You become responsible forever for what you’ve tamed

Javában a konyhában sürgök-forgok, pedig még csak nem is én főztem, csupán macerásabb kikészíteni a süteményeket, mint gondoltam. Ezúttal nem akartam elbaszni, ezért kicsit jobban oda tettem magam. Nem éppen ezzel a szándékkal terveztem betörni ide, de pár napja igen furcsán érzem magam ez ügyben, és ez bevallom kihatott a gondolataimra is. Ja, nem, nem az én konyhám, és nem is Juju egykori lakásáé. Pofán is ver nem egyszer a bűntudat, akárhányszor lenézek az értelemszerűen nem szülinapi mini tortácskákra, mert éppenséggel nem neki vettem az egyiket. Juju még mindig kórházban van Julieval, de szépen gyógyulgatnak, viszont sokat kell pihenniük, így amikor tehetem, meglátogatom őket. Az, hogy most éppenséggel nem ott vagyok, nem csak azért van, mert más dolgom akadt, hanem, mert amúgy is késő éjjel van, már nincs látogatási idő, illetve hát idejét láttam kicsit mással is foglalkozni. Szeretem Juliant, szó se róla, hogy ne így lenne. Viszont... akármennyire is győzködöm magam arról, hogy képtelenség az egész, nem ő az egyetlen, akihez ragaszkodom. Már pedig, ha azt akarom, hogy viszont szeressenek, illik nem csak kapni, de adni is. Plusz azt hiszem tartozom egy bocsánat kéréssel a torta tulajdonosának, amiért lecummantottam az első munka napján. És, hogy pár nappal később lehet... - de csak lehet... - véletlen ki is kotyogtam a túl kíváncsi titkárnőnek, és neeem, még véletlenül sem azért, hogy tisztázzam vele, bármilyen szándéka is volt, van vagy lenne a nyomozó makival, az felejtős. Lehet, hogy gyűrű van az ujjamon, de attól még, ami az enyém, azaz enyém. Szóval már csak ezek miatt sem árt, ha picit visszaveszek... nos arról már említést sem téve, hogy a mai akció során is betörtem hozzá szép sunyiba, míg ő dolgozott, és bár főleg arra voltam kíváncsi, miféle kecóban él, és hogy aggódnom kell e bárki miatt is, gondoltam nem árt, ha hozok valami finomat. Ahh.. bazd meg, kit akarok átverni. Randira hívom, na. Mármint, inkább kötelezem rá, lévén, hogy én vagyok nála, de a lényegen mit sem változtat. Elbaszott egy baszadék vagyok tudom, és nálam hűtlenebb cuki fiú a világon nincs, tudom jól, hogy ahogy azt sem viselném jól, ha Carver mással lógnak, úgy azt sem, ha nem engem akarna.
Szóval az ablak zárának feltörését követően és a lakása alapos átnézése után, szépen kiraktam az konyhába vagy ha volt étkező, oda a kis tortácskákat, gyújtottam gyertyát, meg körbe szórtam az asztalt - igazi! - rózsaszirmokkal és vártam a csodát. Avagy, hogy végre hazatolja a seggét. Mert remélem, hogy nem döglik bele a túlórába. Amíg pedig vártam rá, persze a sötétben, hogy jól meglepődjön, addig mint valami mániákus, rossz buzi, túrkáltam kicsit a cuccai közt a hálóban. Semmi speckó, csak átnéztem az éjjeli szekrényét, aminek tartalma sokat elárulhat róla, illetve unalmamban beleszagoltam a párnájába is, aminél nem volt nehéz rájönni, melyikre szokta hajtani a kis kócos buksiját. Más illata van, mint Juliannek, de van olyan jó. Már majdnem be is aludtam rajta, mikor meghallottam a kulcs zörgést. Ohóó, itt a kis nokedli! Fel is ugrom és a falhoz lapulok.

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

   Volt némi túlórám, főleg, hogy a napokban fényes nappal lelőttek egy neves ügyvédet, Dr. Gleeson Byrne-t. A támadásra az ügyvéd párjának régiségkereskedésénél került sor, ahol a helyszínen meg is kíséreltem kihallgatni Miss. Sagniert, ám nem sokra mentem vele. Persze a kórházban is megpróbálkoztam vele és információkat is igyekeztem gyűjteni, de nem sikerült. Akárki is volt a támadó, nagyon alapos volt és nem sok nyomot hagyott, szinte semmi kiinduló pontom nem volt. A gond az volt, hogy hiába voltak kamera felvételek, a támadó arca nem látszódott, a kocsin nem volt rendszám és minden jellegzetes, egyedi vonást eltüntettek a kocsiról, így még ez sem vitt közelebb a megoldáshoz. Bosszantó helyzet volt, de sajnos a nyomozás egyelőre zsákutcába futott.
Mindeközben az otthonomban éppen meglepetés készült nekem, noha a lakásom nem nyújtott túl sok izgalmat. Nem volt sok mindenem, nem éltem nagy lábon. Egy olyan jó középrétegbeli lehettem, átlagos bútorokkal, egy elég szép lakásban, átlagos ruhákkal - nem csak elegáns darabok, - átlagos ételekkel. Szép számmal voltak szépségápolási szereim is és sok divat és életmód magazin. Drága dolgok nem igen voltak, nem szoktam sokat költeni, ha nem muszáj, inkább félre tettem a pénzt és ha valami nagyon kell, akkor legalább lesz mihez nyúlnom.
Elgyötörten és kissé fáradtan indultam haza, vettem magamnak vacsorára sült csirkét rizzsel és tárkonyos ragulevest, na meg desszertnek epres-joghurtos sütit. Leparkoltam, majd a zacsival a kezemben, oldalamon a válltáskámmal léptem be a házba. Végre az otthon nyugalma. Az étkezőbe mentem, ami egyben a konyha is volt és ahol meglepő látvány fogadott. Valaki betört és... és romantikus légkört teremtett? Mégis milyen betörő az ilyen?
Fogalmam sincs miért nem fordult meg a fejemben, hogy Romanre gyanakodjak, talán azért, mert lefagytam és a fogaskerekeim mozgása lelassult, de akkor valamiért még nem gyanakodtam, csak meredten bámultam immáron lámpafényben is a jelenséget. Nem akartam hinni a szememnek.
Letettem a vásárolt cuccokat az asztalra, majd pillanatok múlva meg is pillantottam a hunyót a falnak lapulva - vagy már rajtam csüngve, - majd mélyet sóhajtottam, de be kellett vallanom, egy kicsit elmosolyodtam rajta. Persze törvényt sértett, hiszen betört hozzám, ráadásul még mindig nem hagy nekem nyugtot, de azért lássuk be, rettentően aranyos és romantikus az, amit tesz. Amit tett. Hozott nekem süteményt és ez a sok rózsa. Bármilyen rossz természete is volt, de úgy látom a hangulatteremtéshez azért értett. Bizonyára komoly szándékai voltak irányomba, nem kellett nyomozónak lennem, hogy ezt kitaláljam, de még mindig nem fért a fejembe, hogy mindezt egy drogos látomás miatt? Tényleg? Hogy hihet valaki a látomásokban, amiket önkivület alatt látott? És... tényleg érez egyáltalán valamit? Én is hülye vagyok, hogy ne érezne, ha ezt teszi? Az emberek nem művelnek ilyesmiket csak egy dugásért, ha nem éreznek valamit, bár ezt még mindig nehezen hiszem el, hiszen én nem tudok semmit azokról a dolgokról, amiket ő behallucinál magának.
Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam egy kicsit feszélyezett a helyzet, egy kicsit kellemetlen volt a helyzet, hiszen én számomra ő egy idegen volt, akivel egyszer-egyszer találkoztam csak. Egyszer Svájcban, meg párszor a rendőrségen a városban, hiszen egy helyen dolgozunk.
Mégis... furcsa volt, ahogy hozzám viszonyult, ahogy az is, hogy most itt van és nem a férjével. Miért? Nagy talány volt az egész ember. Furcsa, zavaros, zavarba ejtő és rejtélyes. Tényleg olyan volt, mintha hosszú ideje az életem része lenne, pedig tudom, hogy ez ostobaság, de mégis ezt a hatást kelti bennem az ember.
Furcsa módon látom rajta, hogy teljesen komolyan gondol mindent, hogy komolyak az érzései. Normál esetben biztosan fognám és kivágnám az épületből, de ezt két dolog miatt nem lehetséges. Az egyik, hogy nincs szívem hozzá, azok után, hogy milyen meglepit szervezett nekem és, hogy látom, rajta, hogy mennyire fontos neki ez az este, a másik, hogy negyed akkora vagyok, mint ő, meg se tudnám mozdítani. Bolond vagyok. Le kéne lőnöm és kilökni az ablakon, hiszen ez már mégis csak több a soknál, izomból zaklatás, de most... most elnézem neki. Magam sem tudom miért. Talán csak azért, mert soha senki nem tett még értem ennyit. Lehet, hogy egy idegesítő gyökér, de ő az első férfi, aki képes volt ekkora felhajtást csinálni a kegyeimért. Tényleg, már-már úgy teper nálam, mint egy kutya a gazdája szeretetéért, amit azóta nem kapott meg, hogy kihozta őt a menhelyről, de azóta már hónapok teltek el. Nincs szívem kiabálni vele és kirakni őt, pedig azt kéne tennem. Ki kéne raknom, de megsajnáltam és be kell vallanom, valahol megmelengette a lelkem az, amit letett az asztalra. Nem csak a sütemény, hanem úgy minden. Látszik, hogy minden megtesz, talán még a csillagokat is lehúzná nekem lasszóval. Igen, egy szinten szánalmas volt, de aranyos, édes.
Megjelent a zsémbes arcomon egy őszinte mosoly, majd mellkasára tettem jobb tenyerem, míg másik kezem magam mellett lógattam. Oké, jó, sikerült meglágyítania, de hát ki tudna ezek után haragudni rá? Most tényleg édesen viselkedett. Én meg egy címeres ökör vagyok, aki hagyta magát levenni a lábáról. De hát még sose tett értem senki ennyit...
- Te tényleg nem vagy százas... de romantikából jeles - nevettem szolidan, de még mindig zavarban voltam. Fogalmam sem volt mit kéne most mondanom, vagy csinálnom, nem sűrűn kerülök ilyen helyzetbe. Nem mintha nem lett volna már randim, de ez azért nem egy mindennapi helyzet és ő sem egy mindennapi férfi. Le lettem támadva, nem voltam felkészülve rá és a közös estére.
Lepillantottam a kajára, amit egy főre vettem.
- Majd megfelezzük. Nem számítottam vendégre.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

