem lenne más választásom, biz' Isten megtenném.
Meglehetősen jól el vagyok ebben a lakásban. Olyannyira, hogy már-már dolgozni sem annyira akaródzik kimozdulnom innen, de tudjuk, hogy azt muszáj, mert egyrészt, Ben lefejez, a maradékot pedig Marco is elvégezné rajtam. Még jó, hogy ilyen rendes főnökeim vannak. Viccet félretéve, tényleg azok, egy szavam sem lehetne egyikre sem, ugyanis más már valószínűleg rég kibaszott volna. Néha úgy tűnhet, hogy nem értékelem a dolgot, pedig ez nincs így. Nagyon is értékelem, csak nem mindig sikerül ezt sugallnom a külvilág felé. El sem tudom mondani, mennyire nagy szükségem volt már egy ilyen fürdőre. A Generalban Shania kikergetett a világból. Mondjuk most már kezd rájönni, hogy nem sok esélye van ellenem, hiába próbál bármibe belekötni. Egyrészt egyre kevesebb dolog van, amibe jogosan bele tud, másrészt meg sejti, hogy teljesen felesleges… Mikor a nappaliba érek anyaszült meztelenül és Marcoval –és a zacskóival… már nem azokkal, hanem a papírzacskóival a kezében!- találom szembe magam, eléggé meglepődöm. Nem tudom, min? Azon, hogy megjelenik a saját lakásában? Ó, mily váratlan! A kérdés pedig még abszurd is, amit felteszek neki. - Költői kérdés volt – mondom a válaszára reagálva, miután lehalkítottam a zenét és magamra csavartam a törölközőt. - Ez nagyon rendes tőled, de azt azért remélem tudod, hogy attól, hogy itt csövezek pár napot, eltartanod azért nem kell – húzom a szám széles vigyorra, ahogy figyelem a dolgokat, amiket kipakol a csomagból. – Bár most, hogy mondod, azt hiszem reggel nyolckor ettem utoljára. – Fel se tűnt. Az viszont igen, hogy ma még sikerült elkerülnöm mindenféle szer használatát, ami nálam már rekordnak bizonyul. - Aha, meg tudnám szokni – bólintok a megjegyzésre és ahogy kiszedett egy paradicsomot a papírzacskóból, már rá is kapok és meg is eszem egy harapással. – De ne aggódj, nem maradok a nyakadon – teszem hozzá két rágás között egy ártatlan mosollyal a képemen. - Na, csaknem itt is maradsz estére? – emelkedik meg az egyik szemöldököm a kíváncsiságtól, mert igazán érdekelni kezd, mégis hogy érti ezt? Nekem persze még mindig lennének ötleteim, ha engem kérdez, de a legutóbbi tapasztalatok alapján nem arra következtetek, hogy bármi más tevékenységet el tudna képzelni velem, mint a seggem megmentése vagy az arról elmélkedés, hogy hol és mennyire cseszem el az életem. Aztán lehet, hogy rosszul látom, fene se tudja. A meglepettségem csak fokozódni kezd, mikor kezdek rájönni, hogy főzőcskézni jött. Ha most egy egyedülálló nő lennék, aki kapcsolatot keresne –habár az első stimmel, a második már nem annyira-, akkor akár fel is kiálthatnék, hogy „Bingó!” - Szeretem a… hm… olaszos dolgokat – húzódik a szám kacér vigyorra. – Mázlid van, hogy te is ebbe a kategóriába sorolható vagy – fűzöm hozzá az alsó ajkamba harapva. Komolyan bolygatja a fantáziám ez az ember, azt hiszem, már csak azért is, mert tudom, hogy egyébként tilosnak kellene lennie. A szótáramban ez a szó viszont nem annyira szerepel csak nagyon sarkalatos helyzetekben, szóval mázlija van. Vagy éppen pechje. Az még eldől. - Mi a séf ajánlata? – kérdezek vissza, mert habár tudok pár dolgot főzni, leginkább csak alap dolgokat, na meg egyébként is érdekelne, hogy mit javasol. – Iszunk is valamit? – kérdezem és a hűtőig megyek, hogy kinyithassam azt. Körül pillantok és kérdőn felé fordulok. – Whisky, vodka, tequila? Van itt minden, ami szem-szájnak ingere – mondom és ki is kapom a tequilát onnan, aztán a pultra teszem az üveget. - De előtte felkapok magamra valamit, mielőtt még ezt az egy réteget szemmel lehámozod rólam – kacsintok hátra, mielőtt eltűnnék pár percre a szobában.
Nem könnyű az elmémet visszatérítgetni Cherry pucér testéről a főzés felé, de végül sikerül leküzdenem a kényszert arra, hogy letépjem róla az idő közben magára csavart törölközőt és tovább gyönyörködjek benne. Vagyis csinálnék én mást is, csak abba meg már végképp nem merek jobban belegondolni. Most még nagy nehezen vissza tudom fogni magamat de, ha tovább agyalok ilyesmin, már nem biztos, hogy sikerülni fog. -A költő pedig válaszolt is.- jegyzem meg széles mosollyal az arcomon, de már javában azzal foglalatoskodok, hogy kipakoljak mindent a zacskóimból (xDD) és kitaláljuk, mi is legyen a menü. A szavai hallatán azonban már nem a menün jár az eszem, hanem inkább azon, hogy most forgassam a szemeimet, vagy pár perc múlva. -Meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Mindössze szeretnék főzni egyet a saját lakásomon, ha már vendégem is van. Gondoltam, jól jönne talán egy kis társaság.- vonok vállat, ahogy megpróbálom megmagyarázni, mi is járt a fejemben, amikor kitaláltam, hogy feljövök Cherryhez és főzünk valamit, csak az a baj, hogy még én sem tudom. Látni akartam, hogy jól van-e, ebben biztos vagyok és jó lenne talán beszélni vele kicsit a történtekről vagy épp bármiről. -Látod, akkor épp ideje lenne, hogy harapj valamit és mivel én se nagyon ettem még ma, meg amúgy is jobb társaságban enni, mint egyedül, ez a legjobb, amit tehetünk.- pillantok rá somolyogva, majd miután mindent kiszedegettem a tasakokból eltüntetem őket és a tenyeremet összecsapva bámulom a holmikat, mintha abban reménykednék, hogy majd megsúgják, hogy mit is főzzünk belőlük. -Pedig, mint ahogy észre is vehetted, nem sok időt töltök itt, nagyrészt üresen áll a lakás. Felőlem addig maradsz, amíg jól esik.- biztosítom arról, hogy nem zavar, miközben a paradicsomot figyelem, amit rendkívül jóízűen falatozgat beszéd közben. Nem sok olyan embert láttam még, aki képes a paradicsomot szólóban megenni úgy, mintha egy alma lenne de őszintén szólva cseppet sem zavar. Vennék egy konténerrel is gondolkodás nélkül, ha azt kérné a drog helyett. Fogalmam sincs, hogy manapság hányadán áll a függőségével, de most ahogy látom nem tűnik úgy, mintha elvonási tünetei lennének. Nem remeg, nem izzad és nem stresszel, ami jó. Kérdés, hogy ez azért van, mert megoldotta magának a szerhez jutást vagy azért, mert meglepően jól viseli a dolgot? -De bizony, itt maradok. Hely van bőven és szerintem neked is jobb, ha van itt valaki még rajtad kívül, nem?- pillantok rá kutakodón, mert nem vagyok biztos benne, hogy nem-e félt itt egyedül az éjjel. Mondjuk ennél biztonságosabb helyen nem is lehetne, mint ez a lakás, mert az ég világon senki sem tudja a portáson kívül, hogy itt van, ergo nem is keresheti itt semmiféle Clay vagy más barom. Ettől függetlenül szerintem jobban fog aludni, ha tudja, hogy itt vagyok és legalább én se fogok aggódni amiatt, hogy nem-e fojtogatja épp valaki. -Mázlim? Miért is mázli ez nekem?- kúszik játékos mosoly ajkaimra ahogy rádöbbenek, hogy épp flörtöl velem a leányzó -nem is akárhogy- és hülye lennék, ha nem venném fel én is a kesztyűt. Konkrétan most közölte velem, hogy bukik rám -na nem, mintha eddig nem sejtettem volna, csak épp teljesen más, ha nyíltan kimondja-, vagy én értettem félre valamit? És az, ahogy beharapja az ajkát? Önkéntelenül is a pár perccel ezelőtti jelenet jut eszembe, ahogy meztelenül ácsorgott tőlem pár méterre és esküszöm, már azt se tudom, hogy mit is akartam az imént csinálni. Pillantásom ajkaira téved, majd lentebb csúszik a nyakára, ahol még mindig ott éktelenkednek Clay ujjainak nyomai és rögtön kitisztul a fejem. Ja, a menü. Fenébe már, Cherry. -Igazság szerint gondoltam rá, hogy csinálhatnánk pizzát, de évek óta nem vetemedtem ilyesmire, szóval...- igen, anno még ilyen dolgokkal is foglalkoztam, mint pizza sütögetés és főzőcske, csak épp idővel ezekre már nem jutott időm.-De lehet szó lasagne-ról vagy bármi másról, amit megkíván a kedves vendég.- vonogatom szemöldökeimet perverz vigyorrral a képemen, mert hát arra is vevő vagyok, ha nem kajára éhes a drága, hanem valami másra. Készen állok eleget tenni a rendelésének, ha arról volna szó. Aztán az italokat kezdi sorolgatni, én pedig sietve mögé sétálok és kikapom a kezéből a tequilás üveget, hogy aztán szépen visszategyem a helyére.-Nos, arra gondoltam, hogy mivel a múltkor nyíltan lealkoholistáztál, most lehetne ez egy olyan este, amikor egyikőnk sem iszik. Maximum, ha nem tudjuk egymást elviselni, akkor végül bevethetjük az alkoholt. Mit gondolsz?- kérdezem kíváncsian, hiszen az is lehet, hogy tök hülyeség részemről ez a terv, de engem akkor is baromira érdekel, hogyan viselkedünk egymással, ha józanok vagyunk mindketten. Maximum majd keverünk pár alkoholmentes koktélt vagy franc tudja, mit csinálnak a normális emberek, amikor én éppen innék.-Futás, mert a végén még nem csak a szememmel fogom hámozni...- biccentek vigyorogva a szoba felé, amerre megindul és erőnek erejével ráveszem magam arra, hogy én addig ne a szobáról és arról fantáziálgassak, hogy utána megyek, hanem azon járjon az eszem, hogy felkészüljek a főzésre. Többek között lekapom a zakómat és felhajtom az ingem ujjait, hogy valamivel kényelmesebb és lazább legyen a konyhában mozgolódni. Na nem, mintha nem lenne itt millió és egy göncöm, többek között pólók és melegítő alsók, de nem állok most neki divatolni.
Hát ez nagyon furcsa, nem mondom. Mindenre gondoltam, de arra nem, hogy majd főzőcskézni fog itt a lakáson. Én meg majd asszisztálok vagy nem tudom. Mindenestre értékelem, hogy nem fogok unatkozni és annak következtében belőni magam dögig. - Jól gondoltad – kacsintok rá jókedvűen. – Még szerencse, hogy hazajöttem rögtön munka után. Különben csak az üres lakás várt volna és nem egy fedetlen női test – kacérkodom vele kicsit egy pimasz vigyorral az arcomon. Szeretem látni a reakcióját az ilyen megjegyzéseimre, gyakran felveszi a fonalat, ami igencsak tetszik. - Ne akard, hogy itt maradjak – sóhajtok fel színpadiasan. – A fejedre nőnék. És egyébként is megunnálak – nevetek fel, miközben figyelem, ahogy kipakol. Persze csak viccelek, de jó szívni a vérét egy kicsit. Kíváncsi vagyok a reakciójára ezzel kapcsolatban. Nem azért nem akarnék itt maradni, hiszen tényleg nem hiszem, hogy amúgy sokat tartózkodna itt, hanem inkább azért, mert nem akarom ennyire hozzákötni magam. Már így is sokkal jövök neki. Sokkal többel a kelleténél. Szóval erre nincs egyáltalán sansz. Látom, ahogy kicsit meglepődik azon, hogy magában eszem a paradicsomot, amire el is vigyorodik. - Finom – nyalom meg az alsó ajkam. Szeretem a paradicsomot, na. Gyerekkoromban is marékszámra zabáltam. - Hely van bőven – helyeslek. Mondjuk mellettem az ágyban. Vagy mellette, nekem. A vendégszobában alszom, nem a hálójában, de titokban azért már belestem oda is. Kíváncsi voltam rá. – Persze, tényleg ne törődj azzal, hogy itt vagyok, nem akarok én semmi vizet zavarni. A társaságnak meg mindig örülök – mondom félig teli szájjal és megigazítom a törölközőt, mielőtt még lecsusszanna, mert érzem, hogy lazul a mellkasomnál. – Ha azt akarod megtudni, nem rettegtem-e éjszaka, a válaszom nem. Aludtam, mint a bunda. – De csak azért, mert úgy kiütöttem magam, mint a szar. Anélkül tényleg nehezen aludtam volna el, annak ellenére is, hogy nagyon fáradt voltam. Nem esett jól ez a fojtogatás a napokban. Cicázom vele egy kicsit, és ahogy érzékelem, fel is veszi a kesztyűt, ami azért tetszik. - Mert nem kell sokáig győzködnöd, hogy az ágyadba csábíts – húzódik az ajkam pimasz mosolyra, és mindenféle szemérmesség nélkül, végig járatom rajta a tekintetem, tetőtől talpig. Érezhetően izzik a levegő kettőnk között, amit szerintem ő is észlel, bármennyire nem akarna esetleg tudomást venni róla. - A pizzánál tökéletesebb nem is lehetne, épp itt az ideje, hogy megmutasd a pizza sütő tudományod – egyezem bele. A pizzát úgyis szeretem. – Szerintem én nem sokat fogok tudni hozzátenni, de majd mondod, mit kell csinálni és kész – osztom ki a feladatot egy vállvonás kíséretében. – Megenni azért tökéletesen jól tudom – viccelek, de persze nem kerüli el a figyelmem, ahogy rám pillant és a szemöldökét felvonja. - Bármi más? Bátor kijelentés – nyugtázom, majd kinyitom a hűtőt, hogy keressek némi italt is magunknak. Nehogy már józanul álljunk neki főzőcskézni itt. Mikor viszont kikapja a kezemből az üveget, rendesen meglepődök és ez az arcomra ki is ül, főleg, amikor vázolja a „játékszabályokat”. - Hm. Kíváncsi leszek, meddig bírsz ki pia nélkül – nevetek fel, de aztán rábólintok. – Legyen. Remélem, azért nem vetted túlzottan magadra a dolgot, hogy lealkoholistáztalak, de be kell vallanod, hogy azért van némi igazságalapja a dolognak. – Persze, hogy van. Mondjuk stresszes lehet az élete, ilyen helyzetben lehet, hogy én is innék éjjel-nappal. Ahogy elindulok az ideiglenes szobámba és meghallom a megjegyzést, megpördülök, úgy nézek rá vissza. - Hát hajrá – harapok újra az ajkamba, miközben szépen lassan menetelek hátrafelé a szoba irányába. A tekintetemmel szinte már lehámoztam róla az inget, de aztán visszafordulok és mielőtt eltűnnék a szobában, az utolsó pillanatban kioldom a törölközőt és engedem, hogy lágyan lecsússzon a padlóra. Úgysem jön szerintem utánam, ahhoz szerintem innia kellene vagy legalább kivernie a fejéből, hogy csak a bonyolultság lenne abból, ha szexre kerülne a sor. Én viszont kivetettem a hálóm és az agyam hátsó részébe távoztak azok a gondolatok, amik bármiben is akadályoznának. Magamra kapom az alsót és a pólót, majd ha nem jött utánam, ahogy azt sejtettem, visszamasírozok a konyhába és újra szemügyre veszem. - Komolyan ingben fogsz főzőcskézni? – vonom fel a szemöldököm, ahogy nézem, amint tevékenykedik. Hihetetlen ez az ember.
