Annyira kimerült voltam, ha lehet ilyet mondani, hogy már nem igazán ment az sem, hogy fent tartsak egy látszatot, ami nem én vagyok. Viktor mellett még a levegővételeim számára is ügyelnem kellett, nehogy rosszat mondjak az orosz társaságában. A másik ügyvéd jelenléte sem igazán segített, mert fejben még Kolumbiában jártam, az agytekervényeim másik felét meg az kötötte le, hogy mit fogok mondani Corának, ha visszaérek a lakásba. Bíztam benne, hogy sértetlenül megúszom ezt a találkozást, mert csak az hiányzott volna, hogy mindenféle magyarázat nélkül tűnjek el és két nőt hagyjak védelem nélkül. Megvoltak a magam előkészületei is az ilyen esetekre, de most random kértem segítséget Corától és borzalmasan rosszul jött volna ki a helyzet, ha nem megyek vissza még napfelkelte előtt a rezidenciámra. Maylin lelke darabokban volt, nagyon jól utaltak erre a jelek, de képtelen voltam annyifelé szakadni, már az is óriási szóval bírt, hogy épségben átjutottunk a határon és nem kapcsoltak le azonnal. A papírokkal tudtam játszani, de ott volt mögöttem a kérdőjel, hogy mikor jönnek a kislány után. Nem áltattam magamat, hogy biztonságban leszünk, de annyi előnyöm volt még, hogy kitaláljam mi legyen a következő lépés. Amerikai állampolgárként nekem vannak jogaim ebben az országban és nem fordítva, de a kartellnek is hosszúra nyúlik a keze és nem hinném, hogy annyiban fogják hagyni az elrablását. Kifizettem volna az árát is, de a „gazdája” igényt tartott rá és ettől borult el igazán az agyam. Maylin jóformán még nem is menstruált, de már valakinek a felesége? A világban akadtak más szörnyűségek is, de engem most ez kötött le. Mallorie húgaként felelősséget éreztem iránta és a temetés után szembesülni vele, hogy a családja lemondott a kislányról…még engem is megdöbbentett. A szegénység sok mindenre képes, az ember a lelkét is eladná, ha ezzel ételhez vagy italhoz juthat, de ebben az országban sokkal rosszabbtól függtek az emberek. Az elszegényedett réteg a drogokba kapaszkodott és nem ismert más túlélési formát. Beleépültek a kartellbe, teljesítettek minden feladatot, amit rájuk bíztak, hogy kapjanak egy kis anyagot. Lorie múltját látva értettem meg, hogy nem volt választása. A drogok bűvkörében nőtt fel és már gyermekkorától ezzel traktálták. Mit vártam én, hogy megváltom a világát? A közös fiunk sem lehetett akkora löket neki, hogy lemondjon a másik szenvedélyéről. Mélyen gyűlöltem azt az énemet, aki az anyámhoz hasonlította őt. Akadtak hasonlóságok, de az anyámnak volt választási lehetősége, nem abba született bele. Apám belerokkant egy olyan szerelembe, ami tulajdonképpen egyoldalúnak minősült. A szüleim házassága nem volt követendő minta, és ezt mind a hárman megtanultuk a testvéreimmel. Mondhatni defektesek lettünk és nem bírtunk egy normálisan működő viszonyt sem életben tartani. Annyi minden motoszkál a fejemben, hogy vissza kell rántanom az elmémet a jelenben, ahol túléltem egy kolumbiai utat, az orosszal való találkozást és most a lakásom fürdőjében azzal a nővel vagyok, aki egyetlen kérdés nélkül sietett a segítségemre. Mivel érdemeltem ki Cora figyelmét? Igazán sosem voltam jó hozzá, és nem is akartam belemenni semmilyen viszonyba vele, de aztán kikötöttünk az ágyban, az irodámban, a lovarda területén lévő faházban. Egy kezemen már nem tudnám megszámolni, hogy hány alkalommal fedeztük fel egymás testét, és mégis minden alkalommal új felismerésekre jutottam. Cora az elejétől kezdve nyílt lapokkal játszott, tisztában voltam vele, hogy vonzódik hozzám, de csak ma éjszaka fogtam fel, hogy ez már nem simán a fizikai vonzalmon alapuló kötődés. Megbíztam benne, hívhattam volna mást is, hogy vigyázzon Maylinre, de én az ő telefonszámáért nyúltam. A belső körömbe avattam be anélkül, hogy én magam rájöttem volna. A pillantásom az ő arcvonásait kutatja, és szinte már kitölti az egész látómezőmet. Megmosdat, ellátja a sebeimet és nem azzal törődik, hogy majd elesik mellettem. Látszólag fogyásnak indult és az arca is kicsit beesett. Nem teszem szóvá, egyik indok az, hogy én sem nézek ki valami jól, a másik még így is az egyik legszebb nő, akit valaha láttam. Enervált mozdulatokkal húzom le a térdemre és kezdeményezem a csókot. Nem agyalok, üresjáratban leledzem és az ösztöneim visznek előre. Puhatolózó és közben erős a tartásom, ahogyan a szájpadlásának ütközik a nyelvem hegye. Bele tudnék olvadni, de nem tart sokáig a folyamat. Az elszakadás sem rossz, mégis zűrt ébreszt a mellkasomban. A homlokomat az övének döntöm és élvezem, hogy szavak nélkül is megértjük a másik igényeit.
- Sosem áll meg az agyalás. – erőtlenül mosolyodom el, mert annyira vonzó ajánlat az ágy, hogy már csak arra tudok gondolni, hogy elfekszem itt. A felállással bajaim adódnak, de küzdök tisztességesen. Jól láthatóan rám fért egy kiadós pihenés, amikor az ujjai a csípőmre fonódnak és egyenesben akar tartani.
- Tudom, de attól még szédülök. – ismerem be a gyengeségemet és megpróbálok összpontosítani a lépésekre, hogy betájoljam magamat és őt is. Az együttes megoldással lassan haladunk, de nem reménytelen a művelet, hogy eljussunk a hálóig. Két levegővétel után megtámasztom a kezemet az ajtófélfán és szünetet rendelek el.
- Kapcsold le a villanyt a fürdőben, majd eltakarítunk reggel. – én is tudtam a tudatom peremén, hogy már hajnal van, de a józanság most nem volt mellettem. Az utolsó energiáimat is felemésztve lépek át a küszöbön és szinte eldőlök az ágyon. Mennyivel kényelmesebb vízszintesben lenni és nem a forgásra koncentrálni. Lehunyom a szemhéjamat és a hátamra fordulok. Lehúzza rólam óvatosan a vizes törölközőt és bizony nem kell meglepődnie, hogy az anatómiai folyamatok még annak ellenére is működnek, hogy fáradt vagyok. Felnyúlok a csuklójáért és szinte magamra rántom, és csak némán merek feljajdulni az érkezésére a mellkasomon.
- Maradj itt. – vetem át a kezemet a nyaka oldalán és odahúzom a jobb vállgödrömhöz őt mialatt becsukva tartom a szemeimet.

♫ cruel world ♫

A Nicholas mellett töltött idő megváltoztatott, s ez azok után sem volt másképp, hogy végül külön utakon folytattuk az életünket. A stressz és a felmerülő problémák olyannyira rátelepedtek a gondolataimra, hogy a megküzdés mentén fizikai tünetei is jelentkeztek annak, hogy nem tudok olyan gyorsan alkalmazkodni, mint kellett volna. Alvatlanság és étvágytalanság telepedett rám a gondterhes pillanatokban és ha nem is hagytam el magam, a gondolataim és az érzelmeim szünet nélkül  a problémákkal küszködtek. Nem reagáltam le jól az utolsó találkozásunkat sem azzal a férfival, akinek a lakásán jelenleg voltam és a feltorlódó feladataimmal csak magamra nem jutott elég idő, hogy ne látszódjon meg a nyoma annak, hogy mindenhol jelen voltam, mindennel is foglalkoztam, miközben kihagytam a mindennapokból az énidőt. Ha nem is láttam a tükörképemen és ellenérzésemet kifejezve ignoráltam a mérlegre való állást, igenis éreztem azt, hogy a nadrág jobban lötyögött rajtam, hogy az övemen eggyel-kettővel beljebbi lyukon fűztem át a csatot és azt is érzékeltem, hogy az eddigi passzos felsőim mostanában jobban elálltak a felsőtestemen, nem igazán éreztem azt, hogy mindez akkora probléma lenne. Pedig Nick óta újra és újra ezzel szembesültem, "békeidőben" normalizálódott az étvágyam, képes voltam végigaludni az éjszakákat és nem ébredtem fel, nem virrasztottam, nem kellett kisétálnom éjszakánként a mosdóba, nem kellett innom sem pár kortyot, mielőtt visszabújtam volna az ágyba. Azokon az éjszakákon úgy éreztem sokszor, hogy csak vendég voltam a saját életemben...
Most viszont nem éreztem idegennek a helyszínt, s ebben valószínűleg az is segített, hogy már nem voltam egyedül hagyva az ismeretlen, addig még sosem látott négy fal között. Jude jelenléte biztonságot nyújtott még akkor is, hogy ennyire fáradtnak még sosem láttam őt. A mosdatás miatt nem keletkezett pára a tükör felületén, nem kellett gőzben levegőt vennünk és a részemről a csendes ténykedést választottam, mert én sem éreztem kipihentebbnek magamat, sőt... örültem annak, hogy most nem kellett komoly beszélgetéseket folytatnunk, mert nem tudtam volna odafigyelni úgy igazán; mindezt a fáradtságomnak köszönhettem. Most, ezekben a percekben nem éreztem úgy, hogy folyton bocsánatot kellett volna kérnem és azt hiszem, hogy arról a rossz szokásomról kezdtem leszokni a férfi mellett, mert már nem éreztem azt a társaságában, hogy nyűg lennék leki, akit csak azért viselne el, mert éppen azt osztották ki feladatnak. Az ingem fölé vett pulóverem jótékony meleggel burkolt be a fürdőben is időzve, miközben tettem a dolgom, ami elvonta a figyelmem arról, hogy Jude és köztem is fennállt egy megoldatlan probléma az utolsó találkozásunkat illetően - ami közel sem volt ideális búcsú a hosszas Kolumbiában töltött idő előtt. S ezen túl egy újabb napirendi pontként megjelent Maylin is Jude életében, akiről szintén nem tudtam azon túl sok mindent, mint amit órákkal ezelőtt láttatni engedett magából a kislány.
Annyi kérdésem lett volna.. s még több abból a kérdésből, amelyet nem is mertem volna feltenni az ügyvédnek, mert szerettem volna, ha ő beszél. Ha ő kezd bele abba, hogy mit miért tett. Meg akartam őt érteni és ha tehettem volna, egy egész életet rááldoztam volna arra, hogy őt hallgassam.
Ajjaj. Veszélyes következtetés volt ez: többet éreztem iránta, mint szabadott volna. Olyasmi, amit nem mondhattam ki Jude-nak, mert nem hogy ő, de én sem voltam felkészülve arra, hogy a még körbe sem határolt érzéseimet valljam be neki. Magamnak sem akartam; s ezért is volt jó az, ha a gondolataimat nem is tudtam irányítani ebben a pillanatban, a kezeimet lekötötte az, hogy gondoskodhattam róla; tettem ezt a mosdatással, a sebeinek ellátásával és a kommentjeire csak megértőn mosolyodtam el, ha úgy kívánta a helyzet. Tisztában voltam azzal, hogy nem szorult védelmezésre.. de jól esett nekem is, hogy megosztotta velem a pillanatot... azt, amikor nem dr. Jude Cowen, bevándorlási ügyvédként volt jelen, hanem az a Jude volt, aki egyre többször bukkant fel a mindennapjaimban - önmagát adva, nem pedig csak egy szerepben tetszelegve.
Nem terveztem, hogy újra érezzem a csókját vagy az érintését a bőrömön, mégsem tudtam ellenállni a kezdeményezésének, noha ő elbizonytalanított és jól tudtam, én nem tudtam volna közeledni felé a kettőnk közti félreértés után... de azt nem akartam elutasítani, ha ő adta meg a kezdő lökést, ezért is simultam bele a csókba és húztam azt addig, ameddig nekem is jól esett, mert megnyugtatott. Mert azt éreztem ebben az illékony pillanatban, hogy minden rendben volt, s emiatt is csúszott ki aztán a csókunk után az az igazság, amiről egyébként nem akartam volna beszélni neki. Átkoztam azt, hogy ennyire nem tudom féken tartani a nyelvem, de Jude reakciójára nem voltam felkészülve, ha mondhatom. Sem arra, hogy intimitást teremt azzal, ahogy a homlokát az enyémnek döntötte, s nekem nem is volt más dolgom, mint hogy lehunyjam a szemeimet... és érezzem az illatát az orromba kúszni, miközben a bőre melege a bőrömet érte. A szavaira, de leginkább a "kedves" még a lélegzetemet is visszafojtva pillantottam aztán a szemeibe.
