Szóval van ez az egész, hogy anyám magányos meg amúgy az agyára van menve, hogy mi túl keveset vagyunk itthon, ő meg túl sokat melózik vagy épp nem melózik és gondolom rájött, hogy ha a húgom miatt stresszeli magát abba szépen bele fog bolondulni. Legalább mondjuk annyi jó van a dologban, hogy élvezi a várost, lettek barátai és pár hetente új farokra ül rá. Vagyis a legutóbbi még mindig megvan, úgyhogy nekem is jól telnek az otthon tartózkodós estéim. Már nem is kopog, csak egyszerűen bejön és az ágyamba mászik. Jelezném neki, hogy tán gondolkodnia kéne a dolgon, hogy leállítja a kapcsolatukat vagy valami ami ésszerű de amikor bekapja a farkam egyszerűen tök mindegy milyen szart keverget az életében.
Egyetlen veszélyességi faktor van ami szétzilálja a legszebb álmaimat, az pedig az anyám hangja éjfél magasságában. Belevág a dobhártyámba, félkómásan próbálom elképzelni mit hallok, mit álmodok vagy éppen rémálmom van és egy nagyon elbaszott dimenzióban találtam magamat. Először az álomgőzös agyam nem képes azonosítani a hangokat vagy nem is akarja, aztán megvan. Nyögések, felszabadult mégis visszafojtott nyögések hangjait hallom. Anyám kefél valakivel? Bekúszik az agyamba a tény, pedig kétszer is megpróbálok visszaaludni. Lebaszom magamról a takaróm és az ablakhoz vonulok rágyújtani, izomból fel is rántom. A zaj, mert hát próbálom zajnak értelmezni egyébként, elhal. Rágyújtok és megpróbálom tök higgadtan végiggondolni, hogy anyám amúgy egy független nő, tehát ennél fogva azt csinál a saját lakásában amit akar. Apám lelépett, én is dugok itthon, a húgom is dug, tehát evidens, hogy anyám is megteheti ha akarja. A jelek szerint akarja.
Kidobom az egyáltalán nem kellő cigit, lehúzom az ablakot és fülhallgatóval alszom el olyan képeket kergetve amik csak akkor jöjjenek legközelebb elő ha már a halálom előtti végpontnál vagyok. Reggel pedig reményekkel telve megyek le magamba dönteni a kávét, melyek szerint akárki is volt itt az mostanra elhúzta a belét, megkímélve az egész családot attól, hogy a képét kelljen nézegetnie. A fürdőszobában egy gyors pisálásra futja mert már felvijjog mögöttem a picsás sziréna. Most kell a fürdőszoba, hólyaggyulladást kap. Megtámogatom vele, hogy ha annyira kell pisáljon a virágcserépbe mint más, fejlett homo sapiensek szoktak vészhelyzet esetén. Sikít anyánkért, hogy már megint undorító vagyok.
Meglepő módon bőséges reggeli fogad, rántotta, sült szalonna, zsömle meg ami kell. Ezt hívják párhuzamos univerzumnak. Az asztal éteri módon megfestett képét egy hát bassza el amire anyám másfélszer ráférne. Nem hiszem el, hogy volt pofája még itt is maradni és leülni reggelizni. A "szia kicsim" nyitányra elhúzom a számat. Megdumáltuk mikor eljöttünk Ediből, hogy együtt maradunk a városban lévén lófaszt nem ismerünk itt. Nagy hely, nagy igények hirtelenjében.
- Ja, jó reggelt. - már akinek jó persze, mert míg ők, nem, leszarom mit csináltak pontosan, addig a hallgatóság szenvedett. Legalább fogta volna be a száját vagy valami. Ránézek a pasasra de csak egy futó pillanatig tart az ismerkedésünk, mert a megkérdezésem nélkül bemutat anyám, ráadásul kibaszott csivitelő hangon. Mire nem képes egy dugás! - És maga? - szedek reggelit, megjelenik a húgom is aki az idegentől felsikít, hogy hát úristen kócos meg nincs kisminkelve és szólhatnánk ha vendégeket fogadunk. - Támogatom az ötletet. - nézek utána amikor megint magára rántja a fürdőszoba ajtaját. - Ne törődj vele, minden reggel pszichopataként viselkedik. - megszánom a nőt aki felnevelt és szeretett mert már a szemmozgásán látom, hogy azt hiszi ellene vagyunk. - Anya! Ne vágj már ilyen arcot. Ha faszikat akarsz idehozni rendben, csak készíts fel rá. - igazából meg sem várom, hogy a betolakodó mondjon valamit mert anyám elpirul. Eszerint random a történet, legalábbis az elég nagy egyéjszakás százalékkal bíró szenzoraim efelé mutatnak. Elmegy felöltözni. - Szóval Richard, mivel foglalkozik? - rágcsálom a zsömlémet, reggel semmit nem vagyok képes lepasszírozni a torkomon. Jöhetne most egy seggfej beszélgetés azt illetően, hogy ne bántsa meg és ne használja ki, na meg legfőképp eszébe se jusson ide cuccolni és eljátszani a pótapát. Csak ez nem történik meg. - A húgom maradék nyolc agysejtjének védelmében tényleg kapjunk tájékoztatást. - meg az én füleim, a fantáziám, meg egészséges reggeli masztiköreim miatt. Kösz!

Na most, amikor másfél hétig nem ír egy kurva félmondatot sem akkor felfújódik bennem az agyfasz. Meg amúgy is, nekem is vannak szükségleteim és bár a torkomban karmol az ideg, amikor arra gondolok, hogy ő valaki mással hetyeg, közben én is teszem. De, hát könyörgöm, annyiszor eszembe jut, - főleg, amikor saját magamnak szerzek üdítő perceket - hogy egy orwelli világban elvinne a gondolatrendőrség szexuális zaklatásért.
Az a nő pedig csak ott volt, olyan magányosan, elveszetten, mint valami kiskutya a nagyvárosban, aki arra vár, hogy megtalálja a gazdit és hazavigye megszeretgetni. Hazavittem.
Előtte még azért, mivel tudvalevő, hogy egy kibaszott úriember vagyok, meghívtam valami fancy koktélra, lehet, hogy háromra is. Minden üres poharában hagyott egy kis gátlásosságot, közben egyre többször érintette meg a karom vagy tenyerelt merő illembotlásból a combomra. Ő közelebb lakik, hozzá menjünk, de van gyereke, nekifutásból kettő, jó lenne, ha nem csinálnánk még egyet, ugye van nálam gumi?
A skót akcentusával a nevem az ajkán maga volt a költészet, pláne, amikor elfojtva nyögte miközben az ágyát recsegtettük magunk alatt. Nem szeretem, ha valaki visszafogja magát, legyél hangos, legyél jelen, leszarom, hogy a fiadnak lelohad, miközben épp marokra fogna és te meg belesikoltasz az ihletbe.
Azért egynek elment, nem mondom, hogy ideszokok. Amit elaludt az aktuális szerelmem rá is frissítettem a Gmail-re, de három spamon nem jött új üzenet. Ilyenkor kedvem lenne megírni neki, hogy remélem jól van, mert én remekül, épp most basztam egy akkorát, hogy ránk szakad a baldachin. Hiányzik.
A reggeleket egy kósza numera után sosem kedvelem. Olyan cringe az egész, amikor tudod, hogy nagy eséllyel az életben nem látod többé és még, ha neki bugyit is kell cserélni, amikor meglát a tv-ben egy helyszíni közvetítésben, te akkor sem fogsz elrévedni az emlékében soha.
