Amikor új ügyfél telepszik le az irodában próbálok kedves lenni és kitapogatni, hogy mi is a gyengéje. De úgy tűnik, hogy jelenleg én vagyok a vad és a velem szemben ücsörgő idősödő férfi a vadász. Nem sok időm van megszólalni. Nem szoktam ilyen projekteket elfogadni. De úgy tűnik, hogy nem hagy más választást. Elég befolyásos az üzleti életben így csak megköszörülöm a tokrom és rá bólintok. Legyen. Szittelek egy klubbot és egy kicsapongó lányt, aki elfelejti, hogy a név kötelez.
Sosem fogadtam el azt az élet stílust, ami arra alapszik, hogy vegyünk a gyereknek egy játszóteret, hát ha bele rázódik abba, ami a jövőjét is bebetonozhatja. De ki vagyok én, hogy ítélkezzem a mocskosul gazdag embereken. Mindenkinek meg van a maga keresztje.
Így csak unottan parkolok le a klubb előtt. Még nyitás előtt vagyunk. Szeretném megismerni az embereket, akik meghunyászkodnak azelőtt, aki elméletileg a főnökük és anyagilag függnek tőle.
Ahogy az ajtóban már az első biztonsági őrön fenn akadva csak kedves mosolyomat elővéve elmagyarázom, hogy ki vagyok, mire a telefonjában kutatni kezd és hát apuci elküldte azoknak a személyeknek a belépési engedélyemet, akiken megakadnék. Már is élvezem ezt a könnyen jött nemesi rangot. Az ajtó kitárul és már látom is a szorgosan sürgő embereket, takarítók bárpultosok, pincérek. Mindenki egy helyen.
Egy lány épp sürgetően pakolja az alkoholos üvegeket csábításként, mikor megállok a pultnál és elő halászva legédesebb mosolyomat kezdek vele trécselni.
Elég sok mindent elmond, önszántából is. Szinte faggatóznom sem kell. Szóval a főnök pont olyan, mint számítottam. Neki ez egy játszótér, ahol mindent ingyen élvez. Néha szó szerint is. Megforgatom a szemeimet, mikor meglátom, hogy a lány megmerevedik. A kezét megérintve kacsintok rá, majd fordulok meg. Érzem, hogy közeledik a gonosz.
- Luana Paloma Machado – rendezem az arcomat, hogy érezze nem csak egy betolakodó vagyok, aki megjelent unalmába.
- Rafaela Garza vagyok, az új marketing főnöke, aki épp azon lesz, hogy a kis játszóháza ne fulladjon kudarcba és talán még jövedelmező is legyen – nyújtom felé a kezem, akár egy cápa, aki levadászná az áldozatát. Még a fejemben a zene is megszólal, ahogy végig nézek a lányon. Érezze is azt, amit szoktak. Én nem csak a jó bulit és az ingyen piát látom. Hanem az üzleti részt, ami hozza a pénzt és nem csak szórni.
- Ha bármi aggálya lenne mindenképp fel kéne venni a telefont ha az apja hívja – gunyoros hangsúlyom jelzi, hogy nem önmagamtól bitoroltam el ezt a címet.

not friends; only forced partners?

A legutóbbi dobásom egészen nagy volt. A Halloween meghozta a hatását és azt hittem, hogy ezzel végérvényesen, vagy ha nem is végleg, akkor legalább egy időre leszakítottam magamról a férfi Machadók szemét és figyelő érzékeit. Aztán valamelyik nap jött egy újabb telefonhívás, már magam sem tudom mikor volt utoljára, hogy összeszorult  a torkom, ha apám hívott, mert nagyon jó volt a kapcsolatunk, ha nem üzletről volt szó, de akkor éreztem, hogy valami ilyesmi jön, már nem is tudom, hogy honnan. Fejleszteni akar, ezen az egy kis helyen, a sok közül, azt akarja, hogy a Pandora nagyobb legyen, egyszer és ahhoz nagyobb népszerűség kell, azt akarja, dolgozzak össze valakivel, aki szerinte nagyon jó lesz nekem és ki fogok vele jönni. Igen biztosan nem lesz így főleg, hogy apám vezette fel az egészet, már most tudtam, hogy a kamaszkori lázadásom fog feltörni és nem fogom még csak akarni sem visszanyomni. De bólogattam, hiszen apám szemében szerintem még mindig nem vagyok más, mint egy gyerek, aki megkapta ugyan a Pandorát saját felelősségére és ennyi idősen tök jól vezetem is, nyilván segítséggel, mert a suli mellette akármennyire is akarom, nem megy egyedül. De közben meg mindenki azt hiszi, hogy kihasználom a helyet és a magam szórakozására tartom fenn, pedig ez csak egy két hónapig olt vicces, manapság már én is elég sokat agyalok azok, hogy lehet nekem is váltanom kellene. Inkább eljárok máshova szórakozni ha olyan van és igyekszem nem állandóan ide hozni a barátaimat, de ha van egy klubja az embernek miért is ne tehetné meg. De ebből is vissza kellett vennem, és meg is tettem, da valahogy a kialakult helyzet benne maradt apám fejébe és ezzel karöltve híreszteli, milyen csodás lánya van, de még gyerek egy ilyen helyzet. Kérdezem én, akkor a gyerek fejemmel, egy felnőtt mégis mi a francért bízott rám egy ilyen helyet, mint a Pandora.
