"Az a gazdag kis köcsög aranykanállal a seggében született."
Tehetek én róla, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezem a szüleimnek köszönhetően?
"Soha semmiért nem kellett megküzdenie."
Ezek szerint úgy tűnik, hogy még csak meg sem kell erőltetnem magamat, hogy sikeresen vezessem a klubbot, remekeljek az iskolában, sportoljak és megőrizzem az ép elmémet. Köszönöm. Ez igazából egy dícséret.
"21. szülinapjára egy rohadt szórakozóhelyet kapott az apjától.. elhiszitek ezt?"
Igen, hogy gyakoroljam az üzletvezetést, felelősséget tanuljak és megkeressem azt a pénzt, amit utána el is költök.
"Mindig az instán villog, hogy milyen luxus helyeken nyaral... vagy telel... "
Igazából.. nem muszáj követned.. se megnézned... se kedvelned..
"Mindenki véleményét leszarja."
Persze, hiszen annak ellenére, hogy én mindenkit egyformán kezelek a környezetemben mások szeretnek előítéletesek lenni velem szemben. Úgyhogy már egy jó ideje.. egyszerűen nem érdekel.

"Mindig ingyen iszunk az Emperorban."
Persze. A barátaimnak bármit.
"A szülinapomra elvitt Rómába, mert tudta, hogy az álmaim utazási célja."
Neked fontos volt.. én megtehettem. Így megtettük. A pizza rohadt jó volt.
"Igazi party állat."
Alkonyattól pirkadatig. Bármelyik nap. De nem iszok. Soha nem iszok.
"Úgy vezet, mintha legalább 9 élete lenne."
Lehet, hogy van is? Sose tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki.. egyébként meg minek van gázpedál és lóerő egy autóban, ha nem használjuk?

Sosem láttam magam kiemelkedőnek. Csak szeretném boldognak látni a hozzám közel állókat, mert engem ez tesz boldoggá. Én egy olyan életet próbálok kiépíteni magamnak, aminek a végén nem kell megbánnom semmit. Így minden lehetőséggel élek és mindenben a maximumra törekszem, még akkor is, ha ez sokszor ellenszenvet vált ki az emberekből. Egyetlen emberrel kell majd megbékélnem az élet végén... és az én magam vagyok.

