Huh, hát elég sok mindent tudnék ide írni rólad és rólam, de talán a legfontosabbakat lepötyögöm számodra. Többen is várunk, szóval unalmas életed nem lesz!


• 16 éves voltam, mikor összejöttünk, igaz, rövid időt futottunk együtt, de az tartalmas volt. Elveszíthettem általad a szűzességem, hónapokig együtt voltunk, végül lepattintottál. Egész sokáig nem is láttalak. Kicsit magam alatt voltam ez miatt, de mindig akadtak dolgok, mikkel eltereltem a figyelmem rólad. Ma ez már nem igazán működik... 
Hogy merre jártál, azt rád bíznám. Az biztos hogy 19 se voltam, mikor csatlakoztam a Woodhaven House kis csapatába és te utánam érkeztél be a bandába. Szóval mindkettőnket meglepett a dolog. De onnantól kezdve kis idő elteltével rám találtál érzelmekkel, amit hol viszonoztam, hol pedig nem. Pedig mindig minduntalan visszahúz hozzád a szívem. Te sem tekintesz rám idegenként, közömbös sem vagyok számodra, szeretsz a közelemben lenni, s ha nincs semmi dolgod, akkor a pultban segítesz nekem...de mikor a többiek is jelen vannak, akkor kerülgetjük a másikat, mintha semmi sem lenne. Pedig már tudják... mikor pedig távol vagy...fogalmam sincs, hogy mit csinálsz. A többiek szerint rossz ember vagy, amit én nem hiszek el. Szerintük rossz dolgokat csinálsz, törvénytelen illegális dolgokat az mellett, amit legálisan dolgozol. Szeretnék neked hinni, hogy jó ember vagy, de mikor a többiek kémkedni akarnak utánad...kicsit besokkallok ettől. Kételkednék-e benned? Nem akarok, hiszen nem úgy ismertelek meg, aki sántikálna bármiben is.  
Talán van egy kicsit nemtörődöm stílusod, a türelmed is innen gyökereztethető, mert annyira nem érdekel néha a környezeted és azoknak a mindennapos drámái, hogy nem foglalkozol velük. Képes vagy a jég hátán is megélni egyetlen panasz nélkül is. Megtanultad már rég, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életben, ezért apró-cseprő, semmiségeken se idegeskedni nem fogsz, sem foglalkozni velük. Persze aki lehántja személyiségednek héjait az tudja, hogy egy nagyon erős, szívós, kedves srác vagy. Talán emiatt is kedvellek olyan nagyon.


Az előtörténetemben szerepelsz pár alkalommal, olvass bele bátran, hogy több mindent tudj meg kettőnkről, de kitalálhatunk mást is. A lényeg az, hogy Jaceynek tetszel.  
Amúgy érkezz hamar, mert a legutóbbi együtt létünk alkalmából teherbe estem. Ezt pedig majd sok bonyodalmat okozhat, jó vagy rossz lesz-e mindez, majd közösen kiötöljük. A játékok során úgyis kiderül. Ha megérkezel, akkor dobj meg PM-el, beszélhetünk Discordon is, ha megfelel.

