Elég nehéz eset, nem is könnyű összefoglalni, szavakba önteni, hogy milyen ember is ő, már ha embernek lehet nevezni azt a valakit, aki alkalmanként a sötét pszicho bohóc álca, a The Jester mögött lakozik.
Egy ember, aki nem csak teljes mértékben távol áll a hétköznapitól, de még a különcöket is, a perifériás embereket is messze maga mögött tudja, mégis, néha vannak percek az életében, amikor elképesztően közelinek lehet őt érezni magunkhoz.
Bár szociopata és hibrid nárcisztikus, valahol a sötét lelke mélyén vannak benne érzések, de ezeket csak nagyon kevés ember felé képes kimutatni. Jóformán csak négy-öt ember van, akik felé képes valamicske érzelmi empátiát kimutatni, szeretni őket, vagy csak barátként nézni rájuk, ellenben a legtöbb emberrel, akik felé szinte csak kognitív empátiával tud pillantani és semmit nem érez irántuk.
Érzelmileg üres. Nincs érzése, nincsenek érzelmei, a lelke egy tátongó fekete űr, a szíve pedig meg van fagyva (bár kivételes emberek fel tudják olvasztani). A normális emberi érzések, kötődések, kapcsolatok, az igaz érzések számára elérhetetlen messzeségben vannak. Tán sosem lesz képes rájuk. Látszatra egy életvidám, humoros, extrovertált, pörgős, gondtalan, jó fej valaki, ám ez a külső csak egy maszk, ami mögött egy érzéketlen lélek van, zűrzavaros, tomboló belső lelki világgal, mely örökös háború van magával és a világgal is.
Egy lélek a maszk mögött, aki sosem lesz képes igazi emberré válni, csak egy tévelygő, sötét lélek lesz a világban, aki sose lesz képes megtalálni a helyét a társadalomban, beilleszkedni az emberek közé. Örök háborút fog vívni, amit egy legbelső, mélyen a tudata alatt elzárt öngyűlölet, gyermekkori trauma okoz és sok-sok pszichés sérülés, melyek véglegesen, visszafordíthatatlanul károsították elméjét, személyiségét, lelkét.
Csak egy halvány, elveszni készülő árnyéka az egészséges, hétköznapi embereknek, akik körbe vesznek minket, noha valahol a lelkében örvénylő fekete lyukban ott pislákol az érzelmek egy apró szikrája, mint a sötét pincében a meghalni készülő villanykörte egy utolsó kis fénylő izzószála, mely még képes egy kis fényforrást adni.

Cale nem egy jó ember. Látszólagos boldogságot, önelégültséget sugárzó, pörgős, életvidám jellemével, magával ragadó előadásmódjával, profán szónoklataival elragadja a közönséget.
Amikor a cirkuszban van, akkor egy egész más embernek tűnik, mint azok előtt, akik ismerik a lelke legsötétebb, legfélelmetesebb zugait. Az igazi démoni Calet. Mert, akik igazán ismerik Calet, azt, hogy milyen kegyetlen tud lenni, azoknak a lelke egy része meghalt. Akik megismerték Cale Braxton igazi oldalát és még életben vannak, mind súlyos fizikai és még súlyosabb lelki traumákat szenvedtek és úgy érezhetik valami meghalt bennük. A lelkük egy része elhalt, elsorvadt, megsemmisült.
Látszólag, az emberek szemében egy színpadra született előadóművész, akinek élete a cirkusz, a szereplés, az emberek szórakoztatása, akinek vérében van a közönség kezelése; látszólag profi bűvész, vérbeli artista, igazi cirkuszi zseni, akinek a legfőbb életcélja az emberek szórakoztatása, a közönség elbűvölése, pedig ennél ő sokkal, de sokkal sötétebb, üresebb és elborultabb.

Cale - néha akarata ellenére - szinte falja más emberek lelkét. Gyilkolja az emberi lelkeket, emberek érzelmi világát. Egy bizonyos szinten ez élteti. Tudatosan és nem tudatosan is, de kiveti a hálóját egy-egy emberre és tönkre teszi őket, érzelmi halottat, kifacsart testeket hagy maga mögött, de ha nem is tudnak elfajulni idáig a dolgok, de akkor sem hagyja őket sértetlenül távozni.
