Esther számára sosem volt nehéz a munka, nem rettent vissza a legnehezebb feladatktól sem. Kitartó. Neveltetésének köszönhetően hívő, bár a hite az utóbbi néhány évben megrendült. Még mindig, a negyvenes évei közepén is hisz a szerelemben, vágyik a tündéremesékre. Azt hiszem ezt a tulajdonságát sosem sikerült kinőnie. Imádja a festészetet, Rembrandt a személyes kedvence. Kedvenc színe a fehér (tudom, ez nem szín) és a babakék. Háborús sérülésének mai napig nyomát viseli, ha túlságosan elfárad illetve lépcsőzni kell, jobb lábára biceg. Szereti szabadidejét a szabadan tölteni. Ritkán, de azért mai napig eljár néha lovagolni. Szereti a fegyvereket, neki is van engedéllyel tartott Glock  9mm, aranyszínű markolattal. De kedvence az M16os gépfegyver.
Őszinteségéből nagyon sok konfliktusa adódik, de mindig azt vallja, hogy inkább őszintén haragban mint hazugságban barátkozva. Szereti a divatot, ha nem fegyverrel a kezében gyakorlatozik szeret vásárolni, divatbemutatókra járni. Gyengéje a tűsarkú.
Van egy bakancslistája, amit minden évben halogat elkezdeni, számára olyan véglegesnek tűnne az élete, ha elkezdené megvalósítani őket. Imádja a kutyákat, a családnak is volt egy Border Collie-ja de hét évesen váratlanul elhunyt. Imádja a nagyváros zaját bár sokszor visszavágyik a byugalmas farmra ahol felnőtt. Dalia nővérével mai napig jó kapcsolatot ápol, a nővérei közül ő áll hozzá a legközlebb. Kedvenc növénye az orchidea.

1960.
Dél Afrikában egy elszánt, fiatal fekete fiú a kikötőben bújkál. Miközben az országban belháborúk dúlnak, a színesbőrűek hatalmas megkülönböztetésben részesülnek ez a fiatal, pelyhes állú, 18 éves férfi, koszos és nehéz zsákokat cipel az egyik hajó fedélzetére, remélve, hogy cserében elviszi őt innen a kapitány. Mindegy hova, csak messzire. Ledolgozza az utata, a személyzet része lesz, éjt nappalá téve dolgozik ha kell, sosem volt büdös számára a munka. Nelson Mandelat letartóztatták, évek óta húzódó pere mintha nem akarna soha végetérni. Ő volt a feketék egyetlen esélye és úgy néz ki, hogy már ő is lemondott róluk. Clevon Selassie nem akarta megvárni amíg rosszabodik a helyzet. Cselekednie kell, ezt tudta jól. Hátrahagyta idősődő és beteg szüleit, harcolni vágyó fivéreit, kétségbeesett húgait és útnak indult.
Hetekig tartó hánykolódás után a tengeren a dohányt és kávét szállító hajó kiköt Amerikában. Nem tudta hol van, merre menjen, de szabadabnak érezte magát mint valaha.

1962.
Hosszú és kemény munka van mögötte, eleinte mindent elvállalt ami az útjába került, de mostanra úgy néz ki, hogy megtalálta a hivatását. Egy öreg lelkész vette pártfogása alá Dothan városában. Utat mutatott neki a zűrős új világban és az Isten felé vezető ösvényt is kijelőlte számára. Nem volt hát kérdés, hogy az öreg lelkész halála után átveszi a gyülekezet vezetését is. Fiatal kora ellenére tudott bánni a szavakkal, a hívek csak úgy itták minden egyes szavát. 1963-ban ismerte meg az akkor tizennyolc éves Mollyt, akinél gyönyörűbbet soha életében nem látott. A lány családja nem engedélyezte a kapcsolatot, lévén Molly fehérbőrű, katolikus, kereskedő családból származó, míg Klevon egy nincstelen színesbőrű pap. Fél évvel megismerkedésük után titokban összeházasodtak. Házasságuk igencsak gyümölcsöző volt, az első két évben megajándékozták egymást két lánnyal, Aida-val és Bintyvel. Nehéz de szeretetben töltötték az életüket, mindketten keményen dolgoztak, hogy olyan életet élhessenek amit mindig is álmodtak. Nemsokkal a harmadik lányuk Chalondra születése után vásárolták meg a farmot amire mindig is vágytak. A farmon, amin egy roskadozó ház, egy pajta és három tyúk volt mindössze. Őket azonban semmi nem akadályozta meg abban, hogy megvalósítsák mindazt amire vágynak. Molly varrónőként és tanítóként dolgozott tovább, Clevon továbbra is a helyi feketék lelkésze volt és emellett a farmon gazdálkodott. Aratott, szántott, kapált, kaszált, épített, állatokat etetett. Dalia születésére már jól menő gazdaságuk volt. A legfiatalabb lányuk, Esther 1978 augusztusában született.

