please, don't leave me

2 évvel később
A fülemhez tartott készülékben visszhangzó affektáló női hang ismerős csengése sem tudja elvonni a figyelmemet azokról a gondolatokról, amelyek túlságosan hangosak és súlyosak ahhoz, hogy ne múljanak felül mindent, amely velem vagy a környezetemben történik.
- Igen, Mrs. Prescott, áll még a mai találkozónk. – egy nehéz levegővétel után szállok ki a kocsiból a kórház parkolójában, hogy ezután bizonytalan léptekkel ugyan, de meginduljak a duplaszárnyú ajtó irányába, mely egyenesen az impozáns épület falai közé vezet. – Nem..én figyelek. – mentegetőzve bököm ki a választ Vanessának, aki a héten már a harmadik alkalommal próbálja megmenteni a házasságát úgy, hogy a férjében keresi a hibát, magában pedig csak a jót látja. Tudom, nehéz dolgunk lesz, de az enyhén elhúzott szöveg, amelyben azt hangoztatja, hogy: Madelaine, bajban vagyok és Maga az egyetlen mentsváram épp olyan, melyre lehetetlenség nyugodt szívvel nemet mondani, még ha egyszerűen fognám magamat és hazafelé venném az irányt, gondolva, hogy azzal elkerülhetem ezt a beszélgetést. Hogyan történhetett mindez? Mármint persze, a folyamat nagyon is intenzíven él a fejemben, de mégis miképpen fogom beadagolni Jake számára, hogy terhes vagyok? Mégsem állhatok elé csak így, minden körítés nélkül, hogy: Helloka, apa leszel!
Márpedig ennél értelmesebb azokban a pillanatokban sem fogalmazódott meg, amíg át nem szelem a bejárati ajtó és a recepció közötti távolságot, hogy érdeklődjek Jake holléte felől. A kapcsolatunk az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem és rettenetesen félek, hogy ezzel a kijelentéssel búcsút is inthetek annak a személynek, aki a legfontosabbá vált az életemben. Veszek egy mély levegőt és újra bebiztosítom Vanessát, hogy igen, még mindig rá figyelek a saját kavargó gondolataim mellett is, de a recepción kapott válasz után úgy érzem muszáj elköszönni a nőtől, aki annyira belelendült a beszélgetésbe, hogy úgy érezte egy rögtönzött terápia egyből segíthet a problémáján.
- Később ígérem átbeszéljük a férje hibáit Vanessa, most viszont akadt egy kis dolgom. – óvatosan kezdek bele, amelyet csend követ, végül azonban csak beletörődik ebbe és ő az, aki elnézést kérve bontja a vonalat. És bár a nő nehézkes természete hagy maga után egy-két kivetnivalót, mindezek ellenére még mindig könnyebben tudnám kezelni azt a szituációt, mintsem azokat az érzéseket, melyeket a második és a harmadik pozitív terhességi teszt váltott ki belőlem. Örülök? Mi lenne erre a helyes válasz? Talán az igen, de ritkán játszottam el azzal a gondolattal, hogy családot alapítsak bárkivel is. Sokáig még azt is nehéz volt megszoknom, hogy valaki az életem részesévé vált, és úgy ébredhetek reggelente, hogy Ő ott van mellettem, ahogyan a nap azon részeiben is, amikor a munka nem köt le egyikünket sem. Az egyedüllét egy meghatározó állomása volt az életemnek, amelyet annyira könnyedén váltott fel Jake jelenléte, melybe örömmel tanultam bele. De egy gyerek teljesen más irányba lendíti a kapcsolatunkat és félek, sőt mi több rettegek, hogy pont az ellenkezőjét váltja ki majd belőle. Készen áll Ő erre? Készek vagyunk mi arra, hogy a dinamikusan működő duónk egy újabb taggal bővüljön? Még szinte heteknek tűnnek mióta együtt vagyunk, holott tudom, hogy ez hosszabb időre nyúlik vissza, de most, itt állva valami szokatlannak a kapujában az idő túlságosan is relatív. Annyi kérdés, mégis a nyilvánvaló ott zúg gondolataim között, márpedig az tagadhatatlan, hogy az állapotom erősebbnek bizonyul minden kétséggel teli kérdésnél, amely egy másodpercig is felmerülhet bennem.
A recepciós szerint a másodikon találom Őt, a liftben viszont ötvenszer megfordul a fejemben, hogy újra a földszint felé veszem az irányt. Tudnia kell róla. Lehet nem itt kellene és nem most, de ha nem mondom el neki, ha nem látom a reakcióját azok után, hogy én megtudtam, valószínű eggyé válok a pácienseim közül. Fel kell készülnöm a legrosszabbra is ebben az esetben, márpedig az, hogy elveszíthetem mindennél kegyetlenebb végkimenetelnek tűnik.
Egyik lábamról a másikra helyezem az egyensúlyomat és helyet szorítok az elsőn beszállt embereknek, amely azt jelenti, hogy a sarokban próbálok menedékre lelni. Kezemmel a korlátot támasztom és ujjaimmal lustán, többnyire észrevétlenül dobolgatom a teret betöltő zene ritmusát, miközben görcsösen kémlelem az ajtó felett váltakozó számokat. Mintha a légzésem és a szívverésem is egybe lennének kötve ezekkel a számokkal, amelyek üteme már-már túlontúl hevesnek hat és félő, hogy más is észreveszi ezeket a jeleket rajtam kívül. A lift ajtaja komótosan nyílik a másodikon, én pedig kilépek rajta, hogy elkerüljem a további felesleges utazást. Talán a negyedik teszt még biztosabb lehetne, szóval igen, kell vennem még egyet, hogy nehogy vaklármát csapjak a találgatásokkal. Elvégre a tesztek tévedhetnek, nemde? De harmadszorra is? A tervem viszont azon nyomban meghiúsul, amikor a sarkon befordulva szembe kerülök Vele és ez a röpke pillanat bőven elég ahhoz, hogy az egekbe küldje az idegességemet, egyben pedig hevesebbé változtassa a szívverésemet is.
- Sziaaa…Szívem. – lelkesen és egyben mosolyogva, meg valahol elnyújtottan köszönök neki, mert nem számítottam arra, hogy találkozunk. Márpedig arra igen, hiszen mégiscsak itt dolgozik, viszont hogy ennyire gyorsan? Kell az a negyedik. Biztosan kell! – Elrabolhatnálak egy percre? – érdeklődök óvatosan, hiszen úgy tűnik, hogy siet és mielőtt a döntésemet véglegesíthettem volna magamban. Meglehet saját magam legnagyobb ellenségévé váltam azáltal, hogy könnyedén buknak ki belőlem a gondolataim, azelőtt, hogy esetleg újra mérlegelhetném magamban ezt az igazán mindent megváltoztató témát.  

