Everything changes, but is there anything that is eternal?
Valamilyen szintem megértettem én, hogy Jay olyan megzuhanva távozott, mégis zavart és ha tehettem volna biztosan utána is eredtem volna, viszont nem tehettem, mert én is tisztában voltam vele, hogy elvérezhetek. Nem mondom, hogy Jay nem érte volna meg a halált, de mire megyek az öngyilkossággal, ha nem érek el hozzá és nem tudom megvigasztalni? Intettem Willnek, hogy menjen utána, aztán Brandonnak, hogy tegye a dolgát. Elővett egy hangtompítós pisztolyt és lelőtt minden más beteget a szobában, akik tanúja voltak Jaynek és az esetnek, hogy Brandon megölte azt a pasast. Kimásztam az ágyamból és Brandonnal az oldalamon megkerestem a főorvost, akit elkaptam és megrángattam. - Takaríttassa el a hullákat a kórteremből és kussoljon erről! Ha eljár a szája, maga lesz a következő! - néztem rá fenyegetően, de hangom sem a lelki békéről árulkodott.- De azt sejti gondolom, ha velem bármi történik, lesz, aki megkeresse magát, igaz? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott. - Privát kórtermet kérek! Ezt meg is kaptam, de ami ezután jött, az nagyon meglepett. Will visszatérése után zaklatottan keresett meg, hogy Jay túl sok gyógyszert vett be. Sem ő, sem én nem tudtuk, hogy csak a véletlen műve volt-e, vagy öngyilkos akart-e lenni, de azt tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Választanom kell, hogy Jayt akarom-e, vagy azt a bűnökkel teli életet, amit most is élek. Mert a kettő együtt nem megy. Ha így folytatom, azzal Jayt teszem tönkre és az életünkre. Azt a boldog és gondmentes életet, amink lehetne. Ott megfogadtam, hogy új életet fogok kezdeni. Egy olyan életet, amiben nincs helye gyilkosságoknak és bűnözésnek. Nincs helye a szörnyűségeknek és kínzásoknak. Jay sokkal többet ért nekem az alvilági életemnél.
Miután Jayt helyrehozták és én sem voltam életveszélyben hazavittem Jayt, de a saját otthonomba, majd míg aludt, nekem volt pár elintézni valóm. Aludt, mert az utolsó adag gyógyszerei mellé becsempésztem egy kis altatót is. Addig én sorra jártam körbe azokat az embereket, akik nekem dolgoztak, majd elkezdtem őket megölni. Egyelőre csak azokat, akikkel belsőségesebb viszonyt ápoltam és elég jól ismertek. A pitiánerekkel egyelőre nem foglalkoztam. A fejüket levágtam és kukába dobtam, majd Brandon és Will segítségével a testeket a helyi mocsárba süllyesztettem. A fejüket azért vágtam le, hogy ne ismerjenek rá Brandonék, hanem abban a hitben legyenek, hogy csak átlagos gyilkosságok voltak ezek, semmi leszámolás. - Na hát ezzel is megvolnánk. Kösz a segítséget - mosolyogtam rájuk. - Csak a munkánkat végeztük. Mi van még hátra? - Már csak két gyilkosság és mára megvagyok. - Na és kiket fogsz... - tette volna fel a kérdést Brandon, de én pisztolyt rántottam és egy jól irányzott fejlövéssel a mocsárba lőttem, ami el is nyelte. - Hé, ezt meg... - kezdte Will, de őt is belelőttem a mocsárba. Erről ennyit. A pisztolyt is bedobtam a mocsárba, majd kocsiba ültem és otthon kislagoltam a vértől a rakteret a vízelvezető előtt, hogy ne legyen vérnyom az udvaron, amit Jay esetleg észre vehetne. A konyhába mentem, ahol a hazafelé vett francia kaját tányérra tettem, mintha én főztem volna, míg ő aludt. Kamuból még el is mostam egy tiszta konyhai edényt és még pár vacakot, amik esetleg kellhettek a főzéshez, majd ágyba vittem az ételt az ébredező Jaynek és asztalra tettem. - Jó reggelt édesem - mosolyogtam. Nem volt reggel, de hát mit mondjak? Végtére is aludt és most kelt fel... - Készítettem vacsorát.
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Őszintén szólva magam sem tudom, hogy mi ütött belém mikor bevettem azokat a gyógyszereket. Félig meg akartam tenni, csak véget akartam vetni a szenvedésnek és annak, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Ugyanakkor soha nem szerettem volna Lara-t magára hagyni. Egy gyenge pillanat erejéig még róla is megfeledkeztem és ki tudja mi történt volna ha végül Cale nem küldi utánam az emberét és nem találnak rám. Semmi kétségem nincs afelől, hogy teljesen összetörtem és fogalmam sincs, hogy mihez kellene kezdenem. Az életem teljesen a feje tetejére fordult. Minden amiben eddig hittem egyszerűen csak értelmét veszítette. A világot akartam jobbá tenni, de bármerre amerre megyek csak fejek hullanak, én pedig semmit sem tudok tenni ellene. Nem tehetem a dolgom, mert ha teszem akkor azzal egyben szívem választottját kell rács mögé dugnom... Már ha hagyná ugyebár. Amit mindketten jól tudunk, hogy nem tenne, de talán én sem tudtam volna megtenni azt a lépést, még ha ténylegesen rá is szántam volna magam. Reménykedtem benne, hogy változni fog, reménykedtem abban, hogy képes leszek őt jobb belátásra bírni és megváltoztatni, de minden bizonnyal túl kevés vagyok ehhez. Legalábbis gondoltam ezt addig, amíg a kórházban Cale maga jelentette ki, hogy felhagy azzal az életmóddal. És bár nem hiszek neki, legalábbis nem addig ameddig ezt be nem tudja bizonyítani, mégis új remény szikráját láttam meg. Talán mégiscsak elég vagyok? - Jó reggelt. - Mondom egy igencsak kába fejjel, miközben körülnézve a szobában próbálok rájönni, hogy hol is vagyok. - Vacsora? - Értetlenül nézek fel rá, hiszen még ha alaposan ki is ütöttem magam, annak már jó ideje volt és még ha nem is voltam teljesen észnél, beszéltünk is. A gyógyszerek pedig már ki lettek mosva is belőlem... Asszem? Nem hiszem, hogy át kellett volna aludnom egy újabb teljes napot, de nem vagyok toxikológus, tehát igyekszem nem megkérdőjelezni túlzottan a dolgokat. - Meddig voltam kiütve? Teljesen elvesztettem az időérzékem, bár igazából azt hiszem, azt sem tudom ki vagyok. - Rázom meg a fejem, mintha ez a mozdulat segíthetne a zavartságomon. - Hol vagyunk? - Kérdezem tőle, miközben egyik kezemet erőtlenül nyújtom felé. Ráfogok a karjára, majd ha ezt ő is hagyja, helyet csinálok magam mellett, majd lehúzom őt magam mellé az ágyra. - Haragszol rám? - Nézek fel rá végül némi szégyenkező pillantással, mert magam sem tudom, hogy mit gondol arról amit tettem. Nem vagyok büszke arra amit tettem, jól tudom, hogy ostobaság volt és talán túl messzire mentem vele. Lassan megszámolni sem tudom, hogy hányszor kerültem halál közeli élménybe az elmúlt néhány hétben, de ő mindig mellettem állt. A végén mindig megmentett. Nem hagyja, hogy túl könnyen elpatkoljak, az már egyszer biztos.
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: At the beginning of a new path
Vas. Jan. 28 2024, 15:37
At the beginning of a new path
Everything changes, but is there anything that is eternal?
