That girl is a real crowd pleaser

Nincs is jobb kikapcsolódás, mint elszabadulni otthonról, hogy valahova máshova menjek. Még a gépem is otthon hagytam, akkor hallgathattam volna, hogy biztos valami más nőcskét fogok fotózgatni. Ettől függetlenül a polaroidos gép a nyakamba lógott, még most is, nem vettem le, pedig már a lakás melegében voltam. Semmit sem hoztam magammal, csak a gépet, és a gitárom, otthon sajnos meg szoktam járni azzal, ha játszom rajta. Főleg, hogy pihenni jár haza meg velem lenni, én ne foglalkozzak a gitárommal. Jó, részben igaza van, tudom, nem annak kellene lennie az elsőnek, de nem tehetek róla, hogyha jó, akkor jó. Lehet szarul játszom, és az a baja Manunak, azért nem használhatom, pedig egy szomszédot sem hallottam panaszkodni, csak lehet nekem nem merik elmondani. Bár abban biztos vagyok, hogy egy hangszigetelt szobának, esetleg egész lakásnak örülnének, nem mindig maradunk egy helységen belül. Vicces, régen azonnal a szexre gondoltam volna, mikor ezek a szavak megformálódtak a fejemben. Ma a vitákra gondolok, amik jönnek, mennek, de nem sok nyugodt pillanat van. Épphogy leült a fehérneműfotózós vita, amikor megjelent a gyerek téma.
Nem a gyerekkel van a bajom, hanem azzal, hogy más is képben van, túl sok minden van képben, én pedig csak pislogok mindenfelé a döntésképtelenségemben. Főleg azok után, hogy nem is lehetne terhes, védekeztünk, ha úgy volt, még kétszeresen is, nem eshetett csak úgy teherbe, de orvoshoz nem megy. Csodálatos, ezt szeretem.
A konyhaszekrényt kinyitva két poharat szedek elő, majd baracklével megtöltöm az egyiket, a másikat pedig vízzel, a buborékok csak úgy úszkálnak a felszínre, majd megállnak ott egy ideig, aztán mintha kipukkannának eltűnnek.  Ezeket kezemben fogva megyek be a szobába, ahol Bo már a gitárjával van elfoglalva, ha jól látom, de odanyújtom neki az üdítőt. - Na és... Akkor megmutatod? - azt mondta van valami új dal, kíváncsi vagyok rá, hogy mit írt, tudom, hogy abban jó, és nagyon érdekel, hogy mit sikerült összehozni, és milyen tapasztalatból, vagy érzésekből merített ihletet. Nála ez általában elég jól kiveheti, én legalábbis mindig értem, hogy miről írta, mi volt az ami közben okos buksijában járt.
A földre huppanok, saját gitárom mellé a vizemmel, és azt iszogatva várom, hogy megmutatja, vagy sem, ha nem szeretné, akkor beszélgethetünk is, az sosem árt. - Vagy beszélgethetünk még, mondjuk arról, hogy milyen napod volt - mosolygok rá, érdekel, hogy milyen volt neki, ő az első ember, akihez mindig fordulhatok, utána ott van Maddox, nem mondhatom, hogy rossz helyzetem van, de azért mindennel nem fordulhatok hozzá. Manuról sem tudja, hogy lehet terhes, még nem volt lélekjelenlétem elmondani neki.

416 || black beatles || ♡♡♡♡

Muszáj volt jönnie, ezért is dobtam egy gyors üzenetet neki. Szinte kötelező volt, hiszen szükségem van a véleményére, a társaságára, és tudom, hogy az utóbbi kölcsönös. Mostanában a barátnőjével a dolgok rosszra fordultak, amit a legkevésbé sem bánok. Majd pont én fogom szánni-bánni, amikor ki nem állhatom a lányt, érthető okokból kifolyólag. Például, hogy én fontosabb vagyok Jasonnek, de sosem vetem a lány szemeire, elvégre nem szabad. Ő a barátnője, nem köphetem az arcába a valóságot, csak úgy. Ez Jason dolga, s talán jobb, ha Manu nem tud semmit sem.
De most semmiféle nagyobb indok nem volt arra, hogy iderohanjon, mégis azt tette. Csupán szerettem volna, ha végre kettesben töltünk egy kis időt, a hobbinknak élve. Éreztem, hogy hozni fogja a polaroid kamerát, anélkül szinte sehova sem mozdul ki, elvégre szenvedélye a fotózás, a kézzelfogható képek pedig sokkal többet érnek neki. Nekem is van vele rengeteg, a legtöbbet nekem ajándékozza, amiknek csináltam egy albumot, hogy biztosan ne veszítsek el egyetlen egy fényképet sem. Nekem is fontosak azok, nem csak számára, szóval ebben egyetértünk. De nekem a legfontosabb a zene, így kompromisszumként ő meghallgat engem, ha bizonytalan vagyok.
Elővettem a gitáromat is, amit behangolok, mint minden használat előtt. Lehet kellene egy új tokot vennem, mivel mindig be kell hangolnom, a húrok sosem állnak úgy, mint ahogy hagytam, ez pedig egész zavaró hosszútávon, főleg, ha kések egy fellépésről, aztán még bajlódjak ezzel. De nem csak a gitárt, az ukulelét is elővettem, azt apa adta nekem még a tizenhatodik szülinapomra, hogy pici, mint én. Szerintem pedig egész aranyos, a másik mániámnak hódolva cicatappancs lenyomatok vannak rajta, mint minta. Eltalálta teljesen.
De aztán belép, és el is veszem tőle a poharam egy halk köszönöm kíséretében, ahogy belekortyolva már nincs is olyan sivatag a számban. Így könnyebben megy majd a dal bemutatása is.
- Öhm, megmutatom, persze - bólintok, majd először a gitárt veszem az ölembe, miután elhelyezkedett, utána majd beszélünk, de előbb ezt tudnom kell. - Hát, nem saját, de elő fogom adni, és tudod, hogy szeretem átírni a hangokat, és ez alapból gitárra van írva, de megcsináltam ukulelén is, de nem vagyok biztos. Meghallgatod mindkettőt? Csak a végét, ott eléggé hallani fogod - mosolygok rá, ez fontos, mert elő kell adnom. Szeretem ezt a számot, ezért ezt választottam, de amint beleegyez, már a szám végét pengetem is, az előtte lévő részt, hogy belerázódjak az élesben menő részre.
- When I'm away, I will remember how you kissed me - pillantok fel rá, megkeresve tekintetét, elmélyülve benne, hiszen a szöveg olyan. - Under the lamppost back on the sixth street, hearing your whisper through the phone - itt nyújtom is, ahogy van eredetileg. - Wait for me to come home - zárom is le, de aztán észbe kapok, hogy mennyire el is merültem, és kapom az ölembe a kisebbik kiadását is a hangszeremnek. Szerintem teljesen más a hangzása, vannak akik ebben nem értenek egyet, de elismétlem ezen is, ugyanekkora beleéléssel.
- Na, melyik tetszik? - emelem meg a poharam megint, a finom barackléből kortyolva, ilyenkor jól esik.

