Ingrid && Riley

Amíg fiatal vagy, addig mindent akarsz, azonnal. Ha veszítesz, utána rögtön pályára akarsz lépni, hogy ne égessen a kudarc, hogy azonnal ki tudd törölni az emlékét. Ez a hozzáállás téves. A revanshoz ugyanis idő kell.

Magam sem voltam biztos abban, hogy jó ötlet elindulni az éjszakába iszogatni, de mivel holnap szerencsére vasárnap, és így a heti egyetlen szabadnapomat kivéve lényegében semmit sem kell majd tennem... Ez pedig egyszerre volt megnyugtató, és nyomasztó is. Hiszen a Tommyval elkövetett horgászásnak is csak az lett a vége, hogy mind a ketten beleborultunk csónakkal együtt a vízbe, ő pedig az orrom alá dörgölte, miután egész este tüszögtem, hogy talán hozzá hasonlóan „alkalomhoz illően” kellett volna öltöznöm. És mivel talán ő az egyetlen olyan ember, akit ténylegesen a barátomnak mernék nevezni sem mondtam ki a véleményemet arról, hogy miként mutatott abban a túlméretezett búvárruhában.
Pont ezért is lepett meg az sms, ami végül a telefonomra érkezett, miszerint nekem ma este halaszthatatlan programom van... Elkövettem azt a hibát, hogy lényegében nem néztem meg a feladót, de legszívesebben az üzenetet sem olvastam volna tovább, mert pontosan tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Már majdnem süllyesztettem is vissza a zsebembe a telefonom, de pont akkor tudatosult bennem, hogy bizony sajnos egy helyen dolgozok az illetővel, akit éppen le akarok rázni, ezért kifejezetten nehéz lenne kimagyaráznom magam... Hiszen a kis galád pontosan tudja, hogy teljesen lehetetlenség az, hogy engem éjszakára itt fogjanak... Ráadásul szombaton, amikor a dokik folyamatosan rugdosnak el minket mondván, hogy éljük ki magunkat, amíg megtehetjük, mert amint gyakornoki státuszban lépnek páran, onnantól kezdve életük sem lesz, nemhogy idejük bulizgatni... Persze ilyen téren én egy kicsit más vagyok, de ugyanazt hallgatom, amit mindenki más. A kedvenc, ötvenes nővérkénk szokta a következőket mondani nekem: Riley szívem, ne legyél már ennyire besavanyodva. Elég lesz majd akkor bedobnod a törölközőt és pszichopatává válnod, ha már tényleg komolyan fogsz foglalkozni a bolondokkal.
Mindezt persze én egy kicsit szofisztikáltabb szövegkörnyezetben képzeltem volna el, de inkább ráhagytam a dolgot, és csak mosolyogva bólogattam mindenre, mert ilyenkor talán ez a legjobb magatartás, ha az ember nem akar felesleges vitákba bonyolódni.
Szóval végül egyetlen mély sóhaj kieresztése után olvastam tovább az egyik orvostanhallgatótól kapott üzenetet, aki valamiért elhitte, hogy nem vagyok annyira rossz arc, mint amennyire mutatom... És hát kisebb nagyobb sikerrel, de általában sikerül elrángatnia egy olyan helyre, amire alapvetően én a lábamat sem tenném be, ha rajtam múlna. A szemöldököm viszont apró ráncokba szaladt, ahogyan a következő sorokat sikerült kivennem a telefonom kijelzőjén:

Na szevasz Papa!
Gondolom még mindig bent punnyadsz abban a fülledt, klórszagú kórházban, szóval egy olyan ajánlatom van számodra, amit biztosan nem fogsz kihagyni. Te, én, és a többiek néhány gólya orvostanhallgatóval. Szeded már a lábaidat, mi?

Magam sem voltam biztos abban, hogy erre mi a faszt kéne válaszolnom, szóval csak egy mély sóhaj kíséretében a következőket véstem le a srácnak:

Nem kifejezetten hoz lázba egy orgia veled, és a többi zacskószagú sráccal... Legalábbis amikor az öltözőben tartózkodunk, nem kifejezetten élvezem a társaságotokat, szóval csak akkor vagyok hajlandó kitenni innen a lábam, ha a nadrágotokban tartjátok a farkatokat, és ezúttal egyikőtök sem hányja le a cipőmet.