Fingom sincs miért izgultam, pláne, hogy úgy voltam vele, nagyobb esélyt látok rá, hogy kidob, mint sem, hogy egyáltalán hagyja megmagyarázni, azt, amit... Mondjuk nem is tudnám, hogy elmagyarázni, mégha elég egyértelmű is. Más kitalálni, és megint más ezt nyilvánosan felvállalni. Fura, pedig korábban egyik sem jelentett gondot a számomra. A falhoz lapulva, a sötétből figyeltem a háló felől, mikor belépett a konyhába és egy darabig csendben bámészkodott.
- Meglepetés! - vigyorogtam önelégülten, zavartan és elég idétlenül is emiatt, ahogy előléptem, mint egy 5 éves, amikor meglepi a festett tenyér lenyomatából készült virággal a szüleit. Az viszont engem lepett meg, hogy nem csak, hogy nem kezdett toporzékolni és gyagyás módon megkísérelni ki tessékelni engem, de még... mosolygott is? Oké, erre a kellemes opcióra számítottam a legkevésbé. Nem is tudom megállni, zacskó ide vagy oda, hogy ne öleljem meg. Nem kell visszaölelnie, én akkor is megteszem. De most nem kócolom össze szórakozásból a haját, vagy markolok rá arra a formás, feszes hátsójára, még csak le se vándorolnak oda kezeim. Csak a borostás pofácskám simítom az övéhez oldalvást, miközben mind ezalatt kiélvezem az illatát. Kicsit másabb, mint amire anno emlékeztem, de még így is... finom. Fura, mert lelkem mélyén én is tudom, hogy képtelenségek járnak a fejemben, mégis minden porcikámban azt érzem, hogy mi anno totál egyek voltunk és csupán a halál vetett végett az egésznek. Bár még ebben sem vagyok biztos... Abban viszont igen, hogy túlságosan ragaszkodom hozzá már az első pillanattól fogva, hogy eltudjam engedni. Pedig Juliant sem hagynám el semmi pénzért, és az életem is odaadnám érte, ez a mai napig nem változott.
Kellemes és nem kis csalódást okoz ezzel a reakciójával, aminek nem is örülhetnék jobban. Most még biztos furán hangzana, ha azt mondanám neki, hiányzott, ahogy elengedni sem könnyű, de megteszem, mert tudom, hogy nem végleges és ma még úgy tervezem, hogy rengeteg időm lesz őt szorongatni. És nem, most speciel nem a kufircról beszélek. Elsődlegesen tényleg azt szeretném, ha kevésbé utálna, vagy zárkózna be a lány wc-be mikor mondjuk meglát a folyosón. Hogy másodlagosan mit is szeretnék... nos... azt még én sem tudom, így inkább hagyom, hogy vigyen az áramlat. Jujut is látogatom, amilyen gyakran csak tudom, viszek neki mindig virágot, édességet, cigit, és még egy kis üveg piát is be tudok neki csenni. Ezt sem azért teszem, mert félek, hogy agyonlő, mikor egy nap megtudja, hogy hát... megcsaltam... nem is egy emberrel, hanem, mert tényleg szeretem, és törödöm vele. Mindenesetre azt jó pontnak veszem, hogy nem küld el, pedig nem számítottam rá a torták megvételekor, hogy mindketten itt leszünk az elfogyasztásukkor. Sőt, biztos voltam benne, hogy az egyik az arcomba nyomja, a másikat meg üvöltve utánam, miközben kerget kifelé. Mosolyogva hajolok el arcától, hogy hallgassam bókját, amire megint csak széles mosoly ül az arcomra.
- Mit mondhatnék... tele vagyok meglepetéssel... - forgatom szemeim játékosan, somolyogva, és közben nem elolvadva a zavarban lévő pofijától. Tudat alatt mindig is tudta, hogy vegyen le a lábamról a kis átkozott. Mellkasomon lévő tenyerére majd, rá néztem mosolyogva. Csak nehogy azt higgye, hogy szívrohamom lesz, azért dübörög úgy a szívem a mellkasomban. Megjegyzése nyomán aztán összevont szemöldökkel néztem én is az általa szorongatott zacskóra.
- Ami azt illeti, én sem ilyen reakcióra számítottam, és hát ettem is otthon... szóvaal... - nem szívesen utasítom vissza, így is elég kínos a dolog, de a megvett mini torta se csúszna le a torkomon. Jelenleg ugyanis úgy érzem, egyszerre túl sok pillangó kezdett el repkedni a gyomromban. De olyan sok, hogy a szárnyaikkal egymást baszkodják pofán. Ezt persze nem osztom meg vele, ellenben a kis csomagja eszembe juttattja, hogy van itt még valami.
- Ó, basszus, majd elfelejtettem! - csaptam homlokon magam, ahogy megfordulva vissza battyogtam a hálóba. Ott rejtettem el neki a párnája alá, hogy miután kirúgott és nem érez elég bűntudatot, ezután érezzen. De így már nem lesz rá szükség, hogy kellemetlenséget keltsek benne. Lássa csak, hogy milyen figyelmes vagyok. Mosolyogva tértem vissza a konyhába, hogy szabad kezébe nyomhassam a cipős dobozt.
- A múltkori szemét húzásom miatt... - amit aztán végül mindketten kétségkívül élveztünk, de akkor is szemét volt tőlem. Megkérdezném tőle, miért nem küldött el, vagy küld el most, de nem rontanám el vele az estét és pláne nem akarnék neki ötletet adni. Persze azért egy arcra puszi jól esne...

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

   Szót se róla, nagyon fura helyzetbe kerültem Romannel az egyszer biztos. Fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, de nagyon kellemes volt. Sokkal kellemesebb, mint Svájcban, vagy az irodában a múltkor. Most sokkal aranyosabb volt és nem is beszélt sületlenségeket, bár még nem jutottunk el odáig, hogy túl sokat beszéljen. Viszont visszafogott volt. Csendes, szelíd, aranyos, visszafogottan bújós. Nem is emlékeztetett a viselkedése arra, ahogy a múltkor viselkedett. Mintha önmaga inverze lenne. Lehet most kezdi komolyan venni magát is és engem is? Rájött, hogy a másik stílusa nem nyerő nálam és megpróbál normálisan viselkedni?
Megölelt, én pedig kisvártatva visszaöleltem. Nem azonnal, de pár másodperc múlva azért én is átkaroltam. Jól esett a közelsége, a figyelmessége, az ajándékok és valamilyen szinten jól esett egy erős férfi karjaiban lenni és érezni, fontos vagyok neki, bár erre sokat rátett a romantikus légkör, amit megteremtett.
Mellkasára tettem a kezem, mely meglepően hevesen vert. Már-már azon aggódtam, nehogy infarktust kapjon nekem ilyen extrémen kalapáló szívvel, noha azért az enyém is szaporább lett, mint normál esetben szokott lenni. Mind a ketten izgultunk, fel voltunk spanolva.
- Igen, az biztos - kuncogtam. Meglepetésekből nincs hiány, ha vele van az ember. Mindig történik valami, mindig alkot valamit. - Hát én sem számítottam rá, hogy van egy ilyen oldalad is. Nem néztem ki belőled, hogy tudsz ilyen is lenni - ismertem be zavartan a tényeket, majd figyeltem, amiként elszelel az említett ajándékomért. Meglepetten néztem, majd azt, ahogy visszatér egy cipős dobozzal. A kedvenc márkámmal. Barátságos mosollyal vettem át tőle a cipőt, kinyitottam a dobozt és kicsit el is nevettem magam.
- Ez most célzás valamire? - mosolyodtam el újra a valószerűtlen ajándékon. De tetszett, nagyon is. - Köszönöm. Ez egy nagyon szép darab... - pillogtam rá, majd ajkamba haraptam, hiszen azért ezt illene most illő módon viszonoznom. Vagyis a hála egy formáját kéne gyakorolnom felé.
Talán egy puszi? Vagy annál több? Mit nyújthatnék neki ezen az estén? Végül is a múltkor már kapott tőlem többet is, mint egy egyszerű puszi, szóval... De azért azt nem. Azt akkor csak ingerültségemben tettem, annak nincs most itt a helye. Nem is tenném csak úgy meg újra. Na nem mintha túlzottan bánnám azt az alkalmat, ám nem is kérkedek vele.
Kicsit ideges is voltam, hiszen nem voltam az a nagy pasizós fajta főleg, hogy mindig féltem és menekültem a kapcsolatok elől, bármennyire is jól esik, ha valaki van mellettünk. Nem tudtam akarnék-e Romannel túl sok mindent a jövőben, de tény, hogy jó úton halad, hogy legyen köztünk valami.
Finoman megérintettem a nyakát, majd nyomtam egy puszit az ajkaira, de épp csak elváltam ajkaitól visszahajoltam és megcsókoltam. Talán nem lehettem egészen önmagam. Nem. Ha az a valaki, aki reggel felkelt az ágyamban, most látna, biztosan kapnék tőle egy pörgő rúgást, hogy térjek észhez.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