- Jó, hát nem igazán vacsora, de ebéd sem. Olyan kora délután lehet. De ne izgulj, csak néhány órát voltál álomban. Biztosan a gyógyszerek és a gyomormosás utóhatása lehetett. Nade kérlek, azt nem tudni, hogy ki vagy? Hát az én egyetlen pici szerelmem - mosolyogtam és engedtem a kézfogásnak, miközben engedelmesen bújtam be mellé az ágyba és átölelve hozzá simultam. Fejem vállához fúrtam és lehunytam szemeim. - A frászt hoztad rám - sóhajtottam. - Azt hittem tényleg itt hagysz engem. Nem tudtam, hogy ennyire megviseltek a dolgok. Kicsit önző voltam, tudom, de mindent megbántam. Hiba volt úgy viselkednem, ahogy és belerángatni téged a dolgaimba - simogattam hátát. - Itt vagy nálam. Az egyik házamban, Staten Islandon. És nem haragszok. Csak csalódott vagyok. Magamban és abban, ahogy a helyzetet, ahogy a kapcsolatunkat kezeltem. Nem lett volna szabad ilyennek lennem. Itt én voltam a legnagyobb hibás, de ha hiszed hanem, amíg aludtál minden emberemmel megszakítottam a kapcsolatomat. Többé senki sem fog figyelni és nem lesz több gyilkosság sem - mondtam őszintén és határozottan, ahogy abban sem hazudtam neki, hogy tényleg bántam minden rosszat, amit tettem, amit miattam át kellett élnie. - Foglaltam időpontot fodrászhoz is és majd új ruhákat is kéne vennem. Velem jössz majd? Kell egy új megjelenés, hogy az emberek ne ismerjenek fel. És most nem csak átmeneti álca, hanem egy végleges, amit meg is tartok. Új élet, új külső. De a sármom meg fog maradni - kuncogtam. - Már azon is gondolkoztam, hogy mit kezdek magammal. Hivatásos bűvész leszek és újra elkezdek hivatásszerűen festeni. Ha hiszed ha nem, régen festő is voltam és nagyon sok képet sikerül eladnom Hans néven. Jó sokat kaszáltam vele. Biztos meg van még a tehetségem - mosolyogtam és csókot nyomtam nyakára, közben a karját simogattam. - Aztán keresünk majd egy tetoválót, akit te szeretnél és eltüntetjük azokat a hegeket rólad. Jobb ha nem is látom őket, csak emlékeztetnének arra ki is voltam - ráztam meg a fejemet, majd felültem és közelebb húztam az asztalt az étellel. - Na gyere, együnk. Én sem ettem már egy ideje és neked is kéne küldened valamit abba a pangó gyomrodba.
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Nagyon furcsán érzem magam, bár nem igazán tudom behatárolni, hogy mit is érzek. Minden csak kavarog bennem, az események, a gyilkosságok, az érzelmek, a fogadalma, Lara, a gyógyszerek. Nem teljesen tudom, hogy hányadán is állok jelenleg úgy egyben, mindennel kapcsolatban. Elfáradtam, bár inkább lelkileg, mint testileg, ám valamilyen szinten ez érthető is talán. Örülök, hogy végül mégis megmentett... Újra. Annak is örülök, hogy most itt van és velem van mikor a legjobban szükségem van rá és egyben arra, hogy ne legyek egyedül. Nem akarok magamra maradni, mert jól tudom, hogy a legutóbb mikor egyedül maradtam, annak elég rossz vége lett. Szükségem van most rá, jobban mint bármikor máskor. - Sajnálom. - Mondom végül, bár magam sem tudom, hogy azért ahogy reagáltam, vagy azért mert megpróbáltam megölni magam, vagy mert a frászt hoztam rá, vagy... Egyszerűen csak mindenért. Mikor bebújik mellém az ágyba, szinte azonnal bújok is hozzá, a testem szinte minden porcikája vágyik most egy ölelésre, egy kis kedvességre, néhány pillanat erejéig arcomat csak mellkasába fúrom és kiélvezem ennek pillanatát, majd csak kicsivel később szólalok meg újra, ezzel felnézve rá. - Nem tudom mit mondhatnék. Egyszerűen csak túl sok lett minden és... Nem tudom. - Zavartan rázom meg a fejem, mert tényleg nem tudom, hogy mit mondhatnék. Nincs magyarázat arra amit tettem. Főleg nem amit Larával szemben tettem. Szörnyen érzem magam. - Ezt mind komolyan is gondoltad? Mármint... nincs figyelés és gyilkosságok, meg semmi? Tényleg új életet akarsz kezdeni? Velem? - Nehezen tudok bízni ebben, nehezen tudom elhinni, hogy Cale képes lesz ezt a változást véghezvinni, de mégis komolynak tűnik. - Fogalmad sincs, hogy ez milyen boldoggá tenne engem. - Teszem hozzá miközben lassan elmosolyodom és szinte új erőre kapok, mintha szavaival egy energiabombát dobott volna rám. - Kézenfogva megyünk vásárolni? Mint egy normális pár? - A mosoly csak még szélesebbre húzódik, őszintén szólva nem vagyok oda a vásárlásért, soha nem is voltam egy vásárlós fajta, de arra gondolni, hogy azt vele tehetem meg... Nagyon bíztató. Tényleg komolyan gondolja a változást? - Bűvész? Mármint egy igazi cirkuszban? Nem azon a förtelmes helyen...? - Persze nem feltétlen kell, hogy egy cirkuszban bűvészkedjen, ám jobb szeretném előre letisztázni, hogy mit is ért az alatt amit mond. - Biztosan megvan még a tehetséged. Elvégre én sem panaszkodtam túl sokat a kézügyességed miatt. - Teszem hozzá a megszokott kis pimasz mosolyommal, mert nem is én lennék, ha nem szúrnák be valami hasonlót. - Lehet egy plasztikai sebész jobb munkát végezne velük. Nem tudom... - Válaszolom nem túl magabiztosan, miközben feltornázom magam eléggé ahhoz, hogy enni tudjak. - Mit főztél? - Kérdezem, bár nem túlzottan érzem magam éhesnek, holott kellene, hiszen most aztán ténylegesen üres a gyomrom, így aztán nem is ellenkezem vele, bármit megeszek.
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: At the beginning of a new path
Hétf. Jan. 29 2024, 18:20
At the beginning of a new path
Everything changes, but is there anything that is eternal?