- Már azelőtt is sokat agyaltam, hogy megismertél volna - böktem ki zavartan az igazságot, ami beillett egy bocsánatkérésnek is a részemről. - Igen, jól esne egy kis alvás... Ne haragudj - tessék, csak kimondtam, ahogy felemelkedtem róla, hogy ne nyomjam nagyon, miközben a kezem a vállát érte, csak a biztonság kedvéért, nehogy megbillenjen hátrafelé. Csak egyetlen pillanatra engedtem el, mire Jude felállt, s ahogy a törölköző biztossá vált a csípőjén, aggódó pillantással reagáltam le a szavait.
- Hé... - léptem azonnal vissza mellé/elé, a tenyereim az oldalára simultak, hogy egy helyben tartsam őt addig, ameddig biztos lesz, hogy nem ájul el a fáradtságtól. - Itt vagyok - ez akár a mantrám is lehetett volna már Jude társaságában. Még közelebb léptem, az oldalához simulva öleltem őt át két kézzel, remélve, hogy átöleli a vállamat, amivel támaszt nyújthattam neki a következő másodpercekben, amíg átérünk majd a szobájába. De addig is.. hagytam, hogy elég erőt gyűjtsön a soron következő mozdulatokhoz. - Szólj, ha indulhatunk... és onnantól, hogy ágyba kerülsz, minden sokkal könnyebb lesz. Megígérem - volt egy sejtésem, hogy azonnal el fog aludni, mert már most is nehezen maradt ébren. - De muszáj átjutnunk a szobádba - az utolsó szavaim suttogássá halkultak. - Meg tudod csinálni, Jude.. egyik lábad a másik után... - mosolyodtam el fakón, mert engem sem sok tartott ébren.
- Menjünk... végig itt vagyok melletted - úgy mozdultam, hogy a férfi el tudjon indulni és minden egyes lépésnél igyekeztem őt biztosan tartani a lehetőségeimhez mérten és a méretkülönbségeink ténye mellett. Ha sikerült megtennie az első lépést, csak egy leheletnyi puszit nyomtam a vállára, még az utolsó utáni pillanatban megkaparintva a még fürdés előtt behozott alsónadrágját, hogy azt.. valahogy ráadjam a hálóban még. Oly mindegy.. Maylin biztos, hogy nem fogja betenni a lábát a férfi szobájába...
Még rendet kell tennem a fürdőszobában is, mielőtt én is aludnék - ez a gondolat pedig csak még kimerültebbé tett.

Elfáradtam egy kicsit, ha fogalmazhatok így. Mallorie elvesztése a négy sarkából forgatta ki a világomat és végignézni az utolsó perceit pontosan annyira volt szörnyű, mint beismerni, hogy óriásit tévedtem vele kapcsolatban. Elvakított az anyámmal kapcsolatos érzelmek hada és olyannak láttam őt is, mint a régen elveszített szülőmet. Jómagam is függő voltam, de nem szereken éltem, hanem a szerencse kegyét kerestem állandó jelleggel. A pókerfogadások, lovas tétek mind olyan dolgok voltak, amikről nem szívesen beszéltem. Megkerestem rá a pénzt, nem kértem kölcsön és még nem jutottam el odáig, hogy hiteleket fizessek vissza. Információkkal kereskedtem és ebben láttam a legnagyobb kincset is. A pénz elvesztése nem igazán ijesztett meg, gyermekként sem éltünk nagy lábon, néha a nagyszüleim kisegítették a szüleimet, de végső soron nem mondanám, hogy el voltunk kényeztetve. Apa megtett mindent azért, hogy ne érezzük anyánk hiányát, de három fiút nevelni egyszerre nem éppen a legkönnyebb feladat. Több munkahelyen is dolgozott, hogy étel kerüljön az asztalra és emellett már sokszor nem jutott arra is idő, hogy a lelki bajainkkal legyen elfoglalva. Felnőttünk és örökre hálás leszek neki ezért, de éppen a kimaradt minőségi idő miatt váltunk olyanná, amilyenné nem kellett volna. A két kisebbik öcsémnek is akadtak mentális problémái, melyek különböző módon kerültek a napvilágra, pontosan ezért nem is ítélkeztem. Megteremtettem a saját anyagi biztonságomat és az ügyvédi pályával jól kerestem, nem panaszkodhattam. Az egyéb ügyletek pedig rám találtak és idővel beláttam, hogy a becsületes évek úgy szálltak el felettem, mintha nem is léteztek volna. Sosem tettem ígéretet arra, hogy mindent a törvényes úton fogok teljesíteni, természetesen fizetem az adókat és jó állampolgárként adakozok is, nem mellesleg be is fektetek, de ha az éj leszáll, képes vagyok kifordulni önmagamból. Az általam birtokolt információk életeket érnek, és ezt már a saját bőrömön tapasztaltam meg. Az első kivégzést látva sokáig rémálmok gyötörtek, de ha az ember sok szörnyűséget lát egy idő után hozzászokik. Sawyer amúgy is olyan körökben mozgott, ahol ez mindennapos eseménynek számított. Megvetettem a drogot, ő meg azzal üzletelt. A morális értékeink nem ugyanazon a szinten mozogtak, ahogyan a legkisebb öcsémmel sem. Mégis én voltam a legidősebb, és ha valaki bajba került, akkor tartanom kellett a hátamat. A szeretteimért tűzbe tettem volna a kezemet. Mondanám, hogy ez örökre így marad, de Mallorie elvesztésével olyasmit kellett átélnem, amire anyám halála óta nem volt példa. Árulásnak véltem az ő távozását is, hogy magunkra hagyott bennünket, nehezen emésztettem meg a halálát, de az öcsém keze odáig ért el, hogy közvetett módon a gyerekem anyjának a halálát okozta. Nem rajta múlt a szer beszedése, de tisztában volt azzal, hogy függő és terhes. Napokon át vigyázott rá és ráhatás volt a drogok eladására. Hogyan kerülhetett Mallorie-hoz olyasmi, amitől óvtam? A mai napig homály fedi ezt a részt, de a szervezetében talált mennyiség és az újszerű szer…az öcsémhez fűződött, mint megalkotó. A kis világom darabjaira hullott szét és sokkal bizonytalanabb lettem, mint eddig valaha. A gyász mellett nem tudtam megosztani jóformán senkivel, hogy mi zajlott bennem. Abe elkapott egy rossz pillanatot, de a java még csak utána jött. Kolumbiával egy másik univerzumba csöppentem és a saját problémáim eltörpültek az ott élőkkel szemben. Mallorie mélyszegénységből menekült és vágyott valami újra, de végső soron nem tudott kitörni onnan még úgy sem, hogy megismert engem. A húga története megrázott és napokon át álmatlanul forgolódtam a hotelben, hogy mégis mit tegyek. Nem játszhatok istent egy idegen országban és mégsem hagyhatom figyelmen kívül azt, amit láttam. A kislány még nem is menstruált, de már feleségnek adták el egy olyan férfinak, aki élvezettel vetette rá magát a gyerekekre. Forgott a gyomrom és égett bennem a tettvágy. A tervet sikerrel zártam, de mégsem érzem, hogy győztesként távoztam volna. A határon túl a kötöttségeim nem szűntek meg létezni és az orosz „barátom” invitálására nem mondhattam nemet. Cora ugrasztása kényszerhelyzet volt, nem ilyen körülmények között akartam viszontlátni, de nem volt választásom. A „megbeszélés” után arra vágytam csak, hogy az otthonom négy fala között legyek. A megérkezésem nem volt valami csendes, de szerencsére Maylint nem ébresztettem fel, ellenben a vendégemet nagyon is. Cora a kanapén összekuporodva pihent, mondjuk ez nem nagyon látszott az arcán. A külön töltött idő alatt látványosan lefogyott és a szeme alatti karikák sem arról árulkodtak, hogy sokat pihent volna. A kis interakciónk után elzárom a pisztolyt és a fürdőbe térünk át. Kénytelen vagyok segítséget kérni, mert az is felér egy csodával, hogy mozogni tudok. Az egész helyzet abszurd, de közben ismerős is. A napját sem tudnám megmondani már, hogy mikor mondtam ki hangosan valakinek, hogy szükségem van rá. Ismételten a rossz kommunikációba süppedünk és nem erőltetem a magyarázkodást, ha nem tart rá igényt. A mosdatás alatt be kell segítenem, de megoldom az altájam rendbehozását is, de elkapom a szemem sarkából, hogy a tükörben engem figyel. Szóvá tehetném, de minden mozdulat fájdalmakat vált ki belőlem. A fenekemet ismét a kád peremére helyezem és átengedem neki a terepet, hogy a két combom közé lépve szárítson meg. A közelsége eme formája sem ébreszt bennem idegen érzetet, inkább élvezem, hogy alig pár centi választ el tőle.
- Nem vagyok cukorból. – felelem neki egyszerűen, bár lehet mást gondolnék reggel, ha arra ébrednék, hogy felszakítom a bőrömet. A vitának helye nincs és csak bólintok arra, hogy el fogja látni a sebeimet a felkelés után. A gyógyszerek alkalmazását elvetem az alkoholfogyasztás miatt, még az kellene, hogy kiüssem magamat. Kecsegtető az ajánlat, de ketten is jelen vannak a lakásomban és nem lenne valami jó, ha szétcsúsznék.
- A dörmögésem felér egy ébresztővel is. – hagyom, hogy betapassza a nyílt területeket, de a kezem így is a combjára téved és ott tartom meg, vagy éppen ő engem, hogy ne zuhanjak be a kádba. Bennem a fantáziaképek villognak, ő meg a nővérkét játssza. Némileg irányítva ültetem rá a saját combomra, mert felállni nem tudok, de ez pont elég ahhoz, hogy belevonjam a csókba. Nem agyaltam túl, ösztönből jött. A sóvárgásom hónapok óta nem apad el és nehezen úszok az árral szemben, ha róla van szó. A kezem a fenekére illeszkedik és megízlelve a régen elvesztett otthon ízét csak belesimulok a perc múlásába és a tudatba, hogy a jelen mennyire illékony. Ő maga szakítja meg a csókot, de nem bánom, mert kezdtem szédülni. Enerváltan nézek fel a szemébe és le is hunyom a sajátomat egy másodpercre a vallomása alatt. A csend elnyúlik közöttünk és fecsegésbe vált át, hogy terelje a témát, de most én vagyok az, aki nem hagyja neki és a homlokomat az övének döntve lélegzem be a közénk szorult levegőt.
- Nem rontottál el semmit Cora. Hiányoztál. Szükségem van rád. – ejtem ki a szavakat már majdnem elaludva, de aztán erőt veszek magamon és felnézek a szemébe.
- Túl sokat agyalsz, kedves. – mosolyodom el halványan és aztán megfogom az egyik kezét és a combjára vezetem.
- Mindketten fáradtak vagyunk és azt hiszem jólesne most az ágyam. Menjünk lefeküdni a hálóba. – szorítom meg a kézfejét és megvárom, hogy felemelkedjen rólam. Magam köré csavarom az alattam lévő törölközőt és a segítségével felállok, de imbolygok már a függőleges állástól.
- Várj egy kicsit. – kell egy kis szünet, hogy ne essek össze a padlón.

♫ cruel world ♫

Azt hiszem, nem ez a legalkalmasabb idő arra, hogy megvitassuk, hogyan is álltunk a másik félhez érzelmileg, elköteleződésben, már ha egyáltalán beszélhettünk ilyesmiről, s mégis mindaddig, ameddig nem Jude közvetlen közelében vagyok, ezen gondolkodtam. Minden helyiségben éreztem az illatát, minden tárgyban ott volt ő maga is és minden bútor az ő stílusát tükrözte, ami nem volt túlzó. Nem volt.. nem ő, még ha egyértelműen ki is derült számomra, hogy az üzleti életben egy teljesen másik arcát mutatta az idő kilencvenöt százalékában, mint amit nekem engedett látni. Mégsem érintettem meg feleslegesen a tárgyakat. Nem időztem úgy a holmijai felett, mint ahogy a pocsék romantikus filmekben volt szokásuk azoknak a nőknek, akiknek az életét teljesen felforgatta az a bizonyos nagybetűs FÉRFI. Ezer és egy kérdésem lett volna, amiket tulajdonképpen feltenni sem mertem volna, de mind közül talán egy megállapítás volt a legerősebb, ami újra és újra megfogalmazódott bennem: örültem, hogy hazatért. Miközben ezen agyaltam, nem ellenkeztem, amikor a kezébe vette a kezem és egyetlen röpke pillanatra megállította már csak ennyivel is az időt körülöttünk, nem tehettem mást, mint hogy odafigyeltem arra, hogy a segítségemet kérte.. és a köszönetét fejezte ki. Ahogy korábban az én hálószobámban, úgy most az ő fürdőszobájában is borzalmasan reagáltam le ezt a pillanatot, amit kincsként kellett volna őriznem, hogy újra és újra átlépett velem egy újabb határvonalat és újra megmutatta, hogy több rejlett benne, mint hogy csak egy ügyvéd volt. Több volt, mint a póker vagy a lovak és az ottani világ szerelmese. Több volt, mint amit a legtöbb embernek mutatott, s ahogy kimondtam azt a pár szót, átkoztam is magam, amiért képtelen voltam arra, hogy viszonozzam azt a megnyílást és ajándékot, amit ő adott nekem.