Nem tudom, hogy én voltam e az első dominó, ami elkezdte sorjába feldönteni a többit, vagy már előtte is volt valami, esetleg Alie mostani reakciói indítottak el valamit, de kétségkívül mindketten kicsit... mások lettünk. Én is éreztem, és ő is, mert egyikünk sem viselkedett úgy, ahogy... nos, ahogy szokott. Zavarba ejt, hogy érzem magamon is, valami más, és egyenlőre nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy sem. Tudom, vagyis eddig is tudtam, hogy tudok én romantikus is lenni, kevésbé perverz és tán még bújós is lenni, de kérdés az, miért pont ezzel próbálkoztam. Az mondjuk kétségtelen, hogy megjelenésem okozta zavarától függetlenül jó hatással van rá, ami pedig jó hatással van rám.
- Persze, hogy tudok! - húzom ki magam büszkém, mosolyogva. - Csak nem mindenki érdemli meg, hogy ezt is láthassa tőlem. - teszem hozzá, mert igenis tessék megbecsülni a dolgot. Rajta kívül maximum Julian dicsekedhet vele. Pedig jó pár szeretőm volt már, és egyikkel sem bántam rosszul, csak éppen, nem vonzódtam hozzájuk annyira, hogy merjek közelebb kerülni hozzájuk érzelmileg és persze fordítva is. Alie más. Sőt még Julianhez képest is, mivel, hogy részben én is tudatában vagyok, hogy a dolgok, amik a fejemben vannak, nagy eséllyel nem történtek meg. Ellenben attól még ezek által kezdtem vonzódni hozzá, s saját maga pedig meg is erősített benne. Hogy mivel...? Én sem tudom, mert ezidáig elég viharos, sőt egyoldalú volt a kapcsolatunk. Most még is úgy érzem, hogy ugyan el nem tudom viselni, ha parancsolgatnak, neki zok szó nélkül le térdelnék.
Még jó, hogy mindeközben eszembe juttatta az ajándékát is, amit sietve hoztam ki a hálóból. Amiatt nem aggódtam, hogy ne tetszene neki, mivel nem csajos, s láthatóan szereti az ilyen csukákat, hisz most is az van rajta. Ám végül bűntudat keltés helyett, csak megkoronázta az egész szitut.
- Haah? - vontam fel egyik szemöldököm értetlenkedve, mert tényleg nem értettem ő mire gondol a célzással kapcsolatosan. Bementem a cipőboltba, mondtam a kisfiamnak keresek valami menő cipőt, és ezt ajánlották. Azt mondták manapság népszerű sorozat. Nem kötekedtem, bár ha csak nem egy pornó sorozatról van szó, elképzelni sem tudom, mi a tököm lehet olyan érdekes egy telefonfülkében... Mondjuk az sosem volt kérdés, milyen elbaszott egy generáció a mai. Na mindegy. Örült neki, ez a lényeg. Aranyosan meg is köszönte, míg be nem ütött aztán egy hosszabb kínos szünet. Szokatlan nagy türelemmel és kíváncsisággal vártam, hogy én kapok e valamit, pedig általában szarakodás nélkül el veszem. Sőt, ajándékot sem adok előtte. A cumi előtt sem kérdeztem meg, nem is állt szándékomban, csak szépen lekaptam a sliccét és bumm. Láttam, hogy gyötrődik, és csúnya dolog, tudom, de baromira élveztem, mert baromi helyes volt, ahogy szinte a homlokára volt írva minden egyes gondolata. nevezzenek csak hülyének, de pontosan ilyennek emlékszem őt. Az intimitás terén full szégyenlősnek. Khm... kivéve a múltkori alkalmat. Uhh, az de jó volt, basszus... Igazából fel sem tűnt mennyi idő telhetett el, míg döntésre jutott, túlságosan lekötött a bámulása, és az megmosolygása. Hogy lehet valaki ennyire cukorfalat, fasz kivan... Mindjárt kapom, haza viszem és bevágom a ruhásszekrénybe, hogy alkalomadtán, mikor Juju épp órán van, kikapjam és örülhessek neki, mint az a nyomi hajléktalan a gyűrűnek, abban a szörnyes filmben.
Mikor finoman a nyakamhoz ér vékony kis kezével, rögtön arra gondolok, hogy most végre kapok egy jókora smacit, de olyan félénken közelít, hogy ez hamar lecsökken egy kis csókra, míg nem... ez csak egy kis puszi? Jó, hát a számra, de... Nem mondom majdnem megült bennem a csalódottság érzete, de még ki sem élveztem azt a kis cupit, mikor ezúttal nagy meglepetésemre megcsókolt. Először megemelkedtek szemöldökeim, mert így másodjára már nem számítottam erre, de aztán szép fokozatosan lehunytam szemeim és szinte már most elolvadva viszonoztam, kezeimmel a feneke markolászása helyett, két oldalt arcára simítva tenyereim. Nem tudom meddig tarthatott, mert nem erőszakoskodtam, noha függetlenül a romantikától, azért éreztem, hogy sokáig húzva mocorogni fogok odalent. Viszont közben az ismerős pillanat és az érzések nyomán beugrottak képek. Pedig full tiszta vagyok most. Se pia, se drog. Még is látom magam előtt megelevenedni a mostani pillanat és egy teljesen másikban lévő párhuzamát. Egy lift. Éppen csak néhány centi köztünk. Az ismerős zavarba jött tekintete és egy csók. Csak akkor nyitom fel újra szemeim, mikor elválnak ajkaink, és csak hüvelyk ujjaimmal simogatom a cuki kis képét.
- Szer... - hoppá majdnem elbasztam! - szerintem ne várd meg míg kihűl a kajád... - vigyorodom el, többször is le-le pillantgatva ajkaira, egyet-kettőt nyelve is, de erős fiú vagyok, kibírom. Asszem... Noha ezzel nem azt akartam mondani, hogy akkor én most lelépek, csak azt, hogy ne haljon éhen. Én beérem a bámulásával, de ha zavaró - mert kit ne zavarna, hogy nézik zabálás közben? - szívesen elmászkálok a lakásában, hogy tovább tanulmányozzam a helyet arra a pár perce.
- Nézhetünk közben filmet... - javaslom, ha van tévéje és nem zavarja. Max elalszom. De úgyse vár most odahaza senki. Plusz büszke leszek magamra, hogy kibírtam szex nélkül.

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

   Nem tudta pontosan miként értékeljem Roman válaszát, hogy ezt az oldalát nem mutatja meg mindenkinek. Jó, persze, értem én, hogy nem mindenki érdemli meg és nem is normális dolog, ha mindenki felé egy romantikus arcot mutat valaki, hiszen ez tényleg csak a kivételesek kiváltsága, de azért ha belegondolok, nem értem miért nem mutatta meg nekem eddig is ezt az arcát. Már egy ideje próbálkozik nálam, miért most érdemeltem pont ki? Eddig miért nem?
Sokáig azonban nem gondolkodhattam ezen, de nem is akartam, mert jött a következő pont, még egy fordulópont, ami a nekem szánt ajándék volt. Nem tudtam mire vélni, hogy vett nekem egy cipőt, de nagyon tetszett, bár a design miatt elég érdekesen is jött le. Láthatóan nem értette mire célzok, de ha jobban belegondolok, nem is lényeges az. Biztos nem ismeri a sorozatot, csak találomra vette ezt a cipőt, mert tetszett neki is. Tény és való, jól választott. Nem egy hétköznapi, letisztult, Converse, munkába talán nem is fogom felvenni, de mindenképpen egy nagyon dizájnos darab volt.
- Mit ünneplünk? Soká lesz még szülinapom - vigyorogtam és tényleg elgondolkodtam vajon milyen alkalomból kaphattam, ahogy a viszonzása is okozott nekem kis fejfájást, mert nem tartottam magam a legromantikusabb emberek egyikének, sőt, az intimitás kimutatása is gyakran okozott nekem gondot. Tudtam, ezért a nagy alkalomért tényleg járna neki valami, így egy idő után elhatározásra jutottam és kapott egy szájra puszit. Láttam rajta, hogy csalódott, de nem feltétlen ez váltotta ki, hogy igenis megcsókoljam, de talán ez is rátett kicsit, viszont az a csók igenis saját elhatározás volt. Végül is... megérdemelte? Szabad ezt így mondani?
Zavarban voltam, arcom simogatása pedig ezt az érzést csak tetézte. Az egész annyira romantikus volt, mint valami jól megkomponált filmes jelenet. Minden annyira jól esett, hogy a helyzet már-már kicsit félelmetes érzést is keltett bennem. Jól is esett, izgultam is, örültem is, de féltem is egy kicsit.
Szerencsére voltam annyira zavarban és elgondolkodva, elmerülve, hogy nem is esett le, hogy mit akarhatott eredetileg mondani nekem, már csak annyit érzékeltem belőle, hogy, ha nem iparkodom, akkor a kihűlt ételt fogom már csak megenni, de amiatt nem aggódtam, majd megmikrózom.
- Szerintem akkor vágd fel a tortát, addig keresek valami filmet a TV-ben - adtam ki a munkamegosztást. Ha már ő vette, ossza is szét szeletekre. - Én villával eszem, tányérról. Akkor nem ragad utána az ujjam - mosolyogtam és vállon veregettem. Adtam egy puszit az arcára és a nappaliba mentem, ahol a kanapéra ülve léptetni kezdte különböző csatornákon át, majd mázlimra bele is akadtam az BBC-n a 2007-es Dr. Who ismétlésébe. Legalább most látni fogja milyen cipőt is vett nekem.
Levettem a zakómat és a nyakkendőmet, majd kigomboltam az ingem két felső gombját, hogy kicsit kényelmesebb legyen nekem is. Otthoniasabb legyen kicsit az érzés.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

Az igen, deee... ez most más. Inkább csak... öhmm... megelőlegezzük a dolgot, hogy tisztalappal kezdhessünk. - mosolygom, még a jó múltkori dologra értve. - Nem mintha megbántam volna, és tagadd csak le, de láttam, hogy te sem. Csak hát... talán kicsit előre mentem... Mindegy, ez most ilyen "bocsika" cipő. Aztán jár majd még mellé egy kis kiegészítő a későbbiekben... - amiről egyenlőre jobb, ha nem tud. Talán nem is fog, ha titkárnő szája el nem jár. Legjobb lenne, ha felmondana. Mondjuk most azonnal.
Bevallom, bár nem képzeltem el ténylegesen sehogy sem ezt a napot, elég különös fordulatot vett és vesz folyamatosan. Kínos és imádnivaló is egyszerre az egész. De nem bántam meg, hogy betörtem hozzá. Pedig még csak nincs is pucéran  széttárulkozva nekem az asztalon. Nem, ez most így pont tökéletes. Nem kapkodtuk el, sőt! Még is valahogy ez jött most be. Pedig alapvetően mindig szeretek a lényegre térni, Jujunál sem volt szarakodást, amint lehetett már a boxerében matattam. Még csak nem is arról van szó, hogy ne volna meg a tűz, pláne, hogy bizonyos pillanatokban szinte, mintha dejavum lenne. Nem vagyok benne biztos, hogy tudom mit csinálok, sőt... tekintve, hogy mik járnak a fejemben, biztos, hogy hülye vagyok, de egy ideje kevésbé tudok az eszemre, mint inkább az érzéseimre hallgatni.
Esett olyan jól a csók, mint, amit Jujutól kaptam az esküvőn, mikor kimondtuk a boldogító igent. Nem igazán tudom, mikor, hogyan, hogyan és legfőképp miért, már a csók viszonzása közben érzem... hát lényegében ugyanazt, mint a férjemnél. Nagyon gáz tudom, és valószínűleg, ha megkérdeznék valaki mást, biztos azt mondaná, hogy csak szimpla fellángolás, de én tudom, hogy nem.
Piszkosul jól állna a nyakában egy nyakörv, most még is, mintha ő vezetne annál fogva. Nem mintha olyasmit kérne, amit ne tudnék vagy akarnék megtenni. Ráadásul még puszit is kapok mellé. Egy halk "jó"-val felelek rá és nézek utána mosolyogva, majd teszem, amire kért. Bár alapvetően nem kéne felvágni őket, mert amúgy is egy kis tányérra való a méretük, de tény, hogy most nekem se menne le az egész. Szeretem az édességet, de nem vagyok édesszájú. Arra pedig már csak udvariasságból sem jegyzem meg semmi perverzet, amit a ragadós dolgokról, meg az ujjairól mond. Nem mondom, hogy gyorsan megtaláltam mindent, de addig legalább neki is volt ideje a szobában filmet találni meg ilyenek. Még mindig tök fura, hogy az ellenszenve ellenére, betörve hozzá, most még is filmezünk. Hát.. szerintem egyikünk sem épelméjű, de senki nem mondja, hogy nem aranyos egy rögtönzött nap ez. Viszont meg kell hagyni, szép lakása van amúgy, jó ízlése van, Juliannek is hasonló lehet...ne... ha nem pakolnánk szét néha a piás üvegeket meg ilyeneket. De most legalább már nagyobb rendet tartunk, főleg, hogy mindenki alig van otthon. Le is teszem a tányérra tett szeleteket villástul a kávézó asztalra és lehuppanok mellé, persze ha kaja van nála akkor óvatosan, nehogy kiborítsa. El is nézek felé, majd egyből vissza is rá kissé meglepődötten összevont szemöldökkel.
- Hú, de neki vetkőztél... - jegyzem meg, persze nem rosszallóan, sőt a végén pimaszul el is mosolyodom. - Engem az sem zavar, ha egy szál semmiben vagy. Elvégre itthon vagy... - emelgetem szemöldökeim huncutúl. De nem győzködöm vagy piszkálom vele tovább, ez most nem az a pillanat. Inkább a tévében lévő filmet kezdem figyelni. Az nem esik le egyből, hogy innen jött a cipő, de az igen, hogy a főszereplő fickó hasonlít rá.
- Jééé! Az a fickó, pont olyan, mint te... Nem tudtam, hogy gyerekeknek való filmekben is szerepeltél... - mosolygok felé, de csak egy kis szóbeli bökdösődés erejéig. Annyi biztos, hogy filmek terén nem egy az ízlésünk, de azt gondolom, ez régebben sem volt másképp. Én ilyen torna csukát sem hordok, és ezzel nincs is baj. Neki is jobban áll, mint mondjuk egy bakancs. Meg lehet, ha sok mindenben hasonlítanánk, talán nem is vonzódnék hozzá, nem volna meg az a különleges varázsa. Így azonban, amikor csak tehettem, lehetőleg feltűnés mentesen néztem el felé, őt. Ha el is kezdenék azon töprengeni, hogy vajon miért is van ez az egész, biztos sosem jönnék rá, így nem teszem, csak úszok az árral, és ez baromi kellemes érzés. A sorozat végén viszont nem tudtam nem rákérdezni valamire, ami már a nézése közben is megfogant a fejemben. Nem, nem az, hogy heteró-e... Ha tagadná is tudom, hogy vonzódik a férfiakhoz. Egyhez tuti. De amúgy se aggódnék. Jujut is betörtem ilyen téren, és most csak úgy tündököl. Ellenben a tágas csini lakás, és az, hogy egyedül költözött egy totál idegen helyre...
- Voltál már más pasival...? - kérdek rá, aztán egyből helyesbítek is, mert nem egészen az érdekel, hogy járt e már benne valaki - bár baromi remélem, hogy nem -, hanem, hogy volt e már kapcsolata. Komoly, nem csak ilyen jött-ment dugós kapcsolat. - Mármint így... tudod. Kapcsolatban. - utalgatok, mert gőzöm sincs, hogy másképp fogalmazhatnám meg. Nem kerítek nagy feneket a kérdésnek, nem is nézek rá gyanakvó tekintettel, csupán hátra döntöm fejem a kanapé háttámlájának és úgy nézek rá. Az is feltűnt, hogy nem igazán láttam családi fotókat a falakon, szekrényeken, sőt, talán még közös baráti fotókat sem. Nem mondom, hogy nekem sok van, de azért akad a gyerkőcökről, nyaralásokról, Juliannel közös, sőt talán még gyerekkori is.

