-Kicsit sem muszáj, de biztos, hogy nem hagyom abba.-vigyorgok Rafe-re, hiszen pontosan tudja, hogy addig fogok rizikózni és szemtelenkedni, amíg nem tesz valamit ellene. Arra már aligha játszhat, hogy egyszer úgyis megunom, hiszen már pár éve lelkesen gyötröm őt. Ahogy maga elé fordít épp csak egy leheletnyire csúsztatom az ujjaimat a pólója alá. -Te is pontosan tudod, hogy két ágy játszik ma este.. az enyém vagy a tiéd..-közelebb hajolok hozzá, hogy a nyakába csókoljak és szemérmetlenül ott is marad a rúzsfoltom a bőrén. Azért örülök, hogy ma már legalább eljutottunk addig, hogy minden ellenérzése mellett nem enged át másnak, mint eddig. Az asztalhoz visszatérve Rafe már meg is indítja a kisgyereket a színpadra, akiben a jelek szerint kifejezetten túlteng az energia, de el kell ismernem, hogy annak ellenére, hogy néha olyan mintha egy tök másik zenei alapot hallana a hangja legalább jó. Ezután Remy csajhimnusz előadása szinte még a könnyeket is kicsalja a szememből annyira nevetek, hiszen kimondhatatlanul ellentétes az egész személyiségével a számára választott dal. Ahogy Ev célozza meg a színpadot hirtelen kapom meg a mi Spice Boy-unk figyelmét, mire előredőlve felkönyökölök az asztalra, hogy jobban halljam a kérdését. -Csak Ev-nek modellkedek-rázom meg egy kicsit a fejemet. -Egy barátnőm volt nála tetováltatni, úgy ismerkedtünk össze, mert elmentem kísérőnek és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem egy fürdőruhás fotózáshoz, amit persze nem hagyhattam ki. Egyébként a Columbián tanulok pszichológiát, de őszintén kétlem, hogy ebben a szakmában fogok majd elhelyezkedni, illetve Rafe-nek dolgozom az autókereskedésben a suli mellett. Én vagyok a cuki mosoly a recepción, hogy az embereknek legyen kedvük bejönni.-vigyorgok Remy-re. -Los Angelesben születtem és ott is nőttem fel, a nevelőszüleim a mai napig ott élnek, az egyetem miatt költöztem ide és igazából emiatt ismertem meg őt.-biccentek Rafe felé. -Kolesz helyett nála vettem ki egy szobát.-teszem még hozzá miközben Ev szívvel lélekkel nekiesik a Ketchup song-nak, mire már fülig ér a szám. -Gyerünk, édes!-kiabálok fel neki a kezeimet tölcsérnek használva miközben egyre jobban belelendül. Ahogy végez kicsit megigazítom a ruhám miközben felállok. -Amíg Aziel megtalálja a belső Swiftie-jét én megerőszakolom a Macarena-t, hogy passzoljak hozzád.-nyomok egy csókot Ev arcára, amikor elsétálok mellette. Táncolni egyértelműen jobban tudok, mint énekelni, arról nem is beszélve, hogy a szöveg felét gyakorlatilag elolvasni sem tudom olyan gyorsan pörög, úgyhogy itt-ott egy két random szóval pótlom ki a hiányzó részeket totál leszarva, hogy mi van odaírva, majd mint aki jól végezte a dolgát térek vissza az asztalhoz átadva a terepet Azielnek. -Na szóval.-tér vissza a figyelmem Remyre mintha nem most tapostam volna földbe a világ egyik leghíresebb számát. -Mi a helyzet veled? Honnan jött ez az egész zenélés dolog?