Nem engedhettem meg magamnak mégsem, hogy elgyengüljek, mert arra lett volna a legkevésbé szüksége, ha azt látja, elpityeredem. Ha megint és újra a gyengeségemet mutatom neki, amiért elég csak a részéről pár szó és képes voltam összeomlani és mégis ennek a határán mozogtam. Menteni akartam a helyzetet.. és egy kicsit kiszakítani abból a fáradt nyúzodtságból, amellyel hazaérkezett, s talán túl messzire is mentem azzal, ahogy érintve őt a szemeibe néztem hosszan, bizalmasan és törődőn. Észbe kaptam, mielőtt még túl messzire mentem volna a társaságában, mert megint csak.. ez végképp nem az a pillanat volt, hogy kibökjem, mennyire hiányzott a történtek ellenére is a társasága és hogy mennyire sokszor forgott körülötte minden gondolatom az elmúlt hetekben, ameddig ő Kolumbiában időzött. Annak ellenére, hogy rengeteg ok miatt járt sokat a szám, most leginkább csak gyorsan akartam végezni, hogy Jude mielőbb ágyba kerülhessen és kialudhassa végre magát, mert a szemei búzakékje csak még sötétebbnek láttatta a szemei alatt rejlő karikákat. Alapos, ám gyengéd mozdulatokkal igyekeztem őt megtisztítani, viszont a kényes területekhez érve a zavarom győzedelmeskedett és azonnal engedve a kérésnek a szivacsot átadtam neki, hogy Jude folytathassa a tisztálkodást ott, ahova most jobb volt nem nyúlnom, amit most jobb volt, ha még csak nem is látok, de a fenébe is, a tükör jótékony szögben mutatta meg mindazt, ami... Ő volt. Reszketegen préseltem ki a tüdőmből minden aprócska kis légbuborékot is, mialatt igyekeztem legalább hatvanezerig elszámolni, mint hogy bárhogy is jelezzem... nem csak, hogy zavarba hoz az intimitás, de a francba is, sóvárogtam utána.. minden lopott pillanatért, amit vele tölthettem. Ahogy Jude visszaereszkedett a kádra, nem bírtam tovább a "távolságot" és a lábai közé beállva, természetesen azért, hogy mindenhol tökéletes elérhessem a szárítkozás alatt - természetesen csak ezért - kezdtem bele a beszédbe is, hogy valamennyire eltereljem a gondolataimat attól, hogy pőrén és SEBEKKEL borított testtel ült előttem. Ez utóbbi gondolat némiképpen kijózanított.
- Igen... Van néhány sebed, aminél a bőröd kissé el van válva és jobb, ha az ágyneműt nem maszatolod össze - magyaráztam a fürdő csendjébe. - Borzasztóan fáj, ha beleragad a sebbe valami - a hideg is végigfutott a hátamon, ahogy visszagondoltam arra, amikor még gyerekkoromban a pizsamát kellett letépni a térdemről, ahogy kezdett begyógyulni a sebem az éjszaka folyamán. Nem csak én, de anya is bőgött egy sort, ahogy kvázi letépte az anyagot a sebemmel együtt. - Reggel, vagyis miután felébredtél és kikeltél az ágyból, leszedem rólad őket, hogy tudjon szabad levegőn gyógyulni a bőröd - tájékoztattam, és már épp azon gondolkodtam, hogy melyik fájdalomcsillapító lenne neki a legideálisabb a jelen helyzetében, amikor az alkohol tényét is behozta a képbe, ezért inkább a gyógyszereket visszaejtettem a dobozba és csak a tapaszokkal léptem vissza a lábai közé, a horkolásának tényére nem tudtam nem elmosolyodni. - Nem baj, ha horkolsz.. legalább tudni fogom, hogy tényleg és mélyen alszol - mosolyodtam el halványan, ahogy a legnagyobb tapaszok a helyükre kerültek, érezve a tenyerét a combomon. Egy tapasz a férfi mellkasán, egy a bordái fölött és egy pedig bal felkarján lévő sebet fedte, de még így is... olyan volt a bőre, mintha a Sivatagi vihar nevű társasjátékot rajta játszották volna. - Szerintem egyikünk sem tudná megmondani, mikor aludtál egy jót igazán utoljára. Amikor nem pörgött a fejed minden miatt - megkockáztattam, hogy az ígért három tapaszt kicsit alábecsültem, s épp akkor bontottam fel a következő csomagot, amikor meghallottam a nevem.
- Hmmm? Sajnálom, ha fájdal... - mat okozok - jutottam csak el gondolatban eddig, mert a combjára húzott, nekem pedig eszem ágában sem volt ellenkezni. Leginkább azért, mert gyanítottam, az utolsó erőfoszlányaival igyekezett egyenesben maradni és engem is megtartani és nem volt szükségünk arra, hogy beboruljunk a kádba. Egy vonalba került a pillantásom Jude-éval, ahogy felé pillantottam, és már szóra nyitottam volna a számat, hogy mégis mit bánnék meg. Feleszmélni sem volt időm, ahogy  belehúzott a csókba, s ez annyira meglepett, hogy a félig kibontott tapaszt is leejtettem a kezemből a földre. Egyetlen megilletődött pillanatot engedtem magamnak, mielőtt lassú, tapogatózó csókkal válaszoltam volna, nem elsietve azt, nem hajszolva a szenvedélyt sem.. egyszerűen csak kiélveztem ezt a törékeny pillanatot. A férfitől távolabb eső kezem a felkarját érintve a nyakára simult aztán, engedve, hogy a csókunk hosszúra nyúljon, s mégis én voltam az, aki megszakítottam azt végül, mielőtt még a szenvedélyességünk elsodorna minket. Mielőtt még nekidőltem volna.. mielőtt még többet követeltem volna, csak annyira húzódtam el tőle, hogy Jude mindkét szemét láthassam, ha rám nézett. A nyakát hátrahagyva az ujjaim a borostáját cirógatták végig egy visszafogott, bátortalan mosollyal.
- Ezt.. nem bánom, Jude. Tartottam attól, hogy.. az utazásod előtt.. azt hittem, hogy mindent elrontottam akkor - vallottam be olyan halkan, mintha államtitkot árulnék el neki. - Örülök, hogy nem így történt, mert.. a fenébe is, mert hiányoztál - bukott ki belőlem mindez, mire megköszörültem a torkom. Lehet inkább ennek kellett volna hétpecsétes titoknak maradnia. A francba már. Hát, tessék, Jude Cowen! Ezzel kell együtt élned innentől kezdve.
- Túl nehéz vagyok most neked.. - próbáltam terelni a témát sután egy butának tűnő megállapítással a beismerést követően.

Kolumbia nem is igazán testileg viselt meg, mondanám, hogy a lelki megrázkódtatás sokkal nagyobb hatással volt rám, mint minden egyes ott szerzett sérülésem. Egy másik világba kaptam betekintést és erre nem igazán vágytam, még a gyomrom is felfordult tőle, hogy milyen szabályok szerint élnek az ottani emberek. Mallorie halála magában összetört és még ehhez kaptam néhány útravalót is. Annyiszor játszottam vissza az utolsó veszekedéseink egyikét, hogy már attól is rám tört a bűntudat. Sosem értettem igazán, hogy miért nem tud lemondani a drogokról, hogy miért nem tud egy normális életet választani, amit biztosítani tudnék neki és ha lenne közös gyerekünk, akkor neki is. Az utóbbi össze is jött, de túl nagy árat fizettünk érte mind a ketten. Megláttam az élete egy másik szegmensét és olyan tisztán idéztem vissza egy-egy mondatát, hogy még most is hallom a hangját a fejemben. Neki ez nem választás kérdése volt, hanem a túlélés záloga. Kislányként rá lett szoktatva és onnan ez tűnt az egyetlen járható útnak. A nyomornegyed kellős közepén állva szembesültem vele, hogy ez itt a bevett szokás, hogy a gyerekek kereskednek, vagy éppen ledolgozzák a szüleik adósságát. Eddig szemellenzőt hordtam volna, hogy nem tűnt fel ez az összefüggés? Meg akartam váltani egy olyan nő lelkét, aki sosem vágyott rá. Mocskosul szar érzés, hogy nem tudtam rajta segíteni, de be kell látnom a saját hibámat is, hogy sosem akartam igazán megérteni őt. Az anyámhoz hasonlítottam és eszem ágában se volt elfogadni azt, hogy valaki ennyire függhet a szerektől. A saját tapasztalásom kellett hozzá, hogy más színben lássam őt és talán egy kicsit engedjen az anyámhoz fűződő gyűlöletem láncszeme is. A látottak megváltoztattak és újabb tettekre sarkalltak. Maylin nem tehetett róla, hogy ilyen családba született bele, de kaphatott esélyt egy jobb életre. Mások talán magára hagyták volna a kislányt, de én nem bírtam végignézni, hogy egy velem egykorú férfi felesége legyen. Ocsmány dolog, ha valakinek elrontják a gyerekkorát, vagy igazán meg sem tapasztalja azt. A kislánynak egy másik környezetre volt szüksége, de ehhez nekem is határokat kellett átlépnem és nemcsak átvitt értelemben. A papírjait el tudom intézni, azzal nem lesz gond, már nagyon régóta mozgok ebben a szférában, hogy ilyenen fennakadjak, de hogyan leszek képes biztos otthont teremteni neki, ahol a félelmet is kizárhatom? A magánéletem már jó ideje egy lavinára emlékeztetett, de mostanra érzékeltem az elmosódott határvonalakat…és a ki nem mondott veszélyt. Élő céltábla vagyok már annak tudatában is, hogy kapcsolataim vannak az alvilághoz, de mostanra lett egy gyerekem, egy kislányért vagyok felelős és egy olyan nőt engedtem be az életem zavaros bugyraiba, akit nem szabadott volna. Corának ott volt a szabad akarat lehetősége, hogy kimaradjon ebből, de amint leszállt a gépem sajnos döntöttem helyette is. Máshoz nem fordulhattam, hogy vigyázzon a kislányra, amíg az orosszal tárgyalok és ezzel a lépésemmel egy olyan irányba indítottam el az ismeretségünket, ahonnan nem lesz visszaút. Szidom magamat akkor is, amikor már a lakásban vagyok és felriasztom őt az álmából. Szerencsére May nem ébredt fel, de ettől még ő is a lakásban tartózkodik és az igazak álmát alussza jobb esetben. Az órára már rá se mertem nézni, hogy mennyi ideig voltam távol. Az orosz nem kímélt bennünket és azért használok többes számot, mert egy másik ügyvéd is bele lett kavarva az ügybe. Bonyolulttá vált az élethelyzetem és ehhez most itt van ez a nő is, akivel nem alakultak a legjobban a dolgok közöttünk. Lehettem volna kíméletesebb is vele az utazás előtt, de ismét azon a vékony jégen táncoltunk, mint oly sokszor. Lesz még valaha lehetőségünk teljesen őszintén beszélni és belátni, hogy az, amit szenvedélynek hívtam eddig már sokkal több, mint egy szimpla sóvárgás a másik iránt? Nem tudom, mert most is ezerfelé vagyok fejben, de érzem, hogy a testem kezd kimerülni és alvásra van szükségem ahhoz, hogy ép gondolatokkal álljak elő a folytatásra.
Kérni a legnehezebb feladat számomra, mert sosem szorultam rá igazán. Corától most mégis ezt kérem, mert nem tudok egyedül felállni a kanapéról és lezuhanyozni anélkül, hogy ne esnék össze a padlón. Nem ellenkezik, amiért most hálás vagyok neki és össze is szedem a maradék erőmet, ha már előkészített mindent a tisztálkodáshoz. A felállással akadnak gondok, de megoldjuk közösen. Szinte már érzem a bőrömet beterítő megváltást, de felhívja a figyelmemet a kint hagyott fegyverre. Hangosan szitkozódnék, hogy mennyire szétszórt vagyok, de csak halkan sóhajtok egyet és amíg elfordul egy biztos helyre rejtem el, ahol remélhetőleg senki nem fog rátalálni. Ez a fürdetés is annyira sok részleten múlik, mint a hiányzó alsó, amit megszerez a szobámból, aztán végre sikerül bejutnunk a megfelelő helyiségbe is anélkül, hogy mást felébresztenénk a settenkedésünkkel.
