"A szomszéd farmon –ahonnan a tejet vették minden második nap hajnalban- vendégeskedett Jason. Esthert néhány beszélgetés után elbűvölte a fiatal fiú választékos beszéde. Ámuldozva hallgatta a Kanadáról szóló történeteket. Jason tizennyolc éves volt, magas, világoskék szemekkel, hatalmas göndör hajkoronával. Esther előszerettel merült el a tekintetében. Sok időt töltöttek együtt, túlságosan is sokat, de bárki is próbálta lebeszélni Esthert a fiú társaságáról süket fülekre talált. Életében először úgy érezte szerelmes. Nem hatott rá Dalia intő szava, nem érdekelte az anyja fejcsóváló monológja, egyetlen dolog érdekelte a fiú. Nyár végén, mielőtt Jason visszautazott volna szülővárosába, egy csillagfényes éjszaka a szerelmük beteljesedett. Olyannyira, hogy közel másfél hónap múlva Esther sírva borult a nővére nyakába tanácsot kérni a nem várt terhesség miatt. Hosszú és kemény időszak következett számára, az iskolából kimaradva, a farmon tevékenykedve töltötte az idejét. Anyja mérhetetlenül dühös volt rá, a lovak mellett talált menedéket. 1994 márciusában a poros kis kórház szülészetén tizenhárom órás vajúdás után végre hangosan felsírt a kislánya. A következő nyáron hiába várta Jasont, a fiú nem jelent meg, ahogyan az azt követő években sem. " Így kezdődött a mi történetünk, Alabama egyik kisvárosának egyik eldugott farmján, ahol két fiatal megélte a nyári szerelmet, ahol kibontakozott közöttük valami különleges és ami véget is ért mielőtt bármi kifejlődhetett volna belőle. Jason és Esther románcából, született egy kislány, Gianna, aki mára már fiatal felnőtt nő. Esther soha többé nem találkozott a kislánya apjával és mivel alig ismerték egymást nem találta meg, hogy elmondja van egy gyerekük. Lehet, hogyha jobban próbálkoztak volna a szülei könnyedén kideríthették volna, de nem így történt a dolog és harminc év pikk-pakk elerepült anélkül, hogy az egykori szerelmesek beszéltek volna egymással akárcsak egyetlen szót is. Haditudósítóként dolgozol, minek következtében egy késő tavaszi délután találkoztál a felnőtt, katonaként szolgáló lányoddal, aki éppen Kanadában állomásozott a csapatával. Beszélgettetek anélkül, hogy bármelyikőtök is tudná kicsoda a másik. Nem szeretnék sokmindent megszabani a karakterrel kapcsolatban, a múltjuk fix, az is, hogy van egy közös gyermekük akinek létezéséről a férfi mit sem tud. Minden más teljes mértékben az alkotóra bízva. Hogyan kerül New Yorkba? Miként találkoznak Estherrel? Milyen élete van? Családja? Hogyan fog reagálni a hárminc éves titokra? Tulajdonképpen a nyakába kap egy felnőtt nőt, akinek az egész életéből kimaradt és amit nem biztos, hogy pár órás beszélgetés alatt pótolni lehet. Gyere, nagyon-nagyon várunk én is és a felnőtt lányod @Gianna Selassie is.
livin' in new york
Hypothesis
When love hurts you, dare to love again. When a friend falls, dare to be the first to extend a hand. When there is darkness, dare to be the first to shine a light. When there is injustice, dare to be the first to condemn it.
“Other times, I look at my scars and see something else: a girl who was trying to cope with something horrible that she should never have had to live through at all. My scars show pain and suffering, but they also show my will to survive. They're part of my history that'll always be there.”
Nem ismerlek, nem ismersz. Talán nem véletlenül alakult ez így. Nem hiszek a sorsszerű dolgokban, de ha egyszer szemtől szembe kerülhetnék veled, azt hiszem megváltozna a véleményem. Még egy nyomorult fotóm sincs rólad. Hibáztathatnám miatta Esthert, vagy épp a nagyszüleimet, akik az anyám által elkövetett, tinédzserkori baklövése miatt már egészen kislány korom óta rövid pórázon fogtak, de tudod mit?! Mégis miért tenném? Megváltoztatna ez bármit is? Hiszen csodás gyerekkorom volt. Talán csak te hiányoztál egy kicsit belőle. Ez így elég nagy baromság! Hogy hiányozhatna valaki olyan, akit nem is ismerünk?! És mégis... Ha rád gondolok, mindig érzek egyfajta űrt magamban, amit néha olyan jó lenne befoltozni. Sokszor kívántam, hogy mellettem légy. Akkor biztosan, amikor Esther kézen fogott, és egy új élet reményébe New York-ba költözött velem. Meg se kérdezett róla. Hiszen csak egy gyerek voltam, döntési jogok nélkül. De attól még voltak érzéseim, amiket akkoriban nagyon intenzíven éltem meg, és ezen a költözés azt hiszem egy cseppet sem segített.
Jó lett volna, ha mellettem vagy, amikor a gondjaim elől az evésbe menekültem, és az osztálytársaim csúfoltak a súlyom miatt. Jó lett volna, ha mellettem vagy, amikor bekerültem a gimibe, és a testképzavarom végett rövid időn belül az összes túlsúlyomtól megszabadultam, ellógtam a sulit, cigizni és piálni kezdtem. Jó lett volna, ha mellettem vagy, amikor nem mertem beszélni senkinek az Esther férje által ért abúzusokról. Jó lett volna, ha mellettem vagy, amikor Leoval összejöttem. Ha óva intesz tőle és most nem kellene egy toxikus, bántalmazó párkapcsolatban tengődnöm.
Igazából jó lenne ha megismerhetnélek. Mondd csak, gondolsz néha rám? Elképzelted már, hogy hogy nézhetek ki? Hogy mennyire utálom a sűrű, kezelhetetlen, göndör tincseimet amiket állítólag tőled örököltem?! Hogy mennyire érzékeny a világos színű szemem, ami nem túl jellemző az afro-amerikaiak körében, és amit szintén tőled örököltem?! Egyáltalán tudsz a létezésemről? Mit tennél, ha egyszer szemtől szemben állnánk egy gyorsétteremben, ahol épp összecserélték a rendeléseinket, és még csak fogalmunk se lenne róla, hogy sokkal többek vagyunk egymás számára, mint két idegen, akik csak szerettek volna enni egy hamburgert?!
Kezdőlap