- Az én életemnek sem könnyebb, ha ez vigasztal téged. Minden úgy megváltozott. Az egyik pillanatban még egyedül éltem egy életet, szerelemtől, érzelmektől és vágyaktól mentesen, most pedig itt vagyok és minden a feje tetejére állt. Próbálok változni, de nem megy olyan könnyen. Húsz évet nem tudok csak úgy egyik pillanatról a másikra semmissé tenni és új életet kezdeni, pedig szeretnék és igyekszem. És mindent meg fogok tenni, hogy sikerüljön minél hamarabb. És komolyan gondolom. Érted megéri, Jay. Megéri magam mögött hagyni mindent az eddigi életemből. A sok mészárlást és a kínzásokat, a fosztogatást, figyeltetést, mindent, de nem ígérem, hogy azonnal sikerül és mától egy szent leszek. Szent talán már soha nem is leszek, de jó ember még lehetek és erre fogok törekedni. Erre kell törekednem, ha tényleg boldogok akarunk lenni. Márpedig én azt szeretném, ha boldogok lehetnénk. Együtt, közösen - mondtam, bár tudtam, hogy nem fog sikerülni azonnal a teljes változás és nem is akartam abban a hitben ringatni, hogy mától fogva teljesen új életünk lesz. De idővel biztosan. Meg tudok változni. Most tényleg van miért. Már csak azért is megéri, mert látom, hogy mennyire boldog már a gondolatától is, hogy megváltozom. Ritkán örültem más örömének, szóval ez számomra már csak emiatt is különleges volt. Az esetek nagy részében inkább mások kárának és szenvedésének szoktam örülni, de Jay mellett már nem csak így gondolkodom. Jay mellett már mások öröme is tudott nekem örömet okozni. Az ő öröme. Ezek ritka, de jó érzések voltak. Utoljára Shane mellett éreztem ilyet, most pedig Jay mellett. Szerettem ezt az érzést, annak ellenére, hogy nem sötét érzés volt. Szerettem a mosolyát, a vidám perceit, főleg, ha ezt én okoztam, ha miattam volt boldog. Bennem is őszinte jó érzést keltett. - Én akkor vagyok boldog, ha te is boldog vagy - mosolyogtam és csókot nyomtam ajkaira. - Kézen fogva, igen - mosolyogtam. - Kézen fogva, mosolyogva, összebújva - simogattam az arcát. - Nem, nem cirkuszban akarok már bűvészkedni. Színházban. Rendes színházi, színpadi bűvész szeretnék lenni. De ki tudja, lehet mellette utcán is bűvészkedem majd, mint Dynamo - mosolyogtam. - De biztosan lesznek máshol is fellépéseim is. Majd hirdetem is magam. De kéne egy új frankó név is, amin megismer majd engem a világ. Egy álnév. Milyen nevet is mondtam Larának? Már nem emlékszem. Valami Baxter volt, nem? A kissé pajzán hangvételű megjegyzésén jót vigyorogtam, majd megcsókoltam. - És gondolj bele mennyivel jobb lesz majd azután, hogy újra elkezdem a művészkedést. Lehet csinálok majd neked valami szép erotikus kis testfestést - mosolyogtam. Az már viszont őszintén meglepett, hogy a tetoválás helyett mégis a plasztikai sebész mellett döntött. Bezzeg, amikor én javasoltam neki. Most vajon miért változtatta meg a véleményét? - Jó, akkor majd keresünk neked valami jó plasztikai sebészt. Ott, ahol te szeretnéd. Csak megbízható alak legyen. Nehogy nekem valami ócska munkát végezzen. Igaz, hogy nem új arcot akarsz plasztikáztatni magadnak, de na. Felültünk, hogy végre együnk is, mert már kopogott a szemem. - Burgundi marharagu. Az egyik kedvencem. És van vörösbor is ha kell. Nyilván nem az olcsóbbik - nevettem.
szavak száma: x szó zene:Árnyékdalmegjegyzés: ide •
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Megértéssel pillantok fel rá mikor a történet rá eső részéről kezd el beszélni. Teljes mértékben megértem őt és tényleg hálás vagyok neki azért, hogy mindezt értem teszi. Nem fogok hazudni, tényleg nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog őt változásra bírni. Csak remélni mertem, hogy azt fogja gondolni, hogy megéri megváltozni. Megértem, hogy nem könnyű döntés volt ez neki sem. Nem vagyunk egyformák és tudom, hogy lesznek még gondjaink, nézeteltéréseink és veszekedéseink, de ha reményt ad nekem, az már bőven elég. Ha megmutatja a fényt az alagút végén és legalább megpróbál előttem és Lara előtt nem ostobaságot csinálni. - Tudom, hogy neked sem egyszerű, de tényleg hálás vagyok azért, hogy ezt megteszed értem. Nem várok el csodát egyik pillanatról a másikra és én is itt vagyok. - Megszorítom a kezét, hogy érzékelje szavaimat. - Nem vagy egyedül, segíteni fogok és megpróbálom megkönnyíteni a dolgod amennyire csak lehetséges és megpróbálok majd türelmes is maradni. Bár tény és való, hogy az nem mindig az erősségem. Nem lesz könnyű, de együtt sikerülni fog. - Bíztatóan és egyben bizakodva nézek fel rá, még mindig hozzábújva. Most először érzem azt, hogy tényleg esélyünk lehet egy életre amiben mindketten benne vagyunk és egyikünk sem lesz folyton életveszélyben. És bár tudom, hogy így sem lesz egyszerű és biztosan állunk még veszélyhelyzetek elé, de mégis jobb lesz. - Talán néha még velem is együtt dolgozhatsz, hogy elkapjunk néhány rosszfiút és szerezz pár piros pontot az a bizonyos szentté válás érdekében. - Mosolyodom el ravaszul, bár igazából őszintén gondolom. Legutóbbi közös nyomozásunk is egész jól sült el, még ha nem is tökéletesen, de megvan a tudománya ahhoz, hogy segíthessen. - És úgy még rajtam is tudod tartani a szemed, nem kell figyeltetni sem. - Kacsintok rá. Persze ezt nem valószínű, hogy nyíltan tudnánk csinálni, de ha valami akcióra vágyna, inkább nekem segítsen, mint valami másban élje ki a vágyát. - Örülök, hogy így belelkesültél. Szeretném ha élveznéd amit csinálsz, én melletted fogok állni bármit is választanál, még gyakorolhatsz is rajtam. Egy valami kivételével... - Mondom ezt felsandítva rá fél szemmel és tuti biztosan tudja már, hogy mit is akarok mondani. - Nincs több varázsdoboz. Az életben többet nem akarok olyasmiben feküdni. - Elvigyorodom, de még a hideg is kiráz a gondolattól, mégis egy csókot nyomok most ajkaira, hogy éreztessem vele, nem haragszom érte. Egyszerűen csak egy életre megelégeltem azt a dobozt és nem akarom magam emlékeztetni sem rá. - Uh... Szerinted képes leszek olyan sokáig nyugton maradni, hogy te festegetni tudj rajtam? - Vigyorodom el, hiszen mindketten jól tudjuk, hogy örökmozgó vagyok és még egy késsel a hátamban is dolgozni mentem volna ha tudtam volna. - Nem vagyok biztos benne, hogy szabad lenne alkoholt innom... De talán egy egészen kicsike nem árthat meg. Nem ünnepelhetünk pezsgő, vagy éppen bor nélkül, Ugye? - Remélhetőleg ez az ünneplés most nem is úgy fog végződni ahogyan a legutóbbi, bár ezt inkább nem teszem most hozzá. - Az orvost pedig te választhatod ki, megbízom benned. - Mosolygok fel rá, miközben már az ebéd-vacsora elfogyasztásával foglalatoskodunk. Tudom, hogy legutóbb elutasítottam ezt a lehetőséget mert nem bíztam az orvosában és féltem volna műtétre adni a fejem, de ha ténylegesen el akarjuk tüntetni magamról a jeleket, akkor ez lesz a leghatásosabb út. A tetoválás egyébként sem az én világom, legfeljebb a pénztárcám örülne neki jobban. - Szeretlek. - Bököm ki a szócskát, amit igazából átkozottul nehezemre esik kimondani és nem sokszor tettem meg eddig sem. Most mégis úgy érzem, hogy tartozom neki annyival, hogy legalább elmondom neki mit érzek és nem hagyom kételyekben.
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: At the beginning of a new path
Kedd Jan. 30 2024, 18:19
At the beginning of a new path
Everything changes, but is there anything that is eternal?
Jó érzés volt tudni, hogy Jay mellettem áll és feltétlen támogatását élvezhetem. Ez azért sokat jelent nekem, hiszen alapvetően nem szolgáltam rá. Borzalmasan viselkedtem vele és nem könnyítettem meg az életét, ám ő mégis mellettem áll, ami nagyon jól esett. Itt éreztem azt, hogy minket tényleg egymásnak teremtett az a vén köcsög ott fenn Szent Péter és Jézus között. Legalább ezért megérdemel tőlem egy jó pontot. - Az biztos, hogy az Öreg nagyon meg lesz lepődve, amikor majd meglátja, hogy mi lett belőlem. Tisztességes életet élek, a törvényt szolgálom, megváltoztam. Lehet át kell majd íratnia a Bibliát is - nevettem fel. - De nem bánom. Alkalom adtán besegítek majd. Már miattad meg fogja érni. Igazad van. Itt is ott is együtt lehetünk, bár nem lesz belőle rendszer. Valahogy a rendőrséget és a nyomozásokat nem nekem találták ki. De segítek ha kell, természetes - mosolyogtam. Megjegyzésére bólintottam. Megértettem. Nincsenek veszélyes és halálos trükkök, se semmi, ami rossz érzést keltene benne. Viszonoztam a csókot és elégedetten, boldogan mosolyogtam rá, hogy úgy tűnik végre sínen van az életünk. Kérdésén viszont komolyan el kellett gondolkodnom. - Nos... ez jó kérdés. Majd kipróbáljuk - mosolyogtam, majd a bor kérdésen vállat vontam. - Szerintem már bőven ihatsz. De csak kaja után. Ne éhgyomorra, mert annak lehet tényleg nem lenne jó vége. Az orvos kérdésére elégedetten bólintottam. Nagy előre lépés, de lehet nem valami alvilági orvost fogok keresni, hanem valami tényleg megbízható törvényes orvost. És a pénz egy részét majd előre kifizetem neki és megkérem rá Jaynek kamu árat mondjon. Keveset, amit könnyen ki fog tudni fizetni. - Rendben. Akkor keresek én orvost - mosolyogtam. - Köszönöm a bizalmat. Már éppen kezdtem volna el enni, amikor Jay kimondta a varázsszót. Boldog, elégedett mosollyal pillantottam fel rá. - Én is szeretlek - hajoltam hozzá és mosolyogva megcsókoltam és átöleltem. - Nem is hinnéd mennyire - simogattam karját és egy kicsit még élvezkedtem, majd aztán csak neki láttam az evésnek. Utána is lesz még rá bőven lehetőségünk, hogy összeboruljunk. Most neki is ennie kell és nekem is, ha nem akarunk most meg a vércukor szintünk miatt kórházba kerülni. Már az étel felén túl voltam, mikor elővettem egy pakli kártyát és kivettem belőle néhány lapot. - Tudod mi bűvészek soha nem ülhetünk le pókerezni sehol - jegyeztem meg, közben a lapokat kitártam neki legyező alakba. - És tudod miért? Mert mindegy milyen lapot osztanak nekünk, mi mindig össze tudjuk hozni magunknak a Pikk Royal Flush-t - húztam végig mutató ujjam a lapokon, amik látványosan a szemei láttára alakultak át Royal Flushé pikk lapokból. Közvetlen a trükk után bemutattam neki még egy-két látványos trükköt, hogy lássa, nem csak olyan ócska trükköket tudok, mint, amit Larának mutattam. Sokkal nagyobb ám az én tehetségem annál. Aztán persze folytattam én is az evést.
szavak száma: x szó zene:Árnyékdalmegjegyzés: ide •
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Alig hiszem el, hogy miket beszél. Tudom, hogy viccel, de azt is tudom, hogy nem kizárólagosan csak viccel. Egyenlőre nem tudom Cale-t elképzelni egy tisztességesen élő polgárként, ám tudom, hogy képes lesz rá. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy lesznek még botlásai, amiket tudnom kell majd kezelni és elfogadni, hiszen tény és való, hogy próbálkozik. Miattam akar megváltozni és felhagyni korábbi életével, ami valljuk be... Hatalmas változás. - A rendőrséget és a nyomozásokat nem neked találták ki? - Kérdezek vissza miközben ajkaimra már bizony kiül az a pimasz mosoly, így aztán hamar rájöhet, hogy valami van még a tarsolyomban. - És mi a helyzet a nyomozónőkkel? Azokat neked találták ki? - Nézek rá felvont szemöldökkel, de csak néhány pillanat erejéig, majd vissza is térek az étel elfogyasztásához, aminek bár nem éreztem a hiányát, most mégis átkozottul jól esik. - Csak olyat keress aki olcsó és nem kell eladnom egyik vesém hozzá. Vagy fedezi a biztosító... - Amit igazából kétlem, hogy találni fog, hiszen elég gyatra a biztosítóm, még örülhetek ha a munkahelyi baleseteket fedezi, különben bajban lennék már. Remélem, hogy ez pedig elfogadható lesz számára is, tekintve arra, hogy mindketten tudjuk, nem szívesen fogadom el a pénzét. Részben mert ahhoz túl büszke vagyok, részben pedig mert nem szeretném más pénzét költeni, eddig sem volt rá szükségem. Bár az is tény, hogy ha komolyan gondoljuk ezt a kapcsolat dolgot, engednem kell majd a büszkeségemből. - Ó, dehogynem! - Válaszolom belemosolyogva a csókjába, hiszen ha nem tudnám mennyire szeret akkor most nem tervezne felhagyni a korábbi életével miattam. Tudom, hogy sokat jelentek számára. Egy nagyon különös utat jártunk meg, de mégis itt vagyunk és úgy látszik végre esélyünk is akad egy közös életre. - Oké, fogalmam sincs, hogy hogyan kell pókerezni, de még én is felismerem, hogy itt valami nagyon bűzlik! - A gyanakvó tekintetem ugrálni kezd a kártyalapok és az arca között. - De amúgy nagyon menő. Magadtól tanultad meg ezeket a trükköket? Lara teljesen odavolt érted, egyszer meg kell őt is tanítanod valami egyszerűre. - Mondom két falat között. Örülök, hogy végülis jó benyomást tett a lányomra, még ha nem is tudja hogy hogyan kell bánni a gyerekekkel, azt tudja, hogy hogyan kell lekenyerezni őket. - Egyébként te hogy vagy? - Nézek rá mikor már eltüntetem az étel rám eső részét és leteszem a evőeszközt is. - Az orvos neked is biztosan nem főzést, vásárlást és szálak elvarrását írta ki. Nem pihenésre lenne szükséged? - Mert ugyebár két lőtt sebet ejtettek rajta, alig néhány napja és örülhetünk, hogy még időben kórházba jutott és nem vérzett el azon a vonaton. - Tervezhetnénk egy nyaralást. Kicsit elszabadulnánk a sok körülöttünk folyó őrültségtől, elhagynánk a fejünk felett lévő balszerencse felhőinket. Egyébként is már elegem van a hidegből, szívesen mennék napozni kicsit. - Vigyorgok rá és bár először csak viccként hozom fel a dolgot, de mire a mondandóm végére érek, már egész jó ötletnek is tűnik az utazás gondolata. Talán tényleg nem ártana kiszabadulnunk kicsit ebből az őrültek házából és egymásra koncentrálni egy kicsit. Meg persze Larára, mert őt sem hagynám hátra. Egy kis ismerkedés nekik sem árthat. - Ezt azt hiszem még komolyan is gondolom... - Teszem hozzá, hogy tudtára adjam tényleg nem viccelek, még ha annak is tűnt először.
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: At the beginning of a new path
Szer. Jan. 31 2024, 19:23
At the beginning of a new path
Everything changes, but is there anything that is eternal?