Őszintén nem tudom, hogy tudsz így élni. Tervezés nélkül, pillanatról pillanatra, spontán, sodródva az árral a következményekre bízva magad. Nem hiszem, hogy ebben lenne bármi tudatosság, de van valami bájosan kedves az egész karakteredben, ami minden bénázásod, szerencsétlenkedésed és át nem gondolt megszólalásod ellenére, vagy épp azok miatt, de őszintévé tesz téged. Talán pont ez az, ami miatt szinte mindig bevonzod a jó dolgokat.
Nem játszod meg magad, vagy amilyen vagy, ha emiatt céltáblájává is válsz a kellemetlen megjegyzéseknek, nem veszed magadra. Ha mélyebben is érint, igyekszel valami pozitív dologba kapaszkodni és nem engedni, hogy rányomja a bélyegét a kedvedre. Ha az ember rossz kedvében van már-már egészen idegesítőnek hat a belőled áradó pozitívizmus. Őszintén meglepődnék, ha tudatosan képes lennél bárkinek is ártani, te tipikusan az a srác vagy, akit napokig mardos a lelkiismeret-furdalás, ha utólag veszi észre, hogy átadhatta volna a helyét a metrón.
Rengeteget beszélsz, ráadásul hadarsz is, és rendre előbb mondasz ki valamit, mintsem átgondolnád, hogy helyénvaló-e, emiatt rendre kerülsz kellemetlen és kínos szituációkba. Örök késztetést érzel, hogy csinálj valamit, képtelen vagy nyugodtan elülni a helyeden, általában megállás nélkül dobolsz a lábaddal, babrálsz valamivel. A munkában is nehezen bírod az üresjáratokat és a kínos csendeket, ezért érzed szükségét mindig annak, hogy mondj valamit (akkor is ha nagyon nem kéne). Többször is láttam, ahogy táncolva jársz fel-alá takarítás közben, hogy megtörd a monotonitást.
Habár hivatalosan nem vagy szakács a Woodhavenben, de otthon is folyamatosan kísérletezel, amiből rendre hozol is be kóstolót, sokszor inkább bánatunkra, mintsem örömünkre, mert hajlamos vagy túlzottan is kreatív lenni, ha a szenvedélyedről van szó.
Általában el kell osztani kettővel, amit mondasz, mert rájöttem, hogy hajlamos vagy túlozni, de nem jellemző rád, hogy hazudnál, inkább csak jelentéktelen, apró dolgokban ferdítesz, hogyha kényelmetlennek érzed rád nézve az igazságot.
Szociálisan kissé ügyetlen és különc vagy, nem lepne meg, ha a középiskola végét valóságos megváltásként élted volna meg, de biztos vagyok benne, hogy a saját, természetesnek érzett közegedben egészen máshogy működsz.
Végtelenül lelkes és szorgalmas vagy, amolyan örök optimista és álmodozó, akit lehetetlenség letörni, és aki mindig igyekszik jobb kedvre deríteni a másikat. Pont emiatt nehezebb is észre venni, ha valami bántót mond neked az ember, mert könnyen elfelejtjük, hogy bár mindig mindenben a legjobbat igyekszel meglátni, ettől még nem vagy vak minden másra.
Barátok vagyunk, munka barátok, ahogy egyszer kissé gorombán rád pirítottam, mikor egy rossz napomon túl sokat érdeklődtél, de másnap egyből bocsánatot kértem miatta, bár láthatóan tüske maradt benned utána.
Én nem érzem, hogy máshogy néznél rám, mint a többiekre. Érzékelem, hogy rengeteg érdeklődsz és beszélsz, de mivel alapjáraton is ilyen vagy, nem tűnik fel, hogy gyengédebb érzelmeket is táplálsz, ha egyáltalán te tudod pontosan mit is érzel.
Jóban vagyunk, de rengeteg dolgot nem tudsz rólam, inkább, mert hiába próbálsz szüntelen érdeklődni és közelebb kerülni, ellenben veled, én távolságtartóbb vagyok, de majdnem biztos vagyok benne, hogy rám keresve az interneten könnyen utánam tudtál nézni. Gyakran zavarba jössz a társaságomban, ami inkább szórakoztató, így időnként direkt is hozlak ilyen helyzetekbe, ha nem is én ugratlak a legtöbbet, de tőlem sem áll távol, hogy szórakozzak veled, és mindig kapható vagy rá.
//Az előtörténetemben röviden feltűnik a karakter, ott Justinként hivatkozok rá, de egyébként bármi lehet a neve.
Inkább csak így nagy vonalakban, kiragadva egy-két dolgot szerettem volna a karakterek viszonyát bemutatni, hogy minél szabadabban lehessen alakítani a karaktert. Lelkiismeretes, kedves, tipikus ”jó fiúnak” képzelem őt el, aki odáig van Agatháért a maga láthatatlan és béna módján, aki ebből nem vesz észre semmit, de kedveli a fiút és hosszú távon szeretném is, ha alakulna kettőjük között a kémia mentén egy romantikus szál      //