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

   Válaszát hallva volt egy olyan érzésem, hogy ő maga sem tudja teljesen, hogy mit beszél, így meg sem próbáltam megérteni mit akar megelőlegezni, noha annyit megértettem a magyarázkodásából, hogy ez egyfajta bocsánatkérő ajándék és talán elő szülinapi ajándék is, ha mindent jól értelmeztem. Nehéz volt kiigazodni rajta, de igyekeztem.
Nem tagadtam le, de nem is erősítettem meg semmiben sem. Nem kellett tudnia mit éreztem, vagy épp mit gondoltam akkor. Sőt. Az olvasóknak sem kötöm az orrára, legyen az az én titkom. Egyelőre legalábbis. Aztán, majd lehet később kitárulkozom, de most ezt az információt nem adom tovább senkinek.
Tova sétáltam a tévében filmet keresni, így akadtam bele a Dr. Who egy ismétlésébe, így életem a lehetőséggel, hogy megismertessem Romant a science fiction eme gyöngyszemével. Nem voltam a sorozat rajongója, nem is nagyon néztem, max háttér zaj volt valamihez egyszer-egyszer, de legalább tudni fogja honnan a cipő dizájnja.
Kaja nem volt nálam, hiszen azt ő szolgáltatja a sütemény képében, ellenben "pajzán" megjegyzése nyomán kapott tőlem egy visszafogott, inkább játékos sallert.
- Ne kapkodj. Itt az egész napunk. Még le kell tesztelnem a cipőt, fel kell próbálnom a cipőt. Emlékezz, Hamupipőke is csak azután kezdett ki a herceggel, hogy kiderült, jó a cipő mérete - nevettem fel, noha ez persze nem volt garancia rá, hogy a mai napon meztelenül lát, de aztán ki tudja. Elég jól halad, hogy kivarázsoljon az öltönyömből, de azért nem voltam túlságosan elszállva, még másfél lábbal a talajon voltam és józan ésszel tudtam, nem a legjobb ötlet pont neki pucsítani.
Hamarosan jött is a felismerés, hogy a tévében szereplő telefonfülkés időlord nagyon hasonlít rám. Hát igen, akár testvérek is lehetnénk, de nem vagyunk.
- Inkább tiniknek való. Gyerekeknek azért nem minden epizódot engednék nézni, de ja. Viszont meglepne mennyi felnőtt rajongója van a sorozatnak. Nekem sose volt a szívem csücske, túlságosan földhöz ragadt vagyok ehhez - legyintettem.
Tovább is kattintottam a tévében valami értelmesebb után, amikor jött egy magánéleti kérdéssel. Most vajon mit kéne felelnem? Végtére is megmondhatom az igazat, nem jelent semmit.
- Még nem igazán. Rövid ideig jártam egy Hans nevű törvényszéki pszichológussal, de hamar vége lett. Előtte meg csak ilyen iskolai, egyetemi randizgatások voltak, de egyiknek sem lett túl jó vége. Szóval nem erőltettem a dolgot és úgy voltam vele elképesztően jól elvagyok egyedül. Nem is hinnéd mennyire - mosolyogtam.
Oké, jó, persze, jól esik az embernek, ha van vele valaki, érzi a fizikai közelséget, a szeretetet, de tudom értékelni az egyedül eltöltött időt is. Nem tartalmaz hozzáadott stresszt és mentes a csalódásoktól is. Még nem volt részem tényleg boldog kapcsolatokban, ellenben kellemetlen percekben bőséggel.
- Nem hiszem, hogy akarnék még egy kapcsolatot. Valószínűleg megbánnám, mert tele lenne csalódásokkal és idegeskedéssel. Sose volt szerencsém a férfiakkal. Mint valami rossz Daniel Steel regény elcseszett hősnője...
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

Még a pofázmányom is oda tartom a paskolás erejéig, mosolyogva, önelégült képpel. Már most olyanok vagyunk, mint egy pár, vagy mint két jó barát, pedig nem is ismerjük egymást olyan rég - elvileg - és az első alkalmak sem voltak épp barátiak.
- Hmmm, ez igaz... - értek egyet, majd széles vigyorral arcomon folytatom. - Utána viszont, akármit kérhetett tőle a herceg. Sőt, ami azt illeti, engem nem zavar, ha csak a cipő van rajtad. - emelgetem szemöldökeim újfent pajzán somolygások közepette.
A sorozat ugyan nem kötött le túlságosan, nem az én műfajom, de azt belátom, hogy sok hasonlóság volt közte és a fickó között. Hmm, hát nem mondom, eltudnék viselni hisztisebb napjaimon egy édes hármast, ha kettő volna belőle. S míg ezen járt az eszem többek között, meg hogy vajon az ő fejében éppen mi járhat, véget is ért a sorozat azon része.
- Ehh, a mai kamaszok nagyon furcsa ízlésűek... - ciccentek az elkapcsolt műsorokat figyelve közben. - Az én időmben egy egészséges tini már pornót nézett jobbára... - csóválom fejem. - Bár... - töprengek el egy pillanatra oldalra biccentett fejjel. - Így belegondolva az én gyerkőceim közt sem igazán volt olyan, aki hozzám hasonlóan ütötte volna el idejét a tévé előtt, ha csak titokban is. Ők se komplettek. Julie is elmúlt már 17 és bárt eddig Julian volt a mindene, most állandóan a nyomozói karrierről beszél és megakarja látogatni Horatiot a diliházban. Bolond egy lány... - sóhajtom, s még ha kissé gondterheltnek is tűnik, nem panaszkodásból osztottam meg. Ezek tények. Julie rajongása Juju iránt immáron a múlté, most már nyomozó akar lenni. Fiatalok... Na mindegy.
S ha már úgy is elég furcsa egy este ez, gondoltam jobb alkalmam úgy sem lesz rá, hogy rákérdezzek volt e valaha férfival vagy esetleg tervben van e jelenleg. Nem lepődök meg azon, hogy most nincs, azon viszont kicsit igen, hogy azért voltak alkalmak. Különös meglátások, bár nem vagyunk egyformák s minden bizonnyal csak ezért érzem ennyire szokatlannak. Mert a magam részéről mindig is szerettem ismerkedni, mindenkivel összebarátkozni... vagy összefeküdni. Tisztában vagyok vele, hogy ez főleg amiatt a szerencsés helyzet miatt van, mert meg van a magam vonzereje, és ezt most nem hülyeségből mondom. Hogy velem született, vagy a jellememből fakad, nem tudom, de szinte egy olyan emberilény sincs a földön, aki így köztes véleménnyel volna rólam. Valaki vagy szeret, vagy utál. Szerelembe viszont ritkán, nagyon ritkán esek. Épp ezért is olyan furcsa még nekem is, hogy egyszerre két férfi iránt is ugyanazt érzem. Mert nem is kérdés, hogy több ez, mint puszta vonzódás. Kíváncsian hallgattam, bár úgy tettem, mintha csak épp nem tudtam volna mit kérdezni, közben meg ízekre szedtem mondanivalóját. Csúnya dolog, tudom, de örülök, hogy rövid ideig tartott azzal a Hanssal a kapcsolata, mert ha most hosszú és kellemes, szép emlékei lennének róla, az azt jelenti, hogy minimum egy olyan szintű palit akar magának, aki... nem én vagyok. Lehet, hogy fánk majszoló fakabátnak felvettek - bár ehhez is kellett azért egy-két telefon - doki sose lenne belőlem. Hirtelen eszembe is jut, hogy mekkora pech és gyalázat volna, ha visszatérne az a barom Webster és a puccos öltönyével, meg a dokis modorával lecsapná a kezemről Aliet. El is ásnám élve... Mármint Shanet. Aliet meg büntetésből egy szexszobában tartanám szex játékok között. Elnevetem magam a hasonlaton, majd fejcsóválva megszólalok.
- Szerintem csak túl szigorú vagy magadhoz... és másokhoz. Meg egy kicsit pesszimista is. - forgatom meg szemei kétes fél mosollyal arcomon, nehogy zokon vegye, mert ezek tények, csak épp nem biztos, hogy kellemesek. - Nézd. Nem én vagyok a legokosabb ember a világon, de azt tudom, hogy ahogy a szerelem, a párkapcsolat úgy az élet is tele van stresszel és csalódással, ugyanakkor örömteli pillanatokat is fel lehet lelni bennük. Mindben. És néha ezek a dolgok még jobb is, hogy kiegészítik egymást, mert van, amikor olyan dolog ér az életben, aminél szükséged van valakire, akinek akkor ott megragadhatod a kezét vagy kaphatsz tőle egy ölelést. A magány sem szívás, azoknak, akik tudják mire vállalkoznak. De aki keresgélt már előtte is, az biztos, hogy nem az egyedüllétre van ítélve... Idő kell és persze türelem, meg sok kitartás. Pont, mint egy jó pozícióhoz a rendőrségen. - vonom meg a vállam újfent szélesen elmosolyodva. Jó, lehet nem éppen vagyok rá a legjobb példa, és nem is nekem kellene ilyesmikről beszélnem neki, de megkockáztatom, hogyha én nem teszem, más se fogja, mert a mai világban a gondolataink hangos kibeszélését is manapság bűnnek érzik az emberek. Én meg úgy vagyok vele, hogy pont telibe szarom mások véleményét. Ha valamit akarok, akkor ki mondok. Mármint jobbára, mert néha én is tudom, hogy jobb hallgatni.
- De ha nem is vágysz egy lakásban csak plusz teherre, még mindig ott van a barát extrákkal... - nem mutogatom magamra, de mindketten tudjuk, hogy attól még a célzás az célzás.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen őszinte leszel velem, de így viszont nem tudom megállni, hogy ne mélyedjek bele a dologba még inkább, persze szigorúan amiatt, hogy tanuljak belőle, semmint, hogy jól szórakozzak, szóval... mi volt a legkínosabb, ami történt veled a párkapcsolataidban? - próbálom előadni mindezt full tárgyilagosan, de tuti nem fogom tudni megállni röhögés nélkül, ha olyasmit mond.