1978-1994
Esther 1978-ban látta meg a napvilágot a család utolsó gyermekeként. Édesanyja a születése után tejlázat kapott és hosszú napokig negyven fokos lázban égett, csodával határos módon tért vissza belé az élet és erősödött meg. Bármennyire is szerettek volna egy fiú gyereket, ezek után a Selassie házaspár nem próbálkozott többé a gyermekáldással.
Esther és a legfiatalabb nővére között nagyon szoros kötelék alakult ki. Mindent együtt csináltak, folyton egymással akartak játszani. Bár felettébb nagy szeretetben nevelték őket a szüleik, azért kellő szigorral álltak hozzá a gyermeknevelés kérdéséhez. Amint a lányok egy bizonyos korba értek be kellett segíteniük a ház körüli munkákba. Esther kedvence a lovak voltak, már öt évesen megtanult lovagolni és minden idejét a pajtában töltötte a jószágok mellett. Vasárnaponként együtt ment a család templomba. Selassiek a város fekete közösségének megbecsült tagjai lettek, mindenki szerette és tisztelte a családot. A gyerekek szívesen játszottak az egyre nagyobb birtokon, a kis kecskékkel, lovakkal, csibékkel. Szívesen szedték a fáról a zamatos almát.
Tizenöt éves korára Esther igencsak szabadszellemű tini lett, aki imádott festeni, imádta a bokáját körbeölelő fűszálakat ezért amikor csak tehette mezítláb szaladgált a mezőn. Szeretett nővérével Daliaval virágkoszorút fonni. Imádta a napfelkeltét, a bőrén táncoló meleg sugarakat. Szerette a táncot, a bálokat. Sokszor képzelte el, hogy hatalmas, földig érő babakék ruhában táncol hajnalig. Mosolya minden nap beragyogta beteges édesapja életét. Imádták egymást. Bár Esther előszeretettel próbálgatta szárnyait, ellenkezet, néha már hisztisen viselkedett, kifejezetten utálta ha megmondják mit tegyen, azért egyetlen mosolyával ujjai köré csavarta édesapját.
Nem csak az idősebb Selassie volt az, akit elbűvölt a mosolya. A szomszéd farmon –ahonnan a tejet vették minden második nap hajnalban- vendégeskedett Jason. Esthert néhány beszélgetés után elbűvölte a fiatal fiú választékos beszéde. Ámuldozva hallgatta a Kanadáról szóló történeteket. Jason tizennyolc éves volt, magas, sőtétbarna szemekkel, hatalmas göndör hajkoronával. Esther előszerettel merült el a tekintetében. Sok időt töltöttek együtt, túlságosan is sokat, de bárki is próbálta lebeszélni Esthert a fiú társaságáról süket fülekre talált. Életében először úgy érezte szerelmes. Nem hatott rá Dalia intő szava, nem érdekelte az anyja fejcsóváló monológja, egyetlen dolog érdekelte a fiú. Nyár végén, mielőtt Jason visszautazott volna szülővárosába, egy csillagfényes éjszaka a szerelmük beteljesedett.
Olyannyira, hogy közel másfél hónap múlva Esther sírva borult a nővére nyakába tanácsot kérni a nem várt terhesség miatt. Hosszú és kemény időszak következett számára, az iskolából kimaradva, a farmon tevékenykedve töltötte az idejét. Anyja mérhetetlenül dühös volt rá, a lovak mellett talált menedéket. 1994 márciusában a poros kis kórház szülészetén tizenhárom órás vajúdás után végre hangosan felsírt a kislánya.

