z egész szenvedés azzal indult, hogy a Vogue megkérdezte az olvasóit, hogy mit látnának szívesebben az oldalaikon: ruhákat klasszikus, vékony modelleken vagy ruhákat hétköznapi lányokon inkább? Teljesen meglepő módon az nyert, hogy hétköznapi lányokat akarnak látni az olvasók. Igen, XXI. század fantasztikus, de vannak dolgok, amiknél ragaszkodni kellene a bevált dolgokhoz. A ruháimat megtervezem egy bizonyos stílusúra, abból a varrónő készít egy prototípust, amit aztán a modell viselni fog a bemutatón. Nyilván később minden méretben elkészítjük majd és olyan lányoknak is lehetőségük lesz viselni, akik nem modell alkatúak, de ha ez eddig működött, akkor működnie kellene ezután is. Sajnos túlságosan előtérbe került a médiában az, hogy a hétköznapi lányok nincsenek sehol, pedig ők fogják viselni a ruháinkat, így kénytelenek vagyunk átalakítani a jól bevált folyamatokat annak érdekében, hogy a Vogue továbbra is a világ vezető divatlapja maradjon, és megtehetik, hogy átalakíttatják velünk, mivel ők hozzák le a legújabb darabokat mindig. Nem szeretek alkalmazkodni, de ez most egy olyan helyzet, mikor kénytelen vagyok lenyelni a békát. - Christine, szerezz tíz kövér modellt egy órán belül, mert át kell variálnunk az egész fotózást. Legyen köztük ázsiai, szőke, szeplős, fekete, latin. Szólj Stellának és Jamesnek, hogy álljanak készenlétben, mert amint megvannak a lányok, indulunk a fotózásra és jönniük kell a ruhákat átalakítani ott a helyszínen – adom ki az utasítást az asszisztensnek, aki a jobb kezem és tökéletesen megszervez nekem mindig mindent. Ez a feladat sem lehet akadály. Pont ez hiányzott még a mai napomhoz, hogy az eddig szépen felépített tervet felrúgja az újság, mert volt olyan kedves, és megkérdezte az olvasókat. Nyilván, ha fellázadok, azzal nem megyek semmire, legfeljebb annyira, hogy kereshetek magunknak új hirdetőfelületet, és sajnos a Vogue-nál aligha létezik jobb divatlap. Az asztalomról arrébb pakolok egy halom anyagmintát, amit kiválogattam a következő kollekcióhoz, és már tíz perce el kellett volna innen vinnie valami gyakornoknak a varrónőkhöz onnan meg a beszerzésre, de újfent meg kell állapítanom, hogy rajtam kívül itt senki sem dolgozik. Sóhajtok egy nagyot majd kortyolok egyet a már majdnem kihűlt lattéból. Kisvártatva Christine lépteire leszek figyelmes. - Aerith, kilenc lányt tudtunk beszervezni, egyszerűen mindenki foglalt, nagyon last minute – mondja meggondolatlanul. - Ne mondd… én is tudom, hogy last minute, nem is kértem, hogy véleményezd a dolgot – csattanok fel ingerülten, ez a nap úgy szar, ahogy van. – Megoldom, ha már más nem oldja meg – felelem, majd kézbe veszem a telefonom, és dobok egy üzenetet Rillának, hogy mit szólna, ha beugrana kövér modellnek, korábban már úgyis viccelődtünk ezzel, hogy milyen jó lenne, meg egyébként is gyönyörű lány, imádná a kamera. Meg talán a ruháim is jól néznének ki rajta. Megírok minden részletet, hogy hol van a stúdió és persze azt is, hogy a fizetsége egy korábbi prototípusom, amit majd maga választhat ki az irodában. Nagyon bízom benne, hogy ráér, mert nyilván megvan a maga dolga neki is, de rajta kívül nem igazán jutna eszembe senki, az utcáról meg nem fogok random embereket behívni, habár látva, hogy a Vogue olvasók mit akarnak, talán az lenne a legjobb megoldás… - Tizenöt perc múlva a helyszínen kell lennünk, Chistine, hívd a sofőrt azonnal, hogy igyekezzen!