please, don't leave me

2 évvel később
Minden sejtemben érzem, hogy nem ez a megfelelő pillanat, ez a hely vagy úgy összességében bármi, amikor is vallomást kellene tennem, mégsem tudok parancsolni a tetteimnek, amikor kocsiba ülök, hogy a kórház felé vegyem az irányt. Félek, izgulok és egyszerre úgy érzem, hogy rosszul leszek, ha nem mondom el vagy nem beszélem meg vele az egész basszus, ne haragudj, de teherbe estem témát. Úgy érzem a szíven ki tudna robbanni a helyéről és az sem feltétlenül segít, hogy a páciensemet igyekszem telefonon keresztül megnyugtatni, amikor magam sem érzem túlságosan annak magamat. Jól megvagyunk Jake-el. Két év alatt sikerült egy olyan kapcsolatot kialakítanunk egymással, ami a kölcsönös bizalomra épült és arra, hogy egymás támaszai voltunk a nehezebb időkben. Egyszerűnek nem volt nevezhető az, amiképpen indultunk, mégsem cserélném el egyetlen percét sem másra, hiszen mellette boldognak érzem magamat és az is vagyok. Önmagam lehetek és ez sokat számít, mégis azok után, amiket megtudtam nehezen tudom elképzelni, hogy ez ne változna akár abba az irányba, amit egyáltalán nem szeretnék elérni. Kavarognak a gondolataim, és szédülök is miattuk és bármennyire is próbálom higgadtan kezelni az egész terhesség témát, egyszerűen képtelen vagyok rá. Mi van, hogyha nem szeretné még? A munkája így is leköti őt teljesen és látom rajta, hogy mennyire kimerült, emellé pedig egy plusz felelősség nem hinném, hogy hiányozna neki. Valahogy sosem merültünk el komolyabban ezekben a témákban, így jelen pillanatban fogalmam sincsen, hogy Ő miképpen fog reagálni erre. Én magam sem tudnám megmondani, hogy készen állok-e erre igazán. Sosem volt előttem normális szülő példa, anyai részről meg főleg nem. Túl sok árnyoldalát láttam egy házasságnak ahhoz, hogy ne tartsak a jövőben ezektől a lépésektől és őszintén megvallva szükségét sem éreztem, hogy ilyen módon változtassuk meg a kapcsolatunkat. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egy ilyen volumenű változás felborítaná mindazt, amink volt és kiforgatná önmagából, amit közösen építettünk fel. A kutyákkal, a közös otthonunkkal és az elfoglaltsággal teli hétköznapokkal, amik mellett úgy manővereztünk, hogy időt is tudjunk szánni egymásra. Egyszerűen csak féltem a változástól és attól, hogy elveszíthetem azt az életet és egyben személyt ami/aki olyannyira a szívemhez nőtt az elmúlt két év alatt.
A kórházba lépve sem tudok elszakadni Vanessa hangjától, és bár a lehető leghiggadtabban próbálok vele beszélgetni, fejben egészen máshol járok, így félő, hogy olyat mondok neki, ami nem lenne túl szerencsés a helyzetében, ezért a biztonság kedvéért bontom a vonalat, miután kimentem magamat a beszélgetés alól. A számomra fontos információk megkapása után ujjaim gondterhelten törnek utat szőke tincseim között és a liftben várakozok arra, hogy felérhessek hozzá. Arra vágyom, hogy átöleljem őt és biztosítson afelől, hogy nem lesz semmi probléma, mégis egy részem attól fél pont az ellenkezőjét érem majd el a kimondott szavakkal. Én nem vagyok még kész erre. Nem tudom miképpen legyek jó anya vagy neveljek fel egy gyermeket. Persze, a későbbiekben biztosan szerettem volna mindezt. Családot alapítani vele, azt, hogy kis Jake-k és Maddiek szaladgáljanak körülöttünk, de most, jelenleg úgy érzem erre még nem állok készen és van egy olyan érzésem, hogy Ő sem.
A folyosón sikerül vele összeakadnom, és hiába igyekeztem magamat buzdító beszédekkel győzködni gondolataim ellenkezőjéről, mégis abban a pillanatban inába száll a bátorságom, amikor szembe kerülök vele. Egy bátortalan meg valahol szórakozott köszönést követően teszem fel a kérdésemet, és közben egy percig sem tévesztem szem elől arcának kifejezéseit. A hangjából csendülő meglepettséget, amely arról árulkodik nem számított érkezésemre. Megértem, én sem számítottam arra, hogy ma itt kötök ki, mégis itt vagyok és arra biztatom magamat, hogy vallomást tegyek. Mint egy kislány, aki rossz fát tett a tűzre és nem tudja hogyan magyarázza ki elkövetett hibáit. A kapott választ egy bólintással előlegezem meg, végül hangot is adok véleményemnek. – De..persze. – nem bánok bőven a szavakkal, egyszerűen nem megy, amikor belülről szétvet az idegesség és a kétségbeesés különös egyvelege. – Ebéd..jó, legyen. Addig várhat. – mosolyodok el és kellemesen fogadom a tőle kapott puszit, ami egy másodpercnyi időre nyugodtabbá tesz. – Jake.. – szólok még utána, de magam sem tudom, hogy mit akarok ezzel elérni. Legszívesebben azt mondanám neki, hogy jó, hogy az életem része és nem akarom őt elveszíteni, ehelyett viszont teljesen mással rukkolok elő. – Ott találkozunk. – fűzöm még hozzá, és útjára engedem, nehogy a késése az én hibámból fakadjon. Két tenyeremmel arcomat simítom végig, és egy sóhajjal egybekötve gondolkozom mivel üssem el ebédig az időt, végül egy újabb teszt beszerzése mellett döntök, amelyet jobb ötletnek tartok nem a kórházban meglépni. Elvégre rosszabb, ha éppenséggel nem tőlem tudja meg, hanem szárnyra kel egy úgymond pletyka az állapotomat illetően. Mellesleg az sem árt, ha még egyszer biztosra megyek, ha már eddig nem volt teljesen egyértelmű.
Egy órával és egy újabb pozitív válasszal később csak még inkább elburjánzik bennem az idegesség, és lehetetlennek érzem azt, hogy csak egy helyben toporogjak. Most jól esne valami szülői tanács, azonban arra nem igazán számíthatok. A kihagyott évek után nem hívhatom fel apámat azzal, hogy mi történik most velem és őszintén egy percig sem akarom, hogy részese legyen az életünknek. Ha eddig nem tette, ezután sem érzem szükségét a jelenlétének.
Az idő csigalassúságban telik, de a várakozást a telefonom csörgése szakítja félbe. Legalább már az ötödik kocsival tett tiszteletköröm után döntöttem a kórház parkolója mellett, de a kiszállást nem kíséreltem meg. Valahogy egyszerűbbnek tűnt magamban mérgelődni és gondolkozni idekint, mint emberek között lenni. Vanessa hangja nem okoz meglepetést, a szavai azonban annál inkább. A csuklóm köré rögzített órámra pillantok le és egy alig hallható sóhaj bukik ki belőlem. Kétségbeesése már-már túlontúl segítségkérővé válik és tudom, hogyha most nem lépek, a későbbiekben drasztikusabban jár el, hogy felhívja magára a figyelmet.
- Egy negyed óra múlva találkozunk. – ennyivel zárom a beszélgetést, végül megnyitom az üzeneteket és Jake nevét kikeresve írom be a következő sorokat: ’Nem fog menni az ebéd. Sürgős páciens-ügy. Később?’ Az elküldés gomb lenyomása után teszem le magam mellé a készüléket és a rendelő felé veszem az irányt. Talán nem is rossz egy kis figyelemelterelés.  

please, don't leave me

2 évvel később
Észre kellett volna vennem a jeleket, hogy ez a vallomás egyszerűen nem akar ennyire könnyen összejönni, bármennyire is szeretném kiadni ezeket a zavaros gondolatokat és érzéseket, amelyek úgy érzem lassacskán szétfeszítenek belülről. A kezdeti bátorságom könnyedén veszik a semmibe, melynek helyére csak egy beletörődő válasz kerül, ami a szavainak hatására történik meg reakcióként. Tisztán él az emlékezetemben, amikor említette mennyi dolga lesz ma, mégis képtelen voltam otthon ülni vagy egy helyben lenni és megvárni a másnapot azzal, hogy elmondjam azt az aprócska tényezőt, ami hatalmas galibát fog okozni a későbbiekben.
- Én is szeretlek. – ezeket a szavakat már leginkább csak én hallhatom, mert mire megtalálom úgy igazából a hangomat, egyedül maradok a folyosón azzal a rengeteg idővel ami alatt számtalanszor lesz lehetőségem lejátszani a fejemben a különböző verziókat, melyeknek egyikével találkozhatok, hogyha mindezt sikerül végre kimondanom. Azonban bármennyi lehetőséggel is játszok el, minduntalan annál az egynél kötök ki, amely azt a végeredményt mutatja, miszerint elhagy. Ekkora felelősséggel nem terhelhetem le őt, hiszen alig jut levegőhöz a munkája során, valószínű nem hiányzik neki az, hogy fáradtan hazaesve ugyanolyan helyzetbe keveredjen. Az aggodalom beékelődik gondolataim közé és kényelembe helyezi magát ott a nap további részében, amely csak egyre inkább közeledik az ebédidőt jelző ponthoz. Az újabb terhességi teszt elvégzése után csak még inkább nyugtalanná válok és bár azon vagyok, hogy a gondolataimnak valami célt adva elterelhessem őket, egyszerűen nem lelek megoldásra ebben az egészben. Fejemet az ülés támlájának hajtom és behunyom egy röpke időre a szemeimet. Lassacskán megbarátkozom a gondolattal, vagyis inkább elfogadom azt, hogy itt nem tévedésről van szó, hanem szülők leszünk. Igen, bőven van időnk mindezt feldolgozni, azonban azok a kételyek, melyek előszeretettel támadnak a mai nap folyamán hátra hagyják azt a kérdést is, miszerint: közösen tesszük ezt meg? Sosem voltunk egyenlőek azokkal a kapcsolatban élőkkel, akikkel naponta összefutunk vagy úgy átlagban ismerhetünk. Rengeteg mindent kellett átbeszélnünk, átvészelnünk ahhoz, hogy eljussunk addig a pontig, ahol most vagyunk. Ahol képesek voltunk elfogadni, hogy megérdemeljük a másik szeretetét, törődését, és mi nekünk is kijár abból, ami a másiknak könnyedén adatik meg. Ehhez viszont nem egy-két nap kellett, hanem immáron két év és most mégis mikor kezdenek egyenesbe jönni a dolgok és beleszokunk a hétköznapok sodrásába hirtelen eltűnik a lábunk alól a talaj. Szeretem ezt a férfit. Azt, ahogyan érzem magam vele és az életünket. Egy nap egy gyerkőc gondolata is belefért volna, de vajon ez az a nap?
Vanessa hívása szakítja félbe szerteágazó gondolatmenetemet, és bár nem a legjobbkor teszi meg, mégsem mondhatok nemet a kérésére, így marad a bocsánatkérő sms Jake felé és egy újabb elszalasztott lehetőség, amikor is lehetőségünk lesz beszélni egymással.
Útközben muszáj vagyok leállni a közelben lévő kisbolt előtt és beszerezni egy doboz bonbont. Vagy kettőt. Úgy érzem az édesség képes lesz lenyugtatni az idegrendszeremet, és miközben Vanessa éppen azt ecseteli mennyire kiakasztja őt a férje, én a táskám mélyéről halászom elő az egyik dobozt és ezzel épp elég okot adok a nőnek arra, hogy abbahagyja a beszédet.
- Ugye nem bánja? Kér belőle? – nyújtom felé a dobozt, és valahol reménykedem abban, hogy a nő éppen olyan diétát vall, amibe nem fér bele az édesség. Legalább több maradna nekem. Szerencsére elutasítja, és egyben a fejét is megrázza, de több időt nem szán az én melléktevékenységeimre, helyette ismételten belelendül a beszédbe, én pedig abba, hogy a cseresznyekrémmel töltött apró csokoládékockákat elmajszoljam. Éppen a negyedén túl vagyok, amikor tekintetem a velem szemben ülőre téved, és így szegezem felé kérdésemet. – Melyik volt az a pont, amikor biztosra tudta, hogy a férje elhagyja önt? – újabb darabot halászok ki a helyéről, Vanessa viszont értetlenül pislog rám.
- Engem nem hagyott el a férjem.. – kezd bele, én pedig nagyot sóhajtok erre.
- Idő kérdése, mindketten tudjuk. – dobom le a kisasztalra a dobozt, és felállok a helyemről, hogy idegességemben most már járkáljak is egyik pontból a másikba a rendelőn belül. – Mármint folyamatosan a hibát keresi benne, ezáltal egy nyomást helyezve rá. Egy idő után ha így is sok teher nehezedik rá és még maga is rárak egy lapáttal, akkor összenyomja azt, akit szeret. Ezt nem tehetem..mármint teheti. – pillantok rá és most az előbbi kérdő tekintet helyett egyfajta aggódó szempár néz vissza rám.
- Madelaine, minden rendben? – kérdez vissza óvatosan, én pedig elmosolyodok ezen.
- Persze, minden tökéletes! Akkor romlott meg a házasságuk, amikor teherbe esett? – ismételten kérdezek egyet, majd nem bírom ki és újra a kezembe veszem a bonbont, hogy a doboz második részletét is elfogyasszam.
- Szó sincs róla. Sőt, a férjem örült annak, hogy apa lesz. Talán akkor voltunk a legboldogabbak. – válaszol a kérdésemre, ami miatt úgy érzem meg kell állnom egy percre és abbahagynom a felesleges édesség-majszolást.
- Aztán mi történt? – újabb kérdéssel ajándékozom meg, majd visszaülök a helyemre, mert a járkálás sem segít. Amúgy is túlságosan kíváncsi vagyok a folytatásra.
- Tommy egyetemre ment, és kettesben maradtunk, Paul pedig egyre idegenebbé vált. – meséli el, amire is egy szusszanással reagálok.
- Maga egy erős nő, Vanessa és úgy vélem a férje csak azért válik ennyire idegenné, mert úgy érzi, már nincsen szükség rá ebben a családban. Nincs, akit védelmezzen. A kisfiuk és maga ezt adták neki, de most hogy Tommy nincsen, amit már említett, hogy nehezen él meg, mindketten próbálják egy olyan hétköznapba beleszoktatni magukat, amibe már régóta nem volt részük és ami már nem illik bele az életükbe. – magyarázom el végül és ismételten az édességre koncentrálok a velem szemben ülő helyett.
- Tényleg minden rendben van? – teszi fel ismételten a kérdést, én pedig bólintok erre.
- Igen, csak nekem is még fel kell fognom, hogy talán sosem lesz ugyanolyan semmi sem, mint azelőtt. – fintorodok el egy pillanatra, végül azonban felállok a helyemről. – Azt hiszem, végeztünk mára. Menjen haza Vanessa a férjéhez, és csak legyenek ott egymásnak. Sosem lesz olyan semmi sem, mint volt, de egy új fejezetet még nyithatnak, ha valójában szükségük van a másikra. Az sem kizárt, hogy visszakapják azt a boldogságot, amire vágynak. – nyugtatom meg őt efelől, és talán magamat sem ártana arra a találkozóra összeszedni, ami még egy kicsit várat magára. Azt hiszem egyszerűen mi is csak új fejezetet kezdünk, és bár reménykedem abban, hogy együtt lépjük meg ezt a szintet, rengeteg bizalmatlanság is párosul ehhez, ezeket viszont csak akkor oszlathatom el igazán, hogyha mikor arra kerül sor, őszintén és nyíltan beszélek vele.

