.

- Ez nem jó ötlet..ez baromira nem jó ötlet.
Evan legalább már ötödszörre ezt hajtogatja és valahogy úgy veszem észre, hogy Jared is meglehetősen osztja a véleményét, jóllehet ez közel sem állít meg a pakolásban, helyette arra késztet, hogy még gyorsabban lelépjek innen. Már meghoztam egy döntést és bármennyire is legyen bizonytalan vagy őrültség, most már nem vonhatom vissza. Nem mintha egyébként ezt terveztem volna egy percig is azóta a pillanat óta, hogy elhatároztam: Jake után megyek Alaszkába. Őrültség lenne? Könnyen megeshet. Hiszen mit tudok én arról a helyről? Jártam ott..egyszer? Mindez viszont annyira eltörpül a késztetés mellett, hogy megbizonyosodjak a hogyléte felől másfél hónap rádiócsend után, hogy eszembe sem jut visszavonulót fújni még akkor sem, ha a világot bejáró, vakmerő unokabátyám is csak rosszallóan csóválja a fejét a kanapémon elkényelmesedve. Látnom kell őt. Tudnom kell, hogy jól van, bárhogyan is alakult mindez közöttünk. Mennyire vennék hasznát a munkámban, ha magam golyóznék be a tudatlanságtól?
- Egyáltalán tudod hova kell menned? Maddie..várj már. - pár cuccommal és annak lendületével együtt hagyom hátra őket, Evan viszont úgy tűnik lelkesen követ ezek után is.
- Majd feltalálom magamat. Mennyire lehet nehéz? Ott a térkép..a telefonom..a szám, amivel megkérdezhetek bárkit. - hadarom el a saját meglátásaimat és szinte meg se hallom azokat a gondolatokat, melyek elbizonytalaníthatnának egy percig is. Belegondolhatnék mindebbe. Logikusan átvehetném minden egyes pontját az útnak, de úgy érzem minden logikára hajazó észérvem kevésnek bizonyulna az elszántságom mellett, amely úgy tűnik irányító szerepbe lépett már egy jó ideje. Mellesleg mindent leszerveztem. Az utat, ahol álomra hajthatom a fejemet és utaztam már el korábban is, szóval nem is tudom hova tenni ezt a nagymértékű aggodalmat.
- De.. - szökik ki belőle egy ismételt próbálkozás a részéről, én pedig megállok arra a szekundumra, amíg szembefordulok vele.
- Evan, jól leszek, ígérem. - biztató mosolyt ejtek felé, de nem úgy tűnik, mint akit nagyon sikerült meggyőznöm, ezért Jared felé fordulok inkább, mert nem sok időm maradt tovább részletezni mindezt. - Tényleg tudsz vigyázni Jesse-re? - nem szívesen hagynám másra a kutyámat, de abban a káoszban, amit készülök megtenni és amire nem tudom, hogy felkészültem teljesen vagy sem, jobb ha egy biztos ponton marad.
- Rémlik, hogy tőlem kaptad? Nem lesz baja. Ellenben te is tudod ezt biztosítani?
- Kevertem én valaha is bajba magamat? - most újra rajtam a sor, hogy egy kérdést tegyek fel, a választ azonban nincs lehetőségem megvárni, mert a taxi megérkezik, amely csak még valóságosabbá teszi a döntésemet.

- majdnem 10 órával és pár (francba, remélem ez a megfelelő gép) átszállással később..
Egyfajta kellemes nosztalgikus élmény fog el a fáradtság mellett, amely ólomsúlyként telepszik meg rajtam a városba érkezve. Már korábban lefoglaltam magamnak egy szobát nem is olyan messze a reptértől, ugyanakkor biztos vagyok abban, aminek a közepén már nyakig csücsülök, mégis egy részem elveszettnek érzi magát egyedül. Határozottan más ez, mint amikor legutóbb itt jártam, de ha lehetőséget biztosít arra, hogy akár egy perc erejéig is összefussak vele, hát már megérte.
Egy kisebb szerelést veszek magamhoz a szobámba történő elrendezkedés után és bár csábít az ágy meg az alvás gondolata, mégsem engedek ennek a késztetésnek arra hivatkozva, hogy még messze van az este, addig pedig rengeteg minden történhet.
Az elkövetkezendő órába egy helyi kocsmába jutok el, ahol határozottan úgy néz rám mindenki, mintha három fejem nőtt volna a másik mellé. Ez fél órával később sem lesz másképp, noha már egy számomra baromira erős itallal és pár megjegyzéssel gazdagabb lettem, amire viszont kíváncsi vagyok, még mindig nem kaptam választ, mégpedig, hogy valaki ismeri-e Jake Lestert a környéken? Megtehetném, hogy felhívom, de a telefonom a térerő egyenlő a semmivel, ezért marad a kétségbeesett érdeklődés, amit már majdnem úgy döntök feladok, amikor is egy idősebb, rendőr egyenruhába öltözött tag megszólít arra hivatkozva, hogy ő szinte mindenkit ismer a környéken, ezért felajánlja a kocsiját és egyben a segítségét. Ilyen érzés lehet az a bizonyos reménysugár a totális sötétségben? Mert valahogy így fogom fel az egészet.

- ...tudja ez volt az a pont, ahol úgy éreztem érzelmileg elzárkóztam és ezt mindannyian tudjuk jól, hogy ez hibának bizonyul. - talán egy negyed órája ülhetek a kocsiban, de azalatt az idő alatt úgy éreztem teljes diagnózist állítok fel az érzelmi skálámról, hogy aztán a mellettem ülő férfiét is kivesézzem. A kapott 'ühüm' meg 'aham' válaszok hallatán úgy érzem nem értékeli túlságosan ezt a fajta kommunikációt, de ez közel sem állit meg abban, hogy elhallgassak. Már ott tartok, hogy egy teljes történetet kreáljak róla az általa kapott félszavakból, amikor a kocsi fékezni kezd, végül teljesen leáll valahol a semmi közepén.
- Mm..miért álltunk most meg? - ez az a pillanat, ahol kicsinálnak vagy csak kilöknek és magamra hagynak?
- Akadt egy kis probléma az autóval. Itt nincs térerő, de nem messze innen már van. Szóval maga maradjon itt, biztonságosabb, én meg hívok segítséget. - kiszáll a kocsiból és meg sem hallgatja kétségbeesett ellenkezésemet erről a helyzetről. Kifújva a levegőt hajtom fejemet az ülés támlájának, de túlságosan zavar a nagy csend és nem is érzem magam túl biztonságban, ahogyan ő azt állította. Egyszerűen azt érzem nem maradhatok itt és mivel csak pár perce ment el, még talán utolérhetem őt. A kabátot szorosan fogva magamon követem a hóban lévő lábnyomait, amik egészen egy darabig el is vezetnek, végül aztán nyomuk veszik, általuk pedig én is falakba ütközök a továbbiakat illetően. Előttem három felé ágazó ösvény, környezetemet a hóval borított erdős rész veszi körül és hogy még szépítsem a dolgot, a térerő még mindig a nullán tendál. Ez az a pont, ahol szembe kellene néznem azzal, hogy hibáztam és baromira, de eltévedtem?

.

Félmeztelenül állok a konyha közepén, és várom, hogy lefőjön a kávém. A szokások rabja lettem, egyfajta állandóság lett úrrá rajtam az elmúlt hetekben, és ennek köszönhettem, hogy még nem őrültem meg, és nem zártak be a legközelebbi diliházba. Nem állítom, hogy nem voltak nehéz éjszakáim, de az ingerszegény környezet, és a havas táj meghozta a várva várt eredményt. Nem szorongtam, ha a jövőre gondoltam, nem mozgatott meg különösebben a múlt sem, mert valahogyan elfelejtettem aggódni is. Jót tett az egyedüllét, az otthoniaktól távol lenni, és megtalálni önmagamat ezen a kietlen vidéken.
- Hahó…morcoska. – egy bundás kapucni kukkant be a hátsó bejáraton, én meg örömmel fordulok oda, ahonnan a hangforrását sejtem. – Leti…hát te mikor keltél? – őszinte mosoly költözik az ajkaimra. Nem tudtam Leticia létezéséről, amíg vissza nem jöttem Anchorage-be. Gery tartotta nekem egyben a házat, ellátta az itteni kutyákat is élelemmel. Nem tagadtam sosem, hogy több állatot is támogatok, csak éppen hivatalosan két husky-nak voltam a gazdája, és nem nyolcnak. Nem is ment volna, hogy ennyi éhes szájjal nézzek farkasszemet reggelente, de most már a részeimmé nőttek a többiek is. Sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, és részben ezt a felbukkanó hölgyeménynek köszönhettem, aki Gery-nek volt a húga. – Még a nap előtt, de számít is ez Lester? Nemsokára elindul a szezon, és özönleni fognak a turisták…ideje lenne, hogy igent mondj Desmond felkérésére. Errefelé nem teremnek orvosok olyan gyakran, és minden segítő kéz elkél, ahogyan ma reggel is, hogy elmenjünk Anchorage-be a húsért. Éhen fognak halni a kutyáid, ember. – odasétál, és belebokszol a vállamba. – Elég lesz…tudod, hogy még nem ittam meg a kávémat, ezért az lenne a legjobb, ha nem játszanál az oroszlán bajszával. – figyelmeztető pillantást vetek felé, de kár mozdulnom is, mert a hasfalamba bokszol az öklével, és majdnem sikerül kiejtenem a kezemből a bögrét. – Ugye nem akarsz megint verekedni? – vigyorodom el, így kivillannak a csodaszép fehér fogacskáimmal, de a kihívó tekintetnek nem tudok ellenállni, és a derekánál fogva kapom fel a leányzót a földről. – Ez aljas volt Lester, tegyél le. – milyen jó, hogy sokkal magasabb vagyok, mint ő, így a bögrét ráfűzöm a kisujjamra, és megpörgetem a tengelye körül. – Ne játssz a tűzzel. Mindjárt felöltözök, de könnyebben menne, ha összedobnád nekem azt a remek sajtos szendvicset, amit az étteremben is felszolgáltok. – helyezem le a földre egy fair alkuért cserében, de nem bír a vérével, és kapok egy fenékre billentést is. – Rendben, de csak akkor, ha ma nem nekem kell alkudnom Freddel. Borzalmasan rossz kedvében van, és nem fogja ár alatt odaadni a húst…tudod, hogy ez nem válik be mindenkinél. – mutat a pofázmányomra, de már nem is felelek rá, csak őszintén felnevetek a helyzeten. Mennyire megváltozott az életem, és ezt a itteni környezetnek köszönhetem.

Délelőtt megjártuk a várost, sikerült egy viszonylag jó üzletet kötnöm az öreggel, hogy elhozhassuk a maradék belsőségeket is tőle, illetve megígértem, hogy a délután folyamán elszállítok hozzá egy nagyobb adag fát, ha már megjártam az erdőt. Errefelé az emberek nem igazán a pénzzel kereskedtek, hanem egymásnak szívességeket tettek. Másképpen működtek az itteni szabályok, és örültem neki, hogy kikerültem a New York-i hajszából. Gyűlöltem azt a várost, és a velejáró gondokat. Jamie-nek köszönhettem, hogy eljöttem, és szinte egy kisebb vagyon nélkül megúsztam a történetet. Gery-t sajnos éjszaka kellett riasztanom, hogy jöjjön ki értem a reptérre, de megtette, és azóta is az egyik legjobb haverom, akire bármikor számíthatok. A húga az elmúlt hónapokban tért haza Washingtonból, mert otthagyta az egyetemet. Azt mondta, hogy nem neki találták ki a jogot, és a szíve visszahúzta ide. Tök véletlenül akadtunk össze, éppen a szánómat szidta, amikor kimentem a bátyjával. Egészen érdekes jelenség a lány, mert félig olasz, félig indián. Errefelé nem ritkák a félvérűek, de hogy éppen egy olasz? Szerencsére dominánsabb géneket örökölt az édesanyjától, akinek a szülei, de még a nagyszülei is nőttek fel, csak ő álmodott nagyot, és hagyott mindent hátra egy szőlőhegyért cserébe. A szerelem fura eseményeket vonhat maga után. Szókimondó volt, és egyenes, amit mostanság értékeltem. Nem mondom, hogy rám szállt volna, de állandó jelleggel piszkált, és már nem bírta ki, hogy ne fogadjak egy kis társaságot a kutyákon, és a bátyján kívül. Nem felejtettem el a szőkeséget, de amikor eljöttem, komolyan gondoltam az utolsó szavaimat. Rossz időben, és rossz helyen találkoztunk.
Már sötétedik, nem is tudom, hogy miért nem fordultam vissza, mert mára vihart jósoltak, és az észak felől érkező szél is ezt sugallta. A srácokkal mentem egy kört, és a szán végére erősítettem a fahasábokat is, hogy még a holnapi nap folyamán leszállítsam a húsért cserébe.
- Gyerünk…ne puhuljunk el. – csapok a kutyák közé, és kicsit egyenesbe hozom a szánt is, hogy ne sodródjunk le az útról, de ahogyan elnézem pár perc, és elkezd esni a hó is. Sietnünk kell, ha nem akarjuk kint tölteni az éjszakát. Élesebben veszem be a kanyart, amikor a semmiből tűnik fel egy alak. Fogalmam sincs, hogy ki az, de félre kell rántanom az irányítót, így sikerül még időben lefékeznem, de az idegen arcában lendül egy kis hó. – Maga normális? Miért nem néz…. – pattanok le a szánokról, és odasietek az idegen elé, de belém fagy a szó. – Maddie? – sokkolódok le a látványtól.

Kétségkívül rossz döntésekből az én életembe sincs hiány és ez számtalanszor bebizonyosodott már. Az viszont már más kérdés, hogy mikor jövök rá igazán melyek a rosszak és melyek azok, amelyeket tényleg szerencsés volt meghozni. Utóbbi esetében kettős érzések merülnek fel bennem. Egy részem valahol érezte, hogy hallgatnia kellett volna a kétfős csapatomra, akik ördög és angyal formában ücsörögtek a vállamon még az indulás előtt és arról próbáltak lebeszélni, hogy meglépjem mindezt. Talán igazuk volt. Talán csak a telefont kellett volna a kezembe vennem és tárcsáznom a számát, hogy lássam érdeklem-e annyira még, hogy fogadja a hívásomat, de mentségemre szóljon, sosem voltam annak a híve, hogy kis gesztusokat tegyek azon emberek irányába, akik fontossá váltak az életemben; vagy megengedett, hogy túlzásokba essek, vagy akkor inkább hagyjuk csak elúszni az egész tervet, hiszen a végén úgyis kevésnek és feleslegesnek érezném a próbálkozást a részemről. Másrészt viszont itt volt ez a késztetés, ez a megmagyarázhatatlan kellemetlenség a szívem környéken, ami elég ösztönzően hatott rám, hogy lefoglaljam azt a repülőjegyet és felüljek a gépre, hogy egészen meg sem álljak addig, amíg meg nem találom Őt. Mert még mindig fontos volt számomra és érdekelt, hogy mi történik vele. Nem is tudom, hogy mások miképpen tudják mindezt az egész szakítási vagy milyen folyamatot kezelni. Mármint hogyan képesek érzéketlenül elszigetelődni attól, ami egykoron sokat jelentett számukra? Másoknak biztos adnék valami őket segítő tanácsot, de amikor rólam van szó, az egyszerűnek vélhető emberi problémák is olyan körülményessé válnak, mintha egy másik bolygóról helyeztek volna le ide engem.
A fáradtság határozottan és kényelmét lelve öleli körbe testemet és elmémet egyaránt a leszállás után, de nem állít meg abban, hogy pár nélkülözhetetlen cuccot elpakolva magamnak induljak neki a kutatómunkám első szakaszának. Az első megállóm után úgy érzem a kudarc eluralkodik rajtam, mégis akad egy megmentőm, aki ugyan az elejétől kezdve csendben szemlélte mekkora veszélyt jelenthetek az itt élőkre, de gondolom rájött, hogy békés szándékkal jöttem ide, ezért is ajánlja fel percek múlva a segítségét, amit biztos vagyok benne, hogy az együtt töltött bő 20 perc leforgása alatt sikerül is megbánnia. Ő csendbe burkolózik, én meg az érzelmi korlátaimat feszegetem azzal, hogy beavatom őt lelki válságomba és teljes elemzést adok annak kihatásáról az életemre és döntéseimre egyaránt. Egy pillanatra el is feledkezek minden egyéb más kétségemről az elszabadult szóáradatom közben, ami abban a pillanatban véget is ér, ahogyan technikai probléma ütközünk, engem meg hátrahagynak azzal a jelzéssel, hogy: itt biztonságosabb. Meg a fenéket! A semmi közepén, térerő nélkül meg egyedül? Ezek közül melyiknek a háttértartalma egyenlő a biztonságos szóval? Ugyan ötletem sincsen merre tarthatunk pontosan, de a férfi 'nem messze' leírása bőven elegendő nekem is arra, hogy kövessem őt fogalmam sincsen hova, abban reménykedve, hogy még azelőtt megtalálom őt, mielőtt rám esteledne.
Evan bizonyára már a markába röhögne és legalább ötvenszer elmondaná nekem, hogy: én megmondtam..ez rossz ötlet! És valahol most úgy érzem átfagyva a hiábavalónak bizonyuló tíz réteg ruhám alatt, hogy igaza volt. Otthon kellett volna maradnom, megnéznem még harminc romantikus filmet és felfalni egy bonbont, ahogyan azt a filmekben láttam érzelmi válságok után, de neeem...nekem el kell tévednem az erdőben és szétfagyasztanom magamat..miért is? Igen, a logikátlan döntéseim miatt.
Gyorsabban szedem a lábaimat és körbejárva úgy tartom fel térerőért a telefonomat, mint az Oroszlánkirályban Simbát. Ki gondolta volna, hogy még a mesékre is rákapok? Ez lenne az a szakasz, ahol ideje lenne felcímkéznem magamat az evolúciós zsákutca jelzővel.
- Csak egyet, kérleeek.. - lépek két lépést és mintha egy villanást látnék, ezért visszaoldalazok oda a pontra, de semmi, ezért újabb pár lépést teszek. Mit is jelent az a 'nem messze'? Több száz kilométer, egy másik város, ország vagy netalántán bolygó? Újabb próbát teszek térerő keresése gyanánt, de ekkor hangokra leszek figyelmes és a következő, amit érzek az az arcomba csapódó hideg hó érzése, ami egyből felébreszt a technikai álomvilágomból.
- Már nem vagyok biztos benne, hogy az lennék. - orromat enyhén felhúzva szabadítom meg magamat az oda nem illő kellemetlenségektől, de amikor meghallom a nevemet az ismerős hanggal párosulva, egyből olyanok lesznek a bennem dúló érzések, mint amikor felkapcsolják a karácsonyi fényeket először a fenyőfára aggatások után.
- Úristen.. - szökik ki belőlem az első szó, ami eszembe jut Jake láttán és kell egy kis idő, hogy újrainduljak és beszélni tudjak. Miért is nem írtam egy forgatókönyvet erre az esetre? - Jake..szia. - újabb értelmes folytatás a részemről.
- Ne haragudj, én elálltam volna az útból, de a semmi közepén nem hittem, hogy társaságom is lesz. - a telefonomat a zsebembe csúsztatom és egy pillanatra elvonom róla tekintetemet, mert félek, hogy úgy szétzuhanok itt az érzésektől, mint a Shrekben szerencsétlen madár. - Említhetted volna korábban, hogy ennyi lehetőségem van, ha túrázni akarok. Itt éppen minden ugyanolyan és biztos vagyok benne, hogy csak én tévesztettem el az irányt. - magyarázkodok a homlokomra simítva a tenyeremet és zavartan fel is nevetek figyelmetlenségemen. - Gondolom nincs nálad még kettő plusz kabát csak úgy félretéve? - érdeklődök tőle csak úgy mellékesen, de totális a káosz van a fejemben. Mit mondhatnék neki, amikor csak az jár a gondolataimban, hogy mennyire jó őt újra látni?!

.