Mióta ismét kibékültünk Leóncival, madarat lehetne velem fogatni, energikus vagyok és boldog. Be kellett látnom a hibáimat és bocsánatot kellett kérjek. Ő az egyetlen a családomon kívül, aki igazán ismer és tudja, mi zajlik bennem. És még ezek után is kitart mellettem. Nála jobb barátot nem is érdemelhetnék. Igazából őt se érdemlem meg. De most a lelki békém ismét helyre állt. Vele vagyok egész. Szükségem van rá. Talán jobban is, mint neki rám. Odaadnám a fél vesém is, ha azt kérné tőlem. És erre csak a napokban jöttem rá, főleg, miután Ellievel találkoztam és beszéltem az új terapeutámmal. Szóval azóta belevetettem magam a munkába és jobbnál jobb ötleteim támadnak a cukrászaim nagy bánatára. Ugyanis némelyik süti elkészítése kicsit macerásabb a többinél. De semmi sem megoldhatatlan. Épp nyakig benne vagyok a tésztagyúrásban és a magyarázatban, mit hogyan kell, mikor meghallom, hogy a telefonom pittyeg és rezeg a kisasztalon, ahová lepakoltam. Ilyen korán nem igen szokott keresni senki, maximum León. - Egy pillanat. - mosom ki magamat a lisztes tészta alól, majd miután megtörölköztem, rápillantok a telómra. Ám nem az én drágám keresett, hanem az egyik barátnőm, Aerith, akivel még annak idején egy üzleti workshopon találkoztam, mielőtt beindítottam volna a boltot. Kellett, hogy rálássak a dolog üzleti részére is, így szinte mindennek utánajártam, aminek csak lehetett. Majdnem kiesik a kezemből a mobil, mikor elolvasom az üzenetét. Éééén? Modellkedni? Azt hittem, csak viccelődtünk a jómúltkorában, mikor megjegyezte, hogy szeretne engem a kamera. Hogyan is szeretne, mikor sokszor a tükör sem szeret? Jó, mostanában azért meg vagyok barátkozva önmagammal, bár a hasamon lévő striák még mindig zavarnak annak ellenére is, hogy már elég halványak. Na igen, nem vagyok tökéletes, koránt sem. De hosszú út áll mögöttem. Viszont ez a hír most nagyon meglepett, pár pillanatig csak állok ott egy helyben, miközben az ajakaim O-t formálnak. - Minden oké, Rilla? Főnök? - kérdezi a főcukrászom, Silvester, mire csak egy meglepődött bólogatást kap válaszul. - Öhmm...El kell intéznem egy hívást! Addig kérlek vedd át a frontot Silvo. - kérem a főcukrászomat, és elvonulok az irodámba, hogy felhívjam Aerithet. Nagyon remélem, hogy van pár perce beszélni. Szerencsére igen, így meg tudakolom tőle, pontosan hogyan is tervezte ezt a modellkedést. Nem tartom fel sokáig, mert mondja, hogy last minute az egész, ebből megértem, mirefel a nagy sietség, ezért bólintok csak rá annak ellenére, hogy máris kételyeim vannak magammal és a képességeimmel kapcsolatban. - Rendben! Ott leszek, amint tudok! Sziaszia! - köszönök el tőle, majd lerakom a telefont és sebtében összekészítem magam. A tükörben megvizsgálom az arcomat. Valóban jó ötlet ez? Már nem vagyok olyan duci, mint voltam, de mit keresnék én a Vogue magazinban??? Elhessegetem a rossz érzést, erre most nincs időm. - El kell menjek sürgősen, szóval a nap további részében Silvo a főnök. Mindenki tudja a dolgát, igaz? Remek! Ügyesek legyetek! Csók! - köszönök el tőlük, majd a retikülöm felmarkolva már ott sem vagyok. Beülök a kocsiba, hogy a megadott címre hajtsak. A forgalom néhol kicsit megnehezíti az utamat, de még így is időben vagyok. Azt hiszem. Már a kocsiban is rámtör az idegesség, mert ilyet még soha sem csináltam. Mi lesz, ha nem leszek elég jó? Nem akarok csalódást okozni a barátnőmnek. Próbálom magam lenyugtatni, de nehezen megy. Hamarosan megérkezem a stúdióba és bent a recepciónál közlöm, kihez és miért jöttem. El is vezetnek egy hatalmas teremig, bent épp a barátosném tart eligazítást. Amint meglátom, kicsit lazul bennem a görcs, de még mindig nem érzem magam nyugodtnak. Kifújom a levegőt, majd összeszedem magam és csak ezután nyitok be. - Jó reggelt! - köszöntöm a bent lévőket egy kedves mosollyal orcámon, Aerithnek külön integetni is kezdek, majd meg is ölelem, közben máris susmorogni kezdek a fülébe, hogy csak ő hallja, senki más. - Biztos, hogy jó leszek? Azt hallottam, a kamera kövérít és plusz öt kilót rád dob, ezért azt javasolják, ne egyél fotózás előtt. Igaz ez? Az baj, hogy már reggeliztem? - zúdítom rá, ami először eszembe jut.