Csinált reggelit, mennyire aranyos. Látszik, hogy igazi anyatigris, aki egyik kezével mosogat a másikkal meg a rántást keveri, nehogy leégjen. Mesélt a pulyákról, főleg az elsőszülöttet emlegette jajistenemezve.
– Reggelt. – biccentek a srácnak. Összevillan a tekintetünk, bemutatkozom, próbálnék valamiféle profilt készíteni róla, de annyira nem érdekel és még kávét sem ittam, mellé az ifjabbik gyermek is belevirnyálok az ébredésembe. A kiscsaj könnyebb eset. Biztos vagyok benne, hogy Billie Eilisht hallgat és nagyon dühös meg szomorú.
Álmosan néhány kört masszírozok a halántékomon, valahogy nem érzem, hogy vágynék az apaságra.
Leülök Axtonnal szemben az asztalhoz. Axton. Ilyet neved ad a gyerekének és csodálkozik, hogy nem rózsabimbós a kapcsolatuk.
– A rendőrségen dolgozom. – itt tekinteném lezártnak a beszélgetést, mert az mondjuk kurvára nem érdekel, hogy őt milyen ökoszorongás gyötri, csak meg akarom inni a kávémat és elhúzni. De ekkor az éjszakám nője végig simít a vállamon, az arcomhoz hajol, én meg, mert még nem tértem magamhoz, belefordulok a puha reggeli félcsókba.
– Akkor ma elviszed magaddal Axton, igaz? – egyedül az orrcimpám remeg meg a becsapódó emléktől: tegnap még a dugás előtt a csillagokat is leígértem neki, de legfőképp azt, hogy a semmirekellő, céltalan fiát körbevezetem a világban, mint valami óvóbácsi. Jó, apám mondjuk ilyet sosem csinált velünk, mégis vittem valamire, de én nem vagyok olyan, mint a fater. Élvezni fogja, ha beledölgik is.
Lenyelem a rántotta utolsó morzsáját, elment az étvágyam, de a nőre mosolygok és egy néma bólintással nyugtázom az ügyet, ő meg kisétál a konyhai idillből.
– Majd legközelebb küldök sürgönyt előtte. – a kávé felett figyelem a kölyök arcát. Mit kezdek ezzel egész nap? Új város, új élet, új barátok, már ha egyáltalán voltak régiek. Nagyobb összegben fogadnék, hogyha benéznék a szobájába az ágya alá vagy az szekrény alsó polcára, akkor találnék egy dobozt vagy zacskót, ami miatt jó pár évre megoldanám a lakhatás, a munka és az öltözködés kérdését, elvégre orange is the new black.
– Anyáddal megbeszéltük, hogy ma elviszek magammal a rendőrségre. Körbe nézünk, mutatok pár cuccot és, ha jófiú leszel bekapcsolhatod a rendőrautó szirénáját. Ha nem ellenkezel akkor legközelebb hozzám viszem és nem kell hallgatnod. – igazából nem kérés volt, hogy jöjjön el, mert mindenképpen elviszem, ha már megígértem, akkor nem csinálok szimmetrikus segget a számból.
– Öltözz fel, kint megvárlak.  - nyikorogva tolom ki magam alól a széket, kiiszom a kávé utolsó cseppjét is, hátha ettől nagyobb lelkesedésre kapok, de nem . Mindegy, túlélem. Felmegyek a bőrdzsekimért, elköszönök egy jó időre a tegnapi kalandomtól.
– Jót dumáltunk! – bekiáltok a kiscsaj szobájába, aki valakinek telefonon panaszolja, hogy mennyire utálja az életét és belém futott oszt csak pizsama volt rajta. Hiába, kemény az élet.
Tompán kattan a zár mögöttem, hátamat a falnak vetem, újra végig pörgetem a leveleimet. Semmi. Rágyújtok, közben Axton Instagrammját próbálom stalkolni, de privátra van állítva. Jó, annyira nem ostoba, mint első látásra gondoltam, de a faszért nem jön még mindig ki?

Azt hiszem már totál lefáraszt ez a nap, sőt teljesen mert ha nem alszom ki magam alapból is egy tüskés köcsögnek minősülök. Ráadásul tegnap még attól is elvették a kedvem azok ketten, hogy folytassam a sikamlósba nyúló messengerezgetést a lánnyal aki azt hiszi magáról valamiért, hogy a csajom. Ennél fogva meg folyamat írogat valamit, bár azt hiszem kezd neki leesni, hogy a mizu jellegű ostoba kérdésekre nem fogok visszaírni, nem azért mert nincs velem semmi "zu", hanem mert még a belegondolás is lefáraszt. Ha viszont elkezd magáról képeket küldeni, már mindjárt más. Persze magasan jön ilyenkor, hogy de kurva szégyellős, holott egy hete egy klub slozijában szopott le, amiről persze tilos beszélni mert hát "teljesen más". Pont a legjobb résznél meg mennie kellett mert valami barátnője beválságolt. A pihentető alvásomnak meg annyi lett ugye.
Arra meg egyáltalán nem vagyok programozva, hogy reggel azzal jópofizzak, aki szétcseszte az éjszakámat. Ráadásul ha még közöm lett volna valamihez, mondjuk, hogy mit tudom én hozzám jön valaki és úgy ébreszt, hogy bekapja. A más jelleg, merőben. Ez meg így egy elbaszott randi Freddy Kruegerrel.
Ráadásul anyám reggelit csinált, rögtön többfélét, ami ha nem tudnék a faszlovagról még úgy is értelmezhetnék, hogy ráállt valami kedélyjavítóra. Ezt rögtön szentségtörésnek értelmezné egyébként és mereven kiborulna a témán. Így viszont tudom ki a gazdája a történetnek. Jobb lett volna ha arctalan is marad az illető, na meg névtelen.
Richard Wells.
Ahogy így asztalnál leméricskélem magamnak a kávém felett egyszerűen nem tudom belepasszírozni a fantáziaközpontomba a tényt, hogy megdugta az anyámat. Valahogy nem. Az meg egyenesen az orromba tolja a kávét, hogy egy zsaru. Vagyis ezt nem mondja így ki, de a rendőrségen dolgozik, mogorva a feje, kávéfüggő és lefogadom, hogy anyámat valami lepukkant bárban szedte össze, tehát esélyesen nem titkárnő vagy kantinos kajaszedő bácsi. Zsaru. Mennyi fű is van eldugva a szobámban? 3-4 gramm? Mondjuk minek is menne Richard "kantinos" Wells a szobámba. Minekután sikerül leerőltetnem a torkomon a zsarujelvény alakú kortyot, elrendezem a vonásaimat.
- Egy zsaru. - ejtem ezt ki olyan hangon, mint aki az aktuális tudományos folyóiratban rátalál éppen az év felfedezése cikkre. Remek anyám, ennél jobban nem is lőhettél volna bele. A fejemben minden zsaru egy idegbeteg, nyugtatókon élő fasz aki szemetet zabál, egész nap ordítozik és minden nőt akit nem dughat meg, ösztönösen leszbikusnak titulál. Lehet, hogy közhelyes vagyok vagy csak túl erősen sztereotipizálnak a róluk szóló amerikai filmek. Csak legalább ne előttem bontakozna ki ez a félsmárolásuk, hát kajak el kell baszni a napomat?