-Idegesítően mindenkit. -például a nemsokára már csak ex-feleségemet is sikerült megismernie, és az sem lepne meg, ha még valakiket. Mondjuk ismerné valahogy Peter barátnőjét is. Mindenhol ott van. Baromi fura. -Abban biztos lehetsz, hogy ezen leszek. Majd jól pofán vágom úgy istenesen, ha hülye lesz és túlhajtja magát. A zene a hobbink, nem pedig a kötelességünk. Minél jobban "ráparázik", annál durvább lesz ez az egész. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. -A liftes lánnyal? Szerinted is ekkora hatása lenne Remy-re? -én is így gondolom. Játszhatnak, amit akarnak, ez akkor is egy érdekes barátság, amennyiben tényleg az. Mindketten vonzóak, szóval nem tudom, mire várnak. -Oké, te mondtad. -mindenkit tarkón baszok, ha hülye lesz. Már megszoktam. Érdeklődve hallgattam végig, amit Remy liftes szerzeményéről mondott, csendben bólogatva a szavaira. -Igen, szerintem is veszélyesebb úgy, hogy nem is akar szexi lenni, csak sikerül neki. Féltél, hogy kiprovokál valami meggondolatlant tőled? Mi van Wendy-vel? Még együtt szenvedtek? Csak mert, ha szünetet tartanátok és bejön a szőke, én a helyedben bepróbálkoznék nála, elvégre szingli. -néztem rá kérdőn. Ez a se veled, se nélküled dolog elég ergya. Remy szemforgatós bokán rúgására csak küldtem felé egy "nem nyert, te kis rohadt, bakancsban vagyok" vigyort, hogy aztán a figyelmem az ügyeletes szépfiú-kisfiúé legyen. Peter meglepően jó hanggal lett megáldva és annak ellenére, hogy a tequila elvette a ritmusérzékét, jól megoldotta a dolgot. -Aaaaaaw, életem álma vált valóra ezzel. -pislogtam Remy-re, miután ő is befejezte a külön bejáratú Wannabe előadását a számunkra. Evelyn-re pillantottam, ahogy ő került terítékre. Egy jót mosolyogtam az önkritikáján. Csatlakoztam Eden bíztatásához, befogva a srácokat magam mellé, hogy szegény csajjal együtt nyomhassuk azt a tipikus táncot. -Életemben nem láttam még ilyen aranyosan szexi, ügyetlen és tehetségtelen embert. -mértem végig még álló helyzetében az alsó ajkamba harapva. -A színpad az Öné, kisasszony. -néztem Eden-re, hogy őt is supportálhassam egy táncolással, amint elkezdte nyomni a halandzsakarénát. Amint végzett, felpattantam, hogy Ev-re pillanthassak. -Na ezt figyeld, Princess LA, leesik az állad. De előbb kérek egy szerencsecsókot. -kacsintottam rá az arcomra mutatva, majd felugrottam a színpadra, hogy körbe nézhessek. -Ezt most minden random csávónak küldöm ebben a bárban, aki elég szexinek érzi magát ahhoz, hogy ő is inspirálhatna egy Swift féle exekről írt dalt. -vezettem fel a dolgot egy vigyorral, hogy belevághassak a dologba, majd amint elmúlt az a négy perc Swiftie életérzés, leugrottam, hogy Rafe előtt támaszkodhassak meg az asztalon. -Gyerünk Barbie Girl, te jössz. -kacsintottam rá, elvéve egy whisky-t a tálcáról, hogy meghúzhassam.
Here's to the nights we don't remember and the friends we won't forget.
- Helyes, legalább ebben egyetértünk – bólintok is elégedetten Eden szavaira, mert én is pontosan így gondoltam. Az este csak valamelyikünk szobájában érhet véget kettőnknek. Arra viszont, hogy a nyakamra hajol, most nem számítottam, de gyorsan alkalmazkodom, és tarkójára csúsztatva a tenyerem, röviden, de határozottan megcsókolom, mielőtt visszatérnénk a többiekhez.
Peter hamar felrántja a nagyfiú gatyáját, és elébe megy a kihívásnak. Szinte büszke vagyok rá - kár, hogy a ritmusérzéke kilazult valahol a negyedik és ötödik tequila között, amit elpusztított. Őt követi Remy egy csodás előadással, szerintem megtalálta az új stílusát. A lányoknál, azt kell mondanám, a látvány viszi a produkciót, nem a hang, de ennél többet nem is vártam volna. Sem kevesebbet.