A kocka gyerek pedig néhány másodperc múlva a következőt küldte vissza:

Ugyan Lie, ne legyél már ennyire faszfej! Amúgy van itt egy kurva jó szőke bula, őt neked tartogatjuk. Van fél órád ideérni, én pedig állom az első köröd.

Erre már megeresztettem egy kis félmosolyt, és attól függetlenül, hogy amúgy kibaszottul gyűlölöm ha becéznek, gyorsan összepakoltam az előttem heverő papírdarabokat, beletuszkoltam őket egy mappába, majd felkaptam a zakómat, amibe lazán akasztottam bele a jobb kezem mutatóujját, és a vállamra vetve indultam meg kifelé, miközben párszor még áttúrtam a tökéletesen beállított tincseimet. Le kéne kukáznom a hajfixálóm, mert a nap végére néha hajlamos vagyok úgy kinézni, mint akit legalábbis megtéptek, de ettől függetlenül valamennyit segített rajta az, hogy az ujjaimmal átfésülgettem a kissé hosszúra nőtt tincseimet.
Be is pattantam rögtön az autómba, és én magam is tudtam, hogy maximum alkoholmentes sört ihatok így, mert egy ennyire drága, oldschool Chevrolet-t nem fogok otthagyni egy szórakozóhely előtt. Tartok tőle, hogy másnapra vagy elkötnék a kocsit, vagy pedig szarrá lenne karcolva... Pont ezért is döntöttem el, hogy pár háztömbbel arrébb is fogok leparkolni, és inkább gyalogolok majd, hogy ne essen baja a kocsimnak.
Mivel annyira hatalmas forgalom nem volt, csak tíz percet kellett várakoznom a dugóba, mielőtt a megírt cím melletti kis utcában elcsakliztam valaki parkolóhelyét egy lakóterületen, kipattantam az autóból és a törzshelyünk felé kezdtem lépdelni... Már, ha egyáltalán nevezhetem így a bárt, ahol nagyjából szökőévente egyszer fordulok meg.
Még mielőtt beléphettem volna a helyre, már el is kapta a nyakamat az egyik részeg srác, aminek hatására majdhogynem kiugrottam a bőrömből, annyira megijedtem.
- Te fasz – toltam el a tenyeremmel az arcát, még mielőtt a képemhez illeszthette volna az ajkait – Ha megpuszilsz, az életemre esküszöm, hogy feldarabollak, és egy folyóba hajítom a testrészeidet! Hol ül a többi?
Ezzel pedig még némi röhögcsélés és értelmetlen gagyogás után ráfogott a csuklómra, és becipelt a helyre, ahol természetesen a legnagyobb asztalnál foglaltunk helyet.
- Meghoztam! – szólalt meg diadalittas hangon – Itt van a tékozló fiú. Ha nem egy Gucci övet viselne, fel sem ismerném már Mr. Őeleganciáját! Hát nem jóképű?
A többi srác persze rögtön röhögni kezdett, mire én csak kikaptam a kezemet a markából és eltoltam magamtól a gyereket.
- Van aki dolgozik is, és nem csak a faszát veri éjjel nappal, mint egyesek – morogtam, miközben helyet foglaltam az első széken, amit találtam, történetesen az egyetlen lány mellett, aki szőke volt a a társaságból. Ennek hatására egy picit meg is szemléltem a vonásait, és igyekeztem elvonatkoztatni a megnevezéstől, amit az sms-ben használtak rá.
-Szia. Riley vagyok, és lefogadom, hogy már hallottál rólam ezt azt, de ezeknek azt sem hidd el, amit kérdeznek – nyújtottam végül neki kezet, megengedve magamnak egy hamiskás kis mosolyt – Nem mellesleg ne haragudj, de ha nem akarsz idegen testekkel találkozni a mai este során, akkor azt javaslom, hogy vesd be azt, amit anyukád tanított neked azzal kapcsolatban, hogy hova kell rúgni a srácoknak. Ne finomkodj, talán jobb is, ha ezek az állatok nem nemzenek kölyköket a világra.