- A nyomozónők már mást téma, de abból is csak egy valakit preferálok - mosolyogtam. - Szóval van, aki különleges helyzetben van - kuncogtam és megcsókoltam, de aztán ettünk tovább. - Nem, most érted, az nem az én világom. Nekem színpad és rivaldafény kell, kreativitás és művésziesség. Nem pedig egy sötét öltöny és szirénázó autó. Neeem. Az nem az én életem. Meg aztán... attól, hogy felhagyok a gonosszal, még nem jelenti azt, hogy át akarok állni az angyalok oldalára. Szeretnék köztes maradni. Nem szolgálom tovább a gonoszt, de a jót sem. Semleges leszek és azt csinálom, amit szeretek. Bűvészkedek és festek. Talán még stand upos is leszek - nevetek. - De persze, ha kell, segítek majd, abban biztos lehetsz. Számíthatsz rám a munkában is - mosolyogtam. Jót kacagtam vicces megjegyzésén, amit a veséjére tett. Annyira tipikus duma, de nagyon csíptem az ilyen megszólalásokat. - Pedig lehet jól mutatnál egy jéggel teli kádban, miután kivették a veséd - mosolyogtam. Oké, tudom, hogy morbid volt és nem túl szép dolog ilyet mondani a "jövendőbelinknek", de én elképzeltem és még úgyis vonzónak láttam. - De persze, olcsón túlesel majd rajta, bízd ide. Braxie Boy mindent el tud intézni. Im a Bussinesman - kuncogtam. A bűvésztrükk után Jay jogosán vádolt csalással, ellenben én csak elégedetten mosolyogtam. Hát igen, van ez így. De persze sok lehetőséget nem igazán hagyok neki, hogy vizsgálódhasson, mert egyik trükköt csináltam a másik után, de olyanokat is, amihez a pakli is kellett, míg végül az utolsó után a paklit végül egybe tettem és már nem volt lehetősége átnézni mi lehetett a "csalás". - Volt egy mesterem, aki tanított, de sok trükköt magamtól tanultam meg és vannak trükkök, amiket én magam fejlesztettem ki. Van akkora tudásom és rutinom, hogy ma már sokszor saját trükköket és rutinokat fejlesztek ki. De ha lesz rá időm és lehetőségem megtanítom őt is, persze - bólintottam.
- Oh én prímán - mosolyogtam. - Tökéletesen. Szinte már meg is feledkeztem arról, hogy sérült vagyok - legyintettem. - A pihenés az neked való. Nekem pedig az, hogy biztosítsak neked mindent a boldogsághoz és a kényelemhez, a pihenéshez. Szinte már meg is gyógyultam - mosolyogtam és vállára hajtottam a fejem, majd át is öleltem a derekánál. - Jól hangzik. Tudok nem egy fantasztikus helyet, ahová érdemes lehet elmenni. Majd leszervezek valami klassz trópusi utat, ha eljutunk odáig - mondtam lelkesen, mosolyogva. - Gyűlnek itt a tervek, gyűlnek. De én csak örülök neki - mosolyogtam. - Minél több programlehetőséget találunk ki, annál jobb. Még a vidámparkba is el kell vigyelek. Arcára simítottam és magam felé fordítva megcsókoltam. - Nézünk majd egy szép házat. Együtt kiválasztjuk és az lesz a mi kis közös otthonunk, ahol együtt élhetünk a továbbiakban. A többit meg lehet eladom. Egyet-kettőt megtartok, de a többit eladom. Amúgy sincsenek kihasználva, most meg már annyira sem lesznek. Te hol élnél szívesen? És milyen házban? - mosolyogtam, majd eldőltem az ágyon és magammal húztam, miközben ajkaira tapadtam és még inkább átöleltem, hozzá simulva.
szavak száma: x szó zene:Árnyékdalmegjegyzés: ide •
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Csábos pillantással nézek fel rá mikor a különleges elbánásban lévő nyomozónőkre tér ki, és hát nagyon remélem, hogy azért olyan sok nincs belőlünk. Aztán végül hozzá is tesz, hogy csak egy valakiről van szó, így nem nehéz rájönni kiről is beszél. Somolyogva mosolygok fel rá, aligha tagadhatnám le, hogy igencsak tetszik mikor arról beszél, hogy mennyire is különleges vagyok számára. Bár kinek ne tetszene némi bókolás meg egyéb? - Jaj, én nem erőltetek rád semmit. Csak azért ajánlottam fel, hogy tudd ott van az esélye annak is, ha esetlegesen azt éreznéd, hogy követtetned kellene, vagy valami hasonló... - Fejezem be a mondatot kicsit kevesebb magabiztossággal a hangomban, mert én magam sem tudom, hogy pontosan mire akarok kilyukadni. Talán, hogy ha esetleg féltékenységi rohamot kapna, nem bánom ha hozzám csapódik és megbizonyosodik arról, semmi sem történik? Nem szeretem ha követtet valakivel, még akkor sem ha már nem egyszer mentette meg az életem valamelyik embere. - Szóval tényleg felmondtál az összes emberednek? Csak úgy elengedted őket? - Nézek rá kíváncsian ahogyan megfogalmazódik bennem a következő kérdésem. Valahogy nehezen képzeltem volna el, hogy Cale majd épp könnyes búcsút vesz a szőkétől, dehát a korábbi szavaiból megítélve nagyon úgy hangzott, hogy bizony elengedte mindenki kezét. - Szerintem jól mutatnék egy jéggel teli kádban a vesémmel együtt is. - Nevetek fel a morbid viccen. Nem tagadhatom, mindig szerettem a humorát, még akkor is ha az nem éppen a legkifinomultabb. - Mi lenne ha ezt inkább a kevésbé őrült Cale intézné és nem pedig "Braxie boy"? - Még mindig kuncogok, aztán egy színlelt rémültséggel az arcomon nézek fel rá... Amivel talán annyira bajlódnom sem kell, hogy színlelt legyen. Jobb szeretném azt a bizonyos Braxie boyt bezárni egy dobozba, aztán eldobni a doboz kulcsát és soha többet nem kinyitni azt. - Csak egy-két apró trükköt, nem kell semmi egetrengetőt. - Jegyzem meg. Hátha Larat is könnyebben megkedvelnék az iskolatársai ha lenne valami különlegesség a tarsolyában. Elvégre nem sok tíz éves tud bűvészmutatványokat bemutatni meg varázsolni meg miegyéb. - Azért még szeretném ha vigyáznál magadra. - Mondom miközben a vacsorám befejezte után ismételten hozzábújok. - Bárhova elmegyek veled ahol meleg van és napos. Aztán te sem panaszkodhatsz ha naphosszakat tudok majd bikiniben flangálni előtted. - Vigyorodom el pimaszul, majd a csókját is viszonozom. - Mindenhova menni fogunk... Az egész élet előttünk áll. - Főleg most, hogy nem kell attól félnünk, hogy az a bizonyos élet bármelyik pillanatban véget érhet egy golyó által. Jobb esetben golyó által. - Ezt komolyan gondolod? - Ülök most fel, máris sokkal több energiával. Az étel tényleg csodákat tett velem. - Mármint egy házat? Velem? Együtt lakni? - Még nem játszottam el a gondolattal, hogy milyen is lenne vele együtt élni. Őszintén szólva eddig nem is mertem volna. Viszont ha tényleg felhagy a korábbi életével és nem kellene attól rettegnem, hogy furcsa alakok bukkannak fel az otthonunkban, talán még esélyünk is lehet rá. De nem korai még ilyesmin agyalni? - Ugye tudod, hogy van egy lányom is? Aki néha visítozik meg idegesítő, meg egyéb apróságok, amitől majd a hajad is égnek áll és fejfájásod lesz... Biztosan ilyesmire akarod adni a fejed? - Kérdezem tőle felvont szemöldökkel, ám kissé bátortalanul. Még nem válaszolom meg a kérdését, mert először tudnom kell, hogy ténylegesen készen áll...állunk-e erre a lépésre. Mi van ha visszatér a bűnöző életébe? Még túl korai ilyen döntést hozni. Először bizonyítania kell...