1999 márciusának 17. napján születtem meg Alessandro Harlow és Sophia Harlow (née. Smith) első és egyetlen gyermekeként. A családi legenda úgy tartja, hogy dédapám(apám ágán) emigrált Szicíliából egy banda háború után, amiből az ő apja vesztesen jött ki, de igen jelentős mennyiségű pénzzel érkezett a bőröndjében, amivel új életet tudott kezdeni az államokban. Los Angelesben telepedett le és egy amerikai nőt vett feleségül. Ők indították el a vállalkozást, ami azóta is öröklődik a családban. Egyetlen autószervízként indult a A Valentina's Garage, ami az ükanyám keresztnevét viselte.
Mire az édesapám megörökölte a céget már minden államban volt legalább 10 szervízünk, amiből a jövedelem egy részét édesapám egy gyárra fordította, ahol már alkatrész gyártással is elkezdtünk foglalkozni. New Yorkba költöztek, mert a környező államokban volt a legtöbb telephely, illetve a gyár New Jersey-ben épült meg.
A szüleim nem akartak nagy családot. Egyetlen örököst akartak, amibe az is nagy szerepet játszott, hogy édesanyám veszélyeztetett terhes volt. 2 vetélés után érkeztem meg én 9 hónapnyi imádkozás után teljesen egészségesen. Az első egy évben még a rokonok sem látogathattak meg minket. Édesanyám egyszerűen rettegett, hogy bármi bajom lesz, így a legtöbbször még ő sem volt hajlandó elhagyni a házat, mert félt, hogy valamilyen fertőzést hozhat haza és senki másra sem akarta rábízni a gyermekfelügyeletet. Végül terepiéra volt szüksége. Mire 2 éves lettem már a rokonok látogathattak. Mire 3 lettem már elkezdtünk kirándulni. 5 évesen már nem kapott szívrohamot, amikor a játszótéren megettem egy marék homokot.
Általános iskolába nem jártam. A magán taníttatás édesapám ötlete volt, mert nem bízott a rendszerben és a lehető legjobb alapokat akarta biztosítani a számomra. Nagy figyelmet fordítottak a nyelvtanulásra (németből alapfokú nyelvvizsgát tettem 10 évesen, 16 évesen megszereztem a középfokot is), fizikai ismeretekre és matematikára.
A középiskolához már én ragaszkodtam. Elit, külön iskolába akartak járatni, de hát megmondom őszintén már nem is emlékszem mivel sikerült meggyőznöm őket, hogy egy normál iskola is tökéletes. Talán azért, mert Manhattanban éltünk és ott igen nehéz lett volna panaszkodni az iskolák színvonalára.
A középiskolába végre kinyílt előttem a világ. Bekerültem a foci csapatba, atlétikai versenyekre jártam, anyám hallani se akart róla, de apámmal titokban cross motorozni is jártam, amit persze az első bordatörésig csinálhattam... azzal persze látványosan lebuktunk és mivel én kötésekkel feküdtem, így apám kapta meg a Sophia haraghurrikánt. Ezek után persze esélyem sem volt, hogy az autosport persze már szóba sem kerülhetett. Szinte biztos vagyok benne, hogy egy másik életben remek autóversenyző lett volna belőlem.
A középiskolába egyszerre volt könnyű és nehéz a beilleszkedés. Az emberek kedveltek, de nehéz volt eldönteni, hogy ki az, aki érdekből van mellettem és ki az, akit valójában érdekel, hogy ki is vagyok valójában. A legtöbben megpróbáltak kihasználni, de egy idő után úgy döntöttem, hogy kár ezzel foglalkoznom. Idővel az ilyen emberek úgyis lekopnak. Kialakult azonban egy szűk kör, akikért hajlandó lettem volna tűzbe menni és ők is fedezték a hírnevemet, amikor valaki a hátam mögött akart rólam pofázni. Ők talán ezt jobban a szívükre vették, mint én.
Minden iskolai szünetben kiválaszthattam egy utazási célt, ahova elmehettem, hogy világot láthassak. 16 éves koromtól édesapám ragaszkodott hozzá, hogy ezekre a túrákra nélkülük menjek, hogy megtanuljak egyedül boldogulni olyan helyeken is, ahol az is benne volt  a pakliban, hogy még angolul sem beszéltek. Persze ezek mind szervezett utak voltak, szóval ne egy barangoló elveszett tinit képzeljetek el.
A középiskolát színjeles tanulóként végeztem és management irányba tovább tanultam, de kizárólag online formában. A szüleim ehhez nem is feltétlen ragaszkodtak volna, hiszen úgy voltak vele, hogy majd tőlük mindent meg fogok tanulni. Nem egyetemre mentem, hanem egy üzleti suli programjait jártam végig. Ebben volt egy 9 hónapos nemzetközi kereskedelmi képzés és egy 12 hónapos üzleti képzés. Eközben elvégeztem egy 12 hónapos autószerelő képzést is. Szeretném majd érteni is, hogy mi történik a Valentina's Garage-ban ha rám kerül a sor.
Amikor betöltöttem a 21-et a szüleimtől kaptam egy klubbot, amit teljesen magamra szabhattam. A The Emperor júniusi kezdéssel meg is nyitotta a kapuit és ugyan az első hónapban örültem, hogy nem voltunk veszteségesek azóta eléggé kinőtte magát. Jelenleg 3 külön tánctérrel üzemel, 5 leszerződtetett DJ-vel és 6 pultossal. A hétvégim nagyját szinte teljesen ott élem. Rengeteget utazok a családom magángépével. Minden évben elkísérem anyámat a párizsi divathétre. Egyszerűen a megszállotja és mivel apám nem ér rá ilyesmire, illetve hölgy nem utazhat egyedül, így én vagyok a rendszeres +1 fője.
Jó néhányszor meg is kaptam már, hogy ha lenne barátnőm, akkor őt sokkal szívesebben vinné magával amolyan 'csajos program' néven. Szóval hölgyek... a pozíció nyitott.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az emberek nagyon is hajlamosak arra, hogy a látszat alapján ítéljenek meg, és ez sokszorosan igaz akkor, ha van mit a tejbe aprítanod. Ez legtöbbször csak pusztán irigység semmi más. A családodat nem te választod meg, de ha élsz az általuk nyújtott lehetőségekkel még nem vagy elkényeztetett kölyök.
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy te a szüleid által nyújtott lehetőségeket tökéletesen kiakanázod, kihasználod a hátteret amit nyújtani tudnak. Keményen dolgozol azért, hogy megálld a helyed az üzlet világában. Fiatal korod ellenére is úgy állsz a munka mellé ahogyan azt kell, és ez mindenképp becsülendő.
Azt soha ne feledd, hogy amíg vannak irigyeid valamit nagyon jól csinálsz.  
Színt és rangod admintól fogsz kapni, vesd bele magad a játékba.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!