Ahogy végül Aziel is mikrofont ragad, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy percek kérdése, és engem is felrugdosnak a színpadra, ha nem megyek önként, úgyhogy a szememet gyorsan végigfuttatom a zenelistán, hogy keressek valamit, amit előadhatok. Aztán meg is akad a pillantásom, egy dalcímen, amire azonnal elmosolyodom az orrom alatt. Hanyatt dőlök ültömben, mikor Azi behajol elém, és számítottam rá, hogy kihívás elé állít majd, de a Barbie Girl? - Meg a faszt! - röhögöm el magam. Bocs, de bennem távolról sincs meg az a lazaság, mint itt mindenki másban, amitől a fülek és szemek által befogadhatóvá válhat egy amúgy pocsék dal. Legfeljebb a „Come on, Barbie, let's go party” részlettel tudnék hozzájárulni egy rögtönzött feldolgozáshoz. De azért magamba döntök egy pohár tequilát, aztán felállok. - Míg odafent leszek, döntsétek el, kiké legyen az első duett! Én a csajokra szavazok. - A színpad felé menet még visszafordulok, és Edenre kacsintok, aztán már veszem is kézbe a mikrofont, és kiválasztom a gépben az előre kinézett zeneszámot. Szinte minden sora annyira passzol, hogy nem tudom kihagyni, a tekintetemmel pedig hamar nyilvánvalóvá teszem, hogy kinek szól a műsor. A hangommal nem nyernék Megasztárt, de az intro ütemét máris a combomon dobolom, tudva, hogy legalább azt nem ronthatom el (nagyon), még az elfogyasztott italok és egyéb nyalánkságok után sem. Aztán a ritmusra mozgás lassan átterjed minden irányba, és kialakul valami olyan tánc, amire holnap valószínűleg már nem lennék büszke, de most nagyon élem. Meggyőződésem, hogy Rick James is büszke lenne rám.
-Hogy a picsába ne... amióta Ev betoppant az életébe tök más lett.. még én is látom pedig én nem is ismerem túl régóta.-vonom meg a vállamat. A saját ítélőképességemben aligha bízhatok meg kényes ügyekben, így megadom a lehetőséget Azielnek hogy nyugodtan neveljen rám, ha éppen túllelkesedek, hiszen mindenki tudja, hogy hajlamos vagyok rá. -Inkább attól féltem, hogy valami olyat érzékelek, ami nincs is ott.-nevetek egyet. -Nem tudom, ember. Ev kiokosított abban is. Szerinte ki kellene hátrálnom és egészen a randizástól újrakezdeni a dolgot, mert pillanatnyilag csak nyekeregtetem magamat meg az egész kapcsolatot arról nem is beszélve, hogy Wendyt is folyamatosan büntetem annak ellenére, hogy azt mondtam neki, hogy megbocsátom a megcsalást... ami szerinte nem is az volt. Vagy hagyni a faszba az egészet...-csak nehéz ám ott hagyni valakit, akire tényleg éveken át vágyott az ember. -Evnek csak a pofámat jártatom sokszor, őszintén nem mernék rámozdulni. Szerintem fiatal vagyok én neki meg a tököm se tudja, hogy mi van vele meg Remyvel tényleg, szóval én abba nem kavarnék be amíg ők ki nem találják.-vonom meg a vállaimat.
-Ha ez valaha bekövetkezik, ígérem akkor tartani fogom az ütemet.-bólintok egyet Remynek röhögve, mielőtt tényleg nekiesik a Wannabe rejtelmeinek. A csajok táncos produkcióját lelkesen nyomom végig Azel-lel az ikonikus mozdulatsorokat felidézve, mielőtt ő következne a színpadon. -AAAYY!!-emelem a poharam a felkonferálást hallgatva. Ez lesz az új életcélom. Közben félfüllel hallgatom Eden és Remy beszélgetését, hiszen én sem tudok semmit a csajról és azért érdekel, hogy mégis hogy kötött ki a emellett az örökmosoly ember mellett. Hát ha Aziel rávette volna Rafe-t a Barbie Girlre szerintem le is estem volna a székről. Amikor Rafe nekiesik a dalnak néhányszor még oldalba is bököm Azielt nehogy lemaradjon a kicsit sem burkolt szerenádról. Őszintén nem számítottam ilyen nyílt gesztusra az embertől, ahogy egy ilyen erős táncbemutatóra sem, de én már most rohadt büszke vagyok rá.
