Everything changes, but is there anything that is eternal?

- Ooo, én benne vagyok - mosolyogtam, mert nem volt ellenemre azt a bilincset az ágyban is kipróbálni egy kis játszadozásra. Biztosan mind a ketten élveznénk. Észszerű keretek között. Természetesen tudtam, hogy nem érdemes túl messzire mennem vele. Vannak dolgok, amiket nem tehetek csak úgy meg.
Eleget téve kérésének nem beszéltem többet arról, hogy mi lett az embereim sorsa. Megerősíteni sem erősítettem meg benne azt a tényt, hogy esetleg megöltem őket, de cáfolni sem kezdtem, hiszen azt mondta ne válaszoljak. Bár biztosan sejtette, hogy mi történt. Láttam rajta, hogy valahol legbelül tudta, hogy halál lett a jussuk.
Nevettem egy jót a reakcióján, mikor megkíséreltem kiskutya szemekkel pillogni rá. Tenyereim tenyereire tettem és összekulcsoltam ujjaink.
- Az jóóó, az jóóó, kísérts csak, én nem fogok szellemirtót hívni - kuncogtam, ám a soron következő kérdésére hirtelen nem tudtam mi lett volna a helyes válasz. Hazudjak, vagy ismerjem el? Bár nem mintha ez egy hozzászoktatási kísérlet lenne, mert alapból nem volt rá szükség. Luxus életünk lesz és kész, még ha ezt ő nehezen is fogja tudni megszokni. Előbb-utóbb kénytelen lesz úgyis beletörődni, ha mellettem szeretne maradni.
- Mondjuk úgy, hogy is-is - bólintottam mosolyogva.
- Áh, nem, dehogy, csak viccelek - nevettem vállat vonva a tényen, hogy bizony végül is néha hajmeresztő vagyok. Mert én aztán "nem". Pedig de, ahogy ő ezt kis is mondja nyíltan, én pedig csak kuncogtam.
- De így szeretsz - dobtam puszit felé.
Viszont az a tény nagyon is boldoggá tett, hogy össze fogunk költözni. Oké, nem most azonnal, de idővel. Beadagolja Larának, kicsit várunk, kinézzük a tökéletes házat, aztán költözünk is. Vagy ez nem ilyen egyszerű? Az én világomban minden nagyon egyszerű. Szerintem nem lesz sok gond, ami az utunkba állhat és ha Jay tényleg akarja, akkor sokat szöszögni sem fog, hanem ő is azon lesz, hogy hamar költözni tudjunk.
- Most nagyon örülök ám a fejemnek - kuncogtam és megcsókoltam, majd átöleltem és bólogatva hallgattam az igényeket. Kert, medence, kettő, vagy több fürdőszoba, jól felszerelt tágas konyha, ám a szemeim igen hamar kikerekedtek és meglepetten pillantottam felé.
- Hééé, hát akkor ez mi? - kérdeztem az étel felé mutatva. Az lényegtelen, hogy amúgy a csomagoló anyag ott volt a konyhai kukában, amiben megvettem...
Mondjuk jobban belegondolva azért egy rántottát már csináltam Katnissnek és az egész finom volt. Persze elsőre kifelejtettem belőle a sót, meg ilyesmiket, de pótoltam. Oké, nem vagyok egy konyha művész, de ez még változhat.
- Rendben, vettem az adást, ezeket az adatokat el is raktároztam fejben és ha oda kerül a sor, akkor ilyen házat nézünk majd. Addig túladok pár meglévő kéglin. Úgyse kell annyi, amennyi most van.

szavak száma: x szó zene: Árnyékdal megjegyzés: ide •

Everything changes, but is there anything that is eternal?

