In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Néha azt kívánom bárcsak több kezem és fejem lehetne, hogy egyszerre tudjak számos telefonhívást lebonyolítani, és nem egymás után kéne visszahívogatni mindenkit, aki csak keresett. Az életem nem unalmas, sőt, néha mit nem adnék, azért ha lenne öt percem arra, hogy leüljek és csak nézzek ki a fejemből. Volt már olyan, hogy egy telefonbeszélgetés kellős közepén aludtam el, de szerencsére ezt a hívott fél nem vette észre, mert míg én pár percet az álomvilágban töltöttem ő folyamatosan mondta a magáét, nekem pedig csak végig helyeselni kellett volna. Az illető az anyám volt és a mai napig nem merem neki elmondani, hogy a hívásain szoktam néha bóbiskolni. Igaz, legutóbb megszívtam, mert megígértem neki, hogy megpróbálok kibékülni Lor-ral, de ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni. A baráti társaság is ketté szakadt, de azt hiszem én nyertem, mert mindenki aki nálam a futottak még kategóriás barát, az ment Lorral, a többiek, akik számítanak pedig maradtak velem, és igazából már jó párszor megkaptam tőlük azt, hogy ezt az egész válás dolgot már évekkel korábban be kellett volna indítani és nem szabadott volna ilyen sokáig húzni. Hülye voltam, aláírom, de most már enyém az élet és azt csinálok amit akarok… már amikor a munkám engedi. Egy új alkalmazásnak köszönhetően ha kikerül a netre egy olyan cikk, vagy hozzászólás amiben a banda neve vagy a tagok nevei megtalálhatóak, arról kapok értesítést, így viszonylag gyorsan át tudom pörgetni az információkat, bár a legtöbb szerencsére csak áradozó komment vagy rajongói hozzászólás. Most is ezt használom, egy kávézóban ülök és a laptopom segítségével térképezem fel a helyzetet és szervezem a követező programokat, mikor is eszembe jut valami. Egy pillanat alatt pakolok össze mindent, és fizetek, majd egy taxiért rimánkodok az utcán, de mivel nem vagyok nő akinek kint van a fél lába, ezért valamivel lassabban sikerül csak leintenem egy autót, de mikor ez végre sikerül, bemondom a címet, majd negyed órán belül már Cait lakása előtt toporgok. Megnyomom a csengőt egyszer, majd még egyszer. Mikor három másodpercen belül nem történik semmi sem ráfekszem a csengőre, hátha alszik és ezért nem kelt fel rám. Vagy az is lehet, hogy nincs itthon... vagy az is lehet, hogy csak nem akar tudomást venni rólam. A legegyszerűbb az lenne, ha mindegyikőjük telefonjába, rakatnék egy nyomkövetőt, hogy mindig tudjam merre kószálnak épp... vagy lehet kapnak valami ékszert, amivel tényleg be tudom őket majd mérni. Ha kiderülne a fejem vennék, de nem érdekel, csak az ő érdekükben tenném. - Szia, beszélnünk kell! - szólalok meg, mikor végre nyílik az ajtó.
Este van és végre van egy kis időm magamra és Masonre, fel is hívom, hogy halljam a hangját, annyira vágyok rá, úgy elmennék hozzá, de ma nem jó, elvégre dolgozik másnap és nem akarom magam ennyire rá erőltetni sem, mert azt olvastam, hogy ha úgy érzik megfulladnak egy kapcsolatban, akkor dobbantanak. A hangját hallgatva lecsukom a szemem és az ajkaimmal ráharapok az ujjamra. Szinte elképzelem, hogy itt van és a másik kezem indul is a testemen végig lefelé, amikor megszólal a csengő. Csak felsóhajtok és a hasamnál járó kezem elveszem magam mellé, hogy felüljek. Nem tudom ki az ilyenkor, de bárkit nem engednek ide fel a testőrök, szóval elköszönök, hogy mennem kell, de amint sikerül lerázni, bárki is az, visszahívom, ha tudom. Lekászálódok az ágyról mire elindulok már ráfekszik a csengőre az a valaki. Az istenit neki! A fülemre szorítom a kezem, majd amint odaérek kinyitom az ajtót és hát Jason az, nem néz ki túl jól, azt azért megjegyzem magamnak, neki a világért sem mondanám meg. - Hello, gyere be. Arrébb állok, majd StarCatet is elhúzom az útból és kiteszem a megszokott méretű papucsot, hogy vegye fel és megyek is a kis folyosóról a nappaliba, ahol a kanapén helyet foglalhatunk majd. A cicát azért nem akarom cipelni, ezért szabadjára engedem, hagy menjen, ahová akar. Jason már nem újdonság neki, szóval nem mászik rá simogatásért, de nem is húzódik el, ha hasonló kezdeményezés lenne. - Mi ilyen fontos, hogy azonnal ilyen késő este el kellett jönnöd? Teszem fel a kérdést és közben megnézem, hogy is állok piákkal, mert valamit csak kellene adnom neki. Elég fullos a minibárom a hűtőmben. - Mit kérsz inni? Érdeklődök a konyhából, ami egybe van építve a nappalival. Amit kér, legyen az szokatlan is, már viszem is és helyet foglalok. Közben gyorsan írok egy üzenetet a telefonommal, hogy elmarad a visszahívás, mert a menedzserem jött és fontos, szomorú szmájlifej. Tényleg az vagyok, de igyekszem nem kimutatni, mert róla nem beszélnék senkinek, elvégre egy tőle is idősebb pasim van, biztos díjazná.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Nem kell sokáig várnom, az ajtó kinyílik és Cait jelenik meg, majd be is invitál magához. Bemegyek, a cipőmet automatikusan a kihelyezett papucsra váltom, páran biztosan megbotránkoznának amiért le kell cserélniük a lábbelijüket, de én nem. Nem vagyok olyan nagy tuskó, hogy a kinti cipőmmel mászkáljak itt körbe-körbe. A macskával egyelőre nem foglalkozom, majd ha belemászik az ölembe, akkor kap egy kis simogatást, de amúgy nem, mert én most nem hozzá jöttem, hanem a gazdájához. Nincs bajom az állatokkal, sőt kifejezetten szeretem őket, de most nincsen hozzá hangulatom, egyedül a halaimat tudom elviselni hosszú távon. Helyet foglalok a kanapén, és Cait kérdése kissé meglep. - Késő este? De hiszen még csak… - ránézek az órámra és látom, hogy sokkal többet mutatnak a mutatók, mint amire én számítottam. - Azt hiszem kicsit elveszítettem az időérzékemet, de úgy látom egyedül vagy, szóval maradhatok is és megbeszélhetjük a dolgokat. Van egy pár. - mondom, és közben elfelejtek elnézést kérni a késői zavarásért, de ha nem lenne neki alkalmas akkor simán elküldhetne, de úgy tűnik ez egyelőre nem áll szándékában. - Kólát… whiskyvel. Vagyis egy whisky-kólát, de mondjuk kóla nélkül. - felelem neki végül, és nem akarok belegondolni abba, hogy nála számos alkoholos ital megtalálható, annak ellenére, hogy még csak nem is nagykorú. Majd ráérek ezen később aggódni, jelenleg ennél fontosabb dolgokról kell értekeznünk. - Köszönöm! - mondom, mikor megkapom az italt és rögtön bele is kortyolok. Nagyon jól esik, ahogy az alkohol végigmarja a torkomat, de nem akarom egyszerre meginni az egészet. Amilyen hangulatban vagyok, az egész üveg tartalma hamar elfogyna. - Beszélnünk kell a következő albumról, ha jól emlékszem még hiányzik pár dal, azokkal sikerült valamennyit haladnod? - vágok bele a dolgok közepébe, hogy ne zavarjam olyan nagyon sokáig, igaz tényleg van pár dolog amiről beszélnünk kell. Első sorban a munkáról, utána pedig róla is, hiszen az egy dolog, hogy a karrierben minden simán megy, a sztár élet nem egyszerű, és ha bármi van ami mostanában nyomja, vagy zavarja, akkor arról tudnom kell, hogy a lehető legjobb megoldást meg tudjuk… tudjam találni. - Ha már készen vannak, vagy ha vázlat van hozzá, nekem az is jó, de szeretném őket látni, hallani. -