please, don't leave me

2 évvel később
Kár lenne tagadni, hogy valahol jót tesz a Vanessával történő beszélgetés, és részben segít abban, hogy más oldalról is figyelembe vegyem ezt a változást, amelyben az életünk hamarosan részesülni fog. Talán nem szabadna egyszerre rázúdítanom mindezt, hanem apránként a tudtára adni, hogy apává válik, mi pedig ezáltal szülőkké. Egyszerre rémiszt meg és lát el különös izgatottsággal ez a gondolat, amelynek különös egyvelege újdonságként hat rám. Nem a kapcsolatunkban vagyok bizonytalan vagy éppenséggel abban, hogy ne Ő lenne az a férfi, akivel az életemet leélném, hanem leginkább az idő aggaszt engem. Az, hogy kapcsolatunk egy olyan szakaszában ér minket ez a változás, amikor még egyikünk sem érzi magát túlságosan felkészültnek arra, hogy szülővé váljon. De talán mindez csak a szokásos túlgondolás részemről, és ez egy természetes reakció erre. Mindenesetre a rendelő elhagyása után többször is végigfutom az sms-ét és bár szívem szerint azonnal a kórházba mennék, jól tudom, hogy pár kósza órám még maradt addig, amíg lehetőségem is akad vele egy-két szót váltani. A válasz részemről elmarad, egyrészt azért, mert nem szeretném őt zavarni a munkájában annál jobban, mint amennyire készülök majd a későbbiekben, másrészt pedig később úgyis benézek hozzá majd.
Az idő múlásával azonban a bennem lévő türelmetlenségem csak még aktívabban dolgozik és egyben az idegesség egy fajtája is felszínre igyekszik törni, amely pusztán annak az utóhatása, hogy magam sem tudom miképpen adjam tudtára ezeket a gondolatokat. Az órámra többször is lesiklik a tekintetem, de rá kell jönnöm, hogy minél több alkalommal és kényszeresebben kémlelem annak lapját, attól még az idő nem telik gyorsabban vagy varázslatos módon ugrik arra a pontra, amikor ismételten vele állhatok szemben. Ugyan a munkám során igyekszem a megfelelő gondolatokat a másik tudtára adni amelyek elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy segíthessek az adott problémán, az én esetemben ez éppen az ellenkezője szerint történik. Míg ott egy bizonyos fokig a szavak embere vagyok, addig a magánéletben inkább jobb szeretem, ha a tettek cselekednek helyettem vagy minden más, amely során nem kell a hangomat hallatnom. Ez esetben viszont még inkább félek, hogy képtelen lennék a bennem lévő félelmek és bizonytalanság miatt végigmondani azt, amit akarok, így azt az időt, amelyet a magaménak tudhatok a találkozásig valami megoldás kutatásával töltöm el, amikor is ezen kacifántos verziót alkalmazhatom a vallomásomként.
Különös világ nyílik meg előttem a bababoltok végigjárásával, ugyanakkor segít abban is, hogy megbarátkozzak azzal, ami ránk vár. Olykor kezembe akad egy-egy ’Gratulálok, apa leszel!’ képeslap is, de azokat túl kevésnek érzem, holott többet mondanak annál, mint amit a felszín mutat. Kisebb válogatások után azonban a medálokon akad meg a tekintetem, azonban egy sem nyeri el a tetszésemet igazán, így tovább nézelődve lelek rá a babazoknikra, amik annyira aprók és édesek, hogy úgy érzem a szívem megtelik örömmel attól, hogy a kezembe foghatom őket. Egy rózsaszín és egy kék pár mellett teszem le voksomat. Első pillantásra elvarázsolnak, így képtelenségnek érzem, hogy ott hagyjam őket, ámbár a mellé szánt, kisebb bővebb üzenetet nem egy képeslap mintájára szeretném bízni. A becsomagolásával fejben elidőzök, végül azonban egy dobozt is választok mellé, amibe belefér a két apróság, mely lehetséges, hogy túlontúl egyszerű, és talán hétköznapi is egyben, mégis a szívemnek jelen pillanatban kedves. Minden félelmem ellenére valamilyen különleges érzés bontakozik ki bennem, ami inkább kellemes, mintsem az ellenkezője és akaratlanul is mosolyt fakaszt az arcomra. A mai nap folyamán, a bolt közepén állva, kezembe a neki szánt ajándékokkal most először érzem azt, hogy nem az aggodalom uralja a gondolataimat, hanem az, hogy pár hónap leforgása alatt szülőkké válunk, noha a nagy kérdés még mindig ott lóg a levegőben: Ő miképpen reagál majd rá?
A kapott időhöz ragaszkodva lépek be a kórházba, egyik kezemben egy barna zacskót szorongatva, melyben valami ehetőt hoztam neki, bal karomon pedig a táskámat hintáztatva, amiben ott lapul az apró doboz és a benne lévő meglepetés. Szerettem volna neki szavakban is kifejezni mindezt, ehelyett viszont a dobozba elhelyeztem egy üzenetet, melyben lényegében összefoglaltam, hogy szerettem volna másképpen is elmondani a hírt, de így egyszerűbb volt bevallani, hogy apa lesz. Ugyanakkor azt is hozzáfűztem, mennyire örülök annak, hogy mindezt vele élhetem át.’ Ezek után viszont már csak abban reménykedhetem, hogy ő is hasonlóképpen vélekedik majd, mint én, most hogy egy kis időre másképpen tekintek arra a bizonyos két csíkra.
A találkozásra ugyan még várnom kell, hiszen a kapott információk szerint műtéten van, így keresek magamnak egy üres helyet és a térdemen dobolgatok melléktevékenységként, amíg Ő rá várok. Párszor megforgatom a dobozt, amely akár egy gyűrűsnek is elmehetne, de több lakozik benne, mint egy ékszer és már csak akkor rejtem ismételten a táskám mélyére, amikor megpillantom Őt egy kis idővel később. Izgatott vagyok, a szívem a torkomban dobog, úgy érzem a szívemet szét tudná feszíteni az a megannyi érzés, amely bennem játszódik le ezekben a percekben, mégis a felszínen csak egy mosoly játszik ajkaim mentén, hogy örömömet kifejezzem.
- Ne haragudj, hogy nem válaszoltam az üzenetedre, csak gondoltam úgyis benézek hozzád. Hoztam neked egy kis túlélőcsomagot a későbbiekre. – tartom fel jelzésértékűen a barna zacskót és közelebb lépek hozzá. – Jól ment a műtét? – érdeklődök tőle, de már a táskámhoz is érek, hogy átkutassam annak tartalmát.
- Tudom, hogy rengeteg dolgod van és nem is szeretnélek sokáig feltartani, csak egész nap beszélni szerettem volna veled valamiről és úgy éreztem, hogyha valamilyen úton-módon nem teszem meg, akkor kikészülök. – kicsit idegesen felnevetek és a kezembe veszem a dobozt, majd elkapom az ő kezét és a tenyerébe helyezem ajándékomat. – Ha hazaérsz, bővebben megbeszéljük, mindenesetre remélem tetszeni fog majd, amit látsz. – harapom be alsó ajkamat és egy pillanatra elmerülök a kék szempárban, mielőtt pár másodpercre odabújhatnék hozzá és kiélvezhetném a közelségét, melyben titkon reménykedek, hogy nem az utolsó momentumunk lesz. – Csak akkor nyisd ki, ha már elmentem, jó? – ismételten a kék íriszeket kutatom, majd ezután folytatom tovább. – Nem akartam így rád zúdítani az egészet, de már nem bírtam tovább. – teszem még hozzá, és csak nagy nehezen vagyok képes tőle eltávolodni. Mennyi érzést bír el egy átlagos ember egy percen belül? Mert jelen pillanatban az aggodalom, a boldogság, a félelem és minden egyéb más ott kavarog bennem, megfűszerezve azzal, hogy legszívesebben az egész kórház tudtára adnám azt, amit neki is csak ilyen kacifántos módon sikerült. Vajon boldog lesz tőle? Vagy épp az ellenkezője fog történni és…? Az utóbbiba nem akarok belegondolni, egyszerűen abszurd lenne a gondolattal is megbarátkozni, hogy ezek után egy olyan világ részese legyek, amelyben Ő már nem velem van.