Őszintén szólva az első hetekben valósággal rettegtem tőled. Nem voltam valami ügyes, sőt, ráadásul hamar megláttad bennem a ”sznob úrihölgyet”, úgyhogy megállás nélkül alattomos megjegyzésekkel dobálóztál felém, amik ugyan nem sértettek vérig, de pont elégnek bizonyultak, hogy mikor hullafáradtan ledőltem otthon az ágyba, csak az járjon a fejembe, hogy kerülhetem majd ezt el holnap. Biztos segített az is, hogy idővel belerázódtam, de valószínűleg értékelted, hogyha nem is vetkőztem le teljesen a ”sznob úrihölgyet”, de hajlandó voltam bepiszkítani a kezem, ezek után pedig a kapcsolatunk drasztikus javulásnak indult, mostanra pedig elmondható, hogy egész jó barátnők lettünk. Ugyan azóta is sokszor hívsz Lady Agathának, vagy Miss Agathának, de már nem a rosszindulatot, inkább a baráti csipkelődést látom mögötte, amit nem is veszek magamra.
Kicsit nehezen engedtél az adminisztráció közelébe, hiszen régóta dolgozol itt és nehezen adod ki az irányítást a kezed közül, de ha épp nem vagy bent, kisebb-nagyobb mértékben én helyettesítelek, már ami a háttérmunkát illeti, mert egyébként kiállásomban megközelítőleg sem vagyok olyan magabiztos és meggyőző, mint te vagy Reagan, de élvezem a háttérember szerepét is.
Ellenben Reagannel, én inkább a te zenei vonaladdal vagyok kibékülve, amit ugyan tud mindenki, de bölcsen hallgatok inkább róla, és csak hangosan annyit mondva, hogy: a zene mindenkié. Ezzel nem lehet mellé nyúlni. Volt már, hogy próbáltál felrángatni magaddal a színpadra, de ilyenkor mindig remek érzékkel bújok el, vagy találok valami elfoglaltságot, hogy megóvjak mindenkit a nem létező zenei érzékemtől és énekhangomtól. Ilyen esetekben a zene mindenkié, leszámítva engem.
A barátságunkban okozott némi törést, hogy nem különösebben pártolom a Furasráccal való se veled, se nélküled kapcsolatodat, de nem vagyok azon az erkölcsi nívón, hogy ezzel kapcsolatban kioktassalak, ahogy azt már te magad is többször elmondtad nekem. Ez pedig fair. Kissé magadra is vetted, hogy nem tőled, hanem Reagantől kértem segítséget, mikor éppen nem volt hol laknom, de miután megtudod majd a nagy hírt és szó szerint terhessé válik az élet, lesz bőven más dolgon aggódni valód. Én azonban ott leszek és segítek mindenben, ha épp nem is kérsz belőlem.

Alig tudok rólad valamit, és ha teljesen őszinte szeretnék lenni, nem is különösebben próbálok tenni ez ellen. Próbálok megszabadulni az előítéletemtől és attól a felszínes hozzáállástól, hogy a külsőségek és pár kósza információ alapján ítéljek, de az esetedben soha nem ment és valami rossz érzés fogott el, mikor először kerültünk egy légtérbe. Nem tetszik, hogy Rókamamával kavarsz, sem az, ahogy ez az egész működik köztetek, de inkább kellő távolságból nézem végig a dolgot, mintsem ténylegesen közbe lépjek.
Néhányszor már összeszólalkoztunk Rókamama miatt, illetve tőled még kevésbé tolerálom, ha bunkó vagy Csodamanóval szemben, mert míg a többiek esetében ez inkább tűnik heccnek, de sokszor egyenesen csak bunkó vagy vele. Csodamanó ezt kevésbé veszi észre, lehet csak ez valami fura pasi dolog, amit nem értek, de többször is az értésemre adtad, hogy már nem az elefántcsont tornyomban vagyok, barátkozzak meg a való világgal. Mikor Rókamama felhagyott a ”sznob úrihölgy” sértésekkel, te ezeket készségesen átvetted és mind a mai napig odaszúrsz, ha teheted, de igyekszem nem figyelni rád, főként, mert tudom, hogy te így szórakozod ki magad, és ennek nem csak én, hanem mindenki más is a célpontja.
A kíváncsiságnak persze elég nehéz gátat szabni, így annak nem tudtam ellenállni, hogy részt vegyek a Furasrác-bingóban, avagy, hogy megfejtsük ki is vagy, mit is csinálsz pontosan és miért borsódzik mindenki háta tőled. Azt még mindig nehezen akarom elhinni, hogy valóban súlyos bűncselekményekhez van közöd, amiről még csak jobb, ha nem is tud az ember. Eleinte nem is igazán voltam partner abban, hogy utánad nézzünk, mert az ártatlanság vélelme megillet, de látva, hogy Rókamama és Te továbbra is együtt vagytok, vagy hívjátok akárhogy, végül belementem abba, hogy utána járjunk pontosan ki is vagy Te.
 