Egyedül nem leszek képes levenni a nadrágot én már tisztában vagyok vele, de hallom Cora hangján, hogy mennyire megijed első ízben a tevékenységtől. Mielőtt bármi is történne a kezére marok és a szemébe mélyedve mondok neki köszönetet és jelentem ki, hogy szükségem van rá. Hiába az igyekezetem, hogy távol tartsam magamtól meg úgy mindentől már akkor elúszott, amikor először csókoltam meg őt. Nem tudom, hogy milyen reakciót vártam tőle, de nem azt, amit hallok.
- Öhm…persze. – én is zavarba jövök ettől a függőben maradt diskurzustól, de ha neki időre van szüksége, akkor nem ez a legalkalmasabb helyszín most ehhez. Az alkaromon szánt végig az ujjaival, de annyira finoman teszi, hogy én is beleremegek a mozdulatba. A pillantása a kékjeimbe fúródik és úgy gombolja ki a nadrágomat. Más körülmények között felkenném a falra és addig csókolnám, amíg a nevemet nyögdécseli, de most nem vagyok abban a szituációban. Már majdnem az ajkaimon van, hogy kimondjam ennek nem lesz jó vége, de ő szakítja meg a szemkontaktust és ültet le a kád szélére. A szivaccsal próbál gyengéd lenni, de bennem ezerszer rosszabb gondolatok fogalmazódnak meg a mosdatás alatt. Végül rátérünk a kényes részre is.
- Add ide. – szólalok meg rekedtes hangon és amennyire tudom meg is mosakodom az ágyékom környékén, ebben a pár másodpercben figyelmen kívül hagyva a társaságomat. A megtámasztás nem az erősségem, de azért igyekszem alapos lenni és visszaülni aztán a kád peremére. A két combom közé fészkeli magát a törölközés alatt, és ennél sajnos már nem tudom visszafogni magamat. A légzésem felszínes és lefelé néznék, de csak mindig az előtérbe kerülnek a mellei. A franc vinné el, próbálok úriember lenni és oldalra sandítani a mozdulat folyamán.
- Letapasztanod? – kérdezek vissza felnézve rá, de máris magamra hagy, én meg a kezemet odateszem, hogy ne ütközzön meglepetésekbe.
- A gyógyszer nem fog menni, hacsak az alkohollal nem alkotnak jó párost, de akkor egy darabig nem fogok felébredni és horkolni is fogok, mondjuk ezt most sem garantálom Cora, hogy nem fogok. – a szabad kezemmel aztán mégis ráfogok a combja hátsó felére és onnan szemlélem őt, mert a tapaszok elhelyezésével van elfoglalva. Megint ott munkál bennem a kisördög. Hetek óta nem ízlelhettem meg és csak álmodozhattam arról, hogy mi lenne, ha kettesben lennénk újra.
- Cora… - fogom meg az alsó karját és a lábamra húzva őt ültetem le, ha nem ellenkezik nagyon.
- Tudom, hogy bánni fogod…de… - mielőtt magyarázkodni kezdene hátulról ölelem át és tapasztom rá az ajkaimat az övére, hogy egy másodpercre szűnjön meg körülöttünk a világ is…

Nem foghatom igazán a fáradtságra azt, hogy nem támadom le az ezernyi kételyemmel, nem követelem az igazságot vagy azt, hogy miért nem tudunk kétfelé menni a Kolumbia előtti csúfos estét követően. Habár nem szokásom felhánytorgatni a múltat, attól még elevenen él annak az estének az emléke a tudatomban és nem mondhatom azt, hogy boldoggá tenne. Sosem szerettem a megalázottság érzését és azt sem, ha a béke helyett a teljes káosz és a szánalmasság érzete uralta a napjaimat. Most mégsem tudok igazán - és nem is akarok - arra gondolni, hogy mi volt, mert Jude lámpafényben kirajzolódó nyúzott, fényevesztett arcvonásait meglátva képes voltam és vagyok felejteni is. A haragtartás sosem volt az én asztalom és elég csak ez a közösen eltöltött csendes, lomhán elnyúló pillanat ahhoz, hogy az aggódásom ismételten a férfit üldözze. A kanapén mellette ülve úgy éreztem, hogy biztosítanom kell az igazságomról: nem vártam el, hogy velem foglalkozzon. Nem akartam, hogy az idejét rám szentelje azokban a pillanatokban, amikor a végtisztességet adta meg annak a nőnek, akit szeretett. Aki iránt talán a mai napig ezt érzi, s talán ez a vallomása nem csak az elvesztés pillanatában gurult le az ajkain elkeserédésében, mert Lorie a szíve alatt hordta azt a kisfiút, akit a sors Jude-nak szánt, s én lettem volna a legutolsó, aki mindezt sérelemnek élte volna meg. Akartam családot. Szükségem lett volna egy kisemberre, aki teljessé tette volna az életem egy férfi mellett és ezt az ajándékot tőlem megtagadta az élet, amit talán a mai napig sem hevertem ki teljesen. Mégis, ahelyett, hogy a veszteségeimben tapicskoltam volna, inkább foglalkoztam Jude-dal - addig is menekülve a saját gyászomtól.
- Örülök, hogy megtetted és ott voltál vele a legutolsó pillanatokban - a kórházban és Kolumbiában is. - Elköszönhettél tőle - a hangom együttérzően csendes, miközben automatikusan nyúltam felé, hogy az ujjaimmal rászoríthassak a kezére finoman, jelezve, hogy nem volt egyedül - legalábbis most nem, még ha a veszteséggel neki is kellett megbirkóznia a legvégén, attól még tudnia kellett, hogy sosem volt egyedül. Hiszen a fenébe is, bármilyen is legyen a kapcsolata a családjával, ott voltak az életében. És bármi is történt az elutazása előtti napon kettőnk közt, mégis itt voltam. Mégis egy szavába került, hogy a fáradtságomat félretéve találkozni akarjak vele, noha teljesen másképp alakult eddig az estém, mint azt elképzelhettem volna. Jude kérését is egy szó nélkül teljesítettem a fürdést illetően, ám biztos akartam lenni abban, hogy nem fogja elhallgatni előlem, ha rosszabbul érezné magát, mint amilyen nyomorultul nézett ki - fáradtan és sebzetten. A válaszát egy bólintással nyugtáztam, mielőtt eltűntem volna percekre a fürdőben, hogy csak a víz csobogása töltse be a csendes teret. Nem néztem bele a tükörbe, mert tudtam, hogy én sem voltam kipihentebb a férfinél. Visszaérve a nappaliba érintettem meg, hogy az esetleges alvásból felébredjen, amit követtek a kérdéseim, s ha a segítségemre volt szüksége, akkor egy szó nélkül meg is tettem azt, amire kért. Kinyújtottam felé a kezem ügyelve arra, hogy kitámasszam magam, hogyha kell, akkor a segítségével felhúzzam őt a kanapéról, s ha ezzel megvoltunk, akkor úgy értem a kezéhez és a derekához, hogy támogassam őt, figyelve arra, ha megbillenne, akkor ott legyek - és ne ketten boruljunk, hanem egyikőnket se húzzon a padló felé a gravitáció.
- Ezekkel a szavakkal nem igazán nyugtatsz meg, remélem tudod - korholtam le feddő él nélkül arra, hogy hasonló fájdalmakat élt meg gyerekkorában, ám mielőtt a fürdőben kötöttünk volna ki, muszáj voltam egy apró részletre felhívni a figyelmét. Egy kislány mellett nem maradhatott látható helyen a fegyver - és őszintén szólva én sem szívesen nézegettem volna azt sokáig, így amikor megindult, hogy elpakolja, nem akadályozva őt követtem, de arra már nem voltam kíváncsi, hova is mélyeszti el azt végül - mert nem akartam, hogy közöm legyen hozzá. És ha nem is mondtam ki, a torkomban lévő gombóc egyre nagyobbra dagadt, ha arra gondoltam, Jude valaha használt már fegyvert. Hogy képes legyen arra, hogy meghúzza a ravaszt, nem akartam elhinni. Csak akkor pillantottam felé, amikor a mehetünk szó elhangzott a részéről, de megint csak eszembe jutott valami - újfent Maylin miatt: és ha nem is nyaktól bokáig akartam őt becsomagolni - valószínűleg - kényelmetlen ruhákba, a miheztartás végett muszáj volt beleegyezni abba, amire kértem: egy alsónadrágot kell neki kerítenem.
- Sietek vissza - már fordultam is meg, hogy találomra benyissak a Jude-szobája-lehet-ez helyiségbe, de annyira buta voltam, hogy meg sem kérdeztem, hol találom a szövetet. Négy ajtóval és három fiókkal később ráleltem az alsókra és mindenféle teketóriázás nélkül kiválasztva egyet már sietős léptekkel vissza is léptem a konyhába, ahol hagytam az ügyvédet, s felnyalábolva őt, segítve a lépteiben a fürdőig jutottunk, s mielőtt letehettem volna az alsót, Jude kérdése akasztott meg a mozdulatban. - P...persze. Leveszem.. ha akarod.. és nem tudod - pillantottam el a szemeiből, hogy a nadrágjáig vándoroljon a pillantásom egy reszketeg sóhaj kíséretében. Nem jövök zavarba! Nem.. ez a megfelelő pillanat arra, hogy sóvárogjak az érintéséért. Mély levegőt vettem, de mielőtt teljesíthettem volna a kérését, a kezemért nyúlt, hogy a tekintetemet rabul ejtve beszéljen. Elég volt csak pár szó a fürdő kongó ürességében, hogy ez az intim pillanat elsöpörje minden korábban érzett szánalmas sértettségem. Elég volt ez a Jude ahhoz, hogy a könyörtelen ügyvédet, aki az én fürdőmben volt, most felülírja. Elég volt ez a pillantás ahhoz, hogy ne gondoljak arra, amikor azt mondta, hogy hagyjam magára a saját lakásomban. Nem is tudom, hogy a köszönete vagy a segítségkérése volt az, ami arra késztetett, hogy megszakítsam a szemkontaktusunkat és lehorgasszam a fejem röviden, de nem láttam mást, csak a sebesült testét. Tisztában voltam azzal, hogy egyik lehetőséget sem osztogatta mindenkinek, mert túlságosan is büszke, önálló és makacs volt ahhoz, hogy belássa, bárkitől is, valaha is szüksége lett volna támogatásra vagy a hálája jelzésére. Nem várattam sokáig a szavaimmal, mégis előbb az ujjaim simítottak végig finoman a bőrén, hogy elegendő bátorsággal a hangomban nézhessek újfent a szemeibe.
- Megbeszélhetjük ezt azután, hogy aludtunk egyet? - lehet, hogy nem azt a választ kapta, amire vágyott volna. Képtelen voltam összeszedettebb lenni ennél és ha reagáltam volna a May-t érintő szavaira, minden bizonnyal olyan sebezhetővé váltam volna, amilyen most nem akartam lenni. Így is elég lélekcincáló volt látnom a reakcióit.. azt az elesett egyedüllétet, amivel rendelkezett. Minden mozdulatából kiérződött a kislány magánya. Jude kézfejéről az alkarján át finoman simítottam végig az ujjaimmal a könyökéig, de nem felizgatni akartam volna, csak tudatni, hogy nem zárkóztam el attól, amit mondott. Nem kellett volna belenéznem a szemeibe abban a pillanatban, hogy a nadrágját kigomboltam és a zipzárt is lehúztam, mégis megtettem. Halkan káromkodva sütöttem le a szemeimet és anélkül, hogy a folytatást követeltem volna, inkább megszabadítottam a nadrágjától, csak hogy aztán egy törölközőt leterítve a kád peremére óvatosan segítve őt leülhessen rá. Nem pocsékoltam az időmet és nem is tartottam szóval, a magam részéről csendes hatékonysággal mosdattam meg, óvatosan érve a bőréhez a szivaccsal, hogy még csak véletlenül se okozzak nagyobb fájdalmat, mint amit át kellett élnie az érintésem nélkül is. A testén éktelenkedő foltokat szemrevételeztem, hogy hol kell esetleg majd leragasztanom őt és hol kell sebet tisztítanom aztán. - Segítek felállni, de jobb, ha... odalent te érsz magadhoz - a zavar elkerülhetetlen volt, s ha beleegyezett, akkor mindenhova néztem, csak nem a szemeibe, vagy az ágyékára amellett, hogy a kezemmel megtámasztottam a hátát. Csak azzal nem számoltam, hogy a tükörképével találom magam szemben és onnan éppolyan rálátásom lesz mindenre. Megköszörültem a torkom és ha a habot is sikerült lemosnia az öléről és a hátsójáról, akkor segítettem neki visszaülni, hogy vízzel lemossam még egyszer a bőrét. A törölközővel sem voltam durvább, ahogy a megszárítottam őt a lehetőségeimhez mérten, s az arcát töröltem meg a lábai közé beállva a legvégén a törölköző eddig tiszta részével, akaratlanul is apró mosollyal néztem a szemeibe.