- Miért? - kétled, hogy ebben a szakmában fogsz elhelyezkedni. Ami azt illeti, nincs jó tapasztalatom a pszichológusokkal, szóval ha tényleg bizonytalan abban, hogy szívesen csinálná, akkor inkább ne vágjon bele. Bár tegyük hozzá, hogy csak egynél jártam, de ezt a tanulságot sikerült leszűrnöm. Ha nem tudod kizárni saját magadat, a véleményedet, az aktuális magánjellegű helyzetedet, ne akard más életét megváltani, mert rohadtul félre fog menni. Nem figyelsz, lekezelőnek tűnsz, elég szar nyomot tud hagyni. Ők is emberek, mindenkinek lehet rémes napja, lehet rossz passzban, de akkor lépjen hátra, tartson szünetet. Mindenkinek jár. De ne másra vetítsd ki, aki pont, hogy tőled várná a megoldást és a megértést. - Tény, hogy hívogatóbb vagy, mint Rafe valaha is. Ha az ő "cuki mosolyán" múlna, egy ügyfele sem lenne. - viszonoztam a csaj vigyorát, és dobtam egyet a pókerarc koronázatlan királyának, Rafe-nak is. - Színpadi jelenlét csillagos ötös. - pillantottam a visszatérő Evelyn-re, mivel nekem eszembe nem jutna olyat mondani senkinek sem, hogy "aranyosan szexi, ügyetlen és tehetségtelen". Jeez. Eden Macarena-ja tökéletes választás volt. Ez is egy tipikus, halandzsázós karaoke dal, aminek jó a hangulata. (és nem azért, mert discordon promóztam a dalt, és most örülök a fejemnek) A figyelmem ismét az övé volt, mikor az érdekelte, honnan is jött ez az egész zenélés dolog. - Te és Evelyn inspiráltatok. - vigyorogtam a csajokra aljasul. - Amúgy nem tudom. Már régi szerelem. Gyerekként kezdődött. Már akkor is vonzott a zene, a hangszerek. Az apám egyik kollégája szintén amolyan hobbizenész. Anno ő és a bandája tanítgattak gitározni és dobolni, amikor még Evanston-ban laktam. - mivel a szüleim nem igen támogatták. Gondolom a zongorának vagy ilyesminek jobban örültek volna. - Nem sokkal a vendéglátós középsuli után elkezdtem pincérként dolgozni. Aztán ennek hála az első komolyabb melóhelyemen ismerkedtem meg az egyik ottani törzsvendéggel, Dave-vel. Vele és a barátaival, például Azival alapítottuk a saxomuch –ot. Ennek már lassan vagy tíz éve. - jesszus de öregek vagyunk. - Pár éve dobost váltottunk, így került Rafe a képbe. Aztán Dave is kiszállt családi okok miatt, és az ő helyére jött nemrég Peter. - a többiek is elmesélhetnék a saját zenei sztorijukat Eden-nek. Kétlem, hogy az övükét ismerné. - Végül is szerintem nyerő felállást hoztunk össze. - néztem végig rajtuk elégedetten. Sosem voltunk még ennyire nyerők. Báááááááááááár........ Konkrét sokkot kaptam az egész Aziel féle too much jelenségtől. Akárhányszor bepörög, mindig elgondolkodok rajta, mi a francért is erőszakoljuk, hogy én vagyok a frontember!? Imádom ezt az őrült fazont, még ha időnként letépném a szőke parókáját a fejéről. (Fun fact: nem paróka.) Rafe és Eden között pedig olyan erős a kémia, hogy egy: a Barbie Girl sem lehetett volna neki akadály. Kettő: legszívesebben szobára küldtem volna őket. De gondolom Aziel majd ezt is lesz kedves mindenki helyett is megtenni. Abból a pofátlan gyökérből kispórolták a jófejkedős gátlásokat. - Szintén egy szavazat a hölgyeknek. - kezdhetik ők a duett kört. - Aztán ragaszkodnék egy AzielPeter pároshoz, hogy felidézhessék a kint eltöltött szép, közös, romantikus, enyhén füstös emlékeket. Addig Rafe-val majd megálmodunk valamit. - kizárásos alapon.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
