Aerith

“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”

Rengeteg mindenen járt az agyam és egyszerűen nem tudtam kikapcsolni. Ezáltal is fáradtam el, meg a semmittevésben, hiszen vissza volt még egy kis idő, míg kézhez kapom a friss eredményeket. Persze volt kiakadásom is az apámra, volt dolog, amire pont tőle nem számítottam, de összeségében jó volt idehaza. Pár nap és visszatérhetek az állomásomra, egy nap pihenő, míg átnézik a papírjaimat meg már munkába is állhatok. Szóval bevásárlást kell tartanom, hogy mi kell odahazára és mi kell majd a szolgálatra. Felírtam pár dolgot egy cetlire, ami épp eszembe jutott, apát is felhívtam, hogyha épp nem ér rá, kell-e valami, vigyek majd valami cuccot haza. Amint ezzel is megvoltam, hát körülnéztem a hűtőben, a fűszerek között, a zöldségeket és gyümölcsöket is kiválogattam, hogy mik rohadtak és ehetetlenek már. Ezek is felkerültek a listára, de nem gyűjtök be sokat ezekből, hiszen megint úgy járok, hogy megromlik...így inkább a fontosabbak felé fordítok több figyelmet. Víz. Abból fogok sokat beszerezni, így a lista eleje meg is van. Meg némi konzerv kaja, főzni való és a hangár számára is szerzek be pár dolgot. Hogy a fiúk se legyenek kihagyva, meg az ebek sem. Az öcsémre is gondolok, az ő kívánságát is fel kopírozom, végül útnak is indulhatok, hogy mielőbb letudjam ezt az utálatos vásárlást. A bevásárlóközpont parkolójában már alig találtam helyet, de percek kérdése alatt letudtam ezt is. A listával és a bevásárló kocsival karöltve indultam meg felkutatni a felírt dolgokat, igyekezve, hogy tényleg minél előbb letudjam ezt. Sokan vannak és biztosan idegesítő is lesz mindenki. Akciók akadnak minden második soron, a gyerekrészlegnél akadnak 30 és negyven százalékos akciók is, így fejet ingatva megyek odébb, hiszen sok szülő nézelődik arrafelé. Még jó hogy én kitudom mindezt hagyni, nincs gyerekem és az öcsém már nagy a baba méretnél. Szóval tényleg sietősre veszem, hogy fél órán belül bevásároljak és eltudjak tűnni ebből az örültek házából. És a gondjaimtól is menekülnék, most összejött minden és bárcsak összegyűrhetném és kukába hajíthatnám. De nem ilyen egyszerű, hiszen itt érzelmekkel viaskodom és egyiket sem tudom magam alá gyűrni. Elönt a kétely, a rettegés, a mi van ha kérdésözön általi félelem. És napok óta nem láttam egy bizonyos nőt sem. A közös barátaink esküvője óta mintha a föld nyelte volna el. Az is igaz, hogy nem kerestem, csak az online ismert tereit figyelgettem, de azon sem adott jeleket. Semmit. Így elkönyveltem, hogy ez ennyi volt. Látni sem akar és igazából rá írni sem mertem, nehogy elzavarjon, mert hülyeségekkel traktálom. Ez volt a félelmem...hogy el lök maga mellől, ahogy én is tettem vele egy évvel ezelőtt. De miért nem akkor ott hagyott el valami félmondatot azzal kapcsolatban, hogy békén hagyjam? Vajon rosszul értelmeztem a reakcióját? Vagy nem is értelmeztem sehogyan sem? Elhessegetem a gondolatot nagy nehezen és a feladatomra koncentrálok szinte már erőszakkal. A kocsiba helyezek két zsugor mentes vizet, némi üdítőt és gondolkodok az alkoholon is, de akad a hűtőben és a szekrényekben is elég sok. Úgy hoz ez most kimarad és gurulok is tovább. A fűszerek után máris a fagylaltok felé kanyarodok, ahol pár literes fagyi is landol, hogy jön haza velem. A következő állomás pedig a WC papír és egyé klotyó illatosítók helye. Kicsit odébb elhagyom a kocsit és a sor előtt megállva erősen figyelni kezdem az árakat. Elbambulok ezeket látván és az illatok is mámorítóak, szinte maradnék itt egésznap, ha nem lenne más dolgom is. Így felnyúlok egy sokdarabos olcsó WC papírzacskóért, mikor egy női kéz is megragadja ugyanazt és a kezemet is érinti bársonyos bőre. El időzők pár pillanatra az ismerős kézfejen, majd végig vándoroltatom a karján az íriszeimet és az arcán áll meg a figyelmem. Még meg is lepődöm, el is engedem a kiválasztott csomagot és felé is fordulok.
- Aerith. Micsoda meglepetés...nem számítottam rá, hogy itt összefutunk... - próbáltam össze szedni a maradék épp agysejtjeimet és normális szintet megütni vele kapcsolatban. Elakad a szavam újfent a látványán, egyszerűen levenni nem tudom róla a tekintetem. Bár figyelmeztetem magam, hogy miért is jöttem, visszanyúlok a WC papírért, leveszem azt a polcról és a nő felé nyújtom egy széles mosollyal. Visszatért a jókedvem, ahogy a jelenléte bele itta magát a figyelmembe. Vajon miért van olyan érzésem, hogy újabb kínzásnak lehetek alárendelve?