- Mi? Hova? - nézek rájuk megdöbbenve. Minek kéne nekem ezzel az alakkal elmennem bárhová is? Egyáltalán mióta ismeri, hogy első szülöttjét odaígéri neki mint valami áldozati bárányt? Na meg álljunk már meg, nekem nem kell programot szervezni, ugyanis amúgy lenne. Mindig van. A céltalan fetrengéseimet este 7 utánra tartogatom. Nap közben inkább távol vagyok. Akkor kéne anyámat gerincre vágnod, Wells. Csinálok magamnak még egy mogyorókrémes kiflit. Az előny, hogy az én szervezetem még nem kapkod a zsír után, ellentétben az övékével.
- Szóval lesz legközelebb. - horkantok, kajak zsaru. Ráadásul nem csinált gyereket. Akkor tudná, hogy milyen ha otthon egy 40-es unatkozó nővel kell élnie. Jön a basztatás, mindig és mindenért. Pedig ja, anyám jó arc, meg jó nő is. Szerencsére nem a sör-virsli zabálásban találta meg a hobbiját miután az öregem lelépett. - Elég lesz egy SMS is. - sürgöny, ki a fasz használja még ezt a szót egyáltalán? Nem 1910-ben vagyunk Kantin Wells. Lenyelem az utolsó falatot, ráöblítem a kávét. Szóval yard túra. Ezt megígértette vele az én anyám. Istenem baszd meg, mennyire szánalmas. Hány éves vagyok? 12?
- Szóval amiért lefektette anyámat, rögtön ügyeletes jó arcnak akarja beállítani magát. - még erre nekem innom kell azt a kávét, ha már rum nincs benne. Sajnos. - Az ő kedvéért, mert nem akarom, hogy jövő karácsonyig ezzel basztasson, meg magára vegye, hogy biztos bajom van azzal, hogy faszikat szed fel bárokban. - bólintok - Legyen így. Vigye magához, vagy zavarják le délután. - amikor mondjuk házon kívül vagyok. És tolhatják a pornót akár a nappaliban is. Annyira mindegy.
Bájolgás nélkül megyek fel felöltözni. Nem rágom túl a dolgot. Farmer, tornacipő, kapucnis pulcsi meg egy bőrdzseki. Mielőtt még kinyitnám azonban az ajtót, anyám megölel. Megölel, amivel úgy két percre kisüti az áramköreimet. Hogy érezzem jól magam és hálás amiért nem voltam pöcs. Na tessék. Boldog anyák napját világrahozóm! Kinyitom a bejárati ajtót, a zsebembe süllyesztem a kulcsom meg a telefonom és nem mondom, hogy nem lepődöm meg az okostelefonozó "sürgöny" láttán. Aljasba kúszik a mosolyom, szóval báros farok híve a netnek. Remélem anyám nem megy el webcamot venni és fél év múlva nem a campornón látom viszont azért, mert elbasz valamit.
- Egész pontosan mit csinál a rendőrségnél? - nézek kérdőn a számba dugva egy cigit. Majd jön mindjárt, hogy faszán sietne mert még fánkot kell venni a fél irodának, meg kávét a másik felének. Ja és tuti nem ment el szarni, szóval meg akar majd állni otthon. - És miért ígért meg ilyet anyámnak? - ha már így intim ketten lettünk akkor kitérhetünk a maszlagmentes övezetre is. Végtére is nem kell engem elkápráztatni, nem mi fogunk dugni. Elfújom mellette a füstöt.

Nem tudom, hogy a gyerek épp sztrókot kap-e vagy a kakaóját nyeli félre, de a mimikája nem egészen evilági. Kérdőn nézek rá, engem mondjuk nem zavar, ha megmurdel csak azt illedelmesen várja meg, amíg lelépek a faszba. Aztán kisimul az arca, mint a Berki heréje és az én fejemen hasadnak ráncok.
– Olyasmi. - hát nem látja, hogy kávé előtt, közben, de lehetőleg után sem akarok vele jópofizni? A kötelező körök megvoltak, bemutatkoztunk egymásnak, mint két ivarérett férfiember, kár tovább bájcsevegni, egyikőnk sem angol kisasszony.
Aztán beüt a krach én meg számot vetek a farkam felett, megérte-e abba a lyukba beletenni tegnap? Mér’ ver engem így az Isten? Mondjuk azt látom, hogy Axton szeme sem a boldogságtól csillog.
– Bízzunk benne – rávigyorgok, pont, annyira gonoszan, mint kényszeredetten. Mert ó igen, dugtam anyádat és tudom, hogy jobban hallottad, mint a saját semmitérő gondolataidat, de lásd mi lett belőle. Kilenc hónap se kellett hozzá és a nyakamba akaszt egy gyereket, ráadásul téged.
– Én nem, maximum édesanyád. – hát hol nem szarom le három réteg vastagon azt, hogy milyennek lát engem? Mit hisz, azért mert megdöntöttem a mamit az ő szívének is rajongható apa-figurája akarok lenni? Lófaszt.
Látom én, hogy provokál, de türelmes ember vagyok. Végső soron a szakmám egyik része az idiótákkal való érdemi társalgás. Csak most nem egy tömegmészárlást kell megakadályozni, hanem elérni, hogy ezt a kölyköt ne fekete zsákba csomagolva hozzam haza.
– Ügyes fiú. – istenem, de nincs ehhez hangulatom. Remélem nem hiszi, hogy nekem tesz szívességet, titkon még reméltem is, hogy addig ágál ellenem, még a muti le ne találja fújni a közös kis kiruccanást.
Az első cigi csak úgy cirógatja az idegrendszerem, fél doboz van nálam, de érzem, hogy ez délig sem fog kitartani. Közben eszembe jut Ő is, így nagybetűvel, meg kellene írnom neki, hogy miféle őrületnek nézek elébe. Csak akkor ugye szót kell ejteni az útról is, ami eddig elhozott. Drága GuiltGirl, Ma egy céltalan fiú kilátástalan életében leszek a fény, a megtestesült JézusKrisztus, aki utat mutat és elvezeti őt a világosságba. Csendes, tanulságos napot szeretnék, tele élménnyel, mókával és kacagással. Hiszen akkor este újra megdughatom az anyját. xoxo: brokenhero88 P.s.: azért lassan téged is meghúználak
Felkavarodik a gyomromban a reggeli. Tényleg hiányoznak a levelei.
Elrakom a mobilom, belenyomom a csikket a petúniák közé, jó lesz az, lebomlik ott magának.
– Rendőrparancsnok vagyok. Ha beértünk az őrsre onnantól kezdve kérlek használd az igenis uram, rendben uram, köszönöm uram, azonnal uram kifejezéseket, mert a többiek elég morcosak, ha valaki foghegyről beszél velem. Meg ma amúgy is a beosztottam leszel, szóval így kerek az egész. – teljesen komolyan beszélek, még én magam is elhiszem ezt a hangzatos faszságot. Összehúzom a kabátomat, megindulok a kocsim felé. Ezüst Hybrid, ha már cigizek, legalább a kocsim legyen ökofrendli.
– Okos fiú vagy, szerinted miért? – mert meg akartam fektetni. Nyilvánvaló. De azért van bennem annyi empátia, hogy ezt nem nyomom a gyerek képébe ezen a festői reggelen. Rányomok a kulcsra, villan az autó lámpája,
– Első szabály, a kocsiban nem eszünk, nem iszunk és legfőképpen nem gyújtunk rá. Toppogd le a cipődről a sarat, múlthéten tisztitattam ki. – gondolkozás nélkül rúgom ki páros lábban az anyósülésről, ha összemocskolja a bébit. Bedurrantom a rádiót, valami tingli fos szól, Billboard sokezres sláger, remélem nem kezd éneklésbe, nehogy vattát kelljen tömni a nyelve alá.