You want to spend some time inside my mind but all you'll find is shouting, doubts and haunted houses
Re: the photoshooting - Rilla x Aerith
Csüt. Feb. 22 2024, 23:04
the photoshooting
Rilla & Aerith
V
annak alkalmak, amikor rugalmasnak kell lenni, de ez a helyzet pont nem olyan, több hétnyi munkát rúg fel az újság azért, mert olyan kedvük van az olvasóknak. Értem a koncepciót, de ezt nem így kellene, de mit is foglalkoznak ők a tervezőkkel, nekik csak az számít, hogy ma estére legyen meg minden fotó, tökéletes beállítással, gyűrődésmentes ruhákkal, gyönyörű modelleken, akik korántsem XS méretűek, hanem ki tudja… lehet, hogy M vagy L. Magasságos ég, belegondolni is rémes, hogy mi lesz ebből. Szeretem megtervezni a munkámat, hogy minden tökéletesen menjen, és az ilyen last minute változtatásokra nem kifejezetten vagyok nyitott. Amikor Christine közli, hogy nem talál elegendő számú modellt, egy kicsit ideges leszek, de jól tudom, hogy az semmin sem segít, így hát rövid gondolkodás után beugrik, hogy Rillával egyszer ezen viccelődtünk, hogy majd lehet a modellem egyszer, ha úgy alakul. Na most így alakul. - Rilla, te lehetsz a megmentőm ma, kérlek, nem akarom elszúrni – motyogom magamnak, míg kikeresem a számát a telefonban és dobok neki egy gyors üzit. Nem szeretem hívni, mert mindig van valami, de az üzit hátha látja. Elkezdem elpakolni az asztalomról a szükséges dolgokat, amiket vinni szeretnék magammal, majd rövidesen megcsörren a telefon. Mosolyra húzódik a szám, amikor megpillantom Rilla nevét a kijelzőn. Bízom benne, hogy azért keres, mert menni fog neki a dolog és csak pár praktikus kérdése van, és legnagyobb szerencsémre valóban így is van. Annyira szép az a lány, őt bizonyára imádni fogja a kamera. Egy modellünk legalább jól fog kinézni, a többiek meg… ki tudja. - Imádlak, akkor ott tali! – búcsúzom el, és folytatom a táskámba pakolást. Amint mindent besöpörtem, egy gyors pillantást vetek a mobilomra, felveszem az asztalról és határozott léptekkel elindulok kifelé az irodából. - A kabátom merre van? - kérdezem az előtérben. Ilyenkor már egy gyakornok itt szokott várni, hogy mire kiérek, ő előhozza a ruhatárból, de most sehol senki. – Remek, valaki hozza már a kabátomat, hogy végre indulhassunk – mondom egy kicsit hangosabban, mire az egyik valaki, tudom is én… diákmunkás már hozza is a keresett ruhadarabot. Christine-re pillantok. - Minden megvan? Indulhatunk végre? – kérdezem a lánytól kissé inderültebben és ezt követően veszi is a kabátját, hogy