Olybá tűnt, hogy én és Dominic végre sikeresen kibogoztuk a szálakat és pontot tehetünk az ügy végére. Sikerült rájönnünk minden apró részletre - gondolom én - és már csak annyi volt hátra, hogy elkapjuk a tetteseket, ám úgy tűnt nem csak mi láttunk át a rosszfiúkon, hanem ők is rajtunk. Brooks jelent meg fegyverrel a kezében, én pedig szép lassan feltett kezekkel Dominic mögé araszoltam, onnan hallgattam a beszélgetésüket. Szerencsére ő magasabb is volt nálam, így Brooks hihette azt, hogy emberi pajzsnak akarom használni őt.
- Köszönöm az elismerést, volt vagy tizenöt évem fejlődni - hiszen legalább ennyi éve már, hogy a szakmában vagyok.
Az egész helyzet rettentő bonyolult volt, ugyanis szorult helyzet alakult ki. Nem tudom mennyire lenne értelmes döntés a fegyverért nyúlni. Attól féltem, hogy nem lenne rá elég időm, hogy kivegyem a helyéről és még használjam is. Féltem, Brooks kiszúrná és vagy Humpreyt lőné le, vagy Dominicet, de valaki az életével fizetne. Jobb esetben csak súlyos sérüléseket szerezne a golyó miatt. Úgy éreztem túl nagy a kockázat. Profi lövő voltam, de az idő szűkös volt. Mire kivenném a fegyvert, Brooks biztosan meghúzza a ravaszt.
Dominic feje mellett elpillantva mértem fel Humphrey pozícióját, majd egyik karommal átfontam Dominciet a dereka körül, másikkal pisztolyára martam és kivettem a kezéből. Azonnal fordultam is vele, hogy háttal legyek Brooksnak, Dominc pedig a testem fedezékében legyen, majd a tükörből becéloztam Brookst és a pisztolyt hátam mögé tartva rálőttem a fegyvert tartó kezének vállára célozva, utána már megfordultam és a combjába eresztettem egy golyót.
   

caspian & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Most így az ügy vége felé egyszerre keveredik bennem a lezárás miatti megkönnyebbülés és idegesség is, amelyet az okoz melyik ügynökkel fogunk a háznál találkozni. Egy ilyen lezárás kemény, kiábrándító. Olyan ami megtépázza az ember bizalmát, mert ettől a ponttól kezdve minden kollégája szándékai mögött a rosszat keresi. De ezeket a belső vívódásokat muszáj félretennem annak érdekében, hogy ne terelje el semmi sem a figyelmemet. Főleg akkor nem, amikor egy megbilincselt magánnyomozót vezetek magam előtt, akit a tettesnek adunk el ebben az egészben. Kockázatos döntés, de másképp nem tudjuk kiugrasztani a tettest.
- Értékelem az aggodalmát, Lincoln, de szokták mondani hogy rossz pénz nem vész el. - ennyit mondok, majd az útközben történt kellemetlen beszélgetés után Soamessel ki is vezetem őt a kocsihoz. Bevallom az ügynök viselkedése egyből bekapcsolta a gyanakvásomat, de nincs elég bizonyítékom ahhoz, hogy el is fogjam őt. Ez olyan helyzet, ami nagy visszhanggal jár és ahol csak egy esélyem van. Nincs birtokomban az a fajta luxus ahol hibázhatok, hiszen a tettesünk tudni fog róla és egyből azon lesz, hogy elrejtse a nyomait. Más se hiányzik mint hogy az ügy a legvégén egy lezáratlan dobozba kerüljön.
A házhoz vezető út többnyire csendes és csak a gondolataim azok amik zajos zűrzavart okoznak a fejemben. Miért van rossz érzésem a nyilvánvaló okok mellett? Mintha még mindig hiányozna valami a képletből vagy egyszerűen már annyira zavaros volt ez az egész, hogy az agyam kételyeket küld az irányomba? Talán már nem tudom elfogadni a lezárást és azt keresem hol is mehet félre majd mindez. Így amikor a házhoz érünk Lincolnt elirányítom, köztük azt is elmondom neki, hogy a kanapé aljára ragasztva talál egy fegyvert, és aztán ki is kérdezem az ő meglátásait amíg az erősítésre meg a tettesünkre várunk. Szükségem van egy másod véleményre most hogy azt se tudom kiben bízhatok az irodán belül.
A fegyveremet készítem kézhez, közben őt hallgatom. Eleinte kissé elveszek a felvezetésben, de aztán csak kitérünk az ügy szereplőire. Brooks elmondta Humphreynak miért kellett a védőőrizet és Scullion aktájából is ugyanez derült ki. Mégis Lincolnt hallgatva elmélyülnek homlokomon a ráncok és a túl sok információból szűröm le a lényeget.
- Liam Danvers volt a könyvelő, de Dryer Humphreyt kerestette, aki látta a könyvelő megölését. Mégsem mondhatta az igazi nevét, mert az gyanús lett volna. Ám aki felbérelte Dryert, az.. - elhallgatok egy kicsit, mert eszembe jut valami. - Belegondoltunk már abba, hogy a kaszinó igazgatója és Humphrey egy és ugyanaz a személy? Az igazgató neve sosem került elő, ahogyan ő maga sem. Bármi is zajlott a kaszinóban, köze sem volt a legális üzletekhez. Humphrey tudta ezt, Liam is. Ahogyan Humphrey azt is, hogy Danvers után ő lesz a következő szál amit el akarnak majd varrni. - merengek ezen tovább. - De hogy jön képbe az ügynök? Csak úgy ha már eddig is összedolgozott Liam gyilkosaival a kaszinóból. Ő meg tudta szerezni az információt hol tartózkodik Scullion és Humphrey, hogy sose derüljön ki végül kik ölték meg Danverst. - fejezem be, mire padlóreccsenésre és lassú tapsolásra leszek figyelmes, Brooks pedig kifordul az étkező részről, közben fegyvert tartva Arlo Humphrey halántékához.
- Szép volt, Reynolds. És magának is, Lincoln. Bevallom kezdtem már unatkozni amikor egyszer csak ez a jó madár elkövette azt a hibát, hogy felhívta Soamest miután látta őt Dryers megölésének helyszínén. Soames persze egyből szaladt, hogy megmondja nektek hova készül a mi tanúnk, de megígértem elhozom nektek az információt és mint tudod, szavatartó ember vagyok. - szórakozik ezen, de már fegyvert szegezek rá.
- Brooks, ne rontsd még jobban a helyzetedet. Engedd el Humphreyt. - kezdek bele mire felröhög.
- Milyen helyzetemet? Nincs már veszíteni valóm Reynolds. Ha ez a kismadár életben marad, megölnek. Ha megadom magamat, akkor is. Itt csak egy út van.. - folytatja, de a hangjában egyszerre keveredik a kétségbeesés és az őrület.
- Ha elengeded és beszélsz, nem fogjuk az ügyedet a kanapé alá söpörni. - folytatom és remélem Lincoln érti a célzást, de hogy Brooks figyelmét eltereljem így tovább szövegelek. - Ki ölte meg Dryert? - teszem fel kérdésemet.
- Tényleg az a kis szerencsétlen érdekel? Bármennyiért még az anyját is eladta volna. Olyan egyszerű volt meggyőzni őt, hogy kavarjon be egy kicsit. - folytatja, de az erősítés hiányában remélem Lincolnnak is sikerült már megtalálnia a fegyvert, hogy a segítségemre legyen. Brooks nem hülye. Tudom hogy mihelyst a ravaszra téved a kezem, ő már le is lövi Humphreyt. Ez pedig az a szituáció amit szívem szerint elkerülnék így a legvégén. Mindezek mellett pedig az ideg is tovább dolgozik bennem amiatt, hogy ezzel az emberrel dolgoztam együtt miközben ő elárult minket.