Vajon ma még beszáll vagy írásos kérvényt nyújtsak át hozzá? Édes Istenem.
– És, Axton mesélj, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Anyád mesélt rólad, de nem figyeltem oda. - csatornát váltok a rádión, igazából most sem annyira érdekel. Az első lámpánál benyeljük a pirosat, remek, gyökkettővel haladunk majd végig.
Átnyúlok az oldalára, a kézfejem még a térdébe is beleütközik, ahogy a kesztyűtartó gombját keresem. Kattan a zár, lassú némasággal lenyílik a rekesz. Ott a fegyverem, legalábbis az utcai. Klasszik 9 mm-es Glock, lassan több ilyet adnak el az amerikaiaknak, mint Big Macet. Mellette papírdobozban az aranyszínű töltények, ezt veszem ki és teszem a srác ölébe.
– Közben egyesével töröld át ezeket – az ülés mellől kihúzok egy fekete tangát, amit az egyik kolléganő hagyott nálam. Újra értelmeztük a bevetést. A puha textilt is az ölébe ejtem.
– Nyugi, nem anyádé – megpaskolom a vállát, ecsém, milyen csontos gyerek. Kéne rá izmot rakni, lehet ma még edzeni is megyünk. Zöldre vált a lámpa, besorolok a mérföldes dugóba.

Valamiért nem fér a fejembe, hogy anyámnak hogy minősülhet egyáltalán potenciális baszópartnernek egy zsaru. Szarul keresnek, idegbetegek és 40 éves korukra mindegyik elhízik. Már megint a filmek, ja, de lefogadom, hogy nevezett Richard Wells koleszterin szintje is magasabb éppen egy leheletnyivel mint kellene, több cigit szív el mint az ajánlott, előszeretettel iszik munka után és még emellé kávéfüggő is. Arra nem vennék mérget, hogy bekapkod néha szárazon egy-egy nyugtatót de nem tartom kizártnak. Horkantok egyet válaszul. Lehet mégis csak valami kantinos fasz aki 3D nyomtatóval nyomtatott magának jelvényt és játssza a rendőrt magányos nőknek éjszakánként.
- Foglalja csak le. - nem akarom tovább kommentelni, nem vagyok rá képes. Egyszerűen az egész éjszaka sokk volt. Nem akarok abban gondolkodni, hogy anyám ezzel a taggal fog kefélni itt minden éjjel. Mellettem. Ennyi erővel az ágyamba is beeshetnének, a zsarusperma szaga meg engem fojtogatna éjszakánként. Mindjárt kiokádom a reggelimet. Vigye máshova. Motelbe, magához. Leszarom, csak ne ide. Ne váratlanul, mert én is meg fogok bolondulni.
- Szóval ez az egész szar az ő ötlete. - felnyögök, pedig nem arról van szó, hogy szarul keresek. Normális fizetésem van, mármint átlagos kezdő fizetés egy elkezdett pályán belül. Az, hogy azok a sportzakós faszfejek megaláznak úgy napi nyolcszor, legyen az én bajom. Azért vezetem le Nick süteménynek álcázott illegális agysimogatójával, hogy ne a családomon verjem le a dolgot. Erre jön egy Kantinos Wells és még asszisztál is anyámnak a faszságához. Pedig mondhatnánk hallgatólagosan azt is, hogy jó azt mondjuk és akkor szarunk bele. Végigmászik rajtam az undor. Az már majdnem olyan lenne mint egy női lélekvédő kamu szövetség kettőnk között. Amiről szó sincsen.
- A lekezelő dumákat hagyja ki, ha lehet. - kipréselek a szájszűrőmön egy vicsort, mert ne egy félig kiégett középkorú pasas akarja már nekem megmondani a frankót és megtenni a szívességet mintha csak valami kisegítős taknyos lennék akivel legnagyobb fájdalmára vesződnie kell. Megalófaszt.
Viszont Kantinos mosolyt csalt anyám arcára és odaállította a konyhába amiről egy ideje leszokott. A húgom amúgy is lassan fényevő lesz és ha valami az asztalon nem bio, vegán jégkocka akkor azzal jön, hogy mocskos gyilkosok vagyunk, tönkretesszük a Földet, ráadásul még azt is akarjuk, hogy kövér állat legyen belőle akivel senki nem akar majd randizni. Nem tudom mikor lett aranyos kiscsajból ilyen agyszívó alien, de nem csodálom ha a faszija az én farkam szopja.
- Szóval hajlongjak be, mintha valami zsarutanonc lennék aki hasalhat a maga hatalmasra nőtt lába alatt. Mindezt azért, hogy lenyugtassa anyámat, hogy maga aztán mekkora geci jófej. - beleröhögök a slukk kifújásába. Mint valami elbaszott zsarupornó, soft BDSM verzióban. Igenis uram, más vágyam sincs mint magát szopni egész nap. Rendelkezzen velem uram. Szolgája vagyok uram. Kantin parancsnok uram. - És hátha majd ezt a pályát választom így nagy hirtelenjében. - elpöckölöm a csikkem. Ezeknek az utcáknak az is mindegy lenne ha a hamutálamat a ház elé szórnám. Szoktam és akkor csikkeznek is benne a hajléktalanok. Pedig Queens még nem is akkora gettó.
- Jó tehát dugni akarja. És mosolygásért kap puncit. Maga nem hazudik mint a normális emberek??? - némileg élesebben vonom kérdőre de bassza meg már igent mondtam neki erre az egész Policeland napra ahol a sok kékbe öltözött, dagadt Mickey Mouse társaságában kell töltenem a napot. És uramozni ennek a tagnak. Fizethetne érte.
- Miért nem a kocsijában lakik ha ennyire szereti? - csóválom a fejem. Nem túl beszámítható az, aki egy négy keréken guruló gép iránt ennyire heves szabályzatot hozni. Mondom én, Kantin Kapitány nem százas, ennél fogva lehet nem árt vele óvatosabbnak lenni. Kibámulok az ablakon. Nyilván nincs zenelejátszó, csak konzum fos rádió. Mit vártam? Stílust? Pff.
- Maga szerint hány éves vagyok? 16? - nem akarom tudni anyám részegen mit szipogott neki össze céltalan életről, nem lesz belőlem semmi mert az apám lelépett kezdetű buziságokról. Kajak nem. - Figyeljen. Végeztem egyetemet, van melóm csak anyám kétségbe van esve mert nem lettem rögtön főszerkesztő a Times-nál. Ennyi a történet. Szart nem tud rólam, semmit nem hozok haza ami olyan. - nem, ez felbasz. Miért kell minden kurva döntésemet felülbírálnia? Miért kell örökké azt hinnie, hogy ha nem ügyvéd, tűzoltó, nőgyógyász, szemszőr specialista vagyok akkor éhen fogok halni és a testem kell pénzért árulnom vén szaroknak? Le fogom tiltani a kábeltévéről. Lebámulok, hogy most mi a faszt művel, nem mintha arrébb húzódnék meg ilyesmi. A fegyvert látva a mai napom első érdeklődő pillanatán is átesek. Bár a töltényeken meglepődök. - Szóval halszagú tangákat tárol a kocsiban, vagy a kocsiját tartja nőneműnek és ez valami ódivatú párzási rituálé a fejében... - gondolkodom el hangosan, de mivel elég ritkán kerülök kapcsolatba fegyverekkel, komolyan elkezdem csinálni, de a ki-tudja-milyen-lyukat-befedő használt tangát visszatolom a kesztyűtartóba. Jó lesz a zsepi is. - Fogadjunk nincs töltve a fegyver. - valahogy ez is annyira zsarus faszság, hogy nem tárolunk töltött fegyvert a kocsiban mert hát ezért meg azért, aztán meg ha lőnek ránk akkor azért halunk meg fejlövésben, mert baszakszunk a töltéssel. Tipikus. - Ez a szolgálatija? - ezt illetően van bennem kíváncsiság, komoly elánnal fényezgetem át a töltényeket. Egy dolog lenne itt klassz. Ha lőhetnék. Azt bírnám. - Figyu, le is tehetjük ezt az egészet egy óra múlva. Nem fogom bemószerolni. Anyám legalább mosolygott ma reggel. De azért a nagy seggnyalásban a farkát nem fogom bekapni a yardon. - Kantin Kapitány.