velem tartson. Még én várjak rá… A lifttel gyorsan leérünk a földszintre, az épület előtt pedig már ott vár a cég sofőrje. - Miss Anderson - üdvözöl a sofőr. - Jó reggelt, Harry – köszöntöm a férfit, amikor beülök a hátsó ülésre az asszisztens lánnyal. Előveszem a telefonomat és dobok egy üzenetet Diegonak, hogy ma nem tudom, mikor fogunk tudni találkozni, de nagyon igyekezni fogok. Kellemes bizsergés fut végig rajtam, ahogy rágondolok, de tova is illan, mert már meg is érkezünk a stúdióhoz, ahol a fotózás lesz. Sietős léptekkel felmegyünk a stúdióba, és elkezdem a munkát. Magam sem tudom, hogy mi vár rám, de remélem, hogy lesz segítségem. Előveszem a táskámból az iPadet, azon tudom leellenőrizni, hogy kire milyen ruha és kiegészítő kerüljön, már korábban összeállítottam a szetteket a Vogue-gal együtt. A modellek már a sminkben ülnek, így nem igazán tudom megnézni magamnak őket, de legalább haladunk és nem kell könyörögni, hogy igyekezzenek már. De szerencsére egyik sem olyan vészesen nagy, egészen átlagos alakjuk van… na ennyit erről, hogy kövér modell. - Stella, amint kész az első lány, a fekete flitteres ruhát adjátok rá, aminek tüll szoknyája van, igazítsd rá kérlek, amennyire tudod. Talán nem olyan nagy a különbség a prototípushoz képest… kérlek, ne csesszétek el - adom ki az utasítást a varrónőnek, majd megyek is tovább, de megpillantom az integető Rillát és egyből megenyhülök, el is indulok az irányába. - Sziaaaa, de rég láttalak, te jó ég – köszöntöm a lányt egy öleléssel megtoldva. Szavai hallatán nevetni kezdek. – Ne aggódj, szuper leszel – kacsintok rá. – Talán nem gond, hogy reggeliztél – mosolygok. – Gyere - Kézen fogom, és elindulok vele a smink irányába. – Most be kellene ülnöd a sminkbe, utána pedig megkeressük a ruhádat. Nagyon dögös darabot választottam neked, remélem, hogy szeretni fogod – mondom, miközben beérünk a reflektorok által megvilágított térbe. - Ide nyugodtan pakolj le – mutatok neki egy asztalt, ahová a táskáját teheti, illetve mellette áll egy fogasokkal teli ruhaállvány, ide teheti a kabátját. - Christine, gyere kérlek, és vedd át, szeretnék segíteni Rillának – amint odaér az asszisztensem, a kezébe nyomom az iPadet. - Aerith, az övek még nem érkeztek meg – közli félénken. - Ez már nem az én bajom – sóhajtom. - A Vogue-gal egyeztess légyszi, mert azokat ők intézik. Az én ruháim itt vannak. Na, most menj – küldöm el, hogy menjen és koordináljon, nem olyan bonyolult. - Nah – fordulok Rillához ismét mosolyogva – készen állsz?