Ingrid && Riley

Amíg fiatal vagy, addig mindent akarsz, azonnal. Ha veszítesz, utána rögtön pályára akarsz lépni, hogy ne égessen a kudarc, hogy azonnal ki tudd törölni az emlékét. Ez a hozzáállás téves. A revanshoz ugyanis idő kell.

Magam sem voltam teljesen biztos abban, hogy mire kéne számítsak ezzel a bizonyos estével kapcsolatban. Ami 100% volt, hogy nem fogom megúszni józanul, mert a sok faszfej ígyis úgyis rám fog erőltetni valami piát, amit nem feltétlenül akarok lenyomni a torkomon... Alapvetően sem vagyok egy nagy iszákos, és ennek egész egyszerűen egyetlen oka volt: nem bírom túl jól az alkoholt... Gondolok itt arra, hogy négy pohár bor már megárt, és sajnos két liter sörnél többet képtelen vagyok meginni. Pont azért, mert a flancos partikon kívül, amikre hivatalos voltam, soha nem jártam bulizhatni, holott lehet rám fért volna valami hasonló, hogy legalább azzal ne legyen problémám, hogy mennyi alkoholt vagyok képes ledönteni a torkomon.
Mert ugye nyilvánvaló tény, hogy ha tinédszerkoromban a filmekben látható, hardcore amerikai partikat részesítettem volna előnyben, akkor most nyilvánvalóan jobb ivó lennék, viszont valahogy az egésztől elment a kedvem, ahogyan megfigyeltem a családomat a fogadásokon.
Már 11 évesen eldöntöttem, hogy én nem válok olyanná, mint amilyen az apám. Nem fogom segg részegre inni magam, miközben nyalom a befektetők seggét, mert „az üzlet erről szól”. Igazából pont leszartam a nagy vállalkozásunkat, és egyáltalán nem érdekelt az, hogy ha a cég miattam idegen kézre kerül majd... De ettől függetlenül valamiért a fater ezt képes volt elfogadni, és úgymond szeretettel fordulni felém, csak én ebből nem feltétlenül kértem.
Lényegében nem is ezzel van a probléma, hiszen egyáltalán nem okozott nekem lelki traumákat az, hogy az öreg annyit ivott, amennyit nem szégyellt. Inkább az volt a vészes, ahogyan részegen viselkedett, én magam pedig kifejezetten hiúnak tartom magam ahhoz, hogy ezt a szintet megengedjem magamnak... Hiszen ártana a fene nagy hírnevemnek, vagy mi faszom.
Ettől függetlenül akármennyire nevezem magam introvertáltnak és unalmasnak, vannak bizonyos emberek, akiknek valamiért annak ellenére sem tudok nemet mondani, hogy alapvetően amúgy kurvára szeretnék. Pontosan ilyen a Yale Egyetem orvosi karára járó kis közeg, akikkel egészen összetartó társasággá nőttük ki magunkat. Alapvetően semmi közös nem volt bennem, meg azokban a faszpörgetőkben, de ettől függetlenül... Valamiért jóban tudtunk lenni, és ennek az oka számomra is egy rejtély volt. Bármennyire próbáltam letagadni, kedveltem őket elég sok dolog miatt, de ettől függetlenül a csajozási szokásaikat még mindig a világ legrosszabb dolgának tartom.
Most sem a „kurva jó szőke bula” volt az, ami végül meggyőzött, szimplán csak tudtam, hogy a holnapi nap folyamán össze fogok futni Jamie-vel, és egyszerűen nem volt kedvem hallgatni, hogy megint mit hagytam ki... Mert ilyenkor valamiért szokásuk bemászni az irodába, amit kaptam, és amikor éppen szabad vagyok egyszerűen csak úgy fárasztanak, mintha muszáj lenne.
Viszont a tény, hogy sajnos kénytelen leszek alkoholt fogyasztani, egy kicsit sem dobott fel... Mert akkor nincs mese, ott kell hagynom a kocsit valami olyan barátságtalan helyen, ahol nem szívesen tenném. Még egy normális bemenetelt sem voltak képes intézni, mert a barmok közül egy már kint várt... Még jó, hogy egyáltalán útnak indultam... Csak az kellett volna, hogy a kórháznál parádézzanak és kirúgják őket.