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

   - Hát az azért hülyén festene. Egy szál cipőben. Blah - sóhajtottam, hiszen gondoljunk csak bele, mennyire röhejes kép. Bár neki biztos tetszene, de szerintem az inkább ízléstelen, mintsem szexi. Időközben elkapcsoltam a sorozatról is, hátha találok valami normális műsort is a tévében, de egyelőre nem jártam szerencsével, így egy darabig csak lapozgattam, majd megállapodtam az ismeretlen Drakula c. filmen. Végül is úgyse filmet akarunk nézni, szóval elfér.
- Az apád idejében meg a szomszéd asszonyt kukkolták, amint egy szál bugyiban vajat köpül a nyitott pajtában? - kérdeztem vissza tömény cinizmussal, illetve szarkazmussal, majd eszegetve a süteményből hallgattam nagyban majszolva, miközben ő a gyerekeiről beszélt. Pontosabban Julie nevű lányáról.
- Nincs ebben semmi különös, fiatalabb koromban én is olyan akartam lenni, mint Spencer Reid - legyintettem. Nem, ez nem igaz. - Meg időgép űrhajó telefonfülkével akartam utazni a Marsra - biccentettem a TV felé, amiben nemrég még a Dr. Who ment. Nem, sosem akartam. Ha volt egy cseppnyi esze, akkor sejthette, hogy semmit sem gondoltam komolyan abból, ami elhangzott.
A beszélgetés egy idő után személyesebb hangvételű lett, ami picit ugyan zavart, mert nem szerettem az életemről és az érzéseimről beszélgetni, de úgy éreztem nem igazán van veszteni valóm azzal, ha most beszélek neki erről-arról. Amúgy sem hiszem, hogy tovább adná, vagy gúnyolódna. A gúnyolódás amúgy is az én dolgom. Talán tényleg pesszimista voltam, de bizonyos esetekben azért tudok én optimista is lenni.
Örültem neki, hogy őszinte volt magához is. Legalább belátta, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. Torta szeleteléshez mondjuk jó. Oda a legtompább kés is jó, végül is csak hab és piskóta. De nem akartam én most szurkálódni, így ezt a véleményemet megtartottam magamnak. Olyan kis meghitt, érzelmes, romantikus most a légkör. Ki vagyok én, hogy tönkre tegyem. Amúgy is, kimondja ő magától, amiket én ki tudnék mondani, a kegyelem döfést meg nem akartam neki bevinni azzal, hogy megerősítem benne.
De nem mondott hülyeségeket. Be kell látni, egész értelmesen beszélt, gondolkodott. Mégse csak süteményt, a parizert is fel lehetne vele szeletelni. Ki hitte volna, hogy azért tud értelmes is lenni és nem csak a dugáson tud gondolkodni. Egyet értettem vele, hiszen, ha valaki, akkor én tisztában voltam vele, hogy az élet valóban stresszes és csalódásokkal teli, ahogy a kapcsolatok is.
Tovább majszoltam a süteményt, mi közben a filmben már ki tudja mi történt, talán épp most változott át vámpírrá Vlad. A hangokból erre következtettem, de nem igen néztem oda. Valamilyen formában talán még irigy is voltam Romanre és Horatiora, amiért nekik megadatott az, hogy egy normális, szerető párjuk legyen, akikkel meghitten ölelkezhetnek és szeretik egymást, jól megvannak. Nem, mintha élnék-halnék az érzésért és mindenem odaadnám egy kapcsolatért, de voltak pillanatok, amikor azt éreztem nekem is jól esne egy ilyen. Jól meg voltam egyedül, meg, minden, nem kergettem a kapcsolatokat, nem kerestem nagyítóval a Nagy Ő-t, éltem az életem rendesen, csak ott motoszkált a hiányérzet bennem.
Nem értettem pontosan mit akar tanulni, hogy értette, de az igaz, hogy magamat is megleptem az őszinteségemmel. Nem számítottam rá, hogy pont neki fogok megnyílni, ahogy arra sem, hogy ennyire normális lesz velem. Tud ő komoly is lenni és értelmes, ami még mindig szokatlan volt tőle.
Volt pár kínos pillanat, így nehezen tudtam volna választani és a kellemetlen emlékek miatt összébb is húztam magam. Biztos akarok neki erről beszélni? Végül is nincs veszteni valóm és legalább valakinek ki tudom beszélni a fájdalmaimat.
- Nos... a legkínosabb talán az volt, amikor az egyetemen "jártam" az egyik sráccal. Úgy tűnt elég jól alakulnak a dolgaink, aztán egyik reggel megyek be az egyetemre és kiderül, hogy, amúgy a srácnak menyasszonya van, csak kíváncsi volt, hogy milyen érzés egy sráccal lenni. Én voltam a tesztalany. Mondanom sem kell, elképesztően rosszul esett, hiszen én hittem benne, hogy tényleg... komolyak a szándékai. Persze nem csináltam belőle ügyet, mert nem akartam tönkre tenni a kapcsolatát, csak nem esett jól, hogy így bánt velem. Nem is keresett utána és bocsánatot sem kért.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

Hülyén festene? - kérdek vissza, majd elmutattam az előhagyott divat magazinjai felé. - Felszoktad te azokat lapozni? Manapság semmi sem hülyeség, pláne a divat világban. Az, hogy te egy pár torna csukában járkálsz, az volna a legkevésbé furcsább. - mosolyodom el végül, de persze nem erőltetem, hanem rá hagyom. Noha attól még igazam van, ami a divatot illeti. Ahogy tovább kapcsolt, csupán egy pillantást vetettem a filmre, de az már is felnőttesebbnek tűnt, mint az előző, viszont az ő jelenléténél nem tűnt izgalmasabbnak.
- Hülye vagy...? - kérdek vissza egyik szemöldököm felvonva. - Akkoriban bugyi sem volt a nőkön. - javítottam ki tévedését, le is ütve a magam stílusában azt a bizonyos cinikus labdát. Végül el terelődött a téma a lányom felé, aki még velünk él. Szeretem őket, félreértés ne essék, csak annyira kis különc mindegyik. Eggyel is nehéz volna bánni, de mindegyikre így odafigyelni kész elmebaj volt. Viszont, ami őt illeti, szerintem hazudott. Már csak amiatt is, mert az előbb még arról beszélt, hogy ő sincs oda a sorozatért.
- Igen, de te flúgos vagy... Az más, teljesen más... - mosolygom hízelgőn, és a fejem még a vállához is odadörgölöm. - De persze imádnivalóan flúgos, nem úgy, mint a rendőrségen lévő többi farok... - somolygom. És ha már mások, gondoltam picit belepiszkálok a magánéletébe, mert kíváncsi voltam rá milyen élményei voltak eddig. Külön a nőket ki se emelte, ami elgondolkodtatott oly módon, hogy akkor ő most vagy meleg, vagy velük voltak a legkevésbé komolyak a próbálkozásai. Ez mindegy is, mert így nem aggódom, hogy valami csinibaba eltudná tekerni a fejét. Nem érdekel, ha hivatalosan nem lehet teljesen az enyém, de önző módon azt sem akarom, hogy legyen bárkije is rajtam kívül. Ezért pedig tenni is fogok, sőt... már tettem is. De attól még érdekes volt hallgatni. Sokat le lehet szűrni ezekből is, bár ténylegesen semmit nem mondanék. És ha már ilyen nyitottságra hajlamos kedve volt, éltem a lehetőséggel és picit jobban elmerültem kapcsolatainak árnyékosabb oldalába. Mindenkinek van, ez nem titok, de nem mindenki szeret róluk beszélni. Azért a történetét hallva kicsit megsajnáltam fiatalabbik, naiv énjét, mégha nem is olyan ritka történet ez. Sok ember vernek át, főleg, akiket át is lehet, és mindegy, milyen címen. A különbség az, hogy valaki nem fél ezt világossá is tenni. Sok a beszari fiatal, aki pöcsösnek állítja be magát. A bárba is sok ilyen jött be. Szakállka, meg pici izom, és zselézett séró. Aztán mindnek le is törtem a műanyag kis szarvacskáit. Vagy egy-két pofonnal, vagy néhány nem éppen illegális lövéssel a hátsójába. Nem is láttam őket többet.
- Sajnálom. - szólalok meg kicsivel a vége után, bár vigaszt ez már biztosan nem nyújt, én meg nem tudom megállni, hogy ne kapja a buksija után, amit túloldalról átkarolva, magamhoz húzok, hogy nyomhassak egy cuppanóst a homlokára.
- Látod ez a különbség az olyan egyetemista farkak és köztem. Én nem árulok zsákba macskát. Mindig elmondom, amit akarok. Mert én épp úgy kockáztatok, mint a másik. Az első kísérleteimnél sem titkolóztam, hanem simán felvállaltam. Odamentem, ahhoz, akiről tudtam, hogy bukik a seggbe kukira, megkérdeztem, belement, még egyszer letisztáztuk, hogy ne történjen félreértés és ennyi. A szeretőimmel sem bántam másként. Megbeszéltük előtte a dolgokat, és akin láttam, hogy bizonytalan, inkább elköszöntem. De akik maradtak, azokkal jól bántam és mai napig jóban vagyunk. - vonok rá vállat, mintha mi sem volna egyszerűbb az életben, és én ezt bizonyos fokig így is gondolom. Az őszinteség nem kicsit teszi könnyebbé a dolgokat, bizonyos helyzetekben.
- Tudod, makikám... Én azt mondtam volna a hülye gyerek helyében neked, hogy... - simítottam kezem arcára, hogyha eddig nem fordítottam felém pofikáját, most ne is tudjon másként tenni. - Van valakim, és ezt nem titkolom. De te nekem épp olyan vagy, mint a drog. Mondhatom, hogy nem akarom, hogy nem kell és nincs is szükségem rá, de én is tudom, és mindenki más is, akit győzködni próbálok, hogy ez nem így van. És nem fogok hátat fordítani, csak azért, mert ennek az egész akárminek is még neve sincs, annyira szokatlan és elfogadhatatlan. Kéz a kézben járok a káosszal, akkor miért riadnék most meg...? - hajolok közelebb, persze csak ha már nincs útban a sütemény és a villa, és amennyiben fejét se húzza el, megcsókolom. Az, hogy a sunyi doktor sunyi trükkjével gyógyszerez, anélkül, hogy tudnék róla, nem butaság, de mivel hogy már majdnem két teljes napja szabad vagyok, nincs aki a kísérleti szert a kajámba csempéssze, így annak hatása szép lassan elkezdett kiürülni. S bár még nem teljesen szabadultam meg tőle, attól még lehetnek mellékhatásai... pontosabban a szer elhagyásának negatív tünetei. Már pedig elég váratlan tört rám a kangörcs, aminek általában az a vége szokott lenni, hogy a másik sírva próbál leszedni magáról. A szabadabb kezem tarkójára siklott, majd onnan hátán keresztül a fenekére, ahová egy kis markolgatást követően, már nadrágján belül simogattam alsóján át.
- Finom volt a torta... de most valami pikánsabbra vágyom... - dorombolom ajkai közé, behunyt szemekkel, míg végül kinyitom őket és a szemeibe nézek. - Kurvára kívánlak...

