Leánykoromban csak egy bimbó voltam, egy újszülött madár, ki repülni vágyott talán túl gyorsan és hirtelen. Az évek adtak nekem szárnyat és erőt, hogy bimbóból virággá válva pompázzak.
Ha csokor lennék, akkor a legkülönfélébb virágokból állnék össze, lenne itt például páfrány, orchidea, orgona, pitypang, szépecske, borostyán, veronika, kék írisz és magnólia.
Páfrány: őszinteség, varázslat, elragadtatás, bizalom, menedék, őserő, elbűvölés.
Orchidea: ritka szépség, szerelem, kifinomultság, szép hölgy, a gyerek kínai jelképe, érett báj, szépség, hosszú élet, luxus, vágy, keleten a kifinomultság, műveltség, gyöngédség szimbóluma, a házasság huszonnyolcadik évfordulóján ajándékozzák, orchideát ajándékozzunk annak a nőnek, vagy férfinak, akinek műveltségét és tudását nagyra becsüljük, aki a kifinomult ízléséről híres.
Orgona: fiatalság, alázatosság, bizalom, áhítat, az elsöprő erő és a szeretet jelképe.
Pitypang: hűség, boldogság, a szerelem jóslata.
Szépecske: vidámság.
Borostyán: hűség, házassági szerelem, barátság, szeretet, házasság, elszántság, hosszú élet, öröklét.
Veronika: hűség.
Kék írisz: hit, remény.
Magnólia: méltóság, a természet szeretete, nemesség, természetesség.

Interjú címe: Emlékek és érzések képekben

Kicsit izgulok és a tenyerem is izzad, sose csináltam ilyen interjúkat és megtisztelve érzem magam, hogy engem választott a szakdolgozatához interjúalanynak. Egészen egyszerű kérése volt hozzám, csak három olyan képet kért, amelyhez mély érzések fűznek. Nem volt nehéz megtalálni azt a három képet a múltamból mely a legközelebb áll hozzám és amelyek mély nyomot hagytak bennem.
- Kérlek emeld fel az első képet és mesélj róla, mit láthatunk a képen és milyen érzéseket idéz fel benned.
Kicsit remeg a kezem, de szerencsére ez a diktafonon nem látszik, felemelem a képet és megmutatom neki is. Régen is mindig volt bennem egyfajta szorongás, egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket az ember nehezen vagy egyszerűen képtelen levetkőzni magáról, az önbizalmam szerencsére Tate miatt növekedett.
- A képen én és az iker húgom vagyunk, itt éppen egymás kezét fogva sétálunk Párizsban a  naplementében, talán két és fél vagy három évesek lehettünk. Anya már terhes volt a hugunkkal. Hugom színes és fodros ruhában van, én pedig rövidre vágott hajjal és kék kis szmokingban vagyok felöltöztetve. Sose éreztem komfortosan magam ezekben a ruhákban, ekkor még természetesen nem tudtam, hogy mi is a helyzet velem, de egyfajta rossz érzésem volt… Apám természetesen nagyon büszke volt itt még, mindig hangoztatta, hogy milyen büszke, hogy az első gyermeke fiú lett, de ez a büszkeség az évek során átalakult bánattá, haraggá és végül gyűlöletté. - sosem volt könnyű és mindig is örültem, hogy nekik nem kellett azokat átélni, amiket nekem. Tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek az a legnehezebb és legfájdalmasabb dolog, amin átesik és átél és éppen ezért sosem vártam el másoktól, hogy megértsenek és próbálják átérezni min mentem át. - Ez volt az utolsó pillanat, amikor apám rám mosolyogott egyébként és innentől kezdve lett csak egyre rosszabb a viszonyunk. Mindig is úgy gondoltam hogy a cisz férfiak többsége egyáltalán nem tudja vagy nem is akarja elfogadni, hogy transzgyermekűk min is megy keresztül. Mintha elméjükben lenne egy fal, melyen ez az információ vagy ahogy ők hívják "jelenség" nem tud keresztül menni. - régebben bántott és rossz érzést hagyott bennem, hogy apám nem fogadott el és sosem akart megérteni engem, de mára már teljesen hidegen hagy. Nem érdekelt egyáltalán a véleménye, az sem miket gondol rólam, próbáltam elfelejteni mindent, amit az évek során a fejemhez vágott. Szemeibe pillantok és látom az együttérzést, elmosolyodom, veszek egy mély lélegzetet.