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: At the beginning of a new path
Pént. Feb. 02 2024, 15:58
At the beginning of a new path
Everything changes, but is there anything that is eternal?
Jay le se tagadhatná mennyire elégedett a hallottakkal, de nem is kell, hogy tagadja, hiszen örülök neki, jól is esik látni és tényleg komolyan is gondolom, amiket mondok. Szóval mindenképpen jó érzés nekem, hogy ránézek és látom, hogy miként érez. Ez is csak azt bizonyítja, hogy van jövőnk. - Én mindig azt érzem, hogy követnem kell téged - mosolyogtam. - Legszívesebben magamhoz bilincselnélek, hogy mindig velem lehess. De tudom, hogy ez sajnos nem így megy. Pedig milyen jó lenne, ha mindig velem lennél - simogattam meg hátát. A kérdésén kicsit elhúztam a szám és ciccentettem. - Hát úgy is mondhatjuk. Leépítettem őket - mondtam, hisz végülis fedte az igazságot. Csak nem kaptak végkielégítést és kilépő papírokat. Nevettem is kicsit. - Mondjuk az a vese nem oszt, nem szoroz, ha csak nincs valakinek röntgen szeme, úgyse látja megvan-e - legyintettem. - Max make up lesz a seb és művért használunk a jéghez. De oké, akkor "Braxie Boy"-t pihenőre küldjük és "Cale-Puppy" veszi el a helyét - pillogtam rá barátságos kiskutya szemekkel. - Oh, rendben, úgy lesz. Tanítok Larcinak néhány egyszerű trükköt. Amúgyse hiszem, hogy valami bonyolult, nagy trükköt meg tudna tanulni. Előbb az alapokat kell neki megtanulnia, de ki tudja, lehet pár év múlva ő lesz a következő Ariann Black, vagy Carisa Hendrix - emlegettem fel a két legismertebb női bűvész nevét, noha lettek volna még sokan mások is. - Vigyázok én, vigyázok, arra nincsen gond - legyintettem mosolyogva. - Tudod jól, hogy elpusztíthatatlan vagyok. Szép is az öröklét. Kár, hogy neked nincs benne részed. De ki tudja... Lehet, ha egyszer összeházasodunk, akkor te is örökké élhetsz majd. A fürdőruha gondolatára elmosolyodtam és megcsillant a szemem. - Oh, hát ez máris remekül hangzik. Na, akkor valami frankó tengerpartot nézek majd. De nem valami sablonos, uncsi Görögországot, vagy a társait. Neeem. Valami igazán csodás helyre kell elmenni, ahová csak kevesen jutnak el. Nem lehetünk sablonosak - csóváltam meg a fejem. - Oh, de végülis igazad van. Addigra simán körbeutazhatjuk majd a Földet. Jó párszor. Igazi kis világjáró szerelmespáros leszünk - kuncogtam. - Igen, tényleg komolyan gondoltam. Persze. Együtt szeretnék lakni veled. Egy házban, amit együtt választottunk ki - mosolyogtam. - Áh, dehogy, nem zavar! - legyintettem Larára. - Én is tudok olyan lenni, hogy az ember a haját tépi tőlem. Meg én szeretem a gyereket. A cirkuszban is ők voltak a fő közönségünk, mindig jól éreztem magam köztük. Még jól is érezném magam a társaságában - mosolyogtam vidáman. - Játszanánk, bűvészkednénk, mesét néznénk, stb. Én nem aggódom emiatt, szerintem nagyon jól fogunk élni hármasban és neked is sokkal könnyebb lesz, hogy már nem egyedül kell nevelned és lesz melletted valaki, aki támogat majd mindenben. És én is sokkal boldogabb leszek, ha tudom, hogy ott vagy velem és nem csak találkozgatunk, meg ilyesmi. - feleltem és komolyan is gondoltam minden szavam.
szavak száma: x szó zene:Árnyékdalmegjegyzés: ide •
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Szeretném azt hinni, hogy csak viccel... És biztosan viccel is, persze. De mindketten tudjuk, hogy mondanivalójának bizony akad némi igazságalapja is. Ha megtehetné tutira magához bilincselne és soha egy magányos percem sem lehetne. Még szerencse, hogy azt azért ő maga is megérti, hogy az már betegesen nem lenne helyes, így aztán nem nekem kell ezt is megmagyaráznom neki. - Azt a bilincset inkább másra használjuk. - Vigyorgok rá sejtelmesen, hiszen nyomozóként én ténylegesen másra használom a bilincset, ám tény, hogy szavaim mögött nem feltétlen ez a gondolat volt. A fantáziájára bízom. - Ugye nem...? - Nézek most rá elkerekedett szemekkel, de képtelen vagyok kimondani a szócskát. - Oké. Tudod mit? Ne is válaszolj... Nem akarom tudni. - Teszem hozzá, megrázom a fejem, majd egész felsőtestemet, mintha ezzel kiráznék minden rossz tényezőt onnan. Nem akarom tudni, hogy mit tett az embereivel. Már így is lerí róla, hogy nem könnyes búcsút vett tőlük, a nyomozó szimatom pedig túl jó ahhoz, hogy hagyjam magunkat ebbe jobban belemenni. Mindkettőnknek jobb lesz ha nem is kérdezek tovább és csak arra koncentrálunk ami jó: Az új Cale-re. - Jaj, ne! - Nevetek fel, majd tenyeremet szemei elé emelem, hogy ne tudjon elcsábítani ezekkel az új kiskutyaszemekkel. Tényleg mintha kicserélték volna... Mennyivel cukibb már ez? - Én majd örökké kísérteni foglak. - Kacsintok rá végül mikor az örök élet rejtelmeire kerül szó. Nem tudom nem elviccelni ezt a témát, még mindig fogalmam sincs, hogy ő ezt komolyan gondolja vagy csak komolyan kattant a szívem csücske. Na de ennyi belefér még. - Igazán különleges hely, ahová csak kevesen jutnak el, barátságos áron? Vagy így szeretnél elkezdeni hozzászoktatni a fényűzéshez? - Nézek fel rá felvont szemöldökkel, mert tudom, hogy nem barátságos árban gondolkozik. De talán csak le akar kapni a két lábamról, én pedig nem ellenkezhetek mindig, így aztán igyekszem csak viccesre fogni a válaszom és elrejteni nemtetszésemet. - Ó tényleg? Tudsz olyan lenni, hogy az ember a haját tépi tőled? - Váltok is át most cukkolásba, miközben vigyorogva jól megbököm az oldalát. - Igen te bizony tudsz hajmeresztő lenni. - Kuncogok. - De legyen. Viszont nem azonnal... Először ezt még be kell adagolnom Lara-nak és igazából fogalmam sincs hogyan kell ilyesmit előadnom egy tíz éves Tökmagnak. - Húzom el kicsit a számat, mert akárhogy is szeretnék jó anya lenni, néha tényleg fogalmam sincs, hogy hogyan kellene annak lennem. - De imádnák egy nyugodtabb környéken lévő, szép családi házat, kerttel... Lara tuti oda lenne egy medencéért is. Plusz ajánlom, hogy legyen több fürdő, két nőnek igencsak sok időre van ott szüksége. - Vonom meg a vállam, mintha én ártatlan lennék ebbe a dologba. - Aztán fel kell készülnöd mindenre. Egy jól felszerelt konyha mert én, ellentétben veled... Szeretek és tudok is főzni. - Remélem nem gondolja, hogy elhittem, ő állt elő ezzel a csodás vacsorával sem.