   - Ha ez vigasztalja, első sorban a maga élete miatt aggódok, nem is a magaméért - feleltem megjegyzésére. Ha őt meg akarják majd ölni, a bilincs miatt nem tudok azonnal lépni. Utána pedig már engem is könnyedén megölhetnek, bár az is igaz, hogy az én nyakamba akarják majd verni a balhét és mivel már el is rendezték a sorsom, hála a nemrég elküldött iratnak, így ha Dominic meghal, senki sem lesz, aki majd igazolni tudja az igazamat és lássuk be, nem venné ki jól magát, ha Biancával csak telefonon keresztül tudnék beszélgetni és csak egy golyóálló üvegen keresztül láthatnám, amikor éppen engedik a sitten. Nem egy jó jövőkép.
Márpedig benne van a pakliban, hogy ha valami balul sül el, vagy átlátnak rajtunk, akkor megszellőztetik majd Dominic fejét egy nagy valószínűséggel 18 mm átmérőjű lyukon keresztül, ami az álmoskönyv sem szerint jelent jót és ebben a patológus is egyet fog érteni.
- Én pedig magán. Jobban kedvelem önt élve, mint holtan tenném - mert végülis kedveltem a tagot. Volt egy bosszantó stílusa, de amúgy kezdtem már megkedvelni.
Mikor a liftben a fickó méregetni kezdett és megjegyzést tett önérzetesen grimaszolni kezdtem és el is fordultam tőle.
- Majd az ügyvédnek mondja ugyanezt - szóltam fellengzősen, játszva a szerepet, miszerint egy bűnöző vagyok, aki nem fogja olcsón adni magát.
Mikor a tanú szóba kerül, kinéztem az ablakon Dominicre, mintha csak attól tartanék, hogy ez az én sorsomat fogja nehezíteni, aztán a hátsó ablakon át kinéztem Somra is, de csak, hogy felmérjem a mimikáit, de továbbra is tartva magam az ellenszenves tettes szerepéhez.
- Ami késik nem múlik - dobtam közbe, hogy azért ez még nem garancia arra, hogy egy mesterlövész ne szedné le. Ha már bűnöző vagyok, akkor egy kis vérszívás belefér.
Figyelmesen hallgattam Domi szavait, majd a telefonbeszélgetést is, noha az úton én magam is csendben voltam és a helyzetünkön morfondíroztam, ám mikor megérkeztünk és lekerült a bilincs kicsit megkönnyebbültem.
Bementünk, de le nem ültem, csak kicsit távolabb megálltam tőle, miközben ő kikérte a véleményem.
- Bárki is tette, innen indult minden. Az FBI-tól. Amikor az USA-ba költöztem, nem igen beszéltem senkinek a múltamról. Részben azért, mert attól tartottam kinevetnének, hogy túl sok Bond filmet néztem, részben azért, mert politikai okok miatt emigráltam. 2014-15 környékén komoly konfliktusaim voltak az akkor miniszterekkel és igazságügyi vezetőkkel, akik az MI6-ot és az Egyesült Királyságot vezették. A Britek egy része megbélyegzett, majd mikor ott hagytam a titkosszolgálatot hazaárulónak bélyegeztek és nem volt maradásom többé.
Amerikába, Bostonba költöztem, újságírónak tanultam az egyetemen, de a múltamról nem beszéltem. Mindössze négy évvel ezelőtt költöztem a városba, egyedül a közeli barátaimnak és a páromnak meséltem el az igazat arról, ki is voltam Angliában, így senki nem tudhatta ki vagyok és mivel foglalkozok. Vagy olyan ember a tettes, aki utánam tudott nézni a hivatalos nyilvántartásban, mint önök, az FBI, vagy, aki ismert engem a kilenc évvel ezelőtti, vagy régebbi főleg brit hírekből.
Őszintén szólva én nem hiszem, hogy Brooks őszinte volt önnel, amikor Dryerről, vagyis Estebanról beszélt. Kötve hiszem, hogy egy egyszerű pultos, akinek csak egy parkolóbírság lenne a priusza részt venne egy ilyen játékban, ráadásul Dryer - már ha ez az igazi neve - Jerseyből jött New Yorkba, vélhetően nem itt él.
Természetesen könnyen lehet, hogy a civil életben ezt a képet mutatja magáról, de a valóság biztosan más. Valami van a háttérben és vagy igaz, hogy Brooks nem tudott semmilyen más információra szert tenni, vagy nem mondta el, amit megtudott, hogy fedezze, vagy, hogy ne lássuk meg az összefüggéseket.
Emlékszik Dryer utolsó mondatára? "Ott bent engem kicsinálnak ember, nem érti? Csak azt mondták információt akarnak". Ott benn? Hol benn? A börtönben? Talán. Ezek szerint a bűntársainak egy része a börtönben van? Vagy az FBI-os téglára értette, aki vélhetően megöleti, ha beköp bárkit is, vagy mondd bármit is. Mert ez a mondat kétesélyes.
Ki tudott az akcióról? Ki az, aki nem volt végig mellettünk és tudott úgy beszélni bárkinek is a Dryerrel való találkozóról, hogy mi nem tudunk róla? Vagy Dryer beszélt valakinek? Kinek és miért?
Esteban biztosan nem Amerikai. Sem a külseje, sem az akcentusa nem tősgyökeres amerikaira vall, mintsem spanyol, vagy portugál férfiéra vall.
Na már most a tanút ön Humphrey néven emlegeti, akit nekem Esteban Danvers Liam Danvers néven mutatott be, ám ez a Liam nem Humphrey volt. A kép, ami kaptam Humprhey volt, de Liam Danvers valójában egy Manhattani kaszinó könyvelője. A kaszinó tulajdonosa eltűnt, a könyvelőt pedig megölték. A hulláját később megtalálták. Esteban szerint Liam drogdílereknek tartozott kokainpénzzel. Na már most most gondoljuk végig miért hazudott nekem Esteban erről az egészről?
A ház, amiben Humphrey hulláját megtaláltuk és, amit Scullion őrzött egy Keath Brent nevű férfi háza és eredetileg a kaszinó könyvelője lakott benne albérlőként. Furcsa egybeesés, nem?
Egyértelmű, hogy Sculliont a tégla ölte meg, akit mi most lépre akarunk csalni.
De a kérdés, hogy Esteban miért keverte bele Liam Danverst ebbe az egész ügybe és mit keresett Humphrey Danvers albérletében? Milyen kapcsolat van a könyvelő és Humprhey között és hová tűnt a kaszinó tulajdonosa? Őt is megölték? Miért? És miért nem került még elő a hullája?
Miért adták oda nekem Humphrey képét és miért hazudták azt, hogy Humphrey Liam? Vannak sejtéseim, de még nem mernék biztosat mondani.
Tehát valaki az FBI-tól kiszuperált engem bűnbaknak. Meg akarták ölni Humphreyt, de Scullion nem hagyta. Megölték Sculliont, de Humphrey megszökött. Közben engem odaküldetnek Estebannal, azaz Dryerrel, hogy később rám tudják verni a balhét. De mi lehet az előzmény? Szerintem Brooks a tégla. Ő hallgatta el az információkat Dryerről, sőt, talán bele is nyúlt a nyílvántartásba és ő volt az, aki engem talált alkalmas bűnbaknak és kérte meg Dryert, hogy bízzon meg engem.
Aztán jött a Joker lépés. Mivel tudta, hol lesz a találkozó és végig kapcsolatban állt velünk könnyedén megöltette Dryert egy távcsöves puskával a távolból. Dryer halálával el is varrta a szálak egy részét és jól tudta, hogy a halálával én leszek az első számú gyanúsított, így nem kellett tartania attól, hogy ő vagy valaki más, akivel szövetségben áll gyanúba keveredne.
A kérdés már csak az, amilyen kapcsolatban állt Liam és Humphrey és mi köze mindenhez a kaszinónak? Bármi is történt a kaszinóban, bármiért is kellett meghalnia Liamnek és eltűnnie az igazgatónak kihatással volt Humphreyra és talán még a tégla is érintett benne.

   

caspian & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Karrierem során nem egyszer találkoztam már azzal a kijelentéssel, hogy minden embernek megvan a maga értéke zöldhasúakban mérve. Utoljára az egyik idősebb ügynök szájából hallottam ezt viszont, aki elmondása szerint többször is belefutott ebbe a globális problémába. Az én elveim ugyan ezt sosem pártolták, de ettől függetlenül tökéletesen megértettem a jelentését. Vannak olyan esetek ahol ha az ember nem figyel könnyedén elmosódhatnak egyes határok. A mai ügyünk végéhez közeledve újra felmerül ez a probléma, amihez már az idegrendszerem nem elég befogadóképes. Nagyon sokat számít, hogy odakint partnerekként működjünk együtt és maximálisan fedezzük a másikat, amikor egymásra vagyunk utalva. A gondolat, hogy olyan ügynök került ebbe az ügybe bele aki közben minden erejével próbálta megakadályozni az igazság kiderülését egy pofonverésnek érződik az élettől. Így amig Caspian segítségével csapdát állítunk az egyelőre még ismeretlen ügynöknek, addig fejben az ügyben résztvevőket veszem elő. Pár név egyből be is ugrik és próbálok valami összefüggést keresni az ismeretségünk részleteiben. Mielőtt átmentem volna az eltűnt személyek osztályára, azelőtt sokat dolgoztam együtt Flynnel vagy éppen Brooks-al. Néhány közös programunk során megismerkedtem mindkettőjük családjával, így annyira abszurdnak tűnik a mai események gondolata, hogyha őket veszem figyelembe. Soames utánam csatlakozott hozzájuk, róla túl sok mindent nem tudok, de Flynn szerint jó ügynök, így én sem éreztem szükségét ellenkezésnek amikor végül velünk tartott. Talán ez volt az első elkövetett hibám, de mentségemre legyen, hogy az én életemben a megvesztegetés idegen fogalom, így bíztam abban hogy azoknál sem lesz így másképp akikkel együtt dolgozok nap, mint nap.
A dokumentumok összeállítása után meg is történik a csali első lépésének elindítása. A hivatalos iratoknak tűnő jelentések közben más sem jár a fejemben csak az, hogy innen nincs visszaút, de valahol nem is bánom. Az elszántság dolgozik bennem és a végére akarok járni, hogy még egyszer ne történjen meg hasonló eset.
Az úgynevezett bűntársamnak végül felvázolom hogyan tovább és miután előkerül a bilincs egy félmosoly kúszik képemre.
- Én? Ugyan! Ha bajom lenne magával szigetelőszalagot hoztam volna a szájára. De hát ugye ami késik.. - jegyzem meg a mondatot már nem befejezve és gondolván úgy is érti ő enélkül is. Ám még az ajtón kilépés előtt azon vagyok, hogy eloszlassam a benne felmerült kételyeket. Jogosan gondolhat a legrosszabbra Dryer elvesztése után, de most hogy a fejemben kezdett összeállni a nagyobb kép, így a következő kijelentésemben is biztosabb vagyok.
- Nem fog meghalni, Lincoln, mert nem maga a célpont. Akkor már rég halott lenne. - emlékeztetem őt erre, hogy aki Dryert lelőtte az nem kezdő volt. Könnyedén véget vethetett volna bármelyikünk életének, ha az akarata úgy szolgálta volna.
- De ígérem nem lesz több könnyelműség. Végig magán tartom a szememet. - jelentőséget adva a szavaimnak fogom szorosabban a csuklójára rögzített bilincset aztán végül csak elhagyjuk a termet. Én útközben a minimálisra csökkentem a társalgás fogalmát és lépeseimet ütemesebbre fogom a lift eléréséig. A közelünkben nincs senki, de mihelyst belépünk egy korábbról ismerős hangra leszek figyelmes.
- Reynolds, tartanád? - Soames ugrik be mellénk és meglátva Lincolnt felszökik a szemöldöke, végül csak hümmög egyet, de csak akkor szólal meg amikor leérünk a földszintre.
- Jó látni, hogy milyen gyorsan elnyerik a jutalmukat a tettesek. Szeretnéd, hogy átvegyem Lincolnt? Gondolom nem kevés papírmunka vár rád. - áll meg egy pillanatra, mire megrázom a fejemet.
- Intézem, kösz. - biccentek felé, majd beültetem Lincolnt a hátsó ülésre. - Hallottad, hogy a tanú is előkerült? - támaszkodok meg egy tenyeremmel a jármű tetején mielőtt magam is beszállhatnék a kocsiba. - Úgy tűnik ez mégis egy sikeres nap lesz így a végére. - mosolyodok el, majd köszönésképp intek Soamesnek, aztán beülök végre én is, de még nem indulok el. Helyette a visszapillantóba figyelem ahogyan Soames előkapja a telefonját és mihelyst nekiállunk kiparkolni már a füléhez tapasztott készülékkel indul meg a lift felé.
- Neki nem lenne oka arra, hogy ránézzen a jelentésre. Ha mégis megteszi, az tudjuk mit jelent. - magyarázok Lincolnnak, majd tárcsázom az én csapatomat.
- Wheaton, itt Reynolds. - szólok bele a telefonba.
- Tudom ki vagy. Kiírta a nevedet. - jön a szórakozott válasz mire csak sóhajtok egyet. - Mi kellene? - fűzi hozzá most már komolyabban.
- Küldök egy címet, te meg szedd össze a csapatot és találkozzunk ott egy tíz perc múlva. Utána elmondok mindent. - Matias egy oké-val zárja le a beszélgetést, majd bontja a vonalat, én meg az út végéig inkább a gondolataimba merülök társalgás helyett. Az autót végül nem a ház előtt parkolom le és miután kiszállok a bilincset is leveszem Lincolnról.
- Bármi történik maradjon a közelemben. Amíg ki nem derül pontosan ki lehet az egész mögött addig nem fogom más gondjaira bízni. - a hátsó ajtón megyünk be az üres házba, én meg az órámra tekintek. Van még két percünk a csapat megérkezéséig, de még így is előnyben vagyunk a korrupt zsaruval szemben.
- Üljön le és lehetőleg ne az ablak közelébe. - figyelmeztetem, aztán egy kis idő után felé fordulok.
- Maga is nyomozó. Mik a megfigyelései eddig? - kérdezek rá, mert a több szem, többet lát elven hátha ő is kiszúrt valamit még bónuszként.

   Most megsértődött, amiért leszóltam az FBI rendszerét? Most nem mondhattam azt, hogy napokon át kellett kellene vért izzadva dolgoznom azon, hogy sikeresen feltörjem a rendszert, ha nem igaz. Bár megértem, én sem örülnék neki, ha valaki azt mondaná a fél perc alatt feltöri a számítógépem és lementi róla a dolgaim. De a tény az tény, az itteni rendszerük nem egy CIA magasság.
Hamarosan megegyeztünk benne, hogy segítek továbbra is a munkájukban és bár nem kérkedtem el vele, de valahol jól esett, hogy a pasas nyalizott nekem kicsit. Jól esik, hogy rám vannak szorulva és ha csak emiatt is, de kénytelen volt meghunyászkodni kicsit és vissza venni a nagy arcából és a modorából. Azért elgondolkodtam rajta milyen lehet vajon a civil életben. Vajon civilként is ekkora tahó és meggondolatlan, meg előítéletes?
Távozott, én pedig mélyet sóhajtottam, miután kiment és megdörgöltem az arcom.
- Smirgli... - morogtam, megittam a nekem szánt vizet és vártam, hogy visszatérjen. Lehet a hétvégén kiruccanok Biával golfozni egyet a pályára levezetésképpen. Vagy krikettezni. Viharos gyorsasággal vissza is tért, nem kellett rá sokat várnom.
Figyelmesen hallgattam és mindent a kérésének megfelelően csináltam, ami nem vett túl sok energiát igénybe, bár szokatlan volt a program, amiben dolgoztak, de hamar ráállt a kezem. Nem túl boldogan sandítottam rá, mikor szóba került, hogy ha csak ideiglenesen is, de rabosítanak. Még ha csak átmenetileg is a munka miatt, de kellemetlen érzés volt. Szinte mardosta a becsületemet és az önérzetemet.
- Rendben - feleltem, bár nem mintha lett volna választási lehetőségem, ám mikor a bilincs is előkerült zsémbes tekintettel dőltem hátra a széken és összefontam magam előtt a kezeim. Azért ez már tényleg... tudom, hogy hűnek kell lenni a szerephez, de na. Nem is az zavart, hogy szerepet kell játszanom, az zavart, hogy meg leszek bilincselve és úgy kell kimennem terepre. Igaz, kiképeztek rá, hogy hogyan szabaduljak ki bilincsből, gyors kötözőből, kötélből és ragasztószalagból, de akkor is. Ki tudja mi történik és ha bajba kerülünk, nekem majd a bilinccsel kell szöszögnöm, ahelyett, hogy azonnal tudnék cselekedni. Sose tudni mit hoz a jövő, de azt már megtanultam az életem során, hogy a dolgok mindig akkor romlanak el, amikor a legszorultabb helyzetben vagyunk.
- Vallja be Dominic, titkon élvezi - ejtettem meg egy pimasz mosolyt. Biztos voltam benne, hogy jól esik a lelkének, hogy rám teheti a karkötőt.
Szám húzva álltam fel és bólintottam.
- Rendben, de legyen résen. Egyszer már ráfaragtunk akciózás bőzben. Bilincseljen meg, de legyen nagyon alapos az akciót illetően és legyen nagyon résen, mert lehet keresztül húzzák a számítsaink és én nem biztos, hogy azonnal tudok bármit is csinálni a bilincs miatt. És meghalni se szeretnék. Szóval most nem hibázhatunk és nem lehetünk könnyelműek.
Hátra tettem kezeim és hagytam, hogy megbilincseljen.
- Mehetünk.
   