De nem csak érzelmileg, lelkileg, hanem ténylegesen is öl embereket. Hideg vérű, gátlástalan sorozatgyilkos és különösen agresszív, hirtelen haragú.
Profi manipulátor. Már, amikor akar, mert nem mindig. Néha csak úgy tesz, mintha manipulálni akarna, vagy ki akarna használni - mert, ha ő ténylegesen manipulál, akkor azt sikeresen is teszi. Van, amikor csak bohóckodik, van, amikor csak viccelődik, de van, amikor kőkeményen manipulál és azt sikerre is viszi.
   

Meglepetten libbentem félre, mikor Nate elhúzott, majd alaposan megnéztem magamnak a pasast, de csak grimaszoltam. Legalább nem Rowan, egy fokkal jobb. Az már fel sem tűnt igazán, hogy Domi lelépett játszani. Eskü, Nate mintha tudta volna, hogy kivel vagyok itt és, hogy érheti el, hogy kettesben maradjunk. A kis sunyi.
- Esküszöm, nem értem miért van belőletek ennyi, belőlem pedig csak egy. Pedig mennyivel szebb világot élnénk, ha öten lennék - vigyorogtam. Annyi biztos, megoldódna a túlnépesedés problémája.
- Nem hiányolom őt, de nem gondoltam volna, hogy pont te jössz majd látogatóba, Ő meg amúgy is pipa rám, gondoltam beugrik borsot őrölni az orrom alá, sőt, még át is szitálja, hogy minél finomabb szemcsékben hulljon alá... - imitáltam a szitálást, de azért mosolyt csalt az arcomra, hogy nem mert annyira közel jönni. De megértem. Sokan vannak ezzel így és én is szoktam távolságot tartani a fenyegetéstől. De én most nem hiszem, hogy fenyegetés lennék neki. Amíg nem ad rá okot, miért bántanám, igaz? Leszámítva, hogy egy agresszív szociopata gyilkos vagyok, aki majdnem ezer embert ölt már meg karrierje során a legváltozatosabb módokon.
- Gyerekek? - kérdeztem vissza, majd Domi felé pillantottam, aztán vissza Natere - elmúlt 24 - legyintettem, hiszen már nem volt gyerek. Amúgy meg mi köze hozzá, nem?
- Kínos? Miért volna kínos? Gondolom nem elszórt alsónadrágok nyomát követted, remélve, hogy pucéran találsz a fürdőkádban - nevettem és böktem felé mutató ujjammal. A kis lúzer, még a végén elpirul itt nekem. - Oh megtisztelő, hogy életben akarsz hagyni. Majd megölsz később, mi? Ezek szerint te nem ismered a mondást? "Akit ma megölhetsz, ne halaszd holnapra". De örülök neki, legalább ma még jut nekem vacsora, holnap talán már csak a reggeli - kacagtam. - Csak hát nincs, aki megfőzze, szóval rendelnem kell, vagy keresni valami éttermet. Tudod számtalan előnye van annak, ha valaki ismert sorozatgyilkos. Nem hoznak számlát, mert nem akarnak balhét, de amúgy meg én tök jó arc szoktam lenni és hagyok pár dolcsit az asztalon, ne érje veszteség őket - vigyorogtam. - Tudom-tudom, elképesztően jó lelkű vagyok, de hát valamivel kompenzálni kell a népcsökkentést - hahotáztam. - És, minek köszönhetem, hogy bizonytalan ideig meghosszabbítod szánalmas kis életem? Csak nem randira hívsz? - kérdeztem pislogva.
- Oh üzenet. Nocsak. Rajongói levél? Azt ma már e-mailben is lehet küldeni, vagy írhatnak a fansiteom vendégkönyvébe is - nevettem széles vigyorral. - Csak nem a negyedik klónverziótól? Annyian lesztek a végén, hogy le lehet forgatni veletek egy modern Star Wars filmet. Klón katonák... na egye fene, gyere csevegni - intettem neki be a sátorba. - Nagyon kis kíváncsi lettem, hogy ki és mit akar tőlem és miért nem megyek bele. Mindig vevő vagyok egy kis őrültségre. A szakterületem - kuncogtam, majd a sátorba érve intettem neki, hogy üljön le - mindjárt jövök - mondtam, majd elmentem egy külön kis elkerített részlegbe, ahol lemostam az arcfestéket, majd átöltöztem egy elegáns, de bőrdzsekis ruhába. Nem csak neki van bőrdzsekije és nekem is van ám normális ruhám is. Visszatértem hozzá, majd ismét intettem.