That girl is a real crowd pleaser

Mindig itt vagyok, amikor csak tehetem eljövök hozzá, talán túl sokat is vagyok vele, de ez sosem zavart engem. Vagyis... De, volt idő, mikor zavart, még engem is, hogy túl sokat vagyok itt, azután nem sokkal képbe jött Manu, aki elvarázsolt, ha kifejezhetem így magamat, de aztán itt vagyunk mindketten, nem vele vagyok. nem a barátnőmmel, aki terhes. Nem tudom felfogni, hogy tényleg az, én pedig apa leszek. Fiatal vagyok még hozzá, épp ez az, ami annyira idegesít, hogy nem tudom túltenni magam rajta, semmi sem segített ezt levezetni, pedig jó lenne, ha az ideget beleölhetném valami tevékenységbe. De nem igen van mibe, csak a szex, de azt idegesen nem szoktam, olyankor nem tudok uralkodni magamon semmilyen téren sem, ami pedig nem olyan jó.
Lehet itt sem kellene lennem, mármint nem vagyok idegesen jó társaság, és ő sem lesz túl boldog, ha megtudja, hogy Manu terhes. Nem kedveli, amit én megértek, hiszen miatta voltam mellette kevesebbet, nem mellesleg pont Bo-t akartam elfelejteni, mikor belefutottam Manuba a fotózáson. Szép nő, fotogén, és baromi jó képeket is tudok csinálni róla, de egyik kép sem adja vissza igazán azt is, hogy milyen is ő. Míg én bármikor lőhetek pár képet Bo-ról, mindig azt fogja visszaadja azt, akit én látok, azt az aranyos, és kissé félénk lányt, aki odabent van. Nem szereti, ha fotózom, nagyon ritkán hagyja, ezért vannak lopott képeim róla, lopott pillanatokról, amit senki sem tud, csak mi ketten.
- Rendben van, már kíváncsian várom! - helyezkedem még egy kicsit, de aztán megemelem a poharamat, mielőtt énekelni kezdene. Nagyon szeretem a hangját, mindig is támogattam abban, hogy ezzel foglalkozzon, a tánc is jól megy neki, azt is szívesen nézegetem, de különleges hangja van, amilyennel nem rendelkezik sok ember, így nem kellene elpazarolni a tehetségét. Szerencsére nem is teszi, én pedig mindig ott vagyok neki, ne mindig egyedül, igaz, de attól még ott vagyok, és fényképezek, mindent lekapok, amit csak tudok, mert ez vele egy szép emlék, neki is az, hogy milyen szép fellépéseken van túl, legyen saját művel, vagy feldolgozással.
Mikor énekelni kezd le sem tudom venni szemeimet róla, főleg, hogy olyan szövege van a dalnak ami egészen illik ide most, mindig eltalálja, ez a dal pedig így is elég sok hatást itt belőlem, ha egyben hallanám, a sok ember között, mert tudom, hogy akkor is az én tekintetemben merülne el. Ahogy most is, még a hangszerváltás után is, de aztán fel kell fognom kérdését.
- Hát... Az ukulelének nagyon különleges hangja van, ami szerintem gitárral együtt nagyon jól szólna. Mi lenne, ha valakit szereznél, aki gitáron eljátssza, míg te énekelsz, és ukulelézel? Mert szerintem egyiket sem szabadna kihagyni - mondom el őszintén a véleményem, nekem mindkét hangszerrel nagyon tetszett, szeretem, ahogy átírja a zene alapját, kreatív, és nagyon szépen szól.

458 || black beatles || ♡♡♡♡