- Már nincs sok hátra és ágyban leszel. Három helyen kell leragasztanom téged, de ha jól látom, sehol nem kell fertőtleníteni - engedtem a csábításnak, s az ujjaimmal a hajába túrtam finoman, de már mozdultam is el, hogy a szavaimnak eleget téve tapaszért lépjek a mosdókagylóhoz. - Azt mondtad, mindened fáj.. Adhatok fájdalomcsillapítót? - túrtam fel a gyógyszeres készletét, a poharát pedig megtöltöttem hideg vízzel, s a muníciókkal tértem vissza hozzá, hogy enyhíthesse a fájdalmát.

A recepcióra lépve már meg kellene nyugodnom, hogy a hátam mögött hagytam az orosszal való egyezséget, a tudatot, hogy elraboltam egy kislányt Kolumbiából és veszélybe sodortam vele egy olyan nőt, aki ezekről nem is tud. Cora igazi fejtörést okozott nekem az elmúlt hetekben, és egyszerűen nem tudtam már hova tenni a kirakóban. Az életem felborult a fiam megszületésével és Mallorie elvesztésével, de Cora már előtte is a részese volt. Bonyolult vált az ittlétem, de most örültem neki, hogy Maylin biztos kezekben van és olyan ember van mellette, akiben megbízom. Újfajta felismerés még nekem is, hogy ez a kötelék ennyire elmélyült közöttünk. Már nem a testvéreimet kerestem a bajban, hanem a terapeutát és ezt tudtam, hogy gondot jelent. Olyan problémát, amivel eddig nem néztem szembe. Könnyebb volt magyarázatot találni arra, hogy miért megyek el és mit kell tennem, mint beismernem azt, hogy érzéseket táplálok felé. Nem terveztem, hogy kötődni fogok, azt hiszem ezt az ember sosem akarja igazán, mert sebezhetővé válik általa. Zaklatott az elmém, de a testem kimerült és így kénytelen vagyok belátni, hogy egy értelmes beszélgetésre sem leszek képes, ha felérek a lifttel. A gondolataimat elzárom egy másik dobozba és majd foglalkozom velük akkor, ha már nem leszek ennyire fáradt és motiválatlan. A kialvatlanságnak hála figyelmetlen is voltam és benyeltem még néhány újabb sérülést. Az elmém valahol a zuhany és az ágy között lebeg, amikor elérem az ajtót és belerakom a kulcsot a zárba. Csendben kell lennem, mert a lányok bizonyosan alszanak a hajnali pirkadat alatt, de eltévesztem a dolgokat és nagyobb robajjal jutok be. A felém irányuló hang, hogy ne kapcsoljam fel a villanyt és csak menjek a nappaliba egy kisebb káromkodást hoz fel belőlem, de aztán a tapogatózással neki is veselkedem a lehetetlennek. A derekamba váj a puska hűvös érintése és a tájékozódással is akadnak kihívásaim, de csak elérek oda, ahova hívtak. A nappaliban a kezemmel keresem a szabad területet a kanapén és fektetem rá azonnal a seggemet. A fegyvert ki is húzom hátulról és az asztalra csapom le, de csak óvatosan. A villany felkapcsolása és egyéb teendők áthárulnak a nőre, aki felkel mellőlem és becsukja May szobájának ajtaját, aztán egy kis fényt csinál a közös térben. A tenyerembe temetném az arcomat, hogy némiképp energiához jussak, de nem igazán megy ez sem. Tudom, hogy mondanom kellene valami kielégítőt, de csak az szalad ki a számon, hogy tegyük át későbbre a kommunikációt, ha nem okoz gondot neki. Tudom, hogy Cora nem lesz követelőző vagy szemtelen velem szemben és ezért most duplán hálás vagyok. Más nők esetében már kitört volna a harmadik világháború és számon lettem volna kérve, hogy hova tűntem és mit akarok tőle. Ő mindenben más volt…a picsába. Az ingemet kioldva sóhajtok fel, hogy legalább az anyag nem dörzsöli tovább a sérüléseimet, mert már az is fizikai fájdalmat okoz, hogy hozzám ér. Kolumbia a vízválasztó közöttünk, érzem, hogy megváltoztam és talán már ő sem olyan, mint azelőtt volt, de mélyebben nem merülhetünk bele a tényekbe.
- Kolumbia fontos volt, de a múlt részévé kelljen, hogy váljon. Nem ragaszkodhatok örökké…és eltemettem, akit el kellett. – foglalom össze erről a burkolt véleményemet, mert tudom, hogy mennyi kérdése lenne, de mégsem teszi fel őket. Valaha lesz olyan bátor, hogy megtegye és nyíltan szegezze nekem azokat a kételyeket, melyek a lelkét nyomják? Másra terelem a szót, mint a tisztálkodás. Jó lenne vizet látni, de egyedül nem fog menni, hogy felálljak innen, ha már leültem. Elmondom neki, hogy miket hol talál és rábízom a döntést. Amennyiben nem akar ehhez asszisztálni, akkor fogom magam és kidőlök itt a kanapén, aztán reggel összeszedem magamat és elhúzom a belemet a fürdőig. Az indulás előtt még aggodalmát fejezi ki és a kékjeimbe merülve kérlel rá, ha komolyabb tüneteim adódnának, akkor hívjunk segítséget.
- Így lesz Cora, ígérem. – préselem ki az ajkaim közül a választ egy fáradt mosoly kíséretében. A percek csigalassúsággal telnek el és már azon a határon vagyok, hogy ebben a pozícióban is elalszok, de ekkor kinyílik az ajtó és valaki megérinti a karomat. Felemelve az arcomat nézek rá a nőre és sóhajtok egyet.
- Nem tudom. – bizonytalanodok el egy pillanatra, de amint találkozik a tekintetünk erőt veszek magamon.
- Ha tartod a kezedet, akkor megpróbálok felállni. – szorítom össze a két ajkamat és egy mély levegővétel után mártom bele az ujjaimat a finom bőrbe, és rátámaszkodva kelek fel úgy, mint egy idős.
- Utoljára akkor éreztem ilyen szarul magam, amikor kivették a vakbelemet gyerekként. – fintorodom el és a fegyverre téved a tekintetem.
- A dolgozószobában van egy széf, oda eltehetjük, de addig tuti nem tudok elmenni. Találok mást neki. – mondom és a könyvespolc felé araszolva a második könyv alól kihúzok egy kisebb kulcsot és a fegyvert felvéve megyek át a konyhába. A kis fiókot nyitom ki és csúsztatom bele a tárgyat, aztán a kulcsot a mikró alá tolom be.
- Mehetünk. – felelek neki, hagyva időt, hogy magához térjen és megeméssze egy kicsit a fegyvert, mert tudom, hogy mennyire kiakasztotta még akkor is, ha nem mondta ki.
- Nadrág bent van a hálóban. Ki tudsz hozni egyet? – nézek rá, de azt hiszem, hogy előbb jobb lenne bemenni a fürdőbe, de aztán meggondolom magam, mert a konyhaszekrény egy stabil pontnak tűnik.
- Megvárlak itt. – tájékoztatom és ha elmegy nekem az alsóért addig körülnézek a konyhában is. A digitális óra immár azt mutatja, hogy elmúlt fél öt is….remek, hogy eddig szenvedtem Viktornál. Cora visszatérte után megyünk át a fürdőbe és megállunk a közepén. Egyből felrémlik, hogy itt találtam rá Lorie-ra, meg a terhességi tesztre is. Be volt lőve és a földön feküdt eszméletlenül.
- Segítesz levenni a nadrágot? – nézek bele a szemébe és megvárom, hogy mit cselekszik. A csípőm is sajog, de van, ami nagyon is éledezne ettől az otthoni megjelenéstől.
- Cora…még egy szóra. – ragadom meg a kezét még a cselekvés előtt. – Köszönöm, hogy átjöttél. Maylin nehéz időszakon van túl és nem volt senkije. – fogva tartom a pillantását és kimondom, amit nem tudtam eddig. – Szükségem van a segítségedre, mert ezt egyedül már nem tudom menedzselni. – hallgatok el.

A férfi lakásán nem éreztem otthon magam, s ezt az érzést az is felerősítette, hogy magamra hagyott egy számomra addig teljesen ismeretlen kislánnyal. Megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a dologból és ameddig Maylin zuhanyozott, addig többször jártam be a lakás egyes pontjait, a konyhából a nappaliba és onnan pedig vissza sétáltam, hogy szokjam az ideiglenes helyzetet. A May által bitorolt szobába sem mentem be addig, ameddig ő nem lépte át annak küszöbét és a másik hálószobának kilincsét pedig le sem nyomtam, hogy kíváncsiskodjak. Nem volt hozzá jogom. Legszívesebben a saját kártyámat használtam volna és bűntudatom is volt, hogy Jude bankszámláját rövidítettem meg az ételrendelés miatt, de tudtam, ha nem teszem, akkor egy újabb kósza kérdést kaphatnék. A legutolsó kívánságom az lett volna, hogy bármiért is összetűzésbe keveredjek az ügyvéddel, így igyekeztem minden erre irányuló esélyt is csírájában elfojtani. Az igazság viszont az volt, hogy a történtek ellenére is kedveltem a férfit, még akkor is, ha a legutóbbi személyes találkozásunk alkalmával úgy hagyott magamra, hogy a sértésen nem tudtam könnyen túltenni magam, napokig hordoztam magamban az önvádat, a bizonytalanságot, hogy mindig mindent elrontottam és azt hiszem, felerősödött a magányosságom is újfent. Édesapám jelenléte ugyan igyekezte felülírni a negatív érzelmeimet, hogy aztán Hattie hurrikánként robbanjon be a mindennapjaimba, ahogy hazatért a rokonlátogatásból. A napjaimat a programok és kötelező körök sűrűn tűzdelték tele, ahol leginkább csak magamra nem volt idő. És amikor mégis csak kanyarítottam magamra pár percet a gondolataimban, nem éreztem elégedettséget. Nem csak fizikailag, de azt hiszem, a lelkem is fáradtá vált, amire az sem volt gyógyír hosszú távon, ha Callummal beszéltem, mert a cikázó gondolataim minduntalan visszakanyarodtak ugyanoda, ugyanahhoz a személyhez, aki a lakásba épp káromkodva tért vissza.
A nyers megnyilvánulásra még kisebbre húztam magam össze, mert Jude-nál a mai napig nem tudtam sokáig belőni, hogy milyen állapotban találom. Hogy a kedve milyen háborús övezetet vagy békeidőket hordozott magában és muszáj voltam igazodni hozzá - mindig ugyanúgy, legalábbis az én háborgó tengerem kevésbé hullámzott, mint az ügyvédé. Elnyúló, csendes zivatarok csipkézték azt leginkább, ahol nem volt helye hevességnek - szerettem, ha inkább a józan gondolatok uraltak és nem az édesanyámtól örökölt spanyol temperamentumosság. Ez volt az oka annak, hogy megvártam, kivártam azt, hogy ő beszéljen. Ő cselekedjen vagy.. tegyen bármit, hiszen én itt csak egy vendég voltam, olyan területre tévedve, ahol nem mozoghattam otthonosan és ha ezt nem is mondtam ki, én éreztem. Jude zizegése arra késztetett, hogy megmozduljak és villanyt kapcsoljak, miután a Maylint rejtő szoba ajtaját becsuktam és némi hezitálás után Jude mellé kerültem a kanapén. Bevallom, nem tetszett a fegyver ténye és a feszélyezettség érzése gombócként ülte meg a torkomat, mégis igyekeztem tudomást sem venni róla.. nem akartam kérdéseket feltenni. Nem akartam aggódni. Nem akartam, hogy megtudjam, Jude valaha is használta azt. Mindez a részemről nem is tagadás volt, inkább csak...nem akartam, hogy a róla alkotott képem megváltozzék és rothadásnak induljon. Makacsul ragaszkodtam ahhoz a Jude-hoz, akit én ismertem, akit nekem mutatott meg. Amint felfedte az ing a sérülések nyomait, azt fixíroztam, miközben felőle érdeklődtem, s a kapott válasz nem nyugtatott meg. Szóra nyitottam az ajkaimat, aztán tépelődve préseltem össze a hússzirmokat, csak hogy a folytatásra már szemüveggel az orrnyergemen pillantsak rá megértő, mégis szomorkás mosolyra húzott ajkakkal.
- Nem azért utaztál Kolumbiába, hogy velem beszélj onnan és szórakoztass. Sokkal fontosabb ügy vezérelt oda - lágyan, bántó él és hibáztatást nélkülözőn jegyeztem meg mindezt, mert tényleg nem vártam el, hogy velem foglalkozzon akkor, amikor a gyermekének anyját ment el temetni. A mozdulatát követő fájdalmat látva felszisszentem én is, ösztönösen nyúlva az irányában, mégsem érintettem meg őt, helyette a reakcióit figyeltem. A testének rezgéseit, miközben Jude beszélt és nem is telt el sok idő, hogy gondolkodási időt kérjek és reagáljak mindarra, amit mondott vagy kért, aprót bólintottam, mégis a szemeim nem hazudtolták meg az aggódásom.