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: At the beginning of a new path
Szomb. Feb. 03 2024, 13:50
At the beginning of a new path
Everything changes, but is there anything that is eternal?
- Ooo, én benne vagyok - mosolyogtam, mert nem volt ellenemre azt a bilincset az ágyban is kipróbálni egy kis játszadozásra. Biztosan mind a ketten élveznénk. Észszerű keretek között. Természetesen tudtam, hogy nem érdemes túl messzire mennem vele. Vannak dolgok, amiket nem tehetek csak úgy meg. Eleget téve kérésének nem beszéltem többet arról, hogy mi lett az embereim sorsa. Megerősíteni sem erősítettem meg benne azt a tényt, hogy esetleg megöltem őket, de cáfolni sem kezdtem, hiszen azt mondta ne válaszoljak. Bár biztosan sejtette, hogy mi történt. Láttam rajta, hogy valahol legbelül tudta, hogy halál lett a jussuk. Nevettem egy jót a reakcióján, mikor megkíséreltem kiskutya szemekkel pillogni rá. Tenyereim tenyereire tettem és összekulcsoltam ujjaink. - Az jóóó, az jóóó, kísérts csak, én nem fogok szellemirtót hívni - kuncogtam, ám a soron következő kérdésére hirtelen nem tudtam mi lett volna a helyes válasz. Hazudjak, vagy ismerjem el? Bár nem mintha ez egy hozzászoktatási kísérlet lenne, mert alapból nem volt rá szükség. Luxus életünk lesz és kész, még ha ezt ő nehezen is fogja tudni megszokni. Előbb-utóbb kénytelen lesz úgyis beletörődni, ha mellettem szeretne maradni. - Mondjuk úgy, hogy is-is - bólintottam mosolyogva. - Áh, nem, dehogy, csak viccelek - nevettem vállat vonva a tényen, hogy bizony végül is néha hajmeresztő vagyok. Mert én aztán "nem". Pedig de, ahogy ő ezt kis is mondja nyíltan, én pedig csak kuncogtam. - De így szeretsz - dobtam puszit felé. Viszont az a tény nagyon is boldoggá tett, hogy össze fogunk költözni. Oké, nem most azonnal, de idővel. Beadagolja Larának, kicsit várunk, kinézzük a tökéletes házat, aztán költözünk is. Vagy ez nem ilyen egyszerű? Az én világomban minden nagyon egyszerű. Szerintem nem lesz sok gond, ami az utunkba állhat és ha Jay tényleg akarja, akkor sokat szöszögni sem fog, hanem ő is azon lesz, hogy hamar költözni tudjunk. - Most nagyon örülök ám a fejemnek - kuncogtam és megcsókoltam, majd átöleltem és bólogatva hallgattam az igényeket. Kert, medence, kettő, vagy több fürdőszoba, jól felszerelt tágas konyha, ám a szemeim igen hamar kikerekedtek és meglepetten pillantottam felé. - Hééé, hát akkor ez mi? - kérdeztem az étel felé mutatva. Az lényegtelen, hogy amúgy a csomagoló anyag ott volt a konyhai kukában, amiben megvettem... Mondjuk jobban belegondolva azért egy rántottát már csináltam Katnissnek és az egész finom volt. Persze elsőre kifelejtettem belőle a sót, meg ilyesmiket, de pótoltam. Oké, nem vagyok egy konyha művész, de ez még változhat. - Rendben, vettem az adást, ezeket az adatokat el is raktároztam fejben és ha oda kerül a sor, akkor ilyen házat nézünk majd. Addig túladok pár meglévő kéglin. Úgyse kell annyi, amennyi most van.
szavak száma: x szó zene:Árnyékdalmegjegyzés: ide •
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Őszintén nevetek fel a megszólalására, nem számítottam egy ilyen frappáns válaszra arra, hogy kísérteni fogom élete végéig. Affelől semmi kétségem nincs, hogy Cale mindig meg tud nevettetni, ez talán egyik tulajdonsága amibe már az előtt beleszerettem, hogy... beállt volna a változás nála. Az életem és én magam is túl komoly vagyok ahhoz, hogy ne legyen szükségem egy olyan partnerre magam mellett, aki igenis meg tud mosolyogtatni és ki tud húzni a kis komfort zónámból. - Oké, akkor rád hagyom a nyaralást. Úgy tervezed, oda és olyan áron, ahogy az neked jó. Leszámítva a napozást és tengerpartot... Azok kellenek. - Mosolyodom el, bár magam sem tudom, hogy mire adtam épp a fejem. - Talán én is megpróbálhatok alkalmazkodni kicsit hozzád. Csak aztán ne akard rajtam leverni a teljes árát. - Még fogalmam sincs, hogy hogyan fogok hozzászokni az ő életstílusához, de azért olyan nehéz nem lehet. Ugye? Bárcsak ne egy makacs és büszke nőszemély lennék... Akkor még el is viselném ha valaki gondomat akarná viselni. - Még valami... Ugye nincs valami magánrepülőgéped... vagy olyasmi? - Nem mondom, hogy nem lepne meg ha lenne is. Sőt, ismerve őt, talán az lepne meg ha nem lenne. - Igen, én így szeretlek. - Bólintok neki vigyorogva, bár azért van kivetnivalóm affelől, hogy miért áll égnek a hajam tőle. Mindenesetre most nem szeretném elrontani a hangulatot, így aztán csak igyekszem figyelmen kívül hagyni a dolgok rossz oldalát és csakis a jóra összpontosítani. - Ez? - Bökök az üres tányér felé. - Ez valami olyasmi amit rendeltél, vagy a kórházból hazafelé vettél fel egy étteremből. - Vigyorgok rá pimaszul. - Nem gondolod komolyan, hogy elhiszem, ezt te főzted? - Azért annyira ismerem már őt, hogy tudjam sumákolni próbál valamit. - Rendben. Nem kell rohanni, Lara az első. Talán elvihetnéd majd egyet sütizni, hogy ismerkedj vele kicsit kettesben is. Mindenképpen szeretném ha hozzád szokna mielőtt még összeköltöztetem veled. - Azt inkább nem említem meg neki, hogy amúgy rohadtul félek rábízni a lányomat, de ha komolyan gondolunk bármit is abból amit itt beszélünk, akkor igenis el kell kezdenem megbíznom benne és abban, hogy jó pótapja tud majd lenni Lara-nak is. - Szóval hol az a bor? - Nézek fel rá csillogó szemekkel, miközben még mindig hozzábújva ölelem őt és nem is szándékozom ezen változtatni. - És a desszert? - Mert ismerem már Cale-t annyira, hogy tudjam, nála soha nem maradna el a desszert.
“You must never be fearful about what you are doing when it’s right.”
★ foglalkozás ★ :
Detective
★ play by ★ :
Jennifer Lawrence
★ hozzászólások száma ★ :
423
★ :
Re: At the beginning of a new path
Vas. Feb. 04 2024, 18:04
At the beginning of a new path
Everything changes,
but is there anything that is eternal?