please, don't leave me

2 évvel később
Idejét nem tudnám megmondani mikor éreztem magamat ennyire idegesnek, mint most, azokban a percekben, amikor Őt várom a kórház folyosóján és a kezemben szorongatom azt az apró dobozt, melyben közös életünk következő állomásának úgymond jelei találhatóak. Egyelőre igyekeztem magamnak megtartani ezt a titkot, habár ha Evan a mai nap során a rendelőben lett volna, biztosan másképpen alakultak volna a dolgok. Ő tipikusan az a személy volt, aki kilométerekről kiszimatolta a problémát vagy a bajt, és ha nem talált egyet sem, akkor magától generált, hogy aztán hősiesen elejét véve annak meg is oldja. Amióta ismertem ez volt az, amit a legnagyobb erényének tartott és most, évekkel később sem hozakodik fel sokszor mással, minthogy felismeri, majd megoldja mások problémáit. Evan jó barátommá vált az évek során, mégsem éreztem szükségét annak, miszerint ő legyen az első, akit beavatok ebbe, habár egyre inkább azt éreztem, szétfeszít az érzés belülről, hogy megosszam valakivel, mégis amikor lehetőségem nyílik rá, képtelen vagyok értelmes szavakban kifejezni magamat. Talán nem is lenne helyes itt megtenni a kórház közepén, amikor éppen dolgozik. Ez olyan, ami csakis kettőnkre tartozik, de mégsem tudtam volna tovább várni azzal kapcsolatban, hogy valamilyen módon ne adjam a tudtára azt, hogy terhes vagyok.
A doboz tartalmát még egyszer megnézem és a mellé tett lapot is eligazítom, nehogy kicsússzon belőle. Önmagában aligha mondana számára valamit, együtt viszont jelentőségteljesebbé válnak, így nem most kellene az utolsó pillanatban elhagynom egyiket vagy másikat.
A térdeimen tett dobolgató ütemet elvonják a figyelmemet annyira, hogy már csak Jake közeledő alakjára figyeljek fel és ez épp elegendő ahhoz is, hogy a bennem lévő idegesség a duplájára növekedjen, vele együtt pedig karöltve törjenek felszínre mindazok az érzések, amelyek a két év során intenzíven alakultak ki iránta.
- Tudjuk mindketten, hogy a kórházi étel kritikán aluli. – beszélek úgy, hogy csak ő hallja, mintha ezzel ne lenne minden ott dolgozó tisztában. Én személy szerint nem sok időt töltök itt bent, de ha úgy alakul, hogy huzamosabb ideig vagyok egy páciensnél, olykor én is rászánom magamat, hogy a büfé választéka mellett döntsek.
Ugyan egy cseppnyi nyugalom is ott téblábol bennem a rengeteg egyéb más kavalkád mellett, azonban ez könnyedén foszlik semmivé, amikor válaszol a műtéttel kapcsolatos kérdésemre és már nem feltétlenül érzem, hogy bármit is erőltetnem kellene a terveimből. – Nagyon sajnálom, Szívem. – tudom, ez önmagában nagyon is kevés és közel sem oldja meg a problémáját az együttérzésem, ezért abban is bizonytalanná válok, hogy egy ekkora hír közlésére most érkezett el a megfelelő idő. Vajon felvidítaná őt vagy épp ellenkezőleg? Minden ellenérzésem ellenére mégis reménykedem az első verzióban, így ezen felbuzdulva nyújtom át neki a dobozt, azonban amilyen gyorsan átfut az agyamon minden gondolat és verzió, ami csak történhet ezekben a másodpercekben, Ő mégis egyszerűen csak visszaadja azt anélkül, hogy belenézne.
- Tudod? – kérdezek vissza meglepetten és nem értem mégis honnan tudhatná? A bababoltban nem láttam senki ismerőst, az égvilágon senkinek nem mondtam, leszámítva azt a pár másodpercet, amikor nyugtattam magamat a kórház mosdójában a tükör előtt. Ennyire figyelmetlen lettem volna? Pedig le mertem volna fogadni, hogy egyedül vagyok odabent, ezek szerint viszont úgy tűnik mégsem voltam és most már tud mindent. – Én is tudom, hogy korai még és azt is, hogy nem készültünk fel még erre... – valami mentegetőzésféle bukik ki belőlem, mintha valami indokot vagy magyarázatot szeretnék találni erre, mégsem érzem úgy, hogy a szavak olyan könnyedén buknának ki belőlem, mint amennyire a gondolataim cikáznak. Nem készült fel rá. Ő sem, én sem. És nem tudom, hogyan gondolhatnám végig még ezerszer ezt az egészet. A végeredményen akkor sem változtatna és Ő nem érzi, hogy ez jó lenne. – Otthon találkozunk. – behunyom egy pillanatra a szemeimet, ahogyan ajka a homlokomhoz ér, és őszintén nem tudom, hogy mitévő legyek most. Azt mondta ’később találkozunk’, ami azt jelentené, hogy lehetőségem nyílik ismét megmagyarázni mindezt és talán még meggondolja magát ezzel kapcsolatban, mégis akkor miért érzem azt, hogy rosszul leszek, ha minél előbb nem lépek le innen? Két kezem közé zárom ismételten a dobozt, és úgy döntök hagyok egy kis teret neki. Időt, hogy átgondolja és időt arra, hogy jobban legyen mindazok után, amin ma keresztülment. Nem akarok még én is egy kellemetlen élmény lenni számára, és majd ha hazaér, megbeszéljük. Nyugodt körülmények között és anélkül, hogy a munkája és az azzal járó idegesség rányomná a bélyegét erre. Igen, ez lesz neki is a legjobb most – remélhetőleg.