Fogalmam sincs, mi történt Cherryvel, mitől olyan a hangulata amilyen, de tény, hogy rohadtul bejön. Cseppet sem félénk -na mondjuk ez eddig sem volt rá éppenséggel igaz-, teljesen laza és érezhetően jól érzi magát, mintha minden gondja elpárolgott volna hirtelen. Úgy mászkált itt a lakásban, mintha mindig is ide tartozott volna és lássuk be, sokkal jobban kiélvezi ezt a helyet, mint én valaha. Hiszen nagyrészt nem is töltöm itt az időmet. -Nos, igen. Még szerencse, hiszen az a látvány, ami fogadott sokkalta jobb, mint az üres lakásé. Erről nem vitatkozom egy percig sem.- pillantok végig rajta, de vele ellentétben én cseppet sem viccelem el a helyzetet, mert mindaz, amit mondtam nem vicc. Bár bevallom, ha megkérdeztek volna a lakás ajtajában, hogy mire számítok, mi vár majd idebent, ha belépek az ajtón, ez lett volna a legutolsó tippem. Előbb gondoltam volna arra, hogy óriási buli van vagy ilyesmi, mint arra, hogy Cherry egyes egyedül, tök pucéran, lazán sétálgat fel-alá. Mikor szóba kerül, hogy akár itt is maradhatna -tekintve, hogy én alig töltök itt havi egy-két napot-, egészen a "megunnálak" kifejezésig, csak várakozón figyelek. Ott viszont mosoly kúszik az arcomra némi csodálkozással vegyülve és tekintve, hogy tudom jól, csak viccel, el is nevetem magamat a fejemet csóválva, ezzel is helyt adva méltatlankodásomnak. Megunna? Szerintem minden mondható rám, csak az nem, hogy unalmas lennék. -Arról azért gondoskodnék, hogy ne így legyen. Mondjuk havonta össz-vissz csak egyszer néznék el ide, hogy egyáltalán élsz-e még és akkor képtelenség lenne, hogy megunj.- vonok vállat nemtörődöm hangsúllyal pakolás közben, de valójában, csak kóstolgatom a leányzót és kíváncsian várom a reakcióját. Azt hiszem, hogy a végén még talán hiányoznék is neki, ha nem jönnék el hozzá, csak olyan ritkán. Hiszen egyértelmű, hogy élvezi a társaságomat, másképp nem flörtölne velem folyamatosan, még akkor is, amikor a paradicsom-evése esik szóba. Az ajkát olyan szexin sikerül megnyalnia, hogy kedvem lenne folytatni helyette a mozdulatsort, nem beszélve a helyesléséről. Hely van bőven. Ez egy kurva egyszerű mondat mégis, ahogy elismétli a saját szavaimat, kissé úgy hat, mintha valami több rejlene mögöttük. -Már miért ne törődnék azzal, hogy itt vagy? Vendég vagy és még az etikett is megköveteli, hogy gondoskodjak arról, hogy jól érezd magad.- villan rá a pillantásom és, ha tudná, hogy mi minden jut eszembe a "jól érezd magad" szó alatt, nem hiszem, hogy ilyen nyugodtan ácsorogna itt mellettem mosolyogva. Vagy épp annál inkább mosolyogna? A fene se tud már kiigazodni ezen az egészen. -Ezt örömmel hallom. Épp az volt a cél, hogy nyugodtan tudj pihenni. Nekem is jobb, ha nem egy félkómás csaj ácsorog a pultomban.- eresztek meg felé egy cinkos mosolyt, hiszen tudjuk jól, hogy ez nem csak a fáradtságra vonatkozik. Nem ám. Ez ugyanúgy azt is jelenti, hogy szétcsúszva se szeretném ott soha látni, amivel ő tisztában is van. Nagyon remélem, hogy tart tőlem annyira, hogy ne merje ezt megjátszani, mert még én sem tudom, mit tennék abban a helyzetben. Rohadtul utálom, ha visszaélnek a jóindulatommal. A következő mondata hallatán azonban bent reked a levegő a tüdőmben és kétszer is végig kell gondolnom, hogy jól hallottam-e, amit mondott. Legszívesebben most azonnal hoznék egy szondát, hogy meggyőződjek róla, vajon józan-e, de ahogy végig pillantok rajta, tényleg annak tűnik. Nocsak. Úgy tűnik, már ital sem kell ahhoz, hogy nyíltan incselkedjen velem. Ez egyre jobb és jobb lesz. -Csak nehogy a végén visszaéljek a helyzettel.- bizony, nehogy. Elég durván megkavarná a dolgokat, ha ilyesmi történne, de kezdek nagyon afelé hajlani, hogy letojjam magasról az ellenvetéseimet és inkább azt tegyem, amit a zsigereim diktálnak. Vagyis inkább azt, amit a farkam diktál, de egy kutya. Halk, mormogó hangom talán érezteti is vele, mennyire kedvemre lenne, ha arra kerülne sor, ugyanakkor igyekszem vissza is fogni magam. Biztos vagyok benne, hogy amint eljönne a következő reggel, én lennék a legnagyobb szemétláda a világon, aki visszaélt a helyzettel és akkor borulna az egész. -Nekem az is megfelel, ha csak az evésnél veszel részt a küldetésben, de igyekszem majd lefoglalni pár könnyebb feladattal.- és már megint megjelennek lelki szemeim előtt olyan gondolatok, amelyeknek rohadtul semmi köze nincs a pizzasütéshez. Ha nagyanyám most itt lenne és olvasna a gondolataimban, tuti, hogy kapnék egy nagy sallert, amiért egy ilyen szent dolgot, mint a pizzasütés, összekeverek valami teljesen mással. Nekünk olaszoknak ez olyan, akár egy rituálé, mégse tudok most így gondolni rá, mert még a "bármi más" megjegyzésemet is kitekeri, amire csak egy kacsintással reagálok. Értem én, hogy rég nem a kajáról beszélünk, csak nem tudom, komolyan gondolja-e. Szerintem már megszokta, hogy én úgyis visszafogom magam, leszámítva azt az esetet, amikor elgyengültem pár percre. -Hidd el, hogy ital nélkül is el tudlak viselni, Cherry és szerintem te is engem. Vagy tévedek?- pillantok le rá érdeklődve, miután megmentem magunktól azt az üveg tequilát és visszateszem a helyére. Ezt most muszáj lesz végig csinálnunk, mert tényleg rohadtul kíváncsi vagyok, mi lesz a kísérlet eredménye, na meg amúgy is, szerintem épp elég durván flörtölünk most egymással ital nélkül is. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a vonzalmunk nem csak az alkoholnak köszönhető. Francba. Reméltem, hogy nem így lesz.-Van benne igazság, ez tény, ugyanakkor képtelenség lenne a többi szarságot ital nélkül kibírni, nem beszélve arról, mennyivel szexibb vagyok whiskys pohárral a kezemben.- viccelem el kicsit az okfejtésem végét, mert szándékosan nem akarok most arról beszélni, mennyi olyan dolgot láttam már, amelyeket utólag szívesen kitörölnék az emlékezetemből. Eszem ágában sincs előadni neki a törékeny lelkű faszit, mert nem vagyok az. Épp csak mindenki máshogy teszi túl magát bizonyos dolgokon vagy éppen sehogy, és ilyenkor csendes, állandó társává tud válni az alkohol. Épp neki magyaráznám el, aki valamiért valamikor a drog karjaiba vetette magát? Mindezen kellemetlen gondolataim azonban köddé válnak, mikor elzavarom öltözni, mert egyáltalán nem úgy reagál, mint vártam volna. Sőt. Sokkal durvábban reagál, mint ahogy azt valaha elképzelhettem volna, de itt vesszek meg, ha nem, baromira tetszik amit csinál. Egészen felcsigáz, ahogy kihívó pillantással eltipeg a szoba ajtajáig, majd az utolsó pillanatban ledobja magáról a törölközőt. A lábaimat erőszakkal kell visszatartanom, hogy ne induljak meg most azonnal felé, mint egy dúvad és teperjem le abban a rohadt szobában, de mire igazán rám törne a kényszer, végre eltűnik a szemem elől. Komolyan kezdek félni, hogy ki fog ma este csinálni idegileg, amíg olyasmit nem teszek, amit tudom, hogy meg fogok bánni. Őszintén szólva, már azt is megbántam, hogy kitaláltam ezt a kajálós dolgot és feljöttem ide. Hogy valamiképp eltereljem a figyelmemet, inkább neki látok a pizzatésztának, miután megszabadulok a zakómtól. Szerintem, még soha nem koncentráltam erre a folyamatra annyira, mint most. Sőt. Egészen beletemetkezek és, csak akkor pillantok fel, amikor Cherry megszólal mellettem. -Miért? Talán kötényben kellene vagy errefelé, miben szoktak főzni az emberek?- mosolygok rá kíváncsisággal a tekintetemben, hiszen tényleg nem értem, mi olyan nagy szám abban, hogy ingben gyúrok pizzatésztát? -Megtennéd, hogy közben összedarabolod a maradék paradicsomot?- vigyorodok el, ahogy eszembe jut, hogy a hölgy szívesen majszolgatja a'la natúr a hozzávalónk legfőbb alkotóelemét majd, ha neki lát annak, amit kértem tőle és végzek a tésztával, mögé sétálok és úgy lesek át a válla felett, hogy jól csinálja-e. Megragadom mondjuk az alkalmat arra is, hogy véletlennek álcázva a csípőjére simítsam egyik kezemet, de szerintem ennyi bosszú kijár azok után, amit az imént csinált.-Nem is megy ez olyan rosszul. Szerintem nagy hasznodat fogom venni.- somolygok a válla felett szándékosan olyan közel beszélve bőréhez, hogy a borostámat, ha nem is, de a lehelletemet biztosan érzi rajta. Egy probléma van ezzel a játszadozással: nagy eséllyel saját magamat is megszívatom majd vele.
Nem is tudom, hogy miért vonz ennyire ez az ember, de mindenesetre azt nem mondhatom el, hogy nem mozgatja a fantáziám. A kelleténél sokkal jobban, az a helyzet, főleg a reggeli kis jelenetünk után. Azt még mindig bánom, hogy Pablo félbeszakított minket, mert ha nem tette volna, akkor biztos, hogy az ágyban kötöttünk volna ki. De ha nem ott, akkor a padlón. Vagy bárhol máshol. Hm. Másrészt azért egy kicsit örülök is neki, mert akkor ki tudja, hogy most hogy lennének a dolgok, de az száz százalék, hogy összekuszálódtak volna. Elmosolyodom a megjegyzésére, aztán viccelődni kezdek azzal, hogy ha ideköltöznék, megunnám őt. - És ha egyszer nem élve találnál? – vonom fel a szemöldököm és érdeklődve pillantok rá. Mert hát ez ugye benne van a pakliban. A drogosok jókora százaléka beleesik ebbe a... hibába?! Nekem még nem volt halálközeli élményem így, de nem is szeretném, hogy legyen. Mindenesetre nem mindig tudja az ember, hogy miből, mennyit. Akár egy hajszálon is múlhat a dolog. - Az etikett? Nocsak, miket figyelembe nem veszel te – nevetgélek, de persze, jól esik, hogy próbál velem törődni, de csak az egészséges mértékig. Ha túlaggódja a dolgokat, azt annyira nem szeretem, meg azt se, ha beleüti az orrát olyanba, amibe nem kéne. De már talán egy fokkal jobb, mint volt. - Fel tudom pörgetni magam öt perc alatt, ha gáz a helyzet – mosolyodom el. Nem tudom, miért csinálom ezt, tudom jól, hogy kikötötte, hogy az Infernoban nincs cuccozás, de hát azért megesett már, hogy bekaptam egy bogyót annak érdekében, hogy felpörögjek. Most egy kicsit azt hiszem talán fel akarom mérgesíteni, ugyanis a múltkori incidens is akkor történt, amikor felpaprikáztam egy kicsit a drágát. Tetszett, ahogy követelőzve lökött falnak, hátha most is megteszi. Hah. De talán jobb, ha inkább főzőcskézünk. A kérdésére adott válaszomon látszik, hogy nem erre számított és meglepődik, amin kishíján elnevetem magam. - Már megtetted volna, ha akartad volna – vonok vállat. Érezhető, hogy izzik a levegő közöttünk, de nem akar semmit összekuszálni, így inkább megpróbál távol maradni. Mondjuk most kivételesen nem, mivel idejött, de most is gondolom a főzés a fő indok. Mindegy, legalább kajálok egy jót. - Na jó, legyen – egyezek bele a kisebb feladatokba végül egy bólintással. Azért gondoltam, iszunk is valamit közben, de Marco váratlanul kikapja a tequilát a kezemből. Egy pillanatig már azt gondolom, hogy elkezdi a szentbeszédet, hogy hagyjam abba az ivást, de aztán érdekesnek tűnik az ajánlata. - Majd meglátjuk – préselem össze az ajkam és elmosolyodom. Persze kétlem, hogy ne tudnánk elviselni egymást, de ki tudja?! – Na látod, ém is pontosan ezért iszom és hódolok másfajta káros szenvedélynek – bökök a mellkasára, ugyanis ez nagy igazság volt, amit mondott. El tudom képzelni, hogy nem egy leányálom egy nagy drogkartellt elvezetni, láttam egy-két dolgot már, ami ez bizonyította, ugyanakkor az én legutóbbi éveim sem éppen ragyogóak. Az egoista megjegyzésre a végén pedig csak megforgatom a szemem. Mondjuk tényleg szexi, de ezt neki nem kell tudnia, így is elég nagy az önbizalma. Inkább elsietek felöltözni, de közben azért nem tudom megállni, hogy ne cicázzak vele még egy kicsit. A tekintetem az övébe kúszik, szinte hívogatja, de tudom, hogy Marco erősebb elhatározásúbb annál, mintsem ilyen könnyen beadja a derekát. Mondjuk az is igaz, hogy más már régen rám vetette volna magát már akkor, mikor meztelenül meglátott, nemhogy még néhány ilyen megjegyzést is tűrjön, mint amit én dobáltam neki. Visszaérkezve furcsán pislogok rá, amint meglátom, hogy ingben gyúrja a tésztát. - Hát bármiben, de nem ingben! – röhögök fel, aztán átnyúlok a karja alatt és a jobb kezemmel kigombolom fentről az aljáig. – Tiszta paradicsomszósz lesz vagy mit tudom én – forgatom meg a szemem ártatlanul és lopva azért odasandítok a kivillanó izmaira. – Te mennyi ideig szoktál reggelente a fürdőben készülődni? – kérdezek rá vigyorogva, mert az látszik, hogy nagyon is ad magára, de szerintem ez kurva időigényes tud lenni. - Kecskére a káposztát? – nézek fel rá széles vigyorral és mellé is lépek, hogy aztán felszeleteljem a paradicsomot, de a legkisebbet egyben bekapom, mert nem bírom megállni. Közben figyelem, ahogy erős kezeivel a tésztát gyúrja és ennek következtében majdnem elvágom az ujjam is, de még időben elkapom onnan. Mikor az fülemet és az arcomat csiklandozza a lehelete és a kezét is megérzem a csípőmön, az ajkam széle mosolyra görbül. Kihúzom magam és megköszörülöm a torkom, majd oldalra pislogok rá a vállam felett. - Mondj már valamit olaszul. – A chao-n kívül még nem is nagyon hallottam semmit tőle ezen a nyelven, pedig igencsak jól állhat neki. Egyébként pedig csak terelem a témát, mert kíváncsi vagyok rá, hogy magától lép-e valami komolyabbat vagy csak akkor megy bele ebbe a játékba, ha én üldözöm bele kvázi. Megnyalom az alsó ajkam és nyelek egy nagyot, ugyanis a torkom máris kiszáradt a közelségétől, és gyorsan leszeletelem a maradék egy paradicsomot. - Kész. Király szeletelő vagyok – fordulok meg végül vele szembe és a pultnak döntöm a fenekem várva, hogy mi lesz a következő lépés. Sütünk vagy nem?
Nem igazán zavarna, ha Cherry esetleg itt maradna ebben a lakásban, ami tudom, már tényleg kimeríti a "bőkezű" jelzőt, de most mit csináljak? Minden erőmmel azon vagyok, hogy segítsek ennek a lökött tyúknak, csak az a baj, hogy ő ennek ellenére mégis mindig bajba kerül. Hogy a fenébe van ez? És akkor még jön a hülye kérdése is, aminek hallatán, ha nem tudnám ilyen jól hozni a pókerarcot tuti leesne az állam, de végül csak megcsóválom a fejem. -Nyilván még jól meg is vernélek, bár ez téged már nem igazán zavarna. Minden esetre kibaszottul örülnék, ha nem csinálnál semmi hülyeséget, mert, ha ne adj' Isten ilyesmi történne és véletlenül mégis életben maradnál, a továbbiakban megkeseríteném az életedet, erre mérget vehetsz.- mormogom halkan, de a tekintetem jól tükrözheti, milyen komolyan beszélek. Utálnám, ha minden segítségem ellenére mégis idáig fajulna a helyzet és kétségtelen, hogy onnantól szükségesnek érezném, hogy átvegyem az irányítást. Kezdetnek bezárnám Cherryt valahová, hogy tutira ne jusson cucchoz, aztán meglátnánk, hogy viseli. -Sok mindent figyelembe szoktam venni még, ha neked nem is tűnik fel.- térek vissza az elfoglaltságomhoz, mert a téma ugyan már más, mégis, az előző jelenet amit elképzeltem a szavai hallatán, még mindig ott lebeg a szemem előtt. Nagy erőfeszítést igényel részemről, hogy ne menjek át erőszakos állatba, hogy úgy értessem meg Vele, mekkora faszságot művel minden alkalommal, amikor droghoz nyúl. És akkor még a beszólása is... -Felpörgetlek én úgy, mint a búgócsigát, ha erre vágysz.- kúszik szemtelen mosoly az arcomra, mert bár a pultban lévő teljesítményéről van most szó, mégis tök máson jár az eszem, ha felpörgetésre kerül a sor. A téma pedig gyorsan visszatér a veszélyes zónába, amit kerül-fordul megközelítünk, pedig tudom jól, hogy nem lenne szabad. Semmi jó nem sülne ki abból, ha engednénk a vágynak és egymásnak esnénk, mert az csak mindent megbonyolítana. Annak ellenére viszont, hogy ezt tudom, képtelen vagyok nem arra gondolni, milyen baromira szeretném hanyatt dönteni. -Nem tehetjük meg mindig azt, amit csak akarunk. Megálljt pedig, csak mi magunk tudunk parancsolni magunknak.- válaszolok egy nevetségesen magasröptű dumával, de akármennyire is tűnik okoskodónak, valóban így gondolom. Ha mindig azt tenné mindenki, amit csak megkívánna abban a pillanatban, nagyon csúnya világot élnénk. Így se semmi, de akkor végképp a feje tetejére állna minden. Én például minden második embert kinyírnék, de így inkább iszok és próbálok erőt venni magamon. Az viszont, mikor egy lapon említi az én ivásomat az ő drogozásával, egészen felháborít. Ég és föld a két dolog, mert bár alkoholista is lehet az ember, mégis, szerintem sokkal könnyebb arról lemondani, mint a drogról. -Azt azért remélem te is tudod, hogy a két dolog cseppet sem hasonlít? Ha csak innál, akkor most nem ott tartanál, ahol.- pillantok rá sokatmondóan és ezzel konkrétan arra célzok, hogy nem tartozna egy maffiózónak és nem dolgozna az illető klubbjában. Nem akarta volna senki se megfojtani a minap és mondjuk akkor nem is ácsorogna most itt a lakásomon, hogy velem flörtölgessen és az őrületbe kergessen. -Ettől függetlenül tuti, hogy el fogjuk tudni viselni egymást.- kacsintok rá vigyorogva, de a kijelentésemet követő mutatványa után, már nem vagyok olyan biztos a dolgomban. Cicázik velem én pedig erős késztetést érzek arra, hogy beszálljak a játékba, mert rohadt kitartó tudok lenni, de nálam is eljön a pillanat, amikor már nem akarom visszafogni magam, mert az olyan fárasztó. Főleg, hogy tudom, hogy epekedve várja azt a pillanatot. Ez mostanra már elég egyértelművé vált. Főleg, ahogy az ingemet kezdi gombolgatni azon aggódva, hogy paradicsomszószos lesz. Legszívesebben hangosan röhögnék, hiszen nagy nehezen, talán össze tudnék spórolni némi pénzt egy új ingre ugyebár, de inkább nem rontom el ezzel a pillanatot. Inkább abbahagyom a tészta gyúrását, hogy végleg megszabaduljak az ingtől, ha már ennyire aggódik érte a drága. -Ennyire tetszik az, amit látsz?- kérdezek vissza kérdése hallatán és nem is tagadom, hogy sokat adok magamra, mert, ha már maffiózó vagyok, gyilkos, hazug, törvényszegő aljadék, legalább nézzek ki jól, nem? -Nem többet, mint ti nők. Sőt. Elég gyorsan elkészülök reggelente, de majd holnap meglátod.- vonok vállat mosolyogva, ahogy eszembe jut, hogy terveim szerint ma itt töltöm az éjszakát, azaz reggel találkozni fogunk minden bizonnyal. Az is egy érdekes dolog lesz, de érdeklődve várom. -Kecskére, bizony.- mosolygok a tésztát gyúrva, végül félre teszem a kis cipót, amit formázok, hogy aztán Cherryt kövessem figyelemmel, hogy boldogul a darabolgatással. Nem, mintha azon aggódnék, hogy ne menne neki jól, de azért mögé állva, finoman hozzásimulva figyelem, hogy csinálja. Egészen átadom magam közben annak, ahogy megérzem a teste melegét és az illatát, de a kérése egészen kizökkent, ahogy felém fordul.-Mégis mit mondjak olaszul?- mélázok el nevetve, ahogy őt figyelem meg azt, ahogy megnyalja az ajkait és próbálok valami értelmes mondatot kitalálni, miközben ő visszapillant az utolsó paradicsomra. -Ti piace molto meglio se sei sobrio.- villantok felé egy huncut mosolyt és elgondolkozok azon, hogy vajon eláruljam-e neki, mit is mondtam. Két karommal megtámaszkodok két oldala mellet és kínosan közel hajolva hozzá alaposan szemügyre veszem. Rá kell jöjjek, hogy rohadtul nem a fordítás érdekel, mert ismét csak arra tudok koncentrálni, ahogy a tusfürdője illata befurakodik elmémbe és olyasmire késztet, ami talán nem helyes. De kit érdekel már? Eszembe jut a múltkori csókunk, miközben egy hajtincset finoman kisimítok nyakából, hogy aztán még közelebb hajoljak és ajkaimmal cirógassam a bőrét. Egy kortyot sem ittam, mégis úgy érzem magam, mintha részeg lennék, ahogy borostámmal finoman cirógatva arca élét lassan eljutok az ajkaihoz. -Biztosan ezt akarod? - mormogom halkan ép csak érintgetve száját, a kérdés pedig igazság szerint mindkettőnknek szól, hiszen az egyértelmű, hogy valamit akar. Folyamatosan flörtöl velem és az iménti törölközős produkciója se azt sugallta, hogy ódzkodna attól, hogy folytassuk azt, amit a múltkor abba kellett hagynunk. És én akarom? Naná, hogy akarom, csak a józan eszem próbál visszatartani.
A hirtelen légből kapott kérdésemre adott válaszára majdnem eltátom a számat. Úgy kell visszafognom magam. Azért valamilyen szinten azt hiszem, kiül az arcomra a csalódottság és a kérdőjel. - Hát köszönöm. Most sokkal jobban érzem magam – vonom fel a szemöldököm. Egy kicsit ez nyom is a hangulatomon, habár ez a kérdés tényleg nem volt túl átgondolt és persze, nem tartozik ő nekem semmiféle felelősséggel, inkább én neki, de ez akkor is erős volt. Ő valószínűleg nem érzi a súlyát, mert nap mint nap ilyen fenyegetésszerű üzeneteket kell közvetítenie, de azt hiszem én egy fokkal már más szinten állok, mint a szemében egy drogos ribi, de ezek szerint nem. Pedig legalább az alkalmazott besorolást már megkaphatnám szerintem. Na mindegy, majd elhessegetem ezt z alattomos gondolatot a fejemből, az a tuti. - Tényleg? Mégsem teszed – nézek rá a megjegyzésére, mikor azt mondja, ő szívesen felpörgetne. – Nagy a szád, Marco – húzom halvány mosolyra a szám. A megjegyzései alapján tényleg megtenné, de a tettek ezzel szemben nem igazán beszélnek. - Bizonyos esetekben megtehetjük, és ez pontosan az az eset – mosolyodom el kicsit. – Miért kellene megfosztani magunkat bizonyos élvezetektől? – teszem fel nemes egyszerűséggel a kérdést, amiről igazán kíváncsi vagyok, hogy vélekedik. Nem mintha olyan nagyképű lennék, de azt hittem, sokkal hamarabb meg fog majd dönteni, nem kell ennyit „győzködni”. Nem tudom, hogy az én kis lelki világommal törődik ennyire vagy mi is van az egész mögött? - Jó, ez valóban igaz – helyeslek. – De én ezzel arra akartam célozni, hogy te sem tudnád letenni a whiskyt egyik napról a másikra. – Mert függ tőle. És ezt kár tagadnia. De igazából tök mindegy, magának kell bevallania, nem nekem. És inkább el is illanok, hogy magamra ölthessek valamit. Persze azért incselkedem vele egy kicsit, abban úgyis baromi jó vagyok, ha belendülök. Csak győzze visszaverni az ostromot, na! Mikor visszatérek, még mindig nem annyira akarok hinni a szememnek. Most komolyan ingben fog főzőcskézni? Nem bírom megállni mosolygás nélkül a jelenetet és ha már itt tartunk, akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy megszabadítsam tőle. - Nem rossz – hümmögök vállat vonva, mint akit nem is érdekel a dolog, de így ing nélkül már egészen más a kép. Persze, hogy tetszik. Szóval tuti sok időt tölt a fürdőben is, de hogy a konditeremben se sajnálja az idejét az is egészen biztos, különben nem lenne ilyen szépen kidolgozott hasizma. A válaszár azonban felvonom a szemöldököm és egy mosoly is követi azt. Szóval akkor tényleg azt tervezi, hogy itt tölti az éjszakát. Nos, ha az éjszaka folyamán nem esünk egymásnak, akkor megeszem a kalapom, bár józanon nem biztos, hogy nincsenek észérvei. A paradicsom szeletelgetésével foglalatoskodom a továbbiakban, az gondoltam, talán elvonja a figyelmem a mellettem félmeztelenül tésztát gyúró Marcoról. Nem biztos, hogy jó ötlet volt levetetni vele az inget, ahogy az sem biztos, hogy bele kellett kezdenem ebbe a flörtölősdibe, de tulajdonképp azt hiszem, engem kevésbé érdekelnek a következmények, mint őt. Én pedig nem fogom ráerőltetni a dolgokat, még a végén szó éri a ház elejét. Mikor megszólal olaszul, még a szám is eltátom. Még szerencse, hogy háttal állok neki és ezt nem látja. Az önbizalmát már úgysem kell feljebb tornáznom. - Ahaaaaa – reagálok és azon gondolkozom, vajon mit jelenthet? Nem sokáig tudok mondjuk ezen agyalni, mert ahogy mögém áll és kisimítja a hajam a nyakamtól, az ujjai mentén végig megjelenik a libabőr. Közben megfordulok és a hüvelykujjamról lenyalom a paradicsomot és felpillantok rá. Megköszörülöm a torkom, a mellkasom egyre gyorsabban emelkedik fel-le. A parfümjének illata az orromba kúszik és ahogy közelebb hajol, a lélegzetem is eláll egy pillanatra. - Egy érvet mondj, amiért nem kéne – suttogom a kérdésére. Most már tényleg egy hajszál választ el attól, amit eddig kerülni próbáltunk, és ha jól belegondol, nem igazán van olyan, ami megállíthatná bármelyikünket is. Felnőtt emberek vagyunk, nem hinném, hogy meg kellene állítson bármi is. És hogy egy utolsó löketet adjak neki, mutatóujjammal végig szántok a fedetlen mellkasán és nyelvemet végig húzom az alsó ajkán. A gyomromban kellemes bizsergés lesz úrrá és a vágytól az egész testem alig észlelhető remegésbe kezd. Ha két percen belül nem pakol fel a konyhapultra, hazamegyek. Ja várjunk, az nem megoldás! Upsz.
Talán kissé nyers és durva volt, amit mondtam, de elképzelése nincs arról, mennyire nem szeretnék úgy belépni az ajtón, hogy az elkékült holtteste üdvözöl. Már a gondolattól is kiborulok, mert az azt jelentené, hogy elbuktam. Hiszen a terv az, hogy segítek rajta amellett, hogy nekem dolgozik, nem pedig az, hogy zsebre tett kézzel végig nézzem, ahogy kinyírja magát. Ki kell találnom valamit, amivel kordában tudom tartani, mert érezhető, hogy a fenyegetésem vagy épp a határozott fellépésem, ami másokat arra szokott kényszeríteni, hogy összefossák magukat, nála semmit sem ér. Ez a nő rezzenéstelen arccal képes még akkor is rám bámulni, amikor a szemeim tuti biztos, hogy minimum szikrákat szórnak, ha nem villámokat. -Örülök, mert attól, amit vázoltál az imént, én is legalább olyan jól érzem magam.- morgom némi szemrehányással a tekintetemben, de végül a téma sokkal kellemesebb irányba halad tovább. Na jó, mondjuk a kellemes elég durva kifejezés, mert épp azt vesézgetjük, mennyire tudnám felhúzni, de még mindig jobb erről beszélni, mint arról, hogy feldobja a pacskert. A "nagy a szád, Marco" megjegyzésére, csak meglepetten felvonom a szemöldökömet, mert ez a nő már megint ingoványos talaj felé lépked. Egyértelmű, hogy be van rám már így is indulva és alig várja, hogy leteperjem, de tekintve, hogy lényegében a főnöke vagyok, mégis mennyire lenne ez bölcs lépés. Akárminek is neveznénk az affért, attól még megbolygatná a dolgokat, bármennyire is nem szeretnénk és akkor ki tudja, hogy mi lesz. -Cherry. Ez nem ilyen egyszerű.- sóhajtok egy nagyot gondterhelten és esküszöm, én magam sem értem, mi a szarra várok még, mikor a zöld lámpát ott lobogtatja a szemem előtt már elejétől kezdve. Ja, de tudom. Az apja letépi a tökömet, ha megtudja, hogy a pesztrálgatás helyett megdugtam a lányát, nem beszélve arról, hogy végképp célkeresztbe kerülhet. Ha bárki is megtudja, hogy kedvelt játékszerem -mert gyanítom, ha egyszer átlépjük ezt a határt, onnantól már nincs megállás és közkedvelt dolog lesz többször is megismételni-, könnyen baja eshet miattam, bár lássuk be, saját magának is vígan okoz gondot a leányzó. És akkor még ott a többi ok is, amit most inkább nem részleteznék. Az élvezetekkel kapcsolatos elmélkedését inkább, csak csendben végig hallgatom és azon töprengek közben, hogy mégis miféle rosszfiú vagyok én, hogy ennyire erkölcsös akarok lenni? Felnőtt nő. Mondjuk abban kételkedek, hogy képes helyes döntéseket hozni az életben, de azt el tudja dönteni, hogy kivel akar lefeküdni és rám minden bizonnyal kivetette a hálóját? Akkor mégis, mi a francért tökölök? Képes leszek én utána is kesztyűs kézzel bánni vele, ha kell. Vagy nem? -Most is letettem és nem érzek kényszert, hogy igyak de, ha ettől jobban érzed magad, akkor igen. Lényegében alkoholista vagyok. Beszéljünk a gyerekkorunkról?- nevetem el magam, mert kezdem úgy érezni, mintha valami csoportterápián lennénk vagy nem is tudom hol. Hiába mutogat most rám olyan bőszen, az alkohol és a drog még mindig két nagyon eltérő dolog. Nem beszélve arról, hogy én úszom a pénzben, tehát annyit költök szeszre, amennyit csak akarok, míg ő meg gebed két melóban, hogy rendbe szedje végre magát. Már, ha egyáltalán ez a célja. Miután kellő ideig aggodalmaskodik az ingem miatt, megszabadulok tőle és a vak is látja, hogy majd felzabál a pillantásával. Majdnem úgy néz, mint ahogy én nézhettem nem rég, amikor ledobta a törölközőt és ott kacérkodott a szoba ajtóban. Hiába a laza válasz, tisztában vagyok vele, hogy piszkálom a fantáziáját. Legalább annyira, mint amennyire ő piszkálja az enyémet. -Szóval, csak nem rossz?- kuncogok, mert miért is ne kérdeznék vissza annak ellenére, hogy tudom az őszinte választ is. Tetszik neki és kész, mint ahogy az is, ahogy olaszul beszélek. Valamiért buknak rá a nők, de nem értem, hogy miért. Hiszen, csak beszéd. -Vagyis sokkal jobban tetszel, ha józan vagy.- pillantok rá sokatmondóan, majd miután ezt kinyilvánítottam, valamint kellőképpen kiveséztük, hogy mennyire engedni kell a vágyainknak, megengedem magamnak, hogy a hátához simuljak, miközben még szeletel. Ez viszont óriási hiba volt, mert az illata azonnal hatással van rám és a józanabbik felemet, aki olyan kibaszottul erkölcsös akart lenni még tíz perce, tökéletesen meghülyíti. Nem beszélve arról, mikor lenyalja a paradicsom levét az ujjáról. Francba már, Cherry. Egészen közel simulok hozzá, mikor már szembe fordul velem a kérdést pedig, ami inkább költői, mintsem igazi kérdés, már ajkaira lehelem. Szavai hallatán azonban a már amúgy is rohadt vékony cérna, csak még tovább vékonyodik, mikor pedig megnyalja az alsó ajkamat végleg elpattan. Úgy csapok le, mint valami vad, aki épp most kapta el az áldozatát, kezeim pedig fenekére simulnak, hogy úgy húzzam közelebb magamhoz. A farkam már amúgy is türelmetlenkedik, de ahogy nadrágon keresztül a hasához ér fel is mordulok halkan, kezem pedig a felsőjéért kap, amit nem lehúzok róla, hanem türelmetlenül széttépem az elejét, hogy aztán nyakától elindulva egészen a mellei közé haladjak nyelvemmel és csókjaimmal. A felsőt -vagyis azt, ami maradt belőle- sietve lehúzom vállairól, kezem pedig máris a melltartó kapcsolóját kutatja. Szakavatott mozdulattal -nem ma kezdtem kérem szépen-, fél kézzel kikapcsolom, hogy aztán a lábfejem környékén landoljon én pedig birtokba vehessem mohón a melleit. Egyik kezemmel felsimítok a tarkójáig, finoman hajába túrok, miközben visszatérek újra puha ajkaihoz és az érzésre, ahogy mellei a mellkasomhoz érnek, élesen beszívom a levegőt. Teljesen megvadít ez a nőszemély főleg, hogy jó ideje kísért már, most már pedig nincs az az Isten, hogy akár megpróbáljam visszafogni magam. Tarkójáról elhúzom a kezem és egy szempillantás alatt lesöpröm a mögötte lévő pultról a vágódeszkát -és minden mást is-, másikkal pedig feneke alá nyúlok és felemelem, hogy az immár szabad területre ültethessem. Csípőjénél fogva magamhoz préselem és meg kell állapítsam, a pult magassága tökéletes, mintha valaki így tervezte volna meg már előre. Ja, igen. Én voltam.