A tervek mindig változnak, de mostanság eléggé kiszámíthatóak lettek a napjaim, nem sokban tértek el a többitől. A hétvégéken általában segítettem a városban, néha eljártam vadászni, vagy beindítottam a kocsimat, és elugrottam egy távolabbi városba, hogy segítsek Gerynek és Letinek beszerezni az alapanyagokat az étteremhez. Akik régebbről ismertek, most biztosan nem fedeztek volna fel semmi hasonlóságot a régi énemmel. Kifordultam önmagamból, nem dühöngtem annyit, és le is higgadtam, de ezt annak köszönhettem, hogy nagyon kevesen tudták, hogy ki is vagyok valójában. Nem kérkedtem a katonai, vagy az orvosi múltammal, nem is hoztam szóba, ha nem volt muszáj, de néhányan nyaggattak, és ha kellett a segítség, akkor nem tagadtam meg. Szerettem itt lenni, végre olyan ember válhatott belőlem, akit szívesen vállaltam, és büszkeséggel töltött el, ha belenéztem a tükörbe. Idejövet még az is nehezemre esett, hogy beszéljek. Emlékszem, hogy sírtam, nem férfihoz méltó, de úgy mentem el Maddie lakásáról, hogy elbúcsúztattam a nem létező kapcsolatunkat. Boldog voltam egy kevés ideig, de a bizalmatlanságom győzedelmeskedett. Visszaélt az információkkal, melyeket rólam tudott, és közbeavatkozott az életembe. Egy valamit nem viseltem el, ha valaki jobban akarta tudni, hogy éppen hogyan is érzem magam, és mire lenne szükségem. Nem láthatott bele a fejembe, még álmában sem gondolhatta volna, hogy jó ötlet összehozni egy találkozót az öcsémmel. Nem kellett volna, de megtörtént, és én is továbbléptem. Éltem a kis életemet idefent, ahol a legnagyobb bajom a havazás, vagy az élelemhiánya lehetett, de ezeket megoldottam. Oroszországban szolgáltam majdnem egy évig, ez idő alatt cudarabb körülmények között is fel kellett találnom magam, de talán abból az időből maradt meg, hogy szeressem a havat, és a kietlen vidéket, ahol az emberek sem szívesen maradnak meg.
Néhány fahasáb már a szánhoz van rögzítve, de még nem elég, azonban félbe kellett hagynom a gyűjtést, hiszen beköszöntött a vihar szele, és még sötétedés előtt vissza akartam érni a házhoz, hogy a pajtába elzárjam a kutyákat, és magam is visszahúzódjak a melegbe. A whiskey-re gondoltam, és a könyvemre, melyeknek ma este fogom szentelni az időmet. A sálat a szám elé húzom, hogy ne nyeljem be a havat a feltámadó szél miatt, de valaki éppen ekkor lép ki elém az útra. Nem számítottam emberi mozgásra a környéken, de még itt is érhetnek meglepetések. Annyi lélekjelenlétem még van, hogy félrerántsam, és megállítsam a kutyákat, de az illető, aki az utunkat állta, kap egy kisebb kellemetlenséget az arcába. Fel vagyok háborodva, hogy nem nézett az orra elé, így elég zabosan ugrok le a szánról, és lépdelek oda hozzá, de a szőke hajkorona láttán fölbe gyökerezik a lábam. Ő meg mit keres itt? Nem otthon lenne a helye? Érdemben nem is tudom köszönteni, mert tartom a két lépés távolságot, de végigmérem az alakját. Nem feltétlenül meleg szettel jött fel északra, szerintem fogalma sincs, hogy mennyire hideg lesz itt, ha lemegy a nap.
- Szia neked is, csak…. – mit kellene mondanom, hogy örülök, hogy látlak? Nem igazán lenne hiteles a részemről az elválásunk után, de nem is szólalok meg, csak végignézem, ahogyan megtisztítja az arcát a hótól. – Nyughass Ceaser. – füttyentek egyet, mert az ebek nem bírnak magukkal, és már mennének tovább. Ők is érzik, hogy jön a rossz idő, de még egy kicsit kibírják, én meg addig kitalálom, hogy mi legyen az új vendéggel. – Mit keresel itt, Maddie? Ne haragudj, de nem kellett volna említenem. Ez itt már nem New York, és az nem elég, ha két pulcsit felveszel a kabátod alá, mert hasonló balesetek érthetnek, mint most. Kivel jöttél? – tekintek körbe, hátha felbukkan valamelyik testvérem, esetleg Jamie, aki rútul elárulta, hogy hol vertem tanyát. Még nem látogatott meg, de azért igen gyakran beszélünk telefonon, vagy skype-on, ha akad térerő, de az nem sűrűn van errefelé. Összeérintem a két kesztyűbe bújtatott karomat, és rálehelek. – Nincs még két kabátom….de Maddie mit keresel itt, komolyan? Ki hozott el a városból? Mikor érkeztél? – zúdítom rá a kérdéseket, mert nélkülük nehéz lesz bármit is felelnem. Egészen lesokkolt, hogy viszontlátom, valahogyan nem volt tervben, hogy valaha még találkozunk, ahogyan azt sem terveztem, hogy visszamegyek New Yorkba. Nem vágytam a városba, tökéletesen megfelelt nekem itt, és kilátásban volt egy állás is.

Annyira lefoglalt, hogy megszervezzem az egész utat és biztosítsak magamnak egy szállást a biztonság kedvéért, hogy eszembe sem jutott azzal a gondolattal eljátszani mi lesz abban az esetben, ha újra láthatom őt. Mit fogok mondani, miért is jöttem ide? Miatta? Persze, ez volt a fő oka az utamnak, de azok után, ahogyan legutóbb elváltunk, úgy érzem ez már nem lenne helyénvaló. Az aggódásom csak az enyém, ahogyan az érzelmeim is, amelyeknek gátat kellene szabnom és nem csak úgy engednem őket, hogy kedvükre játszadoznak a döntéseimmel és ilyen helyzetekbe rángassanak, mint amilyenbe jelen pillanatban is vagyok. Milyen nevetséges magyarázattal fogok elé állni, ami nem fog úgy beállítani, mint egy komplett idiótát, aki nem képes felfogni azt, ha valami véget ér? Mert bár igen, a józan eszem eléggé befogadó volt ezzel kapcsolatban és lassan kialakított bennem egy biztos pontot, amivel emlékeztetett ennek jelentőségére, de a szívem, amibe olyan mélyen beleköltözött ez a férfi mást sem hajlandó, csak tiltakozni az eszemmel.
Egyre inkább érzem, hogy a kezdeti lelkesedésem alábbhagy, ahogyan a térerő kutatásával ütöm el azt a rengeteg időmet, amit valószínű itt fogok tölteni az erdőben, ha nem találok kiutat belőle. A szép az egészben pedig az, hogy most már azt se tudnám merre kellene visszamennem a kocsihoz, mert az idefelé vezető lábnyomokat ellepte a friss hóesés. Korábbi társaságom pedig rendőr ide vagy oda kétlem, hogy a keresésemre indulna azok után, hogy lyukat beszéltem a hasába az érkezésünk alkalmával.
Újabb kísérletet teszek a térerő kapcsán, de hasztalannak bizonyul, mert bizonyára volt szerencsém olyan zónába keverni magamat, ahol soha nem is volt és nem is lesz jele annak az egy vonalkának, ami még kimentené innen a bajbajutott, kelekótya hátsómat. Szusszanok egyet és inkább elindulok a magam érdekében, hogy ne csak egy helybe toporogjak, amikor társaságom akad és még jól meg is ajándékoz egy adag hóval, amit csak egy kis idő után tudok annyira eltüntetni a látóviszonyok elől, hogy felfogjam kivel is hozott össze az a néha kegyetlenül vicces sors. Elsőre bemagyarázom magamnak, hogy bizonyára képzelődök és annyira szétfagytam már itt a nagy kirándulásban, hogy az agyam gúnyt űz belőlem, amiért képtelen voltam lenyugodni egy másodpercre és hallgatni rá. De minél inkább próbálom ezzel kimagyarázni a jelenlegi helyzetet, annál valóságosabbá válik, amikor kérdéseket tesz fel olyan dolgokkal kapcsolatban, melyekre a választ eléggé nehéz lesz megadnom úgy, hogy magam sem tudom hirtelen mit mondhatnék nagy meglepődésemben.
- Gondoltam megleplek.. - vallom be zavartan, de megpróbálom folytatni is. - Én csak látni szerettelek volna, tudni hogy vagy, ami így kimondva nem tűnik helyesnek, de amint látod eléggé körülményesen jutottam volna el oda. - tekintek körbe egy pillanatra, mielőtt ismételten visszavezethetném rá a tekintetemet. Határozottan boldogabbnak tűnik és ez egyszerre okoz számomra megkönnyebbülést és facsarja ki a szívemet minden lehetséges módon. De végül is ez volt a célom, nem? Megbizonyosodni erről, szóval ha szigorúan vesszük, akkor a 'küldetésem' véget ért.
- Tudom, hogy nem. Ki gondolta volna, hogy a két nadrág, póló, két pulóver és kabát is kevésnek bizonyul majd? - vonom meg a vállamat. Bizonyára az egész magammal hozott cuccot fel kellett volna vennem, de ki gondolta volna, hogy rám esteledik a semmi közepén?  - Egy rendőr azt hiszem, aki azt mondta ismer téged, de bizonyára nem, viszont a hatóságok valamiféle biztonságot sugallnak, ami miatt egyszerűbb bedőlni nekik. Aztán lerobbant a kocsi, mondta, hogy térerőt keres, de valószínű annyit beszéltem neki, hogy ezek után egyszerűen csak el akart tüntetni a városból és kifogás kellett neki erre, amit meg is talált. - vágok egy apró fintort az idejutásom körülményeinek hatására. Pedig ha tudná mennyire próbáltak erről lebeszélni..na jó, csak ketten, de ha egy emberre nem is hallgatsz, akkor egy másikra csak-csak fel kellene figyelned. Kár, hogy én nem hallgattam senkire. Fene abba a Riggs-féle makacsságba, amit apámtól örököltem! - Aztán most itt vagyok...vagyunk. Így összefoglalva már látom nem igazán alakultak úgy a dolgaim, ahogy terveztem, de részben mégis, hiszen te itt vagy és egyben vagy..és ez jó..nagyon jó. - mutatok végig rajta és még egy mosolyt is megengedek magamnak szavaim mellé. - Legalább annyit elárulsz, hogy jó úton indultam vissza a városba vagy a másik kettő közül kellett volna választanom? - kérdezek rá, hátha kiderül, hogy talán valamiben nem vallottam fergeteges kudarcot. Az az egy biztos, hogy többet egyedül nem tervezek kirándulásokat.

.

A körülöttem lévő táj, vagy Alaszka adja meg azt a fajta nyugalmat, merre hónapok óta nem volt alkalmam. Kicseréltek, lehiggadtam, és most már más szemmel látok egy csomó dolgot, mégsem állok készen, hogy visszatérjek New Yorkba. A családom odaát vár, vagyis bízom benne, hogy egyszer még találkozhatom a testvéreimmel, de most olyan szakasza érkezett el az életemnek, mellyel egyedül kell megküzdenem. Nem várhatom örökké a megváltást, ha én sem teszek érte, ha nem látom be, hogy a gyógyuláshoz egy kis távolság kell a szeretteimtől. Borzalmasan nehéz szívvel hagytam hátra az ottani múltamat, kedveltem egy nőt, akivel, sokkal tovább is mentem volna, ha nem bánik el velünk mostohán a sors. Maddie-vel rengeteg mindent éltem át, és az is megeshet, hogy keményen búcsúztam el tőle, de másképpen nem mentem volna. Egyetlen perc is elég lett volna, hogy elbizonytalanodjak, és ott maradjak vele, de akkor tudtam volna, hogy azt nem magam miatt tettem volna meg, hanem miatta. Nem vagyok még annyira jól, hogy felelősséget vállaljak mások érzéseiért, hogy én legyek az a személy, akiért felkelnek. Túlságosan közel kerültünk, és hagytam neki, hogy bántson. Nem szánt szándékkal tette meg, de akkor is csalódtam benne, és nem könnyű túltenni magamat azon, hogy beleszólt az életembe. Meg kell erősödnöm, hogy ne vágyjam bántani a hozzám közelállókat. Nem szeretnék kötődni, elvárásoknak megfelelni, amíg magamnak sem megy. Milyen ember válik belőlem, aki még magáról sem képes gondoskodni? A félelmem nagyobbnak bizonyult, és ezért is keltem útra, hogy befelé szemlélődjek, és elfelejtsem a bajokat. A problémák megvárnak, de az önismeretnek most jött el az ideje. Alaszka a legjobb hely arra, hogy lélekben megerősködjek, és úgy térhessek vissza a jövőben, ahol büszkén vállalhatom a jellememet, és nem kell tartanom mások véleményétől. Elsősorban én leszek az, aki ítéletet mondhatok a fejem fölött, de amíg nem békéltem meg a bennem élő kis Jake-el, addig nem is leszek képes megbocsájtani a testvéreimnek, és Maddie-nek sem.
A hóvihar közeledik, alig látok ki a sálam alól, de muszáj volt a szám elé húzni, ha nem akartam, hogy megfázzon a nyelőcsövem. Errefelé igen gyakori jelenség a megfázás, vagy a fagyhalál, nem szívesen vetnék véget az életemnek, mert nem voltam előrelátó, és úgy indultam el a házból, hogy nem vettem számításba az időjárást. Ceaser a vezért, igaz Samira nem igazán kedveli, és látom rajta, hogy hiányzik neki Jesse, de meg kell tanulnia neki is boldogulnia a többiek nélkül. Dózer csak vakkant, nem is igazán hadakozik, szerintem ő most érzi igazán otthon magát. A kutyáim az egyetlen mentőöveim, imádom őket, velük teljesedem ki ezen a vidéken, és szippantom magamba a szabadság mámorító ízét. Nem mondanám, hogy minden rendben van, de már tükörbe tudok nézni, és ez több a semminél. Emelt fővel vezetem a nyolc ebet a kijelölt ösvényen, de a semmiből tűnik fel egy árny, vagyis pontosabban egy turista, aki nem tudja, hogy merre kell közlekednie. Észnél kell lennem, hogy időben el tudjam rántani a szánt, és ne boruljunk fel, de az idegen így is kap egy kisebb adag havat az arcába. A morcosságom azonnal feléled, itteniek nem viselkednének ennyire felelőtlenül, de amikor megrónám az illetőt, bennem reked a szó, és csak egy név hagyja el az ajkaimat. Micsoda őrület, hogy itt látom…eleinte nem is akarok hinni a szememnek. Nem gondoltam volna, hogy itt fogok viszont találkozni vele a semmi közepén, de a szőkeség mindig meg tud lepni. Lelépek a szánról, és megtörlöm a kezemet, hogy közelebb mehessek hozzá, és megtudakoljam az érkezésének az okát.
- Látni? Miért nem telefonáltál ide? – kérdezek rá a nyilvánvalóra, mert még mindig nem értem, hogy minek utazott ennyit. Szimplán látni akart? Ez marha nagy ostobaság lenne a részéről.
- Aki elindul északra? – vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, és a kékjeibe merülök. Még mindig nagyon szép, a hideg kicsipkézte az arcát, és most sokkal vörösebb, mint szokott lenni. – Egy rendőrrel jöttél ide? Nem hiszem el, és hol van? – tekintek a háta mögé, de sehol egy kocsi, vagy egy másik létező ember. – Aha, hát ez szuper, de ha nem jövök erre, akkor sosem találsz meg. Nem a városban lakom, és nem hiszem, hogy mindenki név szerint ismerne odabent. – nem igazán hiszem el, amiket mond, de majdnem felnevetek, amikor a visszafelé utat kérdezni tőlem. – Maddie mindjárt besötétedik, és nem tudom, hogy feltűnt-e, de jön a vihar. Ma este már nem jutsz vissza a városba. Melyik szálláson vagy? – érdeklődöm, de a hátunk mögött felerősödik a szél. – Tudod, mit gyere. – intek neki, most nincs időnk megbeszélni, hogy miért van itt. – A sáladat tedd a szád elé, mert szánon fogunk továbbmenni. Nem hagyhatlak itt, na… - nyújtom a karomat felé. Fura érzések kerítenek a hatalmukba…még mindig az egyik legszebb nő.

Amióta a józan eszem öntudatra ébredt és képes volt meghozni a saját maga döntéseit, azóta igyekeztem egy olyan képet festeni önmagamról a környezetemben élőknek, ami többnyire azokat a tulajdonságaimat emelte ki a többi közül, melyekkel még talán én is elégedetten mutatkozhatnék. Egy olyan nővé igyekeztem válni, aki okosan jár el az életében, aki a céljaiba kapaszkodik és aki meg is tesz mindent azért, amire vágyik. Most viszont itt állva Alaszkában, egyedül, valahol a semmi felé tartva, határozottan úgy érzem, hogy amikor a saját személyiségemre terjedt ki a hangsúly, a jó döntések éppenséggel nem kaptak elég helyet. A kezeimet aligha érzem és a próbálkozásaim, melyek a térerő elérését szolgálnák sem vezetnek sehova és az az álomkép, melybe kapaszkodtam úticélként egyre távolibbnak érződik. Kedvem lenne mérgelődni, bűnbakot keresni a hülyeségeimre, de az egyetlen, aki felé irányíthatnám a haragomat, azzal épp egy testben élek és most határozottan nem jövünk ki jól. Kesztyűbe bújtatott kezeimet dörzsölöm össze és újabb hasznavehetetlen próbálkozást teszek az ügyem érdekében, de csak az üresen tátongó helyet kapom, amelyet az apró vonalak töltenének ki más körülmények között. Talán hibát követtem el azzal, hogy idáig jöttem, de azokban a napokban, amikor mindez megfogalmazódott bennem, közel sem tűnt ennyire lehetetlennek a helyzet és bár próbálnék pozitívumot belevinni az egészbe, valahogy sehogyan sem találom a kiutat mindebből. Látni szerettem volna Őt, váltani vele pár szót és megbizonyosodni afelől, hogy betartotta az ígéretét, amit legutolsó találkozásunkkor tett. Nem volt jó passzban és az aggodalmam keveredve a tehetetlenség érzésével lassacskán felemésztően hatott rám. Azzal kapcsolatban pedig már ismertem jól magamat, hogy tudjam, egy telefonhívás nem lett volna elegendő a nyugalmam elérésének érdekében - már ha egyáltalán elértem volna őt, tekintetbe véve azt az ábrándképet a térerőről, amelyet én kergetek itt, mint ahogyan a kutyám szokta a saját farkát unalmas perceiben. Őrültnek érzem magamat, idegesnek, nem mellesleg a hideg is megteszi a maga hatását, de mielőtt végképp úgy döntenék, hogy lemondok a kijutásomról innen, egy az arcomba csapódó havas meglepetés egyből ébredésre bír, amelyet csak éberebbé változtat mindennek az okozója. Jake láttán a normálisnak ható funkcióim becsődölnek, a szavaim pedig zagyvaságoknak hatnak, mihelyst úgy döntök szólásra nyitom a számat. Ezernyi érzés kavarog bennem, ezernyi szóval karöltve és bár szívem szerint örömömet másképp fejezném ki irányába, egyszerűen arra is képtelen vagyok jelen helyzetben, hogy megtegyek egy lépést is felé. Minden annyira más..annyira megfogalmazhatatlan, mégis azt az érzetet erősíti bennem, ami miatt hibaként élem meg ittlétemet.
- Nem hittem volna, hogy felveszed majd. - töredelmesen leköt most a csizmám orrának tanulmányozása, mintsem újfent a kék íriszek fogságába essek és olyat is mondjak, amely jelenlegi helyzetünket csak még helytelenebbé tehetné. Azok után, amik történtek közöttük, amit tettem vele, még az is csoda, hogy most szóba áll velem. Most tegyem azt is hozzá, hogy egy telefonhívást könnyebben lehet ignorálni, mint egy személyes találkozást? Pompás logika, de nem enyhíti a helyzet őrültség faktorát.
- Azt mondta térerőt keres és hogy maradjak itt..biztonságosabb. - válaszolok a feltett kérdésére, mégis az ő részéről történő folytatást illetően egy egyetértő bólintás bukik ki belőlem reakcióként, hiszen minden amit mond, teljes mértékben alátámasztja, hogy a logikám nem csak szimplán elhagyott, hanem rútul be is intett nekem még ráadásként, csakhogy 'jobban' érezzem magamat. - Igen, most már belátom, hogy butaság volt az egész, de akkor nem tűnt annak. - fintorra húzódnak ajkaim tetteim felidézésére, még ha igyekeztem mentségeket is keresni rá, mondván a hatóságok megbízható személyekként vannak elkönyvelve az én felfogásomban. Jelenlegi helyzetem után kétszer is megkérdőjelezem eme látásmódomat, ebben már most biztos vagyok.
Az időjárási körülmények eléggé vészjósló változása is egy röpke pillanatra másodlagossá válik amellett a tény mellett, hogy újra láthatom Őt, még ha képtelen vagyok akár egy értelmes mondatot is előadni neki, ami bizonyítékkal szolgálna ittlétem okára vagy arra, hogy mégis hogyan keveredtem mindennek a szerencsétlen közepébe? Hazugság lenne a részemről azt állítani, hogy átgondoltam mit fogok neki mondani, amikor újra látom őt. Újfent bocsánatot kérek tőle? Időt adtam neki..amennyire csak szüksége van és tudom, hogy ez egy olyan folyamat, amely lassan éri el csak hatását, de valahogy mégis lezáratlannak éreztem kettőnk beszélgetését és abba sem tudtam beletörődni, hogy fájdalmat okoztam neki. Valahol egyszerűen csak tudni szerettem volna, hogy nem gyűlölt meg teljesen és nem rontottam el mindent. Fontos számomra. Fontos volt a barátságunk időszakában is és akkor is, amikor bonyolulttá tettünk mindent, még ha a későbbiekben a fordítottját is éreztettem vele, ahogyan fontos még most is és az is marad, történjen közöttünk bármi.
- Határozottan feltűnt. - mérem fel újra az időjárási körülményeket és egy sóhajtás után folytatom tovább. - A Lakeshoreba, egy negyed órára a reptértől. - válaszolok neki, de az arckifejezésem kissé érdeklődőbbé válik, amikor a karját nyújtja felém, amelyet kisebb hezitálás és a sálam eligazítása után végül csak elfogadok. - Elhiheted, hogy egyáltalán nem így terveztem az egészet, de őszintén hálás vagyok, amiért nem hagysz belefagyni az őrültségembe. - zavaromat egy burkolt köszönömmel hessegetem el, és miközben elhelyezkedek a közelében a szánon, megpróbálom elhallgattatni magamban mindazokat az érzéseket is, melyek a jelenléte hatására törnek felszínre bennem. Ötletem sincsen mi üthetett belém..mármint ő olyan egyszerűen kezeli a helyzetünket, én meg...egy katasztrófa lennék, akiben most realizálódik csak igazán, hogy mennyire is hiányzott neki ez a férfi, és hogy mennyire is sikerült elrontania vele a dolgokat.

.