caspian & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Nem akarok szembenézni az igazsággal. Egyszerűen nincs gyomrom hozzá, de ahhoz hogy ez az ügy végül lezáruljon muszáj lesz olyan dolgokkal foglalkoznom amik miatt a tettes képét megismertetném az öklömmel.
Eszembe jut Scullion gyilkosságának módszere és Dryer utolsó szavai mielőtt a kezeim között lehelte volna ki az életét. Az egész nap olyan mint egy rossz rémálom és mellette még úgy is érződik mintha már napok óta ezen az ügyön ülnénk. Talán pont emiatt nem kellene azon csodálkoznom, hogy mindent összevetve végül eljutok ahhoz, hogy azt az embert kezdem el gyanúsítani, aki már a kezdetektől a segítségünkre van. De láttunk már ilyet. A tettesek szeretnek részt venni a nyomozás folyamatába és akár egy egyszerű szemtanúnak is kiadni magukat. A munkánk során sok leleményes bűnözővel hoz össze a sors, így az embernek muszáj mindenre is felkészülnie.
De aztán Lincoln kiakad és csak hadarja a magyarázkodását, amiből úgy tűnik mégis sikerül kihámozni valami értelmet. Nem is értem miért nem vettem ezt észre, habár nem volt tudomásom arról, hogy a magánnyomozó ért a számítógépekhez. Tudtam a nevét, a foglalkozását, de valahogy nem láttam az összefüggéseket. Ám ha most Caspian jobban figyelne, akkor hallhatná azt ahogyan az agyamba egy aprócska klikk jelzéssel helyreállnak az eddig széthullott darabok. Nem is késlekedek felvázolni neki mire jöttem rá, ahogyan azt sem gondolom át kétszer, hogy korábbi támadó hangvételem után pofátlan módon még kérjek is tőle egy utolsó szívességet. Ezek után minden bizonnyal az ügyet le tudjuk zárni, Humphreyt hazahozni és bár elfelejteni egyikünk sem fogja a mai nap eseményeit, de elindulhatunk azon az úton ahol fokozatosan magunk mögött hagyjuk annak marandó nyomait.
Végtelennek tűnő szóáradatom végül csendbe torkollik és csak a beleegyezésére várok, ahol újra előkerül az az információ amitől a vészjelzők kórusban indulnak el a fejemben.
- Ezt inkább meg sem hallottam. - közlöm vele, bár tudom én kértem tőle megerősítést arra, hogy mennyire ért az ilyen számítógépes dolgokhoz. Én örülök, ha a telefonomat tudom kezelni, de itt ki is fújt a zsenialitásom. Ezután ő folytatja, én meg két rövid bólogatással összegzem magamban ezt. Be kell ennek válnia, másképp nem fog menni. Minden erőforrása megvan az emberünknek arra, hogy egy lépéssel előttünk járjon vagy éppen ugyanabban a tempóban. Ha ez beválik, visszaszerezhetjük az előnyünket.
- Így kimondva még kellemesebben hangzik. - kényszeredett mosoly költözik képemre, de valahogy nem kívántam azt, hogy szembesítsenek a mai viselkedésem jellemzőivel. Mélyen belül én is tisztában vagyok ezzel és képen is törölném magamat miatta.
- Akkor ebben közös nevezőn vagyunk. Hozok egy laptopot. - jelentem ki, majd már ki is sétálok a teremből, de direkt nem keresem senkivel sem a lehetőséget arra, hogy beszélgetést kezdeményezzek. Helyette ahogy megindultam kifelé, úgy ugyanolyan észrevétlenül sétálok vissza az eddig elfoglalt terembe.
- Készíteni fogunk egy jelentést Arlo Humphrey névre. Itt találja a sablont. - nyitom meg neki, hogy megkönnyítsem a dolgát, ezután bediktálom neki a fontosabb adatokat, majd egy címet is. Már két éve üresen áll egy ingatlan az utcánkba és a tulajt ismerem már annyira, hogy átadja a kulcsokat. Amikor elkészül a dokumentum végig is futok rajta, majd Lincoln felé fordulok.
- Most pedig készítünk egy hasonlót csak a letartóztatásával. Vegyük figyelembe, hogy az emberünk azt hiszi maga börtönbe fog kerülni, így muszáj lesz beiktatnunk a rendszerbe amíg az ügy le nem zárul. Utána törölve lesz a nyilvántartásból. - osztom meg vele a következő feladatot, majd egy bilincset húzok elő a zsebemből. - Más esetben nem tenném, de most nem tudom kiben is bízhatok, így magammal viszem a helyszínre. A színjáték kedvéért viszont jár a karperec. Remélem megérti. - megvárom amíg a két dokumentum végül elküldésre kerül az arra kijelölt helyre, majd a laptopot összecsukva felkapom, a bilincset pedig Lincoln csuklójára rögzítem.
- Indulhatunk? - érdeklődök tőle, mert innentől kezdve nem tudhatjuk kivel kerülünk majd szembe amint kiérünk a házhoz.

   Őszintén szólva már éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy melyik szenátorral beszéljek, vagy a követséget keressem meg, esetleg az igazságügyi miniszterrel? Vagy szimplán csak vágjam pofán Dominicet, amiért a becsületemet sértegeti? Ha néhány évszázaddal korábban lennénk, ezért pisztolypárbaj járna, de ennyire nem akarok maradi lenni. Pedig én lőnék gyorsabban.
Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen meg fogom tudni győzni az ártatlanságomról, de úgy tűnik sikerült. Hál istennek, nem lett volna kedvem most egy nagy herce-hurcához az amerikai igazságszolgáltatással. Annyira nem érek rá.
- Informatikus diplomám van és hat évig dolgoztam a brit hírszerzés informatikai részlegén - összegeztem neki és ha gondolja, utána is nézhet. Teljesen publikus a múltam és ha nagyon keresgél, még riportokat is találhat velem az angol médiában. A tekintetem nagyon is árulkodó, lerí rólam, hogy sugallom neki, hogy szépen gondoljon át mindent, amit eddig rólam mondott, vagy gondolt. Még ha csak ex MI6-os is vagyok, nem vettem jó néven, hogy besározott. Vagy legalábbis próbálkozott.
"Gondoljuk végig Lincoln logikusan". Szívesen megmondtam volna neki, hogy ezt azelőtt kellett volna, hogy ideállított vádaskodni, de kivételesen eltekintettem tőle. Nem akartam cirkuszolni és úgy vettem észre kezdett észhez térni. Megadtam neki a lehetőséget, hogy ismét helyre billentse a képet, amit róla alkottam a kezdetekben.
- A megfelelő programokkal tizenöt perc, max harminc. Attól függ milyen erős a tűzfal és hány lépcsős azonosítás van. De az FBI rendszere nem éppen a Fort Knox szintjén van - feleltem, noha ez nem lenézés volt.
- Mindenki lőhet bakot - mondtam helyeslően, hogy valóban mellé lőtt velem. De ezt most a fáradtság és a kilátástalanság érzetének a számlájára írtam. Fáradt, nyűgös és egy helyben toporog. Megértem, ha téves következtetéseket vont le, de az kicsit fájt, hogy pont engem. Bár talán, ha jobban ismert volna, nem tette volna.
- Nézze, nem nézek magára megvetően. Fáradt, nyűgös, elkeseredett, megvezetett. Én sem vagyok a topon, én is fáradt vagyok, meg minden, szóval megértem. Nem esett jól és egy ideig még nyűgös leszek én is, de természetesen segítek. Szeretném rács mögé dugni azt, aki engem akart lecsukatni maga helyett.
   

caspian & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Kezdek megőrülni, nem is kérdéses. Vagy csak szimplán szükségem lenne egy dupla adag koffeinre, meg egy jó nagy lélegzetvételnyi friss levegőre, amely mozgásba lendíti az idegeimmel együtt az agyamat is. Mert a francba is, de nem látom át a nagyobb képet.
Dryer elvesztése egy szerencsétlen faktor és egyáltalán nem örülök neki. Alapból sajnálatos mikor embert veszítünk egy ügy során, de a pasas egy olyan darabja volt a megoldást megjelenítő kirakósnak, ami eddig nélkülözhetetlennek bizonyult. Most meg ott tartunk, hogy kulloghatunk vissza a nullára, mert zavarosabb lett, mint az elején.
A mosdóban eljárnak a gondolataim és nem tehetek róla, de Lincoln lesz az aki a dobogó legfelső fokára lép a gyanúsítottak mezőnyében. Egyszerűen bárhogy csűröm-csavarom a történet eseményeit, a végén valahogy mindig nála kötök ki és egyáltalán nem örülök ennek. Ennyire vak lennék, hogy nem látok át az álcáján? Az utóbbi időben voltak gondjaim, ez tagadhatatlan. A feleségem eltűnése okozott néhány kellemetlenséget a munkán belül is, de vállaltam érte a következményeket és mára jobban vagyok. Talán teljes mértékben sosem leszek, de már a padlón sem vagyok, mint előtte. Most mégis képes vagyok a józan eszemet is megkérdőjelezni miközben kilépek a mosdóból és feltett szándékomnak tekintem szembesíteni Lincolnt az új felfedezéseimmel. Nem tudom, egyszerűen csak kell valami nyomorult kézzelfogható magyarázat arra, hogy ez az ügy nem őrült sebességgel vezet minket a kitörni készülő katasztrófába.
Ügyelek arra, hogy kettesben maradjunk a teremben, majd csak ezután zúdítom rá gondolataimat kezdetben alig hagyva neki válaszadási lehetőséget. Ki kell adnom magamból, még ha nincs is értelme és igen, ha meg tudja válaszolni a kérdésemet, akkor elengedem ezt a verziót. Addig viszont ő is egy olyan része a történetnek, amelyet már nem tudok hova tenni.
Arcomra komoly kifejezést írnak gondolataim és úgy hallgatom őt. A magyarázatait, melynek minden egyes szavára körültekintően odafigyelek, közben pedig félrepakolom vele kapcsolatos elfogultságomat. Mindenkinek jár az ártatlanság joga és ő eddig még csak most él vele először.
Hadarva és kiakadva törnek elő belőle a szavak, de valahol mélyen meg is értem. Én sem reagálnék nyugodtabban, ha hirtelen kettős gyilkosságot próbálnának rám sózni. Aztán mond valamit, én meg egyből az arcára emelem fel tekintetemet, homlokomon meg elmélyednek a ráncok.
- Álljunk meg csak egy percre. Mit is mondott az előbb? - kérdezek vissza, de helyette én ismétlem meg a szavait. Mindeközben eddig magam előtt keresztezett karjaimat most az asztal lapjára fektetem. - Azt állítja ért a rendszer feltöréséhez. Más esetben ezért egyből hűvösre tenném, de ez most akár a hasznunkra is válhat. - valami ötlet formálódik a fejemben és ehhez muszáj felállnom eddigi helyemről.
- Nem véletlenül bérelték fel magát és aki az egész mögött áll, tudott ezekről a tevékenységeiről. Dryer csak egy átmeneti eszköz volt, hogy magát belevonják ebbe. Gondoljuk végig Lincoln logikusan. A tanúk listájáról nem sokan tudhatnak, így könnyen kibukna ki a tettes. De dobjunk bele egy magánnyomozót a képletbe aki nem mellesleg otthon van a számítógépek világában. Mennyi időbe telne megszerezni azt a listát? Negyed óra? Ha már ezzel a számmal hozakodott fel. Senki sem keresne más gyanúsítottat, amikor maga annyira kézenfekvő. - gondolkozok el, majd tovább folytatom. - Ez be is vált volna, ha Dryer kiléte közben nem derül ki, de megtörtént. Kell az emberünknek egy B terv, hogy ne bukjon le. Ha Dryer életben marad, kiderül minden, de ha magát is lelövi, ugyanabban a dalban van. Muszáj volt életben hagynia magát, hogy el tudja vinni helyette a balhét. - lassan úgy érzem mintha az agyamban lévő szanaszét dobált kirakós darabok egy képpé formálódnak össze.
- Ez az alak nem hülye. Tudja, hogy gyanakodni fogunk magára és ami pardon, meg is történt. De ezt most kihasználjuk és csapdát állítunk az illetőnek. - a gyomrom kavarog annak a gondolatától, hogy tégla van közöttünk, de most már annyira egyértelmű. Valószínűleg Humphrey is tisztában van vele ki ő, ahogyan Scullion is. Ám most muszáj lesz visszatérnem az elejére, mert minél mélyebben haladok, annál betegesebb dolgokra jutok el. - Az emberünk a tanút akarja. Mi adunk neki egy hamis jelentést, amit maga fog összerakni. Neki hozzáférése van ehhez és nekünk csak annyi dolgunk lesz, hogy megvárjuk ki fog ráharapni erre. - foglalom össze, aztán végül leállok, hogy Lincoln felé fordulok.
- Nos, félre tudja tenni még egy kis időre a megvetését irántam amíg ennek a végére járunk? - érdeklődöm, de a mai nap most először úgy érzem valamilyen irányba haladok is.