Már-már képtelen vagyok eldönteni, hogy Marcot mégis mi a franc vezérli? Eszemben sincs belelátni ebbe az egészbe bármit is, nem is akarok, de az már teljes mértékig nyilvánvaló, hogy nem vagyunk közömbösek a másik számára. Egyik percben legalábbis ezt érzem, a másikban pedig már azt, hogy igazából púp vagyok a hátán, de hát akkor felvetődhet a kérdés, hogy mégis miért segít? Bonyolultság ez már, a köbön. Az biztos, hogy bolond, ha azt hiszi, amit az imént vázoltam neki, nem eshet meg. Megeshet. Elég nagy százaléknyi esély van rá, sajnos vagy nem sajnos. Engem valahogy már nem ijeszt meg a gondolat, de csak ha ilyen felszínesen gondolok rá. Jobban inkább nem megyek bele, mert hiába gondolok bele, nem tudok tenni ellene. - Szuper. A lényeg, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat – mondom ironikusan, aztán egy félmosollyal az arcomon meg is vonom a vállam. Nem dughatjuk homokba a fejünket, drogfüggő vagyok, és ezt el is ismerem. - Csak az nem egyszerű, amit jól megbonyolítunk. – Ezek tények. Már alaposan meg van ez tekerve, csavarva. Annyira, hogy már én magam sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne-e bármit is tenni, pedig eddig teljes mértékig meg voltam bizonyosodva, hogy el kellene lazítanunk egy kicsit egymást. Esküszöm elbizonytalanít pár pillanatra. Valóban, nem lehet összehasonlítani az ivást és a drogozást, de biztos, hogy neki is van rá oka. Ahogy nekem is. Persze ezzel nem lehet takarózni. És már fel is hozza a gyerekkort, amihez talán tényleg van némi köze a dolognak, de azt hiszem, erre nem éppen ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy erről kezdjünk el beszélgetni. Ő is elneveti a végét. - Ne most – vonok vállat. Nem mondom, nekem nem volt szar gyerekkorom, minden a seggem alá volt téve. A rosszabb részek nálam később jöttek, de ezek szerint lehet, hogy neki voltak gondjai akkortájt. Mikor leveszi végül az inget és igyekszem csak úgy végigmérni, hogy ne vegye észre, de nyilván lebuktam. A kérdésére csak szélesen elvigyorodok. Nem kell az orrára kötnöm, hogy tudja, tetszik, amit látok. Ezzel a mozdulattal pedig már megyek is szeletelni a paradicsomot, addig is nem vele vagyok elfoglalva. Kíváncsi lennék, amikor eltervezte, hogy feljön, mit gondolt? Hogy majd leülünk és szépen elbeszélgetve megvacsorázunk? Ezt ő sem gondolta komolyan azok után, hogy volt már rá alkalom, amikor nem csak érezni, de konkrét cselekvések voltak a bizonyítékai annak, hogy nem vagyunk egymásnak közömbösek. Az olasz baromi jól hangzik a szájából, még akkor is, ha halvány lila gőzöm sincs arról, mit mondhatott. Azt gondolom, hogy nem is fogja az orromra kötni, amikor viszont mégis közli, összepréselt ajkakkal elmosolyodom rajta. Kár drágám, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ha az lenne, akkor már én is régen józan életet élnék. Ahogy szembe fordulok vele, egy percig sem gondolkodom azon, hogy megadjam-e az estének a lehetőséget arra, hogy befejezhessük, amit a múltkor elkezdtünk. Valahogy ő meggondoltabbnak tűnik, de ahogy észlelem, kezd neki is alább hagyni az eddigi tartása. Kezdek én is türelmetlen lenni, így megadom az utolsó lökést, amire úgy is reagál, ahogy vártam. Visszafogtuk magunkat mind a ketten eddig –kettőnk közül is inkább ő, én pedig csak megnehezítettem a dolgát- és most telt be a pohár. Olyan közel simulok hozzá, hogy egy vékony papírlap sem férne át a felsőtestünk között. Jobb kezem ujjai a vállába vájnak, majd a hajába túrnak, miközben ajkaim egy pillanatra sem szakadnak el az övétől. A mellkasom gyorsan emelkedik fel-le, ahogy pedig egy határozott mozdulattal megszabadít a felsőmtől, az alsó ajkamba harapva felszisszenek. - Ez az egyik kedvenc felsőm volt, Marco – zihálom, tekintetemmel pedig figyelem, ahogy földet ér, de nem sokáig van időm ezzel foglalkozni, ugyanis hamar megérzem a csókjait a bőrömön és a melltartóm is hamar bevégezteti. Erősen kapaszkodom meg a pultban, ajkaim pedig egy halk sóhaj hagyja el. Kezem végigsimít a mellkasán, majd lejjebb a hasán, mígnem akad meg az ujjam az övénél és nyúlok rögtön a karchoz, hogy kioldhassam azt. Közben pár lágy csókot hintek a mellkasára, majd lábujjhegyre állva ismét az ajkaihoz kapok, s időközben az öv is meglazul. A vágódeszka és még pár konyhai eszköz hangos csattanással ér földet és ver visszhangot a falakról az egyre kapkodóbb légzésünk mellett. Ahogy aztán a pultra ültet, lábaim automatikusan karolják át a csípőjét és húzom vele minél közelebb magamhoz. Hm. Ezt a pultot, mintha pont neki tervezték volna. Nem kizárt, hogy így intézte, azt hiszem. A testem minden porcikája remegni kezd, egész lényemben vágyom rá, fogalmam sincs, hogy bírtuk eddig türtőztetni magunkat. Pontosabban inkább ő hogy volt rá képes, ugyanis most abszolút érezhető, hogy ő is ugyanúgy kíván, mint én őt. A levegő szinte izzik körülöttünk, az idegeim pattanásig feszülnek, lábaimmal lejjebb húzom rajta a nadrágját, miután a gombot is türelmetlenül kikapcsoltam már. Az alsónadrág sem marad sokáig, lerángatom róla hamar, hogy aztán ujjaim a férfiassága köré fonhassam és lassú mozgásba kezdjen a kezem. Csak egy kicsit kínzom még, hiszen így is látszik, hogy már nem igazán bír magával. Ajkaim mosolyba futnak és fogaimmal óvatosan végigszántok az álla mentén, míg el nem érem az ajkát, hogy aztán újra vad csókra hívjam.
Esküszöm, ha minden olyan egyszerű lenne, mint ahogy Cherry előadja, semmi gondom nem lenne az életben. "Csak az nem egyszerű, amit megbonyolítunk". Ez rohadt jól hangzik és tök jól nézne ki egy bögrén vagy egy pólón, csak épp nem így működik. Mi bonyolítjuk meg, ha így döntünk, ez igaz, csak nem mindegy, hogy alaposan meg tudod-e fontolni, hogy meg akarod-e bonyolítani, vagy az ösztöneid belerángatnak valamibe, ami miatt utólag majd fogod a fejed. Mert tudom jól, ha engednénk a vágyainknak és lefeküdnénk, ahogy nem rég majdnem meg is történt, az mindent teljesen összezavarna. Felajánlom, hogy beszéljünk a gyerekkorunkról, ha már így is olyanok vagyunk, mint egy terápia főszereplői, de hála az égnek egyből elutasítja a lehetőséget. Nem is baj, mert semmi kedvem nem lett volna a gyerekkoromról trécselni. Lehet, hogy lesz olyan is, csak akkor tuti, hogy italra is szükség lesz. Ez viszont, most nem az az este, hanem az, amikor kiderítjük, hogy viszonyulunk egymáshoz ital nélkül én pedig meg is jegyzem neki az anyanyelvemen, mennyivel tetszetősebb így, hogy tudom, tiszta. Talán ez a felismerés lehet az, ami megadja az utolsó löketet ahhoz, hogy végre kezdeményezzek és hozzá simuljak. Hogy tudom, most nem azért incselkedik velem, mert be van tépve, vagy lőve vagy rúgva, hanem azért, mert be van rám gerjedve, ami kölcsönös részemről. Hogy a francba ne lennék rá beindulva? Le is vágnám a saját tökömet és felakasztanám ajtódísznek, ha erre a nőre nem állna fel, amint kicsit kecsesebben megnyalja az ajkait vagy épp bekapja az ujját. Sőt. Én magam gondolkoznék el azon, hogy nem-e a másik nemhez vonzódom, de hála az égnek nincs ilyen baj, mert hatással van rám minden egyes mozzanata. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, ahogy neki esek végül. Vadul, követelőzőn, vágyakozva és némi birtoklással vonom közelebb magamhoz, de megnyugtat a felismerés, hogy ő maga is hozzám préseli a testét. Nem, mintha ellenkezést vártam volna tőle, de akkor is. -Leszarom, majd kapsz másikat.- sóhajtom ajkaiba vigyorogva, mert most tényleg a hülye felsője érdekel a legkevésbé. Se az, sem a melltartója nem érdekel túlzottan, ezért is szabadítom meg tőlük minél gyorsabban és kezdem a melleit ízlelgetni. Az imént, mikor ledobta a törölközőt, már láttam őket és azóta is ez a pillanat lebegett a szemeim előtt, amikor végre markolhatom és csókolhatom őket. Külön figyelmet szentelek a mellbimbójának is, ami csak még jobban bizonyítja, hogy bizony be van indulva. Bár ezt már a légzéséből is sejtettem, mert legalább úgy kapkodja a levegőt, mint én és mindezt megkoronázom még azzal, hogy míg egyik kezem a lapockájára simul, másikat már csúsztatom is combjai közé. Milyen kis előrelátó a drága, hiszen csak az a hosszú felső volt rajta és egy bugyi, amit terveim szerint szintén le fogok tépni róla, de előtte azon keresztül izgatom csak finoman, tovább csókolgatva melleit. Az ő keze sem tétlenkedik, nekem pedig minden egyes érintésétől végig fut gerincemen az a kellemes bizsergés, amitől már majd' megveszek elejétől fogva. Borzasztó, hogy milyen hatással van rám ez a csitri és az a baj, hogy még tudja is. Ennél veszélyesebb fegyvert nem adhatsz a másik kezébe. Miközben az övemmel ügyködik -ami kifejezetten tetszik-, szabaddá teszem mögötte a terepet és ahogy ismét ajkaimra tapad, már pakolom is fel a pultra. Lábaival körül öleli csípőmet és magához húz, én pedig megveszek a gondolattól, hogy csak az a nyamvadt vékony anyag és az én boxerem akadályoz meg abban, hogy máris teljesen elmerüljek benne. Pillanatokkal később viszont, már a boxer is lecsúszik, ő pedig a markába vesz, amitől felnyögök, csípőm pedig már finom ringatózással válaszol is az érintésére. Egyik kezemmel átkarolom és kissé megemelem, másikkal pedig leügyeskedem róla a bugyit, majd egészen levezetem a lábain is és, ha már ott járok, combja belső felére lehelek is pár csókot. Itt azonban nem állok meg, nyelvemmel és ajkaimmal szép lassan elindulok a célom felé, két tenyerem pedig feneke alá csúsztatom és közelebb húzom magamhoz. Előbb, csak nyelvemmel ízlelgetem, majd az egyik ujjamat finoman becsúsztatom a forró, csalogatóan nedves hüvelyébe. Érzem, hogy már nem igazán kellene izgatnom, de rohadtul tetszene, ha először így élvezne el. Arra viszont rá kell döbbennem, hogy ha így történik, ha nem -bár remélem, hogy igen-, percekkel később már képtelen vagyok megállni, hogy ne furakodjak combjai közé és mindenféle teketóriázás nélkül beléhatoljak. Határozottan és keményen merülök el benne egy fojtott nyögés kíséretében, egy rövidke pillanatig, csak szokom az érzést, de rögtön utána először finoman, lassan, majd egyre tempósabban mozogni kezdek. Lehajolok hozzá, hogy egy újabb vad csókra hívjam, miközben egyik kezem feneke alá csúsztatom, másikkal pedig megtámaszkodok feje mellett a pulton, miközben testünk egészen egymáshoz simul újra meg újra. Elképesztő érzés, ahogy tövig merülök benne, minden egyes alkalommal megborzongok, mégis elmémbe furakodik a gondolat, hogy ebben a kurva lakásban vajon merre találok gumit? Talán, nem ártana a farkamra húzni, mielőtt még mindkettőnk életét durván megnehezítem egy ártatlan orgazmusommal. A konyha fiókjaiban biztos nincs. Egyébként rémes, hogy egyesek mit művelnek a konyhában, nem?