StarCat teljesen meg van sértődve és inkább az ágyacskájába sétál és kényelembe helyezve magát figyel, hogy mit keres itt valaki ilyen későn. Hozzászokott, hogy ilyenkor már nyugi van és ilyenkor szokott kicsit szundítani az éjszakai műszakja előtt. Jason kérdése csak felvonom a szemöldököm, azt hitte, hogy még korán van és nem is zavarja, hogy mennyi az idő, úgy fest maradni fog. Pedig mennyit papolt nekem, hogy időbe feküdjek le aludni, hogy kipihent legyek. Nagyon nem stimmel valami vele, de nem fogok egyből rákérdezni, mert nem tudom milyen viszonyban vagyunk úgy amúgy. Csak munkáról beszélgettünk és no magánélet, vagyis az ő magánélete. - Rendben, én majd megiszom a kóla részét, te meg megkapod a többit. Kibontok egy elég drága Bourbon whiskyt, amit egy ideje csak tároltam, mert hát ajándék volt, de nem fogom sajnálni egy cseppjét sem. Az üveget is viszem magammal és töltök egy pohárral amit átnyújtok, magamnak meg nyitok egy kólát, így estére nem a legjobb, de még mindig jobb, mint alkoholizálni. Közben hallgatom, hogy miért is van itt és hát nem tudok nem arra gondolni, hogy a munkába akar menekülni valami miatt, aminek most én iszom meg a levét. - Igen, már csak egy hiányzik és még van bőven időm elkészülni vele, így is jobban haladok, mint azt terveztük. Közlöm vele a tényeket, bár nem gondolom egy pillanatig sem, hogy ennyivel megúszom a dolgot. Előadást akar most. Az állam leesik és gyorsan iszok inkább és felállok, hogy idehozzam a vázlataimat, meg a gitáromat. - Nos, a sorrendet majd kitaláljuk később. A kanapé szélére ülök és az utolsó számmal kezdem, amit írtam. Ez az első szerelmes számom, remélem jól sikerült, bár nem akarom, hogy faggatózzon, honnan tudok én ennyit a szelemről, bár nem olyan nehéz ez, hiszen mindenhonnan ez folyik szinte. A gitár húrjai és az érzelmes hangom biztos megérintik, de hogy mennyire zaklatom fel ezzel fogalmam sincs, mert tudom, hogy van felesége, de hogy milyen a viszonyuk, arról semmit sem tudok. Miközben énekelek amúgy is a szöveget nézem és a megírt dallamokat, szóval ha megszomjazna, akkor az üveg adott az asztalon és a pohár is a kezében van már. Miután végzek, csak akkor pillantok fel visszaszellemülve a szokásos komolyságomba, hogy na hogy tetszett.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
- Ez egy nagyszerű ötlet, köszönöm!- Kisebb kő esik le a szívemről, amiért ő nem áll neki alkoholizálni, de ez még nem jelenti azt, hogy nem iszik, amikor én nem vagyok a közelben. Erre majd rá kell kérdeznem valamikor, de az nem most lesz. Most ennél sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Amit mond felkelti a kíváncsiságomat, jobban halad, mint terveztük, vagyis újra megtalálta volna a múzsáját? Majd a dalból sok minden kiderül, hisz abban nem lehet hazudni, az vagy szívből jön, vagy hamis az egész és nem fogja senki sem szívesen meghallgatni. Nem szeretem a kamu dolgokat, de mint kiderült az életemben több kamu is volt, mint amennyit szívesen bevallanék magamnak. Figyelem ahogy elmegy a jegyzeteiért és a gitárjáért, majd elhelyezkedik előttem kényelmesen. Magamban elmosolyodok, rengetegszer csináltuk már ugyan ezt, csak azzal a különbséggel, hogy normális időben jöttem, nem késő este. Mielőtt elkezdődne a dal, igyekszem kizárni a káoszt az életemből és csak a hangjára és a gitárra fókuszálni, de amint elkezdi a dalt, rájövök, már az első akkordokból, hogy ez a dal más lesz mint az eddigiek. Míg énekel, kiürítem a poharam tartalmát és újra is töltöm, de annak nem kezdek még neki, előbb még nagyon sok mindent meg kell beszélnünk, és ha most neki állok gyorsan inni annak nem lesz szép vége. Mosoly látszik ajkaimon, mikor befejezi a dalt. Sikerült teljesen kivernem a fejemből a magánéletemet, és csak min munka koncentrálni a dalra, sok lehetőség van benne, és még nagyobb lesz ezáltal a célközönség. - Mesélj erről a dalról, ez miért ilyen lett? Hiszen ez a vonal eddig teljesen távol állt tőled. - szándékomban áll mindent megtudni a dal keletkezésének körülményeiről, hiszen ez más mint a többi, és tudnom kell, hogy mi az ami megváltozott Cait életében… bár a témájából adódóan nem nehéz kitalálni. - A másik dal is szerelmes számnak várható? Mert az albumon úgy mutatna jól, ha legalább még egy ilyen lenne, de összesen három ilyen dalnak még jobban örülnék. - úgy lehetne egy saját szekciója a daloknak, koncerten is lehetne velük játszani, hogy mikor jön egy kissé érzelmesebb dal.
Kifelé menet a konyhába megforgatom a szemem, mert gondoltam, hogy tetszeni fog neki az ötlet, elvégre ő ihat, én meg józan maradok. Nem mintha nem innék egy kis gin tonicot, de azt nem itt tenném, van erre egy sokkal jobb hely, egy nagyszerű bártulajdonosnál, aki örömmel szolgál ki engem. Halk sóhajjal engedem el az emlékképet, mert sajnos erre nincs idő most. - Ugyan, hiszen nekem mindig nagyszerű ötleteim vannak! Játszok rá kicsit a kijelentésemre, mert szoktam adni ötleteket, de leginkább csak hagyom, hogy ő intézzen mindent, elvégre ez a dolga és jobb kezekben nem is lehetne a sorsom. Mikor végzek és látom, hogy a pohár tele van ismét, hát azt kell mondanom magamnak, hogy vagy az ital ennyire itatja magát vagy komolyabb a gond, mint gondolnám. - Hát túl sok romantikus filmet néztem és megragadt ez az érzés. A szívemhez is kapom a kezem és szerelmesen sóhajtok egyet, mintha csak rájátszottam volna. Nem tudom mennyire hihető, de ha kitérek a válasz alól, az egyértelműen azt jelenti, hogy nem szeretnék erről beszélni. - Hát, talán annak is besorolható, majd te eldöntöd, de mivel még van amit meg kell írnom, így a téma legalább már adott lesz. Hű, eddig kerültük a szerelmes vonalat, most meg még több ilyen számot is akar? Nem tudom mi történt, csak lapozgatom a füzetecskémet, hogy kikeressem a dalt. Nem annyira szerelmes, de a dallama túlságosan is lágy. Neki is látok az éneklésnek és közben lehunyom a szemem, mert érzéssel játszok, ez nem olyan nehéz, kevés a szöveg, de annál többet jelenthet, kicsit elgondolkoztató is, meg valamelyest szomorú is, attól függ, ki hogyan értelmezi. Ahogy a végére érek nagyot sóhajtok és kinyitom a szemeim, hiányzik nagyon Mason és félek, hogy mi lesz, ha azt mondja, hogy neki ennyi elég volt, többet nem kér belőlem. Ez ihlette a dalt igazából, hogy mennyire porszemek vagyunk, akik csak sodródnak a szélben. - Na hogy tetszett? Kérdezem még a dal kissé mélabús hatása alatt létezve, mert nem jó a félelmekkel szembenézni és már előre gyászolni azt, ami még ki sem forrt igazán. Nem tudom, hogyan lettem egy nap alatt sem fülig szerelmes belé, de még sokáig az szeretnék lenni.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Tudom hogy hol vannak a határaim, és egy pohár ital még édes kevés, ahhoz, hogy átlépjem őket. Ez még az alaphangulatot sem hozza meg, egyszerűen csak végigmarja a torkomat, ami sok mindenre emlékeztet. Hallgatom a dalt, majd a kérdésemre kapott válasz hallatán kissé felvonom a szemöldökömet. - Ne kamuzz nekem Cait, filmektől nem kerül az ember ilyen hangulatba. - ennyi erővel elég lenne megnéznie pár akciófilmet és máris neki akarna menni minden második embernek, de ilyenről szó sincs. Valaki felkelthette az érdeklődését és csak reménykedni tudok, hogy ez az egész plátói marad, mert ha nem az eléggé meg tudja majd nehezíteni a munkámat… bár, most éppen erre vágyok. Még több munkára. Meghallgatom a másik dalt is, ez már kicsit már, mint az előző, de ebben is van, valami ami nem a megszokott. Nem baj ha más, csak az okát akarom tudni, hiszen nekem mindenről tudnom kell. Iszok egy kortyot a poharamból, majd az asztalra teszem azt, nem akarom egyből a gyomromba küldeni a második pohár italt, inkább kifaggatom Cait-et. - Ez a dal is nagyon jó lett, más, mégis rengeteg lehetőséget látok benne, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez a dal ha nem csak gitár kíséret lesz a hangod mellé, hanem mellé dobunk még pár hangzást. - Az alap így már megvan, de az összhatás mindig akkor tökéletes, ha mindent egyszerre hall az ember. - Még több ilyen dalt szeretnék kapni, sőt, ha belejössz a dalszerzésbe akkor megalapozhatod a következő albumot is. A rajongók és a kritikusok a darabjaira fogják szedni a dalokat. Kiről szólnak? - teszem fel neki a korábbi kérdésemet kissé konkrétabban. Lehet azt hiszi, hogy a magánéletében akarok turkálni, ami végül is igaz is, de nem úgy, ahogy azt ő gondolja. Nekem egészen egyszerűen tudnom kell az ilyen fontosabb dolgokról. - Tudod, hogy bennem megbízhatsz és bármit elmondhatsz, sőt ha kell tanács akkor azzal is szolgálhatok. - Bár nem tudom mennyire menne most a tanácsaimmal, vagy azok mennyire lennének jók, hisz tini koromban jó pár kapcsolatba beleugrottam, majd ki is, utána pedig jött a házasság, ami mint tudjuk már eleve kudarcra volt ítélve, csak idő kellett míg erre én is rájöttem.