please, don't leave me

2 évvel később
A kezemben lévő dobozra téved a tekintetem, ami immáron ismételten az én tulajdonomat képezi, ezáltal bizonyítékot szolgálva azokra a gondolatokra, melyek a nap folyamán élénken éltek bennem, mégis naivan igyekeztem a háttérbe szorítani őket. Mintha ne lenne jelentőségük. Úgy, mintha soha nem is léteztek volna, és ne válhatnának egy óvatlan pillanatban valósággá, ami szavait hallva most érkezett el. Veszek egy mély levegőt, és visszafogom könnyeimet, miközben Őt hallgatom és elutasító szavait kettőnkkel, a ránk váró jövőnkkel kapcsolatban. Szeretnék visszamenni pár perccel ezelőttre, és úgy tenni, mintha ez a pillanat sose létezett volna, és Jake sem nézne rám úgy, mint ahogyan most teszi. Szívem mélyén a másik verzióra vágyom. Arra, ahol közösen vágunk ebbe bele, félve, de ugyanakkor elszántan és örömtelien építve közös jövőnket.
Lehajtom egy másodpercre a fejemet, hogy elkerüljem a további szemkontaktust, amely során kiolvashatná belőlem jelenlegi kusza érzéseim mivoltát. A cipőmet tanulmányozom, a kezemben többször is megforgatott dobozt, és ezt a pillanatot memorizálom. Elraktározom, hogy ezáltal a későbbiekben lehetőségem nyíljon feldolgozni az elhangzottakat, ami talán segítséggel szolgál a következő lépésemmel kapcsolatban. Apró bólintással fejezem ki megértésemet, de a hangomat nem hallatom szívesen, hiszen úgyse lennék képes anélkül bármit is mondani, hogy végül ne adja meg magát végérvényesen is az az utolsó cérnaszál, ami eddig segített abban, hogy ne készüljek ki teljesen. A kérdése miatt viszont nem marad más választásom, mintsem háttérbe szorítani az egyre inkább tornyosuló kellemetlenségeket és valami érdemi válasszal is szolgálni felé, ha már egyszer kezembe vettem a dolgok irányítását és ily módon akartam vallomással előállni, mégsem vagyok képes egyenesen kimondani a nyilvánvalót. Hisz már így is tisztában van vele és határozottan kijelentette, hogy nem kér belőle. – Nem gondoltam át… - ennyivel reagálom le, ami ugyan túlságosan is kevésnek bizonyul, de épp elegendő ahhoz, hogy visszatartsam könnyeimet. Azonban mihelyst magamra maradok, már csak addig tartom vissza az elkerülhetetlent, amíg el nem hagyom az épületet és a kocsim biztonságába nem kerülök.
Otthon minden annyira idegenné és bizonytalanná válik, ahogyan az órák csigalassúságban telnek, az én gondolataim pedig továbbra sem képesek lecsillapodni. Az alvást, mint elterelésre szolgáló tevékenységet már rég elvetettem és csak a bőröndökre koncentrálok, amiket utoljára az ideköltözésünkkor láttam. Abszurd, hogy hova kerültünk azóta és ami a még rosszabb, hogy ötletem sincsen ezután hogyan tovább. Ösztönös mozdulatként simul hasfalamra tenyerem és fáj belegondolni is, hogy Jake nélkül csináljam ezt végig. Magam is jól tudom, hogy nem vagyok erre felkészülve, de úgy érzem szétmarcangol belülről ez a rengeteg érzés, ami jelen pillanatban az egyetlen társaságomnak bizonyul a közös szobánk falai között. Nem akarok választani kettejük között, de Jake döntött. Nincs szüksége erre, az egész újabb változásra és felelősségre, ami a gyerekneveléssel jár. Rosszul vagyok ettől. A gondolattól, hogy nincs más választásom, minthogy lelépjek, mielőtt Ő tenné meg ugyanezt a lépést.
Az utolsó ruhadarabok is a bőröndben lelnek menedékre, és rettenetesen gyengének érzem magamat a fáradtságtól, a kialvatlanságtól és a sírástól, amiben megmondani sem tudnám idejét mikor volt utoljára ennyire intenzíven részem. Nem hittem volna, hogy idáig jutunk, mégis megtörténik és egy buta, folytonosan reménykedő részem még mindig azért áhítozik, hogy ennek a történetnek lesz más végkimenetele is, mint az, ahová rohamsebességben és megállíthatatlanul halad.
Az ajtó nyitódására kapom fel a fejemet és nem hagyom figyelmen kívül a hevesebbé vált szívverésemet sem, ami annak hatására döntött változás mellett, amivel hamarosan szembesülnöm…szembesülnünk kell és ez csak még inkább fokozódik, amikor megpillantom Őt az ajtóban állva, feltéve a kérdést, amire a legnehezebbnek érzem a válaszadást.
- Szia. – egy egyszerű köszönéssel indítok, végül tekintem a bőröndökre terelődik. A válasz akár egyértelmű is lehetne, mégis úgy érzem magyarázattal tartozom. Nem csak két idegen vagyunk a másik számára, annál már jóval többé váltunk az együtt töltött idő során.
- Nem akarlak elhagyni. Tényleg nem. – ez legalább igazságnak bizonyul és a fejemet is megrázom mellé, hogy kifejezzem tiltakozásomat, mégis ismételten érzem a torkomban növekedett gombóc jelenlétét, amelynek szorítása könnyeket csal a szemembe. – De nem tehetlek ki ennek az egésznek. Nem készültél fel erre..és én sem igazán, de tudod egész nap gondolkoztam. Annyiszor elbizonytalanodtam, de végül döntöttem. És el sem tudom mondani mennyire félek, viszont akarom ezt, te pedig nem erre vágysz. – nem segít rajtam, hogy ismételten kimondom ezt, és ezt az arcomon utat törő könnyeim is igazolják. A harag, düh, csalódottság, kétségbeesés és megannyi negatív kihatású érzelem mellett azonban mégis határozottan tudom állítani, hogy annyira szeretem őt. Ez a kettősség, ami pedig bennem zajlik, miszerint tudom, hogy Ő az egyetlen, aki képes lenne lenyugtatni egy ilyen helyzetben, mégis őt kell ellöknöm magamtól egyszerűen abszurdnak és lehetetlennek tűnik.  – És azt kívánom, bár meggondolnád magad ezzel kapcsolatban és ne kellene ezt tennem, de tudom, hogy ez nem fog megtörténni. – elfordítom róla a tekintetemet, hogy megkönnyítsem a magam dolgát már amennyire ebben a pillanatban lehetséges, mégis képtelen vagyok megmoccanni vagy akár egy lépést is közelebb tenni a bőröndök irányába, vagy akár felé.

please, don't leave me

2 évvel később
Többször is próbálom elismételni magamban azokat a szavakat, amelyek a kórházban elhangzottak, hogy azután újra meg újra elbizonytalanodjak döntésemmel kapcsolatban. Annyi mindent szerettem volna neki elmondani. Olyan sok gondolat cikázott a fejemben, mégis abban a pillanatban, hogy azok a bizonyos szavak elhangzottak, hirtelen csak ez a rossz érzés maradt hátra, amely a következő pár órában sem csillapodott. Egy részem vágyott arra, hogy tanácsot kérjen valakitől. Elmondja mindazt, ami most zajlik vele, ami miatt képtelen egy másodpercig is nyugton ülni vagy úgy tenni, mint aki tudja mitévő legyen. Azonban bármennyire is kiakartam mondani a bennem lezajló érzések sokaságát, mégis képtelen voltam arra, hogy mást is beavassak ebbe. Még egyszer nem tudnám elfogadni, hogy más is azt éreztesse velem: elszúrtam.
Közös otthonunkat most a csend uralja és a kutyák is csak néha közelítik meg a szobát, de leginkább a pihenésre fókuszálnak. Talán nekem sem ártana pár órát ezzel tölteni, hiszen már egy jó ideje ébren vagyok, azonban tudom jól, hogy egy másodpercre se tudnám álomra hajtani a fejemet. Most főleg nem. Annyi minden bizonytalan még a fejemben és bár a bőröndöket már előkészítettem, ötletem sincsen hova mehetnék. Tudom, hogy Jared nincsen a városban és ha most felkeresném azzal, hogy a Manhattanben lévő lakásába szállásolnám el magamat egy kis időre, valószínű az első dolgának érezné azt, hogy visszajöjjön, arra pedig most egyáltalán nincs szükségem. Evan is csak kérdéseket tenne fel, így talán a rendelő az, ami megfelelne erre a célra, mégsem tudom leküzdeni azt az érzést, ami helytelennek tartja a döntésemet. Tisztában vagyok azzal mennyire nem vagyunk felkészülve erre, ugyanakkor egy részem reménykedett abban, hogy ennyire határozottan nem utasít majd el, ahogyan mégis megtette.
Ujjaim szőke tincseim között lelnek menedékre és párszor körbejárom a szobát, hátha az idő jobban telik, a megoldás pedig magától költözik be gondolatmenetem közé. Nem akarja ezt, és bár én is félek tőle, de ettől még nem mondok le a kicsiről. Jól tudom, hogy léteznek módszerek erre az esetre, de soha nem tudnék tükörbe nézni, ha meglépném akár egyiket is – vagy akár csak gondolnék rá. Szeretném úgy gondolni, hogy minden rendben lesz, de egyelőre képtelen vagyok bármit is érezni azon kívül, hogy ez még csak a kezdete volt annak, ami még ránk vár.
Az ajtó nyitódásra figyelek csak fel és a kutyák elevenebb viselkedésére. Szerettem ezt a pillanatot a hétköznapjainkban. Azt, amikor egy hosszú nap után hazaért és lehetőségünk nyílt közösen eltölteni egy kis időt. Ő mesélt a napjáról, én is az enyémről és minden olyan egyszerű volt, mégsem éreztem azt, hogy ennél többre van szükségem. Bőven beértem azzal, amit érzek iránta és hogy a közelemben tudhattam Őt. Ez az este pedig merőben különbözött a többitől, hiszen egy olyan beszélgetés áll előttünk, ami talán még jobban félelemben tart, mint az a tény, hogy gyereket várok. Szívem szerint odamennék hozzá, hogy átöleljen és biztosítson arról, hogy együtt leszünk ebben, mégis a közénk húzódott távolság miatt erre sok lehetőségem nem adatik meg és a kérdése után tudom, hogy ez a legutolsó, ami történhet most közöttünk. A hangom egy pillanatra elcsuklik és valami magyarázatot keres azokra a tettekre, amelyekbe az előbb annyira biztosan és észszerűen belevágott. Amiről korábban tudta, hogy helyes döntésnek számít és az egyetlennek, ami logikusan felépült a fejébe, még ha közel sem az, amire a szíve vágyna. Magyarázatom feleslegesnek hat, mert arckifejezésének változása elárulja, hogy egy másodpercre se fordult meg a fejében, hogy higgyen nekem. Könnyek gyűlnek szemeimbe és igyekszem menteni a menthetőt. Az én verziómat hangoztatni, ami ellenkezője annak, mint amit ő szeretne és bár valójában egy porcikám sem vágyik arra, hogy elhagyjam őt, mégis most ő késztet indulásra és ez sokkal rosszabbat okoz engem, mint amikor magamat győzködtem ennek megtételére.
- Sehogyan, Jake. Ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy vissza lehet csinálni és úgy tenni, mintha soha nem is létezett volna. – nem is értem miképpen gondolta ezt. Titkoltam volna el előle vagy mire számított? Egyszerűen nem tudom hova tenni azokat, amiket mond.
- Kényszerítettelek? Ez nevetséges.. – a fejemet ingatom és kézfejemmel törlöm le az arcom mentén felbukkanó könnycseppek nyomát. Ha az emlékezetem nem csal, nem volt neki sem ellenére egyetlen perc sem, amikor egymásnak estünk.
Az idegesség ott munkál bennem, mert úgy tűnik teljesen félreismertük egymást és ennek jelei csak most kerülnek felszínre. Hogyan gondolhatja ezt rólam? A következő szavai azonban csak táplálják a bennem lakozó düh érzését és arra késztetnek, hogy utána menjek a konyhába, hiszen nagyon úgy tűnik, ő lezártnak érzi a beszélgetésünket, én viszont kevésbé.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan.. – halkítom le egy pillanatra a hangomat, és csak ezután folytatom. – Ne tégy úgy, mintha ne lett volna neked is ebben ugyanúgy részed, mint nekem. – nem lépek közelebb hozzá, helyette az ajtó közelében maradva folytatom tovább egy elnyújtottabb sóhaj után mely képes némiképp helyrerázni a gondolataimat. – Vagy úgy gondoltad mindezt magamnak csináltam, hm? – szeretném megérteni a gondolatmenetét, de egyszerűen nem megy. – Elintéztem, hogy terhes legyek, neked meg csak annyi dolgod lett volna, hogy elfogadd az egészet vagy hogy gondoltad? – a fejemet csóválom értetlenkedésemet kifejezve. – A történteken nem változtathatok és ezt tudom nagyon jól. Ahogyan azt is, hogy nem vagyunk felkészülve erre, de egy pillanatra tényleg elhittem, hogy ettől függetlenül számíthatok majd rád ebben. Meglehet tényleg félreismertük egymást. – vallom be csalódottan, tekintetem pedig az immáron üres szobánk felé téved. – Igazad volt. Azt hiszem jobb lesz, ha megyek.. –  indulok meg a bőröndjeimért, és közben azzal győzködöm magamat, hogy ez így lesz a helyes. Úgy érzem mindketten eldöntöttük mit szeretnénk és ez a kettő vélemény elég erős ellentétje egymásnak ahhoz, hogy ez ne okozzon még nagyobb problémát kettőnk között.