Jay le se tagadhatná mennyire elégedett a hallottakkal, de nem is kell, hogy tagadja, hiszen örülök neki, jól is esik látni és tényleg komolyan is gondolom, amiket mondok. Szóval mindenképpen jó érzés nekem, hogy ránézek és látom, hogy miként érez. Ez is csak azt bizonyítja, hogy van jövőnk.
- Én mindig azt érzem, hogy követnem kell téged - mosolyogtam. - Legszívesebben magamhoz bilincselnélek, hogy mindig velem lehess. De tudom, hogy ez sajnos nem így megy. Pedig milyen jó lenne, ha mindig velem lennél - simogattam meg hátát.
A kérdésén kicsit elhúztam a szám és ciccentettem.
- Hát úgy is mondhatjuk. Leépítettem őket - mondtam, hisz végülis fedte az igazságot. Csak nem kaptak végkielégítést és kilépő papírokat. Nevettem is kicsit.
- Mondjuk az a vese nem oszt, nem szoroz, ha csak nincs valakinek röntgen szeme, úgyse látja megvan-e - legyintettem. - Max make up lesz a seb és művért használunk a jéghez.
De oké, akkor "Braxie Boy"-t pihenőre küldjük és "Cale-Puppy" veszi el a helyét - pillogtam rá barátságos kiskutya szemekkel.
- Oh, rendben, úgy lesz. Tanítok Larcinak néhány egyszerű trükköt. Amúgyse hiszem, hogy valami bonyolult, nagy trükköt meg tudna tanulni. Előbb az alapokat kell neki megtanulnia, de ki tudja, lehet pár év múlva ő lesz a következő Ariann Black, vagy Carisa Hendrix - emlegettem fel a két legismertebb női bűvész nevét, noha lettek volna még sokan mások is.
- Vigyázok én, vigyázok, arra nincsen gond - legyintettem mosolyogva. - Tudod jól, hogy elpusztíthatatlan vagyok. Szép is az öröklét. Kár, hogy neked nincs benne részed. De ki tudja... Lehet, ha egyszer összeházasodunk, akkor te is örökké élhetsz majd.
A fürdőruha gondolatára elmosolyodtam és megcsillant a szemem.
- Oh, hát ez máris remekül hangzik. Na, akkor valami frankó tengerpartot nézek majd. De nem valami sablonos, uncsi Görögországot, vagy a társait. Neeem. Valami igazán csodás helyre kell elmenni, ahová csak kevesen jutnak el. Nem lehetünk sablonosak - csóváltam meg a fejem.
- Oh, de végülis igazad van. Addigra simán körbeutazhatjuk majd a Földet. Jó párszor. Igazi kis világjáró szerelmespáros leszünk - kuncogtam.
- Igen, tényleg komolyan gondoltam. Persze. Együtt szeretnék lakni veled. Egy házban, amit együtt választottunk ki - mosolyogtam. - Áh, dehogy, nem zavar! - legyintettem Larára. - Én is tudok olyan lenni, hogy az ember a haját tépi tőlem. Meg én szeretem a gyereket. A cirkuszban is ők voltak a fő közönségünk, mindig jól éreztem magam köztük. Még jól is érezném magam a társaságában - mosolyogtam vidáman. - Játszanánk, bűvészkednénk, mesét néznénk, stb. Én nem aggódom emiatt, szerintem nagyon jól fogunk élni hármasban és neked is sokkal könnyebb lesz, hogy már nem egyedül kell nevelned és lesz melletted valaki, aki támogat majd mindenben. És én is sokkal boldogabb leszek, ha tudom, hogy ott vagy velem és nem csak találkozgatunk, meg ilyesmi. - feleltem és komolyan is gondoltam minden szavam.

szavak száma: x szó zene: Árnyékdal megjegyzés: ide •

Everything changes, but is there anything that is eternal?

- A nyomozónők már mást téma, de abból is csak egy valakit preferálok - mosolyogtam. - Szóval van, aki különleges helyzetben van - kuncogtam és megcsókoltam, de aztán ettünk tovább.
- Nem, most érted, az nem az én világom. Nekem színpad és rivaldafény kell, kreativitás és művésziesség. Nem pedig egy sötét öltöny és szirénázó autó. Neeem. Az nem az én életem. Meg aztán... attól, hogy felhagyok a gonosszal, még nem jelenti azt, hogy át akarok állni az angyalok oldalára. Szeretnék köztes maradni. Nem szolgálom tovább a gonoszt, de a jót sem. Semleges leszek és azt csinálom, amit szeretek. Bűvészkedek és festek. Talán még stand upos is leszek - nevetek. - De persze, ha kell, segítek majd, abban biztos lehetsz. Számíthatsz rám a munkában is - mosolyogtam.
Jót kacagtam vicces megjegyzésén, amit a veséjére tett. Annyira tipikus duma, de nagyon csíptem az ilyen megszólalásokat.
- Pedig lehet jól mutatnál egy jéggel teli kádban, miután kivették a veséd - mosolyogtam. Oké, tudom, hogy morbid volt és nem túl szép dolog ilyet mondani a "jövendőbelinknek", de én elképzeltem és még úgyis vonzónak láttam.
- De persze, olcsón túlesel majd rajta, bízd ide. Braxie Boy mindent el tud intézni. Im a Bussinesman - kuncogtam.
A bűvésztrükk után Jay jogosán vádolt csalással, ellenben én csak elégedetten mosolyogtam.
Hát igen, van ez így. De persze sok lehetőséget nem igazán hagyok neki, hogy vizsgálódhasson, mert egyik trükköt csináltam a másik után, de olyanokat is, amihez a pakli is kellett, míg végül az utolsó után a paklit végül egybe tettem és már nem volt lehetősége átnézni mi lehetett a "csalás".
- Volt egy mesterem, aki tanított, de sok trükköt magamtól tanultam meg és vannak trükkök, amiket én magam fejlesztettem ki. Van akkora tudásom és rutinom, hogy ma már sokszor saját trükköket és rutinokat fejlesztek ki.
De ha lesz rá időm és lehetőségem megtanítom őt is, persze - bólintottam.