Nem annyira élem én ezt kamu apa-fia napot, hát basszameg, ezért húztam magamra annyiszor kotont? Ezért? Ezek a gének hiányoznak belőlem, kiölte a rendőrség vagy tán sosem voltak. A kutyákat szeretem, azokkal nincs baj, de a kölykökkel úgy vagyok, mint más a zsiráffal. Szép, szép, de otthonra nem kéne.
Jó, ez az Axton gyerek félig felnőtt, párszor kiverte már magának, de akkor is eh. Belerúgok egy koszos kavicsba, hármat kacsázva placcsan a friss macskaszarba. Queensi idill, szebb, mint egy reneszánsz festmény, baszd meg.
Fáradtan hunyom le a szemeimet, mély sóhaj, kellene még egy cigi, de nem etetem tovább a rákot, fog ma még eleget kapni úgyis.
De oké, nem leszek vele geci, a végére lehet világi cimborák leszünk és vasárnap egymásnak merjük ki a húslevest a fazékból.
- Mindezt, hogy hamarabb végezzünk. Hidd el, nekem is lenne jobb dolgom, de legalább úgy csinálunk mintha. - a nap végére komolyan kitüntetem magam valami Father of the year bögrével, Axton meg rányomhatja a vízfestékbe tunkolt ujjbegyét. - Senki nem várja el, hogy ettől megvilágosodj. Sok embert, sok munkakört fogsz látni, tisztul a káosz a fejedben és nyitottabb leszel az újra. Épül a hited önmagadban. Vagy anyád valami hasonló halandzsát tolt le, de a pszicho dumáknál a mellét néztem. - engem is próbált fejtegetni a kedves mama, de hamar ejtettük a témát. Látta, hogy ha elkezdi a szexuális életemből felvázolni az egész múltamat és összes lelki problémámat, helyben kifut a farkamból a vér. Ő pedig tegnap bizony arra akart ülni.
- De, hazudtam is. Azt mondtam nagy megtiszteltetés lenne, ha rám bízna. - mindegy, engedjük el. Arra meg már csak unottan csóválom a fejem, amikor a kocsim iránt érzett szeretetemet próbálja piszkálni. Látszik, hogy még nem igazi férfi és tán sosem lesz az. Ez a korcs generáció már nem olyan, mint a miénk. Fasza, lassan olyan leszek, mint valami szottyos seggű vénember.
Próbálok ismerkedni baszki és abba is beleköt. Apám mekkora pofont levágott volna ezért, jó mondjuk ő miért nem? Az emléke megkocogtatja a csontjaimat, ezer ráncba rántja össze a homlokom.
Figyelem, amit mond, próbálok fókuszálni. Ha jól pattintom össze a kirakóst, akkor valami újságíró féle lesz a kölyök. Az anyja mintha dicsekedett is volna vele, hogy milyen ügyesen ír, de azt hittem ez ilyen általános ömlengés, mint amikor Rubensnek kiáljták a purdét  csak, mert összefirkált piros zsírkrétával egy papírlapot.
- Mi a jelenlegi munkád? Miket írsz?  - valami hangyafasznyi kíváncsiság azért van bennem, na meg csak jó lenne valamiről bájcsevegni, ha éjszaka együtt várunk a wc-re.
Felröhögök. Elég nagy gyökér ez a srác, de halványan pislog benne valami elbaszott humor.
- Mindenkinek kell egy hobbi. - megvonom a vállamat.
Nem megyek bele abba, hogy egy férfinak egy igazi férfinak a kocsija az első és igazi szerelme, hogy addig nem avatta fel igazán, amíg valami nő nem kente össze a kárpitot az illatával. Nem vagyok az apja és egyébként sem vagyunk még olyan jóban. Helyette inkább megszopatom a felesleges tölténytisztítással, ha ezt elmesélem az örsön egy hétig ingyen iszom a kávét. Hagyom, hogy csinálja, legalább azt hiszi hasznos.
- Sosem hagyjuk töltve a kocsiban. Beül mellém valami balfasz, egyedül hagyom netto fél percre és tökön lövi magát. Azért meg engem feszítenek keresztre. De, ha szépek lesznek megmutatom hogyan kell. - milyen kedves vagyok, beszarás. Faszom a piros-hullámba, itt ér minket az éjszaka is. A visszapillantóba nézek. Mintha acélbetétes bakanccsal lépnének a gyomorszájamba. A torkomban epés íz szökik, az ujjaim elfehéredve szorulnak a kormányra. Basszameg.
- Ja, az. -  márhogy a szolgálatim. Hallom, hogy valamit még mond, de a vér ritmustalanul dobban a fülembe, eltompítva a külvilág moraját.
A combomban megrándul egy ideg, ahogy a gázra lépek, közben a rádióban felvisít Taylor Swift és az iránti érzett ösztönös undor visszalökdös a térbe.
Jobbra húzom a kormányt, majdnem el is kaszálok egy Golf-ot hátulról és hirtelen egész telibekúrt New York egy emberként tenyerel a dudára. Ez mind nekem szól, köszönöm, ha lesz időm tolok egy pukedlit is. De most csak egy újabb gázfröccsre telik, csikordul a gumi és az összes istent kérem ne itt kapjunk durrdefektet.
Félve sandítok megint a tükörbe. A fekete terepjáró nem sokkal lemaradva sorol be mögénk. A kurva tetves eget.
- Hogy pusztulnátok ki! - ismét meghajtom a lovakat, előzök balról, besurranok jobbról, faszért nem valami versenyautót vettem.
Axton halántéka meg bucira fog dagadni az ablak hideg keménységétől, ha nincs bekötve.
- Tedd vissza töltényeket a dobozba és add ide! - kibaszottul remélem, hogy még nem gurultak szerteszét a padlón, mert akkor bizisten sírógörcsöt is kapok.
- Na figyi, az van, hogy van egy kis gebasz, de megoldjuk. Nem fogsz behányni ugye? - kis gebasz, mi? Mindegy a látszatot fent kell tartani amíg lehet, szegény fiú talán máris sokkot kapott.
Megint nagyot csavarok a kormányon, hátha eltűnik az a fekete folt a hátunk mögül. De ránk van tapadva, mint valami felnyalós tetkó, amit dörzsiszivaccsal is alig lehet levakarni.
Egy gyors tizedmásodpercben Axtont próbálom analizálni, elsápadt vagy csak vérszegény?

Szerintem nyugodtan kamuzhatta volna anyámnak, hogy persze visz magával aztán kibasz a sarkon és megy mindenki a dolgára. Pont szabadnapom van, tehát teljesen mást terveztem. Nem tudom mit, de nem ezt. Egyébként sem ismerem ezt a tagot, anyám is csak azóta, hogy részegen magába engedte és nálunk reggeliztette meg. Nem tudom a hogy hívnak és a mit iszunk mellett mikor szakítottak időt arra, hogy engem emlegessenek. Annak is jobban örültem volna, ha szarba lépek a járdán. Vagy ha Jainie megint rám ragasztja, hogy egy bigott állatgyilkos vagyok. Aztán húsz percben előad arról, hogy miattam fog elrohadni a bolygó és jön az üvegházhatás, meg atomháború. Egyébként is milyen már, hogy a szemeteszsákunk még mindig műanyag. Vállaltam volna ehelyett.
- Mi a fasz értelme van úgy csinálni mintha? Akkor már ésszerűbb lenne ha egyáltalán nem tennénk meg, nem? - meglátszik, hogy zsaru. Biztos perverz papok gyóntatják őket minden héten a fogdák elzárt részén. Beléjük verik, hogy miért ne hazudjanak ingyen, tegyék csak pénzért. Sorozatok meg élénk fantázia, sose szaladtam országhatárt érte. - Vágom, tehát mindent megevett amit anyám akart, csak azért, hogy megdughassa. Elárulom, enélkül is sikerült volna. Elég nyitott ilyen kérdésekben. - felröhögök. Páran már megjárták így. Ingyen átvezetékezte a faszi a házat, mert anyám neki is előadott valami nagyon hosszú, nagyon ő fajta dumát egy szál köntösben. Már megszoktam, nem mintha hibáztatnám érte. Senki nem mondta, hogy egyedül kell élnie azért, mert az öregem lépett az életünkből. Legalább Jainie-t vihette volna mondjuk horgászni, talán nem lenne ilyen gyökér.
- Bedőlt neki. - fejcsóválva pöckölöm el a csikkem, nincs új a nap alatt ebben sem. Nem azért mert anyám lenne Lara Croft aki megsoroz három nyílpuskával és két uzival míg lehajolsz az apródért amit elejtettél és közben még el is kápráztat a nagy tudásával. Ez szerinte azért van, mert a faszik nem fókuszálnak egyszerre ennyi felé. Mindig a megfelelő időben ér hozzájuk a megfelelő ponton, belátást enged a dekoltázsába, elhelyez egy mosolyt a rajzlapon és közben tömi a fejüket. Még én is csak minden negyedik szóra tudok figyelni, pedig más szemekkel nézem, mint a többiek. Ez van hát, Kantin harcos sem ül nagyobb evolúciós fokon mint én, mindegy mennyire akarja feleségül venni a kocsiját. Tényleg sajnálom, hogy nem lett szaros a cipőm. Legalább fintoroghatna a fáradt és enyhén másnapos képével a volán mögött és kettecskén vonulnánk be enyhe kutyaszar szaggal a yardra. Élném.
- Jelenleg? Hivatalosan semmit, gyakornoki időt töltök. - itt meg is állítom a dolgot, nem akarok neki arról a Jupiter méretű megalázásról beszélni amit odabent élek meg. Számolom vissza a hónapokat, hogy mikor jár le a megbízásim, aztán olyan gyorsan takarodok el az épületből, hogy még annak a tahó zsírgömbnek az arcába se tudom borítani majd a kávéját. - Rettenetesen élvezem. - mondom ezt annyi meggyőződéssel, minthogy éppen szarik egy galamb. Felkelt a nap.
- Hobbi. - horkantok. Ki tudja, lehet a 10 évvel ezelőtti érettségi találkozója ott rohasztja ezt a bugyit amit az egykori szurkolólány hagyott satu készen a wc-ben. Vagy a rosszabbik, hogy tényleg a kocsijához beszél, alkalmasint simogatja és becézgeti is. A 30-as éveiket taposó, inkább negyvenhez közelítő faszik velejárója. Néha figyelek anyámra.
- És ha valaki meg akarja támadni akkor feltartott mutatóujjal kéri, hogy várjon már amíg megtölti? Szerintem ez egy baromság. Sokan kibiztosítani se tudják. - azért egyébként tényleg csinálom amit mond, akkor is ha átviszi valami óvodás jutalomfalat osztós játékba az egészet. Ha elvinne lőni, azt bevállalnám. Egyébként meg ha valaki lelövi magát csak úgy, az viselje a következményeit. Zsaru, intézze el, hogy ejnye-bejnye. Egyébként is vélhetően egy ismerőse lenne a szerencsétlen szerencsés aki benyúlkál a kesztyűtartóba. Elmélyedek benne. Vajon nekik ez korlátlan mennyiségben jár? Vagy fizetnek érte? A káromkodása megüti a fülem, csak rápillantok. Biztos gyengék már az idegei ehhez a forgalomhoz. Vagy késésben van és nem kapja meg a holnap dolgozójának járó fánkcsomagot ha vét a szabályok ellen. Jujj. - Látom beleéli magát a vezetésbe. - fél kézzel próbálom becsatolni a biztonsági övemet, de félig felkenődöm az üvegre.
- Mi a faszom? - kérdezem nagyon találóan. Lehet vagy kettő, hm négy töltény is az ölembe borult, de ez a hirtelen átváltós rally üzemmód nem tetszik. - Most? - jó akkor most megpróbálom két rángás, sávváltás és dudakoncert között belepasszírozni ezeket a szarokat a dobozukba és felé nyújtom. - Gáz van? - nem hatott a reggeli nyugtató? Vagy ja, tényleg gáz van. - Egy kis gebasz miatt vezet úgy mint egy eszelős? - a saját oldali visszapillantómra nézek, már amennyit a néhol elmosódó foltokból ki tudok venni. - Követnek minket?! - hirtelen gyorsul fel a szívdobogásom, a gyomrom meg felkúszik a nyelőcsövembe. - Akkor taposson bele bassza meg!!! - keresek valami kapaszkodót, van rosszabb ötletem is. - Vagy instruáljon, hogy kell megtölteni a fegyvert. És ne nyírjon ki amíg csinálom! - kell a fegyver, kérem vissza a töltényeket is. A végén ő lövi magát combon, ha meg egy félhullára kell bíznom a volánt akkor nem leszek boldog. - Tudja egyáltalán kik ezek? - lehet nem most kéne kérdezni, inkább cselekedni. A munkahelyem felé tartunk. - Húzzon le ott balra, annál az arab boltnál! Szar az út, de ezzel a kocsival könnyen megy kisebb utcákon. - nyelek, kiszárad a szám. Bassza meg, de kéne egy cigi. - Bízzon bennem, erre járok melóba. - faszba Kantin Richard, remélem kiképeztek a jó sofőrködésre, mert amúgy elveszek New Yorkban.

Idegesen felhorkantok, hát ne legyen már ostoba. Nem tartunk kibiztosított fegyvert a kocsiban és pont. Jó nem mondom néha nem lenne rossz, ha nem kellene azzal baszakodni, de a szabály az szabály, mit tudálékoskodik.
– Ez nem a CIA, nem fognak csak úgy spontán rád lövöldözni. – szeretem, hogy mindenki a filmekből próbál okos lenni, bár tény, hogy néha az élet írja a legjobb forgatókönyvet. Mekkora klisé, édes faszom.
Aztán beüt a crach, én meg elkezdek driftelni, mint egy félőrült. Hallom, ahogy a gyerek koppan az üvegen, ezen mondjuk normál esetben jót röhögnék, de most nem vagyo humoromnál. A kurva isten bassza meg, hogy ezeknek is most jutok eszébe.
– Nem baszd meg, előtte még elviszlek ebédelni és megnézünk egy filmet! – mit gondol jókedvemből kérem, hogy szaporán szedegesse a töltényeket? Miért ennyire értetlen az összes mai suhanc?