- Nahát, ezt a nagylelkű ajánlatot - vigyorogtam. - Rendben, akkor bízd csak ide, megoldom én magunknak a tökéletes nyaralást - mosolyogtam elégedetten a helyzetemen, hiszen pont arra volt szükségem, hogy végre szabad kezet adjon legalább ebben. Sokkal könnyebb dolgom lesz, ha nem azon kell majd sakkozni, hogy olyan árban találjak nyaralást, hogy ne érezze azt utána, hogy minden szervét el kell adnia, hogy visszakapjam a pénzem. Pedig én tényleg nem várnám el tőle, hogy visszafizesse. - Ugyaaan, egy barátom szavaival élve, nekem végtelen pénzem van - nevettem. - Miért akarnám leverni rajtad, vagy visszafizettetni? Ha én költök, azt tényleg önzetlenül költöm és nem azért, hogy visszafizesd, vagy kapjak érte valamit. Amire szükségem van, azt anélkül is megkapom, hogy pénzbe fájna nekem - kuncogtam. A kérdésén elképesztően jót nevettem, miközben a fejem csóváltam. - Nem, az épp nincs. Csak autóim és ingatlanjaim. Nincs magángépem, se helikopterem. Eddig még nem volt rá szükségem. De ha szeretnéd beszerzek - kacsintottam, de csak a vicc kedvéért. Biztosan ez lenne az utolsó, amit kérne tőlem, hogy repülőt vegyek. - Hát pedig bíztam benne, hogy beveszed, de rendben, valóban, ezt nem én főztem, hanem vettem, de a gondolat azért jó volt - nevettem. - Sose voltam egy konyha tündér, de majd talán melletted kiképzem, ha lehetőségem lesz ott lábatlankodni melletted a konyhában - vigyorogtam. - Nem tudom mennyire vagy társaságkedvelő, ha sütésről, főzésről van szó. Viszont legalább tányért ízlésesen választottam neki, nem? - nevettem el magam, mert ha nem is én főztem, de a tálalás nem lett rossz. Az igazán nagy meglepetés akkor ért, amikor szóba került, hogy én és Lara kettesben. Néztem is rá egy nagyot, hiszen eddig úgy féltette tőlem, mint a tűztől, most meg önként felajánlja, hogy elmehetnék vele kettesben. Hát mi történik itt kérem szépen? Vagy titokban figyelni fog minket pisztollyal a kezében, hogy le tudjon lőni, ha valami gyanús történne? Mondjuk... nem tudom. Bármi. - Rendben - mosolyogtam. - Örülök neki, hogy ennyire nyitott lettél rám és a dolgaimra és ennyire megbízol bennem. Igyekszem nem csalódást okozni - mosolyogtam. - Ha már egy ilyen lehetőséget kaptam tőled, nem akarom elszúrni - vigyorogtam, mint a vadalma. Fogtam az üres tányérokat és kivittem őket a konyhába, majd két pohárral, borral és egy tálca süteménnyel tértem vissza és ültem vissza az ágyra, hogy kitöltsem a bort és koccintani tudjunk. - Akkor ezt ránk és a jövőnkre - mosolyogtam megemelve a poharam, majd koccintottunk és le is húztam a bort, de csak azért, hogy hamarabb hozzájussak az epertorta rám eső részéhez.
“One can begin so many things with a new person, even begin to be a better man.”
Én magam sem tudom, hogy mennyire bízhatok a nyaralás szervezési tapasztalataiban, remélhetőleg nem egy háborús övezet kellős közepére megyünk, vagy ki tudja milyen csodákkal tudna még feljönni. Ám mégis igyekszem rá bízni magunkat és nem is csak ezen a téren. Ha tényleg szeretnénk, hogy ez a kapcsolat dolog működjön kettőnk között, akkor igenis fogadnom kell rá és reménykedni abban, hogy nem bukok nagyot vele. Mindenképpen hagynom kell, hogy tudjon bizonyítani számomra, megadni neki az esélyt. - Ó igen? És mi lenne az amire szükséged van és megkapsz fizetség nélkül is? - Nézek rá felvont szemöldökkel egy apró kis pimasz mosoly kíséretében, mert még szép, hogy nem bírom ki. Egy ilyen elszólalásra esélytelen, hogy ne húzzam legalább egy kicsit az agyát. - Jaj nem! Erről szó sincs. Semmi szükségem a magángépre, csupán érdeklődés volt. Bár meglepő, hogy nincs. - Mondom kuncogva. - Nem tudlak elképzelni egy reptéren várakozva a sorodra, akár órákat is. Legalábbis az előző Cale-t nem tudtam volna elképzelni, téged talán már igen.- Bár van egy olyan érzésem, hogy elsőosztályon repül, ha repül, ott meg aztán vannak előnyei az embernek. Például az is, hogy nem kell annyival korábban érkezniük. Na de tudom is én, aligha volt alkalmam első osztályon repülni... Sőt, még repülőn sem sokszor ültem. - El kell szomorítsalak, de én jobb szeretek egyedül ügyködni a konyhában. A végén még túlzottan elvennéd a figyelmem és odaég minden. De ígérem, hogy majd gondodat viselem. - Nyomok egy puszit az arcára, amit aztán kezemmel végig is simítok. - De tény, hogy a tálalás az csillagos ötös lett. A tálalást mostantól mindig te csinálod. Meg a mosogatást is. - Nevetek fel pimaszul, mert tény, hogy a mosogatás már kevésbé olyan jó mulatság, és mivel én főzök rá, jogomban áll rásózni a takarítás részt. Nem is tudom Lara honnan örökölte az alkudozási készségeit. - Azt nem mondom, hogy száz százalékban bízom benned, az hazugság is lenne... De igyekszem megadni neked az esélyt arra, hogy bizonyíts. Azt pedig tudom, hogy nem akarsz csalódást okozni. - Mosolygok rá kedvesen. Nem akarom őt hitegetni, biztosan tudja, hogy nem bízom benne... Legalábbis még nem. De alakulnak a dolgaink és ha tudja tartani magát ahhoz amit megígért, lehet majd közös jövőnk is. A koccintásunk után kissé meglepetten nézek rá ahogyan lehúzza a boros pohár tartalmát, szinte pillanatok alatt tünteti el az egészet és hirtelen nem is értem mire véljem ezt... Legalábbis addig nem amíg rá nem veti magát a tortára. - Ugye nem félsz attól, hogy valaki megeszi előled ezt is? - Bökök a torta felé, hiszen mindketten tudjuk, hogy legutóbb valaki jól kiszúrt vele és pimaszul megette az ő részét is. Na nem tudom ki volt az...
Kezdőlap
Valamilyen szintem megértettem én, hogy Jay olyan megzuhanva távozott, mégis zavart és ha tehettem volna biztosan utána is eredtem volna, viszont nem tehettem, mert én is tisztában voltam vele, hogy elvérezhetek. Nem mondom, hogy Jay nem érte volna meg a halált, de mire megyek az öngyilkossággal, ha nem érek el hozzá és nem tudom megvigasztalni?
- Az én életemnek sem könnyebb, ha ez vigasztal téged. Minden úgy megváltozott. Az egyik pillanatban még egyedül éltem egy életet, szerelemtől, érzelmektől és vágyaktól mentesen, most pedig itt vagyok és minden a feje tetejére állt. Próbálok változni, de nem megy olyan könnyen. Húsz évet nem tudok csak úgy egyik pillanatról a másikra semmissé tenni és új életet kezdeni, pedig szeretnék és igyekszem. És mindent meg fogok tenni, hogy sikerüljön minél hamarabb.
- Nahát, ezt a nagylelkű ajánlatot - vigyorogtam. - Rendben, akkor bízd csak ide, megoldom én magunknak a tökéletes nyaralást - mosolyogtam elégedetten a helyzetemen, hiszen pont arra volt szükségem, hogy végre szabad kezet adjon legalább ebben. Sokkal könnyebb dolgom lesz, ha nem azon kell majd sakkozni, hogy olyan árban találjak nyaralást, hogy ne érezze azt utána, hogy minden szervét el kell adnia, hogy visszakapjam a pénzem. Pedig én tényleg nem várnám el tőle, hogy visszafizesse.