New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 369 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 353 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (535 fő) Szomb. Nov. 23 2024, 15:45-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Harry Porterfield
tollából
Ma 20:12-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Ma 20:02-kor
Rosemary Sawyer
tollából
Ma 19:40-kor
Amber Fleming
tollából
Ma 17:56-kor
Amber Fleming
tollából
Ma 17:55-kor
Amber Fleming
tollából
Ma 17:55-kor
Amber Fleming
tollából
Ma 17:54-kor
Bradley R. Fitzgerald
tollából
Ma 17:04-kor
Caspian E. Lincoln
tollából
Ma 16:49-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
25
Diákok
48
37
Egészségügy
26
17
Hivatal
9
13
Média
49
39
Munkások
37
23
Oktatás
18
10
Törvényszegõk
18
42
Üzlet
24
27
Összesen
241
232

Eli & Jason
TémanyitásEli & Jason
Eli & Jason  EmptyCsüt. Jún. 27 2019, 19:47

Eli & Jason

Kivételesen kora reggel mászok le az emeletről, mert a nagy melegre való tekintettel, még reggel 10 előtt túl akartam lenni a napi edzésen. Ez végül is sikerült, csak nem úgy, ahogy tegnap elterveztem. Az órát ötre állítottam, de egy erőteljes falhoz vágás után, örökre elhallgatott. Ezért történhetett meg, hogy negyed nyolckor, mezítláb, egy szál ősrégi melegítőalsóban, a vizes hajamat borzolva vonszolom be magam a konyhába, hogy némi élelemhez juttassam megfáradt izmaimat. Az öcsém, még biztosan az igazak álmát alussza, hiszen tegnap is ájultra itta magát. Nem meglepő, nálunk ilyenek a péntek esték, meg néha az összes többi is. A konyhába érve megragadok egy tányért és komótosan felhalmozok rá némi rántottát, szalonnát egy adag friss zöldséget és a domb tetejére még pár szelet pirítóst is odavágok, nehogy elvigyen az éhhalál. A szakácsnőnk minden étkezésre jelentős adagokat készít, bár a reggeli többnyire a kukában landol. Kivéve ugye ma. Leülök a megszokott helyemre az asztalnál és a mobilom nyomkodása közben, elpusztítom a kaja halom felét, mire egyszer is feltekintek.
- Te meg mi a francot keresel itt? – Egy gyönyörű szempárral találom szemben magam és gondolkodás nélkül kinyögöm az első mondatot, ami eszembe jut. Még nem szoktam meg a lány jelenlétét és talán soha nem is fogom. Az viszont biztos, hogy a hátam közepére sem kívánom, főleg nem reggeli közben. El sem hiszem, hogy az a két vénemben a nyakukra hozott egy újabb kincskeresőt.
Szemérmetlenül végigmérem többször is az új rokont, keresve rajta a jellegzetes Boswell vonásokat, de egyet sem találok. Szépnek szép, de nem látom benne a rokoni vért. Nem mintha a bácsikám annyira hasonlítana ránk, csupán a haja és a szeme színe illik bele a családi sémába. Bezzeg én és az öcsém, le sem tagadhatnánk, hogy apám fiai vagyunk. pedig volt már jó pár olyan alkalom, amikor ezer örömmel letagadtuk volna Richard Boswell nagyurat. Például a múlt havi jótékonysági partyn, ahol képes volt felszedni egy alig 21 éves pincérnőcskét. Azóta a kisasszony már apám cégének az egyik recepciósa. Mind tudjuk, hogy mivel érdemelte ki ezt az állást, sőt, aznap éjjel hallhattuk is. Be kéne szerezni pár ezer jó minőségi füldugót.
- Mi a mai program? Leltárt csinálsz a vagyontárgyainkról vagy feltérképezed, hogy kihez hízelegd be magad? – Pimasz vigyorral szegezem a lánynak a kérdéseimet, és még csak meg sem próbálom elrejteni az ellenszenvem. Fiatal, gyönyörű és seperc alatt befúrta magát a házba. Az ilyen nők, mind tudjuk, hogy mit akarnak.- Jobban tennéd, ha fognád a kis cókmókod és elhúznál, még mielőtt kiderül, hogy az égvilágon semmi közöd sincs hozzánk. – Tovább osztom az észt, miközben egy újabb falatot juttatok a számba. Ha ez a nő a rokonom, akkor én vagyok a Walesi herceg. Még az étvágyam is elment, mégsem hagyom, hogy bármi is maradjon a tányéromon. Nem volt elég bajom eddig is a két öreg nőügyeivel, még ezt a hamupipőkét is nekünk kell pátyolgatni. Érzem, ahogy ismét megfeszülnek az izmaim. Vége a kellemes itthoni légkörnek, este muszáj lesz kiengednem a gőzt.   

mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Eli & Jason
Eli & Jason  EmptyPént. Jún. 28 2019, 09:40


Jason & Anook

Nem voltak illúzióim a fogadtatásomat illetően, de azért ekkora ellenállásra és ilyen hideg fogadtatásra nem számítottam. Kezdjük azzal, hogy az apám el se jött, az orrát nem dugta volna ide, hogy egyszer is lásson az életben. Nem mintha hiányozna vagy ilyesmi, de mégis csak az apám, és... hát, elég bunkó dolog lepasszolni a bátyjának, hogy "vigyázzon rám az eljárás ideje alatt". Richard (a nagybátyám) egyébként meglepően nyájas volt velem. Lehet, hogy ő még hisz abban, hogy majd a DNS teszt kimutatja, hogy nem is vagyok rokon, és majd megdughat... legalábbis úgy méregetett a szeme sarkából, amitől őszintén szólva felfordul a gyomrom.
Már azt is tudom, hogy amikor a világot teremtették, akkor volt, akinek két kézzel szórtak a jóból, aki gazdag az szép is, ma a saját bőrömön megtapasztalhattam. Richard bácsikám, és a fiai is, mintha valami hiper luxi magazin lapjairól léptek volna le. A nagyobbik fia mondjuk egyáltalán nem volt szívélyes, egy szót se szólt hozzám, csak becsmérelve méregetett (mint a többiek úgy általában). A fiatalabb, Bo, ő mutatta meg a szobámat ("közel van a mieinkhez"), hogy hol van a konyha, hogyan működik ez az egész tabletről vagy telefonról irányítható hangvezérelt okosház... rendes volt velem. Kérdezte, hogy mindig ilyen hallgatag vagyok-e, mire csak bólintani tudtam, annyira kimerültem, hogy majdnem elájultam, de szerencsére ebből az egész Adams family nem vett észre semmit.
De éjjel nem jött álom a szememre. Napok óta nem ettem, csak pár szem kekszet, mégis úgy érzem, hogy híztam. Ez a hercehurca teljesen kicsinál, lassan már tényleg egy falatot se merek megenni, mert elgurulok. Ezen is agyalok, jobb híján, hiszen azon kár is lenne, hogy a családom helyből utál. Aztán végre elaludtam, nagy nehezen, ebben a bazinagy, idegen szobában és a bazinagy idegen ágyban.
Reggel mégis korán ébredtem, és mivel nemhogy a várost de még a házat sem ismerem, úgy döntöttem inkább a szobámban maradok még egy ideig. Lezuhanyoztam, hajat mostam, megszárítottam (úgy-ahogy), kipakoltam pár ruhát a bőröndömből, és Noelt is alaposan elraktam, hogy ne találkozzon vele a ház népe. Aztán, miután felvettem egy egyszerű pólót és egy kantáros nadrágot, elindulok a konyha irányába, mert már olyan hangosan korog a hasam, hogy szerintem a szomszéd házban is hallották. Valamit ennem kell.
Szerencsém van, hogy találkoztam a szakáccsal, ő annyira kedves! Mosolygott, és biztosított felőle, hogy mennyire örül annak, hogy "egy ilyen filigrán kislány" is a ház népét gyarapítja. Hiába mondtam neki, hogy csak egy kis bacont szeretnék, és szénhidrát csökkentett pirítóst, a tányéromra pakolt ezekből egy jó nagy adagot, és még némi elképesztően jó illatú rántottát is. Egy másik tányérra tett nekem gyümölcsöt (bár tudnám miért, hisz nem kértem?), és mire leültem az étkezőben, már ott is volt a nagy halom kaja mellé, életem leggyönyörűbb jéghideg házi tejkaramellája, sok habbal és egy espressoval nyakon öntve. Hű! Csak bámultam a tányérokat, és azon agyaltam, hogy hogy a fenébe fogom ezt én elpusztítani? A válasz: apránként. A rántotta olyan finom, amilyet még sose ettem, a bacon ropogós, a pirítós isteni... mire kettőt pislogtam, már félig üres lett a tányérom!