Nem fair, hogy Jason nem tud csak mindenre helyeselni, mint mások. Ők sem hisznek nekem, de legalább nem szólnak rám érte, ellenben vele. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárkinek is meséljek magamról, se sajtónak se senki másnak nem szoktam és nem is nagyon volt miről eddig. - Jó igaz, azoktól tényleg nem. Sóhajtok fel és kerülöm a szemkontaktust is, mert nem akarok róla beszélni, holott tudom, hogy nem fogja feladni, csak kivár még egy kicsit, hogy ismét rákérdezhessen majd. Amint a második szám végére érek és sajnálva konstatálom, hogy Jason nem fogott bele a nagy ivászatba, pedig sokkal jobb lenne, ha kicsit kábább lenne és nem akarna ennyire odafigyelni rám. Persze oké, értem én, hogy fontos a munka, na de ilyen késő este, több hónappal a határidő előtt? - Igen, biztosan jobb lesz, de kicsit nehéz a zenészekkel egyeztetni, mert mindenki gyerekezik, meg a dobos azt mondta, hogy lehet nem is vállalja el a turnét és keressek más és szóljak neked, amit most meg is tettem. Elfelejtettem, na de csak nem szedi le a fejem, mert nem velem kellene üzengetni, elvégre ő a felelősségteljes felnőtt apuka, nem én. - Mostanában már nem megy annyira az írás, gyakran elkalandozok. Ezt nem kellett volna mondanom, szóval gyorsan, mintha mi sem történt volna a kóláért nyúlok és szürcsölök belőle egy kortyot. - Nem nyilvánvaló? A férfiról, aki elrabolta a szívem és testemet. A mellkasomhoz kapom a kezem és sóvárogva sóhajtok fel, annyira hiányzik és ez úgy fáj. Legszívesebben rohannék és meg sem állnék csak amikor a karjaiban érzem magam. - Tudom, de megígértem, hogy titokban tartjuk, nem akar celeb lenni és nem akar felhajtást, szóval nem beszélek róla, nem szeretném, hogy bárki kutakodjon egy apró infómorzsa után és rátaláljon. Közlöm határozottan, bár lehet kérhetnék tanácsot tőle, mert hát csak érettebb, mint én és van felesége is. - Na jó, azért tanácsot adhatsz. Mennyi időnként hívhatom fel szerinted, hogy ne vegye zaklatásnak? És szerinted mennyi idő kell, hogy komolyra forduljon a kapcsolat? Honnan érzem, hogy ő az igazi és vele akarom leélni az életem? Egyáltalán ez az érzés végig fog bennem élni vagy csak fellángolás? Szerintem jó sokat kérdeztem, hogy inkább igyon, mintsem tényleg ilyen tinis kérdésekre pazarolja az idejét, bár ki tudja... lehet nem ismerem eléggé és belevág egy tinicsevejbe nem kis meglepetésemre.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Legszívesebben közölném vele hogy: Hah, tudtam! De nem csinálok ilyet, még a végén elkezdene előttem titkolózni, pont úgy, ahogy az előbb megpróbálta, csak az a bibi, hogy én nem adom fel. Ha valamit megsejtek, akkor annak a végére járok, akár tetszik az alanynak akár nem. Bár minden területén az életemben sikerült volna ezt a taktikát alkalmaznom. Khm… de most nem rólam van szó. Elkerekednek a szemeim szavaira, vagyis kereshetek új zenészt, pedig azt hittem, hogy végre sikerült megállapodnunk a mostaniakkal, erre így kell megtudnom, hogy borul az eddigi elképzeléseim legalább hetven százaléka. - Nem gondolod, hogy nekem erről hamarabb kellett volna értesülnöm? Legközelebb ha ilyenről tudomást szerzel azonnal szólj nekem! - Közlöm vele szinte ellentmondást nem tűrő hangon. Lehet álomvilágban él Cait? Dehogy, nagyon is a fölön jár, csak mint kiderült valami barom elrabolta a szívét és mint megtudom a testét is. Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy erényövet hol tudnék beszerezni, pedig most szükség lenne rá… talán valahol a távoli ismerősök között akad egy kovács aki el tudja neki készíteni… bár valószínű ha Cait meglátná, hogy mit akarok ráadni elvenné és a fejemhez vágná. Nem baj, végszükség esetére lehet tényleg beszerzek neki egyet. Töltök magamnak egy italt és azt egy húzásra el is tüntetem a pohárból. - Lehet, hogy titkolni akarjátok, de nekem tudnom kell róla, szóval halljuk, miféle ember is ő? - mindent tudni akarok és remélem nem kell faggatóznom, hanem magától elkezd majd mesélni. Záporozni kezdenek felém a kérdések, én meg csak kapkodom a fejem, hogy mi van? Kellett nekem azt mondani, hogy adok neki tanácsot. Pont én, aki éppen válik. - Mivel gyanítom ő az első az életedben valószínűnek tartom, sőt egészen biztosra tudom mondani, hogy nem vele akarod leélni az életed, sőt, most nyílik ki csak előtted a világ. Majd szépen rájössz, hogy milyen hatalomra tudsz szert tenni csupán azzal, hogy szétteszed a lábaid. - nem hiszem el, hogy ezt komolyan kimondtam… talán nem üres gyomorra kellett volna elkezdeni inni? Ennek fejében töltök magamnak még egyet és azt is legurítom.
- Ugyan Jason! Te is elfelejtettél szólni, hogy akihez megyek dalszöveget szerezni siket! Vágok vissza és keresztbe is teszem a kezem, mert na, azért ő sem hibátlan és még nem is szóltam erről sem, mert elfelejtettem, annyira csak M körül forog a világ jelenleg. Bármire is gondolok, tuti ő a megfejtés. A lábammal még dobbantok is, mint valami kis primadonna, nem szokott így beszélni velem a menedzserem és persze ezt nem hagyom annyiban, simán kereshetnék mást, de biztosan nem fogok, hamarabb kérek elnézést mégis, kedvelem Jasont amúgy. Csak úgy lesek, mikor húzóra megiszik egy pohárral, ez később még nagyot fog ütni az tuti. - Magasabb, mint én, szőkés haja van, gyönyörű kék szeme, mély hangtónusa, ami marha szexi és van egy üzlete is, amit ő maga vezet. Jól megy neki és ott találkoztunk igazából, átbeszélgettük a napot és táncoltunk meg nála aludtam végül. Mindent már csak nem fogok elmondani, így is többet mondtam el, mint bárkinek eddig, szóval remélem beéri ennyivel egyelőre. Utána viszont élek a lehetőséggel, hogy kérdezősködjek, amivel reméltem, hogy vagy elveszítem az érdeklődését vagy tényleg normális választ kapok. Hát egyik sem jött össze, olyan választ kapok, hogy az állam is leesik. - Hogy mi? Hát kösz inkább ne adj tanácsokat, ha ennyire negatív vagy! Megint féltékeny az asszonyod vagy mi? Nem rajtam kéne levezetni, én eddig sem a lábam közével értem el azt amit! Hozzá is vágok egy párnát, amit meg sem érez, de muszáj volt. Mégis mi a jó ég van vele? Iszik még egy pohárral, tuti van valami, alapból nem szokott tapló lenni, pláne nem ekkora és pláne nem éjnek évadján szinte. - Valami baj van Jason? Teszem fel kicsit higgadtabban a kérdést és ülök le mellé gyanakvóan végigmérve őt.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Meglepődök azon amit a fejemhez vág, tényleg elfelejtettem volna szólni? Az elképzelhető, talán pont azon a napon vágta a fejemhez Lor, hogy túl sokat beszélek a nő nemű ismerőseimmel, ezért elfejtettem ezt az információt közölni Caittel. - Lehet, hogy elfelejtettem, de ha elmondom, akkor lehet meghátrálsz a nehézség miatt és inkább el sem mész a találkozóra. Mellesleg hogy sikerült? - kérdezem, mert ezt is elfelejtettem. Azt tudtam, hogy lesz majd egy találkozója, amire ezek szerint már sor került, csak az eredményről nem faggattam ki egyik felet sem… az előfordulhat, hogy egy kósza email van a dalszöveg szerzőtől az email fiókomban, de elkerülte a figyelmemet. Majd holnap mindenképpen le kell ellenőriznem. Türelmetlenül várom, hogy elkezdjen a lovagjáról beszélni, és a mondata első fele után rákérdeznék, hogy ez én vagyok? De aztán folytatja, és rájövök, hogy épp az előbb mondta, hogy már le is feküdt vele. Ezt az információt nagyon szeretném kitörölni a fejemből, hiszen Cait még mindig ugyan az a kicsi lány, mint amikor megismertem, nem pedig egy fiatal felnőtt akivé az évek során vált. - A nevére vagyok kíváncsi, arra, hogy pontosan milyen üzlete van, bár ezek alapján valami szórakozóhely lehet. A címét is szeretném tudni, a szórakozóhelyét is és a pasas lakcímét is. Cait, nekem az a dolgom, hogy vigyázzak rád, nem azért kérem, mert oda akarok menni, hogy beszéljek vele vagy ilyesmi, hanem, hogy ha nem érlek el valami miatt tudjam, hogy esetleg merre talállak meg. - magyarázom neki és ha jobban belegondol akkor rá kell jönnie, hogy igazam van, valamint azt is tudhatja, hogy nem fogok visszaélni az információkkal, maximum annyit csinálok, hogy leellenőrzök pár dolgot. Ahhoz képest, hogy egyre gyorsabban küldöm le a torkomon az italt még egész normálisan tudok érvelni, bár ez úgy gondolom, hogy nem fog eltartani sokáig. - Nem is azt mondtam, hogy azzal értél el bármit is, hanem azt, hogy… áhh, mindegy is. Csak… légy óvatos, mert sokan csak azt akarják, hogy lefeküdj velük, vagy kihasználjanak a hírneved miatt. - Ha pedig erre sor kerülne akkor majd én megyek, mint valami felmentő, vagy takarító brigád és rendezem az esetleges károkat amiket okozott. Azt hittem, hogy eddig nehéz dolgom volt, de tévedtem, most már a pasikra is figyelni kell. A hozzám vágott párnával nem foglalkozom, majd ha valami keményebbel kezd el dobálózni majd rászólok, hogy nem kéne. Töltök még egy pohárral magamnak az italból, de nem hajtom fel, hanem csak egyet belekortyolok, majd Caitre nézek. Fogalmam sincs, hogy mennyire avassam be a dolgaimba. - Az a helyzet, hogy nem a legmegfelelőbb embertől kértél tanácsot, ugyanis Lorral válunk. - mutatom meg a kezemet, ahol eddig olyan büszkén viseltem a karikagyűrűt, most már csak a nyoma látszik, mert ahol volt nincs lebarnulva annyira a bőröm. - Cait, igyál velem egy pohárral, koccintsunk a válásomra! -