please, don't leave me

2 évvel később
Felfoghatatlan, hogy ez történik velünk és minél inkább belemélyedünk ebbe a beszélgetésbe, annál nehezebb elfogadni a tényt, hogy két év alatt egyszerűen elsiklottunk a legfontosabb tény mellett: hogy megismerjük egymást. A sírás kerülget és csak nehezen vagyok képes gátat szabni a könnyeimnek, amelyek az este folyamán többször nyújtottak társaságot, mint az elmúlt években bármikor. Nem vagyok az a fajta, aki túlságosan az érzelmeire hagyatkozik vagy nyíltan dicsekedik a benne zajló dolgokkal, most viszont annyi minden ér egyszerre, hogy csak nehezen tudnék parancsolni nekik. A beszélgetésünk a kórházban, a tény, amiért megzavartam őt munka közben – pedig nem tartozik jó szokásaim közé - , vagy a nézése, ami az elsők közé tartozik, amivel találkozok mihelyst a hosszú éjszaka után ismételten egymás társaságában lehetünk. Rettegek a gondolattól, hogy anyává váljak. Mégis milyen szülő válhatna belőlem azon példák után, amik az én családomat foglalták keretbe? Olyan lennék, mint az apám, aki úgy akarja elhallgattatni gyermekét, hogy bármit megvesz neki csak a törődés egyetlen jelét se kívánja az a gyermek? Vagy anyám logikáját követve mihelyst a sorsa nehezebbé válik, hátat fordít az első adandó alkalommal, mert ő nem erre vállalkozott? Nem tudom. Egyszerűen tanácstalan vagyok önmagammal szemben, hiszen mindig is azért küzdöttem, hogy jobbá váljak annál, mint amilyet a saját bőrömön tapasztalhattam. De mi van, hogyha én sem vagyok több ennél és csak egy bizonyos helyzet kell hozzá, hogy kihozza belőlem azt, ami mélyen ott lakozik?
Összeszedem magamat és nem mutatom továbbá jelét annak a nőnek, akivel az este folyamán szoros köteléket ápoltam. Helyette a sértettség marad és a bizonytalanság, amely kéz a kézben kullog a düh érzése után, melyek előszeretettel lengik körbe kimondott szavaimat. Valahogy nem áll össze mindaz, amilyen irányba halad a beszélgetésünk. Mintha két külön úton haladnánk és a kettő sehol sem akarná keresztezni egymást, erre pedig a feltett kérdései is rásegítenek. Ez pedig baromira dühítő tud lenni és ennek utóhatását érzem is magamon.
- Mi mást tehetnék, ha te hallani sem akarsz erről? – Maradhatnék, de mennyiben könnyítené meg a helyzetünket? Éljünk úgy együtt, hogy ő nem vágyik családra? Reménykedjünk abban, hogy ez majd a körülményektől függően változik és egyszerűen csak beleszokunk a változásokba? Kérdések sora hadakozik gondolataim között, a válaszok pedig elmaradnak, hogy helyüket az üres tanácstalanság vegye át. Mélyebb levegőt veszek és úgy érzem le kell lépnem minél előbb innen, előtte azonban kifejezetten jól esik hangoztatni sértettségemet és azokat a kérdéseket feltenni, amikre tudom, hogy úgysem kapnék egyenes választ. Az pedig, hogy még visszakérdez pontosan milyen része is volt ebben csak még inkább bizonyosságot ad efelől és egyfajta végszóként is értelmezhető beszélgetésünk szempontjából, ami többnyire indulásra késztet. A bőröndjeimet megszerezve direkt nem mérem fel utoljára a környezetemet és csak azt a célt ismételgetem monoton módon a fejemben, ami a leggyorsabb módon vezet a kijárat felé. Mielőtt viszont elérhetném azt, Jake megakadályoz ebben és ismételten olyan kérdésekkel talál meg, aminek semmi értelme az elmúlt órák után. – Most szórakozol velem, ugye? – mélyedek el egy röpke pillanatra a szemeiben, mert úgy érzem az összes energiám odaveszett már és egyszerűen csak egy kiadós alvásra meg egyedüllétre van szükségem, semmi másra. Meg Rá – de ugye ez nem opció. – Tisztában vagy vele, hogy az vagyok. Miért okoz ez most akkora meglepetést, hogy kimondtam? – jelenleg az én részemmé válik az érdeklődés és próbálom arcának vonásait fürkészni, hogy kiolvashassam belőle a válaszokat, de csak zavarodottságot látok, amely valószínű az enyémen is jelét mutatja amikor a házasság kerül előtérbe.
- Miért akarnám, hogy elvegyél? – egyre furábban érzem magamat, hiszen nem is értem hogyan juthatott ez eszébe. Persze, valahol megesik, hogy a terhességet szorosan követi a házasság vagy fordítva, de én nem akarom. Mármint most biztosan nem. A doboz említése kapcsán azonban gondolkozóba esek és egy olyan én értek mindent jelzésű ’Oh’ bukik ki belőlem, ami arra késztet, hogy szavak helyett egyszerűen az oldalamhoz szegezett táskába kutassak és kiemeljem az emlegetett dobozt. – Csak nyisd ki. Kérlek. – adom át neki ismételten, reménykedve abban, hogy nem ismétlődik meg a tegnapi eset és nem kapom vissza postafordultával a rögtönzött ajándékomat, amiben az apró zoknik mellett egy magyarázattal szolgáló üzenetet is helyet kapott. – Semmilyen gyűrű nincsen benne, ha ettől tartanál. – nyugtatom meg azért őt egy apró mosollyá formálva ajkaimat, de még mindig túlságosan nyugtalannak érzem magamat ahhoz, hogy képes legyek feldolgozni az elmúlt pár óra eseményeit. Mindenesetre annyit megengedek magamnak, hogy az arcát tanulmányozzam, miközben ismételten átélem a kórházban történteket.