Gianna:
Szerelem volt első látásra anya és gyermeke között. Bármennyire is gyerek volt még ő maga is, bármennyire nyűg volt számára a terhessége, bármennyire retteget, a kislánya abban a percben a legfontosabb lett számára, hogy először nézett szembe vele. Gianna már egész kiskorában megmutatta, hogy mennyire akaratos kis teremtés, anyjához hasonlóan ő is nagyon tudta hogyan lehet az embereket a bűvkörébe vonzani. Nagyapja imádta őt. Attól a perctől fogva, hogy először fogta meg kis tenyerével az öreg, ráncos ujjakat imádta, Anya és lánya mindent együtt csináltak, Esther csak addig hagyta magára amíg iskolában volt, mindenhová magával vitte a kislányt. Megtanította lovagolni, együtt etették a tyúkokat, együtt fonták a virágkoszorút. Később együtt sütötték az almáspitét, cinkostársként bosszantották Mollyt. Giannával volt teljes a család.

1994-2002
Az évek teltek, nemsokára a család maga mögött hagyta a botrányt, amit Esther terhessége okozott. Egy év kihagyás után folytatta a tanulmányait, elkötelezett volt az iskola iránt, tanult, dolgozott, gyereket nevelt, de közben elveszett benne az a cserfes, céltudatos, életvidám kislány aki volt. A következő nyáron hiába várta Jasont, a fiú nem jelent meg, ahogyan az azt követő években sem. Esthert mindig is vonzotta valami megmagyarázhatatlan dolog a hadsereg iránt, nem is volt kérdés, hogy a középiskola elvégzése után  beadja a jelentkezési lapot. A hosszú meghallgatások és orvosi vizsgálatokat követően megkapta az engedélyt. Fájó szívvel, de abban reménykedve, hogy gyermekének jobb jövőt tud biztosítani bevonult. Szárazföldi erők, könnyű gépesített hadosztály, sofőr. Minden kiküldetése előtt imádkozott, minden egyes alkalommal fohászkodva kérte, hogy még egyszer láthassa a gyermekét. Három év kemény és fáradthatatlan szolgálat után, megtörtént amitől mindenki félt. Esther csapatát találat érte, miközben autójukkal csapdába estek az ellenséges vonalak mögött. Esther a robbanása ereje messzire repítette. Megégett a bal válla, találat érte a gerincét és csípőjét, betört a feje, nyílt törés a lábszárán. De életben volt és ez a legfontosabb. Megtörten, fájdalmak közepette szerelték le és küldték haza a családjához. Egy év kemény, könnyekkel és verítekkel teli rehabilitáció és terápia következett.

2003-2006
Új célt, új munkát, új életet akart kezdeni. Szüksége volt a változásra, tudta, hogy Alabama már nem tudja megadni neki amire szüksége van. Összecsomagolta a lánya és saját maga ruhát, zsebükben két buszjeggyel New Yorkba költöztek. Brooklyn negyedben egy kis egyszobás lakást bérelt maguknak, Gia-t iskolába vitte minden reggel, onnan pedig szaladt a mosodába ahol akkoriban dolgozott. Egy éven keresztül két munkahelye volt, hogy képes legyen felnevelni a lányát. Délelőtt a mosodában robotolt, esténként pedig egy otthonához közeli bárban volt felszolgáló. Itt ismerte meg későbbi férjét, a rendőrként dolgozó Sebastiant. Viharos, mindent elsöprő szerelem volt. A férfi elfogadta Esther múltját és vele együtt a lányát is. Fél év múlva már egy családként éltek. Nem volt felhőtlen a viszonya Gia-val. A kiskamsz mindent elkövetett, hogy ahol csak tud borsot törjön az orra alá. Eltávolodtak egymástól, de a nő eltökélt volt, jobb életet akart a lányának. Kétezernégyben egyetemre ment, munka mellett esténként tanult, egy évre rá Esther és Seb összeházasodtak, majd 2006 októberében, három vetélés és milliónyi szívfájdalom után végre negszületett Esther második kislánya Aaliyah.

Aaliyah:
Anyja és apja örömére életvidám, folyton mosolygós, alig síró kislány volt. Édesanyja sötét szemeit és apja akaratos természetetét örökölte. Esther végre úgy érezte, hogy tényleg sínen van az élete. Nemsokára lediplomázik az egyetemen, van egy szerető férje és két gyönyörű gyereke, mégsem tért vissza teljes mértékben az a csillogás a szemébe amit az apja éveken keresztül hiányolt. Aaliyah két hónapos korában, karácsony előtt pár nappal Dalia zokogva hívta fel a friss családot, a hírrel, miszerint apjuk hosszú de türelemmel viselt betegség után elhunyt. Legyőzte a gyomorrák. Esther fogta a lányokat és a következő géppel haza utazott.