A hó sokakat megrémiszt, valakinek nem tetszik, mert hideg, és túlságosan hatalmas, valakik ellenben kedvelik, jó emlékeket társítanak mellé, akadnak olyanok is, akik az ünnepekkel kötik össze, a szeretettel, a fehér csodavilággal. Bennem éppúgy dúl ez a két érzelem, de mostanra már biztos vagyok, hogy erősebb a szerelem, mert másképpen nem tudnám jellemezni az érzelmeimet a végtelen hóval szemben. Kiskorom óta rajongtam érte, fiatalon alig vártam, hogy a szülőkkel, vagy a sulival síelni menjünk, kipróbálhassam a snowboardot, és hóembert építsek. Sosem kedveltem különösebben a nyarat, vagy éppen az esőt, én abban láttam az igazi kihívást, ha le kellett győznöm valamit. A félelem a fejünkben létező fogalom, de sokszor túlságosan valóságossá válik. Nekem nem a hideggel vannak problémáim, nekem pontosan ez nyújtja a menedéket a nehéz időkben. A családomtól távol lenni szokatlan, tudván, hogy mindenki él és virul. Most már nem kell keresnem az öcsémet, nem kell azt hinnem, hogy csatlakozott anyáékhoz. Nem kergetnek őrült rémálmok, amiért betemet a hó Moszkvában, nem kergetem a halott bajtársaimat sem. Egyszerűen kiürültem, és azt hiszem, hogy tovább is léptem, vagyis megpróbáltam, és elértem egy szintet. A gyógyulás folyamata nem könnyű, sosem lesz az, de hiszek benne, hogy jó úton járok, és ehhez egyedül kellett lennem jó néhány napig, vagy hétig. Nem véletlenül jöttem el Maddie-től, nem véletlenül hagytam ott a várost. Érett a gondolat, de csak akkor teljesült be, amikor a kutyáimmal felszálltam a magángépre, és a hátam mögött hagytam New Yorkot. Nem hiányzik a nyüzsgés, a számonkérés, a reggeli vizitek, a csipogtatások, de még az a világ sem, ahol elhittem, hogy boldog vagyok. Illúziót szült a fejemben, hogy megérdemlem a szőkeséget. Bonyolultan vonzódtam hozzá, felgyorsult a szívverésem, ha megláttam őt, imádtam vele beszélgetni, eszmét cserélni, de mostanra annyira nehezek lettek a batyuk a hátamon, hogy nem bírtam el még más terhét is. Az öcsém felszakította a sebeket, és ehhez, ha nem is akart a szöszi asszisztálni, de megtette. Nem hibáztattam már, csak jónak láttam, ha megszakítom a további kapcsolatot közöttünk, hogy eltávolodom tőle. Nem értette meg, hogy min megyek keresztül, és hogyan is várhattam volna el tőle, amikor normális életet élt, én viszont megálltam valahol az univerzum közepén, és egy jelre vártam, hogy bírjam folytatni. Számtalan alkalommal fordult meg a fejemben, hogy megölöm magam, hogy véget vetek ennek, de semmi értelme nem lett volna. Hogyan mondhattam volna el neki, hogy egyedül vagyok, és a közelsége sem enyhíti a magány érzetét, azt a fajta ürességet, mikor rádöbbensz, hogy nem tartozol sehová, és nincs hová menned. Nem kellett bennem olvasnia, ezeket a kapukat neki sem nyitottam meg teljesen, mert aki valójában megmenthetett engem, az én voltam. Mástól vártam, de végül ráébredtem, hogy Jake Lester akkor lesz teljes, ha végre a saját álmait követi, és megbékél a démonjaival.
Minden megváltozott az elmúlt két hónapban, de nem bántam meg, és örültem, hogy minden úgy zajlik, ahogyan lennie kell, csak éppen arra nem számítottam, hogy a semmiből fog feltűnni egy ismeretlen ismerős, akinek szőke hajzuhatagát ezer közül is felismerném. Értetlenül állunk egymással szemben az első percekben, nem fogom fel igazán, hogy Maddie Alaszkában van, és engem jött megkeresni. Szakítottunk, nem kellene itt lennie, de akkor miért bámulom megállás nélkül? Az evidens kérdése nem tud megfelelően reagálni, láthatólag zavarban van attól, hogy belém botlott.
- Felvettem volna. – hazudom, de mindketten tudjuk, hogy úgysem tettem volna meg. A kutyák segge be van sózva, ők is érzik, hogy közeledik a hóvihar, és már nincs sok időnk idekint maradni. A rendőr meséjére nem felelek semmit, első kézből nem is hinném el, mert ki nézem belőle azt a butaságot, hogy egyedül indul útnak egy vadidegen országban, ha így érzi helyesnek. – Elment telefonálni? Maddie itt százméteres, vagy akár többen sincs térerő, nem hiszem, hogy ez… - nem fejezem be a mondatot, mert feltámad a szél, de arra odakapom a tekintetem, mikor a szállását közli velem. – Az nincs közel, mondhatni a világ másik fele, nem is értem. – rázom meg a fejemet, és körülnézek, hátha feltűnik az emlegetett autó, és tulajdonosa, de senki nem jön, így a kezemet nyújtom felé, és felsegítem magam elé a szánra. Nem fogom magára hagyni a hidegben, és amúgy sem tenném meg, de ezért még számolni fogunk, ha visszaérünk. Ceaser nem bír magával, mellette Samira is ugrálni kezd, így szépen befogom őket, és elindítom a szánunkat. A csípőm olykor az előttem álló hátának csapódik, nem kerülhetem ki a testi kontaktot, de hamarosan már ott is vagyunk a háznál. A távolból már látni a tetejét, és a felszálló füstöt, még egy kicsit noszogatom az ebeket, mert a hótól nem sokat látni. Percekkel később farolok le a ház melletti épületnél, és mutogatok Maddie-nek, hogy tartsa a sálat az arca előtt, és menjen az ajtóhoz, addig én kitárom a pajtának az ajtaját, és betessékelem a 70-80 kg-os kis csodákat. Nem bírok ennyi döggel, de végül győz az akaratom, és bezárhatom őket, némi eledellel egyetemben, mikor ketten követnek. A kulcsot kikapva eresztem beljebb a szőkeséget, majd Samira és Dózer társaságával zárom a sort. Odabent melegebb van, de mindent be kell alaposan csuknom, és ellenőriznem kell a megfelelő mennyiségű tüzelőt is.
- Ott a nappali, vedd le a csizmád, de a kabátot még ne…addig telefonálok egyet, hogy ne keressenek feleslegesen. – haladok el mellette még teljes hadi díszben. Felhívom a helyi őrsöt, aztán közlöm a vonal túlsó végén lévővel. – Szia Doug…figyi a szőke idegen…szóval már visszamentél…velem van, igen. Nem kell aggódni, senki nem maradt kint. Köszi. – el is megy a vonal, így nekilátok vetkőzni, és a kabátomat felakasztva nézek a vendégemre, akit a kutyáim már letámadtak. – Valószínű a következő órákban nem megyünk sehová, mert a hó mindent el fog torlaszolni. Kérsz valamit? – érdeklődöm, miközben megmozdul az Ádám-csutkám is. Pont itt, pont ma.

Szeretném azt hinni, hogy általában tele vagyok jó ötletekkel és olyan nőként létezem, aki állandóan tudatában van a döntéseivel. Mindezek ellenére ahogyan itt állok határozottan szétfagyasztva magamat a semmi közepén, velem szemben azzal a férfivel, akiért képes voltam órákat repülni csakhogy láthassam, egyáltalán nem úgy érzem magamat, mintha bárkinek is követnie kellene a példámat. Nevetséges magyarázatokkal rukkolok neki elő az ittlétemet és annak körülményeit illetően. Belegondolva már magam is bizonytalanná válok, sőt mi több örömmel ásnám bele magamat jó mélyre abba a hórengetegbe, ami lassacskán kezd ellepni az időjárási körülményeket figyelembe véve, de talán még mindig szívesebben barátkoznék meg ennek gondolatával, mintsem azzal, hogy ennyire képes vagyok kínos helyzetbe hozni magamat..pont előtte. Sóhajtok egyet, összeszedem a gondolataimat és mintegy két perc leforgása alatt olyan történetet hadarok el neki, amibe az összes reményemet belesűrítem annak érdekében, hogy el is fogadja az elhangzottakat és nem kérdez vissza róluk, mert abban az esetben magam sem tudom mit mondhatnék. Hülye voltam? Esélyesen. Senki sem pakolja fel az összes cuccát és ül repülőre csak azért, hogy láthasson egy olyan személyt, aki talán nem is kíváncsi rá már többé. Érzelmileg mindig is másképp voltam összerakva, mint a környezetemben élők. Velem minden komplikált volt és összetett. Én mindent túlgondoltam, megmagyaráztam és bonyolulttá tettem, mert számomra az egyszerű már gyanússá vált. Tudom jól, hogy nem foghatok mindent a múltban történtekre, hiszen az emberek változnak..én is megtettem, de a bizalmam valahol még mindig ott kullog annak a tizenéves lánynak a nyomába, aki egyszerűen csak rosszkor volt, rossz helyen és rossz emberbe szeretett bele, azóta pedig ahogyan csak tudja, úgy szabotál minden egyes jó dolgot, ami az életébe csöppen. Köztük Őt is. Őt, aki tagadhatatlanul egy fontos tényezővé vált az életemben és bár ami közöttük volt, rohamosan indult el egy olyan lejtőn, amelynek már nem tudtam megálljt parancsolni, de attól még nem hitegethetem ezzel az érzéseimet és hihetem azt, hogy többé már nincsenek. Jake a barátom volt mindezek előtt. Egy olyan személy, akinek a társasága üdítően hatott rám, akivel akár órákba nyúlóan is képes lettem volna beszélgetni az élet nagy dolgairól, és aki valahogyan az együtt töltött idő múlása során többé alakult bennem, mint ahogyan az helyes lett volna. Egy részem hibásnak érzi magát a történtekért. A tetteiért és az érzéseiért is egyaránt, hiszen évek után ismételten közel engedtem magamhoz valakit, ez pedig azzal a kockázattal járt, amit én mindig is elkövettem. Mintha halványan derengene az az apró figyelmeztetés a részemről, hogy félek, elrontok majd mindent. Azt, ami még lehetett volna közöttük és azt, ami már ott volt, de többre vágytam belőle. Nem tudnám egyszerű szavakba önteni ittlétem okát, mert nem megy. Nem mondhatom neki, hogy vissza akarom kapni mindazt, ami a miénk volt, mert nem lenne helyes. Megbántottam, fájdalmat okoztam neki és bár valami belül még is ösztönöz, hogy megpróbáljam helyrehozni a dolgokat, ugyanakkor ez az érzés is, ami miatt most nyakig vagyok a bajban.
Kételkedéssel telve veszek el íriszeiben válaszának hatására, melyet bizonyára ő maga sem hisz el igazán. Olyan egyszerű manapság ignorálni a másikat, ha éppen nem vagyunk vevőek a velük történő társalgásra, hogy a hívás lehetőségét már az első gondolatok során elvetettem. Ha ezen múlott volna, valószínű az aggodalom emésztett volna fel a süket fülekre találó próbálkozások során. Mindenesetre egy hümmögésre hasonlító 'aham' hagyja el ajkaimat ezzel is jelezve, hogy ahogyan ő sem, úgy én sem hiszek ennek valóságra hajazó tartalmában.
- Vállalhatatlan a tájékozódási képességem. - fejezem ki magamat ennyivel, hiszen átgondolhattam volna jobban ezt az egészet, de nem ment. Látod Jake Lester mit műveltél velem? Eddig azzal hitegettem magamat, hogy racionális döntéseket hozok, most már tudom, hogy csak egy valaki kell, aki felforgatja az életemet és búcsút is inthetek mindennek.
Ellenkezhetnék most már, makacsul állíthatnám, hogy jó nekem a szálláson és visszatalálok valamikor, egyszerűen csak útba kellene igazítania, hogy ne rontsak az amúgy is kínossá vált helyzetemen, de figyelembe véve a körülményeimet, úgy tűnik jobb, ha most vele tartok, ezért lecsillapítom negyedik ütembe kapcsolt szívverésemet ami a közelségének hatására köszöntött be újra mellkasom fogságába és megpróbálok nem belelátni többet vagy összekuszálni a már is így is összezavarodott érzéseimet, mint amennyire azt már eddig is tettem.
Az ismerős helyhez érve nosztalgikus érzések fognak el, melyeket még nem váltottak semmivé a keserédes emlékek. Megvárva őt lépem át a küszöböt és egy bólintással reagálok szavaira, de jobban leköt az, hogy kiolvadjak. A csizmámból való kibújást a sapkám és a kesztyűm követi, a kabátot azonban hagyom, ahogyan azt kérte, de valahogy nem is esik jól most azt is levenni, ezért amíg ő a telefonbeszélgetésre koncentrál, én a kutyákra, akik akárcsak Ő, ugyanúgy hiányoztak - és nem csak nekem. Mosolyogva hagyom, hogy levegyenek teljesen a lábamról az ebek, miközben felváltva simogatom őket és már csak akkor válok ismét a jelen részesévé, amikor a felém intézett kérdését és szavait sikerül teljes mértékben felfognom.
- Gondolom nem ritka errefelé az ilyen idő. - jegyzem meg mintegy megállapításként a nyilvánvalót, hogy leplezzem oltári nagy zavaromat. Legszívesebben a saját képembe üvölteném, hogy: szedd már össze magadat, de nem hinném, hogy segítene, sőt bizonyos körülményeket figyelembe véve csak rontana a helyzetemen. - Ami azt illeti, valamilyen forró ital jól esne, hogy gyorsabban olvadásnak induljak. Vagy három-négy takaró, amelyik könnyebben megoldható. - félszeg mosoly költözik ajkaimra feltekintve rá és egy kicsit közelebb araszolok a kandallóhoz is, mert annak ellenére, hogy már házon belül vagyok, még mindig szinte vacogok a hidegtől. - Szóvaaal..mostanában így telnek a hétköznapjaid? A magamfajta kezdő-túrázókat mented meg a saját hülyeségeiktől? - bizonyára a hidegben egy-két agysejtem is hibernálódni kezdett, de úgy érzem rettenetesen nagy szerencsém volt, hogy pont akkor Ő oda tévedt. Mindenesetre egy mosollyal tetézem még kérdésemet, majd csak ezután folytatom. - Viccet félretéve, köszönöm tényleg. Határozottan örülök az újratalálkozásnak. - nem mintha eddig ne tettem volna vagy ehhez hasonló, mert tagadhatatlanul egy túlpörgött rajongólányként viselkedik a szívverésem, amióta megláttam Őt.

.

A megszokások rabja voltam. Reggel nem indulhatott el a nap egy kávé nélkül, a kutyáimat látnom kellett a munka előtt, mert ők jelentették sokáig a biztos pontot, a feladatok voltak az elsők, nem szerettem bratyizni a kórházban. Minden megváltozott, mióta szabadságon voltam, de a műszakok, és az ügyeletek nem hiányoztak. Megéltem itt is, jólesett, hogy nem szajkózták húsz oldalról a nevemet, és tovább is aludhattam, mint reggel hét, mondjuk ez nem sokszor jött össze, mert a nyolc eb lefoglalt, de néha ejtőztem, és nem csináltam semmit. Évek óta nem volt rá példa, hogy ennyire bezárkóztam volna, de élveztem, és ez meglátszott rajtam. Nem kerestem odahaza senkit, nem tudtam volna mit mondani, és hogyan is jött volna ki, hogy nem akarok látni senkit? Nem véletlenül utaztam el ennyire messzire New Yorktól, nem akartam hallani a híreket, a süketet játszani sokkal jobb, mert így legalább megvolt a békém, amire vágytam. A hó, és az itteni kétkezi munka lekötöttek annyira, hogy ne agyaljak, és szinte szabad óráim sem maradtak Leti mellett. Nem kényszerített rám semmit, elvolt a maga is tempójában, és ez átragadt rám is. Az étteremben is segítettem néha, szinte kicseréltek. Kimozdultam a komfortzónámból, és végre elmondhattam, hogy Jake Lester volt az egyetlen fontos tényező. Már nem kellett álmodnom, hogy Alaszkában legyek, mert itt voltam, és egy darabig nem is akartam hazamenni. A kérdés, hogy erről a sors mit gondolt, és hogyan húzta keresztbe a számításaimat.
A hóvihar közeledtével sietnem kellett volna vissza a házhoz, hogy biztonságba helyezzem a fákat, és a kutyákat is, de egy szőkeséget sodort az utamba a szél. Ezer közül is felismertem volna őt, néha még az álmomban is láttam, de nem kerestem vele a kapcsolatot. Mit keres a semmi közepén Maddie, és miért nem szólt ide előre, hogy jönni fog? Lebeszéltem volna róla, őrültség, hogy a szakításunk után meglátogasson, nem szerettem volna felszakítani a régi sebeket, egyikünknek sem tett jót a viszontlátás, de mégsem hagyhattam kint a hidegben. Miért dobog így a szívem, miközben előttem áll a szánon? Miért nem tudom elfelejteni a lopott csókokat? Nagyot cselek, és megpróbálok az útra figyelni, és időben visszaérni. Már fel is tűnik a ház teteje, és hamarosan az egész épület. Nem kis művelet beterelni az állatokat a pajtába, és a sajátjaimat bevinni a házba, az újdonsült vendég kíséretében.
Samira és Dózer nem bírnak a vérükkel, és letámadják őt, tudom, hogy a kislánynak hiányzik a másik kutya, Jesse-vel összemelegedtek odaát, hiszen szinte minden egyes percet együtt töltöttek. Létezik vajon az ebek között is szerelem? Nem mertem volna határozott igent mondani, de azóta Samira rá sem nézett másik kutyára, még Ceaser sem bírt a közelébe férkőzni úgy igazán, pedig ideje lenne a pároztatás, ha utódokat kívánok neki. A házba terelem őket, ellenőrzöm az ablakokat, és az ajtókat is, hogy ne essen be sehol sem a hó, és utána már követem is őket. A hangulat a tetőfokára hág, még nincs meleg, ahhoz előbb be kell gyújtanom, mert az előző tűz már elaludt. Nem szabad itt hagyni őrizetlenül, hiszen a ház is fából készült.
- Igen, gyakran van vihar, és az nem kellemes, ha odakint elveszik valaki. Nem szabadott volna elindulnod, a szállásról is felhívhattál volna. Mi lett volna, ha nem találok rád, Maddie? Ez nem New York, és a legutóbb is a versenyen majdnem odavesztél… - ingatom meg a fejemet a felelőtlenségén, de nem vagyok senkije tulajdonképpen, hogy számon kérjem, de érezheti, hogy aggódtam…és valóban nem egy jó alany, ha tájékozódni kell. A Nagy Almában is eltévedt párszor, akkor mit vártam volna egy kietlen vidéken tőle? A telefonomért nyúlok, hogy tárcsázzam az őrsöt, és értesítsem a hivatalos szerveket, hogy megtaláltam, nem szükséges expedíciót indítani érte. Errefelé komolyan veszik, ha valaki eltűnik, így nem szeretném, hogy ezt nagyobb dobra verjék, már amúgy is lecsesztem, talán legközelebb komolyan vesz egy ilyenfajta utazást. Amint végzek a hívással, felé is fordulok, és kissé távolságtartóan támaszkodom meg a konyhapulton.
- Csinálok teát, az jól fog esni. – terelem is a témát, és a kis fémkannát elővéve öntök bele vizet, és készítem ki neki a választékot, hogy utána a kandallóhoz sétáljak, és leguggoljak elé.
- Ott azokból tudsz választani, hogy melyiket innád. – mutatok hátra, és néhány fahasábot dobok a parázsra, aztán begyújtom, és egy kis vassal piszkálom fel a lángokat.
- Mire gondolsz? Itt vagyok, és besegítek itt-ott, de nem gyakorlom az orvoslást. Nem tesz semmit Maddie. – kinyújtom a két karomat, hogy felmelegedjek egy kicsit, és utána valahogyan helyet cserélünk, én meg folytatom a megkezdett teát. – Nem dolgozol, vagy most szabadságon vagy? Hol hagytad Jesse-t? – pillantok fel rá, és egy kicsit tüzetesebben fürkészem őt. – Minden rendben? Nagyon sápadt vagy. – közlöm vele, és a tűzhelyre dobom a kannát.