"Last Friday night Yeah, we danced on tabletops And we took too many shots"
Remy és Aziel is kapott tőlem egy-egy hálás mosolyt, bár utóbbira azért bizonytalanul néztem, hogy ez most bók volt-e vagy mi a fene. Eden arccsókos dolgán egy jót nevettem, de azért kapott tőlem még egy gyors ölelést, mielőtt felcsapatott volna utánam a színpadra. A Macarena valóban jó választás volt a bepörgött hangulatra való tekintettel. Akkor figyeltem csak fel, amikor meghallottam a nevemet, mivel a princess LA és az Aziel-féle szerencsecsókos izé elvonta a figyelmemet a beszélgetésről, amit Eden és Remy folytatott. Az aljas kis megjegyzésére és mosolygására válaszul aztán csak egy hitetlen mosoly kúszott az arcomra. -Próbálkozz csak, olyan, mint mi, sosem leszel. -ráztam meg a fejemet bocsánatkérőn, majd a színpadra fellépő Aziel-t figyeltem. Mindig meglepődöm azon, hogy ő nem saját bandát alapított, vagy nem küzd Remy-vel amiatt, hogy ő akar a frontember lenni. Az egyik leginkább alábecsült hangszert választotta, miközben olyan, mint aki a színpadra van kitalálva. -Ez a mostani felállásotok rajongói szemmel biztosan sokkal nyerőbbnek tűnik. Megfiatalodott a banda, és új lendületet is kapott. Valahogy jobb az összkép is. Olyan... nem is tudom. Egyszerűen csak jó rátok nézni. -pillantottam Remy-re, aztán a visszaérkező szőke tornádóra. És ezt én mondom!! Rafe választásán aztán meglepődtem, de egy jót mosolyogtam azon, hogy ennyire nyilvánvalóan kikezdtek a másikkal. Akkor csak elérte végre a célját, egészen büszke voltam rá, ennek örömére magamhoz is húztam még ülő helyzetünkben a mellettem lévő lányt egy cinkos mosollyal. -Én is magunkra szavazok. -bólogattam hatalmasakat, hogy aztán Eden-re nézhessek, majd a füzetre. -Óóóóóó, mond, hogy te is azt a számot nézted ki, amit én... -haraptam az alsó ajkamba egy ártatlan vigyorral, hogy felmehessünk a színpadra és a pörgős party song-ok után meggyalázhassuk az egyik legszebb és legismertebb duettet is.
Azért csak sikerült Rafeből kiprovokálnom egy csókot még azelőtt, hogy igazából bárki színpadra lépett volna, így az én már most úgy örülök a fejemnek, mintha már Karácsony lenne, hiszen a mai buli élményfaktorában eddig sem kételkedtem csak azt nem tudtam, hogy mi lesz a folytatás... végül csak egyszerre két emberrel kellett kikezdenem, hogy Rafe bejelentse az igényét rám. Gyorsan cserélődnek az emberek a mikrofon előtt, közben pedig Remyvel csacsogok, hogy kicsit mi is felvegyünk egymással a fonalat. Kérdésére gyorsan felpörög az agyam hiszen a következő válaszok futnak át az agyamon: 1. Mert egy kleptomániás seggfej vagyok, aki valószínűleg ebben sosem tudná teljesen kiélni magát. 2. Olyan alvilági bizniszekben vagyunk Rafe-el, hogy már most jobban keresek, mintha pályakezdőként beülnék egy rendelőbe. 3. Hiányozna az a mocsok sok adrenalin. Ezek közül pedig egyik sem vállalható. -Igazából borzasztóan szeretem a tanulmányaimat, de még keresem az utamat. Nagyon szeretem, amit most csinálok.-pillantok Rafe néhány másodpercre.-És azt hiszem hosszútávon is van benne potenciál. Az esélyét viszont nem zárom ki teljesen, hogy végül tényleg agyturkász leszek, de nem feltétlen van benne a 10 éves tervemben.