please, don't leave me

2 évvel később
Az elmúlt pár órában sok érzésnek lehettem megtapasztalója. A félelemnek, melyről szerettem volna azt gondolni, hogy alaptalan, mégis később kiderült az ellenkezője. Örömnek, mert abban a pillanatban, hogy elengedtem egy kis időre a kétségeimet, elkezdtem másképpen értékelni a velünk történteket. Egy teljesen más forgatókönyv nyert értelmet a fejemben, aminek minden másodperce megmagyarázhatatlan érzésekként tört fel a felszínre. Egy olyan jövőkép rajzolódott ki előttem, amely egészen más lendületet ad majd kettőnk kapcsolatának. Csalódottságnak, amikor az általam elképzelt kép semmivé foszlott a szavainak hatására, amikor is elutasítóan reagált a hírre. De talán a legrosszabb mind közül az az, amellyel azok után kell szembenéznem mihelyst hazaér. Ebben a másodpercekben nem csak egy érzés lesújtó erejével kell megharcolnom, hanem az összessel egyszerre, melyek mást sem hagynak után csak megválaszolatlan kérdéseket és a bizonytalanságot, hogy ami tegnap még a kettőnkké volt, mára már a múlt részévé válik majd. A bőröndökre adott magyarázatom inkább tűnik hazugságnak, mintsem annak az őszinteségnek, amire szüksége lehet ezekben a percekben, hogy megértse miért döntöttem a lelépés mellett. Pedig nem vágyom rá. Nem akarok egy másodpercig sem távol lenni tőle, de hiábavalónak bizonyulnak szavaim, amikor már a bepakolt ruháim a szoba másik végében várnak arra a vissza nem fordítható lépésre, amire elhatároztam magamat, mégis most vele szemben állva már közel sem vagyok biztos a dolgomban. Áltatnám magamat a gondolattal, hogy ez jobbá válik majd? Túl sokat kérek, amikor az ölelésére vágyom, a karjainak biztonságára, amikor tudom jól, hogy abban már sosem részesülhetek? Visszanyelem a könnyeimet, a torkomban érződött szorítás pedig egy pillanatra enyhül, mire erősebben válhatna a beszélgetésünk részesévé. A fejem lüktet a kimondatlan gondolatoktól, a szívem heves ütemét a fülemben hallom vissza. Kezemmel a felsőm szegélyébe kapaszkodok és bármennyire is szeretném, hogy az esténk ugyanolyan legyen, mint az ezt megelőzőek, egyszerűen képtelen vagyok szavak nélkül hagyni a véleményét és a mai nap folyamán most először az is nyíltan kibukik belőlem, hogy terhes vagyok. Annyi mindent mondanék még, de nincsen tovább maradásom. Döntöttem, ahogyan ő is, és hiába bizonytalanodtam el, bíztam a lehető legjobb verzióban, ő megtette helyettem az első lépést, amihez nekem nem volt bátorságom. Két év után túlságosan elgyengültem ahhoz, hogy önmagamtól tegyem meg mindezt.
Az első bőröndöm után szinte kapkodóvá válnak tetteim. Friss levegőre vágyom, onnan tovább meg magam sem tudom. Kár lenni tagadni, hogy mindaz, amire szükségem van ebben a házban található, és az a férfi személyesíti meg, aki őszintén és visszavonhatatlanul a világommá vált. Pár évvel ezelőtt abszurdnak tűnt még a gondolat is, hogy közelebb engedjek magamhoz valakit. Az, hogy újra hagyjam, hogy valaki fontossá váljon számomra, mégis megtörtént és mikor már úgy éreztem nem kell tartanom attól, hogy őt is magammal rántom, ismételten abban a helyzetben vagyunk.
A második bőröndig azonban nem jutok el, mert Ő az, aki megállít a szánalmas menekülésemben. Értetlenül fogadom ezt és várok a következő kimondott szóra, amivel csak mélyebben érezhetem magamat abban a gödörben, amiből már így is túlságosan nehéznek bizonyul az a kiút. A kérdéseivel azonban még inkább összezavar és eleinte csak egy fáradt sóhajra vagyok képes, ami azt jelzi, erre már végképp nem maradt energiám. Mindezek ellenére megerősítem őt az előbb elhangzottakban, ami csak még távolabb taszít attól, hogy tisztábbá váljon a kép. Jake arckifejezése egy egészen más érzelmet tükröz elődjeihez képest, és mikor kijelenti, hogy nem tudta, jómagam is elgondolkozom.
- De azt mondtad, tudod. - zavartan fürkészem a kék szempárt, ami egyre inkább kétségeket szül bennem a korábban állítottakról. - Elvegyél? Én nem akarok hozzád menni… - jelentem ki túlságosan gyorsan, így ugyanezzel a lendülettel tovább is folytatom, nehogy másképp jöjjön le számára. - Mármint most nem. Tudod.. - ahelyett, hogy tovább magyarázkodnék, egyszerűen előveszem a dobozt, hogy egy újabb esélyt adjak a terveimnek. – Azt hiszem értem miből gondolhattad. - engedem el végül az ajándékát és inkább hagyom, hogy Ő fedezze fel egyedül annak tartalmát, közben pedig egy percre sem engedem elkalandozni figyelmem róla. Látni szeretném miképpen reagál minderre, de pillanatunkat csak a csend veszi körbe. Végigkövetem a mozdulatsort, ahogyan a kanapéhoz hátrál és egy pillanatig hagyom, hogy ez a csend megmaradjon közöttünk, végül viszont én vagyok a kezdeményezője annak megtörésének.
- Jake? - érdeklődök óvatosan és közelebb sétálok hozzá, végül pedig az arcára simítva tenyeremet térdelek le elé, hogy némiképpen szemmagasságban lehessek vele. Egyik kezét elkapva zárom két tenyerem közé azt és az arcát fürkészem közben. Kezd bennem összeállni az egész napi beszélgetésünkből kiderült félreértés és most először újra érzem, hogy egy apró nyugalom ismételten próbál a felszínre törni bennem, mégis óvatosan bánok a szavaimmal, tekintetbe véve azt a káoszt, amit a korábban történtek hagytak maguk után.  – Én..sajnálom.. – halkan szólalok meg és most először jobban leköt az, hogy a kezünket figyeljem. Könnyebbnek tűnik így szint vallani, mint abban az esetben mikor túlságosan is hatása alá kerülök a kék íriszeknek. – Konkrétabbnak kellett volna lennem veled korábban és nem egy gyűrűs dobozzal a frászt hozni rád. – abszurd reakciónak tűnik a részemről, mégis egy másodpercre elmosolyodok. Mintha a kirakós szanaszét heverő darabkái most állnának helyre, én pedig ezáltal játszanám le ismételten fejben a beszélgetésünket. – Habár ezzel sem könnyítettem meg a dolgodat. – teszem még hozzá, mert bár abban egyetérthetünk, hogy egyikünk sem tudná most a fejét adni a házasság gondolatára, de most, hogy az igazság a felszínre került, vajon továbbra is úgy érzi, hogy nem áll készen? Engedek a késztetésnek, hogy ismét felnézzek a szemeibe és csak ezután folytatom. – Tudom, hogy ez így most sok egyszerre. – akárcsak nekem, úgy egészen biztos vagyok, hogy neki is, így muszáj időt hagynom számára a hírek feldolgozására, ezért tovább nem is hallatom a hangomat, helyette próbálom csak memorizálni azt a különös nyugalmat, melyet pusztán a közelségével képes elérni nálam.