Nem gondoltam, hogy majd a péntek estémet pont vele fogom tölteni. Az Infernoban párszor összefutottunk, mikor munkába mentem, és többször pillantottam fel a sötét üvegre az irodája felé azon töprengve, hogy vajon figyel-e vagy sem? A fejemben vagy ezerszer lepörgött a jelenet, ami az irodájában történt azután az este után, amikor a kelleténél kicsit jobban szétcsúszva érkeztem meg a bárjába. És mind ahányszor eszembe jutott, össze is zsugorodott a gyomrom két pillanat alatt. És most újra itt vagyunk, megint ezt érzem és megint túlzottan pengeélen táncolunk, de tudom, hogy ezúttal nem fogunk megállni. Én eddig sem tettem volna, abban nem vagyok biztos, hogy Marco nem parancsolt volna álljt a múltkor, de nem kell ezen gondolkodnunk, Pablo sikeresen keresztbetett. Mikor mögém lép és közelebb kerül, már-már majdnem biztos vagyok benne, hogy most nem fog talán annyit gondolkodni. Jobban szeretem, ha nem teszi. Minek az észszerűség ide? Ahogy szembe fordulok vele, a blúzom anyaga egy folyamatos reccsenéssel jelzi végtét, majd hamar le is csusszan a vállamon. Ahogy ajkai a melleim felé veszik az irányt, jobb kezem végigszánt a hátán egy cseppet sem kímélve a bőrét majd a hajába túrok. Ha akarnám, sem tudnám letagadni az izgatottságomat, a mellbimbóim megkeményedtek már és a légzésem is egyre gyorsul. Mikor odalent megérzem az érintését, ajkaimat elhagyja pár sóhaj, de közben igyekszem minél hamarabb megszabadítni a nadrágjától. Türelmetlen vagyok, eddig is az voltam, jó ég. Legalább egy hónapja nem volt semmiféle komolyabb szexuális kontaktom senkivel, annyira magával ragadott a munka és a függőség, hogy erre már oda sem figyeltem. Most pedig már teljesen be vagyok indulva már a gondolattól is és ami azt illeti, Marco határozottsága is rendkívül tetszik. Közelebb vonom magamhoz és az ajkaira tapadok, majd a boxert is hamar leszedem róla, hogy kényeztetni kezdhessem. De ez is csak addig megy, amíg nem veszi le ő is rólam az alsót. A combomon érzékelt csókokra elmosolyodom, nálam ez egy nagyon érzékeny terület, de aztán mielőtt még nevetni is elkezdenék hála az égnek feljebb indul, aminek hatására fel is nyögök. Fogalmam sincs, mi a terve, de ha így folytatja, akkor hamar… oh, jó ég. Pillanatokon belül söpör végig rajtam az első orgazmus hullám. Ajkaimból egy hangosabb nyögés szakad ki és az egész testem megremeg ennek hatására. Mire mozdulnék, már újra közeledik is, amire aztán az alsó ajkamba harapva mosolyodok el és terülök el a konyhapulton, a csípőm pedig automatikusan billen az irányába, hogy a lehető leggyorsabban a magáévá tehessen végre. Ahogy belém hatol, ujjaim görcsösen a pult szélébe kapaszkodnak, a torkomból pedig újabb sóhajok törnek fel. Egyszerű tökéletességgel tölt ki, ahogy pedig mozogni kezd, kinyitom a szemem és tekintetem a hasától egészen az ő pillantásáig vezetem, ahol el is időzöm egy picit. A légzésem egyre gyorsul, ahogy rám hajol pedig követelőzően csókolok vissza, ezzel egy kicsit ösztönözve a gyorsabb tempóra. Ujjaimat végigfuttatom a mellkasán és a hasán, majd a csípőjén és a fenekébe markolok egy kicsit. A csókunkba nyögök, majd a lábfejemmel egy picit meglököm a combjánál jelezve, hogy most inkább én jönnék egy kicsit. Ahogy eltávolodott egy kicsit, én is lepattanok a pultról és újabb csókra hívom, hogy aztán hátrálásra késztessem egészen a nappali hatalmas kanapéjáig, ahol aztán a tenyeremmel a mellkasára lökve landoljon a normál esetben tévézésre használt ülőalkalmatosságon. Mikor elhelyezkedett, rögtön fölé magasodom és nyelvemmel végig szántok a mellkasán, a hasán, végül pedig a számba veszem, hogy úgy egy percig izgathassam még tovább. Mikor már érezhetően nem sok választja el az orgazmustól abbahagyom és a combjaim közé véve ülök rá, majd lassan kezdek el mozogni fel-le. Lehunyom a szemem, ujjaim pedig a kanapé bőr anyagába mélyednek. Néha kicsit gyorsabb tempóra kapcsolok, de mostanra érezhetően, mind a ketten pattanásig feszültünk, szóval óvatosnak kell lenni. Nem mulasztom el a látványt alaposan szemügyre venni, ahogy így alattam fekszik és élvezi a dolgot, egészen tetszik. Sőt. Nagyon is. Valami azt súgja, hogy olyan lesz ez, mint a drog. Képtelenség leállni vele.
Az ellenállásom, ami egyszer már majdnem megtört, mostanra végképp teljesen eltűnt. Eddig is egyértelmű volt, hogy nem lenne ellenére, ha az ágyamba vinném, csak épp eddig legalább én képes voltam megálljt parancsolni magamnak, most már viszont képtelen vagyok rá, mert amúgy sem vagyok hozzá szokva, hogy bármit is megvonjak magamtól, amire fáj a fogam. Rá pedig elejétől kezdve fáj. Egyedül azzal tudom nyugtatni magam, hogy ez már jóval előbb is megtörtént volna, ha a legutóbbi esetnél nem zavar meg minket Pablo, mert biztos vagyok benne, hogy magamtól már akkor sem álltam volna meg. Abból, ahogy neki esek Cherrynek, tisztán érezheti mennyire vágytam már erre, de mindez nem lenne így, ha nem üzenné ugyanezt az ő reakciója és a teste is. Pillanatok alatt felgyorsul a légzése, mellbimbói pedig megkeményedve csalogatnak magukhoz, miután cseppet sem gyengéden megszabadítom a felsőjétől. Érzem, hogy már ettől teljesen felizgult, amire a farkam rögtön reagál azzal, hogy kőkeményen feszül a nadrágomnak. Nem sokáig kell azonban csapdában lennie, mert Cherry kapkodó mozdulatokkal megszabadít a kettőnk között lévő akadályoktól, miközben kezemet combjai közé simítva igyekszem még jobban felhúzni. Hamar rá kell döbbennem azonban, hogy nem fogok ennyivel megelégedni. Meg akarom ízlelni és az őrületbe kergetni, míg végül már kész feloldozás lesz számára, amikor belé hatolok. Pillanatokon belül végig söpör rajta az orgazmus, mire szemtelen mosoly jelenik meg az arcomon, úgy figyelem közben az arcát, kezemmel pedig tovább ügyködök odalent, hogy az utolsó pillanatig kiélvezhesse. Azt hiszem, a legjobb látvány mindig az, amikor a nő, akivel éppen vagy elélvez, hiszen mi sem bizonyíthatná jobban, hogy jól csinálod, amit csinálsz. Az egóm ilyenkor - ami amúgy sem kicsi- csak még inkább dagad. Nem sok időt hagyok neki a pihenésre, mert rögtön utána már egyenesedek is fel, hogy mindenféle teketóriázás és kerülgetés nélkül elmerüljek benne. Az érzésre, ahogy a szűk forróság körül ölel felnyögök, majd azonnal mozogni kezdek benne levegő után kapkodva, végig simítva közben kerül fordul a testén. Őrület, hogy eddig ellen tudtam állni a kísértésnek. Szerintem még díjat is érdemelnék a kitartásom miatt, mert Cherry igazán gyönyörű, vonzó fiatal nő. Most pedig, csak még inkább annak látom. Mint egy ragadozó, úgy hajolok fölé, hogy ajkait forró csókra hívjam, miközben nógatására reagálva tempózom csípőm mozgását. Felmorranok, ahogy keze végig kúszik a hátamon és a fenekembe markol, megszakítva a csókot pedig hátrébb húzódok tőle és kíváncsian figyelem, hogy mire készül. Miközben lassan hátrálni kezdek, viszonzom a csókját, amibe belemosolygok, mikor rájövök merre is haladok. Lehuppanok a kanapéra, ahogy finoman eltaszít és bódultan pillantok végig rajta. Azt hiszem, ezek után az egyik kikötésem az lesz Cherry felé, hogy csakis így, meztelenül tartózkodhat a lakásomon vagy akár az irodámban. Lélegzetvisszafojtva figyelem, ahogy végig húzza nyelvét a testemen, a tüdőmben rekedt levegőt pedig egy morranás kíséretében eresztem ki, ahogy ajkai közé vesz. A haját finoman kisimítom az arcából, hogy tökéletes rálátásom legyen a dolgokra, miközben nagyokat sóhajtva élvezem, ahogy kényeztet. Igyekszem visszafogni magamat, de érzem, hogy ha így folytatja, nem sokáig fogom már bírni és, mintha ő is tudná ezt, abba is hagyja a kínzásomat. Megbabonázva követem tekintettel minden egyes mozzanatát, ahogy rám ül, kezeim pedig azonnal derekára simulnak, hogy aztán folytassák útjukat a fenekéig és formás idomaiba markolva, felvéve az általa diktált tempót segítsem a mozgását. Arcomat nyakába fúrom és lágy csókokat hintek a füle tövére, nyaka vékony bőrére majd a kulcscsontjára is, végül hajába túrok és megcsókolom, ahogy felfelé kezdem mozdítani a csípőmet határozottan és keményen . Nem akarom még, hogy vége legyen, így egy kis pihenés gyanánt kiötlöm a következő pozitúrát. Igazság szerint legszívesebben végig venném vele a létező összes ismert pózt, de van egy olyan érzésem, hogy lesz még rá alkalmunk. -Fordulj meg... - lehelem ajkaiba vágyakozó hangon és, ha úgy dönt, hogy eleget tesz a kérésemnek, gyengéden eltolom derekánál fogva, majd amint megfordult, már húzom is vissza az ölembe. Előre nyúlva visszaigazítom férfiasságomat a helyére, finoman belé csusszanok, kezemmel pedig izgatni kezdem, ahogy újra mozgásba lendülök. Bár pár perccel ezelőtt eszembe jutott, hogy talán nem ártana védekezni, de mivel Cherry cseppet sem aggódik emiatt, feltételezem, hogy gondoskodik ő magáról. Nem úgy ismerem, mint aki arra törekedne, hogy teherbe essen de, ha mást nem, majd szerzünk később egy esemény utánit. Most a franc se akar emiatt megállni, mikor egyre közelebb evickélek az orgazmushoz, viszont igyekszem közben őt is újra a csúcsra juttatni. Baromi izgató lenne, ha a karjaimban remegve élvezne el, miközben én magam is elmegyek.
Hihetetlen, hogy itt vagyok a lakásán annak az embernek, aki nemrég még az adósságom próbálta rajtam behajtani, mikor elég keményen be voltam állva. Azóta sok minden történt már, mégsem gondoltam, hogy át fogjuk majd lépni ezt a bizonyos határt. Ahogy hátrálásra késztetem a kanapé felé és ezúttal én kezdem el őt kényeztetni, ezzel is próbálva húzni egy kicsit az időt, néha fel-fel pillantok rá és figyelem, ahogy élvezi a kényeztetést. Kielégítő látni, ahogy enged az arcvonásain és most nem gondolkodik végre semmin, csak a pillanatra hagyatkozik. Ez az, amit szeretek. Fölé mászva közel húzom magamhoz miközben lábaim közé veszem és lassan, de mélyen kezdek el mozogni felette, ahogy pedig ő is lök egy párat, hangosan nyögök fel. Jó ég, ez már egészen közel volt. Szerencse, hogy időben állít fel az öléből, gondolom ő is érezte, hogy ha nem akarjuk, hogy ennek itt és most vége legyen, akkor valamit lépni kell. Megfordulok és vissza is helyezkedem az ölébe, kissé előre dőlök, az érintésére sóhajok törnek fel a torkomból. A légzésünk lassan egy ütemben hallatszik, ujjaim a combjába markolnak, megremegek újra és újra. Tetőtől talpig fut végig bennem a bizsergés, ajkaimból pedig egy cseppet sem elfojtott nyögés szakad ki. Az érzékeim hirtelen teljesen felerősödnek, kettős orgazmussal érek a csúcsra, ami olyan észveszejtő, hogy pár pillanatig teljesen megfeszül a testem. Leszállok Marco öléből és a kanapéra nyúlok el, szememet lehunyva, mélyen szívom be a levegőt. A szívem ritmusa a fülemben tompán dobol, majd lassan kinyitom a szemem is és Marco arcát figyelem. Halvány mosolyra húzódik a szám. - Mondtam én, hogy nem kell túlgondolni – fordulok át a hasamra és úgy nyúlok el, akár egy macska. Ha neki is olyan jó volt, mint nekem, akkor esélyes, hogy meg fog ismétlődni a dolog, amit én egy cseppet sem bánok és remélem, most már ő sem lesz a dolgok ellenére. Azért persze rendszert nem biztos, hogy kellene belőle csinálni, de most nem akarok ilyesmiken agyalni, csak élvezni a pillanatot egy kicsit még. Ha elérhető távolságban van még, ujjammal a hasán játszom, majd felpillantok rá. - Na, akkor most mennyivel is csökkent az adósságom? – érdeklődöm halál komoly arckifejezéssel, mintha nem viccelnék a dologgal. Végtére is nem bánnám, ha tényleg eltörölné egy részét, de erre holmi kevés esélyt látok azért. Pár pillanat múlva azért elmosolyodok a gondolatra, próbálom leplezni, de nem igazán megy. Aztán tekintetem az oldalán lévő hegre siklik, ami azóta is baromira bolygatja a fantáziám, mióta a múltkor az irodában elláttam a sebét. Nem igazán akarok direktben rákérdezni, annyira azért mégsem bizalmas a viszonyunk, hogy legyen hozzá közöm. Végül inkább fel is pattanok az ágyról és a földön heverő ingjét felkapom magamra úgy, hogy az utolsó három gombját gombolom csak be, majd az én blúzom is felkapom a földről és szemügyre véve megállapítom, hogy ezt még megvarrni sem igazán lehet. Marco felé hajítom és egyenesen fejbe is találom vele, majd végig nézek a „csatatéren", azaz a konyhán. A pizzasütéstől viszont teljes mértékig elment a kedvem, főleg így, hogy már tudom, miféle lepedőakrobata akart itt főzőcskézni az előbb. Viszont az határozottan jó hír, hogy most annyira nem kívánom sem az alkoholt, sem pedig a drogot, sokkal inkább más érdekel. Visszasandítok rá, majd újra a konyhára. Elfintorodom és úgy ahogy van, otthagyva mindent, visszaindulok hozzá. - Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem elment a kedvem a sütéstől – hajolok fölé, hogy egy újabb csókra hívjam...
Érezhető volt köztünk a szexuális feszültség már a legelső pillanattól kezdve, de nem gondoltam, hogy ennyire képes lesz majd beindítani, hiszen, általában tudok uralkodni magamon. Megint más, ha valakit konkrétan ilyesfajta céllal viszek fel a lakásomra és megint más ez a helyzet. Hiszen Cherry igazság szerint átvágott, ha nem is szó szerint engem, az egyik emberemet igen. Többször is. Tartozik nekem rengeten pénzzel és a legkevésbé sem hiányzott, hogy megkavarjuk a dolgokat azzal, hogy egymásnak esünk, de ha megindul az ember a lejtőn lefelé, már nincs megállás. Sőt. Akkor már belead apait-anyait és kiélvezi a pillanatot, ami rám teljesen igaz, mert ha épp nem tekintetemmel, akkor a kezeimmel barangolom be a testét, ahogy rajtam mozog. Nem mondom, hogy nem képzeltem már el hasonló jelenetet fejben, mert akkor hazudnék, de azért a valóság mégis csak sokkalta kellemesebb, nem beszélve arról, hogy érezhetően tudja Cherry, mivel lehet egy pasit az őrületbe kergetni. A csípője mozgása is olyan, hogy simán el tudnék élvezni bármelyik pillanatban, de igyekszem visszafogni magam és koncentrálni, mert nem akarom elsietni a dolgot. A rövidke szünetre viszont, amíg megfordul rajtam, már tényleg szükség van, de rögtön utána ismét bele lendülök, nem kímélve kicsit sem Cherryt. Szerintem nincs izgatóbb egy nő kéjes nyögéseinél -főleg, ha épp rajtad ül, miközben ezeket produkálja és tudod, hogy mindezt te okozod-, így ez az összes inger végül, meg az is, ahogy ő elélvez, pillanatokon belül eljuttat engem is a csúcsra, amit úgy vészelek át, hogy arcom a vállába fúrom, két kezemmel pedig csípőjét a lehető legjobban lenyomom magamra. Mikor végül az érzés kezd elhalni és ő is lekászálódik rólam, hátra hajtom a fejem és lehunyt szemekkel igyekszem összeszedni magam. Szavai hallatán, csak egy játékos mosoly jelenik meg az arcomon, majd fejemet még mindig a támlára hajtva felé fordulok. -Majd apádnak is ezt mondom, amikor épp a tökeimet akarja majd levágni, mikor megtudja, hogy egy maffiózó meghúzta a kislányát.- dünnyögöm vigyorogva, mert akármennyire is vagyok kemény legény meg rosszfiú, azért nem szeretnék egy olyan ellenséget magamnak, mint Julian. A magafajta emberekkel sokkal hasznosabb jóban lenni, szóval inkább abban fogok reménykedni, hogy erről nem szerez tudomást. Ismét lehunyom a szemeimet, miközben Cherry elnyúlik a kanapén, majd ujjaival a hasamon kezd zongorázni. Egész kellemes érzés és már kellőképpen megnyugszom, mikor ismét megszólal. Először csak a magasba szöknek szemöldökeim még mindig lehunyt szemekkel, majd a pókerarcommal lepillantok rá és odébb tessékelve kicsit a leányzót feltápászkodok, hogy visszaszerezzem a gatyámat. Legbelül fortyogok, de nem fogok most neki állni ordibálni, hogy mégis mi a bánatos lófaszt gondol, mert túl jó volt ez a szex ahhoz, hogy ordibálással zárjam le. Helyette inkább az egyik szekrényhez megyek, magamhoz veszek egy lapot és leülök a kanapéval szembeni fotelra, miután szerzek egy tollat is. Ő eközben magára kapja az ingemet, szemre vételezi a felsőjét, amivel fejbe is dob -ezen más esetben tök jót röhögnék, de most csak nemtörődöm módon inkább odébb dobom-, végül odahajol hozzám egy csókra. -Ja hát igen. Nekem is elment a kedvem sokmindentől.- fordulok el félig meddig, szándékosan nem viszonozva azt a csókot -pedig baromira akarnám-, majd a jól megszokott gúnyos, Marco-féle mosollyal felpillantok rá. -Most inkább beszéljük meg a tarifádat. Mennyit szoktál kérni egy szopásért?- pillantok rá kíváncsian, miközben igyekszem nem kimutatni a dühömet, amiért kefélés után rögtön azon agyal, hogy mennyivel sikerült lejjebb vinnie a tartozását. Hát az agyam eldobom. Tényleg azt szeretné, hogy prostiként kezeljem? Nem hiszem, hogy azt élvezné, mert az olyan nőket nem tartom sokra, de rendben. Legyen. Még akkor is, ha baromi szexin áll rajta az ingem. Most csak az jár a fejemben, mekkora egy számító nőszemély, hogy végig azért illegette magát és fűzött, hogy nem kell nagy dobra verni ezt a szex dolgot, hogy aztán megkérhesse az árát.