-vonom meg a vállaimat. Én az esetek többségében úgyis csak sodródok az árral és élek a kínálkozó lehetőségekkel, ha pedig már nem tetszik, akkor keresek egy új irányt. Én szeretem a meglepetés erejét. A Rafenek címzett megjegyzésére felnevetek. Mondjuk én élek halok Rafe mosolyáért, amit csak szökőévben és csak a kiválasztottak láthatnak, de ezt most nem kezdem el reklámozni. Egy minden precizitást nélkülöző Macarena után pedig már ott is vagyok megint az asztalnál. -Akkor már tényleg ideje volt, hogy nekifeküdjetek egy kicsit a határaitoknak. Gyakorlatilag minden számotokat hallottam már és nálam abszolút befutók vagytok.-kacsintok rá nevetve és nem csak azért mondom, mert évek óta fűzöm a drága dobosukat, hanem egyébként esztétikailag az összes srác nagyon ott van a szeren egyébként. A zenéjükről pedig akkor még nem is beszéltünk. -Igen, pontosan! Valami szuper jók az energiáitok így együtt annak ellenére, hogy mindenki mennyire különböző egyéniség.-bólogatok egyetértve. Ahogy Rafe meglódul a tekintetem végig követi és a kacsintásából tudom, hogy készül valamire. Amint elkezd énekelni és tartja a szemkontaktust totál átmegyek a legnagyobb fangirl-be és felállva élvezem a műsort. -GYERÜNK, BABY!-még sikoltozok is neki miközben ő már táncol, amit nem hittem, hogy ilyen formában valaha látni fogok tőle. Ez akkora adrenalin löketet ad, hogy egyértelműen mehetünk is a színpadra részemről, de leülök, hogy gyorsan kinézzünk egy dalt magunknak. Ahogy Rafe visszaül mellém a combjára simítom a kezemet néhány másodpercre mielőtt Ev ölelésébe bújva nézem a lehetőségeket. Ugyanabban a pillanatban villanhat a fejünk fölött a kis izzó a sikeres gondolat érkezését jelezve. -Uhh.. igenigenigen.-bólogatok lelkesen. -Tiéd Sandy. Én nyomom Danny-t.-fogom kézen és már indulunk is a színpadra, hogy életünk táncolós, ölelkezős, romantikus duettjét produkáljuk mindenki szeme láttára és (sajnos) füle hallatára.
-Igen, én is így látom. Másabb, mint volt. Csak... maradjon meg ez az irány és ne legyen sírás a vége... -bármelyik részről. Ha ezek szereznek maguknak párt, vagy esetleg én tévedek, és a vonzalom nem viszonzott, viszont az egyikük nyitna a másik felé... nem akarok ott lenni, amikor az a bomba robban. -Előfordul. -ráztam meg a fejemet egy mosollyal. Ez jogos gondolat a részéről. -Nem tudom, hogy pontosan mi történt köztetek, de ebben lehet valami. Nem vagyok a romantika, az érzelmek nagy mestere, de racionálisan nézve... mindkettőtök egy kis görény volt a sztoriban. -sajnálom, nincs filterem, ami megszűri ezeket. -A szakítás nagyon másképp zajlik, mint a ti szóváltásotok, így Wendy mondhat bármit, ez megcsalás volt. De! Ha azt mondtad, hogy megbocsájtottál, akkor nem büntetheted őt azért, ami történt. Ha tudod, hogy Evelyn-nek igaza van, akkor fogadd meg a tanácsát. Hozd el a kövi koncertre a lányt. Talán jót tesz nektek egy olyan közeg, ahol nem ismerjük őt és így nem fogunk ítéletet sem mondani. Közünk sincs hozzá, és mi már nem vagyunk huszonpár évesek, felfogásban biztosan. Meg nálunk van a két lábon járó pozitivitás Remy liftes kabalája képében, szóval ő biztos kedves lesz vele, és az arcának is meg tudja mondani, hogy ez a feladat. -néztem rá komolyan, megvonva a vállamat. -Oh, én tudom, hogy mi van velük. Remy azt mondta, hogy semmi közünk Evelyn párkapcsolati dolgaihoz, amíg az a valaki boldoggá teszi, és ő pedig barátkozhat vele anélkül, hogy rá akarná vetni magát. Ők csak barátok. -vontam meg ismét a vállamat.