- Na jöjjön Mr. N! - vigyorogtam, majd átkísértem egy konténer házhoz, ami egy irodaszerű társalgó volt. Lehuppantam az asztalom mögötti forgószékbe. - Na mondd, mit szeretnél az üziért cserébe? Vagy dugni akarsz, vagy azt, hogy engedjem el a srácot, mi? Kedvel engem - tártam szét a karjaim. - Na meg mi van akkor, ha helyettem jön majd valami őrült dilidoki és fogva tartja majd valami szanatóriumban és mindenféle vacakkal kezeli majd, amíg ép elméjű nem lesz? Akkor már én is jobb vagyok neki, nem? - nevettem fel.

- Szeretnél te is a világ ura lenni - mosolyogtam. - Gondolj csak bele, minden az én, vagy a te kezedben. Hatalom, pénz, ingatlanok, stb. Minden döntést te, vagy én hozhatnánk csak meg és minden egyébhez engedély kellene. Az összes földrészen csak egy valaki uralkodna, az egész földgolyó mindensége egy kézben összpontosulna. Csodálatos egy élet lenne - vigyorogtam. Nevessen csak, ha akar, de akkor is ez egy szép ábránd.
Figyelmesen hallgattam, amint burkoltan kitér arra is, hogy a többi hasonmást már megtalálta, de annyira nem kötött le a gondolat, ellenben rosszallóan húztam a szám, mikor kijavított.
- Igen? Akkor miért az van a tasakra írva, hogy "őrölt bors"? Ha? - mutogattam halántékom felé, mint azon a mémen a néger srác, ám Rowan említése és az arra adott válasza már sokkal jobban érdekelt. - Ugyan miért? Mit tudtál te tenni, ami miatt Rowan már nem fog érdeklődni irántam? - kérdeztem nagyon is kíváncsian, hiszen elég nehéz elhinnem, hogy az a répafejű csak úgy leakadjon rólam. - Tán csak nem kinyuvasztottad? Az vicces lenne - vigyorogtam kicsit tán nevetve is.
A sértegetését és a modortalan kérdéseit figyelem kívül hagyva próbáltam puhatolódzni, hogy vajon mégis ki lehet a megbízó és mik a céljai, de elég homályos választ kaptam. "Kivéve, ha többet veszítesz vele, mint nyernél". Ez érdekes. Miért akarnék elvállalni egy munkát, amin többet vesztek, mint nyerek? Érdekes és furcsa gondolatmenet is ez, amit nem igazán tudok hová tenni, ahogy végül is az is érdekes, hogy miért pont engem bízna meg valaki? Persze jogos, én nem utasítok vissza munkákat, ha valaki megöléséről van szó, de elég rossz hírem van, hiszen könnyen a megbízó ellen is fordulhatok. Velem alkut kötni nem életbiztosítás, talán épp ezért jött Nate és nem a megbízó személyesen. A kis gyáva.
- Miért akarnék elvállalni egy veszteséges megbízást? - kérdeztem vissza befelé menet, majd átöltöztem, ami úgy tűnt nagy hatást gyakorolt rá is.
- Ikrek azért csak nem - kuncogtam, - de örülök, hogy elnyerte a tetszésed a látvány. Látod, én is emberből vagyok - nevettem. Bármennyire is nehéz elhinni, nem vagyok én annyira földöntúli.
Átsasszéztam vele a kontiba, ahol volt számára is kényelmes ülőalkalmatosság, majd meg is kezdtük az eset kibeszélését. Nem kerteltem, a lényegre tértem, mert érdekelt, hogy mire ez a nagy hűhó.