Nehéz elhinni, hogy rokonok vagytok Furasráccal, és még kevésbé nehéz elhinni, hogy Csodamanó és Te még nem ismertétek fel, hogy tulajdonképpen tükörképek vagytok.
Időnként az őrületbe tud kergetni, hogy mennyire össze-vissza kalandoznak el a gondolataid és a figyelmed, de közben egészen szórakoztató kívülállóként látni, ahogy a dolgokhoz viszonyulsz az ilyesfajta dolgaid miatt.
Először rosszul ítéltelek meg, szokás szerint túl hamar ítélkeztem, fókuszt vesztve és elfelejtettem a lényeget nézni. Téged. Rá kellett jönnöm, hogy sokkal több van benned, mint elsőre tűnik, és hogy hiába értelmezed meglehetősen szabadosan a munkaidő fogalmát, de következetes vagy: amíg bírod, dolgozol, aztán jöhet a power nap. Ugyanakkor lehet rád számítani, csak éppen mindig figyelmeztetni és emlékeztetni kell, de az ember előbb-utóbb elfogadja és megtanulja kezelni, hogy működöl, onnantól pedig már csak magát hibáztathatja.
Nem mondanám, hogy nagy barátnők vagyunk, de mostanra egész jól megtaláltuk a közös hangot, bár én érzek némi bizalmatlanságot részedről felém, de az is lehet, hogy csak Csodamanót félted, vagy épp neked is vannak nehezen levetkőzhető előítéleteid.
Fogalmam sincsen, hogyan tudsz mindezek ellenére mindig képben lenni a dolgokkal, sokszor előbb tudsz dolgokat, mint azok, akikkel lényegében történik, de alighanem köze van ahhoz, hogy szinte kielégíthetetlen vágyad van a pletykák és információk után, amiket nem csak kapsz, de szerzel is. Azt már megtanultam, hogy a Woodhavenben sokszor a falnak is füle van, ami általában Hozzád tartozik, úgyhogy bár egyébként sem vagyok túl beszédes magamat illetően, de mióta egyszer rajta kaptalak, még inkább elővigyázatos vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit osztok meg magamról.
Meg sem lepett, mikor szinte egyből benne voltál, hogy a testvéred után kutakodjunk, de csak akkor tudatosult bennem, hogy lényegében te sem tudsz róla semmit, úgyhogy valahol természetes, hogy kiakarod deríteni az igazságot és ez még inkább hajt téged, mintsem az aggodalom.

Ő az a valaki, akinek szépségétől nem csak, hogy Reagan álla koppant a fapadlón, de a vendégek és dolgozók zömének álla egyaránt. Nagyon igényes a külsőjével és az élet minden terén, még a karkötőit is gondosan megválogatja, csakugyan, ahogy a notesze kinézetét és külalakját, melybe a munkabeosztását jegyzi fel szép betűivel.
Bájos és érzelmes nő, nem annyira érzékeny, mint Rókamama, hozzá képest azért kiegyensúlyozottnak tűnik, aki szívesen beszélget, de mégsem mondható el róla, hogy sokat fecsegne. Reagan első nap után megtippelte, hogy író lesz belőle, amitől kivételesen nem is lőtt olyan messze, ugyanis tényleg valami ilyesmi téren mozog egyetemistaként. (Író, újságíró, riporter, műkritikus, esetleg grafológus, vagy akár még rajzos is.) Ő tervezte meg egyébként Reagan legújabb tetoválását.
Szépségéből adódóan népszerű az egyetemista fiúk körében, szárnyaló pici szíve miatt pedig ő maga is könnyen szerelembe esik. Egy szerelem sosem csupa boldogság, talán ezért találták meg egymást Reagannal, szüneteikben gyakran panaszolják el a legnagyobb problémáikat egymásnak, az egyik ilyen alkalommal, ittasan ráadásul olyannyira megértették egymást, hogy smárolás lett a vége. Persze ez már néhány éve történt és azóta sem volt erre (sokszor) példa.

Tündérvirág ritka jó kislány volt amíg be nem került a kollégái közé. Az ő vészvillogója villog először, amikor csoportosan akarnak kémkedni Furasrác után, de szíve mélyén örül, hogy végre rosszkislány lehet, úgyhogy nem hátrál meg.
És talán egyszer feltűnik neki, hogy Csodamanó mennyire belé van zúgva.