Jelen helyzetben még nemigazán tudom hová tenni a dolgokat. Rendben van, hogy pattogott a szikra közöttünk és az is oké, hogy engedtünk a vágynak. Minek elfojtani, ugyebár?! Részemről az sem baj, hogyha ezután többször megtörténik majd, hiszen valóban észveszejtő volt. És ez az, amit még nem igazán tudok elhelyezni sehová. Mert gondoltam, hogy Marco jó az ágyban, de mintha valamiféle lélek-összekapcsolódásos dolog is megtörtént volna, pedig még csak be sem vagyok szívva! Kicsit azért meglepődöm, mikor az apámmal hozakodik elő és a tekintetem vissza is vezetem rá, értetlenség ül ki az arcomra. - Mégis honnan tudná meg? – kérdezem. Nyilvánvaló, hogy én nem fogok elmenni hozzá és elmondani neki, hogy „Heló Fater, képzeld: az egyik ügyfeled vagy micsodád pont tegnap dugott meg... a konyhapulton!” Abszurd. – Te milyen gyakran találkozol vele? – Ezt már csak azért kérdezem, mert elég nyomatékosan megkértem rá, hogy eszébe ne jusson az apámnak szólni az adósságomról vagy bármi másról... Valami bűzlik itt nekem és nagyon nem fog tetszeni, ha kiderül, hogy valahogy (tehát Marcotól) mégis a fülébe jutott. Mert hát ki mástól? Ujjaimmal a hasán rajzolok ilyes-olyas dolgokat, mikor csakis viccből felhozom az adósság csökkentésének ötletét. Felsandítok rá, kíváncsi vagyok a reakciójára, mikor megemelkedik a szemöldöke még nem sejtem, hogy fel fogja ezen húzni magát, de mikor aztán arrébb terelget, akkor már sejtem, hogy nem igazán vette a poént. Figyelem, ahogy elmegy a szekrényig, majd visszatér és leül a fotelbe. Csókra hajolok, de nem viszonozza, amire az én szemöldököm is megemelkedik. Mikor megvillantja az önelégült mosolyát –basszus, most kezdek rájönni, hogy ez mennyire nem is ő, csak afféle álca a külvilág felé- csak megingatom a fejem és az én arcomra is kiül egy halvány mosoly. - Most mi van? Nyilvánvalóan csak vicceltem, Marco. Nem kell mindent véresen komolyan venni – emelem égnek a tekintetem, miközben begombolom az egyik gombot az ingjén a mellem aljánál és a bugyimat is visszaveszem. A kérdésére most már el is nevetem magam. - Szerinted mennyit ért? – nézek le rá érdeklődve. Most tényleg elhitte, hogy teljesen komolyan kérdezem? – Rossz tapasztalataid vannak, drágám? – állok a dolgok előtt értetlenkedve. Az izmai megfeszülésén látom, hogy egy kicsit jobban felhúzta magát ezen a kelleténél. Az arca természetesen nem erről árulkodik, jól megtanulta már álcázni ezt a dolgot, de ha az ember figyel a részletekre, észreveheti, hogy azért nem érinti semlegesen a téma. – Azért nem esik jól, hogy kinézed belőlem, hogy elkezdek kurvaként viselkedni – jegyzem meg halkan, vállat vonva, majd kiveszem a kezéből a papírt és a tollat, leteszem az asztalra és letelepedek az övé mellett lévő fotelba, a lábaimat pedig az ölébe pakolom. Ahogy lopva végig mérem ismét, az alsó ajkamba harapok. Miért néz ki ez a pasi ennyire lehengerlően? Ruhában és ruha nélkül is... Mindenhogy tökély. Kár, hogy a főnököm. Nem mintha ez zavarna, csak hát egy baj van... Ha ezentúl meglátom majd öltönyben a bárban, rögtön levetkőztetem majd a szememmel. Eddig is megtettem, csak nem annyira nyíltan.
Azt hiszem, kár volt szóba hozni Cherry apját, de miután már kimondtam, nincs visszaút. Szinte hallom, ahogy a kis fogaskerekek elkezdenek kattogni a csinos buksijában, így muszáj vagyok kitalálni valamit, amivel háríthatok. -Édeske. Az én világomban a falnak is füle van.- jegyzek csak meg ennyit sunyi mosollyal az arcomon, ami mondjuk nem is feltétlenül hazugság. Egy magamfajta embert mindig figyel valaki, vagy épp mindig van egy embere a közelben, aki lát dolgokat és bár mellettem általában csak Pablo van és talán csak ő tudna bárkinek is mesélni arról, miféle kapcsolatunk van Cherryvel -mert ő az elejétől kezdve észrevette, hogy forr köztünk a levegő-, sosem lehet tudni, nem-e lát vagy hall más is olyasmit, amit nem kellene. Cherry kacérkodott már velem nyilvánosan is, én pedig felvonszoltam egyszer az irodámba. Aki ismer is egy kicsit, az tudja, hogy nem vagyok saját magam ellensége, tehát, ha egy csinos nőszemély kerülget, előbb-utóbb rá vetem magam. Nem hiszem, hogy bárkinek is megfordulna a fejében, hogy ez Cherryvel máshogy lenne. -Mivel nem vagyok szent és elég sűrűn szükségem van ügyvédre, havonta egyszer minimum muszáj vagyok beszélni vele. Ha nem többször. Attól függ, épp milyen baromsággal zaklatnak.- vonok vállat lazán, mintha tényleg maximum csak ennyiről lenne szó, ha az apjával találkozok, holott az megkért, hogy néha informáljam a lánya hogylétéről. Ha ez kiderülne, biztos vagyok benne, hogy szereznék egy monoklit vagy ilyesmi és bár nem vagyok egy félős fazon, azért arra mégsem vágyom, hogy Cherry nekem essen. Legalábbis nem olyan értelemben. A kellemetlen téma ellenére azonban, meglepő módon baromi kellemesen érzem magam. Nyugodt vagyok, nem kattogok semmin és hát amúgy is épp most szexeltem egy cserfes szájú, szexi leányzóval, szóval miért is ne lennék nyugodt? Ráadásul Cherry gondoskodik róla, hogy a pajkos hangulatom ne vesszen ködbe, mert folyamatosan rajzolgat ujjhegyével a hasamra, ám a jó kedv elszáll, amint kinyitja a csókos kis száját. Pillanatok alatt vág tönkre mindent azzal, hogy az anyagiakra tér és afelől érdeklődik, hogy akkor most mi is a jussa a szex után, úgyhogy inkább feltápászkodok és ott hagyom, amíg felöltözök. Ha már üzletről lesz szó, ne pucérkodjunk, nemde? Térjünk hát vissza arra a Marcora, aki cseppet sem önfeledt, de legfőképpen nem nevetgél őszintén szex után az aktuális nőcskével. Ha ő így áll a dolgokhoz, akkor én se teszek másképp, ennek fényében pedig, mikor leülök a fotelbe, ő pedig odasétál hozzám egy csókért, eszem ágában sincs viszonozni. Legalábbis addig nem, amíg nem tisztáztuk le, minek mennyi is az ára? -Nem, Cherry. Igazad van. Ebben a világban minden a pénz körül forog, ergo tőled sem várhatom el, hogy ingyen és bérmentve szét tedd nekem a lábaidat.- pillantok fel rá a legridegebb, legkiismerhetetlenebb ábrázatommal, miközben azon jár az agyam, mégis mennyire vagyok hülye egytől tízes skálán. Nem arról van szó, hogy én valami mást képzeltem a dolgok mögé. Pusztán azt hittem, hogy a köztünk lévő, szinte kézzel fogható vonzalomnak volt köszönhető, ami történt. Nem pedig annak, hogy Cherry már jó előre elkezdett kalkulálni, hogy mennyit is fog érni az a kufirc. Én hülye, még azt gondoltam, hogy tényleg a magunk szórakoztatására, esetleg a sármom miatt csináltuk az egészet. Hát nem. Ez is, csak üzlet. -Nem tudom. Nem vagyok tisztában az árakkal. Általában nem szoktam ilyesmiért fizetni, mert már az főnyeremény a nőknek, ha az ágyamba viszem őket.- eresztek meg egy gúnyos mosolyt, mert hát valóban, idejét nem tudom már, mikor volt dolgom igazi prostival. A legtöbb nő bepróbálkozik nálam pusztán azért, hátha beléjük zúgok majd, ők pedig élhetnek majd boldogan dúskálva a pénzemben. Észre szoktam ám venni azokat a női praktikákat, amivel be akarnak kebelezni, csak épp nem vagyok olyan hülye, hogy be is dőljek nekik. Nem beszélve arról, hogy a legtöbbjük egy kaptafa. -Mégis, mire kellene gondolnom? Egyáltalán nem volt semmi vicces abban, amit mondtál.- sóhajtok egy nagyot, miközben megnyomkodom az orrnyergemet, majd újra kezembe veszem a tollat és úgy teszek, mint aki tényleg mindjárt neki áll jegyzetelni. Cherry azonban eltünteti előlem a papírt és a tollat is, majd lehuppan mellém a fotelba, lábait pedig az ölembe pakolja. Csak félig meddig sandítok rá, de épp elkapom a pillanatot, amikor végig pillant rajtam és beharapja alsó ajkát, ami már önmagában baromi gerjesztő, nem még az, hogy az én ingemben ücsörög. Kellőképpen fölcseszett ahhoz, hogy az iménti szex utáni kellemes, nyugodt állapotom elszálljon a francba, szóval most vagy megismételjük a dolgot, vagy fortyogok még egy kicsit magamban, amíg le nem higgadok. A másik lehetőség, hogy elvonulok a fürdőbe és hideg víz alá állok úgy egy negyed órára. Az még szokott segíteni. -Tényleg ilyen formában akarod ledolgozni a tartozásod?- kérdezek rá végül, mert azt már megtanultam, hogy minden viccnek van alapja. Ha nem is gondolt úgy konkrétan rá, hogy csak azért fog velem kefélni, hogy ledolgozza a tartozását, megfordul a buksijában a lehetőség, ebben biztos vagyok.-Mert akkor nem árt tudnod, hogy elég jó étvágyam van...- kúszik szemtelen vigyor a képemre, mert lássuk be, nem lenne ellenemre, ha ez többször is előfordulna. Ha már elindultunk a pokol felé, minek álljunk meg félúton, nem? Meghúztam. Alig húsz perccel ezelőtt még a konyhapulton nyögdécselt, szóval most már teljesen mindegy, hogy mit csinálunk. -Most viszont elvonulok zuhanyozni, ha nem gond.- paskolom meg a combját, ezzel is jelezve, hogy akár le is vehetné rólam a lábait, majd várakozó pillantásomat rá emelem. Csak ne lenne ilyen rohadtul gerjesztő látvány, ahogy az ingemben heverészik...
Nem tetszik nekem, hogy az apámmal kontaktban van. Bármiféle módon. Abból sosem sül ki jó, ha én mondom, ismerem már eléggé. Csoda, hogy eddig nem tudta meg, hogy az egyik maffiózó a markába kerített, mindenféle értelemben. - Kérlek ne próbáld erre fogni, ha véletlenül eljárna a szád – nézek rá gyanakodva. Remélem ne történt meg és nem is fog, de én már semmiben sem vagyok biztos, az a nagy helyzet. - Addig nem érdekel, amíg nem kerülök szóba. De hidd el Marco, ha elárulod neki, hogy mekkora adósság van rajtam, kitekerem a nyakad – nézek rá teljesen komolyan, habár ez a kis fenyegetés nyilván eltörpül ezen a helyen és ebben a közegben. Na, nem mintha egyébként túl gyakran élnék ilyesmivel, mint például fenyegetés. Szóval lényeg a lényeg, hogy az sokkal inkább nem érdekelne, ha apám azt tudná meg, hogy Marco nemrég a konyhapulton dugott, mintsem azt, hogy tartozok neki. Azt mondjuk pár órával ezelőtt nem sejtettem, hogy majd meztelenül itt fekszem az oldalán és kockákat rajzolgatok a hasfalára. Egy szó mint száz, a helyzet roppant mód tetszik. És habár csak szórakozni akarok kicsit, ő a kelleténél kicsit komolyabban veszi és láthatóan fel is idegesíti magát a tényen, hogy esetleg csak emiatt tettem szét a lábam neki. Meglepődöm rajta, hogy mennyire felidegesíti a helyzet, még akkor is észrevehető, ha nagy erőkkel próbálja ezt leplezni. Azon persze elgondolkodom, hogy most mennyire beszél komolyan? - Hát, ha akarod, legyen – nyögöm be, ezzel úgyis fény derül majd arra, hogy mennyire szánta ezt komolyan. Figyelem is a reakcióját, a tekintetem pedig az övébe futtatom, és miután látom, hogy a barna szemek teljesen elfeketedtek a felkerekedő méregtől, rájövök, hogy nem komolyan mondta és tulajdonképp esze ágában sincs fizetni. De hát nekem meg nem állt szándékomban pénzt kérni érte az istenért! - És az „általábanon” kívül? – biccentem oldalra a fejem elmosolyodva a kifejezésen. Persze a mondata második felét már meg sem hallom. Hihetetlen, mennyire magabiztos ez a fickó. Azért valahogy nehéz elképzelnem róla –mint ahogy a férfiak nagy részéről is-, hogy nem szokott egy-egy magányos napjain felhívni egy jól bevált számot, aki nem kérdez, nem sír, nem jár a szája, csak jön és azt teszi, amit mondasz neki. A fotelba ülve máris az ölébe pakolom a lábaimat és kedvem lenne most újra rámászni, hogy újra megtegyük, amit épp az imént fejeztünk be. Ahogy végig pillantok rajta, észreveszem, hogy lebuktam ezzel a mustrálással és szélesen el is vigyorodom rajta. - Hát, ez esetben nem, mert akkor túl hamar letudnám az adósságot és akkor mi lenne utána? Újabb indokot kellene keresnünk arra, hogy újra és újra megtegyük – sóhajtok, mintha tényleg ez a helyzet állna fent. Nem, nem tervezek semmit Marcoval, de tény, hogy az előbbi kis afférunk sokkal jobb volt annál, amit vártam, és ez teljesen felpörget. - Hm – hümmentek a felvetésre, majd leveszem a lábam az ösztönzésre és fel is pattanok a fotelből. – Jobb ötletem van. Mit szólnál egy nagy kád közös… forró fürdőhöz? – hangsúlyozom ki a „forró” szót, majd nyelvemmel végig szántok az alsó ajkamon. – Persze ha inkább lehűtenéd magad a zuhany alatt, azt is megértem – állok lábujjhegyre és fogam óvatosan súrolja állának vonalát. Ember legyen a talpán, ha ellenáll az ajánlatnak.