A hideg fura dolgokra késztet és még furább gondolatokat ébreszt bennem. Talán ezért érzem annyira intenzívnek azt a gondolatmenetet, amelyben angyal-ördög duóban Evan és Jared ülnek a vállamon és míg az egyik arról próbál meggyőzni, hogy szükségem van erre az útra, addig másik minden létező és lehetséges módon igyekszik az ellenkezőjét hangoztatni. Bármennyire is keserű bevallani a kudarcot, mégis abban a pillanatban, ahogyan próbálom újra működésre bírni átfagyott testem minden pontját, valahol Evan tiltakozásának adok igazat. Talán erélyesebbnek kellett volna lennie, hogy lebeszéljen erről az őrültségről, mert az, ahogyan jelenleg érzem magamat minden szempontból, közel sem hasonlít ahhoz, amelyet egykor érezhettem és amelynek visszaszerzését szüntelen kergetem.
Jake feltűnése odakint váratlanul ér, mégis soha nem voltam még ennél hálásabb senkinek sem az időzítése miatt. Ötletem sincsen hogyan csinálhatta, de nem is vágyom arra, hogy elvesszek ezekben a megválaszolatlan kérdésekben, hiszen sokkal inkább leköt az, hogy felfogjam azt, hogy újra látom Őt, ahogyan azt az érzésekből álló kavalkádot is, ami ennek a találkozásnak az okán jött létre bennem. Jó ismét itt lenni vele. Hallani a hangját és megbizonyosodni a hogyléte felől, amely eddig nap, mint nap aggasztó tényezőként ékelte be magát a hétköznapjaimba, most mégis válaszokra lel. Elégedettebbnek tűnik, nyugodtabbnak. Meglehet boldogabb is itt, melyet egy percig sem kétlek, tudván, hogy számára ez a hely jelenti az otthont, mégis fura érzés kering bennem ennek felismerésétől, melyet nem igazán tudok szavakba önteni vagy kérésre megmagyarázni. Hiszen ezt akartam neki. Azt, hogy boldog legyen, de talán.. talán valahol azt hittem én is a részese lehetek ennek. Meglehetősen rossz érzés felismerni, hogy ez közel sem így van, mégsem mutatom ennek kívülre jelét, mert már nincs jogom hozzá. Külön utakat jártunk és bár az ő fontossága az életemben kitörölhetetlenné vált, ez nem garancia arra, hogy fordítva is így kell lennie.
- Nem tudom, Jake.. nem számoltam ezzel...a gondolattal, hogy ott ragadok kint. Egyáltalán nem volt tervben. - kezemmel végigszántok szőke tincseimen, de nem fordítom tekintetem felé. - Gyorsan történt minden és igazad van, alakulhatott volna rosszabbul is, de szerencsére nem így lett. És te is tudod, ahogyan én is, hogy nem vetted volna fel. Ezt már megbeszéltük. - most realizálódik bennem csak igazán tetteimnek következményei vagy döntéseim lehetséges végkimenetelei és minél inkább lejátszom fejben ezeknek listáját, annál nehezebb súly telepszik a mellkasomra már csak a gondolatuktól is.
A kabát most jólesően ölel körbe, de még mindig úgy érzem, hogy plusz három darabbal belőle kitudnék békülni. Mindenesetre a gondolataim valahol a kutyák körül járnak, így legalább nem veszek tudomást a kellemetlenségekről sem arról, hogy mennyi mindent mondanék neki, ami nem lenne helyes. És némiképp úgy érzem a teának már csak a gondolata is segít, ezért helyet cserélek vele és felmérem a pultra helyezett választékokat. A szilvásat, mint választásomat félretolom a többitől és egy lopott pillantást vetek Jake felé. Ha tudná mennyire hiányzott. Bár bizonyára sejti abból, hogy itt vagyok és az is biztos erősen árulkodik erről, hogy mekkora hülyeséget műveltem ezalatt a pár óra leforgása alatt.
- Tagadhatatlan, hogy jót tesz neked az ittlét. Jól nézel ki. - jegyzem meg őszintén, miközben arcom vonásaira egy apró mosoly költözik, de ezután visszatérek én is az eredeti helyemhez meg a kutyák simogatásához. Elszakadni attól a mérgező nyüzsgéstől, ami a városban uralkodik sosem rossz döntés.
- Inkább jól megérdemelt kényszer-pihenőnek nevezném. - fogalmazom meg másképpen, hiszen úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Mostanában nem voltam túlságosan önmagam és minél tovább húztam az elkerülhetetlent, annál frusztrálóbban éltem meg annak minden percét. Márpedig úgy nem segíthettem másnak, ha magamon sem tudok. - Jared vigyáz rá most vagy ő Jaredre. Az esetükben ez eléggé komplikált. Elég gyorsan befoglalta a lakásomat és őszintén tartok attól, hogy ez nem jelent semmi jót rám nézve. - mosolyodok el, de a kérdésének hatására a tekintetem most már az arcára vándorol és próbálok valami magyarázatot adni neki a hirtelen váltásra a kinézetemben.
- Csak a szokásos fejfájás, de ahogyan azt már jó párszor tapasztaltam, hamarosan elmúlik. Valószínűleg utána a színem is visszatér majd. Addig meg a természet végzi a dolgát, mert a gyógyszer sem használt semmit ellene. - húzom fel a térdeimet és miközben átkarolom őket, a fejemet is ráfektetem. A szemeimet egy röpke pillanatra lehunyom, hogy élesebben beszívjam a levegőt, de ezután Jaket figyelem, ahogyan a konyhában tevékenykedik. Nem voltam olyan, akit állandóan kínoztak a migrének, de az elmúlt időszakban nehezen tudtam csak figyelmen kívül hagyni mindezt. Legfőképp akkor nem, ha az émelygés is sorozatban társult hozzá, márpedig az én esetemben egyik nem minden esetben létezett a másik nélkül.
- Bizonyára jó lehet itt egyedül a kutyákkal. - jegyzem meg kicsit bekuckózva magamat annak a pillanatnak a kellemességébe, amit a bent lét nyújt. Vagyis feltételezem én, hogy egyedül van, bár hetek óta az égvilágon semmit se tudok róla és nem lenne meglepő, ha ebben is tévednék.

.

- Pedig kellett volna Maddie. – vágok vissza egy kicsit türelmetlenebbül, mint ahogyan szeretnék. A megtestesült nyugalom voltam egészen addig, amíg ki nem hozott a sodromból. Sosem méri fel, hogy mi vár rá, ha mondjuk elindul Alaszkába, vagy olyan beteggel találkozik, aki még magára nézve is veszélyes. – Nincs benned semmi félelemérzet…néha nem árt az elővigyázatosság. – rosszallóan ingatom meg a fejemet, mert azt hiszem, hogy ez nem normális egy pszichológus esetében. Úgy ismertem meg őt, mint aki állandóan elemezget, felméri a kockázatot, de mostanra ennek a nőnek nyomba veszett. Az előző alkalommal, amikor itt járt, legalább öt e-mailt dobott nekem az utazás előtt, és még a repülőn sem volt biztos a dolgában, akkor most mi változott meg? A telefonra talán nem reagáltam volna, de egy üzenetre idővel talán…nem hibáztatom, hogy kíváncsi természet, és aggódik mindenkiért, de meg kell találnia az egészséges egyensúlyt, ahogyan nekem is javasolta. A tekintetem egy fokot megenyhül, mert látom rajta, hogy fázik, ezért nem is firtatom a folytatást a telefonhívásomat követően. A rendőrség tudja, hogy nem kell keresnie, de azért megérdemelte, hogy letoljam, mert nem állapot, hogy a meggondolatlanság viszi előre.
- Akkor sem mentség, hogy nem vettem volna fel. – fűzök hozzá még ennyit, és mélyen szívom be a tüdőmbe a levegőt. A kannába vizet töltök, a tűzhelyet is ellenőrzöm, aztán meghagyom neki a lehetőséget arra, hogy válasszon teát, miközben tüzet gyűjtök, és felkészülök a kíméletlen hidegre. Sajnos az is előfordul erre, hogy az ember a saját házának a rabja lesz, és akkor tudnia kell gondoskodnia önmagáról. Női ruhákkal nem szolgálhatok, maximum Leti hagyta itt egy-egy hálóingjét, vagy pólóját, de ez sem volt jellemző rá. Az olasz lány nem olyan, aki engedély nélkül férkőzik bele az életedbe, csak megtörténik veled, és örülsz annak, ha melletted van, vagyis így tudnám megfogalmazni a jelenlétét.
- Köszönöm, de nem tesz semmit. Valóban annak köszönhetem, hogy elzárkóztam a nagyvilágtól, és nem hárul rám akkora problémahalmaz, mint odaát. A hó sok mindenre képes, egyes embertípusok nem szeretik, ha elizolálódnak, de úgy látszik, hogy nekem ez a gyógyulás. – vonom meg a vállamat guggolás közben, aztán a fahasábokat dobálom át a kandallóba, és meggyújtom, bízva benne, hogy meg is fog gyulladni. A szerencse mellettünk van, néha ez a művelet akár el is tarthat egy óráig is, ha nem elég szárazak a fák, vagy nedves az adalékanyag. A tekintetem többször vándorol át a szőkeségre. Még mindig felfoghatatlan, hogy itt van velem két hónap elteltével, és jóformán csak Fortunán múlt, hogy nem történt vele semmi tragédia. A konyhába telepszem át, gyorsan kezet mosok, és a szilvás filterre sandítok le.
- Még mindig nem untad meg ezt a gyümölcsöt, ugye? – feléled bennem a nosztalgia, odahaza az őszi estéken szívesen fogyasztott teát, begubózva az ablak alá, és valamilyen könyvet olvasott. Szerettem csendben figyelni, úgy éreztem, hogy ekkor volt igazán önmaga. Nem kellett a szakmájával foglalkoznia, csak lazíthatott, és ez baromira megfogott benne. Mikre nem képes egy tea!
- Kényszerpihenő? Az nekem van, de te miért döntöttél úgy, hogy arra mész? Nem várnak a betegek, vagy nem kell bejárnod a kórházba sem? – nehezen tudom elhinni, hogy csak úgy elengedték, és nem hiányzik senkinek. A keresete is ettől függ, már akkor is rengeteg magánbetege volt, de mostanra megugrott ez a szám, szinte biztos vagyok benne. Közelednek az ünnepek, és az emberek megbolondulnak.
- Mi a helyzet Tatiana-val? Még az indulásom előtt kért egy orosz orvosi elérhetőséget tőlem. Nem működtek a kezelések? – érdeklődöm szimplán az orosz balerina után, aki történetesen egy közös ügyünk, mert én kértem meg rá, hogy próbáljon meg vele beszélni, de a lány nem volt túl közreműködő. Megértettem, valahogyan jobban át tudtam érezni a helyzetét, mint mások, és ez aggasztott. A lábának sok idő kellett, és abban sem voltam biztos, hogy újra színpadra állhat majd.
- Jared jó fej, akkor nem lesz semmi baja a kutyádnak. – legyintek egyet, és leveszek egy bögrét is, de feltűnik, hogy elég sápadt. Talán ráijesztettem, vagy nem viseli jól a hideget?
- Fáj a fejed? – akadok meg a történetben itt, és ha már kész a víz, akkor megtöltöm a bögrét, és azzal együtt indulok meg felé, és huppanok le a kanapéra, hogy átnyújtsam neki. – Megvagyok a kutyákkal, ez a természetes helyük, nincs okom a panaszra. – pillantok rá oldalasan, és összefűzöm az ujjaimat. – Milyen gyakoriak ezek a fejfájások? – faggatózom tovább, mert az már régen nem jelent jött, ha állandósultak. Bármi lehet a háttérben, de jobb időben a végére járni.

Minél tovább elemezzük ezt az egész utazás témát és annak szerencsétlen körülményeit, annál inkább érzem magamat feszélyezettebbnek és olyannak, aki azt kívánja itt és most nyelje el a föld. Igen, jobban át kellett volna gondolnom az egészet. Igen, az is lehet, hogy hibáztam azzal, hogy csak így ide jöttem, de úgy tűnik mindaz az aggodalom és érzés, hogy megbizonyosodjak a hogyléte felől sokkal erélyesebbnek bizonyult a reálisnak bizonyuló döntéseim felett.
- De igenis van.. - érkezik tőlem az értelmes és szinte már gyerekes sértődöttséggel megáldott riposzt. Már hogyne lenne félelemérzetem! Elvégre itt vagyok.. a félelmeim és a gondolataim miatt, hogy elveszíthetem vagy valami őrültséget művel. Azt hiszi elfelejtettem, amikor a fegyverrel állított be hozzám? Azt, hogy akkor milyen állapotban volt és hogy akkor sem volt még teljesen jól, amikor elváltak útjaink? Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá vagy készített volna ki a közöttünk beállt csend, a tudatlanság, ami sosem jött ki igazán azzal, ha valakit fontosnak éreztünk. Nem is amiatt, ami közöttünk volt, hiszen nem vagyok komplett őrült. Képes vagyok felfogni, ha valaminek vége és elfogadni is, még ha az ittlétem pont ennek az ellenkezőjét is ábrázolja. Egyszerűen csak tudni akartam, hogy jól van és most hogy ez sikerült, nos lehet nem ártana jegyet foglalnom a következő New York felé tartó járatra.
Szusszanok egyet, amikor ismét a hívás kerül felszínre. Hasztalan próbálkozás lett volna és kitartok emellett.
- Mindig is jobban tudtam értékelni a személyes találkozásokat a telefonos beszélgetéseknél. Elfogadhatóbb indok? - kérdezek rá és amennyire telik tőlem, még egy egyszerű mosolyt is megengedek magamnak mellé. Nem vágyok az idegeire menni ennél is jobban, mert még a végén tölthetem kint az éjszakát, annak viszont nem örülnék most hogy lassacskán kezdem újra nem egy jégkockának érezni magamat. - Elhiheted, hogy egy életre tanultam az esetből. - teszem azért hozzá még gyorsan, mert bár kétlem, hogy másodszor is megtörténhet majd ugyanez, mindenesetre, ha mégis, legalább valami füstjellel jelzem majd érkezésemet, hátha az jobban figyelemfelkeltőbb és kevésbé elhanyagolható. De bárhonnan is nézzük a jó szándékom leple alatt kezdek egy nyomulós buta libának tűnni, aki lehetetlen küldetésnek érzi, hogy túltegye magát az exén. Bizonyított tény, hogy az emberek változnak, de akkor én miért találom magamat újra 10 évvel ezelőtti énem bőrébe, érzelmileg kisemmizve egy rosszul alakult kapcsolat után?!
Bárkinek, aki az utazása előtt látta Őt könnyedén feltűnne, hogy sokkal élettel telibb, boldogabb, mint a nagyvárosban. Jót tett neki a váltás és ez érdekes módon egyszerre melengeti és töri össze apró darabokra a szívemet.
- Gondolom az sem hiányzik egyáltalán, hogy végeláthatatlan dudaszóra ébredj minden egyes reggel. - jegyzem meg ezt csak úgy mellékesen és tapasztalatból beszélve. Mondanám, hogy egy idő után hozzá lehet szokni, de nem. Ez a fajta koncert olyan, ami minden egyes nap megújul és több darabból áll.
A teaválasztás szinte már ösztönös cselekedetnek tűnik és tulajdonképpen nem is kerítek neki nagy jelentőséget egészen a megjegyzésééig, aminek hatására nem tehetek róla, de elmosolyodom. Különösen jól esik, hogy emlékezett rá.
- Képtelenségnek érezném. Egyik tea sem érhet a nyomába. - jelentem ki meggyőzhetetlenül. Annyi mindent próbáltam már, de a lojalitásom a szilváshoz köt.
Nehéz lenne most neki mindezt megmagyaráznom, de azért a magam módján igyekszem. - Igazából csak pár napról van szó..pontosabban négy. A kórházban csak egy személyhez járok be, de vele a találkozásunk csak egy hét múlva esedékes, a többiekkel pedig egyeztettem erről a kiesőről. Jobbnak láttam így dönteni, miután én sem voltam egészen jó passzban. - osztom meg vele, hogy ne úgy tűnjön mintha a munkámban is meggondolatlanságokat halmoznék fel egymásra.
- Visszautazott Oroszországba, amennyire én tudom. - gondolkozok el, majd csak ezután nézek Jake felé. - Úgy gondolom idővel sikerült volna eredményeket elérnünk, de ez sokkal összetettebb annál, hiszen alapból nem hitt ebben az egészben és kétlem, hogy jót tett volna  neki a siettetés. - teszem még hozzá a saját észrevételeimet.
Egyetértően bólintok a Jaredre alkotott véleménye kapcsán, hiszen bármennyire is legyen a maga szerethető és idegesítő módján őrült az unokabátyám, mégis egy percig sem kételkedek abban, hogy ne lenne jó kezekben a kutyám.
- Egy kicsit, de túlélem. - válaszolok a kérdésére, majd megköszönöm neki a teát és egyből a két tenyerem csapdájába zárom azt. Kevésbé fázok már, de ennek ellenére mégis jól esik egy kis plusz, aminek még hihetetlenül jó illata is van. Arra viszont már csak egy mosollyal reagálok, amit a kijelentésemre ad válaszként és a teámba is belekóstolok, miután megfújom azt.
- Az utóbbi egy-két hétben szinte minden reggelemet ezzel köszöntöm, de nagyon ritkán délután is előfordul. A különbség a kettő között az, hogy reggelről még émelygés is társul hozzá. - kedvetlen fintor költözik ajkaimra és egy sóhajtás után folytatom. - Kaptam rá egy gyógyszert mondván, hogy majd csillapodik, de igazából annyit ér, mint halottnak a csók.. szóval sejtheted, hogy mennyit. - emelem égnek a tekintetemet, közben pedig a bögre oldalán dobolgatok ujjaimmal. - Bizonyára csak a hideg miatt lehet. Frontérzékenység vagy ehhez hasonló kellemetlenségek, bár sosem volt rá példa, hogy ennyire nem szeretett volna az időjárás. - keserédes mosolyt ejtek, de újra visszatérek az italomhoz.
- Finom lett és végre kezdek azt hiszem kiolvadni. - jegyzem meg jókedvűbben, közben pedig egy röpke másodpercet megengedek magamnak arra is, hogy az arcát fürkésszem.

.

Jó párszor csináltam már azt az életemben, mint amit néhány héttel ezelőtt is. Hátat fordítottam az akkori életemnek, és elkezdtem egy újat valahol máshol. Menekültem a terhek elől, a múltam hibái elől, de aztán rá kellett jönnöm, hogy örökké nem futhatok, azonban most Alaszka sokkal jobban belém ivódott, és azt fontolgattam, hogy befejezem az orvosi pályafutásomat, elvonulok a világtól, és magánpraxist nyitok az Isten hátam mögött. Nekem már nem jelentett kihívást az éjszakai ügyelet, az állandó rohanás, vagy egy osztály vezetése. Sokáig műveltem ezt, éveken át az öcsémet kerestem közben, de aztán leálltam, mert a családom rám lelt, és bővült is azt hiszem. Nem kértem, és megtörtént a csoda, amit nem úgy éltem, mint kellett volna. Dorian élt, igyekezett helyrehozni az életét, egy kislányt nevelt, vagyis neki minden megadatott, ami nekem kimaradt, és valahol mélyen őt okoltam érte. A húgomnak szintén összejött, a második gyermek volt útban, és annak szentelhette az idejét, aminek szerette volna. Én itt álltam két tűz között, célt vesztve, és azon morfondírozva, hogy mit is kezdjek magammal. Nem volt már elég, hogy életeket mentsek, mert közben az enyém ment tönkre, és csak arra vágytam, hogy végre a saját családomat egyengessem, de egyelőre erre nem volt potenciális jelölt. Elgondolkodtam az adoptáláson, ostobán hangzott, de Jamie szavai ütöttek visszhangot a fejemben. Hasonló cipőben jártunk, a negyven felé közeledve az embert már nem az teszi boldoggá, hogy másokat helyezzen előtérbe, egyszerűen belefárad, hogy küzd, de nincs eredménye. Érezni akartam, hogy valakiért én vagyok a felelős, de úgy, hogy az az én vérem, az én sorsom betestesítője. Egy rövidke ideig megvolt a kapocs, Maddie volt az első nő hosszú ideje, aki megdobogtatta a szívemet, de úgyis vette el a reményt. A munkája és én nem fértünk össze, a kapcsolatot nem keverhettem össze a hivatásával, és nekem tisztán kellett látnom őt…amin nem ment, amikor beleavatkozott az életembe. A szándékot értettem, de nem fogadtam el. Nem álltunk még annyira közel egymáshoz, hogy ezt megjátszhassa, de megtette, és ezzel mindent megváltoztatott. Bele tudtam volna szeretni, ehhez kétség sem fér, talán ő lett volna a legközelebb ahhoz, mint annak idején Mia, de féltem, és nem is akartam elköteleződni. A bizalom nálam már nem adatott könnyen, nem is bántam meg, hogy kiléptem az életéből, mert esélyt kapott rá, hogy keressen egy normális pasast, aki méltó hozzá. Nekem a határok nem engedték meg, mégis zűrt hagyott maga után. Ki érti a nőket, és a hozzájuk fűződő érzelmeket? Nem mondtam semmit, csak néztem egy ideig őt, nem fért a fejembe, hogy miattam útra kelt, és most itt van Alaszkában, ahol összemosódik a jelen és a múlt. Vajon ennek így kellene lennie? Miért nem lehetett simán túllépni azon, ami kettőnk között volt? A munkájából fakadó félelem hajtotta ide, vagy más? Még nem mertem feltenni a valódi kérdést, mert tartottam a választól is. Maddie mindent összekuszál, és sosem veszi észre, hogy mekkora károkat tud okozni.
- Nem hiányzik a nyüzsgés, és a kórház sem. Nekem ezt szánták az égiek, itt érzem teljesnek magam. – az első igaz mondat, melyekre hónapokat vártam. Kiegyensúlyozottabb voltam? Igen! Nem bántott senki, az idegenek is barátokká formálódtak, talán néha eszembe jutott a két testvér, de azt hiszem, hogy ennyi év kihagyás után sem probléma, ha külön járunk, mert az volt kedvező mind a hármunknak.
A tea egy külön szeánsz, ha róla van szó, és nem lepődöm meg azon sem, amikor a szilvát veszi ki a tartóból. Odahaza csakis ezt itta, jó érzelmeket hoz a felszínre, vannak dolgok, melyek vele kapcsolatban mások, mint a többiekkel. Melegséggel tölt el, hogy legalább ez megmaradt, és mosolyogva fektetem a bögre oldalára a kilógó filtert, hogy ráöntsem a forró vizet a kannából.
- Négy nap nem sok…de több a semminél. – nem merülök bele a részletekbe, az ő szíve joga, hogy miként döntött, de azt hiszem, hogyha miattam is jött, akkor láthatja, hogy jól megy a sorom, és nem lesz bajom. A bögrével együtt telepszem le mellé, és adom a kezébe, én meg a kutyákat a helyükre terelem.
- Van, akinek nem működik a terápia, és néha csak az segít, ha elutazik, vagy visszatér a biztonságos közegbe. Nem sajnálom, hogy elment, szerintem neki jobb odaát. – toldom meg a véleményemet ennyivel az orosz balerináról, de azért észben tartom, hogy felvegyem a kapcsolatot az ottani orvosával. Akadnak betegek, akiknek a szívén viselem a sorsát, és Tatiana megfogott. A szőkeség állapota viszont más tészta. Sosem panaszkodott, elbagatellizálta az egészségét érintő kérdéseket, melyek nem tetszettek.
- Az émelygés nem jó, migrénes vagy? Voltál MRI-n? – nekem ez lett volna az első, hogy elküldöm, de nem én kezeltem. – Milyen gyógyszert kaptál erre? – dőlök hátra, mire Samira már meg is jelenik, és a tenyeremhez fúrja az orrát, hogy egy kis figyelmet kapjon.
- A frontérzékenység nem függ össze ezzel, és te is tisztában vagy vele. – pillantok rá, amint belekortyol a teába. – Heteken át nem gyötörhet fejfájás okok nélkül. Jól van már. – morranok rá az ebre, de kedvesen közénk telepszik, ezzel kilökve Maddie kezéből a forró teát. – SAMIRA…. – szólok rá, de csak elégedetten ül, és lenyalja a szőkeség kezét.