A legjobb, amikor még ő is meglepődik, hogy nem szólt, de már jön a magyarázat, hogy igazából ezzel csak jót tett, mert biztos nem mentem volna el, ha tudom hogy siket. Na szép, ilyennek ismer engem? Mindig elmegyek minden vacakra, ahová küld engem. - Lehet? Teljesen elfelejtetted és nem hátráltam volna meg. Kihúzom magam és keresztbe teszem magam előtt a kezeimet is, jelezve hogy most vérig sértett. Amúgy meg jobban utána is járhatott volna, mert elég khm... érdekes óriáshoz küldött. - Te találkoztál már vele? Két méter felett van, olyan széles, mint egy szekrény és a hasamra akarta tenni a fejét, mert úgy hallja a hangokat és ő így szokta, na szerinted milyen volt? Nem mintha nem élveztem volna a látványt, de kicsit ijesztő szokása volt, ami ellen nem tiltakoztam nyilván, mert hát ha a hangom akarja, hát megkaphatja, és amúgy is szabadom volt hagyva az egész derekam, szóval még azt se mondhattam, hogy szégyenlős vagyok. - Amúgy tök jó számot hoztunk össze, meg is mutatom! A hangulatom amúgy is megvan hozzá, szóval ja, egy kis célzással is felér ez most Jason felé. Húzom az időt, de utána elmesélem neki, hogy is néz ki az én lovagom, nekem az összefüggés fel sem tűnik, mert valahogy ő a menedzserem és olyan 'pót'apa/testvér szerepet tölt be, akivel minden nap tartjuk a kapcsolatot, mert kell is. - Talán ha nem érsz el, annak az az oka, hogy egyedül akarok maradni. Húzom el a számat, mert nem nagyon akarok erről beszélni, talán ha gyorsan elhadarom, akkor utána békén hagy, én meg mondhatom, hogy nem vagyok papagáj, hogy ismételgessem magamat. - Jó na... Mason Ford a neve és Manhattenben van a Ford's Fortune, ott is lakik az üzlet felett. Remélem nem akar nagyon utána nézni, mert érzem a következő adag kioktatást, hogy mit akarok egy ennyivel idősebb férfitól meg ilyenek, de hát ha ő tetszik és vele érzem magam olyan istenkirályul, mint még soha. - Neki nem kell sem a pénzem, sem a hírnév, ezért is titkos a kapcsolatunk. A lefekvésre nem mondok semmit, mert én is legalább annyira vágytam rá, mint ő rám. A párnám még csak ki sem próbálja védeni és nem is szól érte, úgyhogy nem állok neki dobálózni mással, főleg mert annyira iszik, hogy nem akarom, hogy kiöntse, elvégre az az én bútorom, amit elég gyakran cserélgetek hála StarCatnek. - Hű, pedig olyan boldognak tűntetek. Amennyit én láttam mondjuk Lort, na de mindegy is, hát ez meglepett és fel sem tűnt, hogy a gyűrűnek csak hűlt helye van egy világos kis csíkban. Az ivás felhívásra felszaladnak a szemöldökeim, hogy mi a franc. Az előbb még örült, hogy kólázom, most meg már itatna engem és örül a válásnak is. Nyilván nem vagy de? - Ezt most ünnepeljük vagy gyászoljuk? Kérdezem és öntök magamnak egy kortynyi italt, annyi elég koccintani, nem akarok én alkoholizálni, de ő tőlem ihat, amennyit akar. Szóval gondok voltak a magánéletébe és ezért volt ilyen 'feledékeny' mostanában. Ja és még a legjobbról nem is beszéltem neki, milyen ötletem támadt. - Akarsz róla beszélni? Még szerencse, hogy nincs gyerek meg ilyenek, mert akkor nehezebb lenne az egész, de még így is úgy tudom nem egy könnyű játszma a válás. Ő az első, aki válik a környezetemben, bár nem mintha sokan vennének engem körül.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Jól van na, elfelejtettem, de ez olyan kis apróság volt ami miatt nem lehet nagyon mérges, ő mégis képes lenne lekapni a tíz körmömről, ami végül is meg is értek, amint tovább mesél, és már én is kissé mérges vagyok magamra, hiszen igaza van, egyszer sem találkoztam vele, csak ajánlotta őt valaki és én meg emailben felvettem vele a kapcsolatot. Még csak annyit sem tettem, hogy facebookon vagy egyéb közösségi oldalon lecsekkoljam a pasast, ha tényleg kétajtós szekrény méretekkel rendelkezik, akkor biztosan nem engedtem volna el oda egyedül Caitet. - Engedted neki, hogy oda tegye a fejét? Csinált bármi… illetlent? Mert ha igen, akkor most azonnal megyünk és feljelentjük, utána meg elmegyek ahhoz aki ajánlotta őt és seggbe rúgom. - bár az indulással talán meg kellene várni amíg felkel a nap belőlem meg kimegy az alkohol amit szépen folyamatosan tűntetek el az üvegből és a poharamból. A zenét hallgatom és igaza van, tényleg jó számot hoztak össze, ez sokkal jobban tetszik, mint az előző kettő, de a véleményemet egyelőre megtartom magamnak, hisz most faggatni fogom őt, és úgy tűnik, hogy hajlandó némi információt elárulni nekem. Ha meg meggondolná magát akkor elkobzom a telefonját és kész. - Felőlem maradhatsz egyedül, de ha hívlak fel kell venni és azt mondani: Jason, jól vagyok, de most egy kis egyedüllétre vágyom, majd hívlak. Ha nem kapok semmilyen életjelet akkor addig kereslek míg meg nem talállak, és ha sokáig kell téged keresni bemondatom a tévében is, hogy eltűntél. - Lehet tényleg kezd egy kicsit sok lenni az ital, mert ezt így nem mondtam volna ki neki, bár komolyan gondoltam, ha nem találom sehol akkor minden eszközt bevetek annak érdekében, hogy kiderítsem, egyben van-e még. Előveszem a telefonomat és beírom azokat amiket mondott a pasijáról, hogy majd később jobban utána tudjak nézni. Megbízom Caitben, tudom, hogy egyedül képes biztonságosan közlekedni a városban, meg ha kap egy éles kést azzal sem vágja meg magát, de férfiakkal kapcsolatban még nem bízom benne, talán majd ha már a tízedik pasija mellett köt ki, akkor talán már nem fogom lecsekkolni a pasast, de így, az elsőnél… minden apróságot ki fogok róla deríteni. - Meg kell ígérned, hogy a fontosabb dolgokat elmondod vele kapcsolatban, például ha kapsz egy szál virágot, arról nem kell beszámolnod, de ha el akar vinni valahova, mondjuk egy napra egy másik városba, arról szólsz. - lehet, hogy elküld majd a francba, a kérésem miatt, de nem érdekel, nekem tudnom kell, hogy mikor merre van. Elárulom neki, hogy miért vagyok mostanában ennyire szétszórt, és ugyan úgy reagál, mint általában más is a hírre, hogy boldognak tűntünk. Igen, tényleg azok voltunk… úgy másfél éve, azóta nem igazán sikerült tényleg boldognak lennünk a másik oldalán, pedig én azt hittem, hogy az vagyok, de most kellett rádöbbennem, hogy ez egyáltalán nincs így. Iszik velem, és bár én nem így gondoltam, nem szólok rá, hiszen alig tölt valamit a poharába. Így jobban néz ki ha koccintunk. - Mind a kettő? Ünnepeljünk, hogy megszabadulok tőle és gyászoljuk, hogy kezdhetek újra keresgélni. - bár hátha mázlim lesz, mint Caitnek, bemegyek valami helyre és bumm, ott lesz a következő nagy Ő. Persze, a billentyűzeten nagyobb esélyem lesz megtalálni a nagy Ő-t, mint a való életben. - Rettenetesen féltékeny volt, folyton átnézte a telefonomat és meggyanúsított, hogy megcsalom, még rád is féltékeny volt. Na meg rájöttem, hogy hazudott nekem, még nem akart gyereket, én meg már igen.- foglalom össze nagyon röviden azt, hogy mi vezetett el a döntés meghozataláig. - Cait, tanulj a hibámból… a házassági szerződést soha ne felejtsétek el aktualizálni, különben mindenért harcolnod kell. M ajd megadom az ügyvédem telefonszámát, ha már aktuális lesz a dolog… de a legegyszerűbb ha nem mész férjhez.