Még mindig nem hiszem el, hogy benne leszek a Vogue magazinban, mint modell. Azért gyorsan megcsipkedem magam, mikor senki sem látja, hogy álmodom e. Csak el ne szúrjam. Nagyon ideges vagyok, de magamat belsőleg nyugtatom és nem kapok azonnal a Xanaxért. Ezekkel a gondolatokkal lépem át a stúdió küszöbét. Miután bemutatkoztam és váltottunk egy ölelést a barátosnémmal, kicsit enged a belső szorongásom. Azért pár kérdést így is neki szegezek, mert nem akarom nevetségessé tenni magam, meg persze őt sem. Azért a Vogue az mégiscsak a Vogue. Egy eléggé nívós magazin, melyben mindig gyönyörű és tökéletes nők pózolnak. Persze, azt mondja, nem gond, hogy reggeliztem, meg szerinte szuper leszek, de mi van ha nem? Jesszus, mit is keresek én itt, de komolyan??? Ám mielőtt még úgy bepánikolnék, hogy sarkon forduljak menekülőre fogva, már el is rángat az öltözőszoba felé. Félszegen követem. Csak bólogatok a szavaira és teszem, amit mond. A dögös darabon azért elgondolkodom egy pillanatra. - De ugye nem kell cicit villantanom? - kérdem meg zavart mosollyal arcomon, majd lepakolom a táskám a kisasztalra és a kabátom is felkasztom a fogasra. Amikor lehuppanok a székbe, akkor már tudom, hogy nincs visszaút, én ma tényleg kamera előtt fogok pózolni. A tükörbe nézve a saját arcképemet vizslatom. Vajon tényleg vagyok olyan jó, hogy a Vogue magazinban pózerkedjek?? Közben barátosném pár szót még vált az asszisztensével, majd megkérdi tőlem, hogy készen állok-e? - Hát...azt hiszem. De biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdem meg bizonytalanul. Még visszacsinálhatjuk. Viszont amikor a sminkmester megjelenik előttem, tudom, hogy tényleg végig kell csináljam. Kifújom a levegőt és hagyom, hogy megbeszéljék Aerith-szel, hogy milyen sminket kellene a ruhához csinálni és mi állna jól rajtam. - Szerintem akkor mindenképp kicsit bronzos meg nude színeket fogok alkalmazni, az ajkaira egy musk pink vagy velvet rosie rúzs kerül. Az arcára meg egy kis peach blush. Nagyon természetes lesz a hatása, ezt megígérem. - jegyzi meg a sminkes, én meg csak csendben ülök és hallgatózom. Próbálok néhány trükköt elcsípni, amit majd a szürke hétköznapjaimba visszatérve is tudok alkalmazni. Miután a sminkmester végzett, a tükörbe pillantva még nekem is ragyogó és őszinte mosolyra húzódnak ajkaim. - Ez nagyon tetszik! - dicsérem meg a művét, most tényleg úgy nézek ki, mintha valami modell lennék. De még hiányzik valami. Kérdőn Aerithre sandítok. - Megmutatod akkor a ruhát, amit viselnem kell? - kérdem tőle, majd amennyiben kell, úgy követem őt a ruhatárig is, bárhová is. Mindent pontosan úgy csinálok, ahogy kérik tőlem, abból baj csak nem lehet.
You want to spend some time inside my mind but all you'll find is shouting, doubts and haunted houses
Re: the photoshooting - Rilla x Aerith
Csüt. Márc. 14 2024, 22:45
the photoshooting
Rilla & Aerith
R