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

   Elhúztam a szám, noha volt benne igazság. Tényleg voltak hülye, vagy furcsa dolgok a divat világban, de azért mégse akarnék pucéran, cipővel a lábaimon létezni.
- Azért van, ami közszemérem sértésnek minősül - tettem hozzá azért ezt az apró tényt. És az a meztelenkedés. Jó, persze, benn a házban nem számít, de akkor is, van, amit nem szívesen vállalnék be.
-Tényleg? - kérdeztem meglepetten. Nem tudtam, hogy ez most csak vicc-e, vagy tényleg nem volt bugyi akkoriban a nőkön. Ennyire szemérmetlenek és igénytelenek lettek volna akkoriban? Még egészségtelen is ráadásul.
Felvont szemöldökkel néztem felé, mikor flúgosnak nevezett. Vajon ezt tényleg így gondolja? Szépített rajta ugyan, de na. Én flúgos? Kérlek.
- Te pedig imádni valóan vagy tajparaszt - dobtam neki én is bóknak szánt sértést, ha már ilyen játékot játszunk. Akkor osszuk egymást, ha ez a módi. Én partner vagyok a játékban.
A beszélgetés idővel személyesebb vizekre evezett, hála a nagyszerű révésznek, aki szépen terelte a beszélgetést a neki tetsző irányba, én pedig hagytam magam, hadd vigyen magával. Készségesen, noha nem túl részletesen válaszoltam is neki, hogy valami képet fessek neki a magánéletemről és a régi csalódásaimról, bár teljesen részletesen semmit sem fejtettem ki. Csak nagy vonalakban. Adtam is és nem is. Visszafogottan, hiszen azért nekem elég nehéz volt meglépni ezt.
A vigasz jól esett, bár kicsit furcsa érzés volt. Kiérződött belőle, hogy apa, mert pont úgy próbált vigasztalni, ahogy az apák szokták a lányaikat, vagy az anyák a fiaikat. Kicsit kínos volt a szituáció, de jól is esett, hogy valaki ennyire megpróbál törődni velem és az érzéseimmel, még ha túl sokat nem is tud tenni. Rég nem beszéltem már ki magam és rég nem kaptam meg a gyengédséget és a figyelmet, noha nem is igazán hajszoltam, azt nekem is el kell ismernem.
Szokatlanul hosszú monológ következett, amit nem is tudtam elsőre hová tenni, amíg a lényegre nem tért. Elég rébuszosan beszélt, vagy csak az én felfogó képességem fáradt el így nap végére, de nem nagyon értettem mire célozgat, mit akar mondani, amíg meg nem történt. Elég váratlanul ért, normál esetben biztosan ellenkeztem volna, minden eszközzel próbáltam volna nemet inteni, lekoppintani, de most nem tettem, sőt, viszonoztam. Azt éreztem, hogy nincs veszteni valóm, hogy megérdemlem és ő is megérdemli. Éreztem, hogy - még ha őrültség is, - de tényleg szeret engem és az érzései őszinték, még ha talán soha nem is lesz köztünk más, csak szeretői kapcsolat. Nem éreztem azt, hogy megbánnám a későbbiekben. Nekem is jár egy kis boldogság és kielégülés, még ha ez nem is lesz az igazi, hiszen ő nem az enyém, csak alkalmilag. De talán nem is baj. Talán jobb is így, mintha teljesen az enyém lenne, mintha tényleg élettársak lennénk. Egy ilyen kapcsolat nem jár igazi odaadó kötöttséggel, feltételekkel és szabályokkal. Nem érhet csalódás, hiszen nem ígér semmit. Nem kell egyikünknek sem szigorú szabályok szerint élnie, se semmi. Ez csak szex. Ugye?
Hiába minden érzése, ha ő már házas. Persze... ha én többet akarnék, nem valósulhatna meg. De miért akarnék? Nem akarok. Nem akarok kapcsolatot. Ez csak szex, ez csak egy romantikus este, ez minden. Én nem akarom magam elkötelezni, nem akarok kapcsolatot, neki meg ott a házas élete. Ez így van rendben...
Nyakát átkarolva viszonoztam a csókot és hátát simogattam, majd elkezdtem kigombolni az ingét, le is vettem róla, végül pedig felálltam mellőle.
- Menjünk a szobába. Sokkal kényelmesebb. Gyere - fogtam meg a kezét, majd, ha jött, akkor elindultam vele a hálóba. Előre engedtem, közben már a saját ingem is vettem lefelé, ha ő nem tette meg, amikor én az övét levettem, aztán, ha lekerült jobbommal átkaroltam a nyakát, hozzá simultam testéhez és balommal oldalát simogattam, közben ajkaimmal ajkait habzsoltam.
Nekem is szükségem van egy görbe estére és úgy érzem ennél tökéletesebb estém aligha lehetne. Tényleg képes volt bizonyítani nekem és valamilyen formában sikerült is boldoggá tennie azzal, amit ma kaptam tőle. A torta, a cipő, az rózsák, a beszélgetés, a minden, amit ma letett az asztalra és messze még a nap vége.
- Rég volt már ilyen szép egy estém... köszönöm - mosolyogtam és két karommal szorosan átkaroltam a vállai alatt, aztán újra megcsókoltam.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

+18 Nem úgy tűnt, mint, akit ténylegesen zavart volna a szokatlan és lényegében kikényszerített találkozásunk. Ennek pedig örültem. De esküszöm, hogy az elején eszemben sem volt átlépni azokat a határokat, amiket... nos, amiket ilyenkor szoktam. Szerettem volna, de nem is éreztem rá olyan hatalmas késztetést, sőt, kifejezetten egy bocsánatkérő, kedves és romantikus estét terveztem, hogy másnap, vagy utána már ne úgy nézzen rám, mint, aki első nap megerőszakolta orálisan. Jóvá akartam tenni. Viszont azt álmaimban sem gondoltam volna, hogyha beindul a vonat, még ő fog majd szenet lapátolni a füstösbe, hogy még nagyobb hévvel zakatolhassunk. Az egy dolog, hogy engem elkapott a hév egy ponton túl, annyira, hogy már legszívesebben az ölemben lovagoltattam volna, pirosra markolva a formás hátsóját, és úgy nézve fel rá, ahogy pattog rajtam, mintha az atya úristenre néznék fel, de, hogy még ő is lelkesítsen. Mintha csak titkon arra várt volna, mikor mászom már rá, csak udvariasan eltitkolta. Kis drága, pedig ha a konyha pulton megdöngetem. Meg is fogom... meg a kanapén, az ágyban, a kádban vagy zuhanyzójában, mindenhol. Aztán lehet csak úgy volt vele, hogy szarik ő rá, ha más dughat összevissza, akkor ő miért ne? És kurvára igaza van. Lehet holnap elüt egy busz vagy lelőnek, és én semmit sem akarok megbánni és mindent kiakarok élvezni. Akarom Juliant és akarom őt is. Mohó volnék? Ez talán sosem volt kérdés...
Jól esett a viszonzása, karjainak ölelése és az, ahogy idővel csók közben elkezdte kigombolni szépen, romantikusan begombolt ingem, amit ma csak miatta vettem fel, ráadásul kivasalt állapotban! Én már félkábán pillogtam fel rá, mikor le véve az ingem - ami alatt más már nem is volt - felállt előlem. Egyem a drágáját, hát tényleg nincs ellenére, pedig pontosan tudja, hogy nem blöffölök, tényleg akarom. Le is sandítok a nadrágjára, bár egyenlőre nem látok semmi rendkívülit, amire azt mondanám, hogy már full kemény, de attól még lehet, hogy a folyamat elkezdődött. Nálam speciel már akkor, mikor a csókom viszonzásra lelt. Már-már elalélva, mosolyogva követem a szobába, ahol közben előre engedett, én pedig hülye lettem volna egy percre is távolabb lenni hozzá. Hagytam, hogy megszabaduljon ingjétől, amit szégyen szemre rajta hagytam, ellenben kezeimmel óvatosan derekára simítva hátráltam vele be a szobába, ahogy arcát, fülét, és nyakát csókolgattam halk hümmögések közepette. Nem volt sovány, de olyan vékony viszont igen, ami miatt, ha átkaroltam volna teljesen, simán körbe érem. Szerettem már benne ezt akkor is. Mire beértünk már az ő által kezdeményezett csókban forrtak ajkaink, aminél már nem fukarkodtam betolni szájába a nyelvem, és halk morgások közepette, olykor alsó ajkába harapni. A simogatás is jól esett, csupasz bőröm szinte libabőrös lett érintése mentén. Én pedig közben szépen kibontottam övét, amit egyből ki is húztam és az ágyra dobtam, mert arra még majd szükség lesz. Kigomboltam, majd hamar le is toltam sliccét, de még azelőtt bedugtam nadrágjába kezem, hogy letoltam volna róla a nacit. Alsón keresztül is érezni akartam. Egyszer finoman rá is markoltam, de alapjába inkább csak simogattam, míg el nem váltak ajkaink, mert akkor felhagytam a kényeztetésével kicsit, hiszen tudtam, hogy mondani akar valamit. Ennyi figyelmet még szentelhetek egy kis beszélgetésre. El is mosolyodom hallgatva őt.
- És még messze nincs vége... - teszem hozzá, mert ami azt illeti, még tényleg csak most érkeztem szinte. Mikor újra megcsókolt, halkat nyögve viszonoztam, ahogy kezem kihúzva nadrágjából eldőltem vele az ágy egyik oldalánál. Nem nehezkedtem rá, és sokat támaszkodni sem támaszkodtam, mert még mindig volt rajta róla, amit mielőbb leakartam tudni. Szóval a csók csata után, gyorsan nyomtam még egy rövidke kis csókot ajkaira, amíg legalább a hátsója alól kihúztam a gatyát, majd felkelve, le is húztam róla és leszórtam a földre, ugyanígy száműzve róla az alsóját és a zoknit is. Ha pedig volt rajta még valami, nos az is repült a többire. Aztán egy kicsit az ágy mellett ácsorogva néztem rajta végig párszor, alsó ajkam harapdálva. Semmit sem változott. Ha nem is ő volt, akkor sem.
- Még mindig elképesztően gyönyörű vagy... - mosolyodtam el oldalra biccentve fejem. Úristen de hiányzott már, és, hogy ismét visszakaphatom teljes egészében... ennél nagyobb csodát, el se tudnék hinni. Ha csak ő nem tett ellene, végül felhagytam a meztelen testének bámulásával és jómagam is megszabadítottam gyorsan a maradék ruhától, amit szintén az övéire szórtam. Nem baj, ha összekeverednek az illataink, a napokban úgy is kénytelen leszek még egy ideig egyedül aludnom. Viszont valamit azért kivettem a nadrágom hátsó zsebéből, ami megszokásból volt mindig nálam. Fura módon nem a pisztoly, hanem a bilincs. Egyik kezemben fogva, másztam fölé. Ha nem voltak széttéve lábai, én toltam széjjel őket, hogy azok közé simulva hajolhassak hozzá és adhassak most nem túl elmélyült csókokat, miközben kezeimmel, összekulcsoltam ujjainkat és feje fölé emeltem őket.
- Igyekszem a legemlékezetesebb pillanattá tenni ezt az estét, hogy kitörölje a buksidból azt az elfuserált téli eseményt... - csókolok arcára, aztán fülébe, aminek cimpájába bele is harapok. Közben merevedő tagommal és kockás pocakommal finoman vonaglok rajta, mintha már is benne lennék. Aztán kitérek nyakára is, amin előbb végig csókolok, majd felfelé végig is nyalok, végül kicsit megharapdálom. Az utolsónál alaposan ki is szívva. Mire észbekapna, már kattan is a bilincs a másik kezén is. Most nem menekülsz... Bár az is igaz, így nem mindig fog tudni a hajamba markolni. Nem bilincselem az ágyhoz, mert sanszos, hogy fogok rajta néha fordítani, azt meg nem akarom, hogy kicsavarja a kezét a bilincs, viszont így, hogy már mindketten pucérak vagyunk, befordítom az ágyba, úgy, hogy normálisan feküdjön rajta és ne keresztbe. Aztán feltérdelek, úgy, hogy combjai széttárva az én combjaimon feküdjenek, így mindenhez is kényelmesen hozzáférek majd. Aztán, ha esetleg az éjjelin nincs semmi kéznél, akkor a fiókjában csak találok kézkrémet vagy olajat, bármit. Ha nincs kellemetlen, akkor megoldom anélkül, ha van, kiveszem s ki is bontom.
- Nagy ééés... hogy szeretnéd... mocskosan és durván...? Vagy finoman, óvatosan és lassan...? De akár... rám is bízhatod... - harapom be alsó ajkam, és nem csak szövegelek, közben egy kézzel még egyszer végig simítok lapos hasán, amin kifejezetten nézne ki jól a kocka, majd, ha olaj volt, végig folyatom bejáratánál, miközben szabad kezemmel, ujjaimmal szét kenem körülötte. Ha krém, úgy a kezemre nyomok egy keveset és azt kenem széjjel a szűk résen, ahová közben szép lassan becsúsztatom középső ujjam.
- Baszhatják a szeretőid, hogy nem téged választottak... - mosolyodom el fölényesen, ahogy kicsit begyorsítok középujjam mozgatásával, hogy a kellő síkosság után bedugjam mellé a mutatóujjam is. - Bár igazából szerencséjük is van... mert úgy is elpicsáztam volna őket és fekete símaszkban megerőszakoltak volna... - vigyorodom el végére, ahogy a tágulási folyamat újabb szintjét meglépve, újabb ujjam dugom be, majd még sunyi módon bepróbálkozok a negyedikkel is. Neki is könnyebb lesz utána befogadni a kőkemény szerszámom, én pedig perverz módon kiélvezhetem, vajon meddig bírja a popsija a tágulást ilyen formában. Ha nehezebben viselte, nem akartam elrontani az egészet, így nem erőltettem, ha bírtad, kicsit még mozgattam benne. Mert ahányszor az arcára pillantok úgy, hogy a szék kezem a hátsójában van, mindig eszembe jut, hogy akkor ott egy türelmetlen fasz voltam és kurvára megríkattam. Emlékszem milyen könnyesek voltak a szemei, és a hangja is sírt. Ezt a hibát még egyszer nem követem el. Nem a megdugása a célom, hanem, hogy örökké velem maradjon. Ha elég tágnak ítéltem meg, nem dugtam rögtön be a lompost, hanem sikamlós kezemmel ráfogtam tagjára és kicsit feltornáztam, hogy ha esetleg eleinte nem is lesz annyira jó, ne törjem le a lelkesedését. Na meg amúgy is szerettem nézni, ahogy "kínlódik" kezeim közt, így pedig sokkal jobb élvezni ezt, mintha benne mozognék és én is alig látnék a vörös ködtől.