Kettős érzések keverednek bennem, ahogyan itt ülök a kanapéján, órákat igénybe vevő utazással távol a lakásomtól és arról győzködöm éppen magamat, hogy totálisan józan eszemnél voltam, amikor felszálltam arra a gépre mindenféle ésszerű magyarázat nélkül. Mert mindenem van: elszántságom, elképzelésem, de pontos magyarázatom az ittlétre túlságosan kevés ahhoz, hogy ne gondoljon bele olyan dolgokat, amelyek már kezdenek meglehetősen nyilvánvalóvá válni, ha rólam van szó.
Őt figyelem és egy ponton túl természetesnek érzem mindezt - újra vele lenni, látni Őt, a hangját hallani és a közelében lenni. Olyan érzés, mintha a hetek óta tátongó űr, amely kitörölhetetlen nyomott hagyott bennem távozása után lassan újra megtöltődne élettel. Tisztában vagyok a körülményeinkkel, azzal, hogy szakítottunk és hogy mennyire helytelen mindez, de azoknak az érzéseknek, amik egyszer már kényelmesen beköltözködtek a szívembe, nehezen lehet csak megparancsolni, hogy azonnali hatállyal hagyják el biztonságot nyújtó otthonukat, hiszen már nincs többé indokuk a maradásra.
Elmosolyodom a szavaira és jóleső érzést hagy hátra bennem a valóság keseredés mivolta mellett, hogy boldogságra és nyugalomra lelt itt, távol a családjától..távol tőlem. A fejemet a térdemre fektetem és így fürkészem Őt meg a konyhában történő ténykedését, miközben a bűntudat lassacskán beleivódik a sejtjeimbe amiatt, hogy mindebbe én belezavarok neki. Megbántottam őt, kellemetlen érzéseket okoztam számára, amelyeket most újra felszínre hozhatok jelenlétemmel és ennek hatására még inkább meghúzom magamat, amennyire csak lehetséges, hátha ezzel elodázhatom az elkerülhetetlent. Mégis nehezen elfogadhatónak érzem, hogy amíg Ő számomra egyre jelentőségteljesebb szerepet tölt be az életemben, addig én az övéből szépen, lassan eltűnni látszok.
- Nem mondom, hogy nem értelek meg. - a hangomat valahol sikerül megtalálnom kavargó gondolataim sűrűjének közepette és egy elkószáló tincset igazgatok a fülem mögé, mintegy melléktevékenységként, hogy palástoljam vele zavaromat. Ez nem feltétlenül egyezik meg azzal a kislányos izgágasággal, melyet egy számunkra tetsző személy vált ki belőlünk. Sokkal inkább érződik olyannak, amikor érzed, hogy rossz helyre tévedtél és próbálsz minél láthatatlanabbnak tűnik, hogy ne borítsd fel a másik gondosan elrendezgetett napirendjét. Egy részem határozottan nem kedvelte régebben, ha ezt kellett átélnie és manapság is szokja ennek összekuszáltságát. Napirend szerint éltem az életemet, miközben nem is láttam és éreztem igazán, csak tettem, aminek elköteleztem magamat: a munkámnak. A másokon való segítség engem is teljessé tett és nem hiányzott, hogy otthon a kutyámon kívül bárki is várjon rám. Könyvekbe feledkeztem bele és abba a nyugalomba, ami az egyedülléttel járt. Aztán betoppant Jake az életembe és az érem egy olyan másik oldalát mutatta, amit magamtól sosem mertem volna még megközelíteni sem. Az érzelmek számomra mindig komplikáltak, túlságosan összetettek és érthetetlenek voltak azok, hogy magamon is megtapasztaljam őket. Szerettem korábban - vagy talán úgy éreztem - de tönkretett, amikor az semmivé foszlott, azóta pedig mintha egy páncél védte volna az érzéseimet és nem engedtem volna, hogy bárki is a közelükbe férkőzzön. Jake azonban kimozdított mindebből. Vele megtapasztalhattam egy új világot, a közös életünkkel pedig egy olyan oldalát a valóságnak, aminek még a gondolatát is elkerültem. Kimozdultam a komfortzónámból, a kényelmes napirendemből és engedtem az újnak, ami mostanra annyira összekuszált mindent odabent, hogy képtelen vagyok visszaszokni az akkori életembe. Már semmi sem ugyanolyan, mert megtapasztaltam milyen, amikor jobbat is kaphatunk annál, mint amiről azt hittük, hogy csakis kizárólag annyi jár nekünk. És ha egyszer részesei leszünk valami csodásnak, valami megismételhetetlennek, onnantól nehezen érjük be csak a kevesebbel.
Nehezen vallom csak be mik is zajlanak odahaza vagy minek okán döntöttem a szünet mellett, mégis egy töredékébe azért beavatom őt. Csakhogy megértse azt, amit még én sem vagyok igazán hova tenni. - Bőven elég ahhoz, hogy rendszerezzem magam körül kicsit a dolgokat. Nem vagyok én annyira bonyolult lélek, hogy több időre legyen szükségem. - szórakozottan reagálok a szavaira és egy mosollyal is megpecsételem mondandómat. És hogy Madelaine Olive Riggs szótárában mi kínosabb még a meghozott döntéseinél? A humorérzéke, ami sosem létezett igazán, ezért úgy éreztem egy mosoly majd elveszi ennek az élét és azt érezteti a külvilággal, hogy: igen, ez a nő próbál viccelődni, de nagyon nem megy neki!
- Mindenkinek más válik be, ezt embere válogatja. - értek vele egyet ebben én is és a bögrém oldalán dobolgatok ujjaimmal, mielőtt bele is kóstolhatnék a forró italba és engedhetnék az ismerős ízharmóniák hatásának.
A fejfájásos korszakom egy olyan újdonság, amit nem éppen kedvelek, mégis megoldás ellenében muszáj együtt élnem vele. Logikusan kikövetkeztetve úgy éreztem az idő is közrejátszik ebben, hiszen apa mindig panaszkodott, akár a nyár, akár a tél köszöntött be, de leginkább az utóbbi volt rá kellemetlen hatással. Talán ez az egész örökletes és mihelyst a jó idő közeledik, akkor én sem érzem majd magamat ennyire elcsigázottan, mint ahogyan az elmúlt hetekben.
- Eddig nem voltam az. - az első kérdésére válaszolok, a másodikra a fejemet rázom. - Nem még és őszintén szóba sem került, amikor orvoshoz mentem vele. A gyógyszer biztos egyszerűbb és gyorsabb megoldásnak tűnt. - hümmögök egyet, de már éppen hajolnék el a táskámért, hogy megmutassam neki a kapott 'csodaszert', amikor társaságunk akad, a bögrém tartalmának kis része pedig rám, a nagyobb pedig a földön landol.
- Nem történt semmi baj.. - elmosolyodva szemlélem Samirát, mielőtt jobban szemügyre vehetném. - De nagy lettél már. Te se szeretnél kimaradni, mi? - a fejemet egy pillanatra a puha oldalára hajtom, hogy éreztessem vele törődésemet, de már csak ezután húzódok el tőle, hogy a kanapéról felállva elindulhassak a konyha irányába valamiért, amivel feltörölhetem az italt.
- Szoktál még velük versenyre járni? - kérdezek még rá, de mielőtt befordulhatnék a konyhába, kissé felerősödik a fejfájásom és most a szédülés is lelkesen kíséri. Nem túl feltűnően kapaszkodok meg a pult szélében és hunyom be a szemeimet egy pillanatra, mintha ezáltal kizárhatnám a kellemetlenségeket és valójában egy kicsit talán mérséklődik is az egész. Ezt kihasználva mindezt veszek magamhoz egy törlőt és indulok vissza hozzájuk és itatom fel a földről a teát, az egyik melegebb felsőmtől pedig megválok. Egyrészt úgy érzem kezdek rosszul lenni attól, hogy ennyi minden van rajtam, noha a szédülés már nem annyira erős, mint az előbb.
- Ha nem bánod..azt hiszem jól esne egy igazán forró zuhany. Hosszú volt ez a nap. - szőke tincseimen futnak végig ujjaim, miközben Őt figyelem és próbálom megfejteni, hogy vajon a szívem azért kalimpál ennyire, mert örülök a viszontlátásnak vagy tényleg az utazás, a kint töltött percek terhelték meg a szervezetemet? - Majdnem elfelejtettem... - a táskámhoz lépek és pár másodperc kutatómunka után átnyújtom neki a gyógyszeres dobozt. - Csak mert kérdezted. Korábban sosem szedtem ilyet, de ezt írták fel. - fűzöm még hozzá, azonban nem mozdulok amíg a véleményére várok, noha ismerem a fürdőbe vezető utat a korábbi ittlétem után. - Gondoltam még arra, hogy az émelygés az egyik mellékhatása lehet, de nem tüntették fel, szóval passz. - karjaimmal fogom át magamat tanácstalanságomban. Egyszerűen csak örülnék, ha létezne valami megoldás minderre és valami kézzel fogható, nem úgy mint az időjárási körülmények, amikre vajmi kevés befolyással lehetnék.

.

Nézem őt, ahogyan a kanapémon ül, és eszembe juttatja, hogy miért hagytam el, miközben tudom, hogy a legnehezebb döntést hoztam meg miatta, és miattam is aznap este. Az öcsém talán egy újabb kiloccsant kortyocska volt a pohár tartalmából, mely végül a földön kötött ki, de az is biztos, hogy végül Maddie öntötte ki a tettével. A vakon hozott és hirtelen felindultságból származó ítéleteim nem feltétlenül jók, de hatásosak. Nem szoktam minden alkalommal menekülni, nem vall rám, de az ember érzi, hogy mikor szorul rá arra, hogy kiszakadjon a környezetéből, egy kicsit más szemlélet szerint élje a hétköznapjait, hogy a benne növekvő kuszaság elnémuljon, és a helyét a stabilitás vegye át. Össze voltam törve, az egyik felem mindig kételkedett, nem merte elhinni, hogy fel tudok állni abból az állapotból, ahova a sógorjelöltem, és a családi találkozó lökött. A kapcsolataim kihűltek, én magam is egy primitív ösztönlénnyé szerettem volna válni, de Maddie nem hagyta, velem tartott a sötét órákban, és igyekezett életben tartani. A legjobban őt féltettem ebben a képletben, nem mondanám, hogy elárult, ezt csak az első időszakban éreztem, amiért a világot hibáztattam, nem láttam meg a szememben a szálkát, és könnyebb volt őt, vagy a családomat okolni, hogy ide jutottam el, de ebben én is szerepet játszottam. Nem álltam le, nem kértem segítséget igazán senkitől sem, mert éveken át egyedül voltam, megszoktam, hogy mindent jómagam oldom meg. Túlságosan gyorsan csöpögtek vissza a testvéreim, nem is egy, hanem kettő…én tudom, hogy mások ezt hamar feldolgozták volna, de a munkám mellett a napi stressz, hogy életeket mentek, miközben egy időzített bomba a saját testem, nem a legjobb párosítás. Atomjaimra kellett hullanom, hogy fellélegezzek, és belássam, ehhez most vissza kell vonulnom, és a háttérbe söpört problémáimmal foglalkozni, hogy megoldódjon az életem, hogy a démonjaim ne nyeljenek el végül, hanem megbékéljenek a múltammal, és végre lezárhassak egy korszakot. A szőkeség ennek az illékony periódusnak a közepén érkezett meg hozzám, ha tudtam volna kötődni teljes mértékben érzelmileg, akkor ma talán a feleségem lenne. Ott voltunk, tagadhatatlan, hogy a kémia mellett más is működött közöttünk. A bizalom elkezdett kiépülni, belém ivódtak a szokásai a lakásában eltöltött hetek alatt. Az állandóságot nyújtotta, azt a fajta biztonságérzetet, melyre mindannyian vágyunk egytől-egyig. Ez a homo sapiens mozgatórugója, a másik fél, aki által nyerhetünk, de ez az egyensúly csak akkor van meg, ha mi is egészségesek vagyunk fizikálisan, és mentálisan is. Elszívtam belőle valamit, aztán ellenem fordította a gyengeségemet, és ezzel már nem tudtam megküzdeni a jelenlétében. Most ő volt az, aki fordított a helyzeten, és eljött hozzám, bár nem vennék mérget arra, hogy most nem fordított helyzetben álltunk fel. A szőkeségen látszik, hogy nincs jól, már odakint is feltűnt, hogy koordinálatlan, nem tudott elugrani a szán elől, nem tud értelmesen magyarázkodni, fáziskéséssel reflektál…valami nem stimmelt vele, és ezt egyre jobban éreztem eme pillanatban is, ahogyan a bögre teával szórakozik.
- Azt gondolod, hogy elég lesz, ha kicsit pihensz? – puhatolózom, de a viselkedése elárulja őt. A hajával igyekszik palástolni az idegességét, nem számított rá, hogy ilyen körülmények között futunk össze, igazából nem tudom, hogy mi játszódott le a fejében, amikor felszállt arra a repülőgépre, és idejött Alaszkába. A pihenésnek, és a dolgok rendszerezésének akadt volna egy másik fajtája is, de ő velem akart lenni. Szorul a torkom, izzad a tenyerem, így a térdeimen megtámaszkodva csúsztatom előre az ujjaimat a combomon, egészen a széléig, ahol már a térdkalácsommal találkozik a kézfej. A tea is előbb valami más útra terelt vele kapcsolatban, őrület, hogy emlékszem mindenre, ösztönösen gondoskodom róla, pedig mindketten tudjuk, hogy amit most csinálunk, egyikünk lelki épülésének sem fog jót tenni, rombolóan hatunk a másikra, és ezt szeretném megakadályozni. Túl kell lépnie rajtam, meg kell értenie, hogy a boldogság kulcsa az ő kezében van.
- Nem vagyunk egyformák. – mosolyodom el halványan, és egy egészen rövid ideig kínos csend telepszik közénk, mire visszatérünk az alapproblémára, mint a fejfájása. Orvosként minden apró rezdülésre figyelünk, már azon járnak az agytekervényeink, hogy mi lehet a baj, miképpen tudnánk megoldani a szituációt. Nem tudom kiölni magamból a valós énemet.
- Néha spontán is kialakulhat a migrén, nagyon sok tényező játszhat közre. – vetem fel az ötleteket, de nem értem meg, hogy miért nem küldték el egy alaposabb kivizsgálásra, mennyi ideig tartott volna? A gyógyszerről diskurálunk, miközben Samira féltékenykedő viselkedésének eredményeképpen a tea kiborul, és őnagysága elfoglalja a helyét a kanapén kettőnk között. Felkiáltok hangosan, de bagózik rám jó magasról. – Nem érdemli meg, hogy megsimogasd. – ingatom a fejemet, és felpattanva előbb a kutyát terelem le az ülőalkalmatosságról, és utána indulnék meg, hogy keressek egy rongyot, de Maddie megelőz, és magának kerít egyet.
- Nem voltam mostanában, de készülök egy nagyobbra az év elején. – gondolkodom el fél hangosan, amikor észreveszem, hogy instabilan kapaszkodik meg a pultban. – Minden rendben? – kérdezek rá, de ekkor a zuhannyal hozakodik elő. – Adok neked száraz ruhát, meg törölközőt is, ha ezt szeretnéd. – azonban még nem mozdulok semerre, mert úgy tűnik, hogy mutatni akar valamit. A táskájából halássza elő a gyógyszert, és nyújtja át nekem. – Hmm… - olvasom el a nevét, nem kell tudnom, hogy mi ez, de egy migrénes fejfájáshoz sem a legalkalmasabb készítmény. – Ez nyugtató hatású..nem feltétlen arra való, ami neked van. Az émelygés, és a szédülés rengeteg mindennek lehet az előjele. – megkerülöm a pultot, és mellette állok meg, a kezemet a magasba emelve. – Csak egy gyors dolog…kövesd az ujjam irányát, oké? – előbb elhúzom balra, aztán jobbra, de látom az arcszínén, hogy egyre fehérebb. – Minden rendben? – kérdezek rá, és most már egyre jobban megőrjít az aggódás, mi lett volna, ha nem találok rá a vihar előtt? A hóban esett volna össze?

Valahol az egyre erősödő fejfájásom és a hozzátársuló közel sem kellemes gondolataim között félúton találva magamat egy részem örömmel kuckózná be magát a saját ágyába a kutyájával és a párnába fúrva arcát ordítana bele egy hatalmasat, amiért ekkora hülyét csinált magából. Már megint ezt teszem megállíthatatlanul: szabotálom magamat. Ha jó valami, hát képtelen vagyok elviselni és addig szövetkezek a háttérben, amíg azt tönkre nem teszem. Aztán meg hetekig ostoroztam magamat a sajgó hiányérzetért, melyet egy olyan személy vagy dolog elvesztése okozott, ami igenis számított. Jake esetében sem alakult ez másképp és most, hogy itt ülök vele egy nappaliban, az otthonomtól távol és határozottan hótól elzárva a külvilágtól, örömmel gubózok bele a bűntudat csábító hálójába és el is kényelmesedek ott, amíg ki nem heverem amit műveltem. Túl messzire mentem vele kapcsolatban, még ha a törődés is hajtotta tetteimet. Nekem aligha volt részem az igazi család megtapasztalásában. Egy kiszámíthatatlan anya és egy folyamatosan utazgató apa mellett olykor örültem volna, hogyha nem egyedül kell átvészelnem ezeket, hanem egy testvérrel az oldalamon, aki enyhítette volna az amúgy sem normálisnak értendő körülményeket. A döntésemet Jake érdekében is ez hajtotta. Értettem a komplikáltságát helyzetüknek, de ugyanakkor egy részem úgy vélte, minden kuszaság ellenére szereti az öccsét és ha még nem is kívánja bevallani, azonban szüksége van rá. Az elgondolás rendben is volt, de a kivitelezés már más lapra tartozott és mire észbe kaptam mit műveltem, már egyedül álltam a lakásomban, hátrahagyva minden közös emlékkel és élménnyel, ami abban az időszakban otthont formált belőle és bennem is. Jared már akkor megmondta, hogy ezt jól...nem, nem akarok még arra a szóra gondolni sem, de minden obszcén jelzőtől eltekintve igen, igaza volt. Ő tőle mindig számíthattam az őszinteségre, hiába van annak fájó hatása, de legalább tudtam, hogyha valakitől külső segítséget kérnék az életem megfejtését illetően, ő rá kendőzetlenül számíthatok.
Mégis furának érzem az ittlétet tudván, hogy az Ő világába én már aligha tartozok bele. Eléggé megfoghatatlan érzés ez, körülírni pedig aligha tudnám. Egy valamiben viszont mindezt leszámítva biztos vagyok: jó érzéssel tölt el újra a közelében lenni. És ez minden őrültségtől hemzsegő tettemet és gondolatomat kétségkívül kárpótolja.
Bátortalanul ugyan, de a fejemet ingatom, a válaszom azonban mégis az ellenkezőjéről próbálja meggyőzni őt és egyben saját magamat is. - Reménykedtem benne, inkább mondjuk úgy. Pár nap még olyan reálisnak és elfogadhatónak tűnt. - elfintorodok és szorosabban karolom át magamat, de közben Őt fürkészem. Nem akarom újra fenekestül felforgatni az életét, még ha tudom, hogy már megint egy olyan folyamatot indítottam el, amire bizonyára ebben a közegben nem lett volna szüksége. Azonban szűkszavúságom abban is értelmet nyer, hogy nem szeretném, ha úgy érezne csak azért utaztam annyit, hogy panaszkodásra adjam a fejemet és rázúdítsam mindazt, amit otthon a tükörképemnek vagy Jarednek is megtehettem volna. Előbbi esetében még akár a diagnózist is meghatározhattam volna és még nem is lettem volna elfogult magammal szemben. Csak csendes nézelődőként lennék jelen inkább, aki miután megbizonyosodik arról, hogy nem kell éjszakánként forgolódnia az aggódástól, mindenféle információ hiányában, ami róla érhetett volna célt nálam, tovább is áll és nem avatkozik bele olyanba, ahol már nincs egyáltalán keresnivalója. Pedig olyan sok kérdés fogalmazódik meg bennem. Példának okán: egyedül él itt? Nem mintha látnám jelét másnak is most a házban, de bizonyára akadnak ismerősök a környéken neki. Ez persze jó, a társaság szükséges tényezője a gyógyulásnak, örülnék is neki, hogyha így lenne. Legalább nyit a világ felé és nem engedi, hogy elnyomja őt mindaz, ami éket vert gondolatai közé. Esetleg egy női társaság? Magamban szitkozódok, amiért errefelé kalandozott el a gondolatom, de minden megtörténhet és persze, nem is lenne semmi közöm hozzá. De akkor miért érzem már ilyen rosszul magamat még ennek a felvetésétől is? Gondolatban a fejemet csóválom tiltakozásomként és magamra rivallok, hogy meg is érdemlem ezt a kellemetlen fejfájást, hogyha olyanokon töröm magamat, amin nem szabadna. Elég csak jobban szemügyre venni Őt. Vétek lenne egyedül rohangálni hagyni őt a nagyvilágban, szóval biztosan akad valaki. De boldog és ez..ez szóval jó. Én is jobban vagyok tőle, vagyis lennék, ha nem próbálna éppen a fejfájásom megőrjíteni.
- Még szerencse. Mennyire monoton lenne már a munkám, ha mindenki ugyanolyan lenne, ugyanazokkal a gondolatokkal. - szórakozottságom jeleként égnek emelem a tekintetemet és hol abba a hatásba merülök el, amit a közelsége okoz bennem, hol pedig a teámban, ami kellemesen átmelegít a korábban tett túrázásom után. Esküszöm, mintha megőrült volna az összes létező érzékem attól, hogy Jake Lester közelében vagyok, pedig nem ez az első alkalom és nem is most találkoztunk először.
- Nem is én lennék, ha nem találnának rám az összetett problémák. - szusszanok egyet, de most a teámra fordítok egy kis figyelmet, amíg meg nem akadályoznak benne.
Minden kétséget kizáróan nemcsak Jake hiányzott, de a kutyái is különös helyet foglaltak el a szívemben az együtt töltött idők során és nem csak nekem. Jesse-vel szinte egyszerre voltunk érzelmileg javíthatatlanok, amiért ismételten csak kettesben maradtunk. Ezért sem haragszom, helyette inkább örülök annak, amikor közénk furakodik Samira és ezt az érzésemet örömmel is fejezem ki irányába. - Ne legyél ilyen szigorú vele, csak ő se akart kimaradni. - mosolyodok el, de hogy hasznossá tegyem magamat, inkább azon vagyok, hogy a teát takarítsam el, mielőtt a földhöz ragadunk tőle. Ezekben a mozdulatsorokban viszont túlságosan is elbízom magamat, mert nem várt szédülés tör rám és hogy eltereljem erről Jake figyelmét, inkább a versenyekre kérdezek rá.
- Persze..minden oké. - szólok vissza füllentve az állapotomról, de őszintén nem akarom, hogy ismételten körülöttem forogjon minden. Ezért összeszedem magamat és bár sikerül feltörölnöm a teát, a szédülésem nem hagy alább, ezt pedig úgy tűnik már nem tudom annyira ügyesen elrejteni, mint az első alkalommal. Hiába nyújtom át a gyógyszert vagy hozakodok fel a zuhanyzás gondolatával, mintha bármivel is elsodorhatnám az utamból a bennem lezajló kellemetlenségeket.
- Remek, szóval tudatomon kívül benyugtatóztam magamat. - már csak egy nevetés bukik ki belőlem hitetlenkedésem hatásaként, de aztán a mellékhatások járnak a fejemben, amiket ugyan nem fejtett ki, de megemlített. - Például? - őszintén aggódóan cseng a hangom ebben az egyetlen nem túl hosszúra sikeredett kérdésben, de akaratlanul is követem az ujját. Ha hipnotizálni akarna, elég lenne hogy kiejti a nevemet és meg is történik a csoda. Az újabb kérdésére elmosolyodok és át sem gondolva tetteimet simítom arcára a kezemet, hogy ezután felvehessem vele a szemkontaktust.
- Mondtam, hogy igen, előbb is. - a kék íriszeket fürkészem, ami olyan hatással vannak a szívemre, mintha a reggeli kávémat energiaitallal spékeltem volna meg. Nem mintha ittam volna már bármikor is olyat, de valami ilyesmi utóhatással képzelem. - Ne nézz így rám Lester, könyörgöm, mert esküszöm bűntudatom lesz. - elengedem most már és most egyik a pultba kapaszkodó kezemet elemelem onnan és el is rugaszkodok annyira, hogy kikerülve őt elindulhassak vissza a kanapé felé. - Egy kicsit még fázok, a fejem is fáj, meg a fáradtság is lassan elnyom, de nincs olyan probléma, amit egy forró zuhany nem oldhatna meg, nincs igazam? - mosolygok rá. - Szóval ne aggódj Jake, teljesen jól vagyok. - két lépés. Két egyszerű lépésre telik bele csupán, hogy a fejfájásommal együtt a szédülésem is felerősödjön és mielőtt annyit mondhatnék 'basszus', már egy nem várt ájulás következtében a földön kötök ki.

