Annyira nem is titkos vágya, hogy egyszer saját fodrászszalont nyisson, de ez a gondolat pénz híján a barbis csajok csillámpónis álmodozásai szintjén várakozik. Magának ellenben késségesen vágja és festi a haját, gyakran olyan hirtelen vált frizurát, amit köre egészen biztosan már nem tud követni, és jobb is ha nem próbálnak magyarázatokat keresni a váltás okára, egyrészt mert Rea se szerinti ha kérdeznek, másrészt lehet semmi lelki indoka nincs rá, ha meg pont hogy erős mentális megborulása van, akkor azért hagyd békén.
Reagan emellett előszeretettel ajánlja fel, hogy ingyen megfodrászol bárkit, DE! Bizonyos stílusokat és festéseket el tud végezni, viszont ahogy neki tetszik, közel sem biztos, hogy mindenki másnak is fog, így hát az első alkalom után rendszerint mű mosollyal minden bugyuta indokot kitalálnak neki, hogy miért mennek inkább fodrászhoz.

A szivárványos zászló kurva nagy divat lett, meg már a coca cola is ebből akar pénzt szerezni, de valójában még nagyon nem annyira elfogadott ez a dolog, mint látszik.
És ez Reagent baromiba nem érdekli. Már, úgy maga a szivárványocskák, meg az, hogy ki mit gondol, ő nyílt lapokkal játszik és veszettül hiszi, hogy nagyon meg sem kell magyaráznia miért, csak végig kell nézni a férfi állományon. Tele az utca töketlenekkel és szüntelen csajozási vágytól girhes Dobby manó-félékkel.
Porszem a gépezetben ezúttal is van. Készen meg tudják venni a szakállas, nagy darab és erős viking beütéssel rendelkező, többségiben rocker csávók, valamiért olyannyira csípi azokat a fazonokat, hogy telefonja és laptopja hátterein is sorra megjelennek, ha pedig köreiben tűnnek fel, Rea nekiáll a világ leirritálóbb és legnyomulósabb embereként viselkedni.  

Észak-európai (izlandi, finn, svéd, német és társai) rockzenekarok szerelmese és saját maga azt hiszi, hogy simán képes lenne gitározni, mert már annyira megfigyelte hogyan kell, beiratkozott még gimiben tanfolyamra, de tíz perc után rendbe hozhatatlanul összeveszett tanárával, így jóformán tudása közel semmi, lelkesedése ellenben annál nagyobb maradt, amit mi sem mutatna jobban, mint hogy főzés közben a serpenyő (többnyire az, amit már behorpasztottak Dan fejével) imitálja a gitárt és egy közönséges tizenöt perces kaja közelítőleg ÚGY egy órán át készül.  
Ha egyedül, vagy egyhez konvergáló létszám van otthon, hangosan üvölteti a zenéjét, vélhetően nincs jó híre a szomszédok körében, igen. Viszont nem egy figyelmetlen ember ő, úgyhogy egynél több otthon tartózkodó lakótársaira való tekintettel hatalmas fülesben jár-kel a falak között és rendszerint harmadik üvöltésre hallja csak meg, ha szólítják.

Ő az, akire biztosan ránéz mindenki, aki közvetlen közelében van, mivel annyira erőteljes a hangja és amennyire bele tudja élni magát a beszélgetésekbe, gyakran megfeledkezik, hogy egyébként léteznek még emberek körülötte, de mikor már nagyon kihúzza a gyufát másoknál és a bátrabbak megkérik finoman, hogy legyen szíves már viselkedni, akkor azért észreveszi magát. Nagyjából öt percig tudja is tartani a visszafogottabb állapotot.

A "nem szégyellős lány" legszélsőségesebb fogalmát kimeríti. Felőle aztán bárki tartózkodhat a fürdőszobában, míg ő zuhanyzik, sőt, van annyira wild, hogy akár fürödhetnek együtt is, fiú és lány bárki, mert miért ne.
Ruhái között igen extrém darabok szintúgy szerepelnek, mint mondjuk egy egyszerű nagyméretű fekete rockos felső, sokszor kimegy az utcára egy szál falatkában, hiszen szentül vallja, hogy amúgy mindenki szívesen nézi, mert nincs olyan hetero srác, aki nem örülne egy bevállalósabb nőnek, a hetero csajok a ruhát csodálják, aki meg fintorog, egész biztosan csak leplezi tetszését. Ettől függetlenül Rea nem másokért hordja, amit hord az utcán, és sokak szerint ő csinálja jól, mert hát ekkora kánikulákban pusztulni lehetne.   