   Mit sem sejtve Dominic gondolatairól és a telefonbeszélgetéséről pihentem meg a felvigyázóm társaságában, ám nem unatkoztam, hiszen én is igyekeztem gondolkodni és válaszokat találni a nagy kérdésekre, bár még minden annyira zavaros volt és az igazság az volt, hogy fáradt is voltam. Kéne egy kávé. Minden esetre egy cigit elszívtam az ablakban, hogy legalább az adjon némi könnyebbséget és próbáltam a fogaskerekeim aktív mozgásra bírni, de úgy éreztem az FBI-os társaim elhallgatnak előlem információkat, amik hiányoznak nekem a képből. Minden zavaros volt.
Arra gondoltam milyen jó lenne otthon lenni most Bia társaságában, megvacsorázni, inni egy jó fajta sört, pihenni és kicsit összebújni. De hát ez most nem opció, pedig biztos lenne pár olyan mondata, amivel előre libbentené a gondolataim fonalát.
Hamarosan Dominic is tiszteletét tette, újra kettesben maradtunk, de már az aurája sem tetszett. Másabb volt, mint eddig. Biztos voltam benne, hogy nem jó hírekkel jött, de hogy ennyire? Nem is értem mi baja lett hirtelen. Hitetlenül és döbbenten hallgattam a vádját, amiről egyáltalán nem is értettem, hogy jutott eszébe.
- Ember, Dominic, maga megőrült? - kérdeztem vissza elképedve. - Maga most komolyan azzal vádol engem, hogy bűnrészes vagyok? Mégis miért tettem volna? - kérdeztem hitetlenül. - Legalább egy jó indokot mondjon, hogy elhiggyem, hogy nem csak a fáradtság és a kétségbeesés szülte ezt a képtelen ötletet.
Személyes sértésnek vettem, igen. Igaz, ő minden bizonnyal nem ismer engem, de akkor is. Valamikor MI6-os ügynök voltam, hírszerző Angliában, idehaza pedig elismert oknyomozó újságíró és magánnyomozó. Mégis mi okom lenne bűnözésre adni a fejem? Még akkor is, ha csak simán bűnrészesnek gondol.
- Információt? Nem egész negyed órámba telne, hogy feltörjem az FBI informatikai rendszerét és minden adatot lementsek róla. Maga szerint ennyire amatőr lennék, ha önnek is lenne igaza? Hát ilyen gyökérnek néz engem, aki ilyen ósdi módszerekkel próbálkozik? - igaz, mikor ő vádolt, még nem tudhatta, hogy milyen informatikai tudás van a hátam mögött, éppen ezért világosítottam fel. Azért az MI6-nák sok mindet megtanul az ember. Ha nagyon akarnám, még az elnök számítógépét is fel tudnám törni, de engem nem mozgat meg az ilyesmi.
- Nem vagyok benne ebben. Az isten szerelmére, Dominic, ártatlan vagyok. Nem tudom miért nem öltek meg. Talán még terveik vannak velem, vagy nem tudom. Minden esetre én örülök neki, hogy élek, mert elég vacak érzés lenne harminckilenc évesen golyó általi halált kapni. A barátnőm feltámasztana és saját kezűleg ölne meg és higgyen nekem, az rosszabb lenne, mintha Marie Antoinette üttetné le a fejem.
Nem értem miért lát hirtelen ellenséget bennem, szerintem nem adtam rá okot. Végig együtt működtem, ez nem jelent önnek semmit? - tártam szét a karjaim. - Ennyi erővel a maga sleppjében is lehetne a beépített ember, nem? Ne gondolja azt, hogy ők megvásárolhatatlanok. Nem ez lenne az első FBI-os tégla ügy. Soroljam? - kérdeztem, hiszen tudok jó párat, valamelyikről még cikket is írtam korábban.
Őszintén szólva bíztam benne, hogy idővel zöld ágra tudok vergődni Dominickal, mert ha nem, kénytelen leszek felsőbb körökhöz fordulni. A hírszerző múltamnak hála vannak politikai kapcsolataim és jó ismerőseim a minisztériumban. Hamar meg tudom keverni itt a balhét, hogy mentsem magam. Nem fogom eltűrni, hogy ártatlanul és viszonylag alaptalanul vádoljanak meg.
   