- Ugyan, miért küldeném hozzád minigunnal? - pislogtam. - Egy kindertojásnak álcázott nagy erejű bombával küldeném - röhögtem és imitáltam, amint kinyitja a tojást a játék reményében és BUMM! Jót is kacagtam ismét.
Végre úgy tűnt a lényegre tér. Ölni kéne. Szuper. Abban jó vagyok. A kérdés már csak az, hogy kit. Fel is vontam a szemöldököm, mikor felvázolta, hogy kiről van szó. Nem is azért, mert nehezen hittem a fülemnek, mert hittem és nem is igazán érdekelt, sokkal inkább azért, mert semmi közöm a miértekhez. Pedig érdekelt volna, de úgy voltam vele úgy is meg fogom tudni.
Viszont félre ismert, ha azt hiszi eddig azért nem tudtam megölni, mert béna vagyok, hiszen simán le tudnám szedni őt egy távcsöves puskával. Végtére is profi cirkuszosként a lövészet és a késdobálás a véremben van, viszont túl jól szórakozom vele ahhoz, hogy tényleg meg akarjam ölni. Szükségem van rá, mint Bud Spencernek Terence Hillre, bár így, hogy itt van nekem Nate és Shane, lehet le tudnék mondani Romanről, ha nagyon akarnék, hiszen maradna még két hozzá hasonló játszó társam.
- Mennyire igazad van. Végül is az tényleg feltűnő lenne, ha a tükörképe durrantaná fejbe - nevettem pisztolylövést imitálva ujjaimmal. - De gondolj bele, betörsz hozzá, elbújsz a tükör mögé, majd mikor belenéz, hogy megigazítsa az inggallérját puff! Tratatatata... és már rogy is össze. Senki se sejtene semmit - legyintek a vicces jeleneten. - De nem bánom. Igazad van. Bízd ezt egy profira és ki lenne nálam profibb? - tártam szét karjaim.
Kíváncsian hátra dőltem a fotelban.
- Ennyi? - kérdeztem mit sem reagálva a szex említésére. - Van megkötés, hogy hol és milyen halál legyen? És mit nyerek vele? - kíváncsiskodtam, hátha valamit reagál az üzenet kapcsán, vagy valami kecsegtető ajánlatot tesz.
Hogy gyanakodtam-e valamire? Nem is kicsit. Lehet őrült bolond voltam, de nem hülye. Messziről sikított, hogy sok mindent eltitkolt és csak ki akar használ. Nem gondoltam, hogy megüthetném a bokámat, mert az nem sűrűn fordulhat elő, ellenben nem tetszett, hogy ennyire titkolódzik. Ettől függetlenül el fogom vállalni a munkát, de ha van rá esély, megpróbálok valamit még kiszedni belőle, hogy motiváltabb legyek és tisztábban lássak. Végtére is Roman a klónja, így evidens, hogy ha ő meghal, akkor Nate lesz az, akiről a mit sem sejtő bolondok azt fogják hinni, hogy Ő Roman, mint annak idején, hogy Roman Shane. Tehát Nate egyszerre két ember helyét is át tudja majd venni, csak kérdés az, miért? Mit szeretne elérni? Mihez kéne nekem őt hozzá segítenem? És mit nyerek vele? Miért adjam fel a szórakozásom?
   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is köszönöm a végtelen türelmed és megértésedet, illetve a karakterlapon ejtett gyors változtatásokat. Mi tagadás, adtál némi gondolkodnivalót a staffnak az igencsak eredetire sikerült karaktereddel. Cale és az ő észjárása, különcsége olyan, mintha nem is evilági volna. Ha úgy vesszük, ez így is van. Vagy csak én gondolom úgy, hogy a cirkuszi nép egy teljesen másik világ? Valami mesés és szokatlan, bizonyos értelemben ijesztő. Én és az adminság többi tagja is igazán kíváncsian várjuk, hogyan tudsz majd beilleszkedni az oldal életébe. Csak arra kérünk, ne nyírj ki és ne csonkíts meg senkit, legfeljebb külön kérésre.  
Mondanám, hogy sok szerencsét, hosszú, boldog életet, de az valószínűleg sokaknak fájna.   Szóval csak... A színpad a tiéd! Porondmestert a porondra! Vagy mi...

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!