.

Keserédes emlékeket szül a kettőnk viszonya, a szokatlan felállás, hogy két hónap elteltével találkoztunk össze. Nem kerestem, az hazugság lenne, hogy nem is gondoltam rá, mert tudom, hogy mit jelentett nekem is az együttélés, a közös időtöltés, és az a biztonság, melyet nő nem volt képes megadni Maddie létezése előtt. Jamie-vel sokáig beszélgettem telefonon aznap este, amikor felszálltam a gépére, és egyenesen idejöttem. Meg kellett tárgyalnom, hogy jól cselekedtem, hogy abban a helyzetben nem volt más választásom. Igazán nem is szakadtunk el, én voltam az, aki véget vetett az egésznek, és hagytam a hátam mögött, nem adva esélyt neki a magyarázatokra. Önzően viselkedtem, talán jobban tettem volna, ha meghallgatom az érveit, de az időben már nem tudunk visszamenni, és kár lenne azon gyötrődni, hogy mit csináltunk volna másképpen. Most itt van a házamban, éppen megpróbálunk túlélni egy hóvihart, nem akarom megijeszteni, de az is előfordulhat, hogy napokig nem jutunk ki a házból, és akkor elég hosszú ideig kell elviselnünk egymást. Ez a hűvös nyugalom nem vall ránk, kedves vagyok vele, de közben érzem, hogy a távolságtartás sem csökken, pedig az égvilágon nem csinált semmi rosszat…igen csak eljött hozzám, és meg szeretett volna bizonyosodni róla, hogy jól vagyok-e. Valamiért nem mesélek az itteni életemről túl bőszen, akkor el kellene mondanom neki Letit is, és nem lenne fair, ha megbántanám még ennél is jobban. Igazából fogalmam sincs, hogy mit érzek a másik nő iránt, nem gondoltam bele az eseményekbe, hagytam megtörténni, tökéletes volt elvárások nélkül létezni, de vajon ez csak az én javamat szolgálta? Nem mondanám, hogy nem kedveltem a félig olasz nőszemélyt, sokkal temperamentumabb volt, mint a szőkeség, azonban neki soha nem nyíltam meg, és nem is fogok. Az itteni emberek egy másik Jake Lester-t ismernek, és ez így van rendjén. A múltammal egyedül nekem kell szembenéznem, nem szükséges, hogy a mostaninál többet tudjanak. Egy orvos vagyok, aki szereti a kutyákat, a kávét, és a magányt. A tekintetem többször időzik el a dokin, mert Maddie is egy körből való. A szakmánk ugyan eltérő, de ő is gyógyít, próbál életeket menteni azzal, hogy beszélget, én meg azzal mentek meg valakit, ha vágok. Régebben imádtam, ha közösen oldottunk meg egy ügyet, olyanfajta átérző képessége van, ami igen ritka. Nem szerettem, ha rajtam kísérletezett, de láttam, hogy milyen eredményeket tudott elérni, és ezért becsültem. Tessa és Maddie voltak az egyetlenek, akiknek elhittem, hogy a pszichológia nem egy bundaszak volt az egyetemen, és értelmet adtak a lelki épülésnek. Talán mégis neki köszönhetem, hogy most itt vagyok? Az elszakadásunk vajon okkal történt? Nem merülök bele a részletekbe, látom az arcán, a viselkedésén, hogy zavarban van, de mellette ingatag is, lassan reagál.
- Nem kell gondolom elszámolnod senkinek, ha már eljöttél…és az egyetlen beteged, aki a kórházban van, megvár. – nem vonom kétségbe, hogy felelősségteljes-e, mert az aztán végképp nem mondható el róla, hogy ne vállalná a kockázatot a betegeiért. Néha túlzottan belemártja magát mások életébe. Kényszeresen vágyik a segítségnyújtásra, a normális határokat is átlépve, jól példázza a mai nap is. Tagadhatnám, hogy rájöttem az irántam táplált érzéseire, nem feltétlenül nyitott könyv, de azért meg tanultam benne olvasni, és Maddie nagyon nehezen kezd el kötődni, ha azonban mégis megtörténik, akkor viszont annál nehezebben engedni el a másikat. Edna esete mutatta meg az igazi személyiségét, ott pecsételődött meg a sorsunk is, a nyár folyamán, amikor ellátogattam hozzá, és minden észérvet félretéve eldobtam az ellenkezésem kulcsát, és nekiestem. Túllépek a ki nem mondott kérdéseinken, amint lehuppanok mellé, és a teát szürcsölgeti. Samira megint hozza a formáját, és megzavarja a csevejt, egyszerűen imád a középpontban lenni. Félelmetes, hogy a termete ellenére is sokszor képzeli azt, hogy kiskutya. Simán az ölembe mászik, most sem kíméli a vendégemet, fogja magát, és helyet szorít a kanapén. A türelmem fogytán, felpattanok, és a nyakánál fogva húzom le, miközben Maddie a konyhába fárad egy rongyért. A félelmem nem alaptalan az arcszínének változását követve, szóba kerültek a fejfájásos esetei is. Miért nem hívott fel emiatt? Jake…nem vetted volna fel! Megrázom a fejemet, és hagynám elmenni, de annyira ingatag, mint egy játékbaba. Nem sikerül meggyőznie, tőlem mutathatja a kemény csajt, átlátok a szitán. A konyhában átadja nekem a gyógyszerét, egy ideig forgatom, de ennek semmi köze a migrénhez. – Nem feltétlenül, csak nem arra szolgál, amire kellene. – nem kéne beavatnom, hogy mivel járhatnak ezek a tünetek, vagy mihez párosíthatom őket. – Például agytumor, gerincvelő problémák, de akár érrendszeri is. Nem játék a fejfájás. – rovom meg enyhén szigorú hangsúllyal, amikor előhozakodik a fürdővel. Nem engedném be a meleg és párás közegbe, ezért egy ártalmatlannak tűnő pupilla ellenőrzést tartanék, de nem vesz komolyan, ami bosszant, de inkább meglep, hogy közelebb lép, és az arcomra simítja a tenyerét. – Maddie…pihenned kell, és aludnod egyet… - szögezném le az álláspontomat. – Mégis hogyan nézek rád? – ejtem ki lassan a szavakat, és az ajkára vezetem a pillantásomat egy röpke másodpercre. Feléled bennem a kisördög, hogy ízleljem meg, de nem kellene ennél is jobban bebonyolítanom a kapcsolatunkat. – Egy kis fáradtság? – fordítom felé a törzsemet, de kikerül, és megindul a fürdőbe. Egyetlen szekundum is elég, hogy felmérjem a bajt. – Az istenit…te nő. – lelépem a köztünk lévő távolságot, mielőtt beverné a fejét, és a mellkasommal fogom fel az esés mértékét. A hóna alá nyúlva támasztom ki, én is megacélozom magam, aztán veszek egy mély levegőt, és kifújom a bent tartott levegőt. – Jól vagy. – a lapockájára simítom az egyik kezem, hogy stabilan megfogjam, aztán a két térde alá csúsztatom be a másikat, és megemelve irányítom magunkat a kanapéhoz. Óvatosan fektetem le rá, és igazítom el az arcába hullott tincseket. A sokkfektetés nem fog menni, de egy nagyobb párnát a térdei alá helyezek, miközben felhúzom őket, és úgy helyezkedem, hogy biztosítsam a szabad légutakat, ha szükségessé válik. Az ablakot nem tudom kinyitni neki, mert ránk hoznám a jégvermet, de egy kicsit megfújom az arcát, és a mellkasával egy magasságban figyelem annak emelkedését. Szépen a nyakára vezetem a két ujjamat, és kitapintom a nyaki ütőerét. – Gyere vissza… - halkan szólok hozzá, de a pulzusa még mindig magas.

Nehezen tudtam volna csak bárki számára megmagyarázni mindazt, ami az elmúlt időszakokban lezajlott bennem. Nem voltam önmagam és akkor még csak szépítettem a dolgon. A koncentrációm ezerfelé ágazott, a hangulatom olyan szeszélyes volt mint az őszi időjárás és ezek még csak a finomabb verziói voltak mindannak, amik mostanában olyan szinten ivódtak be a hétköznapjaimba, mintha mindig is ott lett volna a helyük. A legkellemetlenebb azonban a reggeli émelygés volt, mely a fejfájást követően tört rám és szinte arra kényszerített, hogy késéssel induljak a munkámba vagy éppen arra hivatkozzak, hogy közbejött valami. Nem voltam ilyen, nem is értettem ezt a hirtelen váltást és dühített, hogy az ok ismeretlen terepként létezett számomra. Hiába kerestem fel egy orvost, ő kiszúrta a szememet egy gyógyszerrel és úgy engedett el utamra, mintha csak az lett volna a célja, hogy minél előbb kiszűrje a betegeit és elégedetten hátradőlhessen. Voltak ezek mellett persze jobb időszakok is, de mihelyst élvezhettem volna ezeket a számomra kedves pillanatokat, azok hirtelenjében a semmibe foszlottak és beköszöntött a valóság. Amibe jelenleg vagyok, ami alatt az utamat megterveztem, megszerveztem és megléptem egy tűrhető korszaknak volt nevezhető. A fejfájásom továbbra sem engedett szabadon, de némiképpen elterelődött a figyelmem róla, miközben a nagyobb képet vettem figyelembe és nem engedtem senkinek sem, hogy lebeszéljen minderről. Pedig Evan nem egyszer próbált a lelkemre beszélni, de mintha a falnak tartott volna diskurzust, Jared viszont már az első két próbálkozás után feladta és az ő felfogását valahol jobban pártoltam, mint asszisztensem folyamatos ellenkezését. Nem beszéltem nekik a kellemetlenségeimről, mert úgy éreztem nem kellene még terhelnem őket még ezzel is azok után, hogy abban az elmúlt két hónapban, amikor is igyekeztem összeszedegetni széthullott darabkáimat és újra rendbe szedni az életemet, ők voltak azok, akik segítő kezet nyújtottak és nem engedték, hogy Grace klinika maratont tartsak, amikor is sosem voltam oda a sorozatnézésért. Az sem állt nekik össze igazán miért emlegetem egyszer kedves szavakkal Owen karakterét, majd mérgelődök már amiatt is, hogy a képernyőn látom, de akadtak olyan pillanatok is, amikor felváltva ültek le mellém és próbáltak rájönni mit is látok, amit ők nem. Utólag visszagondolva, elmondhatatlanul hálás vagyok nekik, de bármennyire is erősen meghatározó volt ez az érzésem, azért annyira nem volt képes, hogy visszatartson mindattól, amit elterveztem és ennek tökéletes példája az, hogy most itt vagyok. Alaszkában. Jake mellett és egyben magam mögött hagyva egy kis időre a munkámat, ami máskor éltet, mostanában viszont egyszerűen csak frusztrált minden egyes másodperce, amikor is sokkal rosszabb passzban voltam, mint a pácienseim. Próbálok ezzel kapcsolatban választ is adni neki, de a visszakérdezésének hatására még én is a gondolataimba merülök. Persze, pár nap annyira bizonytalan, legfőképp most, amikor nem tudom eldönteni, hogy az időjárás az, ami gúnyt űz belőlem vagy egyszerűen csak a szervezetem döntött úgy, hogy incselkedően magasba lendíti középső ujját és kegyetlen módon megbüntet, amiért sosem tudok parancsolni a 'ne avatkozz bele mások életébe' elveimnek. De hát mit mondhatnék? Ez a munkám! Csak nem éppen akkor, ha a magánéletem van terítéken és nem is akkor mikor éppen egy számomra rettentően fontos emberrel teszem ezt.
- Ebben igazad van. - magam is egyetértek az elhangzottakkal és nem is szívesen gondolnék most a munkára, mert akkor elkezd apróra összenyomni a bűntudat, hogy ennyi év mulasztások nélküli napok után most fogom magamat és egyszerűen hátat fordítok annak, ami teljes egészében kitöltötte az életemet. Nem örökre, csak pár napra, de hiábavaló ez a felfedezés, nem leszek tőle sem boldogabb, sem nyugodtabb.
Az elgondolás miszerint akadálytalanul eljutok a konyhába könnyebben alakul, mintsem a megvalósítás, mert mire elérek a pultig, már szinte forog körülöttem az egész helyiség. Áltatom magamat azzal, hogy hirtelen keltem fel a kanapéról, de ha még lassabban igyekeztem volna megmozdulni, mint ahogyan azt valójában tettem, megkockáztattam volna, hogy elalszok a mozdulataim közben, ezért bármennyire is szeretnék hinni a legkisebb rosszban, attól az még nem válik valóssá. Ugyanakkor rendületlenül igyekszem meggyőzni erről Jake-t is, noha tudom jól, hogy őt becsapni már rég nem tudom. Őszintén szólva enyhén zavarba ejtő, hogy sokszor ennyire átlát rajtam, de bizonyára ez az ára annak, ha valakit az életedbe engedsz. Elkezd megismerni téged, a szokásaidat és a veled járó rosszakat. Egyszóval mindent, amit úgy egyébként a hétköznapok során mindannyian igyekszünk jó mélyen a felszín alá temetni, hogy a külsőnk csakis a pozitív valónkkal tisztelje meg a külvilágot.
A gyógyszerrel kapott információk nem biztatóak és ez épp elegendő ahhoz, hogy érdeklődni kezdjek. A válaszokat hallva viszont legszívesebben befognám a füleimet és azt kívánnám bár ne hallottam volna őket, mert bármelyik verziót is veszem alapul, egyik sem olyan, amit csak így derült égből villámcsapásként képes lennék feldolgozni vagy egyáltalán felfogni.
- Hűha.. - veszek egy mélyebb levegőt, mint aki tudatosította volna magában ezt az egészet és eljutottak volna azok a szavak is, amik miatt inkább úgy érzem magamat, mint egy kislány, aki most tette tönkre újonnan kapott játékát csak mert nem azt kapta, amit várt. De ez nem lehet..vagy mégis? Mármint egyik se jobb a másiknál és nem, nem akarok egyikre sem gondolni. Tuti az idő teszi ezt és mihelyst jobb lesz, én is újra formámban kerülök, viszont mégse ítélhetem magamat téli álomra vagy zárkózhatok be a lakásom négy fala közé hónapokat átívelően. Felnőtt ember vagyok, kötelességekkel, melyek elől nem rejtőzhetek el, csak mert éppen a szervezetem úgy döntött itt az ideje szórakoztatni engem, ha eddig unatkoztam volna.
Próbálom oldani a bennem felgyülemlett feszültség és zavartság keverékét, de mire észbe kapok már teljesen természetesen Jake arcán kalandozok el; azokon a gyönyörű, enyhén borostás vonásokon, amik egyike voltak azoknak, melyek teljes mértékben a hatásuk alá vontak.
- Igen, én is ezt tervezem. Pihenni. - nyugtatom meg azzal, hogy megismételem, amit mond és örömmel vezetném lejjebb a kezemet például a vállaira. Elkalandozok egy kicsit, de végül visszatérek a szemeire és azokat fürkészem a kérdése közben.
- Pont így, ahogy most is. Ezzel a tekintettel, mintha nem is tudom..porcelánból lennék vagy mi és attól tartanál, hogy bármikor darabjaimra eshetnék. Minden a legnagyobb rendben vagy talán meg akarsz bizonyosodni róla mennyire egyben vagyok? - felvonom egyik szemöldökömet és az eddig arcán pihenő kezemet elvéve onnan tárom szét karjaimat, hátha így nyugodtabbnak érzi majd magát. Ettől függetlenül olyan érzés az aggodalma és a törődése, mint egy pihe-puha takaró, ami kényelmesen ölel körbe ezekben a zord időjárási körülményekben.
- Csak egy icipici fáradtság. - két ujjam távolságát mutatva pillantok hátra rá, de gyorsan változik meg az állapotom és én bármennyire is próbálnám elkerülni az elkerülhetetlent, az most az egyszer erősebbnek bizonyul.
**
A fejem lüktető fájdalmával térek csak magamhoz és bármennyire is szeretnék rájönni mégis mi történhetett, annyira nem esik jól kinyitni a szemeimet, ezért csak óvatosan mérem fel a környezetemet. Tenyerem a homlokomra simul és az első, akin megakad a tekintetem, az Jake, aki túlságosan közel és túlságosan mellettem van, ez pedig még zavarosabbá tesz mindent.
- Oh a francba..mit műveltem már megint? - bizonyára nem véletlen az sem, hogy fekvő helyzetbe vagyok. Az még oké, hogy a konyhában magyarázok valamit, aztán elindulok, de a többi képszakadás.
- Ó. - tör rám a felismerés hirtelenjében és bár próbálnám feltornázni magamat ülőhelyzetbe, a szédülés most pont nem szeretné, ha ezt tenném. - Szóval ilyen, amikor eredménye lesz a túlzott meggondolatlanságnak. - sóhajtok egyet beletörődően, de a túlzott mocorgást most hanyagolom, és miközben továbbra is a homlokomon tartom kezemet, oldalra pillantok rá.
- Nem kellett volna idáig jönnöm azért, hogy összeessek előtted, ugye? - halványan elmosolyodom, de csak ennyire telik tőlem. Úgy érzem túl fáradt és túl erőtlen vagyok ahhoz, hogy most bármilyen ellenkezésre vagy úgy szimplán önmagamnak lenni is képes legyek. - Gondolom ez már nem jelent túlságosan jót. - teszem hozzá halkabban most már én is enyhén aggódóan és a pánik érzésével telve, tartva a választól, legyen az bármi és érkezzen bármilyen formában is.

.