illát nem egy hivalkodó csajnak ismertem meg, éppen ezért is gondoltam, hogy talán nem tenne neki rosszat, ha egy kicsit kilépne a komfortzónájából és imádhatná őt a kamera néhány percig. A félszeg lányok mindig izgulnak az elején, aztán olyan természetes lesz egy idő után az egész, hogy a végére már fel sem tűnik nekik. Látom a pillantásán, hogy izgul, teljesen megértem, hiszen általában a modellekkel szoktunk ilyen munkát csinálni, de most mindent felülírtak az olvasók, úgyhogy mindent újra kellett tervezni. - Jó ég, dehogyis! – nevetek Rillára a kérdését hallva. – Habááár… - folytatom kissé sejtelmesen – a ruhád, amit választottam neked, nem kifejezetten visszafogott – mosolygok rá elégedetten egy cinkos kacsintással megtoldva az elmondottakat. Igen, ezt még az autóban jövet kitaláltam, hogy neki egy irtó dögös darabot fogok adni, mert megvannak az adottságai hozzá. Amint Christine továbbáll, hogy koordinálja a dolgokat, visszafordulok a barátnőm felé és felsóhajtok. Nem vagyok teljesen nyugodt, hogy kiadtam a kezemből az irányítást, de a dolgok nagy részét már megcsináltam, így nem sok feladatot hagytam az asszisztens lányra, erre képesnek kell lennie, hogy megcsinálja. Ha nem fog menni, kénytelen leszek másikat keresni… Rilla tükörképéhez intézem immáron a szavaimat. - Persze! Imádni fogod, hidd el – bíztatom hatalmas mosollyal az arcomon. Közben megjelenik a sminkes és néhány dolgot megbeszélünk. - Feketéhez kellene valami dögös, de visszafogott smink szerintem – mondom a lánynak, aki a kezében tartja épp a szemhéjpúderes palettát és miközben ötletelünk a sminket illetően, mutogatja nekem az árnyalatokat, majd felemeli az asztalról a rúzsokat is, hogy megnézzem. – Rendben, ezek teljesen jók lesznek – egyezek bele a javaslatába egy bólintással nyomatékosítva is azt, majd ismét Rillára irányítom a figyelmemet. - Nagyon csinos leszel, de igazából most sem panaszkodhatsz, az a helyzet – jelentem ki mosolyogva, majd fogok egy széket a környékről és odahúzom az asztal mellé. Mindig is szerettem nézni, ahogy a sminkmesterek dolgoznak. Nem azért, hogy ellessek trükköket, hanem mert olyan jó nézni, ahogyan képesek megváltoztatni az arcot néhány ügyes ecsetvonást követően. A smink viszonylag hamar elkészül, mivel ezúttal nem túl bonyolult dologról van szó. - Szerintem is nagyon szép lett, jól állnak neked ezek a színek – dicsérem meg Rillát. Biztos vagyok benne, hogy tündökölni fog a ruhában. A smink, a belőtt frizura és a csinos ruha magabiztosságot ad, így merem remélni, hogy ő is így lesz majd ezzel. A sminkmester tovább is áll, hogy a következő modellen dolgozzon, így mi egy kicsit ketten maradunk. Rilla már a ruháról érdeklődik, nem is vagyok meglepve igazából. - Áh, még nem a ruha jön, ne rohanjunk annyira előre – intem türelemre a lányt. – Most a hajadat fogja megcsinálni a fodrász, az a kis helyes srác – mutatok a kettővel mellettünk levő asztalnál dolgozó fiúra, Jamie-re, majd kissé elidőzik rajta a tekintetem. Egész helyes amúgy, kár, hogy valószínűleg egy kapura játszunk. Amint visszatérek, Rillát kezdem faggatni. - Addig mesélj, mi újság veled? A fodrász úgyis a hajaddal foglalkozik majd, úgyhogy tudsz beszélni közben – nevetek egyet visszafogottan, majd hátrafordulok, hogy megnézzem, Christine kézben tartja-e a dolgokat és egyelőre úgy tűnik, hogy nincs nagyobb káosz, mint eddig is volt. – Pasikkal mi a helyzet? – teszem fel az egészen direkt kérdést, sosem voltam az a kertelős fajta.