Mindig is jó voltam abba, hogy visszavágjak valamivel úgy, hogy más érezze magát hibásnak a dolog miatt. Ez még kiskoromból ragadt rám, de mára egyre kevesebbet alkalmaztam, de most jó jött, hogy kicsit Jason is úgy érzi tévedett és figyelmetlen volt, ami rá nem jellemző amúgy. Persze egyből átmegy aggódósba, amire azért nincs semmi szükség, elvégre a dalszövegíró lehet bármilyen óriás hozzám képest, azért normális volt és korrekt teljesen. - Ő egy híres banda dalszövegszerzője, aki komponál is nekik, szóval amúgy jó emberhez küldtél és sokat tanultam tőle még ennek ellenére is, hogy kisebb problémákba ütköztem. Nem élt vissza a helyzetével amúgy, nem kell sehová sem menni. Még csak az kéne, hogy rárontsunk és pereskedjünk, nem, nem akarok ilyesmit, utálok bíróságra járni és tényleg nem történt semmi olyan, ami nekem ne tetszett volna. Inkább elénekelem a számot, amit kicsit neki is szántam, remélem vette a célzást, bár ahogy elnézem nem érdekli annyira, mint a szerelmi életem. Beszélek neki Masonről és utána meg kikérem magamnak, hogy mindig el akar érni, nem akarok folyton elérhető lenni, tudjon mindenki várni egy kicsit a válaszomra. - Egek Jason! Mintha én csak úgy eltűnnék egy szó nélkül! Mindig írok emailt, ha olyan van és nincs kedvem kimozdulni sehová meg ilyenek, nyugi. Kicsit ijesztő, hogy ő jobban aggódik miattam, mint a szüleim, akik névnapomon küldtek egy képeslapot és ennyi, semmi hogy vagy Cait? vagy bármi más halvány jele az érdeklődésüknek. Remélem nem sikerül mindent jól leírnia a telefonjába, elvégre már nem is tudom hány pohárral megivott, több mint kettővel és fél órája, ha itt van nálam. Jó nem sajnálom én tőle, csak ne lenne ennyire parancsolgatós, egyáltalán nem tetszik, amit kér tőlem. Számoljak be mindenről, mikor hová megyek, mintha nem tudna már így is túl sok mindent rólam. Az egész életem ott van a közös virtuális naptárunkban, mikor egyetemezek, mikor megyek táncolni vagy mikor nem csinálok semmit, de még ott vannak az éves orvosi szűrési időpontjaim is, mert az egészség ugye fontos. Kicsit ijesztő, hogy ő mindent tud rólam én meg szinte semmit róla. - Persze, azt is megírom, mikor megyek pisilni innentől! Emelem fel megadóan a kezeim, majd ismét összekulcsolom magam előtt. Nyilván szóltam volna, ha elutazok valamerre Masonnel, de egyelőre még nincs tervben ilyesmi, csak találkozgatunk és kiderül mi lesz. Szerencsére sikerül a témát magamról őrá terelni és most megtudok róla valamit talán. A válásra nem is gondoltam volna, de koccintok vele azért erre a mind a kettő dologra. - Akkor igyunk a szabadságodra és hogy ismét keresgélhetsz! Emelem poharam, úgy teszek, mint aki iszik, majd elsunnyogva kiöntöm a lefolyóba az alkoholt, én estére biztos nem fogok inni semmit, főleg mert most Jason beszédesebb, mint valaha és ezt ki is használhatom. - Rám?! Szinte kikerekedik a szemem is, hát aztán rám semmi oka féltékenynek lennie, mert esélytelen, hogy én meg Jason, micsoda képtelenség! Amúgy is én korábban is az élete része voltam már és akkor sem jelentettem veszélyt rá nézve, micsoda képtelenség. Amúgy a telefon átnézés, nos érdekes, de lehet én is megtenném, ha a kezembe akadna Mason telefonja. Érdekel kivel mit beszélget, de csak ha idegen nevet találok nála, akiről mondjuk nem mesélt még. - Te gyereket akartál tőle? Azért a gyerekvállalás nem kis dolog és általában a nők akarják, nem a férfiak. Fura dolog, de tény, ha a nője nem akart és erről hazudott, hát az nem szép, jó is, hogy elválnak, majd talál mást, aki szül neki. - Hát durva, még jó, hogy elváltok. Jegyzem meg, majd jön a tanulj a hibámból szöveg, amire megforgatom a szemeim, mert ugyan már, én meg az esküvő... Valahogy nem tudom elképzelni a dolgot, Mason nem tűnik olyannak, aki házasodni akarna, na meg az ilyenek tuti hírekbe kerülnek sajnos. - Ne aggódj nem terveztem férjhez menni, de arról biztosan szólnék! Kicsit elvigyorodok, mert bizony igen, erről szólnék neki, mert nagy dolog. Viszont, most talán, hogy nincs ideje átgondolni mindent, lehet fel is vethetném neki a banda ötletemet, ami elég munka, amibe bele tudna temetkezni kicsit, addig sem keresgél magának valakit, aki szül neki gyereket. Nem szeretném, kicsit féltékeny vagyok, hogy mással akar foglalkozni, mikor még én is itt vagyok és nem hódítottam meg a világot. Európába már betört pár számom, de többre akarom vinni. - Tudom, mi lenne jó most neked! Munka! Azért is vagy itt, szóval arra gondoltam, hogy keresek állandó bandatagokat! De nem ilyen felbérelhető bohócokat, akik mindig felmondanak, hanem rendes fiatalos csapatot, szegényebb körökből, akiket felemelhetek és akik tehetségesek és akikkel rockosabbra vehetem a figurát! Imádok rekedten énekelni, ezt nézd! Bár már lehet látta, pár napos videó már a youtubon, de nincs túl reklámozva még, hogy az ott tényleg Caitlin Star lenne Anne mellett a Diamond Barban, de bizony én vagyok és Bon Jovit énekeltem, nem is akárhogyan! El is indítom neki a videót, hogy megnézhesse. Persze a dalaim még így is megjelenhetnek, csak kicsit párat átdolgoznánk közösen, leendő bandatagjaimmal. Nem akarok egyedül sikeres lenni, társakat akarok, saját kis családot, ami összetart és amiben még nem volt eddig részem.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Kicsit megnyugszom, mikor mondja, hogy nem történt semmi sem a dalszövegszerzés során, csak az amiért oda küldtem. Igaz, kicsit nehezebben mehetett, mint általában, de most már van egy olyan dalszövegszerző, akivel bármikor együtt tud majd működni, ha szüksége lesz rá. Ha magam is értenék ehhez, akkor nem kerestem volna segítséget, de sajnos még az általános iskolában is a padtársammal írattattam meg a kötelező 4 soros kis versikéket amiket nekünk kellett kreálni házi feladatként vagy órai munkaként. Tudom, hogy előbb vagy utóbb az agyára fogok menni az aggódásommal, de szerintem teljesen jogosan aggódok miatta, hiszen egyre idősebb lesz, egyre szebb és egyre népszerűbb, ami egyrészről jó, mert így a munkám nem olyan nehéz (ha nem lenne népszerű akkor főhetne a fejem, hogy hogyan is kéne betörnie a szakmába). Másrészről meg kicsit aggódok is, mert mi van ha valami őrült kinézi magának Caitet és elkezdi mindenhova követni? - Csak aggódok és ez így is fog maradni, szokj hozzá, ráadásul most már több időm is lesz, hogy a körmödre nézzek ha úgy van. Nem akarlak korlátozni, ne értsd félre, csak igyekszem figyelni rád, ha kell megvédeni. - A legegyszerűbb az lenne, ha betenném valami burokba és csak a fellépések alkalmával j9het ki, vagy ha órán kell részt vennie az iskolában, egyébként meg mindig benne lenne én meg huzigálhatnám magam után, hogy tudjam hol van. Tudom, hogy ez túlzás és csak egy eszelősnek fordulna meg egy ilyen gondolat a fejében… vagy egy már kissé ittas férfinek, mint amilyen jelen pillanatban én vagyok. - Azt nem szükséges, kivéve ha betegség miatt gyakrabban kell kimenned, mert akkor szólj és megyünk az orvoshoz! – Azt hiszem már megint kicsit túltolom a dolgot, majd holnap ha nem felejtem el akkor bocsánatot fogok kérni tőle és biztosítom majd, hogy nem vagyok ám akkora seggfej, mint amilyennek jelen pillanatban tűnhetek. Koccintunk, és én felhajtom a poharam tartalmát, ezért nem tudom mi történik Cait poharának tartalmával. Ha tudnám akkor megdicsérném, azt hiszem. - Igen, rád is féltékeny volt… vagyis még mindig az. Azt mondta, hogy azért vagyok veled ilyen sokat meg keresem a társaságod meg olvasok rólad a neten, mert le akarlak fektetni, pedig ez egyáltalán nem igaz, a neten általában moderálni szoktam a hozzászólásokat, amúgy meg mindig munka miatt vagyok itt. Most is, csak most másról is szó van. - Sohasem néztem úgy Caitre és soha nem is tudnék, hisz mellettem nőtt fel igazán. - Sohasem akartam olyan apuka lenni aki sétabottal vagy kerekesszékkel megy a gyereke ballagására, ezért mindig is korán szerettem volna gyereket, de most… ez elúszott, mert ha nekiállok keresni és mondjuk holnap valaki betoppan az életembe akkor azzal is legalább három év mire belevágunk a baba projektbe. - nem akartam ezt ennyire részletesen kifejteni, de a szavak csak úgy elkezdtek kijönni a számon szinte megállíthatatlanul. - Köszönöm, ezt igazán értékelem. - mondom arra, hogy ha férjhez tervezne menni akkor majd arról szól időben. Kíváncsian és kissé ittasan hallgatom az ötletét, és a munka segít abban, hogy az agytekervényeim jobban működésbe lépjenek. Megnézem a videót amit mutat és majdnem leesik az állam, de szerencsére csak majdnem. - Ez a dal nagyon ütős lett! Azonnal meg kellett volna mutatnod amint eszedbe jutott feltölteni. - mondom, majd elindítom újra a dalt, mert ezt muszáj még egyszer meghallgatnom. - Gondolkoztál azon is, hogy hogy szeretnéd a bandát összetenni? - kérdezem, miután másodjára is végighallgattam a dalt. Megállom és nem indítom el harmadjára is. - Tehetünk fel hirdetést az oldaladra, facebookra, instára, és akik jelentkeznek azok közül válogathatnál, vagy… van olyan banda amelyiknek tetszik az egyik zenésze? Megpróbálhatnánk ellopni őt, vagy őket ha több ilyen is van. -