- Oh én prímán - mosolyogtam. - Tökéletesen. Szinte már meg is feledkeztem arról, hogy sérült vagyok - legyintettem. - A pihenés az neked való. Nekem pedig az, hogy biztosítsak neked mindent a boldogsághoz és a kényelemhez, a pihenéshez. Szinte már meg is gyógyultam - mosolyogtam és vállára hajtottam a fejem, majd át is öleltem a derekánál.
- Jól hangzik. Tudok nem egy fantasztikus helyet, ahová érdemes lehet elmenni. Majd leszervezek valami klassz trópusi utat, ha eljutunk odáig - mondtam lelkesen, mosolyogva.
- Gyűlnek itt a tervek, gyűlnek. De én csak örülök neki - mosolyogtam. - Minél több programlehetőséget találunk ki, annál jobb. Még a vidámparkba is el kell vigyelek.
Arcára simítottam és magam felé fordítva megcsókoltam.
- Nézünk majd egy szép házat. Együtt kiválasztjuk és az lesz a mi kis közös otthonunk, ahol együtt élhetünk a továbbiakban. A többit meg lehet eladom. Egyet-kettőt megtartok, de a többit eladom. Amúgy sincsenek kihasználva, most meg már annyira sem lesznek.
Te hol élnél szívesen? És milyen házban? - mosolyogtam, majd eldőltem az ágyon és magammal húztam, miközben ajkaira tapadtam és még inkább átöleltem, hozzá simulva.

szavak száma: x szó zene: Árnyékdal megjegyzés: ide •

Everything changes, but is there anything that is eternal?