Nem érkezem válaszolni Aerithnek, hisz itt sertepertélnek körülöttünk, az asszisztense, akit el is igazít, a sminkmester és a fodrász is. Hagyom, hogy velük is lebeszélje, mi legyen a koncepció, csak utána szólalok meg. Nem szeretek mások szavába vágni. - Köszönöm! Kedves tőled, hogy így gondolod. Főleg szakmai szemmel. De hogy értetted az előbb, hogy nem éppen visszafogott? A nagyon szexi koncepcióra nem állok készen, bár azt tudom, hogy a te kreációid nagyon kreatívak és ízlésesek. Csak egyszerűen félek megmutatni magam a nagyközönségnek. Mármint többet mutatni magamból...- próbálom megmagyarázni a kusza gondolataimat, de nekem nem olyan egyszerű, főleg, ha zavarban érzem magam. Remélem, azért megérti. Ő mondjuk nem tud a bennem zajló folytonos küzdelemről, meg azt se, mi történt velem a múltban. Nem szeretem nagy dobra verni, hogy nem vagyok egész egy múltbéli trauma miatt. - Egyébként pontosan mi is a mai fotózás tematikája? - érdeklődöm tovább, míg még tudok beszélni. Viszont utána csendben maradok, mert a sminkmester nekilát a feladatának és bár rühellem, ha valaki a szemeimnél matat, de ezegyszer próbálok nem elhúzódni az ecset érintésétől. A smink szerencsére gyorsan el is készül és nagyon tetszik a végeredmény. A mosolyom mintha sugárzóbbá is válna, őszinte dicsérettel illetem a sminkmestert. Érti a dolgát. Már nagyon kíváncsi vagyok arra a dögös ruhára, ahogy a barátosném jellemezte, de előtte még a fodrásznak is kezelésbe kell vennie, aki láthatóan nagyon tetszik Aerithnek, bár süt róla, hogy ő is olyan kis palacsintasütő, mint az én drága Leóncim. - Valóban helyes. Bár úgy sejtem, hogy a férfiakhoz vonzódik ő is. Ha igen, akkor elkérhetnéd nekem a számát, tovább passzolnám a legjobb barátomnak. Ő is meleg. - ecsetelem a barátosnémnak, bár szerintem már meséltem neki Leónról. Nem is értem, miért keresek neki folyton párt, talán kopenzálni akarom ezzel azokat az értelmetlen erotikus álmaimat. Talán, ha tudnám, hogy van egy rendes párja, és látnám őket együtt, kézen fogva, akkor megszűnnének ezek az álmok is. Miután a sráccal kedvesen bemutatkoztunk egymásnak, elkezd a hajammal bíbelődni. - Nagyon egészséges és dús a hajad. Meglátsziik, hogy ápolva van. Az ilyen hajjal öröm dolgozni. - kacsint rám Jamie, majd neki is lát, hogy a koncepcióhoz igazítsa. Lazább hullámokat gondolt ki. Közben a barátosném az életemről kezd érdeklődni. Szó, mi szó, már rég találkoztunk. Már épp megdicsérem gondolatban, hogy mellőzi a pasitémát, mikoris rákérdez. Ilyenkor általában beharapom az alsó ajkamat, de most csak összepréselem őket, mert nem szeretném, hogy a rúzs elkenődjön akkor sem, ha csókálló éppenséggel. Kicsit le is meredek a székben, talán megérzi a fodrász srác is. - Elég unalmas az életem. Mondjuk nem szoktam unatkozni egy percig sem, lefoglal a Lavender House. Épp dizájnváltáson estünk át és képzeld el, egy profi fotóst is sikerült behúznom, aki a webfelület médiatartalmait kreálja meg a számunkra. A srác a National Geographicnak szokott fotózni, de rendes volt és elvállalta a sütikkel való bűvészkedést is. Igaz, nem a Szahara, de kell néha a változatosság. - mesélek nagy hévvel életem ezen aspektusáról. A többi meg... - Nincs pasim. Szerintem nem is lesz. Nem nekem való a kapcsolatosdi. - válaszolom elhúzott ajkakkal, miközben a tükörképemet bámulom. Most hogy mondhatnám el neki, hogy soha sem volt egy normális kapcsolatom? Hogy nem élvezem igazán a szexet sem, egyszerűen csak hagyom magam, hogy megtörténjen? Erről az ember nem igen beszél. Jobb, ha mindenki azt hiszi, hogy szimplán csak szeretem a szingliséget. - És nálad mi a helyzet? Van valaki a láthatáron? - dobom vissza a labdát, hogy ne az én szánalmas, nem létező szerelmi életem legyen terítéken.