Maddie jelenléte nemcsak rossz érzéseket hoz elő belőlem, hanem jókat is melyeket tagadni próbálok az égvilágon mindenki előtt, de legfőképpen magam előtt. Érezni nem könnyű, és összetett folyamat. Miért áltatom magam? Most az egyszer fejben kipróbálom, hogy milyen lenne, ha őszintén, és elvárások nélkül beszélgetnénk, megnyílnánk egymásnak, és azt a sok félreértést eltüntetve döntenénk a jövőnk felett. Egyszerűen lecsupaszítom Jake Lester-t, és elővillantom az alatta lévő rétegeket, a kisfiút, aki retteg egyedül maradni, hiányzik neki a családja, a barátai, de legjobban az a nő, aki megmutatta, hogy képes lenne szeretni. A férfit, aki oltalmat keresett, és talált is annál a hölgyeménynél, aki az elején bizalmatlanul kezelte, szimplán barátsággal fordult felé. Akadtak időszakok, amikor nem ő volt jobban oda, hanem én, és ha tehettem volna, akkor maradásra bírom az előző alaszkai útján, de nem tettem meg. Félelem suhant át az arcán, amikor a fogságban megcsókoltam, és láttam, hogy menekülni akar, annyira messze, hogy esélyem se legyen utolérni. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, de akkor megértettem, hogy mi egészen más világ vagyunk, neki térre van szüksége, és bármennyire is óhajtok a kedvében járni, édeskevés a tett. Hónapok teltek el némaságba burkolózva, nem kerestem, ahogyan ő se engem, és megfeledkeztünk a fellobbant vágyról. A piszkálódással megismertem őt, alig vártam, hogy feltűnjön a kórházban, hogy egy kis színt csempésszen a hétköznapokba, hogy ne legyen annyira nehéz az orvoslét. Megértette a munkámat, átérezte, hogy nem mindenki felelne meg az igényeimnek, nem vállalnék még egy kapcsolatot. Lassan kinyíltam előtte, de aztán elszúrtuk. Edna halála megváltoztatott mindent, és véget is vetett valami induló románcnak. A nyár hűvös keblén érkezett meg a meleg is a szívembe. Az éjjeli séta Samira társaságában, a tanácstalan helyzet…és megint nála kötöttem ki. Biztonságot kerestem a nagy káosz közepén, ahol már egy kislányért is felelősséggel tartoztam. Dorian felforgatta az életemet, nem szerettem volna a szemébe mondani, mert örültem, hogy a közelemben van, de mégsem úgy éltem meg az együttélést, mint ahogyan évekkel ezelőtt fejben megálmodtam. Döcögősen épültünk fel, a kihagyott idő nem hozta vissza azonnal az összetartozást, az öcsém annyi gonddal járt együtt, amit nem vállaltam fel, és belecsöppentünk egy hármas testvéri szálba. Nora csak a hab volt a tortán, örültem neki, de tartottam is attól, hogy kötődni kezdjek egy idegenhez, akinek a kilétét titkok övezték. A szüleink szinte egész életünkben hazudtak nekünk, és még halálukban sem leltünk nyugalomra. Nem telhetett el úgy egy nap, hogy ne derült volna ki valami undormány az apámról, egyedül attól féltem, hogy az anyám emléke is be fog mocskolódni ezek után. A nagyszüleink már nem éltek, így nem kellett látniuk…olyan nehezen ment a múltam megemésztése a háborús időszakok lezárulása után. Nem éltem igazán, csak léteztem, és ez óriási különbség. Előrehelyeztem mások igényeit, sosem magamat néztem a történetben, és szépen lassan összedőlt a váram. Nem lehettem a bástya többé, nem nyelhettem le, hogy érkezett egy újabb férfi a családba, aki nekem támadt. Elvették a maradék büszkeségemet. Még sajog a seb, de már kezd beforrni. A húgomat néha felhívom, hogy ne aggódjon, a kórházban történtek fényében nem lett volna jó, ha elmegy a második babája. Nem értettem egyet a választásával, de tiszteletben tartottam, és ez már egy javulás volt a részemről. Az öcsémmel való kapcsolatom ennél bonyolultabb, az még váratott magára…ahogyan Maddie is várt volna, ha nem bukkan fel nálam, és nem húzza keresztbe az összes létező tettemet. Mit kezdjek veled, drága szőkeség? A tekintetem többször állapodik meg rajta, körüljártatom a kék íriszeimet az arcán, a teste vonalán. Egy kicsit soványabb lett, de még mindig az egyik legizgatóbb jelenség volt. Nem mutattam ki, nem töltöttem sok időt a bámulásával, mert az események sorozata lekötött. Samira nem bírt a vérével, a tűz még szinte be sem melegítette a teret, és ott volt a teakészítés is. Kényszer megoldás, de itt kell maradnia velem, a hóvihar ki tudja, hogy mikor fog elülni, és nem szerettem volna, ha így megy ki az utcára, vagy vissza a szállására. A fellendüléséből bajok származnak, hiába győzköd az ellenkezőjéről, hogy jól van, nem hiszek neki. A gyógyszer nem segít, maximum egy kis alvási időt hosszabbít neki, de a fejfájást nem fogja megszüntetni. Hangot adok az aggodalmamnak, hogy ne mozogjon, de makacsul ragaszkodik az ellenkezőjéhez. Közelebb lépve simítja a tenyerét a borostás arcélemre, és magyaráz, bogarat ültetne a fülembe.
- Igen, ettől félek. Nézz magadra, ne bántásból, de alig állsz a lábadon. Nem ajánlatos, hogy beállj a zuhanykabinba, és onnan kaparjalak össze. – állom a pillantását, én is tudok irányító lenni, de még engedtem a hülyeségének.
- Kit akarsz ezzel etetni, hogy csak egy kis fáradtság? – könnyedén kerül ki, aztán meglesz a böjtje. Úgy indul meg a föld felé, mint a lavina, és csak az utolsó lélekjelenlétemen múlik, hogy ne csókoljon össze a padlóval. A két kutya vakkant egyet, megijednek, de ott vagyok. Megemelem őt, és a kanapéra fektetem. Megfújom egy kicsit az arcát, és leguggolok mellé, hogy a nyaki ütőerére szorítva két ujjamat mérjem meg a pulzusát. Egy kis idő elteltével az értékei kezdenek helyreállni, és megráng a szeme is, szóval hamarosan magához tér. Várok még egy keveset, és feltérdelve igazítom meg a mögötte lévő párnát. A hangja rekedtes, és kicsit megtört is, amikor találkozik a kékjeimmel.
- Azt, amire figyelmeztettelek. – felelem neki, és fölötte áthajolva húzom ki az oldala mellől a takarót, hogy a hasára terítsem. – Maddie, elég lesz. – fektetem rá a köldökére a jobbomat, és visszakényszerítem fekvőpozícióba. – Még mindig jobb, hogy előttem estél össze, és nem más előtt, vagy egyedül a hóban. – ingatom a fejemet, és most már erőt véve ülök le az ülőalkalmatosság szélére. – Ez már nem játék. Most egy kis ideig feküdni fogsz. A lábad alatti párna maradjon is ott, ha lehet, hogy rendesen áramoljon a végtagjaidban a vér. Mindjárt hozok vizet is. – az arcára simítom a tenyerem, és tüzetesebben mélyülök bele a szemébe. – Melyik oldalon fáj a fejed…mutasd meg, rendben. – kérem meg, és ha együttműködik velem, akkor óvatosan tapogatom végig az üstökét a két tenyeremmel átfogva az egész koponyáját. – Ugye tudod, hogy így nem fogsz négy nap múlva repülőre ülni, mert nem engedlek vissza? – kérdezek rá komolyan.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk azzal, miszerint a tartalékaink nem végesek, mégis csak nehezen fogadjuk el annak tudatát, ha az ellenkezője szerint alakulnak a körülmények. Én sem akartam túl nagy jelentőséget keriteni a fejfájásomnak és inkább ráfogtam mindent, amit csak lehetett. Időjárási körülmények? Egynek elmegy. Tapasztaltam már hasonló jelenséget a családban, nem lett volna meglepő, hogyha a megannyi csodálatos tulajdonsága közül, amelyet édesapám nem birtokolt, pont ezt az egyet örökölhettem volna tőle. Figyelembe véve milyen kapcsolatunk volt egymással és mennyi törődést váltott ki a munkáját felhozva, mint kifogással, nem is csodálkoznék, hogyha még ekkora távolságból és ennyi év távlatából is hátrahagyott volna nekem egy kis maradékot a kettőnk közötti kötelékből. Nem akartam szembenézni a kész tényekkel, hogy létezhet más lehetőség is, ami indokként szolgál a rosszulléteimre. Valahogy irtóztam még az injekciós tű gondolatától is és nem vágytam arra, hogy bármilyen úton-módon bekerüljek oda és engem vegyenek vizsgálatok alá. A munkám ugyan megkívánta, hogy néhány órát bent töltsek a kórházban, de egészen más olyan körülmények között bent lenni, tudva azt, hogy ha letelik az idő, nyugodtan kisétálhatsz, mintsem tehetetlennek lenni az ismeretlennel szemben. Nem akartam mélyebben belegondolni ebbe, eljátszani olyan kellemetlen gondolatokkal, amik ha egyszer éket vernek gondolataim között, akkor attól a ponttól kezdve megpecsételik minden egyes tettemet, amiknek elkövetésére adom a fejemet. És persze ebben könnyebben segitett az is, hogy ezek a rosszullétek nem voltak állandóak, pontosabban nem a nap minden egyes percében gyötörtek. Inkább a reggeli időközökben találtak meg, ritkábban délutánonként, szóval továbbra is töretlenül kitartottam elméletem mellett. Ez viszont azokban a percekben kezd egyre bizonytalanná válni, ahogyan itt állok Jake nappalijában, összekuszálódott gondolatokkal és érzésekkel, távol a lakásom nyugalmától és arról bizonygatok egy orvost(!), hogy tökéletesen vagyok, a néha előbukkanó szédelgésem meg koordinációs zavarom pedig éppenséggel betudható a környezetváltozásnak. Ez már önmagában is elég nagy butaságnak hat a részemről, de úgy érzem egy próbát megér, hogyha ezzel késleltethetem az elkerülhetetlent, ami már így szórakoztatónak találja azt, hogy próbálja kihúzni a lábaim alól a talajt.
Megacélozom akaratomat és felnézek abba a számomra a világot jelentő kék szempárba. Az én világomat. Mert tagadhatatlan, hogy mióta úgy döntöttük befejezzük ami közöttünk volt, nem telt el úgy egy nap sem, hogy ne gondoltam volna rá. Betudtam ezt szépen az aggodalmamnak iránta, miután hosszas diagnózist állítottam fel magamról és az érzelmi katyvaszról, ami bennem zajlik, de bárhonnan is nézem, mondhatom azt, hogy hirtelenjében ő került életem középpontjába, minden más pedig csak körülötte kering és próbálja a helyét megtalálni az új normában. Majd idővel megváltozik ez, mert a nagy okosok szerint az idő mindenen segít és én is hiszek abban, hogy egyszer én is rendbe tudom szedni az érzéseimet anélkül, hogy azok ne őrüljenek meg, ha Lester közelében vannak.
- Az tényleg eléggé kínos lenne. - szisszenek egyet elhúzva a számat ennek hatására, de lenyugszom. Nem ellenkezem tovább, helyette úgy döntök tettekben bizonyítom be neki mennyire is jó meg szép velem minden, aminek műsorszámába csúfosan elbukok és mire feleszmélek, már csak a hasogató fejfájás, a szédelgés meg az a számomra kedves kék szempár vizslatása marad hátra a kiesett percekkel együttesen.
- Milyen meglepő. - beletörődően sóhajtok egyet, de lényem egy része úgy érzi, hogy a veszély már elmúlt, itt az ideje nem Csipkerózsikát játszani, mert ez a herceg itt már nem az enyém, bármennyire is úgy véli árulásra hajlamos szívem. Nem mellesleg annyira röstellem a tetteimet, hogy szívesen hajlanék egy olyan verzió felé a történetben, amikor teljes mértékben elnyel a föld a káoszommal együtt, amit számára okoztam. Csak tudnám mostanában miért sülnek el fordítottjára a szándékaim.
Könnyedén huppanok vissza a helyemre és bármennyire is ellenkeznék, hogy márpedig én nem fogok csak itt tétlenül feküdni, mint valami farönk, a párna kényelmes mivolta annyira elandalít, mintha mindig is erre a puha érzésre vágytam volna. - Szerintem is elég lesz. - értek vele egyet abban, hogy többet már nem kellene próbálkoznom az előbbivel, mert ha nem is ő fogna vissza, hát a fejfájásom örömmel megtenné.
Egyszerű mosolyra futja csak tőlem, amikor próbálja szépíteni a szavaimat. Én egyik verziót sem érzem annyira helyesnek. Mármint basszus, ki csinál ilyet? Órákat utazik egy pasi miatt, majd fogja magát és összeesik előtte. - A kisebbik rossz, mi? - vezetem fel kérdésemet, mielőtt azzal törődhetnék, hogy felfogjam a szavait. Bár meglehetősen szédítő és kissé összekuszálódott most minden, de azt az egyet képes vagyok megérteni és egyben teljesíteni is, hogy ne mozduljak innen sehova.
- Ha kérnél, sem tenném meg. Most ez így kényelmesebb, mint szabadesést tartani a padló felé. - behunyom egy pillanatra a szemeimet, de ezt addig érzem helyes opciónak, amíg meg nem érzem kezét az arcomon és bármennyire is rosszul legyek, az úgy tűnik nincsen hatással egyetlen érzékemre sem, ami képes az érintésére reagálni. Egy apró bólintást követően kezemet az övére vezetem és úgy irányítom a fájás pontjára, hogy legalább segítséggel legyek valamennyire, ha már eddig csak hátráltatni voltam képes. Az ő nappalijában összeesni, a fenébe is! Jared bizonyára szét fogja röhögni az agyát, ha megtudja, mielőtt persze kapok tőle egy alapos fejmosást a hülyeségeim miatt.
Csak egy sóhajtásra telik tőlem, amikor a maradásomra tér ki, mert őszintén szólva nem így terveztem ezt az egészet, mégis most, hogy realizálódik bennem mennyire komoly is ez az egész, úgy érzem kezdek nyugtalanabb lenni.
- Valahogy sejtettem. - elfintorodok és persze nem azért, mert ne örülnék valahol annak, hogy többet lehetek a társaságában, hanem amiatt, hogy ilyen körülmények között kell a terhére lennem.
- Jake. - mondom ki a nevét, hogy felhívjam a figyelmét és mikor ez megtörténik, már csak azután folytatom. - Van bármi tipped, hogy mi miatt lehet ez? - komolyan teszem fel kérdésemet, annak reményében, hogy nem hagy válaszok nélkül. Ha attól tartana, hogy még rosszabbul leszek, nem kell, mert eléggé ramatyul érzem már magamat így is, rengeteg minden egyéb miatt is. Egy kis plusz már nem árthat meg. - És kérlek, ha többet tudsz, ne kertelj oké, csak mond ki, mert pont emiatt vagyok most is a jó dalban. - nem szakítom meg vele a szemkontaktust, mert bár tudjuk jól, hogy amiről nem tudunk az ugye nem is fáj, de most a tudatlanság fájdalmasabbnak bizonyul.
- Esküszöm, ha egyszer túl leszek ezen, a doki fejéhez vágom a gyógyszeres dobozt és megmondom neki hova dughatja fel magának. - kezem ismételten visszatéved homlokomra és próbálom figyelmen kívül hagyni a szédülésemet.

.

Már annyi érzelem keringett ma át a vénáimon, ahogyan az agyamat is megtöltötték a megválaszolatlan, és feszélyező kérdések, hogy az is felért egy csodával, hogy nem borultam ki. A hóviharra számítottam, de a vele érkező szőke hölgyre nem. Maddie nem mondom, hogy nem szívesen látott vendég, de a múltam egy olyan részéhez tartozott, ami éppen lezárás alatt állt. Nem kerestem, égett is a pofám, hogy ennyivel lerendeztem miután annyit segített nekem, és a kutyáknak is. Meglépte a családomhoz vezető lépcsőfokot is, amit én nem mertem. Egészen karakán, és bátor nő volt, akit tiszteltem, és szerettem is a magam bonyolult módján, csak most nem akartam elmélyíteni a párkapcsolati dolgaimat. Nem érte volna be annyival, hogy lesz, ami lesz…már az első együttlét után világossá vált számomra, hogy fontosabb vagyok a szöszkének, mint amennyire szükséges lett volna. Maddie-nek is megvoltak a maga gondjai, a családja nem támogatta, barátokkal nem büszkélkedett, mármint nem sokat mesélt az egyéb viszonyairól, de azt tudtam, hogy velem jól érezte magát. Egyfajta férfi genetika ez, ha valami komolyabbra fordulna, akkor az ember menekül. Nem szeretjük a kötöttségeket, nem vállaljuk az ezekkel járó kellemetlenségeket, mint a sírás, a marasztalás lehetősége. Nem éreztem jól magam a bőrömben, és bármennyire is erőn felül teljesített, abban a minutumban nem feleltünk meg egymás igényeinek. Nem álltam készen, hogy színt valljak neki, és talán ostobaság volt, talán bunkóság, de jobbnak láttam kereket oldani, de azon már nem tudok segíteni, hogy abban a tévhitben hagytam ott, hogy minden az ő hibája lett volna. Mennyire görény vagyok? Emiatt sem működöm kapcsolatban, Leti jó időtöltés, de nem érzek iránta semmit. Kedvelem, még idővel barátokká is válhatnánk, de túlságosan elcseszett vagyok, hogy a mesékben, és a szerelmes regényekben szereplő boldog happy enddel záruljon a történetem. Micsoda eszmefuttatás Jake…nagyszerű vagy. Egészen hülye gondolatok ezek, miközben a kanapéra fektettem az alélt testet, és vártam, hogy magához térjen megint. Maddie nem vette komolyan az előbbi kéréseimet, láttam az arcán, hogy nincs minden rendben, de azért jobban örültem volna, ha hallgat rám, és nem kötünk ki a földön. Az ablakot nem tudom kinyitni, mert egy kisebb havat engednék be, de azért megfújom az arcát, úgy fektetem, hogy a lába alatt a párna gyorsítsa a vérkeringését. Akadnak orvosi eszközeim, de ezzel nem fogom tudni meggyógyítani, és kideríteni sem, hogy mi áll a háttérben. Rengeteg tünet, és diagnózis felelne meg az anamnézis felállítására, de ezek csak találgatások a részemről egyelőre, de ami késik, az nem múlik.
Lassan rángnak meg a szeme alatti idegek, és tér vissza közénk, bár ez sem túl jó, hogy az eszméletlensége eltartott majdnem négy percig. A pulzusa már nem annyira szapora, de ha lehet, akkor egy ideig feküdnie kellene, hacsak nem gondolja meg magát, és máris a makacs nő lép színre. Erővel tartom vissza a hasánál, hogy eszébe se jusson felülni, különben én fogom fekvőpozícióba kényszeríteni, és abból nem fog jól kijönni. Ismerhetne már annyira, hogy nem szeretem, ha ellenkeznek vele, de szerencsére ért a szép szóból, és visszadől a párnára, nekem meg lesz időm leülni a kanapé szélére, miközben a kezét a hasára fektetem, hogy ne legyen útban.
- Néha örülnék, ha hallgatnál a szép szóra, és nem bizonygatnád, hogy mennyire jól vagy, amikor még a hülyének is feltűnik, hogy ez nincs így. – rázom meg rosszallóan a fejemet, hátha megenyhülök, de a tekintetem egy pillanatra sem veszem le róla.
- Még mindig fáj a fejed, vagy most a szédülés erősebb? – puhatolózom a tünetek iránt, hátha többet megtudhatok az állapotáról, de ma este mindenképpen meg fogom vizsgálni. A repülés szóba sem kerülhet, mint opció a következő napokban. Nem lenne szívem engedni, hogy felüljön, aztán úgy kaparják össze, ne adj isten valami nagyobb baja esne, aztán az én lelkemen száradna, hogy nem tartottam magamnál, bármennyire is különös helyzet állt fel közöttünk. Az érzelmekről nem diskuráltunk, de most nem is fontos, az érdekel, hogy mi lehet a baja. A koponyáját fogom át, és tapogatom végig érzékeny területet kutatva. – Igen? – kérdezek vissza, és a kékjeimet az övébe fúrom.  Befejezem a mozdulatot, és veszek egy mély levegőt, mielőtt eloszlathatnám az aggályait, mert azokból van bőven. Az orvosok a legrosszabb betegek, és ez most hatványozottan igaz. – Nem tudom, bármi lehet. – vezetem fel óvatosan a kérkedésemet, aztán jómagam is a tarkómon fűzöm össze a két kezemet, és úgy pillantok le rá. – Tudod kialakulhatott magas vérnyomás, amit nem kezeltek, és emiatt nyomja a fejedet, vagy a szemednél lehetnek gondok, nyomja valami az idegeket, akár ideggóc probléma, vagy… - elhallgatok, és együtt érzően fürkészem. - …vagy agytumor. A legrosszabb az lenne. Volt a családodban daganatos megbetegedés, vagy bármilyen mentális probléma? Jó lenne tudnom Maddie, mert akkor elindulhatnék valamin. A teljes diagnózishoz, egy komplett MRI, EEG kellene, hogy mindent ki tudjak zárni, akár egy alvásvizsgálat, pár napig figyelni a szokásaidat. Elég széles spektrumon mozgunk, de héj… - simítom a jobbomat az arca élére. – Itt vagyok, nem lesz gond. – nyugtatgatom, nem hiányzik, hogy ennél zaklatottabb állapotba kerüljön. – Idehozom a fonendoszkópot, és  meghallgatlak, ha nem baj…meg vérnyomásmérés. – ott tartom egy ideig a tenyerem, aztán erőt veszek magamon, és átvonulok a szobámba, hogy előkeressem a fekete táskámat. Egy-kettő rálelek, és sietek is vissza, hogy egy kicsit jobban az ügy mélyére ássam magam.

