Több típusú főnök is létezett ezen a világon, én pedig azok táborát szaporítottam, akik szerettek a dolgok sűrűjéből is közvetlenül figyelni dolgokra. Foglalkoztam az alkalmazottak ügyeivel, nem fulladt bele minden a bürokráciába. Nyilván a vendéglátóipari szektornak is része volt az, hogy az ember közvetlenebb volt és így is figyelt a dolgokra, de én alapvetően megszerettem a klub vezetését az elmúlt években.
Több volt már ez az intézmény mint pénzmosoda, vagy egy fontos biztosíték a magam rendszerében. Gondot fordítottam hát sok dologra az italkészlet márkáitól kezdve a biztonságiak ügyein át a lányok által támasztott kérdésekre is. Nem meglepő módon személyesen válogattam meg azokat is, akiket fellépőként alkalmaztam. Persze az ember itt is tud melléfogni és van, hogy hirtelen valakitől búcsút kell venni, mert nem bizonyul alkalmasnak. Mostanság is történt ilyen és ezt a hiányt pótolni is kellett. Az élet viszont olykor sajátosan rendezi el a dolgokat, így nem volt szükség végül hirdetés kiírására, mert nem vár helyről jött segítség: az albán maffiából.
Ramiznak is adtam helyet inkognitóban elintézendő ügyes-bajos dolgokhoz a múltban, így adott volt az a részben semleges, részben együttműködés felé mutató viszony, ami a new york-i alvilág jó részével adott számomra. Kivéve az ázsiai csoportokat... velük szinte semennyire nem tudtam zöld ágra vergődni, és miattuk mindig résen is kell lennem. De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a derék, tisztességtelen albán azzal keresett meg, hogy némi időre el kéne helyeznie az egyik leányzóját máshol, bár annak részleteibe nem ment bele, hogy milyen vihar kavarodott körülötte az ő helyén, abba viszont igen, hogy egy feladata is lenne: likvidálni egy túl sokat és túl sok irányba fecsegő nyomozót, aki olykor nálam is megfordult. Normál esetben eléggé megfontoltam volna egy ilyen kérdést, jelen körülményke között viszont a válaszom gyorsan észen volt (ha a színjáték kedvéért azért nem is adtam meg annyira gyorsan): a szívességet vállalom. Miért? Nos, egyrészt, ha ideiglenesen is, de nyertem egy táncost. Másrészt egy plusz szívesség ebben a szakmában mindig jól jött az embernek. Harmadrészt a dolog nekem is előnyös volt: egy ilyen kettős szerepet játszó nyomozó más vendégeim kapcsán igen kényelmetlenné válhatott így érdekem volt megszabadulni tőle és nem csak egy mezei kitiltással. Persze az szépséghiba volt, hogy nálam fog megtörténni a gyilkosság, de erre is vannak diszkrét megoldásaim. Nem is egy. Kérhette volna persze azt is Ramiz, hogy intézzem el én, de ő a saját végrehajtóban jobban megbízott és ezért nem is hibáztattam.
Akkor végképp nem, amikor be is mutatta azt, akire gondolt: Siran Zakaryan-t. Szép volt és halálos. Igen, így lehetett a legjobban összefoglalni a leányzót, első ránézésre ez a két jelző volt, ami eszembe ötlött. Nem voltam rossz emberismerő, rablói működésemben a szerepköröm egyik fontos aspektusa pont ez volt: felmérni ki milyen, ki miként fog reagálni az adott helyzetben, kezelni az embereket. Szóval úgy gondoltam ilyen téren sem tévedek feltétlenül, amikor a lány tekintetéből, arckifejezéséből olvastam ki ezt-azt, és jutottam erre a sommás következtetésre. Nem tagadom azt sem, hogy ez az elegy igazából megtetszett és felkeltette az érdeklődésemet, így volt még plusz egy érv a képzeletbeli mérleg serpenyőjébe, még akkor is, ha nem ez volt a legnyomósabb indok. De beleegyeztem a dologba végül és picit időztem a társaságukban ezt követően, hogy aztán Siran kontakt infoinak birtokában távozzam Ramiz létesítményéből.