- Ha gondolod jöhet a következő kép.
- Személy szerint nekem ez a kedvenc képem. Azt szokták mondani, hogy a kétpetéjű ikrek között nem annyira erős a kapcsolat, mint az egypetéjűeknél, de a mi esetünkben ez nem így van. Tate mindig is nagyon közel állt hozzám. Ezen a képen Tate éppen próbálja befonni a hajam. Ez volt a tizenkettedik születésnapunk. - jó visszaemlékezni, ezt volt a kedvenc szülinapom, itt már ő is kezdte érezni, hogy... nem a bátya, hanem sokkal inkább a nővére vagyok. - Tate nagyon elfogadó volt, az első pillanattól kezdve. Mindig azt éreztette velem, hogy teljesen normális vagyok és nincs velem semmi gond. A legtöbb gyereknek a hőse valami szuperhős volt, mint Wonder Woman, az én hősöm azonban mindig is Tate volt. - elmosolyodom. Persze ezt neki azért nem mondanám el, inkább éreztetni szeretném vele, hogy megmentette az életemet, legalábbis segített rájönni arra, hogy nincs baj azzal, ahogyan érzem magam, nincs baj azzal, hogy önmagam szeretnék lenni. - Sose tudtam, hogy hogyan hálálhatnám meg ezt neki, de az évek alatt rájöttem, hogy nem vár tőlem hálát, inkább élvezettel nézi, hogy hogyan bújtam ki a bábomból és változtam át lepkévé. - ő a mindenem.
-Kérlek meg mutasd meg az utolsó képet.
Felemelem a következő képet.
- Természetesen az évek során átestem pár operácion, ezen a képen éppen ébredeztem a nagyműtétem után és a két húgom várt ott engem. Anyám sajnos nem tudott jelen lenni. - nem kellett sokat gondolkodnom, hogy miért, hiszen apám biztosan nem akarta, hogy ott legyen velem és támogasson engem ebben az "undorító" képzelgésben. Sosem haragudtam anyámra, hiszen ismertem a történetüket, tudom hogy mekkora szerelem lángol a szívükben és hogy mennyire pusztítóak a lángjaik a mai napig. Nem vártam el és nem is akartam választás elé állítani, nem féltem attól, hogy kit választana, egyszerűen nem akartam, hogy ilyesmit kelljen átélnie. - Úgy éreztem, hogy a testem és a lelkem végre szinkronba került, nem utáltam már a puszta létezésem, nem éreztem magam idegennek annyira a testemben. Tudtam, hogy ez egy olyan pillanat az életemben, ami megváltoztathat mindent, végre önmagam lehettem. Talán ezt érzik a madarak is, akik évekig egy ketrecbe voltak zárva és kinyílt előttük az ajtaja, megtapasztalhatták a szabadságot, szárnyalhattak és az egekig repülhettek. - ez volt az a hasonlat, ami legjobban letudta írni a helyzetet, úgy éreztem a sok évnyi önutálatot és gyűlölet kezdi felváltani valami, valami kellemes és meleg érzés, amit eddig ritkán vagy egyáltalán nem is tudtam megtapasztalni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon nagy bátorság kell ahhoz, hogy nyíltan fel merd vállalni önmagad. A személyiséged, azt aki vagy egyszerűen nem lehet elnyomni, és te ahelyett, hogy hazugságban élnél szembe mertél nézni mindenkivel. Biztos vagyok abban, hogy nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, hogy vívódtál és sokat gondolkodtál. Nem könnyű szembemenni a család akaratával, főleg akkor, ha ennyire konzervatív értékeket képviselnek és nem nyitottak a "más-ra." Szerencsés vagy, hogy a legnagyobb támaszod az ikertestvéred, mindenkinek kell valaki, akinek a vállán kisírhatja magát. a testvéri kötelék elvághatatlan, elválaszthatatlan és megsemmisíthetetlen. Habár valószínűleg még sok kihívás elé állít téged az élet, az egészen bizonyos, hogy nem kell egyedül szembenézned velük. Nagyon bátor vagy és büszke lehetsz arra a fiatal nőre, aki vált belőled Talán idővel, majd a családod többi ragja is elfogad úgy ahogy vagy.
Színt és rangot admintól kapsz, de addig is foglalózz nyugodtan és mehetsz is játszani.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!