You want to spend some time inside my mind but all you'll find is shouting, doubts and haunted houses
Re: the photoshooting - Rilla x Aerith
Hétf. Május 20 2024, 16:30
the photoshooting
Rilla & Aerith
H
alvány mosolyra húzódnak az ajkaim, amikor kifejti, hogy vélhetően nem az ő stílusa az a ruha, amit választottam neki. - Nyugi, hidd el, hogy jó lesz. – Szorítom meg bíztatóan a kezét egy pillanatig. – Nem adnék rád olyat, ami szerintem nem lenne jó és nem éreznéd magad jól benne – mondom, miközben rápillantok. – Ha hivatásos modell lennél, akkor ezzel nem foglalkoznék, mivel nekik az a dolguk ugye, hogy felvegyék a ruhát és kész, de mivel te amúgy is jófejségből ugrottál be az egyik lány helyett, így nyilván nem adok rád olyasmit, amit nem tartanék helyénvalónak. Remélem, hogy szeretni fogod – mosolygok rá végül. Igazából az egész gárdából Rilla az egyetlen, akinek a szettjét direkt úgy választottam ki, hogy passzoljon hozzá. Nem adnék rá olyasmit, amiben nem érzi komfortosan magát, mivel nem ez a munkája, bizonyára nem is tudna olyan profin azonosulni a feladattal egy olyan ruhában, ami nem illik hozzá. Közben figyelem, ahogyan a sminkes egyik pillanatról a másikra elkészíti a tökéletes, nem túl hivalkodó sminket. Van, amikor szükség van az extrém make-upra, de ez most nem az az alkalom… - A tematika igazából a tavaszi kollekció bemutatása, és az újság azt kérte, hogy a hétköznapok lányai viseljék a ruhákat, így ennek megfelelően ez most egy kissé rendhagyó fotózás – magyarázom Rillának a kérdésére válaszolva. Többnyire szokott lenni konkrét tematika, de ez most olyan, hogy kvázi az a téma, hogy kövér modellek mutatják be a ruhákat. - Jaj ugyan, nem biztos az – legyintek. Habár sosem foglalkoztam ezzel a témával, nem tudom, működik-e a „radarom”, de abban igaza van, hogy gyakran meleg srácok a sminkesek és fodrászok. – León, ugye? – kérdezek vissza, mert biztosan tudom, hogy mesélt már egy ilyen srácról, de a nevében nem voltam biztos. –Nem fura, hogy egy pasi a legjobb barátod? – érdeklődöm. Még akkor is, ha a pasikhoz vonzódik, azért bizonyára más egy olyan barátság, mint két lány között. Sosem próbáltam, de azt mondják, hogy jó fejek nagyon. Miután Jamie megdicséri Rilla gyönyörű tincseit, neki is lát, hogy megcsinálja a frizurát. Semmi komoly, akárcsak a smink, nem kell, hogy bármi is elvonja a ruháról a figyelmet. - Wow – mondom elismerően – ez nagyon jól hangzik! Ne viccelj már, ez minden, csak nem unalmas – mosolygok rá. - A dizájnváltás mindig nagyon izgalmas dolog. Van bármi oka, hogy változtatsz, vagy csak úgy érezted, hogy kell valami új? – kérdezem, miközben Rilla tükörképét nézem a majdnem tökéletesen tiszta tükörben. - Soha ne mondd, hogy soha – vágom rá egyből, látva az arcán, hogy bármennyire is igyekszik meggyőzni magát róla, ez megviseli. – És csak úgy… múlatni az időt valakivel? – kacsintok rá - De együtt tudok érezni veled… nekem sem nagyon megy, na nem mintha annyira próbálkoznék… - vonom meg a vállamat és az ajkaimat is egy picit elhúzom. Engem nem kifejezetten viselt meg soha, hogy nem volt stabil kapcsolatom, mert ha bárkire szükségem volt, mindig akadt önként jelentkező, ha úgy alakult. – Nem olyan rég megismertem egy pasit egy jótékonysági gálán és azóta már találkoztunk… egész jó vele – mosolyodom el, majd hirtelen megszüntetem a szemkontaktust és inkább a készülő frizurát nézem. – Nem tudom, lesz-e belőle bármi… - Kész is vagyunk! Rilla gyönyörű lettél! Hogy tetszik? – kérdezi Jamie, megszakítva ezzel a csajos témánk kibeszélését. Amint Rilla jóváhagyta a frizurát, fel is állok a székről gyorsan, hogy végre a várva-várt részhez ugorjunk. - Akkor most jöhet aaaaa… ruha! – jelentem be ünnepélyesen. Amint a barátnőm feláll a székről, útnak is indulok vele az öltöző irányába, ahol már ott várja egy vállfára akasztva a gyönyörű fekete ruhaköltemény. – Remélem, hogy tetszik – mosolygok bizakodóan.
Kezdőlap