Nagyjából egy hét telt el azóta s eljött az első este, amin Siran munkába kellett, hogy álljon. Az elmúlt napokban elintéztünk az alkalmazáshoz hamis papírokat, a leányzó pedig kapott egy beiratkozást olyan tanfolyamra, amik az én klubomban való működéshez csiszolták tánctudását, ezen felül pedig megrendeltük számára azt a pár fellépő szettet, amit a lány összeválogatott magának, hogy legyen miben munkába állnia s persze ezt álltuk is számára: ruha, cipő, fehérnemű. Megkapta a munkába álláshoz tartozó információkat is, a biztonságiak pedig ma amikor nyitás előtt megérkezett, meg is mutatták neki, hol lesz az öltözője, mert a különleges feladatai miatt a többi lánnyal közös nagy öltözőbe nem akartam rakni. Szerencsére volt üresen egy privát öltöző, mivel a leányzó akinek felmondtunk pont a kiemelt táncoslány lett volna adottságainak és tudásának köszönhetően, a helye így üresen maradt. Persze az este folyamán ha fel akarja magát frissíteni, akkor oda könnyebben be fog tudni térni, de én most nem sokkal nyolc előtt ott kerestem fel, miután megérkeztem a klubba, a nálam megszokott lelkem sötétségéhez remekül passzoló színvilágú elegáns szerelésben.
Végigkorzóztam a klubon, mindenhol csekkolva, hogy miként is állnak a nyitási előkészületek, itt-ott egy-két jó szót is elejtve az alkalmazottak felé, mert minden rendben volt. Így értem át a központi termen az egyik onnan nyíló folyosóra, aminek végén az irodám nyílt egyébként, az én ajtómtól jobbra pedig az öltöző, amit Siran kapott. Az ajtaján kopogtattam, majd lezseren zsebre dugott kézzel vártam a jelzésre, hogy beléphetek, avagy sem.

A kezdet sosem könnyű. Főleg akkor, ha olyan terepről van szó, ami egyébként kényes. Márpedig most végső soron ez volt a helyzet, többszörsen is. Egyrészt likvidálni kellett egy egyre inkább kellemetlen alakot, ami annál fogva lett igazán problémás, hogy az illető a rend őrei közé tartozott. Az pedig tovább fokozta, hogy többeknek is csípte a szemét és ennél fogva arra kellett jutnom, hogy együtt működjek egy komolyabb szervezett bűnöző csoporttal. Persze lettek volna más megoldások, de igazából a klubban tisztán, zárt ajtók mögött és hatékonyan lehetett ezt végrehajtani, arról nem is beszélve, hogy az eltüntetéshez is volt segítség. Szóval érteni véltem, hogy Ramiz miért is gondolkodik ebben. Egy halott rendőr az utcán sokkal kellemetlenebb és az elkövetőre vadásznának is. A klub meg ebben a tekintetben is kapóra jött: rejtekhely.
Ennek hála gazdagodtam egy új beugrós alkalmazottal, aki elég szemrevaló volt és a tekintetéből áradt is valami, aminek hála volt arról sejtésem, hogy jó helyen lesz itt. Siran meg is kapott minden lehetőséget a kezdéshez és a felkészüléshez, erre panasza nem lehetett. Mondjuk amikor még Ramiz klubjában a szemem előtt ismertettek vele pár dolgot, nem tűnt túlzottan feldobottnak ettől, de amíg megteszi a dolgát mindkét fronton, addig felőlem lehet így.
Eljött végül a "nagy" este, a debütálásé, így még éppen időben fel is keresem a privát kis öltözőt, hogy a biztonság kedvéért beszéljek még kicsit a leányzóval. Aki az első estére készül az egyébként igényelni is szokta ezt, bár embere válogatja, hogy kinek mire van szüksége: buzdításra, nyugtatásra, netán tanácsokra, vagy csak arra hogy valaki kicsit meghallgassa előtte.
Nos, ahogy látom Siran esetében valami más szituáció lesz. Leheletnyit felvont szemöldökkel reagálok csak a fogadtatásra, amit a cicásra sminkelt szépség valami végtelen gyermeki pofátlansággal kíván levezényelni. Nem igazán hatott meg ennél jobban, egy enyhe felfelé ránduló mosolyfoszlány ami még jár ide. Volt valami aranyos báj, valami gyermekszoba hiánya feletti szánakozást kiváltó a leányzó viselkedésében, ami miatt nem igazán sikerült provokálnia. Bezárom magam mögött az ajtót, majd felé fordulok.
- Azt látom, hogy jókor jöttem. A vacsorát illetően mondjuk már csak annyit mondhatok, hogy egészségedre. - apróságokra nem adunk, az udvariasság meg azért marad. Mondjuk azért az sem hátrány, hogy igazán jól néz ki ez a barna szépség és a fekete csipkeköltemény ezt csak még hangsúlyosabbá teszi. Viszont ahogy látom a provokálás azért nem állt meg a pizzánál és a nőszemély feltett még pár zsetont a páratlanra. Hát legyen.
- Ó de, kétségtelenül király lenne, ha egy gyerekzsúron kellene először a lurkókat, majd az unatkozó apukákat is szórakoztatnod. - sóhajtok egy kicsit, ahogy folytatódik a bohóc jelmezzel az infantilis futam. Próbálgatja a határokat, ez nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy mit kíván ezzel üzenni.