A személyiség annyira könnyen változik, elég egy nap, ember, vagy zeneszám és máris más emberré formálódik át nem csak Rea, de sokan a világon.
Kedves? Nem, és nem is akar jópofizni. De néha igen, mert mégis csak léteznek szép napok, szóval teljesen felesleges ezt firtatni.
Határozott? Igen, baromira, amíg nem jön Hannah és máris azt sem tudja, hogy mit akar, hogyan akarja, mennyire és miért.  
Érzelmes? Első ránézésre nem, de elég egy napot vele tölteni és máris kiderül, hogy hát de, finoman szólva is egy kibaszottul érzelmes csaj, akit könnyű megbántani anélkül, hogy kimutatna bármit is. Sokáig gyűjti magában, aztán egyszerre egy szerencsétlen személyre zúdít mindent.
Heves vérmérsékletű. Igen, ez itt nem egy kérdés.
“Vállalkozó” személyiség a 16 személyiség közül, azaz: Nagy hatást gyakorol környezetére. Ha visszafogja bajcsináló hajlamát, jól beosztja energiáit, jelentős sikereket érhet el, de amennyiben nem vigyáz, könnyen elkapja őt a pillanat heve és átgyalogol érzékenyebb embereken, vagy veszélybe sodorja magát. Tele van szenvedéllyel és energiával, amit kiegészít egy alapvetően racionális – néha szétszórt – elme. Inspiráló, meggyőző és színes, ezért született “bandavezér”: magával ragadja azokat, akik kevesebbet láttak a világból és életet, izgalmat visz mindenbe.