Végül sorban lementek a fellépéseink, már ami az egyénit jelentette. Én is amondó voltam, hogy kezdjék a lányok ezt az egészet, így illik, meg én még kerestem az államat Rafe szerenádnak is eladható produkciója után. -Oh, biztosíthatlak, édesem, hogy mi leszünk a következők, ha a lányok újabb felemelő produkciót nyújtottak. Te akartad hallani tőlünk a Nothing's Gonna Change My Love For You-t. Olyan kémiánk van, hogy azzal senki sem érhet fel. -ráztam meg a fejemet, egy vigyor kíséretében bökve oldalba az ügyeletes kisgyereket, hogy aztán a figyelmem a lányoké lehessen. -Nem is gondoltuk máshogy. Sandra Dee nem lenne túl hiteles lázadó, perverz srác... -pislogtam ártatlanul Evelyn-re, aki már nem liftes lány, vagy megint bokán rúgnak. Amint felmásztak a színpadra, a srácokra néztem, kérdőn vezetve végig a tekintetemet a Remy-Peter pároson. -Mivel Brooklyn és Queens is a "világ végén van", ha nem akartok éjszaka hazataxizni, akkor fel tudom ajánlani a vendégszobákat. Meg őt is el tudom szállásolni... -böktem a fejemmel a színpadon álló szőkére. -...végül is, az ágyamban elférne. -sajnálom, nem hagyhattam ki. De amúgy tényleg elfér, elvégre van nálam hely bőven, és továbbra sem kell mással osztoznom a lakásomon.
Here's to the nights we don't remember and the friends we won't forget.
Kisebb mosoly fut végig az arcomon, mikor Eden azt mondja, szeret velem dolgozni. Bár nyilván itt csak ő és én értjük, hogy ez pontosan mit is takar, hisz nálunk a közös munka messze nem merül ki abban, amit a kocsikereskedésben csinálunk, és abszolút egyetértek vele. Mert ez nem csak a pénzről szól, sokkal inkább az adrenalinról. Ha csak az anyagi része érdekelne, a diplomámmal próbálnék jól elhelyezkedni, vagy jobban ráfeküdnék, hogy a mesterképzés is meglegyen végre.
- Nem véletlen, hogy Eden van a pultnál, és nem én – nevetek röviden, a fejemet ingatva Remy megjegyzésére, amit tulajdonképpen a legkevésbé sem vehetek magamra. Azzal legfeljebb elijeszteni tudnám a lehetséges vevőket, ha én próbálnék bevetni ellenük egy „cuki mosolyt”. Szerencsére ismerem a határaimat – ebben legalábbis.
- Na és rólad mit érdemes tudni, Evelyn? - hajolok közelebb az asztal felett a másik lányhoz, hisz mi sem ismerjük még egymást. Hallottam már róla persze ezt-azt a többiektől, de mégis csak érdemesebb lehet egyenest a forráshoz fordulni. Meg egyébként is mindenkinek jobb – nekem egyértelműen –, ha én faggatok másokat, mint fordítva. Persze vannak publikus információk, amelyeket meg tudok, meg szoktam osztani magamról, kihagyva olyan részleteket, mint hogy anyám alkoholista, apám egy alvilági nagykutya, akivel évek óta nem beszélek, hogy közvetve egy kolumbiai drogbandának dolgozom, vagy hogy „hobbiból” kocsikat lopok Edennel – aki egyébként szintén nem ismer még annyira, mint hiszi. Szóval igen, beszéljünk inkább a „liftes lányról”.
Egymást követik az egyéni produkciók, és ez alól én sem húzhatom ki magam. Nem is akarom, hiszen már előre tudom, mit akarok előadni, és talán csak az elfogyasztott tudatmódosító cuccok beszélnek belőlem, de szerintem egész jól össze is hozom a saját műsoromat. Mondjuk úgy a felénél belenevetek a mikrofonba, mert Eden lelkesedését nem lehet reakció nélkül hagyni. Mire visszatérek a csapathoz, a többiek már el is döntik, mi legyen a felállás a duettekhez, bár úgy sejtem, a lányokat senki sem fogja tudni felülmúlni. Ahogy ők felmennek a színpadra, Azi felvezeti az ajánlatát az éjszakát illetően, én meg majdnem visszaröhögöm a tequilát, amit éppen lenyelnék. Egyrészt én is felajánlhattam volna egy-két helyet nálunk a lakásban, hisz az is egész közel van, hely is lenne, de annál önzőbb vagyok, és olyan programot tervezek Edennel későbbre, amihez nem kell közönség. Másrészt amúgy is inkább kussban maradok, és csak érdeklődve figyelem, ahogy a két srác lemeccseli egymás között, hogy akkor Ev végül is kinél aludjon.