2007- Napjaink
Sok minden történt az elmúlt években, évtizedekben a lányok életében, ami hatással van a jelenükre. A gyász még ma is néha Esther életének része, viszont mostanra már megtanulta élvezni az életét. Nem akar már megfelelni senkinek, nem fontos mások véleménye. Újra fest és próbál a pozitív dolgokra koncenvtrálni bár elég sok nehézség van az életében. Aaliyah születése után még volt két vetélése ami iszonyatosan megviselte őt is és a férjét is, mindketten nagy családot szerettek volna. Lediplomázott, pénzügyi elemzőként kezdett el dolgozni. Szereti a munkáját. Lűnyáival eltávolodtak egymsától. Gia a nyomdokaiba lépve a hadsereg tagja lett, Aali pedig kamaszként minden mozdulatával az anyja ellen van.
Jelenleg Brooklyni hotelekben él, hol itt-hol ott, egy évvel ezelőtt kérvényezte a válását. Már nem érzi, hogy van bármi is ami összeköti őket a férjével. Egyszerűen kihúnyt a tűz ő pedig nem akar több évet elpazarolni az életéből. Bldogságra és stabilitásra vágyik. Gia lánya felnőtt, megvan a saját élete, a párja, a karrierje Aali pedig látványosan kijelentette, hogy nem kér az anyjából inkább az apjánál marad. Hetente beszélnek telefonon és Esther reméli, hogy egyszer meggondolja magát a lánya, de addig is próbálja élni az életét, megragadni a pillanatokat. Sok rossz döntést hozott az életében, sokat foglalkozott mások véleményével és oly kevés ideje volt a boldogságra.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Biztosan rengeteg jelzővel tudnád illetni az életedet, de az nem lenne közöttük, hogy unalmas. Kétség sem fér hozzá, hogy voltak olyan napok, amikor azt kívántad, hogy bárcsak egyszerűbb lenne minden, vagy talán azt is, hogy bár alakultak volna másképp a napjaid, heteid. De ahogyan mondani szokták, az ember a saját hibáiból tanul és a saját maga által elért dolgoktól érzi magát igazán sikeresnek. Lehet, hogy egy érzelmi hullámvasútra szállunk, amikor elkezdünk igazán felnőtté válni - ki hány éves korában -, de nem túl sok lehetőségünk van azon túl, hogy alkalmazkodunk ahhoz, ami jön a következő kanyarban, vagy hajmeresztő, mindent a feje tetejére állító csavarban.
Egy kétségtelen. Sokat örököltél abból, ami édesapád volt. A keményen dolgozó, elvei mellett bátran kitartó ember, aki a hitében meglelte azt a magabiztosságot, amivel mindig két lábbal a földön tudott maradni. A lányaidnak pedig valószínűleg ugyanezt adtad tovább, példát mutatva előttük - még ha volt, hogy nem is értettek veled egyet. De mégis Te magad segítettél abban, hogy olyan erősek legyenek, amilyenek. Nem egyszerű felállni egy olyan sérülésből, megbékélni azokkal az emlékekkel, amelyek valószínűleg a mai napig kísértenek. Ez a baleset vette el tőled azt az életet, amire vágytál és amit olyan hirtelen félbe kellett szakítanod. Viszont azt is sikerült megmutatnod nem csak saját magadnak, de a világ számára is, hogy van még miért élni, van még mit megtanulni és elérni. Van élet egy baleset után is, még ha a váltással nem is olyan egyszerű megbarátkozni. De talán erről szól minden, az egész életünk. Hogy körülöttünk a dolgok folyamatosan változnak, nekünk pedig meg kell szoknunk, hogy a környezetünkkel és a körülményekkel együtt kell nekünk magunknak is változnunk, újra meg újra megújulni. Sok-sok dolog van a hátad mögött, és biztos vagyok benne, hogy várnak is még rád ilyenek - habár remélhetőleg már csak boldog dolgok jönnek. Én szurkolok!
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!