Jó érzés volt tudni, hogy Jay mellettem áll és feltétlen támogatását élvezhetem. Ez azért sokat jelent nekem, hiszen alapvetően nem szolgáltam rá. Borzalmasan viselkedtem vele és nem könnyítettem meg az életét, ám ő mégis mellettem áll, ami nagyon jól esett. Itt éreztem azt, hogy minket tényleg egymásnak teremtett az a vén köcsög ott fenn Szent Péter és Jézus között. Legalább ezért megérdemel tőlem egy jó pontot.
- Az biztos, hogy az Öreg nagyon meg lesz lepődve, amikor majd meglátja, hogy mi lett belőlem. Tisztességes életet élek, a törvényt szolgálom, megváltoztam. Lehet át kell majd íratnia a Bibliát is - nevettem fel.  - De nem bánom. Alkalom adtán besegítek majd.
Már miattad meg fogja érni. Igazad van. Itt is ott is együtt lehetünk, bár nem lesz belőle rendszer. Valahogy a rendőrséget és a nyomozásokat nem nekem találták ki. De segítek ha kell, természetes - mosolyogtam.
Megjegyzésére bólintottam. Megértettem. Nincsenek veszélyes és halálos trükkök, se semmi, ami rossz érzést keltene benne. Viszonoztam a csókot és elégedetten, boldogan mosolyogtam rá, hogy úgy tűnik végre sínen van az életünk.
Kérdésén viszont komolyan el kellett gondolkodnom.
- Nos... ez jó kérdés. Majd kipróbáljuk - mosolyogtam, majd a bor kérdésen vállat vontam. - Szerintem már bőven ihatsz. De csak kaja után. Ne éhgyomorra, mert annak lehet tényleg nem lenne jó vége.
Az orvos kérdésére elégedetten bólintottam. Nagy előre lépés, de lehet nem valami alvilági orvost fogok keresni, hanem valami tényleg megbízható törvényes orvost. És a pénz egy részét majd előre kifizetem neki és megkérem rá Jaynek kamu árat mondjon. Keveset, amit könnyen ki fog tudni fizetni.
- Rendben. Akkor keresek én orvost - mosolyogtam. - Köszönöm a bizalmat.
Már éppen kezdtem volna el enni, amikor Jay kimondta a varázsszót. Boldog, elégedett mosollyal pillantottam fel rá.
- Én is szeretlek - hajoltam hozzá és mosolyogva megcsókoltam és átöleltem. - Nem is hinnéd mennyire - simogattam karját és egy kicsit még élvezkedtem, majd aztán csak neki láttam az evésnek. Utána is lesz még rá bőven lehetőségünk, hogy összeboruljunk. Most neki is ennie kell és nekem is, ha nem akarunk most meg a vércukor szintünk miatt kórházba kerülni.
Már az étel felén túl voltam, mikor elővettem egy pakli kártyát és kivettem belőle néhány lapot.
- Tudod mi bűvészek soha nem ülhetünk le pókerezni sehol - jegyeztem meg, közben a lapokat kitártam neki legyező alakba. - És tudod miért? Mert mindegy milyen lapot osztanak nekünk, mi mindig össze tudjuk hozni magunknak a Pikk Royal Flush-t - húztam végig mutató ujjam a lapokon, amik látványosan a szemei láttára alakultak át Royal Flushé pikk lapokból.
Közvetlen a trükk után bemutattam neki még egy-két látványos trükköt, hogy lássa, nem csak olyan ócska trükköket tudok, mint, amit Larának mutattam. Sokkal nagyobb ám az én tehetségem annál.
Aztán persze folytattam én is az evést.

szavak száma: x szó zene: Árnyékdal megjegyzés: ide •

Everything changes, but is there anything that is eternal?

- Az én életemnek sem könnyebb, ha ez vigasztal téged. Minden úgy megváltozott. Az egyik pillanatban még egyedül éltem egy életet, szerelemtől, érzelmektől és vágyaktól mentesen, most pedig itt vagyok és minden a feje tetejére állt. Próbálok változni, de nem megy olyan könnyen. Húsz évet nem tudok csak úgy egyik pillanatról a másikra semmissé tenni és új életet kezdeni, pedig szeretnék és igyekszem. És mindent meg fogok tenni, hogy sikerüljön minél hamarabb.
És komolyan gondolom. Érted megéri, Jay. Megéri magam mögött hagyni mindent az eddigi életemből. A sok mészárlást és a kínzásokat, a fosztogatást, figyeltetést, mindent, de nem ígérem, hogy azonnal sikerül és mától egy szent leszek. Szent talán már soha nem is leszek, de jó ember még lehetek és erre fogok törekedni. Erre kell törekednem, ha tényleg boldogok akarunk lenni. Márpedig én azt szeretném, ha boldogok lehetnénk. Együtt, közösen - mondtam, bár tudtam, hogy nem fog sikerülni azonnal a teljes változás és nem is akartam abban a hitben ringatni, hogy mától fogva teljesen új életünk lesz. De idővel biztosan. Meg tudok változni. Most tényleg van miért.
Már csak azért is megéri, mert látom, hogy mennyire boldog már a gondolatától is, hogy megváltozom. Ritkán örültem más örömének, szóval ez számomra már csak emiatt is különleges volt. Az esetek nagy részében inkább mások kárának és szenvedésének szoktam örülni, de Jay mellett már nem csak így gondolkodom. Jay mellett már mások öröme is tudott nekem örömet okozni. Az ő öröme. Ezek ritka, de jó érzések voltak. Utoljára Shane mellett éreztem ilyet, most pedig Jay mellett. Szerettem ezt az érzést, annak ellenére, hogy nem sötét érzés volt.
Szerettem a mosolyát, a vidám perceit, főleg, ha ezt én okoztam, ha miattam volt boldog. Bennem is őszinte jó érzést keltett.
- Én akkor vagyok boldog, ha te is boldog vagy - mosolyogtam és csókot nyomtam ajkaira.
- Kézen fogva, igen - mosolyogtam. - Kézen fogva, mosolyogva, összebújva - simogattam az arcát.
- Nem, nem cirkuszban akarok már bűvészkedni. Színházban. Rendes színházi, színpadi bűvész szeretnék lenni. De ki tudja, lehet mellette utcán is bűvészkedem majd, mint Dynamo - mosolyogtam. - De biztosan lesznek máshol is fellépéseim is. Majd hirdetem is magam. De kéne egy új frankó név is, amin megismer majd engem a világ. Egy álnév. Milyen nevet is mondtam Larának? Már nem emlékszem. Valami Baxter volt, nem?
A kissé pajzán hangvételű megjegyzésén jót vigyorogtam, majd megcsókoltam.
- És gondolj bele mennyivel jobb lesz majd azután, hogy újra elkezdem a művészkedést. Lehet csinálok majd neked valami szép erotikus kis testfestést - mosolyogtam.
Az már viszont őszintén meglepett, hogy a tetoválás helyett mégis a plasztikai sebész mellett döntött. Bezzeg, amikor én javasoltam neki. Most vajon miért változtatta meg a véleményét?
- Jó, akkor majd keresünk neked valami jó plasztikai sebészt. Ott, ahol te szeretnéd. Csak megbízható alak legyen. Nehogy nekem valami ócska munkát végezzen. Igaz, hogy nem új arcot akarsz plasztikáztatni magadnak, de na.
Felültünk, hogy végre együnk is, mert már kopogott a szemem.
- Burgundi marharagu. Az egyik kedvencem. És van vörösbor is ha kell. Nyilván nem az olcsóbbik - nevettem.