Tekerek a kormányon, a főnök ezért is meg fog baszni, de esküszöm már várom sőt, le is szopom, ha ahhoz támad kedve, csak tűnjenek el azok a nyomoroncok a hátunk mögül. Mostanában tényleg vödrével ömlik rám a szar. Kurva rossz úton járhatok, majd elmegyek valami templomba gyónni, sőt meg is térek, ha az kell. Egy nyugodt napot kértem, de tényleg csak egyet.
– Mi a fasz lesz már? – rámorranok, pedig szegény semmiről sem tehet, maximum csak arról, hogy nem akadt bele a feje annak idején a köldökzsinórba. Van egy sandám, hogy ma nem lesz szex az anyjával. Majd kérem, hogy adjon terápiát a megfáradt lelkemnek.
– Lehet egy kicsivel nagyobb gebasz, de megodjuk – nyugalmat erőltetek a hangomba, kiszáradt a szám, közben meg szemtengely ferdülést kapok. Hiába cikázok, mint valami flippergolyó, csaknem akar eltűnni a horizontról a Mercedes, nyomul, mint valami kanos pedofil a játszótéren.
Jó, igaza van, egyedül tényleg nem fogom tudni betölteni a Glockot, vagy, hát lehet, hogy mégis, csak közben felcsavarodunk az első adandó villanyoszlopra. Végső soron lehet még az is szebb halál lenne, de nem, ilyenre nem gondolunk, pozitívok vagyunk, bátrak és vakmerők.
– Ja, követnek. – van egy kis fázis késésem, de csak a szavainak fele jut el hozzám, az adrenalin fuvolázik az agyamban.  Visszadobom neki a dobozt, remélem elkapja vagy valami, másképp foggal szedi fel az összeset. Kapkodom a levegőt, jeges izzadság csorog a hátamon.
Most én dudálok rá egy tögymörgő öregasszonyra, csókolom ennél hátrafelé gyorsabban gurulok, nyolcan felett meg már minek adnak jogsit?
– Figyelj és siess! Megfogod a fegyvert, tizenhét töltény fér a tárba, amennyit tudsz pattintsd bele. A markolaton a ravasz alsó vonalán van egy kis pöcök, az a tárkioldó. Megvan? Remélem jobbkezes vagy, mert ballal macerás. – rápillantok, kurvára remélem, hogy nem fog bénázni, sajnos YouTube tutoriált most nem tudok neki mutatni hozzá, a használati útmutatót meg nem tartom mellette.
– Ha megvan, utána kidobta a tárta, akkor pakold bele a töltényeket, tudod, azokat, amiket az előbb políroztál és told vissza oda, ahonnét kicsúszott. – egyre közelebb ér a kocsi, voltam már boldogabb. Kikerülök még egy lassú konvojt, közben szemből majdnem belénk hasít egy Hummer.  Három ütemet hagy ki a szívem, de ki számolja.
– Utána húzd hátra a szánt. Nem, nem úgy néz ki, mint egy szánkó, az a felső csúszka szerű rész. Ne próbálkozz azzal, hogy egy pöccintéssel biztosítod ki, letörik a körmöd és még el is fogod baszni. Egy határozott mozdulattal rántsd hátra, mintha csak a farkadat próbálnád kiverni. – megremeg az orrcimpán, sípolva veszem a levegőt. Ezeket sehogy sem lehet lerázni. A műszerfalam olyan, mint egy telibekúrt karácsonyfa, gyorsan megyek, szabályt szegek, vigyázzak az utakon. Jó, hogy beszélni nem tud ez a kocsi, nyilván elküldene az anyámba. – Sikerül? – merem ajánlani, hogy igen, nincs sok időnk a tökölésre.
Felé nyújtom a kezem és, ha pacsit ad, akkor azzal a lendülettel baszom ki az aszfaltra. Dobja csak ide a fegyvert, az hiányzik, hogy magába lőjön vagy, ami rosszabb, kilyukassza az ablakot.
– Volt velük egy kis zűrös ügyünk. Kaptunk egy fülest, hogy drogot terítenek és még az átvétel előtt lefoglaltuk az összeset. Akik ott voltak le lettek csukva, de a nagyfőnök még szabadlábon van és pár levélben már jelezte, hogy sokszor eszébe jutok. Kész GTA baszd meg, de tényleg. Na mindegy, engem akarnak csak kinyírni, téged talán nem bántanak. Csak ne akarj hősködni és mondd, amit csinálok. – vagy inkább csináld, amit mondok. Kicsit dekoncentrált vagyok, de az ember csak megengedheti magának ezt a luxust, ha a kartell két kihaénnem faszagyereke akar vele fogócskázni.
Kivételesen nem kérdőjelezem meg, amit javasol, befordulok a mellékútra, amit nem tudom mivel vágtak ennyire szét, de lyukasabbak, mint megboldogult anyám műanyag tésztaszűrője. Ezekbe muskátlit lehetne ültetni vagy halastavat telepíteni.
Úgy rázkódik alattam a kicsike, mintha valami bevásárló központi gyerekjáték lenne, amibe beültetik a purdékat és elzötyögnek öt percig ötven centért.
– Elég szar helyen dolgozol azért. – kocognak a fogaim, ott meg a vesém gurul el, de nem mondok inkább semmit, örüljünk az ötletnek. Kanyarodok még egy éleset, ez már ismerősebb terep, raktárépületek vannak erre zömmel. Valamelyik garázsában megpihenünk kicsit, aztán Chicago érintésével visszamegyünk az őrsre.
Nem látom őket magunk mögött, pirospont a kisfiúnak, de még azért ne igyunk a medve bőrére, nem áltatom magam azzal, hogy ennyivel letudták a hajtóvadászatot. Megint a gázra lépek, betolatok egy romosabb épület aljába.
– Maradj itt!  - le sem állítom a motort, csak egy pillanatra ugrom ki és trappolok a csomagtartóhoz. Egy iskolában tartottam előadást még múlthéten, onnan maradt egy gázpisztoly nálam, elfelejtettem kivenni, de most merő szerencse. Azt rá merem bízni Axtonra, bár vannak bennem kétségek. Lecsapom a csomagtetőt, visszamászok a volán mögé.
– Vészhelyzetre. – átnyújtom neki a játékfegyvert, szívből remélem azért van némi sejtése, hogy mi az.
Újból tíz körömmel mar gigán a sanda gyanú. Lehet, hogy nyomkövető van a kocsin? Sok mindent megmagyarázna, ezekből a barmokból meg ki is nézem. Felgyorsul a szívverésem, szanaszét csapkodja a bordáimat.
– Kiszállunk, hozd azt a szart is. – tényként közlöm, mintha a legtermészetesebb dolog lenne hajtóvadászat közben kipattani és elandalogni fagyizni.   – Maradj mellettem és ne csinálj semmi faszságot. – óvatosan nézek ki az útra, nem látom az ellent, de ez valószínű csak idő kérdése. Beetetnek vagy nem tudom. A szemben lévő hodályra mutatok, biccentek, hogy most akkor oda fogunk áttelepedni, de futólépésben.

Nem fognak spontán lövöldözni, hát ezt azért eléggé kételkedve fogadom. Ugyan nem ebben a városban születtem, hanem egy óceánnal arrébb és Edinburgh inkább csöves, nem bűnözőváros New Yorkkal ellentétben. Ez a kijelentés viszont egy zsarutól elég ártatlannak hat. Vagy csak sok tévét nézek, de az is lehet, hogy a híradót kéne lemérsékelnem, akkor élhetnék buborékban és csak begurítanám magam a melóba. Lehet a kantinban őt nem érik veszélyek, vagy a yard konyhán, fasz tudja.
- Múltkor is lelőttek valakit a nyílt utcán, ne mondja már, hogy nincs benne a pakliban! - horkantok, biztos ő a kantinos. Vagy a feje a seggében van állandóan, emiatt meg nem reagál úgy a világ dolgaira mint kellene. Jellemző anyámra, hogy összeszedi az ilyeneket. Biztos analizálta, átment a rostán mert volt neki egy agysejtnyi ép gondolata, na meg rendőr és akkor életpálya előttem. Faszért nem Jainie-t találja be ilyenekkel? Amekkora feminista állat, a fél őrsöt lelőné a gecibe ha nem léptetnék elő záros határidőn belül.
- Inkább vezessen bassza meg, hát mi a geci? - sajog a fejem, legalább nem Taiwanból van importálva az üvege, vagy mégis csak jól álcázzák az első három koppanásig. Szedegetem azokat a szarokat, meg is szédülök. Remélem pókhálósra törik ez is, na meg, hogy a kajára zabos volt kollégái akarják inkább kinyírni a szarba. Lehet meg is érdemli.
- Mindjárt már, bassza meg! - adom neki ahogy tudom, de ha nem rángatná úgy a kurva kormányt mint valami Damon Hill két eki után, meg mintha az én kurva hibám lenne, hogy követnek. Az arcára bámulok, talán egy reklámban megállítós pillanatig bele is gondolok abba, hogy mi van ha nem kantinos hanem mondjuk a kábítósoknál van, vagy valami kibaszott nyomozó aki lesittelte valami helyi főfasz unokájának a férjét és most amiatt fognak letolni minket az útról és lelőni mint két kóbor, nyüves macskát.
- Rángatja a kocsit, mint egy becrackezett tinédzser, töltényeket kér a fegyverébe és azt mondja, hogy talán kicsit nagy a gebasz? Ópiumot szív? - hova kerültem? A legfontosabb a miért lenne, legalább ezek után mondjuk nyugodtan megmondhatnom anyámnak, hogy hagyjon ki a baszópartnerei munkájából, mert hasznom nincs belőle csak károm. Kurvára örülök, hogy lenyugtázza a dolgot. Hol az inhalátorom? Vagy repülősóm, Mrs. Potts?
- Mi van?! - nem igazam lett bassza meg, nem? Mondtam, hogy baromság töltetlen fegyverrel ülni a kocsiba, főleg ha hajlamosak vele megtörténni ilyen esetek. Persze lehülyézett, hogy nem a CIA. Meg-megremegő kezekkel figyelek arra, hogy a tutorial hang mit mond. Csak kétszer baszom el, mire megvan az a szar és kiold a tényleg üres tár. Rácsodálkozom, mint az első önkéz által okozott magömlésre. Az ölembe teszem a Glockot és szedegetem a dobozból. Tiszta gyerekkori készségfejlesztés. Találj bele a jó lyukba a formával. Ezt meg pakold egymásra rutintalan ujjakkal szerencsétlenkedve. Úgy érzem leizzadok, kinő a szakállam és vele együtt a hajam is mire nagy nehezen sikerül megoldanom. Csak egyet ejtek el, szarok is bele. Lengek mint az inga, a nyelvem is kidugom a kurva nagy igyekezetemben. Szar kéztartással de beletolom a tárat kattanásig.
- Oké, megvan!! - mondom ezt olyan hangon, mintha feltaláltam volna éppen a rák ellenszerét vagy rögtön az ellenszer után az azt kiblokkoló rákot.
Pörgetem magamban az összes CSI, NCIS, Magnum, Knight Rider, Rambo meg egyéb filmet, hogy ez milyen röhejesen könnyűnek ható mozdulat mindegyikben. Húzd hátra a szarba, semmi gond. Hát megfogom, kevés az erő. Káromkodok, kurva anyját szopassa. Megrántom másodjára határozottan, ez a hang viszont már ismerős a GTA-ból.
- Nem tudom, gondolom. - bizonytalan vagyok bassza meg, mint egy tinilány a nem megjövő menstruációja idején. Odaadom neki. Ha most fél kézzel akar lövöldözni, lenyeletem vele a kormányt. Nem tudom megállni, hogy hátra ne forduljak. Nem mintha az a kocsi a sötétített üvegeivel mondana nekem bármit, vagy ettől jobban tudnám magam érezni, mert a kislábujjam is ledobja mindjárt magáról a körmöt.
- Milyen zsaru maga voltaképpen, hogy ilyenek üldözik? - bassza meg miért nem lehet egy közlekedési? Vagy a fánkos dagadék aki nem tud kiszállni a kocsijából sem? Vagy lehetne egy börtönőr aki a rabokra maszturbál. Bármi más, csak ne ilyen akivel ilyen dolgok történnek.
Az ismerős környék kicsit kirángat ebből a valóságalapú PC játékból amiben a sofőröm idegbeteg. Mit tennék a GTA-ban? Beletaposnék, kipattannék, elkötnék egy másik kocsit aztán szarnék mindenkinek a fejére a továbbiakban. Persze ha felbasznának akkor meg lőnék. Pontosan, okosan. Mint amikor a város közepén kellett kinyírni egy egész motoros csapatot.
- Maga mondja??? - nézek rá hitetlenkedve. Kapaszkodom abba a szar fogantyúba mintha az életem múlna rajta. Őszintén bírom ezt a környéket, legalább nem mászkálnak az utcán egymillióan. - Miért nem telefonál be, hogy szarban van és küldjenek erősítést? - mindjárt kiderül, hogy amúgy már nem zsaru mert pszichopata, korrupt, vagy szimplán idióta és így inkább nem? Sóhajtok egy kurva nagyot. Remélem visszajön egy üveg pezsgővel és a kandikamerával. Köcsög. Pechemre csak egyedül jön, egy másik fegyverrel ami még ránézésre is eltér az elsőtől. Vészhelyzetre??
- Maga nem ép. - nem akarom a fegyvert, meg őt sem. Ezt a helyzetet sem. Mi a fasz történik a világommal éppen? Ráadásul azt se tudom mi jár a fejében. Azért kiszállok utána, lévén még vele is jobb, mint nélküle. Bár talán nyugodt lélekkel elhúzhatnám a belem a környékről aztán hazamehetnék metróval és elfelejthetném ennek a faszinak a létezését is. Nem, ehelyett megyek utána. Ideges vagyok, ami azt illeti gecire. Kölyökként zsaruk elől bujkáltunk a kurva meccsek után, nem zsarukkal a rosszfiúk elől. Nekiütközöm. - Bocs. - jó, menjünk át oda. Majdnem elejtem a kis kézit, izzad a kezem és nem tudok mit tenni ellene. Követem akkor a túloldalra. - Ezzel a szemüket lőjem ki? - azért érdeklődöm már tök udvariasan meg halkan. A faszt ebbe az emberbe, de komolyan. Nekiütődik a kezem egy vaslemeznek, olyat szól mint a Notre Dame karácsonyi harangkoncertje. Nem mondta senki, hogy ez valami szar tákolmány csak. Picsába. - Bocs. - ennél több úgy néz ki, hogy nem fér ki a számon. - Úgy gondoltam ám, hogy tovább fogunk menni forgalmas helyen. A fasz se gondolta, hogy maga itt a Batman. - remélem kilő a sliccéből valami huzalt ami felrángat minket a harmincadikra. Esküszöm még sikítozni is fogok neki.