- Előkészülök és akkor utána mehetünk, persze. Odaviszek minden szükségeset, aztán majd rögtönzünk - visszafogott mosollyal álltam fel a férfi mellől, s alighogy elindultam, megtorpanva felé lestem. - Szeretném, ha szólnál, ha úgy érzed, mentőre vagy orvosra van szükséged. Nem szeretném, hogy komolyabb bajod legyen valójában, mint ami látszik. Megígéred? - muszáj volt tudnom ezt, mielőtt a fürdőben kötnénk ki. A kapott válasz után első körben a fürdő ajtaját magamra csukva intéztem el a dolgomat és egy alapos kézmosást követően előkerítettem az említett lavórt, kicsomagoltam egy még nem használt szivacsot is és találomra, egy Jude-illatú tusfürdőt emeltem le a többi közül. Kikészítettem az elsősegélynyújtó dobozt is és csak azután léptem ki a fürdőből, hogy körbenéztem még egyszer ott. Az alkohol irányába most nem indultam el és nem is szándékoztam Jude elé tenni egyetlen üveg szeszes italt sem, helyette a kanapé mellett álltam meg, lágyan érintve meg Jude alkarját, ha behunyta addig a szemeit, kényszerítve, hogy rám nézzen.
- Fel tudsz kelni egyedül? Van annyi erőd? - nem sértegetni akartam, de nem tűnt úgy, hogy jól lenne.. ráadásul ő is bevallotta, hogy mindene fájt. - Ne hagyjuk idekint a fegyvert, kérlek - Maylin miatt. - El tudjuk tenni a helyére fürdés előtt? - noszogattam, de ha a segítségemre szorult, akkor úgy mozdultam, hogy könnyedén fel tudjon állni és ha kellett, akkor rám nehezedhetett némileg. Ha viszont fel tudta magát tornázni, akkor elálltam az útjából, addig is a táskámból kiszedve egy hajgumit, hogy messy bunként gombócozzam össze a hajam, hogy a fürdetésben ne akadályozzanak a tincseim. Bárhogy is volt, azért nem hagytam magára a férfit, látni akartam, hogyha kellett, akkor segíteni tudjak neki a mozgásban, viszont ameddig a fegyvert rendezte, ha engedett nekem, addig elfordultam, hogy még csak ne is tudjam a helyét..
- Feltételezem pőrén szoktál aludni.. de most lehet, hogy fel kellene majd venned egy alsónadrágot - csendesen jegyeztem meg, nem incselkedve vele, és nem is miattam, hanem a kislány miatt. Biztos voltam abban, hogy a fürdés után alvás fog következni, mert nem tűnt energikusnak. - Szükséged van még valamire? - néztem el Jude irányába, mert részemről a fürdő lehetett a következő állomásunk.

Úgy szerettem volna már egy igazán jót aludni és elfeledni az elmúlt napok borzadalmait, de az orosszal való találkozás felülírt mindent. A Kolumbiából való kijutás sem volt gyalog galopp, de végig azon fohászkodtam, hogy Maylinnek ne essen bántódása. A közelében maradtam és a kapcsolatokat kihasználva juttattam át a határon. Már nem csak magamért voltam felelős és talán előbb mérlegelnem kellett volna, de ha így teszek, akkor biztosan meghal még a felnőttkor betöltése előtt. Maylint eladta a családja és nem érdekelte őket a sorsa, azonban látszott, hogy közel állt Malloriehoz. Nem lett volna szívem magára hagyni abban a pokolban és ha már idézőjelesen elraboltam, akkor gondoskodnom kellett róla. Sosem voltam a magyarázkodás híve, és első sorban magammal számoltam el, de amikor eldöntöttem, hogy felhívom Corát és a gondjaira bízom a kislányt tudtam, hogy el fog jönni az a bizonyos pillanat, hogy a nőnek is előálljak az igazsággal. A hazafelé tartó úton mindvégig azon zakatolt az agyam, hogy mit mondjak el neki és hol kezdjem a történetet. Fáradt voltam, az izmaim sajogtak és több helyen sérültem meg, de ezek zavartak a legkevésbé. Chang-el a nyakamban egy időzített bomba lettem és ha eljutnak a védelmi zónámon belül már nem lesz olyan, amit ne tennék kockára. Egyszerűen halogattam az itthon hagyott ügyeimet is, mint a kisfiam megléte. Fejben tisztában voltam vele, hogy hetek óta apa vagyok, de az érzés nem társult mellé egészen Maylin megmentésének pillanatáig. Bevallom, de a fiam csak ritkán rémlett fel, annyira más világnak tűnt ez, mintha egy másik életet éltem volna ezelőtt. Enerváltan szállok ki a kocsiból és búcsúzom el némán a másik ügyvédtől is. Nem tudom, hogy neki milyen gondolatok töltik ki a koponyáját, de úgy hiszem, hogy neki sem lesz könnyű feladata ebben a harcban. Most egy kicsit bánom, hogy ekkora felelősség koncentrálódik rám, és annyira szívesen lélegeznék fel. A kérdés, hogy mikor lesz alkalmam ismét egyedül lenni és terveket szövögetni, vagy simán azt érezni, hogy létezem? A portán egy mosolyra futja tőlem, nincs kedvem még ezért is hosszas párbeszédbe bonyolódni. Cora ittléte nem lep meg, hiszen megbízható nő…és igen nem véletlenül őt kerestem fel először a hazaérkezésem után. Bonyolult emóciók záporoztak meg, ha a terapeutára gondoltam? Cora komplex személyiség és egyik volt barátnőmre sem hasonlít. Mennyire elcseszett helyzetet teremtettem azzal, hogy belevontam a titkaimba. Már az elején sejthető volt, hogyha engedek a csábításnak és kihasználom őt, akkor előbb vagy utóbb rám is hatással lesz. Már régen nem a játszadozás miatt kerestem a társaságát. Corában megvolt az a fajta nyugalom és bázis, ami belőlem hiányzott. Mellette volt időm levegőt venni és néha eltűnődni azon, hogy milyen lenne egy normális kapcsolat. Lehetne egy közös család, valahol távol New Yorktól vehetnénk egy házat vagy egy farmot és megízlelhetném azt, amit sosem kaptam meg. A boldogság egy olyan forrását, amit apám az anyámban talált meg. Megfogadtam, hogy soha nem leszek olyan, mint az apám…de az évek alatt eljutottam oda, hogy jobban hasonlítok rá, mint az anyámra. Kész szerencse, hogy a drogok sosem vonzottak, különben már nem lenne vagyonom se. Másfajta kielégülésért sóvárgott a testem és a lelkem is. Az alvás csak átmeneti megoldás lett volna, de nem oldja meg a mindennapi létfenntartást.
Bejutni a lakásba nem egyszerű és a zár kattanásával egy női hang szólít fel, hogy ne kapcsoljak villanyt. Megpróbálok halkan káromkodni és nem felkelteni a fél világot, de a tájékozódási képességem nem az igazi. Bemérve a hang forrását tapogatózva jutok el a kanapéig és ülök le rá. Cora a mellettem lévő területen fekszik vagy ül még ezt sem sikerül elsőre eltalálnom, de a szaggatott légvételeinek száma a tudtomra adja, hogy a frászt hoztam rá. A fegyver az első, amitől megszabadulok és a dohányzóasztalra helyezem, hogy ne nyomja az oldalamat, majd a kezembe temetem az arcomat és megdörzsölöm a nyúzott vonásaimat. A kislány felől érdeklődöm, hogy mikor aludt el, de még így sem lehet ez több két-három óránál. Kissé vontatottan jutok dűlőre és haladékot kérek tőle, mert egy ép gondolat sem marad meg a fejemben, nemhogy beszélgetést kezdeményezzek a nővel. Rezignáltam ülök és az ingemet gombolom ki, mert minden anyag zavar, ami a testemet fedi. A nő kimászik mellőlem és becsukja a vendégszoba ajtaját, aztán meg felkapcsolja a villanyt. Hunyorogva támaszkodom meg a térdemen és nézek fel a szemébe. Morognék a hirtelen világosságra, de észreveszem, hogy milyen merev lesz Cora a fegyver láttán. Ó, igen és jön a bizonytalanság. Meg kellene értetnem vele, hogy nincs veszélyben a lakásomon, de erre sem tettem volna egy lottónyereményt. A továbbiakban a kékjeimet figyelemmel követik a mozdulatait és megvárom, hogy a kanapé besüllyedjen egy kicsit a súlya alatt, amikor helyet foglal mellettem. Az arca nem szemmagasságban van, mert látom, hogy a sérüléseim állapotát méri fel. A szemüvegéért nyúlva csak a lélegzetemet fojtom vissza, mert egészen más jut eszembe, mint a gyógyítás. Mi a fenéért vagyunk úgy kódolva, hogy mindenről a szex jusson az eszünkbe? Eszméletlenül jól áll neki a szemüveg, olyan tanító nénis formát ölt előttem a kép.
- Fáj-e valamim? – suttogom kettőnk közé. – Mindenem Cora. – felelem kieresztve az oxigént és kicsit enyhítve a testtartásomon. Váratlanul ér, hogy megint azt boncolgatja hogyan tudna segíteni.
- Már az is óriási segítség, hogy átjöttél bármilyen kérdés nélkül. Hetek óta nem beszéltünk úgy igazán. – harapom be a szám szélét és most először jövök zavarba én is. Mennyi elhallgatni valóm lenne, de mi értelmet látnék benne? Kiegyenesíteném a derekamat, de eltorzul az arcom a belém nyilalló fájdalomtól. Odakapok és kicsit lassítok a tempón is, aztán meg ismét a nőre koncentrálok.
- Azt hiszem jól esne egy zuhany, de félek nem maradok állva a kabinban. Nem tudnál lemosdatni? – még nekem is új, hogy erre kérem meg, de nem sok esélyt látok rá, hogy tiszta legyek.
- A fürdőben van lavór és a mosdó alatt elsősegély doboz is, de azt nem tudom, hogy mennyit fog segíteni rajtam. Fájdalomcsillapító a táskámban van még, vagy a konyhában némi alkohol, amit még nem ittam meg. – foglalom össze a tudnivalókat és rábízom, hogy miképpen cselekszik.

Megszokhattam volna már, hogy a találkozások az ügyvéddel korántsem az unalmas kategóriában indultak és minden alkalommal valami olyan történt, amire nem voltam és nem is lehettem felkészülve. Talán mindez amiatt történt így, mert a férfi nem unalmas életet élt és velem ellentétben, aki szeretett egyedül lenni, láthatatlanná válni, úgy létezni, hogy azzal csak fodrozódjon a víz körülöttem, addig Jude hullámokat és cunamikat keltett a víz felszínén és azalatt. Annyira mások, ellentétesek voltunk, mint talán senkivel, akit valaha is közelebb engedtem magamhoz, mert így volt - még ha nem is igazán vallottam ezt be magamnak, tudtam, hogy ez nem csak egy szimpla ismerkedés köztünk - legalábbis a részemről. Mert nem tudtam, hogy Jude mit is akart igazán, de talán az lassan egyértelmávé vált számomra is, hogy ő volt az, aki kettőnk közül a dominánsabb volt minden téren - a legutóbbi kívánságom és igényem sem.. az, hogy én mit akarok - mit sem ért, mert az ügyvéd úgy távozott legutóbb a lakásomból, hogy azzal kételyt és meg nem értettséget szült. Igyekeztem eltekinteni efelett, de nem volt könnyű, mert újra és újra felütötte a fejét az elbizonytalanodásom, hogy megint mindenről én tehetek.. mint az előző kapcsolatom megromlása esetén is és ez az önostorozás elég ragacsosan, masszívan képes volt uralni a mindennapjaimat, ha nem figyeltem oda eléggé.