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

   +18 Bár még csak kezdtem keményedni, mikor a háló felé meneteltünk, mikor az ajtóban Roman mindenem elkezdte csókolni és én is egyre jobban beindultam és ráhangolódtam a dolgokra még inkább keményedtem és lassan már látható jelei is lettek, ahogy fokozatosan átadtam magam a gorillának. Ahogy ajkaim harapdálta csak még inkább olaj volt a tűzre és én sem voltam rest viszonozni a nyelvezést és csatára hívtam a nyelvét én is.
Jó volt érezni, hogy libabőrös lett, ez is csak azt bizonyította milyen hatással vagyok rá. Jó hatással. Jólesően sóhajtottam, amint alsón keresztül kényeztetett. Minden csókot viszonozva dőltem vele el, mikor ő úgy határozott. Hagytam őt irányítani, csak ritkán avatkozok közbe, ha én is nagyon szeretnék valamit, de általában nem szoktam beleszólni, ha valaki sokkal járatosabb nálam az ilyesmikben.
Rövidesen minden ruhadarab lekerült rólam, amit nem igazán bántam, bár kicsit hűvös volt a szobában, noha gyanítottam, hamarosan úgyis tűz forrónak fogok érezni mindent, így nem zavartattam magam emiatt. Zavartan, kipirulva néztem fel rá, ahogy szinte felfalt és megerőszakolt a pillantásával, így akaratlanul is nyögtem egyet, pedig még nem is történt semmi. -
- Te sem változtál semmit - feleltem a bókjára, majd picit félre sandítottam. - Még mindig egy testépítő vagy - somolyogtam. Persze nem volt az, de hozzám képest igen. És be kell vallanom, ez az erő fölény, ez a kigyúrtsága, gorillasága perverz módon izgató volt. Nyeltem egyet, amint ismét végig mértem őt, de addigra már ő is tök pucér volt.
Szinte ösztönösen tártam szét lábaim, ha nem is teljesen, ő pedig közéjük furakodott. Ujjaim én is ujjaira kulcsoltam és átadtam magam a csókoknak. Jól esett mindegyik, egyre inkább éreztem, hogy a testem folyamatosan egyre jobban hevül és egyre jobban tombol bennem az egyesülés utáni vágy.
Szuszogtam, szuszogtam, majd mikor megharapta fülem jólesően nyögtem fel, ahogy a nyakam kényeztetése is apró nyögéseket hajszolt ki belőlem. Érzékeny volt, az egyik legérzékenyebb pontom és ennek meg is lett az eredménye, ahogy az elindult merevedési folyamat révbe is ért, és rövid időn belül teljesen meg is keményedtem odalenn.
A bilincs annyira nyilvánvaló volt, még sem figyeltem oda, csak mikor késő volt. De talán nem is bántam igazán. Izgató volt a bilincs, a dominancia és a kiszolgáltatottság érzése. Olaj ugyan nem volt, de voltak különböző krémek az éjjeliszekrényben, amik közül volt, ami a magas olajtartalom miatt nagyon jó síkosítónak is. Többféle kozmetikai szer volt nálam otthon és ez most jól is jött.
Ütemesen szuszogtam, amint ujjával bekent, majd elnyújtottan nyögve fogadtam magamban ujját. Már most nagyon jó volt és ennél már csak jobb lesz. Sokkal jobb. Már előre éreztem milyen izgalmak és kéjek várnak rám. Remélhetőleg...
- Ne annyira durván... - motyogtam, tehát lényegében rábíztam mit és hogy szeretne, csak legyen tekintettel arra, hogy nem biztos, hogy bírni fogom a nagyon extrém élményeket. Nem voltam egy rutinos szexelő és kicsit féltem a durvulástól, de azt sem akartam elvárni tőle, hogy úgy kezeljen, mintha ez lenne életem első alkalma, hiszen az sem lett volna igaz. De nem volt túl nagy rutinom és szerettem azért, ha finomkodnak velem és van benne némi romantika. Persze nem azt mondom, hogy nem lehet durvulni, vagy nem lehet idővel erősen, csak legyen azért egy határ, hisz sérülékenyebb voltam nála.
Mindkettőnk szerencséjére jól tágultam, hamar sorra tudtam befogadni ujjait gond nélkül, ami mellé hangos nyögések társultak, ujjaim pedig ökölbe szorultak, vagy épp imára kulcsolva szorítottam össze őket, ahogy jólesően vonaglottam az érzéstől.
Elég nyögve nyelős volt, de a negyedik ujjat is be tudtam fogadni, bár az már kicsit kellemetlenkedően ment. Elég nyögve nyelős volt már a vége felé, de jó volt, hogy ő sem erőltette annyira, ahogy látta, hogy az már szenvedős volt. Mind a ketten éreztük a határaimat és ezt tiszteletben tartottuk, de azt éreztem, hogy így is teljesen korrekt módon kitágultam annyira, hogy tovább léphessünk.
Már készítettem fel magam a továbbiakra, de nem az történt, amit vártam, hanem, egy kis kézi munka, ami oda is vágott a már amúgy is kemény szerszámomnak. Aprót ajkamba haraptam, majd megnyálaztam kicsit alsó-felső ajkam és halkan nyögve, szuszogva hajtottam fejem hátra, miközben kezeimmel néha megfeszegettem a bilincset két irányba.
- Nagyon jó vagy... nagyon finom.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