Különleges kapcsolat van köztem és Jason között, mert ő volt a felnőtt mellettem én meg a gyermek, aki persze hamar megkomolyodott mellette, de olyan ingerszegény környezetben élek, hogy nagyon a személyiségem ki sem fejlődhetett, legalábbis a szociális része. Nem voltam az a nagy barátkozós, nem tudok mit kezdeni a ténnyel, ha valakinek gyereke van és foglalkoznak vele, nekem ez életidegen és nagyon féltékeny vagyok érte. A szüleim már közel négy éve felém sem néztek, csak képeslapokat kapok, azt is online, amikor születésnapom van. Kapok meghívót is néha, az estélyikre, azt nem adták fel, hogy azokra meghívjanak, arra pazarolták is a papírt, de mind a kukában landolt, volt amit el is égettem a fürdőszobában egyszer, akkor volt egy kisebb tűzriadó a szobámban és minden elázott. Nem hordtak le érte, azt hitték cigizni akartam és megkértek, hogy azt ne a hotelon belül. Csak Jason tudta, hogy biztos nem arról volt szó, mert irtózom a füstje szagától is, de neki sem árultam el mit csináltam, csak annyit, hogy nyugi, nem öngyilkos akartam lenni, felejtsük el. Tudtam, hogy foglalkozik velem, de most valahogy, hogy ennyit ivott, valahogy jobban kijönnek belőle az érzelmei szavak formájában. Felvonom a szemöldökömet is, nem tudtam, hogy ennyire aggódik értem. - Ugye tudod, hogy itt teljes megfigyelés alatt vagyok már így is? Ha valaki be akarna törni, akkor bentről az őrök szedik le, kint meg az érzékelő miatt golyóálló fallal zárják körbe a házat. - Elég komoly összeg ment rá erre a védelmi rendszerre, amiről bizonyára tud Jason is, mert a házvásárlásnál ő segített minden papírral és persze ő mondta, hogy legyen biztonságos, arra is figyeljek oda. Én megtettem, amit tudtam, a testőröm javasolta ezt, mert egy filmben látta és mennyire menő lenne, hát én meg felkerestem egy céget ezzel és megcsinálták, ennyi. - Jaj nemár, majd pont veled fogok elmenni nődokihoz és nem a barátnőmmel! - Beszéltem már neki Jessről? Basszus, most meg ő lesz terítéken, szinte érzem és már érzem, hogy mit fogok kapni tőle, amikor megtudja, hogy honnan ismertem meg, de lehet átsuhan ezen információ felett, mert minden lánynak vannak barátnői. Csak nekem nem volt egészen eddig egy sem, na de mindegy is. Iszik, én meg sumákolok, úgy teszek, mintha ittam volna és fintorgok az italtól, elég volt beleszagolni az üres pohárba hozzá szerencsére. Biztos jó cucc, de nem nekem való. - Én tudom, hogy ez nem igaz, neki is tudnia kellett volna, de hát aki ennyire féltékeny, annak vaj van a füle mögött, mindenki magából indul ki, lehet nem most, de korábban már lehet félrelépett, jobb neked nélküle hidd el nekem - meg is vonom a vállam, jó, bennem is van félsz, hogy Mason másokkal flörtöl és bármikor bárkit felvihetne magához, de mégsem érzem, hogy jogos lenne, elvégre annyira türelmes velem és bármikor beállíthatok hozzá, tényleg, még hajnalban is mikor hívtam kicsit mámoros állapotban eljött értem és felvitt magához, fogta a hajam is, amikor a sok kevert ital hatására a bendőm tartalma távozni kényszerült és az első másnaposságom is mellette tölthettem. Kaptam sok folyadékot meg mindent, amivel jobb volt. Na de most Jason van itt és mikor szóba kerül a gyerek téma, hát kicsit lefagyok, mert nem értem, miért akar gyereket bárki is, úgysem lenne rá elég ideje, de ezt inkább nem vágom a fejéhez, mert úgy fest, valami kapuzárási pánikja van és öregnek érzi magát egy gyerekhez, nem mintha mondjuk én nem lennék itt neki, már kész felnőtt változatba, akit nem kell pelenkázni meg ilyenek. - Értékeld is, mert te leszel a tanúm vagy a vőfélyem, valamelyik. - Talán ő még saját magamnál is jobban ismer, bár keveset mutatok magamból kifelé, zárkózott voltam és most, hogy kimozdulok, hát teljesen felforgatom az életem, elkezdem élni és nem csak lézengek egyik napról a másikra. - Nem én töltöttem fel, ez egy karaokee teremben van és az ott Anne, a bár tulaja, aki feltörekvő énekes, csak más stílusban énekel általában. De jó volt mással együtt szerepelni, nem csak én voltam ott, hanem más is, akiért rajonghattak és bár szeretem a rivalda fényt, de örültem, hogy nem csak énrólam szól az egész. - Mesélem, miközben ő ismét megnézi a videót, ami persze a sötét és fények játéka miatt nem a legjobb minőségű, de a hozzászólásokban meg vagyok említve egy párszor azért. - Igen, gondolkoztam rajta. Nem szeretnék már meglévő hírességgel dolgozni, akinek megvan már mindene, miért fizessünk valakinek többet, csak hogy velem összeálljon? Nem, ez nem az én stílusom. -Nemlegesen csóválom is a fejem, hogy erről szó sem lehet, na meg kiírni bárhová, hogy bandát keresek, az a másik, amit elkerülnék. - Arra gondoltam, hogy kisebb bárokban és pubokban lenne kitéve egy plakát, hogy híres énekesnő keres rock bandába zenészeket és akit érdekel, az jelentkezzen be meghallgatásra és küldjön el egy általa játszott zenét, jelölje meg, hogy dobos, basszusgitár vagy sima gitáros akar lenni és vagy három négy fordulóban lemorzsolódnának páran. Készítek egy listát, hogy miket játsszanak el és csak akik jók és egyediek, ők jutnának tovább, a korhatárt is meghúznám huszonnyolcnál, mert idősebbet nem szeretnék a csapatba, de azt is csak akkor, ha fiatalosan néz ki. - Folytatnám, hogy előny, ha nincs gyerek és feleség, de most inkább ezt nem hoznám fel, mert nem szeretném, hogy magára vegye a dolgot, így is elég rossz lehet a válás. - A lényeg, hogy azokat szeretném felemelni, akik tehetségesek, de nincs megfelelő anyagi hátterük kitörni, legalábbis ők a fő szempontok, a nagymenők nem járnak már ilyen helyekre fellépni. Na így jó lesz szerinted is? - érdeklődöm és le is ülök mellé a kezemben a kólával, amiből iszok is.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Tudom, hogy biztonságos helyen él, és hogy csak akkor eshetne itt bármi baja, ha egy egész hadsereg támadná meg a házat, vagy ha egy repülőből ugrana be valaki egyenesen az ablakon, amire nem sok esélyt látok, mégis úgy érzem, illetve nem csak érzem, hanem tudom is, hogy felelősséggel tartozok iránta. Lehet nem kellene ennyire aggódnom, de nem tehetek róla, ahogy egyre idősebb lesz úgy nyílik ki előtte a világ és kezd majd el lázadozni (bár ezt a pasis dolgot már vehetjük is annak nem? ) nekem pedig majd el kell fogadnom ezeket. Képtelen vagyok, talán jobb is hogy még nincsen saját gyerekem, mert azt lehet tényleg bezárnám egy kalickába, mondván, majd ha elég idős lesz ahhoz, hogy elköltözzön és egyedül fent tartsa magát akkor majd kijöhet onnan, de addig nem. Felkapom a fejem arra amit mond. Barátnő? Ki? És én miért nem tudok róla? Azt hiszem lassan kell nyitnom egy mappát ahova azokat írom össze akikkel Caitnek valamilyen kapcsolata van, vagy megkérem, hogy ő csinálja meg, és folyamatosan frissítse, hogy mindig képben legyek… azt hiszem ha ezt tanácsolnám akkor hamar megint hozzám vágna valamit, amit nem szeretnék, mert nem hiszem, hogy a következő tárgy is csak egy puha párna lenne. - Miért ne mehetnél el velem nődokihoz? Ciki vagyok? - Kérdezem és végig nézek magamon. Azon kívül, hogy kicsit nagyon kezdek elázni nem látok semmi arra