A Deadpool 2 Dominója ihlette karakter meglehetősen szerencsés, olyannyira, hogy már nehezen tudnak hinni szemüknek és fülüknek kedves kollégái. Ez a fiú mindent meg tud csinálni, hogy őstehetség-e, vagy csak tényleg mindig a szerencse játszik közre életében, azt nem tudni. Ehhez képest végletekig parázik mindenen, az is lehet, hogy asztmás, pedig ő is beláthatná már, hogy isten az ő oldalán áll úgy mindenben és mindig.
Ő az újonc, a közel legfiatalabb tagja a pub dolgozóinak, akit így annak rendje és módja szerint mindennel szivatnak, amivel csak tudnak az ízlés határán belül. Eredetileg szakács szeretne lenni és hivatalosan kuktaként is dolgozik időszakosan a Woodhaven House főszakácsa mellett, ugyanakkor csakhogy, mint a legtöbb pub esetében, itt is ritka, hogy minden remekül menjen, így hát munkaerőhiány következtében kénytelen besegíteni egy-két másmilyen kaliberű munkába is. Futárkodik, takarít, főként takarít és még inkább takarít.

Fülig szerelmes Tündérvirágba, aki úgy tűnik, egyelőre nem viszonozza ezt a rajongást, igaz, nem ártana előbb tudtára is adni és nem csak távolról gyönyörködni benne.

Reagant kezdetben nem szerette, mégpedig azért, mert ő volt az, aki előszeretettel húzta az agyát és zúdította rá a munkát, pont akkor, mikor már mehetne haza. Csodamanó azt hiszi, hogy Rea totál nem kedveli, pedig a lány csak bosszantónak tartja, hogy valahogy mindig összejön neki minden (ellenben Reaval) és még a főnök is egyfolytában csak dicséri.

Mind közül ő az, aki a legkevésbé van a pub légterében, ugyanis egyedül futárként dolgozik, rendelt ételeket szállít többnyire Queensen belül. Furalány bátyja, avagy féltestvére, aki húgának köszönhetően szerzett állást magának miután kirúgták előző munkahelyéről.
Kivételesen őt valóban csak „Furasrác”nak hívják a többiek maguk között, mivel nem sokat látni, de mikor belép a térbe, mindig olyan érzés tölti el az ott dolgozókat, mintha megfagyna a levegő. Reagan elkönyvelte róla, hogy katona, aztán mikor kiderült, hogy nem, elkezdett sutyorogni a pultban Tündérvirággal, hogy vajon milyen fazon lehet, annyira titokzatos. Reagan kezdi azt sejteni, hogy Rókamama sem tud róla semmit, hiába látni őket együtt időnként.

Furalány már első alkalommal kinyilvánította, hogy közel semmit sem tud a bátyjáról és ez nyilvánvalóan meglepte a gárdát. Furalány három éves korában váltak el szüleik és maguk a testvérek is, külön nőttek fel. Furalány csupán két éve költözött vissza anyjával Salt Lake Cityből New Yorkba.

Reaganék nagyon jól kiszimatolják, hogy Furasrác kezét vér, netán drog mocskolja be, ezt Reagan, Tündérvirág, Csodamanó és Furalány közösen ki is akarják nyomozni. Ám mikorra kellő bizonyítékkal tudnának rendelkezni ahhoz, hogy valahogy megértessék Rókamamával, mennyire nem csak fura, de veszélyes is a srác, már megtörténik a baj és Rókamama teherbe esik általa.

[Kicsit úgy képzeltem el, mint egy bűnözőt, aki nem nagyon barátkozik senkivel és ez hideggé teszi mások szemében, pedig szíve mélyén jó ember, akinek gyerekkorától kezdve nehezen megy a barátkozás, apja pedig keveset foglalkozott vele, így a Magányos fiú nevet is kaphatná. Feltehetőleg épp ezt ismerte fel benne Rókamama is. A feltételezésekkel ellentétben komoly érzéseik vannak egymás iránt, csak azt nehezen tudják kimutatni.
A karakter alvilági része teljesen szabadon alakítható, akár valamilyen díler is lehet, a futárkodáshoz amúgy is jól ért, ami ráadásul alibinek is jó.] 

Salt Lake Cityből költöztek ide két éve anyukájával. Szülei elváltak még három éves korában, így hát közel felnőttként nem igazán tud hogyan állni Furasráchoz, de azért megpróbálnak testvérekként viselkedni. Nagyon más kettejük személyisége. Furasráccal ellentétben Furalány teljesen nyitott és könnyen barátkozó típus, azonnal szót ért másokkal, ennek is köszönhető, hogy új barátaival eljött együtt vacsorázni a Woodhaven Houseba. Az a közös kajálás annyira jól sikerült, hogy maradtak estére is. Ekkor ismerkedett meg a már akkor is a pubban dolgozó Reagannal és társaival. A pult előtt cseverésztek órákat, majd rákövetkező héten Furalány besétált az ajtón és kijelentette teljesen talpraesetten, valamint határozottan, hogy szeretne itt dolgozni.