Nem bírom megállni, hogy elnevessem magam, amikor nyaktekeréssel fenyeget, hiszen alapból körülbelül a vállamig ér a leányzó, ráadásul egy nőről beszélünk, szóval nem igazán félek én attól, hogy el látná a bajomat. De úriember vagyok, tegyük fel, hogy hagynám magam. Minden esetre remélem, hogy büdös életbe nem fog kiderülni, hogy az apja már elejétől fogva tud erről az egészről. Hiába kért Cherry, hogy ne beszéljek az apjának az adósságáról, Juliannek még mindig inkább tartozok lojalitással, mint neki. Pech. -Nyugi. Nem fogok beszélni erről az apáddal. Vannak fontosabb megbeszélnivalóink is, mint te... - pillanatok rá kihívó tekintettel, abban pedig egy percig sem kételkedek, hogy el fogja hinni, amit mondok. Ha valamiben profi vagyok, az a póker arc és a hazudozás. Sajnos, ez a munkával jár. Úgymond szakmai ártalom, és mivel elég fiatal korom óta így élek, most már meg sem hat, ha hazudnom kell. Bár attól is függ, hogy kinek kell hazudni, Cherry pedig nincs olyan pozícióban, hogy érdekelne túlzottan, ha megbántom azzal, hogy hazudok neki. Még akkor sem, ha épp az imént dugtam meg, ami szerintem már baromira kellett, ha azt nézzük, hogy mióta kerülgetjük egymást meglehetősen látványosan. Baromira élveztem is és nincs kizárva, hogy elő fog még párszor fordulni, de ettől még Cherry pozíciója nem változik. Ugyanúgy az adósom és ugyanúgy le kell dolgoznia a tartozását. Ez maximum egy kis mellékes élvezet mindkettőnknek, mert az tuti, hogy ő is nagyon élvezte. Éreztem, hogy igen. -Francokat. - morgom válaszul egy szemforgatás kíséretében, mert tényleg, rohadtul sértő, hogy egyáltalán felvetette, hogy a szex miatt majd levonunk valamennyit a sarából. Mintha igénybe vettem volna egy prosti, ami számomra borzasztó ciki lenne, mert hát miért is fizetnék valamiért, amit ingyen is megkaphatok? -Ne kötözködj. Ezt vedd úgy, hogy soha nem volt még szükségem arra, hogy kurvákkal foglalkozzak. Elég volt a nevem és a sármom.- közlöm komoly arccal, de nem, mintha magyarázkodnom kellene vagy ilyesmi. Pusztán azért mondom ezt el Cherrynek, hogy tisztában legyen a dolgokkal, azaz azzal, hogy én bizony nem fogok neki egy centet sem fizetni. Mellesleg az sem egy utolsó szempont, amit pillanatokat később ő is közöl egy falánk pillantás kíséretében. Egyet kell értsek vele, hogy így valóban túl gyorsan letudnánk az adósságot. Nem, az a biztos, ha a szexet meghagyjuk egy kis extrának. -Neked aztán van üzleti érzéked.- csóválom a fejem egy hamiskás mosoly kíséretében, ezzel egy időben pedig érzem, hogy az iménti dühöm szép lassan elillan. Sőt, mi több. Inkább a fickósság kezd bennem újra feléledni, ami leginkább Cherry kacérkodásának, az ölemben pihenő lábának és annak köszönhető, hogy rohadtul szexin áll rajta az a fránya ing. Ennél gusztusosabb, csak akkor lehetne, ha levenné az ingemet. Miután feltápászkodok, hogy a jól megérdemelt zuhanyomra felkészüljek, Cherry egy jóval kellemesebb ötlettel áll elő. Bár egy picit még szúrósan pislogok rá az iménti beszólása miatt, ami eléggé elcseszte a kedvemet, ez az újabb terv kezd egészen felcsigázni. Ahogy lepillantok rá, ő pedig előttem ácsorog az ingemben alsó ajkát finoman megnyalva, már tudom, hogy képtelen lennék erre nemet mondani. Na meg miféle hülye lennék, ha nemet mondanék? És mégis miféle hülye tudna nemet mondani egy ilyen ajánlatra, ha a hölgy épp az állát harapdálná? -Azt hiszem, az a forró fürdő jóval csalogatóbban hangzik.- mormogom halkan, miközben kezem finoman csípőjére csúsztatom két oldalt és úgy vonom közelebb magamhoz. Azt hiszem, így simán érzékelheti, hogy máris komoly hatást ért el nálam. Lehajolok hozzá és, miközben finoman megcsókolom, kezem lejjebb csusszan a fenekére, amibe cseppet sem gyengéden bele is markolok. -Én pedig keresek valami nasit a hűtőben, ha már a pizzának annyi lett. - suttogom perverz vigyorral az arcomon, mert leginkább egy kis tejszinhab és eper jutott eszembe, de lehet, hogy találok mást is. -De, ha sokáig incselkedsz lehet, hogy forró zuhany lesz belőle, mert nem lesz türelmem megvárni, amíg megtelik a kád. - cirógatom ajkait finoman ajkaimmal, kezem pedig lassan fentebb csúszik fenekéről felhúzva közben az ingemet, de csak annyira, hogy aztán szabadon fedezhesse fel újra Cherry formás hátsóját és ölét.
Lehet, hogy viccesen hangzik a számból, ahogy holmi nyaktekeréssel fenyegetőzöm az irányába, de higgye csak el, elég bosszús tudok lenni, ha valami nem úgy történik, ahogy én elterveztem. Ez nem azt jelenti, hogy olyan vagyok, mint egy királykisasszony, az utóbbi időben ezzel kapcsolatban elég sokat fejlődtem, de szeretem, ha minden klappol. - Ühüm, remélem is. – Ez már csak azért is ferde egy kicsit, mert tudom jól az apámról, hogy szereti beleütni az orrát minden olyan dologba, ami egyébként nem igazán tartozna rá. Idegesítő, de azt hiszem, ezt én is örököltem tőle. – Csak ha szóba kerülnék, akkor csinálj úgy, mintha nem is ismernél. Az lesz a legegyszerűbb. – Fogalma sem lehet róla, miért akarom ennyire titkolni előle a dolgokat, de egyelőre nem is szándékozom megosztani vele, hacsak rá nem kérdez. Akkor sem biztos. Somolygok az orrom alatt, ahogy majdhogynem teljesen komolyan vette, hogy a szexet is fel akarom használni az adósságom csökkentésére. Mindenesetre ha jobban belegondolok, még az is lehet, hogy arra jutok, hogy valóban kitelt volna tőlem, de azért na… ez azért egy kicsit erős lenne, bárhonnan is nézem. - Én nem kötözködöm, csak próbálom kideríteni, ki is az az igazi Marco Berlasconi – vonok vállat ártatlanul mosolyogva, és azért egy kicsit meglep ez a válasza. – De komolyan? Egyszer sem? – vonom fel a szemöldököm, mert azért igencsak kevés olyan férfi létezik ezen a bolygón, aki nem fizetett volna még szexért. Bármennyire „sármos” és a „neve” is nagy. Ez rendben van, de azért vannak olyan helyzetek, amikor a szükség nagy úr, és nincs kedve a pasiknak ledumálni a nőket a lábukról. Oké, manapság vannak könnyelmű libák, akiknek elég két szép szó és már le is csúszik a bugyijuk, de akkor is. Ezt valahogy nem akarom elhinni. A megjegyzésére elmosolyodom, aztán vázolom neki az újabb ötletem, ha már zuhanyra vágyik. Jólesően felsóhajtok, ahogy a csípőmre simít és bele is mosolygok a csókba, ahogy megérzem, hogy pikk-pakk sikerül rá hatást gyakorolnom. Jobb kezem a felsőtestére simít, majd kicsit ellököm magamtól, hogy aztán kislisszolhassak a kezei közül. - Hozd a nasit – mosolyodom el, majd eltűnök a fürdőszobában, mielőtt még elfogyna a türelme és megengedem a hatalmas kádba a vizet, alaposan meglöttyintve a habfürdő-löttyöt is. Felkötöm a hajam egy egyszerű kontyba a fejem tetejére, aztán azon kapom magam, hogy vigyorgok, mint a vadalma, amit nem igazán tudok mire vélni. Oké, rendben, jól elszórakozunk, na de a napokban nem sok mosoly hagyta el az arcom, nem gondoltam, hogy majd Marco fogja megtörni ezt az átkot. De nem bánom. Ha bejön, akkor ledobom az inget és ahogy megtelik a kád, be is terelem szépen a kádba, hogy aztán szemből rátelepedhessek. Tele az egész kád habbal, a víz felszíne nem is igazán látszik, így a kezembe veszek egy adagot és szórakozásképp Marco állára formázom szépen, majd a hajára is. - Most már pont úgy nézel ki, mint a Mikulás – mosolyodom el, a látványon pedig fel is nevetek. Közben feltűnik a habok között a mellkasa alatt lévő heg, ami megint felkelti a kíváncsiságom, és most úgy vagyok vele, hogy miért ne kérdezhetnék rá? - Hogy szerezted őket? – csúsztatom a hüvelykujjam végig a csíkon, majd az arcára pillantok. Gondolom, abban a világban nem minden fenékig tejfel, amiben ő él, de ezek abszolút nem friss hegeknek tűnnek, és nem arra vagyok kíváncsi, hogy összekaszabolták egy alkalommal, amikor verekedésre került sor. Az igazi sztorira vagyok kíváncsi…
Annak ellenére, hogy Cherry egy apró nő és tudom, hogy amennyiben tényleg nekem esne és ki akarna nyírni, nem kellene megerőltetnem magam, hogy hárítsam, azért szar lenne, ha így történne. Jobb szeretném a kezét máshol érezni, mintsem a nyakamon, mert annál jóval erotikusabb helyeket is tudnék mondani, ráadásul most azért meg is tapasztalhattam milyen ez, szóval maradjunk ennél a verziónál, ha lehet. Nincs más teendőm, mint ügyelni arra, hogy ne szóljam el magam és remélni, hogy Julian szája sem jár el. Amennyiben mégis beköpne, fogalmam sincs, hogy mi történne. Cherry nagyon kibukna, ezt már most érzékelem rajta, mert amint szóba került az apja, rögtön sokkal feszültebb lett. -Miért? Ismerlek?- vetem rá átható pillantásomat, ajkaim szegletében pedig megjelenik a tipikus "Marco-féle" hamiskás mosoly. De most komolyan? Ismerem én egyáltalán ezt a nőt? Persze, tudok már róla ezt azt, de azért azt állítani, hogy ismerem, erős túlzás. Fogalmam sincs róla, hogy milyen ember - na jó, ezt már nagyjából sejtem- vagy, hogy milyen élete volt eddig. Kérdés, hogy egyáltalán akarnám-e tudni? Miután felveti a drága, hogy akár fizethetnék is neki a szexért, én pedig felvilágosítom, hogy nem szoktam ilyesmi szolgáltatást igénybe venni, tovább érdeklődik. - Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg tudni akarod, ki az a Marco Berlasconi. - húzom el kissé a számát miközben el is mosolyodok, mert ezt már egyszer-kétszer végig zongoráztam más nőkkel. Minél többet tudtak meg rólam, annál inkább kívánták, hogy bár ne akartak volna semmit se tudni. A kérdése hallatán visszakalandozok kicsit a fiatalabb koromhoz, amit még Olaszországban töltöttem és megrohannak az emlékek. -Még "kezdő" koromban, amikor a bátyám úgy döntött, hogy ideje valakinek felvilágosítania, lefizetett egy hölgyet, hogy beavasson ezekbe a rejtelmekbe és bevallom, akkor párszor történt még hasonló, de azért sem én fizettem, hanem a bátyám.- mosolyodok el, mert, ha valamiben jó vagyok az az, hogyan vágjam ki magam a kétes helyzetéből, hiszen most a téma nem az volt, hogy szóba álltam-e valaha prostikkal, hanem, hogy fizettem-e nekik. Ha ajándékba kapja az ember, szerintem az tök más, nem? A beszélgetésnek és Cherry incselkedésének köszönhetően hála az égnek gyorsan elillan a feszültség, ami percekkel korábban kialakult bennem. Sőt. Olyannyira eltereli róla a figyelmemet, hogy azon kapom magam, hogy már megint piszkosul meg akarom döngetni, holott nem rég már megkaptam, amit akartam. Formás idomait figyelem még akkor is, mikor már a fürdő felé sétál, majd nevetve megcsóválom a fejem és a hűtő felé veszem az irányt. A tejszínhabot rögtön kiszúrom, ahogy az epret is, majd a fagyasztót is átnézem, amiben felfedezek egy doboz fagyit, bár fogalmam sincs, hogy ki és mikor tette be oda. Ettől függetlenül azt is magamhoz veszem, majd ezek társaságában indulok meg a vígcsobogás irányába, végül mosolyogva felmutatom, miket sikerült "elejtenem" a vadászat során. -Szívem szerint hoztam volna egy üveg pezsgőt is, de ma ugye szeszmentes napot tartunk. -vonok vállat, mert igazság szerint annyira nem is hiányzik a pia, csak ha már van tejszínhab meg eper, illett volna hozzá az is. Helyette be kell érnünk egymással, ami szerintem sokkal jobb. Amikor belépek a fürdőbe, csendben figyelem Cherry minden mozzanatát. Azt is, ahogy leveszi az ingemet és azt is, ahogy az ölembe ül, mikor már betelepedtem a kádba. Ha előző nap valaki azt mondja, hogy ilyen lazán fogunk a fürdőben ücsörögni, valószínűleg kiröhögtem volna, most mégis olyan természetesnek hat, ahogy ez a lökött nő a vízen úszkáló habból szakállat csinál nekem, majd közli, hogy én vagyok a Mikulás. Soha nem gondoltam volna, hogy az ilyen bohóckodás tetszeni fog egyszer, most mégis jót mosolygok rajta, válaszképpen pedig finoman átkarolom Cherry derekát és somolyogva rálesek. -Akkor, ha már úgyis az ölemben ülsz megkérdezhetem, hogy jó kislány voltál-e az idén? -kúszik perverz vigyor az arcomra, mert valami beteg módon egy ilyen Mikulásos téma még izgató is tud lenni. Rémes, hogy a felnőtt ember még a gyerekek által szeretett dolgokat is képes máshogy látni. Tekintete közben a hegeimre téved, melyekből valljuk be, nem csoda, hogy van egy jó pár darab. Aki ilyen életet él, annak könnyen felsértik a bőrét, aztán nem marad más utána, mint egy életre szóló emlék, ami minden egyes nap az orrod alá dörgöli, hogy elbasztál valamit, de nagyon. Én is lepillantok arra, amelyik épp Cherry nézegeti, majd felnézek az arcára és elgondolkodva figyel egy rövidke ideig. Igazából nem is őt nézem, hanem azon merengek el, hogy érdemes-e komolyan válaszolnom, vagy inkább csak vicceljem el. Így is visszatérek fejben ahhoz a naphoz, amit legszívesebben örökre kitörölnék az emlékezetemből, nem még, ha szóban is felidézem. -Tudod, volt idő, amikor nem én voltam a legfaszább gyerek a világon, a családom pedig célkeresztben volt minden egyes nap. Ez a heg késztetett arra, hogy megtanuljam magam megvédeni. A hátamon lévő két "lyuk" pedig azt juttatja mindig eszembe, hogy nem mindig tudod magadat vagy a szeretteidet megvédeni, bármilyen kemény is vagy.- vonok vállat, mintha mindez csak egy apróság lenne, mert semmi kedvem lelkizni, ahogy azt sem akarom, hogy elsírjam a kis bánatomat Cherrynek, aztán meg egy töketlen nyálgépnek nézzen. Amúgy is egy kezemen meg tudnám számolni, hány embernek meséltem arról, ami akkor régen történt, amikor hirtelen minden megváltozott. -Igazából minden heg mögött rejtőzik egy történet. Neked nincs egy se? - simítok végig finoman az oldalán, miközben a füle alá csókolok, majd kutakodón rápillantok, miközben a kezem tovább siklik rajta ide-oda, mintha heg után kutatnék a testén.