utaló jelet, hogy ciki lennék, de lehet az elmúlt hetekben megváltozott a divat. Majd ennek utána fogok járni. - Nem mondanám el, hogy a menedzsered vagyok, akár mondhatod azt is, hogy a pasid, és akkor senki sem nézne furán. Csak Lor meg ne tudja… - elképzelni sem tudom, hogy mekkora balhét csapna abból, ha megtudná, hogy ilyet mondtam. - Milyen barátnőddel mennél inkább el helyettem? - egy újabb személy akiről ki fogom faggatni, ha tetszik neki ha nem. Bár nem akarom, hogy vallatásnak érezze ezt az egészet, mégis… mi van ha ez már túl sok? Nem… ez csak egyszerű elővigyázatosság. Átgondolom amiket mond nekem. Lehet, hogy Lor tényleg megcsalt engem valamikor és ezt ő most csak kivetíti rám? Én sohasem voltam féltékeny, lehet ez volt a baja, nem ugrottam sohasem ha ránézett valami pasasra vagy beszélt vele és a telefonját sem törtem fel, hogy kutakodjak benne. Lehet ezt rontottam el, és igazából tényleg ő az akinek rejtegetni valója van, nem pedig nekem. Az egész válás úgyis ügyvédek meg magánnyomozók kereszttüzében fog zajlani, lehet megkérem majd, hogy erre is nézzenek majd rá, hátha Cait-nek igaza lesz és akkor az ég egy adta világon semmit sem fog kapni Lor tőlem. - Te… tudsz erről valamit? Tényleg megcsalt engem? - kérdezek rá végül, hisz mi másért hozta volna ezt fel, ha nem tudna semmit sem? - Tényleg?? Köszönöm! - szinte teljesen meghatódok amiért ilyen komolyfeladatot szán nekem az esküvőjén. Oda megyek hozzá és meg is ölelem, majd vissza ülök a helyemre, mert amikor fölálltam a szoba kicsit elkezdett forogni. A dallal foglalkozunk tovább, amit megmutatott, illetve az ötlete, hogy bandát szeretne maga mellé. Nekem egy részről könnyebb lenne, más részről meg sokkal nehezebb, de ha írnék egy pro kontra listát akkor biztos, hogy az előnyök kerülnének többségbe, ezért meg se próbálom lebeszélni Cait-et a dologról (nem mintha amúgy sok esélyem lenne). - Huszonnyolc? Még szerencse, hogy én beleesek a korhatárba és foglalkozhatok a bandával. - mondom kissé viccelődve. - De megértem, nem akarsz valami ősz szakállú perverz alakkal együtt zenélni. Ja igen, annyit kérek, hogy a tagok leinformálhatóak legyenek. Még csak az kéne, hogy jöjjön valami gitározni vagy dobolni tudó drog díler. Az után szép lenne takarítanom. - teszem hozzá, és remélem ez ellen nem lesz kifogása, hiszen az ő érdeke is az, hogy a tagok rendben legyenek. - A hirdetés kihelyezésén rajta leszek, a listát küld el az email címemre, és… szerintem azt, hogy híres azt ne írjuk bele, mert akkor azok is jelentkezni fognak akik anno általános iskolában játszottak furulyán. Legyen meglepetés, hogy ki keres maga mellé zenészeket. A videókat és a jelentkezést meg küldhetik az én email címemre. - bár ez alapján is be lehet majd azonosítani, hogy Cait-nek kellenek emberek, de remélem, hogy azért pár embert sikerül majd azért kiszűrni. - Nagyon jó lesz, ezt minél hamarabb el kell indítani, a hatalmas tévé itt van nálad, a popcornt meg a chipset majd én hozom a mozizáshoz… vagyis a jelentkezők bírálatához.
Basszus, nem beszéltem barátnőről és fel is kapja a fejét a szóra, de szerencsére nem ez az első, amit feltesz kérdésnek, hanem, hogy miért nem mehetnél el vele nőgyógyászhoz, amire csak felvonom a szemöldökömet, mégis hogy jönne ez le, ha kiszivárog a sajtónak. - Jason, tudod, hogy szeretlek és apám helyett apám vagy meg remek menedzser, de ez csajos dolog, nem fogok pasival odamenni, mintha terhességi vizsgálatra mennék. - Remélem felfogja, hogy ez az év legrosszabb ötlete és nem akar majd nődokihoz jönni velem, mivel java részt ő osztja be az időm, még simán meg is jelenhetne ott a semmiből. - Nincs semmilyen barátnő, de ha lenne vele mennék, ha egyáltalán rászorulnék, de erről szó sincs, szóval hanyagolhatnánk ezt a témát? - Még csak chatelünk és egyszer találkoztunk, nem tudom mi lesz belőle, ha komolyra válna Jessicaval a dolog, majd akkor szólok Jasonnek, mert már így is kitálaltam neki Masont is, nem akarok újabb embert a listáján, akit leellenőriztethet és akinek a nyakára járhat. - Nem, Úristen Jason! Nem tudom, csak feltételeztem, mert a filmekben így szokott lenni meg a könyvekben is, de az is lehet, hogy önismereti gondjai voltak és mindenki mást szebbnek látott magánál és azért féltékeny. Amúgy se hoztad magaddal soha sehová, az esküvő óta csak képeket láttam Lort és nekem amúgy sem volt szimpi. - Megvonom a vállam, mert nem akartam beleszólni kit választ, meg hogyan éli az életét, elvégre ő irányítja az enyémet, nem fordítva, az meg, hogy Lor miért nem jött vele, hogy nem is akart és így volt ideje félrelépni vagy akart, de Jason nem foglalkozott vele, hát ezt ők tudják. - Ugyan, a szüleim el sem jönnének, olyan elfoglaltak. - Jegyzem meg kicsit gúnyosan és megpaskolom Jason hátát, amikor odajön hozzám, hogy megöleljen, majd hagyom, hogy a kanapémra zuhanjon vissza, ha jól gondolom az a sok ital kezd munkálkodni benne, szegény, sajnálom, a másnaposság miatt előre, de néha ki kell rúgni a hámból és legalább nem valami padon fog csövezni, hanem biztonságos helyen alszik el, legalábbis ha itt marad. - Ha nem esnél bele is foglalkozhatnál velünk, csak elegem van a háttér zenészeimből, akik mindig felmondanak turné közepén is, ha valami nem tetszik nekik, márpedig én senkinek sem szóltam be soha tudod jól, csak családi gondok jöttek, de minek vállal el egy turnét az ilyet? Meg nem bírja végig, elfárad, ah! - Szinte a hajam tudnám tépni tőlük és teljesen kiakasztanak amúgy, bár Jason tudja, mert csak neki szoktam őket turné végén szidni. - Persze, leinformálhatóak lesznek, önéletrajzot kérünk és aki tovább jut, azokat leinformáljuk és ennyi, de csináljunk ennek külön emailcímet inkább, mert nem akarom, hogy aki elbukná a lehetőséget, az is zaklasson később, mert előbb-utóbb kiderül, ki keresett tagokat. Ja és fontos, hogy legyen ott, hogy női énekes, nem akarok csalódást, hogy jaj női énekes, férfira számítottam! - Ez már jó, hogy Jason benne van és gondolkozik is a dolgon, ezzel jócskán lekötöm majd, hogy ne agyaljon annyit a váláson és persze hasznos lesz nekem is, mert lesz egy csapatom, akikkel összebarátkozhatok és nem kell lejelenteni Jasonnak őket külön. - Van mozitermem is lent, ha nagy képernyő kell és popcorn, akkor ott nézzük majd meg őket, de előbb játszanak és saját felvételt szeretnék csináltatni róluk, hogy tudjam tényleg annyira tehetségesek-e, kiválasztok három számot, amit el kell játszaniuk első körben. - Azt hiszem ez életem legjobb ötlete, csak meg ne bánjam, mert járhat bukással is, de megér ennyi kockázatot, mert nem kötelező nekem énekelnem a világnak, van elég pénzem befektetve, hogy arany életem legyen henyéléssel. - Alig várom, hogy belevágjunk ebbe és ha valaki annyira rossz anyagi háttérből jön, az lakhatna egy szinttel lentebb, úgy sincs kiadva az összes szoba, mert nincs annyi alkalmazottam, szerinted? - Mindig is szerettem jótékony lenni és miért is ne legyek az most is ugye, belefér a költségvetésbe gondolom, elvégre az ötcsillagos szálloda eltartja magát, sőt még jó kis kereslete is van, szóval engem nem károsítana meg a dolog, Jasonnak nem kell a fizetésükbe sem belenyúlnia emiatt, mindenki boldog és persze elérhetőek lennének a közelségük miatt és könnyen berángathatóak gyakorolni a kis studiónkba.