Nem kellett ahhoz pszichológiát tanulnom, hogy rájöjjek arra, Maylin áldozat volt. Ha nem is tudtam, mi történt vele, ha mereven elhatárolódott attól, hogy a bizalmába férkőzzek (amit meg is értek), attól még minden mozdulata, minden megmozdulása és a halk, bocsánatkérő, esendő szava egyértelmű jele volt annak, hogy valami nem volt rendben a kislánynál. Mert tizenkét évesen az volt. Bármi is történt vele odaát, Kolumbiában. Hagytam, hogy annyi időt vegyen igénybe a fürdése, az étkezése és a mesenézése, amennyire neki volt szüksége, egyetlen mozdulatnál vagy mondatnál sem siettettem őt, mert azzal nem a megértést, a biztonságérzetet éreztettem volna vele, hanem azt a hirtelenséget, amihez valószínűleg hozzászokott. Erre azután jöttem rá, hogy a harmadik percben hirtelen mozdultam meg, ő pedig összerezzenve sütötte le a szemeit és csak akkor mozdult meg, amikor már úgy érezte, elmúlt a veszély. Talán pontosan azért, hogy oldódjon, kezdtem el neki az öcsémről, a vele járó problémáinkról és életünkről mesélni, hogy tudja, máshol is léteztek problémák. Hogy nem csak neki kellett szembenéznie a nehézségekkel és hogy mások megértőek is tudnak lenni. Hogy nem fogom elutasítani Maylint. Ennek ellenére csak addig voltam hajlandó elmenni, olyan információkat megosztani vele, ameddig úgy éreztem, még elbírja lelkileg mindezt. Magáról, a jelenéről nem sokat mesélt May, ahogy a Mallorie-hoz fűződő testvéri szeretetéről sem, amiről pedig érkezésem sem lett volna faggatni őt. Tiszteletben tartottam a halott lány személyét és ahogy Jude-dal szemben sem használtam volna fel soha a lány létét, úgy Maylint sem akartam bántani. Valahol a tizedik meserész egyik jelenetvágásánál pillantott felém, hogy kijavítson, amikor már huszadjára és Maylinnek szólítottam, hogy jobban szerette, ha May-ként hivatkoznak rá, de a kedvence a Mili volt - nem meglepő módon a nővére hívta így a születésétől fogva, mert mindig is kicsike volt. A hirtelen érkező boldogságát felváltotta egy pillanat alatt a mély szomorúság, ami könnyek formájában jelentek meg a szemzugaiban. Nem tartott sokáig a gyengeség jele nála, mert mélyen teleszívta a tüdejét és onnantól kezdve éreztem rajta, hogy a figyelme már nem feltétlenül csak a mesét követte. Vagy csak minden érzésétől akart nagyon is távol kerülni pont, hogy a mese segítségével.
Az ajtó nyitása váratlanul ért, pontosabban a hang úgy robbantotta szét a felületes alvásomat, mintha sosem hunytam volna le a szemeimet. Mintha nem engedtem volna a fáradtságomnak. Lassan dörzsöltem meg a szemeimet és kérleltem Jude-ot, akitől a nem várt replikára egy pillanatra elfelejtettem még levegőt is venni, ejtettem a vállaimon is a kanapé takarásában. A szemem a sötéthez szokott, úgy követtem a lakás sötétjében mozgó sziluettet, még kisebbre összehúzva magam a takaró alatt, hogy elférjen mellettem. Még ha nem is ért hozzám. Még ha olyan nagy is volt a kanapé, hogy egy fél focicsapat is le tudott volna ülni mellénk. Azon túl, hogy reszketegen vettem levegőt, csendes maradtam a kérdéséig. Addig, hogy valami koppant az asztal felületén. A kérdései alatt a hangját figyeltem, a hangszínét.. azt, hogy ő is ugyanolyan kimerültnek tűnt, mint amilyennek én is éreztem magam.
- Fél kettő körül aludt el - szavaim halkan csengtek.. és nem feltétlenül csak azért, mert a lány nyitott ajtónál aludt, hanem azért is, mert nem tudtam beazonosítani Jude kedvét.. és nem tudtam, hogy mire reagálna harapósabban - mint ahogy pillanatokkal ezelőtt a kérésem is irritálta őt. - Én fél három után, akkor még ránéztem az órára - ezt már csak motyogtam, hiszen nem voltam abban sem biztos, hogy érdekelné őt, így a szavaimat követő kérdése nyomán gondolkodni sem tudtam a válaszon, csak megráztam a fejem, hogy nem gond, egyáltalán. Mármint én tudtam, hogy azt miért csinálom, ezért módosítottam:
- Persze.. lehet - kicsomagoltam magam a takaróból, csak néha kellett megkapaszkodnom vagy kitenni a kezem, hogy át ne essek semmin, hogy becsukjam Maylint rejtő ajtót. Hosszan fújtam ki tüdőmból a levegőt.. csak hogy visszalépjek a kanapéhoz, hogy a mellette lévő lámpa kapcsolóját kikutatva az ujjaimmal felkattintottam azt. Nem csak Jude kigombolt ingével, a bőrét csipkéző és amorf formájú térképként megjelenő sebesüléseivel szembesültem, hanem a korábban hallott tárgyat is be tudtam azonosítani. A pillantásom nem Jude bőrét fixírozta már, hanem a fegyvert, amit pislogás nélkül, mereven bámultam pár másodpercig. Megnyaltam az alsóm ajkam és eszem ágában sem volt kérdéseket feltenni azt illetően, mert ha vadászpuskát láttam is, a tulajdonosai hivatásos és hobbi vadászok voltak.. akik nem futkostak New York utcáin a puskáikkal.
- Szeretnél bármivel kapcsolatban beszélni most.. ? - csak az utolsó szótagnél gondoltam úgy, hogy inkább kérdezek, mintsem megállapítsak.. várva az elutasítását, ezért fura, csapongó lett a hangom. Még halkabb, szinte már csak suttogásra telien, de aztán a bennem élő és nem is olyan mélyen szunnyadó tyúkanyó felülkerekedett a bizonytalanságomon és Jude mellé telepedtem, felé fordulva, hogy a testét ékesítő megannyi sebesülést számba vehessem anélkül, hogy hozzáértem volna. Még csak nem is hajoltam oda hozzá, pedig lehet, hogy úgy jobban láttam volna. Ezért is nyújtóztam az asztal felé, hogy onnan lehúzzam a szemüvegemet, amit aztán fel is vettem. Most csak egy másodpercre szemeztem a fegyverrel, de aztán nem is Jude szemeit, arcát figyeltem, hanem azt találgattam magamban, hogy melyik sebével kellene kórházba mennie. Lekötözve - mert ahogy ismertem, esze ágában sem lett volna megjelenni egyetlen egészségügyi helyen sem. -  Le kellene zuhanyoznod, hogy lássuk, mi a helyzet... Fáj valamid? - most már a szemeit néztem. Neki szegeztem a kérdésemet face to face. - Segíthetek valahogy? - még egy kérdés. Felajánlhattam volna azt is, hogy magára hagyom, de amennyire fáradt voltam, lehet, hogy egy villanyoszlopnak mentem volna neki - ezt pedig nem akartam kockáztatni.
Majd reggel. Amikor már aludtam is valamennyit. Tényleg.

Victor megizzasztott abban, hogy konkrétan a hazaérkezésem napján invitált meg egy találkozóra. Szerettem volna lepihenni és rendbe szedni a gondolataimat a hétköznapokba való visszatérés előtt. Bár, ha eszembe jut, hogy mennyi minden történt Kolumbiában, akkor azt hiszem, hogy ez nem fog menni és kockára kell tennem a karrieremet is. Egy kislányért lettem felelős egyik pillanatról a másikra. Ostobaságot követtem el azzal, hogy átcsempésztem a határon, de ha ott marad, akkor nem éli meg a másnapot se. Mallorie húgaként úgy éreztem, hogy ezt nem engedhetem meg, mert örökre kísértene a bűntudat. A papírjait utólag is meg tudom oldani, de biztonságos környezetben kell tudnom mielőtt hajtóvadászat indulna ellenünk. Ennek tetejébe ma este az orosszal diskurálásba kell bonyolódnom. Alig álltam a lábamon a landolás momentumában és még azt is meg kellett oldanom, hogy Maylin ne maradjon egyedül. Mégsem hagyhattam őrizet nélkül egy idegen országban, melynek a nyelvét sem beszéli. Jobb ötletem úgysem akadt volna, mint Cora. Az utolsó találkozásunk nem végződött jól, de rajta kívül nem igazán bíztam senkiben. A testvéreimet nem ugrasztottam volna, hogy vigyázzanak egy tinire, ahogyan azért sem, hogy döntéseket hozzanak a távollétemben a fiammal kapcsolatban. A tájékoztatót megkaptam az örökbeadásról, de még mindig nem jutottam dűlőre. Mallorie halála után sokkal nehezebbé vált az életem és az eddigi kis önző körömet fel kellett számolnom. Túl sokan függtek tőlem és ezt még tetőztem is egy személlyel. A lovak állapota, az ügyvédi munkám és a lehetséges gyereknevelés mellett nem sok időm lesz, és nem feledkezhettem meg az apámról se. Az otthonban vigyáztak rá, de túl sokáig voltam távol és féltem attól, hogy már nem fog felismerni. Esélyem se lesz bemutatni neki az egyetlen unokáját, tudnia kell, hogy a vérvonala nem halt ki. Ebből a szempontból kibontakozóban volt bennem egy meg nem nevezett érzelem. Az apaság olykor fura dolgokra képes, de az apám tuti azt mondta volna, hogy tartsam meg a fiamat, aki elneveztem, de még sohasem tartottam a kezemben. Cora lett a felhatalmazottam, hogy cselekedjen vagy helyettem kommunikálja az akaratomat a kórház falain belül. A térerő és az internetkapcsolat sem volt az igazi Bogotában, de nem is készültem nagy csodára. A drog hazájában az is felér egy napi imával, ha életben maradsz, nem szoktak különösebben aggódni amiatt, mely abban a közegben luxusnak számít. Le voltam döbbenve, hogy mennyire szegény családban nőtt fel a fiam anyja és a szülei mennyire nem ragaszkodtak a saját gyerekeikhez. Az indokot megértettem, hiszen enni kellett valamit, de eladni a saját vérüket…nem is gondoltak bele, hogy milyen sors vár arra a lányra. A gyermekkereskedelem virágzott odaát és csak kapkodtam a fejemet a részletek feltárásával. Az elhatározásom előtt óvatosan kellett eljárnom és olyan kapcsolati tőkéket felhasználnom, amiket csak rendkívüli esetben tettem meg. Az üzlet sosem egyoldalú, de rühelltem tartozni. Ricardo segítsége nélkül tuti nem úsztuk volna meg ép bőrrel, de hála ennek most már eggyel kevesebb megoldandó probléma vár rám. Így gondoltam ezt akkor is, amikor ajtót nyitottam annak a nőnek, akit nem sikerült kivernem a fejemből és a gondjaira bíztam a kislányt, akit immár a sajátomnak véltem. Fura találkozásnak tettem ki Corát, de bíztam abban, hogy elrendezi a dolgokat az orosszal való tárgyalásom alatt. Korántsem úgy alakult ez az este, mint amire számoltam. Egy újabb embert ismertem meg Sullivan személyében. Az ügyvédi berkek szélesek, de vannak nevek, amik hírhedtek vagy simán jelentenek is valamit. Victor felkérése nem a véletlen műve volt, de Chang-el az összképben már az örömöm is odalett. A fenyegetés nem sokat segített rajtam, de a felajánlás édes volt. Sosem mondtam le róla, hogy megtaláljam Mallorie gyilkosát. A drog nekem csak egy fogalom és nem izgatott a megléte, mert mindig akadt egy közvetítő. Az öcsém nem tudott információt szolgáltatni és ezt mindennél jobban akartam. Lorie sírja felett állva elszállt belőlem az iránta érzett harag, és csak az tartott egyben, hogy ígéretet tettem neki. A fiúnkról gondoskodom (ez még nem eldöntött tény, hogy mi lenne a legjobb neki) és bosszút állok érte. A halála nem lehet értelmetlen csepp a tengerben, szóval választottam. Victor azért nem engedett el ilyen könnyen, hiszen már neki is nagy volt a tét. Az unokahúga halála felbolygatta a családja körét és fordított helyzetben nekem is a gyilkos feje kellene…ha az nem éppen a kínai alvilág egyik vezetőfigurája lenne. Feladta a leckét azzal, amit szeretne, de végül úgyis ez lett volna Chang sorsa. Nem sajnálom az életét, csak azt, hogy ennyire kényes témába kell beavatkoznunk. Victor nem fog nyílt hadüzenetet indítani ellene, hanem becserkészi és ehhez eszközök kellenek neki (ügyvédek). Fájlaltam minden végtagomat a bárban töltött órák alatt, de éberségem nem lankadhatott, mert az orosz sem volt jó hangulatában. Az ingem alá csúsztatott fegyver pedig emlékeztető lesz arra is, hogy kinek tartoztam. A hazafelé vezetőn úton a másik ügyvéddel csendbe burkolóztunk és csak akkor szólaltam meg, amikor a búcsúzásra került a sor. Az óra elütötte a négy órát is, mire az ismerős sarkon találtam magamat. Idelentről tekintettem fel az épület sziluettjére és néztem meg a sötét ablakokat. A portás szelíd mosollyal az arcán köszöntött, én meg összeszedtem annyira magamat, hogy rámosolyogjak.
- Jó reggelt Mr. Cowen…a hölgy még mindig itt van. – sejtettem, hogy Cora nem fog lelépni, mert megkértem rá, ezért biccentettem a kijelentésre.