szavak száma: x szó zene: Árnyékdal megjegyzés: ide •

At the beginning of a new path

Everything changes, but is there anything that is eternal?

- Jó, hát nem igazán vacsora, de ebéd sem. Olyan kora délután lehet. De ne izgulj, csak néhány órát voltál álomban. Biztosan a gyógyszerek és a gyomormosás utóhatása lehetett.
Nade kérlek, azt nem tudni, hogy ki vagy? Hát az én egyetlen pici szerelmem - mosolyogtam és engedtem a kézfogásnak, miközben engedelmesen bújtam be mellé az ágyba és átölelve hozzá simultam. Fejem vállához fúrtam és lehunytam szemeim.
- A frászt hoztad rám - sóhajtottam. - Azt hittem tényleg itt hagysz engem. Nem tudtam, hogy ennyire megviseltek a dolgok. Kicsit önző voltam, tudom, de mindent megbántam. Hiba volt úgy viselkednem, ahogy és belerángatni téged a dolgaimba - simogattam hátát. - Itt vagy nálam. Az egyik házamban, Staten Islandon.
És nem haragszok. Csak csalódott vagyok. Magamban és abban, ahogy a helyzetet, ahogy a kapcsolatunkat kezeltem. Nem lett volna szabad ilyennek lennem. Itt én voltam a legnagyobb hibás, de ha hiszed hanem, amíg aludtál minden emberemmel megszakítottam a kapcsolatomat. Többé senki sem fog figyelni és nem lesz több gyilkosság sem - mondtam őszintén és határozottan, ahogy abban sem hazudtam neki, hogy tényleg bántam minden rosszat, amit tettem, amit miattam át kellett élnie.
- Foglaltam időpontot fodrászhoz is és majd új ruhákat is kéne vennem. Velem jössz majd? Kell egy új megjelenés, hogy az emberek ne ismerjenek fel. És most nem csak átmeneti álca, hanem egy végleges, amit meg is tartok. Új élet, új külső. De a sármom meg fog maradni - kuncogtam.
- Már azon is gondolkoztam, hogy mit kezdek magammal. Hivatásos bűvész leszek és újra elkezdek hivatásszerűen festeni. Ha hiszed ha nem, régen festő is voltam és nagyon sok képet sikerül eladnom Hans néven. Jó sokat kaszáltam vele. Biztos meg van még a tehetségem - mosolyogtam és csókot nyomtam nyakára, közben a karját simogattam.
- Aztán keresünk majd egy tetoválót, akit te szeretnél és eltüntetjük azokat a hegeket rólad. Jobb ha nem is látom őket, csak emlékeztetnének arra ki is voltam - ráztam meg a fejemet, majd felültem és közelebb húztam az asztalt az étellel.
- Na gyere, együnk. Én sem ettem már egy ideje és neked is kéne küldened valamit abba a pangó gyomrodba.