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Nem értem, hogy egy nőgyógyászati vizsgálat miért lenne csajos dolog? Tudom, hogy számos pasas is megfordul a rendelőkben meg a váróban is, hiszen én is elkísértem már Lor-t, vagy mentem érte, ha úgy volt, és nem én voltam ott az egyedüli pasas. Azt pedig senkinek sem kell tudni, hogy nem Cait pasija vagy apja vagyok, hanem a menedzsere, aki csak vigyázni szeretne a lányra. Lehet az lenne a legjobb ha kihívnánk valami magán orvost, aki hordozhat székben vizsgál, és még egy ultranahg gépet is hordoz a zsebében. - Nem értem miért tiltakozol ennyire, nem mennék be veled míg a doki megvizsgál, maximum utána tennék fel neki pár kérdést. - Vagy lehet azért gondolkozik így Cait, mert még fiatalabb és cikinek tartja ha valaki olyannal megy aki nem nő? - Azt megengeded, hogy a vizsgálat után felhívjam a dokit és kifaggassam? - bár valószínű a doki valami buta orvosi titoktartásra hivatkozva nem fog mondani semmit sem, de azért próbálkozni lehet. - Kár, pedig sokkal nyugodtabb lennék, ha tényleg valami barátnővel mennél ilyen helyekre és nem egyedül. - utána a barátnőt is kifaggathatnám, hogy mi volt a dokinál, de azt hiszem megint kezdek túlzásba esni. El kellene fogadnom, hogy Cait egyre nagyobb és nagyobb és egyedül is képes cselekedni, nem kell mindenhova vele tartanom, mert még a végén az agyára megyek és tényleg elkezd titkolózni előttem. Azt hiszem igyekszem betölteni az életében egy szülő és egy gondoskodó nagytestvér jótékony elegyét. Amint a hamarosan ex feleségemre esik a téma egyből felkapom a fejem, de aztán igyekszik engem megnyugtatni, hogy nem tud semmit sem és még csak nem is találkozott Lorral. Ami mondjuk elég fura, és lehet, hogy ezért ilyen féltékeny Lor Cait-re, de nem tudom. A legjobb az lesz ha ezentúl nem próbálom meg kitalálni, hogy mit is gondolnak a nők, mert akkor csak félreértés születik. A banda már egy sokkal kellemesebb és jobb téma, mint az én szerelmi életem hiánya jelen pillanatban. Fellelkesedek az ötlet hallatán és rengeteg ötlet szökik szárba a gondolataim között, csak aztán emlékezzek holnap mindenre. Lehet nem ártana, ha nekiállnék jegyzetelni, de még nem teszem. A telefonomnak van egy kis ceruzája, azzal tökéletesen lehetne írni, de félek, hogy elveszíteni, így marad az, hogy az alkohol mámoros agyamba próbáljam belevésni az ötleteket. - Vagyis mindet egyből élőben akarod hallani? Mi van akkor ha túl sokan jelentkeznek, valamilyen szűrő akkor is kellene, kivéve persze ha nem akarunk hónapokon keresztül meghallgatásokat tartani. - bár azt eléggé bírnám. A tehetségkutató műsorokban is az első kör az izgalmas, és mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet. (Nem amúgy nem nézek ilyeneket, még véletlenül sem…) Elgondolkozok egy kicsit az ötletén, miszerint nem csak munkát adni az illetőnek, hanem egyből teljesen felkarolni, és szállást is biztosítani a számára. Azt hiszem, hogy Cait túlságosan is jószívű, vagy csak még nem találkozott olyannal aki pofátlanul kihasználja az ilyen lehetőségeket. - Lehet róla szó, de ne az első pillanattól kezdve, meg ez ne legyen benne a hirdetésbe, mert akkor tényleg mindenki jelentkezni fog. Még az is, aki utoljára hangszert az óvodában látott. Lehetne próbaidő is, mint a rendes munkahelyeken, megnézni, hogy hogyan tudtok együtt működni, és ha nem megy akkor egyből ki lehet dobni a bandából, nem kell a lakással is vacakolni, hogy kiköltözzön. - Azt mondanám, hogy ez legyen legalább három hónap, de inkább fél év. Majd Cait eldönti, hogy mit szeretne, hisz mégis csak az övé az utolsó szó. - Holnap, ha nem leszek nagyon macskajajos akkor el is kezdem össze tenni a hirdetést, amit majd elkezdhetünk terjeszteni. MEg egy komplett tervet kidolgozni hogy hogyan is menjen ez az egész. Majd szükségem lesz a segítségedre, hogy mi is legyen pontosan a szöveg. -
Egyre tágabbra nyílnak a pilláim, ahogy megjegyzi, hogy nem jönne be velem, még szép, hogy nem, még csak az kéne, hogy végignézze a vizsgálatot, mint valami féltő szülő, na és ha ez még nem lenne önmagában kiakasztó számomra, még tetézi, hogy utána a dokit bejönne kikérdezni. Mégis miért kérdezné ki és miért is hagynám, hogy az orvos bármit is eláruljon neki az én nőies dolgaimról. - Ezt verd ki a fejedből most rögtön! Nem fog semmit mondani neked az orvos, mert ez csak rám tartozik és ha gond van, majd én elmondom neked, nem kell túlgondolni és hanyagoljuk a témát. - Irtó ciki éjjel erről beszélgetni a menedzseremmel, aki amúgy valami pót apa és féltő bátyám közt lehet, mert nem elég idős az elsőhöz, viszont a másik lehetőség sem áll fent sajnos. Jó, talán olyan szempontból jó így, hogy ő nem annyira anyagias, nyilván pénzből él, hála nekem, de nem akarja azzal megvenni a szeretetemet és tiszteletem. Mondjuk jobban is félt, mint amennyire kellene, mert ez nem feladatköre, mégis megteszi, elég fiatalon kerültem be a sztár életbe, a gazdagság nem volt új, csak az, hogy híres vagyok és hirtelen mindenki velem akar barátkozni, de nem azért, mert Cait érdekelné őket, hanem mert a vagyonomra fájt a foguk. - Van testőröm is, aki elkísérhet és ez a dolga, hogy egyik helyről a másikra vigyen és távolabbról figyeljen, nehogy bajom essen, szóval nem kell aggódni. - Már nagykorú vagyok, nem kell fogni a kezemet és nem kell egy felnőttkorú beleegyezése minden vizsgálatba, saját magam dönthetek mindenről, sőt lassan eljön az idő, hogy ihatok is majd hivatalosan bárhol büntetlenül. A válófélben lévő feleségéről Lorrol hamar terelem a témát inkább a bandára, ami a legújabb agyszüleményem, mert milyen jó is lenne és ebben Jason is támogat, szerinte is megér némi fáradozást. - Nem, én nem akarom élőben hallani mindet, csak a kiszűrt jókat, most élőben megnézni ugyanaz, mintha videóanyagot küldenek be és azt hallgatod meg, de ott még lehet csalni is, hogy más játszik a háttérben, meg begyakorolja azt a számot és az megy, de mondjuk ha kap egy kottát, azt nem tudja eljátszani. Élőben gyorsabb kiszűrni ezeket és pörgetni is lehet, ha valaki lámpalázas vagy béna. Nagy turnékra megyünk, aki mondjuk tíz fő előtt nem tud játszani, az nehezen fog egy stadion ember előtt. - Jó, talán kicsit szigorú vagyok, de nem leszek teljesen jótékonysági angyalka, aki tehetséges, aki szeret zenélni, ők nem lesznek lámpalázasak, aki ebben képzeli el magát, az úgyis a zenére figyel, nem arra, hogy ki mit szól hozzá, elvégre ha saját magának tetszik, amit csinál, akkor esélyes, hogy nekünk is fog. - Nem, ezt csak aki bandatag lesz, akkor a jó hír mellé tálalom, hogy van lehetőség, nem kötelező élni vele, de mondjuk eleinte ugye sok időt elvesz a gyakorlás és mellette dolgozni nem fog menni, albérletet meg fizetni kell, meg a kaját, meg ilyeneket azt hiszem, szóval felfoghatjuk annak, hogy ez is egy juttatás azért, amiért dolgozik és ha befutunk, onnantól már lesz elég pénze, hogy elköltözzön, ha akar, de igazából elfér itt is tőlem az alattam lévő szinten, ott sok szoba üresen áll. - Nincs rendesen kihasználva az biztos, de legalább van ott egy studióm és a testőröknek is van szobája, ahol pihenhetnek meg lakhatnak is akár, a kajaellátás is adott, a hotelem étterméből kapnak mindig valamit reggeli-ebéd-vacsora, minden adott és hát elég fejedelmi lakoma szokott lenni jó nagy adagokkal, csak én már meguntam őket. - Szerintem gyakorlás kell csak és menni fog az együttműködés, de ha mégsem, akkor legyen egy kiskapu a szerződésben, hogy amennyiben beköltözött, akkor hét naptári napja van kiköltözni vagy felszámoljuk az itt töltött idejét, amit behajtunk rajta. - Kétlem, hogy amilyen borsos árak vannak itt, bárki is megkockáztatná, hogy nem költözik ki innen egy ilyen után, de bízom benne, hogy jó embereket választok és nem lesz gond az összeszokással. - Hát, nem tudom mennyire leszel holnap másnapos, de természetesen segítek benne majd és nekikezdhetünk szervezkedni, már alig várom! - Tényleg, nagyon, látszik is rajtam, mennyire izgatott vagyok, végre lenne egy körülbelül hasonló korosztály, mint én vagy Jason, akikkel együtt dolgozhatok, remélhetőleg nincs gyerekük meg egyéb hátráltató tényezők, mert nincs kedvem hallgatni az áradozást róluk. Úgy szólnék Jasonnek, hogy ezeket szórjuk ki, de nemrég mondta, hogy ő is akart gyereket, mégis hogy jönne ez le... Na, de csak nem pulyával az ölében akar senki rocksztár lenni nemde? - Öhm, ha szeretnél és kényelmes a kanapé, aludhatsz ott. - Nem volt már a legutóbbi felállása sem olyan magabiztos, szóval lehet jobb lenne, ha elfogadná az ajánlatom, én közben felnyalábolom az ölembe a cicámat, mert ő bizony velem alszik majd az ágyamban, úgy szoktunk aludni amúgy, drága ki StarCattel, a kis kandúrkámmal. - Ha kell, tudok hozni takarót is. - Ajánlom fel, mert van sok takaróm és ha véletlen, nos lehányná, ki lehet mosni ugyebár, az ágyat is simán kitisztíttatom, nem gond nekem.
Kezdőlap
️️
