„A kutyaszar a cipőm talpán, ami elcseszi minden reggelemet.” – John Henry Walsh rendőrkapitány.

Más néven, Craig Leonard Booth, az NYPD 107-es körzetének egykori őrmestere, ma már csak nyomozója.
A negyvenes évei elején-közepén járó cinikus és magának való férfi olyan, mint egy sötét felhő az égen, ami árnyékot vett mindenre és mindenkire, akinek a közelébe kerül. Sokan találgatják, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy még nem küldték el a testületből, de tény, hogy Booth nyomozó nagyjából tizenöt éve tagja az NYPD-nek, bár ránézésre nehéz lenne megállapítani, hogy rendőr.
Évek óta alkohol problémákkal küzd, amelyek kisebb-nagyobb mértékben megnehezítik a munkáját, és teljes mértékben el lehetetlenítik az emberi kapcsolatait, de már a problémái előtt sem igazán kedvelték őt. Időnként eljár gyűlésekre, rövidebb-hosszabb ideig képes józan is maradni, de végül mindig történik valami, ami miatt újra és újra visszaadhatja az érméjét, már, ha nem hagyta el valahol.
Mérgező személyiség, akiről le rí az önutálat, és ezt akaratlanul is (vagy épp akarva), de hajlamos átragasztani azokra, akik huzamosabb időt töltenek el vele. Az utóbbi pár évben rengeteg társat elfogyasztott, de senki nem bírt megmaradni mellette pár hónapnál tovább. Rideg és közömbös természet, akit már kevés dolog tud meglepni az életben és még kevesebb dolog tudja megragadni az érdeklődését. Sötét, fanyar humora van, ami általában szánt szándékkal sértő is, de akaratlanul is megtudja bántani a körülötte lévőket.
A nehezen viselhető személyisége dacára azonban meglepően jó a memóriája (főként az alkohol problémák fényében), bár nem igazán tud haladni a korral, de sok apró részlet megragad a fejében, aminek csak a későbbiekben van értelme. Ilyen értelemben véve igazán jó nyomozó, minden hibája ellenére. Átlátja az összefüggéseket, jól következtet és kiváló megfigyelő, ráadásul az évek alatt összegyűjtött rutin miatt jó érzékkel tudja, hogy mikor kell a tudását fel- és kihasználnia.
Feledékeny és hanyag, főként a magánéletében. A munkában leginkább a környezete az, ami láthatóan nem érdekli, a legnagyobb kosz és szemét közepette is képes dolgozni, az irodájában szinte állandóan bagó szag van, pedig többször is figyelmeztették, hogy nem lehet (lassan több, mint tíz éve) dohányozni az irodákban. Az arc memóriája jó, a név memóriája szörnyű, a megbeszélt időpontokat pedig rendre elfelejti, ha mindent meg is tesz, hogy fejben tartsa, valami mindig történik, ami miatt csalódást kell okoznia.
Rögeszmés, amire már ráment lényegében az élete, de ha valami befészkeli magát a fejébe, akkor olyan, mint egy vadászkutya, nem áll le. Ez a fajta hozzáállás az évek alatt, illetve az alkohol problémái meglehetősen sokat kivettek belőle, emiatt idősebb is, mint ahány éves valójában.
Alapvetően objektív szemlélője a dolgoknak, így a munkájában sem ragadják el az érzelmek, tárgyilagos tud maradni, de ezt a fajta érzelemmentes, robotszerű hozzáállását sok bírálat éri, és inkább látják benne az emberek a kiégése jeleit, semmint a szakmai profizmusát. Egyébként is meglehetősen higgadt természet, aki tisztában van a róla terjengő pletykákról, de nem ragadtatja el magát, ha szembesítik is velük.

//Nagy vonalakban ennyi lenne, a karakter múltjával kapcsolatban, illetve, hogy miért olyan, amilyen, vannak ötleteim, amit szívesen megosztok az érdeklődővel, illetve kitalálhatunk bármit, ami belefér a karakterbe és a plotba. Nem szeretnék semmiféle romantikus szálat a két karakter között, inkább amolyan mentor félének, kicsit „pót apának” szánnám őt Agatha életébe, akivel az elején meglehetősen sok konfliktusa lenne a karakternek, de aztán egyre inkább összecsiszolódnak majd. A név nyugodtan megváltoztatható, a játéktéren hivatkozom csak így a karakterre, illetve a PB terén sem ragaszkodom a megadottakhoz, a lényeg, hogy bele lehessen látni a választott PB-be a karaktert. Ha érdekelne a karakter, akkor vagy itt PM-ben, vagy discordon (atlas050389) elérsz   //