+18 Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem érzek bűntudatot, hogy amíg Julian és Julie épp gyógyulgatnak a kórházban egy igen komoly sérülésből, én addig finoman szólva is félrekacsingatok, de, hé... Itt most nem csak a szükségletekről van szó és én tényleg szeretem Jujut. Csúnya hasonlattal élve, attól még, hogy szeretjük az újonnan vett második kutyust, az elsőt is épp úgy imádjuk.
Ruhában is szexi volt - de mondjuk ő mindig az - na de ruha nélkül... mintha a mennyek kapujába lépnék, lényegében felért egy elélvezéssel. Hosszú percekig el bámulgattam volna, hogy szép lassan térjek csak rá a lényegre, de most már valahogy nem akaródzott bennem működni a türelem és a békesség.
- Hát igen, szeretek kondizni. - feszítettem be bicepszeim felemelt karokkal büszkén mutogatva izmaim. Vicces, de amíg őt pont az hozza lázba, hogy mennyire kiszolgáltatott a számomra, engem az indít be, mennyire ki van szolgáltatva nekem. Imádok fölényeskedni, pláne, ha az ágyban vagyunk, de sosem bántaná szándékosan a másikat. Max a hév, ami néha túl messzire visz. Ha nem volnék már így is nagyon begerjedve, órákig elsimogatnám minden kis porcikáját és figyelném pofikája legapróbb rezdüléseit, de azért így is igyekeztem így tenni. Elmosolyodva, beharapott ajkakkal örültem fejemnek, hogy magától széttárta lábait - hát igen, ki ne tenné nekem, ugye? - majd fölé magasodva kerítettem végül valami krémfélét. Meglepődtem, hogy kotorászás közben nem csak egybe ütközött a kezem, de nem is baj, jó is ha van után pótlás. Imádom, hogy jellemileg és testileg is ilyen kis ingerelhető. Hogy szinte hozzá sem ér az ember, de már nyögdécsel, és mozgolódik. Hát ki ne olvadna el tőle ilyen pillanatokban...? Ezek a percek fognak akkor is az eszembe jutni, mikor az őrsön majd mappával csapkod fejbe, amiért a pultnál a titkárnő és a többi kolléganő arról pletyózik majd, hogy milyen random lecumiztam első napján.
Ez az egész így tökéletesen szexi volt. A csörgő bilincs a csuklóin, a belapuló hasa és a fájdalmas pofikája, ahogy krémes ujjaim hangos cuppogások közepette ki-be járkálnak benne. És milyen szépen viselte, ráadásul nagyon jól tágult, amit remélek csak, hogy nem az évek gyakorlata a részéről. Nem szívesen hallanám, hogy nem olyan régen már meglovagolt valakit.
- Jól van, jól van... - húztam ki a négy ujjra még nem teljesen rátágult popsijából ujjaim, és közben lehajoltam nyögdöső ajkaira nyomni néhány csókot. - Ami nem megy, azt nem erőltetjük.. - csókoltam meg újra. - Így is szuper jól bírod... Nagyon kis szexi vagy... - mosolyodom el, és tagadni sem tudnám, hogy a tekintetem is csak arról árulkodik mennyire oda meg vissza vagyok érte. És ha már ilyen jól viselte... sőt még annál is jobban, megérdemelt egy kis plusz jutalmat, mielőtt menne a maci a málnásba. Na meg tényleg egy élmény volt figyelni, ahogy keménységét krémes kézzel kínozva, hogy reagált közben oda fenn.
- Ahw... igen... a világ legjobb pornószínésze lehetnél, ugye tudod...? - kérdem halkan, ahogy oldalra biccentett fejjel gyönyörködöm, ahogy vonaglik az ágyban. Fel sem tűnik, hogy az a köd, ami ellepi az elmém minden kis zugát is, ami vörösben, lilában és pirosban váltakozik, olyasmiket mondat vagy tettet velem, amit normális esetben azért nem tennék, mert van, amiről jobb hallgatni. Ez is egy ilyen pillanat volt, ahogy lehajolva hozzá, ajkaihoz hajoltam egy lassú, finom csók erejéig, miközben derekán végig simítva, két kézzel megemeltem végül, annyira, hogy popsija egy kicsit se érje az ágyat, ellenben álló farkam kéz nélkül a bejáratához illesszem.
- Kibaszottul szeretlek... - búgom ajkai közé, kb. annyira észnél léve, mint, aki másnaposan már letudott volna egy üveg vodkát, szóval kb semennyire. És ahogy ezen szavak elhagyják szám, elkezdek befelé furakodni közben, ami könnyebb, mint máskor, viszont most sem csak úgy becsusszanok. Az első pár pillanatban még ellenáll a popsija, de végül csak megnyílik az aranykapu, én pedig, mint egy késésben lévő vonat, megállás nélkül furakodom belé ütközésig egy hangos, férfias nyögés kíséretében. S mivel, hogy deréktól felfele én tartottam meg kezeimmel, bár közben ajkainál voltam, amúgy saját szemmel is látható lett volna, ahogy pocakja hasfalán egy ponton kidudorodik, ahogy tövig érek benne.
- Ne aggódj... nem leszek durva... - mondom ez halkan szuszogva, legfőképpen magamnak, nehogy megfeledkezzek róla, hogy ő is érzi a fájdalmat. Lassan le is engedem derekát, de csak annyira, hogy combjaimra fektethessem hátsóját, oldalát továbbra is fogva, majd amint békén hagytam ajkait és felegyenesedtem, először lassan kezdtem benne mozogni, hogy szokja a dolgot, mert ki tudja meddig nélkülözte a dugást, erre most jövök én, és csak úgy helyet csinálok magamnak. De figyelve azért nyögéseire és arcára, ha úgy látom nincs gáz, kicsit begyorsítok.
- El ne élvezz nekem, baby... - nyögöm két-két popsi csattanás között. - Inkább lassítok, de még bírd ki... - harapok alsó ajkamba, figyelve még most is szexi reakcióit.

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home

  +18 A csók jól eső melegséggel öntöttek el, viszonoztam is, noha nem nem tudtam eldönteni, hogy ennek a bóknak most örüljek-e, vagy sem. A világ legjobb pornósa. Hát ilyen bókot sem kaptam még soha és valahogy jobban esett volna a lelkemnek, ha nem is kapok, de lássuk be, minden bók bók, ennek is örülni kell. Legalább az ágyban nyújtott adottságaim is elismerésre méltóak, most már csak a nyomozói képességeimet kell, hogy elismerje, de majd arra is sort kerítünk.
Az események sodrása igen csak lendületes volt, már-már egyesültünk is szinte, amikor valami olyan hangzott el, ami megbénított néhány másodpercre. Szeret? Mi? Lassan le is esett, hogy mire céloz, hiszen én voltam a képzeletbeli szeretője, csak épp nem tudtam eldönteni mit mondjak? Hogy őszinte legyek, nem akartam tönkre tenni ezt a pompás pillanatot, hiszen nagyon élveztem minden percét, ráadásul megszakadt volna a szívem, ha most lelombozom őt. Tudtam, éreztem, hogy meg fogom még bánni, de válaszoltam neki.
- Én is szeretlek - mondtam, majd csókot nyomtam ajkaira. - Kívánlak, Romee - mosolyogtam és bár szerelmes nem voltam, de az igaz volt, hogy tényleg kívántam és epekedtem érte pillantásaimmal, hogy átlépjük azt a bizonyos határt és átlendüljön a bejáratomon.
Ez szinte azonnal meg is történt, elkezdett befelé furakodni, amitől megfeszültem és jólesően, elnyújtottan nyögtem, miközben szép lassan végigért bennem. Ujjaim közé szorítottam a lepedőt és gyűrködtem, miközben fejem az ágyba nyomtam, igaz, szemben vele. Kívánós sóhajjal pillantottam fel, miközben már teljesen bennem volt és körötte lüktetett bejáratom.
- Csodálatos vagy - csillogtak szemeim és eddig valóban úgy tűnt életem egyik legjobb élménye lesz vele.
Végre mozogni is kezdett, amire élvezetes nyögésekkel válaszoltam és megbilincselt kezeim átfontam a nyaka mögött. Nagyon jó érzés volt, a tágítás és a síkosítás miatt pedig szinte fájdalommentes volt, így pedig igen hamar megszoktam, aminek hála ő is gyorsíthatott kicsit.
- Bírom még - nyugtattam meg, hogy az élvezéstől még kicsit messze vagyok. - Ne lassíts. Ne most. Csinálhatod kicsit keményebben. Bírni fogom. Hadd érezzelek jobban - markoltam kicsit hajába, amennyire a bilincs és a haja mennyisége engedte. - Nagyon jól csinálod, még akarlak, jobban akarlak - sóhajtoztam vágyakozóan, feltüzelve és homlokom homlokának döntöttem.
   

öltözet

zene

helyszín

   BEE

You become responsible forever for what you’ve tamed

+18 Lehet, hogy dilis vagyok, amiért olyan hamis emlékképek által vonzódom egy teljesen más valakihez, ami összességében elég képtelen dolog, még is, olyan könnyen, és szinte egy szempillantás alatt illünk össze az ágyban, mintha mindig is így lett volna. És itt most nem a lenti munkálatokról beszélek, hanem arról a kényszerek nélküli, önfeledt egymáshoz kapcsolódásról. Mintha mindketten pontosan tudnánk, mire vágyik a másik, mik azok a dolgok, amiktől beindul. Mert hülye lennék tagadni, hogy Alie baba is gyorsan ráérez, sőt, már elsőre jó helyre nyúl. Ügyes fiú, ez sosem volt kérdés, de, mégha eddig tagadta is, én tudom, hogy ő bizony pontosan nekem és csak is nekem lett teremtve. Nem változtatnék rajta semmit. Eddig is ilyen volt, eddig is így szerettem. Gőzöm sincs miért kellett szétválnunk, vagy, hogy miért kellett meghalnom - mert valami ilyesmi történhetett - de így már nem is bánom.
Mikor kibukott belőlem teljesen ösztönösen, amit maximum eddig Juliannek mondtam, meg is bántam egyből, legalábbis a tisztábbik részével elmémnek, mert, hogy amúgy totál nem érdekelt, ha tudja. Tudja csak. Nem mintha nem látszódna a rák vörös burámon és a szerelmetes tekintetemen. Nem vártam rá semmit, semmi reakciót, max némi ellenkezést vagy elpoénkodást. Na de mikor még viszonozta is a vallomásom... Ahhoz túlságosan el volt ködösítve buksim, hogy átlássak a szitán és rájöjjek, ő ezt nem szerelemből mondta. Akkor ott ez teljesen mindegy volt. Kivéve, hogy ettől aztán még szerelmesebbnek éreztem magam, pont, mint, mikor a kis elsős fiú kap egy cetlis szívecskét a mögötte ülő kisfiútól titokban. Mert, hogy ez... titokban kell, hogy maradjon. Ha nem volnék most ilyen kanos, biztos, hogy elnyúlnék rajta, hozzádörgölőzve, mint egy simi hiányos macska.
Imádtam a csókjait, hát még, amiket ő kezdeményezett. Semmi erőszak, vagy durci, esetleg ellenkezés. Hát akarhatnék ennél többet? Odaadó volt és nagyon kis szexi. Pláne, hogy még bíztatott is. Nem volta túl durva, főleg, mert sokszor pont amiatt váltam gyengéddé, hogy teljesen belefeledkezve bámultam az élvezettől kipirult arcát. Igen... most már biztos, hogyha meglátom valakivel beszélgetni az őrsön, az a valaki repülhet egyet ki az ablakon. Ő az enyém. Nincs nyúlka piszka, és gyanúsan flörtölő nézés. Soha nem árulnám el neki - magától is ráfog jönni - de már most térden csúszva teljesíteném minden parancsát, kérését, csak, hogy marasztalhassam.
Imádtam, ahogy a hajam tépi, meg is bántam, hogy rövidebbre nyírtam kicsit. Ki is használtam, hogy ilyen jól bírja, és egy idő után ölembe kapva segítettem neki lovagolni. Így is mentünk el végül. Egymással szembe. Én belé, ő rám. Csak eztán szabadítottam meg a bilincstől és csókolgattam álomba a kis drágám. Úgy terveztem, hogy miután elalszik, taplóság nélkül, de lelépek, hátha reggelre köddé válik előtte is a romantika okozta köd és nem csak az ágyból rúg ki, de esetleg le is lő. Dehát tudjuk jól, hogy megy ez... Ő elaludt, én meg nem bírtam tőle elszakadni, ezért mögé bújva karoltam át és húztam magunkra a takarót. Nem is kellett a Sweet Dreams, anélkül is gyorsan elaludtam, és szépeket álmodtam.

öltözék: x zene: Shallow helyszín: Alie's home