caspian & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Valami már az elejétől nem stimmelt, de nem tudtam pontosan rámutatni, hogy mi az. Mi volt a célja ennek az ismeretlen férfinak, hogy Caspiant a helyszínre küldje? Őt akarta bűnbaknak? Hisz mire odaért már a gyilkosság lezajlott és talán vele akarták elvitetni a balhét. A kérdések záporoznak a fejemben, de először csak egyre keresek választ: honnan tudta 'Esteban' a tanú rejtekhelyét?
A telefonhívás és a helyszínnel kapcsolatos egyeztetések simulékonyan mennek. Caspian készen áll ahogy a csapat is és már csak a férfi érkezésére várunk akihez végül név is társul. Eric Dryer. Nem árul el kevesebbet, de összefüggésbe sem tudjuk hozni semmi olyannal ami már felmerült az ügyben.
Csendben hallgatjuk a két férfi párbeszédét és várjuk mikor léphetünk, mert bármennyi zajlik is itt el a helyszínen, Dryer a mai napot egy kihallgatóba sínylődve fogja tölteni.
Kezdetben ezt egyikünk sem sejthette milyen naiv gondolat volt.
Caspian számonkérése az ami elindítja a fogaskerekeket és mire a fegyver előkerül már a csapattal körbekerítjük őket. Elméletben ezt elkönyvelhetjük sikernek is. Lincoln nem sérült meg, Dryer le van tartóztatva, a többi meg már csak azon múlik mennyit tudunk majd kiszedni belőle.
Igen ám, de aztán Dryer váratlanul elhallgat, az én egyenruhámat meg a becsapódást követően vörös pöttyökben teríti be a férfi vére.
Amikor valami túl egyszerű akkor ott bökdös minket a kérdés: mégis hol csesződhet el minden? Melyik az a kérdéses pont amikor az ügy lejtmenetet vesz? Az arrogáns énünk azt mondja sehol, az ami meg már évek óta ilyen helyzetek közepén találja magát az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni. Ahogyan fedezékbe húzódunk a magánnyomozóval és Dryer élettelen testével már csak egy gondolat kúszik felszínre bennem: igen, ez az a kérdéses pont.
Később miután visszatérünk a központba sem tudok másra gondolni. Keresem az átfedéseket, a válaszokat és idegesít, hogy az ami segítene még hiányzik.
Lincolnt az egyik járőr gondjaira bízom, én meg a mosdót célzom meg egy váltó ruhával együtt, hogy eltűntessem magamról Dryer maradványait.
Mink van? Két halottunk meg egy szökött tanúnk. Meg Lincoln.
A lövés utáni pillanatokra gondolok meg a kérdésére: Ki tudhatta? Émelygés kap el annak tudatára, hogy az irodában valaki bizalmas információkat szivárogtat és meg kell gondolnom, hogy bízhatok azokban akikkel együtt dolgozok?
A karomat dörzsölöm le, a nyakamat és ennek nyoma piros foltot hagy bőröm felületén. Rohadtul idegesít mit nem látok az egészben, az meg még inkább, hogy minden zsákutcába haladó gondolatom végül Lincolnhoz vezet. Ő volt az aki felhívta a figyelmünket a helyszínre és az egyedüli aki Dryerrel találkozott. Nem sokan tudtak a mai megbízásról sem, csak ő, Soames, Flynn és Brooks, meg persze én. Amióta felmerült bennem, hogy talán kompromittálódott a tanúk listája azóta igyekeztem mindent szűk körben tartani amennyire csak lehet, de talán pont nem a jó emberekkel tettem ezt meg.
A telefonom csörgése szakít ki gondolataimból, én meg lejjebb húzom a most már tiszta felsőm ujját, aztán fogadom Wheaton hívását.
- Ha rossz hír, akkor leteszem. - szólok bele, Matias meg sóhajt egyet a vonal túlsó végén.
- Gondoltam megkérdezlek mi a fene történt, de hallom annyira nem rázott meg. - mivel csendben maradok ezek után így folytatja. - Megvan miért akarják Humphreyt a föld alatt látni. Tanúja volt egy leszámolásnak a kaszinóba ahol dolgozott, nem mellesleg a könyvelője is volt a kócerájnak. Így gondolhatod nem csak a gyilkosság részleteit tudja elmondani, de a kaszinó ügyeit is. Két legyet egy csapásra. - meséli el Wheaton.
- Szóval addig nem fognak leállni amíg el nem kapják Humphreyt. Mit tudunk róla? Vannak közeli hozzátartozók akikhez mehetett? - érdeklődöm, de nem hagyom el a mosdót helyette ellenőrzöm, hogy teljesen egyedül legyek a helyiségben.
- Van egy húga Jerseybe. Lysaval épp oda tartunk, hogy kikérdezzük. A szülei már nem élnek, másról egyelőre nem tudunk. - válaszol Wheaton én meg a kukába dobom közben a használt papírtörlőt és megindulok kifelé.
- Értesítsetek, ha megtudtok valamit és szóljatok az ottaniaknak, hogy küldjenek ki egy járőrt a nőhöz. Ha ti megtaláltátok őt, mások is megfogják. Nem hiányzik még egy járulékos veszteség ebbe az ügybe. - még hallom, hogy Wheaton akarna mondani valamit, de bontom a hívást és megindulok vissza Lincoln felé. Azonban nem megy ki a fejemből, hogy ha Dryert elhallgattatták nehogy beszéljen, akkor Lincoln hogyhogy életben van? Bizonyára figyelték Ericet, így tudták kivel beszélget. De ha meg nem ő általa jutottak el hozzá, akkor valaki tőlünk lehet.
- Innen átveszem. - szólok a felvigyázó egyenruhásnak és ketten maradunk Lincolnnal, aki elé már egy pohár víz is került. A vele szemben lévő széket húzom ki, majd foglalok helyet.
- Tudja egy valami nem áll össze. Maga hogyan lehet még életben? - teszem fel kérdésemet, de mivel elég nyersen hangzik, így korrigálom azt. - Ne értse félre, de ha valaki Dryert akarta holtan akkor figyelte is őt. Tudta, hogy járt magánál és mégis mi itt beszélgetünk, Dryer meg a hullaházba fekszik. Mázli lenne ez csak Mr. Lincoln vagy ennél többről van itt szó? - vezetem fel érdeklődésemet. - Egyszerűen nem akart valami összeállni az egészben. Magát akarták volna, hogy elvégezze a piszkos munkát? De akkor minek ide Dryer? A tanú után koslató alakok is felbérelhették volna ugyanerre. Hacsaknem ez pontosan így zajlott, Dryer pedig csak egy bábu volt az egészben. Elég kényelmes belefolyni az ügybe, kideríteni mennyit tudunk aztán kiiktatni az egyetlen szereplőt aki beszélhetne erről. Erre mi a magyarázata? - fűzöm össze karjaimat mellkasom előtt közben őt figyelem.

   A beszélgetést én magam is hallottam és igyekeztem minden információt megjegyezni, ami elhangzik, közben köztem és közte is zajlott a beszélgetés, aminek az lett a vége, hogy Eric fegyvert fogott rám. Nem ijedtem meg, hiszen nem ez lett volna az első, hogy valaki le akar lőni, ráadásul tudtam, itt a felmentő sereg is körülöttem. Apropó sereg, éppen jöttek is, hogy leszereljék, noha Dryer volt olyan közel hozzám, hogy elkapjon és fegyvert fogjon a fejemhez.
Jól tűrtem a gyűrődést, hiszen életem során nem egyszer kerültem már szorult helyzetbe és forgott kockán az életem. Lettem volna elég erős, hogy leszedjem magamról és voltam elég képzett ökölvívó, hogy aztán betörjem a képét, de több okból sem tettem. Az egyik, hogy fegyvere volt, én pedig nem voltam golyóálló. Elég egy lövés a fejembe, miközben lebírkózom magamról és már mehetek is Szent Péterhez elbeszélgetésre. Nem tetszett ez a lehetőség. A másik, hogy itt voltak körülöttem az FBI-osok, akik nem vennék jó néven a hősködésem, ráadásul ha lőni kényszerülnek, csak nehezítettem volna a dolgukat. Nem akartam nekik bajt, sem azt, hogy később Dominic lekorholjon. Már olyan szép renomét építettem fel magamnak előtte, nem kéne lerombolni azzal, hogy James Bondot játszok és kockáztatok, holott itt vannak ők is, mint hivatalos szerv.
Nem kellett csalódnom, Dominic szépen lehámozta rólam Ericet, én pedig bólintottam.
- Jól vagyok, igen - feleltem neki. Valóban jól voltam és sértetlen, bár valaki ezen szívesen változtatott volna, mivel hamarosan valaki lövöldözni kezdett valahonnan és sikeresen ki is nyírta az éppen beszélni szándékozó, magát mentegető Ericet.
A lövések elől a furgon mögű bújtunk, de szerencsémre nem szedtem össze egy golyót sem. Ilyen rossz céltábla lennék? Nem, mintha baj lenne.
Bebújtam a forgonba Dominic utasításait követve. Úgy tűnik egy ideig a vendégszeretetüket fogom élvezni. Hát... nem tudtam ez baj-e, de Bianca biztos nem fog neki örülni és szerintem sokat fog aggodalmaskodni. Valahogy be kéne neki adagolnom.
Azért volt már akkora rutinom, hogy sejtsem, a lövészt nem fogják egy könnye elkapni. Ha be is tudják határolni honnan jöttek a lövések, el nem sűrűn fogják tudni kapni, mert mire a helyszínre érnek, már kereket is fog oldani.
- Ki tudhatta? - kérdeztem csak ennyit és Dominicnak már ebből biztosan leesett, mire célzok.
Ki tudhatott a találkozóról, ami itt fog zajlani? Ki beszélt? Eric fecsegett? Vagy valaki követte Ericet? Az FBI dolgozói közül köpött valaki? Honnan tudhatta a lövész, hogy Ericet ide fogom csalni a hídtól? Minket követett valaki? A GPS jeleket követte valaki?
Eric megbízója volt az, aki lőtt? Scullion gyilkos lőtt? A lövésznek köze lehet Humphrey-hoz? Minden bizonnyal.
És a fő kérdés: Mióta lehettek ránk állva? Mennyit tudhatnak?
   

caspian & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust most, hogy a háttérben lévő nyomozást ellenőrizzem miközben letartóztatni készülök azt a személyt, aki az egészhez elvezetett minket. A fejem ettől függetlenül Scullion irányába is zsong és ahogy elkapok olykor egy-két morajlást az irodán belül, úgy tűnik nem csak nekem. A megölése nem szimplán csak egy félresikerült rablás eredménye volt ahol a tettes hirtelen felindulásból ölt. Scullionnal elidőztek az előzetes jelentések szerint, hogy több információt szedjenek ki Humphrey hollétéről. Talán létezett egy másodlagos helyszín, talán a férfi most csak arra menekül ahol szerinte biztonságos lehet neki. Bármi is zajlott le a két férfi között, azt a rendőr magával vitte a sírba. Ahogyan azt az információt is, hogy megszerezték tőle amit akartak vagy tartotta magát. A módszerből ítélve úgy sejtem Scullion is tisztázta magában, hogy bármelyik verzió mellett tart ki - átadja az információt vagy sem - a végeredmény ugyanaz marad, őt pedig így is, úgy is megölik. Minden teóriánk mellett abban mindannyian egyetérthetünk, hogy nem lettünk volna a helyébe, de az elvesztése elég motiváció arra, hogy kiderítsük ki tette ezt vele.
Lincolnnal egy előzetes megbeszélést tartok még a helyszínre érkezés előtt. A telefonbeszélgetés megtörténik, mi pedig felkészülten fogjuk majd várni a férfi érkezését akit a magánnyomozó azonosít majd. Részben örülök amiért együttműködik és segít elkapni a férfit, de bevallom nem a kedvenceim azok az esetek ahol civileket kell felhasználni a célunk eléréséhez. A csapat természetesen résen lesz és rajtam kívül még másik három ügynök is elfoglalja majd a pozícióját. Ketten - Soames és Flynn - az utcán lesznek, míg jómagam Brooks társaságában a megfigyelő kocsiban. Mindez természetesen olyan távolságra történik majd, hogy azonnal tudjunk reagálni, ha a műveletbe változás történik.
Lincoln egy gombkamerát kap, majd bedrótozzuk őt, hogy szem-és fültanúi lehessünk az eseményeknek. Ennek a műveletnek a lényege az, hogy ez az Esteban nevezetű férfi olyan információt áruljon el ami elegendő nekünk a letartóztatásához, a többit pedig ezt követően intézzük.
Brooks magyaráz valamit mellettem, de az én tekintetem a képernyőre tapad és Lincoln kameráján keresztül az utcát pásztázom. A fejemben megmaradtak az általa leírt részletek a pasas külső jegyeiről és a rajzolt portré is segítőkésznek bizonyult ebben. Fura bizonytalanság üti fel a fejét bennem amikor várakozással töltött percek telnek el, de aztán Soames hangját halljuk.
- Az emberünk most fordul be az utcán.
- Mindenki legyen a helyén. Lincoln, ahogy megbeszéltük. Maradjon a forgatókönyvnél és csak óvatosan érdeklődjön. - adom át neki így távolból az információkat, de figyelembe véve jelenlegi munkáját, ez talán nem fog gondot okozni majd.
Flynn a másik megfigyelőállásból képet készít a pasasról, aztán egyből a központnak küldi. Ezt onnan tudom, hogy mellettem Brooks már az arcfelismerő után visszakapott információkat mondja mellettem.
- A férfi valódi neve Eric Dryer. Egy lejárt parkoló bírságon kívül nincs priusza. Pultosként dolgozik egy Staten Island-i bárban. - sorolja fel Brooks miközben én a két férfi párbeszédet figyelem.
- Kapcsolható bármelyik bandához? - Brooks a fejét rázza.
- Nincs jele. Azonban van itt valami érdekesség a számláján. Két nappal ezelőtt egy igazán borsos összeget kapott, ami nem mutatna abban az esetben akkora eltérést, ha előtte a fizetése fele ennyi is lett volna. - teszi hozzá, közben pedig Lincoln a lényegre tér és úgy dönt kiugrasztja azt a bizonyos nyulat a bokorból, mire Dryer idegesebbé válik.
- Lincoln, ne feszítse tovább. - figyelmeztetem, de a pasas már gyanakodni kezd.
- Nem tetszik ez nekem. - szólal meg Soames, amivel Flynn is egyetért.
- Mindenki maradjon a helyén. Ha jelzek.. - be se tudom fejezni a mondatot, mert Dryer fegyvert ránt, mi pedig a most kiejtése után kiszállunk a furgonból.
- Eric Dryer, dobja el a fegyvert és tegyen egy lépést hátra. - kiált fel Brooks, de a férfi helyette elkapja Lincolnt és a halántékához szegezi a pisztolyt.
- Ne mozduljanak vagy lelövöm. - hadarja megremegő hanggal, én meg addig a fejemmel intek Flynnek, hogy araszoljon Dryer háta mögé és a másik oldalról én is ezt teszem.
- Négyen egy ellen. Adja fel, esélye sincs. - folytatja Brooks, de a következő szavak màr nem hagyják el a torkát, mert elkapom őt hátulról amitől a fegyver kiesik a kezéből, melyet Flynn arrébb is rúg.
- Mr. Dryer, le van tartóztatva. - jelentem ki és miközben a jogait felolvasom meg is bilincselem, aztán Lincoln felé biccentek.
- Jól van? - nem látok rajta sérülést, de jobb lenne ezt tőle is hallani. Én eközben motiválóan taszítok egyet Dryeren, aki ezek után sem fogja befogni a száját.
- Elmondok mindent, csak ne menjek börtönbe. - kezd bele, mire Brooks nevetését elnyomó szusszanással reagál.
- Eddig egy szövetségi rendőr meggyilkolása a vád és azt is hozzácsaphatjuk, hogy veszélyeztette Mr. Lincoln életét. - vázolja fel.
- Nekem az elsőhöz semmi közöm. - szabadkozik. - Ott bent engem kicsinálnak ember, nem érti? Csak azt mondták információt akarnak, én.. - a mondat félbe marad, mert egy közelről jövő robaj szakítja meg a beszélgetésünket, Dryer feje pedig előre bicsaklik.
- A földre, most! - kiáltom, aztán Lincolnt a furgon mögé lököm fedezékbe, a lövést kapott Dryert pedig magammal húzom oda, miközben Flynn erősítést kér. Én eközben Lincolnt figyelem, hogy ő sem sérült meg, majd Dryer pulzusát keresem ki, de hasztalan.
- A rohadt életbe. - morgok, majd a magánnyomozó felé fordulok. - Szálljon be a furgonba és ne mozduljon. Amíg az ügy le nem zárul maga a központba marad. Gyerünk! - nyitom ki a furgon ajtaját, de közben figyelek a környezetemre. Úgy tűnik valaki nagyon gyorsan igyekszik elvarrni a szálakat...

   Egy picit, de csak egészen picit nehezen volt követhető Dominic észjárása, de idővel sikerült felvennem vele a fonalat és becsatlakoznom, noha nem tudtam ez a kis malőr mennyire fog majd működni, bár bíztam benne, hogy nem fog csődöt mondani a terv az utolsó pillanatban, de végtére is Domnak igaza volt, a pasasnak nagyobb szüksége volt az információkra, mintsem, hogy a cél közelében visszakozni akarjon.
Átvettem az álmappát, majd tovább hallgattam az ideiglenes kolléga szavait az akcióról, de minden világos volt és úgy éreztem nincs szükségem több információra, így ezt az időt arra használtam fel, hogy fejben összekészüljek a találkozóra és az ottani lehetséges fogatókönyvekre, amik megtörténhetnek.
Megejtettem a telefonhívást is mikor minden intézkedéssel meglettünk a megbeszélt mellékutcában vártam rá, ahol rövidesen meg is érkezett egy fekete autó, minimálisan sötétített ablakokkal, sport kialakítással, mercedes emblémával. Lassított, majd le is parkolt a kocsim közelében, majd kisvártatva ki is szállt belőle Esteban. Tipikus medditerrán férfi kinézete volt, szinte sugározta az életérzést a megjelenése.
- Helló, Lincoln! - tárta ki karjait egy pillanatra örömtelien. - Szervusz! - nyújtott kezet. Mintha csak régi barátok lennénk. Kezet is fogtam vele. - Maga aztán gyors munkaerő. Minden céghez ilyen emberek kellenének.
- Örülök, hogy elégedett a munkámmal - mondtam, ő pedig már vette is elő a tárcát, hogy számolja le nekem az összeget. - De van egy kis gondunk.
- Igen, mi? - kérdezte megilletődve.
- A lakáson egy hulla volt - mondtam, de még nem adtam át neki a mappát.
- Igazán? - kérdezett vissza látszólag semlegesen. - Egy halott? És ki a halott? A rendőrségnek beszélt már róla?
- Még nem. Egyelőre csak mi ketten tudjuk. Nem tudom ki a halott, nem ismertem a férfit. Liam egyedül élt?
- Igen. Úgy tudom igen - bólintott. - Megkaphatnám a mappát?
- Még nem. Szeretnék én is tudni ezt-azt, mielőtt még nyélbe ütjük az üzletünket, Mr. Danvers.
A férfi láthatóan türelmetlen arcot vágott, de készségesen bólintott.
- Rendben, Mr. Lincoln. Legyen így - felelte kissé gyanakvóan. - Mit szeretne tudni?
- Hogy miért hazudott nekem. Nem is olyan rég olvastam a hírekben, hogy a férfi, akinek a képét nekem adta, meghalt. Egy kaszinó könyvelője volt, megfojtották. A lakás üres volt. A holttesten kívül nem volt ott senki.
A férfi beharapta alsó ajkát.
- Mi az ön igazi neve? Gondolom álnéven mutatkozott be nekem.
- Mr. Lincoln. Ön túl sokat akar tudni.
- Csak azt, ami jogos, Mr. "Danvers". Addig nem kapja meg a mappát, amíg nem ad nekem válaszokat.
- A pénz nem elég?
- Nem - csóváltam fejem.
A férfi visszalépett az autójához, majd benyúlt az ablakon és kihúzott egy pisztolyt, amit rám emelt. Meg nem ijedtem, hiszen az évek során már jó párszor néztem szembe pisztolycsővel és még mindig itt vagyok.
- A mappát, Mr. Lincoln.
- Itt akar lelőni? Kicsit sok lenne a szemtanú - mutattam körbe, hiszen ment erre pár autó és egy-egy gyalogos is, akik látják, illetve látták őt. - Nem ijeszt meg. Válaszoljon. Vagy búcsút inthet a mappának - mondtam és leguggolva egy vízelveztő rácsba lógattam a mappát. - Nos? Kell a mappa?
- Ne játsszon a türelmemmel... - morogta még mindig rám szegezve a fegyvert.
- Nem játszom. De lehet nemsokára Pennywise fogja a kezébe venni ezt az aktát. Nem szeretem, ha hazudnak és kihasználnak.
A férfi leeresztette a pisztolyt.
- Rendben, Mr. Lincoln. Nyert - mondta, majd mosolyogva felálltam, de így már kapott is az alkalmon és gyorsan vissza kapta rám a pisztolyt, hogy lőjjön.
   

caspian & dominic Life is full of surprises, isn't it?

Nem örülök az olyan aránynak, ahol több kérdés akad, mint válasz. Márpedig ebben a helyzetben minden újonnan szerzett információ egy újabb kérdéshez vezet és egyelőre csak a felszínt kapargatjuk.
A központba visszaérve azon vagyok, hogy valami logikus felépítést szedjek össze ennek az esetnek, hátha az egymást követő pontok összegyűjtése elénk festi majd a nagyobb képet is. Először Oliver Scullionra gondolok, aki az egész történetben csak a járulékos veszteség szerepét tölti be, mégsem válik ezáltal kevésbé aggasztóvá az ő halála sem. A háttérben keringő információk hiánya az ügynökség számára semmi jót nem hoz majd magával, ha végül az aggályaink igaz alapot nyernek. Nem ő volt az elsődleges célpont, hanem a védence és innen el is jutunk a következő tényezőhöz a képletünkbe, aki nem más mint Arlo Humphrey. Scullion védelme alá nem véletlenül helyezték a férfit, ám ezekhez az aktákhoz a hozzáféréseink korlátozottak. Legfőképpen most, hogy akár egy belsős ember is kiadhatta Scullion és a tanú tartózkodási helyét. Így csak a fontosabb támpontokat kapjuk be; minek volt Humphrey a tanúja, kikkel is dolgozott akkoriban és ki ellen is tanúskodik. Az ezáltal kapott lista hoszzú és kétségkívül az összesre ráhúzhatjuk az elkövető szerepét. Bárki is pályázik ezek közül Humphreyra, annak érdekében áll az, hogy őt ne szólítsák a tanúk padjára. És vajon a mi ismeretlen pasasunk akit Caspian hozott a figyelmünkbe megegyezik a listán szereplők bármelyikével? A magánnyomozóval ez utóbbi kérdésre keressük a válaszokat, akinek együttműködéséért most hálás vagyok. Nem lenne neki kötelező a mi kezünkre játszani és veszélybe sodorni a saját életét, mert lássuk be, most ez következik. Bárki is ez az Esteban, nem tudhatjuk mennyire nagy veszélyt jelenthet másokra. Caspian viszont ennek tudatában is vállalja a telefonbeszélgetést, majd végül azt is, hogy több információt szerezzen nekünk a férfiről. Így miután végez a személyleírással, át is sétálunk egy külön terembe és kettőnkhöz még páran csatlakoznak, akik a hívás bemérését kezelik majd. A férfi ezután kap egy másik telefont, aztán az asztal közepére kerül az és miután megkezdődik a hívás, egyből a kihangosítás gombra koppintunk. Karjaimat mellkasom előtt összefűzve hallgatom a párbeszédet, a vonal túlsó végén lévő férfi hangját és próbálom kivenni hangszínéből hogyan is vélekedik Caspian kapcsolatfelvételéről. Különös lelkesedést mutat, szinte már őszinte együttműködést és Lincoln igyekszik is szóval tartani ameddig csak lehet. Néha mikor felém pillant beleegyezésemet kérve akkor bólintással késztetem folytatásra, szavakban viszont már csak akkor fejezem ki magamat amikor a vonal túlsó végéről érkező hang után csak az ütemes hang marad, mely azt jelzi: letette.
- Tudom és ezt a forgalmat is fogjuk kihasználni. - rugaszkodok el addigi álláspontomból, majd a kollegina felé fordulok, aki a hívás bemérését intézte volna, de szavak nélkül is értem a csüggedt fejcsóválását. A sóhajtást követően Lincolnt kérem meg arra, hogy kövessen, aztán útközben folytatom további gondolatmenetem kifejtését.
- Még ha a gyanakvása jelen is van, attól még egy ilyen helyen megejteni egy ehhez hasonló találkozót több, mint kockázatos, ezért ezt az utolsó pillanatban a mi javunkra fordítjuk. A helyszín közelébe érve pedig épp ezért ismételten meg fog ejteni egy telefonhívást. Itt várjon meg. - kérem meg, azzal befordulok a jobbra található ajtón, hogy összeszedjem az erősítést az új helyszínhez. További szavaimat viszont már csak akkor intézem Caspian felé amikor a kocsiban úton vagyunk a megadott helyszín felé.
- Neki nagyobb szüksége van az információra, mint magának és ezzel ő maga is tisztában van. A kezdeti beleegyezése során szimpátiát váltott ki a férfiből, hogy hajlandó az ő feltételei szerint játszani, így amikor felhívja majd azzal, hogy a forgalom miatt helyszínváltozást eszközöljön, akkor könnyebben meggyőzhetővé válik. Ha nem egyből, akkor egy kis noszogatással. - nyújtom át neki az időközben összekészített mappát, ami csak látszólag tűnik annak, ami. Eszem ágában sincsen még több pontos információt szolgáltatni annak a férfinek, aki már eddig is tudott a helyszínről.
- Odaérve bedrótozzuk és egy gombkamerát is fog kapni, a csapatunk pedig a közelből áll készenlétbe, ha a férfinek fegyvere lenne. A terv annyiban változik csak, hogy nem csak a mappát viszi majd, hanem a hírt is a gyilkosságról, aztán megnézzük mit lép rá. - foglalom össze nagyjából neki, de mivel még van egy kis időnk amíg odaérünk, így bármilyen plusz kérdése akad, arra természetesen válaszolok.

   Bár korábban éveken át az MI6-nak dolgoztam, így bizonyos dolgokban már volt járatosságom. Nyilván nem volt nekem újdonság egy álhívás lebonyolítása, vagy hasonlók, mégis kikértem Dominic véleményét. Ennek fő oka az volt, hogy ez az ő nyomozása volt, nem az enyém, ő szabta a feltételeket, másrészről pedig neki volt rutinja ebbe. Az MI6 más világ volt, én pedig nem akartam átvenni az irányítást, szerettem volna kicsit meghúzni magam és az FBI feltételei szerint játszani, ők tudták ebben a helyzetben nekik mi a legmegfelelőbb.
Meghallgattam Domonicot, majd bólintottam neki.
- Rendben, mindent értek és meg is jegyeztem. Részemről kezdhetjük.
Mikor a kapott telefonnal a külön teremben voltam és megkaptam a jelet felhívtam Estebant, aki fel is vette. Ahogy kérték, kihangosítóról beszéltem. Kicsit újra ügynöknek éreztem magam, pedig ez már más időszak volt.
- Mr. Danvers? - kérdeztem.
- Igen. Mr. Lincoln? Sikerült megtalálnia Liamet?
- Igen, sikerült - feleltem. - Szeretnék találkozni önnel, ha most alkalmas. Átadnám önnek a képeket és a jelentésemet, maga pedig logikusan kifizet engem.
- Ez gyorsan ment. Jobban teljesített, mint vártam. Akkor mit szólna mondjuk, ha a Goethals Bridge-en találkoznánk? Pont a környéken vagyok - javasolta, én pedig Dominic felé pillantottam, aki rábólintott, bár én nem igazán értettem ez miért lehet jó Estebannak. Az ember azt hinni szívesebben intézné négy szem közt, mint nyílt terepen, de ez nekünk is jó így.
- Rendben, tökéletes. Össze készítem a mappát és akkor indulok.
- Milyen kocsival érkezik? -kérdezte, erre pedig nem voltam felkészülve. Dominic felé néztem, mert nem tudtam mehetek-e a saját kocsimmal, vagy ők akarnak nekem egy másik kocsit biztosítani.
- Miért fontos ez? - kérdeztem és közben mutattam Dominak, hogy írjon nekem egy autót, vagy bármit.
- Hát honnan fogom tudni, hogy ott van? Végig akarja gyalogolni az egész hidat, Caspian? Az autóról fogom tudni hol álljak meg.
- Mennyire igaz - nevettem, majd bemondtam neki azt, amit Dominic leírt. Igyekeztem teljesen természetesnek tűnni és úgy tűnt Esteban semmi gyanút nem is fogott. Vagy szimplán ő is szerepet játszott.
- Körülbelül mennyi idő, mire odaér?
- Valamivel több, háromnegyed óra szerintem. Forgalom függő, ilyenkor már nem könnyű a közlekedés.
- Akkor a hídon találkozunk. A Forest Ave felől érkezem - szólt, majd bontotta a vonalat. Ezek szerint Jerseyből fog jönni. Érdekes.
Dominic felé fordultam.
- Szívás lesz odajutni, ugye tudja? A legrosszabb közlekedési viszonyok vannak arra ilyenkor - sóhajtottam. Oké, jó, a feltételek adottak, minden úgy lesz, ahogy Dominic szeretné, de mire innen átevickélünk Staten Islandbe, Jersey szájába a hídra, meg fogunk őszülni. - Van sejtése miért pont ott akar találkozni? Pont az egyik legforgalmasabb hídon. Lehet abban reménykedik nyílt, forgalmas terepen nem támadják meg? Ezek szerint vadásznak rá? Vagy sejti, hogy lebukott?