A fejemet fogom és nagyon nincsen kedvem megbarátkozni a helyzettel, nem akarok nagyobb hírnevet először a diplomát akarom a kezemben és utána fejlődni tovább, de most egyszerre megint minden a nyakamba szakad. Miért van olyan érzésem, hogy akit kapok csak nagyobb nyűg lesz nekem, mint haszon?
- Lulu itt van egy csaj, éppen Sydneyt faggatja, az meg egy idióta. - megforgatom a szemem, ahogy Lola bejön az ajtón és közli velem a híreket, amiket pont el akartam kerülni. Gondolom most lefest egy képes a fejemben, amit a kis szőke csaj állít majd rólam, akit csak azért vettem fel, mert a pasija az egyik kidobóm és nagyon szépen kért, pedig sok haszna nincsen a lánynak, de legalább tud koktélt csinálni és elég dekoratív ahhoz, hogy menjen hozzá a sok éhes vagy éppen szomjas szájú férfi.
Ledobom a blézert, mert itt bent elég meleg van, hogy az ujjatlan elég legyen és elindulok kifelé, ahol szembesülök a kokettálással, és előveszem ennek örömére a mosolyom, aminek őszintének kellene hatnia, meglátjuk mi lesz belőle.
Az egész nevem hallatán végigfut rajtam a hideg, ez a lány apám zsoldosa lett, az ő kis megszokásait és mondásait fogja áthozni nekem? Mert akkor nyomban én magam mondok fel. Hiányzik apu, de nem ennyire, hogy majdnem minden napomat az ő emberével töltsem, de tudom, ebben most nem fogok tudni beleszólni jobban.
A szavai azonnal elveszik azt az igazán “őszinte” mosolyt, amit nehezen építettem fel és a szemöldököm az egekbe szökik. A kezemet nyújtom felé, mert a suliban ezt is tanítják, magamtól nem menne az ellenszenves emberek ilyen módú köszöntése.
- Igazán örülök Rafaela, tudok mindenről, a telefon nem az ellenségem, csupán szeretem megvárni a megfelelő pillanatot, ameddig használom. - mondom neki egy gúnyos mosollyal az arcomon, miközben kihagyom a végig mérését, ha jól sejtem még egészen sokat leszünk együtt.
- A hely jövedelmező, apám nagyobb birodalmat akar csinálni belőle a városon belül, ahhoz talán nem elég, amit most nyújt, de ez a hely jól megy. Igazából tudom, hogy bármit mondok, az ő kezében van az irányítás egy része, így azt hiszem illő lenne, ha megmutatnám neked a helye. És kérlek hívj Luanának, a Paloma nem éppen egy közkedvelt megnevezésem egy idegentől.  - nézek rá a kamu kedves mosolyommal és elindulok a pulthoz egyenesen Sydney felé. - Kérlek ma a retro terem pultját intézd. Köszi. - mosolygok rá, nem kedvesen attól ez nagyon messze áll, de nem akarom, hogy egész nap a szemem előtt legyen, miközben tudom, hogy a hátam mögött meg olyan szinten utál, hogy az már szinte bűn.
Talán szemtelenség azonnal letegezni, ha ő ellenkezőleg járt el, és még csak meg sem kérdeztem azt hiszem az etika tanárom a gimiből most nagyon szomorúan nézne rám, de ez nem a helyzet ahol ilyenekre akarok adni.
- Mire lennél kíváncsi? - segítőkészségem megjátszása már szinte művészet részemről, de most az életem más része úgymond kiegyensúlyozottan lifeg, miért is kellene most pont ezen aggódnom, még nem adott rá elég okot, de sajnos a még az még nagyon kevés és tudom, hogy nem leszünk nagy barátok.  

Igazából teljes mértékben megszoktam már, hogy vannak olyan ügyeim, amivel egyesek tyúkszemére kell taposnom. Most sincs másképp, ahogy apuka vázolta, hogy mi is a legnagyobb problémája. A hely csak egy saját szórakoztató center és mindent más irányít. A kezébe nincs hatalom, egyszerűen csak éli a mindennapjait, fel sem merülve benne, hogy valami galiba is keveredhet a gépezetbe és akkor be kell zárni a kapukat. De azt hiszem, akik ebbe születnek bele fel sem fogják, hogy a pénzért keményen meg kell dolgozni és sokszor magunkat kell hátrébb sorolni. A lány készségesen elmeséli a történéseket, én pedig úgy iszom a szavait, mintha épp esti emsét olvasna fel. Ám mikor az egész egyszerűen megmerevedik és mintha a levegő is meghűlne körülöttünk elnémul. Itt már tudom, hogy meg is jött a vár úrnője.
Készséges üdvözlöm, akár csak a nagy könyvben megírják. Bájos mosoly, akár csak a cápák, akik be akarják kebelezni az áldozatukat.
De a válasz tőle, épp csak annyira átlátszó, mint tőlem volt. Most jönnek a kötelező körök, hogy mennyire örülünk egymásnak, ami a legnagyobb hazugság, ami valószínű, hogy ebben a bárban elhangzott.
- Azért ha az apja hívja nem kellene várakoztatni, főleg amit meg tett magáért – mutatok körbe, hiszen ez csak úgy az ölébe csöppent és nem kellett megküzdeni semmiért. Minden csak úgy itt termet. Neki egyszerűen fel kellett volna venni a ritmust, nem pedig más emberekre terhelni. Bár ez is egy életérzés. Kinek mi a prioritás.
- Persze, a számok nem hazudnak. Azt látom, de azt is, hogy kiskegyed nem alkalmas egy ilyen hely vezetésére – az arcomról azonnal le fagy minden báj, mikor a lányt csak azért zavarja hátra mert szóba állt velem és megingatom a fejem.
- Attól nem lesz jó vezető, ha eltünteti a kíváncsi szemek elől a gyenge pontokat. Amit akartam megtudtam. De így csak arra lesz befolyása, hogy mit gondolnak magáról a személyzet tagjai – meredek a lány után, aki elkullog a hátsó részleg felé. Szinte látom, hogy szemmel is képes lenne a főnökét felgyújtani. - Ha csak nem más áll a dolgok hátterébe – fordulok vissza felé és csípőre téve a kezem sóhajtok fel megadóan. Én is fiatal vagyok, nem vetem el a szórakozást, de az első a munka és utána jöhet minden egyéb. Már ha marad rá elég időm, vagy energiám.
- Nem kell körbe néznem, láttam mindent. Egyszerűen meg akartam ismerni a neveletlen hercegnőt – nevetek fel, ahogy hátrébb lépve megingatom a fejem. A költségvetést már megkaptam, a hely külleme nem az én gondom. Bár azért lehet kellene egy kevés változtatás. De az biztos, hogy jövedelmezőbb lenne kicsit elgondolkodni, hogy kell ennyi ember hozzá? Főleg, hogy páran csak az ő munkáját végzik. Kevesebb kiadással és több befektetéssel hamar meg lehetne oldani a fent lévő problémákat.
A nevét direkt nem mondom ki és nem ajánlom fel, hogy becézgessen. Én nem azért vagyok jelen, hogy puszi barátnője legyek. Hallottam abból jó pár akad. Kíváncsi lennék, hogy presztízs nélkül is ennyire sokan körbe rajonganák? Mert kétlem.
- Arra, hogy mi az, ami gátolja abban, hogy dolgozzon – metszően nézek rá. Hiszen az egyetem is csak bukdácsolásnak hat az apja véleménye szerint, nem használja ki azt, ami benne rejlik. Hiszen az ős szerint meg van a maga esze és egészen ügyes. De úgy tűnik, hogy valami hátráltatja. Amit elmondott a kedves papa, hogy a pasija valószínűleg még az életről is le fogja húzni. De az már nem az én gondom. Oldja meg. Tanulja meg, hogy kell egyensúlyozni a felnőttek világába.
- Mai nyitásnál jelen leszek, megnézem, hogy miként is telik egy nyitvatartás, hogy is mennek ezek a dolog. Másnap pedig kielemezve az asztalára teszem, hogy meg tudja nézni a hiányosságokat és elgondolkodhatna azon, hogy mit is akar a jövőjében – teszem hozzá kicsit sem kellemes hangvételbe.

not friends; only forced partners?

Nem tudom, hogyan álljak ehhez az egészhet, mert pontosan tudom mik lennének az elvárások. Amik olyan magasak, hogy alig tudom megugrani, tudom mit lát apu, hogy csak használom a helyet és nem teszek bele semmit, de esküszöm rajta vagyok, és van is segítségem, de ott van az egyetem is mindemellett, amit valljuk be nem a saját szórakozásrmre csinálom, hiszen az IT szekció még csak nincs is benne a kisujjamban mégis benne kellene már sokak szerint.
Ez az egyik oka annak, hogy nem örülök a lánynak, nem kell pesztra és főleg nem olyan, aki ennyire flegma és ennyire nem passzolunk, mint ezzel a csajjal. Nem látom annyira ellenszenvesnek, ha hirtelen ránézek, de közben meg mégis az, mert minden szava támadó, hiába nem ismer. Apu elmondta mit kell javítani, amiből sok minden jót nem szűr ki belőlem. Az utóbbi időben kezdtem el komolyabban foglalkozni a hellyel, de ebből mit sem tud, aki nincsen a belső életben. Nem volt jó a kapcsolatom egy alkalmazottal sem most már az is javul, bár van egy kettő, aki a mai napig nem kompatibilis velem és nem is jó munkaerő, de megkértek rá, én meg néha túl jólelkű tudok lenni.
Az, hogy apámmal milyen a kapcsolatom azt hiszem semmi köze hozzá, senki nem tudja, milyen erős a kötelék köztünk, hiszen ő nevelt fel jóformán és mindent megadott, hogy jó gyerekkorom és életem legyen. De persze ez a külvilágnak csak annyit hat, hogy elkényeztetett, hát lehet, hogy így volt, de a helyet eddig jól vezettem, csak valamiért apu azt hiszi, hogy még ennél is többet kell belőle kihozni. Ez egy szaros hely, nem a frenchise többi része, amit a bátyám menedzsel, és mégis rám vannak szállva ezzel az egy hellyel és ezt a csajt is rám küldték, mintha nem lenne elég a suli, a Pandora és a folyamatos terhelés részükről, most még itt van egy a lány, aki azt hiszi ő szarta a spanyolviaszt és határozottan hiszi, hogy mindent tud, mert hallotta apám és az egyik felszolgálóm véleményét. Hát szart sem tud, de ezt nem kötöm azonnal az orrára, kedves vagyok, igyekszem az lenni, mert ez az elvárt, egy munkatársam lesz semmi több, nem kell barátoknak lennünk és soha nem is leszünk azok.
A sértései leperegnek, mert fogalma sincs arról mire vagyok képes és mire, nem hadd higgye amit akar, nem ezért fogom majd telesírni a párnám. Hátraküldöm Sydney-t egyrészt itt nem sokra megyünk az üres fecsegésével és a retro terem ilyenkor nagyon tele szokott lenni, kisebb, de nem hinném, hogy kevesebb borravaló üti majd a markát. Persze erre is tesz egy megjegyzést a lány és én mosolyogva nézek rá, hogy elmagyarázzam neki a dolgokat, de kinyitom a szám és végül inkább csak egy rövid mondat jön ki rata, minek magyarázkodjak? - Nem félek attól, hogy a személyzet nem fog emiatt kedvelni, majd ha egy kicsit jobban beleástad magad a klub életébe és láttad mi folyik itt, miért van ez a lány nálunk és miért nem hagyom, hogy a fő pultban legyen, akkor talán elfogadom amit most mondtál, hogy én vagyok a gonosz, de ezek ismerete nélkül nem hinném, hogy jogos lenne amit mondasz. - nem az önelégült fejem jelenik meg, pedig annak kellene, mert tudom, hogy szart sem tud és úgy beszél, egy ember véleménye, nem vélemény egy emberről, de ha ennyitől ő mindent tud, akkor legyen, de apám akkor nagyon félrement vele.
- Akkor ha megismerted, akkor azt hiszem én intézném tovább a dolgom, mert hihetelen de nem csak az ivás megy itt az irodában. - grimaszolok rá, majd hirtelen eszembe jut az az este Davel és egy pillanatra egy boldogabb mosoly is felcsillan az arcomon, de nem akarom, hogy ebből bármit észrevegyen. Nehezen tud most felidegesíteni bármi, ha olyanokat is mondd, ami régen ugrasztott egyszerűen nem veszem magamra. Azt érzem kezd helyrezökkenni az életem, Dave, a Pandora a suli, lehet mindegyik nehéz mert egyik sem megy simán, de ha simán menne akkor jön valami gikszer, ami megzavarná és most minden tökéletesnek hat.
Amikor azonban azt akarja tudni, hogy mi gátol a munkában lefagy a mosoly az arcomról, szinte azonnal. Azt hiszem tudom mi az oka ennek az egésznek, a címlapos szerepléseim és a Davel való kapcsolatom olyannyira bosszantják őket, hogy képesek voltak valamit csinálni, ami lefoglal, hogy kevesebbet legyek Davel. Nem mondom, hogy nem fáj, hogy a saját családom egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy boldog vagyok valakivel, aki egyszer az életben tényleg nagyon fontos nekem és tényleg azt akarom, hogy működjön.
- Nincsen gát, csak bele kell rázódni. - megjátszott kacsintással nézek rá és magamra erőltetek egy mosolyt de érzem, hogy most eléggé mar belülről valami.
- Mindenképpen ki ne hagyj semmit, a retro pultban tudsz sima üdítőt kérni ha megszomjazol, a fő pultban isteni alkoholmentes koktélokat csinálnak, a ház ajándéka, de csak a mai napra, isten ments, hogy emiatt menjünk csődbe. - a szurkálódás most zsigerből jön, nem gondolkodok, mert fáj, amit érzek, de nem miatta, hanem a családom miatt de most ő van itt, aki képviseli ket, hát akkor jobb ha tudja, hogy mibe keveredett.

Az apa egészen konkrét volt velem, hogy mit is akar elérni. Az pedig nem az, hogy puszibarátnők legyünk. Ami alapból kizárásos nálam. Sosem kedveltem azokat az embereket, akik még egy fűszálat nem tettek keresztbe életükbe, még is úgy élnek, mintha a világ értünk létezne és nem fordítva. De nem baj, majd rá fog jönni, hogy nem minden habos torta ebben az elcseszett világban és nőként jobban oda kell tennünk magunkat, hogy a férfiak többet lássanak bennünk, mint két lábon járó szexmunkást. Az, ahogy az alkalmazottjaival beszél sok mindent elárul róla. De úgy vagyok vele, hogy nem azért vagyok itt, hogy abba szóljak bele miként használja a kollégáit, hanem, hogy a klub nyereségessé váljon. New York nagy város, tele van szórakozó helyekkel, ha nem fog valami extrát bemutatni akkor hamarosan lesüllyed a drogosok helyévé, ami nem, hogy gazdaságos nem lesz, de kecsegtető sem a fiataloknak.
- Ez azért elég sok mindent elmagyaráz. Ha probléma van a személyzettel akkor cselekedni kell, nem pedig rejtegetni. De maga tudja, hogy mi a fontosabb, maga a klub vagy az, hogy pacsizzunk mindenkivel és rejtegessük az alkalmatlanokat – megvonom a vállam, hiszen nem is értem ezt a célozgatásait. Mert kell egy fajta jó viszony az alkalmazottakkal, de viszont azt is tudni kell, hogy vannak követelmények, főleg ha a szórakozást kell támogatni. Nem szabad összekeverni, hogy a pult melyik felén vagyunk. De még olyan fiatal a lány, látszik még senki nem tette helyre, hogy ne úgy gondolkodjon, mint egy gimis, akinek fontos a látszat barátságok. Azokkal semmire nem megy a valóvilág kegyetlen marketing piacán.
- Kíváncsi vagyok, hogy akkor mi más történhet az irodába – veszélyesek ezek a mosolyok, amiket megengedek magamnak, hiszen olyan vagyok, aki simán le vadász bárkit, akiről tudja, hogy mi a gyengéje és látom, hogy egy pillanat erejéig nincs köztünk. Szóval igaza volt az apjának. Egy lány akkor képes csak társaságban így félre menni, még ha láthatatlanul is, ha férfi van a dologba. Hideg is kiráz a gondolattól, hogy bárki beköltözzön a fejembe és ne arra koncentráljak, hogy nekem jobb és könnyebb legyen.
Ez persze azonnal a számra is kerül, ami elég erős reakciót vált ki belőle, ahogy megmerevedik előttem. Mindenki tudja, senki nem örül, hogy olyannak van, akinek kétes a múltja és a jelenje a jövője pedig olyan ködben terjeng, amin nem lehet átlátni. Az pedig, hogy egy trónörökössel kezd felér egy érvágással. Az apjának simán tűnhet úgy, hogy a pasi csak a pénze miatt képes vele lenni. Ez viszont személy szerint a belátásom nekem is. Egy olyan lányba kapaszkodik, aki érzelmileg instabil és mindenképp bizonyítana, de élne is a lehetőséggel, hogy kiélvezze a fiatal korát. De ebbe szerencsére nincs tisztem bele folyni és nem is akarok tovább benne kutakodni.
- Mennyi ideje is rázkódik? - a szemöldököm enyhén hullámzik, hiszen tudtommal nem egy hónapja kapta meg a helyet és most nem is attól harsog a sajtó, hogy mennyire ügyesen lavírozik a világban.
- Nem szorulok rá, hogy ajándékokkal keljen elhalmozni és vissza térek nyitásra. Nem kell aggódni egy fizető vendég mindenképp megjelenik ma este – mosolyodom el azon, hogy azt hiszi, hogy a gyermekes sértegetésből bármi rám fog ragadni. A táskámat a vállamra dobva nézek rá a telefonomra, már mennem is kéne a következő megbeszélésre. Így nem sok időm maradt. Talán legközelebb jobban bele látok. Az elég volt, amit most észrevettem. Az alapok nem rosszak, csak erősebbé kell válnia, és nem úgy reagálni mindenre, mint egy tinilány.

not friends; only forced partners?

Már az arcán látom mennyire nem vagyunk egy hullámhosszon és mennyire nem fog tenni egyikünk sem, hogy ez mégis így legyen. Én nem akarom őt itt látni, mert olyan részét képviseli a családi hátteremnek, ami nem áll másból, mint szorításból és olyan élet egyengetésből, amiből én sosem kértem mégis megkaptam.
Gúnyos szavaira elmosolyodok, mit kellene tennem ha… de az a ha nagyon is ott van és nem tudok egyelőre elnézni egy olyan ember fölött, aki kér tőlem valamit és tudom, hogy évek óta olyan jó kollégám, hogy nehezen mondok neki nemet. Lehet szivtelennek hisz, de közel sem vagyok az és, hogy miért ezt nem neki fogom elmondani, nehezen beszélek vele, minden szavammal úgy érzem, hogy elmondok neki valamit amit nem akarok, és én ennek a nőnek semmit nem akarok elmondani, mert mindenben csak a rosszat látja és nem is kíváncsi kicsit sem a miértekre. Neki ez csak egy munka és én ezt második családomként szeretem, annak ellenére, hogy igen vannak, akikkel nem jövök ki és vannak, akik nem kedvelnek, de nem kell mindenkinek szeretnie, hanem csak megcsinálnia amit kérek és akkor tk jól elleszünk egymás mellett.
- Csak egyetlen egy kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Mégis miért fáj a klubnak ha a hátsó részen van az a lány? Kell oda ember, és ha tényleg olyan nagyon belefúrtad volna magad a költségvetésbe látnád, hogy a lány nem teljes munkaidőben van nálunk, így pont annyi munkát végez, amennyire be van osztva. Hidd el, azért nem csak a pacsikért megy ez a hely úgy ahogy. - voltak szarabb hónapjaink ez tény, a vizsgaidőszakok igen húzósak, akkor nem tudok olyan aktívan itt lenni, de egy seggel megülni két lovat elég kemény, és ezt várják el tőlem, de nyilván ez a csak csak azt hiszi ezen kell lovagolnom, milyen szép is lenne, bár nem éppen egy életcél, legalábbis nekem.
Kérdésére nem felelek, tudom, hogy kiszúrta azt a mit el akartam rejteni, ami csak úgy akaratomon kívül ült ki az arcom, a boldogság, amit ő nem hinném, hogy ért, amilyen bagyöpösödöttnek mutatja magát. De én nem akarom vele megosztani ezeket, de mégis olyan jó érzés rágondolni, amikor ekkora nagy szar van a fejemben és még ez a csaj rátesz egy lapáttal.
Nem akarom lereagálni amit mond vagy ahogy mondja, de tudom, hogy mindez apáméktól erdezik, ami rettentően bánt. Fogalmuk sincs róla, hogy milyen ember Dave, nem ismerik, nem tudják mennyire sebezhető és mennyire kedves tud lenni, milyen figyelmes és baszki romantikus is. Nem tudom miért fáj nekik, ha én egyszer az életben végre úgy érzem mellette jól érzem magam és jó helyen vagyok. Nem akarja a pénzem, nem akar ő az ég egy adta világon semmit rajtam kívül és ezt nem elég, de a Mchadok mindig többet látnak bele, főleg ha rólam van szó. Legszívesebben berkanának egy burokba, ahol csak azt tehetnék, amit ők mondanak, de kár, hogy már nem ilyen világban élünk. Egy szavamba kerül és a Pandora újra apám keze alá kerül, csalódna? Igen valószínű, de én nyugodtabb lennék, könnyebb lenne a sulit végigcsinálni és nem lenne a nyakamon egy Rafaela sem. De nem adok fel semmit ilyen könnyen még akkor sem ha gúnyosabbnál gúnyasabb kicsinyes szavai ütik meg a fülem. Őt minősíti én csak engedem hadd higgye, hogy itt aztán lehet uralma, egy darabig. Tegye amit kértek tőle, egyszer ráun majd apám, hogy ettől a csajtól függetlenül is megy a Pandora és igen Dave-t sem fogom elhagyni, mert lefoglal vele, egyszerűen csak megugrom ezt is, még nem tudom hogy de majd igyekezni fogok.
Talán az lenne a legjobb stratégia ha együttműködnék, megtennék mindent akkor hamarabb szabadulok tőle, de egyelőre a latin vérem ezt nem adja be, szóval majd kialakul, addig is igyekszem messzebb kerülni tőle, hátha nem kell a stílusával egyótt elviselnem, kevesebbet forgatom a szemem, nem akarok ezen kattogni.
MIelőtt végleg elköszönne azért megállítom. - Meddig fog tartani? - kérdezem tőle, mintha komolyan érdekelne a dolog. - Csak, hogy tudjam mennyi ideig kell majd aszerint ugrálni, ahogy mondod. Nem vagyok a saját birodalmam ellensége, csak tudod em annyira szeretem ha olyanok szólnak bele az életembe is, akiknek még csak fogalma sincs róla hogyan élek. - nem most nem beszólni akartam neki, egyszerűen tisztázni, hogy mégis hányadán állunk, meddig kell elviselnem, ha annyira profi remélem nem rontja majd sokáig a levegőt.

Gesztusai elárulják, hogy bekevertem a levesbe és most kicsit is szorításban érzi magát, így össze kell kapnia az életét, hogy bizonyítsa az apjának. Képes felnőttként viselkedni, ha már azt akarja bizonyítani neki, hogy mennyire ügyes és nem akar a család árnyékában élni. Hát itt az ideje, birkózzon meg egy olyan feladattal, amivel az emberek nagy részének mindennap meg kell tennie. Megfelelni és mások kénye kedvére tenni. Nem csak a saját maga örömét hajszolni. Hiszen attól, hogy kapta, még nem kellene elherdálni, főleg, hogy az apja elég nyilvánvalóan nem repes az örömtől, hogy a lánya nem azért szerepel a címlapokon, hogy milyen sikereket ér el az életében, hanem arról, hogy épp kinek -jobb esetben- ágyában mulattja az időt. Ügyesen kellene lavírozni, hogy apuka ne vegye észre, de itt látszik mennyire nem érdekli, hogy mikor sokall be apuci és közli, hogy elzár mindent és élj meg abból, amid van.
- Az ilyeneket jobb szemelőtt tartani, főleg, hogy csak részidőben van jelen. Hiszen, mint most is, hamar leadják a drótot, ha olyat csinál, amivel bajt okozhat. De hát ki vagyok én, hogy ebbe bele szóljon – vonom meg a vállam ráérősen és érzem minden csontomban, hogy ez csodásan fog alakulni. A lány még nem látja, hogy hibát hibára halmoz. Mintha neki ez csak egy nyűg lenne. De mit is kezdhetne ezzel? Megoldhatná, nem pedig elpakolja egy olyan helyre, ahol kevésbé van szem előtt. Én elhiszem, hogy jobb nem látni, de ott nagyobb balgaságot meg tud tenni. Viszont minden ember a saját bőrén tapasztalódik leginkább. Én pedig nem fogok bele szólni, hogy kit és hogyan kellene használnia. Arról nem is beszélve, hogy kicsit többet kommunikálna vele, akkor egészen sok mindent megtudna. Mert a lány egy mosolyért olyan cunamit indított el, hogy öröm volt hallgatni. Beszélni azt szeret. Valószínű, hogy nem sokan kedvelik. Pedig az ilyeneknek vannak a legjobb megfigyelési pontjai. Sok mindent tudnak és mivel nincs kivel megosztani, annak csacsog, aki meghallgatja. Például, hogy a biztonsági őr, örömmel szívja az elkobzott füves cigiket a szünetében. Hupsz, hogy ez nem mondtam el? Biztos kiment a fejemből.
De mivel nincs humorom egy nyafogós kislánnyal tovább beszélgetni, felmértem a terepet, tudom, hogy mire kell oda figyeljek távozni szeretnék. Mert úgy tűnik, hogy elég nagy tüske leszek számára. Éljen apuci haragja. Nem is azért vagyok jelen, hogy barátkozzam vele. Nem vagyunk egy súlycsoport. Sosem kedveltem az ő fajtákat. Még ha szépségével le is tudna nyűgözni. Viszont, ahogy kinyitja a száját minden varázs elül.
Ahogy a táska a vállamon pihen és indulnék kifelé persze megakaszt. A kíváncsiság elől nincs menekvés és csak széles mosoly kíséretében vonom meg a vállam.
- Amíg az apja úgy dönt, hogy elég volt a szolgálataimból – válaszolok végül csendesen, mert még a zene nem dübörög és a körülöttünk lévőkben is megfagyott a szó. Szinte lehet hallani egy egy fojtot légvételt. Megszoktam, hogy ha munkaügyben vagyok, akkor ez a légkör vár leginkább. Most sincs másképp. Ilyenkor érződik a nyomás, hogy talán az eddig hitt paradicsomba megérkezett a vihar. A személyembe. Igen, bárhol bukkanok fel úgy is előkerülnek a csontvázak a szekrényből.
- Legyen szép napjuk – intek végül most már nem akarok tovább szócsatázni, inkább csak lejegyzetelem a látottakat és készülök arra, hogy este mindenképp újra felkavarjam az álló vizet a jelenlétemmel.

not friends; only forced partners?

Néha értem mit várnak el tőlem, de van amikor egyáltalán nem, most nagyjából sínen van az életem én legalábbis úgy érzem, de közben meg a családom tökéletesen az ellentétét gondolják. Tudom mi az oka, Dave, mert nekik nem szimpatikus, hogy nem a mi körünkből választottam egy fiatal üzletembert, aki majd segít a szakmai életben is és nem csak a magánéletben. Persze, nem hinném, hogy egy karótnyelt pasi nekem való lenne, el sem bírna velem, nemhogy leélni vele egy életet, vagy akár pár évet. Dave meg pontosan nekem való, keresve sem találnék jobb partnert, még akkor sem ha fogalmunk sincs merre is tartunk, a barátságunk sokat jelent nekem. Nem hagyhatom, hogy ilyen kis dolgok felhúzzanak, hagynom kell, hogy próbálkozzanak és lássak, hogy mindenben partner vagyok, egyszer talán leszállnak rólam akkor.
Komolyan szeretném lezárni, hogy ne kelljen az arcát néznem, szinte ellenségesen támadt be a klubban, tudva valamit, amit csak másoktól hallott, de nem bizonyosodik meg róla, csak elkönyvel és úgy is bánik velem. Hát legyen, engedem neki, akkor el si játszom, sőt rá i játszok arra, akinek hisz, más képet úgysem fogok tudni lefestetni magamról vele szemben, de nem is nagyon fogom magam megfeszíteni miatta.
Már távozni készül, de tudnom kell, hogy ez mégis mennyi időt fog igénybe venni, hónapokig nem fogom tudni ezt csinálni, talán addig itthagyom neki intézzen mindent ha annyira jól csinálja, mutassa meg, hogy kell ellavírozni az egyetem, a vizsgák és a klub vezetése között úgy, hogy soha semmi ne sérüljön. Persze a családomra is kell időt szánnom és Dave lesz az aki biztosan nem fogja érezni a hiányom, szóval nem nem olyan egyszerű mindent beszervezni, de higgye azt, hogy csak el vagyok kényeztetve. Plusz egy ember, akinek tehetek a véleményére, egyre többen vannak.
- Azt hiszem ideje beszélnem apámmal. - forgatom meg a szemem, mert ezer szerint amit apám mond az szent és sérthetetlen, mennyire gáz már, hogy a nők nincsenek fele annyira sem megbecsülve. Ő is csak egy báb, akivel mozgathat apám, pedig tényleg csak a törődés van benne, de ez már lehet túlságosan sok. Meg akarom érteni miért hiszik, hogy ha keményen fognak akkor nem lesz szar, hogy anya nélkül nőttem fel, vagy miben segít ez nekem. Mert elvileg ez az indok, szerintük, de szerintem csak az önző kis játékuk van benne, semmi más.
Látva, hogy mindent jegyzetel kiráz a hideg megrázom a vállam, amikor végre hátat fordít nekem. A pult mögé megyek és már tölteni a felest, hogy ezt átvészeljem, de megállok. A helynek nem kell ilyen vezető, tudok én felnőttesebb is lenni.
- Megint Machado harc van mi? - kérdezi tőlem Lola, miközben csnál egy koktélt. Én csak a pult mögötti részre támaszkodok és figyelem az embereket.
- Elegem van, mit csinálnátok ha itthagynám ezt az egészet, mindenki szerint hibázok nem tudom megy e már tovább ez a folytonos baszakodás. - töltök magamnak egy pohár vizet és vissza dőlök a pultnak, hogy ne legyek útban senkinek hátul.
- Ha ennyivel feladod, akkor nekik lesz igazuk. - válaszol röviden és rám kacsint, én meg nyomok egy puszit az arcára és elindulok az irodába, amit mára már egyre gyakrabban kell használatba vennem.