Bár kevésbé, mint bátyja (féltestvére), ő is eléggé fura a maga módján. Annyira közvetlen és annyira nyitott személyiség, de gyakran elkalandozik gondolatai között, motyog magában és eleinte nem lehetett tudni, hogy kihez beszél. Emellett a koncentrációval is vannak problémái, mikor úgy tűnik, hogy teljes mértékben figyel rád és mondod neki a magadét, kiderül, hogy messzire elkalandozott és csak a szemét pihentette rajtad, míg mikor látszólag nem lát és nem hall, pont akkor hallgatózik, vagy véletlenül csíp el információkat, aztán leshetnek, hogy honnan tud mindent mindenkiről.
Olyan ő, mint egy elem, egy ideig maximálisan pörög és csinálja a dolgát kétszer gyorsabban és hatékonyabban, mint mások, de ha elfogy az energiája (ami elég hamar bekövetkezik), akkor lelkiismeret furdalás nélkül, szinte swag módjára végigalussza a konyha eldugottabb sarkában a fél műszakot, a főszakács nem látja meg, Csodamanó pedig nem akarja felébreszteni.
Mindenki szerint Csodamanó és Furalány tök jó párt alkotnának, csak éppen ezt ők ketten nem ismerik fel, pedig Reagan számos esetben szervezte úgy a helyzeteket, hogy véletlenül mindig összetalálkozzanak és valamiért kettesben maradjanak, de hát Csodamanó csak Tündérvirágot látja lelki szemei előtt.

Mivel Furalány sem ismeri igazán a féltestvérét, viszont annál jobban szeretné kideríteni, hogy milyen is ő, belemegy, hogy közösen áskálódjanak Furasrác után. Igaz, míg Reagan és Tündérvirág (Csodamanóval az oldalukon) a pubot féltik, addig Furalány teljesen jó szándékkal szeretné megismerni a bátyja másik oldalát. Ahogy kezdenek eldurvulni az eszközök, egy idő után konfliktus, dráma alakul ki az önkéntes, de már koránt sem játék kategóriájú nyomozóbanda tagjai között és Rókamama haragja pedig csak hab lesz a tortán.

Tizenkilenc éves kora óta a pubban dolgozik, így kijelenthető, hogy az egyik legrégebbi tagja a gárdának, Reagannal együtt, ez pedig egyben azt is jelenti, hogy egy kisfőnök szerepét tölti be, feltéve, ha nincs nála magasabb rangú személy, mint például a tulaj.  
A pub talán legakaratosabb és leghatározottabb személyisége, akinek ravaszsága megmentette az üzletet pár éve a csődtől, ugyanis neki és ismerőseinek köszönhetően lassan mindennaposság válik, hogy a korai esti órákban mindig fellépnek kisebb zenekarok a pubban. Néha még ő is fellép régi gimis zenekarával, egyszer Rea be is szólt neki, hogy jobb lenne, ha inkább rockosabb bandákat szervezne be, nem pedig mézes-mázosokat, azóta pedig a két lány között van egy kimondatlan harag, a zene pedig tiltólistás témává vált.  

Mindig tesz-vesz, sürög-forog a pubban, imád intézkedni és szervezkedni. Legnagyobb elszántsággal végzi mindezt, amíg fel nem bukkan Furasrác a pubban. Azt mindenki látja, hogy Rókamama és Furasrác között alakul valami, de ez annyira se veled, se nélküled kavarásnak tűnik (mint ahogy az is volt), hogy senki sem meri megkérdezni, hogy akkor ők járnak-e. Valószínűleg ezt még ők maguk sem tudják és ez a kérdés ugyan lezáratlannak tűnik, botrány viszont kialakulóban van, mivel Rókamama egy bizonyára szuper este után terhes lesz Furasráctól.

Tündérvirággal egyébként nagy barátnők, viszont, ha ők ketten összekapnak, akkor az egész pubra sötétség telepedik és általában Reagan az, aki mindkettejüknek próbál valamilyen pozitív energiát küldeni.