Ekkor toppant be Jason, de vagy nem akar rólam tudomást venni, vagy tényleg nem vett észre, olyannyira félálomban van. Pedig egyrészt az asztal túloldalán ülök, másrészt tetemes mennyiségű kaja vesz körül, ami apró termetemet kiegészítve már jelentős felületet képez, amit észrevehetett volna.
- Reggelizek.- felelem az egyáltalán nem udvariasan feltett kérdésére annyira érzelem mentesen, mintha csak egy robot mondta volna. Utálom, hogy ebben a házban mindenki állandóan méreget. Nézik, keresik, hogy hasonlítok-e rájuk, de az még nekem is feltűnt, hogy nem. Egyáltalán nem aggódok, ha esetleg DNS tesztre kerülne a sor, de tény, hogy magam is elbizonytalanodnék, ha csak a szememre támaszkodnék. Óvatosan kortyolok a karamellából, miközben Jason újabb gonosz szavakat vág hozzám. Belegondolni, hogy mostantól minden nap ilyen lesz...?
- Nem kell feltérképeznem titeket ahhoz, hogy tudjam, csak az öcséddel tudok kommunikálni felnőtt ember módjára. - a leltározásra vonatkozó megjegyzését inkább meg se hallom, nem akarok rá felelni. A gúnyos vigyorától viszont viszket a tenyerem, szóval előveszem a szigorúbbik arcom, és úgy pillantok rá.
- Jobban teszed, ha hamar hozzászoksz a jelenlétemhez, mert itt leszek egy ideig. - harapok nagyot a pirítósból, és állom a tekintetét, én ugyan nem ijedek meg tőle. Az arcát fürkészem, próbálom bevésni az agyamba a vonásait, hogy valahogy kiismerjem a jellemét. Még sose bámultam ilyen sokáig valakit, aki ennyire jól néz ki. A suliban volt egy srác, ő volt a legmenőbb, de távolról se ez a kaliber. Már éppen zavarba is jönnék a gondolattól, amikor leesik, hogy ez a srác bizony az unokabátyám, szóval házinyúl, szóval annyit bámulom amennyit csak akarom. Úgyse érti félre, hisz rokon.
Taktikát váltok, és inkább megpróbálok "haverkodni", ha már egy fedél alatt kell élnünk egy ideig. Eszek pár falatot, majd teljesen kedélyes hangon szólítom meg Jasont.
- Mivel a mai tervekről kérdeztél... megmondanád az apám címét, kérlek? Meglátogatnám azt a seggfejet, bizonyára örülne nekem a sopánkodós némberével együtt. - óh igen, apámat még nem láttam, de a csaját már igen. Pfuuj, én még ilyen műanyag, már ránézésre is hárpia nőt még nem láttam. - Biztos örülnének nekem. - húzódik valamiért tőlem mostanáig jellem idegen "tömeggyilkos" félmosolyra a szám sarka. Hű, de rossz hatással van rám ez a család!



creditEli & Jason  2624752903Eli & Jason  4146035580
mind álarcot viselünk
Elaine Calver-Beaulieu
Diák
ranggal rendelkezem
★ :
Eli & Jason  68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f786e5657415674333650627558513d3d2d3930333930363330322e313631383865393466313962343162663133363731303933303432382e676966
★ kor ★ :
24
★ elõtörténet ★ :
Anook
★ családi állapot ★ :
Happily married to Mr Calver
★ lakhely ★ :
Manhatten
★ :
Eli & Jason  AnnaSophia-Robb-annasophia-robb-37632469-160-160
★ foglalkozás ★ :
tanuló, építészmérnök
★ play by ★ :
Annasophia Robb
★ hozzászólások száma ★ :
116
 
Eli & Jason
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Bo & Jason
» Freestyle - Jason & Sky
» Baby & Jason
» Éloide & Jason
» Jason Sinclair

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: