A – anti-alkoholista. Nincs semmi bajom az itallal, de köszönöm, én tökéletesen megvagyok nélküle is. Ha már valami élvezeti szerhez nyúlok, akkor az legyen inkább egy joint. De ez sem jellemző túl gyakran.
E – elkötelezettségi problémák. Nem kell túlragozni szerintem. Érdemben nem volt még egyetlen hosszútávú kapcsolatom sem. Valamit mindig elcseszek. Jó lenne, ha ennek végre vége lenne, nem akarok vénlány lenni. Bár azért a szabadság sem olyan rossz, csak már kezd kicsit elegem lenni a futó kalandokból.
R – rosszindulatú. Erre nem vagyok túl büszke, az a helyzet. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy szívesen keresztbe tennék a másiknak és olyan is volt már, hogy meg is tettem és jól esett, iszonyatosan jól esett.
I – impulzív. Nem a legjobb tulajdonságom, hajlamos vagyok a hirtelen döntésekre mindenféle átgondolás nélkül, aztán persze előfordul, hogy jól pofára esek.
T – társaságkedvelő. Bárkivel bármiről tudok beszélgetni. Ezt annak is köszönhetem, hogy a szüleim magániskolákba járattak, ahol nemcsak a lexikai tudás volt fontos, hanem az is, hogy intelligens, tájékozott ember legyen belőlem.
H – hangos. Ezt kell részletezni vajon? Nem én vagyok a legcsendesebb egy társaságban, valljuk be. Sőt, simán átkiabálok az utca túloldalára is ha meglátok egy ismerőst. Meg én nevetek a leghangosabban.

A káosz istennőjéről kaptam a nevem, nem is értem, hogy a szüleim mire gondoltak, amikor kitalálták, hogyan nevezzenek majd. Talán azt gondolták, hogy egy gazdag, drámázós hülye picsa leszek és illeni fog rám a név? Nos, végül is részben bejött, de szerintem vannak tőlem rosszabbak is. Az elkényeztetett picsák, akik ingyen élnek a szüleik pénzén az Upper East side-on és maguk sem tudják eldönteni, hogy a Chanelt vagy a Pradat vegyék fel.
Kicsit én is hasonló vagyok, tudok drámázni, óó, de még mennyire, hogy tudok, de azért nem viszem túlzásba. Meg kedvem sincs mindig hozzá. Gyakran okoz gondot, hogy a Chanelt vagy a Pradat válasszam igen, de nem csinálok akkora ügyet belőle. Azt választom, ami épp illik a hangulatomhoz. Megtehetem, hogy több közül válasszak, mert bőven van választék. Előfordul, hogy kétszer ugyanazt a darabot fel sem veszem.
Gyerekkorom óta alapítványi sulikba jártam, egyenruha meg minden, hát csak a szokásos. Nehogy megkülönböztessük egymást a ruháink miatt, az elgondolás jó végül is. Mindig is a menő csajokkal lógtam, vagy én voltam A Menő Csaj. Sokan ismertek és irigyeltek egészen kicsi korom óta. Apám híres divattervező, konkrétan nincs olyan divattal vagy bármilyen ahhoz kötődő témával kapcsolatos esemény, ahová ne lennénk meghívva, így gyakorlatilag mindig is a kamerák előtt voltam én is vele együtt. Vörös szőnyegen sétáltam be a családommal a jótékonysági eseményekre, licitekre, a divathétre, bemutatókra, meg még sorolhatnám.
Apám határozott elképzelése, hogy átveszem a cégét, ha ő úgy dönt, hogy visszalép. Én pedig ebben nem vagyok teljes mértékben biztos, hogy ezt akarom. Pontosabban igen, de mégsem teljesen úgy, ahogyan ő gondolja. Apa mellett megtanultam mindent, amit a divattervezésről tudni lehet, sőt, még jócskán többet is.
Gimi után a szüleim tiltakozása ellenére beiratkoztam egy suliba, ahol hivatalosan is megtanulhattam a divattervezői szakmát. Nem volt egy fancy, magánsulis környezet, de ki lehetett bírni, voltak ott hozzám hasonló emberek, érdekes volt. Imádtam mindent, amit ott tanultunk. Furcsa volt egy kicsit, hogy varrni kellett meg minden olyasmit, amit apától nem láttam, de úgy voltam vele, hogy azokat is meg kell tanulnom ahhoz, hogy jól tudjam majd csinálni a munkámat. Amikor lediplomáztam, apám belátta, hogy jól döntöttem, mert ahhoz, hogy tényleg jól tudjam majd vinni a céget, nem árt, ha olyan dolgokat is tudok, amiket itt megtanultam. Maga a cégvezetés nem igazán érdekel, de azt is valahogyan el kellett sajátítanom, sőt ez a folyamat még mindig zajlik. Természetesen vannak segítők, jogászok, könyvelők, különféle pénzügyesek meg rengeteg szakember, akik ilyen témákban segíteni tudnak majd, csak legyenek jól megfizetve ugyebár. Tehát, valami ilyesmi néz ki nekem hamarosan, csak nem tudom biztosan, hogy így akarom-e, ebben a formájában, ahogyan jelenleg is van.
Nagy megtiszteltetés lenne pontosan ugyanazt továbbvinni, amit apa elkezdett, ugyanakkor tudom, hogy megfulladnék az egésztől néhány hónap alatt. Nem bírom, ha korlátozva vagyok, ebben a szakmában a kreativitásnak szárnyalnia kell és apa meg az én stílusom gyakran köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ő egy klasszikus vonalat képvisel, én pedig a modernebb, vagány darabokat kedvelem. Nincs is ezzel semmi baj, csak nehezen jutunk közös nevezőre a dolgokkal kapcsolatban.
- Kicsim, értsd már meg, hogy ez nem lesz jó, ahogyan te kitaláltad – ellenkezett apám, mikor meglátta a rajzomat. Szerintem egész csinos darab lenne, imádnák a huszonévesek. Maga elé tartotta a papírt és elhúzta a száját. Ezt nem kedveltem benne, hogy nehéz volt megértetni vele, hogy az is lehet jó, amit én csinálok.
- Apa, így sosem lesznek saját munkáim, ha mindet lehurrogod – kezdtem bele a mondandómba, amit minden egyes alkalommal el kell mondanom, ha bármit megmutatok neki. – Légy szíves – kérleltem. – Egy ilyen kék övvel nagyon jól nézne ki – mondtam és az irodában várakozó ruhafogasról leemeltem egy darabot. – Plusz még valami hasonló színű táska, de fehér is jó lehet és így egy nagyon jó szett lehetne belőle – erősködtem.
Apám elgondolkozva nézi a rajzot, ami egy kanárisárga ruháról készült, semmi extra, mégis különleges a bevarrások és a testhez simuló fazon miatt. Önmagában unalmasnak is tűnhet, de a kiegészítőkkel nagyon jól alakítható. Van érzékem a divathoz, csak apám torkán nehezen tudom letolni az ötleteimet, túlságosan is a saját világában él. Én fiataloknak akarok tervezni, ő inkább a saját korosztályának. Nincs ezzel baj, csak férjünk már meg egymás mellett.
- Jól van – közölte végül röviden, majd betette a saját tervei közé, amiket a szabóknak és varrónőknek küldenek tovább a prototípus legyártása miatt. Néha azért van sikerélményem. Fülig érő szájjal mentem ki az irodából.

Létre akarom hozni a saját márkámat, de ezt nem tudja még apa. Fogalmam sincs, hogy mikor jutok idáig, de tudom, hogy azt akarom csinálni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Kedves Menő Csaj!
Öröm volt olvasni egy ilyen fiatal, saját elképzeléseihez ragaszkodó, maga módján úttörő nőt, aki minden külső hatás és egyéb vélemény ellenére kitart önmaga mellett. Biztos vagyok benne, hogy idővel mindenkinek be tudod majd bizonyítani, hogy a változás nélkülözhetetlen és helytálló, hiszen a világ sem marad ugyanolyan, így mi magunk sem ragadhatunk le a múltban. Tetszett, hogy a személyiséged nem csak pozitív oldalát mutattad be, hanem látod és érzed a saját gyengeségeidet. Tudod mit mondanak.. nincs fény sötétség nélkül, így emberből sincs hibátlan.  
A hagyományok és az újítások megférnek egymás mellett és szerintem nagyon jó úton jársz, hogy erről mindenkit meggyőzz majd a környezetedben és a karrieredben az apád oldalán vagy éppen a saját vállalkozásodban.
Le a kalappal, sok sikert és kitartást, azt hiszem mindegyikre szükséged lesz.

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalót és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!