please, don't leave me

2 évvel később
Sokszor egyszerűen másodpercekbe telik, hogy valami megváltozzon az életünkbe, ugyanakkor sosem készülhetünk fel rá teljesen milyen irányba is teszi majd azt meg. Csakis abban reménykedhetünk, hogy mikor megtörténik az a momentum, eléggé erősek leszünk ahhoz, hogy a megfelelő módon reagálhassunk rá. A kórházban történő beszélgetésünk eldöntő szavának kimondása is ennyit vett igénybe; másodperceket, mégis a hatása órákat karolt fel. És a már könnyednek bizonyuló vallomás megtétele sem telt ennél több időbe, mégis a maga nemes egyszerűségével forgatott fel mindent és terelte olyan események sorozatába a napunk folytatását, aminek lehetőségével korábban már eljátszottam, végül azonban már féltem hinni bennük. A közös jövő gondolatába, az együtt kialakított család boldog képébe. Mindez viszont érdekes fordulatot vesz mihelyst képesek vagyunk egymással őszintén beszélni és minél inkább belemegyünk az elmúlt órák részleteibe, annál zavarosabbá, részben pedig tisztábbá válik az egész. Lassacskán arra is ráeszmélünk, hogy félreértettük egymást és bár egy bizonyos ponton túl még mindig félve teszek kijelentéseket vagy közelítem meg ismét Őt a mostanra már félreérthetővé vált ajándékommal, mégis ezzel szemben újra ott furakszik be érzelmi skálám színes palettája közé a remény is, hogy a korábban történtek semmit nem jelentenek, csak egy elbeszélés volt egymás mellett a részünkről, amit még rendbe hozhatunk. A szívem ütemes dobbanásának fültanúja pusztán én lehetek, ámbár ez is csak háttérzajként funkcionál, mert sokkal inkább leköt, hogy Őt figyeljem és reakciójának minden apró mozzanatát, amit a doboz kinyitása vált majd ki belőle.
Apró bólintással veszek tudomást a házassággal kapcsolatos ellenérzéseiről és szívem szerint én sem vágyom most arra, hogy ráerőltessem ennek megtételét. Eddig sem éreztük szükségét és mégis kitűnően jól megvoltunk egymással. Ezek után sem érzem, hogy probléma adódna, ha éppenséggel átugorhatnánk ezt a fejezetet és helyette egy másikat nyitnánk, valami sokkal jelentőségteljesebbet. Ez viszont nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretném őt vagy tiltakoznék az ellen, hogy életem hátralévő részét Vele éljem le, egyszerűen részemről még nem vált szükségszerűvé a házasság gondolata.
Annyi gondolat kavarog bennem azokban a másodpercekben, amiket arcának tanulmányozásával töltök el, mégsem hallatom hangomat, hogy nyíltan formáljak róluk véleményt és őszintén szólva nem is tudnám elmondani mi minden játszódik le most bennem. Szeretem ezt a férfit és egyetlen sejtem sem vágyik arra, hogy kilépjen azon az ajtón. Helyette inkább közelebb merészkedek hozzá és a szívem annyi érzelemmel telítődik meg, miközben Őt figyelem. A kezét saját kezeim csapdájába zárom és csak pár szóban igyekszem kifejezni mennyire is sajnálom amiért nem szándékosan, de félrevezettem őt. Utólag magam is belátom, hogy a gyűrűs dobozra hajazó tartó talán nem a legjobb ötletnek hatott, főleg úgy, hogy semmi mást nem fűztem hozzá, pusztán arra vágytam, hogy kinyissa azt.
- Most már én is tudom. – nem bírom ki, hogy a megkönnyebbülés hatására ne mosolyodjak el egy röpke másodpercre a figyelmetlenségem miatt. Érzem, hogy ismételten felszínre törnek azok a bizonyos könnycseppek, ahogyan ezt a csodálatos férfit fürkészem, aki az apaság gondolatát próbálja feldolgozni. Korábban én sem voltam ezzel másképp, így megértem ha időre van még szüksége, mégis az öröme, amely ott tükröződik arcának vonásain csak elmélyíti bennem a nyugodtság érzését. Szavainak hatására a fejemet ingatom és csak ezek után fejtem ki véleményemet irányába, kezét azonban továbbra sem vagyok hajlandó elengedni. Éreznem kell a közelségét és annak biztonságát ahhoz, hogy teljesen elmúljanak azok a kételyeim, amelyek egész nap ott voltak velem.
- Nálad jobban senki sem érdemli meg ezt. – törődően simítok végig arcán szabad kezemmel, a szemkontaktust pedig közben sem szakítom meg, hogy ezzel is jelezzem: komolyan gondolom az elhangzottakat. Tudnia kell, hogy így van és egy percig sem hinnie abban, hogy számára nem jár a boldogság. Annyi mindenen ment keresztül, annyi mindenkinek segített, hogy itt az ideje, hogy ne csak adjon, hanem vissza is kapjon mindabból a jóból. Őt nézve úgy érzem a bennem összegyülemlett érzelmek szét tudnák feszíteni a mellkasomat. Kimondhatatlanul szeretem őt és most, hogy a közös családunk ígérete a valóság részévé válik csak még intenzívebben tapasztalom meg ezt.
- Készülj fel arra a végtelen babaholmira, amivel elhalmozzuk majd a házat. Ez a két kis csoda még csak a kezdet. – célzok itt az apró zoknikra és egy mosollyal ajándékozom meg őt meg egy az arcára adott puszival. – Apa leszel és ezt senki se veheti el tőled, szóval egy percig se kételkedj abban, hogy te kevesebbet érdemelsz másnál. – egy újabb puszival folytatom megkezdett utamat, melyet most az arca helyett az ajkaira kap, mielőtt az ölelésembe vonhatnám őt. – Egy család leszünk, Jake. – dünnyögöm szorosan bújva hozzá, arcomat a nyakához hajtva és egy pillanatra magamba szívom lehunyt szemekkel az illatát, hogy a nehezen telt órák után végre biztonságban érezhessem magamat.

please, don't leave me

2 évvel később
Mihelyst elérünk arra a pontra a korábban történő beszélgetéseink után, hogy tisztázódjanak a félreértések, jómagam is úgy érzem, hogy fokozatosan nyugodtabbá válok. Már nem érzem azt a fojtogató, olykor szorító érzést amely a mellkasom környékén vert éket és a torkomban érződött vissza egy gombóc formájában, hogy aztán tagadhatatlan könnyeket csaljon a szemeimbe. Már nem érzem a kétségbeesett, sürgető késztetést, hogy akár egy másodpercig is távolabb kerüljek tőle. Ezzel szemben egyszerűen csak szeretném magamhoz ölelni, hozzábújni és elfeledni azt a pár kellemetlenséggel telt órát, amikor is abban a tudatban éltünk, hogy többé már nincs értelme együtt maradnunk. Most már csak arra vágyom, hogy magunk mögött hagyjuk mindezt, még ha ezek mellett az a különös félelem, tartás vagy magam sem tudom miképpen jellemezzem ezt ott is marad, mindez viszont a maga természetességében teszi ezt. Nem készültünk fel a szülő szerepre, így ennyivel még úgy gondolom mindketten megbirkózunk. Mindezek ellenére feszülten és egyben kíváncsian követi a pillantásom reakciójának minden egyes elemét, ami a tőlem kapott ajándék hatására tör felszínre arcának vonásain. Csendben fürkészem Őt, magamba zárom a látványát ennek a férfinek és azt a hangot is, melyet a szívem ütemes dobbanásai hallatnak kettőnk szótlanságba burkolózott pillanatába. Időt hagyok neki és csak óvatosan közelítem meg őt, amikor a kanapéra ül, de továbbra sem szólok közbe, csak mikor úgy érzem egyfajta bocsánatkéréssel vagy magyarázattal tartozok amiatt, aminek egész nap kitettem őt..magunkat. Elkerülhettük volna mindezt, ha nyíltan elmondom az igazságot, de úgy gondolom sosem volt jellemző rám, hogy az egyszerű, logikus utat kövessem, így annyira nem is meglepő a mostani döntésem sem. Kezét a tenyereim közé zárom és apránként fejezem ki iránta érzéseimet. Az egyszerűnek ható, mégis összetett hatását, amit gyakorol rám és a visszavonhatatlan szeretetet, mely minden nap egyre inkább növekszik bennem, akárhányszor megpillantom Őt. Próbálom megnyugtatni őt, biztosítani afelől, hogy a benne megfogalmazódott gondolatok közel sem helyesek és bár mindannyian beleesünk abba a hibába, hogy a rosszat könnyedén elhisszük, a jóban viszont állandóan kételkedünk, ettől függetlenül igyekszem vele is megértetni az igazságot. Azt, hogy nála jobban senki sem érdemli meg, hogy apa legyen, egy család részese, amit a sajátjának vallhat. Már megismerkedésünk kezdetén is csodáltam őt a kitartásáért, az erős jelleméért, de ez egyre inkább csak elmélyült, ahogyan apránként tudatába lehettem a mélyebb részleteknek is. Rengeteg sebet, eltörölhetetlen eseményt tartalmaz a múltja, amit teherként cipelt magával mindvégig és boldog pillanatok csak nyomokban voltak jelen a mindennapjaiban. Tisztában vagyok azzal miképpen működik az emberi elme és hogy mennyire képes elhitetni velünk dolgokat, amelyek valójában nincsenek is jelen. Most viszont itt az ideje annak, hogy ő is elfogadja: számára is megadatott a boldogság és ha rajtam múlik, minden nap azon leszek, hogy ezt bebizonyítsam neki.
Gyengéd puszik nyomát hagyom az arcának egyes pontjain és felhozakodok egy olyan jövőképpel, ami eléggé garantált, tekintetbe véve az állapotomat. Elég volt egy órát elidőznöm a bababoltban, hogy elbűvöljenek a különböző tárgyak, kiságyak és aprócska ruhák, amelyek körbevettek azokban a percekben. És ahhoz is épp elegendőnek bizonyult, hogy eldöntsem: a nagyrészét beszerezzük majd a kicsinek. Ebből a gondolatmenetből viszont őt sem hagyom ki és nagyot dobban a szívem a kapott mosoly láttán, ami enged is hasonló reakcióra késztet. Említettem már, hogy oda vagyok érte? Mert ha nem, itt az ideje kijelenteni, hogy tagadhatatlanul és menthetetlenül Jake Lester vonzása alá kerültem és nagyon is jól érzem magamat ott!
A karjai közé bújva lelek rá ismét a biztonságra és úgy kapaszkodok meg benne, mintha már napok óta nem lett volna lehetőségünk látni egymást vagy attól tartanék, bármelyik pillanatban a semmibe veszik mindez. Ő sem tesz másképpen és most jól esik ennyire közel lenni hozzá és engedni, hogy ismét befurakodjon érzéseim közé a nyugalom. Valami biztosabb és kedvesebb a számomra, amit az elmúlt órákban nem feltétlenül tapasztalhattunk meg. Aprót sóhajtok és közben a karját simogatom, a szívverését hallgatom, ami egészen addig le is köti a figyelmemet, amíg úgy nem dönt másfajta elterelést nem alkalmaz. Csókját viszonozva helyezkedek hozzá közelebb és majdnem belemosolygok, amikor a keze a felsőm alá vándorolva ér el a hasamig, hogy ott állapodjon meg. Szavakba sem tudnám foglalni mennyire különlegesen és jólesően hat rám, ezért úgy döntök helyettük tetteimmel igazolom érzéseimet. Feljebb tornászom magamat térdelő pozíciómból és csak arra a másodpercre szakadok el tőle, amíg kibújok felsőmből, melyet a részemről történő rásegítéssel szorosan követ az ő sötétkék pulcsija is. Ezek után simítom csak két tenyeremet arcának két felére és miközben ismételten megtaláljuk egymás ajkait az ölébe mászok egy számomra kényelmesebb verzió érdekében, ami remélhetőleg számára sem okoz a későbbiekben problémát. Úgy érzem jelen pillanatban másra sincsen szükségem csak arra, hogy a közelében tudhassam magamat és elfogadjam véglegesen azt a tudatot, miszerint nem kell a lelépésen gondolkoznom.