At the beginning of a new path

Everything changes, but is there anything that is eternal?

Valamilyen szintem megértettem én, hogy Jay olyan megzuhanva távozott, mégis zavart és ha tehettem volna biztosan utána is eredtem volna, viszont nem tehettem, mert én is tisztában voltam vele, hogy elvérezhetek. Nem mondom, hogy Jay nem érte volna meg a halált, de mire megyek az öngyilkossággal, ha nem érek el hozzá és nem tudom megvigasztalni?
Intettem Willnek, hogy menjen utána, aztán Brandonnak, hogy tegye a dolgát. Elővett egy hangtompítós pisztolyt és lelőtt minden más beteget a szobában, akik tanúja voltak Jaynek és az esetnek, hogy Brandon megölte azt a pasast.
Kimásztam az ágyamból és Brandonnal az oldalamon megkerestem a főorvost, akit elkaptam és megrángattam.
- Takaríttassa el a hullákat a kórteremből és kussoljon erről! Ha eljár a szája, maga lesz a következő! - néztem rá fenyegetően, de hangom sem a lelki békéről árulkodott.- De azt sejti gondolom, ha velem bármi történik, lesz, aki megkeresse magát, igaz? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott.
- Privát kórtermet kérek!
Ezt meg is kaptam, de ami ezután jött, az nagyon meglepett. Will visszatérése után zaklatottan keresett meg, hogy Jay túl sok gyógyszert vett be. Sem ő, sem én nem tudtuk, hogy csak a véletlen műve volt-e, vagy öngyilkos akart-e lenni, de azt tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Választanom kell, hogy Jayt akarom-e, vagy azt a bűnökkel teli életet, amit most is élek. Mert a kettő együtt nem megy. Ha így folytatom, azzal Jayt teszem tönkre és az életünkre. Azt a boldog és gondmentes életet, amink lehetne.
Ott megfogadtam, hogy új életet fogok kezdeni. Egy olyan életet, amiben nincs helye gyilkosságoknak és bűnözésnek. Nincs helye a szörnyűségeknek és kínzásoknak.
Jay sokkal többet ért nekem az alvilági életemnél.


Miután Jayt helyrehozták és én sem voltam életveszélyben hazavittem Jayt, de a saját otthonomba, majd míg aludt, nekem volt pár elintézni valóm. Aludt, mert az utolsó adag gyógyszerei mellé becsempésztem egy kis altatót is. Addig én sorra jártam körbe azokat az embereket, akik nekem dolgoztak, majd elkezdtem őket megölni. Egyelőre csak azokat, akikkel belsőségesebb viszonyt ápoltam és elég jól ismertek. A pitiánerekkel egyelőre nem foglalkoztam. A fejüket levágtam és kukába dobtam, majd Brandon és Will segítségével a testeket a helyi mocsárba süllyesztettem. A fejüket azért vágtam le, hogy ne ismerjenek rá Brandonék, hanem abban a hitben legyenek, hogy csak átlagos gyilkosságok voltak ezek, semmi leszámolás.
- Na hát ezzel is megvolnánk. Kösz a segítséget - mosolyogtam rájuk.
- Csak a munkánkat végeztük. Mi van még hátra?
- Már csak két gyilkosság és mára megvagyok.
- Na és kiket fogsz... - tette volna fel a kérdést Brandon, de én pisztolyt rántottam és egy jól irányzott fejlövéssel a mocsárba lőttem, ami el is nyelte.
- Hé, ezt meg... - kezdte Will, de őt is belelőttem a mocsárba. Erről ennyit.
A pisztolyt is bedobtam a mocsárba, majd kocsiba ültem és otthon kislagoltam a vértől a rakteret a vízelvezető előtt, hogy ne legyen vérnyom az udvaron, amit Jay esetleg észre vehetne.
A konyhába mentem, ahol a hazafelé vett francia kaját tányérra tettem, mintha én főztem volna, míg ő aludt. Kamuból még el is mostam egy tiszta konyhai edényt és még pár vacakot, amik esetleg kellhettek a főzéshez, majd ágyba vittem az ételt az ébredező Jaynek és asztalra tettem.
- Jó reggelt édesem - mosolyogtam. Nem volt reggel, de hát mit mondjak? Végtére is aludt és most kelt fel... - Készítettem vacsorát.