Visít minden a finn Raaka-Aine banda Miehen Työ számától, a fürdő nedves levegőjében nagyon királyul visszhangzik minden, azt bizonyára mindig észre lehet venni, hogy mikor fürdik Rea, mivel tizenhat éves kora óta zenével pancsol ha erre van lehetősége, márpedig most van, tudtával nincs itthon senki, úgyhogy lassan öt perce engedi magára a langyos vizet.
Azóta teljesen patyolat tiszta, de még egy számot meg akar várni, mikor a zene hirtelen átvált valami másba. Nem szereti, ha megakad egy szám, na bár az új sem rossz, nem is kapkod, szép nyugodtan nyúl a törülközőért, amivel felületesen itt-ott megtörli magát. A tükör előtt körbetekeri testén a fekete színű törülközőt - amit internetről rendelt közel tíz perccel azután, hogy meglátta, mennyire állatian néz ki -, majd lecsekkolja, ugyan ki hívja pont most. Általában mindig fürdés közben hiányolják, ezért is szokott rá anno, hogy magával viszi telefonját, és ha már ott van a kütyü a fürdőben és elektronikája kapja rendesen a párát, legalább legyen pozitívuma is.  
Közömbös, inkább kesernyés érzés lepi el a név láttán. A bárban annyira el tud lazulni, hogy még ő is elhiszi magáról, mennyire extrovertált jellem, akkor rendkívül gördülékenyen megy neki a társalgás és szeret is ismerkedni. Aztán otthon már inkább húzza elfele szája sarkát és újra meg újra felteszi magának a kérdést, miszerint "ugyan mi a faszért kellett számot cserélnem vele is?". Mondjuk ez már vagy másfél éve volt és azóta sokszor visszajáró vendég Davie ott a bárban. Rea egész jól elvan vele, egy bizonyos ideig, aztán már kezd sok lenni neki és inkább koptatná.  
- Héj!
- Na sziamia!
- Aki utoljára így köszönt, annak bevertem egyet - hangzik érzelemmentesen, mialatt nekiáll kiszedni egy-két rakoncátlan szálat szemöldökéből.
- Tudom, sokáig láttam a foltot magamon. De telefonon keresztül még bátorkodom...
- Szeretsz veszélyesen élni, mi? - Halk kuncogásból Rea kihallja, hogy igazat ad neki.  
- Azért egyetemen nem fogod hozzámvágni a padot, ha unalmasan magyarázok, ugye?
- Már ha egyáltalán folytatni tudom az egyetemet... - Nehezen gyűlik a pénz, pedig melózik nappal és este. Tulajdonképpen csak azért nem koptatta még le a harmincas pasast, mert talán hasznát veheti majd az egyetemi szarságokban, igaz már abban sem biztos, hogy egyáltalán mit akar, szeretné-e befejezni az egyetemet, hiszen neki az is jó, ami most van. 
- Iszok ahogy tudok, szóval nem mondhatod, hogy nem járulok eléggé hozzá a fizetésedhez. - Újra nevet a túloldalt, ismét csak ő, Rea viszont meg van győződve róla, hogyha széttárná a lábait, akkor tényleg sokat kapna tőle, de ahhoz, hogy ezt megtegye vele vélhetőleg le kellene fogni, vagy be kellene drogozni. Józanon tartja magát annyira erős nőnek, hogy ne ilyen munkákkal szedje össze magát, még akkor sem, ha az illető valahogy eljutott az egyetemi professzor szerepig, amit mellesleg nem nézett volna ki elsőre belőle Reagan.
Majdnem kicsúszik ajkai közül, hogy ugyan ha felajánlaná, lefeküdne-e vele, már puszta kíváncsiságból csak, attól most eltekintve, hogy Rea maga amúgy nemet mondana rá, de beharapja alsó ajkát, mert annyit nem ér az egész, hogy esélyt hintsen el az okoska férfi fejében, csak még inkább rajta lógna.
- Mit csinálsz mellesleg?
- Fürödtem.
- Úgy érted, hogy most jöttél ki a kádból?
- Zuhany alól. De igen.
- Ohh... - Rea erre már megunja a tollászkodást.
- Úgy érted...
- Hogy full meztelenül ácsorgok a fülledt miniatűr fürdőben? Jah - vág a szavába, mert nem bírja hallani, ha a pasik ilyen "meztelen vagy, küldj képet" dumákkal jönnek. - De halkan csorgasd, ami csorogni kezd belőled, oké?
- Nem fogok pisilni, nyugi. - Pedig egy kicsit jobban örülne Rea, ha róla - a báros élmények miatt - a sok sör jutna eszébe, ami automatikus ingert kelt a hugyozásra és nem inkább más testnedveket hullajtana el, de ez is olyan, amit inkább megtart magának, mert csak újabb válasz jönne rá és menekülni akar a témától.
Igazít egyet törülközőjén, mivel már jóformán csak kezében lógott, végighúzza ujjait szemöldökén akár egy fésű, majd kimegy a fürdőből. Nedves lábnyomokat hagyva megcélozza szobáját, de a nappaliban vet egy pillantást a hírekre.
- Trump olyan, mint Naruto hokageként - vonja le az elmúlt pár másodperc konklúzióját.
- Te nem is szereted Narutot.
- Hát Trampot se! - Gúnyos hanggal aztán ott is hagyja a nappalit. Elveszi az asztalára kikészített körömlakkot, lehuppan vele az ágyra.
- És azt hallottad, hogy Malajzia fogja a sok szemetet és hajóval visszaküldi Kanadának?
- Az Manila, nem Malajzia te… - nevet fel hangosan és megforgatja szemeit.
- Jó, de most képzeld már el, jön és bekopogtat Ottawába, hogy „Helló Kanada, itt a szemeted te köcsög!”  - nevet saját magán a srác, miközben Rea a túloldalt vállával tartva a telefont fapofával koncentrál, hogy szépen fesse ki a lábkörmét tűzvörösre és közben azon gondolkozik, hogyan lehet egy ilyen ember oktató az egyetemen.
- Támogatom a fülöpieket ebben, a jégben kevesebb kárt okoz a szemét, mint a trópusokon.
- Én pedig már azt hittem, hogy elszánt kanadai nacionalista vagy…
- Bitch what a fasz? - fintorodik el az arca és néz fel értetlenül.
- Jah, miért, nem félig kanadai vagy?
- Miről beszélsz? Mikor azt mondtam, hogy szeretem Kanadát, azt úgy értettem, hogy totál szívesen élnék ott, mert az egyik nagyszüleim ott laknak, de honnan az istenből asszociáltad össze a nacionalista részt? - kiabálja már, mondjuk nincs benne méreg, csak nem bírja, ha valaki baromságokat hord össze, ráadásul róla. Inkább gyorsan befejezi a festést.
- Lehet egy kicsit részeg voltam szerda este.
- Kicsit? Ne sértegess, én kevertem az italaidat egytől-egyig. - Most kivételesen Reagan nevet fel, miközben lábujjait a parkettához nyomja és hátradől kényelmesen takarójára.
- Elnézést kérek - nevet a vonal másik vége is, aztán egy kisebb kínos csönd áll be, ami tökéletesen tükrözi, hogy mennyire felszínes a kapcsolatuk.
- És milyenek a lakótársak?
- Szia Davie! - Nem mellesleg pirospont, hogy ugyanaz a neve, mint az egyik youtube-os basszusgitáros csávónak, akit egyébként Rea tökre bír, maga se tudja, miért. Lehet csak mert jól játszik a hangszeren, és hát nagyon odavan a basszusgitár hangjáért.
- Na, most mi?
- Recseg a vonal... - Ad ki szörnyen non-nőies hangokat, amivel még csak közelében sincs a valódi recsegésnek, de nem is az a célja, hogy komoly indokokra fogja az amúgy szerinte is tré lekoppintó módszert.
- Aha, persze.
- Mondom szia! - Azzal kinyomja, nem vacakol vele. Nincs az az isten, akiért belekezdene egy ekkora témába, már úgyis éppen tervezte letenni és ami azt illeti, a maga módján gyorsan lerendezte.
Nagyjából négy perce van elindulni munkába. Próbálja levetkőzni magáról ezt a last minute dolgot, de még egyszer sem járt sikerrel, viszont futással és némi szerencsével többnyire így is időre beér, mikor nem jön össze, akkor meg a buszra fogja.