-Vagy szakítok a picsába, mert egyre több embertől hallom, hogy kurvára nem kellene ezt benyelnem.-bukik ki belőlem kendőzetlenül az alkoholnak köszönhetően. -Átgondolom.-igazából lehet, hogy jót tenne tényleg ha látnának minket együtt legalább tudnának valami véleményt mondani, bár lehet, hogy az már rég baj, ha ilyen jellegű megerősítésre van szükségem. A faszom se tudja, de nem biztos, hogy ennyi feles után kell nekem ezt megfejtenem. -Ha Wendy offos lesz és addigra ők nem jönnek össze akkor rámozdulok.-vonom meg a vállam végül röhögve. -Mondjuk a főnökömre nem biztos, hogy kellene..-most hogy így jobban átgondolom.
Én már bele is nyugodtam, hogy ma este Azi lesz a partnerem a romantikában és mivel tagadhatatlanul isteni a kémiánk főleg ennyi alkohol után, így bármit szívesen elénekelnék vele. Vigyorogva pillantok Azielre miután oldalba bök. -Veled, édes, bármit.-vigyorgok rá mielőtt újra a csajokra vándorol a tekintetem a színpadon. A lányok duettje mérhetetlenül bájosra sikerül főleg, hogy látszik rajtuk, hogy teljes szívvel nyomják a számukra kedves dalt. -Valamelyikkel ma mindenképp megvereted magad.-nevetek fel Remy-re és Rafe-re célozva bár azt hiszem, hogy Eden mára már meg lett jelölve foglaltként, de ez még nem jelenti azt, hogy a csaj nyugton fog maradni, hiszen hobbiból bassza drága dobosunk agyát. -Én viszont élnék a lehetőséggel. A bánat menjen már haza Brooklynba.-mert én biztos nem fogok. -Na menjünk romantikázni, hogy Remy végre kapjon egy kis szünetet.-állok fel a székről és indulok a mikrofon felé.
"Last Friday night Yeah, we danced on tabletops And we took too many shots"
-Rólam? -néztem kissé meglepve Rafe felé, ahogy közelebb hajolt hozzám az asztal felett. Valahogy pont nem arra számítottam, hogy ő fog velem beszélgetni, de kellemes meglepetés volt, így egy mosoly kíséretében, elgondolkozva figyeltem őt. -Eden-hez hasonlóan én is LA-ben születtem. Van két idősebb testvérem. A nővérem informatikus, a bátyám pedig felszolgáló egy tengerparti étteremben. Az apukám révén félig magyar vagyok, szóval folyékonyan beszélem a nyelvet. Az egyetem miatt költöztem anno New York-ba, és végül itt is ragadtam. Grafikus a szakmám, és van egy saját vállalkozásom Melange of Art néven, illetve tetoválok is, szóval ez itt a reklám helye. -néztem rá egy szórakozott, megjátszottan haszonleső vigyor kíséretében. -Oh, és a spontaneitás a lételemem, illetve hobbi liftbe szoruló vagyok. -bólogattam nagyokat. -Azt már tudom, hogy Eden főnöke és lakótársa vagy, valamint majd lesz egy közös autóbizniszünk, ha végre meglesz a teljes összeg hozzá, de... ezeken túl van valami, amit érdemes rólad tudni? -néztem rá kérdőn. Végül aztán Eden-nel lenyomtuk ezt az esetlen love duettet is, ami után lekászálódva visszaültem a helyemre, értetlenül pislogva előbb Aziel-re, majd Remy-re Peter megszólalására. Előbbi felajánlására csak a fejemet ráztam. -Édes vagy, de már van szálláslehetőségem, köszi. -pillantottam Remy-re, hogy aztán magamhoz vegyek egy újabb tequila-t.
Kezdőlap
- Miért? - kétled, hogy ebben a szakmában fogsz elhelyezkedni. 