Nem annyira tudok kiigazodni Marcon és bevallom őszintén, ez egy kicsit zavar. Majd talán életcélommá fogadom, hogy nekiállok megfigyelni minden rezdülését, hogy ne tudjon megelepetést okozni semmivel. De hát persze, erre van nekem időm! Na, meg minek is ismerném ki? Elég ha azt tudom, mire vágyik az ágyban, ha úgy adódik és fordítva, nemde? Rákacsintok, amikor rögtön levágja a dolgot, és nagyon remélem, hogy tartja is majd magát ehhez az alkuhoz, ha arra kerülne a sor, hogy az apámmal összesodorná újra az élet. Roppant kíváncsi természetem van, így ha valamire rávetemedek, akkor igen nehéz leállítani róla. Ami azt illeti, az nagyon is érdekelne, hogy milyen ő? Mert nem hiszem, hogy az, akinek mutatja magát. Szerintem a kemény faszi mögött igenis ott lapul az érző ember. Mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy képes volt velem alkudozni és nem ásatott el rögtön a hátsókertben? - Hát, peched van, mert de: igenis, tudni akarom. – És általában meg is kapom azt, amit akarok. Az utóbbi időben mondjuk kevésbé, de nagy általánosságban azért ez a jellemző rám és nem más. Én tényleg kétlem, hogy nem volt még dolga olyan nővel, akiért fizetni kellett. És lám, kiderül, hogy tényleg igazam van. - Pedig könnyebb fizetni egy szinte garantáltan jó szexért, mintsem gürizni azért, hogy széttegyék a lábaikat neked. Jó-jó, nyilvánvaló, neked csak a két szép szemedbe kerül a dolog, tudom-tudom! – kezdek el tiltakozni, mielőtt még ismét előjönne az egoista énje, mert ezt már megtanultam, hogy ha valamije, hát önbizalma az nagyon is van. Néha túl sok! – Azért biztos van olyan nő, aki nem dől be az ágyadba két szép szóért. – És ami azt illeti, egy kicsit meg is ihletődöm ezzel, kezd is megfogalmazódni a fejemben valami terv-féleség. Az már egészen biztos, hogy képes vagyok hatni rá, nagyon is. De mi van, ha csak elhúzom előtte a mézesmadzagot és végül nem adom be a derekam neki? Szeretem látni, ha akarnak, ha kívánnak, ezt minden nő imádja. Ahogy visszaér a fürdőbe és a pezsgőt emlegeti, meg is lepődöm, hogy milyen jól bírom. Már-már ki is ment a fejemből, hogy mennyire szomjaztam valami alkoholra úgy egy órával ezelőtt. - A pezsgő amúgy is az ünneplésre van – vonok vállat. Mi pedig nem ünneplünk ugyebár semmit. Szóval jobb is, hogy nem hozta, az kurvagyorsan a fejembe száll, ami az én esetemben elég hihetetlen, de tényleg így van. Az a gyengém. A viccelődésből ismét áthajlunk egy kicsit a +18-as tartalom felé, ahogy felteszi a kérdést, de megingatom a fejem. - Én sosem vagyok jó kislány – húzom el a szám, majd halkan fel is nevetek. Ha valamivel, ezzel már egész biztos ő is tisztában van. A hegei ismét felkeltik bennem a kíváncsiságot és nem is vagyok rest rákérdezni a sztorijukra. Elkezdi elmesélni, de természetesen csak virágnyelven mondja a dolgokat, ahogy én nem igazán értek. - Mi van most a családoddal? – kérdezek rá, mert rossz érzésem támad ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy most érzékeny pontra tapintok, de valamiért úgy érzem, most talán képes megnyílni egy kicsit, amit nem is tudom, miért szeretnék elérni. Elmosolyodom a csókokra, ahogy a bőrömet érik. Próbálja elterelni a figyelmem, ami nem is megy neki annyira rosszul, de aztán mégis hátrébb dőlök egy picit a kérdésére. - Dehogynem. Ezt itt… – húzom fel a lábam kicsit, hogy a térdemen lévő hegre mutassak – …akkor szereztem, amikor a vonaton megittam a haverjaimmal úgy másfél üveg vodkát, majd leszálltam és felnyaltam a murván. Ez itt – mutatok a könyököm alatt lévőre – pedig akkor történt, mikor egy éjszakát az utcán töltöttem – igazából volt az egy hét is – és egy paraszt a bicskájával meg akart félemlíteni, hogy adjam oda neki az utolsó szendvicsemet. – Amit éppen akkor vettem az összekoldult pénzből, hogy ne dögöljek éhen. – Ezt pedig az anyósülésen ücsörögve szereztem, mikor frontálisan ütköztünk és össze kellett varrni a fejem, mert az üveg széttörésekor, belé álltak a szilánkok – fordítom a fejem oldalra, hogy egy tincset félrehúzva fejemről, láthassa a heget. – Ezzel itt pedig majdnem túllőttem magam – mutatok a könyék-hajlatomnál lévő hajszálvékony karcolásra, amikor a második körben a tűvel a karomban ájultam el. Fogalmam sincs, mi üt belém, lazán mesélem a jobbnál jobb sztorikat neki, mintha valami könnyed esti mese lenne ez is, aztán oldalra nyúlok és bekapok egy epret. Talán azért mondom, hátha ezzel ő is megoszt ezt-azt, de az is lehet, hogy ezek után a szuper élmények után majd kiszállít a kádból mert rájön, tényleg egy drogos ribanccal ücsörög itt együtt…
Ritkán alakulnak úgy a dolgok, hogy valaki kifejezetten a képembe vágja, hogy már pedig ő meg akar ismerni. Általában a nők, akikkel dolgom van, tisztában vannak vele, hogy nem randevúzgatok és eszem ágában sincs bárkit is közelebbről megismerni és ezt el is fogadják. Sőt. Mondjuk mindig akad olyan is, aki a fejébe veszi, hogy meghódít és majd ő beköti a fejemet, hogy aztán gazdagon elheawe az életet a továbbiakban, de az ilyen nőktől gyorsan meg szoktam szabadulni. Felismerem már a kis praktikákat. -Sokszor gondolja úgy az ember, hogy tudni akar bizonyos dolgokat, aztán amikor arra kerül a sor, nem tudja feldolgozni őket, vagy épp teljesen megváltozik a nézete és azt kívánja, bár ne akarta volna tudni. -jegyzem meg bölcsen, mert értem én, hogy Cherry kíváncsi és meg akar ismerni, de talán most először félek picit attól, hogy mi lenne a véleménye rólam, miután tényleg mindent megtudna. Most még kemény, vagány csaj. Simán szembeszáll velem és sokszor azt hiszi, hogy csak hülyéskedek, amikor azt mondom, hogy veszélyes vagyok, és tisztában vagyok vele, hogy a rosszfiúkra általában buknak a nők, de lehet, hogy nem így állna már hozzám, ha tudná, mennyi vér tapad a kezemhez. -Látom, gyorsan tanulsz. - kúszik szemtelen mosoly az arcomra, ahogy már ő maga kiegészíti gyorsan a mondandóját, miszerint nem nagyon kell megerőltetnem magam ahhoz, hogy nőt találják egy éjszakára. -Persze, biztosan van, de én azok közül csemegézek, akik ide járnak, már pedig azok mind imponálónak találják, amikor kiderül, hogy az enyém a hely.- vonok vállat, hiszen tudom jól, hogy biztosan akadna olyan, akinek ez nem lenne elég, de olyanokkal meg nem is foglalkozok. Én se akarok komoly nőt, aki majd többre vágyna, mint amit adni akarok és tudok, így aztán megelégszek a szexi kis ribikkel, akik ide járnak a seggüket rázni nekem. A fürdőbe érve aztán kényelmesen elhelyezkedünk, ami nem nehéz, tekintve, hogy rohadt nagy kádam van. Az viszont, csak ekkor jut eszembe, hogy valószínűleg - legalábbis, ha nem csal az emlékezetem -, soha nem ült még benne rajtam kívül senki. Soha nem pancsoltam itt egy nővel sem és ez a felismerés még nekem is baromi furcsa. Cherry sok mindent vált ki belőlem, ami még nekem is új. Egyre inkább azt érzem, hogy ennek nem lesz jó vége és, hogy minél előbb el kellene őt tüntetnem a közelemből. A saját érdekében. -Ünneplésre mindig lehet okot találni, de igazad van. Nem is hiányzik a pezsgő.- mosolyodok el, miközben két tenyerem finoman a csípőjére simítom a víz alatt. Ha már állítása szerint nem jó kislány, gondolom nincs ellenére, ha tapizok kicsit. Legalábbis, pár perccel ezelőtt nem volt ellenére, az emlék hatására pedig a farkam azonnal újra éledezni kezd, de Cherry gyorsan ki is nyírja a család szó említésével. Megrökönyödve pillanatok fel rá, majd gyorsan visszaváltok a szokásos pókerarcra, de tisztában vagyok vele, hogy már mögé tudott pillantani. Még, ha csak egy röpke másodperc is volt, akkor is. Fontolóra veszem, hogy nem is válaszolok, de tudom, hogy úgyse hagyná annyiban, így végül semleges pofámat megtartva egy ideig csak bámulok rá, nyelvek egy nagyot és úgy közlöm a közlendőmet, mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölném. -Már nincsenek. Pár távolabbi rokonom van még otthon, de közeli nincs senki. - körözgetek finoman a vállán, majd a kulcscsontjánál, végül lehaladok egészen a dekoltázsáig és, csak ekkor pillantok fel rá. Nem akarom látni rajta, hogy sajnál, mert nincs szükségem a sajnálatára. Senkiére sem. Ez van és kész. Már megbékéltem ezzel és elfogadtam. Sokkal jobb téma az, amikor szóba kerülnek az ő hegei, melyeket mindet ismerteti egy rövid sztorival, én pedig mindet meghintem egy apró csókkal. Annál a hegnél, mely a fején található, elsimítom a haját és elgondolkodva bámulok rá. Mi a franc történt ezzel a lánnyal? Vagy inkább, mi nem? Hiszen, az apja gazdag. Úszik a pénzben, ő mégis olyan dolgokról mesél, melyek inkább a szegényeknek szokott kijárni. -Te tényleg nem vagy jó kislány, Cherry. Hogy keveredtél ilyen dolgokba? - kérdezem halkan, majd a könyékhajlatát is az ajkaimhoz emelem, holott az a heg dühít a legjobban. A drognál semmit sem tartok nagyobb faszságnak. Az a legundorítóbb dolog, még akkor is, ha a jövedelmem nagy részét abból nyerem. Ha egyszer belemászik valaki, ott vége mindennek és ez az, ami miatt nekem jól megy az üzlet. Elgondolkodva lesem a hegét, majd úgy döntök, ha már ő megosztott velem ilyesmiket, talán annyit megtehetek, hogy én is valamivel több infót mondok el a hegről, amiről kérdezett. Valamivel közelebb vonom magamhoz és a nyakába csókolok, végül felpillantok rá és elhatározom magam. -Tizenhét éves voltam, mikor egy este apám üzleti tárgyalásra ment. A bátyám, Bernardo, akkor este nem ment vele, pedig már jó fél éve mindig az öreggel tartott. Őt akarta halála után az utódjának, én pedig úgy volt, hogy egyetemre megyek és állatorvos lesz belőlem.- vonok vállat mosolyogva, mert szerintem ezt konkrétan nem gondolta volna rólam Cherry, de nem sok időt hagyok, hogy ezen netán neki álljon poénkodni, inkább folytatom. -Akkor este szereztem ezt a két heget - mutatok a mellkasomon valamint a bal vállamon lévő két szabályos kerek lyukra-- annyi volt a mázlim, hogy még életben voltam, mikor a fater fel órával később hazaért. De ezt, csak én mondhatom el magamról. Hát ennyi. -zárom le a sztorit még mindig pókerarccal és inkább nyomok egy kis tusfürdőt a tenyerembe, hogy aztán Cherry felsőtestének minden egyes négyzetcentiméterét finoman bedörzsöljem vele, megpróbálva nem arra gondolni, mennyire csalódott volt az apám, hogy én maradtam életben és nem a kedvenc fia.
Nem mondom, Marco egyre inkább izgatja a fantáziám. Minden lehetséges módon. - Ugyan már. Láttam én már egy, s mást. Csak nem vagy akkora szörnyeteg?! – emelkedik meg a szemöldököm kíváncsian, miközben érdeklődve mosolygok rá. Tényleg nem igazán tudom elképzelni, hogy bármi olyat tudna mondani, amivel elijeszt. Vagyis mi az, hogy elijeszt? Nincs mitől. Attól, hogy nála dolgozom és néha majd szexelünk, az nem azt jelenti, hogy hozzá is akarok menni feleségül. Huh, ebbe még belegondolni is elég bizarr volt. Marco egoizmusa az eget verdesi, ezt már észrevettem, elég rövid időn belül. - Na jó, de azért néha kell az elérhetetlen, nem? – biccentem oldalra a fejem, mert hát tényleg azt gondolom, hogy anélkül egy idő után egész biztos unalmassá válik. – Hogy egy kicsit küzdj is. Azt szokták szeretni a férfiak. – Volt már rá példa, amikor nem adtam magam egykönnyen, ámbár annál édesebb volt az egymásra találás. Marco agyát is húztam egy ideig, de ő is az enyémet. Tovább már egyikünk se lett volna képes ellenállni azt hiszem... Nem, én sem szoktam csak úgy a pasikkal fürdőzni, de nem is szoktam beköltözni hozzájuk. Általában egy vagy pár menet után kimerül az érdeklődésem, és nemhogy ilyeneket nem teszek, de még azt sem engedem, hogy a kávémat kifizessék. Jól esik, ahogy végig simít a csípőmön, ahogy az ujjai végigzongoráznak a bőrömön ls abszolút nem esik nehezemre tovább gondolni a mozdulatot, de a kíváncsiságom most sokkal erősebb ennél. Meg akarom kaparintani a pillanatot, amikor legalább egy kicsit többet hajlandó közölni magáról, mint általában. A tekintetét habár próbálja leplezni, valami olyasmit látok átsuhanni rajta, ami nem túl biztató. Azt hiszem, jól rátapintottam a témára. - Á, értem – nyugtázom a dolgot és nem is nagyon szándékozom tovább bolygatni a témát. Bár érdekel, nagyon is, de látom, hogy nem túl szívesen beszél erről. Helyet inkább próbálok egy kicsit mesélni az én hegeimről, hátha azzal majd ő is kicsit nyitottabb lesz felém. Mire befejezem én is meglepődöm kicsit, mennyi minden van már mögöttem és mégis élek, virulok. A csókjaira elmosolyodom, a kérdésre pedig csak megvonom a vállam. - Hát, éltem. Néha kicsit túlzásba víve a dolgot – préselem össze az ajkam, mielőtt kiszélesedne a mosolyom. Nem mondom, hogy némelyiket nem bánom, vagy nem csinálnám másképp, ha úgy alakulna, hogy választhatok, de ezekkel a hegekkel azért párhuzamosan jó élményeim is vannak. Ujjaim a mellkasán járkálnak, köröket írnak le és már egészen megelégszem annyival, amit az előbb mondott, mikor váratlanul mesélni kezd. Nem nézek rá, úgy hallgatom, amit mond. Az állatorvosos résznél felkapom a fejem, de nem szólalok meg, mert rögtön folytatja is, és le is hervad a mosoly az arcomról. - Sajnálom – pillantok a szemébe. – Ez borzasztó lehetett. És az apád? Már ő sem él? – kérdezem halkan, nem akarok tolakodó lenni, de ha már egyszer beszél erről, akkor talán jobb most utánajárni a dolgoknak. - Biztos okkal történt így. Borzasztó állatorvos lett volna belőled – próbálok egy kicsit viccelni a dologgal, hogy kevésbé érezze magát szarul, ha lehet egyáltalán ilyet ebben a helyzetben. – A nőkhöz jobban értesz, Don Juan – mosolyodom el szélesen, de azért még egy kicsit mindig sokk alatt vagyok. Tizenhét évesen nem lehetett egyszerű végignézni ezt a mészárlást. Persze ez semmikor nem az, de ilyen fiatalon még megterhelőbb lehetett. Végül úgy döntök, hogy inkább elterelem a figyelmét egy kicsit -bár már ő maga is elkezdte és az én koncentrációs képességem is lankad-, így közelebb hajolok hozzá és lágyan, hosszan megcsókolom. Kezem összekulcsolom a tarkóján és kicsit feljebb tornázom magam, hogy minél közelebb kerülhessek hozzá. - És azon sosem gondolkodtál, hogy ne csak egyéjszakás kalandjaid legyenek? – húzom végig az ujjam a mellkasán, kacérkodva vele. – Félreértés ne essék, nem arról akarlak meggyőzni, hogy vágjunk bele egy idilli párkapcsolatba – nevetgélek halkan ahogy közlöm vele, mielőtt még totál félreértené az egészet. Az hiányozna már csak nekem, egy párkapcsolat...
Kezdőlap