A nagy tervem pedig pontosan ott dőlt össze, amikor helyet foglaltam végül a lány mellett, és az egyik fasznyakú meg is indult, hogy akkor ő most hoz nekem valami ihatót... Szóval jobb híján szóbaelegyedtem a nőnemű szőkeséggel – feltételeztem, hogy őt említették nekem az sms-ben – hátha értelmes társaságra lelhetek a személyében az este folyamán.
- Az korrekt – válaszoltam a szemeimet meresztve neki – De legalább őszinte vagy, kedves Ingrid. Nem mintha nekem bajom lenne a csinos hölgyek társaságával, de azt hiszem ehhez a beszélgetéshez nem ittam eleget.
Mert alapvetően én magam sem tagadom meg a szépet, főleg nem akkor ha az ennyire nyilvánvalóan tárulkozik elém... Gondolok itt arra, hogy nem túl szépen kifejezve magamat mondhatnám azt, hogy „pinára nem mondunk nemet”, és a szemben ülő lány kifejezetten helyes arccal volt megáldva. Legalábbis nekem tetszett a félhosszú, világos hajkorona, a kékes árnyalatú szemével, és a kissé pufi arca... Valahogy bájos volt, ami szöges ellentétben állt azzal a lánnyal, aki végül megszólalt belőle. Legealábbis az utolsó kifejezés, ami vele kapcsolatban az eszembe jutott volna, az a „rebel csajszi” volt, de magamban egyet kellett értenem Jamievel...
- Gondolom nem vagy idevalósi... Legalábbis az Ingrid errefelé nem elterjedt név – próbálkoztam meg egy kevésbé veszélyes témával. Tény és való, hogy régen dugtam utoljára egy jót, de ettől függetlenül nem volt célom mindenképpen ilyen kimenetellel zárni az estémet.
- Lie, nézd milyen finomat hoztam neked, drágám – lökött elém valami lónyálat időközben a fentebb elmlített szamár – Olyan vagy, mint egy kurva. Folyamatosan csak fizetek neked.
- És ki kérte? – tettem fel a kérdést – A következőért már vetkőzzek is, vagy mi van? Hülye fasz... Különben is, ha már így bepromóztad a csajokat, hadd foglalkozzak már velük! Vagyis pontosabban vele...
Itt a mellettem helyet foglaló lányra böktem, mire a többiek egyetlen hangos „úúúúúúú”-val reagáltak, én pedig határozottan azt a piát fogadtam el végül, amit a lány lökött elém a szövegelés után pár másodperccel.
- Cica? Úgy érzem gyorsan haladunk az ismerkedéssel – itt megengedtem magamnak egy hamiskás vigyort. Kifejezetten szórakoztatónak tűnt részegen, szóval végül némi mérlegelés után az elém lökött pohárka felé nyúltam és a magasba emeltem azt – Egészségedre, Ingrid!
Amúgy sem vagyok egy nagy becézgetős fajta, a neve pedig kifejezetten tetszett, szóval el is döntöttem, hogy az este folyamán így fogom szólítani akkor is, ha a végén már meg fogom kérni a kezét... Amire mondjuk kicsi az esély, de úgy érzem, hogy most bármi megtörténhet. Végül vele egyszerre húztam le a piámat, majd felkaptam azt is, amit Jamie tolt elém, és azt is utána küldtem.
- Szólj amúgy ha már unod őket – intettem a többi srác felé a fejemmel – Akkor szívesen kimegyek veled rágyújtani, ha cigizel. Ha nem, akkor nem messze innen parkolok, és amúgy egy kicsit fosok, hogy el fog tűnni a kocsi, mint a kámfor mire kiérek, meg ezekből a pöcsökből is elég volt már most... Szóval nyugodtan leléphetünk majd, ha észrevétlenül összejöhet a dolog.
Igazából nem kifejezetten akartam menni, hiszen egy pillanatra úgy éreztem, hogy jól esik kiengedni a gőzt, de ettől függetlenül mgé mindig Ingrid tűnt a társaság fénypontjának, és ha már mindenképpen ide lettem kényszerítve, egy jó menet reményében talán tényleg le kéne lépnem vele... És igen, itt jön ki az, hogy mennyire nem bírom az alkoholt. A harmadikért már ténylegesen lehet, hogy vetkőzni fogok.