- Köszönöm Eloise. További jó munkát. – haladtam el a pult előtt, hogy a lift gombjára nyomjak rá. Nem sok kellett, hogy megérkezzen és beszálljak. Lehunyt szemhéjakkal döntöttem neki a homlokomat a felvonó falának és csak számoltam az emeleteket. Csoszogó léptekkel hagytam el az üres teret és sétáltam el az ajtóig. Talán már alszanak…ez volt az első megérzésem. A kulcsot elforgattam a zárban és azonnal megcsapott az étel illata. Fogalmam sincs, hogy mikor ettem utoljára és sajgott a hátam is. Már éppen felkapcsoltam volna a villanyt, de ekkor megszólalt a nő.
- Az istenért…. – káromkodtam el magamat, de továbbhaladtam és lerúgtam a két cipőt, hogy elirányítsam a testemet a kanapéhoz. Lehuppantam az ülőalkalmatosságra és a térdeimre támaszkodva fújtam ki az eddig bent tartott levegőt és azonnal nyúltam a fegyverért, hogy a dohányzóasztalra helyezzem. Nyúzottnak éreztem magamat és meggyötörtnek az elmúlt két nap után.
- Könnyedén elaludt? – jött a kérdés a részemről, hogy essünk túl az első körön, aztán a vállam felett oldalasan lenéztem rá.
- Lehetne, hogy magyarázatot később adjak? – elkezdtem kigombolni az ingemet és megnézni a sérüléseket, melyeket még Bogotában szereztem. Több helyen véreztem, de nem vészesen és kellett volna egy zuhany is.

Nem tudom, mi vitt arra rá, hogy reggelente felkeljek, mert egyre nehezebben keltem ki az ágyból. Napok óta képtelen voltam arra is, hogy a jóga által átmozgassam a testem, mert a gondolataim nem a jelenben, nem velem voltak. A hajnali ébredést követően a munkám foglalt le, a gyerekek, s a foglalkozásokat követően és előtt Pandorával töltöttem az időmet, csak hogy aztán sietve vágjak át a városon, hogy a látogatási időn belül még azt az aprócska kisembert is megleshessem, akit ugyancsak rám bízott Jude - a kisfiát. Még mindig idegenül léptem oda a mellé kirendelt őr mellé, és napról napra többet beszéltem azzal a férfival, aki hetekkel ezelőtt is utánam jött akkor, amikor Mallorie elhunyt. Azt hiszem, hogy benne bíztam a leginkább és vele éreztem magam ha nem is biztonságban, de tudtam, hogy vigyáznak a kisfiúra. Nem kellett volna aggódnom érte, mégis minden egyes lélegzetvétel arra sarkallt, hogy úgy féltsem a kicsi életét, mintha kötődnék hozzá úgy, ahogy egy anya tud csak a gyermekéhez. Ne értsen félre senki, tisztában voltam a körülményekkel és az igazsággal, de elég volt annyi, hogy a megfelelő higiéniai előkészületek után megérintsem őt. Ez kellett csupán ahhoz, hogy azt érezzem, elvesztem mellette - és ennyi elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljek, de most nem a gyász, hanem a remény és a boldogság könnyei jelentek meg a szemem sarkában. Minden egyes nappal növelte a túlélési esélyét és ez tett boldoggá igazán. Az ügyvédet viszont nem akartam zavarni a kelleténél jobban ameddig Kolumbiában tartózkodott, mégis, ha napokig nem jelentkezett, akkor én voltam az aki ráírt, hogy érdeklődjek a hogyléte felől. Valahogy átértékelődtek a napjaim és észre sem vettem azt, hogy az elmúlt időszakban elhanyagoltam magam kissé, már ami az alvási szokásaimat illette, alig volt meg az öt óra alvás és az örökös kimerültség és fáradtság eredményeképp két nappal ezelőtt satufékeznem kellett a kórházba igyekezve megkésett reflexekkel. Három nappal korábban egy bögre csúszott ki a kezemből és négy órával ezelőtt Felixet hagytam válasz nélkül. Az igazság az, hogy észre sem vettem, hogy percekig az ajtómban állva nézett rám érdeklődőn a három kérdését követően. Pedig csak három másodpercre hunytam be a szemem homlokommal az asztalom lapját érintve... A telefonom rezgésére rezzentem meg.

Két kávéval később sem éreztem magam kipihentnek, így Jude üzenetét követve a mélygarázsban hagyott autómat bezárva a portás elé járultam, aki már tudott az érkezésemről. Az orrnyergemen feljebb toltam a szemüvegemet, remélve, hogy a fejfájást megelőzöm. A liftben még szöszöltem egy kicsit a ruhámmal, hogy eligazgassam azt magamon, a vállamra húzott táskám pántját is megigazítva, amiben egy kicsiny doboz kapott helyet szalaggal átkötve. A lehető legkisebb kiscipőt tartalmazta, mert képtelen voltam otthagyni azt a boltban és ezt szerettem volna Jude-nak adni.. mert a kérésének eleget téve jó pár dolgot beszereztem, ami a baba érkezéséhez kellett, és még annál is többet, amit nem tudtam nem megvenni. Nem mondom, hogy túlköltekeztem volna, de nem tudtam választani négy cumi, tizenhárom rugdalózó közt, ezért mindet megvettem. A csengő megnyomása után várakoztam, hogy ajtót nyisson nekem a férfi, addig is összébb húztam a kabátomat, mert a kialvatlanság miatt folyamatosan jobban fáztam a kelleténél.
- Szia! - beljebb léptem a lakásában, épp, hogy csak felmérve a berendezést, hogy folytathassuk a beszélgetést, mégis csendre intett a szavaival.
- Ő…Maylin…Mallorie húga. Velem jött…és nem beszél angolul - ha el is hallgatott egy lélegzetvételnyi időre, már folytatta is, nekem pedig azt hiszem, hogy kiesett pár másodperc. Nem értettem őt és ha magyarázatot is kaptam, akkor sem tudtam összetenni, hogy mi történik. Összezavarodtam és mielőtt felocsúdhattam volna, biztosított arról, hogy bármit rendelhetek.. hogy foglalkozzak a lánnyal, hogy... egyedül maradok egy ismeretlen lakásban egy számomra teljesen idegen lánnyal. Mielőtt tiltakozhattam volna, már ott sem volt és kellett pár hosszúra nyúló másodperc, hogy összeszedjem magam a pulton hagyott kulccsal szemezve.
Nem erre számítottam! Talán egy kicsivel hangosabban és csüggedtebben sóhajtottam, mint azt kellett volna. Talán darabosabban raktam le a táskámat a konyhasziget melletti székre, aminek a támlájára illesztettem a bőrkabátomat. Talán egy kicsit bizonytalanabb mosollyal fordultam Maylin felé, mint azt megérdemelte volna, Jude kérésének eleget téve pedig azon a nyelven szólaltam meg, ami anya szerint a világ legszebb nyelve: spanyolul, amelyet anyanyelvi szinten beszéltem a bilingualitásomnak köszönhetően.
Röviden bemutatkoztam neki, megemlítve, hogy Jude egyik barátja vagyok és azért jöttem, hogy ne legyen egyedül. Éreztettem vele, hogy nem kell beszélnie, ha nem akart, de mégis minden egyes pillanatban, amikor megszólalt, türelemmel és megértéssel fordultam felé. Nem beszélt sokat, bizalmatlan volt és borzasztóan visszahúzódó módon viselkedett, s minden egyes mozdulatomat úgy figyelte, mintha azt várná, mikor fogom bántani őt. Elkeserített ez a fajta reakció a részéről, éppen ezért sem terheltem őt azzal, hogy rákényszerítettem a közeledésem, megvártam, hogy ő tegye meg a szükséges lépéseket. Ezért is pakoltam aztán másfél órával később elé a mobilomat, amikor megegyeztünk abban, hogy mit enne meg legszívesebben, a választása pedig mosolygásra késztetett. Azt mondta, hogy mindig is ki akarta próbálni a coleslowt, ezért csak azt kért.. amihez a magam részéről hamburgert, sült húst és zöldségeket rendeltem még, ha esetleg mást is megkívánna. Azt hittem, hogy én eszek lassan, mégis, amikor beleharapott a hamburgerbe.. minden egyes rágást kiélvezett, én pedig a látványt, ahogy a meleg ételt élvezettel kóstolta. Nem szólaltam meg, csak hagytam, hogy egyen... hogy végigkóstoljon mindent, miközben vele vacsoráztam, a pult túloldalán ülve. Nem akarta, hogy bemenjek vele a fürdőbe és én sem hittem volna, hogy ebben a túlságosan is intim pillanatban ott kellene lennem mellette, de amint megkapott minden szükséges dolgot hozzá, a fürdő ajtaját mégis csak résnyire nyitva hagyta. Nem azért, mert kértem volna, hanem azért, mert addigra már tudta, hogy ameddig neki ott volt Mallorie emléke, nekem itt volt az öcsém betegsége. Azt hiszem, hogy ha egy kicsit is kezdett bízni bennem, nagyon is köze volt ehhez annak, hogy beszéltem Callumról neki és bármennyire is a nyelvem hegyén volt, hogy neki is kifejezzem a részvétem Malloriet illetően, nem volt hozzá jogom és nem is akartam átlépni egy határt, mert nem tudhattam, hogyan reagálna, ha felhoznám a gyászát. Éppen ezért sem érintettem - szerintem - érzékeny témákat és hagytam, hogy ő kérdezzen. Az egyébként kis méretű köntös akkora volt rá, mintha legalább Góliát járt volna a lakásban, de ameddig ő kényelmesen érezte magát benne, addig nem éreztem úgy, hogy tanácsokat kellene adnom az öltözködését illetően, sokkal inkább azért sem, mert ázott csibe módjára majdnem egy órán át fürdött és mosta meg kétszer a haját is, a talált fésűt pedig a kezembe nyomta, így.. engedve a néma kérésnek és a nekem hátat fordító lánynak megtettem azt, amire kért, gyengéd mozdulatokkal fésülve a sűrű, már-már feketének tűnő derékig érő haját. Nem akart hajszárítóról hallani, de idekint sem maradni, ezért is egyeztünk meg abban, hogy a neki Jude által mutatott szobába lépdelt úgy, mintha az ágy alatt és a szekrényben rejtőzködő szörnyektől tartott volna. Tom & Jerryt kérte a tévében, így azt kerestem neki, miközben a hatalmas ágyon a lehető legkisebbre húzta össze magát a takaró alatt, szinte ki sem látszott onnan. Két órányi mese után nehezült el a pillája annyira, hogy végre elaludjon és még fél órán át ültem mellette az ágyon, hogy biztos legyek abban, mélyen alszik.. minden fáradtságát és félelmét felemésztve, remélve, hogy rémálomtól mentes órákra zuhant álomba. Lekapcsoltam a tévét és az egyetlen addig égve hagyott lámpát is, hogy aztán az ajtót csak behúzzam, de ne csukjam be, hogy aztán a zoknis lábammal szeljem át Jude lakását, épp csak annyira otthon érezve magam itt, hogy ne essek át semmin. Mégsem értem hozzá semmihez, nem kutakodtam, inkább elmosogattam a koszos evőeszközöket, elpakoltam a pultról, betettem a hűtőbe a rendelt, de nem megbontott Dr. Peppert, amit Maylin kért és elborzadtam attól, hogy éjszaka 2:38 percet mutatott a sütő időjelző lapja. Egy pohár csapvízzel és a táskámmal léptem a hatalmas kanapéhoz azután, hogy a kulcsot kivéve a zárból bezártam az ajtót, s mielőtt sokat gondolkodtam volna a következő lépésemen... a karfára pakolt plédet magam köré húzva a mellkasomhoz húzott lábakkal feküdtem le a kanapéra, de csak annyira voltam képes, hogy laposakat pislogjak a gyér holdfény táncára, amint az bevilágított a lakásba. A szemüveg alá nyúltam az ujjaimmal, hogy megdörzsöljem az orrnyergem is, végül levettem azt a dohányzóasztalra pakolva a táskám mellé. Maylin olyan mélyen aludt, hogy még egyszer sem fordult meg, mióta magára hagytam és valahogy most éreztem én is az ő kimerültségét.
Arra ébredtem, hogy kattan a zár.. és arra ijedtem fel, hogy a bejárati ajtó mögöttem kinyílt, de túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy felpattanjak.. lassan ültem fel, de csak annyira, hogy a fejem látszódjon a háttámla takarásában, onnan pislogjak laposan Jude irányába. Eszem ágában sem volt megnézni, hogy mennyi az idő, épp elég volt, hogy még mindig sötét volt.
- Szia! - suttogásra telt csak tőlem. Még a hangom is fáradt volt. - Ne kapcsolj villanyt, kérlek, nem akarom, hogy May felébredjen - automatikusan, nem szándékosan csúszott ki a lány nevének becézése. - .. itt vagyok a kanapén - adtam meg az irányt a férfinek, a bútor sarkába húzódva, a takaróba úgy bebugyolálva, mintha a sarkkörön lettünk volna.