Annyira nagy füllentés lenne tőlem azt állítani, hogy sosem műveltem még bődületes hülyeségét, amit azon nyomban, hogy véghez vittem, meg is bántam. Hiszen mindenki megteszi. Mindenki képes olykor túllőni a célon és azzal szembesülni, hogy már képtelen visszalépni és javítani a baklövéseit, egyszerűen csak abból kellene kihoznia a legjobbat, ami már megtörtént. A pácienseim esetében is találkoztam már hasonló esetekkel és egyes beszélgetések közben olykor már rendesen sajnáltam őket, amiért ezt képesek voltak megtenni. Olyankor nem nehéz jó tanácsokat osztogatni, elmondani a pro-kontra érveket és olyan útravalót adni a jövőre nézve, amitől nem érzi úgy az illető magát, mintha abban a másodpercben az életét egy egyszerű mozdulattal elengedhetné a kezei közül, magát meg jó mélyre beáshatná ágya kényelmébe és többet ki sem kelne onnan, amíg el nem felejtik a létezését. Másoknak elmondani ezt annyira egyszerűnek tűnik, de amikor önmagunkról van szó..nos az nehezebb eset. Sok minden van az életben, ami fejtörést okoz és meghaladja a képességeimet és valahol az, hogy beteg legyek is egy ilyen kategóriába tartozik. Rettenetesen rosszul hozom ezt a szerepet és sokszor nem is értem, hogy oszthatta rám ezt az élet. Persze, megpróbálok felülkerekedni rajta, de jobbára nyűgös vagyok amiatt, hogy semmit sem tehetek úgy, mint az előtt, elvégre ott van az a bizonyos kellemetlenség, amivel számolnom kell. Valahol pont ezért nem is adom meg magamat Jake esetében és mondom ki neki nyíltan, hogy baj van, hiszen nem szeretnék szembenézni ezzel, még ha teljesen nyilvánvaló is, hogy a fejfájás-szédülés páros és én nem igazán tudnánk kibékülni a közeljövőben sem. Egy ideig úgy tűnik ez be is válik. Hozni egy olyan szerepet, amiben kevésbé vagyok borzalmas, de abban a percben, hogy a szédülés csúfosan elorozza előlem a rivaldafényt, a függönyöket elhúzzák, a fények pedig kialszanak, én pedig már csak arra ébredek, hogy Jake a közelemben van és bizonyára nem azért, mert átaludtam volna azt a borzalmas két hónapot, amelynek Ő nem volt a részese.
Óvatos érdeklődéssel és enyhe zavartsággal a hangomban teszem fel kérdésemet, de a válasz már számomra is egyértelművé vált. Ez volt az utolsó szerintem, hogy főszereplőként tetszeleghettem életem azon remekművében, ahol éppen a rosszullétet próbálom minden erőmmel legyőzni. Sóhajtok egyet, beletörődök az újabb meggondolatlanságba, amit műveltem az utazás után és közben Őt fürkészem, akinek már annyi gondot, olyan sok fejtörést okoztam az ittlétem óta és előtte is, amivel csak még nehezebb lesz neki jobban lennie. Nem véletlen volt az, ami pár héttel ezelőtt történt közöttünk lezárás címszó alatt és ennek újabb felismerése csak még súlyosabbá és nyomasztóbbá teszi bennem a bűntudatot, amit az ittlétemmel való bajlódás okoz.
- Néha igazad van, megpróbálhatnám. - szusszanok egyet ezzel jelezve, hogy felfogtam és igen, máskor nem fogom játszani a legyőzhetetlent, ha éppen olyan kábán táncolom át egyensúlyomat egyik lábamról a másikra, mintha mindig is erre az előadásra gyakoroltam volna.
- A szédülés most rosszabb. - válaszolok neki együttműködően és mikor arra kér, hogy mutassak rá a fájdalom pontjára, továbbra sem ellenkezem, egyszerűen csak megfogom a kezét, hogy odavezessem. Célravezetőbbnek találom, mintha szavakban próbálnám neki elmagyarázni melyek ezek a pontok, amik hetek óta kellemetlen nyugtalanságba tartanak.
Kérdéseim közben a szemkontaktust tartom vele, hogy megbizonyosodjak szavainak igazságtartalmáról. Haragszom erre az egész helyzetre. Magamra, az orvosra aki a gyógyszert felírta és ismételten magamra, amiatt, hogy nem vettem komolyabban mindezt. Ez pedig még inkább rátelepszik a mellkasomra és nyomasztóan ölel körbe, amikor felsorolja a lehetőségeimet kevésbé rossztól haladva a legrosszabb felé. Éppen már szólásra nyitnám ajkaimat, hogy valami válasszal is szolgálhassak neki a családom egészségügyi állapotával kapcsolatban, de aztán rájövök, hogy igazából mit is tudok én azokról az emberekről? Ezért inkább adok magamnak egy gondolkozási időt és már csak azután kezdek bele találgatásokba, már csak azért is, mert túlságosan összezavarodott vagyok a kapott információk után. Agytumor. Mint egy rossz vicc, aminek a csattanója csak még rosszabban alakul majd.
- Én nem tudom.. - kezdek bele és a szavakat keresem, hogy megfogalmazzam gondolataimat. - Mármint ők annyira távoliak, idegenek nekem, de apának sosem volt ilyen problémája. Anyám meg..ő neki lehetett. Mármint egyszer megjelent az életünkben, úgy viselkedett, mintha sose ment volna el, aztán megint eltűnt, majd újra felbukkant..ez utalhat erre? Én is idővel ilyen leszek? - pillantok fel válaszokért a kék szempárba, de őszintén jól esik, ahogyan a keze az arcomra simul, melynek nyugalom okozta érzését még a szavai is hasonlóképpen biztosítják bennem. A tudat, hogy bármit is örökölhettem attól a nőtől már önmagában eléggé nyugtalanító, nem még az, hogyha kiderül valójában mit kaptam tőle útravalóra. Az ember lánya azt hinné egy idő után már nem bánthatják azok a személyek, akiket a múltjában hagyott, aztán kiderül, hogy ez egy olyan hazugság, amivel csak magunkat álltatjuk, de soha nem lehetünk igazán biztosak az ellenkezőjében.
- Tudom...és köszönöm. - hálásan fürkészem a szemeit, mert így is érzem magamat. Minden egyes hátsószándék vagy összezavarodott érzéstől eltekintve mégis sokkal elviselhetőbbnek érzek minden rossz gondolatot, ha nem egyedül kell ezeket feldolgoznom. - Nem érdemled meg, hogy ezt tegyem veled. - arcommal belesimulok érintésébe hozzáfűzött gondolataim közepette, de a szavaira már csak bólintok egyet és nagy nehezen elengedem őt is egyúttal. Ha már belekezdtem ebbe az egészbe, a válaszok után történő kutatásba, akkor csináljam is végig. Minden egyes kellemetlenségével együtt, ami még közbejöhet és amiről egy részem hallani sem szeretne, mégis tudatában van annak, hogy képtelenség lesz elkerülnie. Időközben jobban körbevonom magamat a rám terített takaróval és már csak akkor szólalok meg, amikor visszaér hozzám. - Elhelyezkedjek valahogy másképpen? - kérdezek rá, hátha úgy egyszerűbb lesz megvizsgálnia, de az érdeklődésem nem éppen egy olyan tulajdonságom, ami sok nyugalmat hagy számomra. - Említetted az agytumort..meg még persze sok minden mást, de ez az egy mire lehet még kihatással rám nézve? - gondolom nem csak fejfájással meg szédüléssel járhat, ez viszont számomra már kevésbé ismerős terep. - Csak segíteni akarok, hátha előbb rájöhetünk..rájöhetsz. - fűzöm azért hozzá gyorsan, ám megvan az a rossz tulajdonságom, hogy szeretek olyan kérdéseket feltenni és olyan válaszok után kutatni, amik nem feltétlenül nyugtatnak meg. De valahogy az igazság mindig elviselhetőbb volt, mint a kegyes hazugság, érkezzen az bármilyen formában vagy körülményekkel.

.

Egyikünknek sem jó, hogy ilyen körülmények között találkoztunk, és úgy tűnik, hogy Maddie egy ideig még élvezni fogja a vendégszeretetemet. Nem zavarnám el, tudom, hogy ott motoszkál bennem a felelősségtudat, nemcsak a munkámból kifolyólag, hanem azért is, mert segített nekem régebben. Kölcsönösen ismerjük a másik gyengeségeit, nem mondom, hogy minden pillanatában ráismernék, de azért sikerült megízlelnem, hogy milyen Maddie Riggs, ha valami nem jön össze neki, vagy nyűgösen kel fel az ágyból. Elfogadtam, hogy akadnak hibái, nem tökéletes, de közben meg egy remek barát, és szakember. Most arra kellene koncentrálnom, hogy van ez a fura barátság közöttünk, ami a szex előtt is volt, és ha ezt veszem alapul, akkor jól ki fogunk jönni. Megbántottuk egymást, én voltam a ludas, hogy elhagytam, és kizártam az életemből, de akkor nem álltam készen egy kapcsolatra. Maddie sem az ingyen osztogatós nő, aki mindenkivel összefeküdne, a szívem mélyén sejtem, hogy többet jelentett neki a társaságom, és nemcsak a két szememért kedvelt. Mennyire szörnyű kimondani, hogy néha az emberek nem a megfelelő időben találkoznak össze? Bele se merek menni abba a játékba, hogy feltételes módban csevegek a jövőnkről, mert egyik forgatókönyv sem tartogatott volna semmi jót, ha New Yorkban maradok. Dorian és Nora elszakítottak, meghalt bennem valami, és azon igyekszem, hogy helyrehozzam a problémáimat, visszataláljak ahhoz a Jake-hez, aki megküzd a mindennapi bajokkal, és bátran szembeszáll az érzelmeivel is. A tekintetem a szőkeségre téved. A fájdalom kiül az arcára, a kétségbeesés ott pislákol a kék íriszek mélyén. Segítségre van szüksége, állandóan ő istápolja mások lelkét, de elért oda, ahova én jutottam el két hónappal ezelőtt. Fel kellett állnom, kifújnom a levegőt, és belátni, ha nem változtatok az addigi szokásaimon, akkor lehúzhatom a rolót. Neki a betegség nem a legjobbkor jött, de az sosem akkor jön, amikor mi szeretnénk. A teste biztosan jelezte már, hogy valami nem stimmel, de fittyet hányt rá, és csak ment a dolgára, mert ez az elsődleges, ha valaki a gyógyításra teszi fel az életét. Nincsenek ünnepek, sem magánélet, az van, hogy a betegek az elsők, az ő problémáikat, félelmeiket kell legyőznöd egyszemélyes hadsereg képében. A hasonlat szabados, de szó szerint is vehetném. Oroszországban nem szerettem a vérontást, nem arra születtem, hogy parancsra öljek, beleuntam, hogy mások sebeit lássam el, ha azokat egyébként egy másik ugyanolyan zsoldos teljesítette parancsra. Besokalltam a rossztól, a halálhörgéstől, és a nyugalomra vágytam. A metafora tökéletes, ehhez hasonló folyamatok mentek végbe, amikor a családunk újraegyesült volna, de én nem akartam a részese lenni. Az öcsémnek az élete enyhén mondva is bonyolult, a kislánya lett volna az új fény, de hogyan, ha ott volt a háttérben a drogkartell, meg a halott ex. Nem hiszem, hogy igazán emlékezne rá, de én megtartottam a képet, amit a paptól kaptam aznap délután. Nem véletlenül került a házunk küszöbére az apróság. Három hónaposan egy gyerekkel szembesülni, akinek a létezéséről sem tudtál…nem igazán egyszerű. A másik oldalon meg ott állt a húgom, aki csak a semmiből bukkant fel a kellemesnek nem mondható párjával. Utáltam a pasit, lerítt róla, hogy egykoron köze volt a hivatalos szervekhez, csak nem említettem senkinek. Nekem is megvoltak a forrásaim…de most nem rajtam van a sor. Maddie kérdésekkel bombáz, jóformán még fel sem ébredt. Megkérem, hogy higgadjon le, addig átmegyek a táskámért, hogy el tudjam végezni rajta a vizsgálatokat. Több információra van szükségem, hogy biztosat tudjak mondani, nem szeretem hamis illúziókba ringatni a pácienseket, jobb a rideg valóság, de akkor legalább tudjuk, hogy hányadán állunk magunkkal is. A táskámat ledobom a földre, Samira a közelben ül, és úgy vigyáz a szőkeségre, mintha ártó szándékú egyedek lennének a közelben. Éreztem rajta, hogy kedveli a lányt, de sosem hittem volna, hogy hiányolni fogják mindketten a testvérével.
- Dőlj nekem háttal, rendben? – kérem meg rá, és kihúzom a fonendoszkópot az egyik oldalzsebből, majd letérdelek mögé a jobbommal, szépen besüllyed alattam a kanapé, de így sokkal kényelmesebb neki, és nekem sem lesz a legrosszabb felállás. Óvatosan csúsztatom be a felsője alá a hideg fémet. – Nem melegítettem fel, úgyhogy ez nem lesz túl kellemes, de hamar megszokod. Annyi kérésem van, hogy próbálj meg mélyeket lélegezni. – suttogom mögötte, és a lapockája oldalára simítom az eszközt. A fülemben ver visszhangot a tüdőkapacitása, a jobb lebeny működését ellenőrzöm, de azt hiszem, hogy itt nem sok gond lesz. A kezemmel lököm arrébb a fémes felületet, és mozdulok közelebb is, nehogy kirántsam a fülemből a kengyelt. – Sóhajts. – utasítom szelíden, aztán fordítok a tartáson, és előre megyek. Fura mindkettőnknek, hogy olyan helyen matatok, ahol régebben más célok vezéreltek. – Hmm… - A szívverése egy frissítő szélviharral azonosítható, az esőcseppek kopogása ehhez képest semmi. Értem én, hogy aggódik, de azért nem számítottam rá, hogy ennyire megviseli a szervezetét a rosszullét. Lepillantok rá, látom, hogy feszült a testtartása, és bele is pirul. – Mindjárt végzek. – átfogok a mellkasa előtt, aztán befejezem, és kihúzom a fülemből az eszközt. – A tüdőd rendben van, de a szívedet dolgoztatod rendesen. Szokott szívdobogás érzeted lenni, Maddie? – akasztom a nyakamba a fonendoszkópot, és a vérnyomásmérőért indulok. – Segítettél már azzal is, hogy említetted az édesanyádat, meg az apukádat. Figyelj nem biztos, hogy agytumor, ehhez átfogóbb labor kellene, meg képalkotó vizsgálatok, még nincs röntgen szemem. – vigyorodom el, és kiveszem a dobozba csomagolt kis szerzeményemet. – Ha elmúlik a vihar, mondjuk holnap, akkor kérek időpontot abba a kórházba, ahol dolgoztam. Megnézzük a dolgokat, és akkor összeállítunk egy tervet, de addig… - megfordulok, és látom, hogy nem igazán hiszi el, hogy nem a legrosszabb történt vele. Némán pakolom le az asztalra a cuccomat, és leülök mellé a kanapéra. – Nézz rám… - kérlelem, aztán a kezét az ölembe helyezem át, és összefűzöm az ujjainkat. – Nem vagy egyedül. Bármi is történt a múltban közöttünk Maddie, nem foglak magadra hagyni..itt vagyok, és nem megyek sehova. – összeolvad a pillantásunk, meg kellene, hogy álljam, de annyira elveszett, hogy feléled bennem a védelmezés. Egyszerűen odahajolok, és magamhoz édesgetve tapadok rá az ajkaira. Nem szabadna, de a mai nap felülír mindent.

Nehezen tudom csak figyelmen kívül hagyni a szavait és annak velejáróit, melyet az említett betegségek felsorolását követte. Rossz tulajdonságom, hogy mindenről tudni akarok, ellenben ha kimondják őket, mégis úgy érzem inkább bár ne tették volna, mert attól a ponttól kezdve a személyiségem önmagát nem meghazudtolva vetít le elém egyáltalán nem biztató jeleneteket a lehetséges jövőképemből. Szeretnék nem a legrosszabbra gondolni, ahogyan a bennem egyre inkább felszínre törő pánikomat sem kívülre mutatni, de mégis egy ponton túl annyi minden kezd kavarogni a fájdalom mellett is a fejemben, hogy minden egyes próbálkozásom aggodalmaim elrejtésére hiábavalónak bizonyulnak és ezt Jake is észreveszi. Nem nehéz, hiszen körülbelül pár perccel ezelőtt majdnem a padlón kötöttem ki és most, hogy tisztában van az eddig magamban tartogatott kellemetlenségeimmel, amik napjában többször is visszatérnek boldoggá tenni, nem is nagyon szeretne letenni arról, hogy a végére járjon ennek. Eléggé sok érzéssel gazdagodok, miközben Őt fürkészem és a lehető legkevesebbszer hagyom, hogy másodperceknél tovább elidőzzön rajta a tekintetem. Nem tudnám egyszerű szavakkal kifejezni mit jelent számomra a közelsége, ellenben tudom jól, hogyha mégis akadna rá értelmes magyarázat, akkor sem mondanám ki hangosan. Hetek teltek el amióta utoljára találkoztunk és bár az én életem úgy érződött, mintha egy mókuskerékbe rekedt volna, amiből valahogyan az ember lánya semmilyen szín alatt nem képes kitalálni, Ő felettébb nyugodtabbnak és boldogabbnak látszott, ez pedig az elmúlt időszak óta az első olyan dolog, ami bennem is őszinte érzéseket kelt életre. Nem így terveztem az újratalálkozást - már ha egyáltalán bármilyen terv is lett volna a fejemben, - és nem ilyen körülmények között, de mindannyian tudjuk miképpen űz gúnyos játékot velünk a valóság, hogyha arról van szó, amit szeretnénk. Mi elmondjuk, hogy a jobb irányt választjuk, ő pedig addig terelget minket különböző eseményeken át, míg végül akaratunk ellenére is balra fogunk menni. És ez bizonyára az én terveimmel sem voltak másképp, amik egyre inkább úgy tűnik, hogy egyszerűen eltévedtek, elmenekültek vagy elvesztek a semmibe, mielőtt valójában célt érhettek volna. Fejben valahol nem ennyi zűrt hoztam magammal csomagként, de úgy tűnik csak figyelmen kívül hagytam az árulkodó jeleket ennek ellenkezőjéről.
Ez a pozíció amiben jelenleg vagyok túlságosan is kényelmesnek hat, a párnát pedig úgy igazgatom a fejem alatt, hogy ezt csak még jobbá tegyem. A fejfájásom ugyan csillapodott, de a szédülés még hátramaradt egy keveset megkeseríteni a hangulatomat és összekuszálni a gondolataimat egyaránt. Ennek következtében Jake kérdésére is összefüggéstelen válaszokat tudok csak adni, miközben egyszerre vívnak csatát bennem az érzéseim és a józan eszem még hátramaradt darabkái.
A vizsgálattal kapcsolatban nem ellenkezem, hiszen tudom jól, hogy csak így járhatunk a dolgok valódi végére, ami miatt egy részem őszinte örömtáncot lejtene. A gyógyszeres átverés még mindig dühítően hat rám és ostobának érzem magamat amiatt is, hogy felhoztam neki, de abban a pillanatban logikusnak tűnt, hogy pár szem orvosság napokon keresztül majd elegendő lesz az átmeneti probléma megszüntetéséhez. Hiszen naivitásom győzelme alatt ki gondolt volna arra, hogy ez tovább fog tartani két-három napnál? Akaratlanul is a jót feltételezem a környezetemben élőkről, holott volt szerencsém az ellenkezőjével is találkozni és ez ugyanígy van minden egyéb megfoghatatlan dologgal is. Azt gondolni, hogy az időjárás játszik közre pontosan az a fedősztori volt, amellyel még elhitegethettem magamat úgy egy hétig, mielőtt újabb kifogást gyárthattam volna a fájásokra vagy a szédülésre. Csak az a probléma, hogy egyszer azok is elfogynak és úgy érzem ez pont az a pillanat lehet.
- Rendben van. - egy bólintás után teljesítem kérését, de a hideg fémlapocska érintése a bőrömön annyira nem hat zavaróan rám, mint ahogyan azt elsőre gondoltam. Azt viszont már nem tudom teljes mértékben kizárni, amikor fordítunk a helyzetünkön és olyan helyekre kalandozik el a vizsgálat érdekében, aminek hatására szinte a fülemben hallom vissza szívverésem ütemes dobbanásait. Engedelmes kislány módjára sóhajtok is egyet, mélyebbet, mint ahogyan azt korábban kérte, de érzem, hogy muszáj egy pillanatra lekötnöm a figyelmemet nem is tudom..a padló színével, hogy normálisan tudjak válaszolni a feltett kérdésére.
- Szokott..mi? - kérdezek vissza át sem gondolva az elhangzottakat, de aztán csak megértem. - Persze, szokott dobogni a szívem, hiszen elég nagy bajba lennék, ha nem ezt tenné. - szisszenek egyet fintorral egybekötve ezzel is jelezve a helyzet baljós mivoltát, de aztán összeszedem magamat a folytatásra. - Általában csak ha izgulok, félek..tudod, mint az összes többi normális embernél, akkor egy kicsit hevesebb, de egyékbént jól működik. - magyarázom el némiképpen azt, hogy mi okozhatja a jelenlegi őrült száguldásba kapcsolt sebességet, még ha annak totálisan köze sincs a valósághoz. De kétlem, hogy az én vallomásra vágyna jelenleg, miszerint Ő a legnagyobb kiváltó oka a hallottaknak. Egy pillanatra kifújom a levegőt, ahogyan magamra maradok, de mikor a szüleimet emlegeti és a további vizsgálatokat, amiket itt helyben lehetetlen lenne elvégezni, egy bólintással jelzem, hogy tudomásul vettem őket.
- Pedig sok esetben gondolj bele mennyire hasznos is lehetne. - célzok itt a röntgen látásra egy halvány, félszeg mosollyal toldom meg mondanivalómat. Ellenben bármennyire is igyekszem a bennem lévő aggodalmat félresöpörni az útból, a kórház említésének kapcsán ismételten a felszínre törnek és ez a váltás úgy tűnik Jake-nek is hasonlóképpen feltűnik, nem csak nekem. Figyelemmel követem végig, ahogyan a cuccok a kezéből lekerülnek és egyre közelebb ér hozzám, még mielőtt ujjainkat összefűzhetné. Eleinte csak az arcvonásait figyelem, majd lepillantok az ölében nyugvó kezeinkre, hogy memorizáljam a látottakat és a hallottakat egyaránt, majd ismételten a kék íriszeket kutatom a pillanat nyugtatóbb hatásainak érdekében. Apró mosoly jelenik meg arcomon és már éppen azon vagyok, hogy bármiféle módon, esetleg szavakkal hálámat kifejezzem, de úgy tűnik Ő neki más tervei akadnak a továbbiakra. Meglep ezzel a lépésével és egy pillanat erejéig mintha óvatosabban emelném fel a kezemet, attól tartva nehogy elillanjanak ezek a másodpercek, de aztán mégiscsak tarkójára simítom tenyeremet és így viszonozom csókját. Olyasfajta szükséget és nyugalmat ébreszt bennem ezzel a tettével, amire már egy jó ideje nem volt példa és amiből minél többet tapasztalok, annál többére van szükségem. A hetek alatt elfojtott gondolatok és érzések kerítenek hatalmukba és csak nehezen vagyok képes elengedni Őt. Kezem az arcára vándorol és a csók után mihelyst tekintem megtalálja az övét, akkor sem távolodok el túlságosan tőle és a tenyeremet is továbbra arcának oldalán pihentetem, az enyémre pedig egy mosoly költözik. Hiányzott, őszintén és nem akarnám kihasználni jelenlegi helyzetünket, nem éppen ez a célom, egyszerűen csak a közelembe szeretném tudni Őt, hogy némiképpen elűzhessem a betegséggel kapcsolatos igaz-hamis gondolatokat, kételyeket vagy bármit, amire nem akarok egyszerűen gondolni vagy egyáltalán elfogadni őket.  
- Maradnál még velem egy kicsit? - aprót mozdulok csak a kanapén, hogy ezzel helyet szoríthassak neki, ha úgy döntene csatlakozik hozzám, de közben nem szakadok el az ismerős kék íriszektől sem. Bármit is válaszoljon, attól függetlenül nem fog csillapodni bennem az a jóleső érzés, hogy tudom ő nem fog most magamra hagyni.